Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! A módosító javaslatokról várhatóan a következő ülésünkön határozunk.

Tisztelt Országgyűlés! Az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája következik a lezárásig. Az előterjesztést T/6667. számon, a bizottságok ajánlását pedig T/6667/2-5. számokon kapták kézhez a képviselőtársaim. A Pénzügyminisztérium háttéranyaga a T/6667/1. számon a honlapon elérhető.

Most megadom a szót Veres János pénzügyminiszter úrnak, a napirendi pont előadójának, 30 perces időkeretben. A miniszter urat illeti a szó.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Országgyűlés! Ami a világban a nemzetközi pénzügyi rendszerben az elmúlt hónapokban, de leginkább az elmúlt hetekben történt, az jelentős és súlyos döntések meghozatalára késztette a Magyar Köztársaság kormányát is.

Október 9-ét követően világossá vált: a globális pénzpiaci krízis, a befektetők kockázatvállalási hajlandóságának nagymértékű csökkenése alapvetően megváltoztatta azokat a feltételeket, amelyek az államháztartás, Magyarország finanszírozását meghatározzák. Nyilvánvalóvá vált: mind az idén, mind jövőre gyorsítanunk kell a hiánycsökkentést, az egyensúlyjavítást, az államháztartás finanszírozási igényének mérséklését, alkalmazkodva a külső körülményekhez.

Elsősorban ezek a külső tényezők eredményezték azt, hogy bár a kormány eredetileg olyan adócsomagot terjesztett elő a jövő esztendőre, amely mind a lakosság, mind a vállalatok terheit mérsékelte volna, erről le kellett mondani menetközben. Ha gyorsabb egyensúlyjavulásra, a finanszírozási igény jelentősebb mértékű csökkentésére van szükség, akkor most el kell halasztani a tervezett adócsökkentést, függetlenül attól, hogy a gazdaság versenyképessége érdekében valóságosan szükség lenne rá.

Tisztelt Országgyűlés! Nemcsak a kormány vélekedik így. A gazdasági, a társadalmi élet szereplőivel is folyamatos párbeszédet folytattunk és folytatunk jelenleg is. Nagyon sok olyan véleményt kapunk főleg vállalkozóktól, a gazdaság meghatározó képviselőitől, azoktól, akik jó ideje szorgalmazták az adócsökkentést, hogy most a stabilitás, a biztonság, az ország finanszírozhatósága a legfontosabb. Ehhez kell igazítani az intézkedéseinket, a legfontosabb döntéseinket.

Október 9-én, amikor azt mondhatjuk, hogy Magyarországra is megérkezett a globális krízis, amikor azon a délutánon befagyott az állampapírpiac, csak eladók voltak és vevők nem, amikor erős zuhanásba kezdett a tőzsde, és nagyon rövid idő alatt jelentős mértékben vesztett értékéből a forint is, akkor a kormány nem tétovázott: már aznap éjszaka és másnap délelőtt meghatározó döntéseket hozott. E meghatározó döntések közé tartozott a jövő évi költségvetés újratervezése, valamint a már benyújtott adócsökkentési javaslat visszavonása is.

Tisztelt Országgyűlés! Az eredetileg benyújtott adócsomagunk nemcsak adócsökkentést, az adórendszeren belüli terhelés átrendezését tartalmazta, hanem számos lépést, kiterjedt intézkedéssort az adórendszer egyszerűsítésére, valamint a gazdaság fehérítésére is. A kormány, bár eredeti javaslatát visszavonta, most még inkább fontosnak tartja mind az adórendszer egyszerűsítését, mind pedig a fehérítés érdekében meghozandó döntéseket, ugyanis mindkettő hozzájárul a gazdaság versenyképességének javításához, a vállalkozási feltételek könnyítéséhez. Eddig főleg a fehérítés terén sikerült eredményeket elérni, de már több éve folyik az adórendszer egyszerűsítése is. Egyik feladat sem olyan, hogy nagyon rövid idő alatt megoldható lenne, néhány döntéssel elintézhető lenne. Éppen ezért fontos, hogy e két területen a kormány kitartson eredeti elképzelése mellett, továbblépjen, megtörténjenek azok a változások, amelyek csökkentik a vállalkozók és a magánszemélyek adminisztrációs terheit, valamint növelik az átláthatóságot, fehérítve a gazdaságot. Ezért a kormány új javaslatot nyújtott be az Országgyűléshez, hogy megvalósulhassanak a jövőre tervezett egyszerűsítési, fehérítési lépések.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy említettem, az adórendszer egyszerűsítése hozzájárul az adminisztráció csökkentéséhez, az átlátható, egyszerű szabályozási környezet kézzelfogható versenyelőnyt jelenthet, és hatékonyabbá teheti az adóellenőrzést is. A magánszemélyeket érintő igen jelentős könnyítés az új, egyszerűsített bevallási rendszer kialakítása. Eszerint ha a magánszemély ezt választja, akkor a személyi jövedelemadó bevallását nem saját magának kell elkészítenie, ezt megteszi helyette az adóhivatal. Ha ez a bevallás az érintettnek valamilyen okból nem felel meg, például azért, mert nem teljes az adóhivatal információja, akkor azt az érintett javíthatja, kiegészítheti, pontosíthatja.

Az adóhatóság közreműködésével készített egyszerűsített adóbevallás lehetőségével mintegy 3 millió magánszemély élhet Magyarországon, azok, akik kizárólag kifizetőtől, munkáltatótól szereznek jövedelmet, és sem egyéni vállalkozói, sem pedig adóköteles jövedelmet eredményező őstermelői tevékenységet nem folytatnak, tételes költségelszámolást nem alkalmaznak.

Mivel jelenleg bonyolult, ezért egyszerűsíteni, egységesíteni kívánjuk a személyi jövedelemadóban a kedvezményrendszer szabályait. Azt javasoljuk, hogy évi 3,4 milliárd forint éves jövedelemhatárig a jelenleg kedvezményezett jogcímeken összevont kedvezményalap után egységesen 30 százalékos kulccsal, legfeljebb évi 100 ezer forint nagyságban legyen érvényesíthető adókedvezmény. Ennél magasabb, 3,4 és 3,9 millió forintos jövedelemszint között a kedvezmények csökkentett mértékben vehetők igénybe.

A személyi jövedelemadóban hét adókedvezményt összevontunk egy kedvezménnyé, és az összevont adókedvezmény-alap után egységesen 30 százalékos kulccsal érvényesíthető az adókedvezmény. Ennek eredményeként a korábbi korlátok megtartása mellett megemelkedik a megállapodás alapján fizetett tb-járulék, valamint a fizetett biztosítási díj után igénybe vehető kedvezmény mértéke és a tandíj után igénybe vehető kedvezmény összege is.

(18.50)

Új lehetőséget kívánunk teremteni az adózóknak a pótlékmentes részletfizetés intézményének bevezetésével. A vállalkozási tevékenységet nem folytató és általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett magánszemélyek az adóbevallásukban szereplő 100 ezer forintot meg nem haladó fizetési kötelezettségnél nyilatkozhatnak úgy, hogy azt négy hónap alatt, négy egyenlő részletben teljesítik.

Tisztelt Országgyűlés! A munkáltatókat, a kifizetőket érintő igen jelentős egyszerűsítési javaslat, hogy a 100 millió forint alatti árbevétellel rendelkező, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok, betéti társaságok, közkereseti társaságok könyvvezetése egyszerűsödik. Számukra egy olyan, a kettős könyvvitelen alapuló beszámolási rendszert kívánunk bevezetni, amelyben a ténylegesen felmerült alapbizonylatokkal alátámasztott tételek rögzítésén túl gyakorlatilag tovább értékelési, átértékelési feladatokat nem kell elvégezni. Sajátos, egyszerűsített éves beszámoló esetén az érintett vállalkozásoknak nem kell, illetve nem is lehet értékhelyesbítést, értékvesztést, értékváltozáshoz kapcsolódó terven felüli értékcsökkentést, céltartalékot, devizaárfolyam-változást elszámolni, és nem kell alkalmazni az időbeli elhatárolásokra vonatkozó tételek jelentős részét sem. További jelentős adminisztrációs tehercsökkenés, hogy az érintett vállalkozóknak nem kell elkészíteniük a kiegészítő mellékletet.

Tisztelt Országgyűlés! Megszűnik a munkáltató által nyújtott adómentes béren kívüli juttatások 400 ezer forintos korlátozása. Ugyanakkor korlátozni kívánjuk azokat az adómentes juttatásokat, amelyeknek nem volt egyedi korlátjuk. Ilyen a művelődési intézményi szolgáltatás és az iskolarendszerű képzés költsége. A javaslat alapján a munkáltatóknak, a kifizetőknek nem kell minden egyes munkavállalóra nézve külön nyilvántartást vezetniük. A jövőben nemcsak a munkáltató, hanem minden kifizető alkalmazhatja a kiküldetési rendelvénnyel való elszámolást. Jelentős adminisztrációs egyszerűsítés, hogy nem kell az adózónak nullás bevallást tennie arról az időszakról, amelyben elszámolási kötelezettsége nem keletkezik. Erről a tényről elég nyilatkoznia. Igen kedvező és lényeges módosítás a nettó adótartozás fogalmának kiterjesztése. Ez azt jelenti, hogy az adóigazolások kiadásakor a hivatal az adózó adószámlájának egyenlegét nettósítva állapítja meg, figyelembe véve a tartozás és a túlfizetés összegét.

Tisztelt Országgyűlés! Egyszerűbbé válnak az ingatlan- és gépjármű-forgalmazók, illetve a lízingcégek illetékkedvezményére, mentességére vonatkozó eljárások is. Szintén egyszerűsödik a gépjárműveknél a vagyoni értékű jog értékmeghatározása.

Az éves bevallások és befizetések határideje 10 nappal hosszabbodik. A határidő az adóévet követő február 15-ről február 25-re változik. Ez az intézkedés lényegesen megkönnyíti a kisvállalkozások és a könyvelők, adótanácsadók helyzetét, hiszen távolabb kerül a bevallási időpont a januári havi adó- és járulékbevallási kötelezettség esedékességi időpontjától.

A bejelentési kötelezettségek is egyszerűsödnek. Annak a magánszemélynek, aki maga után egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet, de utóbb biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyt létesít, és ezt a munkáltató az adóhatósághoz bejelenti, nem kell külön a fizetési kötelezettség megszűnését bejelentenie. Ebben az esetben az adóhatóság hivatalból megállapítja, és a magánszemélyt erről értesíti.

Emelkedik az átalányadózás választhatóságának értékhatára. Ez a személyi jövedelemadóban 8 millió forintról 15 millió forintra, a kereskedők esetében 40 millió forintról 100 millió forintra változik. A helyi iparűzési adóban 4 millióról 8 millióra emelkedik az egyszerűsített adóalap-megállapítás összeghatára.

Tisztelt Országgyűlés! Az adózás adminisztrációjában az elmúlt években korszakosnak nevezhető változás következett be. Ez nem más, mint az adminisztráció elektronizálása, amely egyaránt könnyíti az adózó és az adóhatóság dolgát is. Ma már a vállalkozók szinte teljeskörűen havi bevallásaikat elektronikusan készítik el és továbbítják az adóhatóságnak. Ezen az úton haladunk tovább. Számos újabb területre is ki kívánjuk terjeszteni az elektronikus eljárásokat. A zárjegyfelhasználók a zárjegyfelhelyezéssel kapcsolatos napi adatszolgáltatásukat 2009. január 1-jétől, míg a zárjegyek megrendelését és a zárjegykészletben bekövetkezett egyéb változásokra vonatkozó bejelentéseiket 2009. július 1-jétől elektronikusan teljesítik. 2009. július 1-jétől a jövedéki adóraktárak és a jövedéki engedélyesek szintén elektronikus úton szolgáltatnak adatot a vevőnyilvántartásból. Ugyancsak az év közepétől a bortermelők is áttérhetnek az elektronikus adatszolgáltatásra.

A jövedéki alanyokat érinti az a 2009. október 1-jei változás is, amely szerint elektronikusan, az ügyfélkapun keresztül lesznek benyújthatók az adóraktár-engedélyeseknek, a bejegyzett kereskedőknek az adókötelezettség megállapításához szükséges elszámolásai is, amellyel egyidejűleg megszüntethető lesz azok párhuzamos, papír alapú benyújtása. Az elektronikus árverés lehetősége kiterjed az ingatlanárverésekre is. Az adóigazolásokon kívül a jövedelem és illetőségi igazolások is igényelhetők elektronikus úton.

Tisztelt Képviselők! A tőkejövedelmek adóztatásának egységesítése érdekében megszűnik az osztalékadó 35 százalékos mértéke, a teljes osztalékjövedelem a 25 százalékos általános adókulcs szerint adózik. A 35 százalékos adómértéket már az idei esztendő után fizetett, illetve megállapított osztalék esetében sem kell alkalmazni.

Változás az is, hogy a bioüzemanyagok közlekedési célú felhasználásának előmozdítása és a hazai agrártermelők pozíciójának javítása érdekében a jelenlegi alacsonyabb adómérték alkalmazhatóságához az üzemanyagok biotartalmára előírt 4,4 százalékos arány 4,8 százalékra emelkedik. Ezen a téren további előrelépés csak a ma hatályos üzemanyagszabványok folyamatban lévő, nagyobb bekeverést megengedő módosítását követően lesz majd lehetséges.

A külföldi telephelyen folytatott vállalkozási tevékenységből származó iparűzésiadó-alap teljes egészében mentesül a helyi adó alól, ha az után a külföldi telephely szerinti önkormányzatnak adót fizettek.

Mint ahogy bevezetőmben már többször is említettem, a kormány számos területen, így az adórendszerben is újabb lépéseket készít elő a gazdaság további fehérítése érdekében. Az elmúlt években értünk el ezen a területen eredményeket, mind az adó-, mind a járulékfizetői bázis szélesedett, ugyanakkor még mindig nem kielégítő a helyzet, még mindig igaz az, hogy túl kevesen fizetnek túl sok adót. Ha a jövőben gyorsítani tudjuk a gazdaság fehérítését, jelentősebb mértékben szélesíteni az adófizetők körét, akkor ez fontos forrása lehet annak a fokozatos adócsökkentésnek, amelyet most elhalasztottunk, de amelyről nem mondtunk le.

A feketegazdaság fehérítésének fontos területe a számlaadás ösztönzése. Ennek érdekében elő kívánjuk írni az átalányadózó egyéni vállalkozókra, őstermelőkre, valamint az egyszerűsített vállalkozói adó alanyára a számlatartási kötelezettséget. Kötelezővé tesszük a számla kiállítását minden 900 ezer forintot elérő vagy azt meghaladó vásárlásnál, függetlenül attól, hogy a vásárló adóalany vagy sem. A kormány kedvezménnyel is kívánja ösztönözni a számlaadást. Ennek érdekében új személyi jövedelemadó-kedvezményt javasolunk. Lényege, hogy meghatározott szolgáltatások igénybevételekor a számla értékének 30 százaléka elszámolható személyi jövedelemadó-kedvezményként. Ehhez azonban az adózó nevére kiállított számla szükséges az igénybe vett szolgáltatásokról.

A készpénzforgalom visszaszorítása érdekében számviteli előírás formájában felső korlátot kívánunk bevezetni, a napi készpénz-záróállomány havi szintű átlagos értékére. A korlát szerint ez nem lehet több, mint az előző üzleti év éves szintre számított összes bevételének 1,2 százaléka, minimálisan 500 ezer forint. Szintén a készpénzforgalom visszaszorítását célozza, ezáltal növeli a gazdaság átláthatóságát az a javaslat, amely szerint a vállalkozások közötti kifizetések esetén legfeljebb 250 ezer forintot lehet készpénzben fizetni. Ha ezt meghaladó a készpénzes kifizetés, az összeghatárt túllépő kifizetés összegének 20 százalékával megegyező összegű mulasztási bírság szabható ki.

Tisztelt Országgyűlés! Szigorítani kívánjuk az importáfa önadózással történő megállapításának törvényi feltételeit. Az eredményesebb ellenőrzés érdekében fontos, hogy a vám- és pénzügyőrség az APEH mellett szintén hozzáférhessen az Európai Közösség valamennyi tagállama áfaadóalanyának adatait tartalmazó VIES áfainformációs csererendszeréhez. A jogtalan kedvezmény-igénybevétel megakadályozása érdekében megszűnik az üdülő bérlőjének a tartózkodási idő utáni idegenforgalmi adó alóli mentessége.

(19.00)

Az adóelkerülés visszaszorítása érdekében az illetéktörvénybe új illetékszabályt javasolunk a feltűnő értékaránytalanság mellett kötött szerződésekre. A szabály szerint a forgalmi érték 50 százalékánál kevesebb vételár mellett történő visszterhes vagyonátruházás esetén a forgalmi érték 50 százaléka és a vételár közötti különbözet után az ajándékozási illeték mértéke szerint kell megfizetni a közterhet. A jogtalan illetékkedvezmény-igénybevételek elkerülése érdekében változtatni kívánjuk a kedvezményezett eszközátruházáshoz kapcsolódó illetékkedvezmény feltételrendszerét.

Tisztelt Országgyűlés! Számos egyéb változtatást is javasolunk a fehérítés érdekében. Így többek között emelni kívánjuk néhány bírság tételét, szigorítani az ellenőrzéseket és kiterjeszteni a felelősségi szabályokat is. Két területen terjesztjük ki az adójogi szankciókat az adójogi jogviszonyban nem érintett személyekre is. Az egyik a nyugtaadási kötelezettség. Nemcsak az a személy vonható felelősségre, aki elmulasztotta a nyugtát kiállítani, hanem közvetlen vezetője is. Ugyanakkor biztosítjuk azt is, hogy az érintett, ha másként vélekedik, bizonyíthassa igazát. A másik terület a legális foglalkoztatás szélesítése. Bírságolhatóvá válik a vállalatoknál az is, akinek munkaköri kötelessége a bejelentési kötelezettség teljesítése, és annak közvetlen vezetője is.

Az igazolatlan eredetű áru forgalmazása esetén a bírság az áru értékének 40 százaléka, ennek alsó határa 10 ezer forint lesz. Abban a körben, ahol a vevőnek számlatartási kötelezettsége van az áru, illetve az igénybe vett szolgáltatás miatt, de mégsem rendelkezik számlával, az áru, a szolgáltatás értékének 20 százaléka kiszabható mulasztási bírságként a jövőben.

Szigorodnak az adóbírságszabályok. Ha az adóhiány bevétel eltitkolásával, bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze, az adóbírság kiszabható maximális mértéke az adóhiány 75 százalékára emelkedik.

Az APEH a feketegazdaság elleni harcban él az adószám felfüggesztésének lehetőségével. Ez a jogköre az elmúlt időszakban bővült, most tovább szélesítjük az APEH-nak e lehetőségét. A javaslat szerint az APEH felfüggesztheti az adószámot, ha az adózó hosszabb időn keresztül - egy esztendő során - nem tesz eleget bevallási és befizetési kötelezettségeinek. Ugyancsak az adószám felfüggesztéséhez folyamodhat az APEH a számla-, nyugtaadási kötelezettség többszöri elmulasztásakor az üzletlezárás vagy tevékenység-felfüggesztés időtartamára. Akkor is felfüggesztheti a vállalkozás adószámát a hivatal, ha nem történt meg a beszámoló benyújtása. Lerövidül az adószámtörlési eljárás ideje, hogy megakadályozható legyen a vagyon kimentése. Annak érdekében, hogy a legnehezebben felderíthető szerteágazó esetek, visszaélések felderítésére is lehetőség nyíljon, a központosított ellenőrzés határideje 120 napról 150 napra emelkedik a jövőben.

Jövedéki biztosítékként már nemcsak a belföldi, hanem a tagállami hitelintézetek bankgaranciája is elfogadható lesz. Ez a változás elsősorban jogharmonizációs célú, a vállalkozásokat segítő tétel.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány intézkedéseivel olyan gazdasági környezet kialakítására törekszik, amely elősegíti a tisztességes piaci magatartást, és igazságosabb közteherviselést is eredményez. Ennek érdekében a jelenlegi formájában meg kívánjuk szüntetni a cégautóadót. Ezt ugyanis jelenleg meglehetősen kevesen fizetik, annak ellenére, hogy becsléseink szerint a nem magántulajdonban lévő személygépjárművek magáncélú használata jelentős. Az adófizetői kör szélesítése és az igazságosabb közteherviselés érdekében azt javasoljuk, hogy a jelenlegi cégautóadót vagyoni típusú adó váltsa fel, amely az érintettek számára kisebb teherviselést jelent, ugyanakkor reményeink szerint ezt többen meg fogják fizetni.

Az adót a nem magánszemély személygépkocsija, valamint annak a magánszemélynek a személygépkocsija után kell fizetni, amely után a használó költséget számol el. Nem tartozik azonban az adó tárgyi hatálya alá a magánszemély személygépkocsija, ha arra az szja-törvény szerinti hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódóan kiküldetési rendelvény alapján, átalányban számolnak el költséget, illetve amelyre a munkáltató által a munkavállalója részére saját gépkocsival történő munkába járás címén számolnak el költséget.

Kérem az Országgyűlést, hogy az általam röviden ismertetett adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslatot a vita után elfogadni szíveskedjenek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és az ott megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben. Tájékoztatom a képviselőtársaimat, hogy valamennyi bizottsági ülésen megfogalmazódott kisebbségi vélemény is.

Először megadom a szót a költségvetési bizottság előadójának, Molnár Albert képviselő úrnak.

MOLNÁR ALBERT, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési bizottság az elmúlt héten tárgyalta a törvényjavaslatot, és 14 igen szavazattal 10 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül általános vitára alkalmasnak tartotta.

A bizottsági ülésen élénk vita bontakozott ki arról, hogy a világgazdaság jelenlegi külső körülményei között milyen adóintézkedéseket szükséges Magyarországon tenni, tulajdonképpen a kormányoldal és az ellenzék különböző álláspontot fogalmazott meg.

A kormányoldali képviselők elismerték, hogy bár ezek nem reformértékű lépések, azonban a stabilizáció miatt és ahhoz, hogy az államháztartás hiánya csökkenjen, valamint a pénzügyi válság Magyarországra való hatását csökkentsük, szükség van arra, hogy ezt az adótörvénycsomagot elfogadjuk. Egyébként ez az adótörvénycsomag tartalmazza mindazon jegyeket, amelyek a visszavont adótörvénycsomagban a kifehérítést, az egyszerűsítést, az átláthatóságot szolgálták. Összességében mintegy 171 olyan javaslat fogalmazódik meg ebben a 105 oldalon megfogalmazott törvényben, amely valamilyen módon egyszerűsít, fehérít, segíti a vállalkozók, illetve a magánszemélyek dolgát.

A kormánypárti képviselők megállapították, hogy azok a vállalkozók, akik eddig is jogkövetők voltak, számukra semmiféle többletterhet nem jelent a benyújtott módosítás. Azok, akik nem voltak jogkövetők, természetesen lehet, hogy szembetalálják magukat egy másfajta eljárási móddal, azonban ezt a szocialista frakció támogatta.

Külön vita bontakozott ki a cégautóadó megváltoztatásáról, mi, kormánypárti képviselők azt mondtuk, hogy végre egy olyan adónagyságrend lenne kivetve, amely összhangban van a vállalkozások lehetőségeivel. Köztudott, hogy a mai cégautóadó 6 ezer forinttól 112 ezer forintig jelenít meg havi költséget a vállalkozók számára, ezenfelül még a cégautóadó 25 százalékának megfelelő egészségügyi hozzájárulást kell fizetni, valamint a cégautóadó 25%-ának 3 százalékát mint munkaadói járulékot kell befizetni.

Azt gondoljuk, ez méltánytalan, és valószínűleg ez az oka annak, hogy nagyon kevesen fizetik meg ezt az adófajtát, és nagyon sokan vannak azok, akik nem vallják be, vagy csalnak, mást írnak be, amikor egyébként magáncélra használják. Ezen kíván segíteni ez a törvénymódosítás, hogy egy megfizethető adómértékkel szélesebbre tárjuk ezt a kaput, és többen fizessék meg ezt az adómértéket.

A benyújtott módosításban 7 és 15 ezer forint van, 1600 köbcentinél váltva. Ez azt jelenti, hogy a kormány nem akar több pénzt beszedni ezen az ágon. Gyakorlatilag a feltételezett bevétel ugyanannyi, mint ami eddig volt. Ez összességében olyan 39 milliárd forintra tehető. Ezért is ment vissza a 9 ezer forint, illetve a 16 ezer forint, ugyanis az eredeti adótörvényben ilyen mértékek szerepeltek.

Összességében a költségvetési bizottság vitájában a többség, azaz 14 fő általános vitára alkalmasnak tartotta, a kisebbség, 10 személy pedig nem tartotta annak, így alakult ki, hogy a bizottság összességében általános vitára alkalmasnak találta ezt a törvényjavaslatot.

Kérem a képviselőtársaimat, hogy jobbító szándékú hozzászólásaikkal segítsék ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását az Országgyűlésben is.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm. Most a kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, megadom a szót Mádi László képviselő úrnak.

(19.10)

MÁDI LÁSZLÓ, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A hegyek vajúdtak és egeret szültek. Jól látszik a szóbeli előterjesztések során, hogy a nagy becsvággyal elhangzó nyilatkozatokat egy nagyon leegyszerűsített, nagyon visszafogott előterjesztés követte. Adócsökkentések ígéretét hallhattuk egész évben, ugyanakkor az a törvényjavaslat, ami most a parlament előtt fekszik, mindenről szól, csak adócsökkentésről nem. Leginkább tetten érhető ez a személyi jövedelemadónál. A közszférában dolgozóknak egyszerre kell elszenvedniük jövedelemoldalról, hogy kevesebb pénzzel kell gazdálkodniuk, kiadási oldalon pedig az infláció miatt nagyobb igényekkel, nagyobb árakkal kell szembesülniük. Egy közszférában dolgozó ember az eddig ismert feltételek alapján elveszti a 13. havi fizetését, ami mintegy 8 százalékos életszínvonal-csökkenést jelent számára, és el kell szenvednie a 4-4,5 százalékos várt inflációs veszteséget is, tehát ennyivel kevesebbet ér a megmaradt kevesebb pénze is. Ez így együtt összességében 12 százalékot meghaladó életszínvonal-csökkenést jelent a közszférában dolgozók számára.

Azoknak is, akiknek nem csökken a fizetésük, azzal kell szembesülniük, hogy nőnek a személyi jövedelemadó-elvonások, hiszen egy progresszív adórendszert figyelhetünk meg, ami azt jelenti, hogy a jövedelem növekedésével együtt nőnek a kulcsok is. Azoktól, akiknek valamelyest nőnek a jövedelmeik és átlépnek egy jövedelemhatárt, az állam nagyobb arányban von el személyi jövedelemadót. Tehát nő az elvonások mértéke, ami egyértelmű cáfolata annak, amit előzetesen hallottunk, miszerint nem nőnek az adóterhek. A személyi jövedelemadónál egyértelműen nőnek az adóterhek annak következtében, hogy nem történik meg az áremelkedések valorizálása, tehát értéktartása. Az elvonások nőni fognak a progresszív adórendszer miatt is.

A kedvezmények határai nem követik az infláció növekedését, nem nőnek annak megfelelően. Az embereknek azzal kell szembesülniük, hogy az adókedvezményeket egyre kevesebben tudják igénybe venni, és egyre kisebb mértékben. Tehát emiatt is csökken a megkapható pénzük, és emiatt is romlik az életszínvonaluk. Ez felfedezhető az illetékeknél és minden olyan típusú jövedelemhatárral rendelkező részeknél, amelyeknél bizonyos összeghatároknál változik az elvonás mértéke. Ezeken a területeken az adóterhelés növekedését figyelhetjük meg.

Az adórendszer egyszerűsítésére és az adóbürokrácia csökkentésére vonatkozó ígéretek nem valósulnak meg a jövő évben sem. Azt figyelhetjük meg, hogy az adórendszer a régióban kiemelkedően bonyolult, az adóhatóság pedig újabb és újabb szankciókkal léphet fel az adófizető vagy nem adófizető polgárokkal és jogalanyokkal szemben. Nő az adóbírság, nő a mulasztási bírság, számos területen a szankciók tekintetében kívánja a kormány orvosolni azokat a problémákat, amelyeket az adófizetéssel kapcsolatosan észlelni tud, és nem ösztönzéssel, a feltételek javításával, az adózási kedv bátorításával, alacsonyabb adómértékekkel, egyszerűbb adóbürokráciával, világosabb, átláthatóbb szabályozási rendszerekkel. Sajnálatos módon így egy gazdasági válság közepette az adóprés fokozódása prognosztizálható, és nemhogy egyszerűsödne az adórendszer, hanem bizonyos értelemben egyértelműen romlik az adókörnyezet.

Szerte a világban - legutóbb az Amerikai Egyesült Államokban, de a fejlett nyugati országokban is - adókönnyítésekkel, az adózási feltételek javításával próbálnak a gazdasági szereplőknek ösztönzést adni arra nézve, hogy megtartsák a munkahelyeket, a beruházásaikat fokozzák, ezáltal a munkahelyek megmaradását biztosítsák. Ilyen elképzelések ebben az adótörvénycsomagban nem találhatók, a kormány ilyen irányban nem gondolkodik. Az újabb megszorítások és a korábbi ígéretek megszegése miatt egyértelműen az adókörnyezet kellemetlen változása várható a jövő évben, ami nem segíti, sokkal inkább növeli a bajt.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Farkas Imre képviselő úrnak, az ifjúsági bizottság előadójának.

FARKAS IMRE, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! A szociális bizottságban úgy foglaltunk állást, hogy elég féloldalas a törvény. Itt is elhangzott, hogy az adócsökkentések maradtak ki belőle, a többi eleme viszont változatlanul szerepel a törvényjavaslatban. Korábban senki nem fogadta nagy lelkesedéssel az adócsökkentésre vonatkozó javaslatokat, viszont most már, hogy nincsenek benne a törvényjavaslatban, talán sokan megbarátkoznának azokkal az elképzelésekkel is, amelyek az eredeti javaslatban szerepeltek.

Nagy kérdés, hogy adócsökkentési elképzelések nélkül vajon elfogadhatóbb lesz-e ez a törvényjavaslat. Elméletileg talán nőhetne az elfogadottsága és támogatható is lehetne, mert az adóegyszerűsítésnek és a feketegazdaság elleni fellépésnek is van helye és értelme, amennyiben ezek logikus és értelmes javaslatok. A törvényjavaslat sok-sok, önmagában kisebb horderejű javaslatból áll, de jellemző, hogy a terjedelme még így is 185 oldal az indoklásokkal együtt, és sokszor el lehet rajta gondolkozni, hogy ha ez a százoldalnyi törvényjavaslat-elem beépül az adótörvényekbe, ott valóban egyszerűsítést jelentenek-e összességükben vagy nem, és ha igen, milyen mértékben.

Most eltekintenék attól, hogy az egyes elemekről szóljak, hiszen miniszter úr kimerítően ismertette a javaslatok egy részét, és képviselőtársaim is utaltak már erre, inkább arra koncentrálnék, hogy a szociális bizottságban milyen kérdésekkel foglalkoztunk. Összességében három terület lett konkrétan megemlítve. Volt, aki kifogásolta, hogy a tb-járulék csökkentése elmaradt a törvényjavaslatból. Úgy fogalmaztak a bizottságban, hogy a rehabilitációs hozzájárulás érintetlenül hagyása sem kedvező lépés. Ugyanakkor örömmel vettük tudomásul a bizottsági ülésen, hogy az árvákat nevelő nyugdíjasok kedvezőbb adóztatásra számíthatnak a jövőben, amennyiben a törvényjavaslat elfogadásra kerül.

Végül: a bizottság ülésén összességében 15 igen és 8 nem szavazattal, valamint 1 tartózkodással általános vitára alkalmasnak találtuk a törvényjavaslatot. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Most a kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor. Megadom a szót Iván László képviselő úrnak.

DR. IVÁN LÁSZLÓ, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! A Fidesz az ismét benyújtott javaslatot nem tudja támogatni. Az adócsomag alkalmatlan arra, hogy Magyarország kilábaljon a gazdasági és pénzügyi válságból. A túladóztatott vállalkozások és munkavállalók terhei továbbra sem csökkennek, a legnagyobb munkaterheket cipelik az uniós tagországok közül. A jelenlegi magas elvonási szint mellett a kis- és középvállalkozások túlnyomó többsége nem tudja kitermelni a legális működéséhez szükséges jövedelmet. Ezzel egyidejűleg a munkanélküliség is drámai mértékben emelkedni fog. A gazdaság nem fog kifehéredni, továbbra is a társadalom egy része fog sok adót és járulékot fizetni.

A Fidesz álláspontja szerint célzott adó- és járulékcsökkentés nélkül a gazdaság dinamizálása nem következik be. Magyarország lemaradása tovább növekszik a térség többi tagállamaihoz képest. A beterjesztett javaslat garantálja a magas szinten beragadt munkanélküliséget, a foglalkoztatás csökkenését. Az egyre nehezebb körülmények közé kerülő munkavállalói szféra megélhetését az alapvető élelmiszerek és a távhő általános forgalmi adójának maximális kulcsú, 20 százalékos terhelése egyre kilátástalanabbá teszi.

(19.20)

Meg szeretném jegyezni, hogy a Fidesz korábban 5 százalékos kulcsot javasolt ezekre a termékekre, amely jelentős havi megtakarítást jelentett volna a gyermeket nevelő családoknak, a több mint másfél millió kisnyugdíjasnak.

Az adókedvezmények körében is további szűkítések várhatók, az egyes jogcímekre vonatkozó egyedi korlátozások megszűnnek, évi 3,4 millió forint jövedelemhatárig egységesen 30 százalékos kedvezménykulccsal évente legfeljebb százezer forint kedvezmény érvényesíthető.

A háztartási adókedvezményekhez a következőt szeretném fűzni. Az új adócsomag egy új lehetőséget tartalmaz az összevont adókedvezmények között annak érdekében, hogy a magánszemélyeket arra ösztönözzék, hogy a háztartással kapcsolatos szolgáltatások - lakásfelújítás, gyermekgondozás, gyermekfelügyelet, háztartásvezetés, házi ápolás, háztartási nagygépek javítása, fűtésrendszer, hideg- és melegvízrendszer javítása - igénybevétele után számlát kérjenek. A kedvezmény mértéke a számlák ellenértéke, de legfeljebb az összevont kedvezményalap 30 százaléka.

A tandíjkedvezménnyel kapcsolatosan: bárki érvényesítheti, akit a hallgató kedvezményezettként megjelöl.

A javaslat messze áll attól, hogy a Fidesz és a KDNP által javasolt adó- és járulékcsökkentés révén erősíteni tudjuk a munkahelyek megtartását a hazai vállalkozásokban.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Most megadom a szót Herbály Imre képviselő úrnak, a mezőgazdasági bizottság alelnökének, a bizottság előadójának.

HERBÁLY IMRE, a mezőgazdasági bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/6607. számú törvénytervezetet a mezőgazdasági bizottság 12 igen szavazattal, 10 nem ellenében általános vitára alkalmasnak tartotta. A támogatásunkat - teljesen egyetértve miniszter úrral - azért tudtuk adni, mert adóegyszerűsítést, az eljárási szabályok egyszerűsítését és a feketegazdaság kifehérítését láttuk a törvénytervezetben. Úgy ítéltük meg, hogy teljesíthető a cél, de legalábbis közelebb lehet kerülni hozzá, miszerint az eddigi "kevesen fizetnek több adót" helyett a "többen fizethetnek kevesebb adót" teljesíteni tudjuk.

Mindezek mellett nagy ellentétek alakultak ki a bizottságban, egy dologban azonban egyetértettünk, mégpedig abban, hogy a kisárutermelő őstermelők nyugtaadási kötelezettségét - mármint azoknak, akik a helyi piacokon értékesítik az áruikat - tegyük egyértelművé, mégpedig tegyük egyértelművé a mentességüket. Tudjuk, hogy ez törvényben nehezen fogalmazható meg, azonban úgy látjuk, hogy van járható út, és kérjük az előterjesztőket, hogy ezt a járható utat tegyük közösen egyértelművé.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Most a kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor. Megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak, a bizottság elnökének.

FONT SÁNDOR, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ellenzék már önmagában a benyújtás módját is újra megkifogásolta, hiszen tudjuk, hogy egy visszavont adótörvény után került be ez az adótörvény, meglepő időszakban. Tudjuk, hogy a normális menete az őszi törvénykezésnek rendszerint az adótörvények időben történő megérkezése, és csak ezt követően szokott sor kerülni a költségvetés benyújtására. Ennek a logikája pedig az, hogy az adótörvények megalapozzák a költségvetés bevételi oldalát, és amikor november 15-én már kötelessége a köztársasági elnök úrnak is a kihirdetés, ekkor már elég jól látszik, miközben a költségvetési törvény vitája már folyik, hogy milyen az a megalapozott adóbevételi oldal, amelyre esetlegesen lehet alapozni a kiadási oldalt, azaz a költségvetést. Itt most abba a képtelen helyzetbe kerültünk, hogy most kezdi el a parlament tárgyalni a költségvetés megalapozó bevételi oldalát, tehát az adótörvényeket, miközben a költségvetés általános vitája már a múlt héten lezajlott, és első körben már a módosító indítványok benyújtásának meg kellett történni, ahhoz már érdemileg nem tudunk hozzászólni.

Nos, ezt a képtelen helyzetet is értékelte az ellenzéki oldal, amikor azt mondta, hogy nonszensz helyzetet teremt újra a kormányoldal ezzel az eljárással. Jellemző volt egyébként, hogy a mezőgazdasági bizottságban alig volt hozzászólás, egyszerűen már az első adótörvény-benyújtásnál végigvitatkoztuk a rendelkezésünkre álló időt, és rezignáltan vette tudomásul mind a kormányoldal, mind az ellenzék, hogy egy újabb képtelenséggel állunk szemben.

Épp Herbály Imre alelnök úr szavaira térnék vissza, aki velünk együtt, tehát az ellenzékkel együtt követeli, hogy az őstermelők nyugtaadási kötelezettségét végre tisztázza már a kormány, mert egyszer már tavaly elrontotta, amikor azt a képtelen adótörvényt kihozta, amely azóta is 12 hónapon keresztül fenyegetettségben tartja a kispiacokon árusító őstermelőket a nem tisztázott nyugtaadási kötelezettséggel, azaz, hogy ez kire vonatkozik, kire nem, mely az a birtokméret, amely felett rendelkezőknek mindenféleképpen nyugtát kell adni, és kik azok a tényleg konyhakerti méretekkel rendelkezők, akik időszakosan csak a feleslegüket próbálják a helybeli kispiacon értékesíteni.

Az ellenzék egyértelműen kifejtette, hogy a törvénytervezetet általános vitára nem találjuk alkalmasnak, hiszen messze nem teljesíti a Fidesz régóta hangoztatott hármas egyensúlyi kritériumát, amelyben azt állítjuk, hogy a szociálpolitikának, a pénzügyi stabilitásnak és a gazdasági növekedésnek az egyensúlyát kell képezni mind az adótörvényben, mind pedig a költségvetési törvényben. Ez a hármas egyensúly messze nem teljesülhet a most benyújtott adótörvény-tervezettel, ezért az ellenzéki oldal elutasította azt.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Pál Béla képviselő úrnak, a sport- és turisztikai bizottság alelnökének, a bizottság előadójának.

PÁL BÉLA, a sport- és turisztikai bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés sport- és turisztikai bizottsága azon ülésén, amelyen megtárgyalta az adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, a kormánypárti többség általános vitára alkalmasnak találta azt.

Általános vitára alkalmasnak találtuk, mert úgy gondoljuk, hogy azok az egyszerűsítések, amelyek a magánszemélyeket érintő, könnyítettebb, egyszerűbb adóbevallást segítik, mindenképpen támogatandók. Általános vitára alkalmasnak tartottuk azért is, mert a munkáltatókat, kifizetőket is jó néhány olyan könnyítés érinti, amely támogatandó, és támogatjuk a gazdaság kifehérítését célzó intézkedéseket is, hiszen adócsökkentésre a jövőben csak annak mértékében kerülhet sor, amilyen mértékben kifehéredik a gazdaság.

Természetesen abból a szempontból vizsgáltuk az adó- és járulékmódosításra irányuló törvényeket, hogy tudjuk, meg kellett felelni a nemzetközi pénzügyi válság Magyarországra gyakorolt hatásainak is, és ezt mindenképpen figyelembe kellett venni, ezen belül pedig azt néztük, hogy hogyan érinti a sport és a turizmus területét. Azt állapíthattuk meg, hogy a sport területén tulajdonképpen megmaradnak azok a kedvezmények, amelyeket ebben az évben is érvényesíthettek a sport területén tevékenykedők. Reméljük, hogy néhány ponton ezt módosító indítványunkkal még finomíthatjuk majd azokon a területeken, ahol ez nem okoz bevételkiesést.

Ha a turizmus területét nézzük, akkor pedig azt láthatjuk, hogy nemcsak azok a kedvező elemek maradtak meg, amelyek ezt az évet és a korábbi éveket is jellemezték, hanem itt még olyan változtatásra is sor került, amely a jövőben kedvezően érinti a turisztikai szektor területén tevékenykedőket.

Melyek azok a változások, amelyek érvényben maradtak? Érvényben maradt az étkezési utalvány és az üdülési csekk adókedvezménye, mindkettő nagyon fontos. Az étkezési utalvány nemcsak a munkavállalók szempontjából, hanem a vendéglátóhelyek forgalma szempontjából is fontos, az üdülési csekk pedig - mint tudjuk - a belföldi turizmus motorja. Mindkét kedvezmény érvényben maradt, nem történt semmiféle szűkítés ezen a területen.

Továbbra is megmaradt az, hogy az állam átvállalja a televízió-üzembentartási díjak 40 százalékát, vagyis ezt a jövő évben is az idei évvel megegyező arányban és módon kell fizetni, ez a szálláshelyeket üzemeltetőknek továbbra is kedvezményt jelent majd.

(19.30)

Ugyanakkor nem titkoljuk, hogy a bizottság kormánypárti és ellenzéki oldala sem támogatja azt a módosítást, amely a vendéglátósok alkoholforgalma napi rögzítésének bevezetésére irányul újólag, amelyet már korábban sikerült levenni a törvények módosítása során. Vélhetően ennek érdekében kormánypárti és ellenzéki oldal egyetértésével szintén módosító indítványt nyújtunk be.

Ugyanakkor pozitívnak tartjuk, hogy megmarad a mai körülmények között is - és ezt különösen hangsúlyoznám -, hogy az önkormányzatok idegenforgalmi adóbevételeinek minden forintja mellé két forint támogatás jár továbbra is az önkormányzatok részére, amelyeket különféle turisztikai fejlesztésekre, beruházásokra használhatnak fel.

Végezetül hadd szóljak két olyan újdonságról, amely a turisztikai szektort érinti. Az egyik az, hogy a falusi szállásadásra vonatkozó adókedvezmény nemcsak hogy megmarad, hanem összevonhatóvá válik a falusi vendégasztal kedvezményével. Így a szállásadás 800 ezer és a kapcsolódó falusi vendégasztal pedig további 400 ezer forintig adómentes, tehát összesen a korábbi évhez képesti 800 ezer forinttal szemben most már 1,2 millió forintig vehető igénybe a kedvezmény, és csak az efelett keletkező jövedelem után kell csak adót fizetni, és egyszerűsödött az adókedvezmény érvényesítésének módja is.

Ugyanígy a turisztikai szektor vállalkozóit is kedvezően érinti a cégautókra vonatkozó új, egyszerűbb szabályozás, kevesebb terhet is jelent ennek megfizetése. Az utazásközvetítők számára pedig jó hír, hogy a szabályozás visszaállítja a pozíciószámonkénti elszámolás lehetőségét, ami jelentős adminisztrációs könnyítést jelent az utazásszervezőknek a jövőben. Ez egy régóta megfogalmazott javaslatuk, amely most a jelenlegi adó- és járuléktörvények módosítása során valóra válhat.

Mindezek alapján az Országgyűlés sport- és turisztikai bizottságának kormánypárti képviselői általános vitára alkalmasnak tartják a törvényjavaslatot, és ezt elfogadásra javasolják az Országgyűlésnek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm. A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Bánki Erik képviselő úrnak, a bizottság elnökének.

BÁNKI ERIK, a sport- és turisztikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy az imént Pál Béla alelnök úr már elmondta, a bizottsági vita során a kormánypárt képviselői általános vitára alkalmasnak tartották az adótörvény-javaslatot, amely a mi meggyőződésünk szerint csak néhány elemében szolgálja a turisztikai szakterület érdekeit. A sport területén semmiféle előremozdulást és pozitív elemet nem tartalmaz.

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Alapvető problémánk a törvényjavaslattal az, hogy nem vette figyelembe a korábbi időszak kezdeményezéseit, nem vette figyelembe azokat a folyamatokat, amelyek a világgazdasági válság következtében a hazai kis- és középvállalkozókat elérték. A turizmus terén elsősorban a kis- és közepes vállalkozásokat találjuk. Ők a legnagyobb munkaadók is ezen a téren, és az önkormányzatokkal kiegészítve a döntő hányadát adják azoknak, akik egyáltalán a turisztikai fronton érdekeltek, és azoknak a társaságoknak a többségi tulajdonosi körét teszik ki, amelyek turisztikai beruházásokat az elmúlt időszak ban megvalósítottak.

A korábbi adótörvény-javaslat általános vitája során is elmondtuk azokat a kifogásainkat, amelyek gyakorlatilag az új törvényjavaslat benyújtása során abszolút nem lettek figyelembe véve. Itt arra kellett volna törekednie a kormánynak jelen helyzetben, hogy csökkentse a vállalkozások adminisztrációs terheit. Mi erre konkrét javaslatokat is tettünk az éttermi vendéglátós szolgáltatókkal közösen, akik kidolgozták már a korábbi időszakban egy olyan átalányadózás lehetőségét, amely egyszerűsítené, a kormány számára egyébként átláthatóbbá tenné, és a bevallás tekintetében pedig sokkal praktikusabbá tenné a jelenlegi bonyolult rendszert.

Arról van szó, hogy az az átalányadózás, amely több területen már korábban próbaként be lett vezetve, nagy, átütő sikert egyébként a kormány nem ért el vele, pontosan azért, mert igazából nem volt közösen kidolgozva azokkal az érdekvédelmi, érdek-képviseleti szervekkel, amelyek az ezen a területen működő vállalkozásokat összefogják. Van rengeteg jól működő európai példa, sorolhatnám Franciaországot, Spanyolországot vagy éppen Portugáliát, ahol a vendéglátás terén kifejezetten jól működik az az átalányadózási rendszer, amely az éttermeknek és vendéglátó-ipari szolgáltatóknak egy adott településen belül elhelyezkedő helyszínétől, illetve a méretétől függően átalányadó-terhet állapítanak meg, és emellett semmiféle bonyolult adminisztrációs kötelezettségnek nem kell eleget tenniük. Ezzel szemben a kormány most újra próbálkozik a napi standolás bevezetésével, amelyet egyszer már megtett, majd a hatalmas felháborodásnak engedve a bevezetéstől számított egy éven belül visszavonta azt a rendeletét. Nem is értem, hogy ezek után miért próbálkoznak meg újra ezzel, mondom még egyszer, olyan körülmények között, amikor a versenyképesség fenntartása érdekében inkább egyszerűsíteni kellene az adminisztrációs terheken.

Számtalan olyan javaslat érkezett már korábban is, amely az átlagos adóterhelést csökkentette volna ebben a szektorban. Éppen önök, szocialista képviselők ígérték már a 2002-es és 2006-os kampányban is azt, hogy például a szállásférőhelyek áfakulcsát a kedvezményes áfakategóriába fogják sorolni, mint ahogy ez egyébként általában Európában van. Az Európában működő turisztikai szolgáltatók átlagos adóterhelése nem éri el a 10 százalékot, amíg Magyarországon ez a szám éppen ennek a dupláját éri el. Ez pedig azt jelenti, hogy a nemzetközi versenyképességét jelentősen rontják ezeknek a vállalkozásoknak.

Még sokkal rosszabb a helyzet a sport területén, tisztelt képviselőtársaim, hiszen hónapról hónapról olvashatók azok a botrányok, amelyek a különböző, bújtatott állásban elhelyezett labdarúgókról, sportolókról szólnak, akik marketingcégek alkalmazottaiként dolgoznak, majd amikor a sportegyesület gazdasági nehézségekkel küzd, akkor hiába fordulnak a jogos bérükért, az a cég, amelyből már régen ki lettek rakva és amely, mondom, marketingfeladatok ellátását volt hivatott végezni, már régen csődbe ment, a sportolók pedig futhatnak a pénzük után. Volna egy teljesen egyszerű megoldás erre, amely egyébként működő példa ma is az adózás rendszerében, azonban a kormány többszöri nekifutásunk ellenére sem foglalkozott érdemben ezzel a kérdéssel, és nem volt hajlandó besorolni ebbe a kategóriába a sportolókat.

Folytathatnám még azzal, amelyek a sportszerek áfacsökkentésével, a sportberuházások adóból leírható támogatásával kapcsolatos korábbi javaslatok voltak, egyetlenegyet sem fontolt meg ezekből a kormány, ezért úgy gondoljuk, hogy ez a törvényjavaslat általános vitára nem alkalmas, még módosításokkal sem lehet olyan állapotba hozni, hogy az segítse e két területen működő vállalkozások sorsát.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, az elfogadott napirend szerint 20-20 perces időkeretben. Ezek közben kétperces felszólalásokra nem kerül sor.

Elsőként megadom a szót Molnár Albertnek, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának; őt majd Tállai András követi.

MOLNÁR ALBERT az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hetek bebizonyították, hogy Magyarország nem üveggömbben van, és a benyújtott törvényjavaslatról pedig egyértelműen megállapítható, hogy nem a vágyak, hanem a lehetőségek és a stabilizáció erősítésének a törvényjavaslata van előttünk.

Valóban elmondhatjuk, hogy nem beszélhetünk reformértékű lépésekről, ez igaz, azonban ha kitekintünk a világba, akkor azt gondolom, hogy a felelősség egyértelműen visszafogottá és megfontolttá kell hogy tegyen minket. Köztudott, hogy a fekete október miatt a már benyújtott adótörvényt a kormány visszavonta, amelyben egyébként adócsökkentés volt előirányozva, azonban közben változtak a költségvetés prioritásai. Az eredeti versenyképesség-javítás, egyensúlyjavítás és fenntarthatóság helyett gyakorlatilag a társadalmi és gazdasági úton a legkisebb veszteség felé mozdult el az adótörvény, ahol is a prioritás a pénzügyi stabilitás, illetve a munkahelymegőrzés irányába változott.

A válságtünetek egyes szakértők szerint a 1930-33-as nagy gazdasági világválság óta a legnagyobbak és a legkiterjedtebbek. Ezt mondják a szakértők. Magyarországot abban az állapotban találta ez a válságszerű... - mert a válságnak megvannak a közgazdasági kritériumai -, mindenesetre ezek a válságszerű tünetek, amikor is két év szigorú esztendő áll mögöttünk, amikor is az államháztartás hiányát a közeli 10 százalékról 3 százalék közelébe csökkentettük.

A válság hatása elsősorban csökkenő és dráguló forrásokban, csökkenő vagy stagnáló piacokban jelenik meg.

(19.40)

A kormány gyors és hatékony intézkedéseket, kormányzati lépéseket tett, stabilizálta a pénzügyi hátteret, illetve bővítette azt, gyorsította az egyensúly megteremtését, kétszer módosította a költségvetést mindennek okán. A válságtünetek az egész világot megrázták. Az elmúlt hét adatai szerint az Amerikai Egyesült Államok 700 milliárd dollárt, Németország 680 milliárd dollárt, Írország 544 milliárd dollárt, az Egyesült Királyság 503 milliárd dollárt, Franciaország szintén közel 500 milliárd dollárt, Hollandia 272 milliárd dollárt, míg Oroszország 200 milliárd dollárt fordított az elmúlt időszakban gazdaságuk konszolidációjára.

Az OECD módosította a 2008-ra vonatkozó növekedési előrejelzést. Az EU-övezetben 1,7 százalékról 1,3 százalékra csökkentették a növekedés előrejelzését. Németország tekintetében ez a szám 1,9 százalékról 1,5 százalékra változott. Állampapír-piaci problémák nemcsak Magyarországon vannak. Ugyanilyen problémákkal néz szembe Belgium, Olaszország, Ausztria vagy akár Csehországot is mondhatnám. Tehát nem magyar specialitás, ami jelenleg kialakult.

2009-ben a német gazdaság várhatóan stagnálni fog. Mint tudjuk, ez a legfőbb exportpiacunk. Ugyanez várható Franciaországban is, Nagy-Britanniában már csökkenést terveznek. Az euróövezetben 2009-ben, azt lehet mondani, a stagnálás jelei fognak megjelenni: 0,1 százalékos növekedést terveznek az euróövezetben 2009-ben.

Új gazdasági világrendről beszélnek a közgazdászok, a szakértők. Meg kell oldani a problémát, hogy a tőkepiacok globalizációjával a szabályozásnak is globálissá kell válnia, a nemzeti szabályozások kereteit meghaladóan; ugyanis a nemzeti szabályozásokkal nem lehet a globális problémákat kezelni. Ezen előzmények után nyújtotta be a kormány immár a második módosított adótörvény-tervezetet, amely annyiban más, mint az első, hogy ebből elmaradnak az adócsökkentések, és további erőfeszítést teszünk az államháztartás egyensúlyi állapota felé.

Azt gondolom, több képviselő nem helyesen kezelt egy számot. Az Európai Unióban adóterhelés tekintetében középen állunk. Tehát ez az adat, azt gondolom, ha az Eurostat számait megnézzük, egyértelműen nyilvánvaló. A problémánk nem az Európai Unió középső számával van, hanem versenytársainkkal, akik a környezetünkben laknak, és hozzájuk képest 3-4 százalékos adóterhelés-növekedés van Magyarországon. Az előttünk levő adótörvény mellékletekkel együtt mintegy 105 oldalon jelenik meg, és 173 különböző javaslatot fogalmaz meg.

Olyan adótörvényt nyújtott be a kormány, amely megfelelően számol a megváltozott világgazdasági helyzettel: jelentős mértékben csökkenti a vállalkozások és a magánszemélyek adminisztrációs terheit. A 233. §-tól a 248. §-ig közel négy oldalon keresztül, sűrű tömött sorokban vannak felsorolva a hatályát vesztő rendelkezések, tehát az egyszerűsítés. Javul az átláthatóság, fehéredik a gazdaság.

Az elmúlt évben a többletbevételekből mintegy 80-100 milliárdra teszik a szakértők azt a számot, amely a fehéredésből származott, és ez önmagában adóterhelés-növekedést jelent egyébként. Tehát furcsa, hogy ha többen fizetnek adót, az az adóterhelés növekedésében jelenik meg, holott nincs adóemelés, csak többen fizetnek adót. Aki eddig is jogkövető volt, annak kizárólag az egyszerűsítés lesz, és esetleg minimális terheléskönnyítést fog észrevenni az előttünk levő törvényjavaslatból.

Miniszter úr nagyon részletesen beszélt a törvény tartalmáról. Én csak néhány nagyon lényeges elemet szeretnék kiemelni. Az egyszerűsítések közül: a magánszemélyek az adóhatóság közreműködésével új egyszerűsített formában tehetik meg bevallásukat a 2008. évben. Ez akár több millió embert is érinthet. Azt gondolom, nagyon jelentős változásról van szó. A szolgáltató adóhivatal képe jelenhet meg előttünk.

A következő, ami szintén fontos, hogy az eddig hét adókedvezményt egy összevont adókedvezményként lehet a magánszemélyek személyi jövedelemadó-bevallásában megjelentetni, egységesen 30 százalékos adókulccsal. Idetartozik a megállapodás alapján megfizetett tb-járulék, a tandíj, a fizetett biztosítási díj vagy a foglalkoztatói nyugdíj, idetartozik az alapítványi befizetés vagy a magán-nyugdíjpénztári befizetések. Itt összességében 100 ezer forint határig gyakorlatilag ezekből az adóalanyok igénybe vehetik az adókedvezményt.

Új elem az, hogy fizetési kötelezettségét - amennyiben a magánszemélynek befizetési kötelezettsége van - négy hónap alatt négy egyenlő részletben, pótlékmentesen teljesítheti. Nagyon jelentős, a munkáltatók, kifizetők életét könnyítő intézkedés, hogy a 100 millió forint alatti bevétellel rendelkező jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok - a bt.-k és a kkt.-k - könyvvezetése lényegesen egyszerűsödik. Nagyon fontos elem, hogy megszűnik a béren kívüli juttatások 400 ezer forintos korlátozása, ugyanakkor az ezen csomagba tartozó egyes adómentes juttatások gyakorlatilag korlátozásra kerülnek egy felső kulccsal. Ilyen például a művelődésiintézmény-szolgáltatás igénybevétele - ezt a minimálbér erejéig adhatja a munkáltató -, míg az iskolarendszerű képzés költségénél a minimálbér két és félszerese ez a határ.

Azért fontos ez az intézkedés, mert nem kell nyilvántartani a vállalkozásnak ezeket az adatokat. Azt gondolom, ez egy nagyon jelentős adminisztrációs csökkentést jelent. Az is fontos, hogy az adózóknak nem kell nullás adóbevallást tenniük arról az időszakról, amelyben elszámolási kötelezettségük nem keletkezik, és erről a tényről elég nyilatkozniuk.

Az is fontos tény, hogy az adóigazolások kiadásakor az adózó számlájának egyenlegét nettósítva állapítják meg. Biztos tudják a képviselőtársaim, hogy elég sok probléma volt a múltban abból, hogy az adóhivatalnál vezetett egyik számlán többlet volt, a másikon hiány, ezt eddig nem nettósították.

A gazdaság kifehérítését is több elem szolgálja. Itt számlatartási kötelezettség kerül bevezetésre az átalányadózó egyéni vállalkozásokra, őstermelőkre, illetve az egyszerűsített vállalkozói adó alanyára. Minden 900 ezer forintot elérő vagy azt meghaladó vásárlásnál az eladó köteles lesz a számlát kiállítani akkor is, ha a vásárló adóalany, akkor is, ha az nem. Az igazolatlan áru forgalmazása esetén a maximális bírság összege az áru értékének 40 százaléka.

Az adóbázis szélesítését szolgálja, egyben egyszerűsítést is jelent az adózók számára, valamint megfizethető adóterhet jelent a cégautókra vonatkozó szabályozásmódosítás. A bevételi oldalt nem érinti ez a szabályozás. Tehát szeretném előrebocsátani azt, hogy az állam a cégautóadóból nem kíván többletadót beszedni.

Ezért egy olyan egyszerű megoldást alkalmaz, hogy mindenki felől eltűnjön az eddigi Damoklesz kardja, hogy gyakorlatilag bárkit lebuktathattak, ha a cégautóval például hazaugrott ebédelni, vagy valami más olyan célra használta, amely a vállalkozása szempontjából nem minősült üzleti költségnek. Azt gondolom, hogy megfizethető ez a 7000, illetve 15 000 forint, mert 1600 köbcentiméterig egyértelműen, egyszerűen 7000 forintot kell fizetni havonta, 1600 köbcenti fölött pedig 15 ezer forint a fizetendő díj.

Példát is hadd mondjak! Ha egy vállalkozás 2008-ban három cégautóval rendelkezett, ezek beszerzése négy éven belül történt, és értékük pedig átlagosnak mondható 4-5 millió forint között volt, akkor a 2008. évben ez a vállalkozás a következő tételeket fizette meg.

(19.50)

Egyszer megfizette autónként a 32 ezer forintot. Azon túl megfizette a cégautóadó 25 százalékát mint egészségügyi hozzájárulást, valamint a cégautóadó 25 százalékának 3 százalékát mint munkaadói járulékot. E két tétel autónként havonta még plusz 8240 forint költséget jelentett a vállalkozásnak. Összesen a vállalkozás e három autó után egy hónapban 120 720 forintot fizetett be a költségvetésbe ezen a jogcímen.

A 2009-től bekövetkező változás után, ugyanennél a cégnél, amennyiben a gépkocsik hengerűrtartalma nem haladja meg az 1600 köbcentit, mindössze havi 21 ezer forintot kell fizetni - tehát a 120 ezerrel szemben 21 ezret -, míg ha meghaladja az 1600 köbcentit, akkor is 45 ezer forintot kell fizetniük, ami a 120 ezer forintnak szintén csak töredéke. És mindkét esetben levonható a befizetendő összegből a gépjárműadó. Azt gondolom, hogy ez nem tekinthető szigorításnak. Annak mindenképp szigorítás, aki eddig csalt vagy nem a valóságnak megfelelően töltötte ki a nyilvántartó papírt.

Fontos társadalmi és gazdasági egyszerűsítések történnek az adótörvény-módosítás keretében. Ilyen, hogy az árvaellátásra tekintettel kapott özvegyi nyugdíj adómentessé válik már a 2007. évtől visszamenőleges hatállyal. Adóterhet nem viselő szociális gondozói díj évi 120 ezer forintos összege 180 ezer forintra emelkedik. Az összevont adókedvezmény a jelenlegi 3 millió 400 ezer forintos éves jövedelemhatárig 100 ezer forintos keretbe tartozó hét jogcímű adókedvezmény helyett, egységesen 30 százalék adókedvezmény kerül befizetésre. Új elem az úgynevezett háztartási szolgáltatások igénybevételét igazoló számlák bevonása ebbe a kedvezményalapba.

Az egyéni vállalkozók esetében a fejlesztési tartalék igénybevételénél a 10 százalékos adókulcs alkalmazásánál nem lesz feltétel, hogy az adómegtakarítást belföldi pénzforgalmi bankszámlán ténylegesen lekössék, ehelyett egy olyan nyilvántartás vezetése elégséges, mely követhetővé teszi ezeknek a pénzforrásoknak a jogszerű felhasználását.

Jelentős változás az átalányadózásnál az értékhatárok jelentős megemelése. Itt az általános esetben 8 millió forintról 15 millió forintra, a kereskedők esetében 40-ről 100 millió forintra emelkedik ez az összeg.

Azt gondolom, hogy eddig néhány teljesítménykorlátot is jelentett egyes vállalkozóknál ez az értékhatár-választás, hiszen aki egyszerűen kívánt megfelelni az adózásnak, azt tulajdonképpen ez az értékhatár afelé nyomta, hogy próbáljon meg ezen keretek között működni.

Az őstermelői átalányadózás értékhatára 7 millióról 8 millióra emelkedik. Őstermelő maradhat az, aki saját gazdaságban termelt bort értékesít, és a kiszerelés legkisebb mértéke az eddigi 2 literes helyett félliteresre változik.

Megszűnik a 35 százalékos kulcs, egységesen az osztalékjövedelem adókulcsa 25 százalékra fog módosulni. Ez vonatkozik az egyéni vállalkozóra is, és már a 2008. év után megállapított osztalékra is lehet alkalmazni.

A kamatjövedelemnek minősülő jövedelem meghatározása egyszerűsödik. Kamatjövedelemnek a szokásos piaci kamatnak megfelelő kamat minősül, az esetleg túlvont kamatadó az adóbevallásban rendezhető lesz.

Az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program keretében adható juttatás összeghatára évi 500 ezer forintról évi 1 millió forintra emelkedik. Termőföldet adómentesen eladónak nem kell bevallást adnia a jövőben.

A lakáscélú megtakarítási kedvezmények - jellemzően ezek az ifjúsági takarékbetétek voltak, amelyek az elmúlt évtizedekben felhalmozódtak - visszafizetésének törlése már 2008-ra is megtörténhet.

Adómentes a 2008. január 1-je előtt alapított, a magyar kultúra, a tudomány, a művészet és sport érdekében kiemelkedő tevékenységet folytatóknak nyilvános jelölés alapján odaítélt szakmai díj. Ugyanígy adómentessé válik a szépkorúak jubileumi juttatása.

Nemcsak kérésre történik, hanem automatikusan az adókártyák legyártása és kiküldése a jövőben. Az adófizetési kötelezettség pontosítása a nem teljesített ügyletek után történő számlakibocsátás esetén, a fizetési kötelezettség alóli mentesülés feltétele a számla érvénytelenítése lesz.

A számlázási kötelezettség szabálya módosul azzal, hogy 900 ezer forint feletti vásárlás esetén kötelező lesz számlát adni a magánszemélynek is.

Nemcsak belföldi, hanem bármely EU-s tagállam hitelintézete által nyújtott bankgarancia is elfogadható pénzügyi biztosítékként a jövedéki eljárásban.

A gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású termékek adómentessége a gyógyszertörvényben foglaltaknak megfelelően 2011. március 31-éig biztosított, tehát ezen határidőig meghosszabbodik ezen termékek törvényben foglalt ilyen irányú kedvezményes elbírálása.

Az építményadó-kötelezettség keletkezése nem a használatbavételi-fennmaradási engedély kiadását, hanem a használatbavételi-fennmaradási engedély jogerőre emelkedésének napját követő év első napjához lesz köthető. Azt gondolom, számos problémát kiküszöbölünk ezzel a módosítással, hisz ebből származtak félreértések.

A helyi iparűzési adó alapját a külföldi adóalaprész akár az adóalany teljes adóalapjának erejéig csökkentheti a mai 90 százalékhoz képest.

2009. július 1-jétől minden okmányirodában biztosítani kell a bankkártyás fizetés feltételeit.

Tisztában vagyunk azzal, hogy az adókat csökkenteni kell Magyarországon, meg is fogjuk tenni azt akkor, amikor ennek a feltételei megteremtődnek. Ma nem ennek van itt az ideje.

A szocialista frakció támogatja a kormány stabilizációt erősítő és a vállalkozásokért tevő, átláthatóságot, kifehéredést biztosító törvénycsomagját. Kérem képviselőtársaimat, hasonlóan tegyék ezt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tállai András képviselő úr következik, aki a Fidesz-frakció véleményét ismerteti velünk; őt majd Hargitai János követi, a KDNP-ből.

TÁLLAI ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt szokták mondani, ha rossz egy törvény, akkor ki kell állni, és azt föl kell olvasni a parlamentben, és akkor egy idő után unalmas lesz, senki nem fog odafigyelni rá, és egyszer csak vége lesz a törvény tárgyalásának, aztán következik a szavazás.

Úgy gondolom, hogy most itt a miniszter úr is és az MSZP vezérszónoka is ezt támasztotta alá, hiszen miniszter úr ugyan a 30 percet ki se beszélte, mert csak 21 percig beszélt, 21 percig olvasott fel a javaslatból, Molnár Albert képviselő úr viszont megtette, hogy kibeszélte a 20 percet, és 20 percig olvasott fel lényegében a törvényjavaslatból.

Azt hiszem, hogy ha jól megfigyeljük, hogy Molnár Albert mit is mondott, akkor tipikusan az jut az ember eszébe, hogy milyen is egy szocialista törvényjavaslat. Molnár Albert a következőt mondta. A törvényjavaslat 232. §-ától a 248. §-ig oldalakon át, tömött sorokban hozza a törvény, hogy mi az, ami a hatályos törvényekből ki fog maradni, és ez azt igazolja, hogy ez a törvényjavaslat mennyi jelenleg hatályos passzust kivesz, magyarul egyszerűsíti a hatályos adótörvényt.

Ha elővesszük a törvényjavaslatot, és elkezdjük nézni a 232. §-tól a 248. §-ig, akkor a következő szövegeket látjuk benne. Azt mondja: hatályon kívül helyező rendelkezések. Azt mondja: "vagy az adóhatósági adómegállapítás céljából tett nyilatkozat keretében tett külön nyilatkozat" szövegrész kimarad. Vagy: "a belföldi székhelyű hitelintézet által vállalt vagy felülgarantált" szövegrész kimarad. Vagy: az "igazolatlan eredetű árut forgalmaz" szövegrész kimarad.

Kedves Molnár Albert! A 232. §-tól a 248. §-ig ez van a törvényjavaslatban.

(20.00)

Ne tessék azt mondani, hogy ezek a paragrafusok a hatályos törvényt egyszerűsítik! Ugyan már! Ezek technikai módosítások, amelyeket ha elfogad az Országgyűlés az előtte lévő passzusokban, egyszerűen át kell írni a törvényt, mert nem azokat a szavakat fogja használni. Azért mondom, hogy ez a példa arra, mit mondanak a szocialisták, és mi a valóság. Eddig még minden évben így alkottak adótörvénycsomagot.

A benyújtásra vonatkozóan azt szeretném elmondani, hogy azt hiszem, példátlan az Országgyűlés munkájában 1990 óta, a rendszerváltás óta, hogy előbb kerül az Országgyűlés elé a költségvetési törvényjavaslat bevételi, kiadási főszáma és a hiány összege, mint maga az adótörvény-javaslat. Persze, megértem a Pénzügyminisztériumot, a miniszter urat - most már csak az államtitkár úr van itt, a miniszter úrnak el kellett mennie -, világos, azt gondolják, miután ez a törvényjavaslat nem tartalmaz eredetileg olyant, hogy esetleg a bevételt fogja módosítani, ezért nagy nyugalommal beterjesztették az Országgyűlés elé.

De kérdezem én: hogyha a parlament többsége mégis azt akarja, hogy módosító javaslattal valamelyik megnyitott törvényjavaslatban, mondjuk, módosítani fogja az adott adótörvényen belül az adó mértékét, és ezáltal nem lesz annyi bevétele az állami költségvetésnek, akkor a letárgyalt költségvetéssel - az általános vitájának vége van, e tekintetben majd jönni fog a szavazás - mit fog csinálni a kormányzat? Elég nagy magabiztosságra vall, hogy a költségvetés benyújtása után, az általános vita lezártát követően nyújt be a kormány törvényjavaslatot a parlament elé. Az az igazság, nem hiszem, hogy erre volt példa, és reméljük, soha nem is lesz több.

Olyan érzése van az embernek, hogy ezekkel az adótörvényekkel igen-igen megjárja a jelenlegi kormány, hiszen gondoljuk csak el, 2005 novemberében elfogadtatott egy ötéves adótörvénycsomagot, egy adócsökkentési programot, ezt törvénybe is iktatta, tehát ötéves, 2006. január 1-jétől lépett hatályba, tehát erre az évre is meglenne az elfogadott adótörvény. Ha ez alapján kellene fizetni, akkor már nem kellene iparűzési adót fizetni az önkormányzatok felé, akkor már a társadalombiztosítási járulék 5 százalékkal csökkent volna, akkor már a személyi jövedelemadó-kulcsok csökkentek volna, a sávhatárok emelkedtek volna, hogyha az az adótörvény hatályban marad. De nem maradt hatályban, mert a szocialisták nemcsak közpénzen kampányolnak, és a közpénzeket két kézzel szórják szét, azért, hogy választást nyerjenek, hanem az Országgyűlést is tudatosan félrevezetik, az országgyűlési képviselőkkel is megszavaztatnak olyan törvényt, amit nyilvánvalóan tudnak, hogy a választások után ugyanazokkal a képviselőkkel, ugyanaz a miniszter, ugyanaz a miniszterelnök ide fogja hozni az Országgyűlés elé, és le fogja szavaztatni ugyanazokkal a képviselő urakkal. Ma este is fel fog szólalni utánam olyan képviselő, aki például 2005 novemberében megszavazta az adótörvénycsomagot, majd 2006 júliusában ugyanarra az adótörvényre azt mondta, hogy nem. Itt ülnek egyébként a teremben azok a képviselők, már néhányan meg is szólaltak előttem.

Azt hiszem, ugyanígy járt most is a kormány: benyújtotta az adótörvénycsomagot, majd azt visszavonta. Persze, itt elhangzottak érvek, hogy miért vonta vissza. Én még egy érvet mondanék hozzá: tetszenek emlékezni, a Fidesz azt ígérte, hogy az adótörvények szavazása után, november 15-én újra be fogjuk nyújtani a parlament feloszlatására vonatkozó javaslatunkat. Én úgy gondolom, ez nagyon jó megoldás arra, hogy végül is ez a javaslat ne jöjjön az Országgyűlés elé, hogy fogom magam, és visszavonom az adótörvényt. Egyébként a legfőbb oka valószínűleg mégiscsak az volt, mert egészen biztosan nem az volt az oka, hogy válság van, és vissza kell vonni egy olyan adótörvénycsomagot, amelyben minimális, de mégiscsak lett volna valamennyi köztehercsökkenés.

Az adótörvénycsomag tárgyalása: ritka dolog az, hogy egy kormány meg mer ilyet tenni, hogy ilyen kevés időt hagy az adótörvények megérlelésére, de kimondottan annak a tárgyalására. Nem volt még a parlamentben példa arra, hogy egy ilyen nagy terjedelmű, azért az emberek, a vállalkozások százezreinek, millióinak életét meghatározó adótörvénycsomag ilyenkor, hétfő este, a televízió nyilvánosságának kizárásával kerüljön tárgyalásra, arról nem is beszélve, hogy még a mai napon szavazott az Országgyűlés többsége arról, hogy az adótörvények vitáját a mai napon előzze meg a hízott kacsából és libából előállított termékek védelméről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája. Tehát a jelenlegi kormányzók úgy gondolják, a hízott kacsából és libából előállított termékek védelméről szóló országgyűlési törvényjavaslat fontosabb. Mégiscsak fontosabb, hiszen előbb tárgyalta az Országgyűlés, mint magát az adótörvénycsomagot. (Pettkó András: Szégyen!) Az pedig, hogy ma este itt le kell zárni a vitát, jelzi azt, hogy a kormány is túl akar ezen lenni minél hamarabb, hiszen ez az adótörvény az égvilágon semmit nem old meg. Minél terjedelmesebb egy adótörvény, annál kevésbé hat a gazdaságra, és oldja fel a feszültségeket, amelyek az országban, a társadalomban jelen vannak - 267 paragrafus, 22 törvény, 172 módosítás.

Nagyon érdekes, hogy a Pénzügyminisztérium által később kiküldött tájékoztató hogyan kezdődik, mi az indokolás. Szó szerint ezt írja: a kedvezőtlen világgazdasági folyamatok miatt és az egyensúly fenntarthatósága érdekében szükségessé vált egy takarékosabb költségvetés kialakítása. Ennek megvalósulása érdekében a kormány visszavonta az adó- és járulékcsökkentést tartalmazó xy számú törvénycsomagját. Hogyan is van ez? Még egyszer: a kedvezőtlen világgazdasági folyamatok, majd jön azonnal az egyensúly fenntartása. Azt gondolom, ha a kormány visszavonta azt a nagyon minimális adó- és járulékcsökkentést tartalmazó törvénycsomagját, és most azért, mert kedvezőtlen a világgazdasági folyamat, akkor ennek az új adótörvénycsomagnak sokkal nagyobb kedvezményeket, nagyobb adócsökkentést kellett volna tartalmaznia. De láttuk már, rossz kormányok rosszul ismerik fel a helyzetet; rossz kormányok rossz döntéseket hoznak a probléma kezelésére. Tipikusan ez történik most ezzel az adótörvénycsomaggal.

Miért mondom ezt? Azért mondom ezt, mert ha megnézzük, az Európai Unióban a többi országok mit léptek erre, nem mondom azt, hogy csak az az egyetlen és üdvös megoldás, hogy adót kell csökkenteni, és semmi mást nem kell tenni, de nézzük csak meg, az Európai Unió országai hogyan válaszoltak a válság kérdésére. Először is kamatot csökkentettek. Magyarországon mi történt? Kamatemelés történt. A kamatemeléssel mi történik? A gazdaság szereplőit még nehezebb helyzetbe hozzuk (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: A kormány!), Magyarországon történik, a kormány egyetértésével még nehezebb helyzetbe hozzuk, nehezebben lehet fejleszteni, mert drágábbak a hitelek, nehezebben lehet működtetni, mert a működtetéshez szükséges forrásokat bevonni sokkal, de sokkal nehezebb.

Persze, Magyarországon mit mond a Gyurcsány-kormány? Azt mondja, semmi nem számít ebben az országban, csak egy számít, az, hogy én hatalmon maradjak. Jelen esetben ez abban nyilvánul meg, hogy megelőzzük az államcsődöt, előbb letagadjuk, hogy Magyarországon egyáltalán ilyen vészhelyzet van, ehhez segítségül hívjuk az MNB elnökét is, majd amikor ez sikerül egy gigantikus nagy hitellel... Hozzáteszem: ma a japán nagykövetség munkatársaival találkoztunk, gazdasági ügyekben váltottunk szót, és megkérdezték, mi a véleményünk az IMF-hitelről. Mi elmondtuk a véleményünket, és visszakérdeztünk, nekik mi a véleményük. Azt mondta a Magyarországon, a japán nagykövetségen dolgozó gazdasági szakember, hogy amikor ez a hír világgá ment, és eljutott Japánba, ott a japán befektetők, akiknek itt, Magyarországon érdekeltségük van, és ezt meghallották, akkor hihetetlen módon elkezdtek telefonálni, magyarul: pánikba estek. Azt mondták ugyanis, hogy Japánban az, hogy egy ország a Világbankkal köt szerződést, egyenlő azzal, hogy pénzügyileg összeomlott, és a befektetői tőkéjüket abból az országból a lehető leghamarabb el kell vinni.

(20.10)

De egyet biztosan elértünk: japán befektető Magyarország iránt erre a hírre és e miatt a hitel miatt nem fog a közeljövőben érdeklődni. Neki magának kellett megnyugtatni a befektetőket, hogy nem akkora a baj Magyarországon, hogy innen azonnal ki kell vonni a tőkét. Na, ennyit erről a csodálatos IMF-hitelről, amiről egyébként Gyurcsány Ferenc büszkén mondta, hogy megelőztük vele az államcsődöt, és újra tud tovább kormányozni, néhány hétig vagy hónapig hatalmon tud maradni.

Hölgyeim és Uraim! Egy rossz kormány rossz válaszokat ad a kihívásokra, egy jó kormány pedig jó válaszokat ad a kihívásokra. Ez az adótörvény egészen bizonyosan nem jó válasz az ország gazdasági helyzetére. Ez egy pótcselekvés; ez arra jó, hogy lekössük a képviselők energiáját és lényegtelen dolgokról kezdjünk el itt beszélni, tárgyalni. (Keller László: Eddig még semmit nem mondtál a törvényről! - Göndör István: Valamit kellene!) Minden erről a törvényről szól.

Mi az, amit nem tartalmaz ez a törvényjavaslat? Egészen bizonyos, hogy nem tartalmaz adócsökkentést és köztehercsökkentést. Tudjuk, hogy az Európai Unióban hányadán állunk ennek kapcsán. Az élőmunkaterhek vonatkozásában hátulról a másodikak vagyunk. Általában a közterheket számolva azokhoz az országokhoz viszonyítva, amelyekkel nekünk versenyezni kell, Szlovákiához, Lengyelországhoz, Csehországhoz, Szlovéniához, Romániához bizony mi teljesen versenyképtelenek vagyunk adórendszerügyileg.

Az a probléma, hogy ez a jelenlegi kormányt, a Gyurcsány-kormányt nem érdekli. Egy érdekli: az, hogy minél tovább hatalmon maradjon, és fel tudja venni a hiteleket. De hogy mi van az országban a vállalkozókkal, hogy azok hogyan élnek meg, ez abszolút, de abszolút nem érdekli, holott ehelyett, vagy úgy mondom, hogy az adótörvényben és a költségvetési törvényben egy olyan gazdasági programnak kellene kiviláglania, amely valóban azt mutatja, hogy Magyarországot a jelenlegi kormány próbálja egy olyan pályára rátenni, hogy megpróbáljon felemelkedni és előrelépni. Azt kell hogy mondjam, ezt sem a benyújtott költségvetés, sem pedig ez az adótörvény nem szolgálja.

Hogy mi lehetne ez? Három dolgot kellene összegyúrni nagyon helyesen. Ez pedig az adócsökkenés és a járulékcsökkenés, az európai uniós támogatásoknak a kis- és középvállalkozói szektorba való pumpálása, természetesen meghatározott feltételrendszerrel. Én nem zárom ki természetesen azt sem, hogy egy kedvező hitelezési rendszer mellett, ha ezt a három forrást, a hitelforrást, az európai uniós támogatást és az adócsökkentést egy gazdasági programba össze lehet gyúrni, amely ezekben a törvényekben jelenik meg, akkor úgy gondolom, ez a kormány helyes úton járna.

Azonban azzal, hogy itt felesleges adminisztrációkat írnak elő az új adótörvényben... - azt is el kell ismerni, hogy jó néhány olyan kezdeményezés van, hiszen a 267 paragrafusba belefér az is, jó néhány olyan kezdeményezés van a törvényben, amely valóban egyszerűsítést jelenthet. Azonban az egész adórendszer tekintetében ezeket az egyszerűsítéseket igazából - hogy is mondjam - nem is törvényi szinten kellene ezeket szabályozni, elég lenne, ha egy APEH-értesítőben ezeket az APEH vagy a Pénzügyminisztérium beleírná, és az egyik nap megjelenne, és akkor nem kellene idehoznia a parlament elé, mert sok olyan törvénymódosítási kezdeményezés van benne, amely - hogy úgy mondjam - szót sem érdemel. Arra jó, hogy itt valaki felálljon, és 20 vagy 30 perces beszédében ezeket el tudja mondani.

Hadd emeljek ki néhány olyan változást, amely kétségeket ébreszt bennem. Az egyik éppen most hangzott el, hogy az okmányirodáknak július 1-jétől majd meg kell teremteni a kártyás fizetési rendszert. Kérdezem én: a költségvetésben a kormány elkülönít-e erre a célra az okmányirodáknak, azoknak az önkormányzatoknak, akik okmányirodát tartanak fenn, hiszen úgy gondolom, jelentős költségkihatással jár; vagy azt fogja gondolni majd a kormány, hogy ezt természetesen ki kell hogy gazdálkodják az önkormányzatok? Vagy kérdezem én, hogy a 250 ezer forint fölötti kifizetéseknél komolyan gondolta, hogy megszűnik a készpénzfizetési lehetőség, mi több, ha afölött készpénzben fizetnek, akkor 20 százalékos mulasztási bírsággal sújtja. Ezt komolyan gondolja ebben a törvényjavaslatban valaki?

Gondoljuk csak el: ma Magyarországon milyen bizalmatlanok egymással a gazdaság szereplői. Egyébként ezt is a kormánynak köszönhetik, hogy a körbetartozások így kialakultak, hogy egyszerűen nem fogja odaadni az áruját, a szolgáltatását, a termékét az a vállalkozó, ha bizton nem tudja, hogy az ellenértékét megkapja-e. Valljuk be őszintén, hogy ma erre a legjobb forma mégiscsak a készpénzfizetés. Nem mondom, hogy az helyes; nem helyes, de a magyar gazdaság ma nincs olyan állapotban, hogy ezt a szabályozást végre tudja hajtani, hiszen teljes a bizonytalanság egymás iránt. Nem beszélve arról, hogy Magyarországon kevés a bankautomata, tehát nagyon-nagyon nehéz lesz ezt az előírást betartani, mi több, szerintem ezt nem is szabad befogadnia és elfogadnia az Országgyűlésnek.

Hangsúlyozom még egyszer: ez a törvényjavaslat nem válasz az ország problémáira. Nem válasz azokra a válságkifejezésekre, amelyeket maga a miniszterelnök fejezett ki, az elhúzódó gazdasági recesszióra nem válasz. Nem válasz az államcsőd veszélyének az elhárítására, és nem válasz arra sem, hogy Magyarország az elmúlt években nagyon komoly gazdasági versenyhátrányt szenvedett, és nem válasz arra, hogy hogyan tud elindulni ez az ország ebből a kátyúból kifelé és felfelé.

Azt gondolom, ezt a törvényjavaslatot kár volt idehozni a parlament elé. E törvényjavaslatnak így ebben a helyzetben semmi értelme. Ehelyett sokkal értelmesebb lett volna egy válságkezelő programot, egy gazdasági programot, ha csak országgyűlési határozat szintjén is, idehozni és arról elkezdeni beszélni, vitatkozni, hogy mit tegyünk valójában az országban, mert ez a törvényjavaslat senkinek semmi hasznot nem fog hozni, ha önök elfogadják, akkor sem.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Hargitai János képviselő úrnak, a KDNP vezérszónokának; őt majd Kóka János képviselő úr követi.

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elég komikus az a helyzet, amiben vagyunk az idei költségvetés tárgyalása során és az azt megalapozó adótörvények tárgyalása során. Többé-kevésbé ugyanazok a képviselők szólalnak meg egy-egy frakció részéről. Ha jól számolom, akkor most már körülbelül ötödször mondhatjuk el ugyanazokat a gondolatainkat, amelyekhez persze rögeszmésen ragaszkodunk, hisz először fordul elő a rendszerváltás óta, hogy három költségvetési koncepció került elénk, hogy kétszer futunk neki az adótörvényeknek, ez már öt tárgyalási lehetőség; és ha még veszem a múlt hét péntekén zajlott vitát, ami a költségvetést megalapozó törvényekről volt, akkor már hatodszor forgunk gyakorlatilag ugyanabban a gondolatkörben.

Mindez ráfogható-e arra a pénzügyi válságra, ami kétségtelenül még Magyarországot is elérte, bár én még emlékszem azokra a miniszteri megszólalásokra vagy miniszterelnöki megszólalásokra itt, a magyar parlamentben, amik még arról vizionáltak, hogy ennek a válságnak az elsődleges hatása nem fogja érinteni Magyarországot, minket csak a válság kisebb mértékben érint, mint az Egyesült Államokat vagy a többi nyugat-európai országot. Ma már tudjuk jól, hogy ezzel az illúzióval le kellett vagy le kell számolnunk.

(20.20)

Hiszen a magyar kormány ugyanolyan lépéseket kénytelen megtenni, gondolok itt elsősorban a bankokat segítő csomagra, mint amivel az Egyesült Államok vagy a nyugat-európai országok korábban szembetalálták magukat. Magyarázható-e ez a lehetetlen költségvetés-alkotási folyamat, benne az adótörvényekkel azzal a pénzügyi válsággal, ami mégiscsak elért minket? Nemcsak azért nem magyarázható azzal, mert a pénzügyi válság nem úgy köszönt ránk, mint valami gonosz, ami büntetni akar minket. A pénzügyi válság, ami Magyarországot elérte, csak felmutatta az ország gondjait. A gondok nagyok voltak. Ha valakinek erről tudnia kellett, az elsősorban a Magyar Köztársaság kormánya.

Nekem fixa ideám, hogy azt gondoljam, a 2009. évi költségvetés készítése során a kormányban megint volt késztetés arra, hogy egy kicsit félretervezzen. Két évvel előtte, 2008-ban és 2007-ben ezt nem tette, amikor szigorú költségvetést alkotott, és ezt a költségvetést, nem számolva annak társadalmi, gazdasági káraival az országban, de végül is tartani tudta. Itt elsősorban a nagyarányú államháztartási hiány csökkentésére utalok, amit kétségtelenül eredménynek tekinthetünk a makrogazdasági számok alakulása szempontjából, a kívánt egyensúly újbóli megtalálása érdekében. Persze, el kell ismernünk, hogy ez eredmény, de nyilvánvalóan annak a két költségvetési évnek nagyon sok káros elemét is meg lehetne említeni.

Tehát a kormánynak tisztában kellett lennie azzal, hogy milyen beteg a helyzet, mégis azt gondolom, hogy volt benne késztetés arra, hogy félretervezzen. Ha azt nézem, hogy mivel tudom ezt megindokolni: ha az ÁSZ által megjósolt makrogazdasági pályát nézem, és a kormányét nézem, akkor mindig azt látom, most már évek óta azt látom, hogy mindig az ÁSZ tervez reálisabban, mindig azok a számok és azok a koncepciók válnak valóra, amit az ÁSZ előrevetít, és sosem a kormány számai. Ezt a pesszimista makrogazdasági pályát, ami most már 1 százalék csökkenéssel kalkulál az elkövetkezendő esztendőben, többé-kevésbé az ÁSZ előre jelezte. Ennek lehetőségét már akkor is jelezte, amikor a kormány még optimista várakozással élt, és 3 százalék növekedéssel kalkulált. Tehát mivel a kormánynak tisztában kellett lennie ezzel a helyzettel, amibe ő hozta az országot, többéves lehetetlen kormányzás után ezért a kormánytól elvárhatóbb lett volna egy megfontoltabb és reálisabb tervezés.

A kormány ezt nem tette, vagy nem akarta megtenni, a kormányt a pénzügyi válság kényszerítette rá arra, hogy reálisabban tervezzen, még pontosabban: nem is annyira a pénzügyi válság, mint az a pénzszűke, ami a kormányt gondolkodásra késztette. Az IMF valószínűleg diktált a kormánynak, ha szükség van az IMF pénzére, és szükség van rá, akkor el kell fogadni azokat a feltételeket is, amiket az IMF diktál, ettől a pillanattól kezdve. Attól a bizonyos október 9-étől, attól a nevezetes csütörtöktől kezdve változott meg a kormány gondolkodása, amikor a kormányt sokkolta az, hogy az utóbbi években először találkozik azzal, hogy a magyar állampapírpiacon a magyar költségvetés által, a magyar állam által felkínált állampapírokat senki nem jegyzi le, még azzal a nagyon jelentős felárral sem, amivel kínáltuk ezeket a piacoknak.

Itt jött az a pillanat, amikor a kormány azt mondta, hogy nincs tovább, mindent annak kell alárendelni, hogy az állam pénzügyi csődjét elhárítsa. A miniszterelnök viszonylag nyíltan beszélt erről itt a parlamentben, amikor azt vizionálta, azt kellett mérlegelnie a kormánynak, hogy abból az adóbevételből, amit termel az ország, vagy pedagógusoknak, köztisztviselőknek és másoknak bért fizetnek, vagy ha nem jutnak forrásokhoz az állampapírpiacon, akkor nem lesz lehetőség bérek fizetésére. Mert a lejáró kötvények kamatait nyilvánvalóan az azt lejegyzőknek ki kell fizetniük, ez megelőz mindent, ilyen szempontból a bérfizetések is elmaradhatnak, azaz beáll az állam közvetlen pénzügyi csődje. Mindent ennek rendel alá a kormány, ez valamilyen szempontból érthető is, de ezt ki kellene teljesen nyíltan mondani. Mégsem fogadható el az a lehetetlen tervezés, amivel az idei évben találkoztunk, hogy már ötféle módon tárgyaljuk a költségvetést és kétféle módon az adótörvényeket.

Azzal az adótörvény-tervezettel, ami először elénk került, szintén elégedetlenek voltunk, de már csak történelem, idézzük fel, az legalább 160 milliárdnyi könnyítést tartalmazott, 120-at a vállalkozások élveztek volna, mintegy 40 milliárdnyit a családok élvezhettek volna adókönnyítésként. Ez ma már a múlté. A pénzügyi válság hatására, az IMF elvárásainak megfelelően - és az elvárás gyakorlatilag úgy szólt, hogy ne mondjatok le semmiféle adóbevételről ebben a helyzetben - a kormány mit csinált? Azonnal visszavonta azt a nagyon szerénynek tekinthető adótörvény-javaslatát, ami pár héttel ezelőtt a parlament előtt volt, és aminek a vitáját le is folytattuk. Hogy ebben a beteg helyzetben ne mondjon le az ország és a kormány adóbevételekről, ezt ellenzéki képviselőként is el tudom fogadni, ma nem engedheti meg a kormány magának azt a luxust, hogy adóbevételekről lemondjon.

De ebből nem az következik, hogy egyetértek azzal, ami most beterjesztésre került, mert ami jelenleg előttünk van, arra azt mondhatom, hogy a 184 oldalnyi papírért, amit ez a törvényjavaslat jelent, szinte kár. Többe kerülnek ezek a papírhegyek, amit elénk tettek, mint amennyi hozadéka lesz az ország költségvetésének ebből az adócsomagból. Azt látjuk, hogy ez a törvényjavaslat 10 részben 22 fejezetet tartalmaz. Ez pontosan azt jelenti, hogy 22 adójellegű törvényben kíván nagyon szerény módosításokat tenni. Adókönnyítést nem jelent. Ha hozzáveszem azt, ami a mai szavazások során eldőlt, hogy az energiaszektorra újabb adót vet ki az Országgyűlés, akkor azt mondhatom, hogy nemhogy szinten tartja azt az adószintet, ami jellemzi ma az országot, hanem ezt még meg is fejeli az energiaszektort sújtó adóterhekkel.

Ami itt, előttünk van, az csak pontosítás, kicsi kis korrekciók, amik lényegesen nem változtatnak semmilyen szinten az adórendszerünkön. Az a cél, amit ez a törvényjavaslat megfogalmaz, hogy egyszerűsíteni akar, mert ha egyszerűsíteni tudja az adórendszert, akkor ezzel csökkenthető az adóadminisztráció. Ha az egyszerűsítések során az átláthatósága nagyobb lesz a magyar adórendszernek, akkor ez egyben versenyelőnyt is jelent már önmagában.

Ezeket az állításokat egyébként el lehet fogadni, és azt is el lehet fogadni, amit a törvényjavaslat a bevezetőjében megfogalmaz, ha egyszerűbb és átláthatóbb az adórendszer, akkor várhatólag az adóellenőrzés is hatékonyabban tud működni.

Én azonban azt gondolom, hogy ezekért az egyébként szép célokért nagyon keveset tesz ez a tervezet. Ha mégis abban a logikában, amit ebben a tájékoztató anyagban a kormány elénk tárt, egy-egy fejezetből kiemelhetnék néhányat, ez a tervezet szól arról, hogy a magánszemélyeket milyen egyszerűsítések érik. Jónak gondolom persze azt, hogy 3 millió adózó találkozhat azzal a lehetőséggel, hogy az APEH elkészíti helyettük az adóbevallásukat, ha csak bérből és fizetésből élnek, nekik csak alá kell írniuk, ez biztos ésszerű egyszerűsítés. Vagy az eddigi hét adókedvezmény helyett most egy összevont adókedvezmény lesz, ami 30 százalékkal adózik. Nyilvánvalóan az ilyen lépések ellen nincs kifogásunk. Ha a munkáltatókat érintő egyszerűsítéseket nézzük, akkor meg lehet említeni azt, ami a 100 millió forint alatti árbevétellel rendelkező, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokat érinti, ilyenek a betéti vagy közkereseti társaságok, ezek könyvvezetése lényegesen egyszerűsödik.

Vagy a harmadik fejezetből, gondolkodási körből is kiemelhetek néhányat, ami a gazdaság fehérítését szolgálja. Ezen a területen egyébként a kormánynak voltak eredményei, ez vitathatatlan, ez mindannyiunknak jó. Ha 900 ezer forint fölött vásárolunk, az eladónak akkor is számlát kell adnia, ha mi, vevők ezt nem kérjük. Ha elérjük ezzel azt, hogy tisztábbak lesznek a viszonyok, akkor nyilvánvalóan az ilyen jellegű lépéseket nem kifogásoljuk.

(20.30)

Azt jól látjuk e törvénytervezeten keresztül, hogy mindenhol, ahol lehet, erősödik a szankciók lehetősége, a büntetés lehetősége, a büntetéssel való fenyegetés. Bár azt gondolom, a magyar adózók jó része tisztességesen adózik, enélkül is teljesíti feladatait. Vitára ad okot szakértők szerint ez a 250 ezer forint alatti készpénzben való fizetés lehetősége, vagy ha 250 ezer forint fölött történik ez a vállalkozások között, akkor már valamifajta büntető százalékok lépnek életbe. Kiemelnék még egy dolgot, amit jónak találok, hogy mi, munkavállalók ezentúl a bérjegyzékünkön fogunk találkozni azzal, hogy a munkáltatónk befizette-e azokat a járulékokat, melyeket a mi munkabérünk után fizetnie kell. És még néhány dolgot kiemelhetnék, de azt gondolom, nem ezek a lényeges kérdések.

A lényeges kérdések sokkal inkább abban keresendők, hogy választ kellene keresnünk arra, hogy ehhez a szituációhoz, amibe az ország került, beleértve a pénzügyi válság okozta gondokat is, jól alkalmazkodik-e a kormány. Mert a miniszter úr az expozéjában, amikor elkezdtük ennek a törvénynek a vitatását, akkor gyakorlatilag azt fogalmazta meg, hogy amit itt most tesz a kormány, hát az nem a szívéből jön, mert boldogan csökkentene adókat, de ebben a helyzetben erre nem lát lehetőséget.

Volt már egy olyan mondatom, amiben azt mondtam, hogy ha most mi lennénk kormányon, és befolyásolni tudnám a saját kormányunk tevékenységét, akkor azzal a gondolattal egyetértenék én is, hogy ilyenkor nem szabad lemondani adóbevételekről, mert a stabilizálás lehetősége most mindent megelőz. Azonban felteszem a kérdést, hogy a kormány ebben a helyzetben megtett-e minden lépést ahhoz, hogy kiadásokat csökkentsen, és kiadások csökkentésével teremtse meg mégis annak a lehetőségét, hogy érdemi adókönnyítéseket tegyen a következő évi adótörvényekben, és ezzel segítse a vállalkozói világot, akik erre rákényszerülnek. Mert ebben a pénzhiányos időszakban, ami előttünk van, a vállalkozók azzal fognak találkozni, hogy sokkal nehezebben jutnak hitelekhez; mivel nehezen jutnak hitelekhez, ezért a beruházásaik is le fognak lassulni, és a kevés beruházás, amit az elkövetkezendő években esetleg megélünk, az pedig hosszú távú növekedési várakozásainkat fogja mérsékelni.

Erre a kérdésre, amit feltettem, hogy megtett-e mindent a kormány az érdemi kiadáscsökkentésekre, azt kell mondanom, hogy még kísérletet sem tett rá. Az a kísérlet, amit tett, hogy azonnal hozzányúlt a 13. havi fizetésekhez, és ezeket elvonta a közszolgáktól, és jelentősen megkurtította a 13. havi nyugdíjakat, ezt a kormány félelmében tette. Az IMF-től a pénzre azonnal szüksége volt, akkora volt a gond, ezért meglépte azt, amit az IMF elvárt tőle, azonnal felmutatott egy lépést, ahol kiadásokat tud szűkíteni, és büntette azokat, akik a legvédtelenebbek. Büntette azokat a közszolgákat, akik működtették az államigazgatást, működtették az államot akkor is, amikor a kormány elfelejtett kormányozni méltóztatni. És megbüntette a kormány azonnal azokat a nyugdíjasokat is, akiket korábban annyira szeretett. Most, amikor a hatalmon maradás kérdése volt a tét, akkor mindjárt a nyugdíjasokat is beáldozta a kormányfő a hatalomban maradás érdekében.

Azért mondom, hogy nem tett meg a kormány minden lépést a kiadásszűkítés keresésére - vagy amit megtett, azt meg helytelenítem -, mert éppen a mai lapokban látom annak vizsgálati lehetőségét; állítólag kormányzati megrendelésre szakértő cégek gyártják az anyagokat a kormány számára, hogy ők hol látnak kiadásszűkítési lehetőséget 2010-ig, tehát nem valami távoli jövőben. A legszerényebb becslés is több mint 200 milliárd kiadással kalkulál, és a merészebb becslés, vagy hogy több lépést megtenne a kormány, ott meg jóval meghaladná a megtakarítás lehetősége a 400 milliárd forintot.

A gazdasági bürokráciától kezdve sok tételt felsorolnak ezek a mai, internetes újságokban ma megjelent írások. Nyilvánvalóan az újságírók nem éjjel álmodták a dolgokat, bizonyára van a kormányzatnak kiadáscsökkentési elképzelése, csak ezen már évek óta kellett volna dolgozni, vagy legalább egy fél éve dolgozni kellett volna, és akkor most már a megoldás lehetőségeit is látni lehetne, és nem a 13. havi fizetésekhez vagy a 13. havi nyugdíjakhoz kellett volna nyúlni.

A másik, amit tehetett volna a kormány, és nem is kísérletezett vele, hogy legalább az adórendszeren belül - nem lemondva adókról, de az adórendszeren belül - tehetett volna olyan átcsoportosításokat, melyek átmeneti ideig a vállalkozókat helyzetbe hozta volna, és ugyanazokat az adóbevételeket, amit teljesíteni remélt volna a kormány, mondjuk, a fogyasztási típusú adók valamelyest emelésével is teljesíthette volna. Ebben a nehéz helyzetben, amiben vagyunk - tudva, hogy egy milyen recessziós időszak áll előttünk -, valószínű ez az átcsoportosítás is sokat segíthetett volna a magyar vállalkozói világnak. A kormány erre sem tett kísérletet, ehhez sem volt ereje, erre sem készült rá, inkább mindent változatlanul hagyott.

A harmadik dolog, amit mi kezdettől fogva állítunk, hogy ha csökkentettük volna az adókat valamilyen mértékben, az nem jelentett volna kevesebb adóbevételt. Ez az az időszak, amikor a kevesebb többet jelentett volna. Tehát ha lett volna bátorságunk, vagy ha ez a pénzügyi válság, ami elért minket, de aminek az alapjait, fundamentumait itt az országon belül mi önmagunk állítottuk elő, mármint a kormány a lehetetlen gazdaságpolitikájával állította elő, ha legalább ez a nehéz időszak kijózanította volna végre a kormányt, és meglépte volna azokat a lépéseket, amelyeket egyébként közép- vagy hosszú távon a kormány is szükségesnek gondol, csak ebben az adott pillanatban meglépni nem mert, ha ezt megtenné a kormány, az valószínűleg segítene az országon.

Mivel ezt nem teszi meg, ezért azt kell mondanom, hogy megint mi vagyunk az az európai uniós tagállam, akik megint egészen más gazdasági pályán mozgunk, mint egyrészt a versenytársaink itt Közép-Kelet-Európában, vagy a nyugat-európai európai uniós tagállamok. Ezt a luxust, hogy tartósan szembemegyünk Európával, a magyar kormány és a magyar gazdaság nem engedheti meg magának, mert ennek hosszú távon növekedési áldozatai lesznek.

Azt gondoljuk, ez az adótörvénycsomag, ami előttünk van, ami kétségtelenül tartalmaz néhány egyszerűsítést - ezeket üdvözöljük -, nem hoz semmilyen szinten áttörést, és mivel adókönnyítéseket nem hoz ennek a vállalkozói világnak, ezért ez nem támogatható, mert a bajokat nemhogy kezelné, a bajokat csak elmélyíti.

Még egy mondat: az ÁSZ figyelmeztetett minket, tisztelt szocialista képviselők, hogy a jelenlegi adótörvénycsomaggal egy olyan költségvetési bevételi pozíciót teremtettünk meg, ami nem fog megvalósulni. Az ÁSZ azt mondja, hogy nagy bevételi kockázata van annak, amit önök megterveztek. Nem lett volna több kockázata annak sem, hogyha elindulnak azon a pályán, amit mi most már hónapok óta javasolunk önöknek, és önök még meg sem fontolják az érveléseinket. Ezért ezt a javaslatot támogatni nem fogjuk.

Köszönöm.

ELNÖK: Most pedig megadom a szót Kóka János frakcióvezető úrnak, az SZDSZ vezérszónokának; őt majd Herényi Károly követi.

DR. KÓKA JÁNOS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Van egy ország, amelyet említettek már ugarnak, kompországnak, a legvidámabb barakknak, most egy új névvel látják el a nemzetközi közvéleményben nagyon sok helyütt, ugyanúgy, ahogy Magyarországon: Abszurdisztán. Ez az ország pedig Magyarország.

Azt szokták mondani, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. A hatóságok egyre-másra hozzák az új rendszabályokat, törvényeket, az állampolgárok pedig egyre-másra megtalálják a kiskapukat. Az egyik nagy közös játék a rendszerváltás óta az adóelkerülés. A magyarok megszokhatták, hogy az elszabaduló állami kiadások után mindig velük fizettetik ki a számlát. Így volt ez a történelemben nagyon sokszor.

A kiegyezés után Magyarországon az állami kiadások kétszer olyan gyorsan nőttek, mint Ausztriában. A bürokrácia villámsebesen a duplájára duzzadt, és elszabadult a költségvetési hiány is. Jött hát az adóemelés, az általános jövedelmi pótadó, a kamatadó, a bányaadó és társaik. De ugyanez történt a Horthy-korszakban is. A felduzzasztott állam költségeit csak úgy lehetett kifizetni, hogy a fejenkénti adóterhelés a másfélszeresére nőtt. Az akkor 8 milliós Magyarországon a legnagyobb terhet a másfélmilliós középosztály és az 50 ezer gazdag cipelte a hátán, hiszen ők fizették az adók majd kétharmadát.

(20.40)

A szocializmus áldásai közé tartozott, hogy nem kellett adózni. Persze cserében nagyon nevetségesen alacsonyan maradtak a bérek, és az áruk sem voltak ott a boltok polcain. A rendszer ideológiai alapon ellenezte a munkanélküliséget, aki nem dolgozott, az bűncselekményt követett el; ez volt a híres közveszélyes munkakerülés. Feltalálták hát a kapun belüli munkanélküliséget, hiszen papíron mindenki dolgozott. De valahogy mégsem működött ez az egész, a virágzó szocializmus csak a rothadó kapitalizmus hiteleiből tudta felszínen tartani magát. A rendszerváltáskor ezért örököltünk egy hatalmasra duzzadt államot, óriási adósságot és Európában példátlanul pazarló szociális rendszert.

Azóta ezen egyik kormány sem tudott vagy akart érdemben változtatni. Volt, amelyik hozzá sem kezdett, mások elkezdték és megálltak félúton, legutóbb pedig éppen elindultunk volna egy helyes irányba, de a népszerűségi mutatókra pillantva gyorsan visszafordultunk, és a miniszterelnök a reformok folytatása helyett bársonyos semmittevésbe kezdett. Így persze nem csoda, ha Magyarországon az adók továbbra is magasak, sőt sajnos a térségben a legmagasabbak. Ezen a ponton, tisztelt szocialista képviselőtársaim, hadd gratuláljak önöknek egy mai teljesítményükhöz: önök ma, ebben a világgazdasági helyzetben elérték, hogy egy újabb adónem kerüljön bevezetésre Magyarországon, és több mint 30 milliárd forinttal terhelték meg Magyarországon az egyik vállalati csoportot, az energiacégeket. Tették ezt akkor, amikor a világ országainak felelős kormányai az állami bürokráciát, az adóterhelést, az állam méretét, amivel rátelepszik a vállalkozásokra, nem súlyosbítani, hanem könnyíteni igyekszik.

Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar adórendszer folyamatosan a kölcsönös félelem és a teljes bizalmatlanság csapdájába van zárva. Mindannyian tudjuk, hogy Magyarországon évszázados hagyománya van az összekacsintás kultúrájának, amikor mindenki tudja, hogy a többiek is tudják, mégis mindenki úgy tesz, mintha minden rendben lenne. Pedig nincs. Már régen nincs. Magyarországon az állam tradicionálisan túladóztatja az adófizetőket és a vállalkozókat. A hatóságok azért vetnek ki magas adókat, mert tudják, a polgárok úgyis elkerülik az adófizetést, úgyis csak a terhek egy részét fizetik be. Attól félnek, ha kisebb lenne az adóterhelés, akkor csökkenne az állami bevétel, és bizony takarékoskodni kéne, nem lehetne ennyi minisztériumot, hivatalt, hatóságot fenntartani. A magyar polgárok, a magyar vállalkozók pedig azért csalnak, mert egyszerűen nincs más választásuk. Ha ugyanis befizetnék azt, amit az állam követel, akkor joggal retteghetnének attól, hogy nem tudnak megélni, a cégek pedig egyszerűen tönkremennének.

Ennek a nagy közös népi játékunknak van egy másik, hasonlóan negatív jellemzője, a mindenre kiterjedő általános bizalmatlanság. Egyesek szerint éppen ez az egyik alapvető baj. Az állam nem hisz a polgároknak, az adófizetők pedig nem hisznek az államnak. Mások szerint ez okozat, a bizalom valahol a kölcsönös hazugságok sok évtizedes spiráljában semmisült meg, veszett el. Olyan ez, mint Kolumbusz tojása, nehéz eldönteni, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás. De azt hiszem, hogy mindegy is, mert a lényeg változatlan: kölcsönös bizalmatlanságra nem épülhet működő gazdaság, nem épülhet társadalom. Az évtizedek óta megszokott kölcsönös összekacsintás valójában komoly torzulásokhoz vezet.

Ma a hatóságok abból indulnak ki, hogy az adófizető, a vállalkozó csal. Az adófizető tehát nem partner, hanem ellenség, olyan ravasz ellenség, akit csak a szabályokból és előírásokból szőtt egyre szorosabb hálóval lehet féken tartani. Adórendszerünk e másik hamis paradigma nyomán válik évről évre egyre bonyolultabbá, egyre nehezebben átláthatóvá. Pedig a paradigma valójában paradoxon, a túlbonyolított rendszer ugyanis lehetetlenné teszi a jogkövető magatartást. Ma az adófizető, ha megfeszül, akkor sem tud utat találni a jogszabályok tengerében, a bürokrácia gyorsan burjánzó dzsungelében. A bizalom hiánya tehát újabb túlszabályozási lázhoz, felesleges és mindent megbénító paranoiához vezet.

És van még egy oka, tisztelt képviselőtársaim, ennek a mindent átszövő, nagyon kusza, kedvezményekkel, kivételekkel, mentességekkel teli szabályrendszernek. Ez pedig az, hogy ha az elmúlt húsz évben egy politikus találkozott egy olyan érdekcsoporttal, amelyik sérelmezte a magas adókat, akkor ahelyett, hogy általános adócsökkentést határozott volna el, annak a speciális érdekcsoportnak beígért valami olyan különleges kedvezményt, amellyel ennek a csoportnak bizonyos tagjai esetleg tudtak élni. Van ma olyan adókedvezmény, tisztelt képviselőtársaim, amit nem tudom, hogy van-e egyáltalán olyan adózó, aki igénybe veszi.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt másfél évtizedben legtöbbször a költségvetés érdekeire hivatkozva maradt el az érdemi változás. Adócsökkentés? Még mit nem! - szólt az etatista kórus -, hát akkor csökkennének az állami bevételek! Mintha ez olyan óriási gond lenne Magyarországon. Mintha nem bizonyosodott volna már be számtalan országban számtalan alkalommal, hogy a polgárok, a vállalkozások jobban, hatékonyabban kezelik saját pénzüket, mint a túlterjeszkedő, óriásira duzzadt állam. Mintha bizony a választópolgárok által hatalomba juttatott mindenkori kormánynak az lenne a legfőbb dolga, hogy egy absztrakt valami, az állam érdekeit védjék a polgáraikkal szemben. Ideje, hogy feltegyük a kérdést: az állam van a polgárokért vagy a polgárok vannak az államért? És hadd következzen rögtön egy másik kérdés is: ki is az állam valójában?

Kedves képviselőtársaim, ne legyünk naivak! Mindannyian tudjuk, hogy a parlamentben nincs "állam" nevű képviselő, senki sem választotta meg, és nincs széke sem ebben a teremben. Egyik hivatal egyik emeletén sincs olyan szoba, amelynek az ajtajára az lenne kiírva, hogy "állam". Tudjuk, hogy az állam valójában egy absztrakció, a mindenkori kormányt és apparátusát jelenti. Tudjuk, hogy ha az államot néven akarjuk nevezni, akkor leginkább néhány nagyon is emberi név jut eszünkbe: a mindenkori miniszterelnöké, a pénzügyminiszteré, néhány gazdaságpolitikában meghatározó miniszteré és néhány vagy néhány tucat jól ismert, jellemzően a rendszerváltás óta folyamatosan ugyanabban a székben ülő köztisztviselőé. Ők azok, akik az államot képezik, és az állam nevében zúdítanak ránk nagyon sok betarthatatlan, kényszerűen kikerülendő jogszabályt. Az államnak nevezett valami valójában tehát nem más, mint néhány tucat ember. Ők mondják meg, hogy mi a jó az államnak, és ők mondják meg, hogy mi az állam érdeke. Ez rendben is lehetne így, de azért az nem lenne helyes, hogy ha az állam érdekei mindig fontosabbak lennének, mint az állampolgárok érdekei. Az ugyanis maga lenne a szocializmus, Castro, Ceauşescu, Kádár és a többiek. Az a szocializmus, ahol az egyén érdeke és sorsa mindig háttérbe szorul az állam vélt vagy valós érdekei mögött. Az a társadalom, ahol a polgár és a család jövője, boldogulása kevésbé számít, mint az, hogy ha csak papíron is, de teljesüljön a következő ötéves terv. Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, nem szeretnénk, ha Magyarország még egyszer arra a rendszerre emlékeztetne, ahol milliók elszegényedésére, éhezésére, kitelepítésére, halálára cinikusan azt lehetett mondani: ja kérem, ahol fát vágnak, ott hullik a forgács.

Tisztelt Ház! Az elmúlt másfél évtizedben a politika valahogy mindig talált okot arra, hogy ne kerüljön sor érdemi adóreformra, adócsökkentésre. Vagy közeledett a választás, vagy a Hofi által emlegetett begyűrűzés fenyegetett, vagy csak egyszerűen másra kellett a pénz. Például arra, hogy az adórendszer átalakításával csináljunk szociálpolitikát. Hosszú csend után a miniszterelnök azt írta a dolgozatában, hogy lehet adócsökkentés, de ennek a fő forrása a gazdaság fehéredése. A szándék változását az SZDSZ-szel együtt üdvözölte a gazdaság minden szereplője, de felhívtuk a figyelmet, az állami kiadások csökkentése nélkül nem fog menni. Itt tartottunk, amikor megérkezett a világgazdasági válság, és most megint azt halljuk: az adócsökkentés jó dolog, de sajnos éppen nincs rá pénz.

(20.50)

A kormány pedig időközben vissza is vonta az adócsomagját. Adócsökkentésről tehát már rég nem beszélünk, most pedig itt van előttünk egy, az adó- és járuléktörvények módosításáról szóló tervezet, egy olyan tervezet, amelynek célja elvileg az egyszerűsítés lenne.

Itt hadd említsem meg, hogy hallgattam a kormánypárti bizottsági beszámolókat ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, és őszintén mondom, tisztelt képviselőtársaim, hogy le voltam döbbenve. Molnár Albert azzal kezdte, hogy jó, jó, nem reformértékű változások vannak, Farkas Imre, a Szocialista Párt egyik bizottsági többségi véleményének előadója azonban egyenesen kétségbe vonta, hogy vajon ez a törvény elfogadható-e, és hogy egyáltalán egyszerűsít-e. Ő egyébként a szociális bizottság többségi véleményét fogalmazta meg. Ezután kíváncsi voltam, hogy milyen is lesz a kisebbségi vélemény, ha a többségi véleményt megfogalmazó sem tud azonosulni ennek a törvénynek a javaslataival.

Az SZDSZ a szándékot díjazza, de úgy véli, hogy erre a célra, nevezetesen, hogy egyszerűsítsünk, ez a törvény nem alkalmas. Ehelyett viszont nagyon bonyolult. Egy törvény módosítása például hat további helyen jelenik meg egy jogszabályon belül, és eközben még egy valamirevaló tartalomjegyzéket sem találunk hozzá.

A tervezet ráadásul még a kormány már visszavont javaslatának erényeivel sem büszkélkedhet, az még ugyanis lehetővé tette volna, hogy az adózók 9 kötelezettségcsoportban 9 bankszámlára fizessék terheiket, ennek itt már nyoma sincs. Marad tehát a jelenlegi abszurd helyzet: a vállalkozók és az egyéb befizetők továbbra is 155 különböző bankszámlára kell hogy utalják kötelezettségüket. Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Miért? Mit hozott a válság, ami miatt nem lehetetett egyszerűsíteni az adószámla-befizetéseket? Sőt, minthogyha ez nem is lenne igazából cél.

De mondok mást: fehérítés ürügyén büntetni szándékozik a kormány a 250 ezer forint feletti készpénzes vásárlásokat. Korábban, 1998-ban volt már egy ilyen szabály, akkor egymilliós értékhatárral, de az Alkotmánybíróság ezt akkor megsemmisítette. Az itt javasolt szabályozás nem tűnik alkalmasnak a zsebbe fizetett munkabérek, a számla nélkül végzett szolgáltatások, a fiktív számlák visszaszorítására. Miért nem gondolkozunk egyszer végre el azon, hogy hogyan lehetne Magyarországon a bankkártyaforgalmat nem kizárólag a bankjegykiadó automaták előtt kígyózó sorok szűk szegmensére korlátozni? Úgy tesz a kormány, mintha a készpénzes számlázás terjedése nem éppen a mindenre kiterjedő és már említett bizalomhiány következménye lenne.

Csak arra jó a mostani javaslat, tisztelt képviselők, hogy a készpénzes számlákat befogadókat újabb jogcímen lehessen megbírságolni, ráadásul a nagyobb tranzakciók esetében általában mintegy 2 százalékos banki jutalékot fizettet meg a vállalkozókkal. Esélyt sem ad ez a jogszabály arra, tisztelt képviselők, hogy a bankok kénytelenek legyenek leszorítani a tranzakciós költségeket, hogy ösztönözzük az elektronikus számlaforgalmat a készpénz helyett.

Ez a tervezet tehát nagyon sok sebből vérzik. Szigorít, és nem enyhít, ráadásul alig egyszerűsít, pedig sok helyen lehetne mit tenni, már persze, ha a kormány is akarná, a kormány is engedné. Ehelyett egyszerűen nem nyitja ki vitára a számtalan javaslat számtalan pontját, lehetővé téve, hogy az ellenzéki pártok módosító javaslatokkal mentsék, ami menthető. Nos, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, ez kevéssé emlékeztet a mostanában annyit hangoztatott párbeszéd politikájára. Ezért aztán ez a törvény nem támogatható, és most sem tudok mást mondani, mint a költségvetési bizottság ülésén: még most sem késő ezt a javaslatot visszavonni, és vihargyorsan a parlament elé engedni egy másikat, amely érdemben egyszerűsít, és enyhíti a vállalkozások terheit.

Éppen ezért azt gondolom, hogy újra a parlament asztalára kell tenni az alapkérdéseket, hogy hogyan tudunk egy vállalkozó- és adófizető-barát adójavaslatot összeállítani, hogy hogyan tudunk nekikezdeni az adócsökkentésnek. Ne örüljünk már annak, hogy van mire fogni az adócsökkentés elmaradását, hanem nézzük meg, hogy milyen kezdő lépésekkel lehetne legalább belefogni az adócsökkentésbe, és ezt követően milyen egymásutániságában lehetne Magyarországon megtervezni egy középtávú adócsökkentést!

De ha csak az adómértékekről beszélek, tisztelt képviselőtársaim, vajon rendben van-e - még egyszer kérdezem -, hogy ilyen körülmények között rávágunk újabb több tíz milliárd forintot a magyar vállalkozói szektorra Robin Hood-adó formájában? De kérdezek mást: rendben van-e, hogy eddig a nagyobb, nagyon drága cégautók tulajdonosai sokat fizettek, és most az ő terhüket lényegesen lecsökkentjük, és ennek eredményeképpen nagyon sok kicsi és mikrovállalkozás, családi vállalkozás lesz kénytelen nekik akár elviselhetetlen mértékű adót is fizetni? Tegyük föl azt a régen sokszor hangoztatott kérdést, hogy forduljon már meg a felelősségi viszony, hogy ha az adóhatóság nem válaszol 30 napon belül egy kérvényre, akkor az a kérvény tekintessék elfogadottnak, akkor tekintsük elfogadottnak, ne az adófizető rohanjon a pénze után, ha az adóhivatal késlekedik, hanem a késlekedő állam fusson a saját pénze után. Ezt a törvénykezést úgy hívják - nagyon sok állam sikerrel alkalmazta -, hogy lex silentio positivo, egyszerű magyar fordításban annyit tesz: hallgatás beleegyezés. Ha egy közhivatal határidőben nem válaszol, akkor tegyük törvényi alapszabállyá azt, hogy az a kérvény elfogadottnak tekinthető.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem az SZDSZ szeretné ezt, hanem a vállalkozók, akik azt mondják, hogy adócsökkentésre, adóegyszerűsítésre van szükség, hogy a versenyben kell helytállniuk, hogy ha ők nehéz körülmények között képesek versenyképesek lenni, akkor az állam is tegyen már valamit, ne a multikat ostorozzuk, hiszen ők adják nagyon sok kis- és középvállalkozásnak a megrendelést. Azt mondják, hogy tanuljunk a cégektől, náluk nincs olyan, hogy ha valamit meg kell csinálni, akkor azt mondják, hogy nem megy, hiszen, ha nem képesek alkalmazkodni, akkor elbuknak a versenyben, csődbe mennek. A hazai vállalkozók azt kérik tőlünk, hogy olyan adórendszer legyen, amelyben mindenki fizet adót, ők ugyanis pontosan tudják, hogy az ő környezetükben ki csal, és megunták, hogy mások helyett fizessenek.

Amikor nagyon világos az üzenet a vállalkozóktól, akkor ebben a mostani törvényben megint csak elmarad az adóegyszerűsítés és az adócsökkentés. Kezdjük meg ezt az adóreformot! Kezdjük meg belső átrendezéssel, a kivételek, kedvezmények, mentességek körének csökkentésével, és csökkentsük végre az élőmunkát és a versenyképességet terhelő adókat! Az elmúlt tíz évben vagy tíz, térségbeli országban megoldották ezt a problémát - Szlovákiában, Romániában, a Baltikumban -, a bevételek pedig rövid csökkenés után visszaálltak az eredeti szintre, vagy onnan tovább nőttek.

Amikor az állami kiadások és az adók nőnek, akkor a szocializmust kezdjük visszacsempészni megint a törvényekbe, tisztelt képviselőtársaim, ha pedig csökkentjük az állam kiadásait és az adókat, akkor a szabadságot, a demokráciát hozzuk közelebb. Kezdjük el végre! Az SZDSZ-frakció nevében kérem az ellenzéki és kormánypárti képviselőket, ne habozzunk tovább.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Herényi Károly és Pettkó András tapsol.)

ELNÖK: Most pedig Herényi Károly frakcióvezető úr következik, aki az MDF véleményét ismerteti velünk.

HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Múlt pénteken itt álltam a pulpituson, amikor a jövő évi költségvetést megalapozó törvénymódosító javaslatról vitáztunk. 18 törvény módosításáról tárgyaltunk akkor.

A 18 törvény között szerepelt az adózás rendjéről szóló törvény, és amikor államtitkár urat arról faggattam, hogy vajon miért olyan szűkszavú és kicsiny terjedelmű az a változtatás, ami az adózás rendjéről szóló törvényt módosítja, azt mondta, hogy várjak csak, majd hétfőn meglátom, hogy mi minden fog a parlament asztalára kerülni, amiből én azt a következtetést vonom le, hogy itt valami fogalomzavarról van szó. Az adótörvények az adók mértékéről, mennyiségéről szólnak, az adótörvények hivatottak biztosítani a költségvetési törvény bevételi oldalát.

(21.00)

Az adózás rendjéről szóló törvény az, amivel valójában egyszerűsíteni lehet a rendszert, amivel valójában jobb helyzetbe lehet hozni az adófizetőket, amelyben valójában szabályozni lehet az adózó és az APEH viszonyát, mellérendeltté tesszük vagy egy alá-fölé rendelt viszonyt alakítunk ki. Úgy tűnik, hogy ez a két törvény a pénzügyi kormányzat fejében erősen keveredik, és nincs rend.

Most tulajdonképpen adócsökkentésről, adónövelésről vagy legjobb esetben, amire lehetőség lenne, adóátrendezésről kellene beszélnünk, hiszen azt mindnyájan elfogadjuk, hogy ebben a gazdasági helyzetben adócsökkentésre, illetve bevételről való lemondásra valójában nincs lehetőség. Arra azonban meglenne a lehetőség, hogy az adórendszeren belül olyan szerkezeti átalakításokat eszközöljünk, amelyek a bevételi és kiadási oldal egyensúlyát nem veszélyeztetik, viszont jó hatást gyakorolnak a gazdaság szereplőire, javítják, növelik versenyképességüket, és talán jobban eleget tesznek a társadalmi igazságosság kitételeinek is, mint ahogy az most van.

Ebből a bevezetőből az következik, hogy sajnos egyet kell értenünk azzal, hogy a mai instabil helyzetben a kormány felfüggeszti vagy visszavonja - én inkább a "felfüggeszteni" kifejezést használnám - a korábbi szerény adócsökkentési törvényjavaslatát, annál is inkább, mert ennek hatása egyébként is elenyésző lett volna. A stabilitás a jelenlegi helyzetben meghatározó az ország számára, a recesszió várható mélysége és időtartama pedig sajnos beláthatatlan. Azért használjuk inkább, ahogy az előbb mondtam, szívesebben az adócsökkentés felfüggesztése kifejezést a visszavonás helyett a jelenlegi helyzetben, mert ennek csak a válság időszakára kell szólnia, és amint a körülmények lehetővé teszik, vissza kell térni egy adócsökkentési folyamat megkezdésére, az élénkítő gazdaságpolitikának akkor már ezt tartalmaznia kell. De annak egy tudatos, hosszú távú adókoncepción kell alapulnia, vagyis ki kell dolgozni egy érdemi adóreformot.

Ami ebből a javaslatból hiányzik, ami ezt a javaslatot féloldalassá teszi, éppen ez az. Az adótörvény-javaslat mögött már ott kellene lennie az adóreform koncepciójának. És amikor elfogadjuk a kényszerhelyzetet, és még a szerény 132 milliárd forintnyi adócsökkentésre sincs mód, akkor még nem mondhatunk le a jelenlegi adórendszer célirányos átalakításáról. Sajnos ez a kormányzatban fel sem merül, pedig a számtalan bizottság számtalan javaslatából nem lenne túl bonyolult egy adókoncepció kialakítása és minden adóváltozás ennek történő alárendelése. Ehhez azonban a Medgyessy-, Gyurcsány-kormányoknál egy dolog, a lényeg hiányzott vagy hiányzik, nevezetesen a társadalom- és gazdaságpolitika, amit az adópolitikának ki kell szolgálnia. Enélkül pedig nem lehet reformokat csinálni, így csak az értelmetlen számháború folytatható a parlamenti pártok között. A jelenlegi helyzetben különösen oda kell figyelni erre a kormány kezében lévő legjelentősebb gazdaságpolitikai szabályozó eszköz hatékony alkalmazására. Ez itt tehát elmarad, ez itt tehát egy rossz törvényjavaslat.

Adókoncepció nincs, de azt valamennyien tudjuk, hogy enyhíteni kell a vállalkozások adóterhelésén, mert az ma bénítólag hat a gazdaság fejlődésére. Ennek egyik legkritikusabb elemét a munkabérek magas adó- és járulékterhei jelentik. A személyi jövedelemadó is fontos eleme az adóéknek, tehát ennek csökkentése komplex hatásokkal jár. Egyrészt csökkenti a munkabérek adó- és járulékterheit, csökkenti a bérnyomást, növeli a fogyasztást, azaz bővíti a belső piacot, így serkenti a növekedést, és javítja a társadalom közérzetét. A másik, a bevételi oldalon viszont az áfakulcsok szelektív megváltoztatása, a tervezett jövedékiadó-emelés fenntartása biztosíthatná az egyensúlyt. Ilyen vagy hasonló megoldások valószínűleg ígéretesebbé tennék a jövőt, mint a tárgyalt törvényjavaslatból sugárzó bénultság.

Miről is szól tehát ez a visszavont és átdolgozott adó- és járuléktörvény-módosító javaslat? Az indoklás szerint a javaslat célja az adózási adminisztráció csökkentése, az adórendszer egyszerűsítése, ami kézzelfogható versenyelőnyt jelent, és egyszerűbbé teszi az ellenőrzést. Az indoklás érthetetlenül hallgat a javaslat másik céljáról, nevezetesen arról, hogy elő kívánja mozdítani a gazdaság további kifehérítését. A törvényjavaslat ebben a két tárgykörben lényegileg megismétli azokat a javaslatokat, amelyeket a visszavont anyag tartalmazott, de természetesen változtatások is vannak, például a XII. fejezetben, ami az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosításáról szól, most mintegy 20 paragrafussal kevesebbet találunk, mint a korábbi változatban, és ezen kívül plusz és mínusz bekezdések jönnek hozzá.

A megvilágosodás oka a két törvényjavaslat összehasonlításából nehezen követhető, bár az elhagyott paragrafusok némelyike valóban felesleges, elhibázott volt. Változás történik a továbbra is fenntartott cégautóadó mértékének megállapításánál is, de ennek nemzetgazdasági hatására utalás sincs. Ugyanilyen, az ilyesfajta adatok manapság valószínűleg érdektelenek. Megmaradt benne egy sor kisebb jelentőségű, de az érintettek számára nagy fontossággal bíró módosító rendelkezés, és természetesen szerepel benne néhány, EU-tagságunkból eredő jogharmonizációs kötelezettség.

Mind az adóbürokrácia csökkentésével, mind a gazdaság kifehérítésével mint elvvel egyetértünk, de fontosnak tartjuk, hogy a törvény az alkotmányosság próbáját is kiállja. Már a múlt alkalommal is kitértünk arra, hogy a javaslatban számos olyan paragrafust találunk, amelyeket vagy már korábban elutasított az Alkotmánybíróság, vagy amelyek ebből a szempontból gyanúsnak tűnnek. Ezek ugyan megritkultak, de a megmaradottakat kifogásolni fogom, véleményem szerint ugyanis a törvénynek törvényesnek kell lennie, különben nagy baj van a demokráciával.

Kifogásolom továbbá, hogy a törvényjavaslat az adóhatóság amúgy is kritikus viselkedésén nem kíván javítani, sőt tovább lazítja a rá mint hatóságra vonatkozó közigazgatási szabályokat. Ez elfogadhatatlan, itt szigorítani kell. A törvényt ugyanis mind az adóalanynak, mind az adóhatóságnak be kell tartani, az adóhatóság elképesztő jogai és viselkedése a gazdaságnak és a polgárnak egyaránt komoly károkat okoz, kiszolgáltatottságuk elfogadhatatlan. Érdekes, hogy mindez ellentétes a T/6572. számú, a 2009. évi költségvetést megalapozó törvénymódosítások 2. §-ának (1) bekezdésével, és emlékezetem szerint egyéb paragrafusaival is. Röviden, az APEH hatósági tevékenységének szervezetlenségében és sajátos jogfelfogása terén sürgősen rendet kell teremteni, ez is ösztönözné a jogkövető magatartás fejlődését. Ezt is magában kell foglalnia az adótörvényeknek.

Igen, a kifehérítés fontos dolog, de megjósolhatatlan, milyen lesz a fehéredés, milyen gyorsan megy végbe, milyen reakciókat vált ki, és hogyan hat a nemzetgazdaság szereplőinek pozíciójára. A törekvést az MDF egyértelműen támogatja, de tudni kell, hogy aki kifehéredik, az el is fog fehéredni. Ezeket a befolyt összegeket ugyanis végül a vállalkozói szektor fizeti, viszi el. Természetesen szükség van a tiszta viszonyokra, ez eleve magában hordozza az adócsökkentés lehetőségét, de számolni, foglalkozni kell a várható következményekkel is. Ez a folyamat elsősorban azokat éri el, akik valamennyi adót eddig is fizettek, és nem azokat, akik a körön kívülre helyezték magukat.

Ha nálunk a feketegazdaság a GDP 20-25 százalékát teszi ki, ez évente 6-7 ezer milliárd forint, aminek az adótartalma 2100 és 2900 milliárd forint évente. Ennek legalább fele a ma adót fizető körre esik mint illegális vagy félillegális többletjövedelem, és állítólag ők így is túl vannak adóztatva. Hogyan boldogulnak majd ezek a vállalkozók e nélkül a jövedelem nélkül, vagy mi lesz ennek a jövedelemnek a sorsa? És még sorolhatnám a kérdéseket egészen a foglalkoztatásig. Szóval itt egy alapvető koncepcionális hibáról és problémáról van szó. Ha azt feltételezzük, hogy a magyar adófizetők jelentős része azért kerüli az adófizetést, mert úri kedve ezt így diktálja, akkor az tévedés.

(21.10)

Mindnyájan tudjuk a gyakorlatból, hogy számos olyan vállalkozás létezik - vendéglátó-ipari, kisipari, szolgáltató és egyéb tevékenységet folytató vállalkozások -, amelyek ha szó szerint vagy betű szerint betartanák az adótörvények sokaságát, akkor két eset fordulhatna elő: vagy ingyen dolgoznának, vagy tönkremennének, ami természetesen nem várható el egy vállalkozótól. No, ebben a helyzetben abban bízni, hogy majd az adóbevételek növekedését, a kifehéredést ezeknek az emberek a még erőteljesebb megsarcolása fogja biztosítani, az már több mint tévedés, több mint hiba, az már talán bűnnek is nevezhető.

Lényegében az szja vonatkozásában a kormány csak technikai módosításokat tervez a kedvezményeknél. Itt hét kedvezményt egységesítenek, mégpedig úgy, hogy minden jogcím - élet- és nyugdíjbiztosítás, tandíj, magán-nyugdíjpénztári tagdíj és egyebek - után 30 százalékot engednek levonni a fizetendő adóból, de úgy, hogy összesen csak 100 ezer forintnyi adókedvezményt lehet érvényesíteni. Évi 3,4 millió forintig teljesen, aztán évi 3,9 milliós jövedelemig pedig fokozatosan elfogyó mértékben. A lakáskarbantartás számlakérést ösztönző kedvezménye kedvező újdonság, ezek áfáját, maximum 100 ezer forintot lehet visszaigényelni, de ez is az előbb említett összes többi kedvezmény részeként értendő, és csak a szokásos jövedelemhatár mellett. Ez alapján gyakorlatilag minden adóalanynak érdemes lesz gyűjteni a számlákat, hacsak a 100 ezer forintos lehetőséget a korábbi és egyszerűbb érvényesítésű adócsökkentő tételek nem merítik ki.

Megszűnik az osztalékadó, a magánszemélyek osztalékából származó jövedelmek és az egyéni vállalkozók osztalékalapja adózásának 35 százalékos adómértéke. Egységes lesz tehát a 25 százalékos adómérték, kivételt - indokoltan - csak az EGT-államokban működő, a tőkepiaci törvény szerint elismert piacnak minősülő tőzsdére bevezetett értékpapírnak az adott tagállam joga szerint osztaléknak minősülő hozam után fizetendő 10 százalék képez. A javaslat támogatható.

Ahogy már beszéltem róla, a feketegazdaság elleni paragrafusok sok esetben súrolják az alkotmányosság határát. Több példa van rá, hogy többé-kevésbé hasonló törvényeket az Alkotmánybíróság már megsemmisített. Ilyen például az újra felfedezett, lényegében a régit visszahozó házipénztáradó a 167. §-ban, amelyet az Alkotmánybíróság tavaly az alaptörvénybe ütközőnek ítélt. Eszerint a készpénz záróállománya nem haladhatja meg az előző év összes bevételének 1,2 százalékát, illetve az 500 ezer forintot. Máskülönben bírság jár érte. Erre volt alacsonyabb változat is. Miért ennyi? Át fog ez menni?

A 17. és a 20. § azt mondja ki, hogy 900 ezer forint vásárlástól vagy előlegtől az eladó köteles számlát adni, függetlenül attól, hogy a vevő adóalany-e vagy sem, még akkor is, ha nem kéri a számlát. Úgy tűnik, hogy az intézkedés valamiért a vevő nyilvántartásba-vételét célozza, ugyanakkor semmi értelme, mert a vevő nem kell hogy valós adatokat adjon meg, hacsak nem adnak igazoltatási jogot a pénztárosoknak. Ez utóbbit azért, remélem, ma még kizárhatjuk.

A készpénzforgalom visszaszorítását célozza a 130. §, hogy a cégek közötti fizetéseknél 250 ezer forint felett csak banki átutalással lehet majd kiegyenlíteni a számlát, ha ugyanis van bankszámlájuk. Ha ezt az előírást megszegik, úgy jönne a 20 százalékos mulasztási bírság. Emlékszünk? 1998-ban az AB hatálytalanította azt az előírást, amely közvetett módon a vállalkozások egymás közötti, millión felüli kifizetéseit banki ágra terelte. Ez most 250 ezer forint; persze kérdés az, hogy mit fog szólni ehhez az Alkotmánybíróság, és kérdés az, hogy a hivatalos magyar fizetőeszköz használatát miért kellene kizárni, büntetni, különösen ilyen szerény vásárlások esetén. Ezt javasoljuk törölni.

Az illetékről szóló 67. § szerint, amennyiben az ingatlan tulajdonjogának megszerzése esetén az ellenszolgáltatás értéke nem éri el a forgalmi érték 50 százalékát, a különbözet után az ajándékozási illeték mértékével megállapított illetéket kell fizetni. Szellemes, van benne némi humor, de egy ilyen húsbavágó rendelkezés esetében legalább azt kellene pontosan tudni, hogy mihez mérünk. Tisztázni kell tehát, hogy a feltűnő értékaránytalanság fogalma mit jelent, és ki jogosult meghatározni a piaci értéket. Erre utalás sincs. Szerintem ez az érték ma erősen szubjektív.

A magyar közigazgatás újabb gyöngyszeme a 113. §, illetve a 93. is. Ezek szerint az adóhatósági iratot a kézbesítés megkísérlésének napján akkor is kézbesítettnek kell tekinteni, ha a küldemény megfelelő levélszekrény hiánya miatt nem kézbesíthető. Ennek következményeként az APEH jogosult az adóalany adószámát felfüggeszteni. Ez az új levélszekrényprogram a pénzügyi kormányzattól elfogadhatatlan. Azt viszont törvényben kell rögzíteni, hogy az adóhatóság csak tértivevényes levéllel levelezhet, mert ez az egyetlen olyan küldemény, amelynek útja nyomon követhető, és így nem fordulhat elő, hogy a kisegítő postás kidobja, vagy kiveszik a levélszekrényből. Tudjuk, hogy a kézbesítés néha gyötrelmes dolog, de ez a dél-afrikai eljárás elfogadhatatlan.

A levélszekrényüggyel szemben még jobban érzékeljük az alattvalói szemléletet. Nézzünk egy példát a hatóság oldaláról! Micsoda dolog, hogy ha az adóhatóság a hatósági eljárásban az előírt határidőn belül nem hoz határozatot, az nem jár azzal a következménnyel, hogy az adózó kérelmét elfogadottnak kell tekinteni, erről szól a 112. §. Mert adóügyben nem alkalmazható a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény vonatkozó rendelkezése.

Mi indokolja ezt a kivételt, mi indokolja, hogy simán elfogadjuk az adóhatóság rossz hatósági munkáját, ezeket a kiegyenlítetlen viszonyokat az APEH és az adózók között? Az APEH fegyelmét ezekben az ügyekben inkább szigorítani kellene, mint teret adni a végtelen packázásnak, aki így alattvalóként kezeli az adózókat.

A lakossági adóbevallás egyszerűsítése a jogalkotó szép, örökzöld témája a magánszemélyek adóbevallásával kapcsolatos adminisztratív kötelezettségeinek egyszerűsítése tárgykörében. A visszavont törvényjavaslat 3. §-a visszaállította volna a kötelező munkáltatói adómegállapítást az önkéntes lehetőség helyett. De meg kell említsem, hogy két évvel ezelőtt, 2007. január 1-jén még az volt a nagy eredmény, hogy a munkáltatók számára ez nem volt kötelező. A most benyújtott javaslatban a 94. §-ban azonban a munkáltatókat terhelő adminisztrációs terhek csökkentése érdekében ismét megszüntetésre vár kötelező közreműködésük a magánszemélyek adójának megállapításában.

Ezek után igazán nem lehet elmondani, hogy komoly adókérdéseket nem gondol át alaposan a kormány. Megjegyzem, ha valaki elolvassa ezt a javaslatot, világosan látja, hogy a munkáltatónak a munkavállalókkal kapcsolatos igen terjedelmes adatszolgáltatási kötelezettsége és felelőssége mellett ez egy elhanyagolható feladat, amelyet valamilyen módon mégiscsak a munkáltatók hajtanak végre. Ez így van.

Egyébként csak megemlítem, hogy ez egy négy éve tartó program; a tervekkel ellentétben, úgy tervezték, hogy legalább egymillióan fogják igénybe venni, de idáig a csúcsszám 14 ezer volt, nyilván azért, mert nem igazán adófizető-barát volt ez az eljárás.

Összefoglalva - mivel időm végére értem -, ez a törvény számos lehetőséget hordozhatott volna magában, hogy javítsa a vállalkozók, az adófizetők helyzetét, pozícióját még akkor is, ha nehéz gazdasági helyzetben, sőt válsághelyzetben van az ország. Ezzel a lehetőséggel az előterjesztő, a pénzügyi kormányzat nem tudott élni, úgyhogy a Magyar Demokrata Fórum részéről ez a javaslat nem támogatható.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF, az SZDSZ és a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk.

A képviselői felszólalások következnek, amelyek időkerete 15-15 perc. Írásban ketten jelezték felszólalási szándékukat. Mielőtt nekik megadnám a szót, Keller László államtitkár úr jelentkezett hozzászólásra.

(21.20)

KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívánok reagálni most a vezérszónoklatokban elhangzottakra, csak egy kérdéskört szeretnék érinteni, miután az elmúlt napokban, hetekben az ellenzéki oldalról és most Tállai képviselő úr jóvoltából itt, a parlamentben is elhangzott az, hogy bezzeg más országok jelentős adócsökkentéseket hajtanak végre, mi pedig nem tudunk ebben előrelépni. A Fidesz, többek között, azt gondolom, erre is alapozza azt a politikáját, amit folyamatosan hirdet. Mi megnéztük azt, hogy milyen adócsökkentésekre kerül sor az európai országokban, és ezzel kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot elmondani.

Portugália az egyik ország, ahol adócsökkentéssel és kedvezményes hitelekkel igyekeznek átsegíteni a válságos időszakon a kisvállalatokat. A miniszterelnök úr a parlamentben azt közölte, hogy jövőre 12,5 százalékra mérséklik a társasági adót azon vállalatok számára, amelyek árbevétele nem haladja meg a 12 500 eurót. Az ennél nagyobb bevételekre továbbra is magasabb, 25 százalékos adókulcs lesz érvényben.

Csak szeretném megjegyezni képviselőtársaimnak, hogy nálunk jelenleg 50 millió forint adóalapig 10 százalék a társasági adó. Össze lehet hasonlítani, Tállai képviselő úr.

Ezenkívül a portugál kormány egymilliárd euróra bővíti azt a kedvezményes hitelkeretet, amelyet kis- és közepes vállalatok vehetnek igénybe, és a kamat is alacsonyabb az irányadó kamatnál. Össze lehet hasonlítani azzal a csomaggal, amit a gazdasági miniszter úr már bejelentett, és amit hamarosan a kormány is fog tárgyalni.

Vagy ott van Szlovénia, amely országnál a kormány javaslatot fogadott el a társasági adó csökkentésére. A társasági adót már az idei évre vonatkozóan csökkenteni akarják 20 százalékra az eddigi 22 százalékról, és szépen évente mennek le vagy tervezik csökkenteni. 2010-ben gondolják elérni a 18 százalékot. Össze lehet hasonlítani a mi adómértékünkkel.

Ausztria az az ország, ahol jelentős adócsökkentésekről beszélnek, de tudjuk, hogy ott koalíciós egyeztetések zajlanak, és gyakorlatilag nincsenek abban a helyzetben, hogy konkrét döntéssé tudják érlelni a folyamatot. De nagyon érdekes az, hogy például Ausztria mire alapozza az adócsökkentési javaslatát: elsősorban az egészségügyben és az oktatásban tervezett megtakarításokra szeretnének adócsökkentési javaslatokat megfogalmazni. Azt gondolom, hogy ha mi ilyen irányba mozdulnánk, az nem túlságosan lenne szimpatikus, mondjuk, a tavaszi népszavazás után. Ugyanakkor Ausztria is fontos szempontnak tartja a 3 százalékos hiánymérték tartását.

Németország egy nagyszabású konjunktúraélénkítő csomagot fogadott el. Az elkövetkező két évre előirányzott intézkedési csomag - nyilván Németország nem mérhető hozzánk - 50 milliárd eurós pótlólagos beruházást tűz ki célul, hangsúlyozva ezenkívül kereken egymillió munkahely biztosításának szükségességét. Közvetlen adócsökkentésről a pénzügyminiszter szerint ebben a kormányzati ciklusban semmiképpen nem lehet szó. A kis- és középvállalkozások számára tervezett pótlólagos finanszírozási lehetőségek összességében mintegy 15 milliárd eurót tesznek ki. Tehát itt főleg a forráshoz jutást, a finanszírozást próbálják elősegíteni.

Franciaországban nem kell helyi iparűzési adót fizetni az új beruházást végrehajtó cégeknek. Ennyi az összes kedvezmény 2008. október 23-a és 2010. január 1-je között.

Svédországban a társasági adó és a foglalkoztatási terhek csökkentésével kívánják felpezsdíteni a svéd gazdaságot. A világ legmagasabb adóterhelését alkalmazó országban újszerű eszköznek számít a koalíció bejelentése, amely 28 százalékról 26,3 százalékra csökkentené a társasági adót 2009-től.

Ezek az országok azok, amelyek adócsökkentésben gondolkodtak a kialakult válsághelyzetre való tekintettel. Azt gondolom, hogy ha a Fidesz szakértő képviselői végiggondolják mindazt, amit mondtam, akkor rá fognak jönni arra, hogy bizony változtatni kellene azon a propagandaszövegen, amit rendszeresen mondanak a mostani helyzetben alkalmazott terápiájukat illetően, főleg azon, hogy külföldi országok gyakorlatára hivatkoznak. Megítélésem szerint nem tudnak egy olyan példát mondani, amely adekvát módon Magyarországra értelmezhető lenne vagy összehasonlítható lenne.

Azért próbáltam konkrét adócsökkentő lépéseket elmondani, hogy értelmes mederbe próbáljam terelni a vitát, mert a költségvetési vitánál is az volt a tapasztalat, hogy túlságosan általánosan fogalmaztak a legnagyobb ellenzéki párt képviselői, amivel nagyon nem lehet mit kezdeni. Tessék, vezessék elő, hogy akkor önök hol milyen adómérséklésekről tudnak, hogyan lehet azoknak a feltételeknek egyidejűleg megfelelni, amelyeket önök mondanak, és akkor lássuk, hogy ebből hogyan lehet összerakni azokat a költségvetési számokat, amellyel az ország működése biztosítható.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Most kétperces hozzászólások következnek. Tállai András képviselő urat illeti a szó.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon szépen köszönjük, hogy a Fidesz állásfoglalásával, véleményével foglalkozik kizárólag a parlamentben.

Nem gondolnám, hogy Keller László államtitkárnak az volt a célja, hogy azt bizonyítsa be, hogy Magyarország adórendszere, a Magyarországon kialakított adóterhelés az Európai Unióban versenyképes. Nem hinném, hogy az volt a célja - mert akkor nagyon nagy baj van -, hogy azt akarta bizonygatni, hogy Magyarország azzal, hogy az élőmunkaterhek tekintetében huszonhatodik az Európai Unióban és csak Belgium van rosszabb helyzetben, jó helyzetben van. Nem hinném, hogy azt akarta bizonygatni, hogy a jövedelemcentralizáció most Magyarországon 44 százalék körüli, ezzel az Európai Unióban egyszerűen versenyképtelenek vagyunk. Az újraelosztás mértéke a GDP-nek több mint 50 százaléka - összesen két országban van olyan, ahol rosszabb a helyzet. Ez mind-mind azt igazolja és bizonyítja, hogy Magyarországon túladóztatás folyik.

Ön említett az Európai Unióból 3-4 országot, hogy így vagy úgy, a válság közepette mégiscsak adócsökkentéssel próbálkozik. Én még kiegészíteném ezt azzal, hogy Hollandiában is azt tervezik, hogy 2009-ben adócsökkentést fognak elvégezni, és kihagyta, hogy Németországban pedig a következő évben, aki gépjárművet vásárol, annak nem kell gépjárműadót fizetnie, én legalábbis úgy tudom, hogy egy teljes évig. Tehát ez elsősorban a magánszemélyeknek fog kedvezni.

Azt hiszem, hogy nem szabad egy síkon, egy vélemény alapján kialakítani a kormányzati álláspontot, mert annak sajnos ez lesz a vége. A jelenlegi kormány demagóg a tekintetben, hogy amit a Fidesz mond, az egészen biztos, hogy nem jó. Keller úr, önnek nem volt igaza az előző felszólalásban. De telefonáljon nyugodtan tovább (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), tehát semmi gond. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, az MDF-frakcióból.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Államtitkár úr azt mondta, hogy az ellenzéknek nincsenek javaslatai, az ellenzéknek nincsenek elgondolásai.

Tisztelt Államtitkár Úr! Szeretném felidézni 2002 nyarát, amikor önök az adójóváírás rendszerét kiterjesztették, 3000 forintról 9000 forintra emelték fel az adójóváírást. Ha megnézem az MSZP akkori választási ígéreteit, önök azt ígérték, hogy a minimálbért teszik adómentessé. Mi tettek önök? Nem a minimálbért tették adómentessé, hanem 1 millió 250 ezer forintig minden adózó állampolgár számára biztosították az adójóváírást.

(21.30)

Ez több tíz milliárd forintos pluszkiesést jelentett és azóta is jelent minden évben az államháztartás javára.

Ha arról beszélünk, hogy Magyarországon az egykulcsos adórendszer felé kellene lépést tenni, ha arról beszélünk, hogy az adórendszer egyszerűsítése felé kellene lépéseket tenni, akkor elképzelhető, hogy nem a 13. havi nyugdíj vagy köztisztviselőknél a 13. havi bér elvonását kellett volna megtenni, hanem az adójóváírás rendszerének és az adótábla átalakításával lehetett volna egy jobb adórendszert bevezetni Magyarországon. Egy hónappal ezelőtt, amikor az előző adótörvény vitája volt, elmondtam azt a három adótáblasort, amit kiszámoltunk, amiről azt gondoljuk, hogy egyszerűbb, igazságosabb és átláthatóbb lenne az adórendszer Magyarországon, nem beszélve arról, hogy ha nem kezdjük meg az adójóváírás rendszerének a kivezetését, például 18 százalékos helyett 15 százalékos adókulcs bevezetésével, és mondjuk, 3 ezer forintra le lehetne vinni az adójóváírás intézményét, akkor... Beszélhetünk bármiről, beszélhetünk összevissza, egy biztos, az ellenzéki képviselőknek volt olyan javaslatuk, amelyik a mostani kormányjavaslatnál szerintem jobb, áttekinthetőbb és a jövő szempontjából is kivitelezhetőbb.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Nagy Imre képviselő úrnak, az MSZP-frakcióból.

DR. NAGY IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Bár itt, a késői órában már nem sokan ülünk a teremben, mégis nagyon alaposan figyeltem képviselőtársaim kezdeti hozzászólásait is, és őszintén szólva, egy picit a hangnemváltozást is észre lehet ezen venni. Gondolom, az első szakaszban túl voltunk a parlament szórakoztató funkcióján, amelyet még Tállai képviselőtársamnál is értékeltem, de így igaz ez a szabad demokrata frakció vezetőjénél is. Azt hiszem, most már nyugodtan bevallhatjuk egymásnak, hogy nyilván sokkal könnyebb lett volna egy olyan adótörvény-tervezet, amelyet a miniszterelnök úr még a közmegegyezés programjában írhatott, amikor 300 milliárd forint adócsökkentésről beszélhettünk volna.

Mégis azt gondolom, ennek az adótörvény-módosításnak is több olyan eleme van, ami nem csak a kialakult gazdasági helyzethez igazodva mégis olyan előremutató dolgokat tartalmaz, amelyeket szerintem ők is támogatni fognak, illetve ahogyan a kereszténydemokrata képviselőtársunk is elmondta, több helyen bizony helyes az iránya. Ma azt gondolom, ez egyrészt megjelenik a kismértékű adócsökkentésekben és kiigazításokban, akár az átalányadózás kiterjesztéséről, az osztalékból származó kulcs 25 százalékos leszállításáról, a mezőgazdasági kistermelők 8 millió forintra emelkedő értékhatáráról vagy épp a falusi vendéglátás szabályozásáról van szó. De azt gondolom, egy biztos: az élet rákényszerített bennünket arra, és a jövőben még inkább rá fog, hogy nézzünk szembe azzal, hogyan lehet az adminisztrációs és elszámolási terheket könnyíteni, ami szerintem jó a magánszemélyeknél az egyszerűsített bevallás kezdeményezésénél vagy éppen a betéti társaságok sajátos, egyszerűsített éves beszámolóinál.

Mindenesetre még a módosító indítványok vitája előtt vagyunk, amelyhez valamennyien még hozzátehetik, mi pedig, ha kell, támogatni is fogjuk, ha jó hozzászólásaikkal segítik az adótörvény kialakítását.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most, amint az imént mondtam, még ketten jelezték előre írásban a szándékukat. Elsőként Kékesi Tibor képviselő urat illeti a szó; utána majd Végh Tibor következik.

DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel szinte mindenki foglalkozott vele, érintette a témát, én is bizonyos kronológiai áttekintést kell hogy adjak az adótörvény-tárgyalás bevezetésének.

Úgy kezdtük, ahogyan az elő van írva, határidőre beadásra kerültek a kormány javaslatai az adótörvények tekintetében, majd csekély tizenöt nap múlva a nemzetközi pénzpiaci válság az akkor már ismert költségvetési javaslatot és ennek következtében az adótörvény-javaslatot is felülírta. A mai szemmel már jelentősnek mondható, és - a jegyzőkönyv kedvéért mondom - a 167 milliárd nettó eredményű adócsökkentést tartalmazó, tehát a GDP mintegy 0,5 százalékával az adóbevételeket redukáló javaslatot a kormány visszavonta. Ez csak a nettó hatás volt, tehát itt az adóátrendezés jóval meghaladóbb mértékű volt a javaslatban. Így az adójavaslatban, ami kialakult a mostani tárgyalásra, már adócsökkentéssel kapcsolatos javaslatok csak jelképesen, jelzésszerűen vannak, de azért vannak.

Mégis, hogyan került még egyszer elénk az adótörvény? Az öt párt közösen leült, és szükségét érezte, hogy a vaskos adójavaslatban azok a szempontok, amelyek az adórendszer egyszerűsítése, fehérítése, könnyítése tekintetében megfogalmazódtak, mégse vesszenek a feledés homályába, pusztán azért, mert a változó gazdasági körülmények között nincs lehetőség adócsökkentésre. Tehát nem a kormány kísérelte meg még egyszer a parlamentre erőszakolni a dolgot, és azért adta be még egyszer a kormány, mert a parlamenti pártok nem vállalták, hogy ötpárti kezdeményezésre, öt képviselő aláírásával adják be ezt a nagy terjedelmű anyagot, és mondjuk, a bizottságokban a frakcióvezetők védik az álláspontot, vagy éppen magyarázzák a bizonyítványt, hanem azt szerették volna, hogy a kormány a maradék javaslatait ekképpen ismét terjessze a Ház elé.

Szarkasztikusan azt is mondhatnám, ha ezt nem tette volna meg a kormány, annak is meglenne a maga előnye, hiszen oly kevés esztendőre emlékezünk, amikor tulajdonképpen változatlan környezetben egyfajta kiszámítható adórendszerben dolgozhattak a vállalkozások, élhettek az emberek, hogyha nem is mindenféle szempontból, de ebből a szempontból az a helyzet is egy magyarázható, akár elfogadható szituáció lett volna, de azt hiszem, most sem kell nagyon szégyenkezni amiatt, hogy a kormány bevállalta azoknak a javaslatoknak az ismételt előterjesztését, amelyek a már többször említett adócsökkentésen kívül a korábbi adójavaslatokban megfogalmazódtak.

Lépjünk akkor tovább! Milyen javaslatok is vannak? Alapvetően három típusra bonthatók. Az első az egyszerűsítés. Úgy érzem, bár e tekintetben vita alakult ki, de mégis, például Hargitai képviselő úr ellenzéki képviselőként is bemutatta, hogy bizony szép számú és hatásában is jelentős egyszerűsítések vannak. Próbálom elspórolni a példálózást, de azért egyet-egyet kénytelen vagyok mondani. Az átalányadózásnál jelentős az értékhatárok majdnem duplájára emelése: 8 millióról 15 millióra, a kereskedőknél 40 millióról 100 millióra történő felemelés. Azt hiszem, elég sokan pontosan ki fogják számolni, megéri-e nekik, és ha igen, akkor belépnek ebbe az átalányadózásba, mert ennél egyszerűbben már nem lehet adózni, nagyon-nagyon jelentős adminisztrációcsökkenést jelent.

Miért fontos ez az egyszerűsítés? Az Európai Unió kitűzte, hogy a lisszaboni folyamat keretében a vállalkozások adminisztratív költségeit a felére kell csökkenteni. Ma Magyarországon a ma érvényes uniós adminisztrációs költségek dupláját kénytelenek elviselni a vállalkozások. Ezen túl következik az, hogyha itt tudunk megtakarításokat elérni, ha itt tudunk forrásokat felszabadítani, akkor tulajdonképpen adócsökkentés nélkül is jelentős többletjövedelemhez, akár beruházási vagy egyszerűen csak a vállalkozás eredményét növelő jövedelemhez juttatjuk a vállalkozókat.

A gazdaság fehérítése. Nem szeretnék nagyon messzire visszanyúlni, de azt gondolom, ha azzal az általános fogalommal, hogy ma Magyarországon az adómorál nem segíti a gazdaság fehérítését, ezért azután a jogszabályokkal kell ösztönözni, néhol kedvezményekkel, néha szankciókkal azt, hogy minél nagyobb része váljon a gazdaságnak a legális szféra részévé, mert ebből mindannyian profitálunk. Ez a klasszikus "többen adózzanak, és fizessenek kevesebbet", mert tömegében ugyanannyi bejöhet, mint most, amikor viszonylag kevesen viselnek nagy adóterheléssel ugyanakkora terhet, ami az ország működtetéséhez szükséges.

(21.40)

Igaz, ez a nagy adóteher sem lóg ki az uniós átlagból, viszont abban igazuk van az ellenzéki kritikusoknak, hogy a munkát terhelő adók tekintetében valóban az élmezőnyben vagyunk elsősorban az adóék tekintetében, tehát ott sem minden rétegében az adóztatásnak, hanem ahol a marginális, a szélső adókulcsot alkalmazzuk, ott bizony a második dobogós helyet foglaljuk el.

A harmadik ilyen terület az adó átstrukturálása. Én is a kedvenc részemet mondom el ebből, ez a cégautóadó-változás. Itt már az előbb elmondott adóbázis-szélesítés a lényeg, és itt nagyon markánsak a számok. 440 ezer gépjárműből, akik cégesnek minősülnek, korábban 40 ezer adózott, eléggé magas összegű, 112 ezer forint volt a szélső értéke ennek. A mostani javaslat azt idézné elő, hogy 400 ezer adózna, és csak 40 ezer mentesülne, és így az adó tétele jelentősen lecsökkenhet egy kis differenciálással, és szinte az átalányadózás szintjén viselhető mértékű adómértékkel 7, illetve 15 ezer forintos adómértéket eredményezne. Azt gondolom, hogy ez a tipikus példája annak, hogy hogyan lehet a fajlagos adómértéket úgy csökkenteni, hogy az adóbázis szélesedjen.

Továbblépve, a kérdés az, hogy jó-e az, hogy ez így van. Úgy láttam, hogy az ellenzéki képviselők, de az adótörvények menetében is a szakértők, a nemzetközi szakmai közeg mind megerősítette, hogy ebben a helyzetben túlságosan nagy a kockázata az adócsökkentésnek, az adóbevételek csökkentésének. Ha ebből indulunk ki, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kell már most azon gondolkodnunk, hogy amikor itt lesz az idő, amikor meglesz hozzá a forrás, akkor milyen adókat hogyan rendezünk át, mi lesz a sorrend. Azt hiszem, nem kell nagyon messze futnunk, mert a korábbi adótörvényben és valamennyiünk fejében nagyjából benne van, hogy a különadókkal kellene valamit kezdenünk, a kvázi egykulcsos adó felé kellene ellépnünk. Itt nagyon hangsúlyosan ezt a kvázit, a mintegy egykulcsost hangsúlyoznám. Azt gondolom, ahogy az áfában az egy kulcs lényegében megvan, de van egy kisegítő kulcs, a társasági nyereségadóban megvan az egy kulcs, de ott is ott van a kisegítő kulcs, úgy ugyanúgy a személyi jövedelemadóban is nagyon sokakat beengedni a lényegében egykulcsos sávba, de megtartani a szolidaritást és a progresszivitást, a tényleges adóarányosságot jelentő második kulcsot is, bár a mai magyar adórendszer nem is kétkulcsos, hanem háromkulcsos. És természetesen a munkaterheket csökkentő adók irányában kell ellépni.

Honnan lenne erre forrás? Hát a minap, a mai nap fogadtuk el a költségvetési felelősségről szóló törvényjavaslatot - tartalmilag fogalmaztam meg -, amelynek része, hogy létrejön egy stratégiai és adóreformalap. Ebbe kerül betöltésre minden bevételi többlet és minden költségmegtakarítás.

Abban a pillanatban, amikor valós forrásokkal fog rendelkezni ez az alap, azzal az ütemmel, azzal a léptékkel, elkezdődhet az adócsökkentés is, hiszen nem szegjük meg a saját magunk számára írt szabályt azzal, hogy a költségvetési hiány mindenekelőtti teljesítése ne kerüljön olyan helyzetbe, ne kerüljön kockázatos helyzetbe, ne veszélyeztessük azt a konvergenciapályát, amelynek ezek a sarokkövei.

Az adó versenyképességi kérdés, nem az egyetlen versenyképességi kérdés. Fog jelentkezni Magyarországon nyilván áttételes beruházásösztönzés ilyenformán, hiszen az európai pénzek, amelyek majd hatásukban persze nagyobb pénzeket is meg tudnak mozgatni, ilyenek; a nemzetközi befektetők, reméljük, azok a fejlődő, ha ütemében csökkenő mértékben is, de jelentősen fejlődő ázsiai országok - Kína, India - nem fogják levenni a szemüket Magyarországról, és fognak itt beruházásokat eszközölni, és természetesen ilyen a foglalkoztatásösztönzés közfoglalkoztatáson és az adórendszeren keresztüli ösztönzése is.

Akkor én is egy kanyart teszek a nemzetközi példák irányába. Hogy is van ez, például a francia vagy a német példával? Célzottan, a jövőre nézvést és átmeneti jelleggel engednek el adót. Magyarországon a Start Régió kártya, csatlakozva a ki által sikeresnek, ki által kevésbé sikeresnek gondolt Start-programjaihoz, éppen ugyanezeket a célokat szolgálja, csak persze jóval jelentősebb volumenben. Hát itt 25 százalékot és 15 százalékot engedünk el. Három évre engedjük el, induló vállalkozásoknak engedjük el. Tehát magukon viselik a nyugat-európai példák jegyeit, de nagyobb léptékűek, és ráadásul pont azokra a térségekre irányulnak, ahol a legkrónikusabb, a legneuralgikusabb ez a probléma.

Még néhány reflexiót hadd ejtsek meg! Kóka képviselő úr vezérszónoklatában gratulált nekünk a Robin Hood-adóhoz. Azt hiszem, persze az ő gratulációján túl számunkra valószínűleg a legfontosabb a lakótelepi távfűtéses lakásokban élő sok százezer családnak az elismerése vagy a megnyugvása, akik egy olyan szituációban, egy olyan spirálban vannak, hogy ha nem tudják azt a költséget, a gáz és a fűtés egyéb költségeit megfizetni, akkor ők úgysem tudnak védekezni, hogy lezárják a fűtőtestet, mert nekik akkor is kell fizetni. Ez a kényszerbérlői állapot sugallja azt, hogy itt valamit lépni kellett, és ez a Robin Hood-adó, amely megint csak átmeneti jellegű, szolgálja ezt a célt.

A másik ilyen megjegyzés a régi római jogi alapelv, a hallgatás beleegyezés, ami a magyar jogban egyedül a szakhatósági eljárásban van, és tanácsolnám, hogy először sokkal egyszerűbb, sokkal világosabb közigazgatási eljárásokban próbáljuk ki, mielőtt ráengednénk az adóhatósági eljárásokra.

Azt gondolom, hogy ha nem is kell szeretni, de hasznosnak tartani mindenképpen hasznosnak tartom az adójavaslatokat, amelyek nagy terjedelemben kerültek elénk. Mivel tapasztaltam, hogy nemcsak mi, szocialisták, hanem a munkaadók, munkavállalók is számos javaslatot hasonló módon értékelnek, azt gondolom, hogy nemcsak alkalmas, hanem elfogadásra is érdemes ez a törvény.

Elnök úr, köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Pettkó András képviselő úr jelentkezett kétperces hozzászólásra.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Több képviselőtársam - akár kormánypárti, akár ellenzéki is - adóegyszerűsítésről beszélt. Nos, én ebben a rövid kétperces felszólalásban két olyan problémára szeretném felhívni a figyelmet, amire az adószakértők hívták fel valamennyiünk figyelmét az elmúlt 48 órában. Kérem a kormánypárti képviselőtársaimat - ezekre mi nem adunk be módosító javaslatot -, gondolják meg, hátha tudják kezelni ezeket a problémákat.

Amikor egyszerűsítésről beszélünk, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy extra munkavállalói járulékot is kell majd fizetni annak, aki betegszabadságra megy, adóköteles devizaállományt vesz fel, vagy munkahelye a jogszabályban megengedett felett bármilyen költséget megtérít. Januártól úgynevezett személyi jellegű kifizetések után is kérik majd a másfél százalékot.

(21.50)

A másik dolog, amit egy egyszerűsített számtanpéldán szeretnék levezetni, hogy előfordulhat, hogy éppen a dupláját kell fizetni, mint eddig bizonyos tételek kapcsán. Eddig a 1,5 százalékos munkavállalói járulék alapja a bruttó munkabér, vagyis a minimálbér, ez 69 ezer forint volt. Ez azt jelentette a gyakorlatban, hogy a dolgozónak, ha a minimálbérnek megfelelő összeget kapta, csak az után kellett 1,5 százalékot fizetnie, abban az esetben is, ha a munkáltatója dupla járulékalap szerint fizette utána a járulékot. A minimálbér, tehát a bruttó jövedelem és a dupla járulékalap közötti részre eső járulék ugyanis a munkaadó pénztárcáját terhelte.

Ez a tervek szerint megváltozik, az alkalmazottaknak már nem a bruttó bér, a példában a minimálbér, hanem a 138 ezer forintos dupla járulékalap az egészségbiztosítási járulék alapja, és ez után kell majd megfizetnie a 1,5 százalékot, a munkáltatónak a 3 százalékos munkaadói járulékot. Ez pedig éppen a kétszerese a jelenlegi mértéknek. És bár a kormány nem tervezte a minimálbér megadóztatását, a javaslat mégiscsak egyfajta adóalap-kiszélesítésnek tekinthető álláspontunk és véleményünk szerint. (Keller László: Ez nem így van.)

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Molnár Albert képviselő úr.

MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, nincs vita közöttünk abban, hogy a lépéseinket a helyzet diktálta, és az a célunk, hogy a legkisebb veszteséggel vészelje át a világgazdasági válságot a magyar társadalom, a magyar gazdaság.

Szeretnék egy dologra reagálni. Megvizsgáltuk az egykulcsos adórendszer bevezetésének feltételeit. Ha a nettó kereset 2009-ben 20 százalékos egykulcsos adóval, adójóváírás nélkül lenne bevezetve, ez azt jelenti, hogy ott lenne nulla, tehát aki nem veszít, és nem nyer, aki 185-190 ezer forintot keres havonta. Addig csak vesztesei vannak ennek a bevezetésnek. Például akinek 75 ezer forint a havi jövedelme, mínusz 12 840 forintot veszítene, de például az, akinek 1 millió forint a havi jövedelme, nyerne havi 150 ezer forintot. Azt gondoljuk, hogy ez nem érett meg a bevezetésre, finomítani kell.

A KDNP-nek az úgynevezett családi jövedelemadója szintén jól hangzik, csak 180 és 200 ezer között lenne nullán a kereső, előtte pedig kevesebbet keres, tehát 70 ezertől egészen 200 ezerig kevesebbet keres ezzel az adózási rendszerrel. Olyan 500-600 ezer forintnál keresne havi 3 ezerrel többet. Mind a két javaslat alkalmatlan arra, hogy Magyarországon ezeket bevezessük. Azt gondolom, Pettkó András képviselő úr sokat dolgozott, hogy az okmányirodákban lehessen bankkártyával fizetni. Ez az adótörvény ezt tartalmazza. Ezért is javaslom képviselő úrnak, hogy támogassa. Ne dobjuk ki azokat az egyszerűsítéseket, amelyek benne vannak a vállalkozások számára!

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Pettkó András képviselő úr újabb kétperces hozzászólásra jelentkezett.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Az elektronikus fizetésekről majd a későbbi, normál felszólalásomban szeretnék majd szólni. De ha már sor került itt az egykulcsos adórendszer vitájára, ha valaki megnézi az MDF nemzeti adószabadság programját, ezt két helyen tudja hitelesen megtenni, a saját honlapomon, a www.pettkoandras.hu-n vagy pedig a www.mdf.hu-n, ez a kettő, ami teljes mértékben hiteles, hiszen az egész program rajta van az A betűtől a V betűig. Fideszes képviselőtársaim nem tudták követni, www.pettkoandras.hu vagy www.mdf.hu; tehát mindkét honlapon ezt meg lehet nézni. Az egykulcsos adó mellett átmenetileg még az adójóváírás rendszerét egy kis összegig fenntartottuk volna. Így teljes a program, és nem járt volna rosszul számításaink szerint senki sem.

Az előző költségvetési vitában is elmondtam már, képviselő úrnak a jövő heti parlamenti ülésre el fogom hozni, van egy másik számítás is, ami nem az MDF-frakció vagy a párt számítása, hanem más adószakértők számolták ki, hogy mi történne akkor, ha bevezetnénk egy 15, egy 30 és egy 45 százalékos adókulcsot. Természetesen 1 millió forintig járna az adójóváírás, 1 millió forintig lenne 3 ezer forint adójóváírás. Ebben az adótáblában látni, kik azok, akik jobban járnának, és kik azok, akik rosszabbul járnának. Azt mondtam az előbb, hogy el kell kezdeni az adójóváírás rendszerének kivezetését az adórendszerből. Amíg önök emelik ezeket az összegeket, egyre nagyobb az összeg, most már 11 340 forint, ha jól emlékszem, de lehet, hogy rosszul emlékszem a számra a 9 ezer forinttal szemben, és egyre magasabb összegig jár, addig én azt képviselem, hogy ezt valahogy ki kéne vezetni az adórendszerből, mert így lehetne egyszerűbb az adórendszer.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Most Végh Tibor képviselő úr következik az MSZP-frakcióból; őt majd Pettkó András követi.

VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tállai képviselőtársam ismét tudott tévedni egy jó nagyot, ami a németországi adócsökkentési tendenciákat illeti. Biztos olvasta ezt a szakújságot, nem mondjuk a nevét, de nagyon jó szakmai újság: "Élesen kritizálták a német törvényhozás felsőháza, a Bundesrat által is jóváhagyott új örökösödésiadó-törvényt, több százezer munkahely kerülhet veszélybe az új jogszabály miatt, amely túlságosan nagy terhet ró közel 40 ezer öröklődésre váró vállalkozásra." Most éppen itt tart Németország, nem ott, ahol ön mondja, kedves képviselőtársam.

De ha már Németországot idéztem, akkor érdekes lehet az az összehasonítás, hogy azt mondjuk, az élőmunkateher milyen magas Magyarországon. Az előírt élőmunkateher magas Magyarországon, nem a befizetett élőmunkateher. Nagyon-nagyon rosszul járnánk, ha a német adótörvények szerint és annak eljárási rendje szerint kellene befizetni, legalábbis sokan, akik különösebben nem szerették volna. Külön Tállai András képviselőtársamnak ajánlom, legutóbbi hozzászólásomat nagyon élénken kommentálta, és látom, most is arra készül, wwww.veghtibor.hu, rajta van a hozzászólásom meg az ön hozzászólása is az enyémhez, minden olvasható.

Tehát október 19-én ennek a javaslatnak az elődje járt már itt közöttünk, akkor 100 oldallal hosszabb volt. Itt meg szeretném jegyezni, hogy nem sikerült eltalálni a volt pénzügyminiszter úrnak, Varga Mihálynak, hogy milyen hosszú is ez a törvény. Tehát 100 oldal a törvény, 85 a különböző mellékletek és az indoklási rész. Csak azért mondom, hogy ne kelljen külön ezt számolgatni. Egyébként nincs egy hete, hogy elhangzott, hogy milyen borzalmasan hosszú ez a törvény, ez 400 oldal meg 208 oldal. Hát, soha ilyen hamar ellenzéki kívánság nem teljesült, most már csak 185 oldalnál tartunk, de a lényeg benne maradt. Mert számomra az a lényeg, ami az eljárási ügyeket illeti, és az a legfontosabb, hogy változik némiképp, azt gondolom, azt érzékelem, az adóhivatal magatartása. Ha nem, akkor figyelünk. Akkor figyelünk! Egyszerűbb eljárások, több munka, kevesebb hatóság, de mondjuk, nagyobb szigor.

Továbbra is az a véleményem, és ebben az egyik képviselőtársam, akit T. A. kezdőbetűvel lehet aposztrofálni, azt mondja, hogy "Hölgyeim és Uraim!", mint egy színházban, és nyilván a hozzászólása is körülbelül ekörül forgott. Ez egy szappanoperává kezd válni, hogy adócsökkentés, nincs adócsökkentés, nem könnyíti meg a vállalkozók életét, terheit, és közben elfelejtkezünk egy-két dologról. Mondjuk, elfelejtkezünk arról, hogy van benne három olyan tétel - eljárásról beszélünk, kedves képviselőtársaim -, ami az egyiknél 3 millió ember életét könnyíti meg, ez az egyszerűsített adóbevallás. A másik a nettó módon számított adókülönbözet-nyilvántartás, és a harmadik lehetne az, hogy hogyan lehet 4 hónapi fizetéshalasztást kérni.

Nézzük a 95. §-t! Képviselőtársaim azt mondták a bizottság ülésen, hogy nem az a jó megoldás, ha az APEH készíti el az adóbevallást, hanem az a jó megoldás, ha a bevallás lenne sokkal egyszerűbb, és az adótörvények lennének sokkal egyszerűbbek. Nézzünk egy történelmi példát, mondjuk, az udvarlás példáját! Régen elég volt egy pár domesztifikált háziállat, elég volt a papával beszélni, és a lány máris az emberé lehetett. Viszonylag egyszerű volt, kevésbé volt strukturált. Ma már azért kell egy kis virág, SMS, étteremben habos kakaó s a többi; jóval strukturáltabb az élet. Ne álmodozzunk arról, képviselőtársaim, hogy majd vissza tudunk térni a natúrához, a természethez, és akkor minden olyan egyszerű lesz.

(22.00)

Egy oldalon bevalljuk az adónkat, a másik oldalon meg vissza is igényeljük. Ilyen, azt hiszem, soha nem lesz. És kit is érdekel, hogy hány oldal lenne az adóbevallás, hogyha azt mondjuk, elvégzi a munkáltató helyettem, vagy ha a munkáltató nem végzi el, akkor egyszerűsített adóbevallást kérve elvégzi az adóhivatal. Nem érdekel engem, hogy hogyan működik a modern televízió, hogyan működnek benne az áramkörök, az a lényeg, hogyha megnyomom a gombot, akkor történjen valami, mondjuk, jó műsor jöjjön, talán kevésbé celebműsor. Tehát azt gondolom, ezek kevésbé foglalkoztatják az embereket.

Nettó az adóbevallás, nettó módon számított nyilvántartás. Milyen egyszerűnek tűnik ez, csak egy sor! Ez csak egy sor, hogy az APEH-nak így kell csinálni. A valóságban ez úgy működik, hogy az ember, mondjuk, vezérigazgató egy munkahelyen, majd eljön a munkahelyéről, és egyszer csak kétségbeesve hívja fel őt a volt titkárnője, hogy: főnök, nagy baj van, az APEH-tól jött egy 90 ezer forintos letiltás a fizetésedből. Most mit csináljak? Adjam oda az új főnöknek, vagy esetleg érte jössz, vagy valami történjen?

- Az APEH-tól? De hiszen az APEH több százezer forinttal tartozik nékem! - Ilyenkor az ember mit tud tenni, telefonál az adóhivatalba, és megkérdezi, mégis hogyan gondolták, hogy elküldik mint vezérigazgatónak, a jól megtalálható címére, hogy a fél vállalat rajta nevessen.

És akkor mondta a kolléga az adóhivatalban, hogy: kérem szépen, hát önnek tartozása van. Akkor mit tesz erre az állampolgár: önöknek is van tartozása. Erre az adóhivatal: de kérem szépen, azt kérni kellett volna, hogy vezessék össze. Erre az állampolgár: kértük, hogy vezessék össze, csak nem vezették össze.

Szóval, azt gondolom, hogy épp itt az ideje, hogy például ez az egyszerű sor mennyi minden tragédiát, mennyi ilyen problémát okozhat. Ha ez most nettó módon van nyilvántartva, azt gondolom, fog ez működni.

A képviselőtársaim az ellenzéki oldalon azt mondják, hogy nem jó a számlapénz. Tehát csak a papírpénz a jó, a számlapénz nem igazán jó pénz. Én már csak azt szeretném megkérdezni, hogy akkor most hogyan lesz. Tehát hogy visszatérjünk a gombokkal vagy állatbőrökkel, vagy lándzsahegyekkel való kereskedéshez, esetleg hozzuk vissza a pallosjogot is? Vagy talán a korona mellé beültetnénk egy-két dolgot? Vagy talán szívesen vennék az első éjszaka jogát is? Tehát ebben a visszafelé haladásban... Jó, mondjuk, erről ne vitatkozzunk, lehet, hogy itt ebben egyet tudnánk érteni.

Tehát azt gondolnám, hogy sem az adómértékben - mondjuk, a személyi jövedelemadó mértékében a tizedikek vagyunk az európai 27-ek között -, sem a megvalósult élőmunkateherben nem vagyunk olyan kétségbeesett helyzetben, mint ahogy azt szeretnénk látni. Ezért tudnám és tudom azt támogatni, hogy többen fizessenek kevesebbet - lásd: cégautóadó, lásd: minden egyéb dolog, ami esetleg ebben benne van -, de mondom, engem nem az anyagi jogi része érdekel leginkább, mert az emberek, amikor vége ennek a celebműsornak, úgyis csak azzal fognak találkozni, hogy hogyan viselkedik vele szemben az APEH, hogyan oldja meg a problémáit.

És emlékezzünk rá: tavaly egy felszólalásomban azt találtam mondani, hogy volt egy módosítás itt az adótörvényeknél, hogy amennyiben az adózó iksz napon túl nem fizeti meg az adóhatóság felé a tartozását, akkor az adóhatóság őt majd a honlapján közzéteszi. Én pedig javasoltam, hogy akkor ezt fordítsuk meg: amennyiben az adóhatóság nem téríti vissza iksz napon belül vagy nem vezeti át iksz napon belül az adózó kérelmére a mondjuk, nem vitatott követelését, csak éppen nem teljesíti azt, akkor az adózó a honlapján közzéteszi annak az adóigazgatási szervnek a nevét, vezetőjét, mindenféle azonosítható adatait, amelyik ezt a kérését nem teljesítette.

Tehát azt gondolom, lehet megoldásokat találni, nem az a jó megoldás, hogy összevissza talán butaságokat beszélünk, vagy talán a politikai hovatartozástól függően kritizáljuk azt, aminél egyébként a kormány ebben a helyzetben, azt gondolom, többet nem tudott letenni az asztalra.

Képviselőtársaim! Tessenek módosító javaslatokat benyújtani hozzá! Ahogy a közbeszerzési törvénynél, ahogy más törvényeknél fogadókész a kormányzat erre a dologra, biztosak lehetnek benne, hogy ha beleilleszthető a struktúrába, itt is ez meg fog történni. Fogadjuk el ezt az adótörvényt! Fogadjuk meg, hogy fogadjuk el!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Kékesi Tibor képviselő úr.

DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Végh képviselőtársam is nemzetközi példákat hozott, és eszembe ötlött, hogy itt az adócsökkentés legyen vagy ne legyen kérdéskörében felmerült, hogy például ez a nemzetközi válság hogyan is érintette Magyarországot. Ez nagyon jó összehasonlító alapja annak, hogy milyen helyzetben is vagyunk.

Vegyük a szomszédunkat, Ausztriát! Tízmilliós nép, akkora, mint mi, ők a bankkonszolidációra 100 milliárd eurót fordítottak. Vagy Svédország - ugyan nem szomszéd, de hát nagyjából akkora, mint Magyarország, 8,6 millióan élnek ott -, ők 150 milliárd dollárt, tehát körülbelül 120 milliárd eurót fordítanak rá. Vagy egy másik szomszéd ország, Szlovénia. Ők úgy négyszer kevesebben vannak, 2,6 milliós az ország, ők 8 milliárd eurót fordítottak bankkonszolidációra. Mi pedig, a 10 milliós nép 2,5 milliárd eurót fordítunk erre a célra.

Tehát nem bujkálva, nem tagadva, hanem nagyon is látva azt, hogy elért bennünket a nemzetközi pénzpiaci válság, látva, hogy lesz következménye a reálgazdaságban - ezt is utol fogja érni a válság -, azt is látjuk, hogy azért a magyar bankrendszer megállta a helyét. Ez önmagában nem kell hogy Magyarországot olyan pozícióra predesztinálja, ami a jövőben való bizalmat, a kilábalás útját lelassítja vagy a távoli jövőbe eltolja. Ezek a nemzetközi példák alátámasztják, hogy bizony Magyarország akár ezekhez az országokhoz képest, ebből a szempontból, jobb helyzetben van.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, MDF.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Végh Tibor képviselőtársam felszólalásához szeretnék hozzátenni egy gondolatot az MDF képviselőcsoportja nevében.

Szóval, tisztelt képviselő úr, magam is, a képviselőcsoportunk is minden esetben egyetért azzal, hogy a lehető legtöbb pénz számláról számlára történjen, tehát ne nagyon fizessünk kápéban, a lehető legtöbb mozgás így történjen, bármilyen kifizetésről is beszélünk, bármilyen fizetésről, bármilyen más tételről beszélünk. Azért, képviselő úr, szeretném a kormánypárti képviselőtársaknak azt mondani, hogy mintegy két évvel ezelőtt a kormány javaslatára a kormánypártok megszavazták azt, hogy a munkaadók nem fizethetik ki járulékmentesen a munkavállalóik részére azt a veszteséget, amit nekik az okoz, hogy ők kártyán kapják a pénzüket.

Mit jelent ez? Magyarországon a bankok 95 százalékánál - egy-két bankot kivéve -, ha a munkavállalónak, mondjuk, egy 100 ezer forintos bérét átutalják november 1-jén, és november 2-án megy a munkavállaló, hogy kivegye a 100 ezer forintját, akkor nem tud 100 ezer forintot kivenni, csak mondjuk, 98 500 forintot. Ezt bankja válogatja, nekem van egy nagyon jó kis számításom, hogy általában mennyi. Lehet, hogy 99 ezret tud kivenni, ez lényegtelen kérdés, egy a biztos, hogy neki 100 ezer járna, és 100 ezret nem tud kivenni.

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Erre azt mondtuk, hogy ne szüntessük meg a munkaadók által járulékmentesen adható kifizetést, hiszen a munkaadó, hogyha akarja, és van neki erre kerete, akkor igenis fizesse ki ezt az összeget, amit a munkavállalója elveszít, a munkavállalók számára. Önök voltak sajnos, akik nem támogatták ezt a javaslatot. Egyébként a közszféra tekintetében ez törvényben is szabályozva volt, be volt téve.

Erre szerettem volna a rövid felszólalásomban a kormánypárti képviselőtársaim figyelmét felhívni.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Dancsó József képviselő úrnak, Fidesz. (Nem szól a mikrofonja.) Valami hiányzik. A kártya? Azonnal intézkedünk. (A képviselő mozgó mikrofont kap.) Tessék parancsolni!

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen. Hallgatva itt Végh képviselő urat és különösen Kékesi képviselő urat, az a gondolata is támadhat az embernek, milyen nagyszerű dolog az, hogy Magyarországon is egyfajta bankkonszolidáció előtt állunk, hogy még véletlenül se maradjunk le nyugat-európai, nálunk fejlettebb országoktól, ebben is utolérjük rohamléptekkel a fejlettebb országokat.

(22.10)

Ráadásul nemcsak hogy utolérjük, hanem próbálunk versenyre kelni is velük, és micsoda dolog az, hogy ott ennyi meg annyi ezermilliárd eurót fordítanak bankkonszolidációra, mi meg csak ilyen csekély összeget tudunk erre fordítani. Úgy gondolom, hogy ez nem verseny, és ennek nem kell örülnünk, sőt ezen bosszankodnunk és bánkódnunk kell, hiszen ezzel gyakorlattal a jövő generációit terheljük meg kamat- és tőketörlesztési kiadásokkal. Ha a kormány gazdaságpolitikája átgondoltabb és felkészültebb lett volna, akkor ez nem terhelné az elkövetkező időszak fiatalabb és idősebb generációit.

Azt hiszem, nem jó úton járunk akkor, amikor arra vagyunk büszkék, hogy most már végre mi is bankkonszolidációt hajthatunk végre. Egyrészt ezzel kapcsolatban vannak tapasztalataink még a kilencvenes évek elejéről, másrészt pedig sokáig azt mondták - még négy-hat héttel ezelőtt is -, hogy erre nem lesz szükség Magyarországon, most pedig már alig várjuk, hogy végre egy jó kis bankkonszolidáció történjen Magyarországon, mert ebben az esetben utol tudjuk érni a fejlett nyugat-európai országokat. Képviselő úr, szerintem nem ez a helyes irány. Más irányokat kell venni, például a kamatadót kellett volna eltörölni ebben a javaslatban, de ezt majd a következő kétpercesben fogom kifejteni.

Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Megadom a szót Nagy Imre képviselő úrnak, MSZP.

DR. NAGY IMRE (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, mégiscsak van itt néhány olyan kérdés, amiben közelednek a vélemények, túl azon, hogy ez az adótörvény hoz olyan szabályozást, ami elkerülhetetlen, hiszen vitatkozhatunk arról, hogy a készpénzes vagy a számlás fizetés lenne-e jobb - azt hiszem, mindannyian az utóbbira fogunk szavazni -, de a mai közállapotokban valamilyen szinten mégis szabályozni kell a napi készpénz záróállományát, amelyre ez a törvénymódosítás mindenképpen kísérletet tesz. Hozzáteszem: magam is elgondolkozom azon, hogy a 250 ezer forintos készpénzfizetési limit nem lesz-e egy picit túl szigorú, hiszen azért ennél erősebb összegekben is szükségszerűen előfordul egy vállalkozás érdekében, hogy készpénzt kell használnia. Feltételezem, hogy szabad demokrata képviselőtársaim erre vonatkozóan adnak is be módosító indítványt, hiszen a frakcióvezető úr ezt egyértelműen érintette.

Hadd térjek vissza Pettkó képviselőtársamnak arra az észrevételére, amelyet Kékesi képviselő úrnak a személyi jövedelemadó-kulcsokkal kapcsolatos megjegyzésére tett. Bár nagyon népszerű lehet egy egykulcsos adórendszer, de azt gondolom - s Kékesi képviselőtársam véleményéhez áll közelebb az enyém is -, hogy a mai jövedelmi viszonyok között képtelenség az egykulcsos szja bevezetése, mert ez semmiképpen nem lenne igazságos a mai társadalmi viszonyok között. Ha a minimálbér 300 ezer fölött lenne, akkor meggondolnám ezt a dolgot, még ha személy szerint engem kedvezően is érintene. Azt gondolom képviselőtársaimmal együtt, nem jogos a felvetése annak, hogy térjünk át a jelenlegi rendszerről. A kétkulcsosig mi magunk is hajlandók lennénk egy következő alkalommal egy módosítás során elmenni, de a mai vita sajnos még nem hozhatja ezt az eredményt.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Folytatva a kétperces hozzászólásokat, megadom a szót Molnár Albert képviselő úrnak, MSZP.

MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Képviselőtársaim! Itt van 173 módosítás, és én azt mondom, hogy ezt nem szabad így egyben kidobni. Tegyük lehetővé, hogy az árvaellátásra tekintettel az özvegyi nyugdíj váljon adómentessé 2007-től visszamenőleges hatállyal. Ezt tartalmazza ez a dolgozat. Az adóterhet nem viselő szociális gondozói díj emelkedjen 120 ezerről 180 ezerre. Ha ezt önök elutasítják, ez nem fog bekövetkezni. Az átalányadózás választásának az értékhatára a kereskedőknél 100 millióra, általános esetben 15 millióra nőjön. Csökkenjen a 35 százalékos kulcs, és az osztalékjövedelem egységesen 25 százalék alá tartozzon. Vagy a munkavállalói értékpapír-juttatási programban az adható juttatás mértéke ne 500 ezer, hanem 1 millió forint lehessen. A termőföldet adómentesen lehessen eladni, ne kelljen bevallást adni. Vagy a svédcseppnek és hasonló készítményeknek 2011. március 31-éig legyen adómentessége. S még folytathatnám a sort.

Ki kellene választani azokat a módosításokat, amelyek valóban segítik a vállalkozásokat és a magánszemélyeket. Ha ezeket megtesszük, akkor azt gondolom, hogy segítettünk mind a gazdaságon, mind a társadalmon. Még egyszer mondom: a bankkártyás fizetés lehetővé tételét július 1-jétől szintén tartalmazza az előterjesztés.

Kérem képviselőtársaimat, hogy módosításaikkal segítsék a törvény minél jobb, a társadalmat és a magánszemélyeket szolgáló elemeinek a kibontakozását.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Kékesi Tibor képviselő úrnak, MSZP.

DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Sajátos körülmény az adótörvény vitájánál is - bár képviselőtársam most éppen konkrétan idézett a törvényjavaslatból -, hogy viszonylag keveset beszélünk magáról a konkrét törvényjavaslatról, annál többet a körülményekről, a feltételekről, a gazdasági környezetről. Egy ilyen beszélgetés akarna lenni a bankok megsegítése is, amit Dancsó képviselőtársam gondatlanul kifordítva értelmezett a mondanivalómban, hiszen én éppen arra akartam felhívni a figyelmet, hogy az a vita, hogy mennyire érintette érzékenyen Magyarországot a nemzetközi pénzügyi válság, ha nem is pontot, de jó érvet szolgáltat arra, hogy Ausztriában - amely körülbelül akkora, mint mi, és szintén a közép-európai térségben van - negyvenszer többet kellett - és nem ők szerették volna, hanem kellett - bankkonszolidációra fordítani. Egy másik példa: Szlovéniában, amely négyszer kisebb, körülbelül négyszer többet, fajlagos arányban tehát tizenhatszor többet fordít a maga kis országa bankjainak a rendbehozatalára.

Ilyen értelemben Magyarországot nem sújtotta olyan mélyen a pénzügyi válság, mint számos, most általam nem is idézett európai országot. Most csak néhány, általam meglehetősen jónak tekintett példát próbáltam beidézni. S még egyszer hangsúlyozom: meg kellett csinálni, s nem azért csináltuk, mert nagyon szerettük volna.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, MDF.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Kékesi Tibor képviselőtársam azt mondta, hogy beszéljünk konkrétan a törvényjavaslat hibáiról és a törvényjavaslat jó oldaláról. Én eddig is megpróbáltam konkrétan a törvényjavaslatról beszélni, de most a törvényjavaslatnak két olyan pontjáról szeretnék konkrétan beszélni, amelyekről Herényi Károly, az MDF vezérszónoka csak részben tett említést.

Az első dolog: én azt vártam volna akár a pénzügyminiszter úrtól, akár Keller László államtitkár úrtól - aki itt tartózkodik a teremben -, hogy a hozzászólásában elmondja, az adam megbukott, hiszen alig éltek Magyarországon ezzel a kormány által kitalált és preferált adóbevallási módszerrel. Tisztelt képviselőtársaim, ezt nem hallottam, ellenben amikor elolvastam a benyújtott törvényjavaslatot, azt tapasztaltam, hogy önöknek van egy új elképzelése, aminek az a lényege, hogy annak az adózó állampolgárnak, akinek csak egy helyről származik jövedelme, ha igényli, az APEH el fogja készíteni az adóbevallását. Tehát nem a munkaadónak vagy a munkavállalónak kell elkészíteni, és ha beletörődik abba, hogy az APEH által elkészített adóbevallás minden tekintetben megfelelő, akkor ez elkészítésre kerül az APEH részéről.

(22.20)

Itt én két olyan apró problémát érzékelek, amire szeretném fölhívni a képviselőtársaim figyelmét. Az első az, hogy elmondtuk már számtalanszor, hogy az APEH által működtetett és az APEH honlapján lévő adóbevalló szoftver több ponton hibás. Én emlékszem arra, amikor tartottam erről egy sajtótájékoztatót. Nem változtatták meg pont az adójóváírás részt, erről a bizonyos 0753-as és az M30-as lap összefüggéseiről van szó. Az adózó állampolgár részére az adójóváírás akkor is jár, ha január hónapban egy napot dolgozik, és van neki munkabére, aztán február-március-április hónapban nem dolgozik, majd május hónapban munkába áll, akkor arra az egy januári hónapra, ha nem volt annyi jövedelme, miután Magyarországon éves adóbevallás van, a teljes adójóváírás rész jár neki.

Az APEH szoftvere kétféleképpen működik. Én kipróbáltam, megnéztem. Az egyikféleképpen akkor működik, ha az adózó állampolgár - Magyarországon 1 millió 950 ezer adózó állampolgár volt, aki az APEH szoftvere segítségével töltötte ki az adóbevallását, ebből 600 ezer volt, aki aztán elektronikus úton beküldte - elektronikus úton az ügyfélkapu segítségével küldi be az adóbevallását. Ekkor az APEH szoftvere automatikusan kiszámolja, hogy mennyi adójóváírás jár. Nem tudok tévedni akkor sem, ha a munkaadóm által kiadott papíron kevesebb van kiszámítva, beírva, hiszen a munkaadók, amikor nekem kiadják a papíromat, elképzelhető, hogy kevesebb adójóváírást érvényesítettek, mint amennyi nekem jár.

Azon adózók esetében, akik nem az ügyfélkapun keresztül csinálják az adóbevallásukat, másképp működik a szoftver, mint azon adózó állampolgárok esetében, akik ügyfélkapuval rendelkeznek. Mind a két esetben a szoftver nagyobb adójóváírást nem enged beírni, mint amennyi elméletileg járna, de ha az adózó állampolgár mondjuk, téved, mert nem ismeri 100 százalékig a jogszabályokat - hogy ha neki arra a tört hónapra korrigálva az éves jövedelme mégiscsak megvan, akkor járna neki arra a teljes hónapra is, ha van éves szinten annyi adózó jövedelme, hogy abból vissza tudjon igényelni -, akkor, ha az ügyfélkapun keresztül teszi, ezt automatikusan kiszámolja a szoftver, a másik esetben nem így történik. Erre a kis különbségre mi fölhívtuk a figyelmet, és tulajdonképpen annyi történt csak, hogy egy kis csík jelenik meg azon adózó állampolgárok részére - erről az 1 millió 350 ezer emberről beszélek -, akik saját maguk töltik ki az adóbevallásukat, hogy vigyázzanak, mert tévedhetnek. De nem értem, hogy a mai napig miért nem számolja ki a szoftver.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezem azt, hogy ha majd az APEH fogja megállapítani, hogy mekkora összeget kell oda beírni az adójóváírás tekintetében, melyik szoftverrel fog számolni az APEH: az első szoftverrel vagy a második szoftverrel? Én azt gondolom, hogy fontos ezt a kérdést megbeszélni, fontos az, hogy a következő adóbevallásnál az APEH szoftvere már úgy működjön, hogy mind a két estben saját maga számítsa ki azt az értéket, amit be lehet írni az adóbevallásba. Magyarul: a munkavállaló a saját maga kárára ne tévedhessen, hiszen most a szoftver úgy van beállítva, hogy az állam kárára nem tévedhet, csak a saját maga kárára tud tévedni.

Én örülnék neki, ha nagyon sok olyan ember volna, akinek az APEH számítaná ki az adóbevallását, nem a munkaadójának vagy saját magának kéne ezzel foglalkozni, de azért valljuk be, hogy az emberek félnek az APEH-tól, és félnek attól, hogy vajon ez jól fog-e megtörténni. Én azt gondolom, jó lenne, ha az APEH egy sikeres kampányt tudna ennek csinálni. Például ebben az általános vitában is el szeretném mondani, hogy az APEH-nak van egy új honlapja, ahol például az én javaslatomra megcsinálták ezt az online adózási naptárt, amiről egy évvel ezelőtt Keller államtitkár úrnak egy sima kérdésemben beszéltem. Hála istennek, hat hónap alatt az APEH megcsinálta, tehát ma minden adózó állampolgár, amennyiben szeretné tudni, hogy mikor vannak neki adóbevallásai, ha fölmegy a www.apeh.hu-ra, ott egy online adónaptárt saját magának meg tud csinálni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a szolgáltató államnak és annak az államnak egy nagyon fontos eszköze és lehetősége, amely nemcsak elvenni akar az állampolgárokról, hanem adni is akar nekik, tehát ezt én üdvözlöm, hogy megcsinálták. Én arra kérem az államtitkár urat, hogy csináljanak erre egy reklámot, mert az elmúlt pár hónapban, amióta működik, több mint 30 ezer ember próbálta ki, kattintott rá, de ez több százezer embernek segítség lehetne, ha tudnának róla, hogy van ilyen lehetőségük.

A másik dolog, amire adtam be módosítási javaslatot, a következő. Hallgatva reggel az egyik televízióban az APEH elnökét, magam is elgondolkoztam, hogy hogy is fog ez történni Magyarországon. Én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem vagyunk mi olyan gazdagok, hogy mindenből kétfajta vagy háromfajta rendszerünk legyen, márpedig sajnos Magyarországon az egy tendencia, hogy van egy rendszerünk, ami valahogy működik, erre kiépítünk egy másik vagy egy harmadik rendszert.

Mire gondolok én? Én azt gondolom, hogy helyesebb lett volna elfogadni az általam preferált törvényjavaslatot, hogy az ügyfélkapukulcsot mindenkinek automatikusan adják ki. Ezzel szemben most az APEH egy nem ismert, valamilyen e-mail-rendszeren keresztül küldendő kódokkal szeretné segíteni azon adózó állampolgárokat, akik azt választják, hogy az APEH készítse el az adóbevallásukat. Nem tudom, hogy ez a kódrendszer mennyire fog kapcsolódni az ügyfélkapuhoz. Egy biztos: ha van egy működő rendszerünk, egy ügyfélkapus rendszer, ahol már 650 ezer felhasználónk van - lassan már a 700 ezerhez el fogunk érni -, akkor nem értem azt, hogy az APEH-on belül miért kell egy másik rendszert kiépíteni, amelyet ugyanúgy valahogy titkosítani szükséges. Nem értem, miért nem próbálunk meg minél több embert az ügyfélkapurendszerbe beterelni, még akkor is, ha értem azt a különbséget, hogy aki majd az APEH által generált kulcsokat veszi igénybe, csak az adózásnál tudja használni ezeket a kulcsokat, míg az ügyfélkapurendszer például arra is jó, hogy meg tudjam nézni, hogy az én munkaadóm énutánam az egészségügyi járulékokat befizette-e vagy sem, vagy különböző dolgok megnézésére is jó az ügyfélkapurendszer.

Én azt gondolnám, hogy ha én lennék kormányon, vagy én lennék a miniszter, akkor inkább az ügyfélkapunak csinálnék egy kampányt, inkább az ügyfélkapu szolgáltatásait szélesíteném, és nem gondolkodnék az APEH-ben egy másik, párhuzamos rendszerről, amely elképzelhető, hogy teljes mértékben egy pénzkidobás. Nem tudom, hogy milyen előkészítettségi szinten van, mindenesetre szerintem nem helyes, hogy egy másik rendszerben gondolkodunk. Igenis, ha megnézzük az elmúlt 6-8 hónapos törvénykezést itt, a Ház falai között, akkor azt látjuk, hogy minden abba az irányba megy, hogy az ügyfélkapu irányába tereljük az embereket. Most az APEH-nek ezt a megoldását én nem egészen értem, hogy hogy van, mindenesetre ezt a kettőt valahogy össze kellene hozni, hogy nehogy már dupla vagy tripla rendszerek jöjjenek létre Magyarországon.

Annyi mondanék zárógondolatként, hogy ha már így döntött a kormányzat, hogy lehetővé teszi, hogy a munkaadóknak és a munkavállalóknak ne kelljen megcsinálni az adóbevallást, hanem ezt az APEH át fogja vállalni, akkor én bízom benne, hogy ez sikeresebb lesz, mint az adam-rendszer volt, mert sajnos, az nem vált sikeressé Magyarországon. Egy biztos: az MDF a törvénynek ezt a részét támogatni tudja, főleg akkor, ha a beadott módosítási javaslatot a kormányzat el tudja majd fogadni. Mindenesetre én azt gondolom, nagyon fontos az, hogy a XXI. század technikáját, az informatikát használjuk. Erre az ügyfélkapu a lehető legjobb megoldás. Én kérem a kormánypárti képviselőket, hogy nézzék át, hogy tulajdonképpen milyen irányba menne el ez a rendszer.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, és elmondom majd a részletes vitánál, hogy az MDF-nek még van számos más módosítási javaslata, örökösödési illeték és egyéb dolgok. Én remélem, hogy a módosító javaslatokat a kormánypárti képviselőtársaim el fogják olvasni, ezeknek a módosító javaslatoknak a többségét támogatni tudják, és akkor az a párbeszéd, amire Kékesi képviselőtársam néhány perce hivatkozott, vagy az a párbeszéd, amit a képviselőtársaim szeretnének, el tud indulni a patkó bal és jobb fele között.

(22.30)

Hiszen mindannyiunknak egy a lényeg, hogy minél egyszerűbb adórendszer legyen Magyarországon, természetesen minél több adó folyjon be, és az adózó állampolgárok lehető legtöbbje betartsa az adórendszert, és ne a kiskapukat keresse.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Most kétperces hozzászólás következik, megadom a szót Nagy Imre képviselő úrnak, MSZP.

DR. NAGY IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Képviselőtársaimat, különösen Pettkó képviselőtársamat hallgatva, bár nyilván bennem is bennem van, hogy az adótörvények mostani vitájánál a legjobban, legszívesebben, ha úgy tetszik, az átalányadózás választási lehetőségeiről, annak értékhatár-növekedéséről vagy az osztalékból származó jövedelmek egyéni vállalkozókra vonatkozó 25 százalékosra való csökkentéséről beszélnék, de azt gondolom, amit ő is érintett, az egy rendkívül fontos dolog.

Nagyon sok vállalkozó ismerősöm keres meg az elmúlt időszakban, akiknek a legtöbb problémája tulajdonképpen a bevallások bonyolultságával, a határidőkkel, az APEH eljárásával van. Azt hiszem, képviselőtársam a szolgáltató állam, a szolgáltató hivatal kifejezést használta. Azt gondolom, konkrét mértékek, adócsökkentések mellett talán a legnagyobb hasznot azzal tudjuk elérni, ha az adóegyszerűsítés pártjára voksolunk. Ebben a mostani törvénymódosításban is több olyan ponttal találkozhatunk, ahol egyértelműen a bevallás átvétele, egyszerűsítése vagy éppen bizonyos elszámolási kérdések pontosítása szerepel.

Tudom jól, hogy a hivatal számára ez nem mindig jelent nagy örömöt, mégis azt gondolom, hogy képviselőtársaimmal együtt mást nem is tehetünk, mint hogy igyekszünk őket is arra rávenni és rászorítani, hogy amennyiben jobb kiszolgálást kapnak akár az ügyfélkapun keresztül az állampolgárok vagy épp a vállalkozók, abban az esetben az ő javukat szolgálja mindaz, ami ebben az adótörvényben is ily módon megjelenik.

Ezért én is arra kérem képviselőtársaimat, hogy különösen azokat a részeket, amelyek az adóegyszerűsítésre, a bevallások könnyebbé tételére, az adóhatósággal való elszámolás könnyítésére hatnak, mindenképpen támogassák majd.

Köszönöm.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, MDF.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A mai vitában utoljára megszólalóként, ahogy látom a teremben körbenézve, egy dolgot szeretnék mondani és egy dologra ráerősíteni.

Tisztelt Képviselő Úr! Azt gondolom, valamennyiünknek a felelőssége az, hogy ha létrejön egy jó rendszer, márpedig a www.apeh.hu">www.apeh.hu honlapján az online adónaptár egy jó rendszer, magam is kipróbáltam, amikor több barátomhoz elmentem, akár vállalkozókról, akár egyéni vállalkozókról vagy munkaadókról, munkavállalókról van szó, fölmennek a www.apeh.hu">www.apeh.hu-ra, a jobb oldali ablakban rákattintanak arra, hogy online adónaptár, és körülbelül egy perc alatt ki tudják tölteni azt, hogy mi vonatkozik rájuk, és utána a másik két percben megkapják az általuk megadott e-mail-címre, hogy mikor vannak a bevallási napok, milyen lapokat kell letölteni, milyen nyomtatványokat kell letölteni.

Tehát azt gondolom, ha létrejön egy ilyen nagyon jó fejlesztés, amit az APEH megcsinált, ezért dicséret illeti őt is és a kormányzatot is, hogy meghallgatta az ellenzék kérését, javaslatát, szavát, akkor ez mindannyiunknak a felelőssége, hogy a kistelepülésen, a nagytelepülésen, a tévében, a rádióban, ahol mi ott vagyunk, országgyűlési képviselők, elmondjuk, hogy van ilyen lehetőség, és minél többen éljenek ezzel a lehetőséggel. Nem tudom, hogyan lehet ennek egy értelmes reklámot csinálni, egy biztos, hogy beszélnünk kell róla, mert ha beszélünk róla, akkor fog minél több és több állampolgár tudni erről a jó dologról.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Még van kétperces hozzászólás, megadom a szót Nagy Imre képviselő úrnak, MSZP.

DR. NAGY IMRE (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, bár a szándékom nem az volt, hogy én legyek az utolsó hozzászóló ebben a mai vitában, de van két olyan tétel még ebben a javaslatban, amit mindenképpen kiemelésre érdemesnek gondolok, már csak azért is, mert egyik a lakóterületemhez, a másik pedig tulajdonképpen a szakmai területemhez áll rendkívül közel.

Azt gondolom, hogy a mezőgazdasági kistermelők igenis várják és nagyon jól fogják értékelni azt, hogy a kistermelés bevételi értékhatára 7 millióról 8 millió forintra emelkedik. Ezzel bizony többször szembesültem ebben az évben is, hiszen Eger, ha úgy tetszik, a szőlőtermelés egyik kiemelt vidéke országunknak, és nagyon nem mindegy, hogy azok, akik néhány hektár szőlő műveléséből élnek, nem is csak kiegészítik a jövedelmüket, milyen értékhatárban számolhatják el adómentesen vagy éppen átalány formájában kedvezményesen kistermelésük bevételét. Ezért mindenképpen örülök annak, hogy ez az értékhatár-emelés megvalósul.

A másik a falusi vendéglátásra vonatkozik, a falusi vendégfogadásból származó jövedelem egy lényeges, a mi régiós turisztikai bevételeinknek pedig egy meghatározó eleme. Szolgáltatásáról külön is lehetne beszélni. Fontos volt, amikor a falusi vendéglátásnál nemcsak egyszerűen a szállásbevételekre adtunk lehetőséget adómentes keretben, hanem magának a vendégfogadásnak bizonyos bevételeit is elszámolhatja a szállásadó, falusi vendégfogadásból élő szállásadó.

Úgy gondolom, hogy most ez a pontosítás, ami itt a falusi vendéglátással kapcsolatban bevezetésre kerül, a fogalmi egyszerűsítés és még egyszer mondom, egyértelműsítés, mindenképpen szolgálja az adótörvényen keresztül a turisztika céljait is.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki szólni. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, megkérdezem, hogy Keller László államtitkár úr kíván-e szólni. (Keller László: Köszönöm, nem.) Jelzi, hogy nem kíván.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslatok is érkeztek, a részletes vitára bocsátásra és magának a részletes vitának a lebonyolítására későbbi ülésünkön kerül sor.

Most pedig soron következik a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/6646. számon kapták kézhez képviselőtársaim.

Most megadom a szót Keller László államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben.