Felszólalás adatai

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Sajnálom, hogy a Külügyminisztérium nem képviselteti magát, de teljesen megbízom Hende Csaba államtitkár úrban, és remélem, hogy továbbítani fogja az észrevételeket a kormányzatnak, annál is inkább, mert nem pártpolitikai kérdésről van szó, hanem a határon túli magyarok mindennapi gondjairól. A kormányzat részéről valóban szép ígéretek és nagyon hangzatos állásfoglalások hangoztak el e kérdésben, amikor azonban az ember hétköznapi emberekkel beszélget a határon túl, és nem politikusokkal, akkor nem ilyen elégedettek a helyzettel. Hozzá kell tenni persze, hogy ez csak részben a kormány felelőssége, részben pedig az objektív adottságoké, amelyek sajnos vannak.

A délvidéki, vajdasági magyarsággal kapcsolatban szeretnék néhány olyan gondot felvetni, amelyeket lehetne orvosolni, és egy olyan gondot, amelyet persze csak közös erőfeszítéssel és nehezebben tudnánk megoldani.

Az első kérdés, hogy az Európa Tanács szeptemberi ülésén egy SZDSZ-es képviselő, Lotz Károly, egy fideszes képviselő, Surján László és egy szocialista képviselő, szerény személyem együtt elértük, hogy az Európa Tanács szólítsa fel az Európai Uniót arra, hogy anyagilag is támogassa a jugoszláviai, elsősorban az újvidéki Duna-hidak roncsainak kiemelését. Tudom, hogy a magyar kormány, ha minden erőfeszítését latba is veti, akkor sem képes valamire rákényszeríteni az Európai Uniót, de mindenesetre az érvényes Európa tanácsi ajánlás birtokában talán nagyobb sikerrel is lehetne ezt a célt képviselni, mint ahogy arra sor került.

A másik kérdés olyan, amely egyértelműen a magyar kormányzat felelőssége, és azért vetem fel, hogy remélhetőleg pozitív előrelépés történjék. A vajdasági magyar egyetemisták és főiskolások számára ösztöndíjat biztosít a magyar kormányzat azért, hogy helyben tanuljanak, ne hagyják el az ottani magyar közösséget, és értelmiségivé válva a vajdasági magyarokat segítsék.

Tisztelt Képviselőtársaim! Talán meglepődnek, hogy milyen szerény összegről van szó: havonta 60 német márkát kap egy ilyen diák, aki ebben az ösztöndíjban részesül - Jugoszláviában mindent német márkában számolnak. Mintegy 300 diák jelentkezett az idén, de az anyagi szűkösség miatt összesen csak 50-nek tudott adni a magyar kormányzat ilyen ösztöndíjat. Ha feltételezzük, hogy nem minden pályázó volt megfelelő vagy alkalmas, akkor is azt mondjuk, hogy ha 200 gyerekkel több kapott volna, az havonta 1200 márkába kerülne. Nem akarok demagóg összehasonlítást tenni, de a miniszter úr brazíliai utazása, gondolom, egy nap kerül abba az 1200 márkába, amelyből 200 gyerek tanulhatna egy hónapig. Hiszem, hogy ez nem rossz szándék miatt történt így a kormány részéről, hanem talán a kormány tagjai sem ismerik e tényeket, engem a vajdasági diákszövetség vezetői tájékoztattak erről a dologról, és őszintén remélem, hogy ez a panasz orvoslást nyer.

A harmadik szintén egy hasonló jellegű dolog; a Képes Ifjúság című újvidéki hetilap egyike a legszínvonalasabb ifjúsági lapoknak, nemcsak a Vajdaságban, hanem a magyar nyelvterületen is. Mondom, hetilap, de ma már sajnos csak kéthetente jelenik meg, az anyagi erőforrások szűkössége miatt. A szerzők gyakorlatilag nem kapnak honoráriumot a cikkeikért, ezt tudom, mert magam is szerzője vagyok a lapnak. Én természetesen nem igénylem, és nem is fogadnám el, hiszen azért adom a cikkeimet, hogy támogassam ezt a lapot, de a Vajdaságban élő magyar szerzők számára természetesen nagy áldozatot jelent, hogy fenntartják ezt a lapot. Lapról lapra, lapszámról lapszámra valóban a csodán múlik, hogy ez a lap megjelenik. Sajnos nem kaptak sem az Illyés Gyula Alapítványtól, sem más magyarországi szervezettől, tanácstól, kormányszervtől semmilyen támogatást. Ez egy színvonalas újság, szívesen küldök majd belőle egy példányt annak a kormányzati tisztviselőnek, aki ezt a panaszt meghallva esetleg felajánlja a segítségét.

Végül van egy negyedik dolog, amely általánosabb, és a következő egy percben aligha fogjuk megoldani. A vajdasági magyarok, vagy legalábbis egy részük, nagy részük - nehéz megmondani - a személyre szóló vagy az esetleges területi autonómián túl nagyon örülne a Vajdaság autonómiájának is, hiszen a Vajdaságban őshonos szerbekkel egészen más viszonyt alakított ki, mint a maradék Jugoszlávia többi területén élő lakókkal. Ebben a tekintetben pozitív hagyományai voltak a vajdasági tartományi autonómiának. Jó lenne, ha szerény lehetőségeinkhez képest ezt is támogatnánk.

(15.30)

Végül vannak, vajdasági, délvidéki magyarok, akik értetlenül fogadják, hogy pont a magyarországi Szentendrén hirdették ki azt az ötletet - persze ebben a magyar kormánynak semmilyen része nem volt -, hogy Jugoszláviának királyságnak kell lennie. (Az elnök a csengőt megkocogtatva jelzi az idő leteltét.) Az ottani magyarságnak nincsenek túl jó emlékei a királyságról, egy demokratikus, plurális demokráciában, köztársaságban szeretne inkább élni.

Köszönöm a figyelmet.