Felszólalás adatai

DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A cél megjelölésével, azt hiszem, nincs ebben a Házban olyan ember, aki ne értene egyet. Valóban azt szeretnénk, ha a Magyar Köztársaság, sőt tegyük hozzá csöndben, bár ez már nem biztos, hogy mindenkinek a tetszését elnyeri, a magyar nemzet minden tagja európai életszínvonalon élhetne. Ez derék cél egy kormánytól. Minden eddigi kormánynak ez volt a célja, legyen szó akár jobboldali, akár baloldali kormányról 1990 óta, és mindenki a tudása és igyekezete szerint igyekezett ehhez hozzájárulni.

Ha egy lépéssel tovább megyünk, akkor azonban már némi különbözőséget vehetünk észre. Hogy ne essek a miniszterelnök úr által gazemberségnek bélyegzett egy-egy szó kiragadásának hibájába, ezért az egész mondatrészt idézném - sajnálom, de túl hosszú volt ahhoz, hogy az egész mondatot megjegyezzem, majd esetleg elkérem később az Országgyűlés jegyzőkönyvét -: "európaiak szeretnénk lenni a hétköznapokban."

Miniszterelnök úr, ez a nemzet európai a hétköznapokban. Ez egy európai nemzet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) Ha békén hagyják, ha egyenesen és őszintén beszélnek vele, akkor ez egy európai nemzet, ezeréves államisággal rendelkezik, olyan integrálóképességgel, amelyik Közép-Európában fel tudta építeni ezt az államot, hozzá tudott járulni ahhoz, hogy az itteni nemzetek és a környező nemzetek között középhatalomként évszázadokon keresztül küzdjön nagyhatalmakkal, fennmaradt, európai szintű kultúrát hozott létre, és a jövője is európai szintű ennek a nemzetnek, ha békén hagyják, ha őszintén és egyenesen beszélnek vele, miniszterelnök úr. Vagyis, ha akkor, amikor európai életszínvonalról beszélünk, ezt nem azon a napon tesszük, amikor egy olyan csomagot fogadtatunk el az Országgyűléssel, illetve az Országgyűlés kormányoldali többségével, amely garantáltan nem európai életszínvonalat ad ennek a nemzetnek a többségének, amely adóemelést, keresetcsökkenést, nehezebb hétköznapokat, most már nem is határidővel; hiszen most már valahogy eltűnt a megszorítás, de úgyis tudjuk, hogy ezek a határidők önöknél általában olyanok, hogy eleinte szigorúak, aztán lazulnak, végül pedig valahogyan eltűnnek, légneművé válnak.

Vagyis ma nekünk szavaznunk kell egy olyan csomagról, amit önök állítottak össze. Mi erre nemmel fogunk szavazni, és hogy ne mondják azt, hogy nem tettünk meg mindent azért, hogy ez a nemzet megmeneküljön ettől a csomagtól, ezért most kérem, miniszterelnök úr, a válaszában jelentse ki, hogy visszavonják ezt a csomagot, hogy nem kell róla szavazni. (Derültség a kormánypártok soraiban. - Taps az ellenzéki pártok soraiban.) Azt pedig kifejezetten sajnálom, hogy ennyire humorosnak találják a szocialista képviselők. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Nyilván majd a választóikkal fogadóórán fognak egymást hátba veregetve vicceket mesélni arról, hogy milyen jó is volt az, amikor, ugye, János bácsi, a Suzuki súlyadóját sikerült duplájára emelni egyetlen kormányzati döntéssel, példának okáért.

Abban is egyetértünk teljes egészében, miniszterelnök úr, hogy önmagában egy kormány nem teszi boldoggá az embereket - de boldogtalanná teheti. Boldogtalanná teheti olyan lépésekkel, amelyekre akár csak visszatekintve, mintegy retrospektíve is nagyvonalúan azt mondjuk, hogy ez hibás lépés volt, ez egy elhibázott gazdaságpolitikai lépés volt, sőt több elhibázott gazdaságpolitikai lépést is tettünk az utóbbi időszakban, illetve olyan lépésekkel is, amelyekről utóbb azt mondjuk, hogy nem hazudtunk, csak nem bontottunk ki az igazság minden egyes részletét.

Ha visszatekintünk az elmúlt fél évre, miniszterelnök úr, az önök által megtett lépések eléggé nagy része vagy az elhibázott gazdaságpolitikai lépések kategóriájába, vagy a minden részletében ki nem bontott igazság kategóriájába tartozik. Mi a biztosíték, miniszterelnök úr, hogy az önök által most megint csak elméletben, nagyívűen felvázolt elképzelések nem elhibázott gazdaságpolitikai lépések, hogy ez a csomag nem elhibázott gazdaságpolitikai lépés, illetve mi a garancia arra, hogy ön most itt nekünk kibontja az igazság minden egyes részletét? (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Semmi!) Köszönöm szépen, akkor marad csak a bizalom, marad a filantrópia, bízzunk egymásban.

De a kulcsmondat, azt hiszem, mégiscsak a beszéd közepe táján hangzott el. Ön azt mondta, hogy hat hét múlva újra benyújtanak egy programot - ez a lényeg. Ez a konvergenciaprogram és ennek elődei már többször megbuktak. Sikertelen konvergenciaprogramot készítettek, és hiába állítanak föl egy plágiumszagú, egy kicsit a költségvetési tanácsra hajazó (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - egy mondat - konvergenciatanácsot, ez önmagában nem segít, még ha olyannyira tiszteletre méltó és nagy szaktudású szakembereket is vonnak be.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)