Felszólalás adatai

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én azért kértem ismételten szót, mert a kérdés - és az eredeti javaslatra gondolok itt alapvetően, bár vonatkozik ez a módosító javaslatunkra is, mint ahogy erre utaltam a felszólalásomban - alkotmányjogi összefüggéseiről nem beszéltünk eleget. Azt is hadd tegyem hozzá, hogy az külön kedvet adott nekem a mostani, második megszólalásomhoz, hogy ez a vita egy kezdeti és bennem rossz érzéseket keltő felparázslása után egy nagyon higgadt és racionális eszmecserébe és ennek a medrébe ment vissza.

Alkotmányjogi kérdések; néhány dolgot a magam megközelítéséről szeretnék fölvetni. Ha majd előveszik a jegyzőkönyvben a ma esti első felszólalásomat, akkor látni fogják, hogy kérdéseket tettem fel, azt mondtam, hogy alkotmányjogi problémákat felvethet a kérdés, és vannak kérdéseim. Ezek tehát kérdések és nem kijelentések; de azt gondolom, olyan kérdések, amiken érdemes és szükséges elmeditálnunk - ennyi humort engedjenek meg - egy kicsit annak jegyében is, amit a módosító javaslatom tartalmaz, hogy figyeljünk már oda egy kicsit jobban az alkotmányossági szempontokra és az alkotmányossági kérdésekre mindig, és most is, ebben a vitában is.

Sándor Klára képviselő asszony említette, hogy konzultáltak neves alkotmányjogászokkal. Egészen biztosan így történt. De alkotmányjogi kérdések nagyon sokszor nem olyan egyszerűen és nem olyan egyértelműen válaszolhatók meg. Az Alkotmánybíróság döntésében nagyon sokszor találkozunk olyan döntésekkel, amikor az Alkotmánybíróság 6:5 arányban dönt el egy kérdést. Ezt most csak arra mondom, hogy természetesen minden kérdés eldönthető valamilyen irányban - nyilván az általam feltett kérdés is -, vagy így, vagy úgy, de ezek a kérdések feltételre kell hogy kerüljenek egy ilyen fórumon, mint a Magyar Országgyűlés. Azt tudom mondani a nyugati példákra is, persze ne feledjük, négy országban van kvóta - ez hangzott el a vitában -, törvénybe foglalt kvóta, politikai értelemben pedig nagyon sok országban.

(18.50)

De azt hiszem, itt a politikai értelemben vett kvótával, amit Mécs Imre az imént úgy fogalmazott meg, hogy ajánlás legyen, azzal szemben senki sem tett semmilyen észrevételt, senki sem fogalmazott meg aggályt.

Ezek előrebocsátásával bontanám ki egy kicsit azokat az alkotmányjogi kérdéseket - igazából egy kérdés ez voltaképpen -, ami, úgy érzem, hogy még nem került itt kellően górcső alá. És ez az alkotmányjogi kérdés nem arról szól, hogy helyes-e az esélyegyenlőtlenséget, azt a hátrányt, ami a hölgyek közéleti szerepvállalására általában jellemző - és amit itt senki nem vitat, sem én, sem más -, helyes-e elvi értelemben a pozitív diszkrimináció eszközeivel ellensúlyozni.

Természetesen, ha más alkotmányos értékeket nem sért, helyes. Hiszen az alkotmány a jogegyenlőségről szóló szabályozásnál kifejezetten tartalmazza azt a rendelkezést, hogy a hátrányos helyzetből eredő esélyegyenlőtlenséget pozitív intézkedésekkel lehet ellensúlyozni, és ez nem sérti a jogegyenlőséget. De az Alkotmánybíróság azt mondja egyébként e tekintetben, más összefüggésekben, hogy az esélyegyenlőtlenség pozitív diszkriminációs eszközökkel történő ellensúlyozásának a határa mások jogainak sérelme.

De itt nem is arról van szó, hogy jaj, netán a férfi nemet sértené a kvóta. Nem erről van szó, képviselő asszony. Nem a két nem pozíciójának a változásában látok én bármiféle alkotmányos problémát, vagy egyáltalán érzek - inkább így fogalmazom - bármiféle alkotmányos kérdőjelet, hanem a pártok jelöltállítási szabadságában. Kizárólag ebben a megközelítésben.

A szabad választásokhoz fogalmilag hozzátartozik a jelöltállítás teljes szabadsága. Azon kívül, hogy a törvény megmondja, hogy kinek van passzív választójoga, ki választható, az én felfogásom szerint, az én szerény nézetem szerint a választások szabadságához az tartozik hozzá, hogy bárki, aki választható, akinek passzív választójoga van, az jelöltként indulhasson, akár független jelöltként egyéni választókerületben, akár párt jelöltjeként egyéni vagy listás választókerületben.

A párt oldaláról pedig arról a problémáról van szó, hogy lehetséges-e törvénnyel beleszólni egy párt személyi politikájába. Egy képviselőcsoport összetételében, különösen egy olyan kis létszámú képviselőcsoportéban, mint az önöké vagy amilyen a miénk, a Kereszténydemokrata Néppárté - huszonhárman vagyunk -, megvan az a, hogy így mondjam, csapat, ahol a szakpolitikai feladatok kifejezetten gazdát nyernek adott képviselőjelöltek személyében. Nem az a kérdés, hogy ugyanolyan jó szakpolitikus lehet-e egy hölgy, mint egy férfi. Hát természetesen! Aki ezt kétségbe vonja, az az én véleményem szerint, egy előítéletes - hogy mondjam? -, szűk kaliberű valaki. Már bocsánat; látatlanban sem akarok senkit megsérteni, de arról rossz véleményem van, aki ezt kétségbe vonja.

De az biztos, hogy egy adott helyzetben, egy adott konkrét választás előtt, amikor egy párt egy listát összeállít, akkor adva van számára egy adott személyi állomány. Hát miért kényszerítse a törvény, kényszerítheti-e a törvény, hogy egy párt azt mondja, hogy a nemek törvény által kötelezően előírt egyenlő arányából adódóan lemondjon akár egy férfi, akár egy nő szakpolitikai munkájáról, aki esetleg talán egyedülállóan kiváló a maga területén, talán országosan is?

Vagy engedje meg a másik kérdést: a közös listáról beszélek. Tényleg nem akarok poénkodni, de egy példát engedjenek meg. A Magyar Szocialista Pártnak Gyurcsány Ferenc az elnöke, az önök pártjának meg Kóka János. Egy közös listánál, ha mondjuk, önök esetleg arra fogják magukat elhatározni - de ez csak hipotetikus föltevés -, az a módi - ennek politikai üzenete van, ez természetes -, hogy az országos lista első két helyét az egyik és a másik párt elnöke fogja elfoglalni. Tehát ha önök közös listára lépnek, akkor vagy Gyurcsány Ferenc lesz az első és Kóka János a második, vagy Kóka János az első és Gyurcsány Ferenc a második. A példánk szempontjából mindegy. Kérem, ha az önök törvényét így elfogadjuk, akkor ez lehetetlen lesz. Olcsó poén, hogy valakinek át kéne operáltatnia magát. De tényleg, a téma komolysága nem engedi meg a viccet. De erre nincs feloldás a maguk javaslatában, például.

Beleszólhat-e a törvény ebbe, megakadályozhatja-e, nehezítheti-e egy közös lista összeállítását? És a közös lista más szempontból is nehéz, hiszen politikai arányok vannak és más, szakpolitikai arányok vannak, egyéb megfontolások: ki milyen munkát végzett egy adott választókerületben, egy adott megyében, egy adott területen. Kérdések ezek, képviselő asszony, nem rossz szándékú kérdések. Nem a céllal van bajunk, nem az ügyet akarjuk dezavuálni, nehezíteni, gátolni. De ezeket a kérdéseket meg kellene válaszolni, meg kellene oldani.

Amit elmondtam, ez nem a Frankné képviselő asszony felszólalására a válasz. Most szembesültem a javaslattal, végig kell gondolni, és nyilván a részletes vitában mi is kitérünk rá. Én elvi szinten teszem fel ezeket a kérdéseket. Tehát az alkotmányos kérdés számomra - és még egyszer mondom, nem állítok semmit, csak kérdezek, szerényen kérdezek -, hogy a pártok jelöltállítási szabadsága és ez a megoldás összeegyeztethető-e.

Ha van is Európában néhány ország, azoknak az alkotmányát nem ismerem olyan tüzetesen, az ottani alkotmánybírósági döntések szempontjait nem ismerem olyan alaposan (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy pusztán ez alapján tudjam ezt a kérdést magyar viszonylatban, magyar vonatkozásban megválaszolni.

Köszönöm a figyelmüket, és kérem, hogy az alkotmányjogi vonatkozásait is gondolják végig a kérdésnek. (Pettkó András tapsol.)