Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az oktatás szabályozására vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/11114. sorszámon megismerhették.

Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztői expozét Klinghammer István és Hoffmann Rózsa államtitkárok ismertetik, mindösszesen 20 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Klinghammer István úrnak, az Emberi Erőforrások Minisztériuma államtitkárának. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. KLINGHAMMER ISTVÁN, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Elnézést kérek a hanghibáért. Igyekszem hangosan beszélni.

Az oktatás szabályozására vonatkozó egyes törvények módosítása a felsőoktatás tekintetében elsősorban jogtechnikai pontosításokat tartalmaz nagy számban. Több, a felsőoktatást érintő és az alábbiakban felsorolásra kerülő törvényi módosításra tesz javaslatot a kormány.

A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi törvény 2012. szeptemberi hatálybalépése óta a felsőoktatási intézmények, valamint a Magyar Tudományos Akadémia számos olyan, az intézmények működését hatékonyabbá tévő javaslatot fogalmaztak meg, amit a jelenlegi törvénytervezet tartalmaz. Az elmúlt hónapokban újra felvetődtek ezek a kérdések, így az oktatási kormányzat úgy látta jónak, ha most az Országgyűlés elé terjeszti ezeket az apróbb módosításokat.

Már most jelzem azonban, hogy az őszi ülésszakon nagyobb jelentőségű, az egyetemek és a főiskolák új intézményirányítási rendszeréről szóló, a rektorválasztás rendjét és a kancellári rendszert érintő módosítást jelentő törvényjavaslatot fogunk benyújtani a tisztelt Háznak.

A mostani törvényjavaslatban az alábbi pontok módosulnának. A rektor személyét illetően a rektorfeladatok indokolják, hogy ne bármely területen, hanem kizárólag a felsőoktatási intézményben szerzett vezetési gyakorlat legyen a megbízás egyik feltétele. Továbbá indokolt a nyelvismeretre vonatkozó előírást törvényi szinten rögzíteni.

A nemzeti felsőoktatási törvényre vonatkozó módosítás pontosítja a szenátus jogköreit, pontosítja a képzési szerkezetre, a munkarendre vonatkozó részletszabályokat, a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság, a MAB működésére vonatkozó szabályokat.

A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény módosítása egyrészt az MTA által folyósított ellátások, tiszteletdíjak felfüggesztésével kapcsolatos szabályozás pontosítását szolgálja.

A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosítása jogtechnikai pontosítás miatt szükséges a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló 1996-os törvény, valamint az országos tudományos kutatási alapprogramról, az OTKA-ról szóló 1997-es törvény módosításához hasonlóan. A személyi jövedelemadóról szóló 1996. évi törvény módosítása a nemzeti felsőoktatási törvény felhatalmazása alapján létrejött, a hallgatókat segítő ösztöndíjak nevesítésével teremti meg azok adómentesítését.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Expozémban ezekre kívántam felhívni a figyelmet, ezt tartalmazzák a törvényi módosítások.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Most megadom a szót Hoffmann Rózsa államtitkár asszonynak, az Emberi Erőforrások Minisztériuma államtitkárának.

DR. HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az oktatás szabályozására vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatnak két paragrafus erejéig része a köznevelési törvényt érintő módosítás is, annak érdekében, hogy azt a célt végre elérjük, amit régóta dédelgetünk a kormányzat teljes támogatásával, hogy az állami intézményekben dolgozó pedagógusok megalkothassák a Magyar Pedagógus Kart. Ezzel az akcióval talán az utolsó puzzle-kép is a helyére kerül a nagy kirakós játékban, és ez a nagy puzzle a pedagóguspolitikánkat szimbolizálja.

Európa-szerte minden ország a pedagóguspolitikája és a pedagógusképzés megújításán dolgozik, így mi is három évvel ezelőtt hozzákezdtünk. Legutóbb mind az Európa Tanács által rendezett európai szintű miniszteri találkozón, mind az Európai Unió miniszteri tanácsában volt módom elmondani azokat az elemeket, amelyeket mi a pedagógusok minőségi javítása érdekében teszünk. Elmondhatom, hogy nagy érdeklődés és tetszés fogadta ezeket a bejelentéseket, több miniszter jelezte a konkrétabb konzultáció szándékát, amely a közeli félévben meg is fog valósulni.

Miért cél a pedagóguspolitika, miért cél a pedagógusok minőségének javítása? Azért, mert a köznevelési rendszer eredményességét, színvonalát, minőségét javítani csak úgy lehet, hogyha ebben a pedagógusok érdekeltek, hogyha a magyar társadalom pótolja azt a sok évtizedes elmaradását, amely a pedagógusok felemelése érdekében régóta szükséges volt. Ezért a cél tehát a minőség javítása, a pedagógusok társadalmi megbecsültségének, presztízsének növelése, a pedagóguspálya kiszámíthatósága, a pedagógusokkal mint partnerekkel folytatott rendszeres kommunikáció és párbeszéd biztosítása, és mindezt felölelve a köznevelés rendszerének mint a közjó szolgálatának a meghatározása, nem titkoltan, szemben a korábbi oktatáspolitikai irányzattal, amely az oktatást piaci értelemben vett szolgáltatásként értelmezte.

Itt ezt az ellentétpárt, hogy szolgáltatás-e az oktatásügy, vagy a köznevelés, a közjó szolgálatába állított közfeladat, a patkó különböző oldalán ülő politikai erők másképp és másképp látják. Ez a magyarázata, hogy ezt a mostani előterjesztést is ambivalensen vagy éppen kritikával fogadták azok, akik a szolgáltató oktatásügyben hisznek. Mi nem ebben hiszünk. Közjót szolgál az oktatásügy, mégpedig az állampolgárok megbízásából.

A pedagóguspolitika elemeit csak felsorolnám, hogy együtt lássuk ezt az egész változáshalmazt, aminek a Pedagógus Kar mintegy szimbolikus befejezése.

Ez év szeptemberétől a pedagóguspályára jelentkezőket egy szóbeli meghallgatás eredményeként fogják kiválasztani, hogy a legalkalmasabbak léphessenek a pályára. Megújul a pedagógusképzés. Erről is többször volt már itt szó a parlamentben.

A pedagóguspályára igyekvőket a Klebelsberg képzési ösztöndíjjal segíti a kormány, amelynek összege a havi 75 ezer forintot is elérheti, elsősorban a természettudományos szakon tanulóknak. A pedagóguspályára lépőket vagy a pályán már ott levőket tanácsadás, tantárgygondozás fogja segíteni. Ez a rendszer akadozva, hézagosan és rosszul ma is működik, de ezt a rendszert felújítjuk, hogy segítse az átállást az új követelményeknek való megfelelésre.

(18.50)

Világos tartalmi szabályozással jelöljük körül a pedagógusok útját, miközben nem igaz az az állítás, hogy a pedagógusok önállóságát elvesszük. Teljes módszertani szabadságuk van, mi több, az iskolák tartalmi meghatározásában is megmarad az iskolák szabadsága, nem kisebb tehát, mint ez a múltban volt. Ezért a pedagógust továbbra is olyan értelmiséginek tekintjük, aki önálló alkotómunkával, de jól meghatározott, szabályozott keretek között végzi a munkáját.

Mindezt betetőzi a pedagógus-életpályamodell, amelynek fontos eleme az a minősítési rendszer, amely - laza hasonlattal a felsőoktatás analógiájára - négy különböző lépcsőfokot állapít meg a pedagóguspályán. A Pedagógus Kar egy automatizmus. Az állami intézményekben dolgozó pedagógusokat tömöríti, és akik a pedagógus-életpálya részeként az állami intézmények alkalmazottai, ők automatikusan a Pedagógus Kar tagjaivá válnak.

A magániskolák, magánintézmények és az egyházi intézmények tartalmi ügyeibe nem óhajt az állam beavatkozni, ezért számukra a törvényjavaslat lehetőségként kínálja fel azt, hogy ha hasonló kart, szervezetet létesítenek, akkor a Magyar Pedagógus Kar velük partneri, stratégiai szövetséget köthet, és akkor ők is élvezhetik azokat az előnyöket, amelyek a magyar pedagógus karbeli tagsággal járnak.

Mi a célja tehát a Magyar Pedagógus Kar nevesítésének, létrehozásának? A törvény erejénél fogva tehát a közalkalmazott pedagógusok tagjai lesznek a Magyar Pedagógus Karnak, ezáltal rangjuk emelkedik, mint minden olyan hivatásnak, ahol nevesítik az adott hivatás tagjait. Rangot ad tehát a pedagógustársadalomnak, és megadja nekik azt a feladatot, hogy őrködjenek a szakma belső összetartásán, a szakma minősége felett. Nagyon fontos feladatuk az etikai szabályok megalkotása és a pedagógusok etikus magatartásának a segítése.

Sokan megkérdezték az elmúlt napokban, mióta a törvénymódosítás napvilágot látott, hogy mi szükség van erre. Meg kell mondanom, hogy én nem értem a kérdést. A fontos hivatásokban, azokban a hivatásokban, ahol emberekkel foglalkoznak, nagyon régóta van és vannak etikai kódexek. Ez ott természetes, az ügyvédeknek, a pszichológusoknak, az orvosoknak, az újságíróknak is van etikai kódexük, még a közember is ismeri a BBC etikai kódexét, amelyre világszerte hivatkoznak, vagy a közjegyzőknek is van. Ezekre az etikai kódexekre azért van szükség, mert ezeknek a humán szakmáknak olyan belső vonatkozásai vannak, amelyeket csak a jog eszközével nem lehet szabályozni.

Kérdezem, ha az újságíróknak, a pszichológusoknak vagy az ügyvédeknek jogos, hogy van etikai kódexe, miért ne lenne jogos annak a szakmának, amely a legkiszolgáltatottabb réteggel, a kiskorú, cselekvőképtelen, önmagukért felelősséget vállalni nem tudó gyerekekkel dolgozik. Ezért az erkölcsiség, a morális megfontolás mindig is szerves részét képezte a pedagóguspályának. Nem véletlen, hogy Quintilianus, Platón, Arisztotelész óta nagyon sok etikai szabályt fogalmaztak meg mindig az alkotók, mi több, egészen 1985-ig az állam által kiadott rendtartásnak voltak etikai vonatkozású szabályai. Ez nem volt helyes, mert az a jó, amikor egy-egy szakma önmaga számára határozza meg az etikus viselkedés normáit.

Továbbmegyek: még a taxisoknak is van etikai kódexük. Ha mi azt akarjuk, hogy a pedagógustársadalom rangját végre felemeljük, akkor nem értem, hogy miért ne volna helyes, hogy etikai kódex legyen a pedagógusoknál.

Elterjedt az a tévhír is, hogy ez az etikai kódex már megvan. Nincs meg. Aki ezt mondta, az vagy nem olvasta a törvény-előterjesztést, vagy egyéb hiba van az olvasási készségével. Ugyanis az etikai kódexet majd a Magyar Pedagógus Kar fogja megalkotni önmaga számára, és senki más nem fogja felülbírálni.

Fontos szerepe még a Magyar Pedagógus Karnak, hogy tagozatokat működtessen. A törvénytervezet nevesít több, tíz-egynéhány ilyen tagozatot. Miért van erre szükség?

Vannak szakmai szervezetek a pedagógia világában, nem is kevés, éppen ez a probléma, mintegy 160-ról tudunk a cégbírósági bejegyzések szerint, nem lehet tudni, hogy hány tagot képviselnek, ezek önkéntesen szerveződő, nagyon helyesen így-úgy működő pedagógus szervezetek, alig van egy pár tucat, amelyik valóban aktívan tevékenykedik. De amikor valami újítást akar bevezetni az oktatási rendszer, akkor nehéz megtalálni, hogy melyik az az autentikus szervezet, amelyik hiteles partnere lehet az oktatásirányításnak. Mondok erre is egy példát, ha megengedik.

A Nemzeti alaptanterv egyik műveltségi területe az életvitel és gyakorlati ismeretek, nagyon fontos tantárgy. A szakmától és tőlünk is függ, és minden iskolától függ, hogy megadjuk-e a rangját, mert ebben jelennek meg azok az új, korszerű ismeretek és kompetenciák, amelyek a modern világban való eligazodáshoz szükségesek. Ez egy olyan terület, amelynek nincs spontán, önként szerveződő szervezete, megadjuk a lehetőséget, hogy a Magyar Pedagógus Karon belül létrejöjjön egy ilyen tagozat, az lép majd bele ebbe a tagozatba természetesen, aki akar, de miután a Magyar Pedagógus Kar reprezentálja a magyar pedagógustársadalom körülbelül 60 százalékát, az ő nevükben joggal és hitelesen nyilatkozhatnak, hogyha tantervi módosítást kell eszközölni.

Végül fel kell tennem a kérdést, éppen az elmúlt napok médiavisszhangjai nyomán, hogy nézzünk már szembe, hogy kinek árt a Magyar Pedagógus Kar létrejötte. Nem hiszem, hogy bárki meg tud nevezni egy olyan társadalmi csoportosulást vagy szervezetet, amelynek vagy akinek árt. Nem véletlen, hogy öt pedagógus-szakszervezet a hat közül, bár nem nagy lelkesedéssel, de tudomásul vette és nem tiltakozott ellene, mi több, módosító javaslataival hozzájárult a törvénytervezethez, mintegy három vagy négy helyen szó szerint beépítettük öt pedagógus-szakszervezet javaslatát. Ők is tudják, hogy nem árt, mert elhatároltuk pontosan a szakszervezeti klasszikus érdekvédelmi szerepeket a szakmai feladattól, amelyet ennek a Pedagógus Karnak a törvénytervezet szán.

A törvénytervezet, mint olvasták - már akik olvasták és nem félreolvasták vagy félremagyarázták -, szabályozza nagy vonalakban a majdani szervezeti felépítését, 20 megye nyomán, szabályozza a felállításának a módját, és minimálisra tervezett költségei a háttérszámításokból olvashatók.

Kell még azért szólnom néhány szót azokról a szándékos félremagyarázásokról, amelyeket az elmúlt napokban olvastam. Méltatlan a pedagógia világához, méltatlan a pedagógusmentalitáshoz az, hogy olyan félreértelmezéseket közvetítsenek a közvélemény felé, amelyek közül csak néhányat idézek. Azok, amelyeket idézek, a legkisebb pedagógus-szakszervezet elnökének szavai egy tévéinterjúból. Nem értem, hogy miért kell ilyen szándékos hazugságokkal ijesztgetni az embereket. Azt mondja, hogy majd a pedagógusok magánéletében is turkál a Magyar Pedagógus Kar. Kérdezem, hol, melyik szövegből olvasta ezt ki, miért gondolja? Mivel tudja ezt alátámasztani? Miért fogalmazza meg állításként az előfeltételezéseit?

Majd azt mondja, hogy ilyet még nem látott a világ, hogy egy szervezetben a munkáltató, a munkavállaló és a miniszter. Kérdezem, hogy hol szerepel ebben a törvényben, hogy a miniszter is ott van, meg a munkáltató is ott van? Szó sincsen erről.

Vagy hogy a miniszter ellenőrzi a Pedagógus Kart. Nincs benne, kérem, a törvénytervezetben. Egy szuverén, önszerveződő, önkormányzattal rendelkező kar, amelynek a létrehozását a miniszter segíti, hiszen a törvény erejénél fogva jön létre, akkor az induláshoz meg is kell adni a segítséget.

És akkor az utolsó, hogy már készül is az etikai kódex, amely ugyebár majd turkál a pedagógusok magánéletében. Nem készül, hiszen amíg fel sem állt a kar, jövő év áprilisáig fog felállni, addig nincs is, aki ezt készítse. Az a Zöld könyv, amely ajánlásokat fogalmaz meg, az nem a pedagógus etikai kódex.

Az utolsó megjegyzésem, amelyet én egy kicsit fájdalommal olvastam, hogy kritika illeti például a Zöld könyvnek - amely valószínűleg majd segít azért mégis a pedagógus etikai kódex megalkotásában - azt az ajánlását, hogy "hűnek kell lenni az alkotmányhoz".

(19.00)

Miért baj ez? Miért nem akarunk végre egy olyan országban élni, ahol mindenki büszke a saját alkotmányára? Úgy, ahogy ezt nagyon sok országban tapasztaljuk. Nézzünk meg akármilyen kis bárgyú amerikai filmet - bocsánat a kifejezésért -, ott már az iskolás gyerekek olyan büszkén citálják az alkotmányuk szövegét, amely összetartja a nemzetet. Ennek az országnak végre van egy szabadon alkotott alaptörvénye, egy alkotmánya, igenis, ehhez hűnek kell lenni. Hiszen, bocsánat, a pedagógusokat valamikor föl is eskették a Magyar Népköztársaság Alkotmányára. Ez tehát egy olyan evidencia, amely következik abból, hogy a közjót szolgáló szolgáltatás, az oktatás nem önmagáért való cselekvés, hanem olyan tevékenység, amely a nemzet felemelését szolgálja a gyerekek érdekein keresztül. A Magyar Pedagógus Kar, mint egy összetartó, értékrendben az alkotmányhoz, az alapértékekhez közelítő, a munkáját precízen, az etikai normák szerint végző testület, ez szolgálja a magyar gyerekek és a magyar jövő érdekét.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most az oktatási, tudományos és kutatási bizottsági álláspont és a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Révész Máriusz képviselő úrnak, a bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási bizottság viszonylag rövid vitát folytatott le ebben a kérdésben, és ebben a rövid vitában is leginkább a pedagógus etikai kódex került elő az ellenzéki képviselők részéről. Ezeket a kérdéseket a minisztérium illetékes képviselői megválaszolták, és ezt követően a bizottság többségi álláspontja általános vitára alkalmasnak találta a törvénytervezetet.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Osztolykán Ágnes képviselő asszonynak, aki a bizottság kisebbségi véleményét ismerteti.

OSZTOLYKÁN ÁGNES, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Olyan törvényjavaslatot akar áterőltetni a kormányzó többség, amely kizárólag politikai szempontok alapján kívánja meghatározni az ország több ezer állami fenntartásban lévő oktatási intézményében dolgozó pedagógusok helyzetét. Olyan tervezet fekszik most önök előtt, mellyel kapcsolatban az előterjesztő arra sem vette a fáradságot, hogy saját frakciójának tagjait tájékoztassa. Olyan tervezet megszavazását várják el tőlünk, amely szerves részévé válik annak a köznevelési törvénynek, amelyről az érintett pedagógusok elsöprő többsége azt gondolja, hogy rossz irány. A Magyar Pedagógus Kar - lánykori nevén pedagóguskamara - nem új ötlet, nem is új találmány, tudjuk, hogy államtitkár asszony régóta dédelgetett vágya, s mivel Magyarország jobban teljesít, úgy tűnik, lehetőség nyílik a fixa ideák megvalósítására is.

De valójában miért is van szükség egy ilyen gigaszervezet létrehozására? Szakmai okai vannak? Érdekvédelmi szempontjai vannak, vagy inkább a pedagóguspresztízs emelésének szándéka a fő motivációs erő?

Nézzük sorban! Ma hazánkban legalább 160 alulról építkező, demokratikusan működő szakmai szervezet van, amelyek kisebb-nagyobb intenzitással, de rendszeresen állást foglalnak a mindenkori oktatási kormányzat tevékenysége kapcsán, kéretlenül is jelezve részvételi, beleszólási igényüket a sorsukról szóló döntések kialakításába. Igaz, hogy velük macerásabb az együttműködés, de abszolút szakmai érvek, abszolút demokratikus vitákban, korrekten méretnének meg. Az oktatásügy terén működnek ma Magyarországon szakszervezetek, amelyek többségével a kormányzat gyümölcsöző együttműködést alakított ki. Bennük sem bíznak? Van ugyan egy, amely kilóg a sorból, de hát több is veszett már Mohácsnál.

A pedagógusok presztízsét emelné egy felülről létrehozott szervezet, amelyről nem döntheti el a pedagógus, hogy tagja akar-e lenni vagy sem? Valóban ettől emelkedik a pálya, a pályán lévők megbecsülése? Aligha. Van számos ok a presztízs növelésére, de meglátásom szerint, tisztelt államtitkár asszony, ez tévút, de a presztízs az lehet más.

Akkor mi végre hát a Magyar Pedagógus Kar? Hát persze, a politikai ok, amelynek legegyszerűbb eszköze a póráz és a korbács. Ezek együttes alkalmazásával könnyedén elérhető, hogy az amúgy is megalázott, gerincroppantott Pedagógus Kar immár magyar pedagógus kamarává válva minden különösebb ellenállás nélkül valósítsa meg az oktatási kormányzat legelképesztőbb ötleteit is.

Van azonban egy kis bökkenő: az alkotmányosság. Sajnos Magyarország alaptörvénye - érthetetlen módon - még mindig megengedően fogalmaz az úgynevezett szólásszabadság kérdésében. Nem úgy a Magyar Pedagógus Kar és az ő etikai kódexe. Az bezzeg egyértelmű helyzetet teremt. Aki a kar egyetemes érdekei ellen szól, az bizony etikai vétségért felelősségre vonható. Hogy mi is a kar egyetemes érdeke? Nos, ez majd kiderül, amikor a pedagógusok biztosak lehetnek abban, hogy mindig lesz, aki ezt meghatározza.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő javaslat nem alkalmas arra, hogy emelje a köznevelés, közoktatás, illetve a benne dolgozók munkájának presztízsét. Nem alkalmas arra, hogy valóban szakmai alapon történjen az oktatás minőségi átalakítása.

Megalkotásának szándéka nem méltó arra, hogy a XXI. század Magyarországának törvényhozói támogatásukról biztosítsák annak előterjesztőjét.

Javaslom a tervezet elutasítását. Köszönöm. (Dr. Schiffer András és Pál Béla tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Ügyrendben kér szót Révész Máriusz képviselő úr.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Érdeklődve hallgattuk Osztolykán Ágnes bizottsági ülésről szóló beszámolóját, de itt ügyrendben el kell mondanom, hogy amiket Osztolykán Ágnes most elmondott, azt a bizottsági ülésen nem mondta el. Úgyhogy... (Az elnök csenget.)

ELNÖK: Képviselő úr, mi a javaslata?

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Csak szeretném felhívni a Ház figyelmét, hogy Osztolykán Ágnes...

ELNÖK: Akkor ezt tegye meg...

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): ...hozzászólása ebben a témában nem volt házszabályszerű. (Az elnök csenget.)

ELNÖK: Képviselő úr, akkor ezt majd tegye szóvá a felszólalásában, de én nem tudom ellenőrizni a szavait, és ebben nem tud dönteni a Ház sem. Tehát nem tekintem ügyrendi fölszólalásnak, köszönöm szépen. Majd nyilván el fogják mondani ezt a fölszólalásukban.

Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, elsőként Pósán László képviselő úrnak, Fidesz.

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak elöljáróban szeretném megerősíteni, hogy amit az előbb Révész Máriusz mondott, az valóban igaz. Tehát az Osztolykán Ágnes által elmondott, bizottsági kisebbségi véleményként aposztrofált mondandó így, ilyen módon, ilyen formában a bizottsági ülésen nem hangzott el. Tehát ez igazából, ha úgy tetszik, frakció szerinti hozzászólás volt. El lehet mondani természetesen, csak nem a bizottság kisebbségi véleményeként.

A benyújtott törvénytervezettel kapcsolatosan elsősorban, ha megengedik, a felsőoktatásra és Akadémiára vonatkozó módosításokról ejtenék pár szót. Tényleg csak pár szót, mert összességében azért a beterjesztett javaslatok jelentős hányada valóban pontosító és jogtechnikai természetű módosítás, már elfogadott más törvényekben átvezetett új törvényi hivatkozásokat értelemszerűen beemelve a vonatkozó felsőoktatási törvénybe is. Tehát ebből a szempontból ezek ténylegesen, ha úgy tetszik, ujjgyakorlatnak mondhatók.

Van persze néhány olyan is, ami olyan értelemben érdemi módosító, hogy kell egypár szót szólni róluk. Az egyik ilyen, és szerintem nagyon helyes döntés a 2. §, amelyik lehetővé teszi azt, hogy az egyetemeken, a főiskolákon, tehát a felsőoktatási intézményekben a magasabb vezetői megbízatást teljesítők - nyilván az egyéb törvényi szabályozásokat szem előtt tartva, azt betartva, de mégiscsak - lehessenek igazgatósági, felügyelőbizottsági tagok gazdasági társaságokban. Ezt azért tartom nagyon fontosnak és előremutatónak, mert jó néhány felsőoktatási intézménynél az elmúlt esztendőkben - évtizedben, hol mikor - mégiscsak kialakultak az iparral, a piaci élet szereplőivel, gazdasági társaságokkal olyan természetű együttműködések, amelyek sok esetben már clusterbe szerveződések formáját is öltötték. Magyarán az, amit gyakran megfogalmaz a politika, hogy az oktatásnak nagyobb érzékenységet kell mutatnia a piaci igények irányába, az ezeken a területeken már egészen jól tetten érhető.

(19.10)

Lényegében ezek a kapcsolatok számos vonatkozásban, de ilyen szinteken is erősítendőek. Szerintem ez helyes.

Ugyancsak helyes az a beterjesztett javaslat, amely arról szól, hogy a jogerős bírósági ítéletek esetében a büntetőjogi ügyeket illetően az MTA elnökének legyen módja és joga az akadémiai tiszteletdíjak folyósításának felfüggesztésére. Jelen esetben ugyanis, ha jól tudom, ez úgy néz ki, hogy az akadémiai tagság megvonásakor következhetne ez csak be, ilyenkor közgyűlés és sok minden egyéb, tehát jóval bonyolultabb és nehezebb ügyről van szó, és valljuk be őszintén, mégiscsak furcsán veszi ki magát a társadalom igazságérzete szempontjából, hogy ha valakit csalás és sikkasztás vádjával bíróság elé idéznek, ott el is ítélik, ettől függetlenül az akadémiai tiszteletdíját megkapja.

Ugyanakkor bevallom őszintén, én személy szerint a 12. § (5) bekezdését egy kicsit okafogyottnak érzem. Ez a rektori megbízásra vonatkozik, és szerepel benne a C típusú nyelvvizsga előírása. Értem önmagában, hogy ez kell, csak azért tartom, ha úgy tetszik, feleslegesnek, mert számos más helyen a törvényben nevesítve van, hogy mi lehet az egyetemi tanárrá válás előfeltétele és így tovább. Ugyanakkor az is nevesítve van, hogy magasabb vezető, konkrétan rektor az lehet, aki egyetemi tanár vagy főiskolai tanár. Ilyen értelemben korábbi helyeken ez már rögzítve, szabályozva van. Itt még egyszer megismételni nem biztos, hogy szükségeltetik, legalábbis a kodifikációban jártasabb jogászok előszeretettel szokták azt mondani, hogy ami egy helyen szabályozva van, elég csak arra a pontra utalni, és akkor ilyen értelemben ez felesleges. Tehát ezt csak egy kicsit ilyen szépészeti észrevételként teszem meg.

Szerintem a 17. § kifejezetten életszerű és nagyon is gyakorlatias. Ez egyszerűen arról szól, hogy külföldi tudósok, professzorok számára, akiket bizonyos időre meghívunk Magyarországra felsőoktatási intézménybe vendégtanárként, ne írjuk elő azt a kötelezettséget, habilitációs kötelezettséget, egy habitusvizsgálatot, egy hosszú procedúrát, mert egész egyszerűen amikor már erre sor kerül, hogy egy egyetem, egy kutatóintézet meghív egy neves tudóst, az nyilvánvalóan azért történt, mert az adott személy munkásságával ezt kiérdemelte. Arról nem is beszélve, hogy egyébként pedig a világ különböző egyetemeinek a tudományos előremeneteli szisztémája nem egységes. Az angolszász világban habilitáció nincs is. A német világban a habilitáció teljesen mást jelent, mint Magyarországon. Tehát ezek nem összemérhetőek.

Ha már itt tartunk egyébként, akkor engedtessék meg azt is zárójelben megjegyezni, hogy szerintem a magyarországi habilitációs rendszer is sokkal inkább egy kirakat, mintsem valós tartalom, ugyanis azt megmérni egy habilitáció alkalmával, hogy tud-e valaki előadást tartani úgy, hogy már húsz éve a felsőoktatásban van, az mégiscsak elég furcsa, vagy képes-e idegen nyelven előadást tartani úgy, hogy közben amire habilitálni akar valaki, előtte már prezentálnia is kellett, hogy nem tudom, hány külföldi konferencián részt vett. Tehát a maga módján az egésznek van egy kicsit ilyen kirakatíze anélkül, hogy komoly beltartalma lenne. Én szerencsésebbnek tartanám azt a konstrukciót, ami akár Németországban is van, hogy igazából egy komoly disszertációvédés van. Én ezt hasznosabbnak tartanám, de ez nyilván egy későbbi dolog kérdése.

A Pedagógus Karral kapcsolatban egyetlenegy rövid észrevételt szeretnék csak tenni. Abban a kérdésben nehezen tudok állást foglalni, bevallom őszintén, hogy jogilag ezt most a köztestület vagy a kamara irányába kell-e igazából elhelyezni. Viszont egy dolgot biztosan látok, hogy a tagozatai révén, a tagozatok révén a Pedagógus Kar egy kiváló lehetőséget jelentene arra nézve, hogy az iskolai rendszerben kialakult úgynevezett jó gyakorlatok rendszerét, amit egyébként még az előző kormányzati ciklus idején is már komoly uniós forrásokból támogatott projektek révén próbáltak előmozdítani... - de ezek nincsenek összeszervezve. Tehát minden iskolában vannak adott nyelvre, biológiára, nem tudom, mire vonatkozóan jó eljárások, amelyeket lehet, hogy máshol szívesen megtanulnának. Kis próbálkozások voltak erre korábban. Most szerintem ez egy olyan keretet biztosíthat, amikor ezeket országosan és egymás között a tagozatok révén jól fel lehet fűzni. Mosonmagyaróváron azért tanítják jól a biológiát, mert ezt és ezt a módszert találták ki hozzá, és ez mondjuk, Kisvárdán is elnyeri a tetszést, de most nem biztos, hogy tudnak egymásról.

Tehát én látok ebben komoly esélyeket, lehetőségeket, és kívánom is, hogy ezekkel a lehetőségekkel a magyar pedagógustársadalom majd tudjon is élni, mert ha van valami, ami pedagógiai szempontból előremutató tud lenni, az sok esetben pontosan az, ami alulról építkezően alakul ki, amit maguk a pedagógusok találnak ki, fejlesztenek ki és így tovább, és ezt a kollégák elismerik. Úgyhogy kívánom, hogy ebből a szempontból ez jó és sikeres legyen.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Farkas Gergely jobbikos képviselő úr hozzászólása következik.

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk fekvő törvényjavaslat tartalmi elemzése előtt kicsit a formai körülményekről szeretnék néhány szót szólni, mert sokat mond az az oktatási rendszerünk stabilitásáról, hogy szinte már néhány hetente újabb és újabb felsőoktatási, köznevelési vagy éppen úgy, mint most, egy közös törvényjavaslat érkezik be. Úgy gondolom, mindannyian elismerhetjük, hogy ez nem tesz jót a jelenlegi bizonytalan helyzetnek, a pedagógusoknak, az oktatásban érintetteknek, hogy folyamatosan változnak a jogszabályok. Nemrég alkották meg a nemzeti felsőoktatási törvényt, de már most számtalan helyen módosítani kell, még ha ezek éppen, mint ahogy ebben az esetben is, a felsőoktatást érintően többnyire pozitív változások. Ezt mi is elismerjük, de mégse jó, hogy egy ilyen bizonytalan helyzetet teremtünk ezzel a gyakori törvénymódosítással, és hallottuk, hogy lesz még ilyesmi.

A másik a törvény jellege. Egy salátatörvényről van szó, amelynek legfontosabb része a Pedagógus Kar létrehozása. Én is majd erről szeretnék a hozzászólásomban hosszabban beszélni. Ha már önök sokat beszéltek és az államtitkár asszony is itt sokat beszélt a pedagógusok megbecsüléséről, egy apró szimbolikus tett lehetett volna, ha ezt a Pedagógus Kart egy önálló törvényjavaslatként nyújtják be és így fogadják el. Tényleg azokra a korábbi előzetes egyeztetésekre, amelyekre itt már volt utalás, hogy a bizottsági ülésen derült ki, hogy a saját képviselőtársaikkal nem egyeztették ezt a törvényt, illetve néhány hete történt csak egyeztetés, ha jól tudom, a pedagógus-szakszervezetekkel... - tehát ha egy nagyobb előzetes egyeztetés veszi körbe ezt a törvényt, ez úgy gondolom, a javára válhatott volna magának a törvénynek is, és talán néhány olyan dolgot el tudtak volna oszlatni előzetesen, ami a tanárokban, bennünk is és sokakban felmerül.

Akkor térjünk is rá ezekre az aggályokra. Jelenleg mit lát egy pedagógus, egy gyakorló pedagógus, és ezt az államtitkár asszonynak is biztosan tudnia kell, hozzánk is számtalan ilyen visszajelzés érkezik. Van egyfajta létbizonytalansága a pedagógusoknak, ez a több éven keresztül halogatott pedagógus-életpályamodell bevezetése, ami talán most szeptembertől megvalósul. Önmagában már az a tény is, hogy az európai uniós országok közül az utolsók között kullogunk a pedagógusok bérét illetően, ez is a létbizonytalanságot erősíti. Emellett van egyfajta tanításbeli bizonytalanság is, ami például a gyerekekkel való bánásmódot korlátozza az ő esetükben, vagy sok esetben nem tudják ők sem, hogy hol a határ, és sok esetben arról panaszkodnak, hogy egy-egy gyereknek már több joga van, mint nekik. Ez egy nagyon komoly probléma, napi szinten halljuk azokat a híreket, amikor tanárokat vernek meg. A tanárnak már nagyjából lehetősége sincs az olyan, egyre több, nagyobb számú gyerekkel való bánásra, akik igenis rosszul viselkednek és akikkel komolyabban kellene foglalkozni, vagy ne adj' isten, komolyabb szankciókat is be kellene vetni. Tehát láthatjuk, hogy van egyfajta létbizonytalanság, van egyfajta tanításbeli körülményekre való bizonytalanság, és mindezek ellenére ezt tapasztalja ma egy pedagógus, és mit kap ennek ellenére önöktől? Azt kapja, hogy egy kötelező tagságot írnak elő számára a Pedagógus Karban, és rájuk vonatkoztatva egy etikai kódex kialakítását vezetik be.

Önmagában nem vitatom én sem, hogy az etikai kódex és mindaz a szabályozás, ami majd ezt tartalmazni fogja, jogos lehet. De ebben a helyzetben, ahol most a mai pedagógusok vannak és amilyen jelzéseket mi is kapunk, és szerintem önökhöz is eljutnak ezek az észrevételek, nagyon rossz ennek az időzítése. Ahelyett, hogy őket segítenénk, az ő problémájukkal foglalkozna a kormány, ahogy próbál is valamilyen szinten, én ezt sem vitatom, ezt is elismerem, de hogy ennek még érzékelhető hatása nincs a pedagógusok számára, majd szeptemberben kerül bevezetésre a pedagógus-életpályamodell, és a többi változás is még időben várat magára, ehelyett most egyfajta szigorítást és kötelező tagságot kapnak a nyakukba. Ez az, ami komoly aggodalommal tölti el őket és tölti el azt az öt szakszervezetet is, amelyek tudomásul vették, de nem támogatják, úgyhogy ezt is fontos látni, hogy nem volt a pedagógus-szakszervezetek között olyan, aki ezért kiállt volna.

(19.20)

A legsarkalatosabb része ennek a Pedagógus Karnak a már említett etikai kódex és a 63. § l) pontjában található 5-6. cikkely, amely egyértelműen fogalmaz, hogy a kar tagja a tevékenysége során tudomására jutott információkat csak a kar jogos érdekeinek, működésének, a közszolgálat érdekeinek, működésének veszélyeztetése, valamint a személyhez fűződő jogok megsértése nélkül hozhatja nyilvánosságra, amely egy gumiszabály, ezt jelentsük ki. Az, hogy a karnak pontosan mi az érdeke, azt majd a kar illetékes vezetői fogják szubjektív módon eldönteni. Ugyanis erre nem lehet egy objektív szabályt lefektetni. A kar tagjának tevékenysége során - ez pedig a pedagógusok tanítása során minden, amit ezen tevékenység közben tapasztal, tudomására jut. Tulajdonképpen ez jogosan vet fel aggályokat a pedagógusok vagy akár a pedagógus-szakszervezetek részéről, de az ellenzéki pártok, így a Jobbik részéről is, hogy vajon ez nem arra vonatkozó válasz-e a kormány részéről, ami most az elmúlt években bizony gyakori volt, hogy pedagógusok, pedagógus-szakszervezetek kritizálták a kormány munkáját.

Ennek a Pedagógus Karnak a tükrében, ahol mindenki kötelezően tag lesz, és ennek a paragrafusnak a tükrében innentől kezdve megkérdőjeleződik ennek a lehetősége, hiszen könnyen lehet ennek egy szankció a következménye az illetőre, az adott pedagógusra vonatkozólag, és innentől kezdve ez a szájkosártörvény-fogalom valósággá is válhat, ami most még csak egy feltételezés, egy komoly aggodalom.

A kötelező tagság is egy rossz dolog, rossz néven veszik a pedagógusok. Nem véletlen, ahogy az előbb is hallhattuk, leginkább az alulról működő, alulról szerveződő pedagógus-érdekképviseleti szakszervezetek azok, akik hitelesen tudják végezni a munkájukat. És önmagában már az a szituáció is kérdéseket vet fel, hogy a kamara egyik célja az, hogy a kormány által tervezett oktatási változásokat véleményezze, viszont felvet kérdéseket, hogy a kamarát ezzel párhuzamosan az állam finanszírozza. Márpedig azért ez nem egy természetes állapot, hogy amikor, ne adj' isten, kritikát kell megfogalmazni egy kamarának, a kamara tisztségviselőinek, akkor azok felé teszik meg ezt a kritikát, akik ugyanakkor a kenyéradóik. Ez szerintem egy természetellenes szituáció, és azért ez szintén felvethet kérdéseket, hogy mennyire tudja majd vérmesen, határozottan képviselni a pedagógusok érdekét ez a kamara, miközben, akivel konfrontálódnia kellene, az a kamara pénzadója. Ez sem más területen, sem pedig ezen a területen nem szülhet jó vért, tehát ezt is érdemes átgondolni, ez is komoly aggályokat vethet fel.

Leginkább ezzel a pedagóguskamarával szerettem volna foglalkozni, és tolmácsolni mind a Jobbik-frakció, mind pedig a pedagógusok között felmerült aggályokat, kételyeket. És jelen pillanatban, mivel ezekre nem látunk biztosítékot, nehéz is erre biztosítékot adni. Államtitkár asszony is, mint ahogy bizottsági ülésen is próbálták bizonygatni, hogy önök értelemszerűen nem ezért szeretnék ezt a kamarát létrehozni, de hogy valójában így van-e, az csak a gyakorlatban fog kiderülni. Most ön mondhat bármit, államtitkár asszony, meg is fogom hallgatni, el is fogom hinni, hogy önnek ez a szándéka, de hogy a valóságban mi lesz, az teljesen más kérdés. Ezen bizonytalanságok miatt nem tudjuk támogatni ezt a pedagóguskamarának a létrehozására vonatkozó törvényjavaslatot, és mivel egy salátatörvényről van szó, így az egész törvénytervezetet sem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Osztolykán Ágnes képviselő asszony, független.

OSZTOLYKÁN ÁGNES (független): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Természetesen csak vissza szeretném igazolni a képviselőtársaim mondatát, hogy így, ahogyan most itt megfogalmaztam a kisebbségi álláspontot, ez így, ilyen összefoglalásban és ilyen összhangban valóban nem hangzott el a bizottsági ülésen. De ugye, a kisebbségi véleményt vivőnek az a feladata, hogy az összes, a törvénnyel nem egyetértő frakció, szervezetek, emberek álláspontját megpróbálja összekovácsolni. Nekem ez sikerült belőle. Nem láttam az ellenzéki képviselőtársaim szemében azt, hogy ezzel olyan nagyon nem értettek volna egyet. (Dr. Puskás Tivadar: Kevés volt!)

Nekem volt szerencsém egy tévéműsorban beszélgetni a pedagóguskamara létrehozásáról, ahol a narratíva az volt, hiszen előttem egy neves és viszonylag sok pedagógust tömörítő szakszervezeti vezető beszélt, aki biztosan nem nagy meglepetésére az itt ülő embereknek, azt mondta, hogy ez nem más, mint egy besúgóhálózat létrehozása. (Klinghammer István: Úristen!) Kedves Államtitkár Asszony! Én voltam az az ellenzéki képviselő, aki a televízió nyilvánossága előtt ezt megcáfolta, és én elmondtam, hogy nem hiszem azt, hogy a kormánynak és önnek az lenne a szándéka a Magyar Pedagógus Kar létrehozásával, hogy egy besúgóhálózatot építsen ki. Én annyit mondtam el, amiben viszont hiszek, hogy - ahogyan ön is fogalmazott - a humán szakterületeken, ha egy szakmának kamarája van, akkor általában annak van kamarája, aminek presztízse is van egy országban. Amely szakmát a társadalom, az emberek, az állam, a gazdaság, mindenki megbecsül.

Én azt gondolom, hogy sajnos ma Magyarországon, és nemcsak ma, hanem már évek óta nem presztízs ebben az országban tanárnak lenni. Tanárnak lenni nem egy kifizetődő állás Magyarországon. Ma már tényleg csak az tanár, akinek ehhez valamifajta lelki kötődése van. Aki mondjuk, fiatal, 30-as, 40-es, de még nincs lakása és nincs családja, az akármennyire szeretne tanár lenni, nem tud ebben az országban tanár lenni, mert abból a pénzből egyszerűen - józan, paraszti ésszel végiggondolva és kiszámolva - nem tud lakáshitelt fizetni, sőt a saját lakásának a rezsijét is nagyon nehezen tudja kifizetni. Sőt, ha mondjuk, gyerekei vannak, na, akkor őket etetni már biztos, hogy nem fogja tudni.

Azt gondolom, hogy a szándék nem rossz, és ezt elmondtam a bizottsági ülésen. Én nem gondolom azt, hogy ön rossz szándékból, rosszakarásból akarná, vagy akár besúgóhálózatot akarna létrehozni. Nem ezt gondolom. Én azt gondolom, hogy fordítva ül a lovon. A fordítva ülést pedig azon értem, hogy először kéne olyan társadalmi, olyan gazdasági és olyan jogszabályi környezetet teremteni ebben az országban, amivel emelnénk a pedagógusszakma megbecsülését ebben az országban, és utána lehetne Pedagógus Kart csinálni.

A másik, ami fölött ön egy picit elsikkad: benne van a szövegben, hogy ez a Pedagógus Karba való tartozás nem lehetőség, hanem kötelező dolog. Az van benne a szövegben, hogy 2013. szeptember 1-jétől minden állami intézményben tanító, pedagógus-munkakörben foglalkoztatott személy automatikusan tagjává válik a karnak. Mi van akkor, ha én, Osztolykán Ágnes történelmet tanító tanár, nem akarok ennek a tagjává válni? Akkor engem kirúgnak az iskolából annak ellenére, hogy én, mondjuk, egy szakmailag magas munkát teljesítettem, és gyerekek százainak tanítottam meg a százéves háborút? Akkor engem ki fognak rúgni azért, mert én nem akarok a Magyar Pedagógus Kar tagja lenni? Azért azt gondolom, hogy egy pillanatra álljunk már meg, és próbáljunk meg súlyozni! Nézzük meg azt, hogy milyen komoly problémák vannak ebben a rendszerben, és majd amikor ezeket a komoly problémákat megoldottuk, akkor utána kezdjünk már el valamifajta látszatszervezetet létrehozni. Mert én nem azt gondolom, hogy ez egy besúgókar lesz, én azt gondolom, hogy ez egy látszatszervezet. Egy olyan látszatszervezet, ami bólogatni fog az önök kormányának és bólogatni fog az ön oktatáspolitikai gondolkodásának, hiszen erre van szüksége, mert azt látjuk, hogy lassan már mindenki kimegy ez alól a rendszer alól, és mindenki kicsúszik az alól, hogy valami értelmet találna azokban az intézkedésekben, amelyeket önök folytatnak.

(19.30)

Azt gondolom, a legnagyobb dolog az, és - hogy is mondjam - az emberi méltóságnak egy nagyon komoly foka, amikor valaki belátja a hibáit, amikor valaki végiggondolja azt, hogy igen, attól vannak sokkal fontosabb dolgok is. Miért nem beszélünk most, 2013 májusában a pedagógus-életpályamodellről? Miért nem beszélünk arról, hogy hol van a forrás, mikor kezdik el ezt az egészet, és hogyan lehet majd ennek részese egy pedagógus?

Nekem van egy 8 éves gyerekem, aki első osztályba jár Kőbányán egy állami iskolában. Tőlem kérdezik meg a szülők és a pedagógusok is az iskolai kirándulás alkalmával, mi van a pedagógus-életpályamodellel, és sajnos csak annyit tudok mondani, mint amennyit ők maguk is tudnak, mert nem megy tovább a gondolat, ehelyett látszatintézkedéseket hoznak, illetve látszatintézkedésekkel egy nagyon komoly gigaszervezetet akarnak létrehozni, amelynek sem az intézményi hátterét, sem pedig a finanszírozási hátterét nem látjuk. Akkor, államtitkár asszony, amikor ön azt mondja, hogy a miniszter nem fog semmilyen jogot gyakorolni, hát benne van fehéren feketén a szövegben, hogy az elnökség felállításában, az intézményrendszer felállításában, a tisztségviselők kiválasztásában a miniszternek szerepe van. Akkor miért mondja azt, hogy ez egy alulról szerveződő dolog? Dehogy alulról szerveződik! Kérem, önök hozzák létre, és önök azt mondják, hogy kötelezően be kell lépni ebbe a karba, mert aki nem lép be, azzal nem tudjuk, mi fog történni. Maximum majd belép, aktívan nem vesz részt, akkor majd azért is meg fogják büntetni, hogy mégis, X., Y., Z. tanár úr, neked aktívan részt kell venni ebben a dologban.

Azt gondolom, biztos vannak, sőt tudnék magának mutatni nagyon sok olyan dolgot a jelenlegi köznevelési törvényben is, amivel sokkal inkább foglalkoznunk kéne a plenáris üléseken, ahelyett, hogy ilyen intézkedésre vesztegetjük az időnket, nem megkérdezve az illetékeseket erről.

Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre megadom a szót Pósán László fideszes képviselő úrnak.

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Csak egészen röviden: a szövegben az szerepel, hogy egyébként választják a tisztségviselőket, meg kell nézni. Amit viszont mondani akarok: Osztolykán képviselő asszony úgy fogalmazott, hogy olyan szakmáknak van kamarája, amelyeknek magas a presztízse, és ezt a presztízst egyébként fizetési oldalon ragadja meg.

Szeretném arra felhívni a figyelmet, ha visszagondolunk az elmúlt 15-20 évre, az orvostársadalommal kapcsolatban gyakran előjött, hogy alacsony a fizetésük, ettől függetlenül az Orvosi Kamara nagyon régóta létezik és van, és van az ügyvédeknek kamarája, van a mérnököknek. Az ügyvédek sem egyformán keresnek, vannak köztük nagyon jól menő sztárügyvédek, és vannak nagyon rosszul keresők is közöttük, nagyon sokféle. Ebből a szempontból tehát ez valószínűleg nem állja meg a helyét.

A másik kérdés pedig az, hogy a sorrendiség kérdésében, amit Osztolykán Ágnes felvetett, azt gondolom, a presztízs kifejezetten egy annyira szubjektív dolog, hogy nehéz megragadni, hogy kinek, honnan kezdődik ez a bizonyos presztízs. Azt hiszem, bizonyos szakmáknál igenis lehet hivatásrendi elkötelezettség, és ez a hivatásrendi elkötelezettség ebből a szempontból nem az egyes embereknek a tényleges pénztárcában megnyilvánuló fizetésén áll vagy bukik, mint ahogy számos egyéb szakmai területen az elmúlt 15-20 év gyakorlata ezt egyértelműen bizonyította.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Pósán képviselő úr. A következő hozzászóló Pál Béla képviselő úr, MSZP.

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Hadd kezdjem most először az államtitkár úr felvezetésével és az ön által beterjesztett törvényjavaslatrésszel a hozzászólásomat.

Azt gondolom, ezt a részt, amelyről szólt az államtitkár úr is, valóban úgy lehet minősíteni, hogy döntően jogtechnikai módosításokat tartalmaz, amelyhez még azt is hozzátenném, hogy talán ezeket a szükséges módosításokat abban a tekintetben megörökölte, hogy szükség volt rá, hogy megváltozzanak. Ez az, amit Pósán László is úgy fogalmazott meg, hogy ujjgyakorlatról van szó. Ezt mi is úgy ítéljük meg, hogy ezek többségében nem olyan lényeges változások. Számunkra a legnagyobb problémát itt a magyar állami ösztöndíj feltételei teljesítésének nyilvántartásáért felelős szerv jogosítványai jelentik ebben, amelyet aggályosnak tartunk, és a magyar állami ösztöndíj feltételei teljesítésének nyilvántartásáért felelős szerv szabályozása, lopakodó terjeszkedése miatt mi elutasítandónak tartjuk a javaslatnak ezt a részét.

Azt is látjuk, hogy a pontosítások egy részét már a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény benyújtásakor el kellett volna végezni, erre utaltam, hogy az államtitkár úr ezeket megörökölte, egy másik csoport pedig a törvény koncepciótlanságából adódó gyakorlati működési zavarokat kívánja orvosolni, amelynek természetesen vannak pozitív és változásra érett elemei. Azt örömmel hallottam, hogy ősszel, mint ahogy az államtitkár úr is említette, lesz majd egy átfogó, nagyobb jelentőségű módosítás is, mert szükség van rá, különösen annak a résznek örültem, amelyben arról beszélt, hogy a rektorválasztást is szabályozni fogják, utalva itt az elmúlt időszak eseményeire, ami ütközött az államtitkár úr jó ízlésével is és még számos más dologgal is, ezt mindenképpen hasznosnak tartom. Nem is ezzel volt a legfőbb problémánk, bár itt a magyar állami ösztöndíj feltételei teljesítésének nyilvántartásáért felelős szerv aggályos jogosítványai miatt nem támogatjuk ezt a részt sem.

Azzal volt a legnagyobb problémánk, a 9. és a 10. §-sal, amelyről az államtitkár asszony beszélt, és most a továbbiakban inkább erről szeretnék beszélni, ha megengedik. Az államtitkár asszony azt mondta a felvezetőjében, amelyben sok mindenről beszélt, filmélményeiről, azután a szakszervezetekkel folytatott vitájáról, a tévészerepléseiről, mondott egy rendkívül fontos mondatot, az pedig úgy szólt: "pedagóguspolitikánkat szimbolizálja". Államtitkár asszony, ezt nem cáfolom. Én a magam részéről például boldogabb lettem volna akkor, ha most például beszélnénk a pedagógus-életpályamodellről, arról, hogy bevezetésének a finanszírozási feltételei hogy alakulnak majd szeptembertől, és ez mindannyiunk számára sokkal, de sokkal fontosabb lett volna, és biztos vagyok benne, ezt az államtitkár asszony is tudja, mert hiszen az, hogy a pedagóguspálya presztízse emelkedjen, a társadalmi elismertsége nőjön, és a pedagógusok megfelelőképpen tudják ellátni a feladataikat, azt gondolom, ha a parlamenti patkó bármely oldalára fordulunk, ebben egyetértés van.

Ez a módosítás, a 9. és a 10. § azonban nem ezt célozza. Itt a hatályos köznevelési törvény részletes kiegészítése, a Pedagógus Kar létrehozására vonatkozó általános és átmeneti szabályokkal egyértelművé teszi, hogy kormányzati akarattal az állami és önkormányzati intézmények teljes pedagógusállományát kvázi egy kamarába tömörítik. A 9. §-ban pedig még arra is utalás történik, hogy a létrejövő kar nem állami, nem önkormányzati intézmények pedagógusaira is kiterjesztheti majd megállapodás alapján a működését. A törvény hangsúlyozza azt is, hogy a kar szakmai érdek-képviseleti köztestület, az országos és területi szerveződés elve, a képviseleti és ügyintézői szervei, valamint pályázat útján a központi iroda élére kiválasztandó főtitkár, aki, csak megjegyzem, munkáltatói jogokkal is rendelkezik majd, a köztestületi működést erősíti. A kar működéséhez szükséges forrásokat, mert hiszen erre is szükség lesz, a minisztérium fejezetéből biztosítják, de figyelemre méltónak tartjuk azt is, hogy más bevételei is lehetnek, például felajánlásokból vagy a kar által szervezett programok bevételeiből, gazdálkodási tevékenységet azonban csak a saját, később megalkotandó alapszabályában rögzített célok érdekében végezhet.

Az országos és a területi szervek elhelyezkedéséről pedig - így szól a törvény -, a helyben kijelölt iskolák kötelesek gondoskodni. A tervezet kitér arra is, és ezt mindenképpen el kell mondanom, hogy a kar köteles együttműködni a szakszervezetekkel, nem sértheti azoknak a munka törvénykönyvében és a közalkalmazottak jogállásáról rögzített törvényben megfogalmazott jogosítványait, ugyanakkor olyan véleményező, javaslattevő jogosítványokkal hatalmazza fel, amelyek egyértelműen csorbítani fogják a korábban kialakult érdekegyeztetési rendszereket. Itt nemcsak a szakszervezetekre, hanem gondolok az Országos Köznevelési Tanácsra vagy például a Közoktatás-politikai Tanácsra, és nagymértékben szűkítik majd a Közoktatási Érdekegyeztető Tanácsban megvitatható kérdések körét is. Megítélésem sokakkal együtt és a Magyar Szocialista Párt megítélése is ebben a szakszervezetekkel együtt az, hogy szép lassan kiszorítják majd a szakmai egyeztetésekből a szakszervezeteket.

Többen szóltak előttem a megalkotandó etikai kódex tartalmát és következményeit meglehetősen szűkszavúan és homályosan megfogalmazó részről a törvénytervezetben.

(19.40)

Egyértelműen nem derül ki a törvény szövegéből, hogy a kódex a pedagógusok szakmai magatartására terjed csak ki, vagy szabályoz-e például magánéleti kérdéseket is. Aggályos megítélésünk szerint az is, hogy a kódex megalkotói irányított módon fogalmazzák meg majdan a kívánatos és elutasítandó magatartásformákat, hiszen a felügyeletet a mindenkori, oktatásért felelős miniszter gyakorolja, akinek jogában áll a kar döntéseit felülbírálni, az alapszabály és az etikai kódex rendelkezéseinek módosítását kérni, bizonyos esetekben azokat meg is semmisítheti. Egyetlen rövid utalás van arra, hogy a kar országos elnöksége a miniszter döntései ellen bíróságon kérhet jogorvoslatot - zárójelben: persze, ha mer.

Fontos elem, hogy a kar a központi iroda kezelésében regisztert vezet a teljes pedagógusállományról azok legfontosabb személyi adataival. Az állami és önkormányzati intézmények pedig kötelesek az adatszolgáltatásra. A törvény persze kitér arra, hogy ezeket az adatokat csak a kari tevékenységhez lehet felhasználni, de akkor is aggályosnak tartjuk. A 2013. szeptember 1-jétől működő előkészítő bizottság tagjait a miniszter kéri fel és hatalmazza meg az átmeneti választási szabályzat és az alapszabály-tervezet elkészítésével, az első kari közgyűlés összehívásával és a képviseleti és ügyintézői testületek megválasztásának előkészítésével 2014. április 30-áig. Azt gondolom, hogy bár államtitkár úr azt mondta, hogy lehetővé teszik a Pedagógus Kar létrehozását, nem lehetővé teszik, hanem felülről létrehozzák.

Összegezve, ma már közbeszéd tárgya a szakmán belül is, hogy a pedagóguskamara létrehozása a rendszerváltás kezdetétől dédelgetett álma a jelenlegi oktatási államtitkárnak. 1995-ben már megalkotott egy kamarai etikai kódexet, azonban akkor a szakmai és érdek-képviseleti szervek ezeket az elképzeléseket egyhangúan elutasították. Talán most is érdemes lett volna nagyobb mértékben figyelembe venni a véleményüket. A Pedagógus Kar, kamara létrehozása persze részben a pedagógusok hiúságára is alapoz, olyan köztestületet ajánl számukra, amelyhez tartozni egyenértékűnek tűnik majd az ügyvédi kamarai vagy az orvosi kamarai tagsággal, mint ahogy erről az előbb éppen Pósán László képviselőtársam beszélt.

A kar létrehozása olyan önellenőrző és öncenzúrázó rendszer kialakulását is célozhatja, amely a pedagógusok szakmai önállóságának eddigi csorbításán túl az uniformizált viselkedést biztosítja majd. A törvényalkotónak ki nem mondott szándéka lehet az is, hogy a jelenlegi érdekképviseleteket a szakmai kérdésekben teljesen háttérbe szorítsa, jogosítványaikat kizárólag a klasszikus szakszervezeti jogosítványokra, bér- és munkakörülményekre korlátozza. Ez azért is sajnálatos, mert a rendszerváltást követően a szakszervezeteknél olyan szakmai tapasztalat és információ halmozódott fel, amelynek figyelmen kívül hagyása nem lehet érdeke egy felelős oktatásirányítási rendszernek.

Tisztelt Államtitkár Asszony! Azt gondolom, hogy mindannyian örömmel hallottuk volna azt, hogy milyen egyeztetéseket folytattak a szakszervezetekkel. Ön erre utalt, nem leszek igazságtalan, de azt is tudjuk, hogy a szakszervezetek egy része nem elfogadta, hanem kényszer alapján belenyugodott, más része viszont tiltakozik. Tiltakozik, mert úgy gondolják, hogy a magyar Pedagógus Kar felállítását elfogadhatatlannak tartják, mivel létrehozásának szükségességét sem szakmai, sem érdekvédelmi szempontok nem támasztják alá. Az alulról építkező, demokratikusan működő szakmai szervezetek eddig is ellátták azokat a feladatokat, amelyet az előterjesztő a Magyar Pedagógus Kar fő feladatának tart, ez a szakmai előterjesztések, vélemények megfogalmazása, demonstrálták a szakma álláspontját az aktuális kérdésekben, és eddig is ellátták a tagjaik érdekvédelmét, amelyet ezután is el fognak látni.

A köznevelésben foglalkoztatott közalkalmazott pedagógusok automatikus Magyar Pedagógus Kar tagsági kötelezettsége viszont ellentétes a szabad döntéshozatal és véleménynyilvánítás alaptörvényben rögzített elvével. Az ennek létrehozására irányuló államtitkársági törekvésnek nincs támogatottsága a pedagógustársadalomban, és nincs erre igény a köznevelésben érintettek körében sem. A törvénytervezet megfogalmazói szerinti etikai kódex, az általa elvárt magatartás megkérdőjelezi a pedagógus szakmai önállóságát, alkotó autonóm értelmiségi létét, és feltétlen engedelmességet követel meg tőle - szól az a petíció, amelyet benyújtottak Magyarország közjogi méltóságaihoz, a köztársasági elnökhöz, házelnök úrhoz és miniszterelnök úrhoz.

Tisztelt Államtitkár Asszony! Azt javaslom - annál is inkább, mivel elhangzott, hogy még a kormánypárti frakcióval sem történtek meg a megfelelő egyeztetések -, vonják vissza ezt a törvénytervezetet, a 9. és a 10. §-t, amelynek a visszavonására egyébként mi is javaslatot tettünk módosító indítványunkban, amelyet a részletes vita során természetesen indokolunk. A Magyar Szocialista Párt számára ez a törvényjavaslat elfogadhatatlan, ezért nem támogatjuk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Michl József, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője. Öné a szó, képviselő úr.

MICHL JÓZSEF (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Államtitkár Úr! A felsőoktatással kapcsolatos változtatásokhoz én sem kívánok részletesebben hozzászólni, mert valóban, ahogy ezt már előttem többen is elmondták, azok olyan technikai jellegű átvezetések, amelyeket részben már korábban is láttunk, hogy szükségesek, részben meg az idő is meghozott közülük, ha csak mondjuk, a szakképzésre vonatkozó részt említeném, ahol a beszámítandó kreditpontok változtatásáról van szó, amit valóban a szakma kezdeményezett és igényelt, vagyis hogy valamivel kevesebb legyen az a kredit, amit ezekből a képzésekből a felsőoktatási részbe át lehet vinni. Azt gondolom, megint jó példája ez a változtatás is annak, hogy a szakma igényességét, javaslatait, véleményét a minisztérium folyamatosan igyekszik figyelembe venni és ennek megfelelően alakítani a jogszabályokat.

A közneveléshez kapcsolódó módosítási rész volt képviselőtársaim közül is többeknek az, amelyik jobban kiváltotta a mai vitát is. Ehhez szeretnék én is néhány szóban hozzászólni. Azt gondolom, hogy a közösséghez tartozás az élet minden területén a magas szakmai munka elvégzésének az egyik legalapvetőbb biztosítéka. Az életünk minden területén megpróbáljuk azt a tevékenységet, azt a feladatot, amelyet végzünk, a közösség erejével végezni, a közösség erejének figyelembevételével; nemcsak úgy, hogy kihasználjuk ezt az erőt, hanem úgy, hogy mi magunk tápláljuk. Az a közösség tud igazán erős lenni, ahol olyan tagok alkotják a közösséget, akik nagyobb részben hajlandóak adni, mint amennyit kivonnak a közösségből, csak úgy tud egy nagy közösség is erősödni, gazdagodni.

Ezt a Pedagógus Kar felállításáról szóló javaslatot ennek a fényében vizsgáltam, és azt gondolom, hogy egy nagyon alkalmas eszköz lehet arra, hogy ebben a pedagógusmunka megerősödhessen. Értem én ellenzéki képviselőtársaim problémafelvetését is, mindenki vérmérséklete meg hozzáállása szerint elmondta az imént, hogy miért nem tetszik nekik ez a lehetőség és ez a megoldás. Érdekes mód akkor, amikor a Magyar Kormány-tisztviselői Kar létrejött 2012-ben, akkor nem nagyon hallottunk ilyen hangokat, illetve még inkább nem hallottunk azóta, merthogy ez a Kormány-tisztviselői Kar nagyszerűen működik, vagyis hasonló elgondolásból itt az államnak, a nagy közösségnek azt az egyik legfontosabb feladatát végző társadalmi csoportját, szakmai csoportját szeretné segíteni egy olyan közösség létrehozásának a lehetőségével az államtitkárság, a minisztérium az előterjesztésében, amelynek a segítségével az a munka, amit végeznek, sokkal hatékonyabbá válhat.

A kar feladatait a pedagógiai célú közösségi szolgálat szervezésének ellenőrzésében látja egyrészt, vagyis hogy mindazt a sok-sok szempontot, sok-sok véleményt, amely ma is például a rendszer átalakításában, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ bekapcsolásában az állami fenntartói szerepbe, vagy az új NAT vagy a tankönyvrendelet, vagy sok-sok más változás, ami az elmúlt esztendőkben a pedagógusmunkában a szemünk elé került, és a pedagógusok életét komolyan befolyásolja, annak mindezeknek egyrészt a megoldásában, másrészt pedig a folyamatos javításában egy nagyon praktikus és nagyon jó lehetőség ennek a karnak a felállítása. (Sic!)

(19.50)

Hiszen tanácsadó, információs rendszer működtetésére is alkalmassá válhat, szakmai állásfoglalások és vélemények kidolgozása egy újabb csatornán keresztül juthat el a fenntartóhoz, a működtetőhöz egyaránt.

Én azt gondolom, hogy az etikai kódex megfogalmazási igénye is, mintha a mostani hozzászólásokból az látszana, mintha ez valami abszolút újdonság lenne a magyar társadalom világában. Én azt gondolom, hogy folyamatosan hallunk erről, akár még a bankokat is megemlíthetjük, hiszen ők önként vállalták szintén egy ilyen etikai kódex összeállítását, amit aztán magukra nézve kötelezőnek fogadnak el, tartanak fönn. Szerintem éppen ennek a karnak a felállításával ez a megoldás, hogy ők maguk, a pedagógusok dolgozzák ki ennek a karnak a keretei között, ennek a lehetőségeit felhasználva ezt az etikai kódexet, amit önkéntesen az egész kar saját magára nézve kötelezően fogad el, mármint a benne lévő tagok... - hiszen ezt majd meg kell szavazniuk, a megválasztott tisztségviselőkön keresztül a legmagasabb fórumnak a végén el kell fogadni ezt az etikai kódexet, és így lesz egyformán mindenkire érvényes. Ha itt mindig ebben a Házban a demokráciát éltetjük, és arról beszélünk, akkor azt gondolom, egy ilyen rendszer felállítását igazán nehéz úgy kritizálni, hogy ott - hogy finoman fogalmazzak - egy kicsit ne lógjon ki a lóláb.

Ennek az etikai kódexnek a hiányát folyamatosan nagyon sokan érzékelik a világban. Nem a szülőkről beszélek most csak, hanem egyáltalán magukról a pedagógusokról is, akik egymás között - nagyon sok esetben jut el az emberhez olyan információ - ennek vagy annak a pedagógusnak a munkájával vagy a tisztességével, a hozzáállásával elégedetlenek, és próbálják kezelni ezt a helyzetet házon belül és megoldani egy tantestületen belül. Ennek például egy lényegesen könnyebb és jobb és korrektebb, tisztább, egyenesebb megoldása lehet egy közösen elfogadott etikai kódex használata.

Én azt gondolom, egyébként azért sem olyan nagy újdonság a Pedagógus Kar felállítása, merthogy jelenleg is így működik az iskola világa. Ha ma Osztolykán Ágnes egy tantestületben munkát vállal, vagyis egy iskolában alkalmazzák őt tanárként, akkor azt gondolom, az evidencia számára, hogy annak az iskolának a tanári kara részévé, tagjává válik. Nem mondhatja azt, hogy én ennek az iskolának a tanára vagyok, de a tanári karhoz semmi közöm, nem tartozom közéjük. És amikor az igazgató, mondjuk, összehívja a tantestületi értekezletet, akkor ő azt mondja, hogy köszönöm szépen, de semmi közöm ehhez a tantestületi értekezlethez, mert én kívülállónak tekintem magam, nekem a szabadságomat ne korlátozza az igazgató azzal, hogy a tantestület részének tekint. (Dr. Hoffmann Rózsa: Így van.)

Én azt gondolom, hogy a felállítandó új Pedagógus Kar pontosan ennek a mintájára működik, hiszen ha egyenként mindegyik iskolában létrejöhet, márpedig létrejön az a tantestületi kar, az a tanári kar, amelyik annak az iskolának a munkáját végzi, vezeti magát az intézményt, és végzi azt a pedagógiai munkát, amire vállalkozott, akkor az önkormányzatok által fenntartott óvodák és az állam által fenntartott iskolák pedagógusai egységesen ugyanígy egy kart képeznek. Most aztán ezt formalizálhatjuk vagy mondhatjuk csak képletesnek is, de ebben az esetben a jogszabálytervezet pontosan erre tesz javaslatot, hogy formalizáljuk, nevesítsük, hogy igenis ez nemcsak egy látszat Pedagógus Kar, hanem ez egy valóságos olyan közösség, amely ezt a munkát felvállalta, és az állam megbízásából az állam által fenntartott intézményekben ezt a feladatot elvégzi. Éppen ezért is helyes javaslatnak látom azt, hogy amennyiben a többi fenntartó is létrehoz hasonló szervezetet, akkor evidencia megint csak, hogy ezek a közösségek egymással tudjanak szót érteni, és ennek a munkának a során közösen is tehessenek javaslatokat, egyeztethessenek javaslatokat és segítsék egymás munkáját.

Hozhatnám itt példának - ahogy az előbb már Pósán László képviselőtársamtól is elhangzott - az Orvosi vagy Ügyvédi Kamarát. Itt egy kicsit másról van szó természetesen, de hasonlóan a kamarához ilyen szempontból abszolút érthető az, hogy nem lehet kilógni, nem lehet kilépni ebből a történetből, hiszen vállaltam azt a keretet, vállaltam azt a feladatot, amelyre felvételt nyertem, sőt én magam pályáztam meg, hiszen csak pályázattal tölthetők be a pedagógus-munkakörök.

Én azt gondolom, azzal, hogy kitágul, és a teljes állami és önkormányzati alkalmazásban álló pedagógusok számára létrejön ez a kar, ezzel csak nyerhetnek a pedagógusok, hiszen most még inkább valóra válhat az, amit gyakorolhattak eddig is a 160 szakmai szervezetben vagy a szakszervezetekben, hogy különféle célok érdekében szövetkeztek egymással, közösséget hoztak létre egymás között, és ennek segítségével a szakmájukat segítették, erősítették. Ez most egy olyan külön közösséggé válhat, amelybe mindenki beletartozik, aki ezt a munkát felvállalta.

Kicsit éppen ezért is sajnáltam Osztolykán Ágnes véleményét, de ezt nem először teszem, tehát ezzel újat nem mondtam. Teljesen másképpen látjuk a világot, azért ülünk egymással szemben és nem egymás mellett, de ennek ilyen szempontból nincsen jelentősége. Abból a szempontból viszont igen (Ertsey Katalin Michl József felé mutatva: Mi se látjuk egyformán a világot...), abból a szempontból viszont igen, hogy én azt gondolom, hogy igenis presztízs ma Magyarországon tanárnak lenni. (Osztolykán Ágnes közbeszól. - Dr. Hoffman Rózsa az elnök felé fordulva: Elnök úr! Szóljanak rá, hogy ne kiabáljon!) Nem akkor presztízs, amikor minden könnyű és minden gyönyörű, csak a nap süt, és egyetlen felhő sincs az égen. Pontosan ebben az időszakban is, mint ahogy volt óriási presztízs akkor is tanárnak lenni, amikor kommunista uralmat voltunk kénytelenek elviselni, és rengeteg nagyszerű, becsületes pedagógus mégis kiváló munkát tudott végezni az iskolában, mert a hivatását szentnek tartotta és eszerint élt. Tehát én is úgy gondolom, hogy ennek a presztízsnek az emelésére igenis alkalmas ennek a Pedagógus Karnak a felállítása, hiszen még egy olyan eszközt kapnak a pedagógusok ennek a karnak a felállításával, amely a szakmai elismertségüket a társadalomban tovább erősítheti.

Az, hogy nem lehetőség, hanem kötelezettség ez a részvétel. Így is lehet persze fogalmazni, hogy ez kötelező, de ha úgy vesszük, hogy a pedagógusfeladattal, a pedagógus-munkakörrel együtt járó része a munkakörömnek, a munkámnak, a vállalásomnak, akkor ezt nem kötelezettségként fogom fel. Az is kötelezettség, hogy a tanárnak csöngetéskor bent kell lennie a tanteremben, és órát kell tartania. (Osztolykán Ágnes: Ezt a kifakadást...) Vagy akkor mondom azt, hogy a tantestületi ülésen részt kell vennie, hátha ez jobban segít, nem szeretném, hogy valami baja történjen Osztolykán Ágnesnek, mert látom, sikerült felidegesítenem. De tényleg nem akartam, tehát jó szívvel mondom mindazt, amit elmondtam. (Kontur Pál: Ennyi van benne.)

Pál Béla véleményéhez szeretnék még annyit hozzászólni, hogy értettem az ő hozzászólásából is, volt olyan is, amivel egyet tudtam érteni. A szakszervezetekkel való egyeztetésre reagálnék csak egy picit. Szóba került ez a bizottsági ülésen is, és a bizottsági ülésen is elhangzott - a szakszervezetek részéről is -, hogy igen, megtörtént ez az egyeztetés, volt több találkozás is ezzel kapcsolatban. Viszont azt szeretném megint egy kicsit aláhúzni, vagy eloszlatni ezt az elméletet, vagy cáfolni, hogy a szakszervezetekkel való egyeztetés mindig azt kell hogy jelentse, hogy az egyeztető állami oldalnak szalutálni kell és el kell fogadni mindent, ahogy a szakszervezet elmondja. Nem ez a célja az egyeztetésnek, az egyeztetésnek az a célja, hogy megismerjük a másik véleményét. Ezt tette a minisztérium képviselete, megismerte a szakszervezetek véleményét, sőt a legnagyobb pedagógus-szakszervezet több javaslatát bele is dolgozta az anyagba, ahogy ezt Galló Rezsőné szakszervezeti vezető asszony ott a bizottsági ülésen... (Dr. Hoffmann Rózsa: Istvánné.) - Istvánné, bocsánatot kérek, el is mondta. Elnézést kérek a tévesztésért.

(20.00)

Azt szeretném ehhez fűzni még, hogy emellett a másik pedagógus-szakszervezet is, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete is szót kapott a bizottsági ülésen, és a képviselőket mélyen megsértő kijelentést tett. Hiszen azt mondta, kérik, hogy az előbb Pál Béla által említett kiáltványt, nyilatkozatot lehetőség szerint minél többen írják alá, és azt a kijelentést tette a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének vezetője, hogy lehetőséget biztosítanak arra is, hogy ha a nevüket nem vállalva, titkosan írják alá, megígérik, hogy nem fogják nyilvánosságra hozni ezeket a neveket.

Elnök úr még egy fél percet kérek szépen.

Ezt csak azért hoztam ide, mert előtte ugyanettől a szakszervezettől egy tükröt kaptunk, hogy nézzünk már bele ebbe a tükörbe. Sajnálom nagyon, hogy ez a stílus folytatódik részükről, nem pedig az a szakmai igényesség, amit a szakszervezetektől elvárunk.

Végezetül azt szeretném rögzíteni, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja támogatja a Pedagógus Kar létrehozását, jó megoldásnak látjuk. Természetesen az élet maga fog segíteni abban, hogy mely pontokon lehet továbbjavítani és erősíteni ennek a lehetőségnek a hozadékát.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Államtitkár Asszony! Államtitkár Úr! Nekem Michl képviselő úr adta a két percre az okot, de úgy érzem, hogy talán választ Hoffmann Rózsa államtitkár asszonytól kaphatok.

Képviselő Úr! Ön és az államtitkár asszony is pedagógus karról, etikai kódexről beszélnek. Ugyanakkor én mint nem pedagógus, de ezt tapasztalom, hogy a nemzeti köznevelésről szóló törvény egyes részei szeptemberben életbe lépnek, tehát az intézményekben állítják össze a programokat, az óraterveket egyes pedagógusokra. És amikor a tantestület összeül, és erről Michl képviselő úr beszélt, ekkor jött az ötletem, hogy ezt megosztom önökkel, és talán választ adhatunk a kétkedő pedagógusoknak, hogy ha az életpályamodell csak jóval később lép életbe, akkor most azzal szembesülnek a pedagógusok, hogy többletfeladatot kapnak pénz nélkül. Azt gondolom, hogy ez nem a megbecsülés irányába mutat. Erre valamilyen választ kellene adni. Ha nem, akkor viszont az intézményvezetők kerülnek rendkívül nehéz helyzetbe a következő hetekben és a tanévkezdéskor.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre megadom a szót Pál Béla MSZP-s képviselő úrnak.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Egy kicsit differenciáltabb volt az a vélemény, amire hivatkozott, hiszen a Pedagógusok Szakszervezete nevében úgy fogalmazott Galló Istvánné, hogy bár nem támogatja, tudomásul vette a Magyar Pedagógus Kar létrehozásának szándékát.

Úgy folytatódik a hír, hogy Galló Istvánné, a Pedagógus Szakszervezet elnöke azt mondta, az intézmények állami fenntartásba vétele, az intézményvezetők munkáltatói jogainak korlátozása, a pedagógusok minősítési rendszere, a rossz emlékeket idéző szakfelügyeleti rendszer újjáélesztése már így is félelemben tartja a pedagógusokat. A kar létrehozása, a pedagógustársadalom beterelése kötelező jelleggel a testületbe, valamint a majdani etikai kódex elkészítése azt az üzenetet hordozza, hogy a pedagógusok munkáját és magánéletét is folyamatos megfigyelés alatt tarthatják majd - véli. Jelezte azt is, hogy a Pedagógusok Szakszervezete nem látja azokat a garanciákat, hogy a létrejövő pedagógus kar független testület lenne, amely kifejezetten szakmai feladatokkal foglalkozna. Kifogásolta, hogy a kar tagsága nem önkéntes, felülről vezényelt, és működését a miniszter ellenőrzi majd. Ennek ellenére véleménye szerint a pedagógus kar létrehozására a kormány részéről olyan erős szándék volt, amelytől nem lehetett eltéríteni, így azt tudomásul vették.

Azért idéztem csak, képviselőtársam, mert annál differenciáltabb volt a kép. Az előbb a hozzászólásomban nem tudtam pontosan idézni. Azzal teljesen egyetértek, hogy az egyeztetés nem azt jelenti, hogy bemegyek a saját véleményemmel, és kijövök a másik véleményével, hanem ez véleménycserét jelent. De mint ahogy Galló Istvánné mondataiból is kiderül, ebben az esetben egy tudomásulvétel volt, mert érezte, hogy a kormány részéről olyan erős szándék volt, amitől nem lehetett eltéríteni. Ez azért nem egyeztetés, azt gondolom.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ismételten köszöntöm képviselőtársaimat, és megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni a vitában. Michl József képviselő úr kért szót. Parancsoljon, képviselő úr!

MICHL JÓZSEF (KDNP): Két percben reagálnék én is az előbb elhangzottakra. Képviselő úr közben kiment, neki akartam válaszolni. (Göndör István jegyzői helyén ül.) Ja, bocsánat, ott vagy, elnézést kérek.

Természetesen nem lesz többletfeladat, ha nem lesz életpályamodell. Ez nagyon sokszor elhangzott, ezt nagyon sokszor maga a kormány is kijelentette. Abban bízom, hogy az előkészítő munka nem volt hiábavaló az elmúlt esztendőkben, és lesz életpályamodell a pedagógusok számára. Természetesen sok minden, ahogy ez is több alkalommal elhangzott, befolyásolja ezt, de én nagyon bizakodó vagyok, és úgy gondolom, jó esély van ennek a lehetőségnek a bevezetésére.

Pál Béla képviselőtársam véleményét értem. Én egy kicsit másképp látom. Az egyeztetés, azt gondolom, az a lehetőség, amikor leülünk és beszélgetünk egymással, és mindenki elmondhatja a véleményét, és mindegyik fél, amit tud, elfogad a másik elgondolásaiból. Ez történt most ebben az esetben, befogadásra került több javaslat. Azzal együtt, hogy tiszteletben tartjuk, hogy a szakszervezetnek más az álláspontja, és összességében ezt a gondolatot nem tudja támogatni. Ezt természetesen én is helyesnek látom, hogy ők ezt így gondolják, a mi véleményünk pedig más.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Pál Béla képviselő úr, parancsoljon!

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm képviselőtársam pontosítását. Azt nem vontam kétségbe, hogy voltak olyan elemei, amit elfogadtak. Csupán arra hívtam fel a figyelmet, mivel a mai vita is döntően a Magyar Pedagógus Kar létrehozásáról szólt, hogy a Pedagógus Kar létrehozását tudomásul vették. Ez azok közé tartozott, amit természetesen nem tudtak elérni, de a tudomásulvétel nem támogatást jelent. Egyébként köszönöm képviselőtársam pontosítását, ezt jómagam is úgy értelmeztem, és a Pedagógus Szakszervezet elnökének szavaiból is az derült ki, hogy voltak olyan javaslatok, amelyeket elfogadott a kormányzat. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mivel többen felszólalásra nem jelentkeztek, információim szerint Hoffmann Rózsa államtitkár asszony és Klinghammer István államtitkár úr közösen fognak majd válaszolni az elhangzottakra.

Elsőnek Klinghammer István professzor úrnak, államtitkárnak adok lehetőséget a válaszadásra. Parancsoljon, államtitkár úr! Egy kis türelmet kérünk, mert még be kell helyezni a kártyát, mert ketten is ülnek egymás mellett, akkor előfordul ilyen. Egy kis technikai művelet végrehajtását követően mindjárt megnyílik a lehetőség a felszólalásra. Úgy van, megnyílt.

Parancsoljon, professzor úr!

KLINGHAMMER ISTVÁN, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Köszönöm Pósán László képviselő úr hozzászólását, és köszönöm mindazoknak, akik megértették, hogy tulajdonképpen mit jelent ez a technikai változtatás.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hoffmann Rózsa államtitkár asszony. Parancsoljon, államtitkár asszony! Kártyacsere jön, mert csak így működik a mikrofon. Megoldottunk már ennél nehezebb problémákat is. Parancsoljon!

DR. HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Elnézést, egy kicsivel leszek hosszabb csak, mint Klinghammer államtitkár úr, de sokkal több vélemény kísérte a köznevelési részét ennek a törvénymódosításnak, úgyhogy kötelességem is rá reagálni.

Nagyon sokszor emlegették a szakszervezeteket. Ezért jó, ha világosan látjuk, történelmi ismereteinkből tudjuk, hogy a szakszervezetek több mint egy évszázaddal ezelőtt azzal a céllal, azzal a hivatással jöttek létre, hogy egy-egy adott szakma, professzió vagy hivatás életkörülményein javítsanak, bérezési körülményein javítsanak.

(20.10)

Nem volt és azóta sem hivatásuk az, hogy kifejezett szakmai kérdésekben partnerek legyenek. Nálunk a kommunizmus évtizedeiben szükségképpen kialakult ez az állapot, mert hiszen a kommunista évtizedekben nem működhettek szakmai szervezetek, ezért ők voltak az oktatásirányítás mindenkori kvázi partnerei. Ez a szerep egy kicsit visszaszorulóban van.

Meg kell hogy mondjam, hogy az öt szakszervezet, amely a pedagógustársadalom túlnyomó többségét képviseli, ezt pontosan ugyanígy látja, és erre vonatkozik az, hogy tudomásul vették, hogy a Magyar Pedagógus Kar egy szakmai partnere is lesz a miniszternek, de a szakszervezetek szerepét ez nem fogja sérteni. Ezért minden olyan interpretáció, amely itt a szakszervezeteket szembe akarja állítani a Magyar Pedagógus Karral, azért helytelen, mert ők bölcsen belátták, hogy ha a kormányzatnak ez a szándéka, akkor ők ezt tudomásul veszik. Nem titkolták, hogy nem örülnek neki.

Én nagyon becsülöm ezt az öt szakszervezetet, amely bölcsen és olvasni tudóan, a sorok között is olvasni tudóan megértette, hogy miről van szó, és nem támadta, nem tiltakozott, nem fenyegetőzött, kivéve a legkisebb lélekszámú demokratikus szakszervezetet, de a következőkben nem róluk szólok.

Érdekes jelenség az, hogy most a pedagógus-életpályát követelik vagy kérik rajtunk számon. Megmondom, hogy persze joggal, bár a pedagógus-életpálya be fog indulni, csak hát sajnos azért annyira nem rossz a memóriám, hogy ne emlékeznék rá, hogy amikor a köznevelési törvény vitája zajlott itt a parlamentben 2011-ben, akkor éppen önök, akik most ezt számon kérik, egyfolytában fanyalogtak. Egyetlenegy dicsérő, elismerő szót nem kaptunk azért, hogy végre a pedagógustársadalom presztízsének növelésére egy pedagógus-életpályát indítunk be komoly béremeléssel, másfajta munkaszervezéssel, minősítési rendszerrel. Ezt a pedagógus-életpályát nem vontuk vissza. Tessék megnézni a köznevelési törvényben!

Farkas Gergelynek, akinek egyébként méltányolom a hangvételét és a kulturált hozzászólását, azért volt egy tévedése, amikor azt mondta, hogy több éve halasztott pedagógus-életpálya, ha jól értettem, nem hallottam tisztán. Nem halasztjuk, kérem. 2011-ben fogadta el a parlament, azóta érintetlenül úgy van a köznevelési törvényben, és talán az ön figyelmét sem kerülte el, hogy Varga Mihály miniszter úr bejelentette, és a konvergenciaprogram részeként olvasható is a jövő évre félretett 770 milliárd. Tehát a pedagógus-életpálya nem múlt el, nem halasztódott el, csak ennek a törvénymódosításnak nem ez a témája.

Azt mondani, hogy most a pedagógus-életpályára volna szükség, nem pedig erre... Mire van előbb szükség? A presztízsnövelésre. Ebben mindenki egyetértett. Ennek egy eszköze a kamara vagy a Magyar Pedagógus Kar nevesítése. Kérdezem, sértőnek tartja-e azt egy magyar kezdő ügyvédjelölt, hogyha szembesül azzal, hogy ő csak úgy gyakorolhat ügyvédi tevékenységet Magyarországon, hogyha belép az ügyvédi kamarába. Nem, tudomásul veszi. Ugyanez lesz a helyzet a pedagógusoknál. Ezért az nem jó kérdés, hogy be akarok-e lépni vagy nem. Aki állami intézményben akar munkát vállalni, egyúttal tagja lesz a Magyar Pedagógus Karnak, olyan módon, ahogy Michl József kollégám ezt kifejezte. Az ilyen karok, az ilyen hivatásrendek erősítik egy-egy hivatás presztízsét, sok-sok összetevővel együtt. Nem egyetlen összetevő erősíti, hanem sok együtt.

Pedagógus etikai kódex. Ez összefügg azzal, amit én az expozémban elmondtam. Igen, mi nagyon tudatosan a köznevelési rendszert a közjó szolgálatába állított rendszernek tekintjük, nem önmagáért való rendszernek. A köznevelési rendszer a gyerekekért van, és a társadalom javát szolgálja. Nos kérem, hadd jelentsem be tisztelettel, már néhány interjúmban elmondtam, akik esetleg olvasták, számukra nem újdonság, hogy a magyar felnőtt lakosság 64 százaléka egyértelműen támogatja és szükségesnek tartja, hogy létrejöjjön egy pedagógusszakmai etikai kódex. Mi a dolga ilyenkor a politikának? Az ilyen társadalmi elvárásoknak eleget kell tenni. Ez egyértelműen a többség akarata, visszacseng benne a mi szándékunk.

Pál képviselő úr, nagy megtiszteltetés, hogy ennyire figyelemmel kíséri az életrajzomat meg a szakmai tevékenységemet. Valóban, a 90-es évek közepén egyik társszerzője voltam egy pedagógusszakmai etikai kódexnek. De azért az óriási tévedés, hogy ez az én személyes ügyem! Hát azért nem így működik a kormányzás, ezt nyilván önök is tudják. Az az én előnyöm, hogy én ezzel kutatóként is meg alkotóként is foglalkoztam, ezért kicsit mosolyogva figyelem azokat az észrevételeket, amelyeket ezek szerint önök talán nem tudnak, de én tudok, hogy kódexeket mindig kamarák alkotnak, kamarát pedig törvénnyel lehet létrehozni. Ez ugyan nem kamara, de ahhoz hasonló jellegű köztestület, azért kellett törvényben szabályozni. Senkinek a jogát nem sérti, a pedagógus számára pedig nem kötelező, hanem egy automatizmus, úgy, ahogy egy tanári karnak tagjává válhat.

Tisztelettel kérem azokat, akik kifogásolták azt, hogy az állam fedezi a Magyar Pedagógus Kar működésének költségeit, nézzenek magukba, ne hangosan, csak magukban válaszoljanak: vajon hogyan reagáltak volna, ha ebben a törvényben azt olvassák, hogy a Magyar Pedagógus Kar tagdíjat kell hogy fizessen azért, hogy működhessen? Gondolom, hogy nagyon kemény felháborodás követte volna ezt a kijelentést. Márpedig egy több mint százezer tagot számláló kar profi működtetésére az, hogy megyénként legyen legalább egy fizetett alkalmazott, meg a központban legyen két-három fizetett alkalmazott, aki összehívja a gyűléseket, és így tovább, ez azért a mai világban nem megy. Senki más tisztségviselőnek nincs betervezve semmiféle tiszteletdíj, tehát automatikus módon, önszerveződő módon működik, de az alkalmazottakat meg kell fizetni. Ki fizesse meg? Vagy az állami költségvetés, vagy önmaguk, de ebben a törvénytervezetben benne van annak a lehetősége, hogy a Pedagógus Kar elő fogja tudni teremteni esetleg előbb-utóbb azt a költséget, hogy az államnak ne kelljen beszállnia.

Osztolykán Ágnes képviselő asszony nagyon szépen felolvasta az előre megírt szövegét itt az első hozzászólásában. Egyetlenegy dologban mintha nem is szólaltam volna meg. Persze ehhez is joga van, de azért azt már nehezményezem, hogy nem érti az írott szöveget.

Tessék megnézni a 10. §-ban, amelyben a köznevelési törvény 99/B. §-sal egészül ki, olvasom: "A kar területi küldöttgyűlése tagjainak megválasztásával, az országos küldöttgyűlés alakuló ülésének előkészítésével és lebonyolításával, továbbá a kar tisztségviselőinek és bizottságainak megválasztásával összefüggő feladatok ellátására háromtagú előkészítő bizottság alakul, amelynek tagjait és elnökét az oktatásért felelős miniszter jelöli ki." Ennyi a miniszter jogosultsága.

Ezt úgy értelmezni, hogy majd a tisztségviselőket ő választja meg... Hát, vagy nem olvasta el, vagy nem érti az olvasott szöveget. Kérem szépen, hogy nézze meg még egyszer. Én méltatlannak tartom, hogyha a parlamentben elhangoznak ilyen igaztalan állítások.

De ha önöknek van jobb javaslata, hogy ki segítse a kar tisztségviselőinek a megválasztását, az alakuló küldöttgyűlések összehívását, mert ez önmagától nem megy, akkor azt meg fogjuk fontolni. Ezért szerepel itt a törvényjavaslatban az, hogy a miniszter egy háromtagú testületet felkér, utána ez a háromtagú testület önjáró módon nyolc hónap leforgása alatt, ami elegendő idő arra, hogy megmozgósítsa az egész pedagógustársadalmat, akik a Pedagógus Karnak automatikusan már részei, de a kar még szervezetileg nem működhet, hogy ezt az egész mechanizmust működésbe hozza. Erről van szó, és semmi többről.

Minden egyéb, a szájkosár, a póráz és ezek a kifejezések, amelyeket rendre hallok mindenféle ellenzéki csoportosulásoktól, kérem, méltatlanok.

Köszönöm Farkas Gergelynek ismét, hogy nem képzeli azt rólunk, talán nem személy szerint rólam, hogy ilyen aljas szándékunk lenne, hogy gondolatrendőrséget és egyebet hozzunk létre. Kérem, ezek nevetséges feltételezések. Van-e gondolatrendőrség az ügyvédeknél? Van-e gondolatrendőrség a közjegyzőknél, az orvosoknál, a pszichológusoknál? Nincs. (Dr. Schiffer András: Ugyanezt mondtuk.) Vagy az újságíróknál? Nincs, és működik a kamara. (Dr. Schiffer András közbeszól.)

Tisztelt Képviselő Úr! Én soha nem szoktam más szavába belevágni, ezért tisztelettel megkérem önt is erre a kölcsönösségre. Ha más képviselő ezt elfogadja, az az ő dolguk; én nagyon rossz néven veszem, engem úgy neveltek, hogy hallgassuk végig a másikat, aki éppen akkor megszólal.

(20.20)

Befejezésül megismétlem: a felnőtt lakosság, amely mégiscsak a társadalmat képviseli, reprezentatív, több mint 800 elemes mintán végzett közvélemény-kutatás alapján 64 százalékban szükségesnek tartja a pedagógusszakmai etikai kódex megalkotását, és ebben a Pedagógus Karban óriási lehetőségek vannak a tekintetben, hogy egy önszerveződő, rangos, önmagára büszke Pedagógus Kar alakuljon ki, természetesen a pedagógus-életpálya életbelépésével, az ott rendezett magasabb fizetésekkel együtt. Ez nem egyelemű játék, hanem többelemű játék, de nem hízelgek magamnak azzal, hogy arra gondoljak, hogy mondjuk, egy fél év múlva, amikor mindez már működőképes lesz, önök körül, akik itt elég aljas szándékkal vádoltak meg bennünket, bármelyikük is majd elnézést kér. Engem meg fog nyugtatni az is, hogy ez egy működő, jó rendszer lesz.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és magára a részletes vitára is következő ülésünkön kerül sor.

Most soron következik a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvénynek az óvodák működőképességének megőrzése és a gyermekek védelmében szükséges módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig.

Ertsey Katalin és Osztolykán Ágnes képviselő asszonyok önálló indítványát T/10682. számon kapták kézhez, ismerhették meg.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Ertsey Katalin képviselő asszonynak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Parancsoljon, képviselő asszony!

Felszólalások:   203-225   225-263   263-283      Ülésnap adatai