Felszólalás adatai

CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A magyar élet az utóbbi két évtizedben folyamatosan és kiszámítottan van az önfelélés állapotába helyezve, és ennek az önfelélésnek az utolsó állomása a telekeladás, a földeladás idegeneknek. A liberális és nemzetellenes pénzügyi politika, s kiváltképp a Bokros-csomag által lerongyosított önkormányzatok, valamint a privatizáció lárvaállapotába kényszerített kisebb-nagyobb vállalatok, különösen azok, amelyek nagyobb földterülettel, ingatlannal is rendelkeznek, valamint gazdálkodásukban megnyomorított magánvállalkozók is, utolsó lehetőségként a föld eladását látják maguk előtt kivezető útként. Üzletközpontok, lakóparkok céljára vagy egyszerűen csak későbbi, busás haszon fejében erre szakosodott irodák, felhajtók és lebonyolítók segítségével külföldiek, homályos eredetű izraeli és nem izraeli vállalkozások oly mértékben vásárolják fel akár Budapest környékén, az agglomerációban a telkeket, akár az ország más, kies tájain a termőföldet, hogy emellett már nem lehet szó nélkül elmenni, mert ez összességében már az ország területének magyarok általi birtoklását veszélyezteti.

Az önkormányzatok tetemes része oly nagy előzékenységgel vonja belterületbe a földet, régen virágzó nagyvállalatok olyan magától értetődő természetességgel jelzálogosítják el a vagyonukat s mondanak le a tulajdonukról, hogy az már szinte hazaárulás.

A folyamat minden részletében korrupt, csak egyesek számára hasznot hajtó, magyarokat munkájuktól, életterüktől megfosztó, úgyhogy ki kell mondanunk: egy új, törvényesített bűncselekménnyel állunk szemben, mint amilyen a spontán privatizáció, a kárpótlás jelentős része és az energiaprivatizáció volt annak idején. Ez az új magyar vész, amely átírja a sorsunkat.

A telekeladás, földeladás - mint az előbb felsoroltak is - pénzügyi kényszer következménye. A pénzügyi kényszer hamis helyzetmegítélést szül. Egyszerre csak mindenki megvakul a kínálati oldalon, és nem veszi észre, hogy bagóért adta oda a magyar jövőt, lökött egyet a palesztin sors irányába a magyarságon. Azt mondják: az önkormányzat nem tudja teljesíteni vállalt és kötelező feladatait, csak ha eladja a vagyonát, a földjét. Vállalati vezetések - a többiek példáját követve - vesznek fel jelzálogot ingatlanjaikra a visszafizetés reménye nélkül, és aztán játsszák vagy a hitelezők, vagy a hitelezők által felhajtott idegen tőkések kezére.

Irdatlanul nagy területek elkótyavetyélése folyik, miközben árad a millenniumi emlékezés és zászlóátadás ünnepi dagálya, és a nagy mámorban senki fel sem teszi a kérdést: mi lesz ennek a következménye? Egyetlen nemzet számára sem lehet közömbös, hogy kinek a kezében van a földje, kik tudnak maguknak a haza földjéből luxustelkeket kisajátítani és hatalmas, hitbizományszerű területeket birtokolni. Mi lesz ebből tíz év múlva, húsz év múlva? Miért nincs még csak felmérve sem az eddig eladott terület nagysága és az, hogy kik az új tulajdonosok? Miért engedi meg az állam az ezekre az eladásokra szerződött, sokszor külföldi tulajdonban lévő irodák garázdálkodását? Miért nem szab gátat legalább a felhajtói tevékenységnek? Miért engedi meg, hogy ismét a törvényesség látszata mellett raboljanak ki bennünket? Miért nem teremt a kormány az önkormányzatok számára olyan helyzetet, amelyben semelyik önkormányzat nem mondhatja, hogy végső okok kényszerítik a kótyavetyére?

A folyamat halálos. Amikorra az idegenek birtokon belül lesznek, mi hazátlanok leszünk.

Köszönöm. (Taps a MIÉP-frakció soraiban.)