Készült: 2024.09.19.14:36:58 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

195. ülésnap (2012.05.29.), 241. felszólalás
Felszólaló Dr. Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:43


Felszólalások:  Előző  241  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ebben a vitában csatlakozom mindazon képviselőtársaimhoz, akik egy helyes, üdvös javaslatnak minősítik ezt az előterjesztést.

Én azért egy kicsit talán erőteljesebb lennék abban a véleményben, hogy sokkal hamarabb valóban a Ház elé kellett volna már kerüljön ez a javaslat. Akár úgy is fogalmazhatnék, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom programjából is levezethetően, ha annak idején 2010-ben a Jobbik számára nyílik meg a hatalomgyakorlás lehetősége, akkor három nagy célpont között az egyik a multik magyarországi túlhatalmának megregulázása körében biztos, hogy ez lett volna az első öt lépésben az egyik, amely ezt a hihetetlen kiszolgáltatottságot, amit a mezőgazdasági, élelmiszer-ipari termékek beszállítóival szemben foganatosítanak a multicégek... - nemcsak multicégek, de egyáltalán a nagy, erőfölényben levő érdekcsoportok, gazdasági érdekcsoportok lényegében egy önálló jogrendet alakítottak ki.

És azt a történelmi pillanatot élhetjük most meg valóban, hogy a Magyar Országgyűlés tesz egy újabb... - ahogy már említette Z. Kárpát Dániel képviselőtársam, valóban Varga Géza képviselőtársammal és Magyar Zoltánnal közösen az élelmiszerláncokkal kapcsolatos törvényhez nyújtottunk be egy olyan módosítót, amellyel valóban 5 milliárd forintra emelte az Országgyűlés az addigi 100 millióról a fogyasztóvédelmi szabályokat durván megszegő cégekkel szembeni bírságolás lehetőségét. Tehát ezt az utat folytatni kell, de ez az út nyilván nem zárható le. Ez egy fontos, szükséges lépés, és azt kell, még egyszer mondom, hangsúlyoznunk, hogy a hatályos magyar jogrendet érvényesíttetni kell, betartatni kell ezekkel a hatalmas konszernekkel, cégbirodalmakkal, amelyek lényegében - még egyszer mondom - jogon kívül, jogon fölül helyezték magukat, és az élet farkastörvényeire hivatkozással egészen elképesztő, jogi szempontból is, még a jelenleg hatályos rendszer, a polgári törvénykönyv és a büntető törvénykönyv rendszerén mérve is semmis, sok esetben semmis, sok esetben bűncselekményt megvalósító szerződéseket íratnak alá a kiszolgáltatott helyzetben levő beszállítókkal, illetve a versenytörvény rendelkezéseit is számos esetben sértik.

Helyesen mutatott rá Szabó Rebeka képviselőtársunk arra viszont, hogy a Versenyhivatal nem áll a helyzet magaslatán. Tehát minden elfogadott jogszabálynak csak és kizárólag az a garanciája, ha a teljes kikényszerítő arzenált beveti az állam. Ezt én nagyon nyomatékosan szeretném kérni elsősorban az államtitkár úrtól, de egyáltalán a kormányzat minden szereplőjétől, aki oda tud hatni, hogy ez ne maradjon egy írott malaszt. Hiszen rendkívül fontos rendelkezésekről van szó, tényleg gyakorlati jogászként is rengetegszer találkoztam ilyen esetekkel, amikor polcpénzt követeltek a beszállítón, amikor valóban nem arányos díjakat számítottak fel egyéb szolgáltatások címén, reklámpénz és a többi, olyan nevetséges dolgok, amik egy normálisan működő piacgazdaságban nem merülhetnének fel, vagy pedig a késedelmes fizetések.

Az egyik legdrasztikusabb problémája a magyar gazdaságnak sok más mellett is, amihez az elmúlt nyolc év és az elmúlt két év is hozzájárult, de az egyik legdrasztikusabb az, hogy bizony ezek az óriási árbevétellel rendelkező láncok, élelmiszerláncok egyszerűen használják a beszállítók pénzét arra, hogy saját működésüket finanszírozzák, és oly módon tették ezt, hogy 90 napos fizetési határidőkkel dolgoztak és dolgoznak a mai napig.

Mi marad a beszállítóknak, akiket egyébként is tulajdonképpen tisztességtelenül "versenyeztetnek", mert valóban az az ajánlat, mondjuk, hogy akkor behozzuk az olcsó kínait, ha nem mentek lejjebb az árral. Körülbelül ez az alternatíva, vagy akkor választjuk a kevésbé jó minőségű, azonos termékcsoportba eső terméket attól a vállalkozástól, akiről mindenki tudja, hogy nem felel meg az élelmiszer-ipari szabványoknak és a többi, de mégis inkább piacra dobjuk azt, mert mindenekfelett áll a profit.

Ezt a szemléletet természetesen valószínűleg nem lehet megváltoztatni ezen vállalkozások agyában és működési rendszerében. Tehát legyen, lelkük rajta, legyen nekik a legfőbb dolog a profit, de egyet ne tegyenek, hogy a magyar jogrendben a magyar nemzeti érdekeket sértő módon működnek. Márpedig ők mind a fogyasztókat, mind a beszállítókat lényegében használják ezekhez a rendkívül egyszerű logikán alapuló lépéseikhez akkor, amikor éppenséggel úgy bánnak a termékekkel, a beszállított termékekkel, hogy azok már réges-rég lejártak, és mégis kiteszik a polcra valamilyen átdolgozott formában, vagy éppenséggel a beszállítókat valóban olyan helyzetbe hozzák, hogy még akkor is vásárolják vissza a termékeket, amikor erre jogszabályi alap nem volna.

Tehát olyan blanketta-szerződéseket... - mondjuk ki: a multik, a nagy láncok és a magyar beszállítók közötti szerződések sok mindenhez hasonlíthatók, de két fél egymás mellé rendelt jogviszony alapján létrejött szerződéséhez semmiképpen nem, noha papírforma szerint a polgári törvénykönyv azt mondja, hogy itt egymás mellé rendelt felekről van szó.

Ehhez ad egy jó javaslatot Győrffy képviselőtársunk javaslata, egy jó muníciót ad az ő harcukban, az ő küzdelmükben, hogy a versenyfeltételeket végre az állam úgy alakítsa, hogy ne engedjük teljes mértékben letarolni mind a magyar vállalkozói szektort, akik beszállítóként egyfajta kiszolgáltatott elszenvedői ennek a multi-, vállalatbirodalom-tobzódásnak, másik oldalról a fogyasztók se legyenek kárvallottjai ennek.

Ami kritikát vagy hiányérzetet el tudnék mondani, az talán az, hogy ennek a bírságkövetkezmény-rendszerét javaslom képviselőtársamnak megfontolni, hogy emeljük meg jelentősebben, legalább úgy, ahogy az élelmiszerlánc-törvénynél is történt, ahol azért egy elég drasztikus, ötezerszeres (sic!), ha jól emlékszem a mértékemelésre, ennyivel növekedett meg a bírság, 100 millióról 5 milliárdra. Ennek azért majd következményei lesznek, hiszen be is kell tartatni, és ha az élelmiszerlánc-felügyelőség nem fogja, akkor majd társadalmi népi ellenőrzési mozgalom fog megindulni nemsokára, amely nagyon keményen el fog járni annak érdekében, hogy senki ne húzhassa ki magát a szabályok betartása alól.

Valóban elképesztő az önköltségi ár alatti forgalmazás, az úgynevezett dömpingár alkalmazása. Napi rendszerességgel látjuk ezeket a rendkívül ványadt csirkemellecskéket ott a nagy plakátokon, ahol 999 forintért adják a szerencsétlen, napot nem látott, tápon nevelt csirkeszárnyacskát, közben az egyedi fogyasztó még mindig, sajnos a megtévesztő reklámvilágok hatására mindig besétál ezekbe a boltokba, és aztán levesz természetesen mást is a polcról, és innentől kezdve már szépen beszaladt a csapdába.

(19.10)

Nagyon komoly tudományos eszközöket használnak ezek a cégek, amelyek nem rettennek vissza az érzékszervi befolyásolástól és egyéb más, tisztességtelen eszközöktől sem, illetve a politika befolyásolási kísérletétől sem.

Örömmel mondhatjuk azt, hogy ezúttal egy nagyon komoly léket üthetünk ezen a hajón, a multi profitszerzők globális hajóján. Én úgy gondolom, hogy most az a feladat, hogy mindannyian vállvetve, párthovatartozástól függetlenül azon dolgozzunk, hogy a gyakorlatbavétel területén minél hamarabb megjelenjenek ezek a szabályok a mindennapi gyakorlatban. Magyarul, a beszállítói szerződéseket ennek megfelelően módosítsák az élelmiszerláncok.

Én még azt is megengedném egy gondolat erejéig, hogy a polgári törvénykönyv biztosítja azt a lehetőséget, hogy jogalkotás útján a felek között megkötött szerződések tartalmát módosítani lehet. Én arra próbálnám rábeszélni a képviselőtársamat, a javaslat előterjesztőjét, hogy tegyünk erre egy kísérletet. Ez alkotmányosan szerintem megtehető lenne. Magyarul, ki kellene mondani álláspontom szerint ebben a javaslatban azt, hogy az ilyen elveket sértő, tehát 30 napon túli fizetési határidő, önköltségi ár alatti értékesítés, visszavásárlási kötelezettség, polcpénzelőírás, és sok másra vonatkozó kikötést a törvény erejénél fogva érvénytelennek minősít a jogszabály. Tehát ne pusztán úgy vezesse be a gyakorlatba ezt a rendelkezést, hogy egyfajta felkészülési időt ad a feleknek, hogy újratárgyalják.

Mi fog történni az újratárgyalással? Az fog történni, hogy nyilván ezek a multicégek mega ügyvédi irodák, nagy külföldi irodák tanácsainak hatására kialakítanak egy olyan tárgyalási stratégiát, ahol valószínűleg falhoz állítják - idézőjelesen falhoz állítják - és megfenyegetik, erőteljes nyomás alá helyezik a beszállítókat, és azt mondják, hogy oké, nyögvenyelősen ezeket a szabályokat átemeljük a szerződésünkbe, de ennek feltételeként vagy következményeképpen a következő terheket kell majd viselnetek. Ettől tehát mindenképpen óvjuk meg a rendszert.

Én azt kérem, hogy legyen nyitott a kormányzat is, illetve Győrffy képviselőtársunk arra, hogy igenis mondjuk ki jogszabály erejénél fogva, módosítsuk jogszabály erejénél fogva a beszállítói szerződéseket ilyen tartalomra, amit egyébként az előterjesztés helyesen meghatároz. Ebben szeretnénk mi minden körülmények között közreműködni, mert legfőbb célunk az, hogy ez a társadalom, egyrészt amellett, hogy rendpárti társadalom legyen, egy emberközpontú társadalom legyen, és ennek szellemében a profitközpontú szemléletrendszer nem uralkodhat el, a társadalom életét nem határozhatja meg olyan mértékben, ahogy azt most meghatározza, sajnos, az európai uniós csatlakozás óta végképp teret nyert multinacionális cégek fékeveszett túlhatalma miatt. Legyünk erre tekintettel, és kérem a képviselőtársaimat, támogassák ezeket a gondolatokat.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  241  Következő    Ülésnap adatai