Felszólalás adatai

DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem vagyok régóta képviselő, mindössze ebben a ciklusban, s még mindig gyakran megkérdezik tőlem, hogy mi a legnehezebb ebben a munkában: az ülésezések vagy a megbeszélések egymás után, vagy a választók ügyes-bajos dolgainak intézése? Egyik sem. A legnehezebb a költségvetés. A költségvetés összerakása. Persze, már amikor kormányon van az ember. Mert a kormányon lévők felelőssége óriási. Az ország pénzügyi stabilitása érdekében ellent kell tudni állni a nagyon népszerű és mindenkinek egyaránt juttató osztogatás csábításának. Mert hány és hány olyan területet tudunk sorolni, ahová bármekkora összeget is rendelnénk, még mindig elbírna többet! S kell-e mondanom, hogy ilyen az egészségügy, az oktatás, környezetünk védelme vagy akár kastélyaink felújítása, útjaink fenntartása. De ide tartozik a közszférában dolgozók nagyobb anyagi megbecsülése, a gyermekeket nevelő főállású anyák vagy gyesen, ápolási díjon lévők jobb megélhetésének biztosítása, vagy a fogyatékossággal élők környezetének fizikai és lelki akadálymentesítése. Gyakorlatilag egész életünk színtere.

A felelősség pedig abban áll, hogy dönteni kell: egy költségvetési évben, egy országgyűlési ciklusban, egy tervezési időszakban melyik területre mennyit tudunk áldozni. Mert mindenre soha nem lesz elég pénz. És honnan van, miféle pénz ez, amely fölött az Országgyűlés a költségvetési törvényben rendelkezhet? Ez a pénz az önöké, az enyém, az ország pénze. Amit megtermeltünk, amit beruháztunk és fejlesztettünk, ami mögött munka van, ami mögött adó- és járulékfizetés van. Hát ennyi van, efölött rendelkezhetünk.

Nagy örömömre szolgált, hogy ezt az összeget érthetővé tették számunkra a szakemberek azzal, amikor kiszámították, hogy úgy tekinthetjük nemzeti vagyonunkat, hogy minden magyar állampolgárnak havonta 84 400 forintja van, ezzel lehet gazdálkodni. S miután ezekben a napokban a költségvetés általános vitája folyik, azt kívánom elmondani, hogy milyen elvek alapján állította össze az előterjesztő a költségvetési törvény tervezetét.

S most hadd szűkítsem le a kört arra a területre, amelyben magam is dolgozom, a szociális szférára. Összes jövedelmünkből majdnem 30 százalékot - egészen pontosan 28,2 százalékot - fordítunk társadalompolitikai kiadásokra. Milyen szempont vezérli ennek az elosztását? A szociális igazságosság. Például hogy a közös adóforintokból az állam minden gyermek neveléséhez köteles hozzájárulni. Ezért tekintjük a gyermeknevelés támogatása legfontosabb eszközének a minden gyermekhez eljutó családi pótlékot. Továbbá hogy a közpénzekből többet nem a jobb módú családoknak, hanem a gyermekeiket nehéz körülmények között nevelőknek kell juttatni. Hogy minden fiatalnak, minden gyermeket nevelő családnak joga van az önálló otthon megteremtésére. Az államnak ebben nem a tehetőseket, hanem a vagyonnal, megtakarítással nem rendelkezőket kell támogatnia. Támaszt kell nyújtani azoknak, akik önerejükből nem képesek problémáik megoldására, és hogy Magyarország olyan ország legyen, ahol nemcsak fiatalnak jó lenni, de idősnek is.

Nézzük, hogyan jelennek meg ezek a célok a költségvetés tervezetében! A családi pótlékot nem hagyjuk elértéktelenedni, ez az ellátás a családok 98 százalékához - így a legszegényebbekhez is - eljut. Emeljük a legrászorultabbaknak járó rendszeres gyermekvédelmi támogatás összegét, és bővítjük a szolgáltatások körét számukra: 2005-ben a közoktatás mind a tizenhárom évfolyamán térítés nélküli tankönyvvel, bölcsődei és óvodai étkeztetéssel, az iskolai étkeztetés jelentős támogatásával.

(11.30)

És ezt a lehetőséget a három- és többgyermekes család, valamint a gyermekét egyedül nevelő szülő is megkapja.

Az előző éveknél lényegesen nagyobb szociálpolitikai támogatásban részesítjük a fiatalokat, akik számára állami garanciát biztosítunk az otthonteremtéshez. Ez egy új program, amelynek keretében a lakás árának 90 százalékához, nemcsak a feléhez kaphatnak hitelt, vagy egy másik alapján már használt lakás megvételéhez is kaphat a gyermeket nevelő család vissza nem térítendő támogatást.

Mindent összevetve a 2002. évhez viszonyítva a lakáscélra fordított állami lakástámogatások összege több mint kétszeresére emelkedett, pedig időközben meg is szüntettük a luxus- vagy befektetési igényeket kielégítő lakások hitelének támogatását.

De nemcsak a lakások megszerzése, hanem a megtartása is fontos feladat. Segítjük az adósságcsapdában élő családokat, és folytatjuk a lakásfenntartási kiadásokat mérséklő normatív támogatást.

A nyugdíjak lépésről lépésre történő felzárkóztatása folytatódik, és vásárlóértékük, azaz az infláció fölötti érték további 3-4 százalékkal emelkedik. Így ez ma már 25 százalékkal haladja meg a 2001. évit. Jövőre már háromheti nyugdíjat postázhatunk; az özvegyi nyugdíjak felemelésének második lépcsője e hónapban megtörténik.

A költségvetésben kiemelten jelenik meg, mert kiemelten fontosnak tartjuk a munkaerőpiacra való belépés, visszalépés támogatását. Új kiadási címként jelenik meg a munkáltatói terhek csökkentésére a járulékterhek visszatérítése a 25 év alattiak, az anyasági támogatásról visszatértek vagy az 50 év fölötti, tartósan munkanélküli személy foglalkoztatása esetén. Ezzel párhuzamosan a bölcsődei és családi napközi normatívája is jelentősen nő.

Lehetne mindezekre többet fordítani? Lehetne további célokat találni? De mennyire, hogy lehetne! Csakhogy a pénztárcában ugyanannyi a pénz, és ha az egyik feladatra többet kívánunk fordítani, az csak a másik feladat rovására sikerülhet. Ettől lesz a költségvetés készítése a legnehezebb képviselői feladat.

A tisztelt Ház előtt fekvő törvényjavaslat nem a legtökéletesebb alkotás, és nem verjük elégedetten a mellünket; de vállalható, a viták, és ahol kell, a módosítások után felelősséggel végrehajtható. Kérem tisztelt képviselőtársaimat, támogassák ezt a munkát.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)