Felszólalás adatai

FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Katona Tamás pénzügyminisztériumi államtitkár úr a minap bűntudattal beszélt arról, hogy a jelek szerint rosszul tanította a joghallgatókat, rosszul dolgozott, mondta ő, merthogy jogvégzett fideszes képviselőtársaink nem ismerik a statisztika szabályait.

A költségvetési vitát követve én azt mondom az államtitkár úrnak, ne legyen bűntudata, nem ő hibázott, mint ahogy fel kell menteni, azt hiszem, mindazokat a számtan- és matematikatanárokat, tanítókat is, akik ellenzéki képviselőtársainkat valaha tanították. (Babák Mihály: Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű!) Nem létezik, hogy ők dolgoztak rosszul, nem létezik, hogy az ötödikes számtan kifogna, mondjuk, Áder János frakcióvezető úron. Nem, nem, nem a számtannal van gond, kedves képviselőtársaim, kicsit csalni tetszenek.

Hadd mondjak csak egyetlenegy példát abból a legalább félszázból! Azt tetszettek mondani, hogy azért élünk ma rosszabbul, mint az önök idején, mert 2001-ben növekedtek a reálkeresetek (Babák Mihály: Azért, mert rosszul számoltak!), az idén pedig stagnálnak. (Varga Mihály: Csökkentek!) Csökkenést mondtak, de az nem igaz, maradjunk a stagnálásnál, ez külön vita tárgya lehet. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Sokak álma teljesülne, kedves képviselőtársaim, ha igaz volna ez a számítás. Hadd mondjak önöknek egy példát! Ha egy ember 2001. január 1-jén hatvankilós volt, majd felszedett 2001-ben három kilót, majd 2002-ben nyolc és felet, majd 2003-ban újabb hat és felet (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Meghízott erősen!), és az idén szigorú önmegtartóztatással vagy kényszerből a súlyát tartja, akkor szilveszterkor önök szerint felveheti a négy éve vásárolt kedvenc ruháját, sőt önök azt mondják, hogy lötyögni fog.

Nem hiszem, tisztelt képviselőtársaim, hogy ekkorát tévednének. (Derültség a Fidesz soraiban. - Balla György: Nagy a jólét!) Önök pontosan tudják, hogy emberünk mára 78 kiló, és nincs az a fazon, nincs az a gumírozás, ami elbírna ekkora méretváltozást.

Más kérdés persze, hogyha példám embere férfiember, és így igaz, 191 centi magas, 2001-ben valóban vészesen sovány volt, és bizony még ma sem érte el súlya az optimálisat. Mi erre azt mondjuk, hogy jövőre három kilót ismét gyarapodni fog. Ennyit a számtanról, kedves képviselőtársaim, és hadd maradjak a továbbiakban is a számoknál. (Derültség és taps a Fidesz soraiban.)

Többször elmondtuk, én is megismétlem: 84 ezer forint fejenként és havonta, 2005-ben a magyar költségvetésből ennyi jut mindannyiunkra, se több, se kevesebb. (Dr. Hargitai János: A kisfalvakban is?) Havonta és fejenként számolva ennyi pénzből kell jutnia mindenre, mindenre, amit az emberek a közös kasszából várnak, abból a közös kasszából, amit az emberek adtak össze.

Jómagam úgy vélem képviselőtársaimmal együtt, hogy mindannyiunk 84 ezer forintját, ha már nincs több, helyesen, igazságosan és felelősen osztjuk el. (Balla György: Meg lendületesen is!) Helyes, egyszerre felelős és igazságos, hogy jövőre több jut munkahelyteremtésre, több jut a kis jövedelmű családokban élő gyerekek támogatására, több jut a fiatalok otthonteremtésére, több jut a nyugdíjakra, az egészségügyre, az oktatásra, a legfontosabbakra.

Elismerem, vannak, lehetnek olyanok, akik szerint a jóléti kiadásokra még több kellene, és vannak olyanok is természetesen, akik szerint inkább útépítésekre, beruházásokra, a vállalkozások támogatására kellene több pénzt fordítanunk. Reálisak, indokoltak ezek a vélemények? Persze hogy azok. Világos keretek, világos korlátok között mértékekről és arányokról beszélni értelmes dolog. Értelmetlen és lehetetlen viszont a vita akkor, ha a partnerek figyelmen kívül hagyják a valóságot, ha úgy gondolják, márpedig számtan az nincsen.

Fideszes képviselőtársaink azt mondják, hogy mindannyiunk 84 ezer forintjából költsünk sokkal többet mindenre. Jelzem: érdekes módon (Babák Mihály: Ilyet mi nem mondtunk! Honnan veszi?) már nemcsak az adókedvezményekre, hanem a családi pótlékra is, már az autópálya-építésekre is most rögtön, nem részletre. És azt is mondják, hogy ezt a sokkal többet akkor is elkölthetnénk, ha a közösbe beadott 84 ezer forintunk, mondjuk, csak 64 ezer lenne. Itt áll meg a tudomány, itt áll meg az értelem, ettől kezdve képtelenség a vita.

De ne legyek igazságtalan (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Eddig az volt!), a felszólalásokban hallottunk a kiadások átcsoportosítására vonatkozó javaslatokat is, becsapósakat természetesen, amelyeknek túl sok közük nincs (Babák Mihály: Ki csapott be kit?) a valósághoz. Mit is mondanak, kedves képviselőtársaim? Említek néhány szemléletes példát, elismerem, kicsit játékosat, példát, párhuzamot a háztartásainkból.

Azt mondják a javaslatok egyebek között, hogy ha az anyu otthon lemond az egynyári balkonvirágokról és a virágos vázákról, akkor megspórolhatunk annyit, hogy beszerelhetjük a lakásba a klímát. Azt mondják egyes javaslatok, hogy ha az anyu nem terít szalvétával, és vasárnaponként, ünnepeken nem pazarol egy-egy díszgyertyára, akkor csirke helyett ehetünk bélszínt. Azt mondják, hogy ha nem fizetünk elő újságra (Közbeszólások a Fidesz soraiból.), akkor összejön a család nyaralása. Azt mondják, hogy ha nem költünk mosóporra, vízre, villanyra, vagyis ha megspóroljuk a mosást, akkor mindebből telik újra.

Képtelenek a példák, képviselőtársaim? Igen, képtelenek a példák, pontosan olyanok, mint amilyenekhez hasonlókat önök az elmúlt három napban soroltak. Ilyen áldozatokat ugyanis szívesen vállalna mindenki, de meggyőződésem, hogy nincs olyan család, amelyben egy-egy ilyen ötletet komolyan venne bárki. Nagyon szomorú, kedves képviselőtársaim, ha önök úgy gondolják, hogy az embereket komolyan meg lehet téveszteni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)