Felszólalás adatai

DR. MESTER LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 2005. év az első olyan év, amit Magyarország az Európai Unió tagjaként köszönthet. Örömteli dolog ez, jóllehet számos következménnyel is jár hazánkra nézve. Az ország költségvetését úgy kell megalkotnunk, hogy az Unió olykor szigorú előírásainak, illetve a magyarországi realitásoknak egyaránt megfeleljünk. Mindannyiunk előtt világos, hogy a Monetáris Unióhoz való, megfelelő időben történő csatlakozás az ország egyik fontos érdeke. Ezért a kritériumok teljesítésére, azaz a költségvetés hiánya GDP-hez mért százalékos arányának mérséklésére, illetve a GDP-hez mért államadósság előírt szintjének betartására irányuló törekvéseket messzemenően üdvözölnünk kell. Ez csak közös áldozatvállalással lehetséges, nem elfogadható az a gondolkodás, amely csak szűk ágazati érdekek érvényesítését tartja szem előtt, és érdemes elidőzni egy kicsit az ágazati vagy akár annál szűkebb érdekek érvényesítésénél.

Mindannyian tudjuk, érzékeltük az elmúlt hetekben, hónapokban, hogy a költségvetés vitája már a 2005. évi költségvetés benyújtása előtt megkezdődött a parlamentben és a bizottsági üléseken is, hiszen hallottuk a minősítéseket, hallottuk az igényeket, hallottuk a javaslatokat, és elgondolkozhattunk. Elgondolkozhattunk azért, hogy miért pont ezeket a javaslatokat halljuk, amiből valamifajta általánosító következtetésre jutottak, miért nem hallunk jóval fontosabb érdekek érvényesítéséről vagy akár javaslatokról, hiszen gondolom, sokan tudnánk akár a jelenleginek a többszörösét is leírni, illetve elmondani. Felvetődhet a kérdés, hogy miért. Talán azért, mert ez egy másfajta előkészítő munkát igényelne, ez egy felelősségvállalást igényelne. Netán kellemetlen következtetésekre kellene jutni azzal kapcsolatban, hogy nem lehet mindent egyszerre teljesíteni, és bizony, van számos igény, talán jogosnak is nevezhető igény, amelyre nemet kell mondani, mert nem lehet mást tenni. És akkor nem lehetne azt megcsinálni, hogy egy adott költségvetésbe, mint ahogy halljuk és látjuk, a 2005. évi költségvetésbe akarnak belegyömöszölni megoldatlan problémákat, olyan problémákat, amelyeket nem sikerült esetleg az elmúlt néhány évben (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Kettő évben!) vagy netán az elmúlt tíz évben megoldani. Jogos-e ezeket most számon kérni egy költségvetésben? Bizonyára nem jogos, de értelmetlen is ezt a megoldást választani.

Nyilván van egy lehetséges megoldás, hogy azt a módszert kell választani, hogy megfogalmazunk célokat, ezek alkalmasak arra, hogy meghatározzuk a prioritásokat, és akkor nyilván összeállhat egy reálisnak nevezhető költségvetési tervezet, amit végre lehet hajtani. Vannak reális célok, hiszen a parlament nem olyan régen fogadta el a kormányprogramot, és ez nyilván alkalmas arra, hogy ennek mentén a prioritásokat is megfogalmazzuk.

Természetesen az is felmerül jogos igényként, hogy akkor, amikor olyan döntések meghozatalára kerül sor, amelyek csak kapcsolódnak a költségvetéshez, de nagyon fontos döntések, mint például a két nappal ezelőtt este meghozott néhány döntés, amelyek egy része esetleg a 2005. évi költségvetésben vagy hiányjelet rajzol fel, vagy pedig megkérdőjelezhető, hogy mennyiben felel meg a társadalmi igazságosság alapelvének.

Természetes, hogy a költségvetési vitában azt is meg kell mondanunk, hogy a költségvetés mely elemei kifogásolhatók, melyek azok a változások, melyeket célszerű keresztülvinnünk a kormányprogramban megfogalmazott igazságosabb társadalom megvalósítása érdekében. Jeleznünk szükséges azokat a részeket is, amelyek néha csak technikai finomítást jelentenek, de akár a mostani, akár a jövőbeni költségvetések készítésénél fontos lenne figyelembe venni.

Mindenekelőtt el kell azt mondani, hogy üdvözölnünk szükséges és kell a költségvetési törvényben évek óta megvalósított, a jövedelemkülönbségek csökkentésére irányuló módszert, amit a helyi önkormányzatokat megillető személyi jövedelemadó megosztásánál alkalmaz a törvény. Ez erősítheti a szolidaritást a szegényebb, illetve a gazdagabb települések között, és ez összhangban van a kormányprogramban meghatározott alapvető célokkal.

Helyeselnünk kell a helyi önkormányzatok számára nyújtható speciális támogatások nagy részét is, hiszen nem egy közülük nemcsak helyi igényt elégít ki, hanem országos, regionális feladatok ellátását is segíti. Ilyen például az állatkerti támogatás, az artmozihálózat fejlesztésének támogatása, a helyi közforgalmú közlekedés normatív támogatása vagy éppen a fővárosi kerületek belterületi útjai szilárd burkolattal való ellátásának támogatása, és még hosszan sorolhatnám.

Összegezve tehát kijelenthetjük, hogy a tisztelt Ház előtt lévő költségvetési tervezet logikája, kiegyenlítő mechanizmusai, kiemelt céljai támogatásra méltóak, és a kormányprogram célkitűzéseivel összhangban állnak.

Néhány észrevételt azonban jelzésszerűen is, úgy gondolom, érdemes tenni, felhíva a figyelmet az esetleg későbbiekben előforduló jogértelmezési vagy jogalkalmazási problémákra, vagy egyszerűen valamilyen fajta összhang hiányára. Ha a törvény 3. számú mellékletének 9. pontját megnézzük, ez a pénzbeli és természetbeni szociális és gyermekjóléti ellátások sora, ebben bizonyos mutatószám kialakításához különböző adatok súlyozott értéke szerepel. Ha egy érdeklődő állampolgár - ismerve a saját önkormányzatának adatait - szeretné kiszámítani az ebből a támogatásból az önkormányzatra jutó összeget, akkor ezt a költségvetési törvényből nem tudja kiszámítani. Ehhez ismerni kell egy kiinduló, nem publikus értéket. Hasonló a helyzet, ha megnézzük, a 10. ponttal, a lakáshoz jutás feladatai című sorral.

Tehát érdemes felhívni erre a gyakorlatra, hiszen ez nem felel meg a költségvetéssel kapcsolatos alapvető elvek egyikének, amit az EU-ban a nyilvánosság elveként ismernek.

Végezetül, megint csak ehhez, hadd hívjam fel a figyelmet egy látszólag apróságra, ahol valamifajta összhang hiánya ismét tetten érhető. A törvény 8. számú mellékletének 2. pontja a fővárosi és megyei közalapítványok szakmai tevékenysége támogatásáról szól. E pont súlyosan diszkriminálja a fővárost, valamint a nagyobb településeket, hiszen a címmel ellentétben az 1100 főt el nem érő települések számítógépes, infokommunikációs támogatását célozza és preferálja, ezzel súlyosan veszélyezteti a sokkal általánosabb pedagógiai feladatok, célok megvalósítását, így például a roma kisebbség segítését, a fogyatékosok oktatásának célzott támogatását, alapvetően a képességfejlesztő iskola megteremtését, amely a kormányprogram egyik sarkalatos eleme.

Összefoglalva: várva és nyilván tervezve, elképzelve a lehetséges és szükséges pontosításokat, a törvény elfogadását javaslom, mert egészében az ország előtt álló feladatok megvalósítását jól szolgálja.

Köszönöm szépen. (Domokos László: Még egy kicsit! - Taps az MSZP soraiból.)