Felszólalás adatai

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Köszöntöm önt ismét a parlamentben, a költségvetés vitáján. Kétségtelen tény, és ezt el kell ismerni, hogy ön lassan többet van bent, mint a pénzügyminisztere, ez mindenképpen dicséretes, és ennek mi, az ellenzék részéről csak örülni tudunk.

Volt önnek egy megjegyzése, amire házelnök asszony már utalt. Én is hadd mondjam azért azt, hogy ha önnek csak rossz tapasztalata van a politikai magatartásokról, a politikusi magatartásokról, akkor ezt nagyon sajnáljuk. Mi még hiszünk azért abban, hogy a politika nemcsak úri huncutság, hanem lehet tisztességesen is csinálni. (Tóth István: Hagyd ott az MSZP-t!)

Ami viszont ennél fontosabb, és a mondandójára szeretnék válaszolni: tisztelt miniszterelnök úr, én azt tartom igazi felelőtlenségnek, amikor egy választási kampányban, majd később a kormányprogramban is az emberek számára ígéretdömping, ígéretek sokasága hangzik el, felelőtlen ígéretek sokasága, aztán ezekből, amikor eljön az igazság pillanata, a kormányfő széttárja a kezét, és azt mondja, hogy bocsánat, de sajnos nem tudjuk, ennyi pénzünk van, kevesebb van.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön volt az előző, Medgyessy Péter vezette kabinet főtanácsadója, minisztere is volt ennek a kabinetnek. Most ön az MSZP-SZDSZ-koalíció miniszterelnöke. Nem önök voltak azok, akik a nyugdíjasoknak ingyenes gyógyszereket ígértek? Akik minden tanulónak ingyenes tankönyvet ígértek? Akik 800 kilométer autópályát ígértek? Akik azt ígérték a Felső-Tisza vidékén élőknek, hogy lesznek gátak, hogy ezek meg fognak épülni? Akik azt ígérték az ápolónőknek, hogy hűségjutalom lesz, és a mai napig nincsen? Nem önök voltak azok, akik azt mondták a mezőgazdaságban élőknek, hogy - idézem a kormányprogramot - felvirágoztatjuk a mezőgazdaságot és a vidéket, a magyar vidéket? (Gőgös Zoltán: Így lesz, azon vagyunk!) Nem önök voltak azok? És amikor most eljött az igazság pillanata, akkor ön széttárja a karját, és azt mondja, hogy ez az ellenzék, ezzel mi nem bírunk.

Nos, tisztelt miniszterelnök úr, én ezt tartom igazi felelőtlenségnek, azt tartom igazi felelőtlenségnek, amikor önök a magasabb adókat, a magasabb terheket (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból: Idő!), az eladósodást a felelőtlenség szóval próbálják az ellenzékre hárítani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és azt a kormányzati felelősséget, amire önök négy évet kaptak, azt pedig nem kívánják gyakorolni.

Ez az igazi felelőtlenség, miniszterelnök úr! (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)