Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Bauer Tamás képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A benyújtott törvényjavaslatot a Szabad Demokraták Szövetségének országgyűlési képviselőcsoportja a frakcióülésen megvitatta, és arra a következtetésre jutott, hogy nem tudja támogatni.

Az a rendkívül rövid idő, amelyet a napirendi ajánlás tartalmaz, nem teszi lehetővé, hogy ennek az álláspontnak minden oldalát kifejtsem, ezért a 2. §-ra, a 2. § méltatására szorítkozom. Ez a bizonyos 2. § azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a választási eljárási törvényben jelenleg jelöltenként kampánycélra fordítható összeget a jelenlegi 1 millió forintról 2 millió forintra emeli. Azt gondoljuk, hogy ez a változtatás ilyen módon nem indokolt, nem helyes.

Ebben a ciklusban is többször foglalkoztunk, többször foglalkozott az Országgyűlés olyan javaslatokkal, amelyek az érvényes párt- és kampányfinanszírozási rendszer felülvizsgálatára irányultak. A képviselőtársaim is tudnak róla, az Állami Számvevőszék több alkalommal jelezte, hogy a hatályos rendszer nem megfelelő, nem ad módot megfelelő és megbízható ellenőrzésre.

Mi úgy gondoljuk, én személy szerint is úgy gondolom, az Országgyűlésnek feladata lenne, hogy egy tisztességes, korrekt, jól ellenőrizhető pártfinanszírozási rendszert alakítson ki, a helyett a rendszer helyett, amely egészen más körülmények között, a magyar demokrácia születésekor, 1989 körül alakult ki. Erre vonatkozóan konkrét javaslatokat is tettünk az SZDSZ-ben. Korábban én tettem egy átfogó javaslatot, néhány hónappal ezelőtt pedig Hack Péter és Szent-Iványi István nyújtott be egy olyan korrupcióellenes javaslatcsomagot, amely többek között a kampány rövidítésével, szűkítésével és a kampánykiadások világosabb meghatározásával tett volna lehetővé ebben a kérdésben előrelépést. Ezeket a javaslatokat az Országgyűlés napirendjére sem vette.

Ezzel szemben most az alkotmányügyi bizottság előjön egy olyan javaslattal, amely semmit sem tesz abban a tekintetben, hogy világosan körülhatárolja például azt a kérdést, mi tekintendő kampánykiadásnak, és mi nem. Semmit sem tesz annak érdekében, hogy a legális, nem legális és féllegális, a fehér-, fekete- és szürkepénzforrások között világos különbséget tegyünk; csak annyit tesz, hogy az eddigi 1 millió forintos fölső határt 2 millió forintra emeli.

Talán emlékeznek még rá, tisztelt képviselőtársaim, hogy a székesfehérvári időközi választáson kimutatható volt az, hogy több párt is ezt az 1 millió forintos határt többszörösen túllépte, de egyébként a 2 millió forintos határt is. Azt gondolom, hogy ez a változtatás indokolatlan, képmutató változtatás, hiszen a 2 millió forintot sem fogják betartani azok a pártok, amelyeknek volt módjuk sokfelől összeszedni mindenféle módon sok-sok pénzt a kampányra. Ugyanakkor az az üzenete, hogy azt a korlátot, amely eddig volt, az előterjesztő lazítani akarja, fel akarja emelni. Mi ezt ebben a formában nem tartjuk elfogadhatónak, nem tartjuk indokoltnak, nem támogatjuk.

További probléma, hogy minderre néhány hónappal a választások előtt kerül sor, akkor jutott eszébe a tisztelt előterjesztőnek. Mi azt gondoljuk, hogy réges-régen az Országgyűlésnek lépnie kellett volna ebben a kérdésben, a pártfinanszírozás és a kampányfinanszírozás szigorúbb, korrektebb, ellenőrizhetőbb szabályainak a megalkotásában. Mi meg is tettük erre a kezdeményezést. A Fidesz nem volt hajlandó erről az Országgyűlésben tárgyalni, a javaslatainkat napirendre sem volt hajlandó venni. Ez a megoldás semmire sem jó, ez a megoldás csak félrevisz.

Szeretném hozzátenni, hogy az 1. §-t sem tartjuk ebben a formában támogathatónak. Esetleg egy következő vagy ismételt felszólalásban még ezt is meg fogom indokolni.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Fenyvessy Zoltán képviselő úrnak, a MIÉP képviselőcsoportjából; őt követi majd Lezsák Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm. Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnálom, hogy azt kell mondanom, hogy bizottsági előterjesztés álcájába bújtatva a két legnagyobb párt érdekeit képviselő indítvány került elénk. Én is elsősorban az előterjesztés 2. §-ával kívánok foglalkozni.

Ugyanis aki előtt még nem lett volna eddig világos, hogy a legnagyobb kormánypárti választási szövetség és a legnagyobb ellenzéki párt a kétpólusú parlament megteremtésére törekszik, az előtt most ez a napnál is világosabb lehet. Miközben a nyílt színen arról vitatkoznak, hogy kié a sajtó és hány százalékban, addig a háttérben egymás között megmutyizzák, hogy a kisebb pártok helyzetéből adódó esélyegyenlőtlenségek a jövőben még nagyobbak legyenek. Kifelé a demokrácia bajnokaiként tüntetik fel önmagukat, közben szép csendesen megegyeznek arról, hogy rajtuk kívül más ne nagyon rúghasson labdába a következő évi választásokon.

Ha már módosítani akarják a választási törvényt, akkor nem az antidemokratikus, hanem a demokratikus irányba illene azt változtatni. Persze a laikus külső szemlélő számára nyilván első látásra aligha egyértelmű, hogy mitől antidemokratikus az, ha a képviselőjelöltekre költhető pénz száz százalékkal megemelkedik. Olyan apróságról nem is kívánok beszélni, hogy az infláció az elmúlt négy évben messze nem érte el a száz százalékot, akkor pedig mi indokolná az előterjesztésben meghatározott mértéket, ha nem lógna ki nagyon az a ronda szőrös lóláb. Hiszen nyilvánvaló, hogy a kisebb pártok nemhogy kettő, de egymillió forintot sem tudnak költeni képviselőjelöltjeikre. Egyrészről a sajtóban is sokkal kevesebbszer kapnak lehetőséget, természetesen kivéve a hivatalos kampánybemutatkozó, minden pártra egységes időtartamú tévéadásokat, de ezenkívül a fizetett reklám során is csak papíron lesz egyforma lehetőségük. A székházeladásokból vagy a privatizációs és bankárkapcsolatokból meggazdagodott pártok a többiek számára behozhatatlan reklámelőnyre tehetnek szert.

Amikor a nagyközönség, ha úgy tetszik, a széles sajtónyilvánosság és a választópolgárok felé kellett mutatni a demokratikus orcát a választójogi törvény módosítására, akkor volt hatpárti egyeztetés, volt külön erre a célra létrehozott bizottság - amelynek összefoglalója egyébként azóta sem, csaknem egy éve nem került az Országgyűlés plénuma elé -, de persze lényegileg nem történt semmi. Pedig lehetett volna akár kisebb a képviselők létszáma, lehetett volna akár kétkamarás is az Országgyűlés, hogy a civil szervezetek, a kisebbségek, az egyházak, a határon túli magyarok is képviselettel rendelkezhessenek; arról már nem is beszélve, hogy jó lett volna a jelenleginél arányosabbá is tenni, növelve ezzel a törvény demokratizmusát.

(18.10)

Tehát amikor egy ilyen fontos törvény módosításáról van szó, akkor nem tudtak megegyezni a nagy pártok; amikor viszont kettőjük érdekéről, akkor rögtön megvan a szándékegység. Se hatpárti egyeztetés, se külön bizottság, hanem a két nagy párt megegyezik, hiszen tudják, hogy a kisebbek hiába tiltakoznak, ha ők egyezségre jutnak egymással, gyakorlatilag azt csinálnak, amit akarnak. És ami szomorú, hogy ezt a megegyezést nem pártelőterjesztésként teszik, hogy mindenki számára nyilvános legyen, miről is van szó, hanem bizottsági előterjesztés álcájába bújtatják.

Ami az előterjesztés többi részét, az 1. és a 3. §-t illeti, azokkal különösebb problémánk nem lenne. Egyértelműen azt mondhatom, hogy azokkal egyetértenénk, hogy a választási iroda tagjai ne csak köztisztviselők lehessenek, mint korábban, hanem azok is, akik kiestek időközben a köztisztviselői karból, megfelelően el tudja látni az önkormányzat ezt a feladatot. Ezzel nincs semmi problémánk. Azt viszont felesleges többletmunkának tartjuk, hogy szoros választási eredmény esetén akkor is kötelező legyen az újraszámlálás, ha azt senki nem kéri, ha az érintettek elfogadják az eredményt. Ezen azonban módosítással még lehetne javítani.

Tehát az 1. és a 3. §-t változtatásokkal el tudnánk fogadni, a 2. § miatt azonban összességében a tervezetet annak alapvető hibája, az esélyegyenlőtlenség növelése miatt nem tudja támogatni a MIÉP képviselőcsoportja.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Tóth András képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

TÓTH ANDRÁS (MSZP, országos lista): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Szeretnék Fenyvessy Zoltán képviselőtársam felvetésére reagálni. Nem tudom, miért vádaskodik a képviselő úr, mert nem hiszem, hogy az indítvány erre alapot adna, különösen azért nem ad alapot, mert egy matematikai tényről van szó, és én szeretném, ha ezt a képviselőtársam megértené, ezért elmondom neki.

Ma olyan a parlament felállása, hogy kétharmados jogszabály esetében akkor van esélye egy ilyen indítvány parlamenti elfogadásának, ha a jelenlegi felállás szerint a Fidesz-Magyar Polgári Párt, illetve a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja ezt támogatja. Ez matematikai tény. A dolog arról szól, abban az esetben van ilyen indítványnak értelme, ha ebben az esetben két igen megvan. Ha nincs két igen, akkor nem érdemes az Országgyűlés elé hozni. Ebben az esetben ez történt meg, semmifajta alku nincs, semmifajta különmegállapodás nincs. Egyébként szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy éppen a képviselőtársa, Balczó Zoltán mondotta rendre mindig, amikor ilyen kérdések felmerültek, hogy kár addig az üggyel foglalkozni, amíg ilyen típusú ügyekben a két képviselőcsoport részéről a szándék nincs meg. Ez nem a többi kijátszása.

Szeretném elmondani önnek ismételten, ha az előbb nem hallotta volna meg, hogy az egymillió-kétmillió forint ügyében akkor vagyunk hajlandók a támogatásunkkal melléállni a javaslatnak, ha a parlamentben ennek az ügynek meggyőző fölénye van. Ha nincs, akkor a magunk részéről ezt megfontolás tárgyává tesszük, hogy támogassuk-e. Tehát én nem hiszem, hogy oka lenne ezt a felhangot az ügyhöz hozzátenni, különösen akkor, ha egy technikai jellegű módosításról van szó, mert az összes többi kérdés, én azt gondolom, alapvetően eljáráson belül is technikai jellegű, és nem tartalommal rendelkező.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Rubovszky György képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én próbáltam világosan fogalmazni, de úgy látszik, hogy nem sikerült.

Volt egy választójogi rendszer felülvizsgálatát előkészítő bizottság. A bizottság közel két esztendőn keresztül rendszeresen ülésezett, és ebben az egy kérdésben alakult ki konszenzus, hogy egymillió forint helyett legyen kétmillió forint a keret; semmi egyéb kérdésben nem tudott a bizottság megállapodni. Tehát igenis, volt hatpárti egyeztetés, a hatpárti egyeztetés nem vezetett eredményre, kizárólag ebben a keretben alakult ki ez a többségi álláspont, de akkor úgy döntöttünk, én is tagja voltam ennek a bizottságnak, hogy ezért az egyetlenegy pontért nem fogunk előterjeszteni törvénymódosítást.

Igyekeztem kitérni arra, hogy a köztisztviselői törvény megváltoztatása miatt nagyban lecsökken azoknak a személyeknek a köre, akik már gyakorlottan vettek részt a választások lebonyolításában, és most a törvénymódosítás miatt ebből a körből kikerülnek.

Ez volt a másik indok, amiért hozzá kellene nyúlni a választójogi törvényhez. A harmadik pedig az MSZP által előterjesztett indítványon alapul, ez a kötelező újraszámlálási kérdés. Ebben is egységes álláspont van. Tehát volt hatpárti egyeztetés, a hatpárti egyeztetés ebben az egy kérdésben hozott eredményt, egyéb kérdésekben nem volt eredmény, most ezen változások miatt indokolt előterjeszteni ezt a törvényjavaslatot.

A másik pedig: én tévesztettem el az időpontot, a köztisztviselői törvénnyel a közszolgálati szerveknél foglalkoztatott korábbi köztisztviselők munkaviszonya 2001. július 1-jével történt, tehát rendkívül rövid idő telt el azóta, és ezt a törvényi szűkítést vette észre dr. Kovács Zoltán képviselő úr (Az elnök jelzi az idő leteltét.), és terjesztette elő az indítványát.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Fenyvessy Zoltán képviselő úrnak, a MIÉP képviselőcsoportjából.

DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm. Válaszolni szeretnék két felvetésre. Tóth András képviselőtársamnak megjegyzem, hogy én tudom, hogy a kétharmados többséghez milyen megegyezés szükséges, tehát nem vagyok matematikus, de idáig még terjed a számtani képességem.

Azt viszont már nem tudom elfogadni, hogy amikor megvan a két meghatározó vagy két legnagyobb párt részéről az akarat, akkor a többi pártot teljesen kihagyják a megbeszélésből, és előterjesztik mint bizottsági előterjesztést. Tehát ne próbáljuk ezt a demokrácia álcája mögé bújtatva előterjeszteni, mert egyáltalán nem volt demokratikus. Tehát lehetett volna úgy csinálni, hogy a két nagy párt ebben megegyezett - mit szólna hozzá a másik négy? De erről szó se volt, hanem, mint derült égből a villámcsapás, hozta a futárposta az előterjesztést. Tehát ez azért így történt.

Azt is mondta Tóth András, hogy itt technikai jellegű módosításról van szó. Én egyáltalán nem így látom. Az nálam nem technika, ha a képviselőjelölteknek adható összeg száz százalékkal megemelkedik. Azt pontosan tudjuk, hogy a volt kormánypárt és a jelenlegi kormánypártok körében lehetnek olyan vállalkozói érdekcsoportok, akik a megfelelő támogatást meg tudják adni ezeknek a pártoknak. Tehát a kisebb pártok, vagy akik nem voltak kormányzati pozícióban, ebből ki vannak rekesztve.

Rubovszky képviselőtársamnak pedig csak azt mondanám, hogy én is tagja voltam annak a választási reformot előkészítő bizottságnak, és pontosan emlékszem, hogy annak az összefoglalója csak az európai uniós választásokra vonatkozó javaslatot tett, semmilyen más javaslatot nem foglalt magában. Tehát a kétmillió felvetődött ugyan a bizottsági tárgyalásokon, de a hat párt által aláírt összefoglalóban, megegyezésben már nem szerepelt, csak az európai uniós választások.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Salamon László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Én most csak Fenyvessy képviselő úrnak arra az észrevételére szeretnék reflektálni, hogy nem volt egyeztetés a pártok között. Ez annyiban valóban igaz, hogy külön a hat párt nem ült le egy úgynevezett hatpárti egyeztetésre, de az alkotmányügyi bizottságban minden párt képviselve van, és mi azt gondoltuk, hogy az alkotmányügyi bizottság megfelelő fóruma lesz ennek az egyeztetésnek.

Sajnálattal kell emlékeztetnem arra a képviselő urat, hogy a képviselő úr nem volt ott az alkotmányügyi bizottság ülésén, tehát ezért nem volt igazán alkalma a bizottságnak erről a kérdésről véleményt mondania, és ezért alakult ki az a helyzet, hogy valóban Balczó képviselő úr az ügyrendi bizottság ülésén ott helyben találkozott a javaslattal. Vannak helyzetek, amikor a bizottsági kereteket is el kell fogadnunk egyfajta egyeztető fórumnak, hiszen a bizottságoknak a funkciója a parlament plenáris ülésének a tehermentesítése, és nagyon sok megállapodás, nagyon sok konszenzus a bizottságban jön létre. Részt kell venni a bizottság ülésein, és akkor nem áll elő olyan helyzet, hogy valaki úgymond a bizottság kereteiben történő egyeztetésből kimaradjon.

Így én végül is furcsállom, hogy a képviselő úr erre hivatkozik, és ezt így akarja beállítani. Ott kellett volna lenni az alkotmányügyi bizottság ülésén.

Köszönöm.

(18.20)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces időkeretben megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Bevallom, hogy a Rubovszky alelnök úr által benyújtott érvelés valóban hézagos, hiszen tényleg az a helyzet, hogy a választási rendszer reformját előkészítő bizottság másban is konszenzusra jutott, ebben a bizonyos európai parlamenti választás ügyében, erre készült is egy határozati javaslat. Ezt a határozati javaslatot a parlament elé terjesztette a bizottság. A szocialista frakció minden héten kéri, hogy ezt végre tűzze napirendre az Országgyűlés, és önök ezt minden héten megakadályozzák..., minden harmadik héten természetesen, tehát az Áder-naptár szerinti héten.

Ezzel szemben itt van ez az elem: erre a részre, én elfogadom, valóban mindenki azt mondja, hogy ezzel önmagában egyet tudna érteni, de azért ez összefügg a pártfinanszírozási, kampányfinanszírozási rendszer más vonatkozásaival, amelyek közül önök ezt az elemet kiragadták - ez így szerintem nem korrekt.

A másik megjegyzés, amit szintén szeretnék megtenni, hogy én ezt az 1. §-t sem tartom helyén levőnek. Amikor önök a köztisztviselői törvényt ilyen módon módosították, emlékezetem szerint a szocialista frakció akkor ezt a módosítást élesen ellenezte - tetszett volna gondolni arra, hogy ennek milyen következménye van! Az azért nem véletlen, hogy a hatályos választási eljárási törvény azt mondja, hogy választási iroda tagja az lehet, aki közszolgálati jogviszonyban van, és nem egyszerű munkavállaló. Ez nem véletlen, ez többletkötelezettséget, többletfelelősséget jelent. Nem lehet azt mondani, hogy miután eszünkbe jutott, hogy kivesszük a dolgozók egy részét a közszolgálati jogviszonyból, s most kiderül, hogy ez milyen problémát okoz, akkor ezt most utólag bemódosítjuk! Én azt gondolom, hogy ez nem helyes eljárás, és ezért szeretném hozzátenni, hogy az első pontot sem tartjuk megfelelőnek.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces időkeretben megadom a szót Rubovszky György képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. (Jelzésre:) A képviselő úr eláll a felszólalási szándékától.

Ebben az esetben kétperces időkeretben Fenyvessy Zoltán képviselő urat illeti a szó, a MIÉP képviselőcsoportjából; és engedjék meg, hogy átadjam az elnöklést Wekler Ferenc alelnöktársamnak. Viszontlátásra!

DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Salamon képviselőtársamnak szeretnék válaszolni: valóban igaza van, hogy nem voltam ott az alkotmányügyi bizottság ülésén - az ülésnek ezen a részén, azért pontosítsuk ezt, mert az ülés egy részén jelen tudtam lenni, az ülés más részén nem. Ez a kis frakció átka, hogy ha egy kis frakcióban egy szál jogász van, akkor időnként futkosni kell, és több feladatot kell ellátni. Remélem, a következő választás után majd több jogász is lesz a MIÉP-frakcióban, és jobban meg tudjuk osztani a munkát, tehát a MIÉP jogásza végig jelen tud lenni a bizottsági ülésen.

De azért gondolom, Salamon László sem gondolta komolyan, hogy a bizottsági ülés helyettesítheti a hatpárti egyeztetést! A bizottsági ülés nem arra való, hogy ott prompt a képviselő kezébe nyomjanak egy indítványt, hogy na, erről most mondd el a véleményedet, ami egy kétharmados törvény! Azért talán nem így kellene működnie egy demokratikus jogállamban az előterjesztések megtárgyalásának! Tehát ha ott lettem volna, akkor is kifogásoltam volna ennek az előterjesztésnek ezt a módját, mert a bizottsági ülés nem tudja helyettesíteni a pártközi megbeszéléseket. Bár tudom, hogy Salamon képviselő úrnak kialakult álláspontja van ez ügyben, és nem nagyon tudom meggyőzni arról az álláspontról, hogy teljesen antidemokratikus volt ez az előterjesztés, amit két párt megegyezése bizottsági előterjesztés formájában tett prompt, azonnali hatállyal a bizottság elé és nyomatott keresztül, hiszen ha a két nagy párt elfogadja, akkor természetesen a bizottság is elfogadja. De én továbbra is hangsúlyozom, hogy a választójogi törvény módosításához szerintünk elengedhetetlen a hatpárti egyeztetésnek legalább a megkísérlése, de ebben az ügyben még az sem történt meg.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Tóth András úr, az MSZP képviselője. Jó estét kívánok!

TÓTH ANDRÁS (MSZP, országos lista): Elnök úr, köszönöm a szót. Fenyvessy képviselőtársamnak szeretném ismét elmondani, megpróbálom talán szabatosan: a két párt megegyezésére nem került sor. A két párt a benyújtás feltételeit teremtette meg azzal, hogy azt mondta, ezt a módosító indítványt általános vitára alkalmasnak tartja.

A második tételem: Fenyvessy úr, ha két pártnak van egyharmad meg egyharmad része a parlamentben, akkor a harmadik egyharmad résszel nyilván nem ők rendelkeznek. Tehát egyszerűen nem felel meg a valóságnak az, hogy ha ön szerint a két párt valamiben megegyezik - szerintem nem egyezik meg -, ezzel a dolog el van döntve. Ebből a szempontból a kétharmadot a két párt nem tudja hozni, tehát a kétharmadhoz szükség van kiegészítőkre is, tehát a kis pártok részvétele az ügy szempontjából valamilyen módon perdöntő.

Megint megerősítem, hogy amennyiben nincs meggyőző többsége a dolognak, akkor mi az álláspontunkat természetesen újra fogjuk értékelni.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Salamon László úr, a Fidesz képviselője.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Elnézést kérek, tisztelt képviselőtársaim, tényleg nem szerencsés dolog szavakon lovagolni, de azért ez elvi kérdés. Azt, ami történt, antidemokratikusnak minősíteni - és én fontosnak tartom, hogy erre reflektáljak -, ezt vissza kell hogy utasítsam!

A Ház törvényes működésének keretei között, a demokratikus, törvényes, alkotmányos szabályaink megtartása mellett került sor erre az előterjesztésre. Aki ezt antidemokratikusnak nevezi, az a demokrácia fogalmával nincs tisztában!

Ha korábban nem lett volna egy olyan széles körű megegyezés, amire Rubovszky képviselőtársam egyébként utalt, és amiről Fenyvessy képviselő úr vissza-visszatérően elfeledkezik, akkor legfeljebb arról lehetne beszélni, hogy itt a két legjelentősebb párt közös javaslatot terjesztett elő, amelybe őket nem vonták be, és ez nekik rosszulesik. Ezt én megértem, és ebben a megfogalmazásban nem találnék éppenséggel kivetnivalót, de ezt azért, mert netán egy előterjesztésbe minden pártot előzetesen ne vontak volna be, ezt nem tették meg, ezt ezért antidemokratikusnak minősíteni nem lehet. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Lezsák Sándor úr, az MDF képviselője.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Az 1. és a 3. §-sal kívánok röviden foglalkozni, és megfogalmazom a Magyar Demokrata Fórum véleményét.

A törvényjavaslat többletmunkát, kötelezettségeket ró a választási irodák tagjaira, emiatt gondoskodniuk kell arról, hogy elégséges számban legyenek olyanok, akik a választási irodák tagjaként a választások idején a választásokkal összefüggő feladatokat képesek lesznek ellátni. Mivel a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény hatálybalépése miatt túlságosan beszűkülhet a választási irodák tagjainak a köre, ez a törvényjavaslat lehetővé teszi azt, hogy a választások előkészítésével, szervezésével, lebonyolításával, a választópolgárok tájékoztatásával és a tárgyi feltételek biztosításával ugyanazokat a személyeket meg lehessen bízni, tehát a közigazgatási szerveknél foglalkoztatottakat, akiknek erre a korábbi választások alkalmával is lehetőségük volt. A módosítás világos célja tehát az, hogy azok a közigazgatási szerveknél foglalkoztatott alkalmazottak, akiknek egy törvénymódosítás következtében a közalkalmazotti jogviszonyuk munkaviszonnyá alakult át, továbbra is részt vehessenek a választásokkal összefüggő feladatok ellátásában.

Egyetértek azzal a javaslattal is, miszerint a javaslat elfogadása esetén újra kell számolni a szavazatokat, ha a két legeredményesebben szereplő képviselőjelölt által elért voksok számának a különbsége az összes érvényes szavazat 1 százalékát nem haladja meg, vagy a különbség kisebb, mint az érvénytelen voksok száma. A módosítás megoldja azt a dilemmát is, ami eddig kis különbségek esetén mindig felmerült, óvjon-e a vesztesnek kinéző jelölt a saját érdekében - ez esetben például egy külföldi személy előtt a sok óvás azt a látszatot kelti, mintha nem lenne minden rendben a választások körül -, vagy pedig legyen természetes dolog a szavazatok újraszámlálása kis különbség esetén. Úgy érzem, ezzel a módosítással erősödik a demokratikus intézményrendszerbe vetett lakossági bizalom, s nem kell bizalmat aláásó vitákhoz, óvásokhoz vagy éppen a sajtónyilvánossághoz fordulni.

Egyetértünk tehát a javaslattal, s támogatjuk azt. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

(18.30)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Fenyvessy Zoltán úr, a MIÉP képviselője.

DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Bár az előbb már úgy gondoltam, hogy nem fogok hozzászólni, Salamon László mégis megihletett, ugyanis kicsit kiforgatta a szavamat. Azt mondta, hogy szerintem antidemokratikus ennek az előterjesztésnek a beterjesztése. Nem erről volt szó. Én azt mondtam, hogy az ebben az előterjesztésben az antidemokratikus, hogy tovább növeli az esélyegyenlőtlenséget, hogy tovább növeli a nagy pártok és a - ha úgy tetszik - kis pártok között amúgy is meglévő anyagi esélyegyenlőtlenséget és a sajtónyilvánosságbeli esélyegyenlőtlenséget. Hogy lehet akkor esélyegyenlőségről beszélni majd, ha, mondjuk, két párt, amely anyagilag most már a megemelt költségvetés alapján megengedheti magának, elborítja az országot az óriásplakátjaival, állandóan láthatjuk a tévében a reklámjaikat, míg a gazdaságilag, anyagilag gyengébb helyzetben lévő pártok ugyanezt természetesen nem fogják tudni megtenni. Reális választási eredmény sem várható akkor, ha nincs reális esélyegyenlőség a választásra fordítható összegek tekintetében, márpedig ez az előterjesztés ezt az esélyegyenlőtlenséget növeli. Én erre mondtam, hogy antidemokratikus.

Ami az előterjesztés módját illeti: természetesen kifogásoltam azt, hogy nem előzte meg hatpárti egyeztetés, de nem arra mondtam, hogy antidemokratikus. Tisztában vagyok vele, hogy a Házszabály minden előírásának megfelel az előírás, nem is próbáltam a Házszabály oldaláról támadni, hanem az etikai kifogásaimat terjesztettem elő. Az antidemokratikus ebben az, hogy a nagy pártok visszaélnek az erőfölényükkel, és megteremtik azt, hogy a kis pártoknak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) lehetőségük se legyen egyenlő feltételekkel ringbe indulni a következő választáson. (Erkel Tibor tapsol.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Salamon László úr, a Fidesz képviselője.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A mostani normál felszólalásomban néhány vitaelemre szeretnék röviden válaszolni. Az egyik Bauer képviselő úr felvetése, nevezetesen: utalt arra, hogy az SZDSZ-nek van egy más elképzelése a kampány finanszírozásával kapcsolatosan. Én most itt csak arra szeretnék egyetlenegy gondolat erejéig röviden rámutatni, hogy mi a különbség az alkotmányügyi bizottság javaslata és az SZDSZ elképzelése között.

Az SZDSZ elképzelése - mint az a 2002-es választásokkal kapcsolatos költségvetési támogatásra irányuló országgyűlési határozati javaslathoz benyújtott módosító javaslatukból is kitűnik - arra irányul, hogy a költségvetésből fordítsanak nagyobb összeget a kampányra, tehát az valójában az adófizetők pénzéből akarja támogatni a kampányt. Itt nem erről van szó. Rubovszky alelnök úr is kiemelte, és ismételten rá kell mutatnom, hogy ez a javaslat nem a költségvetés terhére irányoz elő emelést, nem az adófizetők pénzéből akar több pénzt, több támogatást fordítani a kampányra, hanem arról van szó, hogy a pártok a magukéból fordíthassanak arra többet, amennyiben ilyen eszközökkel, ilyen forrásokkal rendelkeznek - gondolunk itt párttagok támogatására, gondolunk más, a kampányt támogató magánszemélyek adományaira is. Tehát erről van szó, nem a költségvetés terheinek növeléséről.

Ami pedig azt az érvet illeti, amit Fenyvessy képviselő úr mond, hogy ez a kis pártok számára lenne kedvezőtlen és az esélyegyenlőtlenséget növelné, ennek a cáfolatára nem is a saját szavaimmal, hanem Tóth András képviselőtársam szavaival szeretnék felelni, annak a pontos idézésével, amit ő az ügyrendi bizottságban erről a törvényjavaslatról elmondott; ez egyébként számomra azért is lényeges, mert kitűnik belőle, hogy a Szocialista Párt az ügyrendi bizottságban nagyon is karakteresen támogatta ezt az elképzelést, és gondolom, hogy ez a támogatása, érdemét illetően, a Szocialista Párt részéről most is fennáll, függetlenül attól, hogy a Szocialista Párt egyéb pártok támogatásától is függővé teszi az álláspontját.

Idézem Tóth András képviselő úr véleményét: "Ez a bizonyos 2 millió forintra emelése a kampányra fordítható pénzkeretnek, azt gondolom, életszerű, reális dolog, az Állami Számvevőszék is többször foglalkozott ezzel a kérdéssel. Ne csináljunk úgy - mondta Tóth András képviselőtársam -, mintha a valóságot nem akarnánk tudomásul venni! 386 millió forintból egy olyan párt, amely az ország minden pontján, minden egyéni választókerületben jelöltet indít, nem tud egy kampányt megcsinálni. Csinálhatunk úgy, mintha nem így lenne, de így van. Ez most 772 millióra módosul a törvényi előírások szerint."

Ezt azért tartottam fontosnak idézni - gondolom, Tóth András meg fog erősíteni, hogy érdemben ezt továbbra is így gondolja -, mert erről van szó; és miért ne lehetne ezt a gondolatot vállalni nemcsak a Parlament folyosóján, hanem itt a plenáris ülés előtt is? És ebből az következik, képviselő úr, hogy a MIÉP-re - amely párt tudomásom szerint minden választókerületben akar majd jelöltet indítani - is igaz ez; ő sem fogja tudni megcsinálni ezt a kampányt, ha Tóth Andrásnak igaza van, és én nem látok okot, hogy kételkedjem az ő szavaiban, ő sem fogja tudni ezt megcsinálni. Tehát az úgymond kis pártok vagy a kisebb pártok sem fogják tudni megcsinálni ezt a kampányt ebből az összegből.

Tehát ne tagadjuk el a közvélemény elől a valóságot, mert az egyenes út az egyetlen az ilyen, ha tetszik, kényesnek tűnő kérdésekben is, ami korrekt megoldáshoz vezethet.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Bauer Tamás úr, az SZDSZ képviselője.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha már itt Salamon képviselő úr összehasonlítja a kétféle álláspontot, a Fidesz és az SZDSZ álláspontját ebben a kérdésben, akkor legyen szabad két dolgot elmondanom. Az egyik az, hogy az SZDSZ ma itt általam hivatkozott Hack-Szent-Iványi-féle javaslata arra irányul, hogy a kampány legyen olcsóbb, legyen rövidebb, legyen szerényebb és legyen ellenőrizhetőbb. Ezt a javaslatunkat önök napirendre sem voltak hajlandók venni. Ha mármost azt vetjük egybe, hogy az én módosító javaslatom és az önök javaslata között mi a különbség, akkor ezek között nem az a különbség, hogy én azt mondom, hogy a költségvetésből, önök pedig azt mondják, hogy nem a költségvetésből, hanem a pártok saját forrásaiból, azért, Salamon képviselő úr, mert a pártoknak saját forrásai a tagdíjon kívül nincsenek, a pártok azokat a pénzeket valahonnan veszik. A különbség az, hogy én azt mondom: amennyi pénzt a pártok költségvetési pénzből használnak fel, az legyen nyílt, az önök gyakorlata pedig a Bánk bán-modell, amit Tóth András képviselő úr volt szíves itt több alkalommal prezentálni, vagyis: a költségvetési pénzt valamilyen stiklivel juttassuk el valamilyen magánvállalkozóhoz, magáncéghez, amely aztán adományként önöknek azt odaadja.

Tehát önök a burkolt, kerülőutas költségvetési finanszírozást választják, nem abban a nagyságrendben, amit én javasoltam, hanem annak a sokszorosa erejéig, és én az ellen tiltakozom, hogy ezt bármilyen módon legalizáljuk. A Bánk bán-modell ugyanis csak egy példája annak, amit önök nagyban és sok területen űznek, mert ha nem űznék, akkor nem akadályoznák meg azt, hogy a Postabank konszolidációjától az autópálya-építésig az állami pénzek elköltését ellenőrizhesse az Országgyűlés. Önök azonban ezt következetesen, évek óta megakadályozzák, önöknek itt takargatnivalójuk van, tehát közpénzt juttatnak magánközvetítéssel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) pártzsebbe. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Takács Imre úr, az MSZP képviselője.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Én nem szoktam ilyen pártcsatákba belemerülni itt a Házban, de most kénytelen vagyok. Fenyvessy képviselőtársam egyenlőségjelet tett a választási kampánnyal kapcsolatban a két nagy párt vonatkozásában. Nincs egyenlőségjel. Nincs egyenlőségjel, mert mi a kampányban már ebben a pillanatban hátrányt szenvedünk el. Hiszen akkor, amikor a televízióban, a rádióban a sok szempontból helyes Széchenyi-terv állandóan hangoztatásra kerül, kiemelten foglalkoznak vele, amikor akármikor bekapcsolja az ember a televíziót, a rádiót, erről van szó - és ez nyilván az adófizetők pénzéből megy, a Széchenyi-terv heti reklámja durván 100 millió forinttal ér fel -, akkor nekünk, az MSZP-nek ezek a lehetőségek nincsenek meg, Fenyvessy képviselőtársam.

(18.40)

Nem lehet a két nagy pártot egy helyzetbe hozni ebből a szempontból, mert már elhúzott tőlünk a Fidesz a kampányban a különböző, néha jól sikerült reklámjaival, de ezek nem mindig komplexen jelennek meg.

Vagy ne beszéljek többet, A Hét műsorát én nem szoktam nézni minden alkalommal, véletlenül megnéztem a 25-ei műsort. Hát, ha az nem kampány volt, akkor én a római pápa lányát elveszem feleségül!

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Fenyvessy Zoltán úr, a MIÉP képviselője.

DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Takács képviselő úrnak válaszolnék, hogy én is szoktam ilyen elemzéseket olvasni, hogy mely pártok milyen gyakran szerepelnek a sajtóban, akár az írott, akár az elektronikus sajtóban. Takács képviselő úr azt mondja, hogy nincs egyenlőség. Én az egyenlőségjelet nem a sajtóbeli egyenlőségre, hanem az anyagi lehetőség egyenlőségére hegyeztem ki, ha úgy tetszik.

De ha már a sajtóbeli egyenlőségnél tartunk, akkor képzelje el, kedves képviselőtársam, hogy milyen esélyegyenlőtlenség van, mert én azt a rendes felszólalásomban már elmondtam, hogy a sajtóbeli esélyegyenlőtlenség mellett ez még tovább növeli az anyagi esélyegyenlőtlenséget is. Ugyanis azokban a kimutatásokban, amelyekre ön is hivatkozik, és amelyekben látszik a pártok megnyilvánulási lehetősége, csak megjegyezem, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja a parlamenti százalékarányánál is alacsonyabb, tehát az 5,5 százalékos MIÉP körülbelül 2,8-3-3,5 százalékos, mikor milyen arányban szerepel a sajtóban.

Tehát már van a sajtóban egy esélyegyenlőtlenség, és akkor képzelje el, képviselőtársam, hogy ha ez az esélyegyenlőtlenség, amit most kifogásol, még anyagi esélyegyenlőtlenséggel is párosul: dupla teher azokra a pártokra, azokra a ma kisebb pártokra... - de egyik párt ma kicsi és holnap nagyobb, volt már ilyen '90 óta a választások során, hogy egy kis pártból nagy lett, nagy pártból kicsi lett. Tehát nem volna szabad megteremteni azt, hogy egy egyszerű esélyegyenlőtlenség, ha úgy teszik, egy halmozottan hátrányos esélyegyenlőtlenséggé változzon. Ez az előterjesztés pedig ezt teremti meg.

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Takács Imre úr, az MSZP képviselője.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Ház! Fenyvessy képviselőtársam, ez már anyagi esélyegyenlőtlenség, amiről én szóltam, mert nyilvánvaló, hogy nekünk nincs lehetőségünk olyan hangzatos és nem mindig reális képet festeni a médiában különböző eredményekről, mint amit a kormány tesz. Ezt nyilvánvalóan nem a kampánypénzből teszi - ugye? -, hanem más forrásból; akkor ez már anyagi esélyegyenlőtlenség a kormánypárt javára és az MSZP kárára. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Miután több felszólaló nem jelentkezett, megkérdezem Rubovszky György urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Én nem kívánom az időt húzni, gyakorlatilag minden érv pro és kontra elhangzott. Nyilvánvalóan a törvényjavaslatnak lesz részletes vitája, ahol ezt folytathatjuk tovább.

Változatlanul kérem a Házat, a többséget a támogatásra. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vita lezárására, a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében ma este, az ülésnap végén kerül sor. A részletes vitára bocsátásra holnap, a részletes vitára pedig pénteki ülésnapunkon kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/4192. számon, a bizottságok együttes ajánlását T/4192/26. számon kapták kézhez.

Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, van-e kijelölt bizottsági előadójuk. (Nincs ilyen jelzés.) Jelentkezőt nem látok.

Felkérem a képviselőket, hogy a részletes vita során a Házszabály rendelkezései szerint ismertessék álláspontjukat, azaz a vitában kizárólag a módosító javaslathoz vagy a módosító javaslattal érintett részhez lehet hozzászólni. A felszólalásuk kezdetekor, kérem, jelöljék meg azt a módosító javaslatot, amelyről ismertetni kívánják álláspontjukat.

Megnyitom a részletes vitát az ajánlás 1-21. pontjaira. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni ötperces időkeretben.

Megadom a szót Bauer Tamás úrnak, az SZDSZ képviselőjének.