Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Ház! Az interpellációk, kérdések, azonnali kérdések végéhez érkeztünk. Folytatjuk a munkánkat.

Soron következik a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Gulyás Gergely képviselő önálló indítványát T/2672. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Gulyás Gergely képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, nem kötelezően, de maximálisan 20 perces időkeretben.

GULYÁS GERGELY (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Miután a javaslat igen rövid, ezért nem fogok élni a rendelkezésre álló időkerettel.

Tisztelt Országgyűlés! A javaslat egyetlenegy világos célt szolgál, azt, hogy Magyarország új alaptörvénye a számozását tekintve, a megjelölését tekintve se illeszkedjen be más egyéb jogszabályok sorába. Ezért a javaslat elfogadása esetén Magyarország alaptörvényeként lesz lehetőség az új alaptörvény megjelenítésére, és emellett még szerepelne a kihirdetés napjának a dátuma. Tehát ezt szolgálja a javaslat.

A rosszemlékű, '49. évi XX. törvényt szeretnénk leváltani, és nem szeretnénk hasonló számokat a helyére. Ez is kifejezi a jogrendszerben elfoglalt, kiemelt szerepét az alaptörvénynek. Ezért kérem, hogy a részben szimbolikus, részben pedig ennek megfelelő technikai módosító javaslatot szíveskedjenek támogatni.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíván-e valaki felszólalni. (Jelzésre:) Répássy Róbert államtitkár úr!

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány támogatja az önálló képviselői indítvány elfogadását. Szeretném megjegyezni, hogy az előző kormány idején az akkori Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium egy jogszabály-szerkesztési rendeletben az alkotmány speciális megjelölését írta elő, mert már akkor észlelte a korábbi tárca, hogy az alkotmány megjelölése az általánostól eltérő szabályok szerint kell hogy történjen.

Erre a korrekt megoldás az, hogy magát a jogalkotási törvényt változtatja meg az Országgyűlés, a jogalkotási törvényben kezeli különleges megjelölésű jogszabályként az alaptörvényt. Erről szól Gulyás Gergely indítványa. Ennek a különleges megjelölésnek felelne meg az az indítvány, az a normaszöveg, amelyet Gulyás Gergely képviselő úr benyújtott. A jövőben tehát az alkotmányt vagy alaptörvényt - ahogyan majd az Országgyűlés elfogadja, alkotmány néven vagy alaptörvény néven - a címével és a kihirdetés napjával fogja megjelölni a Magyar Közlöny, egyáltalán így fog a jogtárban szerepelni, ha elfogadja a tisztelt Ház Gulyás Gergely javaslatát.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Most az írásban előre bejelentkezett felszólalók hozzászólásaira adok lehetőséget, elsőként Vas Imre képviselő úrnak, a Fidesz frakciójából.

DR. VAS IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A jelenleg hatályos jogunk is éles különbséget tesz az alkotmányozás, illetve az alkotmányozó hatalom, valamint a törvényhozó hatalom között. Ez a különbség nemcsak az elfogadáshoz szükséges képviselők számában jelenik meg. A jelenlegi alkotmányunk a 19. § (3) bekezdésének a) pontjában az alkotmány megalkotására, míg ugyanezen bekezdés b) pontjában a törvények alkotására hatalmazza fel az Országgyűlést.

Egy másik különbség, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmányt, illetve annak módosításait nem vizsgálhatja felül. Ugyancsak különbség, hogy az alkotmány népszavazásra és népi kezdeményezésre vonatkozó rendelkezései tekintetében nem lehet népszavazást tartani.

Az előttünk fekvő, T/2672. számú törvényjavaslat célja, hogy a jogszabály megjelölésében is különbséget tegyen az alkotmány, illetve a végrehajtására, illetve az átmeneti rendelkezésekre vonatkozó jogszabály, illetve a törvények között. Ezért, hogy ez a különbség megvalósulhasson, kérem képviselőtársaimat, hogy szavazatukkal támogassák a javaslat elfogadását.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr következik, Jobbik.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat egy fontos, megkerülhetetlenül lényeges részét képezi annak a folyamatnak, amit az alaptörvény vitája jelent.

Egyrészt nagyon örülünk a Jobbik-frakció nevében annak, hogy végre a kormánykoalíció rádöbbent arra hosszú idő, sok-sok érvünk után, hogy ami itt folyhat a Házban, az nem nevezhető alkotmányozásnak, hanem csak és kizárólag alaptörvény megalkotásában lehet gondolkodni, és alaptörvény megalkotása esetén érvényesülhet az az elvárás, amit már oly sokszor kifejtettünk a vita során, amely szerint a történeti alkotmányunk egészének az érvényre juttatásában csupán egy elem lehet az alaptörvény megalkotása, ami egyrészt a jogfolytonosság biztosításának garanciáját adja, és egyben intézményrendszerében jogok és kötelezettségek foglalatában a modern kor követelményeinek megfelelően újra tudja éleszteni a Szent Korona-tan elveit.

(17.50)

Az előttünk fekvő törvényjavaslat egy fontos felvetést tartalmaz, mégpedig azt a kérdést kell igazából kitárgyalnunk ennél a napirendi pontnál, hogy helyes-e egyáltalán az alaptörvény elfogadása körében az 1949. évi XX. törvényben foglalt felhatalmazásra hivatkozni. Ugyanez a probléma köszön vissza az alaptörvény-javaslat zárórendelkezései között; ott is az elfogadás felhatalmazó rendelkezését az egyébként a Nemzeti hitvallásban nagyon helyesen érvénytelennek tekintett 1949. évi XX. törvény rendelkezésére alapítja. Ez feloldhatatlan ellentmondás. Azt üdvözöljük, hogy a kormánytöbbség elindult az úton a javaslat ilyen tartalmú kialakításával a történeti alkotmány teljes körű helyreállítása felé, azonban mégiscsak megállt félúton, mert az elfogadáshoz szükséges legalitási környezetet ugyanakkor arra a helyesen érvénytelennek tekintett alkotmányra alapozza, amely szükségképpen nem lehet legitim forrása egy teljes körű joghelyreállítást vállaló országgyűlési határozathozatalnak.

Éppen ezért nem kerülhető meg az a kérdés, hogy ezek után mi lehet a helyes megoldás, mi a feladvány megoldása, hiszen - nagyon helyesen - tagadjuk az 1949. évi XX. törvény, a kommunista alkotmány érvényességét, ez nagyon helyesen kimondásra kerül a Nemzeti hitvallásban, de akkor mi lehet a forrása a legalitási és a szükséges jogszabályi hierarchiában elhelyezhető, kellő felhatalmazást adó forrása az alaptörvény elfogadásának.

Meggyőződésem szerint egy olyan önálló jogszabály alkotására volna szükség, amely erre a specialitásra tekintettel van. Ennek a jogszabálynak a megalkotásánál viszont egyértelműen vissza kellene nyúlni a korábbi jogrendünk egyik sarkalatos és jelentős törvényéhez, amellyel egyértelművé tennénk, hogy miért nem eredhet, még felhatalmazási szinten sem rögzülhet az alaptörvényben vagy a jogalkotási törvényben az 1949. évi XX. törvény. Ez a lehetőség benne rejlik a történeti alkotmányunk részét képező 1790-91. évi X. törvénycikkben, más néven a függetlenségi törvényben, amely szerint Magyarországot a tulajdon törvényei és szokásai szerint, nem pedig más tartományok módjára igazgatandó és kormányzandó országnak kell tekinteni.

Ez lehet az a jogforrási alap, amire hivatkozással egy, kifejezetten az alaptörvény elfogadására szabott önálló jogszabályt elfogadnánk. Ez tenné egyértelművé, hogy a ránk oktrojált és utána minket gyarmati tartományként kezelő, a kommunista érában született alkotmány még hivatkozási forrásként sem rögzülhet a magyar jogrendben. Éppen ezért a most előterjesztett megoldás formálisan ugyan helyesnek mondható szándékában, de tartalmában azért nem fogadható el mégsem helyesnek, mert az 1949. évi XX. törvényre hivatkozva kívánja beilleszteni a jogalkotás rendjébe az alaptörvényt.

Azt is el kell mondani, a másik nagyon fontos, sarkalatos kérdése az alaptörvény elfogadásának - amit módosító indítvánnyal be is terjesztettünk -, hogy a most elfogadandó alaptörvény csak és kizárólag népszavazási megerősítéssel juthat el a megfelelő szintre, csak akkor nyerheti el azt a legitimitási erőt, amellyel a vele szemben támasztott elvárásoknak megfelel, és amellyel a módosító indítványaink elfogadása után elnyerheti azt a formát, amellyel méltó lehet arra a történelmi feladatra, amire szánták, szánjuk. Ennek megfelelően ez a javaslat tehát ebben a formájában nem fogadható el, és mindenképpen pontosításra szorul.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Egy kétperces bejelentkezőt látok. Ágh Péter képviselő úr következik, Fidesz.

ÁGH PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A mai nap nem először kerül elő az alkotmány, illetve az alaptörvény kérdése. A napirend előtti felszólalási körben miniszterelnök urat is hallhattuk azzal kapcsolatban, hogy milyen előkészítés előzte meg az alaptörvény elfogadását. Hallhattunk arról is, hogy az országgyűlési választások két fordulója között folyamatosan arról volt szó, hogy mi a tétje a választásoknak, és az új alaptörvény elfogadása is nyilvánvalóan ezek között szerepelt. A választópolgárok annak tudatában rakták a voksukat a Fidesz mellé, hogy felhatalmazzák az itt ülő fideszes és KDNP-s politikusokat arra, hogy megfogalmazzák Magyarország új alaptörvényét. Ezt Gaudi képviselő úr számára szeretném ismét leszögezni. Tehát megvan az a felhatalmazás, amely lehetőséget biztosít erre, és a választópolgárok ennek tudatában hozták meg a döntésüket annak idején a szavazófülkékben.

Mindemellett az előterjesztést csak üdvözölni lehet, hiszen megadja a lehetőséget arra, hogy a beterjesztett alaptörvény ne különböző számozásokkal szerepeljen a jog rendjében, hanem valóban elfoglalja azt a kiemelt szerepet és helyet, amely megilleti. Ezért csak arra tudom biztatni képviselőtársaimat, hogy támogassák és fogadják el az előterjesztést.

Köszönöm a szót. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Schiffer András frakcióvezető úrnak.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Igaza volt miniszterelnök úrnak abban, hogy ritkán találkozunk, és ritkán van módunk itt megvitatni például az alkotmányos kérdéseket. Ez többek között azért van így, mert nemcsak miniszterelnök úr, hanem úgy tűnik, a Fidesz-frakció nagy része is szabadságon van. (Zaj a kormánypártok soraiban.) Így van.

Mielőtt belemegyünk ennek a törvényjavaslatnak a tartalmába, érdemes néhány szót vesztegetni arra, hogy magának az alkotmányozási folyamatnak milyen a megalapozása. Gaudi képviselőtársam megróvólag utalt arra, hogy az 1949. évi XX. törvényen alapul ez az egész folyamat. Valóban érdemes lenne áttekinteni, hogy egyáltalán milyen elvárásaink vannak egy alaptörvénnyel kapcsolatban, függetlenül attól, hogy ezt alaptörvénynek vagy alkotmánynak nevezik.

A mi álláspontunk szerint az egyik legnagyobb hiba, amit el lehet követni egy alkotmányozási folyamatban, ha egy bármilyen matematikai többség, pusztán azért, mert legális lehetősége van arra, hogy alkotmányt hozzon, azt erőből megpróbálja megcsinálni. A gond nem azzal van, hogy adott esetben az ellenzék pártjai - akármekkora arányt is képviselnek - ezzel nem értenek egyet, az igazi problémák a későbbi években, ciklusokban, évtizedekben keletkeznek majd. Arra gondolok, hogy jó lenne, ha Magyarországon lenne egy stabil alaptörvény, jó lenne, ha Magyarországon nem ciklusonként és a széljárás változásai szerint nyúlnának hozzá különböző többséget képviselő pártok az alkotmányhoz. Az a veszély rejlik a mostani alkotmányozási folyamatban, hogy Magyarországon folytonossá válnak majd az alkotmányozási közjogi viták, hiszen ne legyen illúziónk, ez az alaptörvény így megalkotva nem fogja kiállni az idő próbáját, és abban a pillanatban, amint elfogy a jelenlegi többség népszerűsége, változik a széljárás, adott esetben pár ciklus múlva teljesen más pártok lesznek bent a parlamentben; nagyon kétségessé válik, hogy van-e egy olyan széles megalapozottság egy most elfogadásra kerülő alaptörvény mögött, amelyik kiállja az idő próbáját, és nem kell folyton legitimációs kihívásokkal szembenéznie. A konkrét törvényjavaslattal kapcsolatos problémánk részben erre vezethető vissza.

Szeretném megemlíteni, hogy a magyar törvényeknek nemcsak 1949-től, hanem gyakorlatilag a kiegyezéstől - a magyar jogrendben vannak is még a XIX. századból itt maradt törvénycikkek - az volt a hagyományos kihirdetési módja, hogy számozással és megjelöléssel hirdetik ki. Önmagával a kihirdetés napjával történő megjelölés legalábbis meglehetősen különös a magyar jogforrási rendben. Hangsúlyoznám, hogy nemcsak az 1949. évi XX. törvény hatálybalépése óta különös legalábbis az ilyen törvényi megjelölésnek az alkalmazása, hanem egyáltalán az elmúlt százötven évben erre nem igazán volt jogtörténeti példa.

(18.00)

A másik, hogy itt tavaly a parlament elfogadott egy törvényt a jogalkotásról, egészen pontosan egy olyan törvényt fogadott el - a 2010. évi CXXX. törvényt -, amit egyébként ellenzéki frakcióként mi is megszavaztunk. Akkor, amikor jogbiztonságról beszélünk, nem pusztán csak arról van szó, hogy az alkotmány élvezzen egy olyan stabilitást, amit nem teremthet meg pusztán egy parlamenti többség, hanem egy széles társadalmi egyetértés, ahol olyanok egyetértése is be van csatornázva - nemcsak egy ilyen egyoldalú postai kommunikációval -, akik adott esetben nem érzik magukat kellően képviseltetve egy-egy vitában a parlamentben, hanem arról is szó van, hogy az Országgyűlés úgy alkosson meg főként sarkalatos törvényeket, hogy azokhoz ne kelljen rövid időn belül újra hozzányúlni. Tehát igenis, azt önmagában véve is komoly problémának tartom, hogyha a jogalkotás rendjéről szóló törvényt pár hónapon belül az azt egyébként megalkotó parlament újra fölnyitja.

Végezetül, de egyáltalán nem utolsósorban - és ez szorosan kapcsolódik az egész alaptörvénnyel kapcsolatos legitimációs kihívásainkhoz, legitimációs problémánkhoz -, hát, nem lehet azért megkerülni azt a kérdést, amit itt nagyon szépen elvicceltek - azt hiszem, Balczó alelnök úr hozzászólásával kapcsolatban - a kormány vezetői, hogy lássunk világosan: ezt az alaptörvényt az egyébként nyilván a kormánytól független köztársasági elnök április 25-én fogja kihirdetni. Április 25-én, ami történetesen az önök által fülkeforradalomnak nevezett tavalyi második forduló első évfordulója. Én ezt a helyzetet egyáltalán nem tartom viccesnek. Ha itt egy stabil alaptörvényt akar valaki megalkotni, egy olyan alaptörvényt, ami kibír több kormányváltást, kibír több ciklusváltást, kibírja azt, hogy adott esetben a pártszerkezet meg-megújul, át- és átalakul, egész egyszerűen felelőtlenség pusztán egy koalíció, egy pártszövetség győzelmének az évfordulójára alapítani.

Egész egyszerűen ez önmagában ássa alá egy alaptörvény elfogadottságát, ezzel önök megerősítik azokat a félelmeket, hogy az önök számára az egész alkotmányozási folyamatnak az értelme részben a saját politikai emlékművük megörökítése. Önök ezzel a gesztussal azt jelzik, hogy ez az alaptörvény a Fidesz alaptörvénye lesz. Ezt nem az ellenzék mondja, ezt önök mondják ki akkor, amikor ragaszkodnak ahhoz, hogy az önök választási győzelmének az évfordulóján hirdesse ki az elnök, majd ugyanakkor önök a törvény címében kívánják szerepeltetni ezt a dátumot.

Ez, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselőtársaim, óriási felelőtlenség, egész egyszerűen azért, mert ezzel ássák meg azt a legitimációs vermet, amibe nagyon könnyen bele fog hullani ez az alaptörvény egy-két ciklus múlva, és Magyarországnak egy stabil alaptörvényre van szüksége. A stabilitás pedig nem pusztán a beépített különböző furfangos gátakon alapul, hanem például azon is, hogy egy alaptörvény a politikai közösséget megosztja vagy inkább egybefűzi. Olyan alaptörvénye lesz-e Magyarországnak, amelyik pártállástól, világnézettől, társadalmi csoporttól függetlenül minden magyar alaptörvénye lehet? Önök most egy olyan irányba mennek, ahol ebben az alaptörvényben kódolva van az, hogy ez az alaptörvény meg fogja osztani a politikai közösséget, és ez alapvetően ássa alá a jogbiztonságot.

Tisztelt Államtitkár Úr! Valóban jó lett volna, hogyha már az alkotmányozás előtt érdemben beszélünk arról, hogy egyáltalán milyen alkotmányvédelmi klauzulákra van szükség, milyen alkotmányozási folyamat végén születhet meg Magyarországon egy alaptörvény. Azt gondolom, nemcsak korrekt, de szerencsés lett volna, és mindenképpen az alaptörvény időtállóságát szolgálta volna, hogyha még az alkotmányozási folyamatot megelőzően - ahogyan az LMP javasolta - közösen megtervezzük azt, hogy miként lehet az embereket valóban és nem egy ilyen színpadias konzultációval bevonni egy alaptörvény megtervezésébe. Jó lett volna, hogyha az alkotmány stabilitását szolgáló későbbi alaptörvényi rendelkezésekről már korábban vita zajlik ebben a Házban, az alkotmányozási folyamatot megelőzően. Egész egyszerűen nem szerencsés, hogyha az alkotmányozási folyamatra vonatkozó szabályokat egy füst alatt magával az alkotmányozással együtt vitatja meg a tisztelt Ház.

De még egyszer és végezetül szeretném azt rögzíteni, hogy még az ilyen apró, szimbolikusnak tetsző változtatásoknál is óriási az önök felelőssége, hiszen nem pusztán az önök népszerűsége vagy népszerűtlensége, vagy az ellenzék aktuális politikai pozíciója forog kockán, mert azt gondolom, ezek nem túl lényeges dolgok. Az forog kockán, hogy ezt az alaptörvényt, amit önök ki fognak hirdettetni április 25-én, a magyar társadalom időtállónak és stabilnak tekinti-e, ez fog-e találkozni a magyar politikai közösség egyetértésével ciklusokkal később is. Most önök jó úton haladnak afelé, hogy ez az alaptörvény nagyon rövid időn belül el fogja veszíteni a magyar társadalom egyetértését, nagyon jó úton haladnak afelé, hogy az alaptörvény stabilitásának az aláásásával a jogbiztonságot is aláássák ebben az országban.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Frakcióvezető úr tájékoztatására mondom, hogy 53 jelen lévő képviselő van a kártyák szerint, és ebből 21 a kormánypárti és 32 az ellenzéki.

Répássy Róbert államtitkár úr kért kétperces hozzászólást.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Megragadom az alkalmat, hogy a Lehet Más a Politikával az alkotmányról vitázhatok itt a parlamentben. Tehát örülök annak, hogy a jogalkotási törvény egy apró módosítása kapcsán mégiscsak sikerült becsalogatni az LMP-t az alkotmányozásba, és egyből azzal a felvetéssel szeretnék foglalkozni, amivel ön kezdte, hogy vajon van-e legitimációja a most készülő alaptörvénynek.

Inkább visszakérdeznék, frakcióvezető úr: ön komolyan gondolja azt, hogy az 1949-ben elfogadott 1949-es alkotmánynak vagy az 1989-ben módosított alkotmánynak nagyobb legitimációja van, mint a 2010-ben szabad választásokon megválasztott Országgyűlés által megalkotott új alkotmánynak? Ön komolyan azt gondolja, hogy '49-ben az a bizonyos pártállami parlament több legitimációval bírt, vagy 1989-ben, amely még szintén pártállami választásokon megválasztott Országgyűlés volt, annak több legitimációja volt, mint egy 2010-es választásokon megválasztott Országgyűlésnek? Olvastam ezt az érvelést egyébként úgynevezett jogvédő szervezetek hosszú érvelésében is, és ők azt találták mondani, hogy a '89-es alkotmány bár nem volt tökéletesen legitim, de utána az alkotmánymódosításokkal legitimálták a '89-es alkotmányt. Ez egy érdekes gondolat, szép gondolat, csak hát tudjuk, hogy az utána következő módosítások csak töredékét érintették az alkotmánynak, tehát egyszerűen nem igaz az, hogy '89-ben vagy különösen '49-ben nagyobb legitimitással bírna az alkotmányozó testület, mint most.

Azt hiszem, ez alapvető tévedés, és az önök hozzáállását is jól mutatja, hogy a 2010-es szabad választások eredményét nem fogadják el. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Nem fogadják el azt, hogy a jelen parlamentben akármely párt soraiba választották meg a képviselőket, de mindenkinek joga van az alkotmányozásra.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólások sora következik. Elsőként Lamperth Mónika képviselő asszonynak adom meg a lehetőséget.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A rendes hozzászólásom elején szerettem volna elmondani egy olyan kérdést, amivel kapcsolatban itt most Schiffer képviselő úr és az államtitkár úr reagálása is előrehozta ezt a szándékomat.

Nevezetesen azt, hogy tudom, politikai reklámokokból hangsúlyozzák azt a fideszes képviselők - ahogyan ezt tette Gulyás képviselő úr is -, hogy a '49-es alkotmányt a '89-essel megpróbálják összemosni. Miközben azt gondolom - csak segítek a képviselő úrnak -, a rossz emlékű '49-es alkotmányról beszélt, és most Répássy államtitkár úr pedig megpróbálta a kettő legitimációját összehasonlítani, miközben nem lehet. Tehát azt gondolom, hogy '89-ben, amikor az alkotmánymódosítást készítették elő hozzáértő szakemberek egyébként, nagyon széles társadalmi párbeszéd után, hát az a rendszerváltásról szólt. Hát nehogy már ezt meg... (Dr. Répássy Róbert a fejét ingatja.) Lehet ingatni a fejét, persze, képviselő úr. Itt olyan tartalmi kérdések is napirenden voltak akkor - széles körű társadalmi párbeszéd formájában -, ami egy rendszerváltás része: az alapvető szabadságjogok garanciáiról, az egyesülésről, a gyülekezési jogról és egyéb olyan jogosítványokról, amelyek egy demokráciába vezető úton nagyon fontos állomást képeznek. Hát ezt összehasonlítani vagy csúsztatással összevetni, azt gondolom, semmi mást nem szolgál, mint azt a célt, hogy most a saját legitimációs deficitjét próbálja valamilyen módon a Fidesz megmagyarázni.

Nem arról van szó, hogy jogi értelemben az önök kétharmadával ne lehetne alkotmányt elfogadni. De hogy politikai értelemben ciki, ezt önök is érzik. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Erről szól az a sok-sok csábító, kedves mondat, aminek persze lehetetlen a mai politikai viszonyok között - az önök által teremtett viszonyok között - megfelelni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

(18.10)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólás, Schiffer András frakcióvezető úr.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Most visszakérdezhetnék, államtitkár úr: ön komolyan gondolja, hogy szembeállítottam a '49-es alaptörvényt és módosításait a most készülő alkotmánnyal legitimációs szempontból? Ezt mondtam ön szerint? (Dr. Répássy Róbert: Igen.) Én nem ezt mondtam. Akkor szeretném önt helyreigazítani, nem ezt mondtam.

Tegyük akkor tisztába a dolgot, államtitkár úr! Akik arról beszéltek, mi nem beszéltünk erről, önök arról beszéltek május óta, hogy új alkotmány kell. Sokan ebben az országban, nem gondolom, hogy akárcsak annyian is, mint ahányan önökre szavaztak, de valóban voltak vélemények, főleg 2006 őszétől kezdve, akik azt mondták, hogy az ország sok-sok bajáért, morális válságért ez az alkotmány, a '49. évi XX. törvény felelős. Ezt a vitát szerintem most nincs is idő lefolytatni, mert szerintem nem is túl fontos.

A helyzet az, hogy azoknak, akik szerint azért van szükség új alaptörvényre, mint ahogy most ön is elmondta, a választási kampányban ezt elfelejtette elmondani, mert paktumokról szólt a '89-es alkotmányozás, és nem szeretnék abba belemenni, hogy milyen társadalmi egyeztetés volt '89 nyarán, mert szerintem ez a vita valóban messzire vezetne, azoknak éppen hogy nem szabad elkövetni a 20 éves hibát. Ha önök szerint pontosan az a baj a jelenlegi alaptörvénnyel, hogy nélkülözte a valós társadalmi egyeztetést, és az emberek feje felett született, pontosan önöknek, akik ezt vallják, kéne még inkább arra odafigyelni, hogy az új alaptörvény ne nézzen szembe ugyanúgy a születése pillanatában egy óriási legitimációs deficittel. Önök nem erre kaptak felhatalmazást. Tudja, mire kaptak felhatalmazást, államtitkár úr? Idézem az önök választási programját, ami része a kormányprogramnak: "A jogállami keretek között elfogadhatatlan, hogy parlamenti többsége birtokában a kormány alkotmánysértő törvények sorával bizonytalanítsa el állampolgárait, sodorja veszélybe a jogbiztonság alapelvét."

Ilyenekre kaptak önök felhatalmazást. Ebben a programban szó nem volt alkotmányozásról, és szó nem volt az önök alkotmányozási elveiről. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Répássy Róbert államtitkár úr, kétperces.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm. Frakcióvezető Úr! A délutáni vita már részben tartalmazta ezt a kérdést miniszterelnök úr felszólalásában és a rá adott válaszokban, hogy mennyiben volt a választásokon feltett kérdés az, hogy alkotmányozó felhatalmazást kap-e a győztes párt vagy győztes pártszövetség. Szerintem ez elég világos volt a választásokon.

Azt természetesen nem kell önnek külön magyaráznom, mert ön pontosan jól tudja, hogy a legitimáció alatt részben a legalitást, a törvényességet értjük, részben pedig a politikai legitimációt, amit én nem tudok másnak nevezni, mint egy demokratikus felhatalmazás. Ön azt fejtegette, hogy lehet, hogy a legalitás megvan, de ez a fajta politikai legitimációja nincs meg. Még egyszer visszakérdezek: miért gondolja azt, hogy 1989-ben a demokratikus felhatalmazása megvolt az akkori parlamentnek arra, hogy megváltoztassa a '49-es alkotmányt? Merthogy 1949-ben nem volt meg a demokratikus felhatalmazás, ezen jó, ha nem is vitatkozunk. De az, hogy '89-ben megvolt-e a demokratikus felhatalmazás, ebben kételkedem, sőt kifejezetten az ellenkezőjét állítom; nem vitatva azt egyébként, hogy az a paktum, ami akkor született, valóban sokkal demokratikusabb alkotmányt eredményezett, mint a '49-es alkotmány.

De lám, lám, a '89-es alkotmányozók is tudták, hogy egyszer el kell következni egy pillanatnak, amikor a demokratikus felhatalmazás is meglesz, hiszen azt írták a preambulumba, hogy Magyarország alkotmányát addig, átmenetileg így állapítják meg, amíg majd a végleges alkotmányt egy demokratikus választás után létrejött parlament el nem fogadja. Nos, az megint csak egy történelmi tény, hogy az elmúlt országgyűlések nem alkották meg ezt az új alkotmányt, de ez semmit nem von le abból, hogy az 1990. május 2-a utáni parlamenteknek elvileg megvolt a demokratikus felhatalmazásuk arra, hogy új alkotmányt fogadjanak el, mint ahogyan ennek a mostaninak is megvan.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólás, Ipkovich György képviselő úr, MSZP:

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt államtitkár úrnak szeretném mondani, hogy tévedett, amikor azt mondta, hogy nem volt alkalma alkotmányos vitát folytatni ebben a teremben. Volt alkalma! Az elmúlt időszakban tíz alkotmánymódosításon estünk túl, és mind a tíz alkalommal ebben a teremben vitát folytattunk erről a kérdésről. Sőt továbbmegyek, a jelenlegi törvény módosításáról is vitát folytattunk annak idején, és talán tetszik emlékezni, hogy a fő kifogásunk az volt, hogy ebben a törvényben írtakkal szögesen ellentétes magatartást tanúsított a tisztelt kormányzati többség, például a visszamenőleges jogalkotás terén, például az Alkotmánybírósággal kapcsolatos hatásköri viták terén.

Sőt továbbmegyek, az alkotmányozási folyamatban is úgy a Szocialista Párt, mint az LMP részt vett egy bizonyos ideig. Addig vett részt, amíg nyilvánvalóvá nem vált, hogy nekünk pusztán a statisztaszerepet tetszettek szánni ebben a folyamatban, érdemleges, tényleges észrevételeinket figyelmen kívül hagyták. Ez volt a konkrét oka, hogy elhagytuk az alkotmányozási folyamatot. És egyetértek Schiffer képviselőtársammal abban, hogy ezt eredményezi, hogy ennek az alkotmánynak az időtállósága bizony nagyon megkérdőjelezhető, egyre inkább megkérdőjelezhető.

Az önök hatalmának elmúltával el fog múlni ez az alkotmány is, ha ez az alkotmányozási folyamat továbbmegy. Ezért úgy gondolom, az önök jól felfogott érdeke a konszenzuskeresés és az arra való törekvés ebben az alkotmányozási folyamatban.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Azt kérem képviselőtársaimtól, hogy majd a csíptetőt mindenképpen rakják föl, mert a technikusok ilyenkor mindig jelzik, hogy roppant rossz lesz a felvétel, és esetleg az utókor sem pontosan úgy fogja érteni, mint ahogy képviselő úr szerette volna ezt megörökíteni a jegyzőkönyvek számára. Kétperces hozzászólás, Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azért egy kicsit furcsa érzés, hogy most itt két párt részéről is rendkívül heves érveléseket hallunk az egész alkotmányozás folyamatával kapcsolatban, nevezetesen az MSZP és az LMP részéről, akik viszont megtették azt, hogy nem vettek részt ebben a vitában. Most meg egy ilyen pszeudovitát próbálnak lefolytatni. Rossz időben és rossz helyen vannak, ugyanis ennek a törvényjavaslatnak nem ez a tárgya. Ennek a törvényjavaslatnak az a tárgya, hogy vajon az az alaptörvény, amelyre történelmi kötelezettségünk mindannyiunknak, országgyűlési képviselőknek, hogy a visszatérést, a történeti jogfolytonosságunkhoz való visszatérés útját meg tudjuk teremteni, ennek a törvénynek az elfogadásához és felhatalmazásához hogyan tudjuk megtalálni a megfelelő beillesztési pontokat a magyar jogalkotás rendszerébe. Erről szól a dolog.

Itt a politikai szempontok mérlegelését és olyan jellegű szónoklatokat, amelyeket most önök megtettek, igazából azokon a részországgyűléseken tegyék a jövőbben is vagy folytassák, amelyeket most önök itt kitaláltak ahelyett, hogy tényleg a képviselői munkájuknak eleget téve, esküjükhöz híven munkájukat végeznék. Sajnálatos módon többször tapasztaltuk már, főleg az elmúlt nyolc évben, hogy a képviselői eskühöz vagy pedig a magyar nemzet érdekeihez való elkötelezett hűség bizony nem jellemzője a Magyar Szocialista Pártnak, éppen ezért önök jobban tennék, ha ebben sokkal visszafogottabban nyilatkoznának.

Viszont érdemben nem hallottunk érveket egyelőre még azokra a felvetésekre, amelyeket tettünk. Nagyon szeretném, ha államtitkár úr vagy pedig az előterjesztő Gulyás Gergely válaszolna arra, hogy miért kívánják a '49. évi XX. törvényre alapozni az alaptörvény elfogadását, miért helyezik legalitási és legitimációs alapját ennek az egyébként önök által is érvénytelennek nyilvánított dokumentumra.

Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Csak számoltam ötig, hogy levezető elnökként ne szóljak vissza az eskühöz való hűség kapcsán, mert ezek már olyan megjegyzések, amelyek szerintem nem biztos, hogy ilyen általánosításban feltétlenül jogosak és helytállóak egymás tekintetében. Főleg, hogy a televíziós közvetítés után vagyunk, teljesen felesleges ilyen típusú megjegyzéseket tenni.

Módja van Gulyás Gergely képviselő úrnak kétperces válaszában reagálni minderre, hiszen ő következik.

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Én is csak arra szeretném megkérni a Szocialista Párt, illetve az LMP jelen lévő képviselőit, hogy ha már egyszer azt a döntést hozták, hogy nem vesznek részt az alkotmányozás tartalmi vitájában, és emiatt valamilyen kényszeredett lelkiismeret-furdalást éreznek, azt ne itt és most tegyék meg. Nem kell újra elmondani azokat az érveket, amelyek miatt nem vesznek részt. Nem kell érdemi kérdésekbe belebonyolódni az alkotmányozás folyamatába, hiszen azt mondták, hogy ezt nem fogják tenni.

(18.20)

Hogyha mégis tenni akarják, akkor még mindig itt van az alkotmányozás általános vitája, szeretettel várjuk őket, ott mondják el a véleményüket. Most van egy teljesen világos előterjesztés, ez az előterjesztés kizárólag a jogalkotási törvény módosítása, ami arra irányul, hogy az új alkotmányt úgy hívják, hogy Magyarország Alaptörvénye, valamint alatta a kihirdetés dátuma szerepeljen.

Ezzel kapcsolatosan egyedül Gaudi képviselő úr fogalmazott meg kérdést, amelyre, arra gondoltam, viszontválaszban reagálok, de ha már van még egy perc, akkor ezt most legalább részben megteszem. Tehát elég pontos a preambulum szövege a tekintetben, hogy 1990. május 2-ától számítja az alkotmányos rend legitim kezdetét, ennek megfelelően május 2-ától volt Magyarországnak alkotmánya. Tény, hogy ez az 1949-es módosításával jött létre, mi még ezeket a törekvéseket is elismerjük. Nem lehet összevetni azt, ami 1990 előtt volt, azzal, ami 1990 után történt, minden hibája ellenére, ezért azután természetes, az 1990 után is hatályban lévő és a mai napig hatályban lévő alkotmány felhatalmazása alapján fogadjuk el az új alaptörvényt. Mert hogyha nem így tennénk, akkor valóban jogi aggályokat lehetne támasztani a törvényhozás folyamatával szemben.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólás, Schiffer András frakcióvezető úr.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Úgy látszik, nemcsak Gaudi képviselőtársam, Gulyás Gergely sem igazán értette az elmúlt hetekben, hogy valójában mi a problémánk ezzel az alkotmányozási folyamattal; akkor még egyszer elmondom, hátha megértik.

Azt gondolom, egyébként minden egyes törvény esetében, és ez különösen így van az alkotmány esetében, igenis, az eljárási kérdések előznek tartalmi kérdéseket. Mi nem azért nem veszünk részt ebben a folyamatban, mert mondjuk, nem látunk garanciákat arra, hogy a javaslataink beépülnének, hanem azért, mert a feltételekkel van problémánk. Ebből logikusan következik, hogyha a feltételekről vitatkozik egyébként vagy a folyamatnak egy szeletéről vitatkozik a Ház, természetesen ebben a vitában részt veszünk.

Az államtitkár úrnak csak annyit említenék meg, hogy persze, egyébként az is megérne külön néhány kört, hogy azért valóban nem kicsit módosult ez az alkotmány 1990 óta, de jelzem még egyszer: én nem azt a vitát nyitottam föl, hogy legitim-e vagy legitimebb-e az 1949-es és az 1989-es alkotmányozás, mint a 2011-es, pusztán arra a felelősségükre próbáltam utalni, hogy ha 2011-ben pontosan az 1949-es és az 1989-es legitimációs problémák miatt óhajtanak alaptörvényt alkotni, akkor ne kövessék el azt a hibát, ami önök szerint ezt az alkotmányozási szükséghelyzetet előidézte. Ennyit mondtam, nem többet.

Azt pedig én nagyon sajnálom, nincs rá házszabályszerű lehetőség, hogy a miniszterelnöknek napirend előtt az ember még válaszoljon, de önök azt állítják, hogy a két forduló között szó volt arról, hogy alkotmány lesz. Tudja, ki mondta? Nem ön mondta, nem Orbán Viktor mondta - Lendvai Ildikó mondta! Ezek szerint Lendvai Ildikótól kellett az embereknek értesülniük az önök terveiről? Ezt talán mégsem gondolják komolyan! De mondom még egyszer: azon lehet vitatkozni, annak tudatában voltak-e az emberek, hogy önök alkotmányozni akarnak vagy sem. De hogy milyen alkotmányozási terveik vannak, erről szóltak a választási programban? Nem szóltak! Itt van a választási program, mutassák meg, hol vannak ebben az önök alkotmányozási tervei!

ELNÖK: Répássy államtitkár úrnak van módja válaszolni, ugyancsak kétperces.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Én megpróbálok a Gaudi képviselő úr által felvetett kérdésekre szorítkozni.

A képviselő úrnak abban igaza van, hogy a készülő alaptörvény Nemzeti hitvallás című preambuluma kinyilvánítja az 1949-es kommunista alkotmány érvénytelenségét, vagy pontosabban azt nem ismeri el ez a preambulum. Ebben önnek igaza van, de itt ne keverjük össze a fogalmakat.

Természetesen mindenki sajátosan értelmezheti azt a készülő preambulumot, én a magam részéről úgy értelmezem, hogy az 1949-ben elfogadott sztálinista alkotmányról mondja ki az alaptörvény tervezete, hogy azt érvénytelennek tekinti vagy nem ismeri el. Tehát az egészen világos, hogy 1990. május 2-a után az utána következő jogalkotást nem tekinti érvénytelennek az alaptörvény tervezete, 1990. május 2-a után pedig érvényben voltak azok a rendelkezések, amelyek többek között a múlt év végén eredményezték annak a jogalkotási törvénynek az elfogadását, amit most módosítunk. Tehát nincs ebben semmi logikai bukfenc.

Végül is ez a jogalkotási törvény most született, a 2010-es parlamenti ciklusban született egy minden szempontból legitim Országgyűlés törvénye, és ezt kívánja most módosítani Gulyás Gergely képviselő úr. Tehát ő arra hivatkozik ebben a javaslatában, hogy az Országgyűlés az alkotmányozó hatáskörében megalkotott alaptörvényt milyen módon akarja megjelölni, és milyen módon akarja azt kihirdetni.

Tehát én értem, hogy az 1949. évi XX. törvényre hivatkozni anakronizmus, ezt én megértem, de ez a jogszabály a jelenleg hatályos alkotmány és természetesen (Az elnök a hozzászólási idő leteltét jelzi.) a jogalkotási törvény és a hatályos alkotmány alapján készült.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Lamperth Mónika képviselő asszony!

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A szakmai érveimet is el fogom mondani majd a rendes hozzászólásomban, de ha már itt a kétperces hozzászólások során különböző résztémákban vita alakult ki, akkor úgy ítélem meg, ebben részt kell venni, s reagálni kell.

Gaudi-Nagy Tamás biztos, hogy egy csöppet irigykedik az országrészgyűléseink sikerén, hiszen a kazincbarcikai ülésünkön több szocialista képviselő volt ott a teremben egyébként, mint ahány kormánypárti itt, a parlamenti ülésteremben, ahol önök az alkotmányról folytatták a vitát (Zaj a kormánypártok és a Jobbik soraiban.), és nagyon komoly érdemi ügyek... Nagyon fellelkesültek ezen a képviselő hölgyek és urak! Nagyon komoly érdemi ügyek kerültek ott szóba, és parlamenti képviselői munka folyt, hiszen a képviselő esküjében az is benne van, hogy neki a választói akaratot meg kell ismernie, és azt kell kifejeznie, és ehhez nagyon jól illeszkedik ez a munkaforma.

Egy másik dolog, amit a hátralévő 50 másodpercben kívánok kifejteni: szeretnék egy hasonlatot mondani, miért elfogadhatatlan ez a felfogás az önök politikai legitimációjáról az alkotmányozás tekintetében. Orbán miniszterelnök úr azt mondta, hogy a munkavállalókkal és a munkaadókkal folytatott egyeztetés során, egyébként az OÉT tényleges szüneteltetése kapcsán, hogy hiszen az a felhatalmazás, amit a Fidesz kapott, gyakorlatilag a munkavállalók és a munkaadók képviseletére is feljogosítja, és meg tudják azt mondani, hogy mi kell a munkavállalóknak, meg mi kell a munkaadóknak, oszt' jó napot! Én azt gondolom, ez a felfogás az, ami az önök gondolkodásában megjelenik, mert úgy gondolják, hogy egy kétharmados választási felhatalmazás mindent legitimál. A demokrácia nem erről szól (Az elnök a hozzászólási idő leteltét jelzi.), ezért elfogadhatatlan az, amit önök állítanak.

ELNÖK: Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Nagyon jól kifejezi ezt a különleges helyzetet, amit a Jobbik elfogad ebben a vitában, az a reakció, amit most el szeretnék mondani Lamperth Mónika felszólalására, mégpedig azt, hogy mi nagyon támogatjuk egyébként, és nagyon jó ötletnek tartjuk ezt a részországgyűlés-koncepciót, egyetlenegy feltétellel: hogyha végre az elszámoltatás olyan eredményre jutna, hogy ezeket az előzetes letartóztatásban vagy pedig a jogerős ítélet végrehajtása közben tartanák meg önök. (Taps a Jobbik és a kormánypártok soraiban.) Ez a baj, hogy ez egyelőre még nem így van, és amíg nem így van, addig ezt el is fogjuk minden alkalommal mondani, és minden alkalommal rá fogunk mutatni arra, hogy ezt az eltelt egy évet is már sajnos úgy kell megélnünk, hogy egyre inkább, egyre jobban felbátorodnak azok, akik az elmúlt 8 évben lábbal tiporták az alkotmányosságot, úgyhogy ebben a körben, azt hiszem, ezt nem lehetett volna kihagyni. Köszönöm Lamperth Mónikának, hogy ezt a hozzászólást így elmondhattam. (Derültség a Jobbik soraiban.)

Amire viszont érdemben mindenképpen utalni kell, az, hogy miért félutas a megoldás, amit a mostani kormánytöbbség alaptörvény-tervezete felvázol, az valóban kiviláglik ebből a hozzászólásból, amit az államtitkár úr megejtett, mégpedig az, hogy 1990. május 2-ától számítják az új demokrácia és az új alkotmányos rend kezdetét, és ez már egy legitimebb felület, ezen alapulva már lehet az alaptörvényről beszélni. Mi ezt határozottan tagadjuk. Úgy gondoljuk, az elmúlt 20 évben igenis, nem jött létre egy olyan új demokrácia, egy olyan új alkotmányos rend, amely legitimnek lenne tekinthető, mert ha így lett volna, akkor egyáltalán nem lett volna szükség arra, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom létrejöjjön, megfogalmazza a törekvéseit a nemzeti vagyon visszaszerzése érdekében, az igazságtétel érdekében, a megnyomorított, szétvert gazdaság, mezőgazdaság helyreállítása érdekében. Tehát sajnálatos módon igenis, az elmúlt 20 év sem tekinthető legitim forrásnak, ez a probléma, és erre hivatkozni helytelen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(18.30)

ELNÖK: Gulyás Gergely képviselő úr, két perc.

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Schiffer frakcióvezető úr röviden utalt az én felszólalásomra, majd azt követően újra nem az általam benyújtott törvény módosításával foglalkozott. Tény, hogy ezt követően mások is így tettek, sőt most Gaudi képviselő úr is, de neki legalább a javára legyen mondva, hogy egyszer megpróbált a tárgynál maradni. Tehát egyetértek ezzel a szabadelvű ülésvezetéssel, ami lehetővé teszi, hogy teljesen eltérjünk a tárgytól, de akkor viszont egy mondat erejéig most én sem tudok ellenállni a kísértésnek, és reagálnék arra...

ELNÖK: Képviselő úr, kérem szépen, térjen a tárgyra! (Derültség.)

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, az egyenlő mérce szellemében köszönöm szépen a felszólítást, de reagálnék.

ELNÖK: Nem vicceltem, ugyanis ön az expozéjában, illetve utána valamelyik felszólalásában ugyanannyira tért el a tárgytól néhány mondat erejéig, mint egyébként más képviselők.

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Amikor arra hívtam fel a képviselőtársaimat, hogy ahelyett, hogy másról beszélnek, a törvényjavaslatról legyenek kedvesek beszélni. Ha ez tárgytól való eltérés, akkor a többiekre tekintettel egészen szélsőséges elkövetési magatartásokat valósítottak meg, de tudomásul veszem az elnök úrnak a figyelmeztetését.

Röviden utalnék csak itt a legitimációs vitára, ami eddig még a tárgyhoz tartozónak minősült. Schiffer képviselőtársam unos-untalan elmondja, hogy mi ezt a szándékot elhallgattuk, sőt egyenesen vagy Lamperth Mónikától, vagy Lendvai Ildikótól eredeztette azt a szándékot, hogy a két forduló között elhangzott állítólag, hogy mi alkotmányozni fogunk. De egyszerűbb lett volna, ha ezt mondjuk, Orbán Viktortól eredezteti, aki miniszterelnök-jelöltként több helyen többször egyértelműen elmondta, hogy új alkotmányt szeretnénk elfogadni. Tehát hogy ezt a programban a képviselő úr nem találja meg, annak az az egyetlenegy oka, hogy általában egy párt nem szokott olyat ígérni, amit csak kétharmados többség birtokában tud megvalósítani. Tehát több helyen, több alkalommal teljes világossággal Orbán Viktortól miniszterelnök-jelöltként ez elhangzott, tehát e tekintetben talán a politikai legitimációval sincs gond.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Minden bizonnyal ez a második fele is a kétperces hozzászólásának a tárgyalt általános vitához tartozó konkrét tárgyról szólt. Megadom a szót kétperces hozzászólásra Mile Lajos képviselő úrnak, LMP.

MILE LAJOS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Váltakozó hangulatban hallgattam itt a különböző kitéréseket, egyrészt hogy hol lenne a mi helyünk, másrészt amikor Gulyás képviselőtársam a lelkembe látott, és ott lelkiismeret-furdalást vélt felfedezni a tárgyhoz tartozóan szigorúan, vagy amikor Lázár frakcióvezető úr egy tömbházbizalmi buzgalmával utasít bennünket rendre, és a kötelezettségre hívja fel a figyelmet. Csak azt szeretném mondani, hogy ez tényleg nem tartozik a tárgyhoz, és ezt jó lenne abbahagyni, de reagálnom kellett rá.

Az első megjegyzésem, hogy mi nem állítottuk egy percig sem azt, hogy ez a '89-es dokumentum tökéletes lenne, és soha nem állítottuk, hogy nem lenne szükség ennek a korrekciójára. Mi azt mondtuk, hogy természetesen a megváltozott körülményekhez és az eddigi hibákat is figyelembe véve ez folyamatos korrekcióra szorul, de ennek az eljárásrendje nem ez lenne. Azt mondtuk, hogy nincs alkotmányozási kényszer.

A másik: egy kicsikét szómágiában szenvednek a kormánypártok. A '89-es folyamatot egyszerűen elintézik ennyivel, hogy paktum. Ott éppen arról volt szó, hogy abban a mechanizmusban a politikailag ellenérdekeltek is egy asztalhoz ültek, és igyekeztek integrálni mindegyik politikai felet a folyamatba, és megjeleníteni a véleményt. Azért lett időtálló egyébként az az alkotmány - jóllehet utána módosításra szorult -, hiszen már a kétharmados törvények ügyében is kompromisszumra volt szükség, de a dolog működött még akkor is, ha nem volt hibátlan.

A következő, amire már többen felhívták a figyelmet, hogy ha a jövőnek dolgozunk, és egy maradandót akarunk alkotni, akkor az esetlegességektől, a rögtönzésektől, a hiúságtól, a kicsinyességtől meg kellene menteni ezt a folyamatot, tehát itt az időzítések, a teatralitás és a sokszor fölösleges pátosz inkább valóban azt jelzi, hogy nem az eljövendő generációkra összpontosítanak igazán, hanem önmaguknak akarnak itt emlékművet állítani. Ez bizony visszatetszést fog kelteni előbb-utóbb nemcsak a mostani ellenzéki pártokban, hanem a széles közvéleményben is. Ettől óvják maguk, kérem önöket!

Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólás: Ipkovich György képviselő úr, MSZP.

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Most már hosszabb ideje hallgatom Gaudi képviselőtársunk hozzászólásaiban azt a nyilvánvalóan kitapintható szándékot, hogy rendszeresen és súlyosan kívánja megsérteni a parlament egy bizonyos frakcióját és annak tagjait, nevezetesen a Szocialista Pártot, nagy súlyt helyez rá, amely szavai általában reakció nélkül maradnak. Most úgy gondolom, hogy ezt azért teszi, mert miután reakció nélkül maradtak, az a képzet alakul ki benne, hogy helyes, amit csinál.

Tisztelt képviselőtársamnak szeretném a figyelmét felhívni, hogy azok a szavazatok és szavazók, amelyek minket és akik bennünket idejuttattak, semmivel nem alacsonyabb rendűek, mint azok a szavazók és szavazatok, amelyek a tisztelt jobbikos képviselőtársaimat helyezték el a parlamentben, vagy akár a Fideszt, vagy akár az LMP-t. Ezért nagy tisztelettel kérem a tisztelt képviselőtársamat, hogy ha már személyünk miatt nem is, legalább a szavazóink miatt és az önök szavazói miatt is tartózkodjon a jövőben sértő és dehonesztáló kifejezések használatától; de nemcsak emiatt kértem szót.

Vas megyei Gulyás képviselőtársam szavai szerint, ugye, mi úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk az alkotmányozási folyamatot. Azért mondom szó szerint, nehogy az legyen, hogy megint másról beszélek, mint amit a képviselőtársam mondott. Nem mi döntöttünk így, tisztelt képviselőtársam, önök döntöttek úgy, hogy nem veszik figyelembe semmiféle javaslatát, semmiféle indítványát az önöktől eltérő frakcióknak, és ez volt a döntés oka, tehát ezt a döntést először önök hozták meg, ne rajtunk kérjék számon annak a végrehajtását.

Az államtitkár úrnak pedig annyit mondanék, hogy a '89-es alkotmány, bár nem a mostani jogszabályi keretek között született meg, hisz egy társadalmi konszenzust egy nem legitim Országgyűlés hagyott jóvá, pontosan a régi szisztéma szerint létrejött Országgyűlés hagyott jóvá, de annak konszenzus jellegét senki nem vonta kétségbe (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), nem úgy, mint a mostanit.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Következik Szilágyi György képviselő úr kétperces felszólalásra, Jobbik.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Ipkovich képviselő úr, meg akarja sérteni Gaudi-Nagy Tamás - ezt mondta - az MSZP-frakciót. Megsérteni azt lehet, akinek van becsülete, tehát Gaudi-Nagy Tamás nem nagyon tudja (Az elnök csenget.) önöket megsérteni, mert önöknek a becsülete már nincs meg a magyar társadalomban.

Gulyás képviselő úr, felmerült a mai nap folyamán többször, hogy most a Fidesz mondta-e a választások előtt azt, hogy alkotmányozni akar, vagy nem mondta, hogy alkotmányozni akar. Az a probléma, hogy ezen a kérdésen lehet vitatkozni és el lehet dönteni, egy dolog viszont biztos: bármelyik oldalnak van igaza ebben a kérdésben, a végtermék ugyanaz, önök becsapták a választókat. Ha nem mondták, akkor azért csapták be; ha mondták, hogy alkotmányozni fognak, akkor pedig azért csapták be, mert nem alkotmányoznak, hiszen egy alaptörvényt hoztak a Ház elé, egy olyan alaptörvényt, ami ráadásul egy pártnak az alaptörvénye. Tehát itt beszélhetünk mi nemzeti konszenzusról, meg beszélhetünk minden másról, amit önök olyan nagy szavakkal elmondanak, de ez, amit ide hoztak a Ház elé, nem az, tehát ez nem alkotmány. Ha önök azt mondták, hogy alkotmányozni akarnak, akkor is becsapták a választókat; ha meg nem mondták, akkor meg egyértelmű.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Ágh Péter képviselő úr.

ÁGH PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Becsaptuk a választókat? Azért azt gondolom, hogy ezt mind a két frakció nevében, akik beterjesztők voltak, vissza kell utasítanunk. Ha végignéz a tisztelt képviselő úr a rendszerváltás óta működő kormányokon és kormánypárti frakciókon, mindig is azt láthatta, hogy az alkotmányozási szándék megvolt, csak nem mindenkinek volt akkora a felhatalmazása, hogy ezt valósan meg is tudja tenni. Annak idején, 1994 és 1998 között a Magyar Szocialista Pártnak és a Szabad Demokraták Szövetségének volt kétharmada, ők is nekiálltak az alkotmányozás folyamatának, aztán nem jutottak vele semmire.

Mi meg szeretnénk felelni annak a feladatnak, ami már húsz éve várat magára. A mostani alkotmánynak az első sorai között benne van, hogy ez egy ideiglenes alkotmány, a magyar társadalom joggal várta el azt az elmúlt években, évtizedekben, hogy végre ez a kérdés kerüljön orvoslásra. Minden egyes kormány ebben a kérdésben előre akart lépni, nekünk a választópolgárok megadták ehhez a felhatalmazást, és mi ezzel élni szeretnénk.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Schiffer András képviselő úr.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Úgy látszik, hogy Gulyás Gergely beismerésben van, mert most azt mondta, hogy kétharmados törvényalkotási tárgyakról nem kell egy választási kampányban beszélni. Kedves képviselő úr... (Gulyás Gergely: Nem kell a programba beleírni!) Vagy nem kell a programba beleírni, persze, de akkor, kedves képviselő úr, világos, teljesen mindegy, hogy mi az érvelés, ezek szerint elismeri azt, amit én már állítok elég régóta, meg itt többen is, hogy önök a választási kampányban sumákoltak a választópolgárok előtt, önök Gyurcsány Ferenc útjára léptek, és elhallgatták a valódi terveiket, nem bontották ki az igazság minden részletét.

Tisztelt Gulyás képviselő úr, az a helyzet, hogy mi például nem számoltunk azzal, hogy kétharmados többséget szerzünk, ennek ellenére itt van, elolvashatja, április 6-án a közjogi javaslatainkat - amelyeknek a döntő részéhez kétharmados többség kell - ismertettük a választóinkkal.

(18.40)

A Jobbik elmondta, pedig szerencsére nem fenyegette őket az, hogy kétharmados többséget szerezzenek, hogy ők a történeti alkotmányosságot akarják helyreállítani. A szocialisták világosan beszéltek, ők tényleg megmondták azt, amit most nagyon szépen elmondott Ágh képviselő úr, csak nem tudom, miért nem a választási kampányban, hogy ők régóta szeretnének alkotmányt. Valóban ki is dolgoztak egy alkotmánytervezetet, ezt tudták is a magyar polgárok; egy probléma volt vele, hogy nem lehetett belőlük kiperelni, de legalább a szándékról világosan beszéltek.

Egyetlen pártszövetség volt, amelyik erről sumákolt, és utólag, meg az ellenfelek szónoklataiból kell visszavezetni, hogy valójában mit akart, az a Fidesz-KDNP. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Így van!) És önök arról, hogy konkrétan milyen alkotmányozási terveik vannak, ellentétben például az LMP-vel, egyetlen árva szót nem szóltak a választási programjukban.

Azért mondom, Gulyás képviselő úr, a választási programot, mert számtalanszor megkaptuk Lázár Jánostól az elmúlt tíz hónapban a legkülönfélébb törvényhozási tárgyaknál, hogy ez az önök választási programjában benne van, és a fülkeforradalomban a fülkékben az emberek az önök választási programjára húzták be az X-et. Ha ez így van, és az alkotmányozási tervek, ugyanúgy, ahogy az egykulcsos adó, hiányzik ebből a választási programból, akkor mire kaptak önök felhatalmazást? (Az elnök a hozzászólási idő leteltét csengetéssel jelzi.)

ELNÖK: Répássy Róbert államtitkár úr, kétperces.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnök úr, egy kicsit bizonytalan vagyok, mert én élvezem ezt a vitát, de kétségtelenül nem a tárgyról vitatkozunk. De úgy gondolom, hogy ha ilyen súlyos kijelentések hangoznak el, akkor mégiscsak ezekkel szemben érvelni kellene. Az elnök úr bölcsességére bízom, hogy mikor fog megállítani, és mikor mondja azt, hogy...

ELNÖK: Se bölcsességem, se becsületem, úgyhogy már csak az ülést vezetem. Azt csinálnak, amit akarnak. (Derültség és taps a Jobbik padsoraiban.) Köszönöm a nagy tetszésnyilvánítást. (Novák Előd: Végre igazat mondott.)

Jönnek még az én utcámba, képviselő urak! Bocsánat, voltak, mert ott tüntettek a gyermekeim szobája előtt, úgyhogy voltak az én utcámban. (Dr. Répássy Róbert: Elnézést, nem akarom megzavarni az elnök urat. - Derültség.) Vissza az államtitkár úrhoz. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Állítsuk vissza az órát!)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnézést, elnök úr, nem akarom megzavarni a felszólalásommal, de mégiscsak szót adott nekem, megpróbálom befejezni.

ELNÖK: Próbálkozzon nyugodtan! (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Kocsmapolitika.) Alkotmányozunk, urak! Alkalmazkodom a stílushoz. (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból: Ez nem a kocsma, elnök úr.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt képviselőtársaim, szeretnék visszatérni a tárgyra. A tárgy: a benyújtott törvényjavaslat (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Lejárt az idő.) alaptörvénynek nevezi, de egyébként kis "a" betűvel fogalmaz, alaptörvénynek nevezi azt a dokumentumot, amelyet az Országgyűlés az alkotmányozó hatáskörében fogad majd el. Ezen itt éreztem egy vitát, főleg a Jobbik részéről, hogy nem fogadják el azt sem, hogy alkotmányozni joga van-e az Országgyűlésnek, mondván, hogy az alkotmány több, mint az alaptörvény megalkotása. Szerintem az alaptörvény benyújtott változatából kiderül, hogy mi a viszonya az előterjesztőknek az úgynevezett történeti alkotmányhoz, és az írott alaptörvényhez milyen gondolatokat, milyen képzettársításokat fűznek. Tehát én ebben nem látok zavart.

Visszatérve a jogalkotási törvény módosítására, az mégiscsak egy fontos szempont, hogy az alaptörvényt speciális módon hirdessék ki és speciális módon jelöljék meg. Mondom, ez nemcsak bennünk merült fel, hanem a korábbi kormány idején is felmerült; igaz, hogy akkor - valószínűleg alkotmányellenes módon - egy jogszabály-szerkesztési rendeletben, egy igazságügyi rendeletben hirdették ezt ki, de talán ebben a tekintetben nem lehet vita közöttünk, és mondjuk, a szocialisták között. (Az elnök a hozzászólási idő leteltét csengetéssel jelzi.) Nem akartam a szocialistákat itt hivatkozási alapként használni, de a lényeg az, hogy az alkotmány egy speciális jogszabály.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Szóbeli dicséretben részesítem az államtitkár urat, mert a tárgyról beszélt.

A felszólításoknak megfelelően mostantól kezdve szigorúan - azt hittem egyébként, hogy érdemes hagyni a frakciókat, hogy vitatkozzanak, de ha most már a sokadik kritikai észrevételt nyelem be a dolog miatt, akkor mostantól szigorúan - csak a tárgyról beszélhetnek, még az általános vita legszűkebb értelmében is, különben jelzem, kongatok, és elveszem a hangot.

Kétpercesek sora van még hátra. Megadom a szót Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak, Jobbik.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Feladta a leckét, de megpróbáljuk... (Derültség.)

ELNÖK: Kérem, térjen a tárgyra! (Derültség.)

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Éreztem, hogy előbb-utóbb el fogok ide jutni, de személyes érintettség okán viszont mindenképpen el szeretném mondani Ipkovich képviselőtársamnak...

ELNÖK: Most olyan nincs. Ebben a műfajban nincs ilyen a Házszabály értelmében, úgyhogy kérem szépen, a tárgyra térjen.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Annyit viszont a jogszabály kapcsán mindenképpen el kell mondanom, hogy az az elvárás minden képviselővel szemben, és egy ilyen törvényjavaslat megvitatásánál is, hogy képviselői esküjének tegyen eleget, és bizony, én akkor eleget teszek, amikor mindig és mindenkor nem szűnök meg követelni az elszámoltatást.

Úgyhogy ezt Ipkovich képviselőtársamnak is üzenem, hogy lehet, hogy nem tetszik neki, de ezt folytatni fogom.

ELNÖK: Kérem, térjen a tárgyra, képviselő úr!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Miért vagyunk egy olyan helyzetben, hogy ennyire széttagolt az ellenzék, és ennyire széttagolt az ország abban, hogy ezt az egész alaptörvény-folyamatot megítélje? Azért, mert amikor mi tavaly novemberben azt indítványoztuk, hogy alaptörvénynek nevezze a koncepció ezt a javaslatot, amit egyáltalán az asztalra tett és átgondoltak, és mindenképpen át akarnak erőltetni, akkor azt még leszavazták.

Most eljutottak oda, hogy alaptörvénynek nevezik, és most már egyre jobban, úgy látszik, nyitottak arra az érvrendszerre, amit elmondunk, de valahogy mégsem képesek azt megérteni, hogy ahhoz, hogy hiteles, legitim legyen ez a mostani joghelyreállító folyamat, ahhoz el kell szakadni mind a '49-es alapoktól, mind pedig a '89-es alapoktól, mert ha ezt nem tesszük meg, akkor ugyanabban a csapdahelyzetben fogunk vergődni.

És igenis meglett volna, bőven meglett volna a lehetőség arra, hogy a Jobbik javaslatainak sokkal szélesebb körét (Az elnök a hozzászólási idő leteltét csengetéssel jelzi.) már kezdettől fogva fogadják el, ha a négyötödös szabályt nem helyezik hatályon kívül.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Gulyás Gergely képviselő úr, Fidesz, kétperces.

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Gondolkodtam, hogy a fenyegetettség hatására elállok a hozzászólástól, de miután kifejezetten a tárggyal kapcsolatosan is felmerült egy kérdés, röviden erre reagálnék Szilágyi képviselőtársamnak.

Egy alkotmányozási folyamat vezethet egy alaptörvényhez, itt szerintünk semmilyen ellentmondás nincs. Egyébként el lehet vitatkozni az alkotmány és az alaptörvény közötti különbség jelentőségén. Szerintünk is van jelentősége, de azt, hogy alkotmányozás, nyugodtan használhatjuk egy alaptörvényre is. Németországban például egy alkotmányozó tanács volt, ami az alaptörvényt elfogadta, tehát itt semmilyen ellentmondás nincs.

Arra már utalni sem merek, hogy egyébként ezt ígértük, és például az LMP, aki tudhatta a mi ígéreteinkből, hogy alkotmányozni fogunk, nem ígérte meg előre, hogy ők meg távol maradnak, ha mi alkotmányozunk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Szilágyi Péter képviselő úr, kétperces, LMP. Rögtön válaszolni is tud erre.

SZILÁGYI PÉTER (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ígérem, a tárgynál fogok maradni, és konkrétan az elfogadás, illetve a kihirdetés dátumához kapcsolódóan szeretnék egy-két megjegyzést fűzni.

Az április 25-ei dátum nyilván jelzi azt, hogy a Fidesz kétharmados győzelme ezzel vált teljessé, viszont ebben az országban nem csak olyan emberek élnek, és nem csak azokra fog vonatkozni az alkotmány, akik a Fidesz-KDNP-szövetségre szavaztak. Ez egy újabb bizonyíték lehet arra nézve, hogy az egész ország alkotmányára nem kívánnak önök lehetőséget teremteni, illetve nem is törekednek arra, hogy ez mindenki alkotmánya legyen.

Még egy megjegyzésem lenne. Ma délután a miniszterelnök úr azt mondta, hogy az április 25-ei dátumot mi indokolja: ő azzal indokolta, hogy ez a feltámadásnak, a megújulásnak az időpontja. Nálam teológiában sokkal szakavatottabb emberek is ülnek ebben a teremben a kereszténydemokraták sorában, de nekem mégis mintha az lenne a halvány emlékem, hogy (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból.) a feltámadás mintha vasárnap történt volna és nem hétfőn, ezért javaslom a tisztelt kormánypártiaknak, hogy adjanak be egy olyan módosítót ehhez a javaslathoz, hogy április 24-e legyen ez a dátum.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Bár Balog Zoltán székében ül, pontosabban ugyanazt a széket használják, de természetesen egy másért felelős államtitkár, Répássy Róbert államtitkár úr, kétperces hozzászólás.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Megint csak bizonytalan vagyok, hogy mi tartozik a tárgyhoz, de visszatérek az alkotmányhoz, az alkotmányozáshoz és az alaptörvényhez, mert itt felmerült, hogy ezek a fogalmak a Gulyás képviselő úr által benyújtott javaslatban nem teljesen tiszták.

Az én megítélésem szerint a történeti alkotmánynak is voltak olyan elemei és vannak is olyan elemei, amelyeket a mindenkori Országgyűlés fogadott el, tehát az Országgyűlés akkor a sarkalatos törvényeiben a történeti alkotmány részét képező dokumentumokat fogadott el. Tehát ne féljünk attól, hogy az Országgyűlésnek van alkotmányozó hatásköre. Egy kicsit azoknak üzenem ezt, akik a történeti alkotmány elvi alapján állnak, hogy az Országgyűlésnek is van alkotmányozó hatásköre.

(18.50)

Különösen az Országgyűlésnek van. Inkább vissza is kérdezhetnék, hogy jelen körülmények között kinek van még vajon alkotmányozó hatásköre. Szerintem másnak nincsen, csak az Országgyűlésnek. De amennyiben ezt elfogadjuk, akkor nincs semmi probléma azzal a felhatalmazással, amelyet a jogalkotási törvényben Gulyás Gergely úr javasol, hogy tudniillik az Országgyűlés az alkotmányozó hatáskörében megalkotott alaptörvényt fogadja el, és ezt az alkotmányozó hatáskörben megalkotott alaptörvényt kell egy speciális módon kihirdetni.

Tehát én nem hiszem, hogy itt valamifajta fogalmi ütközés vagy fogalmi zavar lenne. Világos a helyzet, az alkotmány egy magasabb rendű jogszabálygyűjtemény vagy jogszabályok összessége, amelynek mindenképpen része az alaptörvény. Így fogalmaz az új alkotmány. Az más kérdés, hogy a történeti alkotmány vívmányairól is beszél az alaptörvény, amely az én megítélésem szerint nem más, mint mindaz, ami az alaptörvénybe bekerül, mert egyébként nehezen tudok még olyan történeti alkotmányból származó vívmányról beszélni, amely kívül marad az új alaptörvényen. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) De valóban, ez már átvezetne bennünket az alkotmányozás vitájába.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kihasználom a lehetőséget, hogy szót adhatok a normál bejelentkező Lamperth Mónika képviselő asszonynak, tehát nem kétperces, hanem akár 15 perces.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én valóban a jogalkotási törvény módosításáról szóló előterjesztéshez kívánok hozzászólni, erre készültem, és persze a tartalmát illetően lehet, hogy majd ez is néhány kétpercesre indítja a jelen lévő országgyűlési képviselőket.

Ez a törvényjavaslat, módosítási javaslat az új alaptörvénynek és az annak végrehajtását szolgáló majdani átmeneti törvénynek a kihirdetése során történő megjelölését szabályozza. A jogalkotási törvény 27. §-a külön-külön a törvények, valamint más jogszabályok megjelöléséről rendelkezik, és ez egészül ki a tervezet szerint az alaptörvény és az átmeneti törvény megjelölésének szabályozásával. Ennek megfelelően az alaptörvény megjelölése majd a következő lesz, ha ezt változtatás nélkül elfogadják: Magyarország Alaptörvénye, 2011. április 25. Tartalmilag ez azonban azt is jelenti, hogy a jogalkotó az új alaptörvényt és az átmeneti törvényt sem tekinti törvénynek, hanem ezek a törvények sorából kiemelkednek valamilyen módon, és önálló jogforrást alkotnak. Ezt a gondolkodást támasztja alá ez a tervezet, és ennek megfelelően a kihirdetésről és a megjelenésről önállóan rendelkezik.

Ha igaz, hogy az új alkotmány és az átmeneti törvények önálló jogforrás, és azt az országgyűlési képviselők és nem az Országgyűlés elnöke, valamint a köztársasági elnök írják alá, hiszen a kormánypárti képviselők fogják majd aláírni, akkor erről, valamint az új alaptörvény kihirdetéséről a hatályos alkotmányban kellett volna a mi álláspontunk szerint rendelkezni, de legalább ott megalapozni a jogalkotási törvény speciális szabályát. Ez nem történt meg, ezért arra vagyunk kénytelenek következtetni, hogy ez valahogy útközben juthatott az eszükbe, és ezért került most ez így ide az Országgyűlés elé.

A hatályos alkotmány ugyanis nem rendelkezik a törvényi szintű jogforrás felett álló jogforrások aláírásáról és kihirdetéséről, csak a törvény aláírásáról és kihirdetéséről rendelkezik, ennyit mond a hatályos alkotmány. Ezzel, hogy kiemelik, és nem tekintik törvénynek, egy rendkívül furcsa helyzet keletkezik. Ugyanis a jogalkotási törvény 26. § (5) bekezdése azt mondja: a köztársasági elnök által aláírt törvénynek, a Magyar Nemzeti Bank elnöke rendeletének, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete rendeletének és a (3), (4) bekezdés szerint aláírt rendeletnek a Magyar Közlönyben való kihirdetéséről a kézhezvételt követően haladéktalanul a kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős miniszter gondoskodik.

Nem elegendő tehát a jogalkotási törvény módosítása, mert azt a hatályos alkotmány nem alapozza meg. Az új alkotmány miatt a jogalkotási törvény szabályainak további módosítására is szükség lesz a mi értelmezésünk szerint. Az alaptörvény tervezete ugyanis nem határozza meg a közjogi szervezetszabályozó eszköz megalkotására jogosultak körét, vagyis a hatályos alkotmánnyal ellentétben nem szabályozza, hogy az alkotmány kit jogosít fel jogszabály megalkotására. Amellett, hogy ez a megoldás elfogadhatatlan, megítélésünk szerint a jogalkotási törvény rendelkezéseit emiatt is módosítani kell majd. A hatályos alkotmány 7/A. § (4) bekezdése szerint a jogalkotásról szóló törvény elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Az új alkotmány szerint a jogalkotás szabályait egyszerű többséggel lehet majd megállapítani.

Tisztelt Országgyűlés! A kormánypárti többséget, úgy tűnik, nem zavarja, hogy a hatályos alkotmányt az alaptörvény tervezete szerint közjogilag érvénytelennek kívánja tekinteni. Mindaddig, amíg valamilyen értelemben haszna származik a hatályos alkotmány szabályaiból, addig használja, hiszen alkotmányozni sem tudna enélkül, mivel nem lenne hatásköre. Ezt követően pedig kiiktatja a jogrendszerből. Nincs alkotmányos alapja az új alaptörvényhez kapcsolódó átmeneti törvényeknek sem, azt majd csak az új alkotmány teremti meg. A jogalkotási törvény napirenden lévő módosítása tehát egyértelműen azt bizonyítja, legalábbis a mi értelmezésünk szerint, hogy a kormánytöbbség a törvények tisztelete helyett képes a napi politikai érdekei szerint a törvényhozás eszközéhez nyúlni, ezzel pedig az eddig a jogállami hagyományok szerint működő jogrendszert rombolja le.

De más példát is tudok erre mondani. Csak szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy az egyik alkotmánymódosításnál - és kövezzenek meg érte, de nem tudtam követni az új kormány megalakulása utáni alkotmányozási rohamban, hogy pontosan melyik alkotmánymódosításnál volt ez, amiről beszélni fogok -, amikor is a Szocialista Párt országgyűlési képviselői rendszeresen és következetesen felhívták arra a figyelmet ebben a vitában, hogy az alkotmánymódosításnál szükséges megalapozni azt, hogy a visszamenőleges jogalkotás tilalma alkotmányos rendelkezésként bekerüljön a szövegbe, akkor ezt nem voltak hajlandók elfogadni, sőt, amikor visszamenőlegesen jogot alkottak, akkor is erre fölhívtuk jó néhányszor a figyelmet, majd megelégedtek azzal, hogy ez kerüljön be a jogalkotási törvénybe. És talán államtitkár úr volt az, akit az alkotmányügyi bizottságban emlékeztettünk arra, hogy a visszamenőleges jogalkotás tilalma van annyira fontos kérdés, hogy az alkotmányba kerüljön bele. De ha már önök is egyetértenek azzal, hogy ez egyébként fontos, akkor meg ilyet csinálni nem szabad, akkor nagyon egymásnak ellentmondó mondatokkal tudtak csak érvelni, hogy miért lehetett egyszer megcsinálni véletlenül, most miért nem akarják az alkotmányba belefogalmazni. Tehát ez a példa is nyilvánvalóan bizonyította azt, hogy az aktuálpolitikai érdekeik szerint rángatják ide vagy oda az alkotmányt vagy alaptörvényt a kormánypárti képviselők.

Az előbbi okfejtés alapján talán nem fogja önöket meglepni, ha azt mondom, hogy ezt a módosítást a Magyar Szocialista Párt képviselői nem fogják támogatni.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Répássy Róbert államtitkár úr.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselő Asszony! Nagyon fontos kérdéseket feszegetett, lényegében a jogszabálytan kérdéseit, a jogszabálytan és a készülő alaptörvény kérdéseit feszegeti. Én ezért szeretnék egy-két dolgot tisztázni vagy leszögezni, hogy mi hogy látjuk a helyzetet.

Egyrészt az alaptörvény, vagy nevezzük alkotmánynak, nem közönséges törvény. Az alaptörvény a jogrendszer alapja, más jogszabály nem lehet vele ellentétes, azaz a jogforrási hierarchia csúcsán áll. Az Alkotmánybíróság egyébként nem is vizsgálhatja felül, sőt az Alkotmánybíróság fő funkciója éppen az alaptörvény védelme. Eddig, hogy úgy mondjam, ez egy egyszeregy, a jogszabálytannak az egyszeregye. Mindezeket az alapvetéseket eddig az Alkotmánybíróság a gyakorlatában, az alkotmánybírósági gyakorlatban mondta ki, hiszen az Alkotmánybíróság sohasem értelmezte úgy a hatáskörét, hogy az alkotmány módosítását felülvizsgálhatná, hiszen úgy ítélte meg, hogy az alkotmánymódosítás nem egy közönséges törvény, nem vizsgálható felül az Ab által.

Nos, a beterjesztett új alaptörvény ezeket a jogforrástani kérdéseket tisztázná, és most már szó szerint szerepelnek benne azok, amiket én elmondtam, tudniillik hogy az alaptörvény a jogrendszer alapja, és más jogszabály nem lehet vele ellentétes.

(19.00)

Tehát míg jelen pillanatban erről csak alkotmánybírósági gyakorlat, illetve az egész jogrendszer logikája az, amely rendelkezik, a jövőben az alaptörvény elhelyezné az alaptörvényt, és definiálná, hogy a jogforrási hierarchiában mi a szerepe az alaptörvénynek. Ezért mindenképpen igaz az a megállapítás, amit ön mondott, hogy valószínű, hogy a jogalkotási törvényt majd az új alaptörvény hatálybalépésével együtt módosítani kell, de ez nem meglepő, mert az új alaptörvény hatálybalépésével számos más jogszabályt is módosítani kell.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Hölgyek, Urak! Nincs több hozzászólás. Megkérdezem Gulyás Gergely előterjesztő képviselő urat, hogy kíván-e még reagálni az elhangzottakra.

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Miután közben is többször volt alkalmam reagálni, csak röviden szeretnék kitérni egy-két olyan pontra, amelyekre talán érdemes. Az egyik észrevétel az volt, hogy a számozással kapcsolatos hagyományok a dualizmus időszakára vagy még annál is régebbre nyúlnak vissza. Igen, de ezek a hagyományok nyilvánvalóan nem egy alkotmány vagy alaptörvény számozásával kapcsolatosak, hiszen azok egyetlenegy törvényhozási aktus, a '49. évi XX. törvényre nyúltak vissza. Az pedig talán azért annyira nem pozitív példa, hogy feltétlenül követni kellene, ezért szerintünk indokolt az, ha a Magyar Országgyűlés egy szabadon választott és legitim törvényhozó hatalomként fogad el új alaptörvényt, akkor ezt a jogszabályi hierarchiában elfoglalt helyét is megjelenítve úgy jelölje, hogy az más törvényektől eltérő legyen.

Összességében ebben a témakörben a törvényjavaslatra vonatkozó észrevételeket köszönjük. Úgy gondoljuk, hogy ez az elnevezés nem változtat semmit az eljárás legitim voltán. Teljesen világos helyzet az, hogy ma ez az Országgyűlés a megbízatását a szám szerint '49. évi XX. törvény alapján nyerte el. Az is egyértelmű, hogy '89-90-ben, de döntően '89-ben az az alkotmány gyökeres változásokon ment keresztül. Az is egyértelmű, hogy '90 óta szabadon választott országgyűlések sora követte egymást Magyarországon, tehát ebből adódóan az alkotmányozó hatalom valamennyi Országgyűlést megilletett, sőt valamennyi Országgyűlés igyekezett is élni ezzel, csak nem tudott.

Ebből világosan következik az a szabály, hogy az összes országgyűlési képviselő több mint kétharmadával el lehet fogadni egy új alkotmányt, és majd ha ez az új alkotmány hatályba lép vagy ha az új alaptörvény hatályba lép, akkor pontosan meghatározza - ahogy az államtitkár úr is utalt rá - azokat a feltételeket, amelyekkel módosítható, illetve amelyekkel egy majdani új alkotmány elfogadható. Az, hogy egyébként az alaptörvény más kétharmados törvények módosítását szükségessé teszi, ezzel semmi baj nincs, hiszen az alaptörvény a jogszabályi hierarchia csúcsán áll, tehát ha abból bármilyen törvényhozási feladat következik, akkor azt az Országgyűlésnek kötelessége lesz végrehajtani.

Köszönöm a hozzászólásokat, és kérem a képviselőtársaimat, hogy az itt hangoztatott esetleges kritikáik ellenére is a végszavazásnál legyenek szívesek támogatni a javaslatot. Azt pedig külön köszönöm, hogy e formai szimbolikus javaslat kapcsán egy kicsit önök is részt vettek az alkotmányozás vitájában.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: A vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez nem érkezett módosító javaslat, részletes vitára nem kerül sor. A következő ülésünkön az előterjesztés elfogadásáról döntünk majd.

Tisztelt Országgyűlés! A napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk.

Van ugyanakkor napirend utáni felszólalás; Ferenczi Gábor képviselő úr, a Jobbik frakciójából: "Magyarnak lenni büszke gyönyörűség" címmel. Megadom a szót öt percben.