Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Megkérdezem, kíván-e még felszólalni valaki azok közül, akiknek időkeret rendelkezésre áll, amit a kijelzőn láthatnak. (Nincs jelzés.)

Miután jelentkezőt nem látok, az általános vitát elnapolom. Folytatására holnap 9 órakor kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a 2006. őszi tömegoszlatásokkal összefüggő elítélések orvoslásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Balsai István képviselő úr, Fidesz, önálló indítványát T/2227. számon megismerhették.

Megadom a szót Balsai István képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Képviselő úr, öné a szó.

DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök annak, hogy ennek a javaslatnak a vitájára a tavaszi ülésszak második napján sor kerülhet. Őszintén szólva én nem nagyon bíztam ebben, de örülök ennek, mert a törvény időben történő elfogadásához fontosnak tartom, hogy a parlament döntése mihamarabb megszülessen.

Tisztelt Országgyűlés! A törvény előzményeivel, azt hiszem, hogy túl sokat nem kell foglalkoznunk. A törvény legnagyobb hibája az, hogy nem négy évvel ezelőtt született meg, de ezt persze csak élcként mondom; négy évvel ezelőtt nem voltak olyan parlamenti viszonyok, hogy arra a gyalázatos eseménysorozatra, amely akkor történt, valamilyen formában a törvényhozás is választ adjon. Ezért nagy késéssel - de soha nem késő - reparálni kell bizonyos ügyeket.

Egyfelől megtörtént az Országgyűlés nagylelkű döntése, amely a sérülésekkel, a testi, fizikai sérelmekkel, illetőleg a törvénytelen fogva tartás miatt felmerült sérelmekkel kapcsolatban kárpótlást tett lehetővé - ez sem ismeretlen a magyar jogrendszerben, 21 év alatt elég sok kárpótlási törvényt hoztunk -, most pedig az ugyancsak nem ismeretlen jogintézményt, a felülvizsgálati vagy semmisségi törvényt ajánlom szíves figyelmükbe.

Arra ugyanis, hogy mi történt, mindannyian emlékszünk. Arra is emlékszünk, hogy a szabálysértésekkel együtt több száz embert szabálysértési eljárás, illetőleg büntetőeljárás alá vontak, óriási többségüket azért, mert, ahogy mondani szokták, de ez cinikus megjegyzés, rossz időben rossz helyen voltak - ez cinikus megjegyzés, tehát nem szeretném őket ezúton sem megbántani -, akik akár békés sétálóként, vagy jogszerűen tüntetőként, demonstrálóként egyik vagy másik, aznap megrendezett - október 23-áról van szó a második esetben - eseményen kívánták az akkor fennálló, sok szempontból már illegitimnek tekinthető hatalommal szemben megünnepelni egyik legfontosabb nemzeti ünnepünket.

(14.40)

Természetesen az előzményeket illetően is a törvény időbeli hatálya szeptember 17-étől datálódik, hiszen akkor történtek azok az események, amelyeknek a mozgatórugóit illetően igyekszem miniszterelnöki megbízásomnak megfelelően megállapítani, hogy meddig vezetnek a szálak, mármint fölfelé. Meg kell önöknek mondanom őszintén, hogy nem dúskálunk a konkrét bizonyítékokban, ez a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, az akkori hatalom birtokosai, talán előrelátásból, talán más miatt az akkori kormányzási formának megfelelően nem adminisztrálták, nem dokumentálták a telefonjaikat, az utasításaikat, de az a napnál is világosabb mindenki számára, gondolom, az itt ülők számára is, hogy magától egy bármekkora létszámú rendőrség vezetői sem vetemedhetnek arra, hogy egész nap azonosítók nélkül brutális rendőri magatartásokat pártoljanak, illetőleg hallgatólag eltűrjenek. Erről ebben a parlamentben már egy hosszú ideig működő albizottság igyekezett mindent feltárni, az emberi jogi albizottság, ott is részben egymásra mutogatáshoz, részben pedig hiányos tényálláshoz tudtunk csak eljutni.

Mindenesetre ennek a törvénynek az a célja, hogy ezekből a tényekből kiindulva, amelyekről tegnap - nem akarom megismételni a napirend előtti felszólalásomat - az ennek az albizottságnak a színe előtt megjelent ügyészek, a fővárosi főügyész helyettese, a Budapesti Nyomozó Ügyészség vezetője kijelentették azt, hogy nem lehetett X vagy Y ügyben semmilyen konzekvenciát levonni, mert összevissza beszéltek a mesterlövészek vagy fegyverkezelők, mert nem lehetett megállapítani, hogy egy félvak embert miért két lövés ért, mert csak az egyik jelenlétét sikerült bizonyítani, nem mintha az nem lenne elég, de ezzel nem kívánom az ügyészeket itt most ostorozni, bár lenne mit mondani, és a jelentésben majd erre is ki fogok térni.

De a másik eset is, amit a tisztelt albizottság tapasztalt, hogy tudniillik volt két olyan bíró a rendőrökkel szemben nyögvenyelősen megindult eljárások kapcsán, akik bírótól szokatlan megállapításra kellett hogy jussanak, hogy nem tudtunk mit mondani, nem tudtunk elítélni senkit, ítéletet mondani, ítéleti bizonyossággal bírói ítéletet meghozni, mert összevissza hazudnak - ezt ők mondták -, és egymást mentegetik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a helyzet, ami kialakult, természetesen annak a rendőri magatartásnak a következménye, itt nem a rendőrségről, hanem arról a néhány tucat, nem tudom, hány személyről van szó, akik választópolgárainkat, akik békésen vagy éppen a demonstrálásoknál megszokott hangon ott tartózkodtak a helyszíneken, majd miután kiemelték őket, tömegkezelésben részesítették őket - ez is egy kifejezés: tömegkezelés -, körbevették őket az ismert alakzattal, jól megverték őket, majd elszállították, és valami papírt kellett csinálni, mert azért azt nem írhatták oda a papírra, hogy kérem szépen, minden alap nélkül megvertük, tessék szépen őrizetbe venni őket, hanem írtak egy jelentést, amely jelentésnek az okirati jellege alakilag megvalósult, csak éppen az a probléma ezzel a jelentéssel, hogy a jelentést aláíró, az igazoló személy, vagy adott esetben nem tudjuk, hogy melyik, vagy talán mind a kettő nem volt jelen az eseménynél, és mindenütt az a sztereotip megfogalmazás, ha ezt megfogalmazásnak lehet nevezni, tehát az esemény leírása, rendőri zsargonban, a következőt tartalmazta: kővel dobált. Körülbelül ez az általános megfogalmazás. Mindegy, hogy a Budai Központi Kerületi Bíróságon vagy a Pesti Központi Kerületi Bíróságon - ez a két bíróság jeleskedett ezekben az ügyekben - került sor az előállítást követő kényszerintézkedés elsőfokú tárgyalására, mindenütt ezek a fogalmak vannak. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy milyen embertelen körülmények között történt ez a megalázó, emberkínzásokkal járó bánásmód, nem beszéltünk arról, hogy mi történt a Bródy Sándor utcában, mi történt a magyar közrádió udvarán, az albizottság ennek is próbált utánanézni, nem beszéltünk arról, hogy mi történt a befogadó bv-intézetben, hogy milyen állapotok voltak ott, és milyen, a guantanamói támaszponttól is idegen, terroristákat is megkímélő módszereknek voltak kitéve rendszerint 18-20 éves főiskolai hallgatók, fiatalok.

Nos, legalább a sértettek számára ezeknek az ügyeknek - akiknek a büntetőeljárás szabályai szerint rabosítás, lajstromba vétel és a többi volt a jutalmuk, annak ellenére, hogy a másodfokú bíróság az esetek döntő többségében helyes döntést hozott, ennek a fővárosi bírósági eljáró tanácsnak ezúton is gratulálhatunk, abban az időben ez nem volt kis teljesítmény -, ezeknek az ítéleteknek a felülvizsgálatáról és megsemmisítéséről természetesen gondoskodni kell. Ez akár végzés volt, akár intézkedés, akár próbára bocsátás, akár megrovás, akár vádelhalasztás, ezeket az ügyeket egyszer és mindenkorra meg kell semmisíteni, erről szól a törvény, tisztelt képviselőtársaim, ehhez kérem a támogatásukat, amely természetesen arra is módot nyújt, hogy a 45 ezer fős rendőri állománynak a becsületét helyreállítsuk, nekünk ez a feladatunk.

Tudom, hogy viták vannak ennek a törvénynek a kapcsán, éppen azok vitatják ennek a jogszerűségét, akiknek az lenne a dolguk - rendőri érdekvédelmi és szakszervezetekről beszélek -, hogy akkor emeljék föl a szavukat, amikor a testület hírnevén vagy törvényességén folt esik, ez az árnyék több mint négy éve kíséri a testületet, arra kérem önöket, hogy segítsenek ennek az árnyéknak az eltüntetésében, és támogassák a javaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr expozéját. Megkérdezem a kormány képviselőjét, Répássy Róbert államtitkár urat, kíván-e reagálni. (Jelzésre:) Igen, 15 perces időkeretben öné a szó, államtitkár úr.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt előterjesztő Képviselő Úr! A kormány támogatja a törvényjavaslatot. Előre szeretném bocsátani, hogy bár az alkotmányügyi bizottság ülésén némi vita alakult ki arról, hogy a törvénynek mi a jogi természete, mégis leginkább az úgynevezett semmisségi törvényekkel hasonlítható össze a törvény, ezért amikor a tisztelt Ház megvizsgálja, hogy a törvényjavaslat alkotmányos-e és az alkotmányos rendelkezésekkel összhangban van-e, akkor indokolt összevetni az eddigi semmisségi törvényekkel.

A magyar jogrendszer ismeri a semmisségi törvény eszközét, tehát - most mindegy, hogy minek nevezzük - azt a speciális törvénytípust, amelyben az Országgyűlés meghatározott bűncselekményi és/vagy elkövetői körre vonatkozóan, korábban született büntetőügyben felelősséget megállapító ítéletek, elkövetői körre vonatkozóan megállapító ítéletek semmisségéről vagy semmissé nyilvánítási lehetőségéről rendelkezik, azaz hatályon kívül helyezéséről rendelkezik. Tehát a korábbi hasonló jogszabályok, hasonló törvények mind azonos megoldást választottak abból a szempontból, hogy bíróság által jogerősen lezárt ítéletek törvényhozási felülvizsgálatát végezték el, mintegy utólag lemondva az állami büntetőhatalomnak az igazságszolgáltatás útján történő gyakorlásáról.

(14.50)

Az elmúlt huszonegy évben az Országgyűlés az alábbi négy semmisségi törvényt alkotta meg: az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról szóló 1989. évi XXXVI. törvényt; az 1945 és 1956 közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról szóló 1990. évi XXVI. törvényt; az 1963 és 1989 között elkövetett egyes állam és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról szóló 1992. évi XI. törvényt; az 1956. évi forradalom és szabadságharc utáni leszámolással összefüggő elítélések semmisségének megállapításáról szóló 2000. évi CXXX. törvényt.

Az Alkotmánybíróság a fenti törvényekkel kapcsolatban egy esetben folytatott alkotmányossági vizsgálatot. Az 1459/B/1992. számú Ab-határozatban az Alkotmánybíróság konkrétan vizsgálta az 1992. évi XI. törvényt, amely az 1963 és 1989 között elkövetett egyes állam és közrend elleni bűncselekmények miatt történő elítélések semmissé nyilvánításáról szólt. Az Alkotmánybíróság alkotmányosnak találta a törvényt. Nagyon fontos még egyszer aláhúzni, hogy a négy semmisségi törvény közül az Alkotmánybíróság egy esetben kifejezetten megvizsgálta ezt a jogi technikát, ezt a törvényhozó hatalom, a bírói hatalom által hozott ítéletek felülvizsgálatára irányuló törvényhozást, és alkotmányosnak találta, nyilvánvalóan a rendkívüli körülményekre és a rendkívüli indokokra való tekintettel.

A semmissé nyilvánítás és a közkegyelem viszonyával kapcsolatban fontos rámutatni arra, hogy az alkotmánybírósági határozat kitért arra az indítványra is, amely szerint alkotmánysértő volt, hogy a törvény hatálya alá tartozó elítélések ügyében a törvényhozó nem engedte át a köztársasági elnöknek az adott ügyekben az egyéni kegyelem gyakorlásának jogát. Tehát az Alkotmánybíróság megvizsgálta azt is, hogy a semmisségi törvények és az egyéni kegyelem milyen viszonyban állnak egymással. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy a közkegyelem és az egyéni kegyelem gyakorlása tekintetében nincsenek alkotmányos előírások, így alkotmányossági szempontból nem kifogásolható, hogy a törvényhozó a törvény preambulumában célként megjelölt politikai, jogi és erkölcsi elégtételre a jogerős büntetőítéletek bírósági megsemmisítését és nem a kegyelmet tartotta alkalmasnak.

Összefoglalva: az a jogi technika, az a jogi megoldás, amely ebből a törvényből következik, hogy magára nézve kötelezőnek fogad el bizonyos politikai, erkölcsi tételeket a törvényhozás, és ezek alapján vizsgálja felül a jogerős ítéleteket, a magyar jogrend szerint alkotmányos megoldás. Nem szeretnék belemenni azokba az indokokba, amelyekről Balsai István beszélt és amelyeket a törvényjavaslat indoklása tartalmaz, hiszen a kormány teljes egészében osztja a törvényjavaslat indoklását. Csak azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy a jogi megoldás nem példa nélküli, és a jogi megoldás az eddigi tudásunk szerint alkotmányos, ezért a kormány támogatja a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Megadom a szót Varga István képviselő úrnak, aki az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság többségi véleményét ismerteti ötperces időkeretben. Öné a szó.

DR. VARGA ISTVÁN, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság hétfői ülésén megtárgyalta a T/2227. számú törvényjavaslatot, s hosszú és vehemens vita lefolytatását követően 18 igen szavazattal, 5 nem ellenében - valamint az LMP nem vett részt a bizottságban zárójeles megjegyzéssel - általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Steiner Pál képviselő úrnak, aki a bizottságban kialakult kisebbségi véleményt ismerteti. Öné a szó.

DR. STEINER PÁL, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Varga képviselő úr helyesen mondta, hogy az LMP részéről nem képviseltette magát egy képviselő sem ezen a bizottsági ülésen, ezért a kisebbségi vélemény a szocialista frakció, illetve a jelen lévő szocialista képviselők álláspontját tükrözi.

Először is azt szeretném elmondani, hogy Répássy államtitkár úr felsorolta azokat a jogtörténeti előzményeket, amelyekre azt a vélekedését alapozza, hogy ennek a törvénynek a meghozása helyes döntés. Annyit szeretnék hozzátenni ehhez a történeti áttekintéshez, tisztelt államtitkár úr, hogy ez mind a köztársaság kikiáltása előtti eseményekre vonatkozik, húsz éve pedig, a köztársaság kikiáltása utáni időszakban egy többpárti demokráciában élünk alkotmányos keretek között, és önök is szabad választásokon szerezték meg a választók akaratából a többséget. Összekeverni a két időszakot hihetetlen csúsztatás, mondhatnám, történelemhamisítás.

A következő dolog, amit szeretnék elmondani - ezt a bizottsági ülésen is elmondtam -, hogy a jogban nincs kétharmad, tisztelt képviselő urak és hölgyek. A jogban egyetlenegy létezik, a jog. Márpedig bírói ítéleteket a Magyar Köztársaság jogrendszere szerint csak rendes vagy rendkívüli jogorvoslatokkal lehet orvosolni, semmisségi törvénnyel nem. Ez egy demokráciában nem stílusos, nem helyes, és a jogbiztonság ellen vétő törvénykezési elképzelés.

Azt is elmondtuk kisebbségi véleményként - ennyi személyes megjegyzést hadd engedjek meg magamnak -, szomorúan tapasztaljuk, hogy ezt a törvényt az Antall-kormány korábbi igazságügy-minisztere nyújtotta be. Az Antall-kormány idejében olyan törvény nem születhetett volna, amely a magyar rendőrség teljes erkölcsi megsemmisítését jelenti. Ezt nem én mondom, hanem a rendőrség szakszervezetének a képviselője.

A következő megállapításom - bármennyire is nem szeretik ezt önök hallgatni -: a rendes és rendkívüli jogorvoslatok arra is valók, hogy ha bárki esetében, aki vétkezett - akár rendőr, akár tüntető -, a vétek valamiért nem került feltárásra, az igazság teljes felderítése történjen meg, és ha jogos, a büntetés kerüljön kiszabásra. De úgy, hogy általában azt mondják, ezek semmisek, ezt egy jogállamban nem lehet megoldani, csak úgy, ahogy önök csinálják egyébként más kérdéskörökben is.

Hadd mondjam el önöknek, hogy én ebben az időszakban belvárosi polgármester voltam, és a saját szememmel láttam azokat a rendőröket, akiknek a kockakövek a bordájukat, a sípcsontjukat törték, akik 48 órája ugyanabban a ruhában álltak a TV-székház előtt, majd később a polgármesterutódom is ugyanezt a pusztítást láthatta. Azt gondolom, hogy amikor jogorvoslathoz nyúlunk, akkor ezekre az ügyekre is gondolni kell, és ezekben az ügyekben is el kell járni.

Végül szeretném elmondani, hogy ez a semmisségi törvény legfőképpen az önök sanda szándékát mutatja. (Babák Mihály: Mit mutat?!) A sanda szándékot azért, mert félnek attól, hogy ezek az ügyek egyenként felülvizsgálatra kerüljenek, s azért félnek, mert ezek a felülvizsgálatok bebizonyítanák, hogy szó sem volt olyan típusú általános és mindenki által morálisan elítélendő rendőri túlkapásokról, amikről önök beszélnek. (Zaj a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

(15.00)

Arról van szó, még egyszer szeretném mondani, hogy voltak rendőri túlkapások, és voltak olyanok is, akik acélrúddal verték szét a TV-székházat. Ezeknek kellene utánajárni demokratikus módon, és nem kommunikációs (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) szempontból semmisségi törvényeket előterjeszteni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Most a képviselői felszólalások következnek 15 perces időkeretben. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, elsőként Varga István úrnak, a Fidesz képviselőjének.

DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Már a bizottsági többségi vélemény előterjesztésekor rámutattam arra, hogy valóban a Szocialista Párt részéről igen vehemens tiltakozások hangzottak el a bizottsági ülésen e törvényjavaslattal kapcsolatosan. Ez egy elég álságos és farizeus megszólalás az ő részükről, mert azt hiszem, hogy ebben az országban nincs olyan polgár, aki ne tudná, hogy az a példátlan rendőri brutalitás, ami 2006 őszén történt, a legszentebb magyar nemzeti ünnepen, az 1956-os októberi forradalom évfordulóján, nemcsak Magyarországon a jóérzésű polgárokban és a jóérzésű rendőrökben váltott ki felháborodást, hanem az egész európai közvéleményt megdöbbentette, hogy majdnem húsz évvel a rendszerváltozás után erre képesek, mármint azok, akik nyilvánvaló, hogy elrendelték ezeket a rendőri brutalitásokat és túlkapásokat.

Kedves szocialista Képviselő Úr! Kedves Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy önök félnek. Önök attól félnek, hogy a semmisségi törvény egyedi elbírálásakor, esetlegesen a megszorongatott és meghamisított jegyzőkönyvi nyilatkozatokat követően el fogják mondani a rendőrök, nem úgy, mint a Zuschlag-ügyben, és nem lesz olyan szerencséjük, hogy kik adták ki az utasításokat. Tehát nyilvánvaló, mindenki tudja, képviselő urak és hölgyek, önök is tudják, hogy a rendőrök parancsra cselekedtek. Egy porosz rendszerű - mindenütt a világon - csendőrségnél és rendőrségnél a rendőr nem maga megy ki az utcára. Az egy másik kérdés, és számomra is megdöbbentő volt, és utaltam is a bizottsági ülésen erre, hogy a taxisblokádot követően és a rendszerváltozás után elképzelhetetlennek tartotta mindenki ebben az országban, hogy akár rendőr, akár katona a saját polgára ellen ilyen brutálisan lép fel. Azt is tudjuk és gondolom, a jelentés erre ki fog térni, hogy vidékről hoztak fel rendőröket, olyan kiképzett fiúkat, akik különböző jutalmak beígérésével, azzal, hogy most kipróbálhatják a fizikai erejüket és karatetudásukat, ezeket vetették be természetesen úgy, hogy nem lehetett őket azonosítani, mert azonosító szám nélkül léptek fel.

Azt is mindenki tudja és ismeri, hogy az a TV-székház körüli ostrom, ez is egy külön parlamenti vizsgálóbizottság felállítását megérné, ami történt, nevezetesen, hogy nem tudták "megvédeni" a budapesti rendőrök a TV-székházat és ami ott történt, az is egy nyilvánvaló vagy nagy valószínűséggel megrendezett politikai akció volt, politikai akció, amely fedezte az akkor már bukásra érett Gyurcsány-kormányt. Erről szól a dolog, és ettől félnek önök, hogy ezzel kapcsolatosan majd elhangzanak nyilatkozatok.

Az államtitkár úr utalt rá, hogy négy ilyen jellegű semmisségi törvény született 1990 óta, tehát ez teljesen jogállami és szabályos eszköz, és azt is mindenki tudja, mert már felvetődtek ilyen kérdések, hogy miért nem egyedi kegyelem alapján kerülhet erre sor. Ez nyilván nem orvosolhatja ezeket a jogsértéseket, tehát csak ez az egyetlen technikai megoldás, amely ennél az ügynél szóba jöhet.

Szabadjon hivatkoznom egyébként az Alkotmánybíróságnak ama híres-nevezetes 1459/1992. határozatának a sommázatára, amely azt mondja, hogy a törvényalkotó az ügyek viszonylag nagy számában az elítélt javára a büntetőeljárás rendkívüli jogorvoslata mellett a semmissé nyilvánítási eljárás útján is lehetővé tette a jogerő áttörését. Kedves képviselőtársaim, jelen esetben is erről van szó. Szeretném nyomatékosan hangsúlyozni, hogy nincs ebben az országban olyan kormánypárti képviselő, de gondolom, ellenzéki sem, aki e semmisségi törvény kapcsán, illetve egyedi ügyekben a felülvizsgálat során a jogállamiságba vetett bizalmat bármilyen formában meg kívánná gyengíteni, vagy bárki általánosítana, és azt mondaná, hogy a korábbi bírói ítéletek meghozatalakor az egész magyar igazságszolgáltatás és bírói kar vagy az egész rendőrség valamilyen szinten nem a törvénynek megfelelően járt el. Erről szó sincs.

Arról van szó, hogy nem volt tévedhetetlen az az eljárás, ami történt. Mindenki tudja, függetlenség ide, függetlenség oda (Babák Mihály közbeszól.), képviselőtársam mondja, én ezt nem merem kimondani, hogy bizonyos megrendelések voltak, bizonyos politikai nyomás volt az igazságszolgáltatáson és a rendőrségen is, és ebből következik, hogy nem minden tekintetben úgy jártak el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható lett volna, így gondolok a vádhatóság néhány képviselőjére, gondolok néhány rendőri intézkedőre, néhány rendőri vezetőre, és volt néhány bíró is. Szabadjon annyit mondanom, hogy védőként jártam el a Pesti Központi Kerületi Bíróságon nem egy ügyben, és az egyik eljárás során, amikor már felvetődött, hogy esetlegesen orvosolni kellene az ártatlanul meghurcolt, megvert és meggyalázott tüntetőket, illetve hogy ne ítéljenek el ártatlan embereket, akkor az egyik bíró közölte, hogy őt az égvilágon nem érdekli, hogy az Országgyűlés milyen törvényt kíván alkotni, ő akkor is ezt az ítéletet fogja meghozni, bármilyen törvény is születhet.

Azt gondolom viszont, hogy ez megint lehetetlen. A Magyar Köztársaságban mindenki számára kötelezőek a törvények, legyen az bíró, legyen az ügyész, legyen az rendőr, legyen az országgyűlési képviselő vagy nem országgyűlési képviselő. Ez is egy példátlan dolog, de itt egyediesíteni kell, kérem szépen. A magyar bírói kar alkotmányos kötelezettségét eddig is teljesítette és teljesíteni fogja, a rendőrség állományának túlnyomó többsége a törvényes úton jár el, és ahogyan nem olyan régen a belügyminiszter úr is nyilatkozott ebben az ügyben, azok a rendőrök, akik ebben a túlkapásban részt vettek, a többsége már eltávozott a rendőri karból. Igenis igaza van a képviselőtársamnak a tekintetben is, Balsai úrnak, hogy vissza kell állítani e a törvényjavaslat elfogadásával a rendőrség megtépázott bizalmát, és vissza kell szerezni a rendőröknek, a jogszerűen és törvényesen intézkedő rendőrökbe vetett bizalmat.

Azok a rendőrök, akik egyébként betartották a törvényeket, ma is szégyellik ezt a dolgot, ami történt. A Gyorskocsi utcában állati körülmények között tartották a letartóztatottakat. Nekem volt olyan ügyfelem, kérem szépen, akit letartóztattak, mert egy égő autó mellett megállt. Felhozták Tótkomlósról, 18 napon keresztül előzetes letartóztatásban volt, de minden elismerésem a kerületi rendőrségé és ügyészségé, rájöttek arra, hogy az égvilágon, azonkívül, hogy nézte, lehet, hogy tetszett neki a tűz, semmit nem csinált, kiengedték. De nem volt mindenkinek ilyen szerencséje, volt aki 45 napig volt előzetes letartóztatásban ártatlanul, és utána megállapították vagy benyújtották a vádiratot.

Mindezek alapján tisztelettel azt kérem a képviselőtársaimtól és az Országgyűléstől, hogy e nagyon sajnálatos és nagyon tragikus őszi 2006-os eseményeket úgy zárjuk le, hogy a rendőrségbe vetett bizalmat, az igazságszolgáltatásba vetett hitet sem nyirbáljuk meg, de természetesen próbáljuk reparálni azokat, akiket ártatlanul meghurcoltak, megvertek.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő felszólaló Harangozó Tamás, az MSZP képviselője.

Öné a szó.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Megpróbálnék a törvényről beszélni. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő javaslat, amelynek a tárgyalásába ma belekezdtünk, egy semmiségi törvény, egy semmisségi törvény, amelyhez hasonlót diktatúrák, önkényuralmi rendszerek megdöntésekor szokás alkotni a koncepciós perekben hozott ítéletek felülvizsgálatánál. (Moraj a kormánypárti padsorokból. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Az volt! Az volt!) Köszönöm. A jegyzőkönyv kedvéért még hangosabban legyenek kedvesek mondani! Köszönöm szépen. (Moraj a kormánypárti padsorokból.)

Az áldozatok rehabilitálása érdekében konkrét bírósági ítéletek semmisségét kimondó törvények a magyar jogtörténetben sem ismeretlenek. Legutóbb a rendszerváltozást követően, az '56-os forradalom és szabadságharcban betöltött szerepük miatt elítélt áldozatok rehabilitálása érdekében alkotott ilyen törvényt a Magyar Országgyűlés.

(15.10)

Húsz évvel a rendszerváltást követően az Országgyűlés ismét érdemben megvitat egy semmisségi törvényjavaslatot. A javaslat előterjesztőjének és tárgysorozatba-vételét támogató képviselőknek az üzenete egyértelmű: 2006-ban Magyarországon nem volt jogállam. 2006-ban a Magyar Köztársaság bírái koncepciós eljárásokat folytattak le az ügyészek tevékeny közreműködésével, rendőrök hazug vallomásai alapján. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Így van!) Az előterjesztők szerint az igazság érvényre juttatására a jelenlegi keretek között a magyar igazságszolgáltatás nem alkalmas.

Az Országgyűlés és az ország nyilvánossága előtt a magam és a Magyar Szocialista Párt nevében határozottan le kell szögeznem, hogy a törvényjavaslat hazug előfeltételezéseken alapul. Megfogalmazása, beterjesztése és tárgyalása is színtiszta politikai manipulációnak tekinthető. Az előterjesztő sugallatával szemben 2006-ban Magyarországon jogállam volt, ahol független igazságszolgáltatás az alkotmányosság iránt elkötelezett bírói karral, a jogállamiság elveinek megfelelő törvényeket alkalmazva végezte a dolgát.

Nem állítom, hogy az elmúlt húsz évben minden eljárás szakmailag kifogástalan és minden esetben az igazságérzetünknek (Babák Mihály: Ne beszéljünk húsz évről!) megfelelő lett volna. (Gulyás Dénes: 2006-ról beszéljünk!) A bírák, az ügyészek és a rendőrök is csak emberek, és egyetlen testület és szervezet sem tévedhetetlen.

Igen, az előző kormányzati ciklusban is voltak szakszerűtlen rendőri intézkedések, és bizonyára akadtak szakszerűtlen bírósági eljárások, felületesen dolgozó ügyészek. 2006 őszén, amikor a korábban csak a focipályákon garázdálkodó huligánok, szélsőjobboldali rendbontók a politikai demonstrációkat kihasználva felforgatták Budapestet (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Mit megengedsz magadnak!), a rendvédelmi és igazságszolgáltatási szervek addig nem tapasztalt kihívással találták szembe magukat. Ilyen körülmények között még inkább előfordulhattak hibák, és igen, voltak rendőri túlkapások, azonban tartsuk szem előtt a jogállamiság alapvető elveit, mint a hatalmi ágak elválasztása, az ítélkező bíróságok függetlensége, az ártatlanság vélelme, a jogorvoslati jog s a többi, éppen azért fogalmazták meg több évszázados fejlődés eredményeként a nálunk szerencsésebb nemzetek, hogy intézményes megoldásokkal kiküszöböljék az emberi hibákat, elejét vegyék az önkénynek és a hatalommal való visszaélésnek.

2006-ban ezek a garanciák Magyarországon adottak voltak. Ha a nagyszámú bírósági eljárás között akadtak is szakszerűtlenek vagy igazságtalanok, azok a másodfokú eljárásokban orvosolhatóak voltak, és sok esetben orvoslásra is kerültek. A rendkívüli jogorvoslati eljárásokban pedig a jogerős ítéletek is vitássá tehetők. Magyarország számos emberi jogi egyezmény részese, és a nemzetközi szervezetek rendszeresen ellenőrzik az alapvető jogok érvényesülésének gyakorlatát. Nincs olyan hazai vagy nemzetközi alapjog érvényesülését vizsgáló szervezet, amely olyan hiányosságokat tárt volna fel, ami a jogállamiság érvényesülését alapjaiban kérdőjelezte volna meg. Ezért nyilvánvalóan indokolatlan egy semmisségi törvény megalkotása.

Felmerülhet a kérdés, mégis mi célja lehet e semmisségi törvény benyújtásának, ha 2006-ban nem történtek koncepciós perek, és az esetleges szakszerűtlen intézkedésekkel és bírói döntésekkel szemben rendelkezésre állnak megfelelő jogorvoslatok. A válasz, bár az előterjesztői indokolásból aligha kiolvasható, az elmúlt hónapok kormányzati törekvéseiből egyértelműen megállapítható. Orbán Viktor a 2010-es választásokat követően sokak meglepetésére új rendszerváltást és forradalmat hirdetett meg. Az új rendszer pontos mibenléte még ma sem egyértelmű, csupán annyi biztos, hogy minden hatalom Orbán Viktor és a forradalmi pártja kezében összpontosul.

Jól látható, hogy a Fidesz igyekszik szimbolikusan élesen elhatárolódni a korábbi kormányzati ciklusoktól. A hatalomgyakorlás logikájából adódik, ha a kormányzatnak nincsenek érdemi válaszai az emberek problémáinak megoldására és az ország előtt tornyosuló kihívások kezelésére, akkor a hangsúly a tartalmi politizálásról a szimbolikus politizálásra helyeződik át. Az elmúlt hónapokban ennek a jelenségnek lehettünk a tanúi. Miközben a munkanélküliség növekedése, a forint gyengülése és az ország nemzetközi kapcsolatainak megromlása, valamint az ígért, de hónapok óta halogatott szerkezeti reformok bejelentésének csúszása világos jele a kormány inkompetenciájának, addig egymást érik a látványos, de annál károsabb, zavaros ideológiától túlfűtött intézkedések. Ennek emlékezetes nyitánya a nemzeti együttműködés nyilatkozatának elfogadása volt, és úgy tűnik, e politika az új fideszes alkotmány lassan bohózatba forduló előkészítésében fog kicsúcsosodni. (Babák Mihály: Rossz a májad!)

Az előttünk fekvő semmisségi törvényjavaslat is a szimbolikus politizálás egyik újabb megnyilvánulása. (Babák Mihály: Menjél haza!) Célja annak a hamis állításnak az alátámasztása, miszerint az elmúlt években Magyarországon megszűnt a jogállam, és utólag ezzel is igazolja a tavaly május óta zajló forradalmi változásokat. Azonban az új rendszer szimbolikus alapjainak lerakásáért nagy árat kell fizetni. A Fidesz a forradalmi hevületben nemcsak az elmúlt húsz év eredményeit tagadja meg egyre következetesebben, hanem a teljes bírói és ügyészi kar becsületét sárba tiporja (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Ezt te mondod!), és a rendőrség teljes állományának szavahihetőségét kérdőjelezi meg. (Babák Mihály: Ilyet mi nem mondunk, csak te mondod!)

Demokratikus jogállamban példa nélküli, hogy bírósági ítéletek semmisségét az Országgyűlés törvényben mondja ki, nyíltan semmibe véve a hatalmi ágak elválasztásának elvét. A fideszes többségű Országgyűlés e törvénnyel deklarálja, hogy nemcsak az Alkotmánybíróság, hanem a rendes bíróságok döntéseit is figyelmen kívül fogja hagyni, ha politikai érdekei úgy kívánják. Ezzel a fülkeforradalom kétségtelenül újabb szakaszához érkezett. Sajnálatos, hogy mindeközben az érintettek, a megalázott bírói és ügyészi kar mélyen hallgat. Legalább ennyire szomorú a rendőri állomány szó nélkül maradása, hiszen a rendőri állomány becsmérléséből, megalázásából lassan sportot űznek a Fidesz politikusai.

A Fidesz már ellenzékben súlyos károkat okozott azzal, hogy nem csupán a rendészeti kormányzatot és a rendőri vezetést, a miniszterelnököt vagy a kormányt kritizálta, hanem az egész rendőri állományt támadta meg. (Gulyás Dénes dr. Répássy Róbert felé: Hallottad ezt?) Hende Csaba jelenlegi honvédelmi miniszter pár éve még a rendőrség feloszlatását is felvetette. Az első törvényjavaslatok egyikeként a Fidesz frakcióvezetőjének, a honvédelmi és rendészeti bizottság egykori fideszes elnökének javaslatára a Fidesz-többségű parlament Európában példátlan módon korlátozza a hivatásos állomány egykori tagjainak passzív választójogát. A törvényjavaslat vitájában Lázár János az alábbiakkal indokolta e jogkorlátozás szükségességét. (Dr. Répássy Róbert: Egy szocialista demokrata!) "A magyar rendőrség ma ugyanabban a struktúrában működik, mint 1963-ban, amikor az akkori alapítók részben Biszku Béla közreműködésével fölállították. (Babák Mihály: Egyedül írtad? - Gulyás Dénes: Vezették a tolladat!) Az elmúlt, az 1963 óta eltelt időszakban nem történt a rendőrség szervezeti struktúrájában, sőt személyes meggyőződésem, mentalitásában és gondolkodásmódjában sem sok érdemi változás." A bizalmatlanság szelleme hatotta át a kormány által előző év őszén beterjesztett rendészeti törvénycsomagot is, ami a hivatásos állomány állandó vegzálásának, provokálásának jogszabályi alapjait teremtette meg.

Miközben a jogkorlátozó törvények megalkotása terén látványos munkát végez a fideszes parlamenti többség, a rendőrök fizetése és anyagi megbecsülése kapcsán tett ígéretek mára már a feledés homályába vesztek. E törvényjavaslat tehát a rendőri állománnyal szembeni bizalmatlanság egyik újabb jeleként is értékelhető. Lényegében törvénybe iktatná, hogy a magyar rendőr hazug, a magyar rendőr megbízhatatlan, sőt burkoltan bűncselekmény elkövetésével, hamis tanúzással vádolja meg a rendőröket. (Babák Mihály: Csak a szocialistákra mondjuk ezt!) Ennél nagyobb megaláztatás aligha érhet olyan embereket, akik az alkotmányos és törvényes rend akár életük kockáztatásával való megvédésére esküdnek fel, akik a rendőri pályát nemcsak kenyérkereső foglalkozásnak, hanem valódi hivatásnak tekintik. Az ország gazdasági nehézségei miatt e hivatás méltó anyagi megbecsüléséről sajnos már régóta nem beszélhetünk. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) E törvényjavaslat elfogadásával azonban az erkölcsi megbecsülés is végképp szertefoszlik.

Kérdezem a tisztelt előterjesztőt és a tárgysorozatba-vételt támogató kormánypárti politikusokat, hogy végiggondolták-e a törvényjavaslat esetleges elfogadásának következményeit. Önök szerint ki fogja vállalni a folyamatosan romló anyagi és társadalmi megbecsülés mellett a rendőri szolgálattal járó terheket és kötelezettségeket? Önök szerint e törvényjavaslat elfogadása milyen hatással lesz az intézkedő rendőrök tekintélyére? Mit gondolnak, hogyan fog mindez hatni a rendőrök moráljára és az intézkedések alá vont állampolgárok hozzáállására? Önök szerint a büntetőeljárások és polgári perek során (Babák Mihály: Akinek kiverték a szemét, az mit mond?) milyen súlya lesz ezt követően a rendőrök által tett tanúvallomásoknak? A törvényjavaslat elfogadását követően ki fog hinni a bíróságok függetlenségében és pártatlanságában? Gondoltak-e arra, mi lesz azoknak a kárfelelősség kérdésében polgári perben meghozott ítéleteknek a sorsa, amiket a törvényjavaslattal semmissé nyilvánított büntetőítéletekre alapoztak?

Minél inkább végiggondoljuk e törvényjavaslat következményeit, annál sötétebb kép rajzolódik ki előttünk. Az állami szervekbe, intézményekbe vetett bizalom megingatása bár nem helyeselhető, de kétségkívül eredményes eszköze lehet az ellenzéki politizálásnak, amivel az előző ciklusban a Fidesz gátlástalanul élt is. A kormányzó párt esetében ez a magatartás kevésbé tűnik racionálisnak; egy demokratikus elkötelezettségű párt esetében kifejezetten ésszerűtlen és káros.

Mint már kifejtettem, a törvényjavaslat célja a Fidesz által meghirdetett új rend szellemi alátámasztása, mindegy mi annak az ára. Ebben a legszomorúbb, hogy a jogállamiság védelmének jelszavával beadott törvényjavaslatokkal valójában a jogállamiság garanciájának lebontásával ügyes politikai manipuláció zajlik. Az érintetteknek, a bíráknak, ügyészeknek, rendőröknek nyíltan és határozottan ki kell állniuk becsületük, szakmai függetlenségük védelmében. Ha nem teszik, a szakmai függetlenség néhány év múlva valóban nem lesz több puszta illúziónál.

A bíróságok függetlenségének jelentőségével a komoly demokratikus hagyományokkal rendelkező országok polgárai pontosan tisztában vannak, és az egész társadalom érzékenyen reagál (Dr. Répássy Róbert: Csak Gyurcsány nem tudta ezt szegény!) a függetlenség mindenfajta megsértésére. Múlt héten például általános sztrájk volt Franciaországban a bíróságokon, illetve 11 nagyvárosban együtt demonstráltak bírók, ügyészek, ügyvédek, börtönőrök, rendőrök, miután a köztársasági elnök nyíltan bírálta az igazságszolgáltatást egy konkrét bűnügy miatt. Véleményem szerint hasonló összefogásra és határozott fellépésre lenne szükség Magyarországon is.

(15.20)

Az MSZP parlamenti pártként, az ellenzék vezető erejeként a maga eszközeivel mindent meg fog tenni a törvényjavaslat elfogadása ellen. A törvényjavaslat mind szellemiségében, mind konkrét megoldásait tekintve elfogadhatatlan, még módosító javaslatokkal sem korrigálható. (Gulyás Dénes: Jobbulást kívánok.) Ezért kérem az előterjesztőt, vonja vissza az előterjesztését. (Babák Mihály közbeszól. - Taps a kormánypárti padsorokban.)

Engedjenek meg még néhány szót. Ha önöknek ezzel a törvényjavaslattal az a célja, hogy az előző politikai vezetést, annak miniszterelnökét, kormányát vagy pártját politikailag elítéljék, tegyék meg azt egy törvényben. Ne keverjék ezt össze azzal, hogy a teljes igazságszolgáltatást megalázzák és a függetlenségét megkérdőjelezik, hölgyeim és uraim!

Ha a 2006-os események tükrében igazságot akarunk látni egyszer ebben az országban, akkor egyetlenegy dolgunk van (Babák Mihály: Volt rá idő!), az akkor hatályos törvényeket... (Babák Mihály: Akkor nem érdekelt az igazság!) Tisztelettel köszönöm szépen, képviselőtársam, azért szeretném jelezni, hogy én 2010 óta vagyok ennek a Háznak a tagja, hadd mondjam el a véleményemet arról, hogy én most ezt hogyan látom.

Ebben az országban akkor lehet igazságot szolgáltatni ebben az ügyben, ha az akkor hatályos törvényeket mindenki utólag is betartja és betartatja. Azokat a rendőröket, akik visszaéltek hatalmukkal, nagyon keményen megbüntetik (Babák Mihály: Miért nem tették?), azokat a hőzöngő (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Most mondja a szélsőjobbot. - Derültség.), azokat a hőzöngő embereket, akik szétverték Budapest utcáit, nagyon keményen megbüntetik, azokat a civil áldozatokat, akik valóban egyébként (Gulyás Dénes és Babák Mihály: Négy évetek volt rá.) nem jogszerűtlen tüntetésen vettek részt, és kár érte őket, kárpótolják, és azokat a rendőröket, akik jogszerűen intézkedtek és védték Budapest utcáit, szintén kárpótoljuk. (Babák Mihály: Négy évetek volt rá.) A többi pedig a független igazságszolgáltatás dolga, még egyszer mondom, képviselő úr, a többi a független igazságszolgáltatás dolga, és nem a parlamenti pártoké. (Gulyás Dénes: Négy évetek volt rá. Jobbulást!) Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, nagyon megtisztel, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Felhívom a tisztelt képviselőtársak figyelmét, amennyiben érzelmileg motivált értékes gondolataikat a nagy nyilvánossággal meg akarják osztani, akkor a kétperces szókérés lehetőségével ez megtörténhet, ahogy ezt Szilágyi György, a Jobbik képviselője teszi. Öné a szó. (Taps a kormánypártok, az LMP és a Jobbik soraiban.)

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az MSZP mindig tagadja, hogy az MSZMP utódpártja lenne, de itt és most, ebben a felszólalásban is nagyon jól hallhattuk Harangozó Tamástól azt, hogy önök igenis az MSZMP utódpártja. Hát miben különbözik az ön felszólalása Biszku Bélának az elmúlt időszakban tett nyilatkozataitól? Azon kívül, hogy a rinocéroszbőr megmaradt önökön is ugyanúgy, ahogy megvolt az MSZMP előző tagságában, ön ugyanúgy arról beszél, hogy nem voltak koncepciós perek, ön ugyanúgy arról beszél, mint ahogy Biszku Béla arról beszél, hogy az ÁVH teljesen törvényesen cselekedett. Ön ugyanazt a retorikát használja most, mint amit Biszku Béla használt. Tehát önök igenis az MSZMP utódpártja a továbbiakban is.

Ön a rendőrök moráljáról beszél, a rendőrök morálját félti. A rendőrök morálját pontosan önök rombolták le akkor, amikor szembeállították a rendőröket a társadalommal, hogy megvédje önöket, hogy megvédje Gyurcsány Ferencet, hogy megvédje az önök hazugságait folyamatosan. (Közbeszólások a kormánypártok és a Jobbik padsoraiból: Úgy van! Úgy van! Ráuszították az emberekre. - Taps.) Önök tették tönkre a rendőrség morálját. A törvénytelenségek után, amit önök elkövettek, amit elkövettettek a rendőrökkel, azok után önöknek az lenne a legcélszerűbb, ha csöndben maradnának, csöndesen szemlélnék az eseményeket, és megszavaznák azt, hogy legalább az önök törvénytelen cselekedeteit, amit a rendőrökkel elkövettek, azt helyrehozhassa az új parlament. Ez lenne az én véleményem, és szerintem így kellene önöknek hozzáállni itt az egész parlamenti munkához.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok, a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Harangozó Tamás, az MSZP képviselője.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szilágyi képviselőtársam hozzászólásával és az arra adott fideszes üdvrivalgással kapcsolatban csak annyit szeretnék mondani, hogy összenőtt, amit összetartozik a 2006. őszi utcai zavargások tekintetében.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Kétperces reagálásra következik Mátrai Márta, a Fidesz képviselője.

Képviselő asszony, öné a szó.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Harangozó képviselő urat hallgatva nekem az jutott eszembe, hogy sokkal nagyobb szerénységgel és alázattal kellett volna szólnia, képviselő úr, ha figyelne rám, mit mondok, a 2006-os őszi tömegoszlatásokkal összefüggő elítélések orvoslásáról szóló határozatról. Annál is inkább, mivel figyelmébe ajánlom a következőket. Úgy gondolom, önnek szembe kellene nézni azokkal az emberekkel, akikről ez az egész történet szól, ez az egész könyv is (Felmutatja.), ha egyszer módjában áll, talán az sem lenne hátrány, ha elolvasná. Mert akkor nagyon tanulságos lenne, és nem ragadtatná magát olyan felszólalásra, mint ami itt elhangzott.

"Hírügynökségi jelentésből: A rendőri fellépésről, amelyet Gyurcsány Ferenc elismerően sommázott másnap. Könnygázgránátokat lőnek, egy fiatal fejsérülést szenved. Egy fiatalt a fülénél talált el a gránát, súlyos sérülést szenvedett. Egy tiltakozót közvetlen közelről lőttek hasba a rendőrök. Hat-nyolc fiatalt úgy vernek össze, hogy nem tudnak lábra állni. Egy embernek kiverik három fogát, gumibottal megvertek négy embert, nyakon lőttek egy fiatalt gumilövedékkel." Majd egy kicsit később Milán, Lívia és Laura esetére hívnám fel a figyelmét. És örülnék neki, ha egyszer a szemükbe nézne ezeknek a fiataloknak. "Harminc nap előzetesre ítéltek, a bírónő egyáltalán nem figyelt az ügyvédemre, rá se nézett, és gondolkodás nélkül hozott ítéletet." Majd később mondja, hogy "A 30 napot a Nagy Ignácban kezdtük meg. Egyórás térdepelés következett egy tbc-s beteg ember mellett, majd ugyanez folytatódott." És a végén azt mondják ezek a fiatalok, hogy egy sétáról jöttek vissza a 30 napos fogva tartás során, kiállították a sorból, egy fürdőszobában meztelenre vetkőztették, és többszöri guggolásra kényszerítették.

Ha önt ez nem rázza meg, képviselő úr, akkor azt hiszem, hogy óriási nagy baj van. Köszönöm. (Taps a kormánypártok, a Jobbik és az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Harangozó Tamásnak, az MSZP képviselőjének.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Képviselő asszony! Önnek teljesen igaza van. Ezeknek a rendőröknek, bv-seknek, akik ilyet elkövettek, börtönben van a helyük egy jogállami demokráciában. (Dr. Balsai István: De nincsenek bent. - Közbeszólások a Fidesz és a Jobbik soraiból.) Ne keverjük ezt össze, ne keverjük ezt össze az önök által idehozott semmisségi törvénnyel, ami általánosságban alázza meg és teszi tönkre az igazságszolgáltatásba vetett hitet! Ezt az egyet, kérem, értsék meg!

Én megértem, amit mond képviselő asszony, én sem szeretném, ellenzéki képviselő vagyok, hogy bármikor ebben az országban ilyen még egyszer megtörténhessen. Azoknak az embereknek, akik ilyet csináltak, akár rendőr, akár börtönőr, börtönben van a helyük, a mai magyar törvények szerint is, teszem hozzá. De ezt ne keverjük össze azzal a semmisségi törvénnyel, amit önök most idehoztak a Ház elé!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.- Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Szintén kétperces felszólalásra jelentkezett Répássy Róbert államtitkár úr. Öné a szó.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselő Úr! Azon gondolkodtam, hogy az ön felszólalásának melyek azok a részei, amelyek az én államtitkári tevékenységem nézőpontjából megítélendők, és mindenképpen az igazságszolgáltatás függetlensége az, amiről szerintem szót kell váltanunk. Először is az igazságszolgáltatás függetlensége, amelyet most ön erőteljesen véd, egy olyan eszme, amit jó lett volna, ha kormányon is ugyanígy védtek volna. Mert azért emlékszünk arra, hogy maga Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként, pártelnökként hányszor bírálta az igazságszolgáltatást, elfogultnak nevezve és Fidesz közelinek nevezve. (Kovács Tibor: Az ügyészséget, mást nem.) A bíróságokra is ugyanezt a megjegyzést tette.

Nem is beszélve arról, hogy új keletű találmányuk az, hogy még a kormányváltás előtt, tehát még a választások előtt koncepciós eljárások indultak az önök szerencsétlen sorsú politikustársai ellen. A koncepciós eljárás szót többször is használták itt, a parlamentben is, meg azon kívül is. Tehát az igazságszolgáltatás függetlenségét jó lenne nemcsak 2011 februárjában, hanem visszamenőlegesen is védeni.

A másik megjegyzésem, hogy nagyon bízom benne, hogy a jövőben is az igazságszolgáltatást független hatalmi ágnak fogják tekinteni. Tehát majd ha azokban a büntető eljárásokban, amelyekben szerencsétlen sorsú politikustársai esetleg vádemelés útján az igazságszolgáltatás elé kerülnek, és netalántán elítéli őket a független igazságszolgáltatás, nagyon bízom benne, hogy a bírói testületet mint független igazságszolgáltatást fogják tekintetni akkor is, és nem fogják elővenni a koncepciós eljárás nótát. Nagyon bízom benne, hogy ezt még a saját volt miniszterelnökükre is érvényesnek tartják, hogy ha esetleg bíróság elé kerülne, őt is egy független bíróság fogja megvizsgálni büntetőjogi szempontból.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok, a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: szintén kétperces felszólalásra megadom a szót Lenhardt Balázsnak, a Jobbik képviselőjének.

(15.30)

DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik): Köszönöm. Harangozó Tamásnak egyvalamiben igaza volt, valóban összenő, ami összetartozik, és az MSZP most is tanúbizonyságot tett, hogy ők egy és ugyanazok, akik 1919-ben a patkányforradalomnak nevezett Tanácsköztársaságnak voltak a kirobbantói és résztvevői. (Derültség az MSZP soraiban.) 1947-ben a szabad demokratikus változásokat akadályozták meg a szovjet szuronyok árnyékában, és az 1956-ot követő forradalmunk eltiprása és a megtorlások gyakorlatilag levezénylői voltak az ő elődjeik.

Ez az a párt, akik sajnos még ma is itt ülhetnek, és köztük az a Gyurcsány Ferenc, aki mondjuk ki, minden jel szerint ennek az egész TV-székházostromnak a fő felelőse, és az egész 2006. őszi eseményeknek. Nem csupán az őszödi beszéd miatt robbant ki ez a válság, de minden rendelkezésre álló adat alapján úgy tűnik, hogy személyesen Gyurcsány Ferenc irányította a rendőrségi bevetést, és személyesen ő garantálta, hogy ne menjenek oda az egyébként rendelkezésre álló rendőri erők, akik két utcával arrébb várakoztak, mert az lehetett a valószínűsíthető szándék, hogy az ott jogosan felháborodott tüntető emberek meglincseljenek egy rendőrt, és ennek következtében utána mindenféle statáriális eljárásokat lehet bevezetni a magyar nemzettel szemben, amit az MSZP nagyon szeret.

Úgyhogy mi is azt kérjük, hogy mindenféle felelősségre vonás helyett önök vonják felelősségre először Gyurcsány Ferencet, és vonja felelősségre a kormánytöbbség is Gyurcsány Ferencet és az egész MSZP-t, ahogy megígérték (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), mert az elszámoltatás kilenc hónap óta még mindig csak írott malaszt, és nem látjuk a jeleit.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót szintén két percben Steiner Pálnak, az MSZP képviselőjének.

DR. STEINER PÁL (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Elfajult itt a vita, de azért annyit hadd említsek meg, hogy ha már képviselőtársamat, Harangozó Tamást a vörös katonák jogutódjának tekinti, akkor én is talán megengedhetem magamnak ezt a megjegyzést, akkor képviselőtársam pedig a Prónay-Héjjas különítménynek a jogutódja. (Taps, derültség a Jobbik soraiban.), és akkor talán a személyeskedések így rendben is lehetnének. Nem gondolnám, hogy bármelyik fiatalember, akinek fogalma sincs itt, hogy mit beszél, az az orgoványi gyilkosoknak lenne a jogutódja.

Ugyanakkor szeretnék valamit mondani. Asztalos professzor azt mondta, hogy térjünk vissza a tiszta forráshoz. A tiszta forrás ebben a pillanatban az önök által beterjesztett jogszabály. Idézem szó szerint: "a megállapítás alapját kizárólag rendőri jelentés, illetőleg rendőri tanúvallomás képezte". Nem azt mondja, hogy rossz rendőrök vagy ilyen rendőrök - "a" rendőrök, a Magyar Köztársaság összes rendőre. Ezt pedig semmi másnak nem lehet tekinteni, nagyon sajnálom, hogy a kormány ehhez asszisztál, mint a magyar rendőrség erkölcsi megítélésének a tudatos rongálása, mint ahogy ezt annak idején el is mondta a szakszervezetet vezető képviselőjük.

Még egy dolgot, ha már a bekiabálásnál tartunk. Volt itt egy kimutatás 1990 és 1994 között, meg kell mondanom képviselőtársamnak, hogy az MSZP-n kívül a legtöbb MSZMP-tag az akkori kormánypártok között volt, tehát az MDF és szövetségesei között; és én valamikor nagy-nagy örömmel hallgattam Gulyás Dénes művész urat is a Munkásőrség központi kórusában.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Derültség a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót kétperces reagálásra Novák Elődnek, a Jobbik képviselőjének.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Szerettem volna megvárni, míg a Jobbik első felszólalójaként, nehéztüzérségeként Gaudi-Nagy Tamás mér utolsó csapást itt az MSZP megmaradt képviselőire (Derültség a Jobbik soraiban.), de azt gondolom, hogy kénytelen vagyok így előreszaladni talpasként, és azért ugrottam fel itt a parlamenti lövészárkokból, mert ezt a hazudozást azért nem tűrhetjük tovább.

Azt tudom mondani Harangozó Tamásnak, hogy egy kicsit vegyen vissza. Komolytalan az, hogy az MSZP miatt hozna itt bárki törvényt. Már rég nem tétel az MSZP, már rég nem szükséges itt egy törvényt alkotni (Kovács Tibor: Így szeretnétek, de nem így van!), nem méltó arra, hogy bármiféle törvényt alkossunk, még akár elítélőt is az MSZP-ről. Azt gondolom, hogy a tavalyi választásokon a magyar állampolgárok, a magyar nép mondott sokkal fajsúlyosabb véleményt, mint amit akár egy törvényben megfogalmazhatnánk.

Az, hogy azt gondolja, hogy egy jogállamban nincsen helye egy ilyen törvénynek, hiszen amúgy is egy jogállamban börtönben a helyük ezeknek a rendőröknek, ez egy nagyfokú cinikus kijelentés volt, hiszen a tények bizonyítják, hogy nem ülnek börtönben, pedig eltelt jó néhány év a 2006. őszi jogsértések óta. Valóban börtönben lenne a helyük, ez is bizonyítja, hogy nem volt jogállam és nincs jogállam a mai napig, és önök sem tettek semmit azért, hogy megteremtsék ennek a jogi alapját. Ezért van szükség erre a javaslatra.

És a szocionista Steiner Pálnak is kell mondanom valamit. Korábban volt a jegyzőkönyvekben elírás, amikor ezt a szót használtam, ezért jelzem, hogy nem a szocialista szót használtam, hanem joggal, az alakuló ülés kitűzőjére is gondolva, a szocionista jelzőt használtam valóban Steiner Pálra. Azt kell mondanom, hogy egyrészt nem vagyok méltó arra, hogy Héjjas Ivánhoz hasonlítson, bár sértésnek semmiképpen sem tudom tekinteni az előbbi összehasonlítását. (Derültség a Jobbik soraiban.) Abban viszont teljesen igaza van, hogy az előző négy semmisségi törvény a szocializmusról szólt, annak a jogsértéseit hivatott orvosolni. De ez az önök szégyene, hogy most ugyanolyan módszerekhez kell nyúlnunk, mint a rendszerváltás előtti bűncselekmények esetében, jogtalanságok és az emberi jogok sárba tiprása esetében. Ez az önök szégyene, hogy pontosan ugyanolyan módszerekhez nyúltak önök is.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Bárándy Gergelynek, az MSZP képviselőjének, két percben.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Akkor jelentkeztem még felszólalásra, amikor államtitkár úr hozzászólt a vitához, hiszen elég érdekes volt, legalábbis a gondolatmenete számomra. No, ne értsék félre, én egyáltalán nem Gyurcsány Ferenc akkori kijelentését kívánom megvédeni, aki akkor azt mondta, hogy azt a látszatot keltik bizonyos intézkedések, miszerint... - ahogy az államtitkár úr idézte, úgy van. Én magam akkor is és most is egy szerencsétlennek kijelentésnek tartottam. De egy dolog viszont biztos, hogy az még inkább megdöbbentő, hogyha a jelenlegi kormány igazságügyi államtitkára azzal érvel, hogy ha Gyurcsány Ferenc akkor ezt elmondta, akkor most nekik is szabad így csinálni vagy így cselekedni. (Dr. Répássy Róbert: Nem ezt mondtam.) Mert ez körülbelül erről szólt, hogy miért nem védtük akkor.

Tisztelt Államtitkár Úr! (Dr. Répássy Róbert: Miért nem?) Az még nem jogosít fel senkit arra, hogy valaki valamikor egy szerencsétlen kijelentést tett, hogy önök most az igazságszolgáltatás függetlenségét kérdőjelezzék meg ezzel a javaslattal, mert ez gyakorlatilag ezt jelentette, legalábbis ez a párhuzam, ahogy ön elmondta. Ha nem jól értettem, akkor gondolom, hogy ki fog ebben engem egészíteni.

A másik: csak egy megjegyzés a jobbikos hozzászólásokra. Szóval, érdekes a Tanácsköztársasághoz kötni minket. Tudom, hogy önök a tényeknek nem jó barátai, de közel 60 évvel később születtünk meg, Harangozó Tamás is és én is, mint ahogy ez a rezsim uralmon volt, és nem gondolom azt, hogy ellentétben önökkel és Prónayval (Zaj, közbeszólások a Jobbik soraiban.) vagy akik szóba kerültek az akkori korból, mi például nem vállaljuk annak a korszaknak az örökségét, sajnos önök pedig vállalják, az ehhez hasonló berendezkedésű, nem baloldali, hanem jobboldali korszaknak az örökségét, és büszkeséggel tölti el önöket az, hogy ha önöket ahhoz hasonlítják. Hát engem nem, és tökéletesen alaptalannak is tartom.

Gaudi-Nagy Tamás utolsó csapását pedig állni fogjuk, higgyék el. Köszönjük. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Pörzse Sándor, a Jobbik képviselője.

PÖRZSE SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha most itt előhozakodtunk történelmi példákkal, attól, hogy kedves Bárándy képviselő úr nem vállalja az örökséget, attól önök még szellemi örökösei. Folyamatosan a nem létező vagy ma már nem létező Szamuely-mundér becsületét védik, pontosan ezekben a pillanatokban is a 2006-os októberi események kapcsán, ennek a törvénynek a kapcsán. Egyébként, ha Prónayt említi, akkor szeretném elmondani önnek, hogy ha felütné azokat a történelemkönyveket, amelyekből ön nem tanult, abban benne van az is, hogy többek között Prónaynak és az ilyen magyar hazafiaknak is köszönhető az, hogy ma Nyugat-Magyarország egy része, Sopron és még nyolc falu Magyarországhoz tartozik. (Taps, közbeszólások a Jobbik soraiban.)

Szeretném leszögezni, hogy a szememben ebben az esetben most, amiről beszélünk, nem számít, hogy mit mondanak a szocialisták, egész egyszerűen nem érdekes. Mint ahogy Kun Bélát sem kérdezték meg a tanácsköztársasági eseményekről; igaz, hogy ő már akkor régen elhúzta a csíkot.

(15.40)

Kedves fideszes Képviselők! Szeretném felhívni a figyelmüket, és megragadom az alkalmat, hogy vigyázó szemüket vessék egy-két nagyon-nagyon érdekes tényre. Az egyik az, hogy a 2006-os események felelősei között ott van a TV elnöke is, önök is nagyon jól tudják, a mai napig is az önök kormányától 2 millió forintos fizetést kap az MTV-ben. Nem tudom, tudnak-e róla.

A másik, akiről itt képviselőtársam beszélt, a Rádió udvarán történt gyalázatos eseményekkor Such György volt az elnök, az a Such György volt az elnök, akit önök most kineveztek filmgurunak. Szeretném megkérdezni: ez hogyan lehet? Ha ők is felelősök voltak, akkor hogyan lehet, hogy az önök kormányától a mai napig is több millió forintos fizetést vesznek föl?

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Babák Mihálynak, a Fidesz képviselőjének, két percben.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr! 2006 őszén ebben az országban rengeteg rendes magyar állampolgárt megaláztak, megvertek, összetörtek, kiverték a szemét - és voltak olyan emberek is, akik vandálkodtak, és később elítélték őket. Mi nem ezekről beszélünk. Mi azokról beszélünk, akiket jogalap nélkül, pusztán egy rendőri vallomás kapcsán elítéltek. Most ne beszéljünk TV-székházról és sok egyéb másról!

Hölgyek, Urak! Azt kérik tőlünk számon most a szocialisták, Harangozó úr, hogy tisztázzuk? Hát négy évük volt rá!

Hölgyek, Urak! Mit csináltak ők a tisztázás helyett? Kitüntették ezeket az embereket! (Közbeszólások a Jobbik soraiban: Így van! Így van!) Kitüntették, amikor magyar embereket megvertek! És nemcsak magyart, hanem külföldit is. Milyen hírét keltették az országnak? Mi volt az, ha nem diktatúra, ha nem a hatalom élt vissza? És ők féltik a jogállamot, az alkotmányosságot ettől a törvénytől, amely rehabilitálja az esetlegesen jogtalanul elítélt embereket? Szükséges, és meg kell sürgősen tenni! Történelmi kötelességünk! Négy év is sok idő volt, nagy mulasztás volt, az ő mulasztásuk, most pedig sürgősen meg kell tennünk, hogy őket esetleg ártatlanul elítélték, az ártatlanság vélelme fennáll, nem bizonyított a bűnösségük, nem vandálkodtak, mentesíteni kell a büntetés terhe alól. Kötelessége a tisztelt Háznak a jogállamiságot, a törvényt betartva rehabilitálni mindazokat, akiket jogsérelem ért Magyarországon!

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Örülhetnek annak, hogy itt vannak, és ezt a feladatot önök elláthatják, megtehetik. Ennek a törvénynek sürgősen meg kell születnie, ez nem a rendőrökről szól, és nem a bírákról szól, hanem a Gyurcsány-kormányról! Szól arról a diktatúráról, amely ezt a terrort elintézte, és elvégezte a magyar állampolgárokkal és mindenkivel szemben, akinek véleménye volt az utcán.

Hölgyek, Urak! Sürgős! Nem tudom, kedves szocialisták (Az elnök a hozzászólási idő leteltét jelzi.), mitől félnek. Valami kiderül, hogy sárosak? Vigyázzanak magukra! Tényleg kiderülhet! Köszönöm. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Németh Zsolt, a Jobbik képviselője.

NÉMETH ZSOLT (Jobbik): Köszönöm. Csak pár gondolatban reagálnék itt az MSZP-s padsorokból érkezett szellemi vagy verbális valamire.

Ha nem tetszik önöknek az, amit mi mondunk, hogy önök örökösei a Tanácsköztársaságnak, akkor elmondok egy kis történelmi tényt. Amikor végre Budapestről eltakarodtak ezek a férgek, eljöttek hozzánk Pécsre, megalakították a Pécsi Szocialista Pártot, és azért küzdöttek, hogy Pécs városát dr. Doktor Sándor vezetésével elcsatolják Magyarországtól. Hála az égnek, a pécsi közgyűlés határozata értelmében dr. Doktor Sándor szobra eltakarodik a közterekről - ez csak egy kis megjegyzés volt.

De ha önöknek nem tetszik ez a párhuzam, ez az örökség, akkor legalább arra vették volna a fáradságot, hogy a nevüket megváltoztassák. Ismétlem: a Tanácsköztársaság maradékának neve Pécsi Szocialista Párt. Azért érződik a párhuzam, remélem.

A másik pedig, a futballhuligánokra, illetve Harangozó képviselőtársam ehhez hasonló megjegyzésére reagálnék. Nézzen már rám: 159 centi vagyok, nem szeretem a focit, inkább sakkoznék, sakkozom is. Én nem szeretem, amikor engem lefutballhuligánoznak, ezt visszautasítom. Én ott voltam 2006-tól fogva minden tüntetésen, kaptam könnygázt, mindent kaptam, ami elképzelhető, de én ezt határozottan visszautasítom!

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban. - Dr. Balsai István tapsol.)

ELNÖK: Megadom a szót szintén két percre Varga Istvánnak, a Fidesz képviselőjének.

DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Itt képviselőtársam tulajdonképpen már megválaszolta, és tényleg nagyon sajnálom, hogy a vita egészen más irányba ment. Arra gondolok, hogy Steiner képviselő úr eltért attól, ami miatt itt vagyunk a Magyar Országgyűlésben és a parlamentben. Ez a Prónay-különítmény, Héjjas és a Tanácsköztársaság pici katonáinak a párhuzama több szempontból is sántít.

Valóban van egy alapvető különbség: az egyik országgyarapító, a másik országvesztő - most a vörös katonákra gondolok. (Taps a Jobbik soraiban.) Tehát én ezt vulgárisan úgy tudnám... Most már mindenki a gyermekkorát vagy a gimnáziumi éveit emlegeti, már akkor is bizonyos rendszerellenes megnyilvánulásaink voltak. Volt egy kis barátom, aki megkérdezte tőlem, mi a Tanácsköztársaság jelentősége. Én azt mondtam neki, az, hogy elvesztettük Erdélyt. Jött egy tanfelügyelő, megkérdezte a gimnáziumban, hogy fiam, mi volt a Tanácsköztársaság jelentősége. Felállt, és közölte: az, hogy elvesztettük Erdélyt. Be is hívták apámat, mindjárt ki akartak rúgni a gimnáziumból. Hát ennyit a Tanácsköztársaságról. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Meghallgatva a képviselő úr utalását, jelzem, a levezető elnöknek ugyan feladata, hogy igyekezzen a vitát a pontosan beterjesztett javaslat irányába terelni, de ugye, vannak eltérő típusú javaslatok. Most nem a vasútbiztosító berendezések EU-szabványhoz igazításáról folyik egy éles szakmai vita, hanem egy olyan törvényjavaslatról, amelynek érthetően politikai vonzata van, ugyanakkor valóban ezzel együtt szeretném kérni, hogy lehetőség szerint térjünk vissza magának a benyújtott javaslatnak a tárgyalásához.

Megadom a szót Vejkey Imrének, a KDNP képviselőjének.

DR. VEJKEY IMRE (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Határozottan le kell szögeznünk azt, hogy az igazságszolgáltatásba vetett bizalmat a törvénytervezet nem kérdőjelezi meg. Ugye, itt különböző szirénhangokat hallottunk ezzel szemben.

Én ennek a ténynek az alátámasztására felhívnám az Alkotmánybíróság 1459/B/1992. határozatát, amelynek a rendelkező részét most felolvasnám a tisztelt Háznak: "Az Alkotmánybíróság az 1963 és 1989 között elkövetett egyes állam és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról szóló 1992. évi XI. törvény alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja." Úgy gondolom, ehhez további indokolás nem kell.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Bödecs Barnának, a Jobbik képviselőjének, két percben.

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm a szót. Szeretném elmondani azt, hogy az én személyes tapasztalatom alapján miért van szükség egy ilyen semmisségi törvényre. A saját esetemet mondom el. Igazából abból nem lett ügy a végén, de lehetett volna.

2007. április 30-án sétáltam nyolcadmagammal Gonda László társaságában az Erzsébet híd Buda felé eső jobboldali járdáján, amikor az Erzsébet híd buszsávjában három darab szirénázó rendőrautó fékezett mellettünk, kommandósok ugráltak ki belőlük, és közölték velünk, hogy mi jogellenes demonstrációt hajtunk végre. Mondom, sétáltunk, nem voltak nálunk transzparensek, nem volt nálunk semmi. Ezt követően másodmagammal bevittek a Gyorskocsi utcába, ott, miután mindenemet elvették és rabosítottak, 4 órán keresztül ültem egy zárkában. Közölték, hogy majd kihallgatnak valamikor, és megindul az eljárás velem szemben, majd olyan este fél 11 környékén egy kisrendőr kivezetett ebből a cellából, és közölte, akkor most ők úgy döntöttek, hogy mégis hazamehetek.

Ez az eset nagyon jól mutatja azt, milyen nyomás alatt volt a rendőrség, és pusztán az a tény, hogy láttak egy ismeretlen arcot Gonda László ismert tüntető mellett, elég volt ahhoz, hogy kiszálljon egy egység, és ezeket az embereket, akiket ők még nem ismertek, bevigyék, azonosítsák, utánajárjanak, kicsoda, micsoda, és megvádolják egy jogellenes cselekménnyel, amit egyébként nem követett el. Miután azonosítottak, úgy gondolták, hogy na, akkor nem érdemes ebben továbblépni, kiengedtek. De hogyha én esetleg más megítélés alá esem, akkor járhattam volna ugyanúgy még 2007. április 30-án is, mint azok az emberek, akiket adott esetben ártatlanul megvádoltak.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)

(15.50)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Szilágyi Györgynek, a Jobbik képviselőjének.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Hogy térjünk vissza a tényekhez, azért kell erről beszélni, mert rögtön az 1. §-nál a szocialista képviselők ezt próbálják meg kétségbe vonni, amikor kimondja azt, hogy a rendőrök vallomása alapján elítélt személyek. Tisztázzuk le, hogy miről is beszélünk! 2006-ban a tömeg az első napokban teljes mértékben békés volt. A legnagyobb csúnyaság, amit kiabáltak, az volt, hogy Gyurcsány takarodj. (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Jogos volt.) Majd utána, ha megnézzük az elkövetkezendő időszakok történéseit, majdnem - meggyőződésem - a történések 80-90 százalékát a rendőrség provokálta ki az akkori politikai vezetők utasítására.

Erre ékes példa egyébként október 23-a, amikor is ennek a tömegnek, aki föllépett Gyurcsány Ferenc és az MSZP ellen, többféle arca volt. Volt egy harcosabb része, akikkel a rendőrök kiprovokálták az összecsapásokat, és volt egy békésebb része. Október 23-án is a rendőrök nagyon tudatosan ezt a két tömeget összekeverték, és mindenkit válogatás nélkül megvertek. Azért ne mondják már nekem azt, hogy a velem szemben ülő Révész Máriusz teljes mértékben egy huligán kinézetű ember lenne (Moraj, derültség a Jobbik és a kormánypártok soraiban.), odament a rendőrökhöz, és azonnal agyba-főbe verték.

Tehát ezeket a törvénytelenségeket utána a rendőrség az önök utasítására hazugságokkal próbálta palástolni. A rendőri vezetők folyamatosan hazudtak, tehát hazudtak arról, hogy volt-e szám a rendőrökön, leesett róluk. Gergényi Péter belemondta a nagy nyilvánosságba, amikor megkérdezték, hogy viperákkal miért ütik az embereket, hogy mutasson nekem egy viperát, a rendőrségnél ilyen nincs. Aztán, mikor mutattak képeket, akkor meg nem foglalkozott vele. A kis rendőrök ugyanúgy elmentek a bíróságra, fölhatalmazva a rendőri vezetők hazugságai alapján ők ugyanúgy hazudtak, hogy a saját tettüket megpróbálják valamilyen szinten palástolni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ezért jó ez a törvény. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most visszatérünk az előre bejelentett felszólalók köréhez, és itt elsőként megadom a szót Gulyás Gergelynek, a Fidesz képviselőjének. Öné a szó.

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt szeretettel köszöntöm újra a Magyar Szocialista Párt és az LMP képviselőit az Országgyűlésben. Ugyanakkor meg kell mondjam őszintén, hogy nem teljesen értem a jelenlétüket, hiszen ha jól értelmeztem az alkotmányozás folyamatától való távolmaradásukat, akkor az az volt, hogy nem akarnak egy olyan alkotmányt legitimálni, ami egyébként minden részletében jogállaminak tekinthető. E tekintetben most nem értem ezek után a kritikák után, hogy miért kívánják legitimálni ezt a törvényt, és ha nem a melegnek, akkor minek köszönhető, hogy visszatértek az Országgyűlés falai közé. (Moraj az MSZP és az LMP soraiban. - Derültség a Jobbik és a kormánypártok soraiban.)

Ennek ellenére üdvözöljük önöket, örülünk, hogy itt vannak, és reméljük, hogy a jövőben, ha egy törvénnyel esetleg nem értenek egyet, akkor a vitának ezt a módját választják. Annak ellenére is, hogy egyébként, ha van olyan téma, amikor érteném az önök távolmaradását, akkor a 2006 őszi ügyek és azzal összefüggésben minden egyes kérdés ilyen témának tekinthető. Én örömmel hallgattam most Harangozó képviselőtársam rendkívül fejlett igazságérzetét, hogy a bűnösöket büntessük meg, az ártatlanokat mentsük föl, de azért bocsánatot kérek, nem innen indultunk. Onnan indultunk, hogy miután Budapesten békés, nem csupán erőszakos, hanem békés tüntetőket, alkotmányos alapjogukat gyakorló tüntetőket vert a rendőrség véresre, lőtték ki a szemüket, utána másnap az önök miniszterelnöke, Gyurcsány Ferenc azt írta, hogy lenyűgözött az a szakszerűség, amellyel a rendőrség tette a dolgát, és védett engem, egyszerű állampolgárt. Ez volt a kiindulási alap, ez az önök erkölcsi felelőssége.

Ami pedig a bírósági eljárásokat illeti, nem vitatom, hogy ez egy nehéz kérdés, de ahol adataink is vannak, az előzetes letartóztatások ügye. Félreértés ne essék, ez a javaslat erre nem terjed ki, de a statisztikák szempontjából mégis fontos. 141 első fokon elrendelt előzetes letartóztatásból 137 esetet változtatott meg másodfokon a bíróság. Az ezzel egyidejűleg folyó bírósági eljárások a bíróság elé állítások voltak. Egyébként ott fordult elő a legtöbb esetben az, hogy ártatlan embereket ítéltek el. Csak ott sajnos nem volt már olyan másodfok, amely az összes körülményt mérlegelte volna, és számtalan ártatlan emberrel szemben alkalmaztak általában felfüggesztett, egy-két esetben végrehajtandó szabadságvesztést is.

Ha abból indulunk ki, hogy 141 esetből 137 esetben lehetett tévedni - hozzáteszem, nem lehet, sőt maga a Fővárosi Bíróság belső jelentése igazolja azt, hogy ezekben esetekben a bírák több esetben a bizonyítékok meglétét sem vizsgálták, tehát nem tévesen ítélték meg a bizonyítékokat, hanem nem voltak bizonyítékok az iratokban -, akkor azt kell sajnos mondjuk, és abból kell kiindulnunk, hogy az ártatlanság vélelme helyett ezekben a napokban a bíróság elé állításnál a bűnösség vélelme érvényesült. Erre kell nekünk valamilyen megoldást találni.

Mi még az önök javaslataira is nyitottak vagyunk, noha úgy gondoljuk, hogy önöket terheli messze a legsúlyosabb, sőt kizárólagos politikai felelősség terheli önöket azért, hogy ez a helyzet egyáltalán előállt. Ezért aztán mi, ha a rendszerváltozás időszakára visszatekintünk, akkor azt kell hogy mondjuk, hogy számtalan esetben születtek rossz döntések, például a Zétényi-Takács-féle javaslat ügyében, ahol a jogbiztonságot az igazságosság elé helyeztük. Ez a javaslat most az igazságosságot a jogbiztonság elé helyezi, és megfelelő formát próbál találni arra, hogy ártatlan embereknek ne kelljen a mai napig is priusszal élniük.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Gaudi-Nagy Tamásnak, a Jobbik képviselőjének. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Figyeljetek!)

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Figyelemmel hallgattam a vitát, és próbálok miniszterelnök úr tegnapi szavainak megfelelően megfelelő önuralommal megszólalni, hiszen ahogy említette, az önuralom egy nagyon fontos kelléke kell legyen a parlamenti képviselőnek. De mindaz, ami valóban itt most elhangzott, azok az érvrendszerek, amelyek úgy foglalhatók össze a Szocialista Párt részéről, hogy a jogállamiságot fenyegetik azok az intézkedések, amelyek azt az időszakot próbálják helyrehozni, helyreállítani, azokat a jogsérelmeket végre a megfelelő medrükbe hozni, reparálni azokat a törvénysértéseket, amelyeket önök elkövettek; ugyanezt tették önök, Lendvai Ildikó kivonult annak az albizottsági ülésnek a jelentéselfogadási szakaszáról, amelyben nemcsak 2006 ősze kapcsán, de az elmúlt nyolc év teljes egésze tekintetében egyöntetűen megállapította az emberi jogi bizottság tavaly december 8-ai ülésén, hogy a kormány a hatalom, elnyomás eszközeként használta a rendőrséget, és képtelen volt betartani a rá vonatkozó jogállami szabályokat.

Ez alól 2006 ősze volt a legtipikusabb és legvéresebb példa. Mert mi történt ekkor? Elmondták már képviselőtársaim, és többször elhangzott, de ne felejtsük el soha. Az alkotmányozás vitájában éppen ma kellett utaljak arra, hogy az ellenállási jog egyik legkiemelkedőbb történelmi alkotmányos értékünk. Bizony az ellenállás jogával éltek azok a polgártársaink, akik kivonultak akkor az utcára, és a hazug rendszer elkergetését próbálták békés eszközökkel elérni.

Ekkor mi történt? A rendőrségnek mi az alapfeladata egy államban? Az, hogy a közbiztonság, a közrendvédelem eszközeként a jog kereteit figyelemben tartva, csak és kizárólag olyan esetben járjon el, amikor a törvénysértés útjára lép valaki. Ebben az esetben, és itt csatlakozom Gulyás Gergely képviselőtársamhoz, ezekben a napokban a bűnösség vélelme állt fenn, és ehhez igazodott a rendőrség minden egyes szervezetrendszere, minden egyes parancsnoki szintje, minden egyes végrehajtói szintje. Itt most ez a törvényjavaslat, amelyet a magunk részéről támogatunk, szükségesnek, de nem elégségesnek tartunk egyébként, mert majd elmondjuk és kifejtjük, szeretnénk az érintettek körét kiszélesíteni, és nemcsak 2006 ősze tekintetében álltak fenn ezek a jelenségek, hanem ahogy említettem, ez a bizonyos emberi jogi jelentés, amelyet elfogadott a bizottság, megállapította, hogy az elmúlt nyolc évre is jellemzőek voltak az ilyen típusú koncepciós jellegű eljárások és koncepciós elítélések rendőri jelentések, rendőri vallomások alapján. Tehát az egész elmúlt nyolc év tekintetében szükséges ez a semmisségi törvény, hogy hatályba lépjen.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

És végül, de nem utolsósorban ebben a körben azt is javaslati körben előterjesztjük, hogy azok, akik ebbe a körbe nem tartoznak bele, tehát nem rendőri jelentés, kizárólag rendőri jelentés, nem kizárólag rendőri vallomás alapján ítélték el őket, de politikai szabadságjoguk gyakorlásában, alapvető gyülekezési joguk gyakorlásával összefüggésben kerültek elítélésre, vagy olyan cselekményt követtek el, amely miatt elítélés veszélye fenyegeti őket, ott a közkegyelem lehetőségét kell igénybe venni, hiszen erre már volt példa akár a taxisblokád idején, az azt követően született törvényt említhetném.

Visszatérve a törvényjavaslat lényegi elemére, és itt veszíti el talaját teljeskörűen a szocialista kritika, a lényeg az, hogy ezek a rendőri jelentések és rendőrvallomások tipikusan, ahogy ezt jogvédőként is tapasztaltam, és ahogy számtalan más jogvédő kollégám is megélte, és az áldozatok is ahogy megélték, tipikusan a valótlanság talaján álltak.

(16.00)

Tehát ez volt sajnos a fő irányvonal. Az volt ugyanis az eljárási rend, hogy lényegében azokat, akikkel szemben a rendőrség megpróbált megtorló eszközzel fellépni, azokat úgymond nem tudta a hatáskörébe vonni, azonban akik kéznél voltak, azokat szabályosan levadászták, és a levadászás során kegyetlenül bántalmazták, kínozták, megalázták őket. Utána elindult egy olyan kényszerpálya, ami kezdődött egy rendőri jelentéssel, amikor lényegében... - említhetném a legtipikusabb esetet, a legmegrázóbb történetek egyike az a nagymama, aki a Deák téren került október 23-án a rendőri intézkedések körébe, aki a metróból följőve nem tudta igazából, hogy mi történik, és azonnal, minden reagálási lehetőség nélkül rárontottak a rendőrök, leteperték, majd pedig durván behurcolták, megbilincselték, előállították. Az ő esetében az volt a rendőrök egyöntetű vallomása először, hogy négy rendőrre támadt ez a nagymama, utána pedig később már ez a gyanúsítás szelídült egy rendőrre való támadássá, és ez az eljárás valami csoda folytán végül is odajutott, hogy sikerült a gyanúsítottat felmentetni, de ennek egyetlen oka volt, hogy szerencsére volt két olyan civil tanú, aki tudta tanúsítani, hogy a rendőrök egyöntetűen és nyilvánvalóan hazudnak. És bizony ezek a rendőrök ezt a hamis, valótlan tartalmú rendőri jelentést fenntartották a tárgyaláson is, és váltig állították, hogy az a nagymama, akinek a kezében szatyor van, kézzel-lábbal ütötte, vágta, rúgta őket, és veszélyeztette a testi épségüket, ezért kellett - úgymond - egymást megmenteni az ő legyűrésével.

Aztán ott van a másik példa, egy banktisztviselő esete, aki október 24-én, az Erzsébet híd pesti hídfőjénél sétált, és a maga naiv és jóhiszemű mivoltából fakadóan azt gondolta, hogy az a 300 rendőr, aki Budáról felfejlődik és Pest felé indul felszámolni az ottani ellenállókat, majd szépen békén hagyja őt. Hát nem ez történt. Kivált a rendőrsorból hat rendőr, rárohantak, agyba-főbe verték, három bordáját eltörték, és utána egybehangzóan olyan rendőri jelentés készült, hogy ő fenyegetést jelentett a rendőri sorfalra, sőt mi több, kővel dobálta a rendőröket, és ennek következtében őt szabálysértési eljárásban bizony el is ítélték.

De ehhez képest vannak még súlyosabb esetek, olyan fiatalember esetét is ismerjük, akit valóban úgynevezett fedett nyomozók egybehangzó vallomása alapján teljesen valótlan és teljesen légből kapott állítások alapján ténylegesen el is ítéltek. Ráadásul, mivel a büntetőjogunkban a történeti tényállást az elsőfokú eljárásban alakítja ki a bíróság, ezt követően a másodfokú vagy a felülvizsgálati eljárásban már nem lehet változtatni ezen a kész helyzeten. A bírók eljárásukban nemcsak az előzetes letartóztatásra vonatkozó szabályokat szegték meg sok esetben ezekkel az arányokkal, amelyeket Gulyás Gergely elmondott, az elképesztő, 97 százalékosan megváltoztatott döntéseikben, hanem bizony aránytalanul és kétség nélkül hitelt adtak mindenfajta egyéb körülmény mérlegelése nélkül ezeknek a rendőri jelentéseknek és rendőri vallomásoknak.

Összezárt a rendőri sorfal, nemcsak az utcákon, amikor a tüntetőkre rontottak, de összezártak akkor is, amikor ezeket a valótlan tartalmú jelentéseket meg kellett védeni a bíróságokon. Ezt a közokiratokba foglalt bizalmat is helyre kell állítani egyszerre. Tehát pontosan éppen fordított a helyzet, és most pontosan arra van szükség, hogy lemossák a gyalázatot magukról, és akik felhasználták a rendvédelmi szerv alakját, beöltöztek rendőrnek, bár ugye, azonosító jelvény nem volt rajtuk, de mégis igénybe vették, és visszaéltek azzal a lehetőséggel, amit az állami tisztviselő lehetősége biztosít, azaz hivatalból elvileg vélelmezni kell, hogy amit mond és amit leír, az igaz. Ehhez képest ez tömegesen nem így volt.

Arról se feledkezzünk el, hogy ezek a fiatalok, ezek a jogsértettek, akiket így levadásztak az utcákon, és utána bekerültek akár a VI. kerületi fogdába vagy a Magyar Rádió udvarának a kínzókamrájába, utána előzetes letartóztatásba kerültek. Tehát végig kellett menniük a bűnösség vélelmének következtében azokon a kanosszajárásokon, amelyekről valóban megdöbbentő beszámolókat olvashattunk, tapasztalhattunk, ez alapján készült el valóban, ahogy Mátrai Márta képviselőtársam nyilatkozta, a Civil Jogász Bizottság jelentése, és ugyanezt a körülményrendszert tártuk fel, vizsgáltuk ki a 2006-os, illetve az egész elmúlt 8 év jogsértéseit kivizsgáló bizottságban is, ahol személyes tanúságot, megrázó vallomásokat tettek azok a jogsértettek, akik ezeken a gyalázatos jogsértéseken áldozatként, elszenvedőként jelen voltak.

Tehát bizony itt most a jogállam helyreállítása keretében szükséges ennek a törvénynek az elfogadása, és éppen ezért támogatjuk. Azonban mindenképpen ki kell emelnem azt, hogy nem állhatunk meg ezen az úton, hiszen a 2006. őszi jogsértések típusrendszere utána meghonosodott, és a 2006 ősze utáni tiltakozások kapcsán folyamatosan ugyanez a forgatókönyv érvényesült, amikor a hazafias tüntetéseket betiltották, szétkergették, és utána a kialakult összecsapások során olyan embereket vontak eljárás alá vagy ítéltek el, akik egyébként arra nem adtak okot, vagy pedig a rendőri támadás ellen védekeztek.

Tehát igenis, az ilyen típusú elítéléseket semmisségi körbe kell vonni. Tehát az a módosító javaslatunk, és kérjük ennek támogatását, hogy ennél a személyi körnél - tehát a 2002. július 4-étől 2010. április 25-éig terjedő időszakban a Magyar Köztársaság területén alapvető politikai szabadságjoguk gyakorlásával összefüggésben kifejtett tevékenység kapcsán elítélt vagy szabálysértési megállapítások érintettjei - ezeket az elítéléseket vagy megállapításokat ugyanúgy semmisnek kell tekinteni, ha ezeket kizárólag rendőri jelentés, rendőri vallomás képezte.

Beszélni kell a törvény egyik olyan hiányosságáról, amit szerintem még érdemes volna orvosolni, mégpedig a beismerő vallomás esetköre, amely kiveszi az elítélteket ennek a törvénynek a kedvezményezetti köréből. Sok esetben észleltünk olyat, hogy a váratlan sokk, a kényszerítő körülmények hatására az érintettek inkább adott esetben beismerő vallomást tettek olyan cselekmény miatt is, amelyet egyébként nem követtek el, és máig nem értik, hogy tulajdonképpen miért ítélték el őket. Ezt a személyi kört megítélésem szerint semmiképpen nem szabad kivenni ennek a törvénynek a hatálya alól, tehát az a kérésem, hogy az erre irányuló módosító javaslatomat is támogassák.

Elhangzott az az álláspontom szerint végképp cinikusnak tekinthető érv, hogy manapság sztrájkolnak az igazságszolgáltatás szereplői Franciaországban, és most sztrájkba kellene lépnie az egész igazságszolgáltatási ágnak. Azt gondolom, 2006 őszén kellett volna mindazoknak sztrájkba lépni, és mindazoknak megtagadni az együttműködést, ezekben az embertelen és jogállamiatlan eljárásokban való részvételt, amelyet akkor annak idején megtapasztaltunk, és amelyet most már teljes mértékben feltártunk és dokumentáltunk.

A rendőr a közbizalom élvezésére akkor jogosult, ha nem él vissza a rábízott jogosítványokkal. Bizony, ebben az időszakban visszaéltek, ezt így ebben a formában nem lehet érintetlenül hagyni, ezért történelmi kötelességünk és feladatunk, hogy ezt a Gyurcsány-időszakban elkövetett jogsértéssorozatot megszüntessük, és mentesítsük ezeket az áldozatokat a jogkövetkezmények alól. Ezért kell kiállnunk ezen javaslat mellett, és ezen módosítási javaslatok elfogadását kérve kérjük önöktől is, hogy támogassák a javaslatot.

Köszönöm. (Taps a Jobbik, a kormánypártok és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Révész Máriusz képviselő úr következik rendes felszólalásra, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Parancsoljon, képviselő úr!

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Azt hiszem, Harangozó Tamás és a szocialisták számára is tanulságos lett volna, hogyha részt vettek volna abban a bizottságban, amely a 2006-os eseményeket vizsgálta. Azt hiszem, számukra is sok érdekes, meglepő történet derült volna ki, és ennek a bizottságnak így kezdetként néhány - hogy mondjam - tanulságát szeretném itt a parlament elé tárni.

Hogyan is kezdődtek ezek a 2006-os események igazából? Tudjuk azt, hogy kiszivárgott az őszödi beszéd. Másnap történt a tv-székház ostroma, a bizottság meglehetősen nagy teret szánt ennek az eseménynek, és egészen elképesztő dolgok derültek ki a tv-székház ostrománál. Hogyha röviden akarom összefoglalni az eseményeket, akkor a rendőröket gyakorlatilag irányítás, felszerelés nélkül, egyébként teljes káoszban, áldozatként odadobták a tüntetők elé. Rengeteg súlyos sérült volt a rendőrök között, és hogy a politika mennyire támogatta egyébként ezt az eseménysorozatot, elég arról beszélni, hogy Gergényi Pétert egy normális demokráciában egy ilyen ügy után másnap, de legkésőbb két napon belül leváltották volna. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Így van.)

(16.10)

Gergényi Péter a bizottság előtt azt mondta, hogy fogalma se volt arról, hogy a tv-székház nem volt körbekerítve, a Nádor utcáról folyamatosan be lehetett járni a tv-székházba. És ezért történt az, hogy odaküldtek 30 rendőrt, hátul, a Nádor utcánál - ők persze észrevehették volna -, majd átvezényelték őket a tv-székház elé, hogy küzdjék át magukat a tömegen, sisak és egyéb felszerelés nélkül, majd utána, fél órával később hordágyon vitték ki jelentős részüket a tv-székházon keresztül. Ez nem irányítás, ez egy provokáció. Az kérdés, hogy ez tudatos provokáció volt, vagy pedig ennyire dilettáns volt a rendőrség vezetése. Egy biztos, hogy Gergényi Péternek egyébként rögtön menni kellett volna.

Rendőrség, Ignácz-jelentés; katonai szakértők megállapították, hogy az ott jelen lévő rendőrök elegendő számban lettek volna ahhoz, hogy a tv-székházat megvédjék. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Úgy van!) Sőt, az akkori kormány által felkért katonai szakértő azt írta le a jelentésében, hogy 22 óra 30-kor elegendő rendőri erő állt rendelkezésre ahhoz, hogy a Szabadság tér kiürítését megkezdjék.

Az Ignácz-jelentés az önök idején készült. Mi történt? Másfél órával később elesett a tv-székház, akkor, amikor a katonai szakértő szerint már a Szabadság tér kiürítésére is elegendő rendőr állt volna rendelkezésre. Az, hogy az Ignácz-jelentés szerint 2 órával a szükséges után rendelték el, mondjuk, a riadót, az, hogy a Rebisz parancsnokát éjfél után riasztották, egyébként önmagában jelzi, hogy itt nagyon súlyos hibákat követett el a rendőrség.

És azt kell mondjam, tisztelt képviselőtársaim, ezt követően bizonyos szempontból érthető - nem elfogadható, csak azt mondom, hogy érthető -, hogy a rendőrök másnap vagy másnaptól revansot akartak venni. És innentől kezdve megfordult a történet: azok a rendőrök, akik előző nap áldozatok voltak, egyébként egészen brutálisan megvertek nagyon sok esetben embereket, és nemcsak megvertek, hanem hamis tanúvallomásokkal bevitték rendőrségi fogdába őket. Gulyás Gergely elmondta, hogy itt az elkövetkező napokban milyen események történtek. Előzetesbe helyezték őket, majd megvizsgálták az eseményeket, és kiderült, hogy a rendőri vallomások alapján ezek az előzetes letartóztatások nem állják meg a helyüket. A bíróság nem találkozott ilyen gyakorlattal.

Eddig Magyarországon és minden más jogállamban az volt a normális, hogy ha a rendőrség vall valamit, azt alapesetben, ha két, három vagy több rendőr vallja, el kell fogadni. Ezekben a 2006-os őszi napokban azonban komoly kétségek vetődhettek fel ezzel kapcsolatban. Egy-két példát én is mondanék. Kruchina-testvérek: a Kruchina-testvéreket bevitték, miután jól megverték őket. Tanúvallomások születtek ellenük, majd ezt követően előkerültek külföldi újságírók, akik elmondták, hogy a Kruchina-testvérek egyébként egész éjjel velük voltak, azokat az eseményeket nem követték el. Ha ezek a külföldi újságírók nem kerültek volna elő; akkor egyébként a Kruchina-testvérek is ebben a pillanatban el lennének ítélve, hiszen rendőri tanúvallomások alapján elítélték volna őket.

Vagy volt az a McDonald's előtt megvert fiatalember, akit először a rendőrök jól megvertek, bejárta a videofelvétel a sajtót, majd ezt követően a rendőrök el is vitték őt, és megvádolták. Annak köszönheti egyébként, hogy szabadlábra került, és felmentették, hogy volt egy ember, aki a McDonald's ablakából a telefonján keresztül videofelvételt készített az eseményről. És amikor ez a videofelvétel előkerült, azt követően a fiatalembert felmentették. De ha ez a videofelvétel nem került volna elő, akkor ezt az embert elítélték volna.

De lehet más példát is mondani: Mendoza perui állampolgárt a kőbányai rendőrségen jól megverték. Cserni bíró az ítéletében egyet tudott megállapítani: nem lehet megállapítani, hogy melyik rendőr hazudik. Egyértelműen meg lehet állapítani, hogy a rendőrök verték meg, és azért nem lehet megállapítani, hogy melyik rendőr verte meg, mert a rendőrök hazudtak a bírósági tárgyaláson.

Az én ügyemben, nem akarok saját példát, nem lehet megállapítani, hogy konkrétan ki volt az a négy-öt rendőr, aki megvert, mert egyetlen rendőr sem emlékezett semmire. Az egyikük azt mondja, hogy jobboldalról eléestem, a másik baloldalról vélte ugyanezt látni. Nyilvánvalóan a rendőrök ebben a helyzetben egyébként nem mondtak igazat.

Én most nagyon szívesen megkérdezném Bárándy Gergely vagy Harangozó Tamás képviselőtársamat: ezt követően teljesen biztosak önök abban, a lelkiismeretük az jó, hogy mindenkit, akit rendőri tanúvallomások alapján ítéltek el ezekben az időkben, ezeket az embereket jogosan ítélték el? Néhány esetben - de lehet mondani még további példákat, tehát a bizottsági meghallgatáson is tudnánk még további példákat mondani - egyértelműen kiderült, kicsi véletlennek köszönhetően, hogy a rendőri tanúvallomások egyébként nem feleltek meg a valóságnak. Biztosak abban, képviselőtársaim, hogy minden esetben előállt ez a kis véletlen? Biztosak abban, hogy egyébként mindenkit jogszerűen ítéltek el?

Ez a törvényjavaslat egyébként, tisztelt képviselőtársaim, annyit mond, hogy a politika, a Gyurcsány-kormány olyan állapotba hozta a rendőrséget, olyan frusztrációt teremtett a rendőrségen belül, hogy kétséges, hogy minden egyes rendőri tanúvallomás megfelel a valóságnak. A mi véleményünk szerint elég sok rendőri tanúvallomás nem felel meg a valóságnak. Ez alapján azt kell mondjuk, hogy mivel nem biztos, hogy mindenkit, akit elítéltek, jogosan ítélték el, ezért ezt a semmisségi törvényt egyébként célszerű bevezetni, azért, hogy ártatlan embereknek ne legyen priusza, ártatlan emberek egyébként ne szembesüljenek negatív jogkövetkezményekkel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Teljesen igazuk van, hogy egy normális jogállamban egy ilyen törvény elfogadhatatlan. Magam is ezt gondolom; egy ilyen törvény egy normális jogállamban elfogadhatatlan. De egy normális jogállamban, tisztelt képviselőtársaim, az is elfogadhatatlan, hogy rendőri tanúvallomások tucatjairól derüljön ki - véletlenül egyébként -, hogy nem feleltek meg a valóságnak.

Az én ügyemben, ha még egyszer meghivatkozhatom, az is teljesen véletlenül derült ki, hogy engem rendőrök vertek meg. A szemközti ház negyedik emeletén készült egy videofelvétel, és ha ez a videofelvétel nem kerül elő, akkor hiába állt körülöttem vagy száz rendőr a videofelvétel tanúsága szerint, azt sem sikerült bebizonyítania a magyar bíróságnak és az ügyészségnek, hogy engem rendőrök vertek meg. De amikor ilyen körülmények vannak, akkor azt gondolom, mindenkinek el kell gondolkozni azon, hogy kizárólag rendőri tanúvallomások alapján el lehet-e ítélni embereket, és nem kell-e bevezetni a semmisségi törvényt.

És ha képviselőtársaim azt mondják, hogy vannak, lehetnek olyan rendőri tanúvallomások, amelyek megfelelnek a valóságnak, és lehetnek olyan emberek, akiket jogosan ítéltek el, akkor azt mondom, hogy igen, valószínűleg voltak olyan rendőri tanúvallomások, amelyek megfeleltek a valóságnak. És valószínűleg volt nagyon sok olyan rendőri tanúvallomás, amelyik nem felelt meg az igazságnak, és ezen rendőri vallomások alapján jogtalanul ítéltek el ártatlan embereket.

Az lenne a legjobb, hogyha szét tudnánk szálazni, hogy ezt jogosan ítélték el, ezt nem - de ezt nem tudjuk megtenni. És ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor ebben az esetben, tisztelt képviselőtársaim - engem egyébként nagy örömmel tölt el, hogy szocialista képviselőtársaim is bólogatnak -, mivel ezt nem tudjuk megtenni, ezért én kérném azt, hogy mondjanak egy olyan megoldást, ami jobb ennél. Ez nem egy jó megoldás, amit Balsai István előterjesztett, de ennél jobb megoldás ebben a pillanatban nincsen. Ha azt akarjuk, hogy ártatlan emberek ne szembesüljenek negatív jogkövetkezményekkel, akkor ennél jobb megoldást ebben a pillanatban erre a helyzetre nem tudunk találni.

S még egy dologra hadd hívjam fel képviselőtársaim figyelmét: számos esetben, egyébként a TASZ képviselői, azt kérték, hogy tekintsük meg a térfigyelő kamerák felvételeit. És tisztelt képviselőtársaim, hogy, hogy nem, szeptember 19-én a térfigyelő kamerák felvételei nem voltak meg. Nem voltak meg a térfigyelő kamerák felvételei számos esetben október 23-án, és nem voltak meg a térfigyelő kamerák felvételei számos olyan esetben, amikor egyébként az ügyvédek kérték, hogy ha ott a tüntető azt tette volna, amit egyébként a rendőrök állítanak, akkor azt térfigyelő kamerával bizonyítani lehetne. A rendőrségről ezek a felvételek nem kerültek elő.

Úgyhogy, tisztelt képviselőtársaim, röviden összefoglalva: jogállamban, jogállami körülmények között ilyen törvényeket nem lehet hozni. De ezekben a napokban olyan súlyos sérelem érte a rendőröket, hogy az ő tanúvallomásuk gyakorlatilag, mint számos példa mutatja, erősen megkérdőjelezhető, és azt gondoljuk, hogy erre alapozva egyébként embereket elítélni nem lehet.

Balsai képviselőtársam javaslata egészen pontosan megfogalmazza, hogy csak azokra az emberekre vonatkozik ez a semmisségi törvény, akiknek az esetében kizárólag rendőri tanúvallomások alapján járt el a bíróság. Úgyhogy innentől kezdve, tisztelt képviselőtársaim, én azt hiszem, hogyha azt szeretnénk, hogy ártatlan emberek ne legyenek elítélve, ne legyen jogkövetkezmény számukra, ami az egész életüket végigkíséri, nincs más lehetőségünk: ezt a törvénytervezetet el kell fogadnunk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok, valamint a Jobbik padsoraiból.)

(16.20)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most kétperces hozzászólások következnek. Elsőként Szilágyi György képviselő úrnak adok szót, a Jobbik képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Révész Máriusz egy nagyon fontos kérdésre világított rá. Tényleg így volt! A rendőrségnek a Szabadság téren legalább öt olyan lélektani pillanata volt, amikor megszüntethette volna a tüntetést, de a rendőrség mind az öt alkalommal visszaállt és hagyta a tüntetőket. Ráadásul az a rendőrség, amelyik 2006 előtt ennél sokkal nagyobb és sokkal ellenségesebb tömegeket több ízben is hatékonyan tudott kezelni, például labdarúgó-mérkőzések alkalmával. Tehát a rendőrségnek volt egy gyakorlata, volt egy rutinja abban, hogy hogyan tudná feloszlatni az ilyen tömeget, mégsem tette meg - tehát ennek volt valamilyen oka. Hogy mi lehetett az? Ez egyértelmű: a megfélemlítés, a példastatuálás, hiszen abban az időszakban már látható volt, hogy az MSZP-nek ez az egyetlen lehetősége a túlélésre, hiszen az a vízió, amit Gyurcsány Ferenc felvázolt önöknek, hogy nem baj, majd egy kicsit kiabálnak és hazamennek, látszott, hogy nem fog megtörténni, hanem kezdett egyre nagyobb méretűvé, országos szintűvé válni a békés demonstráció az önök pártjával és miniszterelnökével szemben. Az egyetlen lehetőségük az volt, hogy felhasználták a rendőrséget, felhasználták a békés állampolgárokat arra, hogy példát statuáljanak, hogy elrémítsék az embereket attól, hogy önök ellen merjenek egyáltalán tiltakozni, tehát egy diktatórikus rendszert akartak bevezetni. Ennek egyébként az lett volna a vége, hogy valószínűleg még arra is hajlandók lettek volna, hogy rendkívüli állapotot hirdessenek ki az országban, akár kijárási tilalommal is.

Ezért kell a 2006-os eseményekről őszintén beszélni, ezért kell a 2006-os eseményeket rendbe tenni, azokat az embereket pedig, akiket önök ártatlanul meghurcoltak és börtönbe zártak, rehabilitálni. Egyébként Steiner képviselő úr barátja, Hagyó Miklós most éppen azon morfondírozik és az ellen próbál meg ágálni, hogy miért van ő előzetes letartóztatásban, amikor egy jogállamban nem lehetne. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Gyüre Csaba képviselő úrnak adom meg a szót, a Jobbik képviselőcsoportjából, ugyancsak kétperces felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Minden tiszteletem Révész Máriuszé azért, hogy azok után, amiken 2006 őszén keresztülment, ilyen szenvtelenül tudott beszélni, nem emelte meg a hangját, tényszerűen tudott beszélni a történtekről, holott ez nagyon nehéz. Mi végigéltük ezt vagy a televízión keresztül, vagy úgy, hogy ott voltunk az utcán.

Nagyon örülünk annak, hogy ma mindenki aggódik a jogállamiságért. Elsősorban az MSZP soraiból halljuk ezt a hatalmas aggódást. Én már rendkívül felháborodtam az alkotmányügyi bizottság ülésén is, amikor azt hallottuk, hogy mennyien aggódnak ezért Magyarországon. Én azt hiányoltam az MSZP részéről akkor is, hogy 2006. október 24-én ezeket az aggódó embereket miért nem találtuk itt a parlamentben, akik verték volna az asztalt, miért nem találtuk kint az utcán, s miért nem találtuk azokat a tüntetőket az Igazságügyi Minisztérium meg a Belügyminisztérium előtt, akik most azt mondják, hogy a tisztelt Országgyűlés olyan törvényt akar meghozni, amely a rendőrök szavahihetőségét megkérdőjelezi. Miért is kérdőjelezi meg a szavahihetőségét? Azért, mert tényszerű, hogy megkérdőjeleződik a rendőrök szavahihetősége.

Milyen tényekből indulunk ki? Egyértelmű, hogy a rendőröknek le kellett venniük az azonosító jelvényt. Miért kellett levenniük? - ez egy óriási nagy kérdés. Nyilván azért, hogy azokat a rendőröket, akik túllépik a hatáskörüket, akik bűncselekményeket követnek el, ne lehessen felelősségre vonni. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a rendőröket egy teljesen törvénytelen tettre készítették már elő. S nézzük meg a szavahihetőséget! Mit nyilatkozott másnap Gergényi Péter? Láttuk a televízióban, a híradóban egyértelműen mutatták, hogy négy-öt rendőr viperával ütlegel egy földön fekvő embert, akit előtte megrugdostak, ott fekszik, és ütik-vágják a viperával. Ezek után Gergényi Péter mint rendőrfőkapitány azt nyilatkozta, hogy egyetlenegy rendőrnél sem volt vipera. Hát ennyit a rendőrök szavahihetőségéről, a rendőrségi vezetők szavahihetőségéről! Ezért van szükség erre a törvényre.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most rendes felszólalásra Schiffer András képviselő úrnak adom meg a szót, az LMP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a konkrét törvényjavaslatra rátérnék, kénytelen vagyok némi elképedésemnek hangot adni. Az, ami 2006 őszén történt, önmagában egy olyan seb a magyar jogállamiságon, amelyik független azoktól a politikai eseményektől, amelyek egyébként a 2006. őszi krízist előidézték. Szocialista képviselőtársaimnak persze igazuk van abban, hogy az utcákon számosan voltak, akik maguk is törvényt sértettek és másokat is fenyegettek, de egy jogállamban még a bűnt elkövető emberrel szemben sem megengedett az a gyalázat, amit a magyar rendőrség elkövetett olyanokkal szemben, akik jogot sértettek, és olyanokkal szemben is, akik egyébként jogot nem sértettek.

Meglehetős eufemizmus ma itt szakszerűtlen intézkedésekről beszélni akkor, amikor az önök rendőrsége emberi életeket tett tönkre. Ez nem szakszerűtlenség és nem túlkapás, itt szándékos rendőri jogtiprásról volt szó. S nem pusztán az elkövető rendőrök felelőssége merül föl, hanem annak a politikai vezetésnek a felelőssége - legalább politikai felelőssége -, amelyik lehetővé tette a szervezett rendőri jogsértéseket 2006 őszén.

Azt gondolom, azt gondoljuk, hogy ma Magyarországon az a politikai erő tud kellő eréllyel kiállni a jogállamiság mellett, amelyik szembenéz 2006 őszével. Nem lehet úgy jogállamiságot védeni, hogy közben valaki védi a 2006. őszi rendőri jogsértéseket. Nem lehet úgy kiállni az alkotmányosság, a jogállamiság védelme mellett, hogy közben pedig nem vesz valaki tudomást arról, hogy nem akárkik követték el ezt a gyalázatot, hanem olyan emberek, akik egyébként a legitim erőszak-monopólium birtokában vannak. Igen, egy jogállamban sokkal erősebb elvárások vannak azokkal szemben, akik a legitim erőszak-monopólium birtokában vannak. Igen, egy jogállamban elvárható az, hogy egy rendőr az átlagpolgárnál is érzékenyebben őrizze a különböző jogelveket, és tartsa magát a jogszabályokhoz. Csak így van esélyünk arra, hogy a jogrendet alkotó jogi normák valóban érvényesülni tudjanak. Csak így van esély arra, hogy a polgárok valóban tiszteljék a jogszabályokat.

Ugyanakkor egy olyan helyzetre, mint amit 2006 ősze jelentett, amikor a jogállamnak működési zavarai keletkeznek, a működési zavarokat utólag is kizárólag jogállami eszközökkel lehet csak helyreállítani. Nem lehet a jogállam működési zavaraival szemben nem jogállami eszközökkel fellépni. Arról beszélek, hogy egy jogállamot pontosan az különböztet meg bármilyen más berendezkedéstől, hogy sajnos vannak olyan helyzetek, amikor önmagában az anyagi igazság és a törvényhozói hatalom birtoklása sem feltétlenül vezet el a formális igazságoz. Ezt be kell látnunk sajnos.

Akkor, amikor itt önökkel vitánk van - s nem szeretnék Gulyás Gergely képviselőtársam intellektuálisan meglehetősen alacsony színvonalú beszólására reagálni - az alkotmányozási folyamattal kapcsolatban, az egyéb bajunk pontosan az önök meglehetősen egyenetlen viszonya az alkotmányossághoz. Ez a törvényjavaslat sajnos pontosan ezt a zavart, ezt a problémát mutatja újfent. A törvényhozó hatalom soha nem ragadtathatja magát arra - én is pontosan tudom, amit Gaudi képviselő úr vagy Mátrai képviselő asszony elmondott a különböző rendőri jelentésekkel kapcsolatban, akkor sem vetemedhet arra -, hogy konkrét bírói ítéleteket minősítsen. Mondom ezt úgy, hogy magam is pontosan tudom, 2006 őszén, illetve 2006 őszét követően a rendőrséget a kormány nem volt képes, illetve nem akarta jogállami keretek közé terelni, és azok a rendőrök, akiknek kötelességük lett volna föltárni vagy éppen kivizsgálni a jogsértéseket, inkább falaztak az elkövetőknek, és fontosabb volt a mundér becsülete, mint a 2006. őszi gyalázat eltüntetése. Ezzel együtt, ha egy jogállamban vagyunk, ha egy jogállam működési zavarát és annak a következményeit akarjuk elhárítani, jogállami eszközt kell választani.

(16.30)

Nem lehet a törvényhozó hatalomnak minősítést mondani a bíróságok munkájáról, a bírói ítéletekről. Én ezt elmondtam a májusi parlamenti vitában is a jóvátételi határozat kapcsán. Nem lehetséges az, hogy egy bizonyítási módszert, nevezetesen a rendőri jelentést, a rendőri vallomást önmagában úgy tételezi a törvényhozói hatalom, mint amelyik nem képes megalapozni egy bírói ítéletet, erre nincs joga. A törvényhozói hatalom egy jogállamban nem veheti át a bírói hatalom szerepét.

Gondolják végig, elsősorban Balsai képviselőtársam, hogy akár most is, hogy ha ma este történik egy hivatalos személy elleni erőszak bárhol az országban, jó eséllyel egyetlenegy bizonyíték lesz az elkövetővel szemben: a rendőri jelentés, a rendőri vallomás. Ez a dolog természete. Nem viselkedhet úgy a törvényhozó, amely nem pusztán normát alkot, de a normán keresztül értéket is közvetít, hogy tulajdonképpen a rendőri vallomás, amely tipikus bizonyíték a hivatalos személy elleni erőszakkal kapcsolatos ügyekben, az tulajdonképpen bármikor egyetlen aktussal megkérdőjelezhető. Ez, hogy úgy mondjam, felhívás keringőre. Nem megerősíti a normákat, nem megerősíti a most éppen önök által irányított rendőrség tekintélyét, hanem adott esetben felszólítás azoknak a garázda figuráknak is, akik ma, holnap, holnapután a hivatalos személyek ellen erőszakot követnek el. Ezt kellene végiggondolni.

Ehhez képest a Lehet Más a Politika nevében a mai napon Szabó Timea képviselőtársammal ketten benyújtottunk egy törvényjavaslatot, hogy ugyanezzel a céllal, Balsai képviselőtársam indoklásával egyébként nagyjából egyetértve, a parlament alkosson törvényt a közkegyelemről. A két jogi megoldás között van egy hatalmas különbség. Ha a parlament közkegyelmet alkot, egy demokratikus jogállam parlamentje közkegyelmet alkot, annak éppenséggel az is lehet az indoka, hogy a törvényhozó felismeri azt, hogy volt egy időszak, amikor az államgépezet majdhogynem csődöt mondott, legalábbis komoly anomáliák voltak az államgépezet működésében.

A közkegyelem erre a megfelelő jogállami válasz. Ebben az esetben való igaz, hogy a közkegyelem gyakorlása esetén is olyanok is mentesülhetnek a következmények alól, akik egyébként adott esetben megérdemelték a büntetésüket, de a közkegyelemmel az állam pontosan azt mondja ki, hogy úgymond megfizeti ezt az árat annak érdekében, hogy az a sokaság, azok, akik számosan és jósolhatóan megalapozatlanul kerültek bűnvádi eljárás alá, azoknak valamilyen módon igazságot szolgáltasson. Nincs más eszköz egy jogállamban a törvényhozás kezében. Egyébként egyet tud tenni, hogy hivatkozik arra, hogy a rendkívüli perorvoslati lehetőségek nyitva állnak. Pontosan tudom persze én is, hogy a konkrét ügyekben ez sovány vigasz az érintetteknek.

A közkegyelemmel a törvényhozó annyiban önmegtartóztatást tanúsít, hogy nem megy át a bíróságok térfelére, főként mellőz és a törvényjavaslatunk mellőz olyan fordulatokat, hogy méltányolható egyéb érdekből is felül lehessen bírálni konkrét eseteket, megmarad a törvényhozó számára szabott alkotmányos keretek között. Mert miközben Balsai képviselőtársam indítékaival messzemenően egyetértünk, és szerintünk is fontos az, hogy egy megfelelő és hatékony, de jogállami válasz szülessen a 2006. őszi tömeges rendőri jogsértésekre, ugyanakkor nem lehet abba a hibába esni, hogy miközben a parlament a jogállamon esett sérelmet kívánja orvosolni, maga nyúl nem jogállami eszközökhöz. Éppen ezért nagy tisztelettel arra kérem a kormánypárti képviselőtársaimat, fontolják azt meg, hogy adott esetben a mi törvényjavaslatunkat befogadva végiggondolják, megfelelő eszközt választanak-e akkor, amikor egy ilyen semmisségi törvényt hoznak, amely sajnálatos módon továbbra is egy olyan üzenetet hordoz, hogy a kétharmados többség nem tűri a különböző alkotmányos korlátokat, és ha nem bízik a bíróságokban, akkor átveszi a bíróságok számára fenntartott alkotmányos játékteret. Ehelyett arra kérjük önöket, fontolják meg a törvényjavaslatunkat - akár vegyék a nevükre is, mint ahogy ez már megszokott volt az elmúlt hónapokban -, és a parlament erre a sérelemre egy megfelelő jogállami válasszal hozzon törvényt a közkegyelemről.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most kétperces hozzászólások következnek. Elsőként Répássy Róbert államtitkár úrnak adok szót. Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Frakcióvezető Úr! Valóban számos megfontolandó érvet mondott a frakcióvezető úr, de hadd szembesítsem azzal, hogy bizonyos érvei és az önök által ajánlott jogi megoldás pont ellentétesek egymással. Amennyiben közkegyelmet javasol és közkegyelmi törvényt alkotna az Országgyűlés, az ugyanazt az eredményt, sőt még hangsúlyosabban azt az eredményt idézné elő vagy azt sugallná, hogy bizonyos bűnök alól, bizonyos bűnök, bűncselekmények elkövetése alól van felmentés, van kegyelem ilyen bűnök esetén. Balsai képviselő úr megoldása azt mondja, hogy ezek nem is történtek meg, nincsenek ilyen bűnök, nem volt ilyen elítélés, nem bűnösök azok, akiket ilyen alapon ítéltek el. Tehát egy lényeges filozófiai különbség van a semmisségi törvény és a közkegyelem között. Tehát miközben ön jogállami megoldásnak tartaná a közkegyelmet, az érvrendszerében használt egyik érv, az az érv, hogy a semmisségi törvény felmentené, mondjuk, a hivatalos személy elleni erőszakot elkövető, bűncselekményeket elkövető személyeket, ez a közkegyelemnél ugyanúgy megállja a helyét. Emlékezzen vissza arra, hogy politikai okokból mikor adtak utoljára közkegyelmet: itt elég sokszor emlegették a taxisblokádot. Én egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy az a döntés helyes volt. (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Így van! Finoman fogalmaztál!)

Ezzel együtt is azt gondolom, az ön érvei megfontolandók, de nem tudja orvosolni a közkegyelmi törvény azt a félelmét, amit indokul hozott fel Balsai képviselő úr javaslatával szemben. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Folytatjuk a kétperces hozzászólásokat. Most felsorolom, pillanatnyilag négyen várnak kétperces hozzászólásra: Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr, majd Nagy Kálmán, Schiffer András és Iván László képviselő urak.

Elsőként Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak adok szót, a Jobbik-képviselőcsoportból.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. A közkegyelem témakörében kell szót kérnem, hiszen Schiffer András képviselőtársam bejelentette az LMP részéről ezt az előterjesztést, amellyel alapvetően a Jobbik is egyetért. Ezt a koncepciót képviseltük, és úgy gondoljuk most is egyébként, hogy a legátfogóbb és legcélszerűbb megoldás ez lenne az elmúlt nyolc év jogsértései körében, annak a személyi körnek a rehabilitációja, akiket egyébként vagy elítéltek, vagy el sem ítéltek, de olyan eseményekkel összefüggésben követtek el akkor formáljogi értelemben jogellenes cselekményeket, amelyek egyébként az ügy összes körülményeire tekintettel menthetőek, tehát joggal tartanak számot arra, hogy a törvényalkotás mentesítse őket a büntetett előélethez fűződő joghátrányok alól.

Miután ez a semmisségi törvényjavaslat előterjesztésre került, ahogy elmondtam, mi azt az álláspontot képviseljük, hogy amely személyi kör ebbe a törvényjavaslatba belefér, és ez a 2006. őszi törvénysértő elítélések érintetti köre, illetve a mi javaslatunk szerint a 2002 és 2010 közötti alapvető joggyakorlással kapcsolatos elítéltek köre ugyanilyen jogcímen, tehát rendőri jelentések, rendőri vallomások, illetve saját beismerő vallomás körében, ők ebbe a körbe tartozzanak bele. Ez a biztos. Akik ebbe a körbe nem tartoznak bele viszont, és mégis az ő esetükben ugyanúgy ki kell fejezni azt, hogy ők egy olyan rendszerrel szemben fejtették ki ellenállásukat az elmúlt nyolc év jogállami mederből kilépő rendszerével szemben, amely miatt joggal és méltán tartanak számot arra, hogy velük szemben a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól mentesítés szülessen; vagy pedig egyáltalán az mondassék ki, hogy akik mondjuk, egy tüntetéssel összekapcsolódóan vagy egy tiltakozó rendezvénnyel kapcsolatban valamifajta, akkor formális jogellenes cselekményt műveltek, ők mentesíttessenek a jogkövetkezmények alól, sőt mi több, igenis ismerjék el érdemeiket. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Mint ahogy azoknak a bíróknak az érdemét is el kell ismerni a jogvédőknek, akik ebben a nagyon nehéz folyamatban mégis ki tudtak állni az igazság mellett.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

(16.40)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most újra Répássy Róbert képviselő úrnak adok szót mint államtitkárnak a kormány képviseletében, kétperces hozzászólásra.

Parancsoljon!

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Bocsánat, csak nem mondtam el az érvelés másik részét, mert nem volt időm elmondani, hogy Balsai István képviselő úr javaslata azt teszi, hogy bizonyos bizonyítékokat - egészen konkrétan a rendőri vallomásokat, tanúvallomásokat és jelentéseket - kirekeszt a mérlegelés köréből, és ezáltal azoknak a figyelmen kívül hagyásával kell újból minősíteni a törvényi tényállásoknak megfelelés szempontjából az eseményeket.

Ez nem egyedülálló megoldás, a büntetőeljárás ismeri azt a szabályt, hogy törvénysértő módon beszerzett bizonyítékokat nem lehet felhasználni például a büntetőeljárásban. Tehát azért létezik arra szabály, hogy a törvények zárnak ki bizonyos bizonyítékokat a mérlegelésből. Az más kérdés, hogy utólag lehet-e kizárni. Éppen ezért a semmisségi törvény egy olyan válasz, amely megoldja ezt a kérdést, de ne csináljunk úgy, mintha a törvények, a törvényeink, például a büntetőeljárási törvényeink nem alkalmaznának olyan megoldásokat, hogy a bírói szabad mérlegelést érintetlenül hagyva egyes bizonyítékokat mégiscsak kirekesztenek a bírói mérlegelésből. Erre van precedens, van példa. Hangsúlyozom, itt a kérdés esetleg a visszamenőleges hatály.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Most Nagy Kálmán képviselő úrnak adok szót kétperces hozzászólásra, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából.

Parancsoljon!

DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Csak egész röviden, mert igazából a kérdéshez én nem értek, mivel nem vagyok jogász, de éltem olyan országban, ahol az embert a rendőr nem állíthatta meg az utcán és nem kérhette arra, hogy azonosítsa magát, ha nem követett el semmifajta bűncselekménygyanús történést.

Csak egyet szeretnék mondani a frakcióvezető úrnak: ha valakivel szemben egy el nem követett bűncselekmény esetén kegyelmet gyakorolnak, annak nem kegyelmet gyakorolnak, azt megalázzák. Gondolkozzon el ezen!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Schiffer András képviselő úrnak adok szót két percre, az LMP-képviselőcsoportból.

Parancsoljon!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen. Államtitkár úrral egy dologban van vitánk szerintem itt a téma kapcsán, hogy persze, tehát a törvénysértően fölvett bizonyítékokat ki kell rekeszteni a bírói mérlegelésből. Na de itt gyakorlatilag nem történik más, mint hogy bizonyos bizonyítéktípusról a törvényhozó állapítja meg, hogy az törvénysértő, holott a bizonyíték kivételének a törvénysértő jellegét is bíróságnak kellene megállapítania. Pontosan itt van a problémánk, hogy a törvényhozó hatalom átvesz egy olyan funkciót, ami egyébként sui generis bírói hatáskör. Tehát ha történetesen egy rendőr bizonyítékot hamisít, hamisan tanúzik s a többi, elhiszem, hogy történhetett ilyen, ezt egy másik büntetőeljárás folytán megint csak bíróságnak kellene megállapítania. Ezt nem lehet megtenni törvényhozói hatáskörben.

Nagyon kérem, hogy ne próbáljuk meg, tudom, hogy nehéz (Babák Mihály: Ki és mikor fogja megállapítani ezt?), de ne próbáljuk meg ezt érzelmi síkra elterelni. (Zaj. - Az elnök csenget.) Egyszerűen arról van szó, hogy ha jogállamban próbálunk meg törvényeket alkotni, akkor tartani kell magunkat azok közé a korlátok közé, amely korlátok közé az alkotmány egy olyan demokráciában, ahol érvényesül a hatalmi ágak elválasztásának az elve, a törvényhozás egyébként tereli.

Az a különbség közöttünk, hogy a mi törvényjavaslatunkban valóban nincs ilyen, ha úgy tetszik, tágabb a spektruma a mi közkegyelmi törvényjavaslatunknak, hiszen abban az esetben, hogyha belevesszük azt, hogy azokat az eseteket tárgyaljuk csak, ahol rendőri bizonyíték alapján ítéltek el valakit, azzal gyakorlatilag kimondtuk azt, hogy az ilyen jellegű ítéletek megalapozatlanok. Ezt nem teheti meg a parlament. Ez a problémánk a javaslattal.

Köszönöm szépen. (Babák Mihály: Megoldás van?) Van, ezt mondom. (Babák Mihály: Közkegyelem? Tudod, mikor!)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel arra kérem képviselőtársaimat, hogy próbáljanak uralkodni magukon, hogy az indulataik ne vigyék el önöket.

Megragadom az alkalmat, hogy emlékeztessem Schiffer András képviselő urat arra, hogy volt a megelőző felszólalásának egy olyan minősítő jelzője - én nem hittem a fülemnek, ezért fölkértem a jegyzőkönyvet -, amelyben Gulyás Gergely képviselő urat érintő megjegyzést tett. Kérem, majd olvassa el a jegyzőkönyvet és gondolkozzon el ezen a kifejezésen, mert úgy hiszem, hogy pont az ön esetében, egy ilyen intelligens ember esetében ez nem méltó a Házhoz. (Dr. Steiner Pál: Az előzményt is el kell olvasni, elnök úr.)

Iván... - képviselő úr, adok szót, amennyiben kér, kérem, jelentkezzen be gombnyomással. Az elnök feladata, hogy a Ház rendjére... (Dr. Steiner Pál közbeszól.) És ezért képviselő úr, figyelmeztetem, hogy legyen szíves, csak akkor szóljon közbe, ha mondanivalója van a Ház számára. (Dr. Steiner Pál: Az elnök úr legyen pártatlan. - Babák Mihály: Kérjen bocsánatot!)

Iván László képviselő úrnak adok szót kétperces hozzászólásra.

PROF. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! A semmisségi törvény révén azt lehet elérnünk, hogy nem kell rehabilitálni valakit, mert nem követett el bűntényt.

1957. június 27-én kivégezték csoporttársamat, Tóth Ilonát. Azt hiszem, az ő történetével mindenki találkozott már. Egészen addig, amíg a semmisségi törvény révén nem mentesült a bűncselekménytől az első Orbán-kormány igazságügyi minisztere segítségével, addig rehabilitálni szerettük volna. Attól kezdve, miután bűncselekményt nem követett el, a rehabilitációról nem beszéltünk, hanem visszaállítottuk a teljes státusát a mindennapi életben posztumusz is. Éppen most lesz 18-án este az Uránia színházban egy jótékonysági est, egy újabb filmet készítünk róla.

Tehát ha azt mondjuk, hogy semmisségi törvényt hozunk, és ezt nagyon melegen támogatom, és azt hiszem, mindannyiunknak nagyon fontos ezt hangsúlyozni, nem rehabilitáljuk az illetőt, hanem megadjuk a lehetőségét akár bármelyik cselekménnyel kapcsolatosan, bűncselekménnyel vádoltan is, hogy nem követte el a bűntényt, ezért teljes értékű állampolgárként kezeljük.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most ugyancsak kétperces hozzászólásra Révész Máriusz képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon, képviselő úr!

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Én azt nagyon örömtelinek tartom, hogy a parlament öt pártjából négy úgy látja, hogy valamit a 2006. őszi eseményekkel kapcsolatban tenni kell. Valamit tenni kell, mert úgy nem maradhat. Ehhez képest én nem lényegtelen, de másodlagos vitának tartom, bevallom, hogy közkegyelem vagy semmisségi törvény, de nagyon örülök, hogy egyébként az LMP is úgy látja, hogy ez a helyzet, ami most fennáll, nem maradhat.

Én is a semmisség mellett érvelnék, mert az az igazság, hogy különböző jogi megfontolások lehetségesek lennének, de, tisztelt képviselőtársaim, valóban úgy van, hogy ha megnézzük a két szó jelentését, és meggondoljuk azt, hogy a jogászszakmában kevéssé elmélyedt társadalom hogy is éli meg azt a helyzetet, hogy közkegyelmet kap valaki, illetve hogy semmisségi törvénnyel változtatjuk meg a helyzetet, valóban az a helyzet, hogy a közkegyelmi törvény esetén, ha ilyet hoznánk, amit LMP-s képviselőtársaink javasoltak, az valóban azt jelentené, hogy elítéltek valakit, az bűnös volt, és kegyelmet kap. Ez egyébként meglehetősen nagy politikai felháborodáshoz vezetne.

Szerintem politikailag a semmisségi törvénynek emiatt jobb az üzenete egyértelműen, hiszen ebben az esetben azt mondjuk ki, hogy már eleve az ítélet is kétséges. Kétséges az, hogy az az ítélet, amit rendőri tanúvallomásokra alapozva hoztak, egyébként valójában megállja a helyét, elkövettek-e egyáltalán olyan bűncselekményt.

De összességében, még egyszer azt húznám alá, hogy az MSZP-n kívül mindenki belátja ebben a parlamentben és Schiffer András hozzászólásának első felében is ez nagyon pontosan leírásra került, hogy itt gyalázatos, vállalhatatlan események történtek a rendőri erőszakszervezetek részéről, és ezt valamilyen módon orvosolni kell. Ha nem közelednek az álláspontok, akkor is azt én örömmel veszem, hogy ebben a kérdésben legalább egyetértünk. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

(16.50)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most rendes felszólalásra Ipkovich Györgynek adok szót, az MSZP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Éppen kezdtem volna afelett örömködni, hogy visszatértünk egy szakmai vita medrébe, amikor ismét politikai felhangokat tetszettek megpendíteni. Ennek ellenére inkább arról a törvényről beszélek, amit államtitkár úr itt az imént vázolt, és beterjesztésre került.

Tisztelt Országgyűlés! Mióta államhatalom létezik a világon és igazságszolgáltatás, mindig voltak rossz ítéletek, illetve mindig voltak el nem ítélt elkövetők. Maga Dreyfus kapitány szinte minden országban és minden korban fellelhetővé vált, és pontosan ezek miatt az anomáliák miatt találták ki egykor a jogászok az úgynevezett jogorvoslati intézményeket, rendkívüli és rendes jogorvoslatokat, fellebbezés, törvényességi óvás, perújítás, mikor hogy, éppen az adott téma indokolja. Az a törvény, ami viszont itt beterjesztésre került, úgynevezett semmisségi törvény nevezetet hordja magában. Tulajdonképpen ez a törvény, ha ezt szakmailag nézzük, törvényvélelmeket fogalmaz meg. Törvényi vélelemmé teszi, hogy a rendőr önmagában nem bizonyíték, nem szavahihető. Ez általában szerintem megengedhetetlen következtetés, ilyen törvényi vélelmet jogállamban egy Országgyűlés nem alkothat törvénybe.

De továbbmegyek. Itt mindenki a rendőrökről szokott beszélni. Én ezen most túltenném magamat, rögzítve azt, hogy én a magam részéről általában a rendőrt szavahihető és törvénytisztelő állampolgárnak és dolgozónak tartom. (Révész Máriusz: Mi is. - Babák Mihály: Mi még inkább.) De mondja ez a törvény azt, hogy az ügyészségek abban az időszakban nem látták el kellően a vádképviseletet. Az ügyészségek általában tömegével rosszul végezték a vádelőkészítő munkát. Mondjuk, arról az ügyészségről, amelynek tagjaitól nem olyan régen még az interpellálhatósági jogot is megvontuk, ugye, a függetlenség érdekében, most viszont azt mondjuk, hogy tisztelt ügyészség, és az ügyészek nagyrészt ugyanazok, akik voltak akkor, 2006-ban is, ti nem láttátok el a vádelőkészítés alapos feladatát, ezért ti mulasztást követtetek el. Mondjuk arra az államhatalmi szervre, ami tőlünk független jogállami szerv.

Aztán mondjuk a bíróságoknak ugyanezt, hogy tisztelt bíróságok, ti 2006-ban megsértettétek a rátok vonatkozó jogszabályt, ti nem kellő alapossággal hoztátok meg az ítéleteteket, nem mérlegeltetek, nem vizsgáltátok meg kellő alapossággal a rendelkezésre álló bizonyítékot, ezért tömegével hoztatok törvénysértő ítéletet. Úgy gondolom, hogy ezt a magyar jogállamiságban bízó Országgyűlés nem teheti meg. És ebben Schiffer képviselőtársammal értek egyet, hogy itt bizony jogelméleti problémákkal állunk szemben. Megteheti-e az Országgyűlés azt, hogy egy tőle független államhatalmi szervet, nevezetesen a bíróságot vagy az ügyészséget úgy általában törvénysértésekkel vádolja, és törvénnyel hozza rendbe azokat a jogsértéseket, amiket vélelmezünk róluk. Szerintem nem tehetjük meg ezt a következtetést.

Aztán mit üzenünk azoknak, akiknek Budapest utcáin szétverték a kocsijukat, felgyújtották az autójukat, vagyonukat megrongálták, aztán biztosítókkal vitatkoztak, hogy ez most vis maior volt vagy nem, jár-e nekik a kárpótlás vagy nem. Mit üzenünk azoknak, akiknek az érdekében fellépő rendőrökről azt mondjuk, hogy szavahihetetlen emberek? Szerintem ezt egy jogállamban bízó Magyar Országgyűlés nem engedheti meg magának. Révész Máriusz úrnak üzenem, hogy mi sem zárkózunk el a jogrend helyreállítása elől, hanem a rendes, törvényben biztosított (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Irány a börtön!) jogorvoslati rend igénybevételét szorgalmazzuk, a perújítást, a törvényességi óvást (Dr. Répássy Róbert: Nincs már törvényességi óvás, felülvizsgálat van.) és más törvényességi eszközöket, amelyek alkalmasak a jogrend helyreállítására.

Ezért a törvényjavaslat visszavonását és a jogrend helyreállítását javaslom a tisztelt Országgyűlésnek.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most kétperces hozzászólások következnek. Hárman várnak kétperces hozzászólásra. Elsőnek Szilágyi György képviselő úrnak adok szót, a Jobbik képviselőcsoportjából.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Valóban igaza van Ipkovich képviselő úrnak, hogy az általános és elfogadott jogrend alapján így kellene működnie, és Schiffer képviselő úrnak is értem én a jogászi hozzáállását. De egy dolgot le kell fixálni: a 2006-os események nem az általános jogrend alapján történt események voltak. Hiszen ha valaki elkövet egy bűncselekményt, általában a rendőrség bizonyítékokat tár fel ezzel a bűncselekménnyel kapcsolatban, és a rendőrségi vallomás is beletartozik ebbe. Valóban, az a kiindulási alap, hogy a rendőr igazat mond. De bebizonyították ezek az eljárások az elmúlt időszakban, több ilyen bizonyíték is van erre, hogy a rendőrök sokszor, akik vallomást tettek, ott sem voltak az eseménynél.

Hiszen az egyik csoport mondjuk, elfogott valakit, átadta egy másik csoportnak, ez a másik csoport bevitte a rendőrségre, és azok a rendőrök tettek vallomásokat. Ráadásul a védekezés, a megvádoltak védekezése is eléggé aggályos, főleg ennyi idő után, hiszen nem tudják megnevezni azokat a rendőröket, akik velük szemben eljártak, nem tudják beazonosítani őket, hiányoztak az azonosító számok. Tehát magában a védekezési jog sem érvényesülhet ebben az esetben. És valóban, véleményem szerint, amikor a rendőrök bevitték, és amikor a rendőrök vallomást tettek, azt az ügyészség készpénznek vette, az elsőfokú bíróság pedig szintén készpénznek vette azokat, amiket a rendőrök mondtak.

Amikor bebizonyosodott az, hogy a rendőrök sok esetben hamis tanúvallomást tettek, amikor bebizonyosodott, hogy az eljárás nem a megszokott mederben zajlott, akkor az elsőfokú bírósági ítéleteket nem egy esetben megszüntették. Tehát pontosan ezért van szükség arra, hogy az ilyen tömeges törvénysértéseket nem lehet már másképp kezelni, mint úgy, hogy ilyenkor valóban, véleményem szerint be kell avatkoznia a Magyar Országgyűlésnek, valóban helyes az, hogy egy törvénnyel szüntessük meg azokat a törvénysértéseket, amiket elkövettek 2006-ban. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Babák Mihály képviselő úr következik, a Fidesz képviselőcsoportjából, kétperces hozzászólásra.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Balsai képviselőtársam törvényjavaslata a következőről szól. Nem általában... Ipkovich úr, figyel? (Dr. Ipkovich György: Nem. Nem figyelek.) Nem általában, hanem 2006-ról szól.

Ugyanis azt vélelmezzük, hogy hibás eljárás, hibás bizonyítékok alapján ártatlan embereket elítéltek. Nem tudjuk pontosan, de a vélelme, a gyanúja, hogy itt valami nyomás volt a kormány részéről, teljesítménykényszer a rendőrök és sok egyéb más szerv részéről, vélelmezzük. Nem mindegy, és kérem, most Schiffer úr ugyan nincsen bent, az empátiáját, hogy ha ő lett volna így elítélve, kérem, gondolja át, egyenlő-e, hogy közkegyelmet kap az elítélés után, vagy pedig semmissé nyilvánítjuk, az ő esetleg gyanúsan meghozott bírói döntése kapcsán a következmények alól miként kap felmentést. Nem mindegy, hogy valaki közkegyelemben részesül, vagy pedig magát az eljárást semmissé nyilvánítják, mert gyanúja támadt annak, hogy nem minden volt rendben.

Tisztelt Hölgyek, Urak! Egyet kell tisztázni: van gyanúnk a tekintetben, hogy minden rendben volt az elítélteknél? Van. Hogy nem minden történt rendben. Hogy elképzelhető, hogy törvénysértés és a jogállamiság mellőzésével, felületes vádak alapján és bizonyítékok alapján ítéltek el embereket. Megvan ez a vélekedésünk? Meg. Igen. Kérik tőlünk, várják az emberek, mert igen, túl sok embert és túl gyorsan felületes bizonyítékok alapján ítéltek el. A parlamentnek jogában áll különben ezt reparálni? Igen. Jogállami a megoldás, Balsai képviselőtársam javaslata? Igen. És alkotmányos? Igen, alkotmányos. Kötelessége a parlamentnek.

Schiffer képviselőtársam nem volt bent, de emlegettem önt. Nem tudom megismételni, mert az időm nem ad rá lehetőséget, gondolkozzon el rajta, hogy ön közkegyelmet kap, vagy pedig semmisségi törvénnyel semmisítik az ügyét, a kettő között óriási különbség van. Mind a kettő jogállami és alkotmányos.

Köszönöm, elnök úr, hogy szólhattam. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ipkovich György képviselő úr következik, az MSZP képviselőcsoportjából, kétperces hozzászólással.

Parancsoljon!

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Babák Képviselőtársam! Örülök, hogy ebben a korban már új szokásokat nem veszünk fel, szokása szerint nem figyelte meg, hogy mit mondtam, csak úgy általában tetszett válaszolni. Ettől még nagy tisztelője maradok Babák képviselőtársamnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én figyelmesen végighallgattam ezt a vitát ez idáig, és akik a törvény elfogadásának szükségessége mellett érveltek, szinte valamennyien olyan egyedi esetekre hivatkoztak, ami pontosan azt igazolja, hogy felderíthető, kideríthető és felelősségre vonható a törvénysértést elkövető személy. Hát pontosan az önök érveléséből derül ki, és Révész Máriusz képviselőtársunk érveléséből is az derül ki, hogy azok az anomáliák és azok a törvénysértések bizony felderíthetők, bizony megfoghatók, bizony a törvény rendes eszközeivel elérhetők a büntetések. Akkor miért nem azt csináljuk? Akkor miért csinálunk olyan dolgokat, mintha politikai alku tárgyává tennénk bizonyos dolgokat, és az árat az ügyészséggel, a rendőrséggel meg a bírósággal fizettetnénk meg? Ezt helytelen dolognak tartom, tisztelt képviselőtársaim.

Köszönöm szépen.

(17.00)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces hozzászólásra Révész Máriusz képviselő úrnak adok szót, a Fidesz-képviselőcsoportból.

Parancsoljon, képviselő úr!

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Azt kell mondanom, hogy szerintem Ipkovich Györgynek szövegértési problémái vannak. Tehát tisztázzuk azt, hogy mit mondtam. Azt mondtam, hogy néhány esetben rendőri tanúvallomások alapján elítéltek volna embereket, de nüánsznyi véletlennek köszönhetően egyébként előkerültek olyan bizonyítékok, ami alapján ez mégsem történt meg. Tehát az, hogy mondjuk, valakit a McDonald's ablakán keresztül egy mobiltelefonnal lefilmeznek, ez számára egy isteni szerencse, mert ha ez a felvétel nem kerül elő, akkor elítélték volna.

Pont az a gond, hogy normális helyzetben, normális jogállami keretek között egyébként a bíróság teljes joggal ad hitelt a rendőrség szavainak. Ez teljesen normális és helytálló. Ezekben a napokban azonban, lássuk be, hogy nem normális állapotok uralkodtak Magyarországon. Néhány embernek szerencséje volt, mert véletlenül előkerült egy-egy felvétel, sok esetben nem volt szerencse.

Tudunk számos olyan példát mondani, amikor a bíróság állapította meg, hogy a rendőrök hazudnak, a rendőrség hazudik, ezért nem lehet megállapítani, hogy melyik rendőr követte el a bűncselekményt. Innentől kezdve jogosan vetődik fel a kérdés: biztosak lehetünk abban, hogy az összes rendőrségi tanúvallomás alapján elítélt ember jogosan van elítélve? Nem lehet, hogy nem került elő, nem volt olyan szerencséje, hogy valaki felvette volna videóra, nem fényképezte le? Eltűntek a térfigyelő kamerák felvételei! (Babák Mihály: Okkal!)

Tisztelt Ipkovich Úr! Hadd mondjam el, hogy a bíróság maga állapította meg Frech Ágnesnek a jelentésében, hogy micsoda szakszerűtlenül jártak el az első fokon eljáró bírók az előzetes letartóztatások elrendelésében. 141 esetből 137-et megváltoztattak másodfokon. A helyzet az volt, hogy az elsőfokú bírók mérlegelés nélkül - az ügyészséggel együtt - hitelt adtak a rendőrségi tanúvallomásoknak. De ez nem minden esetben volt így, van, amikor másodfokon is, és ez a helyzet, hogy most sem tudjuk eldönteni, hogy amikor kizárólag rendőrségi tanúvallomások bizonyítják a bűnösséget (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), akkor ha ön meg van győződve arról, hogy ez elegendő bizonyíték, akkor gratulálok, de önön kívül itt a parlamentben szinte mindenkinek komoly kétségei vannak ezzel kapcsolatban. (Taps a Fidesz és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr következik kétperces hozzászólásra, a Jobbik képviselőcsoportjából.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Én is erre szeretnék reagálni, amit Révész Máriusz képviselőtársam nem hagyott szó nélkül, Ipkovich képviselő úr szavaira. Tehát tegyük még egyszer tisztába a dolgot!

2006 őszén a rendőri állományba tartozó emberek egy jelentős köre igenis bűncselekményeket követett el. Tehát olyan módon leplezte ezt a cselekményét utána a jelentéseivel és a vallomásaival, összezárták soraikat, és ezzel lényegében egyrészt az általuk levadászott ember bűnösségét próbálták bizonyítani, ezzel egyébként hamis vádat is elkövetve, illetve jogellenes fogva tartást is megvalósítva, másrészt pedig saját bűnösségüket próbálták leplezni. Tehát ez egy olyan gordiuszi csomó, amit egyszerűen most már nem lehet sem rendes, sem rendkívüli jogorvoslati eljárással feloldani. Egyetlenegy lehetőség van, hogy ebben a személyi körben, amelyre most a javaslat irányul, a semmissé nyilvánítás lehet a legmegfelelőbb eszköz, és arra a személyi körre, amelyet a mi javaslatunk irányoz elő, tehát a 2002-2010 közötti időszakban pedig igenis, álláspontunk szerint a közkegyelem lenne az a megfelelő eszköz, amellyel azokat lehetne mentesíteni, akik adott esetben jogellenes magatartást követtek el, de mégis alapvető szabadságjogaik gyakorlása körében a nemzeti ellenállás útját járták. Éppen ezért az Országgyűlésnek ezt ki kell fejeznie, el kell ismernie, mert igenis, cezúrát kell húzni az önkény időszaka és a jogállamiság helyreállítására irányuló új időszak között. Bár ez még nem történt meg teljesen, de pontosan ez lenne az a törvényjavaslat és a közkegyelmi javaslattal együtt, abban a formában, ahogy javasoljuk, ez lenne a megfelelő eszköz erre.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra Babák Mihály képviselő úrnak adok szót, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Gaudi képviselőtársam nagyon fontos dolgot emlegetett. Nem én állítom és nem biztos, hogy ön, hanem a vizsgálatok, a jegyzőkönyvek és az irodalom. 2006-ban a rendőrség és a rendőri állomány vezetői és a parancsai törvénysértők voltak. Idézzek belőlük egy-kettőt?

Használtak olyan eszközt, ami nem volt rendszeresítve, lőttek, vertek és minden egyéb mást használtak. Tény? Tény.

Ez a rendőrség, mentve saját irháját, nem a rendőrség, hanem azok a rendőrök, akik ezt elkövették, és nagyon szeretnék elvonatkoztatni az általánosítástól, kompenzáltak. Kompenzáltak, próbálták a saját bűneiket elmaszatolni, a vezetőikkel együtt. Így van? Mert bűncselekményt követtek el, lőttek, vertek, olyan eszközöket használtak, ami törvénysértő volt. Még számot se használtak. Kompenzáltak és hamis bizonyítékokat kreáltak egyesek, vélelmezhetően. Ezt nem én mondom, le van írva a jelentésekben. Kreáltak bizonyítékokat. Ez alapján a bíróság jóhiszeműen, bizonyítékok alapján elítélt embereket. Rendet kell ebben az ügyben tenni? Kötelességünk. Azért, mert felmerült a kételye annak, hogy helytelenül és kormányzati nyomásra járt el a rendőrség, és manipulálták a rendőrséget és a bizonyítékokat is.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Itt az ideje, hogy ezt a munkát elvégezze a tisztelt Ház jogállami keretek között. Nem amnesztia mentén, hanem a semmisség mentén. Azt hiszem, a jogállamot pont az állítja helyre, amikor egy ilyen törvénysértő, erőszakos cselekményt úgy reparál a tisztelt Országgyűlés, hogy ezt az eljárást nem amnesztiával rendezi, hanem a semmisséggel. És ennek a semmisségnek ki a felelőse, ki az oka? A kormány, a volt kormány.

Négy év kevés volt nekik. Beszél itt mindenféléről képviselőtársam a szocialista táborból, hogy rendbe kell tenni és a jogállamiságot helyre kell állítani. Négy évük volt rá, hogy tisztázzák! Mit csináltak? Maszatoltak. Most is maszatolnak. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Ezt nem engedhetjük meg!

Köszönöm, elnök úr, hogy szólhattam. (Taps a Fidesz és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak kétperces hozzászólásra Bödecs Barna képviselő úr következik, a Jobbik-képviselőcsoportból. Parancsoljon!

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Röviden még egyszer hozzászólnék, a semmisség mellett érvelve.

Akkor, amikor arról beszélünk, hogy itt rengeteg olyan rendőri vallomás volt, amely nem felelt meg a valóságnak, és nehezen azonosítható ebből, hogy mi volt hiteles, mi nem, és ezért az ártatlanul elítélteket mentesíteni kell, akkor nem szabad elfeledkezni arról a tényről, hogy a rendőrök ezt a magatartást nem önmaguknak találták ki (Babák Mihály: Parancsra!), hanem őket a tv-ostrom után egy hónapon keresztül kondicionálták az emberek ellen, készítették fel arra, hogy a kormány ellen tüntetőket megverjék, bántalmazzák (Babák Mihály: Politikai nyomásra!), különös tekintettel arra, hogy a tv-ostromkor rendőrök sérültek meg, természetszerűleg itt anélkül, hogy az akkori vezetés megtett volna a védelmükben bármit is.

Ha nem így lett volna, akkor nem fordulhatott volna elő az a fajta magatartás, amit mondjuk, például a Bajcsy-Zsilinszky út kiürítésekor láttunk, hogy egy egyedül az út közepén álló, magyar zászlót tartó, semmilyen ellenállást nem tanúsító tüntetőre tucatnyi rendőr rohan rá, ütni, verni és rugdalni kezdik.

Tehát ezeket az embereket gyakorlatilag felkészítették erre, gyűlöletet keltettek bennük azok iránt az emberek iránt, akik az akkori kormányzattal szemben elégedetlenek voltak. Ez a magatartás és ez az érzelmi állapot vezetett oda, hogy ezek az emberek később a bíróság előtt hazudtak, hiszen nekik akkor azt ígérték, hogy büntetlenül elkövethetik ezeket a cselekményeket.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most rendes felszólalásra Bárándy Gergely képviselő úrnak adok szót, az MSZP-képviselőcsoportból.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ha megengedik, akkor én nem általában a 2006-os eseményekről szeretnék beszélni, hanem arról a törvényjavaslatról, ami itt előttünk fekszik. Bár sokkal nagyobb érzelmeket tud kiváltani, ha valaki kilőtt szemű emberekről és eltört lábú rendőrökről beszél, mégsem erről kellene hogy ma ez a parlamenti vita folyjon, ugyanis a törvényjavaslat önmagában nem erről szól.

Azt gondolom, hogy két oldalról lehet megközelíteni a törvényjavaslat kritikáját. Az egyik, hogy vajon szükséges-e, a másik pedig, hogy vajon jó szakmai megoldás-e. A szükségességéről Harangozó képviselőtársamtól meglehetősen hosszú okfejtést hallhattunk, én is ki fogok még a felszólalásom végén egy-két mondat erejéig térni erre is.

(17.10)

Azonban én inkább abból a szempontból vizsgálnám, hogy megfelelő, elfogadható, vállalható megoldás-e az, amit az előterjesztő választ. Az elvi vita e vonatkozásban ott van köztünk, amit úgy tudnék összefoglalni, hogy a cél szentesíti-e az eszközt, más megközelítésben az igazságosság nevében felülírhatók-e a jogszabályok, illetve a jogállami alapelvek. Azt gondolom, hogy nem.

Gulyás Gergely képviselőtársam volt az, aki röviden, de talán a legmarkánsabban megfogalmazta ezt a tételt, bár az államtitkár úr is utalt erre a mondataiban. Ezt körülbelül úgy tudnám összefoglalni, hogy a bíróságok az ügyészséggel karöltve rosszul végezték a munkájukat, és ezért az Országgyűlésnek ezt reparálnia kell. A másik, amit szó szerint kimondott: az igazságosságot a jogbiztonság elé kell helyezni. Én azt gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy ez viszont tarthatatlan. Sajnos, egyébként ezt nem először tapasztaljuk a kormánypárti oldalról, hiszen ugyanezen az elvi alapon indokolták és magyarázták az Alkotmánybíróság hatáskörének a megváltoztatását, amikor hatályon kívül helyezte az önök által benyújtott 98 százalékos különadóról szóló törvényjavaslatot.

Tisztelt Országgyűlés! Vannak olyan együttélési normák, amelyek egyes konkrét esetekben nem feltétlenül jók. Ilyenek például, hogy ne menjünk messze a témánktól, bizonyos eljárási alapelvek. Nagyon sokszor szokták is őket kárhoztatni, szokták mondani, hogy ezeknek a körét szűkíteni kell, mert a bűnözőt védik, nagyon sokan visszaélnek vele, és elhúzzák az eljárásokat, ezért nem helyes, hogy ilyen mennyiségben előfordulnak a magyar jogrendben. Természetesen a helyes arányt meg kell találni, csak hogyha ezek az eljárásjogi normák nem lennének, akkor eljutnánk oda, hogy a jogszolgáltatás önkényessé válna, márpedig a jogszolgáltatás önkényessé válása egy sokkal károsabb dolog, mint az, hogy bizony egyes esetekben ezek a normák hátráltatják a büntetőeljárás sikerét. Ugyanezt tapasztaljuk akkor, amikor relativizálni kezdjük a jogbiztonságot az igazságosság érdekében.

Ez nem vezet jóra, tisztelt képviselőtársaim. Amikor megkérdőjelezik a jogot az igazságosság érdekében, az igazságosság nevében, visszamenőleges hatállyal módosítják a jogszabályokat, na, innentől kezdve általában nem neveznek egy államot jogállamnak. (Zaj a Jobbik soraiban.) Nagyon sokszor éreztem már én is, tisztelt képviselőtársaim, egyedi esetekben a munkám során azt, hogy bizony egy döntés, legalábbis az én számomra igazságtalannak tűnt. Igen, ilyen van, de ha jogerőssé vált, akkor azt bizony tudomásul vettem, és tudomásul is kell vennie mindenkinek.

Azt gondolom, egy demokratának a kijelölt pályán kell játszania. Talán nem a legjobb hasonlattal, de hogyha gólt lőnek, és a bíró nem veszi észre, hogy ezt szabálytalanul tették meg, akkor is tudomásul kell venni ennek a tényét, nem pedig a bírót elkergetni és érvényteleníteni a gólt. Egy demokrata, jogállamot tisztelő politikusnak pedig tudomásul kell vennie azt, hogy ha neki nem tetsző bírói döntések születnek, akár ilyen döntések sorozata születik meg, az eljárási jogerőhöz fűződő társadalmi érdek, más szóval, hogy ne lehessen felnyitni egy jogerősen lezárult ügyet, az ehhez fűződő társadalmi érdek súlyosabb, mint hogy egyedi jogsértések megtörténtek-e vagy sem. Ehhez hozzájön az, amit egyébként Schiffer képviselőtársam is hangsúlyozott, és nagyon egyetértek vele, nem kívánom ismételni, hogy nem írhatja fölül az egyik hatalmi ág a másik hatalmi ág meghozott döntését. Azt gondolom, ez soha nem vezet jóra. Hogyha ezeket a szabályokat felülírjuk, akkor magát a jogállamot, a jogállami berendezkedést romboljuk le.

Tudom, hogy ezek a szavak nagyon szakmainak tűnnek, azok is, és lehet, hogy nem is populárisak, nem is népszerűek, és biztosan meg lehet majd úgy válaszolni, hogy találkoztam-e én olyan emberrel, akinek a szemét kilőtték, és igazságtalanul elítélték. De én azt gondolom, ez önmagában nem cáfolja meg azokat a mondatokat, amelyeket én mondtam.

És hogy Révész Máriusz képviselőtársamnak - valóban elismerésem - a nagyon higgadt szavaira és elemzésére válaszoljak, azt tudom mondani: nem, biztos vagyok abban, hogy nem minden esetben születtek olyan ítéletek, amelyek az objektív igazságosság feltételének megfelelnek. Olyan nagy számban születtek ítéletek rendőri tanúvallomásokra alapozva, hogy egészen biztos vagyok abban, hogy van olyan köztük, ami nem igazságos. Ahogyan abban is egészen biztos vagyok, hogy ennél nagyobb számban találunk majd olyan eseteket - vagy találnánk, hogyha ezt egyáltalán bármilyen módon meg lehetne ítélni a későbbiek során -, amikor mondjuk, az elfogadott törvényjavaslat által olyanok mentesülnek a büntetőjogi felelősségre vonás alól, akik egyébként elkövették azt, ami miatt elítélték őket. Tehát, ha így marad, akkor is van igazságtalan ítélet, ha megfordítjuk, akkor is lesz igazságtalan ítélet, ahogyan egyébként a büntetőeljárások során ez általában így van.

Senki nem tudja és nem követelheti magának tévedhetetlenül azt, hogy ő az, aki birtokában van az objektív igazságosságnak, legalábbis én a magam részéről ezt bizonyosan nem tenném. Jobb megoldás az, ha tudomásul vesszük, hogy az évszázadok során a jogfejlődésben ezért alakult ki az eljárásjogi jogerő. Ez pontosan azt jelenti, mivel mint emberek, nem vagyunk birtokában annak a képességnek, hogy minden esetben az objektív igazságot kiderítsük, felhatalmazunk bizonyos más embereket arra, hogy ők mondják ki azt, hogy mi az igazság, ha pedig ezt kimondták, akkor azt mi elfogadjuk. Ez egy alapvető jogállami elv és norma, ez a javaslat pedig ezt a normát támadja, ezt írja felül. Én ezért gondolom azt, hogy borzasztóan szerencsétlen jogi megoldás jelen esetben a semmisségi törvény.

Egyébként semmisségi törvényt akkor szoktak hozni - ez Magyarországon is így nézett ki -, amikor egy nem jogállami berendezkedésű rendszert vált fel egy jogállami berendezkedésű rendszer, márpedig akárhogyan is értékelik önök a 2006-os eseményeket, lehet így, és lehet úgy, attól még akkor is jogállam volt Magyarországon. Lehet, hogy az események kapcsán önöknek markáns véleményük van, de a jogállamiságot, a jogállam létét 2006-ban talán önök sem kérdőjelezik meg, ez ezért sem jó megoldás. (Bödecs Barna: De megkérdőjelezzük!)

A másik probléma, hogy önök ezzel a javaslattal nem azt mondják ki, erre is utalt Harangozó képviselőtársam, és itt már a törvényjavaslat céljával van probléma, hogy nem azt mondják ki, amit ki szeretnének mondani vele. Önök ugyanis a parlamenti vita során mindig, konzekvensen a politikai felelősökről, a politikai felelősségről és a politikai utasításokra cselekvők felelősségéről beszéltek.

Ehhez képest ez a javaslat mit mond ki, tisztelt képviselőtársaim? Nem mást, mint hogy az önök által dilettánsnak, szakszerűtlennek minősített ügyészségek és bíróságok munkáját önök felülírják. Önök nem a politikai vezetésről mondanak ebben a határozatban vagy törvényjavaslatban véleményt, hanem azokról az ügyészekről és bírákról, akik önök szerint rossz döntést hoztak, ugyanis sehol nem tartalmazza ez a javaslat - azt gondolom, nagyon helyesen, mert ezt még önök közül sem vitatta senki -, hogy a bíróságok vagy az ügyészségek politikai nyomásra hozták volna meg ezeket a döntéseket. Ha pedig ezt feltételezzük és elfogadjuk, akkor önök nem a politikai vezetésről állítanak ki rossz bizonyítványt ezzel a javaslattal, hanem az ügyészségről és a bíróságokról, noch dazu még azt is mondják, hogy a rendőrök teljes mértékben szavahihetetlenek, és ezt belefoglalják egy törvénybe.

(17.20)

Azt gondolom, hogy ez megengedhetetlen.

És végül egy mondatot, egy gondolatot engedjenek meg, tisztelt képviselőtársaim. Nagyon sokszor hangzott az el, hogy miért nem csináltunk semmit, négy évünk volt rá. Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert úgy gondoljuk, hogy ez nem a Magyar Országgyűlés feladata. Ez feladata az igazságszolgáltatásnak és jogosultsága mindazoknak, akik úgy érzik, hogy őket jogtalan hátrány ért. Nekünk mint képviselőknek nincs lehetőségünk arra, hogy jogorvoslattal éljünk, rendkívüli jogorvoslatokkal éljünk. Nincs lehetőségünk arra, hogy ezek helyett az emberek helyett elmenjünk, mondjuk, Strasbourgba, és ott próbáljuk meg az igazunkat érvényesíteni. Ezért nem léptünk.

Úgy gondolom, a parlamentnek nem feladata az sem, hogy más hatalmi ág döntéseiről véleményt mondjon. Volt már egyébként erre példa, pontosan egy ugyanilyen körben, és lehet, hogy ebben tévedek, de talán pont Balsai képviselőtársam jegyezte azt a törvényjavaslatot is Gulyás Gergellyel együtt, ami a kárpótlásról szólt.

Messzemenőkig egyet tudok érteni egyébként azzal, hogy azokat, akiket jogtalan hátrány ért, kárpótolni kell. Ezt a parlamenti vitában akkor is elmondtuk és elismertük. És ha önök arra gondolnak, hogy ezt megtehettük volna mi is, akkor azt mondom, hogy igen, képviselőtársaim, ennyiből jogosak a kritikák. De azt továbbra sem tenném meg, és önöket is óvom attól, hogy véleményt mondjanak egy másik hatalmi ágnak a tevékenységéről. Óvom önöket attól, hogy felül akarjanak írni olyan jogállami normákat, amelyek az évszázadok során alakultak ki, és hála istennek, Magyarországon is gyökeret vertek.

Schiffer András képviselőtársamnak, illetve az LMP-nek a javaslata, azt tudom mondani, hogy ebből a szempontból szakmailag jóval megalapozottabb. Jóval megalapozottabb azért, mert nem kíván minősíteni egy másik hatalmi ágat és annak a döntéseit. Valóban a közkegyelem gyakorlása az Országgyűlés feladatkörébe tartozik. Én politikai okokból nem értek egyet az ő javaslatával, de azt tudom mondani, ha már ilyen javaslatot terveznek elfogadni, akkor fontolják meg, hogy inkább azt és ne ezt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Novák Előd képviselő úr következik rendes felszólalásra, a Jobbik képviselőcsoportjából.

Parancsoljon, képviselő úr!

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy most némileg személyesebb hangvételben a 2006. őszi rendőrterror áldozatainak nevében szóljak néhány szót. Hiszen elvégre azon a bizonyos október 23-án engem is előállítottak, és őrizetbe vettek aztán összesen három napig. Így végül is megúsztam a dolgot ennyivel, jobban jártam talán még őrizetbe vétel ellenére is, mint azok, akiket akár helybenhagytak, a szó mindkét értelmében, meglehetősen alaposan sok esetben. De azért egy magamfajta fiatalnak azért az is meglehetős trauma, hogy kimaradt abból a bizonyos legendás harckocsis jelenetből, hiszen ha valakit már október 23-a reggelén előállítanak, mert megpróbálja megközelíteni az állami megemlékezést, arra bizony ez várt.

Nos, miért van szükség tulajdonképpen erre a semmisségi törvényre? Hadd mondjam el, hogy számos tapasztalatom, ami ezt alátámasztja, az, hogy a legtöbb előállított és gyanúsított személy nem mer nemhogy kártérítési pert indítani a rendőrséggel szemben, de sokszor még fellebbezni sem mert. Sokszor ez alatt a rendőrterror alatt nem mert még ellentmondani sem a rendőröknek egészen nyilvánvalóan. És ugyanezért volt szükség a kártalanításra is, hiszen láthattuk, hogy egyrészt nem merték perelni a rendőrséget, másrészt hiába mondják, hogy megvan a jogi lehetőség, nem várható el, és nem volt egészséges, és ezt a Nemzeti Jogvédő Alapítvány is számtalanszor megfogalmazta, hogy rossz az az eljárás, hogy egy kártérítési polgári perben még a fájó sebeit kell feszegesse és tépkedje, és elmondja az illető egy ilyen nyilvános tárgyaláson, hogy őt milyen lelki trauma érte.

Tehát hiába mondjuk azt, hogy valamire van jogi lehetőség, sok mindenre van. Képviselői szabad mandátum is van, ehhez képest tudjuk, hogy nagyon ritkán élnek vele a tisztelt kormánypárti képviselők is. Elvileg megszavazhatnák egy interpellációra, hogy Alföldi Róbertet le kell váltani, tudjuk jól, hogy így is gondolják, jogállamban élünk, megtehetnék, de mégsem teszik meg. Ezért nem tették meg 2006 őszén sem ezek a személyek, sokszor a tárgyaláson a saját véleményüket nem merték kifejteni.

Hogy hogyan tanúskodtak ezek a rendőrök, aki eljárt ezekre a tárgyalásokra, láthatta, hogy olyan bemagolt szöveget mondtak, tulajdonképpen formaszöveget, a törvényi definíciót mondták teljesen életszerűtlenül. Amikor megkérdezte a bíró, hogy mi történt, akkor vigyázzba vágták magukat, és mondták, hogy a gyanúsított kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsított, amely alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkozást keltsen. Elmondta a garázdaság törvényi definícióját, ennél többet nem tudott mondani. Persze tudtuk... - ráadásul életszerűtlen is, hogy ki tanúsított ott erőszakos magatartást, ami kiben keltett megbotránkozást. Mondjuk, ha valaki azt skandálta ott, hogy "Gyurcsány, takarodj, vidd az összes haverod!", az kiben keltett ott megbotránkozást? Ott rendszerint csak tüntetők voltak, no meg rendőrök. Tehát éppen ők keltettek megbotránkozást az erőszakos cselekedeteikkel. Tehát ha már itt tartunk, egyébként valóban persze jogállamban élünk, de akkor miért nem láttunk rendőrök ellen garázdaság miatt indított eljárást? Tehát igen, mondjuk ki, nem volt és nincs a mai napig jogállam ezekben az esetekben. Ezt sajnos ki kell mondani.

Még egy dolgot - ma már esett szó arról, hogy a jelvények levételére nyilvánvalóan felső utasításra került sor. Viszont mivel járt még ez? Azzal is, hogy ha akadt is esetleg egy-két tisztességes rendőr, aki szót emelt volna ezek ellen a jogsértések ellen, akkor könnyen úgy járhatott volna, hogy azokon a tárgyalásokon, amikor mondjuk, Révész Máriusz esetében egymásra mutogathattak volna, és megmondhatták volna, hogy bizony az alatt a símaszk alatt az a rendőr volt, aki valójában le akarta volna leplezni a bűncselekményt elkövető rendőrtársait, de ki voltak szolgáltatva épp ezáltal, hogy őket is anonimizálták és azonosíthatatlanná tették. Tehát foghatóvá vált, és ez ennek a bizonyos orwelli rendszernek a lényege, hogy minden rendőrt is foghatóvá tesznek. Épp ezért alakulhatott ki úgy, hogy valóban nem tudtunk bizonyítékkal szolgálni akár a rendőrök felelősségével kapcsolatban sem.

Engedjék meg, hogy elmondjak még egy konkrét példát arra, mert sokszor ez hangzott el itt ellenvéleményként, hogy miért nem a jogállami eszközökkel élünk, ha bűncselekmény történt, akkor azt miért nem bizonyítjuk. Ha alaptalan ítéletek születtek, akkor azt lehet bizonyítani - nem lehet. Erre hadd mondjam el egy fogdai élményemet, ami úgy történt, hogy az egyik cellatársam panaszt kívánt tenni, hogy őt teljesen indokolatlanul bántalmazták a rendőrök. Bejöttek oda a cellába hozzánk, amikor ketten voltunk, és mondták: biztos, hogy panaszt kíván tenni? Mert még nem adták le a hivatalos rendőri jelentést, hogy mi is történt az ő előállítása során, és meg tudják még azért azt változtatni, hogy hivatalos személy elleni erőszak ügyében is jelentést tegyenek, hogy bizony több rendőr tudja tanúsítani, hogy meg is ütötte a rendőrt. Mit tehetett erre a cellatársam? Mondta, hogy nem, akkor visszavonja, és így egy megegyezés történt. Persze ott, a cellában, ahol elkoboztak tőlünk mindent, nincs egy mobiltelefon, bármi, amivel ezt rögzíteni tudjuk, ketten vagyunk, ők sokkal többen tanúsítanák az ellenkezőjét, lehetetlenség bizonyítani, hogy így működik, sajnos így működött a magyar rendőrség. Persze, fejétől bűzlik a hal, tudjuk jól, hogy megvoltak ezeknek a politikai felelősei is.

Egyébként nem 2006. október 23-án történt ez az eset, mert akkor sokkal zsúfoltabbak voltak a cellák, nem ketten voltunk akkor egy cellában. Ez 2007. október 26-án történt. És bizony beszéljünk erről is, és Gaudi-Nagy Tamás javaslata azért mondja azt, hogy ki kell tágítani ezt az időszakot, mert például a taxisblokád 2007. évi évfordulóján is volt egy demonstráció, egy év elteltével, amikor minden hosszú-hosszú tiltakozó akció kudarcba fulladt. Volt éhségsztrájk, folyamatos tüntetés itt az Országgyűlés előtt, és sokan az elkeseredettség miatt a taxisblokádhoz nyúltak azt mondva, hogy akkor lássuk, milyen kettős mérce lesz. Mert persze borítékolhattuk, hogy tömeges előállítások lesznek, és bizony a magyar történelemben, legalábbis a budapesti terror-főkapitányságtól kapott - ha szabad így neveznem őket, azt gondolom, szabad - statisztikáim szerint a magyar történelemben talán a harmadik legnagyobb előállítás ezen a napon volt, 2007. október 26-án, amikor 82 főt hurcolt el a rendőrség. Így kerültem be a fogdába akkor is. Összesen öt különböző ügyemben állapította meg a bíróság jogerősen, hogy jogszerűtlenül állítottak elő, miközben jogszerűen egyszer sem sikerült.

Tehát nem arról van szó, amikor önök azt mondják ránk, hogy mi, radikálisok mindig átlépjük a jogállamiság határát, nem erről van szó. Azt jelenti a radikalizmusunk, hogy elmegyünk a jogállamiság határáig, azt nem lépjük túl sohasem. Azt éppen azok a rendőrterroristák vagy politikusbűnözők lépik túl, akiknek inkább a börtönben lenne a helye. (Taps a Jobbik soraiban.) Ezt jelenti a nemzeti radikalizmus, és ennek ellenére azt tapasztaljuk, hogy ha ezekhez a módszerekhez folyamodunk, akkor úgy hurcolnak el minket, mint ahogy hallottuk is, valaki mondta, hogy szinte kvótát kell teljesíteniük, teljesen indokolatlanul. Talán Bödecs Barna képviselőtársam említette, hogy teljesíteni kell valamiféle kvótát.

(17.30)

Ugye, emlékszünk még a málenkij robotra, talán önöknek ismerős, ha már mindenki a politikai példaképeit és a hasonlatokat felhozza. Akkor is úgy hurcolták el az embereket, ha esetleg voltak is útközben szökevények, akkor bárhonnan, akit találtak menet közben - faluból, az utcáról -, elhurcoltak. Úgyhogy azt gondolom, a párhuzam sajnos megáll.

S ha már kimondtuk, hogy mi volt a harmadik legnagyobb előállítás a magyar történelemben, és hogy miért indokolt ennek a törvénynek a kiszélesítése, akkor mondjuk el, hogy 2006. október 23-a is még csak a második legnagyobb előállítási hullám volt egy nap alatt, és stílszerűen 156 előállításra került sor 2006. október 23-án. Tudjuk, hogy a környező napokban-hetekben még sok egyéb előállítás volt, de azért ami a legfájóbb nekünk, hogy a magyar történelemben a legtöbb előállításra, na mit gondolnak, mikor került sor. Nem a Rákosi-korszakban, nem 1956-ban vagy az azt követő megtorlásokban, hanem 2009. július 4-én, az általunk csak bajtársiasság napjának nevezett napon, amikor a Gárda feloszlatása ellen tiltakozott néhány száz gárdista és gárdaszimpatizáns, és a Deák téren vagy az Erzsébet téren le mertek ülni a fűre, ezzel szerintük - a rendőrség jogértelmezése szerint - a forgalmat olyan mértékben akadályozták, hogy 216 embert, köztük Vona Gábort kellett elhurcolni erőszakkal. A bíróság ebben az ügyben is megállapította utóbb, hogy jogszerűtlen volt ez az oszlatás, de hát addigra már megszülettek az egyéni elmarasztaló ítéletek, eltelt a fél év, ilyenkor már nincs rendkívüli jogorvoslat, ugye, szabálysértések esetében, tehát még rendkívüli jogorvoslattal sem lehet ezeket az ügyeket orvosolni.

Tehát számos olyan példa van, ami azt mutatja, hogy igen, szükség van ilyen rendkívüli törvények által biztosított mentességre vagy semmisségre, csak a jelenlegi kormányzati előterjesztéssel szemben - ahogyan a történelmi számok is mutatják, és számos példát tudnánk hozni az elmúlt 8 év szocialista regnálásából - sokkal tágabb körben lenne szükség ennek a semmisségnek és a közkegyelemnek a biztosítására.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel kérdezem, van-e még hozzászóló. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok.

Most megkérdezem Balsai István képviselő urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Igen, megadom a szót a képviselő úrnak.

DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen figyelemmel az időtartamra, amit ezzel eltöltöttünk - bár korábban kezdtük -, igyekszem csak nagyon röviden válaszolni, de a lényeges dolgokra azért ki kell térnem.

Mindenekelőtt köszönöm szépen az élénk és majdnem mindenütt színvonalas vitát mindenkinek. Néhány dolgot megpróbálok időrendi sorrendben a magam nézőpontjából megvilágítani. Harangozó képviselő úrnak mondanám, hogy ezt mások is elmondták, a semmisségi törvény nem a jogállamtól idegen dolog. Semmisségi törvényt azért kellett az elmúlt rendszerrel kapcsolatban hozni, mert egy jogállamnak kellett semmisségi törvényt hozni a 45 éves szovjet megszállást követően egy nem jogállami rendszerről. Az nem zárja ki - és ezt itt elmondta az államtitkár úrtól kezdve más is -, hogy van olyan helyzet, amikor erre szükség van, a jogállam megbotlása, kibicsaklása esetén is. Erről beszélgetünk itt.

Úgyhogy azok a vádak, amelyekkel kedves képviselőtársaim illettek - itt most Harangozó úrnak címezem, de mondhatnám Ipkovich képviselő úrnak is, elmondanám neki, ha itt lenne, hogy már 20 éve nincs törvényességi óvás Magyarországon, de nem baj, majd biztosan ő is rájön erre -, tehát azok a vádak, amellyel engem mint előterjesztőt illetett, hogy lábbal tiporjuk a jogállam független intézményeit és így tovább: hát kérem, tisztelt képviselőtársaim, semmi sem független a törvényhozástól. Azért ne vicceljünk már! A bíróságokról, az ügyészségekről, a köztársasági elnökről, a rendőrségről törvényeket hozunk, mi azért vagyunk itt. Mi az, hogy független? Hát a törvénynek vannak alávetve, így szól ez a mondat. A bíróságok a törvénynek, és csakis a törvénynek vannak alávetve. Igen, törvény lesz most. Ez egy büntetőeljárási törvény. Ne legyen Be.? A bírók a feudális jogrendszernek megfelelően bíráskodjanak? Ha akarom így, ha akarom úgy? Hát ne haragudjanak, azért komoly parlamenti képviselő - jogász képviselő - ilyet szerintem nem kellene hogy mondjon, és ráadásul televízió előtt mondták, kedves képviselő urak!

Gaudi Tamás képviselő úrnak, és azonkívül másoknak is, akiket elfelejtettem, sajnos már csak így tudom mondani, külön elismerésemet szeretném kifejezni azokkal kapcsolatban, amiket akkor tettek, vagy éppen elszenvedtek. Mert ők voltak olyan jogszerető emberek, és olyan elhivatott emberek, hogy napokat töltöttek - éjszakát is beleértve - ott, a fogdahelyiségben, hogy hátha behoznak valakit, akinek védőre van szüksége. Ezt pontosan tudom, és ismerem a munkájukat. Természetesen Révész Máriusz és az imént felszólaló képviselő urak, akik személyükben... - hát Révész Máriuszt nem kell külön példaként felhozni, hogy mit élt át, és ennek ellenére sine ira et studio, azt lehet mondani, harag és részrehajlás nélkül vett részt az évek során ezeknek az ügyeknek a mindenféle minőségbeni résztvevőjeként akár a másik bizottságban, az albizottságban és itt ma, természetesen egyetértek vele is. Hiszen elmondták, a semmisség és az amnesztia között mi a különbség. Az egyikben elkövettek valamit, amit nem akarunk elfogadni, a másikban pedig nem követtek el semmit, mert semmis.

Nem tudom, ezen milyen elméleti vitákat kell még folytatni. Az amnesztia a bűncselekmény elkövetőire terjed ki. Valamiért megbocsát az állam, egyéni kegyelmet ad, aki arra jogosult, a közkegyelmet pedig, mint tudjuk, ritkán gyakorolja a törvényhozás, nagyon nagy okának kell lenni. Én kétszer voltam ennek részese, egyszer a hivatalba lépésemkor, akkor azt hitték, a korábbi igazságügyi miniszter kollégám - már nincs közöttünk - beígérte valamilyen úton-módon, hogy 1990-ben, a 45 éves évfordulóra majd lesz egy amnesztia. Ezt az elvárást természetesen mi nem vettük komolyan, de aztán olyan felfokozott, majdhogynem börtönlázadással is felérő "várakozás", izgatottság vett erőt a bv-intézetekben, így kellett hoznunk valamilyen intézkedést, egy enyhébb amnesztiatörvényt.

A másik pedig a mai napon is többször említett taxisblokáddal volt kapcsolatos, én sem értettem egyet ezzel, meg kell hogy mondjam önöknek. Azért is nem a kormány terjesztette elő, hanem a köztársaság elnöke, és a parlamenti többség elfogadta. Ezek feles törvények, mint ahogy ez is feles törvény, amiről beszélünk, tehát itt kétharmadosságról meg mindent legyűrő fülkeforradalomról beszélni értelmetlen. Ez egy feles törvény, a büntetőeljárási törvény mindig, mindenütt a világon.

Bárándy képviselő úr felszólalásával kapcsolatban kicsit aggódom, megmondom őszintén. Ha ő szakpolitikusként, egyetemi oktatóként arra az álláspontra helyezkedik - és nem először, a bizottságból ismerjük az álláspontját -, ne lehessen felnyitni egy befejezett ügyet - hát hogyhogy? Hát hogyhogy? (Dr. Bárándy Gergely: A parlamentnek.) Hát micsoda helyzet lenne az, hogyha az úgynevezett jogerősen befejezett ügyek úgynevezett alaki jogereje megkötné a törvényhozó kezét? Hát hová jutnánk, tisztelt képviselőtársaim? (Dr. Bárándy Gergely: A parlamentnek.) Azért vagyunk itt, hogy felnyissuk ezeket az ügyeket, azért terjesztettük elő a javaslatot, hogy pontot tegyünk rá.

Gaudi képviselő úrnak a javaslata: nem vagyok ellene, de szeretném emlékeztetni, hogy én egy miniszterelnöki megbízottként terjesztettem elő a javaslatot, az én megbízatásom a miniszterelnök úrtól a 2006-os szeptemberi-októberi rendőri brutalitással kapcsolatos időszakra terjed ki, tehát én nem tudom magam kiterjeszteni ezt a 2002-2010 közötti időszak egészére. Természetesen a törvényhozásnak nincsenek korlátai. Ez a törvény erre vonatkozik, nekem, ezt most nem rossz értelemben mondom, tartanom kell magam e keretek között.

Ami Schiffer képviselő úrnak azt az ajánlatát illeti, hogy ezt cseréljük át az övére, ezt azért sem tenném meg, nem csak azért, mert nem értek egyet vele, mert mint tudják, egyszerre egy témában csak egy törvényt tárgyal az Országgyűlés. Ha majd ezt elutasítják - amit azért nem tartok valószínűnek -, akkor majd egy másik benyújtott, a mai napon benyújtott indítványt, ha tárgysorozatba veszi a parlament, akkor lehet tárgyalni.

(17.40)

Mindent összevetve, tisztelt képviselőtársaim, megköszönve a részvételt, a vitában való részvételt, a jelenlétüket, úgy gondolom, hogy a mai nap benyújtható módosításokat meg fogjuk tárgyalni, ha vannak ilyenek vagy lesznek ilyenek, és a továbbiakban pedig továbbra is számítok a támogatásukra.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok, valamint a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Most soron következik a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény, a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény és az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/2239. számon ismerhették meg képviselőtársaim.

Most megadom a szót Répássy Róbert államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának. Parancsoljon, államtitkár úr!