Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája a lezárásig. Mátrai Márta képviselő asszony, Fidesz, önálló indítványait T/189. és T/190. számon kapták kézhez képviselőtársaim.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Mátrai Márta képviselő asszonynak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Képviselő asszony, öné a szó.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Biztos, hogy nem lesz 20 perces a felszólalásom, hiszen már nagyon sok minden elhangzott az előbb.

Az előttünk álló két képviselői önálló indítvány, mint ahogy azt elnök úr is elmondta, T/189. és T/190. szám alatt került előterjesztésre. A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló XX. törvény módosításának a 32/A. § (4) bekezdése módosul az előterjesztő szándéka szerint, ebből is tulajdonképpen egy mondat kerül kivételre, nevezetesen: "az Alkotmánybíróság tagjaira az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselőcsoportjainak egy-egy tagjából álló jelölőbizottság tesz javaslatot" szöveg helyett az kerül be, hogy egy 8 tagú jelölőbizottság tesz javaslatot, ami pontosan úgy hangzik, hogy "az Alkotmánybíróság tagjaira az országgyűlési képviselőkből álló 8 tagú jelölőbizottság tesz javaslatot". Tehát mind az alkotmány, mind pedig az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosítása összefüggésben van egymással, hiszen be kell emelnünk ugyanezt a módosító javaslatot az 1989. évi XXXII. törvénybe is.

Álláspontunk szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányvédelem legfőbb szerve, ezért tartjuk szükségesnek a módosítás előterjesztését, és azért, hogy ahhoz, hogy feladatát betölthesse, biztosítani kell nemcsak az önállóságát, függetlenségét, de folyamatos működőképességét és ennek jogi feltételeit is. A Magyar Köztársaság alkotmányának, mint említettem, IV. fejezete tartalmazza az Alkotmánybíróságra vonatkozó speciális szabályokat, ez a IV. fejezet foglalja össze. Az Alkotmánybíróság a törvény szava szerint az elnökkel és az alelnökkel együtt 11 tagból álló testület, amelynek jelenleg 9 tagja van. Az Alkotmánybíróságról szóló törvény 30. § (3) bekezdésének vonatkozó rendelkezése szerint a teljes ülés határozatképességéhez legalább 8 tagra van szükség, de köztük az elnök vagy akadályoztatása esetén a helyettes elnök jelenlétét is megköveteli a hatályos jogszabály.

Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, hogy a jelölési folyamat szabályain a további presztízsveszteség elkerülése érdekében is sürgősen módosítani szükséges ahhoz, hogy az Alkotmánybíróság folyamatosan eleget tudjon tenni a rá háruló feladatoknak. Nemcsak méltóságát, társadalmi elismertségét és megbecsülését kell az Alkotmánybíróságnak biztosítani, de meg kell oldani az ügyteher feldolgozását, halasztást nem tűrő ügyek elbírálását, a határozathozatalokat is a teljes ülés létszámfeltételeinek biztosítása révén. Meggyőződésünk és álláspontunk az, hogy azt az anomáliát mindenképpen fel kell oldani, hogy az Alkotmánybíróság valamilyen oknál fogva, nevezetesen a létszám miatt nem tudja feladatát ellátni. Indítványaink szerint az Alkotmánybíróság tagjaira az országgyűlési képviselőkből álló 8 tagú jelölőbizottság tesz javaslatot, igazodva a választópolgárok akaratából létrejött parlamenti arányokhoz, és ezzel biztosítani kívánjuk a politikai egyeztetések lefolytatásának megfelelő és eredményre vezető kereteit.

Az elhangzottakat, amit itt minden politikai oldal megfogalmazott, ennyivel szerettem volna kiegészíteni a két előterjesztést, és várom megtisztelő felvetésüket, amelyekre természetesen válaszolni fogunk.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kérdezem Rétvári Bence államtitkár urat, kíván-e a kormány nevében felszólalni. (Jelzésre:) Nem.

Tisztelt Országgyűlés! Most az alkotmányügyi bizottsági álláspont és a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerinti 5-5 perces időkeretben.

Megadom a szót Rubovszky Györgynek, a bizottság előadójának. Képviselő úr, öné a szó.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én sem akarom hosszan ragozni az előadnivalókat. Szeretném azt elmondani, hogy emlékezetem szerint az alkotmányügyi bizottságban tulajdonképpen a kisebbségi vélemény is megegyezett a két törvényjavaslattal. Az volt kifogás tárgya, hogy akkor lett volna kerek a történet, ha megszületik és egyben tárgyalja az Országgyűlés azt az országgyűlési határozatot, amely a jelölőbizottság felállításáról szólna. Ezt a kifogást el lehet mondani, álláspontunk szerint ez az alkotmánymódosítás és maga a törvényjavaslat együtt tárgyalható és tárgyalandó. Amennyiben a tisztelt Ház ezt a két törvényjavaslatot elfogadja, akkor lesz az Országgyűlés abban a helyzetben, hogy a jelölőbizottságról szóló országgyűlési határozatról tárgyalhasson.

Ezt a bizottsági ülésen ki is fejtettük, és elmondtuk, hogy éppen ezt a napirendi pontot megelőzően tárgyalta a bizottság a számvevőszéki és költségvetési bizottság által előterjesztett határozati javaslatot, amely az Állami Számvevőszék tisztségviselőinek megválasztásáról szól, amely, szeretném kihangsúlyozni, egyhangú döntéssel ment keresztül, minden politikai erő támogatta, 5 kormánypárti és 3 ellenzéki képviselővel.

(19.40)

Nagy valószínűséggel előremutatásként el lehet fogadni, hogy ez a jelölőbizottság is hasonló tematika szerint fog felállni.

Annyit szeretnék elmondani még - és nem fogok még egyszer szót kérni a vita során -, hogy a kereszténydemokrata frakció is támogatta az általános vitára való alkalmasságot és a tárgysorozatba-vételt is, magát a törvényjavaslatot is. Annál is inkább, mert el szeretném mondani, hogy én az elmúlt ciklus ideje alatt részese voltam az alkotmánybírákat jelölő bizottságnak. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem az akkori házelnökön múlt, hogy nem sikerült konszenzust létrehozni. Maga az a rendszer, amit most mi megváltoztatni szeretnénk, az hordta magában a helyben járás szerencsétlen sorsát, úgyhogy ez elmozdítaná végre ezt a kérdést ebből a szerencsétlen helyzetből. Maga az előterjesztő is elmondta, hogy kritikus határon vagyunk az Alkotmánybíróság létszámával kapcsolatban. Jelen pillanatban 9 alkotmánybírónk van, és ahhoz, hogy határozatképesek legyenek, 8 jelen lévő alkotmánybírónak kell lenni. Törvény adta lehetőség, hogy sokkal könnyebben, a 11 fős Alkotmánybíróság minden komolyabb gikszer nélkül megoldhatná a munkáját, ezért én is nagyon fontosnak, helyesebben a kereszténydemokrata frakció nagyon fontosnak tartja, hogy e törvényjavaslatok után, megszületve a határozat, kiegészülhessen az Alkotmánybíróság.

Tehát a kereszténydemokrata frakció is támogatja a törvényjavaslatot, mint ahogy a teljes kormánytöbbség azt tette. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kisebbségi vélemény ismertetésére Szili Katalin képviselő asszonynak adok szót. Képviselő asszony!

DR. SZILI KATALIN, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Képviselőtársaim! Rubovszky képviselőtársam rendkívüli módon megkönnyítette a helyzetemet, hiszen már szólt arról is, hogy az alkotmányügyi bizottságban a kisebbségi vélemény milyen tárgykörben fogalmazódott meg. Hiszen képviselőtársaimmal együtt nyolcan voltunk, akik sem a tárgysorozatba-vételt, sem a tárgyalását és az általános vitára való alkalmasságát nem támogattuk a bizottságban ennek a két törvényjavaslatnak. Mégpedig egyetlenegy ok miatt, amiatt, hogy éppen azért, mert nincs sem a metódus, sem pedig az, hogy hogyan történik ezt követően a jelölés, hogyan fogja megoldani azokat a problémákat, amit eddig, főleg a politikai megfontolások okozta gátak jelentettek, ezért úgy láttuk, hogy nem támogatható ez a törvényjavaslat, hiszen a törvényjavaslat nem tartalmaz semmilyen új megoldást ahhoz képest, ami az előző törvényben volt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hiányzik ebből az is, hogy milyen lesz az összetétele a bizottságnak, hogyan történik ezt követően a jelölés, ami megkönnyíti a helyzetet, éppen ezért nem támogattuk a bizottságban ezeket a javaslatokat. (Zaj.)

Képviselő úr utalt még egy dologra, hogy hiányzik egy országgyűlési határozati javaslat. Ez valóban hiányzik. A mi véleményünk az volt, hogy ennek a javaslatnak itt kellene lenni az asztalon, és osztania kellene ennek a két törvénynek a sorsát ahhoz, hogy teljes képünk legyen arról, hogy valóban megoldást fogunk tudni elérni. Éppen ezért nem támogattuk.

A részletes véleményemet, elnök úr, a felszólalásomban fogom kifejteni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony.

Most az írásban előre jelentkezett képviselői felszólalások következnek. Elsőként Gulyás Gergely képviselő úrnak adom meg a szót, a Fidesz-képviselőcsoportból. Képviselő úr, öné a szó.

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttük fekvő törvényjavaslat, törvénymódosítási javaslat egy hosszabb ideje fennálló és újra és újra előálló problémát kíván orvosolni, méghozzá azt, hogy az egyik legfontosabb alkotmányos testület, az Alkotmánybíróság több alkalommal is már a működőképessége határához ért azáltal, hogy a működőképesség biztosításához minimálisan szükséges nyolc alkotmánybíró épphogy részt tudott venni a testület munkájában, vagy pedig ezt eggyel haladta meg a megválasztott alkotmánybírák száma.

Egyébként most is ez a helyzet, az Alkotmánybíróság két helye hosszú ideje betöltetlen. Úgy gondoljuk, hogy semmiféleképpen nem szolgálja jól a testület működését és ezáltal a jogbiztonságot, ha egy olyan jelölési eljárás szerepel a jelenlegi, Alkotmánybíróságról szóló törvényben, illetve a hatályos alkotmányban, amely újra és újra előállítja ezt a problémát.

Nyilvánvaló, hogy több megoldása is lehet ennek a kérdésnek, és ha már az előbb az előző vitában sokszor erre a napirendi pontra is átugrottunk, akkor annyiban hadd ugorjak vissza, hogy természetesen egy új alkotmány elkészítéséért felelős bizottságnak lehetnek olyan észrevételei, lehetnek olyan céljai is, hogy esetleg egy többcsatornás alkotmánybíró-jelölést fogalmazzon meg célként, tehát ne csak az Országgyűlés választhasson alkotmánybírákat, hanem a köztársasági elnök jelölhessen egyet, az Országgyűlés választhasson egyet, ahogy egyébként az számtalan országban van. De most ezt a problémát kell rövid távon orvosolni, és ennek az orvoslására pedig az az alkalmas, ha a jelölés rendszerét az Országgyűlés megváltoztatja. A javaslat ezt tartalmazza, ezt a célt szolgálja, ezáltal az Alkotmánybíróság működését szolgálja.

Lehet vitatkozni azon, hogy egy, a választói legitimitástól távol álló rendszer - mint amilyen a jelenlegi - a pártatlanságot szolgálhatja, hiszen jelenleg mondhatjuk - és '94 és '98 között is ez volt a helyzet -, hogy noha a választópolgárok jelentős része egy kormánytöbbségnek felhatalmazást adott, de az ellenzéki frakciók a jelölőbizottságban lévő többségükkel meg tudták akadályozni az alkotmánybírák jelölését, ezáltal a választásra nem kerülhetett sor még akkor sem, ha a megválasztáshoz szükséges többsége egyébként a kormánytöbbségnek rendelkezésre állt volna. Mi azonban úgy gondoljuk, hogy noha emellett nyomós érvek szólhatnak, de a legfontosabb érv mindenféleképpen a testület működőképességének biztosítása, és számtalanszor kellett átélni azt, hogy a rossz kompromisszumok szószegést eredményeztek, és az alkotmánybírák megválasztását nem tették lehetővé. A szószegés körében elég talán csak Bruhács professzor sorsára utalni a '94-98 közötti törvényhozási időszakból, ahol is, noha létrejött a konszenzus a kormánypártok és az ellenzék között, hogy legyenek jelöltek, de a jelöltek közül a kormánytöbbség kiválasztotta a számára megfelelő alkotmánybíró-jelöltet, és aztán őt választotta csak meg.

Úgy gondoljuk tehát, hogy a jelenlegi rendszerről sem volt az elmondható, hogy ha egyszer már konszenzus jött létre, akkor az a konszenzus kikényszeríthető volt, másrészt pedig az utóbbi időben már a jelölés is nagy nehézséget jelentett, tehát mindenféleképpen indokolt ennek a metódusnak a megváltoztatása. Úgy gondoljuk, hogy ez a javaslat a jelenlegi formájában alkalmas lehet erre; a későbbi határozati javaslatról is lehet tárgyalni, de a törvényjavaslat indokolása világos iránymutatást ad arról, hogy ez a testület miként fog felállni. Ezért a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportja a javaslatot támogatja és elfogadásra javasolja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most ugyancsak előre bejelentett felszólalásra Szili Katalin képviselő asszonynak adom meg a szót, az MSZP képviselőcsoportjából. Képviselő asszony, öné a szó.

DR. SZILI KATALIN (MSZP): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Többféle indokolást hallottunk ma már az előttünk fekvő két törvényjavaslat benyújtásának indokaként, nevezetesen a T/189. és a T/190. javaslatról, amelyek egyrészt az alkotmány 32/A. § (4) bekezdését, másrészt az Alkotmánybíróságról szóló törvény 6. §-át hivatottak módosítani.

Eddig a szabályozás, tisztelt képviselőtársaim, úgy szólt, hogy az Alkotmánybíróság tagjaira az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselőcsoportjai által jelölt képviselőkből álló jelölőbizottság tesz javaslatot. Tehát minden frakcióból egy képviselőt jelölnek ebbe a bizottságba, amely az alkotmánybírákat jelöli.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt kormányzó párti Képviselőtársaim! Önök hoznak ide egy javaslatot, ami ezt módosítja, egyetlenegy tekintetben, mégpedig úgy szól, hogy a képviselők köréből 8 tagú jelölőbizottságot hoz létre az Országgyűlés, és ez tesz javaslatot az Alkotmánybíróság tagjaira.

(19.50)

Képviselőtársaim úgy fogalmaztak, hogy a testület működőképességének a biztosítását hivatott ez szolgálni. Kérdezem önöket, hogy mi a különbség a kettő között. Ha van különbség, akkor azt jó lenne ebből látni, mert akkor valóban tartalmazhatná azt a megoldást is, hogy ha öt frakció ül a parlamentben, akkor az azt jelenti, hogy az öt frakció öt képviselőt jelöl ebbe a jelölőbizottságba, ehhez képest most nyolc lesz. Nincs megoldás arra vonatkozóan, hogy ez a nyolc képviselő hogy kerül ebbe a bizottságba. Paritásos alapon? Vagy hogyan történik? Melyik frakció mennyit ad? Hogyan történik ennek a bizottságnak a felállítása?

Tisztelt Képviselőtársaim! Arra, amit önök indokként megfogalmaztak, ez a megoldás sajnos nem jelent gyógyírt. Egyetértek azzal, amit az indokolásban írtak, ami az Alkotmánybíróság önállóságának, függetlenségének, működőképességének a mindenkori biztosítását teszi szükségessé. Ebben önöknek tökéletesen igazuk van. Ebbe beletartozik az is, hogy a működőképességben mindig meglegyen az a kilenc számú alkotmánybíró, aki az eljárásra hivatott, ezt mindannyian tudjuk, ami a működőképességet feltételezi. De kérdezem önöket, ez mennyiben tartalmaz erre megoldást.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a két törvénnyel kapcsolatosan nekem összesen négy problémám van: az egyik az, ami benne van, a másik az, ami nincs benne, a harmadik az, aminek benne kellene lenni, a negyedik az, aminek nem kellene benne lenni.

Volt egy húszéves gyakorlat eddig. Lehet, hogy rossz ez a gyakorlat, sokszor mi magunk is bíráltuk, akik ebben a jelölőbizottságban ültünk akár elnökként, akár tagokként, hiszen valóban sokszor a politikai megfontolások domináltak, amelyek időnként, s hozzáteszem, nemcsak a mindenkori kormányzó pártok, hanem a mindenkori ellenzék részéről is úgymond gátját képezhették annak, hogy egy-egy alkotmánybíró jelölésére vagy adott esetben megválasztására sor került-e. Sokszor addig sem jutottunk el, hogy a jelölés megtörténjen, és hangsúlyozom, nem a személyi kvalitások és nem azok a megfontolások voltak a gátjai, amelyek a képviselői akaratot jelentették, hanem a politikai megfontolások. Sokszor volt olyan, hogy az dominált, kinek a jelöltje. Sokszor volt olyan is, amikor már konszenzus közeli állapotban voltunk, csak valamelyik politikai erőnek vagy érdeke nem volt, vagy pedig úgy gondolta, hogy a jelölt nem megfelelő számára, ezért sokszor az volt a gyakorlat, hogy nem konszenzusos jelöltet találtak, hanem valamelyik oldal elfogadta a másik oldal jelöltjét, és így a megválasztására sor került. Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Úr! Kérdezem, hogy ez a megoldás alkalmas-e arra, hogy ezeket a politikai megfontolásokat háttérbe szorítsa.

Szóltam arról is, hogy probléma az is, ami nincs benne, illetőleg aminek benne kellene mellette lenni. Tisztelt Képviselőtársaim! Hol a megoldás arra, hogy hogyan kerül sor ennek a nyolc képviselőnek a kiválasztására? Kik lesznek? Mi a jelölési metódus? Hiszen számtalanszor felmerült az elmúlt esztendők során az is, hogy legyen valamilyen más jelölési eljárási rendszer kezdete, például szakmai fórumok tegyenek javaslatot alkotmánybírákra. Merítsünk szélesebb körből, a bírák köréből. S nyilvánvalóan jó lenne tudni, hogy milyen eljárásban történik a jelölési eljárás. Ez nem ad erre megoldást, hiszen ma csak annyit tudunk, hogy az eddigi, egyébként frakciók által adott egy-egy képviselőn túl nem azt mondjuk, hogy frakciónként egy, hanem azt, hogy nyolc. Még rosszabb a helyzet, hiszen nem tudjuk, hogy honnan lesz az a nyolc képviselő. Milyen alapon történik ennek a nyolc képviselőnek a kiválasztása?

Képviselőtársaim, végül hadd szóljak még arról, ami benne van, de nem kellene benne lennie ebben a törvényben. Hát az, amiről önök már az előző napirend keretében elég hosszasan szóltak. Nem elegáns! Én azt senkiről nem tételezem fel, hogy ennek a törvénynek a megalkotására, illetőleg ennek a két törvénynek - részben az alaptörvényünknek, részben az alkotmánybíróságokról szóló törvénynek - a módosítására azért került sor, mert a Ház asztalára került az az országgyűlési határozati javaslat, amely egy bizottságot hoz létre az alkotmány koncepciójának a kidolgozására, és önök most szembesültek azzal, hogy van itt egy négyharmados szabály. Én ilyet fel sem tételezek. S hogy ezért került bele ebbe a törvénybe lopakodó módon a 2. § (2) bekezdése, ami az önök által már hosszasan vitatott négyharmados szabály... (Dr. Apáti István: Négyötödös!) Bocsánat, kíváncsi voltam, hogy figyelnek-e. Köszönöm szépen, négyötödös. Majd beszélek a háromharmadról is. Tehát a négyötödös szabály kérdésköreit jelenti, hiszen a T/189. számú előterjesztés 2. § (2) bekezdése úgy szól, hogy hatályát veszti az alkotmány 24. § (5) bekezdése. Erről már elég hosszan folytattak itt vitát. Én ezt nem tartom elegánsnak, képviselőtársaim. S mondom, fel sem tételezem, hogy ennek a törvénynek a megalkotására azért került sor, hogy ennek a négyötödös szabálynak a törlése megtörténhessen.

Sajátságos megoldás, meg kell hogy mondjam, hiszen önök itt már hosszasan vitatkoztak arról, hogy ez 1995-ben került be a törvénybe, mellette volt egy suicid clausula is, ami arra hivatott, hogy majd a ciklus végén ezt törölje, ugyanakkor mindannyian tudjuk, hogy bizonyos jogelvek érvényesülése miatt erre nem került sor. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha önök elismerik azt, hogy ez egyébként benne van, tehát van ilyen négyötödös szabály, akkor én azt gondolom, hogy ha valóban komolyan vesszük az alkotmányozást - ami nem kétharmad, hanem háromharmad érdekét szolgálja -, akkor elegánsabb lenne, ha ez a négyötödös szabály valóban benne maradna a törvényben. Ha önök fennen hangoztatják azt - amiről én azt gondolom, hogy szüksége is van rá a társadalomnak, mégpedig arra -, hogy valóban a nemzeti együttműködés rendszere alakuljon ki, akkor egy kétharmados többség elegánsan megteheti, hogy azt mondja, igen, ha valóban együtt akar működni, s ezt az együttműködést és párbeszédet valóságossá akarja tenni, akkor ez a négyötödös szabály működjön.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem azzal van a baj, ami ennek a jogtechnikai megoldását jelenti - ez rém egyszerű, kétharmaddal bárki bármikor megteheti -, hanem az emögötti tartalommal. Azzal, hogy ebben a két törvényben történt ez megfogalmazásra, most került be. Hangsúlyozom még egyszer, semmi hátsó szándékot nem tételezek fel önökről, viszont úgy gondolom, hogy amit a törvény önmagában hivatott célozni, ha valóban az volt az önök valódi szándéka, hogy az alkotmánybírákat jelölő bizottságokat olyan módon újítsák meg, hogy az betöltse azt a feladatot, amit önök állítólag az indokolásban szándékoztak - a működőképességet és sorolhatnám tovább -, akkor én azt gondolom, hogy arra viszont ez egy alkalmatlan eszköz. Csak annyit tudunk, hogy eddig a frakciók egy-egy tagot delegáltak, most viszont nyolc főt. Most rosszabb a helyzet, mert nem tudjuk, hogyan kerül kiválasztásra a nyolc fő, hogyan folytatja le, milyen körből merít, milyen politikai egyeztetési mechanizmusok történnek.

Így azt gondolom, hogy emellett valóban kellene egy olyan országgyűlési határozati javaslatnak is a Ház elé kerülnie, ami megoldja azt a kérdést, hogy mi a metódusa a jelölési rendszernek, kik tehetnek javaslatot ennek a jelölőbizottságnak, akar-e szakmai testületekkel ez a grémium párbeszédet folytatni a jelölésben, és hogy történik önmagában a jelölési procedúra, hiszen az elmúlt esztendőkben a mindenkori házelnöknek volt a feladata, hogy ezt a bizottságot működtesse.

(20.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! Arra kérem kormányzópárti képviselőtársaimat, hogy segítsék számunkra azt, hogy támogatni tudjuk ezt a törvényt. Higgyék el, minden egyes jobbító szándékot támogatni lehet, de akkor látnunk kellene azt, hogy mit szeretnének, hogyan szeretnék megtenni. Alkalmas eszközt kell hozzá teremtenünk, és hangsúlyozom még egyszer: nem elegáns, ha ezen látszat örve alatt egy négyötödös szabályt szüntetnek meg akkor, amikor a nemzeti együttműködés rendszeréről szólnak, és valóban ennek a nemzetnek kívánnak egy új alkotmányt adni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most megadom a szót Novák Előd képviselő úrnak, a Jobbik-képviselőcsoportból. Képviselő úr, öné a szó.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nehezen tudok uralkodni magamon, hogy megőrizzem a tisztelt Ház méltóságát, de felháborodásomat nehezen tudom palástolni, amikor az alkotmányunknak ilyetén megpuccsolásáról van szó, aminek ma lehetünk tanúi, egészen váratlanul és egészen sunyi módon megvalósítva ezt. Nem is csoda, hogy a mai törvénymódosító javaslaton, ami benyújtásra került, bár előnyomtatásban ott szerepelt Lázár János képviselő úr, frakcióvezető úr neve, mégis az aláírása végül nem került oda. Úgy vélem, ekkora gazemberséget már ő sem tud elkövetni, ekkora gazemberséghez már ő sem tudja adni a nevét.

Nagyon kíváncsi lennék Balsai István - általam kizárólag szigorúan szakmai szempontból nagyra becsült - egykori miniszter úr véleményére, hogy ő vajon igazságügyi miniszterként engedné-e, hogy egy ilyen törvénymódosító javaslat átfusson rajta, adná-e egy ilyenhez a nevét. Sajnos, már nincs jelen, úgy, mint a kormány oldal többsége - ahogy összeszámoltam, az előbb 18-an tiszteltek meg egy ilyen alkotmánymódosító javaslat általános vitájánál, legalább a jelenlétükkel, ha a figyelmükkel nem is teljesen -, szokás szerint a mi kis Jobbik-frakciónkban többen ülnek, mint az egész kormányoldalon. Ez meglehetősen méltatlan a Magyar Országgyűléshez.

Azt gondolom, ez a törvénymódosító javaslatpár egy cezaromániás állapotról tesz tanúbizonyságot, hogy a kormányoldalnak nem elég az 53 százalékos választási eredménnyel elért több mint kétharmados parlamenti jelenlét, hanem minden további - még jelentős - ellenzéki jogosítványt meg kívánnak vonni. Mert nem elég nekik ez a kétharmad, még több kell, mindent birtokolni akarnak. Ennek tudható be, hogy nem arról van szó, hogy valamiféle együttműködésre törekednének, hanem igyekeznek mindenféle jogosítványt megvonni. Pedig elég széles a spektrum itt az ellenzéki oldalon, hogy választhassanak még néhány képviselőt, akivel meglenne esetleg a négyötödös többség, amiről most beszélünk itt egy konkrét ügy kapcsán, azonban önök mégsem ehhez folyamodnak, hanem ahhoz, hogy diktatórikus módon ezt az egy ellenzéki jogosítványt is megszüntetik.

Két dologról szól az alkotmánymódosítás. Az első az Alkotmánybíróság tagjainak választásáról szól. Hadd idézzek az indokolásból, amelyben a sunyiság első jelei már megmutatkoznak. Azt mondja, hogy az alkotmány 32/A. § (4) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság 11 tagját az Országgyűlés választja. Itt egyszerűen - érdekes módon - nem folytatja, hogy hogyan folytatódik valójában ez a törvény, pedig nagyon érdekes. Azt mondja, hogy az Alkotmánybíróság tagjaira az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselőcsoportjainak egy-egy tagjából álló jelölőbizottság tesz javaslatot.

Azt azért remélem, hogy nem feltételezte rólunk az előterjesztő, hogy ezt nem fogjuk észrevenni, de bizonyára arra számított, hogy esetleg a nem főállásban ezt a munkát végző, mondjuk, médiamunkatársak figyelmét ez elkerülheti. Nyilván ennek szól ez a rendkívül sürgős benyújtás is, hiszen tudjuk jól, hogy nemhogy az előzetes napirendben nem szerepelt ez a pont, de még a június havi üléstervben sem, és azt gondolom, egy alkotmánymódosítást nemhogy bármiféle társadalmi párbeszéddel vagy egyáltalán előkészítetlenül, de ilyen hirtelen benyomni, hogy még tulajdonképpen a médiában dolgozó szerkesztők se tudjanak erre reagálni, nyilvánvalóan sunyi szándékot feltételez.

Az 1. pont tehát pont ezt szeretné megváltoztatni, hogy az Alkotmánybíróság tagjainak jelölésében ne legyen az ellenzéknek ilyen szintű beleszólása, hanem ott is gyakorlatilag lesöpörje az ellenzéki javaslatokat, és már jelölni se tudjon az ellenzék. Tehát az eddigi kialakult status quót tulajdonképpen felrúgná, és nem azt nézi, hogy kivel tudna együttműködni - pedig, ahogy mondtam, elég széles a spektrum, hogy mondjuk, egy pártot találjanak -, akivel képesek lennének közös alkotmánybírót választani. Nem törekszenek a nemzeti együttműködésre a legalapvetőbb szinten sem, nem törekszenek a megegyezésre, és azt hozzák fel az indokolásban, hogy az elmúlt 20 év tapasztalatai azt mutatták, hogy a hatályos jelölési szabályok alapján nem működött az alkotmánybírák megválasztása. Nyilvánvalóan úgy történhetne az alkotmánybírók kétharmados megválasztása, hogy megegyezésre törekednek, hogy nem pártkomisszárokat delegálnak, hanem megfelelő, felkészült, alkalmas jogászokat. Erre sajnos nem törekednek a jelek szerint, sőt egyértelműen diktálni szeretnék a jövőben, hogy kit válasszanak meg.

A 2. pont az, ami azonban igazán felháborít minket, és amiért igazán nem tudjuk palástolni az érzelmeinket; ami arról szól, hogy a Horn-kormány tulajdonképpen valóban bebizonyította, hogy a nemzeti együttműködést komolyabban gondolta, mint önök, tisztelt jelenlegi kormányoldal. Eléggé méltatlan, hogy Horn Gyulát kell itt most példának felhozni, aki ma már talán csak a vodkásüveget ismeri meg (Tóbiás József: Ezt azért nem kellene.), de mégis úgy néz ki, hogy komolyabb szellemi potenciáról és konstruktivitásról tett tanúbizonyságot a Horn Gyula által vezetett kormány.

Először is beszéljünk arról, hogy az általuk bevezetett, akkori gáláns alkotmánymódosítás miről is szól, amiről természetesen a jelenlegi törvénymódosító javaslat indokolása nem ejt egy szót sem. Amit törölni szeretnének, az úgy hangzik: az új alkotmány előkészítésének részletes szabályairól szóló országgyűlési határozat elfogadásához az országgyűlési képviselők négyötödének szavazata szükséges. Ez volt az, amit egy kétharmados parlamenti jelenléttel lévő Horn-kormány is szükségesnek tartott bevezetni, mert azt gondolták, hogy egy alkotmányt mégsem illő úgy elfogadni, hogy csak a kormányoldal biztosítja hozzá a szavazatokat, valamiféle konszenzus azért szükséges lenne. Amit a Horn-kormány így gondolt, azt önök nem így gondolják, sőt azt is megkérdőjelezik, hogy ez jelenleg hatályos-e.

Salamon képviselő úr - sajnos ő sincs jelen - megkérdőjelezte ezt, annak ellenére, hogy minden elektronikus és nyomtatott alkotmánykiadásban ez a pont természetesen benne szerepel. Ő nyilván a Complex jogtárnak arra a lábjegyzetére utal, ami szerint ez hatályát vesztette az 1994-ben megválasztott Országgyűlés megbízatásának megszűnésekor. Azonban ez a jogtári lábjegyzet, ha megnézné az eredeti törvényt, akkor láthatná, hogy rossz, tehát a lábjegyzettel van a hiba. Ugyanis nem a lábjegyzeteket kell nézni, egy jogtárszerkesztő hozzáfűzését, hanem meg kell nézni az eredeti beiktató törvényt.

Az 1995-ös törvénynek ez a 2. §-a úgy szól - tehát most már nem az alkotmányról beszélünk, hanem az 1995-ös törvényről -, a 2. § egyértelműen úgy szól, hogy e törvény a kihirdetését követő 3. napon lép hatályba, és az 1994-ben megválasztott Országgyűlés megbízatásának megszűnésekor hatályát veszti. Tehát e törvény veszti hatályát, ez az a bizonyos önderegulációs törvény, amit mostanában egyre gyakrabban használnak. Tehát azért, mert a módosító törvény hatályát vesztette, még nem jelenti azt, hogy ne hajtotta volna végre a küldetését, az alkotmánymódosítást. Ezt természetesen végrehajtotta, és nagyon precízen fogalmaz ez a törvény, ezért ajánlom figyelmükbe, nem a jogtári lábjegyzetet, hanem az eredeti törvényt. Azt kérem, hogy ahhoz ragaszkodjunk, akármi is szerepel egy lábjegyzetben.

Ha arról már talán ezután nem szükséges vitát nyitni, hogy ez jelenleg hatályos rendelkezés - mert még idáig is elment Salamon képviselő úr -, akkor beszélhetünk arról, hogy miért sunyi ez a törvénymódosító javaslat. Alapvetően azért, mert másról szól ennek a törvénymódosító javaslatnak az egésze és az indokolása, mint amit itt becsempész a vége felé. Bizony, ez a 2. pont, amivel problémánk van, hogy még csak nem is külön paragrafusba veszi be ezt az alkotmánymódosító rendelkezést, hanem a 2. § (1) bekezdése szól valamiről, és hozzá egészen nem kapcsolhatóan szól a törvénymódosító javaslat 2. § (2) bekezdése, természetesen mindenféle kifejtés nélkül.

(20.10)

Tehát úgy kapcsolja oda, mintha csak valami könyvelési, valami apró jogi papírmunka lenne ez már ott, amit nem is kell érdemben vizsgálni, nem is egy külön sarkalatos pont.

Tehát nem elég, hogy nem külön törvényt vagy alkotmánymódosító javaslatot nyújtottak be, de még el is rejtették benne, és ami a legfelháborítóbb, hogy az indokolás egyetlenegy szót sem ejt arról, hogy itt mi történik, az alkotmánynak milyen sarkalatos pontja kerül megvonásra, hogy a jövőben ne kelljen széles körű együttműködés az új alkotmány megteremtéséhez.

A Házszabály 85. §-ának (3) bekezdése szerint a törvényjavaslathoz indokolást kell fűzni. Azt gondolom, ez formailag nem meríti ki az indokolást, hiszen nemhogy részletes indokolása nincs a törvénymódosító javaslatnak, de erre a tényre, hogy az alkotmánynak ezt a pontját szeretné módosítani, semmiféle, kutya füle, semmi nem található itt indokolásként. Én ezért azt gondolom, hogy ez tulajdonképpen kimeríti a Ptk. 4. § (4) bekezdésében megfogalmazott rosszhiszemű joggyakorlást is. Egy olyan sunyi becsempészésről van szó, ami alapján megítélésem szerint nem is kerülhetett volna normális esetben, egy igazi jogállamban ide ez a javaslat, legalábbis ilyen formában. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.)

El kell még mondanom végül, hogy a jelenleg megszüntetni kívánt négyötödös parlamenti többséget tudnánk és készek lennénk biztosítani, mi, akár jobbikos képviselők. Sőt ez a társadalmi felhatalmazás a Jobbikkal együtt meghaladná már a kétharmados többséget is. Én azt gondolom, egy alkotmányt úgy módosítsunk, vagy pláne úgy fogadjunk el egy újat, hogy egy kétharmados társadalmi felhatalmazás, ha már népszavazásra nem hajlandók bocsátani, ha már igazi alkotmányozó nemzetgyűlésről nem lehet beszélni, legalább egy közvetett kétharmados társadalmi felhatalmazás legyen. Önöknek, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, nincsen kétharmados társadalmi felhatalmazásuk, 53 százalékot kaptak. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük Tállai András: Tévedsz.) Ez alapján azt gondolom, nem erkölcsös és nem korrekt az alkotmánynak ilyen szintű módosítása.

Tehát mind a négyötödös parlamenti többséghez, mind a kétharmados társadalmi felhatalmazáshoz készek vagyunk megadni az általunk biztosítható többséget. Azt kérjük azonban, hogy ehhez törekedjenek a konszenzusra. Törekedjenek a nemzeti együttműködésre, amit szavak szintjén oly szépen meg tudtak fogalmazni, azonban a gyakorlat azt mutatja, hogy ez valójában nem valósul meg. Így már tehát mindezek után érthető, hogy a Fidesz frakcióvezetője az előzetes tervekkel, képviselő asszony előterjesztésével szemben végül nem volt hajlandó aláírni ezt a javaslatot.

Mindezek tükrében nagyon kérem, hogy ezt a javaslatukat vonják vissza. Mi a biztonság kedvéért benyújtottunk természetesen egy módosító javaslatot is, legalább ennek a sunyi rendelkezésnek a kivételére. Erre be lehet nyújtani egy külön javaslatot. Nagyon örülnénk azért, ha először megkísérelnék az együttműködést az új alkotmány elfogadásához, és esetleg majd, mondjuk, ha azzal vádolják az ellenzéket, hogy obstrukciót folytat, vagy nem lehet velük megegyezni, még mindig elegánsabb lenne akkor erőből megváltoztatni ezt a rendelkezést. De hogy meg sem kísérlik az együttműködést az új alkotmány megteremtése érdekében, hanem már most megvonják az ellenzéknek ezt a jogát egy ilyen módosítással, ez egészen elfogadhatatlan.

Mindezek tükrében tehát köszönöm a figyelmüket, és Mátrai Márta képviselő asszonynak pedig azt ajánlom, hogy szégyellje magát. (Taps a Jobbik soraiban. - Közbeszólások a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Képviselő Úr! Ez semmiféleképpen nem volt elegáns befejezés, mondhatnám úgy is, hogy illett azokhoz a jelzős szerkezetekhez, amelyeket használt; úgy gondolom, azok viszont nem illeszkedtek a Ház megszokott rendjéhez. Úgyhogy kérem, máskor óvakodjon attól, hogy bármelyik képviselőtársára bármilyen minősítést tegyen, mert akkor kénytelen vagyok megvonni öntől a szót, és a megvonás egész napra vonatkozik. Köszönöm szépen. (Babák Mihály: Kérjen bocsánatot, ez a minimum!)

Rendes felszólalásra Szilágyi Péter képviselő úr következik, megadom a szót.

SZILÁGYI PÉTER (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Többen polemizáltak azon, hogy a fideszes képviselők hol lehetnek. Mindenestre érdekesnek tartom, hogy amikor szimbolikus kérdésekről van szó vagy ünnepélyes pillanatokat élünk meg a Házban, akkor majdnem száz százalékban jelen vannak, most körülbelül kilenctizedük van távol, de én abban bízom, hogy éppen azt magyarázzák el a választópolgároknak, hogy hogyan csökkentik az ellenzék jogait. Remélem, meg fogják ezt érteni a választópolgárok. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

Technikai kérdéseim lennének a 8 tagú bizottsággal kapcsolatban. Az indokolásban az szerepel, hogy mandátumarányosan kívánják elosztani ezeket a helyeket. Ez hogy jön ki? - kérdezem én. A nyolcnak a kétharmada öt. A maradék hármon fog osztozni az ellenzék? Az milyen arányt fog képviselni, tisztelt kormánypárt? Kérem, hogy pontosítsák ezt a javaslatot, valószínűleg ezt mi is meg fogjuk tenni. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük: Nehéz kitalálni!)

A négyötödös többség elfogadásával kapcsolatban annyit szeretnék még hozzátenni a már elhangzottakhoz, hogy nyilván önök sem a következő négy évre készülnek. Valóban, most önök jól állnak a közvélemény-kutatási adatokban, nem tudjuk, ez meddig lesz így. Nyilván, miután a képviselőik beszámolnak arról, hogy itt éppen a demokrácia nem előmeneteléről van szó, hanem igencsak visszafogásáról, valószínű, hogy a magyar demokraták, a magyar választópolgárok vissza fognak venni ebből a támogatásból.

Kérem, hogy gondolkodjanak előre a saját érdekükben is. Az alkotmány nem arról szól, hogy egy pártot be kell betonozni vagy akár egy ideológiát be kell betonozni. Itt a jelenlegi parlamentben többféle ideológia van. Mi úgy gondoljuk, hogy '89-90-ben zajlott le a forradalom, akkor történt meg az alkotmányosságnak a megteremtése. Ha már önök sokat foglalkoznak a hagyománytisztelettel, kérjük önöket, hogy tartsák tiszteletben. Igen, az alkotmányhoz hozzá kell nyúlni, mert rengeteg olyan kérdést nem szabályoz, illetve rosszul szabályoz, ami nem haladt előre a korral, de kérjük önöket, hogy vonják be a társadalom minden egyes szegmensét.

Nem is olyan régen Répássy képviselő úr úgy válaszolt az egyik kérdésemre, hogy valamelyik törvényjavaslat kapcsán elmulasztották a jogalkotási törvényben előírt társadalmi egyeztetést, hogy ez csak a kormány számára előírás. Kérdezem én: az alkotmánymódosításnál is ezt fogják tenni? Ez is csak a kormánynak a feladata? (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.) Az alkotmányról van szó, nem egy vízművekről szóló törvényről, hanem arról, hogyan fogunk élni, ahogy Schiffer képviselőtársam mondta, akár száz év múlva. Kérem, fontolják meg azt, hogy a parlament nem működik ellenzék nélkül, az ország nem működik ellenzék nélkül, Magyarország a magyarokkal működik csak.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban, szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, kíván-e még valaki felszólalni. (Jelzésre:) Igen, ügyrendben Hegedűs Tamás képviselő úr kért szót. Megadom a szót.

HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Ügyrendi javaslatom van. Ahogy ez itt elhangzott, miszerint a 24. § (5) bekezdésére vonatkozó javaslat hatályát veszíti, oly mértékben lóg ki ebből az előterjesztésből, és olyannyira hiányzik ennek a megfelelő indokolása ebből az előterjesztésből - utalnék itt arra, hogy Salamon László képviselőtársunk 15 perces hozzászólásban fejtegette ennek az indokolását, hogy ez miért helyes így, ahogy van, ennek még csak halvány utalása sem található ebben a magyarázatban -, azzal a gyanúval élünk, hogy itt a jóhiszemű joggyakorlásnak a sérelmére elkövetett előterjesztéssel állunk szemben, és ezért kérem a házbizottság rendkívüli ülésének az összehívását ennek megtárgyalására.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ügyrendi javaslat után ügyrendi vita következhet, frakciónként kettő-kettő perc keretében. Elsőnek megadom a szót Gulyás Gergely képviselő úrnak, a Fidesz-képviselőcsoportból.

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy gondoljuk, hogy a mostani felvetés nem tekinthető ügyrendinek azért, mert érdemben foglalkozik a törvényjavaslattal. Úgy ítéljük meg, hogy a Salamon képviselő úr által kifejtettek egyféle jogi gondolkodást tükröznek, ami egyébként nekem is szimpatikusabb. De egy biztos, hogy miután a jogbizonytalanság nem engedhető meg, ezért az, hogy ugyan vannak olyan törvények, jelzem, vannak olyan írott törvények, amelyekben hatályon kívül helyezettként van feltüntetve a 24. § (5) bekezdése - például a Kétszer kettőben, a Kukorelli által szerkesztett (Felmutatja.), de az alkotmány szövegét szó szerint tartalmazó kiadványt tartom a kezemben, ebben hatályon kívül helyezett -, de ettől függetlenül az az Országgyűlésnek érdeke, hogy a magyar alkotmánynak ne legyen olyan rendelkezése, amelynek a hatályossága vitatott. Tehát ez az előterjesztés ezt egyértelműen tisztázza. Ezért az ezzel kapcsolatos felvetés érdemi felvetés, és semmiféleképpen nem tekinthető ügyrendinek, ezért ezt szerintem nem is kell annak tekinteni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(20.20)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Más jelentkezőt nem látok. Megkérdezem... (Jelzésre:) Szili Katalin képviselő asszony kért szót, az MSZP-ből. Képviselő asszony, öné a szó.

DR. SZILI KATALIN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Összességében én két megjegyzést tennék. Az egyik, hogy ha egy frakció - bár nem vagyok senkinek a fogadatlan prókátora - házbizottsági ülést hív össze, akkor én azt hiszem, ez egy méltánylást érdemlő dolog.

Másrészről pedig én egy más javaslatot tennék: ne zárjuk le az általános vitát. Én azt javasolom, hogy a Ház ne zárja le ennél a két törvénynél az általános vitát, hanem egy későbbi időpontban zárjuk le, addig, amíg ezeknek a kérdéseknek a tisztázására sor kerülhet.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP, az LMP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Újabb ügyrendi javaslat, újabb hozzászólási lehetőség az egyes képviselői csoportok részéről? Gulyás Gergely képviselő úr kért szót, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Amit elnök asszony fölvetett, azzal kapcsolatosan azt tudjuk mondani, hogy nem látunk olyan okot, ami miatt az általános vitát ne lehetne lezárni. Van egy világos törvényjavaslat, azzal szemben vannak különböző aggályok, ezek tartalmi aggályok. Az nem ügyrendi kérdés, hogy a két előterjesztőből egy vagy kettő írta alá, mert ha egy aláírta, akkor is teljesen érvényes az előterjesztés.

Az megint csak nem ügyrendi kérdés, hogy egy egyébként már hatályát vesztett házbizottsági rendelkezéssel az alkotmányba iktatott négyötödös többség kikerül-e az alkotmányból azzal, hogy a Házszabálynak ez a rendelkezése hatályát veszti vagy sem, hiszen ennek a javaslatnak az elfogadása esetén teljesen egyértelművé válik az, hogy nincs szükség a további szabályozásra, hiszen egyértelművé teszi a helyzetet. Tehát továbbra is úgy gondoljuk, hogy nem ügyrendi kérdés ez, és nincs semmilyen indoka annak, hogy az általános vita lezárására ne kerülhessen sor.

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak az ügyrendi vita keretében kétperces időtartamra megadom a szót Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magam részéről mélyen egyetértek Novák Előd képviselőtársammal abban, hogy ez a helyzet több mint botrányos. Tehát az, hogy a Házszabály 85. §-ának (3) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettséget ily mértékben levegőnek nézze egy országgyűlési képviselő, és igazából valóban egy rendeltetésellenes és rosszhiszemű joggyakorlás csimborasszója, ami történik. Tehát egyszerűen ezt a házbizottságnak meg kell tárgyalnia, gyökeresen ki kell irtani ezt a gyakorlatot az Országgyűlés munkájából. Nem tudom, hogy korábban ez mennyire volt gyakorlat.

Az, hogy valaki nem tesz indokolást egy jelentős alkotmányos rendelkezés hatályon kívül helyezésére vonatkozó törvényjavaslatához, tehát ahhoz a részhez nem tesz érdemi indokolást - mert hiába mondja azt, hogy van indokolás formáljogi értelemben, igen van, csak pont az egyik, az alkotmányt érintő nagyon fontos rendelkezéshez, ellenzéki jogokat garantáló rendelkezéshez nincs indokolás, hogy miért kell elhagyni -, úgy gondolom, hogy ez a házbizottság elé tartozik. És nagyon bízom benne, hogy a házbizottság olyan bölcs állásfoglalást fog hozni, hogy abszolút mértékben kizárttá válik annak az átgondolása vagy felvetődése is, hogy bármelyik képviselőtársunk ezt a fajta, a Ház méltóságát veszélyeztető és a törvényalkotás komolyságát is lejárató magatartást folytasson.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak az ügyrendi vita keretében kétperces időtartamra megadom a szót Szilágyi Péter képviselő úrnak, az LMP képviselőcsoportjából.

SZILÁGYI PÉTER (LMP): Köszönöm. Nem fogom kihasználni. Támogatjuk Szili Katalin és Gaudi-Nagy Tamás felvetését. Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Szili Katalin képviselő asszony számára jelzem, hogy az Országgyűlés ma határozott arról, hogy az általános vitát le kell zárni. Ezt az elnök nem tudja felülbírálni, erre a házbizottságnak sincs lehetősége, hogy felülbírálja.

Vona Gábor képviselő urat mint frakcióvezetőt kérdezem, hogy a frakció fenntartja-e a rendkívüli házbizottsági ülés összehívását, hiszen azt a frakciónak kell kezdeményezni. (Vona Gábor bólint.) Igen, köszönöm szépen.

Arról viszont tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy az alkotmányügyi bizottságnak mint kijelölt bizottságnak a joga és kötelessége eldönteni, hogy egy törvényjavaslat megfelel-e a házszabályi feltételeknek. Ennek ellenére én természetesen a kérésnek eleget téve összehívom a házbizottság ülését az ülésünk végére. Köszönöm szépen. Kérem a frakciókat, hogy azon a részvételt biztosítsák. Köszönöm szépen.

Most pedig kérdezem Mátrai Márta képviselő asszonyt, kíván-e válaszolni a vitában.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Igen, köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Csodálkozva hallgattam itt az előttem szólók véleményét, de azért néhányra szeretnék kitérni, illetve elmondani a véleményemet. Itt különösen kiemelném a Szili Katalin képviselő asszony és Novák Előd által elmondottakat. A házbizottság összehívásával kapcsolatos véleményekről pedig a Gulyás Gergely képviselőtársam által elmondottak mellett érvelnék, illetőleg azt nem is kívánom tovább folytatni.

Szili Katalin képviselő asszony felvetette az előttünk lévő két törvénymódosítással, illetőleg képviselői önálló indítvánnyal kapcsolatban, hogy mi a különbség a 32/A. § és a javaslat között, hogyan kerülnek a bizottságba a képviselők. Én csodálkozva hallgatom ezeket a felvetéseket, mert én úgy gondolom, hogy ha valaki felkészül az Országgyűlésben egy felszólalásra, akkor azt minimumfeltételnek tekinti, hogy a törvényjavaslat szövege - ez esetben rövid szövege, hiszen összetartozik a kettő - mellett az indokolást is legalább olyan részletességgel elolvassa.

Ez vonatkozik mind a két felszólalóra, hiszen a törvény célja mind a két esetben az, hogy az Alkotmánybíróság a működését, az Alkotmánybíróság a funkciójának a betöltését maradéktalanul teljesíteni tudja. Ugyanakkor pedig felhívnám a figyelmet arra, ami világos iránymutatást ad a felszólalóknak, hogy - szó szerint idézem - "a javaslat szerint az Alkotmánybíróság tagjaira az országgyűlési képviselőkből álló 8 tagú jelölőbizottság tesz javaslatot". Ezt a 8 tagot eddig senki nem vitatta, ez az indokolásban is benne van. "A jelölőbizottság összetétele - igazodva a választópolgárok akaratából létrejött parlamenti arányokhoz - biztosítja a politikai egyeztetések lefolytatásának megfelelő kereteit." Volt, aki nagyon bölcsen felhozta a mai, az Állami Számvevőszék elnökét és alelnökét jelölő eseti bizottság létrehozásáról szóló bizottsági önálló indítványt. Érdekes módon ennek a bizottsági összetételét senki nem vitatta.

Én azt gondolom, hogy ez a világos iránymutatás, ami itt az indokolásban benne van, valamennyi felvetőnek iránymutatást ad, illetőleg felvilágosítást nyújt a tekintetben, hogy a bizottság összetétele hogyan és miképp fog létrejönni, mint ahogy eddig sem volt ezzel kapcsolatban vita.

Novák Előd jobbikos képviselőtársammal kapcsolatban pedig hadd mondjam el a legelején, hogy visszautasítom a képviselő úr kritikáját, illetőleg a kritikának szánt gondolatait (Taps a kormányzó pártok soraiban.), amelyek mérhetetlenül sértőek. És tudja, képviselő úr, talán ön nem járatos még a parlamenti munkában, de azt hiszem, hogy a Ház méltósága megkívánja azt, hogy mindenki kellő magatartást tanúsítson, illetőleg önmérsékletben tegyen tanúbizonyságot, mert amit ön itt most megengedett magának (Novák Előd közbeszól.), amit ön itt most megengedett magának, az egyáltalán nem méltó a Házhoz, és ezt fontolja meg a következőkben is. Ezt én mondom Lázár János frakcióvezető úr, képviselőtársam és a saját magam nevében is. (Novák Előd: Ezt nem írja alá.) Azt, hogy ki írja alá és ki nem - teljesen házszabályszerű ez az előterjesztés, és ebben, azt hiszem, hogy önnek nincs joga vitatkozni, már bocsásson meg, hiszen a jogszabálynak megfelel.

Ugyanezt tudnám mondani önnek a továbbiakban, amit elmondtam előzőleg is, hogy a 8 tagú jelölőbizottság felállítására az indokolás részletesen választ ad. Tulajdonképpen meglepő volt - még azt leírtam magamnak - itt az ön felszólalása, amit az alkotmánnyal kapcsolatban mond. Hiszen mindig arra hivatkoznak, hogy a Jobbik a választási kampány idején az új alkotmány megalkotása, az új alkotmány létrehozása mellett szállt síkra, ugyanakkor érdekes módon ön a régi alkotmány mellett teszi le a voksát, illetőleg arra hivatkozik, sőt visszautal rá, tehát akkor nem is értem az ön felvetését, illetőleg saját magával, önmagával kerül ellentmondásba. (Novák Előd: Ne legyen cinikus, jó!?) Mondom, hogy önmagával kerül ellentmondásba. Képviselő úr, ha lesz véleménye, akkor majd esetleg szót kérhet, de mivel... (Közbeszólások a Jobbik soraiból.) Tehát erről ez a véleményem.

Gyakorlatilag, tisztelt elnök úr, úgy gondolom, hogy ezzel választ kapott valamennyi képviselőtársam az általa felvetettekre, úgyhogy köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

(20.30)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Az általános vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a holnapi ülésnapunkon kerül sor.

Kérdezem az előterjesztő Mátrai Márta képviselő asszonyt, van-e tudomása arról, hogy a T/190. számú előterjesztéshez érkezett-e módosító javaslat, mert én ebben a pillanatban technikai segítség hiányában ezt nem tudom. Az én forgatókönyvem szerint A- és B-változat lehetséges, érkezhetett is meg nem is, és annak megfelelően kerül sor esetleg részletes vitára. (Jelzésre:) Most kapom az információt, hogy mivel az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz nem érkezett módosító javaslat, ennek részletes vitájára nem kerül sor. Következő ülésünkön az előterjesztés elfogadásáról döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az Állami Számvevőszék elnökét és alelnökeit jelölő eseti bizottság létrehozásáról szóló határozati javaslat általános vitája a lezárásig. A számvevőszéki és költségvetési bizottság önálló indítványát H/188. számon ismerhették meg.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Hargitai János úrnak, a számvevőszéki és költségvetési bizottság alelnökének, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Tájékoztatom tisztelt képviselőtársaimat, hogy ezzel kapcsolatban kisebbségi vélemény is el fog majd hangozni.

Öné a szó, képviselő úr.