Felszólalás adatai

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon fontos gondolatok hangzottak el ma, és néhányra szeretnék reagálni, és az előre jelzett írásbeli kiegészítőmet is elmondanám. Mielőtt erre rátérnék, azért néhány gondolatot hadd mondjak az elmúlt időszakról.

Az előttem szóló képviselőtársam azt mondta, hogy mindent ígért ez a kormány, és semmit nem teljesített, vagy nagyon keveset teljesített, és az ösztöndíjasokra, cigány ösztöndíjasokra kitért konkrétan. Én nem tudom, azt gondolom, hogy bizonyára fontos félrevezetni a közvéleményt, és fontos félrevezetni a társadalmat, hogy ebben a dologban újra nem történt semmi. Nem szeretnék visszanyúlni, mert ez a beszámoló az elmúlt két évről szól, tehát a 2005-2007 közötti időszakról, csak szeretném megjegyezni, ahogy tegnap is megjegyeztem a bizottsági ülésen, az oktatási bizottság ülésén, hogy az elmúlt négy évre kérdeztek rá, ahol elmondtam a számokat és a tényeket, és ezek ellenére én azt gondolom, hogy felesleges vitatkozni, mert előttünk vannak, és bárki számára egyébként lehívhatók a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány honlapjáról.

Ha nézzük az elmúlt három évet, akkor láthatjuk azt, hogy hogyan alakultak a számok. A 2003-2004-es tanévben mintegy 18 ezer diákot tudtunk támogatni, általános iskolás és középiskolai diákot, míg a másik évben szintén 19 ezer diákot tudtunk támogatni, tehát a 2004-2005-ös tanévben. Tehát én azt gondolom, mindenképpen emelkedő tendenciát látunk itt a gyermekek számában, de nem nyúlnék vissza, mert tegnap is azt mondták, hogy nem etikus visszanyúlni a Fidesz idejében lévő számokhoz.

Csak egyetlenegy számot azért a 19 ezerhez képest hadd mondjak: összesen a 2001-2002-es tanévben 9 ezer tanulót támogattak ösztöndíjjal. Tehát én azt gondolom, hogy a hitelesség kedvéért mindenképpen ezt az egy gondolatot fontos volt elmondanom, hogy komolyan gondolja a jelenlegi kormány, hogy a magyarországi oktatási helyzetben kíván támogatást nyújtani ösztöndíj formájában is azoknak a tanulóknak, akik egyébként a hátrányukat ösztöndíj formájában szeretnék kezelni, illetve egy kicsit jobban végezni a tanulmányaikat.

(12.20)

Valóban, ezt elmondtam tegnap is, ma is elmondom, hogy a főiskolai képzésnél van még mit tennünk, és ezt már az előző felszólalásomban is elmondtam. Ebben természetesen magam is nagyon erőteljesen érdekeket képviselek, hogy a főiskolai hallgatóknál, egyetemistáknál legyen egy olyan ösztöndíj, amely valóban a diákok ösztönzését jelenti.

Tóth képviselő úr említette, hogy az óvodánál a férőhelyek hiánya merül fel már kérdésként. Ennek nagyon örülök, hogy most ez a kérdés így felvetődött, mert 2002-ben az volt a kérdés, hogyan is tudjuk elindítani azt, hogy a cigány gyerekek nagyobb része óvodában kezdje el az iskola-előkészítési időszak előtt az életét. Hát, örülök ennek, hogy már a férőhelyekkel van gondunk, mert ez azt jelenti, hogy valóban, a 88 százalékból már mintegy 40-45 százaléknyi óvodába jár a cigányok közül is, és ez nagyon fontos számot jelent.

Valóban egyetértek azzal, hogy óvodahely-bővítésre szükség van, de a szaktárcánál is lehet látni különböző forrásokat, amelyek a férőhelyek bővítéséről szólnak, és a TÁMOP, TIOP programok pontosan erről szólnak, hogy ezekkel a programokkal az oktatási intézmények bővítését ebből a forrásból meg tudják - azt gondolom - kellőképpen oldani, illetve kezelni. Tehát a férőhelyekre az a válaszom, hogy igenis, ezzel a kérdéssel foglalkozik az Új Magyarország fejlesztési terv, illetve maga a szaktárca, hogy minél több gyerek kapjon férőhelyi lehetőséget az óvodákban, mert nagyon fontosnak tartjuk, hogy ott legyenek.

Amiért kértem írásban a felszólalásomat, elsősorban azért történt, mert rá szeretnék mutatni - és én is elnézést kérek a vendégektől, hogy nem a 13 kisebbségről, hanem azon belül a cigányságról fogok kicsit többet beszélni, azért is, mert szakterületem, és a másik, hogy a legnagyobb probléma ma Magyarországon -, fontosnak tartom, hogy a választásokra kicsit visszatérjünk, és nézzük meg a számokat. Ez egyébként érinti a másik 12 kisebbséget is.

A számok tükrében azt lehet látni, amit már elmondott az államtitkár úr is, és a képviselőtársaim is érintettek, hogy igenis, nagyon fontos, hogy emelkedő tendenciát mutatott az új választás bevezetésével - a 2005-ben elfogadott törvénymódosítással - a kisebbségi önkormányzatok száma. Így ez azt jelenti, hogy valóban az a többpárti egyetértés, amit a törvény módosítása kapcsán elértünk, mindenképpen elérte a célját, mert lehet látni, hogy elindult valami. Persze a finanszírozásban - ahogy Farkas Flórián képviselőtársam mondta - lehetnek viták, és azt gondolom, kell is, hogy viták legyenek, és miért ne itt a parlamentben, de engedje meg a képviselőtársam, hogy ne értsek vele egyet abban, hogy a 25 és a 75 százalék aránya hogyan alakult.

Nagyon sokszor felvetődött az, hogy a magyarországi cigányság - és a kisebbségek - versenyképességét előtérbe kell helyezni. Azzal a szemlélettel, amit Farkas Flórián képviselőtársam mondott, nem versenyszellemet próbálunk elérni, hanem pont visszafejlődést fog eredményezni az a gondolat, amit leképezett. Azért, mert ha valaki az adminisztrációját nem vállalja fel annak a tevékenységnek, amit éppen végez, akkor azt gondolom, egyetlen forintot sem szánnék az adófizetők, állampolgárok pénzéből, mert fontosnak tartom azt, hogy ha valaki valamit tesz, azt jól adminisztrálja, és kellőképpen mutassa be a társadalomnak, hogy ő ebben az irányban mit kíván tenni és mit tett. Ezért fontos az, hogy a 25 százalékra és afeletti részre pályázatot jelentett meg a kormányzat, és ezen belül el lehet érni, hogy a 75 százalék mellett kiegészítve, illetve azon felül is kapjanak finanszírozást a kisebbségi önkormányzatok.

Tehát ez mindenképpen fontos számomra, hogy valamit kell érte tenni, valamit fel kell mutatni azért, hogy igenis, a finanszírozás ott legyen, és nem elvonásról van szó, szeretném mondani. Nagyon fontos: nem elvonásról van szó, hanem arról, hogy igenis, mutatni kell a társadalomban, hogy valamit teszünk annak érdekében, hogy a cigányság helyi szinteken sokkal többet tudjon elérni, tehát itt programokra gondolva és egyéb más lehetőségre, amely mindenképpen fontos.

Természetesen nagyon fontos kérdés, hogy a finanszírozás mellett, amit láthatunk a beszámolóban, a kisebbségi ombudsman jelzése alapján van olyan kisebbség, amelyen belül újra megjelentek az etnobiznisz jelei, annak ellenére - mint mondtam -, hogy nagyon nehezen állítottuk össze 2005-ben ezt a törvényt, megfontoltan alkottuk meg ezt a törvényt, mégis lehet látni ilyen eseteket. Azt gondolom, hogy ezért fontos az ombudsmani jelzés, hogy mindenképpen figyeljünk oda arra, hogy a következőkben esetleg, hogyha módosítást végzünk - és ezt is kérte az ombudsmani hivatal -, akkor hogyan tudjuk kellőképpen kiszűrni azt, hogy minél kevesebben legyenek azok, akik visszaélnek az adott kisebbségek helyzetével, illetve olyan kisebbségek színeiben indulnak el, amivel esetlegesen sértik az adott kisebbségek elvét és az autonómiáját.

Végezetül pedig: a parlamenti képviselőkről nem esett szó, de ez a jelentés is jelzi, hogy ezzel a kérdéssel is kiemelten kívánunk foglalkozni, mint ahogy már az elmúlt időszakban ezt jeleztük. Remélem, el tudjuk érni a ciklus egy idején, hogy ezzel a kérdéssel már politikai síkon is olyan szinten foglalkozunk, amely fontos lehet számunkra és mindenki számára.

Tehát összefoglalva azt gondolom, az a jelentés, amit látunk magunk előtt, a finanszírozást, az önkormányzati rendszerek összehangolását tartalmazza és láthatóvá teszi. Mint ahogy említettem, az anyagi támogatás rendszere, a többcsatornás finanszírozás létezik, megvan, ezért a források és az önkormányzatiság összehangolása a 13 nemzeti és etnikai kisebbségnél - azt gondolom - valóban releváns és megtalálható. Ennek tükrében kérem még egyszer a parlamentet, hogy a beszámolót és a jelentést fogadja el, és támogassuk.

Köszönöm szépen.