Felszólalás adatai

KOVÁCS GYÖRGY, az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országos Rádió és Televízió Testület eleget téve a médiatörvényben foglalt kötelezettségének, benyújtotta az Országgyűlésnek a 2007. évi tevékenységéről szóló beszámolóját. Az elmúlt évek hagyományát követve a beszámoló idén is magas szakmai színvonalon, kimerítően tájékoztat az elektronikus médiavilág történéseiről.

A tisztelt képviselők kezében lévő anyag annyiban még a korábbi kötetektől is különbözik, hogy a 2004-ben megválasztott testület mandátumának lejáratára tekintettel számos témakört érintően a médiahatóság négyéves működését felölelő tartalommal is bír. Összességében mindenféleképpen elmondható, hogy az ORTT működésének nincs olyan területe, melyről az Országgyűlés az előtte fekvő beszámolóból ne kapna részletes, a fontos kérdések és döntések vonatkozásában minden lényeges körülményre kiterjedő tájékoztatást.

A 2007. év történéseit szemlélve mindenképpen ki kell emelnem, hogy egy különösen jelentős évet hagyott maga mögött az elektronikus médiavilág. Az évről évre terebélyesedő jogalkalmazói folyamatok mellett ugyanis tavaly a médiaszabályozásban is alapvető változások mentek végbe. Az Európai Unió jogalkotásától kezdve az Országgyűlés törvényhozó munkáján keresztül, az Alkotmánybíróság számos határozatáig nagyon fontos lépések megtételére került sor a szabályozás területén. Éppen ezért az elmúlt év legmeghatározóbb történéseiként is mindenekelőtt a jogalkotási folyamatokat kell számba venni. Júniusban kerített sort az Országgyűlés a médiatörvény jogharmonizációs módosítására. Ennek keretei között, az európai elvárás mentén változtak a törvény hatályainak szabályai, beemelésre kerültek egyes fogyasztóvédelmi szabályok, valamint megszűnt a műsorelosztó vállalkozásokat sújtó vételkörzet-korlátozás.

A 2007. esztendő, sőt az elmúlt évek legnagyobb horderejű lépése volt a média világában a műsorterjesztésről és a digitális átállásról szóló törvény elfogadása és júliusi hatálybalépése. A jogszabály lényeges rendelkezéseinek ismertetését megelőzően kiemelném, hogy a törvény jelentősége jócskán túlmutat azon az önmagában is üdvözlendő tényen, hogy a jövőben a kor kihívásait kezelni próbáló jogszabály igyekszik majd rendezni a digitális médiavilág egyes kérdéseit.

A legfontosabb és a további folyamatokra nézve is alapvető hatással bíró eredmény e tekintetben az, hogy a hosszú szakmai munkát és egyeztetéseket követően a sikeres szabályozáshoz szükséges politikai támogatást maga mögött tudó megállapodás született. Úgy vélem ennek kapcsán, a médiaszabályozás elmúlt évtizedét figyelembe véve, nem túlzás áttörésként értékelni a mögöttünk hagyott évet. Igaz ez még akkor is, ha éppen a testület volt az egyeztetések azon szereplője, amely a leghangsúlyosabban mutatott rá a megállapodás hátteréül szolgáló elképzelések kritikával illethető elemeire.

A szükséges politikai egyetértés 2007. évi létrejötte különösen reményteli a jövő szintén kulcsfontosságú és tovább már nem halogatható feladatainak megoldására nézve. A digitális törvény több ponton egészen közvetlenül érintette az ORTT hatáskörét. Túl azon, hogy a műsorelosztók és műsorszétosztók nyilvántartásának hatósági vezetése a Nemzeti Hírközlési Hatóság feladata lett, a jogszabály alapvetően rendezte át a frekvenciagazdálkodásért való hatásköri és felelősségi viszonyokat is.

A testület a törvényt megelőző stratégiai anyag nyilvánosságra kerülése óta és a jogalkotási folyamat alatt mindvégig élesen bírálta a koncepció frekvenciagazdálkodással összefüggő elképzeléseit, különösen az úgynevezett erős platformüzemeltető modelljét. A stratégiai választás ugyanis olyan platformüzemeltetőre esett, amely erős piaci pozícióval, széles körű döntési jogosítványokkal rendelkezik, és a jogszabály keretei között a piac által vezérelt gazdasági érdekek mentén, végső soron maga bonyolítja le a digitális átállást. Különösen nem értett egyet a testület azzal a törekvéssel, amely egyetlen vállalkozás kezébe adná a digitális átállás során felhasználható frekvenciakészletet.

Talán az ORTT fellépésének is köszönhető, hogy a hatályba lépett normaszöveg a platformüzemeltető működése vonatkozásában a korábbiakhoz képest jóval több és részletesebb, a műsortartalom szempontjából garanciális jellegű szabályt is tartalmazott.

(9.40)

A testület a digitális átállás folyamatát mindig a tartalom elsődlegessége szempontjából értékelte, és ennek körében felhívta a figyelmet arra, hogy a digitalizáció eredményességének egyik kulcsfontosságú momentuma a hírközlés és a médiapolitikai megfontolások összhangja, a frekvenciagazdálkodási kérdések ugyanis nem oldhatók meg a médiapolitikai elképzelések határozott megfogalmazása nélkül.

További jelentős, az ORTT hatáskörét érintő rendelkezéseket hozott a digitális átállási törvényt és a médiatörvényt együttesen módosító év végi jogszabály. E törvény korlátozta a testületnek az analóg jogosultságok terén továbbra is meglévő pályáztatási tevékenységét, 2008. december 31-ig gyakorlatilag frekvenciamoratóriumot vezetett be, amely szerint az ORTT-nek nem áll módjában műsorszolgáltatási jogosultságra vonatkozó pályázatot kiírni, befogadni, elbírálni, műsorszolgáltatási szerződést kötni, valamint a helyi és körzeti rádiós jogosultságok kivételével műsorszolgáltatási jogosultságot meghosszabbítani.

Ugyanez a törvény 2008. január 1-jétől újraszabályozta az ORTT hatósági jogkörét, kimondva, hogy a testület kizárólag közigazgatósági hatósági jogkörben alkalmazhatja a médiatörvényben felsorolt szankciókat. E módosítás kulcsfontosságúnak tekintendő az Alkotmánybíróság korábbi döntésére figyelemmel, amely a közigazgatási és polgári jogi eljárási lehetőségeknek a szankcionálás terén meglévő keveredése miatt megsemmisítette a hatósági jogkört szabályozó rendelkezéseket.

A 2007. évi környezetet érintő változások között a hazai folyamatokon túl feltétlenül ki kell emelnem, hogy révbe ért az Európai Unió jogalkotási folyamata, és megszületett az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv. A direktíva szabályai már nem kizárólag a hagyományos televíziózásra vonatkoznak, hanem annál szélesebb tevékenységi kört ölelnek fel, amelybe beletartoznak a hagyományos televíziózástól eltérő, ám audiovizuális tartalmat hordozó lekérhető vagy nem lineáris szolgáltatások is.

A jogszabály a továbbiakban megtartja keretjellegét, és számos helyen a tagállamokra bízza a konkrét szabályozási megoldások kidolgozását, azonban a Közösség gazdasági érdekei azt diktálják, hogy a tagállamok jogrendszerei közeledjenek egymáshoz. Az irányelv két évet biztosít a tagállamoknak a szabályozás átültetésére, amely körülmény újabb ösztönzést kell hogy tekintsen a hazai tartalomszabályozás megújításához.

Említettem, hogy az elmúlt év során az Alkotmánybíróság is kiemelt figyelmet szentelt az elektronikus médiának, és a területet érintő határozatok sorozatát hozta meg. E döntések egyszersmind az ORTT jogalkalmazó gyakorlatának kérdéseihez is átvezetnek bennünket, hiszen az Alkotmánybíróság által meghozott határozatok mind-mind kulcsfontosságú területet érintettek a hatósági munkában. Mindenekelőtt megsemmisítésre került az úgynevezett egyéb panasz alapján indítható eljárások lehetősége. Ennek kapcsán különösen fontos rámutatnom arra, hogy a műsorszolgáltatási szabadságot indokolatlanul és törvényileg kidolgozatlanul korlátozó intézmény megszűnésével az állampolgárok nem vesztették el a kiegyensúlyozottságot nem érintő kifogásaik megtételének jogát, az ORTT ugyanis minden egyes hozzá érkező állampolgári bejelentést megvizsgál, megtárgyal, és az esetek jelentős részében eljárást is indít az ügyben.

Mind a jelenlegi joggyakorlat, mind a jövő tartalomszabályozása szempontjából kulcsfontosságú volt az Alkotmánybíróságnak a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye tárgyában hozott döntése. A határozat kimondta, annak ellenére, hogy a külső pluralizmus a médiarendszer kiteljesedésével megvalósult, önmagában nem szükségtelen és nem alkotmányellenes a kiegyensúlyozottság követelménye, vagyis a belső pluralizmus előírása. A véleménymonopóliumok kialakulásának veszélye ugyanis indokolja, hogy a különösen jelentős véleményformáló hatással bíró elektronikus média esetében speciális követelmények vonatkozzanak a tájékoztatásra. Mindemellett az Alkotmánybíróság konkrét iránymutatást is adott a kiegyensúlyozottság vizsgálatára, miszerint az adott műsor jellege dönti el, hogy a kiegyensúlyozottságot az egyes műsorszámon belül vagy a műsorszámok összességében kell vizsgálni.

Összességében kijelenthető, hogy az elmúlt évek számos kérdését tisztázó joggyakorlatnak és a most ismertetett alkotmánybírósági határozatnak köszönhetően a kiegyensúlyozottság kérdése ma már egyértelmű, kiszámítható követelményrendszerként fogalmazódik meg a műsorszolgáltatókkal szemben. A fentiekhez hasonlóan a joggyakorlatnak megerősítést, a jogalkotásnak pedig iránymutatást jelenthetnek az Alkotmánybíróság azon határozatai, amelyek a médiatörvény alapelveinek tartalmát vizsgálták. E rendelkezések alapján az elmúlt évek testületi és bírósági gyakorlata alakította ki az ORTT fellépésének kereteit az emberi méltóságot sértő, illetve a gyűlöletkeltő, kirekesztő tartalmak ellen.

A szóban forgó alkotmánybírósági döntések a médiatörvény alapelvi követelményeinek alkotmányosságát állapították meg, és értelmezték az egyes rendelkezéseket. Ennek kapcsán kiemelném, hogy az Alkotmánybíróság tehát nem csupán az emberi jogokat sértő vagy gyűlöletkeltő tartalmak elleni hatósági fellépést engedte meg, hanem az elektronikus média szabályozásában alkotmányosnak minősítette a gyűlöletkeltés szintjét el nem érő, de valamely közösség megsértését, kirekesztését célzó tartalmak tilalmát és szankcionálását is. E döntések nyomán a médiahatóság a jövőben még határozottabban láthatja majd el a törvény alapelveiből fakadó intézményvédelmi kötelezettségeit.

Az elmúlt évek gyakorlatához hasonlóan 2007-ben is jelentős részét tette ki az ORTT hatósági munkájának a kiskorúakat védő rendelkezések megtartásának ellenőrzése. E körben két körülményre irányítanám rá a figyelmet. Egyrészt a testület a bíróságon 90 százalék körüli arányban nyeri a korhatári besorolással kapcsolatos ügyeket, másrészt a folyamatosan növekvő számú bejelentés kapcsán kijelenthető, hogy a nézők és hallgatók egyre nagyobb figyelemmel, tudatossággal és elvárással fordulnak a kérdéskör irányába. Amikor mindezek ellenére az erőszak, a szexualitás vagy más aggályos tartalom jelenlétével találkozunk a médiumokban, akkor érdemes tisztában lenni a releváns adatokkal. A médiahatóság kapacitása és folyamatos, minden műsorszolgáltatói csoportra kiterjedő vizsgálati metódusa 2007-ben 13 ezer műsoróra elemzésére tudott sort keríteni. Ez a szám alig éri el a magyarországi műsorszolgáltatók évi összes műsoridejének 1 százalékát.

Külön kihívást jelentenek a kiskorúak védelmében azok a tartalmak, amelyek nem magyar joghatóság alá tartozó műsorszolgáltatók műsorában jelennek meg, és esetleg súlyosan sértik a magyar szabályozás követelményeit. 2007-ben a testület precedensértékű eljárásra szánta el magát, és a Romániából érkező Cool TV műsorának súlyosan jogsértő tartalma miatt megindította az Európai Unió irányelve és annak nyomán a magyar médiatörvény által előírt procedúrát. Ennek keretében a testület a román médiahatósággal és az Európai Bizottsággal szorosan együttműködve keresi majd meg a lehető legjobb megoldást a jogsértő műsorszolgáltatóval szemben.

A véleményszabadság érvényesülése szempontjából döntő kérdés a közszolgálati média helyzete. Ennek kapcsán kiemelt figyelmet érdemel, hogy az Állami Számvevőszék 2007-ben elvégezte a közszolgálati feladatellátás rendszerének ellenőrzését. Jelentésében kiemeli, hogy a vizsgált szervezetek működésében tapasztalt anomáliák kiküszöbölése érdekében elengedhetetlen a médiaszabályozás felülvizsgálata. A Számvevőszék megítélése szerint a szervezetek működésében a törvényi szabályozás hiányosságai, hibái miatt sok esetben lehetetlen a hatékony, jogszabályhoz illeszkedő feladatellátás. Szó szerinti idézet következik az Állami Számvevőszék vizsgálati jelentéséből: "Hiányos a közszolgálatiság és az abból adódó feladatok, továbbá a feladatokhoz kötött források összehangolt meghatározása, ellentmondásos a kialakított szervezeti struktúra szereplőinek egymás közti viszonya, rendezetlen a tulajdonosi jogokat gyakorló szervezetek és az igazgatóság nélkül működő média-részvénytársaságok együttműködésének számos kérdése."

Összességében elmondható, a Számvevőszék vizsgálata megerősítette az eddig is egyértelmű értékelést, miszerint az új médiaszabályozásnak központi kérdésként kell foglalkoznia a közszolgálati média struktúrájának teljes megújításával.

Évről évre kiemelt célja a testületnek, hogy a Műsorszolgáltatási Alap kezelésén keresztül rábízott pénzeszközöket a magyar műsorkínálat szempontjából a legkívánatosabb módon ossza szét támogatások formájában.

(9.50)

Az Országos Rádió és Televízió Testület 2007-ben 16 támogatási pályázati felhívást bocsátott ki, amelyre az év végéig 2,2 milliárd forint támogatást ítélt meg. A periodikusan ismétlődő pályázatok mellett a tavalyi évi támogatás céljai között kiemelést igényelnek a következők. Kulturális témájú gyerek- és ifjúsági televíziós műsorszámokra 357 milliót költött a testület. Ismeretterjesztő műsorszámok készítésére 113 millió forint értékű pályázatot írt ki, dokumentumfilmek készítésére 378 millió forint került felhasználásra, színházi előadások televíziós közvetítésére 178 millió forint és fikciós műsorszámok sorozatára 85 millió forint. Az említett pályázatok közül külön is felhívnám a figyelmet a színházi közvetítések nagy sikerrel zárult pályázati felhívására. A testület gyakorlatilag egy elfeledett, televíziós körökben teljesen nem létező műsorszámot kíván a televízió műsorkínálatába visszaemelni. A szakmai és a televíziós körökben rendkívül nagy sikert aratott ez a pályázat.

Felszólalásom végén megragadnám az alkalmat arra, hogy a tisztelt Országgyűlést az új médiatörvény minél hamarabb történő kidolgozására biztassam. Az ORTT már az elmúlt évek során is folyamatosan szorgalmazta a kor kihívásainak megfelelő új tartalomszabályozás megalkotását. A 2006. évben konkrét normaszöveg-tervezetet is letett az asztalra. 2007 viszont már egészen egyértelműen jelezte: a feladat elvégzése semmilyen tekintetben nem várhat tovább. Kötelező ösztönzést jelent most már az új EU-irányelv átültetésének kétéves határideje, de még talán ennél is fontosabbak azok a megfontolások, amelyek a hazai folyamatokban gyökereznek. Nem lehet ugyanis sikeres az a digitális átállás, amelyet csupán féloldalas szabályozás támogat. A médiapolitikai és tartalomszabályozási szempontokat korszerűen rendező jogi környezet nélkül az alapvetően hírközlés-technológiai kérdéseket lefedő digitális átállási törvény létezése nem lesz elegendő egy sikeres, társadalmilag is hasznosan működő digitális médiavilág kialakulásához.

A sürgető körülmények ellenére úgy érzem, minden okunk megvan arra, hogy bizakodva tekintsünk az eljövendő időszak elé. A tavaly megszületett jogszabályok ugyanis egyértelműen bizonyítják: mégoly zaklatott politikai környezetben sem lehetetlen vállalkozás a szükséges támogatást elnyerő médiaszabályozás kidolgozása.

Végezetül engedjék meg, hogy a testület négyéves mandátumának lejáratára tekintettel megköszönjem önöknek azt a támogatást és figyelmet, amellyel az Országgyűlés az Országos Rádió és Televízió Testületet ez elmúlt években kitüntette. Úgy vélem, az előttünk fekvő beszámoló is igazolja, hogy az ORTT egyre növekvő szakmaisággal igyekezett megfelelni a vele szemben támasztott elvárásoknak. Kérem ezért a tisztelt Országgyűlést, támogassa a testület 2007. évi beszámolóját.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)