Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

RITTER IMRE, a Magyarországi nemzetiségek bizottságának előadója: Sehr geehrter Herr Vorsitzender! Sehr geehrtes Parlament! Erlauben Sie mir bitte, dass ich im Namen und im Auftrag des Ausschusses der in Ungarn lebenden Nationalitäten unseren Standpunkt bezüglich des Gesetzesvorschläges Nr. T/10710. über den ungarischen Haushalt im Zusammenhang mit dem Nationalitätenbedarf übergreifende Teilen erörtere. Wie es schon gewöhnt ist wenn es gesagt werden kann, fange ich meinen Diskussionsbeitrag mit einem Zitat von Johann Wolfgang von Goethe an. Er hat gesagt: „Toleranz sollte eigentlich nur eine vorübergehende Gesinnung sein: sie muss zur Anerkennung führen. Dulden heißt beleidigen.”

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a Magyarországi nemzetiségek bizottsága nevében kifejtsem álláspontunkat a 2021. évi központi költségvetésről szóló T/10710. számú törvényjavaslat nemzetiségi igényeket érintő részeivel kapcsolatban. Hozzászólásomat a költségvetésitörvény-javaslathoz, ha lehet azt mondani, most már hagyományosan, Johann Wolfgang von Goethe idézetével kezdtem, amely magyarul így szól: „A tolerancia csak egy átmeneti állapotot jelölhet, mely elismeréshez kell vezessen. Az elfogadás önmagában sértés.”

Az elfogadás tehát nem elég; csak az elfogadás önmagában sértés. Többet szeretnénk, többet várunk: elismerést! Az elismerésre őseink élete elégséges alapot adott, mi még dolgozunk érte. Az elismerés feltétele, alapja pedig a megismerés. Éppen ezért engedjék meg, hogy a 2021. évi központi költségvetésitörvény-javaslattal kapcsolatos hozzászólásomat egy rövid visszatekintéssel kezdjem: az elmúlt ciklus elején, 2014. évben milyen helyzetben voltak a Magyarországon élő nemzetiségek; az előző hat évben miben és hogyan tudtunk előrelépni; hol tartunk ma, milyen céljaink vannak, ezek eléréséhez milyen megoldandó feladatok állnak előttünk? Mindezek kellő mértékű áttekintése és ismerete nélkül sem az elmúlt éveket, sem a 2021. évi központi költségvetéssel kapcsolatos nemzetiségi igényeket nem lehet reálisan értékelni, a helyükön kezelni, a megfelelő kormányzati és parlamenti döntéseket meghozni.

Közel hat évvel ezelőtt, a 2013. évi központi költségvetés zárszámadásánál azzal kezdtem a hozzászólásomat, hogy ennek az első nemzetiségi parlamenti hozzászólásnak már több mint 25 évvel korábban kellett volna megtörténnie itt a magyar parlamentben, így több évtized mulasztását kell minden szempontból minél hamarabb felszámoljuk. Majd ezt követően perceken keresztül lehetett és kellett sorolni, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek évtizedekig milyen méltatlan állapotok között voltak kénytelenek élni és működni.

(13.10)

Csak példaként és emlékeztetésül, először: a nemzetiségi civil szervezetek működési támogatására, a nemzetiségi kulturális programok támogatására rendelkezésre álló úgynevezett NEMZ-keretek 2002-től 2014-ig nem változtak, és a beérkező igények töredékére, 10-15 százalékára sem nyújtottak fedezetet.

Másodszor: az anyanyelvi diáktáborokra akkor rendelkezésre álló évi 30 millió forint keretösszeg az igényekhez képest olyan alacsony volt, hogy gyakorlatilag nem volt értelme pályázni sem. Egy nemzetiségi gyerekre vetítve az akkori keret napi két gombóc fagylaltra volt elegendő.

Harmadszor: a települési nemzetiségi önkormányzatok éves szintű működési támogatása átlagosan bruttó 222 ezer forint volt, mely havi 14 500 forintnak felel meg.

Negyedszer: az országos nemzetiségi önkormányzatoknál az államháztartási jogszabályok változásával, a különböző törvényi előírásokkal folyamatosan emelkedtek a gazdasági, pénzügyi, adminisztrációs költségek, a támogatások emelése nélkül.

Összefoglalóan azt kell mondani, hogy 2013-ig a Magyarországon élő nemzetiségek támogatása siralmas állapotban volt, és ez még igen finom megfogalmazása az akkori tényleges helyzetnek. Ugyanakkor a 2013. évtől már voltak reménykeltő, nagyon pozitív változások.

Egyrészt: a 2013. év nemzetiségi szempontból kétségkívül legnagyobb jelentőségű és pozitív változása volt, hogy a nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott nemzetiségi köznevelési intézmények esetében jelentősen emelkedett és normatívvá vált a támogatás. Másrészt a helyi nemzetiségi önkormányzatok intézményátvételi és alapítási lehetőségének biztosításával pedig megnyíltak a jogszabályi lehetőségek a nemzetiségi kulturális és oktatási autonómia kiépítéséhez.

A 2014. évi parlamenti választással a 13 magyarországi nemzetiség részére biztosítva lett a parlamenti képviselet, ami új lehetőségeket, új időszakot nyitott meg számunkra. A parlamenti képviselet első komoly eredménye lett, hogy a 2015. évi központi költségvetési törvénynél áttörést tudtunk elérni azzal, hogy a korábban kevesebb mint 4 milliárd forint  és már hosszú évek óta változatlan  támogatás kerek 2 milliárd forinttal, több mint 50 százalékkal nőtt. Az elmúlt hat év együttes hatásaként a következő területeken tudtunk lényeges, érdemi javulást elérni.

Először: a nemzetiségi civil szervezetek működési és kulturális támogatási pályázati keretét az egyaránt 110-110 millió forintról 500, illetve 700 millió forintra, azaz mintegy öt és félszeresére emeltük.

Másodszor: a nemzetiségi anyanyelvi diáktáborokra meglévő akkori 30 milliós keretet 400 millió forintra, azaz a 13-szorosára tudtuk emelni. Hozzáteszem, hogy a nemzetiségi anyanyelvi diáktáborokat mindig, mindenhol és minden helyzetben első számú prioritásként kezeltük, és még ez a 13-szorosára emelt keret is az objektív, reális igényeknek csak egy részére ad továbbra is fedezetet. Erről a későbbiekben majd még fogok beszélni.

Harmadszor: a helyi nemzetiségi önkormányzatok általános működési támogatását a négyszeresére, az úgynevezett feladatalapú, differenciált támogatási keretét a kétszeresére emeltük.

Negyedszer: az országos nemzetiségi önkormányzatok és a nemzetiségi média, valamint az országos nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott intézmények támogatását 2015-ben és 2017-ben tudtuk érdemben megemelni; ezzel a működés legégetőbb finanszírozási problémái kezelhetők lettek.

Ötödször: több egyedi döntésű, nemzetiségi kiegészítő támogatási keretet tudtunk biztosítani olyan fontos területeken, mint például a nemzetiségi színházak támogatása, a nemzetiségi intézmények fenntartását átvevő helyi nemzetiségi önkormányzatok, és az átvett nemzetiségi köznevelési intézmények kiegészítő támogatása, valamint az országos nemzetiségi önkormányzatok és egyesületek fenntartásában működő nemzetiségi köznevelési és kulturális intézmények beruházási, felújítási, valamint pályázatiönrész-keretének a biztosítása.

Végül, de amit a nemzetiségi jövőnk szempontjából kiemelten fontosnak tartok, az a nemzetiségipedagógus-program. Örömmel számolhatok be róla, hogy a 2016-ban kidolgozott nemzetiségipedagógus-program első pontjaként a nemzetiségi pedagógusok jobb megbecsülése érdekében a nemzetiségipedagógus-pótlékot 2018. január 1-jével 10-ről 15 százalékra, majd 2019. január 1-jével 15-ről 30 százalékra, végül 2020. január 1-jével 30-ról 40 százalékra, tehát két év alatt négyszeresére emeltük azon nemzetiségi pedagógusok nemzetiségi pótlékát, akik a lekötött idejük legalább 50 százalékában nemzetiségi nyelven oktatnak, nevelnek.

Egyidejűleg 2020. január 1-jével bevezettünk két alacsonyabb mértékű  most már, a négyszeri emelés után alacsonyabb , 25 százalékos, illetve 10 százalékos pótlékkategóriát azok részére, akik eddig nem részesültek nemzetiségi pótlékban, így ma már minden nemzetiségi pedagógus részesül nemzetiségi pótlékban, ráadásul a nemzetiségi nyelven történő oktatással, neveléssel töltött munkájával arányosan.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy a nemzetiségi pótlékot  fenntartótól függetlenül  minden nemzetiség minden nemzetiségi pedagógusa megkapja és a fenntartóknak a nemzetiségipótlék-emelés bérfedezetét nem más terhére kellett úgymond kigazdálkodni, hanem mind a három évben költségvetési többletként megkapták, és meg fogják kapni a jövőben is. A nemzetiségipótlék-emelés így mintegy 3500 nemzetiségi pedagógus részére 2021-ben már közel 3,5 milliárd forint többletjövedelmet biztosít.

A nemzetiségipedagógus-program második nagyon fontos pontjaként beindítottuk a nemzetiségipedagógus-hallgatói ösztöndíjat. 2018. szeptember 1-jétől a nemzetiségióvodapedagógus-hallgatók első évfolyama részére  87 fővel kötöttünk szerződést , majd 2019. szeptember 1-jétől már a nemzetiségióvodapedagógus-hallgatók mindhárom évfolyamára, és a nemzetiségitanító-, -tanár-, -szaktanár-hallgatók első évfolyamára  317 fiatallal kötöttünk szerződést. 2020. szeptember 1-jétől  már előkészítés alatt van  az ösztöndíjat már ki tudjuk terjeszteni a nemzetiségitanító-, -tanár-, -szaktanár-hallgatók mind a hat évfolyamára is, így várhatóan mintegy 500-550 fiatal nemzetiségipedagógus-hallgató fog ősztől ösztöndíjban részesülni. 

Mindezzel párhuzamosan komoly erőfeszítéseket teszünk, tettünk a képző egyetemek és főiskolák felé annak érdekében, hogy ne csak a nemzetiségi hallgatók számát tudjuk növelni, hanem a nemzetiségipedagógus-képzés minőségét, elsősorban a nemzetiségi nyelvi kompetenciák jelentős fejlesztését is. Ennek a munkának a java még előttünk van, erről pénteken fogok majd részletesebben beszélni.

Már a 2017. évi központi költségvetési törvény általános vitája során is  és azóta minden évben  ezen a ponton a hozzászólásomat azzal folytattam, hogy mindezen rendkívül örömteli, régóta várt pozitív változások után azt gondoljuk, hogy ez egy olyan pillanat, amikor minden, kétségtelenül továbbra is meglévő gondot, feladatot, feszültséget félretéve, fenntartás nélkül köszönetet kell mondjunk; és ezt teszem most is.

(13.20)

A Magyarországon élő 13 nemzetiség nevében ismételten megköszönöm, elsősorban természetesen a magyar kormánynak, de az egész magyar parlamentnek, minden egyes korábbi és mai parlamenti képviselőnek az elmúlt hat évben nyújtott nemzetiségi támogatást. Külön is köszönöm, hogy a magyarországi őshonos nemzetiségek ügyeit egyfajta íratlan szabályként kivették a napi politikai csatározásokból, és minden nemzetiségi előterjesztést az elmúlt hat évben egyhangúlag fogadtak el. Köszönjük. Isten tartsa meg jó szokásukat!

Ugyanakkor ezen támogatásemeléseket a konkrét számokon túl a magyarországi nemzetiségek helyzetének teljes körű áttekintésével a helyükön kell kezelni és értékelni. Egyrészt, aki az elmúlt évek nagyon pozitív nemzetiségi változásait, pusztán a számokat és a százalékokat nézi, és csak ezeket ismeri, látja, az teljes joggal vetheti fel, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek az elmúlt években kiemelt támogatásemelést kaptak a költségvetés általános növekedéséhez képest, és ebből a szempontból vitathatatlanul igazuk is van.

Másrészt viszont, aki átfogóan látja, mélységében ismeri a Magyarországon élő őshonos nemzetiségek helyzetét, a teljes folyamatot, a számok mögött lévő tartalmat, hogy milyen mélyről indultunk, hogy anyanyelvünk, identitásunk, hagyományaink megőrzése, gyerekeink részére történő át- vagy sokkal inkább visszaadása terén milyen nagyságrendű feladataink vannak, mennyire az utolsó órában vagyunk, az azt is tudja, hogy az elmúlt hat év még csak arra volt elég, hogy megkapaszkodjunk, újra hitet kapjunk, és új lendülettel elinduljunk azon az úton, elindítsuk azokat a hosszú távú programokat, amelyek reményeink szerint a Magyarországon élő őshonos nemzetiségek túlélését, nemzetiségi fennmaradását biztosíthatják.

Ennek a két nézőpontnak, véleménynek az egyeztetése, megismerése, a megfelelő konszenzus kialakítása volt a jellemzője már a 2019-es, a 2020-as és a mostani, 2021-es központi költségvetésitörvény-javaslatokkal kapcsolatos nemzetiségi igények egyeztetési folyamatának is. A 2020. évi központi költségvetési törvényben a romatámogatások átkerültek a XIV. Belügyminisztérium fejezetbe, a többi 12 nemzetiség pedig a XI. Miniszterelnökség fejezetben szerepel, ezért én is külön beszélek most róluk.

A T/10710. számú, Magyarország 2021. évi központi költségvetésére vonatkozó törvényjavaslat a roma nemzetiségi támogatások vonatkozásában a 2020. évhez képest 802,5 millió forint többletet tartalmaz. Ezt megfelelőnek tartjuk, így további emelést, módosító szándékot nem fogalmaztunk meg.

A további 12 magyarországi nemzetiség esetében azonban a törvényjavaslat egyrészt 422 millió forint tényleges támogatáscsökkenést tartalmaz, valamint a XI. fejezet 30/1/31/4 „Nemzetiségi intézmények támogatása beruházásra, felújításra, pályázati önrészre” címrendről 1 milliárd 818,7 millió forint átcsoportosításra került a XLVII. fejezet 2.1.7 címrendre, a Gazdaságvédelmi Alapba.

A magyarországi nemzetiségek 2021. évi költségvetési igényeit rendkívül részletes és alapos felmérések, elemzések alapján állítottuk össze, döntő részét már a 2020. évi költségvetési javaslat előkészítése során, de sajnos a 2020. évi költségvetési törvénybe ezek nem kerültek bele. Előzetesen természetesen egyeztettünk az országos nemzetiségi önkormányzatokkal, a nemzetiségekért felelős tárcákkal, ismételten egyeztetni fogunk a parlamenti frakciókkal.

Mindezek alapján a 12 magyarországi nemzetiség a 2021. évi költségvetésitörvény-javaslathoz összesen 1,1 milliárd forint módosítást kíván benyújtani. A 12 nemzetiség módosítási igénye meghatározóan egy súlyponti területen merül fel, ez pedig az országos nemzetiségi önkormányzatok működése és a média, valamint az országos nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott intézmények támogatása.

Elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy utoljára négy évvel ezelőtt, a 2017-es központi költségvetési törvényben volt az országos nemzetiségi önkormányzatoknál érdemi támogatásemelés, ugyanakkor azóta egy sor olyan törvényi és gazdasági változás történt, amely a támogatásemelést objektíven indokolja; ezekről azonban majd a holnapi felszólalásomban fogok részletesen beszélni. Addig is köszönöm, hogy meghallgattak.

Danke für Ihre Aufmerksamkeit! (Taps a kormánypártok soraiban.)