Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

RITTER IMRE, a Magyarországi nemzetiségek bizottságának elnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. Először is szeretném megköszönni mindenkinek, azoknak is, akik elmentek, a törvényjavaslat előkészítésével, benyújtásával kapcsolatos igen pozitív véleményeket mindannyiunk nevében, és mindjárt hadd tegyek hozzá egy kis kiegészítő önkritikát, hogy hiába próbáltunk a lehető legszélesebb körű egyeztetést csinálni, az adatvédelemmel kapcsolatban a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság nem került bele az egyeztetésbe, ezért dr. Péterfalvi Attila elnök úr tegnapelőtt küldött egy észrevételt a törvényjavaslattal kapcsolatban. Ezt még aznap helyettes államtitkár úrékkal megnéztük, és visszaküldtük a módosítási javaslatunkat, amire már tegnap dr. Péterfalvi Attila elnök úr visszaírt, hogy „Tisztelt Elnök Úr! A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság által tett észrevételek nyomán a T/10303. számú, a nemzetiségek jogairól szóló törvényjavaslathoz írt módosító javaslattal egyetértek, az abban foglaltak a hatóság által tett adatvédelmi tárgyú észrevételeknek megfelelnek. A módosító javaslat iránti intézkedését és együttműködését köszönöm.” Tehát azt hiszem, remélhetőleg nagyon gyorsan sikerült rendezni ezt a kimaradt egyeztetést.A nemzetiségi törvényről és rendeletekről, egyáltalán nemzetiségről ha az ember bármit mond, aki valamilyen szinten ismeri a 13 magyarországi nemzetiség helyzetét, az mindig nagyon óvatos, mert szinte nem lehet olyan területet venni és olyan kijelentést tenni, ami egyidejűleg mind a 13 nemzetiségre akár egyetlen dologban is teljes mértékben helytálló, teljes körű, és minden szempontból az igazság és a teljes igazság lenne, ezt hozzá kell tenni. Tehát nem gondoljuk, minden pozitív jelző és dicséret ellenére, hogy mi most a nemzetiségek jogairól szóló törvényben mindenre és biztosan a legjobb és tökéletes megoldást csináltuk, ezt elmondtam előzetesen is, sőt nagyon sok mindent kihagytunk, de azt igen, hogy megpróbáltunk a lehető legnagyobb körültekintéssel eljutni oda, hogy először is a 13 nemzetiség egyetértsen benne. Nem azért, mert annyira összeférhetetlenek lennénk, csak egyszerűen mindegyik nemzetiségnek más a létszáma, a kultúrája, a mentalitása, a hagyománya, a területi elhelyezkedése, az intézményhálózata, annak a felépítése. Önmagában nehéz ezt a hármat összeegyeztetni, és ezért van az, hogy ebben a törvényjavaslatban is a jó néhány nemzetiség által kezdeményezett különböző módosítások benne vannak, és vannak olyanok, amiben most sem tudtunk odáig eljutni, hogy egyáltalán a Ház elé hozzuk. Nyilván, hogy csak egy példát mondjak, felmerült az is, hogy például a kulturális intézményeknél is, a nemzetiségi önkormányzati fenntartású kulturális intézményeknél is legyen vagyonátadás a vagyonkezelési jog helyett, de mi magunk mondtuk, hogy ezt jobban körbe kell járni, mert egy köznevelési intézménynél a tevékenység, a gyereklétszám és minden más sokkal objektívebben megfogható, szabályozható, sokkal nagyobb biztonságot, garanciát ad, mint egy kulturális intézménynél.

Itt mindjárt kitérnék arra, amit Arató Gergely képviselő úr mondott a vagyonátadással kapcsolatban. Önmagában már a fenntartói jog átvétele vagy a vagyonkezelői jog, különösen a tulajdonjog átvétele nemcsak egy lehetőség, hanem óriási felelősség, és egy sor olyan kérdést vet fel a jövőre vonatkozóan, ami abszolút húsbavágó. Többek között ezeknek az intézményeknek a folyamatos felújítása, bővítése, megfelelő karbantartása, ami nyilvánvalóan, ha átvesszük az intézményeket, és a mi felelősségünk, ezt már nem lehet megtenni anélkül, hogy erre ne lennének garanciák.

Az elmúlt két év tapasztalata azt mutatja, hogy egyrészt még ott is, ahol teljesen jó együttműködés van adott esetben a települési önkormányzat és a helyi nemzetiségi önkormányzat között, és a nemzetiségi önkormányzat fenntartásában van az intézmény, mégis egy-egy felújítás esetében nagyon sok adminisztrációs, egyéb problémát okoz, hogy mindenhez tulajdonosi hozzájárulás kell. Azokban az esetekben pedig, ahol ne adj’ isten, bármilyen személyi vagy egyéb kérdés miatt nem tökéletes a települési önkormányzat és a fenntartó nemzetiségi önkormányzat kapcsolata, egész egyszerűen tulajdonosként megakadályozhat mindenféle felújítást, minden, a normális működéshez szükséges dolgot, anélkül, hogy ezt befolyásolni bármilyen lehetősége is lenne a fenntartó nemzetiségi önkormányzatnak. Tehát egy olyan helyzetet teremt, ahol ha a fenntartó nemzetiségi önkormányzat adott esetben különböző nemzetiségi, alapítványi, anyaországi, bármilyen más támogatásokkal szeretné az intézményt jobb állapotba hozni, és adott esetben nem tudja megtenni, mert a tulajdonos nem adja a hozzájárulását, vagy csak olyan feltételekkel adja a hozzájárulását, ami adott esetben méltatlan.

Szeretném ehhez kihangsúlyozni, hogy természetesen a magyarországi nemzetiségek is, hál’ istennek, a jelentősen megnövekedett támogatások és az új jogi és egyéb lehetőségek, az oktatási, kulturális autonómia kibővítése kapcsán olyan helyzetbe kerültünk, olyan jelentős többletfeladataink lettek, amikre korábban nem voltak vagy csak egyedi példák voltak néhány településen. Nem véletlenül kezdtük el már 2016-ban, hogy egy olyan, valamennyi nemzetiség ilyen irányú tevékenységét összehangoló, összefogó és segítő pedagógiai módszertani központot állítsunk fel, amelyik ezekben a dolgokban, nemcsak oktatáspedagógiai szakmai dolgokban, hanem a fenntartással járó minden egyéb kérdésben, a közbeszerzésektől kezdve a felújításokban, egyebekben a nemzetiségi önkormányzati helyi, illetve akár országos fenntartású intézmények munkáját segíti. Ebben, azt gondolom, ez a módszertani központ azért is nagyon lényeges, mert ennek segítségével tudtuk például az egész nemzetiségipedagógus-hallgatói ösztöndíjrendszert kidolgozni, bevezetni, megtartani. Tehát én azt gondolom, hogy próbálunk ebben a fokozatosság elve alapján lépni, hogy a lehetőségeinkkel párhuzamosan megteremtsük a feltételeit is annak, hogy ezt valóban felelősséggel és professzionális módon lehessen csinálni, hiszen ahogy államtitkár úr is említette, itt több mint 15 ezer gyerek neveléséről, oktatásáról van szó.

Hadd mondjam el ezzel kapcsolatban azt is, ami felmerült szintén, hogy a nemzetiségi önkormányzati fenntartású és az állami, egyházi, alapítványi, más fenntartású, de nemzetiségi oktatást, nevelést végző intézmények számunkra ugyanolyan fontosak, mint a saját fenntartású intézményeink. Ezért is minden olyan lépést, intézkedést, amit a Magyarországi nemzetiségek bizottsága részéről, természetesen az országos nemzetiségi önkormányzatokkal egyeztetve és velük megbeszélve kezdeményeztünk, például a nemzetiségipedagógus-pótlék most már háromszori emelését, négyszeresére történő emelését, és a két új kategória bevételével minden nemzetiségi pedagógusra vagy nemzetiségi oktatást végző pedagógusra kiterjesztettük, függetlenül attól, hogy az nemzetiségi önkormányzati fenntartású, állami fenntartású, egyházi fenntartású, alapítványi fenntartású, éppen azért, mert azok a gyerekek, azok a gyerekeink ugyanolyan fontosak számunkra, mint aki nemzetiségi fenntartásúban van. Ugyanígy a pedagógusképzésnél is, a nemzetiségipedagógus-képzésnél is minden nemzetiség nemzetiségipedagógus-képzése benne van, és semmiféle korlátot nem tettünk a pedagógushallgatók szerződésébe, hogy „csak nemzetiségi önkormányzati fenntartású”, vagy bármilyen egyéb korlátozást.

(18.50)

Minden olyan intézménybe mehetnek, ahol nemzetiségi oktatás-nevelés folyik, és ahol nemzetiségi pedagógusként elhelyezkednek. Az egyetlen feltételünk az volt, hogy Magyarországon és nemzetiségi pedagógusként, nemzetiségi oktatást-nevelést végző intézményben helyezkedjenek el.

Tehát megint csak a jövőre vonatkozóan most elmondhatom, és örömmel mondom el, a két évvel ezelőtti költségvetés vitájában három egymást követő nap mondtam el a nemzetiségióvodapedagógus-felmérést, amit az egész országgal minden nemzetiségre vonatkozóan megtettünk, most elmondhatom, hogy ugyanígy a módszertani központ segítségével az elmúlt másfél évben kidolgoztunk egy olyan komplex felmérési rendszert a nemzetiségipedagógus-ellátottságra és a nemzetiségipedagógus-igényre az összes nemzetiségi általános iskolára, minden nemzetiségre, minden oktatási formára és minden középiskola részére is, amit március elején indítottunk el, és most elmondhatom, hogy körülbelül egy hete, másfél hete gyakorlatilag százszázalékos adatállományunk van, a koronavírus-járvány és minden egyéb nehézség ellenére, több mint 500, az ország minden olyan általános és középiskolájából, ahol bármilyen szinten, bármelyik nemzetiség részére oktatás-nevelés folyik. S erre kívánjuk az egész nemzetiségipedagógus-képzést a jövőben felépíteni. Először lesz olyan adatunk, hogy pontosan tudjuk, hogy melyik nemzetiségnél milyen nemzetiségi pedagógusok, milyen szakon, honnan, kik hányan vannak, kik hiányoznak.

Tehát azt gondolom, hogy az a stratégia, ahogy a bevezetőmben is említettem, hogy igen, a mi alkotmányunk a nemzetiségek jogairól szóló törvény, de mellette a legfontosabb pedig a köznevelési törvény. És egy olyan átfogó, átgondolt stratégiával mentünk neki körülbelül a ’14-es választást követően másfél év alatt kialakított rendszerrel, ami, azt gondolom, hogy hosszú távon lehet a fedezete a magyarországi nemzetiségek fennmaradásának, amennyiben ezt a programot végig tudjuk csinálni. És ehhez nagyon fontos természetesen a nemzetiségek jogairól szóló törvénynek is a mai módosítása.

Egy picit visszatérve arra, amit Molnár Zsolt mondott, hogy a bevezető expozéban gyakorlatilag a törvényből is több mindent felolvastam, azt gondolom, hogy az alkotmányban és a Nek-törvény preambulumában foglaltakat szerintem, ahogy ezt Keresztes úr is elmondta, nem lehet elégszer elmondani, mert még akik hallják is és többször is, de igazából nagyon sokan nem gondolnak bele ennek a tartalmába, hogy ez mit jelent. Tehát szerintem az nagyon jól meg van fogalmazva, azt pontosan kell idézni, ha már az ember beszél róla. A törvényeknél pedig azt a néhány dolgot emeltem ki, ami szerintem egy-egy területről nagyon fontos. Feltételeztem, hogy a négynapos ülés végén, és itt a hétvége előtt is lesz érdeklődés, és köszönöm mindenkinek, hogy a nemzetiségek jogairól szóló törvényjavaslattal kapcsolatban konkrétan, azt gondolom, hogy a felvetett kérdések jó szándékúak voltak, és esetenként továbbgondolandók és további gondolatokat kezdeményezőek.

Mi kezdettől fogva mindvégig arra törekedtünk, hogy bár nyilvánvalóan mindenkinek van politikai szimpátiája, egyénisége, véleménye, értékei, de mi a nemzetiségeinket képviseljük a parlamentben, és valamennyiünknek elsődlegesen és mindent megelőzően a nemzetiségeink érdeke az, ami alapján a döntéseinket hozzuk, és ami alapján dolgozunk, és ebből próbáljuk a szemüvegen kívülre rakni lehetőség szerint mindazokat a napi és egyéb politikai csatározásokat, amik megakadályoznák azt, hogy a nemzetiségeink érdekében hatékonyan dolgozzunk. Ezért azokra a politikai felvetésekre, amik nem feltétlenül a mai törvényjavaslatra vonatkoztak, én nem kívánok külön reagálni.

Még a településhonossággal és a romakérdéssel kapcsolatban is azért annyit hadd mondjak el, hogy megint minden nemzetiség helyzete más, a kistelepülések egyáltalában. Ezért azt mondom, hogy  akkor magamról és a németekről mondom  mindig is az volt még Heinek Ottó elnök úrnak is az abszolút egyértelmű véleménye, amivel azt gondolom, mindannyian egyetértettünk a közgyűlésben, hogy először egy településen legyen érdemi nemzetiségi élet, és ha van érdemi nemzetiségi élet, utána legyen nemzetiségi önkormányzat. És ez még akkor is igaz  és ez oldja fel azt, amit Arató Gergely úr felvetett , hogy attól, hogy  beszéljünk megint a németekről  Véméndről, Sopronból, Pilisvörösvárról és Sárospatakról 8-10-12 család akár odaköltözik egy településre, és valóban echte nemzetiségiek lesznek ott, de ettől még a véméndi hazamegy a hétvégén, a saját tánccsoportjában fog táncolni, a pilisvörösvári hazamegy, és a saját zenekarában fog játszani, a sárospataki hazamegy, és otthon ül ki a szőlősdombra. Ettől ők természetesen német nemzetiségiek, de más a viseletük, mások az énekeik, mások a táncaik, és attól még, hogy ők ott vannak, ennek a településnek nem lesznek nemzetiségi hagyományai, múltja, története. Ez nem zárja ki azt, hogy ha ők ott összeállnak, és csinálnak egy nemzetiségi egyesületet, csinálnak egy tánccsoportot, és valóban nemzetiségi életet élnek, akkor igen, azt mondom, hogy nem őshonos abban a településben, de változik a világ, és benne mi is, akkor nyilvánvalóan jogos, hogy alakítsanak önkormányzatot. De ez a dolog véleményünk szerint, nem fordítható meg, hogy először legyen önkormányzat, aztán majd meglátjuk, hogy lesze belőle valami. Azt hiszem, hogy ebben a döntő többségünk egyet is ért.

Langerné Victor Katalinnal az elmúlt fél évben legalább hatszor ültünk le romaügyekről, ugyanúgy személyesen Budapesten, de pont Véménden is például az Agócs Jánossal az új roma elnökkel is beszéltem, és például a kormányhivatalokkal kapcsolatos felvetések, eljárások, problémák, egyebek egyik kezdeményezője éppen a roma közösség volt, hiszen leginkább nekik van a legtöbb helyi nemzetiségi önkormányzatuk, és a különböző okokból felmerülő szabályossági vizsgálatok és az ezzel kapcsolatos eljárások is náluk vannak nagyobb számban. Tehát kifejezetten az ő érdekükben volt az egész témakör ilyen szinten áttárgyalva, és természetesen minden más nemzetiség érdekében is, akinél ilyesmi előfordul.

Én nem kívánok tovább visszaélni senkinek a türelmével. Tényleg szeretném megköszönni valamennyiünk nevében, hogy egy kicsit a vírushelyzet ellenére jelentősen többen voltunk most itt, de számunkra a nemzetiségek jogairól szóló törvény módosítása valóban egy ünnepnap, és azt gondolom, hogy ebben a helyzetben is ez nagyon fontos.

Én tisztelettel kérek mindenkit, hogy a mai napból és ebből az általános vitából elsősorban a pozitív dolgokat vigye haza, és jó Gefühllel, jó benyomással menjen haza. Azt tudom ígérni, hogy természetesen még az elfogadásig hátralévő időben is, még ami esetleg felmerül, mint például az adatvédelmi biztos véleménye is, ezeket még korrigáljuk.

(19.00)

Természetesen köszönöm mindenkinek a támogatást, a pozitív véleményt, és kérem valamennyi itt lévő és már nem jelen lévő frakciót is, hogy támogassa a nemzetiségek jogairól szóló törvényjavaslatunk elfogadását. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Danke für Ihre Aufmersamkeit! (Taps.)