Felszólalás adatai

HALÁSZ JÁNOS, a társadalmi szervezetek bizottságának alelnöke: Igen, köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sok minden elhangzott, ha megengedik, igyekszem röviden, de reagálni ezekre. Nyilván a bizottsági munkamegosztás is magyarázza azt, hogy miért a kormánypárti alelnök beszél erről a dologról, illetve a munkában való egyéb - elnöki - akadályoztatás is, ahogy ezt - és ezt köszönöm - az elnök úr is jelezte.

Felvetődött, hogy miért kapnak olyan szervezetek is támogatást, amelyek úgymond csak néhány hónapja léteznek. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez egyáltalán nem jellemző, a több mint 1600 kedvezményezett szervezet csekély része, elenyésző része, néhány ilyen szervezet van ebben a támogatási listában, amely olyan, hogy a pályázat beadásához képest néhány hónappal előtte vették őket nyilvántartásba. De ne vitassuk el azt, hogy vannak olyan közösségek Magyarországon, amelyek lehet, hogy már évek óta működnek öntevékeny szervezetként, de bíróság által nem bejegyezve, aztán egy idő után elérték azt a fejlődési szakaszt, hogy nyilvántartásba vetetik magukat, és akkor tudnak itt pályázni. Azt gondolom, nem lenne helyes, ha az ilyen normális fejlődési íven átmenő közösségeket kizárnánk ebből a pályázatból.

Jó-e az, hogy nemcsak az országos szervezetek, hanem - itt most úgy szólt a kiírás - legalább egy megyére kiterjedően tevékenységet végző szervezetek kaphatnak támogatást? Ezt már korábban is érintettem. Azt gondolom, ez helyénvaló. Hallottunk itt példákat, adott szervezetek nevét is, olyat is, hogy egy szervezetnek a budapesti központja nem, a vidéki szervezetei kaptak támogatást. Azt gondolom, ez ráirányíthatja a figyelmet egy olyan dologra, amit nem biztos, hogy önök tudnak, hiszen erről nem szoktunk itt erről beszélni, de míg például 1998-ban, az előző ciklus utolsó évében - az akkori elosztás egyébként, az idő rövidsége miatt, szinte pontosan megegyezett a '97-es elosztással - az összes kedvezményezett szervezet körülbelül 80 százaléka volt budapesti, 20 százaléka pedig nem budapesti székhelyű. Ez azért egy furcsa adat, és szerintem nem volt ez helyes, mert kisugárzással működő civil szervezetek nem csak Budapesten létezhetnek.

'99-ben a kedvezményezetteknek már a 60 százaléka volt budapesti, 2000-ben körülbelül 50 százaléka, és most is az előző évihez hasonló az arány. Azt gondolom, ez helyes, egy Budapest központú országban nyilvánvaló, hogy mindig is a budapesti központú szervezetek, és az országos szervezeteknél - mert azért nagyon sok országos szervezet kapott állami támogatást - jellemző a Budapest-központúság, most is az összes támogatottnak körülbelül a fele budapesti volt, de azt gondolom, ez egy jó lépés és egy jó változás volt az elmúlt évek alatt, és azt hiszem, ebben a tekintetben elértük a megfelelő arányt.

Mint ahogy abban a tekintetben is fontos változás történt, hogy ne legyen túl sok nagyon támogatott szervezet. Az 1-2 millió feletti támogatások igen, úgy és olyan nagy arányban csökkentek, ahogy azt itt hallhattuk, és most már sokkal inkább jellemző volt, hogy 1 millió forint alatt kapnak támogatást a szervezetek. Ennek az egyik fő oka az, hogy a szervezetek nem csak ebből a pályázati alapból kaphatnak támogatást, és nincsenek kizárva más, minisztériumi pályázatokból. Azt gondoljuk, fontos, hogy minél több szervezetnek adjunk lehetőséget arra, hogy működjön, figyelembe véve azt is, hogy ne aprózzuk el ezt az összeget.

Egyébként a bizottságban bár kimondatlanul, de a Lezsák képviselő úr által is említett és általa nagyon jól látott kérdésben volt egy kimondott limit: a 100 ezer forint. Ez végül 90 ezer forinttá vált amiatt, hogy máshogy nem tudtunk a 348,1 millió forintos kereten belül maradni.

(23.10)

Az a néhány és tényleg csak néhány 50 ezer forintos nagyságban támogatott szervezet nem kért csak 50-60-80 ezer forintot, annak az az oka. Egyébként erre igyekeztünk figyelni, nyilván ez egy olyan szempont, amit lehetőleg ezután is és talán még nagyobb figyelemmel kell alkalmaznunk. Mint ahogy az esélykülönbség, az albizottság közötti esélykülönbség is, azt hiszem, egy fontos elem, amellyel küzdöttünk és küzdünk most is. Talán ezt igyekszik egy kicsit feloldani az, hogy a pályázók létszáma alapján határozzuk meg az albizottságok, a témákra rendelkezésre álló kereteket. Nem mondom, hogy ez a legigazságosabb, de talán az esélyek kapcsán ez egyfajta kiegyenlítődés. Ha annyian pályáztak arról a területről, akkor annyi a rendelkezésre álló keret a megfelelő arányokkal. Nyilván az esélykülönbség kiegyenlítődésére ezután is érdemes lesz figyelnünk.

Ha jól emlékszem, Hegyi Gyula alelnöktársam beszélt arról a véleményem szerint igen fontatlan kérdésről, hogy miért nem kerek szám ez a költségvetésben. Igen, ennek van egy ilyen története, hogy volt egy olyan év, sajnos nem csak egy év volt a polgári kormány elmúlt hároméves kormányzása alatt, amikor olyan természeti katasztrófák sújtották az országot, amelyek igenis indokolták azt, hogy a magyar költségvetés még akkor rendelkezésre álló különböző területeiről arányos elvonás történjen. Ezzel egyébként - és én eddig így tudtam - nagyjából mindnyájan egyetértettünk, és ajánlom Hegyi képviselő úr figyelmébe a zárszámadási törvényt, ahol nyilván pontos választ kap arra, hogy ezt a pénzt nemcsak remélhetőleg használták fel, mert így fogalmazott, ezt jó célokra fölhasználta a kormány.

Most egy ilyen töredék számmal kellett dolgoznunk, de azt hiszem, nagyon fontos, hogy ezt a munkát elvégeztük. De egy testület, amely ezt a munkát elvégezte, ebben 14 ember dolgozik, itt 13 igen és 1 nem állt egymással szemben a döntési folyamat során. Volt egy eleme a döntésnek, amikor 13 igen volt és nulla nem, mert nem volt jelen képviselő asszony, akkor azért mondtam, hogy egyhangú volt a döntés. A részletes vitánál, a módosító indítványoknál valóban csak kilencvenegynéhány százalékos volt az igenek többsége. Azt gondolom, ha van egy bizottság, amely foglalkozik egy üggyel, és annak a különböző fázisaiban sorra egy olyan helyzet alakul ki, hogy a hat különböző pártból ötnek a képviselője egyetért a dolgokban s egy pedig nem, akkor el kell gondolkodni azon, hogy mi lehet itt. És el kell gondolkodnia ezen a helyzeten annak a 13 embernek meg annak az öt pártnak, meg el kell gondolkodnia annak az egynek. Bízom benne, hogy lesz alkalmunk erről közösen is beszélni és gondolkodni.

Egyébként pedig nagyon köszönöm mindenkinek, hogy ilyen késői órán ilyen hosszan ebben a vitában részt vett, úgy hiszem, hogy a téma szempontjából ez egy nagyon értékes vita volt, és bízom benne, hogy holnap a tisztelt Ház ezt a határozati javaslatot támogatni fogja.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)