Felszólalás adatai

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először Bebes képviselő úr felszólalásához szeretnék kapcsolódni, mert mondott egy nagyon fontos dolgot. Nevezetesen: kitért arra, hogy a bevételeket is figyelembe kell venni, például az önkormányzatok finanszírozása esetében. Én ebből indulnék ki a hozzászólásomban, hogy nemcsak az önkormányzatok esetében kell a bevételeket figyelembe venni, hanem az ország költségvetésének az összeállításakor is abból kell kiindulni, hogy biztonsággal milyen bevételekkel számolhat Magyarország 2010-ben.

(11.10)

Tehát ebben nincs vita közöttünk képviselő úrral, hogy az a felelős költségvetés, amely abból indul ki, hogy milyen forrásokkal számolhat. És ha ebből indulunk ki, akkor helytelen az a szóhasználat, hogy mit vett el, mit vesz el a költségvetés különböző területektől. Abból kell kiindulnunk, hogy a rendelkezésre álló forrásokat hogyan hasznosítja az ország költségvetése, melyik területre a garantált bevételekből mennyit juttat. Ha ebből indulunk ki, akkor más megvilágítás alá kerül a kérdés, hiszen ha a bevételeken túl próbálunk meg kiadásokat generálni, akkor világosan kell látni, hogy miután a belső források nem elegendőek, akkor ezt csak külső forrásból, hitelből lehetne finanszírozni, és azt gondolom, hogy ezt önök sem támogatnák, hogy 2010-ben folytatódjon Magyarország eladósodása. Kérem, hogy ezt vegyék tekintetbe, mielőtt az egyébként biztosan jogos önkormányzati igényeket megfogalmazzák.

Én magam azt tapasztalom a saját választókerületemben, hogy a legkisebb települések, legkisebb falvak, amelyek társulásban tudják a feladataikat megoldani, vagy a többcélú kistérségi társulás, vagy a mikrotársulások keretében, és így hozzájutnak a különböző támogatásokhoz, kis segítséget kapnak a feladataik megoldásához. A nagyobb települések, ahol már adóbevétel van, iparűzési és egyéb bevétel, ott szintén könnyebben oldják meg a feladatot.

Az én választókerületemben a legnagyobb gond azokkal a településekkel van, ahol van egy iskolára való gyerek, tehát a 2000-4000 közötti települések, társulást csak áltársulást lehetne például a közoktatási intézmény fenntartására létrehozni, hiszen azt senki se gondolja, hogy 150-200 gyereket naponta utaztatni kellene a társulás iskolájába. Tehát ezek a települések bizony nehezen tudják a kötelező alapfeladataikat is megoldani, és ha támogatás elosztásáról van szó, akkor azt gondolom, hogy a költségvetésnek is különös gondot kell erre a településtípusra fordítani.

Amiért én ma szót kértem, az elsősorban annak a vizsgálata, hogy a 2010-es költségvetés milyen módon biztosítja Magyarországon a közoktatási, felsőoktatási intézmények működését, és milyen támogatást ad a magyar tudomány 2010-es működéséhez.

A költségvetési tárgyalások előkészítése során mi, az MSZP-frakció oktatással foglalkozó politikusai azt az álláspontot képviseltük, hogy a költségvetési források elosztásánál különös figyelemmel legyünk a legnehezebb sorsú gyermekekre, ügyeljünk arra, hogy a legnehezebb helyzetben élő gyermekek közül is a fogyatékkal élők, a bármiféle nehézséggel küszködők helyzete ne romoljon, javuljon, ha lehet; ha kevesebb a forrás, akkor azt úgy kell elosztani, hogy a leginkább rászorulók ne sérüljenek. A beterjesztett költségvetés ebből a szempontból - ahogy kiderült a vitában - nem volt hibátlan. A frakciónk megtette azokat a kezdeményezéseket, ahogy itt ma már elhangzott, hogy világos és egyértelmű legyen a legszegényebb gyermekek részére juttatott ingyenes és kedvezményes étkezés biztosítása; módosító indítványokkal a kormánnyal egyetértésben ehhez garantáljuk a forrásokat is.

Tárgyalások folytak a különböző fogyatékkal élők képviselőivel. Örömmel értesültem arról a reggeli híradásokban, hogy valamiféle megállapodás született az éjszaka folyamán a fogyatékosok különböző érdek-képviseleti szervezeteivel. Örülök annak, hogy államtitkár úr itt van, és ha a megállapodásról esetleg tájékoztatná az Országgyűlést, az engem örömmel töltene el, hiszen hozzám is a választókerületemből számos szervezet fordult a panaszával. Nagyon megnyugtató lenne a számomra, ha nyugvópontra kerülne a fogyatékos emberek és szervezeteik 2010-es finanszírozása is.

Harmadik napja folyik a költségvetési vita a parlamentben, sok valóságos aggály fölvetődött az oktatással kapcsolatban, és sok rémhír is elhangzott. Ha figyelem az önök hozzászólásait, ma is ugyanazt folytatják, amit 2002 óta mindig, hogy több forrást, több kiadást követelnek a költségvetésből. Arra javaslatot még soha nem tettek, hogy ezt milyen oldalról, honnan lehetne finanszírozni. Elvonásokról beszélnek, nem pedig arról, hogy a rendelkezésre álló forrásokat hogyan lehetne jobban felosztani. Ez utóbbi szempont egyébként segítséget jelentene a költségvetés összeállításához a kormányzat és a kormánypárti képviselők részére is, de ilyen javaslatot egyébként keveset hallottunk.

Elhangzott itt az, hogy micsoda visszaesés következett be az oktatás feltételeinek az alakulásában, és mennyire romlik 2010-ben a helyzet. Csak megismételni tudom, amit már az elmúlt napokban többször elmondtam, hogy a 2010-es oktatási normatívák akkora értékkel csökkennek, amit egyébként nem is kell befizetni a munkáltatóknak az államkasszába. Tehát ha úgy tetszik, az 5 százalékos munkaadói teher-, járulékcsökkenés és az egyösszegű egészségbiztosítási hozzájárulás eltörlése nagyjából 7,5 százalékkal csökkenti a munkaadók kötelezettségeit, és a normatívacsökkentés éppen ennek felel meg. Tehát ha kiszámoljuk, akkor azt látjuk, hogy ez egy nullszaldós dolog (Derültség a Fidesz padsoraiból.), annyival csökken a támogatás, amennyivel csökken a kiadás. Tehát ez a 2010 januárjától életbe lépő normatívacsökkentés alapjában véve nem nehezíti az intézményfenntartók helyzetét.

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a közoktatás finanszírozására is sokkal több forrásra lenne szükség, ebben nincs vitám önökkel, ugyanakkor számtalan olyan területet lehet még felsorolni, ahol jelentkeznek jogos igények. Nyilvánvaló, ahogy már elmondtam a bevezetőben, hogy ezt a források oldaláról lehet csak vizsgálni, és úgy lehet döntést hozni, ha a forrásokat is biztosítjuk ezekhez.

Elhangzott olyan kijelentés az elmúlt napokban, hogy rosszabb helyzetben vannak a pedagógusok, mint 2002-ben, 2001-ben voltak. El kell mondanom, hogy ezt szintén a rémhír kategóriájába lehet sorolni. Azzal együtt, hogy érzékelem, hogy természetesen a pedagógusok sem elégedettek a saját helyzetükkel, és sok esetben jogosan, nem kapják meg a munkájukért azt az elismerést, amely számukra szükséges és indokolt lenne, de ugyanakkor néhány számadattal szeretném ezt alátámasztani, hogy mi történt az elmúlt hét-nyolc évben. Amíg 2001-ben a 99 ezer forintot alig haladta meg az egy pedagógusra jutó átlagos bruttó jövedelem, és ez elmaradt a nemzetgazdasági átlagtól, addig 2009-2010-ben 215 ezer forint körül van egy pedagógus átlagjövedelme; ez reálértékben mintegy 30 százalékkal meghaladja a 2001-es szintet.

A másik adat, amit szeretnék önöknek elmondani, ami szintén elhangzott itt a parlamentben, hogy az oktatási normatívák hogyan alakultak az elmúlt hét évben. Nem igaz, hogy kisebb lenne bármelyik normatíva, mint a 2001-es volt. Összevettem a 2001-2002-es, úgynevezett kétéves költségvetés normatíváit a jelenleg egy főre jutóval. (Dr. Kovács Zoltán: Azóta mennyi infláció volt és áfaemelés?) Még a visszalépések miatt is reálértékben is és nominális értékben is kibírják az összehasonlítást a korábbiakkal.

(11.20)

Miközben 2001-ben az államháztartás összes oktatási kiadása alig haladta meg a 700 milliárd forintot, ma ennek körülbelül a dupláját fordítja a magyar társadalom az oktatásra. Ezeket a számokat nem lehet figyelmen kívül hagyni. Tudom - s még egyszer hangsúlyozom, én magam sem vagyok elégedett -, hogy sokkal többet érdemelne ez a terület, de ezeket a számokat, ezeket az adatokat ne hagyják figyelmen kívül, amikor a mai helyzetet értékelik. Tehát a kérdés az, hogy a források felhasználása elegendő feltételt biztosít-e 2010-re az intézményeink működéséhez.

Összefoglalva elmondhatom, hogy szorosnak látom a jövő évi költségvetést, kemény munkára lesz szükség az önkormányzati fenntartók és a nem önkormányzati fenntartók részéről is ahhoz, hogy megfelelő színvonalon tudják az intézményeiket működtetni, de ez megoldható feladat lesz. Hasonlóképpen a felsőoktatás és a tudomány finanszírozása is feszesen, de biztosított 2010-ben.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)