Felszólalás adatai

Az Országgyűlés őszi ülésszakának 25. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Stágel Bence és Z. Kárpát Dániel jegyzők lesznek segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! A hétfői ülésnapon Z. Kárpát Dániel képviselőtársunkat az Országgyűlés jegyzővé választotta. Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem abból az alkalomból, hogy a mai napon először foglalja el az Országgyűlés jegyzői székét. Eredményes munkát és sok sikert kívánok Z. Kárpát Dániel úrnak jegyzői megbízatásához. (Szórványos taps.)

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. A törvényjavaslatot T/7971. számon megismerhették. A házbizottság döntésének megfelelően a törvényjavaslat általános vitáját az előterjesztés szerkezeti rendjét követve tárgyalja az Országgyűlés. A mai napon a gazdasági jellegű viszonyokat tartalmazó Harmadik, Ötödik, Hatodik és Nyolcadik könyvek vitájára kerül sor. A vita során, az általánostól eltérően, az egyes képviselői felszólalások időkerete 20 perc.

Tisztelt Országgyűlés! Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, köztük elsőként Kozma Péternek, a Fidesz képviselőjének.

KOZMA PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést, nem számítottam rá, hogy egyből én jövök. Föl kell készülni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mai napon tárgyalásra kerülő polgári törvénykönyv Ötödik könyvével, a dologi joggal, a tulajdonjog, illetve a kisajátítás és a birtokvédelem egyes kérdéseivel kapcsolatban kívánok hozzászólni azzal, hogy ha megengedik, egy történeti visszatekintést is tennék. A polgári törvénykönyv első változata, az 1959. évi IV. törvény, mint ahogy a számából is következik, egy olyan korszakban született meg, amely nem tartozott a demokratikus államberendezkedések közé. Következésképpen egyfajta ellentmondás, anakronizmus is fellelhető, tudniillik a polgári törvénykönyv az egyének magánjogi természetű jogviszonyait szabályozza, és ebben a korban sok minden volt korlátozva, többek között a magánjogi kérdések is.

A magánjog területén a szerződéskötésnek, a vagyonszerzésnek, a tulajdonnak voltak korlátai. Még visszaemlékszünk, a polgári törvénykönyv akkor úgy fogalmazott, hogy az lehet magántulajdon tárgya, ami a személyes szükségletek kielégítését szolgálja. Emlékeim szerint egy kormányrendelet szabályozta, a 70. vagy 71. kormányrendelet, hogy egy magyar állampolgárnak egy lakóháza, egy üdülőtelke és meghatározott, személyes életvitelhez szükséges vagyontárgyai lehettek. Tehát ez a diktatórikus államberendezkedés mint olyan, a civilisztika területén is igényelte az ember életébe való beleszólást, a mindennapokba való beleszólást, ezáltal az egyes jogügyletek szabadságának korlátozását is.

Ezzel szemben az 1990-et követő változtatások és a jelen polgárjogi törvénytervezet is azt mondja, hogy a tulajdon teljes és kizárólagos. Ez összhangban van az alaptörvény rendelkezéseivel. Kimondja továbbá, hogy csak jogszabály és mások jogai által megszabott módon lehet a tulajdonjogot korlátozni. Nyilvánvaló, hogy olyan vagyontárgyak, amelyek kizárólagos állami tulajdon tárgyai, nem lehetnek magántulajdonban, de egyébként a szerzési jog, a rendelkezési jog nincs korlátozva, az állampolgár, a tulajdonos szabad belátási képessége és cselekvőképessége szerint rendelkezhet arról.

Nagyon fontos a tulajdonjog tekintetében a birtoklás és a birtokvédelem kérdése, akár a tulajdonossal szemben is. A törvénytervezet a tényleges birtokállapotokat tartja szem előtt, nem határoz meg olyan szabályokat, amelyek adott esetben a jogalkalmazót, így a bíróságot is kötnék, illetve az ítélkezést, a határozathozatalt szűkítenék, akár kívülálló, harmadik személy tekintetében is, a tényleges állapot a lényeges. A birtokost, a dologbirtokost, ingatlanbirtokost megilleti a birtokvédelem. Akár jogos védelemmel, akár egy éven belül a jegyzőhöz való fordulással, illetve bírósági úton is kérheti a birtokvédelmet, ha háborítatlan birtoklásában jogellenesen zavarnák. Nagyon fontos tehát kiemelni azt, hogy egy hármas jogvédelem, akár úgy is felfoghatjuk, hogy lépcsőzetes jogvédelem illeti meg a birtokost.

Szeretnék még arról szólni, hogy a kisajátítás esetében nagyon fontos, az alaptörvénnyel összefüggő és harmonizáló rendelkezéseket tartalmaz a Ptk. tervezete azáltal, hogy kisajátítást kivételesen, közérdekű célra lehet elrendelni. Meghatározza azt, hogy a kisajátítás során azonnali, teljes és feltétlen kártalanítást kell az elszenvedőnek biztosítani. Nagyon fontos tehát hangsúlyozni, hogy azonnalinak, teljesnek és feltétlennek kell lenni készpénzben. Nyilvánvalóan a jogalkotó a célja ezzel az volt, hogy a tulajdonban sérelmet szenvedett fél esetében kvázi eredeti állapotot állítsanak helyre azáltal, hogy az elvett, a kisajátított tulajdonnal megegyező értékű és mértékű tulajdont szerezzen és szerezhessen a tulajdonos.

Nagyon fontos hangsúlyozni azt, hogy méltányos kárpótlásnak kell bekövetkeznie. Méltányos alatt azt is értem, hogy a piaci értéknek megfelelő legyen a kisajátított ingatlannal szemben nyújtott ingatlan vagy pénz. Továbbá az is rendkívül fontos, hogy tekintettel legyünk az időmúlásra, nevezetesen arra, hogy a kisajátítást elszenvedett ne csak a dologban, a tulajdonban, a pénzben ne szenvedjen hátrányt, hanem az időmúlás mint jogi kötelezettséget keletkeztető tény se okozzon hátrányt a tulajdonosnak. Úgy vélem, hogy ezek a szabályok szükséges garanciát tartalmaznak az általánosság szintjén, amennyiben a polgári törvénykönyvnek kell szabályoznia ezeket a kérdéseket. Tehát garanciákat nyújt a tulajdonos és a birtokos személynek.

Még egy dolgot szeretnék megemlíteni, hogy a birtoklás címén szerezhető tulajdon esetében a tíz év szakadatlan birtoklást írja elő a törvénytervezet. Ez a korábbi évtizedek gyakorlatának megfelel. Tehát a két kérdéskörben, a tulajdonkisajátítás és a birtokvédelem tekintetében, úgy érzem, a '90 előtti állapotokhoz képest főleg, de az elmúlt évtizedek jogfejlődését, joggyakorlatát is figyelembe véve született meg a kodifikált törvénytervezet, ezért azt képviselőtársaimnak a szükséges módosításokkal, támogatott módosító javaslatokkal együtt elfogadásra ajánlom.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

(9.10)

ELNÖK: A következő felszólaló Tóth Csaba, az MSZP képviselője. Öné a szó, képviselő úr.

TÓTH CSABA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A T/7971. számon benyújtott, polgári törvénykönyvről szóló javaslat a polgári jogi jogviszonyok alanyaiként ismeri el az ember mellett a jogi személyeket. A Harmadik könyv tartalmazza a jogi személyekről szóló rendelkezést, ezzel beemelve a korábbi, gazdasági társaságokról szóló törvényt. Az új polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat immáron kifejezi azt, amit a polgári jog tudománya és a joggyakorlat már hosszú ideje evidenciaként kezel, nevezetesen azt, hogy a társasági jog - mint a vállalkozás szabadságának a joga - a polgári jog része. Ennek megfelelően a most tárgyalt törvényjavaslatnak integráns része az a gazdasági társaságokra vonatkozó joganyag, amelyet eddig külön törvény szabályozott.

Természetesen a társasági jog szabályozása más módon is elképzelhető; elképzelhető úgy is, hogy a gazdasági társaságok jogát a kereskedelmi jog részének tekintjük, amely különös szabályokat tartalmaz a polgári jog általános szabályaihoz képest. Az 1945 előtti magyar magánjogi szabályozás ezt az elvet követte, mivel a kereskedelmi jogot önálló kereskedelmi törvényben szabályozta, amelynek része volt a társasági jog is. Az 1980-as években elkerülhetetlenné vált a gazdaság érdemi átalakítása, és nyomban kitűntek a Ptk. hiányosságai. Ez vezetett már a rendszerváltást megelőző években a cégjog, a gazdasági társaság jogának önálló szabályozásához, aminek nyilvánvalóan nem elvi, rendszertani, hanem sokkal inkább praktikus, történeti okai voltak. Ebből is következik, hogy miért tér vissza az elmúlt negyedszázad során önálló törvényekben szabályozott társasági jog a Ptk.-ba. A most tárgyalt törvényjavaslat a magánjog egészének az átfogó kodifikálására törekszik, elvetve ezzel a kereskedelmi jog különállásának gondolatát, ezzel egy olyan kódexet alkotva meg, amelyben az eddig külön törvényben szabályozott magánjogi jogágak - a családjog, a társasági jog - szabályait a polgári törvénykönyvbe integrálja.

Ez az átfogó kodifikáció hangsúlyossá teszi azt az igazságot, hogy a polgári törvénykönyv a kódexek királynője. Ezen a téren egyet lehet érteni a törvényjavaslat indoklásával, amely nemcsak azért tartotta indokoltnak a társasági joganyag beépítését az új polgári törvénykönyv tervezetébe, mert az már eleve a polgári jog része, hanem azért is, mert ezzel a jogi személyekre vonatkozó, szinte teljes joganyag szabályozása egy törvényben történik meg, elkerülve ezzel az eddig fennállt párhuzamosságokat, ismétléseket és az esetleges ellentmondásos szabályokat is. Ez az új szabályozási koncepció hozzájárul továbbá ahhoz is, hogy a jogalanyok magánautonómiájának részét képező vállalkozási szabadság törvényi szabályozása immáron a jogalanyok magánautonómiáját garantáló legfontosabb törvény részévé válik. Ezzel a jogalkotó immáron szimbolikusan is kifejezi azt, hogy nemcsak az emberi személy sérthetetlenségét, a magántulajdon szentségét és a szerződési szabadságot tekinti a személy magánautonómiája részének, hanem a szabad vállalkozást és ennek érdekében történő társulás szabadságát is. Így a polgári törvénykönyv javaslatának társasági jogi részével szemben nincsen alapvető koncepcionális kifogás. Külön értékeljük azt, hogy a kormány ezt a törvényjavaslatot nem egyéni képviselői indítványként nyújtotta be, és azt is, hogy a benyújtott törvényjavaslatban nem változtatott a kodifikációs főbizottság által javasolt normaszövegen.

Nézzük részleteiben a változást! Újdonság, hogy minden társaság, így a közkereseti társaság és a betéti társaság is jogi személy lesz, ez a változás azonban a gyakorlatot alig fogja érinteni. Eddig is megtehették azt, amit egy kft.: a cég neve alatt minden jogot és kötelezettséget megszerezhettek. Minden társaság, így a közkereseti társaság és a betéti társaság is jogi személy lesz. A polgári törvénykönyvet életbe léptető törvény ki fogja mondani, hogy a már megkötött szerződésekhez nem kell hozzányúlni emiatt, ezek a társaságok a törvény erejénél fogva jogi személyek lesznek.

A társasági jog alapproblémája, hogy a kft.-nél, az rt.-nél a tagok nem felelnek a társaság tartozásaiért. Ezeket rossz kifejezéssel korlátozott felelősségű társaságoknak nevezzük. Itt két szempont ütközik: a társaság szabadsága, a gyors piacra lépés és cégalapítás azzal, hogy ha ezeket nagyon megkönnyítjük, akkor a hitelezőket sok kár érheti, mert a tagok nem felelnek a társaság tartozásaiért. Az angolszász felfogás az, hogy egy hitelező tisztában van ezzel, és ha emiatt nem akar szerződni, nem akar kockázatot vállalni, akkor ne szerződjön, ha pedig szerződik, akkor viselje a következményeit. A német felfogás - ahova a magyar jog is tartozik - nem ilyen: szabályok vannak a törvényben annak érdekében, hogy például a törzstőkét ne lehessen felélni, a vállalatot ne lehessen kiüríteni, így azonban kevesebben tudnak kft.-t alakítani. A vállalkozók lelkesednek a piacra lépés szabadságáért, a kockázat korlátozásáért, de sokszor elfeledkeznek arról, hogy akinek nem fizetnek, az is vállalkozó, vagyis a hitelezővédelem szempontjai ütköznek a piacra lépés megkönnyítésével.

A magyar törvények 2007-2008-ban rengeteg egyszerűsítést hoztak, amely változások részét most a Ptk. korrigálja. A javaslat az, hogy például kft.-t ismét ne 500 ezer, hanem 3 millió forint törzstőkével lehessen alapítani. A jelenlegi szövegben a nyilvánosan működő részvénytársaságnál megmaradt a 20, a zártkörűeknél az 5 millió forint alaptőke-minimum. A kft.-nél jelentett gondot a túl alacsony törzstőke. Viszonylagos lassítás várható a cégeljárásban is, de megmarad a szerződésmintán való alapítás lehetősége még a zártan működő rt.-knél is. A Ptk. bizonyos mértékben csökkenti e téren a korábbi túlzott szabadságot, amellyel a válság idején jobban visszaélnek, mint normális időkben.

A tervezet nem kellően érzékeny a kisvállalkozások hitelezővédelme tekintetében. A fennálló és a tervezett szabályok is úgy tekintenek az egy, illetve néhány fővel működő, megélhetési jellegű kisvállalkozásokra, mint felkészült adminisztrációs hátterű cégekre. Pont ezek a családi, függetlenségi indíttatású, vagy akár kényszervállalkozások szolgálnak munkahelyteremtő célokat, ezek a leginkább költségérzékeny gazdasági alanyok, melyek működési elve az alapfunkciós tevékenység kizárólagos végzése, a mellékfunkciós tevékenységek minimalizálása. Számviteli feladataikat általában berkeken belül oldják meg, nem képesek saját adminisztrációs munkahelyeket fenntartani, külső szakértő szolgáltatását finanszírozni, a jogszabály által előírt kötelezettségeiket jellemzően teljesítik, ám jogaikat már csak töredékeiben tudják érvényesíteni. Ezért amikor a tervezet általánosan hitelezővédelmi lehetőségeket és jogokat biztosít, nincs figyelemmel a legkisebb vállalkozások jellegére, lehetőségeire; elvárja, hogy a fizetési késedelem helyzetében vétlen és sérelmezett állapotban lévő hitelező Közlöny-híreket figyeljen jogai megóvása, követelése biztonságban tartása végett.

Megoldás lehetne például, hogy a jogi állapotában változást tervező adós a hitelezőket érintő bármilyen változást - ideértve az akár technikai jellegűeket is, amelyek csupán a nyilvántartott adatok névleges megváltoztatására irányulnak - kellő részletességgel, írásban és igazolhatóan közöljön minden, lejárt követeléssel rendelkező hitelezőjével, kérje meg beleegyezésüket. Az írásban kijelentett tiltakozás jelentsen vétójogot az adós tervezett intézkedésével szemben. Érvényesüljön az "adós, fizess" közvéleményi alapelve, tehát ne arra rójunk többletterhet, aki már a késedelemből fakadóan hátrányt szenved. Mellesleg a szabály ösztönözheti az adósokat a teljesítésre, nem sikkadhatnak el a hitelezői jogok. Az adós értesítési mulasztására nyíljon meg a szerződésen kívüli magatartással okozott kárnak a felelős vezetővel szembeni érvényesíthetősége.

Érdemes a jelen törvényalkotás során - igaz, nem kimondottan a tervezet szövegében, hanem akár a számviteli rendelkezések körében - további, gyakorlati jellegű hitelezővédelmi rendelkezéseket adaptálni a késedelmes vállalkozás pénzügyi teljesítések parttalan és káros rendszere elleni eszközként. Megfontolandó lehetne, hogy azok a vállalkozások, amelyek egy meghatározott napot meghaladó fizetési késedelemben állnak, a mulasztásuktól számított határidőt követő hónap végéig kötelesek legyenek időközi mérleget és beszámolót készíteni, azt a nyilvántartó bíróságnak illetékköteles eljárásban közzétételre megküldeni, másolati példányok megküldésével valamennyi lejárt követeléssel rendelkező hitelezőiket kötelesek legyenek értesíteni annak érdekében, hogy a hitelezők közhiteles tájékoztatást kapjanak az adósukról, megkapják a lehetőséget, hogy hitelezői jogosítványaik közül az adós helyzetét figyelembe vevő eljárást kezdeményezhessék. Ez igen hatékony lépés lehetne az adós időben való elérésére, megelőzhető lenne sok esetben a reménytelen felszámolásokba fulladás láncreakciója. Ebben az esetben is szükséges hitelezőbiztosítási intézkedésként a felelős vezető mulasztását szankcionáló, szerződésen kívüli kárigény nevesítése. Érdemes végiggondolni a felelős vezető valós adatközlését kikövetelő, a közokirati jelleg joghatásaival kapcsolatos elvárások hatékony érvényesülését is.

(9.20)

Mint a fenti gyakorlati megközelítéseknél is kidomborodik, a tervezetben változatlanul fenntartott, a felelős vezetők képesítési kötetlenségének elve meghaladottá vált. Mind a hitelezővédelem, mind az állam adóigényhez kapcsolódó biztonságra törekvése, a gazdasági tevékenységek jóhiszeműen és tisztességesen gyakorlandó feladatvégzésének kívánata, a felelős vezető személyiségi jogokat nem sértő pályakövetése, a kizáró okok érvényre juttatása mind-mind jogos kívánalmak az iránt, hogy a vállalkozások képviselete kötve legyen valamennyi vállalkozási, számviteli, adózási, kereskedelmi jogi, pénzügy-technikai ismerethez.

Természetesen ezek a kívánalmak nem írhatják felül az iskolai vagy az egyéb állami engedélyen alapuló képzéseknek a körülírt tárgykörben deklarált tanúsítványait. Azokat, akik nem vállalkozási adminisztrációt is tananyagba foglaló végzettséget szereztek, vagy akik abszolút értelmezéssel az általános iskolai tanulmányokat követő végzettséggel egyáltalán nem rendelkeznek, illetőleg magyarországi vállalkozási adminisztrációt is tananyagba foglaló igazolt képzésben nem részesültek, kötelezzék a kinevezésük, megválasztásuk időpontját, a törvény hatálybalépését követő határidőn belül a főtevékenységekhez kapcsolt kamarai szektor keretében szervezett képesítés teljesítésére.

Ez a rendelkezés emelné a kamarák gazdasági szerepvállalásának pontosságát, felhasználható nyilvántartást jelentene a visszaélések ellen, nagyobb biztonságot nyújtana a társaságalapítók pénzügyi, erkölcsi megítélése és a hitelességen alapuló befektetéseik eredményessége iránt, szakszerűbb ügyintézést és csökkenő bürokratikus lekötést eredményezne. A képzés mértékében meg kellene találni azt az optimális pontot, ahol nem jelentős költséggel már elfogadható tudásanyagot lehet szerezni, valamint meghatározott képzettség esetén indokolt lenne csak távvizsga-kötelezettséget előírni azok számára, akiknek nyilvánvalóan és értelemszerűen szükségtelen a személyes oktatás nyújtása. A sok érv mellett kiemelendő, hogy a vállalkozásvezetés inkább foglalkozás, mint kötetlen tevékenység, ezért képzettségbeli megkötéseknek érvényesülniük kell, nem utolsósorban lépni kell az üzletszerű visszaélések ellen is.

Összevetve a hatályos társasági jogi szabályozás tényleges gyakorlati érvényesülését a most tárgyalt törvényjavaslat szabályozásával, ezen összevetés alapján szükségesnek látszik a szabályozási koncepciót alapjában nem megrengető, de a gazdasági társaságok napi működési gyakorlatához jobban illő néhány változtatás a tervezet néhány kissé életidegen rendelkezése helyett.

Ezen javaslatok szerint a gazdasági társaságok diszharmonikus működése, a tagok egymás közötti konfliktusai vagy a tagok és az ügyvezetés közötti konfliktusok esetén olyan törvényi megoldások látszanak szükségesnek, amelyek inkább lehetővé teszik azt, hogy az elsődleges konfliktuskezelés a társaság falain belül történjen meg, mivel a gazdasági élet gyorsasága nem minden esetben teszi célszerűvé a bírói út azonnali igénybevételét, fokozva ezzel a bíróságok leterheltségét.

Ezen célok érdekében az alábbi területeken javasolhatók pontosító módosítások. A törvényjavaslat társasági jogi része - helyesen - kézbesítési vélelmet állít fel a társasággal kapcsolatos jognyilatkozatok esetén, megtartva a jelenleg hatályos Gt. kézbesítési vélelemre vonatkozó szabályait. Ez a jogintézmény segít elkerülni azt, hogy a tagok egymáshoz intézett vagy a tagoknak a társaság részére intézett jognyilatkozatainak a hatályosulása meghiúsuljon amiatt, mert valamelyik fél úgy próbál meg elbújni a másik fél elől, hogy a neki címzett küldeményeket nem veszi át.

Azonban a törvényjavaslat megtartaná azt az életidegen rendelkezést, amely szerint az ajánlott tértivevényes levélben közölt nyilatkozat feladója hátrányosabb helyzetbe kerül az egyszerű ajánlott levél feladójához képest, hiszen a tértivevényes levél elől el lehet bújni, ahhoz nem fűződik kézbesítési vélelem, míg az egyszerű ajánlott levélhez kapcsolódó kézbesítési vélelem automatikusan, pusztán az elküldés tényével beáll. Ez a szabályozás már komoly méltánytalanságok forrása volt a csődtörvény esetében is. Szükséges lenne ezt a diszkriminatív rendelkezést felszámolni, azonos kézbesítési vélelmet fűzve e kétfajta ajánlott levélhez. Ez elősegíti azt, hogy a társasággal kapcsolatos jognyilatkozatok mindig ésszerű időn belül közöltnek minősüljenek, előremozdítva a társasági jog automatizmusainak fokozottabb érvényesülését.

Fontos lenne a társasági kisebbségvédelem erősítése mellett védeni a társaság tagságának az érdekeit az ügyvezetés esetleges visszaéléseivel szemben. A Gt. hatályos szabályozása szerint a társaság legfőbb döntéshozó szervét az ügyvezetés hívja össze, ettől eltérni csak úgy lehet, hogy az összes tag összegyűlik, és egyhangúlag hozzájárulnak a legfőbb szerv ülésének megtartásához, illetve ha a létesítő okirat ettől eltérően nem rendelkezik.

Ez a szabály különösen a korlátolt felelősségű társaságok esetében okozhat problémát, mivel a közkereseti társaság és a betéti társaság esetén a tagság és az ügyvezetés - figyelemmel ezen társaságok személyegyesítő jellegére - fő szabály szerint ugyanazon személyekből áll, míg a részvénytársaság személytelen jellege a társaság természeténél fogva a menedzsment dominanciáját vonja magával.

A jelenleg hatályos szabályozás szerint az ügyvezetés és a tagok konfliktusa esetén a tagság kiszolgáltatott helyzetben van a korlátolt felelősségű társaságokban, ugyanis szabályos taggyűlést vagy az ügyvezető összehívása, vagy az összes tag együttes jelenléte és hozzájárulása mellett lehet tartani. Ugyan a legalább 5 százaléknyi szavazattal rendelkező tagság a jelenleg hatályos szabályozás mellett is kérheti az ügyvezetéstől a legfőbb szerv összehívását, és amennyiben ezt az ügyvezetés megtagadja, úgy a legfőbb szerv összehívását a bíróságtól is lehet kérni, azonban ez nehézkes, időigényes megoldás, ami a legfőbb szerv intézkedéseinek késedelmes megtételét, ezáltal a társaság és tagjai érdekeinek a sérelmét vonhatja magával.

Ennek korrigálására lehetőséget nyújtana egy olyan módosítás, amely a megfelelő arányú szavazattal rendelkező tagság részére lehetővé teszi a legfőbb szerv saját hatáskörben történő összehívását az ügyvezetés kiiktatásával és a leterhelt bíróságok igénybevételének mellőzésével. Eszerint ha a legfőbb szerv összehívását a szavazatok meghatározott százalékával rendelkező tag vagy tagok indítványozzák, és a legfőbb szervet az ügyvezetés nem hívja össze határidőre, úgy a legfőbb szerv ülését ez a meghatározott százaléknyi tagság is összehívhatja, és tarthat szabályszerű ülést az együtt nem működő ügyvezetés közreműködése és az egyhangúság követelményének teljesítése nélkül is. Ezzel - a már említettek szerint - elsősorban a korlátolt felelősségű társaságok tagságának a pozícióját erősítheti az ügyvezetéssel szemben, védve a tagi érdekeket, azonban kivételesen más társasági forma tagságának is nyújthat segítséget a tagság részére az érdekei ellen cselekvő ügyvezetéssel szemben.

Szükség lenne a normaszöveg pontosítására néhány helyen a jogkövető magatartás és a megfelelő jogalkalmazás elősegítése érdekében. A törvényjavaslat jogi személyeket szabályozó könyvének általános részéhez fűzött módosításának célja az, hogy a gazdasági társaságokra is kiterjedő hatállyal, a jogi személyekre irányadó alapvető szabályok elfogadása pontosabb, sajnálatos módon "a gyakorlatban tapasztalt visszaéléseket megelőző" szöveggel történjen meg. Így szükséges pontosítani a jogi személy székhelyének törvényi definícióját, törvényben írva elő azt, hogy a jogi személyek székhelyét mindig pontosan be lehessen azonosítani, tehát egy nagyobb épületben, irodaházon belül a jogi személy ne tudjon elbújni, és a bejegyzett irodája mindig pontosan megállapítható helyen legyen a tagság és a jogi személlyel szerződéses kapcsolatban állók érdekében.

Hasonló elvek mentén szükséges a jogi személy döntéshozó szervére vonatkozó módosító javaslat. Szükségesnek látjuk egyértelművé tenni azt, hogy mi minősül a döntéshozó szerv nem szabályszerű összehívásának. Tehát azt, hogy amennyiben nem az erre jogosult hívja össze nem szabályszerű meghívó alapján, nem a megfelelően meghatározott napirend szerint és nem a jogi személy székhelyére, vagy a tagok egyhangúlag nem egyeztek bele a szabálytalanul összehívott legfőbb szerv ülésének megtartásába, akkor a döntéshozó szerv ülése nem minősülhet szabályszerűen összehívottnak, ahhoz joghatás nem fűződhet.

További pontosítások is szükségesek, amelyek az esetleges értelmezésbeli nehézségeket küszöbölnék ki, világossá téve a törvényszöveget. Ilyen például, hogy ne csak a társasági szerződéssel alapított társaságok, tehát a közkereseti társaság, betéti társaság és a több tagból álló korlátolt felelősségű társaság létesítő okiratára vonatkozzon az a tilalom, hogy valamely tagot nem zárhat ki teljesen a veszteség viseléséből vagy a nyereségből való részesedésből. Javasoljuk ezt kiterjeszteni a részvénytársaság vonatkozásában is oly módon, hogy az erre vonatkozó részben a "társasági szerződés" szöveg helyett "létesítő okirat" szöveg szerepeljen.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat nagyon komoly és alapos szakmai munka. A benne foglaltakkal alapvetően egyetértünk, azonban vannak olyan pontjai, amelyeket módosító indítványokkal pontosítani kívánunk, ezek elfogadása mellett a törvényjavaslatot támogatjuk.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Megadom a szót Kalmár Ferenc Andrásnak, a KDNP képviselőjének. Képviselő úr!

KALMÁR FERENC ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Ptk. Harmadik könyvéhez, a jogi személyhez kívánok hozzászólni.

Az új polgári törvénykönyv az első, demokratikus körülmények között megalkotott, a magánjogi jogviszonyok jelenleginél is logikusabb és áttekinthetőbb szerkezetű kódexe, amelynek megalkotásánál alapvető cél volt a magánjogi jogviszonyok jelenleginél is szélesebb spektrumának felölése.

(9.30)

A jogi személyekre vonatkozó szabályozás tekintetében alapvető változtatás vált indokolttá, éspedig bővíteni, tartalmasabbá tenni a valamennyi jogi személyre vonatkozó általános rendelkezéseket. Az új Ptk. célja, hogy általánossá tegye a jogi személy keletkezésének azt a rendszerét, amely szerint a jogi személy jogképességét nyilvántartásba vétellel szerzi meg. A törvénykönyv tartalmazza a nyilvántartás legfontosabb alapelveit. Ezek: a közhitelesség, illetve a nyilvánosság elve.

Jelentősége van annak is, hogy az új Ptk. megfogalmazza a jogi személy általános kritériumait, amelyek egységes szempontokat adnak a jogiszemély-típus kialakításához, illetve az egyes jogiszemély-típusokra vonatkozó szabályok megalkotásához. A jogi személy kritériumaiként olyan követelményeket ír elő, amelyek a jogi személynek önálló megjelenést tesznek lehetővé a vagyoni forgalomban. Ezt a célt szolgálja az önálló név, székhely, vagyon, szervezet és helytállási kötelezettség követelménye. Az önálló helytállási kötelezettség szorosan összefügg azzal, hogy a jogi személy saját maga rendelkezik vagyonával. Ez a vagyon adja a hátterét annak, ha jogi személy kötelezettséget kell vállaljon az őt terhelő tartozásokért. Az önálló helytállási kötelezettség azt is jelenti, hogy a tagok, alapítók általában nem kötelesek helytállni a jogi személy tartozásaiért.

Az új Ptk. foglalkozik a jogi személyek általános szabályainak hatókörével is. Három irányban határozza meg ezen általános szabályok alkalmazási lehetőségét. Egyrészt a jelen törvényben szabályozott jogiszemély-típusok, másrészt más törvények által rendszeresített jogiszemély-típusok vonatkozásában, harmadrészt pedig olyan szervezetek esetén, amelyeket valamely jogszabály polgári jogi jogalanyisággal ruház fel anélkül, hogy jogi személynek minősítené azokat.

Mindhárom irányban akkor kerülnek alkalmazásra a jogi személyek általános szabályai, ha a speciális normák nem tartalmaznak eltérő rendelkezéseket. Az új Ptk. a jogi személyek általános szabályai közé olyan általános érvényesülésre alkalmas normákat emelnek be, amelyek a jogi személyek többsége esetén alkalmazásra kerülhetnek. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az általános szabályok minden jogi személynél és minden esetben alkalmazhatóak. Az általános szabályok között kerülnek elhelyezésre olyanok is, amelyek csak bizonyos feltételek mellett kerülnek alkalmazásra, de a feltételek bekövetkezése esetén mindegyik jogiszemély-típusnál azonos tartalommal és azonos módon.

A kódex tartalmazza többi jogiszemély-típus szabályait is. Az általános és különös szabályok egy törvényben jelennek meg, s így együttes alkalmazásuk zökkenőmentessé válik. Az új Ptk. jogi személyekről szóló részébe beépül a társasági jogi szabályozás, mely változtatás feltételezi, hogy a közkereseti és a betéti társaság is jogi személlyé váljon. Ennek a könyvnek a túlnyomó részét a jogi személyekre vonatkozó általános szabályok és az egyesületekre, alapítványokra, valamint a szövetkezetekre irányadó rendelkezések mellett az új Ptk.-ba épülő társasági jogi szabályozás alkotja.

A gazdasági társaságokról szóló, jelenleg hatályos törvénynek csak a státusjogi része kerül bele az új Ptk. jogi személyekről szóló könyvébe. Ez a módosulás azt eredményezi, hogy a közkereseti társaság is jogi személlyé válik, de ez sem a tulajdonosok, sem a cégbíróságok számára nem okoz majd többletfeladatot, mert maga a törvény minősíti át a cégeket. Ami kiemelkedő, hogy a gazdasági társaságok szabályozása közvetlenebb kapcsolatba kerül a jogi személyekre vonatkozó általános szabályokkal, de közelebb kerülnek így a gazdasági társasági jogi szabályok a polgári jog egyéb területéhez is, mint a dologi jog, a kötelmi jog, a házassági vagyonjog szabályaihoz.

Európa több kodifikációja - így a svájci, az olasz és a holland - már régen hasznosítja az integrált szabályozás említett előnyeit. Az új Ptk. a gazdasági társaságok általános szabályai között a gazdasági társasági formákat csak felsorolja, mely felsorolás a gazdasági társaságokat jogalanyiság szempontjából egységesen kezeli, valamennyit jogi személynek tekinti.

Tartalmilag a társaságok eddig is megfeleltek a jogi személyekkel szemben támasztott követelményeknek, saját nevük alatt szerezhettek jogokat és kötelezettségeket. Kötelezettségeikért saját vagyonukkal álltak helyt. Tagjaik személyeinek a gazdasági társaságok közül itt volt a legnagyobb jelentősége, viszont a társaság, szervezet mégsem kötődött a tagok személyéhez. A tagok változása esetén is megőrizte a társaság saját elkülönült jogalanyiságát. E jellemzők mellett a jogi személyiség megtagadása a társaság személyegyesítő jellegét hangsúlyozta valódi tartalom nélkül.

Az új Ptk. a jogi személyekre vonatkozó általános szabályok mellett a jelenleginél részletesebben szabályozza az alapítványt, és számos újítást is bevezet. A korábbi szabályozásokkal ellentétben alapítvány nemcsak tartós közérdekű célra, hanem bármely célra, tehát magáncélra is létesíthető. A jelenlegi szabályozástól eltérően az alapítványnak a céljait közvetlenül kell megvalósítania. Ebből következik, hogy tiltott további alapítvány létesítése vagy vagyon juttatása egy másik alapítványnak.

Végezetül az általam elhangzottak alapján is levonható az a következtetés, hogy az új polgári törvénykönyv egy körültekintően előkészített, magas szintű szakmaiságon alapuló anyag, amelyet a közérthetőség, az évtizedek gyakorlati tapasztalatai és az új kihívásokhoz való alkalmazkodás alapgondolata hatja át.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót kettőperces időkeretben Kepli Lajosnak, a Jobbik képviselőjének.

KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. A Kalmár képviselő úr által elmondottakra szeretnék csak röviden reagálni és egyben kifejezni, hogy mi is a jogi személyek szabályozásával kapcsolatos legnagyobb problémája a Jobbik frakciójának. Ez pedig az, hogy a jogszabály a felek egymás közötti viszonyában, de szervezeti és működési kérdésekben is eltérést enged a törvényekben foglaltakhoz képest, magyarul: a diszpozitivitást teszi alapesetté, ahol ezt a törvény nem tiltja.

Tehát pontosan megfordul az, ami eddig volt, és ez egy olyan fokú szabadságot ad a jogi személyek megalapítóinak, ami a mi véleményünk szerint visszaélésekre adhat okot, és nem erősíti meg a hitelezővédelmi szabályokat sem. Az elmúlt időszakban, különösen a válság óta pont egy ezzel ellentétes folyamatot látunk Európában: szigorodnak a társaságalapítási szabályok. Itt ezzel szemben jókora könnyítést találunk a jogszabályban, ami véleményünk szerint nem megengedhető.

Majd ezért egy módosító javaslatban ezen változtatni szeretnénk, és továbbra is azt tartjuk célravezetőnek, ha alapesetként a törvény szabályozza azt, hogy miben lehet eltérni a törvényben foglaltaktól, és nem pedig a "mindent szabad, ami nem tilos" elve kerülne bele ebbe a szabályba.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót 20 perces időkeretben Gaudi-Nagy Tamásnak, a Jobbik képviselőjének.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. A polgári törvénykönyv vitájában már a vezérszónoki szakaszban elmondtuk általános értékelésünket, tehát sok tekintetben vissza fognak köszönni gondolatok, de mivel most a három könyv vitája zajlik - jelesül a jogi személyek, a dologi rész, a kötelmi rész, illetve emellett a zárórésznek, tehát négy résznek a vitája -, így mindegyikkel kapcsolatban szeretnék fontos gondolatokat, a mi álláspontunkat tartalmazó szempontokat megjeleníteni, utána meg majd képviselőtársaim - ahogy Kepli Lajos is megtette már - fogják az egyes további szempontjainkat kiemelni.

Továbbra is fenntartom azt, hogy valóban mérföldkő a magyar polgári jog történetében ez a kódex, és ebben valóban elévülhetetlen érdemeik vannak azoknak a szakértőknek, akik hosszú éves munkával, igen nagy hányattatások után, de végül is ezt a munkát letették az asztalra.

(09.40)

A Harmadik részben, a jogi személyek részében több újítás is megjelenik, illetve több tekintetben újraértékelést végeztek el. Most már 22 évvel az úgynevezett rendszerváltás után, amely persze, mint tudjuk, nem volt valójában rendszerváltás, hanem új eszközökkel történt egyfajta újraelosztás, amelyből nagyon sokan vesztesként kerültek ki, ezért fokozottan kell figyelnünk arra, hogy az új kódex megalkotásakor meg tudjuk védeni azokat a rétegeket, azokat a szerződő alanyokat, azokat a személyi köröket, akik valamilyen módon kiszolgáltatottjaivá váltak az elmúlt évtizedek eseményeinek, gazdasági, politikai, jogi eseményeinek. Tehát mi ezt a szempontot szeretnénk érvényesíteni mindegyik könyvön keresztül.

Amikor megvizsgáltuk a javaslatot, mindjárt felvetendő vitapont az lehet, és most is az részünkről, hogy valójában a társasági jogi rész beemelése helyes volt-e a polgári törvénykönyvbe vagy nem. Ez a vita tulajdonképpen már inkább akadémikusnak tekinthető, hiszen itt van előttünk a javaslat, amely tartalmazza ezt a részt. Tehát amellett, hogy elmondjuk azt, hogy meglehetősen furcsa és nem szerencsés, hogy már a negyedik újrafogalmazása és újrakodifikálása zajlik a társasági jognak 1988 óta, ami azért soknak mondható, és egyáltalán nem a jogbiztonság, kiszámíthatóság megerősítését célozza, azonban minden olyan szabályozásnak természetesen partnerei vagyunk, amely előremutató és jogbiztonságot védő, illetve tisztességes gazdálkodást, tisztességes profitszerző tevékenységet biztosít, és kizárja vagy korlátozza azokat a törekvéseket, amelyek a társasági jog területén elsősorban visszaélésekkel és csalárd ügyletekkel kívánnak előnyöket szerezni. A társasági jogi rész beemelése önmagában amellett, hogy álláspontunk szerint nem volt a legjobb megoldás, a mostani kivitelezett formájában azonban több olyan rendelkezést tartalmaz, amely előremutatónak mondható.

Azonban ahogy azt Kepli Lajos képviselőtársam is elmondta, az egyik legkomolyabb problémánk az, hogy a diszpozitivitás elvét ide is fő szabállyá emeli. Ez pedig - ahogy ezt már szemléltette a képviselőtársam - rendkívül hátrányos következményekkel járhat, hiszen ugyan a felek autonómiáját megnöveli a társaságok alapítása, működtetése területén, azonban az eltérések széles köre olyan kiskapukat nyithat a rendszerben, amelyek megítélésünk szerint újból erősíthetnek olyan tendenciákat, amelyek nemkívánatosak és amelyeket tulajdonképpen mindenki ismer, mindenki találkozott már olyan jellegű társaságokkal, amelyek arra épülnek vagy a tevékenységük jelentős részét abban teljesítik ki, hogy olyan törvényi hézagokból táplálkoznak, amelyek utána a szerződő fél oldalán negatívan csapódnak le, és ennek utána a következményeit pedig ritkán látjuk. Tehát mi azt szeretnénk, ha átgondolná az előterjesztő, hogy változzon meg ez a rendelkezés.

Igazából a kritikai szempontjaink hangsúlyozása mellett azonban mindenképpen örülni kell annak, hogy a jogi személyiséget valóban most már hosszú évek, évtizedek hiátusa után és értelmetlen különállása után megadja a javaslat a közkereseti társaságoknak és betéti társaságoknak. Meggyőződésünk egyébként az, hogy olyan szabályozási környezetet kellene teremteni, amelyben ezek a társasági formák sokkal előnyösebb helyzetbe kerülnek, és sokkal inkább arra bátorítjuk a vállalkozásokat, hogy ilyen keretek között működjenek, hiszen ez ad igazából egy tisztességes fedezetet mindenfajta gazdasági vállalkozási tevékenységnek, hiszen aki vállalja azt, hogy személyében korlátlan vagyoni felelősséget vállal a társaság tartozásaiért, az tekinthető álláspontom szerint egy olyan üzletfélnek, akivel érdemes és lehet hosszú távon jó együttműködést kialakítani. Sajnálatos módon a korlátolt felelősségű társaságok és a részvénytársaságok rendszere Magyarországon szintén abba az irányba fordult, hogy jelentős mértékben ezzel való visszaélést valósítanak meg a gazdálkodó szervezetek, tehát így keletkeznek azok a hihetetlen mértékű tartozások, körbetartozások, lánctartozások, amelyek aztán számos vállalkozás tönkremenésével járnak. Ez üdvözlendő, ugyanakkor mindenképpen erősítendő a korlátolt felelősségű társaságokkal szembeni törvényi környezet erősítése, azaz magyarul: nem kellene engedni, hogy ez a korlátolt felelősség a gyakorlatban lényegében kizárt felelősséggé alakuljon.

Éppen ezért üdvözöljük egyébként azt, hogy a társaságalapításnak az a könnyed rendszere, amely az elmúlt években kialakult 500 ezer forintos törzstőkével, az most visszamegy, visszaemelkedik 3 millió forintra, de az igazi megoldás az lenne, ha valamilyen módon a vagyonfedezet egy része rendelkezésre állna a társaság működése alatt a hitelezők számára, és nem eredményezné azt, hogy a formálisan betett törzstőke után a társaság működésében felhasználásra kerülve már kiürült társasággal szembesülnek a hitelezők.

Több olyan javaslatot fogalmaztunk meg egyébként, és ezt majd a részletes vitában ismertetjük, most inkább gondolatjelesen vetném fel, amelyek azt az arculatát erősítik ennek a javaslatnak, hogy a hitelezők védelme erősödjön. Például kifejezetten szeretnénk, ha a társaságok létesítő okirataiba bekerülne az a rendelkezés, hogy nyilvános részvénytársaság kivételével a gazdasági társaság külföldi vállalkozás jogi személy tagjának közvetlen vagy közvetett személy tulajdonosát, természetes személy tulajdonosát meg kell nevezni. Ez kifejezetten azt szolgálja, hogy ne lehessen off-shore társaságok rendszerébe ágyazva elrejteni egy vállalkozás valódi felelősét, valódi háttérszervezőjét. Ugyanis ez a továbbra is névtelenül maradás a jövőre szólóan a hazai adófizetés előli elmenekülés egyik kiskapuja, és már évtizedek óta ezt üzemszerűen, sportszerűen űzik nagyon sokan, akik egyrészt a pénzüket kimenekítik az országból, ugyanakkor a megtermelt profitot sem itt használják fel. Tehát a jövedelemkivonás elleni harc, főleg az adózatlan jövedelemkivonás elleni harc közérdek, ezért lenne fontos ezt a módosítást megtenni.

Szeretnénk, ha erősödnének azok a szankciók, amelyek arra irányulnának, hogy azok a személyek, akik társaságok úgynevezett fantomizálásában vesznek részt, sokkal hosszabb ideig kerüljenek kizárásra a gazdasági életből, éppen ezért az erre irányadó kereteket, időkereteket mi határozottan megnövelnénk, tehát három év helyett öt év alapesetben, illetve öt év helyett tíz évig igenis ne folytathasson gazdasági vállalkozási tevékenységet az, aki ilyen tevékenységekben, tehát ilyen fantomizálási akciókban részt vett.

Ugyanígy teremtsük meg a felelősségét annak, hogy aki 12 hónapon belül legfőbb döntéshozó szerv tagja vagy vezető tisztségviselője volt olyan társaságnak, amely ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére, tehát fantomizálásban jelent meg, ott is szigorúbbá tesszük a felelősséget, és nemcsak a vezető tisztségviselő számára szeretnénk, ha megnyílna a jogkövetkezmény-rendszer, hanem az is, aki a legfőbb döntéshozatali szervben részt vett azokban a döntésekben, amelyek azt a helyzetet teremtették, hogy a társaság el tudott menekülni a hitelezői elől. Tehát itt arra szeretnék rámutatni, hogy ne tegyük csak és kizárólag a vezető tisztségviselőt felelőssé, hiszen leginkább ilyenkor a stratégiai döntéseket nem ő hozza általában, hanem a tulajdonosi kör. Aztán fontos lenne a saját tőkéből történő kifizetések esetében korlátot állítani azzal szemben, hogy ez a kifizetés csak és kizárólag akkor történhessen meg, ha a lejárt tartozások kiegyenlítésére sor került.

(9.50)

Ez megint csak egy olyan rendelkezés, amely hiányzik a javaslatból, és úgy gondoljuk, hogy védené a hitelezőket.

Ugyanez lenne igaz a javaslatunk vagy az elképzelésünk szerint az osztalékelőleg kifizetésére, tehát kifejezetten kizárttá válna az osztalékelőleg kifizetése akkor, ha a társaságnak a határozat meghozatalakor kiegyenlítetlen lejárt tartozása van.

Úgy gondoljuk, arra is oda kellene figyelni, hogy a tőkeemelésben részt vevő tagok számára megnyíló határidők ne olyan rövidek legyenek, mint amit a javaslat tartalmaz. 15 napot tartalmaz, ez nagyon sokszor olyan kiszorító eszközként működik, amellyel adott esetben külföldi tulajdonosok vagy többségi tulajdonosok - de sok esetben külföldi tulajdonosok - rendszeresen élnek. Ha ilyenkor nem biztosítunk legalább 30 napot a tulajdonostársnak arra, hogy a tőkeemelésben részt vehessen, akkor egyszerűen a kedvezőbb pénzügyi helyzetben lévő tulajdonos tag pillanatok alatt át tudja venni a hatalmat a társaságban, és ez ellenkezik a felek egymás mellé rendeltségének elvével.

Szintén ennek szellemében szeretnénk, ha a zártkörűen működő részvénytársaság szétválására csak és kizárólag akkor kerülne sor, ha a lejárt tartozásait megfizette.

A társasági jog területén összességében - az előremutató rendelkezések mellett - úgy gondoljuk, hogy ezek azok a szempontok, amiket érvényesíteni kellene, és ennek érdekében majd még részletesen is előadjuk álláspontunkat.

Fontos megjegyezni, hogy nagy áttörés viszont a javaslatban a civil szervezetek tekintetében az ügyészségi törvényességi felügyelet megszüntetése. Ez nagyon sok visszaélésre és nagyon sok olyan helyzetre adott alapot, amikor az ügyészség lényegében indokolatlanul túlzottan, még a régi időkből származó jogosítványokból élve beleavatkozott a civil szervezetek autonómiájába, és sok esetben indokolatlan feloszlatások, indokolatlan zavarkeltés vagy zaklatás formájában jelentek meg ezek az ügyészségi törvényességi ellenőrzések. Nagyon örülünk, hogy ez most bírósági kontrollba került. Nyilván a bíróságoktól is azt várjuk, hogy sokkal mértéktartóbban és sokkal visszafogottabban éljenek ezekkel a lehetőségekkel.

Áttérve a dologi jogi részre, néhány fontos elemre rá szeretném irányítani a figyelmet, ami a javaslatban számunkra szimpatikus és elfogadható, illetve néhány olyan elemre megint csak, amit szeretnénk, ha a javaslat előterjesztője figyelembe venne.

Úgy gondoljuk, hogy nagyon nagy áttörés a javaslatban az, hogy az elbirtoklási idő vonatkozásában az ingatlanok esetében fennálló 15 év helyett az olyan ingatlanoknál, amikor a tulajdonjog azért nem került ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre, mert az adásvételi szerződés valami oknál fogva érvénytelen volt, de a jóhiszemű vevő beköltözött, életvitelszerűen használta az ingatlant, megadja neki a lehetőséget a javaslat most arra, hogy öt év elteltével elbirtoklás címén megszerezhesse a tulajdont. Ez mindenképpen jó dolog, hiszen a napi gyakorlatban számos olyan esetet ismerünk, ahol adott esetben ilyen joghátrányba került emberek egy életre szólóan elvesztik ezt a lehetőséget. 15 éves elbirtoklási időt kívánt meg korábban a törvény, ami elfogadhatatlan helyzet volt.

Érdekes megoldása a javaslatnak, hogy a felelős őrzés rendszere megszűnik. Itt a megbízás nélküli ügyvitel kötelmi szabályait rendeli alkalmazni, ami, úgy gondoljuk, hogy egy előremutató megoldás, bár egy régi intézmény szűnik meg, tehát itt a gyakorlatnak lesz majd nagy feladata, hogy ne engedje, hogy ezt az egyébként szükséges és ésszerű jogintézményt háttérbe szorítsuk.

Ezzel kapcsolatban fel kell vetni mindjárt, ha már ingatlankérdésnél voltunk, az ingatlan-nyilvántartás kérdését - amelynek a rendszerét tulajdonképpen nem változtatja meg a javaslat, csak beemeli, tartalmazza az ingatlan-nyilvántartás szabályait -, hogy vajon a bírósági felügyelet, a bírósági törvényességi felügyelet és hatáskör nem lenne-e szerencsésebb. Itt nagy vita folyt, és hosszú évek munkája során végül is oda jutottak az előterjesztők, hogy nem tettek erre javaslatot, azonban mi úgy gondoljuk, hogy összességében a földhivatali rendszer jelenlegi állapotából az vezethető le, hogy a bírósági kontroll mindenképpen szerencsésebb és fontosabb lenne.

Nagyon érdekes megoldás, hogy a dologi jogi részbe belekerültek a zálogjogi szabályok az eddigi kötelmi rész helyett. Ebben a körben már át is ugrok a kötelmi részre, amelynek az egyik legnagyobb erénye az, hogy az úgynevezett fiduciárius biztosítékokat, kikötést megszünteti. Ez egy nagyon-nagyon komoly lépés, hiszen gyakorlatilag a magánszféra eladósodásának az egyik legkomolyabb eszköze volt ez, ami tulajdonképpen arról szólt, hogy pénzkövetelés biztosítása céljából tulajdonjog, más jog vagy követelés átruházására, vételi jog alapítására nyílt lehetőség. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a hiteligénnyel fellépő és lakást vásárolni kívánó személyek esetében a saját lakásuk volt a fedezete annak, hogy hitelhez jussanak, viszont amennyiben nem tudták az adósságukat fizetni, elvesztették lakásukat. Ez rengeteg visszaélésre és rengeteg adósi zsákutcába kerülésre nyitott alkalmat. Nagyon fontos, hogy ez kimaradt a rendszerből.

Figyelemre méltó megoldás az érvénytelenségi szabályok újragondolása. Ezek előremutató szabályok összességében. Ugyanígy a szavatossági szabályok között a határidők megnövekedése, tehát a garanciális szabályok erősödése - ahogy azt már a vezérszónoki körben elmondtuk - mindenképpen szintén előremutató, illetve a termékszavatosság intézményének létrehozása is ebbe a körbe sorolható.

Viszont fontos mindenképpen kitérni arra, hogy mik azok az elemek, amelyeket úgy gondolunk, hogy a kötelmi részben javítani kellene. Úgy gondoljuk, hogy több esetben már bebizonyosodott, hogy közvagyont érintően meg kellene nyitni az érvénytelenségi perindítás lehetőségét mindenki számára. Láthattuk az utóbbi évtizedek vagyonrablásainál, állami vagyont érintő visszaéléseknél, hogy sok esetben sem akár az ügyészség, sem pedig a jogi érdekelt állami vagyont kezelő szerv nem indított eljárásokat az érvénytelenség megállapítására, és voltak olyan aktív kezdeményező civil szervezetek vagy magánszemélyek, akik ezt kezdeményezték, viszont a bíróság rendszeresen azzal a hivatkozással utasította el a keresetüket, hogy a jogi érdekeltségük nem került bizonyításra. Úgy gondoljuk, hogy ezt most ezzel a törvényi megoldással ki kell szűrni, magyarul a megfosztás lehetőségét ki kell zárni, magyarul a közvagyont érintő szerződés esetén igenis mindenki, minden magyar állampolgár jogosult lehessen arra, hogy ezeket az eljárásokat megindítsa.

Úgy gondolom, hogy a vállalkozások esetében nagyon fontos biztosítani azt a lehetőséget, hogy a késedelmi kamatok szabályozása térjen vissza arra a rendszerre, ami korábban volt. A vállalkozások esetében jelenleg a "jegybanki alapkamat plusz nyolc százalék" szabály alkalmazandó, azonban megítélésünk szerint "a pénzpiaci kamat kétszeresének" fordulata sokkal megfelelőbben szolgálná a gazdasági szektor működését.

Tekintettel arra, hogy az időm most lejárt, így a későbbiekben fogom még a többi résszel kapcsolatos álláspontomat kifejteni.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Simon Gábor, az MSZP képviselője. Öné a szó, képviselő úr.

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A javaslat nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az Európai Unió jogával kapcsolatban a fogyasztóvédelem körében született irányelvekre is figyelemmel legyen, azonban azt a problémát kell megoldani, hogy ezek az irányelvek sok esetben nem igazán a magánjog eszköztárával, fogalomkészletével dolgoznak, hiszen sok esetben széttagoltak.

(10.00)

Az előttünk lévő Ptk. ezeknek az irányelveknek a szabályozási lényegét építette be oly módon, hogy az egyes irányelvek részletes részletszabályait nem építette be a javaslatba, hanem azt külön törvények fogják szabályozni a jogrendszerben.

A törvényjavaslat - változtatva a hatályos Ptk.-ban alkalmazott megoldáson - a szerződések általános szabályai mellett tartalmazza a kötelmek közös szabályait is, így kodifikálva a bíróságok által alkalmazott gyakorlatot.

A Ptk.-tól eltérően a fogyasztó fogalmát a javaslat csak a természetes személyekre szűkíti le. Ez a megoldás összhangban áll - megjegyzem - egyrészt az Európai Unió irányelveivel, mivel valamennyi fogyasztóval kapcsolatos irányelv a természetes személyt tekinti fogyasztónak, egy kivételével, ez az utazási irányelv; egyébként mindenhol a természetes személy minősül csak fogyasztónak, ellentétben a fogyasztóvédelmi törvényben foglaltakkal.

Ez a javaslat eltér a fogyasztóvédelmi törvény fogyasztószabályozásától, viszont csak annyiban, hogy a fogyasztóvédelmi törvény is a fogyasztónak fő szabályként a természetes személyt tekinti, csak a békéltető testületekre vonatkozó szabályok körében tekint nem természetes személyeket is fogyasztónak a törvényben felsoroltak szerint.

A Ptk.-ban egyébként nincs fogyasztóvédelemmel foglalkozó önálló fejezet. Az új Ptk.-ban a fogyasztóvédelmi szakaszokat a Hatodik könyv tartalmazza. Éppen ez a fogyasztó védelmének a lényege, hogy minden egyes esetben, ahol valamilyen eltérés szükséges, ott azt a kis módosítást a törvény végrehajtja, ott megemlékezik a fogyasztókról. Ez szükségszerűen széttagolttá teszi a fogyasztókra vonatkozó szabályozás bemutatását.

A javaslat a szerződésekre vonatkozó közös szabályokat több helyen tartalmilag is megújítja, ezek közül a fogyasztókat közvetlenül érintők az alábbiak.

Tartalmilag fenntartva a hatályos szabályokat külön fejezetben foglalja össze a kereskedelmi gyakorlatban fogyasztók és vállalkozások, valamint a vállalkozások egymás közti szerződéseiben is egyre jelentősebbé váló általános szerződési feltételek szabályait. Meghatározza az általános szerződési feltételek mibenlétét, alkalmazásuk joghatásait, valamint szerződési tartalommá válásuk feltételeit. A hatályos rendelkezésekkel megegyezően ezek az általános szerződési feltételek csak akkor válnak konkrét szerződés részévé, ha azok megismerését az alkalmazójuk lehetővé tette és a másik fél - kifejezetten vagy ráutaló magatartással - elfogadta. A fogyasztóval szemben a vállalkozást meghatározott többletkövetelésre jogosító szerződési feltétel csak akkor válik a szerződés tartalmává, ha azt a fogyasztó - az erre vonatkozó tájékoztatást követően - kifejezetten elfogadta. Megmarad a hatályos Ptk. azon szabálya, amely szerint az egyedileg megtárgyalt szerződési feltételek elsőbbséget élveznek az általános szerződési feltételekkel szemben.

Továbbá a javaslat semmisnek nyilvánítja a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződés olyan kikötését, amely a fogyasztó jogait megállapító jogszabályi rendelkezésektől a fogyasztó hátrányára eltér. Ugyancsak semmis az a jognyilatkozat is, amellyel a fogyasztó jogszabályban meghatározott jogairól lemond.

A törvénykönyvbe építi a tisztességtelen általános szerződési feltételekkel kapcsolatos, jelenleg kormányrendeletben szabályozott úgynevezett fekete- és szürkelistát. A tisztességtelen általános szerződési feltételekkel kapcsolatos közérdekű kereset szabályozásánál a javaslat tartalmazza a keresetindításra jogosult szervezetek kiegészített és pontosított listáját.

Továbbá a hibás teljesítés általános szabályai között kimondja a javaslat, hogy a fogyasztó és a vállalkozás közti szerződésben semmis az a kikötés, amely a kellékszavatosságra és a jogszavatosságra vonatkozó szabályoktól a fogyasztó hátrányára tér el. Ugyancsak a fogyasztó érdekeinek a védelmét szolgálja az a rendelkezés, amely szerint a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződés esetén ellenkező bizonyításig vélelmezni kell, hogy a teljesítést követő hat hónapon belül felismert hiba már a teljesítés időpontjában megvolt.

A kellékszavatosságra vonatkozó szabályok esetében a javaslat megtartja a hatályos szabályozás rendszerét. A jogosult a törvényi rendelkezések keretei között szabadon választhatja meg az igényelt szavatossági jogot, és a másik jogra való áttérés szabályai is megegyeznek a hatályossal.

Új alapokra helyezi a kellékszavatossági igényérvényesítési határidők rendszerét, kiiktatva a szabályozásból a feleslegesen szigorú jogvesztő határidőket. A jogosult a hibát késedelem nélkül köteles közölni a kötelezettel. A fogyasztó és a vállalkozás közti szerződés esetében a felfedezéstől számított két hónapon belül közölt hibát késedelem nélkül közöltnek kell tekinteni. A kellékszavatossági igény a teljesítés időpontjától számított egy év alatt évül el.

Megszünteti a kellékszavatosság és a jótállás hatályos szabályai közötti indokolatlan különbségeket. A jótállás a felek megállapodása alapján jön létre, önként vállalt többletkötelezettség, kivéve abban az esetben, ha jogszabály ír elő ilyen kötelezettséget.

Bevezeti a szerződés relatív szerkezetét áttörő termékszavatosság intézményét, amely a fogyasztó számára egyes szavatossági jogoknak a gyártóval szembeni közvetlen érvényesítését teszi lehetővé a termék hibája esetén. A termékszavatosság a gyártót a termék forgalomba hozatalától számított két évig terheli.

Továbbá a kellékszavatosság és a termékszavatosság egymás mellett létező polgári jogi igény, amely esetében a fogyasztó maga döntheti el, hogy egy adott hiba miatti igényét milyen igényként kivel szemben érvényesíti.

A Ptk. szerződésekre vonatkozó szabályozása diszpozitív jellegű, azaz a felek ettől eltérően is megállapodhatnak.

Eltérés még a hatályos Ptk.-val szemben az is, hogy a hatályos Ptk. szabályozza a fogyasztói szerződés fogalmát, a javaslatból pedig eltűnik ez a fogalom. Ennek az az indoka, hogy a hatályos Ptk. a fogyasztói szerződést két módon szabályozza. Egyrészt fogyasztói szerződés a fogyasztó, illetve a gazdasági, szakmai tevékenysége körében szerződést kötő közötti szerződés, valamint a jótállás és kellékszavatosság körében fogyasztói szerződés mindazon tárgy, az ingó dolog. A Ptk. javaslata nem ezt a metódust követi, hanem mindenhol, ahol a mai értelemben véve fogyasztói szerződésről beszélnénk, ott a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződésről beszél. Ebből az következik, hogy minden szerződést fogyasztói szerződésnek tekint, amely fogyasztó és vállalkozás között jön létre, függetlenül attól, hogy milyen típusú, illetve tárgyú a szerződés.

Vannak speciális rendelkezései is a javaslatnak, amelyek a fogyasztókra vonatkoznak, ezeket tárgykörök szerint lehet csoportosítani. Az egyik a fogyasztói zálogszerződés. Az közismert, hogy a javaslat a zálogszerződést teljesen új módon szabályozza. Az a célja a javaslatnak, hogy a zálogszerződés legyen az a fő biztosítéki szerződés, amelyet alkalmaznak majd a gyakorlatban, és ezért például a Hatodik könyv semmisnek nyilvánítja az egyéb ezzel kapcsolatos szerződéseket, így ez a fiduciárius szerződések tilalmát mondja ki.

A zálogszerződések körében szabályozza a törvény a fogyasztói zálogszerződést, aminek a körében egyrészt meghatározza, hogy melyik zálogszerződés minősül fogyasztói zálogszerződésnek, másrészt pedig két területen is eltérő módon szabályoz, mint az általános zálogszerződési szabályok. Egyrészt a zálogjog létrejötte körében a javaslatnak az a célja, hogy minél egyszerűbb legyen zálogszerződést kötni. Ennek körében két lényegi eleme van a zálogszerződésnek: meg kell határozni a biztosított követelést és a zálogtárgyat. Ezt az általános szabályok szerint, pont azért, hogy a gazdasági életben széles körben alkalmazzák a zálogszerződést, úgy szabályozza a törvény, hogy körülírással is meg lehet határozni. Azonban a fogyasztók védelme érdekében úgy rendelkezik a törvény, hogy fogyasztói zálogszerződés esetén egyértelműen meg kell határozni a zálogtárgyat, illetve összegszerűen meg kell határozni a biztosított követelést is.

A fogyasztói zálogszerződések körében úgy szabályoz a törvény, hogy ott csak nyilvánosan lehet értékesíteni a zálogtárgyat, és nem szerezheti meg a zálogjogosult a zálogtárgy tulajdonjogát.

Az általános szerződési feltételekkel kapcsolatos szerződéskötést a hatályos Ptk.-hoz viszonyítva kicsit szélesebb körben, de annak erényeit megtartva szabályozza a törvény.

A fogyasztók védelme érdekében láthatók a javaslatban olyan rendelkezések, amelyek teljesen kógensek a fogyasztóvédelem céljából. Így például a javaslat újdonságként szabályozza az elektronikus úton történő szerződéskötést, és ennek körében kimondja, hogy a fogyasztó és a vállalkozás között nem lehet eltérni a javaslat szabályaitól az ilyen módon történő szerződéskötés esetében sem. Ugyanígy a hibás teljesítés körében is kimondja a javaslat, hogy nem lehet eltérni a hibás teljesítés körében a fogyasztót védő rendelkezésektől, az ilyen eltérés ugyanis semmis.

Ugyanígy biztosítási szerződés esetén is, ha a szerződő fogyasztó, akkor a törvény szabályaitól csak a szerződő fél, a biztosított és a kedvezményezett javára lehet eltérni, tehát az ő hátrányukra nem. Illetve a szerződés értelmezése körében is található egy általános, fogyasztót védő rendelkezés, mely szerint ha a szerződés bármely feltételének a tartalma nem állapítható meg egyértelműen, abban az esetben mindig a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni.

A javaslatnak van egy újdonsága a megtámadási joggal kapcsolatban. Általában az érvénytelenségre vonatkozó szabályoktól nem térhetnek el a felek, hiszen éppen ez az egész lényege, hogy az mindenkire feltétel nélkül és kibúvást nem engedően kötelező.

(10.10)

Egy kivétel van az új javaslatban. Az egyik érvénytelenségi oknál, a feltűnő értékkülönbség szabályozásánál az új szabályozás megengedi majd a feleknek, hogy a megtámadási jogot, a felek megtámadási jogát ezen érvénytelenségi ok tekintetében kizárják. Tehát akármilyen szerződéstípus esetén felmerülhet a kérdés, hogy egy szerződéses szolgáltatásért mennyi a pontos ellenszolgáltatás, és az adott esetben, az adott gazdasági körülmények között, az adott piaci helyzetben nem mindig határozható meg teljes egyértelműséggel, hogy mi az az arányos ellenérték egy adott szerződéses szolgáltatásért, amit az egyik fél a másiknak azért a szolgáltatásért nyújtani kíván.

Bizonytalanságot szüntethet meg az új jogintézmény akkor, amikor lehetővé teszi a feleknek, hogy ezt a megtámadási jogot kizárják egymás között, tehát azt mondják, hogy ha később esetleg ki is derülne, hogy ezért a szolgáltatásért nem ekkora ellenszolgáltatás járna, mi akkor is így szeretnénk megállapodni, ezt szeretnénk, és utána ezt a megállapodást senki érvénytelenné ne tehesse. Ez a könnyebbség, ez a szabadság az, ami a fogyasztói szerződések körében nem engedhető meg. Így tehát a javaslat kifejezetten kinyilvánítja, hogy a feltűnő értékaránytalanság miatti megtámadási jogot fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben nem lehet kizárni. Tehát a piac egyéb szereplői, a gazdasági élet egyéb szereplői dönthetnek úgy, ahogy szeretnének, de a fogyasztóval kötött szerződés esetében nem lehet ilyen könnyebbséget tenni.

Egyes részterületeken, egyes szerződéses tartalmak érvénytelensége esetében is van különbség a fogyasztói szerződés és más szerződések között, még mindig az érvénytelenségi körben mozogva. A javaslat minden olyan szerződéses kikötést, szerződéses rendelkezést semmisnek nyilvánít, amely a fogyasztó jogait megállapító bármilyen jogszabályi rendelkezéstől a fogyasztó hátrányára eltér. Ez egy kicsit öszvér megoldás, itt a semmisségről van szó, de csak abban az esetben, amikor a fogyasztó hátrányára térhetnek el. Tehát bármennyire is kógens szabályról van szó, a fogyasztó kedvezőbb helyzetbe kerülhet, csak éppen hátrányos helyzetbe, hátrányosabb helyzetbe nem kerülhet. Éppen ezért az ilyen kikötések is semmisnek nyilváníttatnak.

Itt még érdemes megjegyezni, hogy itt minden esetben semmisségről, tehát a feltétel nélkül, külön kérelem nélkül, bárki által határidő nélkül figyelembe veendő érvényes érvénytelenségről van szó, nem pedig a megtámadásról, a viszonylag gyengébb megtámadásról, aminek határideje van és egyéb eljárási feltételei is. Itt tehát ezek mind feltétlenül érvénytelen rendelkezések.

Semmis az a jognyilatkozat is, amellyel a fogyasztó a jogszabályban meghatározott jogáról lemond. Meg lehet kerülni a szerződésben a fogyasztó hátrányára eltérő rendelkezéseket úgy, ha kvázi a fogyasztó önmagától, saját elhatározásából mondana le valamilyen jogáról, kikerülve az esetleges visszaéléseket. Ezt a fogyasztó maga sem teheti meg, mert ha megteszi, akkor az olyan, mintha nem is lenne a szerződésben, az egy semmis rendelkezés.

Az általános szerződési feltételek körében a javaslat megtartja a hagyományos rendelkezéseket, és az a rendelkezés is benne marad, amely szerint az általános szerződési feltétel tisztességtelen voltát önmagában az is megalapítja, ha a rendelkezés nem egyértelműen érthető.

Tisztességtelenségre egyébként a fogyasztó érdekében lehet csak hivatkozni, tehát a fogyasztóval szerződést kötő vállalkozás nem teheti meg azt, hogy egy érvénytelen rendelkezést belefoglal a szerződésbe, egy tisztességtelen rendelkezést, majd utána maga hivatkozik erre, nyilvánvalóan abban az esetben, amikor ezt saját magára előnyösebbnek érzi. Az érvénytelenségre, illetve a tisztességtelenségre csak abban az esetben lehet hivatkozni, ha az a fogyasztó javát szolgálja.

A javaslatnak egy technikai újdonsága az, hogy a szürkelistát és a feketelistát magának a törvénynek a szövegébe is beépíti. Ez volt az a két felsorolás, amely meghatározza, hogy a fogyasztói szerződésekben mely kikötések minősülnek minden külön vizsgálat nélkül tisztességtelennek, és volt egy másik csoport, amelyben az ellenkező bizonyításáig minősültek tisztességtelennek, tehát hacsak a fogyasztóval szerződést kötő másik fél nem tudta bizonyítani, hogy ezek a feltételek nem tisztességtelenek, abban az esetben a vélelem folytán ezeket tisztességtelenként kellett kezelni. Ezt a két listát gyakorlatilag módosítás nélkül beemeli a javaslat a saját szövegébe.

Egy valamivel speciálisabb, partikulárisabb rendelkezés, de talán nem kevésbé fontos, hogy a javaslat semmissé nyilvánítja azt a szerződéses rendelkezést, amellyel a fogyasztó pénztartozásának előtörlesztését megtiltja. A fogyasztó tehát minden esetben előzetesen törlesztheti a saját pénztartozását, nemcsak esedékességi időben, hanem azt megelőzően is. Általános esetben is van lehetőség ennek a lehetőségnek a kizárására, a fogyasztó esetében viszont ilyen lehetőség a továbbiakban nem áll a felek rendelkezésére.

További kiegészítő szabály ebben a körben, hogy a fogyasztóval szerződő másik fél, tehát a vállalkozás kizárólag az idő előtti teljesítéshez közvetlenül kapcsolódó költségeit számíthatja fel, tehát sem előtörlesztési díjat, sem kamatot, sem kártalanítást, sem kötbért, sem bármilyen néven nevezett egyéb pénzösszeget nem követelhet, csak azt, ami esetleg kizárólag ténylegesen és közvetlenül az előtörlesztéssel kapcsolatos. Természetesen a bírói gyakorlat feladata lesz majd eldönteni, hogy mik tartoznak ide, de nyilvánvalóan a jogalkotó kifejezésre juttatja azt a szándékát, hogy ezeket a lehető legszűkebb körben lehessen érvényesíteni.

További részletszabály a szavatossági szabályok közt, ha a fogyasztó és a vállalkozás közti szerződés tárgya használt dolog, akkor az általános szabály ebben az esetben az, hogy a felek két évnél rövidebb szavatossági határidőben állapodhatnak meg.

Fontos rendelkezés a fogyasztói érdekek érvényesítéséhez a közérdekű kereset, amit a fogyasztó és a vállalkozás közti szerződés részévé váló tisztességtelen általános szerződési feltétel esetén lehet megindítani. Tehát nemcsak a fogyasztó indíthatja meg a pert, hanem akár az ügyész, akár miniszter, kormányhivatal vezetője, gazdasági, szakmai kamara vagy érdek-képviseleti szervezet, és az e célra alakított fogyasztói érdek-képviseleti szervezet a saját tagjának a jogvitájával összefüggésben szintén felléphet.

A közérdekű kereseten kívül van még néhány rendelkezés, ahol az általános szabálytól ugyan a javaslat nem tér el, de vélelmet állít fel a fogyasztó javára, tehát a bizonyítási terhet az adott kérdésben átteszi a fogyasztó válláról a vállalkozás oldalára. A szavatossági jogok körében ez két esetben is előfordul. Míg az általános esetben a szavatossági jogokat akkor lehet érvényesíteni, ha a sérelmet szenvedett fél maga bizonyítja, hogy a teljesítés időpontjában már hibás volt a szolgáltatás, a fogyasztó és a vállalkozás közti szerződésben vélelmezni kell, hogy a teljesítést követő hat hónapon belül felismert hiba már a teljesítés időpontjában megvolt. Tehát nem a fogyasztónak kell azt bebizonyítania, hogy nemcsak most, de már a teljesítés időpontjában is hibás volt a szolgáltatás, hanem neki csak azt kell felmutatni, hogy hat hónapon belül meghibásodott a termék.

A kellékszavatossági határidőknek további szabálya, hogy a felismert hibát haladék nélkül, késedelem nélkül közölni kell. A fogyasztó esetében könnyebbség az, hogy a hiba felfedezésétől számított két hónapon belül közölt hibát kellő időben, késedelem nélkül érvényesítettnek kell tekinteni. Tehát megint csak nem a fogyasztónak kell bizonyítani, hogy ezt haladéktalanul közölte, hanem ha két hónapon belül ezt a közlést megteszi, akkor már az igényérvényesítéstől nem eshet el. A vélelmeken kívül még bizonyos határidőket is meghosszabbítanak a fogyasztó javára. Ilyen a zálogtárgy értékesítése esetén a határidő.

Végül még néhány dolgot szeretnék megjegyezni. Még egy utolsó jelentős jogintézmény a termékszavatosság intézményének a bevezetése. Bevezeti a törvény az úgynevezett termékszavatosságot, de ez nem érinti a termékfelelősséget, ami külön törvényben meghatározott kárfelelősséget keletkeztet. Itt a javaslat a fogyasztónak többletjogokat ad.

A szavatossági jogok érvényesítése során a fogyasztó a vele közvetlenül szerződő vállalkozással szemben érvényesíthette eddig a jogait, de a termékszavatosság jogintézménye arra is lehetőséget ad, hogy a gyártóval és a forgalmazóval szemben is felléphessen a fogyasztó, tehát nemcsak saját szerződéses partnerével szemben, hanem meghatározott felek esetén a gyártóval vagy a forgalmazóval szemben is.

A javaslat egészének, tisztelt Ház, az a koncepciója, hogy minden félnek egyenrangúnak és mellérendeltnek kell lenni, és ahol a fogyasztónak ehhez segítség szükséges, ott ezt a segítséget a javaslat megadja neki az alapelvek szintjén és az általános, illetve különös rendelkezések szintjén is.

Éppen ezért, tisztelt Ház, támogattuk a javaslatot a bizottsági vitában, hogy ezen kérdéseknek a középpontba helyezése lehetőséget teremtsen arra, hogy a fogyasztóvédelem terén egy jó, előremutató szabályozás történjen meg. De azt is szeretném önöknek jelezni, hogy módosító indítványokkal úgy véljük, hogy szükséges esetenként még ezeket a javaslatokat is pontosítani. Reméljük, hogy ennek figyelembevételével fog a Ház majdan a Ptk.-ról dönteni.

Mi ennek a résznek és az ehhez kapcsolódó fogyasztóvédelmi fejezetnek a megfogalmazását támogattuk, és vélhetőleg támogatni is fogjuk.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Ügyrendi kérdésben kért szót Papcsák Ferenc, a Fidesz képviselője. Öné a szó, képviselő úr.

DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Arra tennék indítványt a tisztelt elnök úrnak, hogy a módosító indítványokat a képviselőtársaim ne a napirendi pontunk lezárásáig, hanem az ülésnap végéig terjeszthessék elő. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Igen, képviselő úr. A tárgyalás menetét, meg a mai nap lezárását nézve úgy vélem, hogy ennek helyt tudok adni, tehát akkor a módosító indítványok leadásának határideje a mai ülésnap vége. (Dr. Papcsák Ferenc: Köszönjük szépen.)

És most megadom a szót Ertsey Katalinnak, az LMP... (Dr. Schiffer András jelzésére:) Igen. Csak jelzem, hogy a levezető elnök a frakciók sorrendjében kell hogy megadja a szót.

(10.20)

Akkor azt kérem, hogy amint az LMP tisztelt képviselői késznek érzik magukat a felszólalásra, akkor helyezzék be a kártyájukat, és akkor ezt ilyen jelzésnek fogom venni.

Úgyhogy megadom a szót Staudt Gábornak, a Jobbik képviselőjének.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örülünk neki, hogy a Ptk. vitája folytatódni tud, hozzátéve így felvezetésként, hogy majd vélhetően ki fog derülni, hogy a csúszásnak vagy a vita eltolásának mi volt az indoka. Azt tudom feltételezni, hogy némely módosító javaslat készül a kormány részéről, illetve a kormánypárti képviselők részéről, ami természetes is, de várjuk természetesen ezeket a javaslatokat. Az interneten, az Országgyűlés honlapján még nagy számban nem találhatóak meg, de gondolom, hogy a részletes vitában is hosszú vitáknak lehetünk majd tanúi.

Engedjék meg, hogy a Nyolcadik könyvvel kezdjem, ami ugyan az utolsó, de az értelmező rendelkezések az egész Ptk. rendszerére fontos szabályokat és alapelveket is meghatározhatnak, ilyen formában úgy gondolom, annak ellenére, hogy ez a végén szerepel, az elejére kell venni a tárgyalás során.

Amit már több esetben elmondtunk, és nemcsak a mi sérelmünk, hanem jogtechnikailag sem tökéletes megoldás, hogy az uniós jognak való megfelelést, hogy a törvény pontosan mely uniós irányelveknek, rendeleteknek felel meg, beleveszik a Ptk.-ba. Ez azért káros, mert egyrészről nincs erre jogalkotási kötelezettség, viszont ha a jövőben kijön egy új európai uniós jogszabály, akkor ez azzal fog járni, hogy meg kell változtatni a Ptk.-nak nemcsak esetleg az adott jogintézményre vonatkozó, hanem a zárórendelkezések között meglévő szakaszait is. Ez talán túl gyakori módosításokhoz vezethet, hozzátéve, hogy nem is néz ki túl szépen, hogy a kódexünk, a polgári jog kódexének a végén mindenféle európai uniós joganyag felsorolásra kerül, épp elég lenne, ha a kódex tartalmi részeiben ez kifejezésre kerülne.

Aztán ami szintén nagyon fontos, és nem is értem, hogy önök miért ragaszkodnak ehhez ilyen konzekvensen, az a fogyasztó fogalma és abból a kisvállalkozások, vállalkozások kivétele. Önök a fogyasztót csak természetes személyre értik, aminek első hallásra lehet is megfelelő indoka, viszont ha belegondolnak, számtalan olyan kis-, közép- vagy mikrovállalkozás van Magyarországon, amelyek abban az esetben, ha üzleti tevékenységükön kívül álló okból vagy területen vesznek igénybe bizonyos szolgáltatásokat, akkor bizony ugyanúgy fogyasztónak minősülnek. Például a sarki bolt vagy a sarki zöldséges a közüzemi szolgáltatók felé ugyanúgy fogyasztónak minősül, és ugyanúgy meg kellene adni azokat a jogokat, amelyek őt ebben a viszonyrendszerben védik, mint akár egy természetes személynek. Nagyon rossz irány, ha ezt kivesszük. Korábban egyébként a Ptk.-ban úgy szerepelt, hogy mindenki fogyasztónak minősült, aki gazdasági vállalkozási tevékenységén kívül eső indokból vesz igénybe bizonyos szolgáltatást.

Szintén a Nyolcadik könyvben, tehát a zárórendelkezéseknél található meg a hozzátartozó fogalma, amely esetében kiterjeszteni lenne indokolt a megváltozott családi, családi jogi és együttélési viszonyokhoz igazítva az élettársnak az egyenes ágbeli rokonára és testvérére. Lévén, nagyon sokan élnek olyan formában házasság nélkül, de egyébként hosszú kapcsolatban, akár több gyermeket nevelve is, ahol ez a korlátozás adott esetben a Ptk. rendszerét ronthatja le, ha az élettárs egyenes ágbeli rokona és a testvére nem minősül hozzátartozónak a szabályok alapján.

Áttérve a Harmadik könyvre: több helyen tapasztaltuk, és ezeket módosító javaslatokkal meg is próbáltuk orvosolni, reméljük, elfogadásra kerül, hogy nagyon sok helyen, nem is értem, hogy miből adódik, a koncepció a jogszabály és a törvény kifejezést mintha felcserélné. Lévén, hogy a jogszabály keretébe az önkormányzati rendeletek is beletartoznak, a törvény esetében ez nem áll fenn. Sok esetben olyan garanciális szabályok vagy meghatározások válnak értelmezhetetlenné azáltal, hogy jogszabályra és nem törvényre utalnak, mint például jogi személyek tevékenysége, egy jogi személy például milyen tevékenységet folytathat, vagy milyen szabály ruházhat fel jogalanyisággal egy jogi személyiséggel nem bíró egyéb szervet.

Abban az esetben például, ha a jogszabályoknak engedjük meg, hogy ezt megtegye, vagy jogszabályokban kerüljenek ezek a megfogalmazások kifejtésre, akkor odajuthatunk, hogy akár önkormányzati rendeletekben is meg lehet határozni például, hogy ki bír jogalanyisággal. Egyébként a törvényben ez sok helyen visszatér, nemcsak a jogi személyeknél. Tehát nagyon fontos lenne azt tisztázni, hogy azokban az esetekben, ahol a törvény nagyon sok helyen jogszabályt említ, ott törvényre legyen ez kijavítva, hogy önkormányzati rendeletekben ne lehessen olyan tárgyköröket szabályozni, amit egyébként most az Alkotmánybíróság akár az utcán élés tárgykörében is kifogásolt. Többek közt azt, hogy ott, abban az esetben olyan közösségellenes magatartások és az elkobzás esetkörében önkormányzatok tudnak olyan szabályozást, olyan rendeleteket alkotni, amelyek esetében meghatározhatják azokat a közösségellenes magatartásokat, amelyek a jogalkotó és az alaptörvény szándékai szerint nem önkormányzati rendeletben szabályozhatóak. Ugyanez igaz egy elkobzásnál, tehát egy önkormányzati rendeletben a tulajdon mint alkotmányos alapjog elvonása bizony nem valósulhat meg. Úgy érezzük, amit egyébként az Alkotmánybíróság a közelmúltban a hajléktalanok esetében is kimondott, de jogelvként is megállapított, hogy önkormányzati rendeletben bizonyos dolgokat nem lehet szabályozni, azt itt az új Ptk. rendszerében megnyitjuk, véleményem szerint csak kodifikációs hibaként. Nem szeretnénk, ha ez mégis benne maradna.

Fontos lehet ugyanígy a Harmadik könyvnél, hogy olyan esetekben... - és persze könnyű általánosságokban gondolkodni, itt éppen a megszűnt egyesületek vagyonának a felhasználására gondolok, természetesen elsőre abban sem lehet kivetnivalót találni, hogy közhasznú szervezeteknek lehessen ezt a vagyont odaadni, tehát a megszűnt egyesületek vagyonát. Viszont mi van abban az esetben, ha egy egyesület olyan tevékenységet lát el, amelyet esetleg nagyon kevés más szervezet vállal fel, és nincs olyan közhasznú szervezet, amely ezt ellátja? Akkor sérelmes lenne az ő vagyonát vagy megmaradt vagyonát amiatt nem odaadni egy egyébként hasonló tevékenységet végző egyesületnek, mert az éppen nem közhasznú. Ebben az esetben itt a közhasznúsági kitételt kivennénk ebből, ezzel is közelítve, hogy egy egyesület esetén is azok a jogok és azok az elvek vagy az a vagyon, amit ő kezelt, megszűnése után is hasonló célokra szolgáljon. Szerintem a jogbiztonságot és az állampolgárok döntési szabadságát, legyenek azok akár alapítók vagy akár egyéb jogi személyek, megadhatjuk.

A jogi személyeknél - ezt Kepli képviselőtársam egy kétpercesben említette - a diszpozitivitás fő szabállyá tétele, tehát tulajdonképpen annak a megfogalmazása, hogy mindent lehet, ami nem tilos, elég veszélyes lehet, hiszen a társasági jogban tulajdonképpen arról beszélünk, hogy milyen szabályrendszer alapján jöhetnek létre új jogi személyek, és ezt bizony a világon mindenhol szigorúan veszik, és eltérést csak akkor engednek, ha ez külön a törvényben meg van határozva.

(10.30)

Én, akikkel beszéltem jogászokkal, akár társasági jogászokkal, ennek hatásait nem tudták megbecsülni, hogy mi lesz, ha ez a rendszer marad fenn. Természetesen várjuk, hogy a kormány erre módosító javaslatokat is benyújt, annál is inkább, mert mint tudjuk, a kódexet változtatás nélkül terjesztették az Országgyűlés elé, ami egyébként nem probléma, de ezt a jogelvet a társasági jognál a kógenciára kellene cserélni, vagy úgy fogalmazok, hogy a régi kógens szabályokat megtartani.

Azt már Gaudi képviselőtársam mondta, hogy valamilyen módon az off-shore cégek hálózatát és rendszerét fel kellene számolni. Erre jó javaslat lehet, természetesen más javaslatokra is nyitottak vagyunk, hogy egy alapító okiratban fel kelljen tüntetni azokat a közvetlen vagy közvetett tulajdonosokat, természetes személy tulajdonosokat, akik a cég mögött állnak. Természetesen ez a nyilvános részvénytársaság kivételével értendő, akár többes láncon keresztül is, hiszen ezzel tudjuk megteremteni azt, hogy valóban átláthatóak legyenek a tulajdonviszonyok. Sajnos jelen pillanatban távol állunk ettől, és sok esetben kinyomozhatatlan, kibogozhatatlan off-shore rendszereken keresztül tűnik el az állami vagyon jó része.

Ha hinni lehet egyébként a külföldön megjelent kutatásoknak, akkor a teljes államadósság kétszerese vándorolt ki off-shore cégeken keresztül. Tehát egy ilyen megoldás azért is indokolt lenne, mert a magyar nemzeti vagyon ellopása, és legfőképpen az elmúlt 20 évben való elherdálása, de inkább tudatos eltulajdonítása ilyen szabályokkal megnehezíthető lenne. Bár hozzáteszem, hogy a visszaszerzésre is kellene lépéseket tenni, de legalább egy új kódexben a jövőre nézve meg kell gátolni, ha már úgymond tiszta lappal és új kódexszel szeretnénk indulni.

Nem értjük, hogy lehet alapítványi juttatásoknak kedvezményezettje akár a kuratórium tagjának hozzátartozója. Hiszen jelenleg csak közeli hozzátartozóról beszél a törvény, ami azt jelenti, hogy például az élettárs, egy kurátor élettársa nincs kizárva. Véleményünk szerint itt a közeli hozzátartozó helyett a hozzátartozót kellene szerepeltetni. Tehát a tiltásnak szigorúbbnak kellene lenni a szabályozásban, és így meggátolhatnánk olyan eseteket, hogy a kuratórium tagjai, a kurátorok esetleg élettársuk számára bizonyos kedvezményeket nyújtsanak.

A Hatodik könyvben, annak is a 14. § (5) bekezdésében nem igazán érthető számomra az a meghatározás, pusztán így, ebben a formában megfogalmazva, hogy meghatalmazás alapján egy cselekvőképes személyt korlátozottan cselekvőképes személy is képviselhet. Ez tulajdonképpen - és ennek egyébként egy módosítóban az elhagyását is fogjuk javasolni - arra vezethet, hogy olyan jogviszonyokban, amelyekben mondjuk, egy korlátozottan cselekvőképes személynek a saját jognyilatkozatához is, teszem azt, a szülőknek, ha egy kiskorúról beszélünk, a hozzájárulását kellene kérni, abban az esetben ő viszont meghatalmazás alapján teljes jogkörben eljárhat. Ezt egy kicsit tág kapunak érezzük, ami a jogbizonytalanság felé vezet. Tehát ezt a részt úgy, ahogy van, el kellene hagyni.

Egyébként nagyon sok rész és olyan javaslat is van az általunk beterjesztettek között, amelyek lehet, hogy technikaiak, de vagy a magyar nyelv védelmét, vagy a magyar jogdogmatikát erősítik. Így például, amit szerintem kormánypárti képviselőtársaim is támogathatnak nyugodtan, hogy a franchise jogbérleti szerződéseknél ne első helyre kerüljön az idegen nyelvű kifejezés, a franchise, ami egyébként egy francia eredetű szó, nem is úgy ejtik, ahogy mondják, tehát a leírásával már így is gondok lehetnek, hanem a magyar kifejezés szerepeljen első helyen, és utána esetleg zárójelben, hogy az a franchise-ra vonatkozik; ne fordítva legyen. Szerintem a magyar nyelvet és a magyar jogdogmatikát ilyen formában erősíteni szükséges.

Ha viszont fogyasztói szerződésekről volt már szó, nagyon fontos szempont, ami jelenleg a lakáshiteleknél és a devizaalapú hitelezésnél, de azt kell mondjam, sajnos minden banki viszonynál előtérbe kerülhet, az az egyoldalú szerződésmódosítás. Ezt a fogyasztói szerződéseknél kategorikusan meg kellene tiltani, de olyan formában, hogy egyéb jogszabályok se engedhessék meg. Hiszen jelen pillanatban, annak ellenére, hogy mondjuk, magánszemélyek között tiltott, hogy az egyik fél egyoldalúan módosíthassa a szerződést, a másik esetben, bankok esetében, akik egyébként egy erősebb anyagi és jogi háttérrel bírnak, sokkal nagyobb az érdekérvényesítő képességük, sok esetben megengedjük azt, hogy egyoldalúan módosítsanak szerződést. Ráadásul, bár nekik a tisztességtelen egyoldalú szerződés jelen pillanatban is tiltva van, de ezzel az esetek többségében visszaélnek, és bizony ezt tisztességtelenül gyakorolják.

Nem értjük, hogy miért kell a bankoknak, amelyek egyébként is erősebbek, törvényileg többet nyújtani, többet megengedni, több lehetőséget adni, mint akár a természetes személyeknek, akik sokkal gyengébb jogérvényesítő képességgel bírnak. Ezzel tulajdonképpen lehetetlenné tesszük az ő harcukat a pénzügyi szektor ellen. Egyébként hozzátéve, hogy azon a gyakorlaton is valamilyen formában változtatni kellene, ha már a polgári jogról beszélünk, hogy azok a szervek, amelyeknek ellenőrizniük kellene például a pénzügyi szektort, gondolok itt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletére, vagy akár a Gazdasági Versenyhivatalt is idevehetjük, de legfőképpen a fogyasztóvédelmi szerveket, egymáshoz passzolgatják a labdát. Az egyik azt mondja, hogy ez nem fogyasztói kérdés, hanem a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez tartozik, a PSZÁF meg esetleg azt mondja, hogy hát ez bizony fogyasztói kérdés, és oldja meg a hatóság. Tehát pestiesen szólva egy kicsit mindenkinek büdös, ha a bankokhoz vagy pénzügyi óriásokhoz kell hozzányúlni. És ha erre még rápakolunk annyit, hogy a Ptk.-ban is előnyöket adunk nekik, akkor így valóban kilátástalan lesz a természetes személyek helyzete, amivel egyébként a bankok sok esetben visszaélnek.

Bevezetésre javasoljuk a jogalkotással okozott kárt, ami lehet, hogy elsőre megdöbbentőnek tűnik, de sok esetben olyan helyzeteket tapasztalunk, amelyben a jogalkotó nem veszi figyelembe azokat a társadalmi hatásokat, amit a jogalkotásról szóló törvény alapján figyelembe kellene venni, és adott esetben elemzéseket és különböző, a joghatásokat alátámasztó dokumentumokat kellene produkálni. Ezekben az esetekben, ha ez megalapozottan bizonyítható, akkor bizony akár az Országgyűlésen keresztül, vagy akár az Országgyűlés által okozott jogalkotási kárért is felelnie kell a magyar államnak. Természetesen ezt kordában lehet tartani vagy keretek közé lehet szorítani, mondjuk, azokra az esetekre, amikor, teszem azt, a jogalkotási törvény megsértésre kerül. De mindenképpen akár a legfőbb döntéshozó szervnek, legfőbb népképviseleti szervnek, a parlamentnek is felelnie kell azért, hogy az eljárásait betartsa, és felelnie kell azért, ha ezzel másnak kárt okoz.

Gaudi képviselőtársam a fiduciárius hitelbiztosítékoknál, illetve azoknak semmisségénél megemlítette, hogy ez egy jó irány, amivel jómagam is egyetértek. Viszont amit nem tudok értelmezni, ez egy kicsit jogalkotási harakirinek tűnik, hogy annak ellenére, hogy ezeket megtiltják, semmissé nyilvánítják, tesznek egy kivételt, ami úgy szól, hogy a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelvben meghatározott biztosítéki megállapodások kivételével. Tehát az általános semmisséghez képest egy európai uniós irányelvet és az abban megjelenteket teszik kivétellé, ami azért furcsa, mert az irányelv csak céljában köti a magyar jogalkotót, vagy a célnak kell megfelelni, de nem taxatíve kell, úgy, ahogy egy európai uniós rendeletet vagy beépíteni, vagy közvetlen hatály esetén alkalmazni a magyar jogban.

Nem tudom, elnök úr, egy perc hosszabbítást kérhetek?

(10.40)

ELNÖK: Képviselő úr, a normál felszólalási idő 15 perc, azt tudja egy perccel meghosszabbítani a levezető elnök. Itt eleve öt perccel lett meghosszabbítva a 20 perce, és a 20 perc a vezérszónoki keret, ott nincs lehetőség; tehát esetleg beszámítom ezt a szolgálati közleményt. Ismételt hozzászólás vagy kétperces hozzászólás során van majd lehetősége - de folytassa akkor!

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Rendben van, akkor ezt lezárom 30 másodpercben.

Tehát nem értjük, hogy az EU-irányelveknek való megfelelés és a törvényekbe beépítés miért olyan szolgai szintű, hogy nem arra a minimumra korlátozódik, amit a hatályos európai uniós joganyag elvár és kötelezővé tesz. Ne legyen már megint az, hogy a magyar jogalkotó az, amelyik előreszalad, és szolgai módon olyan szabályozásokat is megpróbál egyfajta tükrözéssel vagy nem a magyar jog és magyar dogmatika nyelvére lefordítani, amit egyébként megtehetne. Erre a jövőben is fel fogjuk hívni a figyelmet, és reméljük, hogy ez kivételre kerül.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Schiffer András, az LMP képviselője.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném azzal folytatni, amit igazából már a vezérszónokiban elmondtunk, hogy a Lehet Más a Politika számára nagyon fontos - az új polgári törvénykönyv kodifikációja során is, konkrétan most a gazdasági tárgyú könyvek tárgyalásánál -, hogy egyrészt az új civil kódex adjon hatékony védelmet a különböző off-shore lovagokkal, a közvagyon fosztogatóival szemben, és védje meg a hazai kis- és középvállalkozásokat, kistermelőket, beszállítókat.

Az elmúlt közel negyedszázadban különböző felmérések szerint a magyar államadósság két és félszerese vándorolt ki különböző off-shore cégekbe, tehát egy olyan problémával kell szembenézni, hogy az a pénzszivattyú, ami ilyen különböző adóparadicsomokba nyomja ki a Magyarországon megtermelt jövedelmet, igen jelentékeny mértékben hátráltatja a magyar gazdaság fejlődését, és elsősorban éppen a hazai kis- és középvállalkozásokat hozza hátrányos helyzetbe. Éppen ezért az LMP azt javasolja, hogy miután maga a társasági jog most már az új polgári törvénykönyvnek lesz része, általános jelleggel a társasági jogon belül mondjuk ki azt, hogy csak olyan céget lehet Magyarországon nyilvántartásba venni, tehát csak olyan társaság működhet Magyarországon, amelynek a tényleges tulajdonosa megnevezhető. Ha tehát adott esetben egy olyan, külföldi részvétellel működő gazdasági társaságot akar valaki Magyarországon alapítani, ahol a külföldi személynek, a külföldi vállalkozásnak a kinti joga nem szavatolja azt, hogy ott, abban az országban a tényleges tulajdonost meg lehessen tudni, akkor a magyar, nyilvántartást vezető bíróságnak tájékozódnia kell arról, illetve az alapítónak igazolnia kell felé, a leendő tulajdonosoknak azt, hogy ki a tényleges tulajdonos.

Szeretnénk azt elérni, hogy záros időn belül a magyar üzleti, gazdasági életből tűnjenek el azok a cégek, akiknek átláthatatlan a tulajdonosi struktúrájuk. Szeretnénk azt elérni, hogy minden magyar vállalkozás, minden magyar fogyasztó számára világos és átlátható legyen az, hogy milyen hátterű cégek mozognak a magyar üzleti életben, a magyar gazdaságban. Tisztában vagyunk azzal, hogy az erre való szabályozás csak részben tartozik az anyagi jogra, nyilván az ehhez kapcsolódó módosításokat majd a polgári törvénykönyv megalkotása után az eljárásjogban, a cégeljárási törvényben is át kell vezetni. Egy a lényeg, hogy szeretnénk azt elérni, az LMP arra törekszik, hogy néhány éven belül bárki, aki szerződéses kapcsolatot tervez egy gazdasági társasággal, világosan lássa azt, hogy egy adott gazdasági társaság mögött milyen tényleges tulajdoni viszonyok vannak. Ha tehát valaki, mondjuk, egy olyan céget kíván életre lehelni Magyarországon, amelyiknek történetesen panamai tulajdonosa van, akkor intézkedjen arról, hogy a magyar hatóságok, bíróságok előtt igazolt legyen az, hogy ki a Panamában bejegyzett cégnek a tényleges tulajdonosa.

Akkor, amikor a különböző stiklik, mutyik és átvágások üzleti kultúrájával szemben akarunk fellépni, nagyon fontos az is, hogy a szindikátusi szerződések helyzetét rendezzük az anyagi jogban is. Éppen ezért javasolja az LMP azt, hogy ha és amennyiben egy gazdasági társaság tagjai között létrejön egy háttér-megállapodás, tehát egy szindikátusi szerződés, amely az egyébként nyilvános jogokat valamilyen módon korlátozza, egyáltalán ilyen szindikátusi szerződés csak akkor jöhessen létre, ha a létesítő okirat ezt kifejezetten megengedi, másrészt pedig a szindikátusi szerződés létének tényéről a cégnyilvánosság is értesüljön. Erre azért van szükség, mert nagyon könnyen megkerülhetőek a különböző összeférhetetlenségi szabályok, adott esetben egyébként az előbb említett off-shore tilalmi szabályok is akkor, amikor mindenféle ilyen háttér-megállapodásokkal próbálják ezeket kicselezni.

Azzal is szembe kell nézni, hogy ma Magyarországon különböző tisztességtelen vállalkozások a szétválás intézményével nagyon könnyen ki tudnak menekülni a közösségi ellenőrzés alól. Scheiring Gábor képviselőtársammal - éppen 2010 decemberében, ha jól emlékszem - egy társasági-, illetve cégtörvény-módosítás kapcsán már tettünk javaslatot arra, hogy csak úgy lehessen érvényesen szétválási szerződést kötni, illetve társaságoknak szétválni, ha nemcsak a vagyonért vagy a vagyoni jellegű kötelezettségekért viselnek a későbbiekben egyetemleges kötelezettséget, hanem ha történetesen egy környezetvédelmi hatóság, a népegészségügyi vagy a fogyasztóvédelmi hatóság valamilyen kötelezést vagy tilalmat rendelt el a szétválni készülő céggel szemben, akkor a szétválással ne lehessen trükkös módon kimenekülni a különböző hatósági tilalmak, korlátozások alól. Magyarul tehát, ha mondjuk, egy környezetben okozott károsodás miatt a hatóság valamilyen tevékenységi tilalmat vagy korlátozást rendel el, ne lehessen azt a csúf játékot eljátszani, hogy aláírnak egy szétválási szerződést, és az egyik cég - amelyiket természetesen ilyenkor ki szoktak üríteni - viszi úgymond a sarat, a másik cég, ahol pedig ténylegesen vígan folytatódik tovább a károkozó tevékenység, mentesül mindenféle tilalom, korlátozás alól.

Ennek a vircsaftnak az LMP véget szeretne vetni. A Scheiring Gábor képviselőtársammal benyújtott törvényjavaslatunknak egyik része, ami az egyetemleges vagyoni felelősségre vonatkozik, tehát például a bírságokért viselt egyetemleges felelősségre vonatkozik, visszaköszön az új Ptk. tervezetében, ezt üdvözöljük is, de mi ragaszkodnánk ahhoz, hogy a különböző közigazgatási hatósági vagy bírósági döntésen alapuló és még le nem járt korlátozások, kötelezések, tilalmak is egyetemlegesen terjedjenek ki a jogutód gazdasági társaságok mindegyikére. Ne legyen többé olyan világ Magyarországon, amikor a közösségi ellenőrzés szervei valamilyen tilalmat, valami közösségi érdeket érvényesítenek, és ezek alól olcsó trükkökkel ki lehet bújni.

Még egy dolgot javasolna az LMP annak érdekében, hogy a vagyoni forgalom viszonyai között legyen kellő védelem a korrupcióval, a tisztességtelen üzleti magatartásokkal szemben. Azt javasoljuk, hogy az ingatlan-nyilvántartásban az egyes ingatlan-nyilvántartási bejegyzések, széljegyzetek mögötti okiratok is - nyilván a különleges adatok védelmére vonatkozó szabályokra is figyelemmel - legyenek megtekinthetőek, illetve azokról is legyen hiteles másolat kérhető.

Természetesen mi is tiszteletben tartjuk azokat a szempontokat, ami a jogalkotót vagy a jogszabály-előkészítőt vezette a személyes adatok védelmével kapcsolatban. Úgy látjuk azonban, hogy egyfelől például a lakásmaffiák elleni fellépés és egyáltalán a tisztességtelen ingatlanügyletekkel szembeni fellépés, másfelől például a tényfeltáró újságírói tevékenységnek a segítése - ami alapvető kelléke annak, hogy a korrupciós nyomást a közéletben, a politikában csökkentsük - olyan konkuráló érdekek, amiket súlyosan akadályoz az, ha az ingatlan-nyilvántartásban csak a bejegyzett tényeknek lehet utánamenni, és nem lehet tájékozódni arról, hogy egyébként konkrétan milyen ügyletek, milyen szerződések alapján került bejegyzésre, illetve széljegyzésre bizonyos jog, illetve tény.

(10.50)

Tehát akkor, amikor ezt javasoljuk, természetesen tisztában vagyunk a javasolt nyilvánosságkorlátozás mellett szóló alapjogi érvekkel, viszont azt is látjuk, hogy Magyarországon a lakásmaffia, a tisztességtelen ingatlanügyletek rengeteg családot, rengeteg embert tettek tönkre, rengeteg embert öltek meg az elmúlt 15-20 évben, és azt is pontosan tudjuk, hogy a gazdasági, illetve politikai korrupció ellen hatékonyan akkor lehet fellépni, ha a tényfeltáró nyilvánosság hozzáférhet ahhoz, hogy adott esetben tisztességtelen módon vagyonokat hogyan menekítettek ki ingatlan jószágba.

A Lehet Más a Politika egy olyan civil jogi kódexet szeretne, amelyik kellő védelmet nyújt a hazai kis- és középvállalkozásoknak, kistermelőknek, beszállítóknak. Az LMP olyan gazdaságot szeretne, olyan gazdaságpolitikát szeretne ebben az országban, amelyik a helyi gazdaságot erősíti meg, és amelyiknek a fókuszában a helyi gazdaság, a belföldi tőkeképző képesség erősítése áll. A magánjogi kódex tehet azért, hogy Magyarországon ne legyenek többé olyan reménytelenül kiszolgáltatottak a kkv-k, a kistermelők, beszállítók, mint amilyen reménytelenül kiszolgáltatottak ma, illetve voltak az elmúlt 20-25 évben.

Ezért az LMP először is azt javasolja, hogy ne emelje föl az Országgyűlés a korlátolt felelősségű társaságoknál a törzstőkét a jelenlegi félmillióról hárommillió forintra - ennek a hitelezővédelmi indoka meglehetősen csekély. Senki nem gondolhatja komolyan azt, hogy amikor nagyon gyakran egymilliós törzstőkéjű cégek százmilliós üzletekkel játszanak, és több százmilliós károkat képesek okozni, akkor bármilyen hitelezővédelmi szempontot kielégít az, ha most hirtelen félmillióról hárommillióra rántjuk föl a törzstőkét. A másik oldalon az a helyzet jelenleg, hogy ha félmillióról hárommillióra megnő a törzstőkeminimum, annak egy nagyon durva piaci kiszorító hatása van a kisvállalkozásokra.

Mi azt javasoljuk, hogy úgy maradjon meg a jelenlegi félmilliós kötelező minimum törzstőke, hogy mellé írjuk elő azt is, hogy de legalább a saját tőke egyötödével mindenképpen rendelkeznie kell egy korlátolt felelősségű társaságnak. Azt gondoljuk, hogy az, amit esetleg nyerhetünk hitelezővédelmi oldalon, csekély ahhoz a kárhoz képest, amit egy ilyen nagyon durva tollvonással végrehajtott emelés a piaci kiszorító hatásával okoz.

Javasoljuk továbbá azt, hogy amellett, hogy az új polgári törvénykönyv komoly anti-off-shore szabályokkal mentesíti a honi kis- és középvállalkozásokat attól, hogy kirabolják őket olyan gazdasági társaságok, akiknek a csápjai különböző egzotikus szigetekre nyúlnak ki, szeretnénk azt is előírni, hogy legyen egy olyan mögöttes helytállási kötelezettség öt évig egy megszűnt kft. esetében is a tulajdonosok irányában, amelyik például meggátolja azokat az eseteket, amelyek a Megyeri híd építésénél történtek, hogy kisvállalkozásokat, de adott esetben fogyasztókat lehet tönkretenni azzal, hogy valaki kockázatos üzleti vállalkozásba kezd.

Az LMP azt javasolja, hogy a kisvállalkozások, illetve fogyasztók irányában a cég megszűnése után legyen a jelenleginél sokkal komolyabb helytállási kötelezettségük a tulajdonosoknak, tehát ebben a tekintetben törjük át a korlátolt felelősséget, ne lehessen a korlátolt felelősséggel úgy visszaélni, hogy közben tisztességes vállalkozókat, illetve tisztességes emberek tömegeit teszik tönkre.

Szeretném azt felhozni, hogy az előbb már említett Megyeri hídi építkezésnél rengeteg vállalkozás került csődbe, és hiába zajlik a nyomozás, ezeknek a vállalkozásoknak a termelőkapacitása nem állítható újra helyre. Éppen ezért javasoljuk azt, hogy a kft.-k volt tagjai a megszűnést megelőző öt év alatt kivett osztalék erejéig, vagy ha az ezt meghaladta, a saját tőkének a megszűnést megelőző öt éven belüli legmagasabb összege erejéig egyetemlegesen álljanak helyt a társaságnak a társasági vagyon által nem fedezett azon kötelezettségeiért, amelyek a társaságot a fogyasztókkal és kisvállalkozásokkal szemben terhelik.

Javasoljuk továbbá azt, hogy általános jelleggel mondja ki a polgári törvénykönyv azt, hogy a vállalkozások egymás közötti szerződései esetében, amennyiben kis-, illetve középvállalkozások a szerződő partnerek, a szerződési határidők hatvan napon túli meghosszabbítására - amennyiben a kkv már teljesített - ne legyen lehetőség. Tehát szeretnénk azt kimondani, hogy minden olyan beszállítói szerződési kikötés semmis, ami arról rendelkezik, hogy mondjuk, ha egy hazai kkv - egyébként teljesen mindegy a nemzetisége a tulajdonosoknak -, egy kis-, illetve középvállalkozás teljesített, mondjuk, egy nagykereskedelmi lánc irányába, tehát teljesített, jogosan várja az ellenszolgáltatást, és hatvan napon túlra mégis ma nagyon sokszor kitolják a fizetési határidőt. Az LMP azt követeli, hogy ezek a helyzetek szűnjenek meg Magyarországon.

Azt látjuk, hogy fontos egyéb piacszabályozási, illetve adminisztratív eszközökkel is fellépni, illetve versenyjogi eszközökkel fellépni, de a magánjogi kódex annyit tud megtenni - és ezt meg kell tenni a beszállítók, a hazai kkv-k védelmében -, hogy a különböző multinacionális cégek, kereskedelmi láncok ne tudjanak visszaélni az erőfölényes pozíciójukkal, ne kelljen fél évig várni azért egy tisztességes vállalkozásnak, hogy megkapja a maga jussát.

Szeretnénk továbbá felhívni a figyelmet arra, hogy a mezőgazdasági termékértékesítési szerződések esetén a Ptk. tervezetének jelenlegi szövege nem védi kellően hatékonyan a kistermelőket a felvásárlókkal, nagykereskedőkkel szemben. Konkrétan arra gondolok, hogy hiába van a tisztességtelen általános szerződési feltételekről - érzésünk szerint - egy alapvetően korrekt szabályozás a Ptk. tervezetében, ha egy másik szakaszban a törvénytervezet azt mondja ki, hogy nem minősül tisztességtelennek az olyan általános szerződési feltétel, amelyet jogszabály állapít meg, vagy amit jogszabály előírásainak megfelelően kötöttek.

Arról van szó, hogy különböző kormány-, illetve miniszteri rendeletekkel le lehet rontani a törvényben, tehát Ptk.-ban, versenytörvényben, fogyasztóvédelmi törvényben biztosított jogokat, és ezzel végzetesen kiszolgáltatottá lehet tenni például mezőgazdasági termékértékesítési szerződések esetén a mezőgazdasági kistermelőket. Mi azt javasoljuk, hogy az általános szerződési feltételekkel, illetve a tisztességtelen szerződési feltételekkel kapcsolatos rendelkezések kizárólag törvényben legyenek szabályozva.

Még egy, a kistermelők esetén hátrányos megfogalmazásra szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét. Jelenleg a javaslat szerint az előszerződésekből akkor lehet kimenekülni, ha azt bizonyítja a kimenekülni kívánó fél, hogy a körülmények változása nem tartozik a rendes üzleti kockázat körébe. Most képzeljük el, egy gabonatermelő köt egy előszerződést egy felvásárlóval, majd az időjárási viszonyok tönkreteszik a termést - erre okkal lehet azt mondani, hogy az a rendes üzleti kockázatba tartozik; ez elfogadhatatlan, hiszen rendkívül hátrányos helyzetbe tudja sodorni termelők tömegeit.

(11.00)

Éppen ezért mi azt javasoljuk, hogy a mezőgazdasági termékértékesítési szerződések esetén, tehát egy sajátos szerződéstípusnál a rendes üzleti kockázati körön kívülinek tekintsük például az időjárás okozta terménypusztulást. Tehát akkor, amikor valakinek, mondjuk, a jég elveri a termést, utána ne lehessen még a felvásárlónak további kötelezettséget ráterhelni az egyébként is eléggé katasztrofális helyzetbe kerülő termelőre.

Végezetül szeretnék néhány szót szólni arról is - és erről még Szabó Rebeka képviselőtársam a mai nap során említést fog tenni -, hogy igazából a kistermelők helyzetén az segítene, ha már a civil jogi kódex, illetve egy új szövetkezeti törvény egy egészen más szövetkezeti modellt vázolna fel, ezt itt a polgári törvénykönyvben most kikalapálni nem nagyon van lehetőségünk. Mi nem támogatjuk azt a hibrid megoldást, amely alapvetően egy gazdasági társaságként kezeli a szövetkezeteket, mi szeretnénk azt, hogy Magyarországon a kistermelők szövetkezetbe tömörülését az állam támogassa, és alapvetően az együttműködésen, az önigazgatáson és részvételen alapuló szövetkezeti típusokat támogatnánk, amelyek hatékonyan segítik a kistermelők piacra jutását, és támogatják a szociális szövetkezés különböző formáit. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Egyetlen perc hosszabbítást kérnék! Köszönöm.

ELNÖK: Mivel Staudt Gábor is végül be tudta fejezni a gondolatmenetét, rugalmasan felfogva akkor igyekezzen, de csak ezt a gondolatmenetet.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen. Annyit szeretnék csak mondani, hogy az LMP alapvetően arra koncentrál a szövetkezet szabályozásánál, hogy az elsősorban a helyi gazdaságot, illetve az ökológiai mezőgazdaságot segítse.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból. - Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm képviselő úr megértését. Kétperces reagálásra következik Ékes József, a Fidesz képviselője.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Gaudi-Nagy Tamás, Staudt Gábor és Schiffer András is érintette a vállalkozási kérdéseket, és ha megfigyeljük az elmúlt időszakban a körbetartozások általános viszonyulásait és viselkedési kódexét, akkor általában olyan cégek vállaltak generálkivitelezést, amelyeknek se eszközállományuk, se ahhoz a szakmához értő kivitelezői társaságuk nem volt. Tehát valami úton-módon ezt a gátat is bele kellene építeni mindenképpen, hogy egy tulajdonos és egy gépkocsivezető ne tudjon generálkivitelezésben olyan tevékenységet vállalni, ami alá aztán számtalan szakmai alvállalkozói csoport tartozik, hiszen ezek okozták a legtöbb körbetartozási problémát.

A másik ilyen dolog a széljegyzet kérdése, amit Schiffer András is elmondott. Engem szombaton egy idős úr keresett meg, meghatalmazással, ügyvédi ellenjegyzéssel együtt került úgy széljegyzet, tehát a vagyoni átadás tulajdonképpen kialakításra, hogy a tulajdonos mint idős állampolgár, nem is tudott róla. Tehát ebben a kérdésben is valóban olyan szigorítást kell beépíteni, amíg él a tulajdonos, meghatalmazással és ügyvédi ellenjegyzéssel ne lehessen megtenni a szélbejegyzéseket, mert itt rengeteg visszaélésre derült az elmúlt időszakban is fény, és ezeket valami úton-módon meg kellene gátolni. Nagyon sok vagyon úgy cserélt gazdát, hogy egyszerűen maga a tulajdonos nem is tudott róla.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Itt a föld területén is, erdő- és különböző termőtulajdonok területén is tapasztalható volt ez, és lakásingatlanoknál is. Azt hiszem, Schiffer András is pont erre utalt, hogy kijátsszák az állampolgárt, kreálnak olyan meghatalmazásokat, amivel aztán utána teljesen kiszorítják, és ügyvédi ellenjegyzéssel még legálissá is teszik tulajdonképpen a szélbejegyzés kérdését.

Körbetartozásra még egyszer szeretném felhívni a figyelmet, olyan cég ne kaphasson (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) jogot, amelyik mögött nincs meg a megfelelő szakmai háttér, hogy munkát vállalhasson. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat. Két percre Staudt Gábor jobbikos képviselő urat illeti a szó.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Ékes képviselőtársamra annyiban szeretnék reagálni, hogy sok esetben büntetőjogi kérdés is a példa, az ügyvédi ellenjegyzés, és mondjuk, egy ingatlanátírás kapcsán, ahol a tulajdonosnak nem volt tudomása arról, ami történik. Hozzáteszem, hogy még ezen is túlmutat, mert nagyon sok esetben a tapasztalatok azt mutatják, hogy a bűnüldöző szerveknek - és főleg a kisebb, de roppant módon bosszantó gazdasági bűncselekmények esetében - sok esetben nincs meg a szakmai hozzáértésük vagy - nem azt mondom, hogy minden esetben, de sok esetben tapasztalható - a nyomozást úgy zárják le, hogy a bűncselekmény megállna, csak esetleg több áttéten keresztül kellene a dolgok mögé nézni, és profi, gazdaságban is jártas nyomozóknak vagy bűnüldözési szakembereknek kellene benne részt venni. Tehát ez az államnak egy nagy felelőssége, hogy ezt előmozdítsa, tehát hogy a gazdasági bűncselekményeket is kellőképpen szankcionálják. Egyébként ez a nagy bűncselekményekre is igaz, tehát ezért mondja azt a népnyelv, hogy lopni csak sokat érdemes, mert ott már tulajdonképpen mindig eltűnnek a dolgok.

A közbeszerzések esetében meg szintén problémás, hogy a közbeszerzéseket is egy kicsit enyhítették, és sok esetben azt látjuk, hogy egy pályázatban sajnos a mindenkori hatalomhoz közel álló pályázók nyerhetnek, akár úgy, hogy érdekes módon a többi pályázat mindig érvénytelen lesz, vagy egyéb formai hibákat találnak. És sajnos a Megyeri híd kérdése is egy olyan szégyenfoltja az elmúlt húsz év demokráciájának, amelyben sajnos az addig regnáló pártok és az ő háttérgazdasági szereplőik sajnos nyakig benne voltak. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Magyar Zoltán jobbikos képviselő úr hozzászólása következik.

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Észrevételeimet három témakörbe tudnám csoportosítani, egyrészt azok a fogalmak és problémák, amelyekkel a szakterületemen, a mezőgazdaságon keresztül találkozom; másrészt olyan észrevételeim is lennének, amelyeket korábban már más törvények kapcsán kifogásoltam, de itt a Ptk. vitájában újra el kell hogy mondjam, hiszen aktualitásuk újra előtérbe került; illetve a harmadik csoport pedig az, ami laikusként, tehát nem jogászként elolvasva, de feltűnt a Ptk.-tervezetben, hogy talán valami nincs rendben.

Egy ilyennel kezdeném mindjárt, illetve ez kapcsolódik ahhoz a csoporthoz is, ami a korábbi észrevételeimhez tartozik, hiszen a "dolog" címszó alatt azt írja az új Ptk., hogy "a birtokba vehető testi tárgy tulajdonjog tárgya lehet". A nemzeti vagyonról szóló törvény szerint pedig a dolog minden birtokba vehető dolog és a dolog módjára hasznosítható természeti erők. Kérem, mondjanak nekem egy birtokba nem vehető dolgot! És akkor miért hívják ezt egyáltalán dolognak? Ahogy már mondtam, nem vagyok jogász, de laikusként is szemet szúrt ez a dolog - már a nemzeti vagyonról szóló törvény vitájában is elmondtam -, hogy az ott meghatározott "dolog" fogalom értelmetlen, hiszen a dolog meghatározásánál újra használja a "dolog" szót. Ez a most megvilágított probléma is egyébként jól rámutat arra az óriási, ellenzéket semmibe vevő törvényalkotási rohamra, ami korábban jellemezte a Házat. Talán itt a Ptk.-nál ezt nem kellene elmondanom, itt talán több egyeztetésre és több időre volt lehetőségünk, de a nemzeti vagyonról szóló törvény vitájára mindenképpen vissza szerettem volna ezzel utalni.

Szintén egy érdekesség a haszonélvezeti jog tartalmánál, illetve a haszonélvezeti joggal kapcsolatos észrevételem az lenne, hogy szeretném, ha az (5) bekezdésben a "Jogi személy javára haszonélvezeti jog korlátozott időre, de legfeljebb ötven évre engedhető, a határozatlan időre alapított haszonélvezeti jog ötven évig áll fenn" résznél szeretném, ha ezt az ötven évet legalább huszonöt évre le tudnánk vinni, úgy gondolom, hogy ez még a jogbiztonságot megőrzi, elegendő, viszont a visszaéléseket és a rendkívül előnytelen szerződéseket talán így tudnánk mérsékelni, az általuk okozott kár egy részét legalább megúszni.

Ez kifejezetten a jövőre vonatkozóan lenne alkalmazható, de azért, hogy a fennálló szerződéseket is egy korábbi időpontban tudjuk felülbírálni, ezért szeretném egy (6) bekezdéssel kiegészíteni ezt a paragrafust, ez pedig így szólna, hogy "a törvény hatálybalépését megelőzően jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság javára alapított haszonélvezeti jog jelen törvény hatálybalépését követő huszonöt év elteltével e törvény alapján megszűnik". Ez sok esetben, úgy gondolom, hogy indokolt lehet, itt a Házban is már számtalanszor találkoztunk nemcsak tőlem, de más képviselőtársaktól is olyan példákkal, amelyek megoldásában ez segíthetne.

Én itt például már többször elmondtam a Fertő tavi nádgazdaság esetét, ahol az állam a 2006-os privatizációt követően kiengedett a kezéből egy úgynevezett örökös ingyenes nádaratási jogot, ami elképesztő.

(11.10)

Azóta EU-s támogatások százmillióit vesztettük így el, miközben a terület tulajdonosa ugyanúgy a magyar állam maradt. Hasonló ilyen visszaélésekről is hallottunk. Nem is említem részletesebben azt, hogy ez még mi minden kárt okozott nemcsak az európai uniós támogatást tekintve, de komoly természetvédelmi katasztrófa is a küszöbön áll emiatt, és a környéken élők és a középvállalkozások, amelyek akár sok generáción át ebből a tóból és ebből a foglalkozásból, a náddal kapcsolatos foglalkozásokból éltek, tönkrementek, és gyakran az öngyilkosság határáig kergették őket. Tehát mindenképpen indokoltnak éreznék itt egy ilyen "szigorítást".

Szintén egy észrevétel az épület és föld tulajdonjogával kapcsolatban: itt azt mondja ki a jelen tervezet az (1) bekezdésnél, hogy az épület tulajdonjoga - ha az épület és a föld tulajdonosa eltérően nem állapodnak meg - a földtulajdonost illeti meg. A (2) bekezdésben pedig az ingatlan tulajdonosa rendelkezhet úgy, hogy a földet és a rajta álló épületet önálló ingatlanként jegyezzék be az ingatlan-nyilvántartásba. Az (1) bekezdésnél az a probléma, a gyakorlati alkalmazás során az okozhat problémát, hogy a javaslatból nem derül ki egyértelműen, hogy a föld tulajdonosának és az épület tulajdonosának mikor kell megkötnie az (1) bekezdésben hivatkozott megállapodást. Azaz még az építkezés megkezdése előtt vagy akár a jogerős használatbavételi engedély kiadása után is van erre lehetőség? Mindenképpen úgy érzem, hogy ezt tisztázni kellene.

A (2) bekezdésben nem értjük, hogy ez most azt jelenti-e, hogy be tudnak jegyeztetni eltérő vagyonkezelési jogot az épületre és a földre. Erre szeretnék választ kapni. Itt is egy gyakorlati példával akarom megvilágítani, hogy ez miért lehet probléma. Az erdőgazdasági vagyonkezelésben lévő állami tulajdonú területeken az illetékes nemzeti park például egy madárfigyelő házat szeretne építeni. Azért ezt a példát mondom, mert ez egyébként a gyakorlatban is aktuális és megtörtént. Ezt eddig nem lehetett volna helyrajzi számként kiemelni az ingatlan-nyilvántartásban, a házra a nemzeti park vagyonkezelési jogát bejegyezni, mert a földhivatal nem tudta kezelni azt a helyzetet, hogy mindkettő tulajdonosa a magyar állam. De a hidakkal kapcsolatban is egyébként számtalan ilyen példát lehetne hozni. Ez komoly problémákat jelent a gyakorlatban, ahogy már említettem. Ha jól értelmezem, akkor ez a (2) bekezdés erre talán megoldást jelent, és ha jól értelmeztem és valóban megoldást jelent, akkor mindenképpen üdvözöljük ezt a kitételt.

Szintén még maradva a dologi jognál, a kisajátítással kapcsolatban is lenne egy észrevételem. Itt azt írja, hogy kisajátítással ingatlan tulajdonjoga kivételesen közérdekű célra azonnali teljes és feltétlen kártalanítás ellenében szerezhető meg, illetve hogy a kártalanítás nyújtására az köteles, aki a kisajátítás alapján a tulajdont megszerzi. A (2) bekezdés elhagyását javaslom, mivel a kisajátítást kérő sok esetben nem is az, aki a tulajdont megszerzi, és a kártalanítást a kisajátítást kérő fizeti. A gyakorlatban itt arra gondolok - hogy szintén egy nemzeti parkos példát hozzak -, hogy egy európai uniós projekt keretében természetvédelmi célokból kisajátítás iránti kérelmet nyújt be a nemzeti park, a tulajdonjogot a magyar állam szerzi meg, a kártalanítást a nemzeti park fizeti EU-s pénzből. Gondolom, itt is érthető, hogy miért lenne szükséges ezt a javaslatot megfogadni.

Szintén még ennél a könyvnél - telki szolgalom létrejötte szerződéssel és elbirtoklással - szeretném, ha a (2) bekezdést értelmezné számomra valaki, mert én ezt egyáltalán nem tudtam. Itt azt írja, hogy telki szolgalmat az ingatlan tulajdonosa egyoldalú nyilatkozattal a saját javára alapíthat. Számomra ez a mondat így önmagában értelmezhetetlen, és szeretnék erre választ kapni.

A bejegyzési elvnél egy ellentmondásra szeretném felhívni a figyelmet, mégpedig a jelen tervezet és a nemzeti vagyonról szóló törvény között feszülő ellentétre. A jelen tervezetben az van, hogy az érvényes jogátruházásról kiállított okiraton alapuló bejegyzés keletkezteti az átruházáson alapuló tulajdonjogot, továbbá a szerződésen alapuló vagyonkezelési jogot, a földhasználati jogot, a haszonélvezeti jogot és a használati jogát, telki szolgalmi jogot és a jelzálogjogot. Tudja, a lényeg számomra itt az, hogy a bejegyzés keletkezteti a szerződésen alapuló vagyonkezelési jogot. Ugyanis ezzel ellentétben a nemzeti vagyonról szóló törvény azt írja - nem olvasnám fel az egészet -, hogy a törvény alapján kijelöléssel létrejött vagyonkezelési jog, a vagyonkezelési szerződés megkötésének időpontjáig a vagyonkezelési jog az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyezhető be s a többi. Tehát az új Ptk. is helyesen tartalmazza, hogy szerződésen alapuló vagyonkezelési jogot az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés keletkeztet.

A törvényalapú vagyonkezelési jogról nem mondja ki ugyanezt. Ennek tükrében különösen értelmezhetetlen az általam már többször is kifogásolt nemzeti vagyonról szóló törvényben szereplő azon rendelkezés, amely a törvényen alapuló vagyonkezelői jogot üresíti ki. Ezt is már elmondtam a nemzeti vagyonról szóló törvény vitájában és annak a módosításakor is. Kérem, hogy ezt az ellentmondást oldják fel, mert szintén problémákat okozhat.

Szintén ennél a könyvnél, az ingatlan-nyilvántartáson kívül jogot szerző jogállása résznél is szeretnék egy észrevételt tenni. Itt azt írja a javaslat, hogy az ingatlan-nyilvántartáson kívül jogot vagy feljegyezhető tényre irányuló jogosultságot szerző személy nem érvényesítheti megszerzett jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagy az őt bejegyzési igénnyel rangsorban megelőző jóhiszemű szerzővel szemben. Úgy gondolom, hogy azt a részt törölni lenne szükséges, hogy "vagy feljegyezhető tényre irányuló jogosultságot". Mégpedig azért, mert a ténynek nincs jogosultja. Innentől értelmezhetetlen az, hogy valaki feljegyezhető tényre irányuló jogosultságot szerezzen. Mit akarnak ezzel elérni? Ezt sem értem. Például itt felsorolhatnám azokat a gyakorlati példákat, ahol ez gondot okozhat, nagyvízi meder, árterület s a többi, hiszen nem tudjuk, hogy ennek ki a jogosultja. Természetesen nincs. Gondolom, az egész arra megy ki, hogy a földhivatali bejegyzés díját, ezt a 6600 forintot ingatlanonként ráhúzzák valakire, tehát ez így rendkívül aggályos.

Áttérve egy kicsit a kötelmi részre, innen is lenne egy-két rövid észrevételem. Az elévülés megszakításánál - ezt egyébként már mások is elmondták - az elévülést megszakítja a tartozás kötelezett részéről történő elismerése, a kötelem megegyezéssel történő módosítása és az egyezség, illetve a követelés bírósági eljárásban történő érvényesítése vagy csődeljárásban történő bejelentése. A régi Ptk., a most hatályos azt mondja, hogy a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás a követelés bírósági úton való érvényesítése, továbbá megegyezéssel való módosítása, ideértve az egyezséget is, végül a tartozás kötelezett részéről való elismerése megszakítja az elévülést. Úgy gondolom, hogy itt meg kellene fontolni azt, hogy hadd döntsön az, akinek tartoznak, ne pedig így szűkítsük a lehetőségét. Ne kényszerítsük arra, hogy öt év elteltével kénytelen legyen perelni, ha ő várna tovább. Szerintem teljesen normális dolog lenne rábízni arra, akinek tartoznak. Jó dolognak tartom, ha az elévülést továbbra is megszakítja az írásbeli felszólítás.

A bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelésnél is egy apróság. Tagja vagyok, vagyis meghívott Budai államtitkár úr engem egy ilyen tárcaközi bizottságba, ahol az üléseken részt szoktam venni. Ez a tárcaközi bizottság a zsebszerződéseket tárná fel, pontosabban azokat a megoldási javaslatokat próbálja meg feltárni, azokat próbálja megkeresni, amelyek talán valamit segíthetnének a helyzeten. Véleményem szerint nagyon sovány megoldásokat keresget, de ez nem ide tartozik, úgyhogy nem részletezném. Viszont ott felmerült az úgynevezett naturalis obligatio esete, és szeretném, ha itt is megerősítést kapna az, hogy ezt komolyan gondolja a kormány, és a zsebszerződések esetében kidolgozna egy olyan passzust a Ptk.-val kapcsolatban is, ami lehetővé tenné azt, hogy később azok a külföldiek, akik remélhetőleg elvesztik az illegálisan szerzett földterületeiket, ők esetleg később bírói úton tudják érvényesíteni a vélt igazukat.

(11.20)

Erre fel kellene készülni a Ptk. keretében is, mert ha a Fidesz nem is lépi meg ezt 2014-ig, a választásokat követő Jobbik-kormány biztosan ezekkel fogja kezdeni, ez az első intézkedések között lesz. Úgyhogy kérjük önöket, hogy ebben segítsenek minket, és kezdjük el kidolgozni azokat a lehetőségeket, hogy ezek a most jogtalanul megszerzett földek később se lehessenek egy-egy bírósági eljárás tárgyai, és vissza tudjanak kerülni, a magyar nemzet részévé tudjanak újra válni. Remélem, hogy ebben az ígéreteknek megfelelően partnerek lesznek.

A károkozás jogellenességét meghatározó szakaszt szintén laikusként olvasva, az számomra nem értelmezhető, ugyanis azt írja, hogy minden károkozás jogellenes, kivéve, ha a károkozó a kárt - csak a d) pontot emelném ki - jogszabály által megengedett magatartással okozza, és a magatartás más személy jogilag védett érdekét nem sérti, vagy a jogszabály a károkozót kártalanításra kötelezi. Számomra egyértelmű és életszerű, hogy olyan kárt lehet okozni, ami senkinek nem sérti a jogilag védett érdekét; így hagyva, úgy gondolom, előfordulhat, hogy úgy okoz valaki kárt, hogy nem kell kártalanítani. Kérek erre példát, hogy ha valaki kárt okoz, de úgy, hogy az nem sérti más személy jogilag védett érdekét, az egyáltalán mit jelent, mert lehet, hogy ez önöknek egyértelmű, de számomra laikusként tényleg nem értelmezhető.

A mezőgazdasági témát már érintette itt több felszólaló, nem akarom ismételni őket. Én is úgy gondolom, hogy pontosításra lenne szükség ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelők kiszolgáltatottságát a nagy kereskedőhálózatokkal és felvásárlókkal szemben még komolyabban tudjuk védeni. Hiszen az időjárás által okozott kár valóban egy olyan eset, ami lehet, hogy jogilag abba a kategóriába tartozik, ami a termelővel szemben teljes mértékben elvárható, hogy ő azt viselje egymaga, de a gyakorlatban ez valóban azt jelenti, hogy egy különösen rossz mezőgazdasági év tönkreteheti a teljes magyar agráriumot is akár. Erre komolyan fel kell készülni, erre pedig a Ptk. is ad lehetőséget, úgyhogy kérem, hogy ezt fontolják meg és használjuk ki.

Összességében pedig a javaslatról a témafelelőseink elmondták már a véleményüket. Remélem, hogy a módosító javaslataink befogadásával egy sokkal jobb, aktualizáltabb és életszerű Ptk.-t fogunk tudni elfogadni a végén.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr kér szót.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Magyar Zoltán képviselőtársam több gondolatot fejtett ki mezőgazdasági vállalkozók, termelők érdekeinek védelme érdekében a polgári törvénykönyv javaslatával kapcsolatban. Én is egyre felhívnám a figyelmet, ami ehhez értelemszerűen kapcsolódik.

A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés több tekintetben szintén új szabályokat kapott, és mi azt szeretnénk, ha nem maradna 10 százalékban az a mérték, amikor a termelő jogosult kevesebbet vagy többet teljesíteni. Ezt meg kellene változtatni, hiszen gyakorlatilag a mezőgazdasági tevékenység rendszere és jellege olyan, hogy a szélsőséges időjárási viszonyoktól kezdve sok minden jobban befolyásolja a tevékenységet, mint egy rendes gazdasági tevékenység.

Tehát mi azt javasoljuk egyrészt, hogy ne csak kevesebbet legyen jogosult teljesíteni a mezőgazdasági termelő, hanem adott esetben többet is, hiszen egyszerűen ez is egy rendes része a vállalkozási tevékenységének, termelőtevékenységének, hogy nem lehet kiszámítani a termésmennyiséget. Nemcsak kevesebb mennyiség, hanem több is előfordulhat.

Másrészt ne 10 százalékos legyen ez a mérték, hanem ezt emeljük meg a duplájára, 20 százalékra, tehát az egyötöde lenne a lekötött termékmennyiségnek, amivel eltérhet a mezőgazdasági vállalkozó a termékértékesítési szerződésben kikötött mértékektől, de nemcsak lefelé, hanem felfelé is. Úgy gondoljuk, hogy ez igenis a gyakorlati szempontokat is figyelembe véve nagyon jelentősen hozzájárulhatna a magyar mezőgazdasági termelők sanyarú helyzetének javításához.

Kérjük, hogy legyenek nyitottak erre a módosításra is. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő előre bejelentett felszólaló Ertsey Katalin LMP-s képviselő asszony.

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. A fogyasztóvédelmi területről szeretnék beszélni. Schiffer András már beszélt egy csomó olyan egyéb gazdasági témáról, mint például a körbetartozások ügye, a beszállítók védelme, a kisvállalkozások helyzete, én most szigorúan a fogyasztóvédelmi ügyeket szeretném érinteni. Részben magáról a szövegről, részben arról beszélnék, hogy mit tervezünk ennek kapcsán módosítani és miért.

Mindannyian tudjuk, hogy a fogyasztóvédelem az a terület, ahol szinte soha nem lehet eleget tenni annak érdekében, hogy a politika annak a kötelezettségének eleget tegyen, hogy a gyengéket és a védteleneket megvédi az erősekkel szemben. A fogyasztóknak az állam által biztosított védelme azért fontos, mert enélkül lényegében védtelenek lennének, hiszen itt nem önmagukban a jogszabályok, hanem jogszabályokon túlmenő magatartás is támadhatja őket, és ezzel szemben sokszor kiszolgáltatottak. Ez a kiszolgáltatottság fakad információhiányból, készségek vagy képességek hiányából, de nagyon sokszor, gyakran a puszta jóhiszeműségük miatt. Természetesen azt is látjuk, hogy a pénz, paripa, fegyver többnyire nem az ő oldalukon, hanem a kereskedőknél, eladóknál szokott meglenni.

Arról, hogy milyen típusú módon próbálják a fogyasztókat becsapni, átverni, mindannyian tudunk mindennapi tapasztalatokat. Akár a sárkányfűárusra is utalhatunk, aki a sárkányfűárus védjegyének megfelelően védte a portékáját a Süsü című mesében, egészen addig, amíg Süsü, a sárkány meg nem jelent és le nem fújta. Egészen pontosan a valóság próbáján látjuk azt, hogy egy dicsért portéka vajon valóban hozza-e azokat a tulajdonságokat, amiket az árus róla állít, csak éppen akkor már ott vagyunk abban a helyzetben, abban a pillanatban, amikor nem működik a sárkány elleni sárkányfű, a fogyasztó máris egy kiszolgáltatott helyzetben van. Ezeket a helyzeteket lehet valahogy megelőzni akkor, ha az állam megteszi a maga feladatát.

Sokféle módon szabályozzuk ezeket a helyzeteket. A polgári törvénykönyvön túl a fogyasztóvédelmi törvényben vagy a PSZÁF-ről szóló szabályokban, de akár újabban a pénzügyi jogok - szerintünk egyébként pénzügyi fogyasztói jogok - biztosáról szóló törvényjavaslatban is lényegében arra törekszik sokfelől az állam, hogy megvédje a fogyasztót, megerősítsük azokat a jogokat, ami a cserefolyamatban a fogyasztót védi, egyben nem akadályozzuk a gazdaság működését. Hiszen ez a fajta cserefolyamat lehel életet a gazdaságba, de nem egyenlő felek között folyik.

Ezért az egyik első és legfontosabb kifogásunk az, hogy a fogyasztó fogalma szerintünk rosszul van itt szűkítve. Más törvényekben, valószínűleg nem véletlenül, ennél tágabban fogalmazzuk meg. Most már elég sok fogalmi meghatározás, definíció van a fogyasztóra, másképp néz ki a fogyasztóvédelmi törvényben, a pénzügyi jogokról szóló törvényben, illetve a két Ptk.-ban, a jelenlegi és a javaslat szerinti Ptk.-ban. Mi azt gondoljuk, hogy ez, a jelenleg előttünk fekvő javaslat felel meg a legkevésbé a fogyasztó valódi tartalmának, hiszen a természetes személy rendkívüli módon leszűkíti ezt a kört. Ez az állapot, amit fogyasztónak nevezünk, egy olyan közgazdasági tartalom, amiben adott az információs aszimmetria, tehát azok a különböző egyenlőtlenségek, amiket az előbb említettem, ugyanúgy megvannak, ha nem természetes személyekről beszélünk. Azt mondhatjuk, szinte minden esetben a fogyasztó kevesebb információval, tudással, képességgel rendelkezik ebben a cserefolyamatban, és ezért kiszolgáltatottabb. Ez akkor is fennáll, ha ez a fogyasztó civil szervezet, társulás, mikrovállalkozás. Lényegében nem különbözik a helyzetük ebben a cserefolyamatban a természetes személyétől.

(11.30)

Ezért egyáltalán nem értünk egyet azzal, hogy erre leszűküljön a törvény, és nem is véletlen, hogy más szabályozási formákban nem szűkül le. Talán azt jóhiszeműen gondolhatjuk, hogy nem cél, hogy leszűkítsük ezeket a jogokat, de ha ezt a fogalmat, ezt a definíciót megtartjuk, akkor sajnos ez történik, ezért mi erre módosító javaslatot fogunk beadni.

A következő téma, amit szeretnék megemlíteni, a jótállásról szól. Az a kommentár, amit a javaslathoz fűz a beterjesztő, az uniós szervek által többször kifogásolt kötelező jótállás intézményét kívánja megtartani. Ebben az esetben a probléma a szabály szűkre szabottsága, hiszen a Ptk. pusztán a kötelező jótállással foglalkozik, miközben a fogyasztó az önkéntes jótállással is gyakran találkozik a hétköznapokban. Ezért minimális szinten mégiscsak tisztázni kellene a viszonyt a kötelező és az önkéntes jótállás között. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy ha egy gyártó önkéntes jótállást vállal - mindannyian ismerjük ezt -, például hét évet vállalnak egy gépjárműre, jogszabályi előírás hiányában nem határozza meg ennek a feltételeit. Ez számos olyan problémát okoz, hogy a jótálláshoz kapcsolódó laikus elképzelések és az általános piaci gyakorlat kevesebbet nyújtanak, s akár olyan költségek felszámolásával is járnak, amikre csak utólag derül fény. Mivel sem a jótállási jegy kiállítására, sem a jótállási szerződés megkötésére nincsenek szabályok, ennek hiányában a vásárló nem tud különbséget tenni a kötelező és az önkéntes jótállás között, pedig ez nagyon nem mindegy. Ezért részletszabályok kidolgozását javasoljuk olyan módon, hogy ez még ne feszítse szét a törvény kereteit, de a jótállási szerződések alapvető feltételeit biztosítsa. Ez azért is fontos, mert a jótállás egy csábító eszköz, egy marketingeszköz is, és ha ez nincs szabályozva, akkor ez a fogyasztóra nézve kifejezetten hátrányos lehet, ami előnyösnek tűnik; emlékeztetnék a sárkányfű esetére.

A szavatosságról is kell szót ejtenünk. Azt a jellegzetesen magyar problémát, hogy az üzletek hozzáállása miatt a fogyasztó nem nagyon tudja érvényesíteni a jogait a szavatossági idő alatt, szeretnénk orvosolni. A közvélekedés alapján a szavatossági idő hat hónap, a tartós fogyasztási cikkek esetében egy év. Egy uniós felmérés alapján azonban 2011-ben a lakosság 47 százaléka és a kereskedők 10 százaléka volt csak tisztában azzal, hogy a szavatossági jog két évig érvényesíthető. Ez az érték jóval az uniós átlag alatt van. A hat hónapos védelem végével a kereskedő többségében jogsértő módon még jegyzőkönyvet sem vesz fel a minőségi kifogásról, elég annyit mondani, hogy ha hoz egy szakvéleményt, talán kicseréljük. Ezt ugye, ismerik önök is a szervizekből és a kereskedőktől. Ezért a fogyasztói szerződés esetében érdemes lenne elgondolkodni a hat hónapos védelem meghosszabbításán, különösen nagy értékű fogyasztási cikkek esetében. Ez egy olyan alapvető jog, amelyet a lakosság többsége tíz év alatt nem ismert meg, és így nem sokat ér. Erre is javaslatot adunk be.

Végül a biztosítási szerződésekről szeretnék beszélni, amelyek szintén azt a klasszikus kiszolgáltatottságot jelenítik meg, miszerint a felmondás nem azonos módon illeti meg a két felet, pontosabban: nem reflektál arra az egyenlőtlenségre, ami a szerződő felek között van. A felek, de különösképpen a biztosított helyzetében beállt bármilyen lényeges változás esetén ma nem tudja felmondani a szerződést bármelyik időpontban. Nevezhetjük ezt rendkívüli felmondásnak is, amire valóban adódhat oka valakinek. Ezért a "rendkívüli felmondáshoz" való jognak a tisztázása és kimondása megoldhatná azt a gyakorlati problémát, ami szerint a szerződéstől a lejárat előtt méltánylandó okokból szeretne szabadulni egy fél, de ma nem tud. Csak a biztosítási díj meg nem fizetésével, tehát egyfajta engedetlenséggel tud kibújni alóla. Azt gondoljuk, hogy ez nem a polgári erényeket és értékeket erősítő magatartás, de erre kényszerül a fogyasztó, ezért egy, a köznyelven rendkívüli felmondásnak nevezhető jogintézményt javasolunk bevezetni, ami a fogyasztó oldaláról két hónapos jelzéssel felmondhatóvá teszi a fogyasztói szerződéseket a biztosítások esetében.

Ezek azok a változások, amelyeket alapvetőnek érzünk ahhoz, hogy nagyobb biztonságot adjunk még a Ptk. keretein belül is a fogyasztóknak. Természetesen annak az összehangolása talán az első és legfontosabb, hogy hogyan definiáljuk ezt a fogalmat. Arra kérem önöket, hogy a fogyasztó definíciójánál próbáljunk visszatérni egy tágabb, ez esetben például a fogyasztóvédelmi törvény által használt definícióhoz, hiszen annak az alapján tudunk minden másról tovább gondolkodni. Érdemes lenne ezt a Ptk.-ban is átgondolni.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A következő hozzászóló Z. Kárpát Dániel jobbikos képviselő úr.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kicsit úgy érzi magát az ember, mint egy részletes vita közepette, amikor nagyon sok szakterület nagyon sok érve ütközik egymással. Engedtessék meg nekem, hogy mint a fogyasztóvédelmi bizottság tagja a polgárokat, vásárlókat, ügyfeleket, szerződött feleket védő, védeni szándékozó szempontból osszam meg a Jobbik-frakció bizonyos tekintetű aggályait, és egyúttal nehezményezzem azt, hogy a kormányzó pártok mintha kiszálltak volna egy kicsit ebből a vitából. Tehát azon reakciók és érvrendszerek ütköztetése mintha hiányozna az utóbbi egy óra tekintetében, amelyek nélkül igen nehéz lenne akár csak konszenzusra jutni, vagy egy kicsit is előrébb menni a kérdésben. Külön tisztelet azoknak, akik vállalták azt, hogy reagálnak bizonyos részterületekre és kérdésekre.

Elmondható az, hogy a fogyasztóvédelem egésze a XXI. század aranybányája lehetne egy olyan nehéz szociális helyzetben és összeomláshoz közelgő időszakban, mint ami Magyarországon tapasztalható. Kimondható és túlzás nélkül kijelenthető, hogy jóval több mint 1 millió ember védelmét egy hatékony, kimunkált fogyasztóvédelmi eszközrendszerrel lehetne és kellene megoldani, hiszen jellemzően olyan éveket élünk, amikor a globális hálózatoknak, multiláncoknak kiszolgáltatott emberek tömegei nem reménykedhetnek másfajta segítségben, csak és kizárólag az állam óvó, gondoskodó kezében és szabályozó kezében a tekintetben, hogy vessen gátat bizonyos törekvéseknek, amelyek egyértelműen károsak Magyarország polgáraira nézve anélkül, hogy bármilyen profitot hoznának az ország, a költségvetés egésze számára, tehát jellemzően a globális hálózatokat gazdagítják ezek a folyamatok.

Látható ugyanakkor az is, hogy jó irányba elinduló törekvések, filozófia és szándékok húzódhatnak meg bizonyos döntések mögött. Vegyünk egy példát: például a szürke- és feketelista törvény szövegébe való beemelése tekintetében, ahol leírjuk, hogy mely kikötések minősülnek minden körülmények vizsgálata nélkül tisztességtelennek - ez a fekete kategória -, és melyek, amelyek az ellenkező bizonyításáig vitatottak, ez a szürkelista kategóriája, de itt is egy hiányos, ám erősíthető rendszerről lenne szó, amely tételesen, taxatíve felsorolhatna még nagyon sok egyéb cselekményt. De itt is egyfajta átvételi szándék volt érzékelhető az életszerű javaslatokra való reagálással szemben, tehát nagyon sok területen, így a fogyasztói csoportok esetében vagy akár a fogyasztók bizalmával folytatólagosan visszaélő vállalkozások tekintetében nem kerültek beemelésre azok az életszerű, ismert és nagyon könnyen leírható tényezők, amelyek már most védhetnék a magyar polgárokat ezen visszaélési formákkal szemben.

Az is látható, hogy egy nagyon érdekes különválasztás történt meg. Kijelenti az előterjesztő, hogy semmis a fogyasztó pénztartozásának előtörlesztését tiltó rendelkezés, ugyanakkor általános esetben van lehetőség ennek kizárására, a fogyasztó esetében nem. De mi történik akkor, ha a vállalkozásom tartozik? A helyzet az, hogy itt is egy olyan értelmetlen szűkítés következik be, amely egyébként nagyon helyesen védi az ügyfelet, a fogyasztót, az egyes embert, vagy legalábbis egy védelmi szándékot kifejez, aztán az majd a későbbiekben derül ki, hogy ez milyen eszközrendszerrel párosul. De mi történik a magyar kisvállalkozóval, mi történik azzal, akit nemcsak mikrohitelekbe kényszerítettek, hanem adott esetben olyan konstrukciókba is, amelyeket a léte megőrzése érdekében kénytelen volt elvállalni, felvállalni, mégsem jelent, mégsem kap semmilyen védelmet azzal szemben, amit foganatosítottak?

Tehát elmondható, hogy hasonló történik itt, mint a devizahitel- vagy devizahitel-alapú károsultak esetében, a polgárok egy része számára megtörténik a megoldási javaslat kimunkálása, ugyanakkor a széles tömegek számára - adott esetben egy autóhiteles vagy egy kisvállalkozó számára - hasonló konstrukció már nem kerül kimunkálásra.

(11.40)

Az előtörlesztési díjjal kapcsolatban pedig deklarációra kerül, hogy díjat, kamatot, kötbért nem követelhet, csak azt, ami ténylegesen az előtörlesztéssel kapcsolatos. Hogy ez milyen kategória vagy mi felel meg ennek, a bíróság feladata lesz eldönteni, és adódik a kérdés, amit bizottsági szinten fel is tettünk, hogy miért a bíróság feladata eldönteni azt, hogy mi az, ami előtörlesztéssel kapcsolatban felszámított költség vagy áthárítás.

Megkérdeztük azt, hogy miért nem lehetett deklaratíve leírni adott esetben életszerű példákat figyelembe véve, hogy mely esetek vonatkoztathatók ide. A válasz az volt, hogy viszonylag magas absztrakciós szintet kíséreltek meg a törvény számára meghatározni, időtálló legyen, ne kelljen sokat módosítani, módosítgatni. De továbbra is fennáll a kérdésem, hogy miért nem lehet az életre reagálva felülvizsgálni adott esetben időről időre ezt a kikötésrendszert, hiszen a parlamentnek ez az egyik feladata, pont ezt csinálja.

Ha csak a saját maguk költségvetését tekintjük, akkor 8 vagy 9 alkalommal módosították az utóbbi hetekben az életre való felülvizsgálati szempontok igényének megfelelve vagy legalábbis megpróbálván megfelelni ennek. Épp ezért, a fent felsoroltak okán a törvény kifejezetten kerüli a tételes felsorolásokat, de ezzel nem érthetünk egyet minden esetben, hiszen az olyan esetekben, amikor a fogyasztók, vásárlók, polgárok jól felfogott érdekei sérülnek, ezek nem feltétlenül elfogadható magyarázatok.

Azt is láthatjuk, hogy a jogszabályoknak megfelelő, az általános szerződési feltételekben történő módosításokat továbbra is elfogadhatónak tartja az előterjesztő, pedig az általános szerződési feltételek esetében egyoldalú módosítás nem igazán életszerű, hogy elfogadható lehetne. Nagyon kevés olyan esetet ismerünk, amikor ez magyarázható, megmagyarázható és alátámasztható - hiszen mit mond ki most ezzel az előterjesztő? Azt mondja ki, hogy elég egy rossz kormányrendeletet hozni, mondjuk, a devizahitel-károsultak ügyében, és onnantól kezdve egy egyoldalú szerződésmódosítás adott esetben jogszerűvé válhat, miközben nagyon egyszerűen, egy tollvonással el lehetne intézni azt, hogy ezek az egyoldalú módosítások tökéletesen és teljes mértékben kikerüljenek a jogrendszerből, nagyon szélsőséges esetben és nagyon körülhatárolt esetekben képezhessék csak tárgyalások alapját, de ezek is előzetes tárgyalási alap után kerülhessenek be csak bármiféle döntéshozó folyamatba.

Az, ami ezzel szemben Magyarországon előfordult, hogy iparágak jöttek létre az egyoldalú szerződésmódosításokra, amely iparágak képviselői jutalékot kaptak azért, hogy példának okáért devizaalapú hiteleket sózzanak emberekre, olyanok kaptak jutalékot, akiknek a szükséges végzettségük sem volt meg nagyon sok esetben ahhoz, hogy bármiféle-fajta hitelközvetítéssel foglalkozzanak, most pedig nem számoltathatóak el sem ezek az emberek, sem ezek a cégek. No, ez tökéletesen elfogadhatatlan.

Itt lenne a lehetőség előttünk, hogy legalább a jövőre vonatkozóan önök változtassanak ezen a rendszeren, ha már a múltra vonatkozóan nem sikerült, hiszen a hitelkárosultaknak csak nagyon kis részét sikerült kimenteni a bajból. Mi ennek örülünk alapvetően, példának okáért a tartozások részleges forintosítása egy jobbikos ötletből származó, nem azt mondom, hogy többéves, de legalább egy-másfél éves huzavona, hercehurca után kialakított módszer, aminek mi nagyon örülünk, hiszen ha károsultakat ment - akár csak hármat vagy négyet -, akkor nekünk ezt támogatnunk kell. Ezért jöttünk a parlamentbe.

De a helyzet az, hogy senki nem számoltatta el azokat a cégeket, közvetítőket, társaságokat, akik visszaélve a jogi kiskapukkal - és adott esetben áthágva még a hiányos és rossz jogi előírásokat is - olyan extraprofitra tettek szert, amit senki nem vett vissza tőlük. Itt lenne előttünk a lehetőség, hogy a jövőre nézve tökéletesen és teljes egészében - nyilván nem lehet 100 százalékosan, de 99 százalékos arányban - kizárjuk a hasonlóakat. Ezzel szemben azt láthatjuk, hogy a jogszabályoknak megfelelő - idézőjelben - általános szerződésifeltétel-módosítások továbbra is elfogadhatónak minősülhetnek, csakhogy ezen jogszabályok, elrontott kormányrendeletek, elrontott határozatok kinyithatják a pokol kapuját adott esetben.

És nem lesznek ám mindig önök kormányon! Tehát változhat ez a helyzet akár másfél év múlva is, és nem tudhatjuk, hogy akik majd ezután következnek, adott esetben nem olyanok lesznek-e újra, mint a korábbiak, akik lepaktáltak a bankokkal, a globális hálózatokkal, és nem tudhatjuk, hogy nem akarnak-e majd pont az önök által nyitva hagyott kiskapu alapján hozzájárulni ahhoz, hogy kifosszák a magyar lakosságot, kifosszák a magyar polgárokat.

Tehát azt is látnunk kell, hogy a fogyasztóvédelmi szabályok, alapszabályok tekintetében erőteljes átvételek történtek, és bár ezen erős átvételek nagyjából megfelelnek a fogyasztóvédelmi irányvonalaknak, mégis elmondható az, hogy az EU-ban elvárt fogyasztóvédelmi jogoknál egy grammal sem biztosít többet Magyarország jelenlegi kormányzata annál, mint ami minimálisan előírt. Pedig itt is - még egyszer mondom - egy olyan aranybányáról van szó, ami a kritikus hazai helyzetben, ahol védelemre van szükség, igenis kiterjeszthető lenne.

Nagyon sokszor el szoktuk mondani: Franciaország képes volt arra, hogy még az agráriumába is beleszóljon fogyasztóvédelmi eszközökkel. Amikor nem tudta a külföldi gazdálkodókat kitakarítani az országából, akkor kitalálta, hogy azok termelésének a szén-dioxid-kibocsátása ilyen-olyan kvótákba ütközik - adott esetben ki is találnak hozzá kvótákat, ha kell, és kitakarítják az idegen behatolót az országból. Követendő példa, ajánljuk önöknek is nagy szeretettel.

De még egyszer mondom: az, hogy az EU-ban bevált módszerekhez képest és az elvárt kötelező minimumhoz képest semmit nem tudnak hozzátenni fogyasztóvédelmi téren ahhoz, ami egyébként tényleg már papírra vetett több országban is, az tökéletesen elfogadhatatlan. A tisztességtelen szerződések esetében is lényegében csak az ászf-re, az általános szerződési feltételekre korlátozzák saját magukat, pedig az egyedi szerződéseket is valamilyen intézménynek kellene védenie.

Nyilván önök erre azt fogják mondani, hogy menjen mindenki a bíróságra, keresse a saját igazát, de a helyzet az, hogy itt az apró betűs részek tekintetében azért nagyon súlyos hiányosságok állnak fenn. Itt lenne egy lehetőség az általános érvényű fogyasztóvédelemre. Még egyszer mondom, nem akárkivel szemben: globális hálózatokkal, bankbirodalmakkal szemben, akikkel szemben az egyszeri polgár, a fogyasztó tökéletesen kiszolgáltatott. Kihez forduljon?

Van egy alakulófélben lévő, embrionális állapotban lévő fogyasztóvédelmi rendszerünk, egy alulfinanszírozott Gazdasági Versenyhivatalunk, egy olyan PSZÁF-ünk, amely bár megpróbál megbirkózni a hatalmas feladattömeggel, ami ráhárul, de ott is egyfajta forráshiányt érzékelek és azt, hogy különböző jogkörök hiányában nem képes maradéktalanul ellátni ezt a feladatot. Emellé csatlakozik egy teljesen hiányos, hibás jogi környezet, ahol még a fogyasztó fogalma sem egységes, hiszen nem egyezik a fogyasztóvédelmi törvényben leírtakkal egyrészt. Másrészt mi a helyzet a pénzügyi fogyasztókkal? A fogyasztóvédelmi törvény ugyanis több helyütt rendelkezik arról, hogy igen, vonatkoznak ezek az előírások a fogyasztókra s a többi, kivéve a pénzügyi fogyasztókra. Egy ilyen kitétel megtörténik, aztán valahogy a pénzügyi fogyasztókról - jellemzően banki ügyfelekről, hitelkárosultakról - valahogy senki sem rendelkezik. És amikor egy ügyvédnek oda kell állni megvédeni az ügyfelét, akkor azon kapja magát, hogy e tekintetben 19 vagy 18 jogforrásból kell dolgozni, ennyi jogszabályt kell áttekintenie, ismernie az összes módosításával együtt. Ember legyen a talpán, aki meg tudja védeni az ügyfelét egy ilyen környezetben a legjobban felkészült, sztárügyvédeket alkalmazó, milliárdokat önvédelemre fordítani képes globális hálózatokkal szemben.

A tisztességtelenséggel kapcsolatos kikötések kapcsán meg kell hogy említsem: ezek nemcsak az árra vonatkozhatnak, hiszen jellemzően ezek a példák kerültek felsorolásra bizottsági és előterjesztői szinten is. Nem csak az ár lehet tisztességtelen. Nézzük csak meg a fogyasztói csoportok működését, amelyek még a mai napig fogadhatják az ügyfeleket. Vérlázító Magyarországon, hogy magáncégek megtehetik azt, hogy jellemzően Budapest egy vagy két kerületére szorítkozva, gyönyörűen díszített irodákban, öltönyös-inges úriemberek gyakorlatilag nemhogy hibás terméket, hanem manipulatív, csalárd, hazug módon egy terroristaterméket kínálhatnak, terrorcselekményt követhetnek el és ezt közvetíthetik, hiszen egyértelmű, hogy nekik az eredeti szándékukban sem állt bárkinek a pénzügyi helyzetén segíteni, hitelt közvetíteni. És lehetett Magyarországon továbbra is, mert mi történik? Cégérátfestés után ugyanaz a társaság megjelenik egy másik molinó alatt, tehát itt igenis indokolt lenne, ami a mai vita folyamán már elhangzott, hogy a korlátolt felelősségű társaság megszűnése után is vállaljanak felelősséget annak tisztségviselői, sőt az ötéves időhatár bizonyos elévülési szempontok miatt fontos, de én egy még hosszabb időhatárt szavaznék meg olyan esetekre, mint a fogyasztói csoportoké, példának okáért, ami a pénzügyi terrorizmus kategóriáját meríti ki.

Látható az is, hogy a Megyeri híd példája sem véletlenül került ide. Állítom, hogy a parlament feladata az, hogy ilyen életszerű példákon keresztül világítsa meg azt a problématengert, ami előttünk áll. A Megyeri híd, nem mondhatom, hogy csepp a tengerben, mert emberi tragédiák kapcsolódnak hozzá, de tökéletesen jelképezi azt, ami Magyarországon folyik. Lekövető magatartást tanúsít a politikum, utólag próbál problémákra reagálni, és az elszámoltatással megint csak és folytatólagosan adós marad.

És talán ez, a következményeknélküliség a legnagyobb probléma Magyarországon. Ez a legtöbb bűnelkövetési forma és a legtöbb bűn melegágya: az, hogy a következményeknélküliség illúzióját, látszatát tartja fenn a jogalkotás is egyébként. Mi állítjuk, hogy ez nem lesz mindig így, hiszen a Jobbik erősödésével párhuzamosan nyilvánvaló, hogy az elszámoltatás erőteljessége és kiterjedtsége is folyamatosan fokozódni fog. De azt látnunk kell, hogy jelen pillanatban rendelkezésre állna egy nagyon széles körű eszközrendszer a fogyasztóvédelem tekintetében, de az előttünk fekvő előterjesztés alapján majd a bíróság dönti el, hogy ezen eszközrendszerből a csatatéren a szekercét vagy pedig a tankot veszik elő.

(11.50)

Mi, jobbikosok azt mondjuk, hogy a fogyasztóvédelem egésze egy nehéztüzérség lehetne a tisztességesek oldalán a tisztességtelen magatartást tanúsító globális hálózatokkal szembeni harcban. Ennek a megjelenését hiányoljuk ebből az előterjesztésből. Ezért szólítjuk fel a kormányzatot újra és újra arra, hogy gondolja át, hogy feltétlenül jó úton jár-e, egészen bizonyos-e abban, hogy elég az, hogy az EU által meghatározott minimumot teszi le elénk, hiszen mi, jobbikosok, egyértelműen arra indulnánk el, hogy még most az EU-n belül is feszegetni kell a kerítéseket, ha pedig azok a kerítések túlzottan szorítanak ahhoz, hogy megvédhessük Magyarország állampolgárait, akkor le kell azokat rugdalni, ki kell terjeszteni őket, és Magyarország határait annyira kell kiszélesíteni, hogy az összes polgára megvédhető legyen.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre megadom a szót Gaudi-Nagy Tamás jobbikos képviselő úrnak.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tényleg már kezd kicsit furcsává válni, hogy egymásra vagyunk kénytelenek reagálni a Jobbik-frakcióból, és kérem tényleg államtitkár urat is, a kormánypárti frakciókat, hogy vegyék fel a kesztyűt és nyilatkozzanak ők is.

Én most pontosan idekapcsolódva, Z. Kárpát Dániel fogyasztóvédelmi okfejtéséhez kapcsolódva szeretnék ismét egy olyan módosítási javaslatot az önök figyelmébe ajánlani, amely szerintünk egy nagyon komoly gordiuszi csomót vág át. Tehát a fogyasztók és vállalkozások között létrejött szerződésekről, tisztességtelen szerződési feltételek listájáról van szó, egy olyan bővítést szeretnénk tenni, amely mintegy generálklauzula-szerűen mindenfajta kiskaput kizár. Ez egész pontosan arról szól, hogy a Hatodik könyv 104. § (1) bekezdésének a) pontjában kifejezetten mondjuk ki, hogy a tartalom módosítását is, tehát a szerződéses tartalom módosítását is kizárjuk. Innét kezdve nem lehet az egyes szakágazati területeken, mint például ahogy megtörtént tényleg hosszú éveken át a devizahitel-szerződések körében, ez az egyoldalú szerződésmódosítási rendszer valóban odavezetett, hogy ez a több százezer devizaadós ilyen helyzetbe került, és számosan elvesztették lakásukat, megélhetésüket, családi tragédiák tömegét okozta mindez.

Ugyan most megszületett 2010 vége felé egy ezen területet érintő, ilyen tilalmat megfogalmazó törvény kivételekkel, azonban ha a polgári törvénykönyvbe beemelnénk ezt az általános rendelkezést, ami a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés tekintetében tisztességtelennek minősítené a szerződés egyoldalú módosítását, akkor ezzel nagyon sokakat meg tudnánk védeni, hozzátéve, hogy a fogyasztó fogalmának a megfelelő alkalmazásával, tehát nemcsak természetes személyekre, hanem olyan vállalkozásokra is, akik gazdálkodási körükön kívül kötnek ilyen jellegű szerződéseket.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Schiffer András képviselő urat illeti a szó.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tőlem ugyan idegen a Jobbiknak ez a háborús retorikája az idegen behatolókról meg az önvédelemről, de azért szeretném én is fölhívni a figyelmet arra, hogy számtalan helyen a polgári törvénykönyv tervezete kifejezetten megerősíti a hazai kis- és középvállalkozások, illetve a fogyasztók kiszolgáltatottságát.

Egy területről nem beszélt egyikünk sem eddig, nevezetesen arról, hogy a kártérítési jogban egyrészt lehetővé teszi általános jelleggel a tervezet, hogy a súlyosan gondatlan, illetve a bűncselekménnyel okozott károk megtérítését valaki kizárja. Ez egészen példátlan, és ez elsősorban megint csak a tisztességesen gazdálkodó, tisztességesen boldogulni kívánó emberek kiszolgáltatott helyzetét erősíti meg. De továbbmegyek: a kártérítési jogra vonatkozó tervezetben az is hiányzik, hogy a szerződésen kívüli károk megtérítéséért való felelősség nem fog kiterjedni az előre nem látható károkért. Ez azt jelenti, hogy nemcsak megint a nagy tőkeerővel mozgó gazdálkodó szervezetek lehetőségeit tágítja tovább, de a következő generációk érdekeit sem tudja ezért megfelelően védeni a polgári törvénykönyv.

Éppen ezért szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy a szerződési jog mellett a kártérítési jogra is figyeljünk, mert ha a kártérítési jogban lehetséges az, hogy a súlyosan gondatlan vagy bűncselekménnyel okozott károkért a felelősséget ki lehessen zárni, illetve egy nagy tőkeerejű cég előre moshatja a kezeit az előre nem látható károk okozásáért, akkor megint csak azokon csattan az ostor, akiken általában az elmúlt húsz évben csattant, a tisztességesen boldogulni, vállalkozni kívánó fogyasztókon, illetve kisvállalkozásokon.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Z. Kárpát Dániel, Jobbik!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kártérítési igények érvényesítése során szeretném még egyszer kiemelni, hogy eleve kizáratik ebből a körből egy nagyon komoly társadalmi réteg, amely bár nem minősül minden esetben természetes személynek, itt jelesül a magyar kis- és középvállalkozókra gondolok, de tökéletes kiszolgáltatottságban állnak különböző multinacionális intézmények viszonylatában, legyen szó magyar beszállítóról, legyen szó magyar termelőről, és az ő védelmük tökéletesen megoldatlan a tekintetben, hogy a fogyasztó az itteni terminológia szerint csak természetes személy lehet lényegében. Általános esetben van lehetőség, mondjuk, a pénztartozás előtörlesztését tiltó rendelkezésekre, tehát olyan, őket sújtó rendelkezésekre, amelyekre fogyasztók esetében már nem feltétlenül. Tehát megmaradnak az előterjesztésben ezek a nagyon káros dolgok, ezért még egyszer mondom: a kártérítési igények érvényesítése során nagyon sok magyar vállalkozónak, termelőnek eleve nincsen lehetősége hasonlónak az elindítására sem.

Ha pedig a háborús terminológiát hozta szóba képviselőtársam, hadd próbáljam megvilágítani még rövidebben, még tömörebben, hogy miről is van szó. Azért beszélhetünk egyfajta pénzügyi háborúról Magyarországon, mert a globális hálózatok kifosztottak komplett társadalmi osztályokat, az önök költségvetésében is súlyos milliárdokat emészt föl az, hogy megpróbálják menteni legalább ezen társadalmi osztályok egy részét.

Kikre gondolunk? A devizahitelek vagy devizaalapú hitelek károsultjaira. Itt egy jó nagy, több százezres rétegről van szó, ahol maximum az érintettek negyede-ötöde számára sikerült bármifajta segítségnek látszó cselekményt foganatosítani. De ideérthetném azt is, hogy a hiteleket kiközvetítők elszámoltatása semmilyen szinten nem történt meg, adott esetben végzettség nélkül dolgozó, extrajutalékért dolgozó csalók elszámoltatása sem, a fogyasztói csoportok változatlanul működnek, még egyszer mondom: elszámoltatás nélkül. És még odáig sem sikerült eljutni, hogy a termékbemutatókon elkövetett csalások vagy pedig haszontalan áruk forgalmazása tekintetében bármiféle retorzióra számíthasson az, aki ilyenre vetemedik.

Tehát látható, hogy gyerekcipőben jár ez a fogyasztóvédelmi rendszer. Erősítsék meg, lássák el forrásokkal, enélkül ugyanis nem lehet megvédeni Magyarország polgárait. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Lendvai Ildikó képviselő asszony, MSZP.

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Kollégák! Két témacsokorban szeretnék hozzászólni, de megmondom őszintén, félve teszem, reszketek, mint a nyárfalevél, mert ugyan természetesen mi is teszünk javító szándékú módosító indítványokat a szöveghez, de alapvetően úgy érzem, hogy ez a nagyon igényes, nagyon színvonalas, tekintélyes szakmai grémium által évek munkája során összeállított szöveg bizonyos fokig védelemre is szorul. Mert még ha nem is nyúlunk hozzá, akkor is jobb, mint amilyen módosító indítványok itt-ott, éppen kormánypárti oldalról fenyegetik ezt a minőséget, más témában, nem ma tárgyalt témában, inkább a családjogi fejezetben.

De éppenséggel a szöveg szellemisége egészének védelme okán szeretném mondani elsősorban államtitkár úrnak, hogy ültem én is koalícióban. Szörnyű nehéz! Azt is tudom, hogy a kétharmadot biztosítandó az ember köt kompromisszumokat. De az istenért, kiherélni ne hagyják a törvényt a koalíciós partner indítványai miatt, és kompromisszumnak se lesz jó az, ha van, aki az egész kart szeretné levágni, önök majd megállapodnak a fél kar levágásában.

De túljutva a reszketésen és a félelmen, most már valóban a két témacsokorra rátérve, ezek közül az első a Harmadik könyv jogi személyeket érintő szabályozásával foglalkozik. Méghozzá éppen olyan indítékkal, hogy ennek a szövegjavaslatnak a szellemét védjem más, ennek ellentmondó, korábban elfogadott törvényekkel szemben.

A jogi személyekről szóló fejezetek általános szabályként tartalmaznak két elvet minimum. Az egyik, hogy a jogi személy bírósági nyilvántartásba vétellel jön létre, ezt az indoklás külön ki is emeli. A másik, hogy kicsit szemben az eddig vegyes gyakorlattal, az általános törvényességi felügyeletet a jövőben a nyilvántartó bíróság látja el. Mindkét elv helyeselhető.

(12.00)

Én azt szeretném, mi azt szeretnénk, ha ezek az elvek szinte kivétel nélkül érvényesülhetnének, és nem jelentenének kivételt az ezt a feles törvényt elvileg nyilván fölülírható más kétharmados törvények sem. Magyarul azt szeretnénk, ha azokat módosítanánk eme Ptk.-javaslat szellemének megfelelően. Mire gondolok? Két dologra, és ebből az egyiknek van elsősorban ideológiai, tartalmi, politikai és morális jelentősége. Valóban, itt a szövegben, ahogy említettem, az szerepel, hogy nemcsak hogy a bírósági nyilvántartással jöhetnek létre jogi személyek, hanem ennek megfelelően a különböző nyilvántartásokat is a bíróságon vezetik értelemszerűen.

Az az egyházi törvény, amit megalkottunk - illetve alkotta a csuda, én nem, de a kormánypárti többség elfogadta -, az egyházi törvény tehát más szellemiséget tartalmaz, így politikai döntés, parlamenti többségi, kétharmados döntés eredményeként jöhet létre a jogi személyek egy fajtája, nevezetesen az egyház. Azt hiszem, hogy itt a Ptk.-t alkotó jogászok általános igazsága az, amit helyeselni lehet, és nem az az elképesztő kivétel, az az elképesztő lyuk, amit ezen a helyes jogelven a 2011-ben elfogadott egyházi törvény ütött. Képtelen helyzeteket okozott az, hogy ezúttal nem a bíróságra bíztuk egy ilyen kiemelkedően fontos társadalmi és morális szerepet betöltő jogi személy, mint az egyház elfogadását, nyilvántartásba vételét és annak vezetését. Képtelen helyzeteket okozott máris, Alkotmánybíróság foglalkozik a dologgal.

Nem tudta megmondani a parlament az egyházi státustól megfosztott, ámde a törvényes kritériumoknak megfelelő vallási közösségeknek, hogy mi az ördögért nem nyerték ők el, hacsak nem politikai okból, a parlamenti többség jóváhagyását. Nemcsak itthoni közbotrány támadt amiatt, hogy itt nem ezt a helyesen megfogalmazott jogelvet követtük, hanem a Velencei Bizottság is, amely, biztos vagyok benne, a Ptk. általános szellemét helyesléssel fogadná, kifogásolta az egyházi törvénynek ezt a passzusát, ami éppen hogy ellentmond a mostani polgáritörvénykönyv-javaslat jogelveinek.

A Velencei Bizottság jelentésének kormányoldalról előszeretettel csak az első mondatát idézték, ami úgy szólt, hogy Magyarországon vallásszabadság van. Ez így van, tényleg, vagy így volt. Az utolsó mondatáról azonban meg szoktak feledkezni, amelyben a bizottság éppen emiatt, hogy a parlament dönt és nem bíróság az egyházak létéről és jogállásáról, azt mondja ennek a bizottsági jelentésnek az utolsó mondata, hogy ezt a törvényt pedig módosítani kell. Még egyszer mondom, tudom, hogy kétharmados törvény, másik törvény tehet kivételt a Ptk. általános szabályai alól; amit tisztelettel javaslok, az az, hogy gondoljuk újra, jogos-e ez a kivétel az egyházi törvény esetén. Szerintem nem.

Itt a professzor urak és tudós jogászok által megfogalmazott jogelvet tartjuk, tartanánk érvényesíthetőnek az egyházi jogállás tekintetében is, különös tekintettel arra, hogy az egyházi törvényben, szemben az itt megfogalmazottakkal, még a nyilvántartást sem bíróság, hanem miniszter vezeti. Ha visszakerülne a Ptk. szellemének megfelelően az egyházi státusról való döntés joga a bíróságokhoz, akkor a bíróság a bevált gyakorlat szerint szakértőket alkalmazhatna, szemben a parlamenttel, amelyet a törvény, a saját törvénye, az önök saját törvénye arra kötelezett, hogy vitás esetben kérje a Magyar Tudományos Akadémia véleményét.

Csakhogy azóta a Magyar Tudományos Akadémia, számos érthető és jogos okból, kifarolt a feladat elől. Azt mondta, hogy ő ezt nem tudja ellátni, mert olyan kritériumok meglétét, többek között hitelvek megítélését várnák tőle, ami nem tudományosan eldönthető kérdés. Szeretném tehát felvetni, hogy a Ptk. elfogadása után, ugyan ez nem kötelező, de mégiscsak vizsgáljuk fölül az egyházi törvénynek azt a tézisét, ami ellentmond az itt megfogalmazott általános jogelvnek, miszerint jogi személy bírósági nyilvántartásba-vétellel létesíthető.

Kevésbé ilyen kényes kérdés, de ugyanebben a témacsokorban szeretném fölhívni rá a figyelmet, és nem valószínű, hogy ott idegenkedés lenne, gondolom én, kormánypárti oldalról sem, hogy módosítanunk kell majd - vagy módosítanunk lehet majd, inkább így fogalmazok, mert nem kötelező - az egyesülési törvényt, tehát a civil szervezeteket szabályozó törvényt is. Itt a Ptk.-tervezetnek tudniillik az egyik fontos, és azt hiszem, elfogadható, támogatható módosítása az vagy változása az, hogy a bíróságok kezébe adja külön megjelölt kivétel nélkül a törvényességi felügyelet jogát. Míg a civil szervezetekről szóló törvény, a korábban módosított törvénnyel egyébként egyformán, tehát itt önöket nem akarom elmarasztalni valami szörnyű rontásban, de kétségkívül az új törvény is az ügyészség törvényességi, ha nem is felügyeletét, de ellenőrzését fogalmazza meg. A két fogalom eléggé egymásba csúszik itt a Ptk. szövegtervezete szerint is.

Itt tehát inkább jó szándékkal szeretnénk javasolni, hogy ha már a Ptk. itt egységesíteni akar, és ebben valószínűleg van igazsága és van komoly oka, akkor inkább majd a - noha kétharmados, de ennyiben e szellemben módosítható - civiltörvényhez nyúljunk hozzá. Még egyszer mondom, ez a javaslat nem olyan politikai kényességű, ezért talán nem is olyan jelentőségű, mint amit az egyházakról kívántam elmondani.

A második témacsokor, ha akarom, nem ide tartozik, ha akarom, ide is tartozhat. Ezért hozom most szóba. Vitatkoztunk már a Ptk.-tervezet kapcsán az eredetileg a nem most tárgyalt Második könyvben a személyiségi jogok között szereplő problémáról, az üzleti titok kontra közérdekű adatokhoz való hozzáférés jogának rendezéséről. Ott nem tudtuk meggyőzni önöket egy bizonyos dologról, mindjárt mondom, hogy miről, de ha ott ez nem sikerült, akkor annak az elvnek, amit szerintünk érvényesíteni kell a Ptk.-ban, akár a most tárgyalt fejezetek valamelyikében, kötelmi jogban vagy gazdasági szereplőket tárgyaló fejezeteknél is volna helye.

Miről van szó, amit most ismételten fölvetünk, hogy ha nem ott, akkor legalább ezekben a fejezetekben helyesebb és az átláthatóságot jobban segítő szabályozás kerüljön a Ptk.-ba is? Arról van szó, hogy a jelenleg hatályos Ptk. még tartalmaz az üzleti titok vonatkozásában egy nagyon fontos mondatot. Egy nagyon fontos, kivételt jelentő mondatot, azt, hogy nem képezi magánvállalkozásnak sem az üzleti titkát, ha az államháztartás valamelyik szereplőjével, értsd: közpénzre vonatkozóan köt szerződést. A hatályos Ptk. szerint ez közérdekű adat. Tehát ez nem üzleti titok. A már említett, személyiségi jogokat tartalmazó fejezetből érdekes módon ez a kivételt jelentő mondat kimaradt. Ezért szeretnénk legalább más fejezetekbe, ha lehet, visszahozni.

Akkor az volt az indoklás, hogy nem elvi vita van köztünk, hanem azt a fontos szabályt, hogy a magánvállalkozás üzleti titka ez esetben nem üzleti titok, hanem közérdekű adat, önök majd az információs önrendelkezésről szóló törvényben kívánják megfogalmazni. Őszintén szólva már ezt az érvet sem tartottam elfogadhatónak, mert ugyan mibe kerülne, bocsánat a pesties kifejezésért, ha az egységes jogalkalmazás kedvéért itt a Ptk.-ban is benne maradt volna ez a mondat. Annál is inkább, mert jelenleg az információs önrendelkezésről szóló törvény azt mondja, hogy az üzleti titok és az e körbe eső adatok vonatkozásában a Ptk. irányadó.

Tehát még ha bekerülne vagy bekerült volna az adatvédelmi törvénybe ez a fontos, az átláthatóságot, a nyilvánosságot és a közérdeket szolgáló passzus, akkor is úgy gondoltuk volna, hogy azért kár ezt a Ptk.-ból, az új Ptk.-ból kihúzni. Azonban mit tapasztalunk? A következőket. Számos civil szervezet, amelyek ezt a parlamenti képviselőkön túl és őket megelőzően szóvá tették, még augusztusban azt a választ kapták az illetékes adatvédelmi hivatal elnökétől, hogy ez nagyon gyorsan, egyértelműen tisztázásra kerül az információs önrendelkezésről szóló törvényben. Ugyanígy augusztusban így nyilatkozott a tárca, a KIM is. Ez eddig nem történt meg, annak ellenére, hogy folyamatban vannak és voltak polgári perek az MVM-mel kapcsolatban vagy akár a pártingatlanokról kötött szerződésekkel kapcsolatban, amelyek épp ezt a tényállást érintenék. Tehát szükség van az egységes szabályozásra és jogalkalmazásra is.

(12.10)

Augusztus óta tehát ez az ígéret nem váltódott be. Nem akarom azt mondani, hogy önök el akarják sumákolni ezt a fél mondatot; bízom benne, hogy nem így van. Ha nem így van, akkor ezt mi sem bizonyítaná jobban, mint hogy ez az inkriminált mondat bekerülne, amely tehát arról szól, hogy a magánszféra üzleti szerződései sem képeznek üzleti titkot, ha közpénzt és államháztartási szereplőt érintenek. Eloszlatná az összes gyanút és rossz érzést, ha ez a mondat - másfél sor az egész, nem dúlja fel a Ptk. szellemét, hiszen a most hatályos Ptk.-ban is benne van - akár a most tárgyalt fejezetekben, akár a korábban tárgyalt, személyiségi jogokat részletező fejezetben helyet kapna.

Köszönöm szíves figyelmüket, ennyi lett volna. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A következő hozzászóló Gaudi-Nagy Tamás jobbikos képviselő úr.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az előttem szóló képviselőhöz kapcsolódóan annyit azért jeleznék, hogy a Második könyvhöz tartozó érveket mondott el, bár ebben kivételesen egyetértünk, hogy az üzleti titok fogalmának körébe igenis nem szabad olyan rendelkezéseket emelni, amelyek kizárják a közérdek számára való megismerhetőséget.

Szeretnék viszont még néhány olyan fontosabb szempontot kiemelni mind a három érdemi könyvvel kapcsolatban, amelynek, úgy gondolom, hogy ebben a vitában el kell hangoznia. Egyrészt az Ötödik könyvvel, tehát a dologi résszel kapcsolatban nagyon fontos megjegyezni, hogy a mindennapi életviszonyok jelentős körét érintik az úgynevezett szomszédjogi viszonyok, amelyből számos - sajnos a mindennapokban is jelentkező - úgynevezett fülemüleper keletkezik, és rengeteg energiát emészt el a társadalom különböző csoportjaiban a szomszédjogi viták folytatása. Hozzátéve persze: a legjobb megoldás mindig az lenne, ha sikerülne emberi módon kezelni ezeket a problémákat, és nem egy ilyen feszült társadalomban élnénk, ahol hihetetlen terheket visel egyre jobban mindenki, és egyre jobban egymásnak feszülnek az emberek.

Pontosan ezért lenne azonban fontos a szomszédjogi klauzulának a megtartása a jelenlegi polgári törvénykönyvből, annak megőrzése és átemelése a javaslatba, ugyanis azért az a fő szabály, amit ez megfogalmaz, úgy gondolom, hogy fontos lenne a bírói gyakorlat számára is. A fő szabály úgy szól - és mi ezt szeretnénk visszaemelni -, hogy a tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné. A javaslat a szomszédjogok közül gyakorlatilag csak kettőt nevesít, a földtámasz jogát és a szomszédos telek ideiglenes igénybevételét, és a többi szabályozását külön jogszabályra bízza. Úgy gondoljuk, hogy ennek a generálklauzulának az elhagyása - ha ez nem kerülne bele - kifejezetten kinyitna újabb lehetőségeket arra, hogy ezeknek az egyébként nemkívánatos és az életminőséget nagyon hátrányosan befolyásoló szomszédjogi vitáknak a köre szélesebbre nyíljon, tehát ne hagyjuk ezt így. Akár az építkezés, akár egy vendéglátó-ipari egység üzemeltetése, akár pedig egy szórakozási célt szolgáló gépjárművel való odahúzás a lakás környékére ugyanis szomszédjogi eszközökkel mind-mind korlátozhatóak lennének, ha ebben nyitottak lennének, és elfogadnák ezt a javaslatunkat.

Az elbirtoklással kapcsolatban fontos kiemelni, hogy újítást tartalmaz a javaslat - és ezt azért érdemes megfontolni -, hogy a föld tekintetében azt az eddig létező szabályt, ami arról szólt, hogy ingatlanhányad nem birtokolható el, ami a földre nem volt alkalmazható, jelen esetben a kódex lehetővé teszi. Úgy gondoljuk tehát, hogy nem lenne szerencsés, ha kinyitnánk ezt a lehetőséget, a tulajdoni hányad elbirtoklásának lehetővé tételét, ismert ugyanis, hogy a kárpótlási folyamat révén nagyon sok ilyen osztatlan közös tulajdon jött létre a termőföldekkel kapcsolatban. Ez ugyan kétségkívül egy nehezen működtethető, nagy létszámú tulajdonosokból álló tulajdonosi közösség, de úgy gondoljuk, hogy itt a rendszerváltozás megint csak mostoha és elégtelen lefolyása miatti tulajdoni helyzet nem szabad, hogy a hátrányára váljon azoknak, akik osztatlan tulajdoni hányaddal rendelkeznek. Így tulajdonképpen, ha nem járnak el úgy, ahogy egy tulajdonostól egyébként elvárható, hogy megakadályozzák az elbirtoklást, akkor bármelyik helyi földművelő vagy éppenséggel akár a legnagyobb többséget megszerző zöldbáró ezt az elbirtoklást megtehetné, tehát ezt kifejezetten javasoljuk, hogy ne legyen így. Az ingatlanokra egyébként pedig megteremtenénk azt a lehetőséget - és ezt is javasoljuk elfogadni -, hogy a tulajdonostársak azért elbirtokolhassák egymás tulajdonát; még egyszer hangsúlyozom, hogy ez a föld esetében nem állna fent.

A közös tulajdon szabályairól már esett szó a vezérszónoki felszólalásunkban, és úgy gondoljuk, hogy ez egy nagyon sarkalatos kérdése a tulajdonosi jogosítványoknak. Úgy gondolom, hogy itt az a szabályozási elgondolás, ami a javaslatban szerepel, nem ad választ a nagy létszámú tulajdonosi közösségek - például akár egy tó, egy horgásztó, egy közösségi célokat szolgáló ingatlan - működtetésénél, ahol a tulajdonosok száma meghaladja akár a százat is. Ott már gyakorlatilag nem lehet szinte hatékony döntéshozatalt végrehajtani, legyen szó akár elidegenítésről, részbeni vagy egészbeni hasznosításról.

Itt egy újszerű szabályt ajánlanék az önök figyelmébe, mégpedig azt, hogy száz feletti tulajdonosszám esetén már lehetséges legyen a tulajdonostársak szótöbbséggel történő döntése, eltérve a fő szabálytól. Ezzel bőven ki tudnánk küszöbölni azt az anomalikus helyzettömeget, ami az ilyen típusú ingatlanoknál jelentkezik, 200 fő esetében pedig az ilyen döntéseknél már csak és kizárólag törvényességi alapú bírósági megtámadást javasolnánk; egyébként még bíróság előtti megtámadás sem válna lehetővé, hogy végre ezek a nagy létszámú közös tulajdonnal rendelkező ingatlanok megfelelően működtethetők legyenek.

Az ingatlan-nyilvántartással kapcsolatos jogokról és az iratokba való betekintésről már ejtett szót Schiffer András képviselőtársam. Ha jól értem az ő felvetésüket, ők a széljegy mögötti iratok teljes, korlátlan megtekintését biztosítanák bárki számára, ami alapvetően egy jó elgondolás, de úgy gondoljuk, hogy a bejegyzett és feljegyzett tények parttalan megtekintésének kinyitása visszaélésekre adhat okot. Itt mindenképpen szűkíteni, de a javaslathoz képest tágítani kellene ezt a kört. Úgy gondoljuk, a legjobb az lenne, ha a közvagyon megvédése vagy a saját jogaimat sértő ügylet dokumentumának megismerése mint érdek kerülne valószínűsítésre. Ez azért kellő erőt, garanciát jelentene azok számára, akik például olyan ügyletbe keverednek, mondjuk, egy ingatlanvásárlásra vonatkozó szerződésben foglalót adnak, majd pedig előszerződést kötnek, de a szerződés megkötésére nem kerül sor, és utána ez a rosszhiszemű eladó egy harmadik személy számára értékesíti az ingatlant.

Élő esetet mondok: a földhivatal nem volt hajlandó kiadni ezeket az iratokat, figyelemmel arra, hogy álláspontja szerint nem sikerült a jogérdeket valószínűsíteni, ami tényleg megdöbbentő, mert ugyanakkor ennek az ügyletnek az érintettje, a kárvallottja nyilvánvalóan az a személy volt, aki ezt a jelentős összegű foglalót kifizette, és birtokon kívül került mind a pénz, mind az ingatlan tekintetében. Sajnos a földhivatalok gyakorlatában megfigyelhetjük ezt a szűkkeblűséget az iratkiadási gyakorlatban, pedig a közhitelesség és a nyilvánosság elve, a kettő csak együtt érvényesülhet.

(12.20)

Ejtett már szót Staudt Gábor képviselőtársam arról - és én is már említettem -, hogy ezek a bizonyos pénzkövetelés biztosítása céljából kikötött tulajdonjog, illetve jog vagy követelés átruházását célzó, úgynevezett fiduciárius hitelbiztosítékok a semmisség kategóriájába kerülnek. Ez valóban erénye a javaslatnak, azonban ahogy ez elhangzott a képviselőtársam részéről, helytelen és nem jó megoldás álláspontom szerint, hogy ebben viszont egy kivételképpen beengedjük az uniós irányelvre való hivatkozást, tehát ezt tételesen szeretnénk, ha kikerülne a rendszerből.

Áttérve a Hatodik könyvre, egy-két olyan elemre szeretném ráirányítani a figyelmet a kötelmi részből, ami szintén elgondolkodtató, és remélem, hogy támogatást találok ebben a kormányzati oldalon. Például nagyon tipikus eset az ügyletek megkötését követően, hogy a jogosult, a szerződés jogosultja abba az akadályba ütközik, hogy az átruházott ingatlan, az átruházott vagyontárgy nem alkalmas a szerződésben foglalt célokra, vagy pedig ugye egyéb más kellékszavatossági vagy jogszavatossági problémában szenved. Erre az esetre szólóan a javaslat azt mondja a harmadik személy jogának akadályozásával kapcsolatban, hogy itt a jogosultnak kell a kötelezettet felhívni arra, hogy az akadályt hárítsa el. Mi azt mondjuk, hogy meg kell fordítani ezt a rendelkezést, és kifejezetten a kötelezett legyen hivatalból, úgymond, a szerződésből fakadóan köteles elhárítani ezt az akadályt, ha nem kötöttek ki más határidőt, tehát ne terheljük át a jogosultra azt a kötelezettséget, hogy egy ilyen helyzetben jogérvényesítéssel éljen.

Még egy elem volna, amire ráirányítanám a figyelmet. A kártérítések tekintetében a járadékmegállapításról szóló rendelkezésben, úgy gondoljuk, fontos lenne a körülményváltozás kapcsán pontosítani és egyértelművé tenni, hogy itt nem akármilyen körülmény lenne jogosító a járadék mértékének megváltoztatására, hanem kifejezetten csak a lényeges körülmények legyenek ilyenek. Azt gondolom, ez mindkét szereplőjét az ilyen típusú ügyleteknek védi, és életszerűvé teszi ezeket az ügyleteket, és nem nyithat parttalan tért a járadékjogosultságokkal való visszaélésre.

Összességében azzal zárnám most ebben a körben a gondolataimat, hogy az elmondott szempontjaink és módosítási javaslataink ellenére az egész kódexet egy nagyon értékes és nagyon előremutató dokumentumnak tartjuk, amely ha azokkal a módosítási javaslatokkal együtt, amelyeket előterjesztettünk, elfogadást nyernek, akkor úgy gondoljuk, hogy be fogja tölteni azt a hivatást, azt a küldetést, amit mindannyian várunk tőle, mégpedig azt, hogy hosszú évtizedekre szólóan stabil, kiszámítható életviszonyrendszert teremtsen a polgári jogi viszonyok területén. De nagyon kérjük tényleg a nagy tekintélyű jogtudósokat és a kormányzati oldal képviselőit, hogy legyenek tényleg nyitottak ezekre a megtett javaslatokra, ne csináljanak adott esetben még presztízskérdést se abból, hogy ilyen javaslatok előterjesztésre kerültek, és megbontanák a rendszert, hanem próbálják tényleg nyitott szívvel és szellemmel fogadni ezeket a javaslatokat.

Úgy gondoljuk, a több szem többet lát elve alapján itt a jogalkotás valódi minőségét tudnánk mindannyian most hozzátenni ehhez a javaslathoz, ha valóban érdemben is végre hozzá tudna kapcsolódni az ellenzék egy-egy törvényjavaslathoz. Egy viszonylag kivételesnek tűnő pillanat ez, amikor most úgy látom, hogy van erre befogadókészség. Kérem, legyenek erre nyitottak, támogassák ezeket a javaslatainkat, és utána mi is ennek fényében tudjuk majd a végső döntésünket meghozni. Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő hozzászóló Schiffer András, Lehet Más a Politika.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Korábban is azt a szemléletbeli kritikát vetettük fel az új polgári törvénykönyv tervezetével kapcsolatban, hogy kétséges, hogy a XXI. század Magyarországára mennyire van tekintettel, tehát a XXI. századi Magyarország sajátos szempontjaira a Ptk.-tervezet filozófiája mennyire van tekintettel.

Az egyik elem, amit hangsúlyoztunk a vezérszónoklatban is, az az, hogy nem lehet attól eltekinteni a polgári törvénykönyv kodifikációja során, hogy az elmúlt 22 évben egy duális, kettős gazdasági szerkezet alakult ki Magyarországon, ahol a nemzetközi, globális nagy cégek megtelepedése történt jelentős piaci és tőkeerővel, és ezzel párhuzamosan működnek hazai kkv-k gyenge piaci és tőkeerővel. Igenis reagálnia kell a polgári jogi szabályozásnak arra, hogy valahogyan a magyar gazdaságnak ez a tragikus kettészakítottsága enyhüljön. Természetesen nem gondoljuk azt, hogy ezt a problémát önmagában a polgári törvénykönyv meg tudja oldani, ez elsősorban és döntően gazdaságpolitikai kérdés, fejlesztéspolitikai kérdés, de bizony a civiljogi kódexnek van egy sajátos szabályozási lehetősége, amit rá kéne fordítani, rá kéne szegezni erre a problémára.

A másik sajátos XXI. századi szempont - ami nemcsak Magyarországon igaz, és amiről a civilisztikának tudomást kell vennie - egész egyszerűen az, hogy az ökológiai válság alapvetően rendezi át a gondolkodásunkat nemcsak a saját életfeltételeinkről, de a jövő generációkért viselt felelősséggel kapcsolatban is. Ráadásul a két szempont úgy függ össze, hogy ha Magyarországon megerősítjük a helyi gazdaságot, a hazai kis- és középvállalkozói réteget, helyzetbe hozzuk a fogyasztókat, és egyáltalán a belföldi tőkeképző képességet erősítjük, akkor Magyarország legalábbis megtette a magáét annak érdekében, hogy fenntartható módon, az erőforrásokat kímélő módon folyjon a gazdálkodás, minél kevesebbet kelljen például különböző mezőgazdasági termékeket utaztatni.

Amikor a kis- és középvállalkozások védelméről vagy a kistermelők védelméről beszélünk, akkor beszélnünk kell - és erről már tettem említést - a polgári törvénykönyv szövetkezeteket érintő szabályozástervezetéről. Az új Ptk. megalkotása jó alkalom lenne egy új szellemiségű szövetkezeti kódex megalkotására, a klasszikus, nemzetközileg elfogadott szövetkezeti alapelvek törvénykönyvbe foglalására. Ezzel a lehetőséggel a kormány valamilyen, előttünk ismeretlen ok miatt nem élt; úgy tűnik, a "szövetkezet" fogalma a kormányerők számára továbbra is valamiféle baloldali, anakronisztikus, erős kontroll alatt tartandó szerveződést jelent. A tagi önkormányzatiságon, részvételen és ellenőrizhetőségen alapuló szövetkezés helyett a gazdasági társaságok és a klasszikus szövetkezetek egyfajta hibridjét támogatja a jogalkotó.

Talán nincsen tudomásuk róla, vagy valamilyen politikai okból nem vették ezt figyelembe, de az európai családi gazdasági modell - amelyre oly gyakran hivatkoztak a földtörvény vitájában is - a gazdálkodói szövetkezésen alapul. Ha a családi gazdaságok szövetkezetei nem kapják meg a számukra szükséges jogi védelmet és működési kereteket - egyebek mellett a polgári törvénykönyvben, de természetesen nem kizárólag -, akkor aligha fognak tudni helytállni a versenyben a globális tőkéstársaságokkal. Számtalan nyugat-európai példa van arra - Franciaországban, Dániában, másutt, akár növénytermesztésben, akár állattartásban, a sertéspiacon például Dániában -, hogy éppen a szövetkezés az, ami pozícióba tudja helyezni a helyi termelőket, a helyi gazdaságot. Európában az új típusú szövetkezetek, amelyeknek tagjai egyenlő szavazati joggal rendelkeznek, és befelé nonprofit, kifelé pedig forprofit jelleggel működnek, számukra előnyöket biztosító jogi környezetben működhetnek. Nálunk ez az egyértelmű szabályozási környezet és garancia hiányzik, és ezt a Ptk. tervezete sem teremtené meg.

A legsúlyosabb hiba, hogy nem engedik érvényesülni a klasszikus, nemzetközileg elfogadott szövetkezeti alapelveket. A befektető tagi kategória és az ehhez kapcsolódó jogosítványok sértik a tagok egyenjogúságát, az "egy tag-egy szavazat" elvét. Arra a jelenségre sem reflektál a törvényjavaslat, hogy Magyarországon éppen a fenti politikai megfontolások miatt kialakított termékpályás szövetkezeti modell válságban van. Úgy tűnik, ezt a problémát a kormány nem érzékeli vagy nem tartja aggasztónak. Itt a megoldás egy új szövetkezeti struktúra megalkotása lenne; a merev termékpályás, csak egy termékre vagy termékcsoportra kiterjedő szövetkezés mellett vagy helyett egy diverzifikált, tehát sokféle termékkörű, vegyes profilú és kistérségi vagy regionális szinten, esetleg egy-egy termelési rendszerre, például az ökológiai mezőgazdálkodásra szervezhető szövetkezeti modellt tartanánk hasznosnak, amely jobban képes integrálni a kistermelői, háztáji termelői kört.

(12.30)

Szeretném azt is elmondani, hogy az új polgári törvénykönyv megalkotása arra is alkalom lenne, hogy a mindennapi életviszonyok tekintetében segítsen egy tudati fordulatot, egy olyan tudati, szemléletbeli fordulatot, hogy igenis a ma élő embernek van egy fokozott felelőssége a jövő generációk életviszonyai tekintetében, és bármilyen furcsa, ezt a szemléletbeli zöldfordulatot kellene alkalmazni egy XXI. századi törvénykönyvnek például a kártérítési jog vagy a felelősségbiztosítási jog területén. A tervezet megfogalmazói, illetve előterjesztője számára ugyanis például nincs elvi különbség egy megrongált kerékpár és a környezetben okozott kár között, holott amíg egy kerékpárban nem lehet nagyobb kárt tenni az adott jármű értékénél, addig a környezeti elemekre az jellemző, hogy minimális anyagi vagy eszközigénnyel is hatalmas, a károkozó pénzügyi lehetőségeit akár nagyságrendekkel meghaladó károkozásra van mód, márpedig erre a differenciálásra sem a hatályos Ptk., sem pedig a Ptk. tervezete nincsen tekintettel.

Egyetlen konkrét példát említenék. A veszélyes áruk fuvarozásánál a hagyományos zálogjog eszközeivel kezelné a jogalkotó a felelősség érvényesítésének kérdését, miközben pontosan tudjuk, hogy egy vegyszerekkel teli tartálykocsi esetén vagy például a tengeri szállításnál, ez ugye Magyarországra kevéssé érvényes, de láttunk elrettentő példákat, amikor egy-egy tankerhajó balesete az adott szállító jármű értékét messze meghaladó és a következő generációk életminőségére, a biológiai sokféleségre is egészen pusztító hatást tud gyakorolni. Ugyanakkor éppen ezért a megoldás mégis az lenne, ha a zálogjogot kiterjesztenénk a veszélyes áruval összefüggésben felmerült kár megtérítésére, másrészt pedig ennek a zálogjognak a vagyontárgyon fennálló jelzáloggal szemben elsőbbséget biztosítanánk. Tehát elszakadnánk attól, hogy a veszélyes áruk fuvarozásánál kizárólag az adott járművet, az adott vasúti kocsit kell biztosítani, hiszen az okozott vagy felmerülhető kár ennek felbecsülhetetlenül a sokszorosa lehet.

Ugyanezt az elavult szemléletet érzékeljük a felelősségbiztosítások szabályozásánál, hiszen a tervezet szerint csak olyan károk megtérítése alól mentesíthet a biztosító, amelyért a károkozó jogszabály szerint felelős, miközben az esetek többségében - lásd például a kolontári vörösiszap-katasztrófát - éppen a jogszabályi felelősséget lehet a legnehezebben megállapítani, mivel az gyakran megoszlik a hatóságok, vállalkozások, illetve különböző magánszemélyek között. A környezeti károk esetében lényegesebb lenne annak vizsgálata, hogy a kár összefüggésbe hozható-e a biztosított tevékenységével, illetve magatartásával, hiszen például egy hulladéktároló sérülésénél jelentős környezeti kár keletkezhet akkor is, ha nincsen jogszabálysértés, és a felelősséget, illetve a károk rendezését valakinek ilyenkor is vállalnia kell.

Harmadrészt pedig újfent szeretném megemlíteni azt, hogy elfogadhatatlan az LMP mint egy ökopolitikai párt számára, hogy az előre nem látható, illetve a nem várt körülmények által okozott kár esetén akár szerződésszegést követően is, de szerződésen kívül is a kár okozóit mentesíteni lehessen a felelősség alól. Mi azt javasoljuk, hogy ezeket a felmentő rendelkezéseket, kikötéseket a fokozott veszéllyel járó tevékenységért való felelősség, illetve a termékfelelősség kizárására ne lehessen alkalmazni. Igen, a termékfelelősségről is szó van. Gondoljuk el, hogy adott esetben a különböző élelmiszer-terrorista világcégek, amelyek GMO-szennyezett termékekkel, megoldásokkal házalnak, beláthatatlan károkat tudnak okozni akár a biológiai sokféleségben, akár az emberi szervezetben. Olyan károkat tudnak okozni, amit egyébként a hagyományos polgári jogi eszközökkel nem tudunk kezelni; olyan károkat tudnak ezek a világcégek okozni, amelyeknek a pontos hatásai jelenleg nem is igazán felbecsülhetők.

Éppen ezért javasoljuk azt, hogy egy olyan szemlélettel kellene - és erre vonatkoznak a módosító javaslataink is - a polgári törvénykönyvnek a XXI. században, felelősséggel a jövő nemzedékek életminőségéért kialakulnia, amikor alkalmas eszközöket ad az emberek kezébe arra, hogy bizony a jóvátehetetlen pusztításokat, az emberi életben, egészségben, a természeti környezetben okozott károkat is le lehessen verni azokon, akik a profithajsza miatt nincsenek tekintettel sem az élő emberek életminőségére, sem a jövő generációk életfeltételeire. Nem elég az, hogy adott esetben például az alaptörvénynek van egy alkotmányos rendelkezése, ami elvileg GMO-mentesíti Magyarországot, a másik oldalon pedig pontosan tudjuk azt, hogy vannak olyan világcégek, amelyek itt Magyarországon is megtelepedtek, amelyek különböző trükkökkel, illetve a hatályos európai, illetve magyar szabályokban rejlő kiskapukat kihasználva olyan termékeket helyeznek el a polcokon, amelyek gyakorlatilag keresztülhúzzák az alaptörvény számításait. Tehát például a génkezelt takarmánnyal felnevelt állatokból készített különböző élelmiszereket, amelyeknek a pontos hatásait ma nem ismerjük. Mi viszont azt mondjuk, hogy ezekkel kapcsolatban igenis a termékfelelősség terhelje ezeket a cégeket. Aki másnak kárt okoz, köteles azt megtéríteni - erről szól a hagyományos polgári jogi fordulat -, aki kárt okoz a fogyasztóknak, aki sérti Magyarország élelmiszer-önrendelkezését, az köteles ezért helytállni.

Ebből a felfogásból következik az is, hogy a veszélyes üzemi felelősség megállapításánál, a veszélyes üzemi felelősség meghatározásánál, definiálásánál az LMP azt kéri, hogy hozzuk összhangba a polgári jogi szabályokat a környezetvédelmi törvény hasonló típusú előírásaival. Magyarul: amikor a veszélyes üzemi felelősséget tárgyalja a polgári törvénykönyv, akkor azt is említsük meg, hogy a környezeti elemekben, illetve a jövő generációknak milyen kárt okoz adott esetben egy veszélyes üzem.

Összefoglalva: az LMP mint egy ökopolitikai párt egy olyan polgári törvénykönyvet szeretne, amely a XXI. századi Magyarország problémáira reagál, próbálja a maga polgári jogi eszközeivel védeni és erősíteni a helyi gazdaságot, próbálja erősíteni a kis- és középvállalkozások, a helyi termelők pozícióját a nagy cégekkel, multinacionális vállalatokkal, kereskedelmi láncokkal szemben, másrészt pedig elsősorban a kártérítési jog, a felelősségbiztosítási jog keretein belül világossá teszi, hogy az "aki másnak kárt okoz, köteles azt megtéríteni" ősi kártérítési jogi alapelv kiterjed arra is, ha egy-egy gazdálkodó szervezet, egy-egy polgári jogi szereplő a környezeti elemekben, az élelmiszer-önrendelkezésben, illetve a jövő generációk életfeltételeiben okoz kárt, akkor ezt köteles megtéríteni. És nem fogadható el nemcsak az, hogy a bűncselekménnyel, illetve a súlyos gondatlansággal okozott kárt bárki kizárhassa, de az sem elfogadható, hogy ezek a nagy tőkeerővel rendelkező cégek előre mossák kezeiket, és kimeneküljenek az úgymond előre nem látható károk viselése alól. Azt a kárt, amit ma előre nem láthatónak nevezünk, és amit egy-egy veszélyes üzemű működés okoz - gondolok itt újra csak a kolontári vörösiszap-katasztrófára -, azt is valaki viselni fogja. Ha más nem viseli, ha erről nem gondoskodik a polgári törvénykönyv, akkor utódaink fogják ennek az árát megfizetni. Mint ahogy az utódaink fogják annak az árát is megfizetni, ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy mit teszünk a tányérunkba. Tehát ne legyen illúzió: az, amit adott esetben itt megspórolunk a polgári törvénykönyv kodifikálásánál, hogy azt mondjuk, hogy erre a polgári jog eszközei nem alkalmasak, tehát hogy az előre nem látható, illetve a környezeti elemekben, a jövő generációk életminőségében okozott kárért is legyen egy nevesített, telepített polgári jogi felelősség, ezt a kárt is valaki meg fogja fizetni. Ha a Ptk. ezt nem rendezi, ezt a jövő generációk fogják megfizetni, az utódaink fogják megfizetni, illetve a természeti elemekben bekövetkező jóvátehetetlen pusztítással fogjuk ezt a kárt valamennyien, akik nem vétkezünk az ilyen pusztításokban, valamennyien meg fogjuk fizetni.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Patay Vilmos képviselő úr, Fidesz.

PATAY VILMOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Harmadik könyvhöz szeretnék hozzászólni, hiszen másfél esztendeje képviselői vállalásként kezdtem el egy új szövetkezeti szabályozás előkészítését.

(12.40)

A kezdeményezésben az motivált, hogy a kormányzati stratégiákban is megfogalmazott célok megvalósításához szabályozási, támogatási környezet megváltoztatásával törvényhozóként is segítsük elő a hazai szövetkezeti gyakorlat teljes körű megújulását annak érdekében, hogy a társadalmi kohézió erősödése jobban segítse a nemzeti versenyképességünket, és adjon hatékony üzleti alternatívát a multifejlődésű tőketársulásokkal szemben.

Nos, ezt a bevezetőt azért mondtam, hogy én ilyen szemüvegen keresztül is néztem az új Ptk. tervezetét. Én magam jogász nem lévén örültem annak, mint korábbi hosszú éveken keresztüli gazdasági vezető, hogy a Ptk.-ban a jogi személyek általános szabályozásán túl megjelent elég markánsan a gazdasági társulásokat, szövetkezeteket szabályozó rész is.

Szeretném, ha az új Ptk. erősítené egy új szövetkezeti fejlődés elindulását, ezért is teszek a most következendő percekben hét észrevételt a jobbítás szándékával.

A Ptk. jogi személyekre és szövetkezetekre vonatkozó szakaszainál véleményem szerint az előterjesztő által képviselt megközelítést egypár vonatkozásban hibásnak tartom. Először is lényeges eltérő jegyek jellemzik a szövetkezeti vezetési modellt az általánosan alapul vett gazdasági társaságokéhoz képest. Ez is a szövetkezetek el nem hagyható sajátossága. Hibás kiindulópont a jelenlegi torz örökségen alapuló szövetkezeti gyakorlat annak ismeretében, hogy egyfajta szövetkezeti rendszerváltás előtt állunk, és egy új szövetkezeti kódex megalkotásával szeretnénk ezt elérni. Álláspontom szerint a szövetkezeti vezetéssel kapcsolatos véleményeltérés a szövetkezeti vezetési modell meg nem értése miatt alakult ki. Nem tartom elfogadhatónak, hogy a Ptk. jelenlegi szövetkezeti szabályozásra tett javaslata a jelenlegi szövetkezeti státusból, gyakorlatból indul ki, mert ma még sok abban a múltból örökölt torz vonás.

A második észrevételem: a szövetkezetek fogalmi meghatározásánál véleményem szerint semmi sem indokolja, hogy a nemzetközi szövetkezeti elvek részlegesen fel legyenek sorolva, ezek ugyanis egyenrangúak, egyik a másik nélkül elfogadhatatlan torzulásokat okozhat. Ezek részleges hiánya vagy elhagyása véleményem szerint akadályozza a kívánatos új szövetkezeti rendszerfejlesztést.

A harmadik észrevételem, hogy nagyon meggondolandó, mondhatnám, részemről elfogadhatatlan, hogy alapításkor az alapító tagokat mások képviseljék úgy, hogy az alakuló közgyűlésen az alapszabály változhat az előzetesen megismerthez képest, és az alapító tagokat képviselő dönthesse el a tagra nézve kötelező vállalásokat. Véleményem szerint az előterjesztő itt nem vette figyelembe azt a közismert tényt, hogy a tagok személyes részvételén alapul a szövetkezet, nem megbízottakon keresztül vesznek részt.

Teljesen tévesnek tartom - ez a negyedik észrevételem - azt a megközelítést, hogy a szövetkezetek rövidebb időtartamra jönnének létre, mint öt év, hiszen van egy erre utaló mondat. A szövetkezetek nem projektképződmények, azokra gazdasági társaságokat hoznak létre. Azt gondolom, hogy ez a hibás megközelítés is azt bizonyítja, hogy a jogalkotó a gazdasági társaságok működési logikájából vezeti le egyaránt a jogi személyekre, illetve a szövetkezetekre vonatkozó szabályokat. Véleményem szerint ez az álláspont nem tartható.

Az ötödik észrevételem a tagok kizárásával kapcsolatos szabályozás vonatkozásában: nem tartom elfogadhatónak, hogy a szabályozás ezzel a tartalommal maradjon, mert nem bízható első fokon bíróságra a tagkizárás. Hogy miért? Véleményem szerint téves megközelítésen alapszik, hiszen a gazdasági társasági és szövetkezeti működés ugyan azonos tartalmú, de eltérő formának ítéli az előterjesztő.

Megjegyzem, hogy addig, ameddig a korábbi gazdasági társaságokra vonatkozó szabályozás szerint a bíróság döntött a tulajdonos, a tag kizárásáról, addig a szövetkezeteknél ez soha nem így volt az elmúlt időszakban. Álláspontom szerint a bíróság csak jogorvoslati lehetőség legyen a szövetkezeteknél a jövőben is. Egy gyakorlati praktikumot hadd említsek itt meg: a szövetkezetekre jellemző változó tagság és az ezzel együtt járó változó tőke elvére tekintettel akár rövidebb időszakonként - tehát pár hónapra gondoljunk - bekövetkező gyakoribb változásról a tagfelvételhez hasonlóan a kizárásról is maga a szövetkezet dönthessen.

Hatodik észrevételem: fontos annak kimondása, hogy a szövetkezetek nemzetközi alapelveiből következően a szövetkezetből kilépő vagy kizárt taggal való elszámolás alapja a részjegy, hiszen ő egy részesedést vállalt, amikor belépett a szövetkezetbe, tagságot vállalt. Ezt testesíti meg a részjegy. Véleményem szerint a Ptk. ebben a vonatkozásában helytelenül szűkítené a szövetkezetek demokratikus jogát a vagyoni elszámolás alapszabályban történő meghatározásában.

Végezetül a hetedik észrevételem az, hogy a Ptk. szabályozását változtatni kellene, a jelenlegi előterjesztés tartalmát változtatni kellene abban, hogy amennyiben a taglétszám - ez most így szerepel az előterjesztésben - hét fő alá csökken, ezt én így hibásnak tartom, hiszen itt azt kellene meghatározni, hogy az alapításhoz szükséges létszám alá csökken. Gondoljunk arra, hogy ha taxatíve meghatározzuk, hogy hét fővel lehet szövetkezetet alapítani, akkor hogyan kezeljük a takarékszövetkezeteket, ahol egy másik szabály azt mondja, hogy csak háromszáz fővel, a mi véleményünk szerint csak ötszáz fővel lehessen takarékszövetkezetet alapítani. Ott eleve nem csökkenhet az alá, nem lehet hét fő. Az a véleményünk, hogy itt a számszerű meghatározást módosítani kellene akként, hogy ha az alapításhoz szükséges létszám alá csökken a létszám, akkor kell a szövetkezetet megszüntetni, vagy esetleg másik szövetkezetbe olvadva megszüntetni.

Biztos vagyok abban, hogy ez a hét észrevétel jelentősen javítaná a Ptk. adott szakaszait a szövetkezeti világ kívánt és várt megújulása érdekében. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Patay képviselő úr. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Kérdezem a kormány képviselőjét, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Igen, megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Ház! Nagyon fontos, az egyik legfontosabb idei törvényjavaslat általános vitájának végére érkeztünk el a polgári törvénykönyv általános vitájának lezárásával, egyúttal a módosító javaslatok benyújtásának lezárultával. A vitából is jól kijött, hogy itt egy olyan javaslatról volt szó, amelyet egy szakértői bizottság dolgozott ki. Ami sokszor felvetődött a kormánnyal szemben - a túlságos gyorsaság, a konzultáció hiánya, erőltetett parlamenti ügymenet -, az erről a törvényjavaslatról nem volt elmondható, hiszen három hete volt talán a két általános vitanap között is a Háznak felkészülni egyikről a másikra, így kitolódott a módosító javaslatok benyújtásának a határideje.

(12.50)

A benyújtást megelőzően a kodifikációs bizottság számtalan konferenciát, tudományos találkozót szervezett. Tehát olyan javaslattal állunk szemben, amely valóban széles körű konzultációt követően jutott ide.

Az pedig, hogy a kormánypártoknak milyen javaslatai lesznek: a főbb politikai irányok már idejekorán nyilvánosságra kerültek, nyilvánvalóan még bizottsági javaslatokra is sor fog kerülni, de ettől függetlenül a fő karaktere kialakult a törvényjavaslatnak, a fő értékrendszere is meghatározott.

Aki itt vitatkozott a szöveg egyik vagy másik pontjával, az nem is annyira a kormányzattal vitatkozott, hanem a szakértői bizottsággal, hiszen szó szerint, szöveg szerint, betűről betűre a szakértői bizottság javaslata lett az, amiről itt kormánypárti, ellenzéki képviselők eszmét cserélhettek. Talán ezért is fordult az elő, hogy kormánypártiak is bírálták a szöveget. Ezzel nem a kormányt, hanem magát a szakértői javaslatot valamilyen jogpolitikai cél irányában szeretnék javítani, módosítani.

Ez mind a joggyakorlat eredményeit tartalmazó javaslat, mind az Európai Unió jogalkotását tartalmazó javaslat, és mondhatjuk, hogy egy korszerű polgári törvénykönyv született.

Egy-két dolgot, ha szabad kiemelnem: a polgári törvénykönyv részévé válik a családjognak és a társasági jognak a magrésze, az alaprésze, az eljárási, nyilvántartási jogszabályok ezen kívülre kerülnek. Átrendeződik a polgári jog belső rendszere a polgári törvénykönyvben könyveken és részeken keresztül. A cselekvőképesség tekintetében a fokozatosság elvével bekerül a támogatott döntéshozatal jogintézménye, az ügycsoportokra való cselekvőképesség-korlátozás vagy -megtartás esetében példálózó listát is találunk. A sérelemdíjjal objektív szankciója lesz a személyiségi jogok megsértésének. A társasági jog alapja továbbra is a diszpozitivitás, ami egyre nagyobb szabadságot ad a cégeknek, vállalkozóknak, de mindezt úgy, hogy a hitelezővédelem szabályai ezt kellő mértékben ellenpontozzák az állampolgárok védelmében. Szintén fontosak a kft. törzstőkéjével kapcsolatos hitelezővédelmi és piactisztítási intézkedések a korábbi, gazdaságélénkítőnek gondolt, de igazából csak a feketegazdaságot növelő vagy a nem termelő, hanem a piaci spekulációt szolgáló cégalapításoknak a megelőzése. Szintén fontos, hogy a bankok opciós joga kizárásra kerül, ami korábban a hitelszerződések kapcsán családok tízezreit hozta nagyon nehéz helyzetbe. A zálogjogi szabályozás az eddigi elaprózotthoz képest újjárendeződve került be a polgári törvénykönyvbe. Az ingatlan-nyilvántartás anyagi jogi szabályait szintén most már itt találjuk. Ez a biztonságát szolgálja a nyilvánvalóan mindenki által körülbelül évtizedenként használt ingatlan-nyilvántartási szolgáltatásoknak, hiszen nagyon sokan adnak-vesznek ingatlanokat, nyolcezer átírás történik évente.

Ezen túlmenően új szabályozási elemként jelenik meg hiányzó szerződéstípusok felsorolása, a franchise, a lízing, a faktoring, a bizalmi vagyonkezelés. Ezek mind-mind a modern jogfejlődésnek, a korszerű polgári törvénykönyvnek egy-egy fontos részelemét jelentik. Szintén flexibilissé válik az értékpapírnak a magánjogi szabályozása. Ezen túlmenően pedig a fogyasztóvédelemben az egyoldalú szerződésmódosításnak, egyfajta tisztességtelen szerződési feltételrendszernek a sokkal inkább való kizárására törekedett ez a javaslat.

A mai vitában is a Szocialista Párt részéről felmerült az üvegzsebtörvénnyel kapcsolatos kritika. Itt szeretném ismételten megjegyezni, hogy maga a javaslat sem sumákol, hanem nyíltan megfogalmazza, hogy az üvegzsebre vonatkozó szabályok hol kerülnek elhelyezésre. Felolvasnám az indokolás 389. oldalának 5. pontját: "A Javaslat nem tartalmazza a Ptk. 81. § (3)-(4) bekezdéseit, amelyek a 2003. évi XXVI. törvény (ún. "üvegzseb" törvény) alapján kerültek a Ptk.-ba. E szabályok helye az adatvédelemre vonatkozó rendelkezések között és a közérdekű adatok alap-statútumában van." Tehát nyilvánvalóan ezek a szabályok oda kerülnek. Ez sokszor elhangzott már korábbi vitaszakaszokban is, a GVH, a NAIH, az SZTNH és az NFM a kormányzati egyeztetés során ezeket szintén felvetette, de mivel nem nyúltunk bele a kodifikációs bizottság javaslatába, ezért ez a tér így maradhatott. Ettől függetlenül, mivel az új Ptk. csak egy bő év múlva fog hatályba lépni, éppen ezért egy évünk van, hogy egy sarkalatos törvénybe az információszabadságról szóló törvény módosítása során ezt be tudjuk iktatni. Tehát mire hatályba lép ez a Ptk., ez a kritika - amely a legélesebben lett a mai napon is megfogalmazva, illetve korábban is felmerült - az alapját elveszti, hiszen a mi érdekünk is, hogy ezek a szabályok minél inkább bebetonozva legyenek a magyar jogrendszerbe, ezért kerülnek magasabb szabályozási szintre, méghozzá sarkalatos törvénybe.

Én köszönöm szépen mindenkinek a szakmai hozzászólásait mind a magam nevében, mind a törvényjavaslat előkészítői nevében. Szeretném itt a zárszóban is megköszönni a kodifikációs bizottságnak azt a munkáját, amit egy bő fél évtizedig végeztek, sőt a jogtudományban akár hosszabb idő óta, régebb óta is, azt az aprólékos, kitartó munkát, ami egyszer, pár évvel ezelőtt már kapott egy gellert, és majdnem egy torz polgári törvénykönyv került elfogadásra, pontosabban kihirdetésre, mert elfogadásra ugyan került, de kihirdetésre végül nem került. Bízom benne, hogy most egy nagyobb szakmai konszenzuson alapuló, ugyanakkor mégiscsak értékválasztásában, jogpolitikai céljaiban is karakteres polgári törvénykönyv kerül elfogadásra, lehetőség szerint még az idei évben.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát - a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében - elnapolom, lezárására a mai ülésnap végén kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Bethlen Gábor Alapról szóló 2010. évi CLXXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/9062. sorszámon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Rétvári Bence úrnak, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben.

Felszólalások:   1   1-51   51-71      Ülésnap adatai