A felszólalás szövege:

(15.10)

Teljesen igaza van Ángyán képviselő úrnak, hogy a jelenlegi tervezet a helyi földművest, aki földet szeretne vásárolni, de alapvetően földet bérelni földhaszonbérletek esetében, megelőzi az a település közigazgatási határától húsz kilométeres távolságon belül tevékenykedő mezőgazdasági termelő, akár társas vállalkozás is, amely jelenleg haszonbérleti szerződéssel rendelkezik. Ez az elmúlt húsz esztendőben kialakult nem kedvező helyzet egy nagybirtok irányába elmozduló birtokszerkezet kialakulását tette lehetővé.

Ha abban bízunk, hogy a támogatáspolitika, az ösztönzőrendszer valóban a vidékstratégiának megfelelő irányba fog elmozdulni a következő években, akkor nagyobb bátorsággal kellene a birtokszerkezet szükséges korrekcióját elvégezni. Az pedig csak úgy lehetséges, hogy a jelenlegi haszonbérleti, bérleti előjogokat figyelmen kívül hagyjuk, és elsősorban az adott településen élők közül a meghatározott - és nagyon helyesen meghatározott, bizottság által is javasolt - földszerzési és földbérletre való jogosultsági sorrend figyelembevételével történik meg, hogy dicsérő szavakat is mondjak, Magyar képviselő úr, a bizottsági módosító indítvány egy-egy részére vonatkozóan. Köszönöm szépen.

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Gőgös Képviselő Úr! Én egyetértek azzal, hogy nem kell mindent szétverni, ami működőképes. De azért lássuk be, hogy a jelenlegi birtokstruktúra alapján és a hazai agrárium teljesítőképességét figyelembe véve korántsem mondható el, hogy a legoptimálisabban teljesítő agráriumról van szó Európában, hiszen egy európai 50-70 hektáros átlagos birtokméretet nem feltételezve, hanem tudva és ismerve, mégiscsak azt kell mondanunk, hogy a francia, a német agrárgazdálkodók, termelők, akik feldolgozott termékeket is előállítanak, élelmiszert is előállítanak és viszik a piacra, nemcsak a helyi piacra és a francia vagy a német piacra, hanem a magyar piacra is, azok már meg tudnak élni és azok versenyképesek. Tehát alapvetően nemcsak birtokpolitikai, hanem az üzemszabályozási, családi gazdálkodásokról szóló törvényt lehet idehozni, az integrációt is.

Közbirtokosság volt a legjobb integráció, teszem hozzá. Majd amikor azokat megszüntették, szétverték úrbéri rendezések idején, majd aztán jöttek 150 esztendő múlva a termelőszövetkezetek, azok még mindig jobbak voltak, mert a helyi vezetők helyben voltak, helyben éltek, a helyi közösséggel valahogy mégiscsak békében kellett lenniük, és a megtermelt javak egy részét oda forgatták vissza, akár a gyógyfürdőbe vitték a tsz-tagokat, akár pedig a templom felújításához járultak hozzá. (Gőgös Zoltán: Ez most is így van.) Ez nagyon fontos volt. De ma már alapvetően tőkés társaságról beszélünk, főleg a nagy állattartó telepekről. (Gőgös Zoltán: Nem igaz!)

Tatabányáról érkeztem, a mellettünk lévő Környén két külföldi tulajdonban lévő nagy sertéstartó telep van, és az a baj, hogy ennek a birtokszerkezetnek a rögzítése ezeket a nagy tőkés társaságokat hozza továbbra is kedvező helyzetbe, amelyeknek a túlnyomó többsége külföldi tulajdonban van, ahelyett, hogy a meglévő, helyben lévő földeket a kis- és közepes gazdálkodóknak, akik állatot is tenyésztenek, biztosítaná törvényi segédlettel.

Köszönöm szépen.

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Állattartás kérdésében én is utoljára szeretnék fölszólalni. Tehát az, hogy katasztrofálisan visszazuhant az állattartás Magyarországon, és a tartott nagyállatok mennyisége, az sok tekintetben annak köszönhető, hogy ez koncentrált telepeken, nagyipari, nagyüzemi telepeken történik, amelyek alapvetően tőkés társaságok és külföldiek tulajdonában vannak, esélyt nem adva jelenleg arra, hogy kis, közepes agrárvállalkozások az állattartás területén versenyképesek tudjanak lenni.

Igaza van Gőgös képviselő úrnak, hogy szükség van valamiféle integrált mezőgazdasági termelésszervezésre, én hajlandó vagyok e tekintetben még eszmét is cserélni, ha lenne itt egy ilyen jogszabály, és egy állami tulajdonban lévő, integrált mezőgazdasági termelésszervezésről beszélhetnénk. De még inkább örülnék annak, ha arról tudnánk itt beszélgetni, hogy az önkéntességen alapuló szövetkezési törvény elfogadását követően hogyan tudnánk érdekeltté tenni a helyi gazdálkodókat abban, hogy újra neveljenek, tenyésszenek állatot, és ne csak monokultúrás szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozzanak, amit kivisznek exportra tulajdonképpen, és ennek semmiféle foglalkoztatási hatása nincs. Ez persze feltételezi azt, hogy a hazai belső piacot újra kell építeni az élelmezés területén. (Dr. Varga István: Ez a lényeg. - Taps a kormánypárti padsorokban.) Ez a lényege a dolognak. Ha ez megtörténik, akkor lesz munkahely, lesz fizetőképes kereslet vidéken, és abból van a vidéki embereknek megélhetése. De ehhez ténylegesen az kell, hogy visszavegyük a piacokat, és állami segítséggel, támogatással ennek az intézményesített keretrendszerét is meg tudjuk teremteni. Ez a dolog lényege. (Font Sándor: Így van, köszönöm.)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Győrffy Balázs fiatal képviselőtársamnak szeretném mondani azt, hogy még a parlamenti falak közepette sem nagyon célszerű egymás értelmi felfogóképességével kapcsolatos állásfoglalásokat tennünk.

De azt mindenképpen érdemes lerögzíteni a helyi földbizottságok hatáskörével kapcsolatosan, hogy az állásfoglalás és a döntési jog között óriási különbség van. A törvénytervezet a módosító indítvánnyal együtt állásfoglalásról beszél, befolyásolásról beszél, nem döntésről beszél. A mezőgazdasági igazgatási szerv a helyi földbizottság állásfoglalása alapján hoz döntést. Abban az esetben, ha több alkalmasnak látszó pályázó is van az adott földre, akkor azok közül, ha nyolcan-tízen is vannak, nem a helyi földbizottság, hanem a mezőgazdasági igazgatási szerv fogja kiválasztani, és korántsem biztos, hogy a sorrend figyelembevételével helyi illetékességű, tehát helyben lakó fogja megkapni, hanem a 20 kilométeres távolságból, ha állattartó teleppel is rendelkezik. Tehát azért ezeket rögzítsük világosan és egyértelműen. Fellebbezési jog a bíróságnál van a mezőgazdasági igazgatási szervezet döntését illetően.

Ami a családi gazdaságok birtokmaximumára vonatkozik, az valóban aggályos. Az sem jó, ha egy néhány ezer hektáros faluhatáron belül egy-két család visz mindent, mert az ugyanolyan következményekkel járhat, mintha egy társas vállalkozás, egy tőkés társaság viszi el azt a létalapot, ami tulajdonképpen a falu jó néhány lakójának megélhetését kellene biztosítsa.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Itt a felső birtokkorláttal kapcsolatosan a korábbi, kormány által beterjesztett indítványhoz képest van egy apró, de nem jelentéktelen változás a mezőgazdasági bizottság által benyújtott módosító indítványban. Ez lehetőséget biztosít az eredendő javaslaton kívül, amely tartalmazta az 1200 hektáros felső birtokkorlátot, amibe nem számít bele az adott részvénytársaság vagy mezőgazdasági társas vállalkozás tulajdonosainak birtokában lévő föld, ezt kiegészítette még az adott társaság dolgozója által birtokolt földdel.

Nem értem. Ha mi valóban rögzíteni szeretnénk a felső birtokkorlátot, és 1200 hektárban szerettük volna rögzíteni, akkor miért volt szükség arra, hogy a tulajdonosi körön kívül a dolgozókra is kiterjesztésre kerüljön az a lehetőség, hogy az általuk birtokolt terület nem számít bele a felső birtokkorlátba a használat során. Ugye, ez egy olyan mértékű kiskapu, ami azt is jelentheti, hogy sok-sok ezer hektáros gigabirtok jöjjön létre, ami azt a jövőképet is előrevetítheti, hogy ezen nagybirtokok jelenléte a hazai agráriumot, agrikultúrát egy dél-amerikai helyzethez hasonló struktúrává fogja átalakítani. Ez egy apró, de nem lényegtelen módosítás. Még az állattartási kötelezettség kérdése és annak bónusz földterülettel történő "jutalmazása" még érthető, azon lehet vitatkozni, de ez az a kérdés már, ami azt mutatja, hogy valójában a jelenlegi birtokstruktúra megváltoztatására olyan erőteljesen nagy szándék nem mutatkozik.

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem akartam már kétperces felszólalásokban reagálni az elhangzottakra és a Font Sándor elnök úr által ismertetett bizottsági álláspontra, így, ha megengedi elnök úr, csak két mondat erejéig visszautalnék erre.

Valóban vannak pozitívumok a mezőgazdasági bizottság által benyújtott módosító indítványcsomagban, egyrészt a helyi földbizottságok hatáskörére vonatkozóan, továbbá a rangsorolási szabályok részbeni átalakítása is lehetőséget biztosít elviekben és remélhetően a gyakorlatban is, hogy a helybeliség erősödjön. Tehát a helyben lakó és gazdálkodó földművesek elsőbbséget élvezzenek, és ha nincs a földszerzés tekintetében helyben lakó és helyi földet művelő földműves, akkor 20 kilométeres távolságból bárki, aki a feltételeknek megfelel, be tudjon jönni. Ez nagyon helyes.

Ami hiányzik belőle, az a haszonbérletekre vonatkozó állásfoglalási lehetőség a földbizottság részéről, továbbá azért ebben az egységes módosító csomagban megjelentek olyan elemek, amelyek álláspontom szerint inkább visszalépést jelentenek. Vonatkozik ez a birtokhatár-maximum 1800 hektárra való megemelésére az állattartó mezőgazdasági vállalkozók esetében. Továbbá az a kritérium, amely szerint egy mezőgazdasági üzemet tulajdonló vállalkozás dolgozója is jogosultságot szerez arra, hogy az általa birtokolt földet felajánlhassa megművelésre, használatra a foglalkoztatójának, munkaadójának, így ez a földterület sem tartozik bele tulajdonképpen a felső birtokkorlátba, és ez fölfelé nyitja a birtokméret-alakítás lehetőségét.

Tehát vannak pozitív dolgok, és vannak megítélésem szerint aggályos tételek is. Éppen ezért tudom azt mondani itt a második vitaszakaszban, hogy az általunk benyújtott 70 módosító indítvány létjogosultsága továbbra is fennáll. Ezek közül csak néhányat szeretnék kiemelni. Alapvetően a birtokkoncentráció megakadályozása érdekében tett javaslataink közül azt a módosító indítványt, amely a 300, illetve az 500 hektáros családi gazdálkodók esetében az 500 hektáros felső birtokkorlátot határozza meg a tulajdonlás szempontjából, az üzemméret vonatkozásában pedig az 1200 hektárt.

Egy további korlátozó elemet javaslunk beépíteni ebbe a rendszerbe, az pedig arra vonatkozik, hogy egy település közigazgatási határán belül a mezőgazdasági művelésre használható földterületek maximum egyharmadáig terjedhessen az a birtokméret, legyen az tulajdon, legyen az bérelt, bérlet útján művelt, használt földterület, amely egy tulajdonos vagy egy használói kör, egy mezőgazdasági termelő fennhatósága alá tartozik. Éppen azért, mert korlátozott létalapról van szó, fontos az, hogy egy településen ne csak 2-3 agrárszereplő határozza meg a falu, a település megélhetését, hanem minél többen tudjanak egészséges birtokméret figyelembevételével, versenyképesen mezőgazdasági tevékenységet végezni.

Fontosnak tartjuk azt is, én magam is, képviselőtársam is, és azok a civil szervezetek, szakmai szervezetek, többek között a biogazdálkodással, ökológiai gazdálkodással foglalkozó szervezetek érdekképviseletét ellátó Biokultúra Szövetség is, hogy a földforgalmi törvény tervezete is adjon lehetőséget arra, hogy az ökológiai gazdálkodás minél nagyobb teret tudjon hódítani a hazai agrárgazdálkodáson belül. A mezőgazdasági bizottság módosító indítványában már szerepel, a rangsorban az utolsó helyen. Jó lenne, ha előrébb kerülnének az ökológiai gazdálkodók, a következő miatt. Ami nagy és monokultúrás, az lehet akár termelékeny is, ha exportra viszi a termelvényt, ugyanakkor sérülékeny. Sokkal sérülékenyebb, mint a színes, sok kicsi, közepes és családi vállalkozásokból álló agrárstruktúra.

Különösképpen egy erőforrásválság küszöbére érkezve fontos erről a kérdésről beszélni, hiszen azok az erőforrások, amelyek meghatározzák a mezőgazdasági termelési tevékenység alapjait, akár energiaforrásról, akár műtrágyáról van szó, ezek korlátozottan rendelkezésre álló, és egyre dráguló, ráadásul geopolitikailag sérülékeny térségből idekerülő javak. Éppen ezért célszerű e kiszolgáltatottságot is csökkenteni. Nem beszélve az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásairól, ugyancsak egy mozaikos tájszerkezetről, amely vizes helygazdálkodásban és helyes vízgazdálkodásban gondolkodik, ugyancsak és sokkal inkább képes arra, hogy ezeknek a változásoknak a kedvezőtlen mivoltát ki tudják védeni, és ezáltal az alkalmazkodási képességünket tudja javítani.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet.

DR. BENCSIK JÁNOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem árulok zsákbamacskát, konkrét tisztségekkel kapcsolatosan, konkrét törvény megnevezésével teszünk képviselőtársaimmal javaslatot arra, hogy magas közszolgálati tisztséget betöltő kollégák hivatali idejük lejárta után is szolgálhassák szaktudásukkal azt a közösséget, amelynek a szolgálatát hivatali idejükben is ellátták. Itt a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalról szóló 2013. évi XXII. törvény módosításáról van szó. A szabályozó hivatal elnöke és elnökhelyettesei munkaviszonyát meghatározó jelen szabályozás a hivatali idejük lejárta után nem teszi lehetővé azt, hogy a vezetői ismeretek közösségi célú vagy akár nemzetgazdasági hasznosulásra kerüljenek. Így a korlátozó szabályozás enyhítésére teszünk javaslatot, hiszen a mindenkori elnök és a mindenkori elnökhelyettesek tevékenységükkel, tapasztalatukkal, szakértelmükkel egy többségi állami tulajdonban lévő gazdasági társaságnál minden további nélkül szolgálhatják az ország javát és a szakterület gyarapodását.

Nem állunk olyan jól szakemberekkel az energetikai közmű-szabályozási területen, hogy megengedjük azt, hogy teljes szektorális tiltás alá kerüljenek a tisztelt kollégák, ami azt jelenti, hogy sem állami tulajdonú, sem pedig magántulajdonú, korábban az általuk felügyelt piacon szereplő gazdasági társaságoknál helyezkedjenek el. Egyetlenegy lehetőségük mutatkozna, hogy ha külföldön vállalnak munkalehetőséget a saját szakterületükön, akkor viszont felmerülhet az a kedvezőtlen helyzet is, hogy olyan gazdasági társaság alkalmazásába kerülnek, amely a sajátos piaci szempontjait éppen magyarországi befektetésein keresztül, Magyarországon szeretné érvényesíteni.

(23.20)

Így már nemcsak a megszerzett tapasztalatuk és szaktudásuk veszne el Magyarország számára ezen volt magas szintű közigazgatási munkavállalók, közszolgálati emberek részéről, hanem már nemzetbiztonsági kockázatok is felmerülhetnének. Éppen ezért helyénvalónak tartjuk azt, hogy adjunk lehetőséget arra, hogy kifejezetten a többségi állami tulajdonban lévő gazdasági társaságoknál vállalhassanak munkalehetőséget, munkaviszonyt azok a személyek, akik elnöki vagy elnökhelyettesi pozíciót töltöttek be a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal esetében.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szólás lehetőségét. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném megköszönni a kormány támogató nyilatkozatát és a gazdasági bizottság támogatását is.

Vágó Gábor képviselőtársamnak mindösszességében annyit szeretnék válaszolni, hogy azért a képviselőtársaim igyekezetét is mindig próbára kívánjuk tenni, egy kis utánajárás mindenképpen szükségeltetne, főleg egy olyan nagy jelentőségű hivatal vonatkozásában, amely az ország energia- és közműellátásának biztonságáért felel, és a közműpiaci szabályozási feladatokat, hatósági feladatokat is ellátja.

Mint ahogy azt a bevezetőmben említettem, valóban személyekre szabott törvényről van szó, méghozzá a közösségi szempontok figyelembevételével. Azért van szükség meggyőződésünk szerint a törvény ilyetén történő módosítására, hogy egyrészt az a szakértelem, amelyet a mindenkori elnök, illetve az elnökhelyettesek birtokolnak ezen a speciális szakterületen, a közösség számára ne vesszen el. Hovatovább ne álljon elő az a helyzet, hogy az ország energiabiztonságával, közműrendszerével, tehát ivóvíz-szolgáltatási, közszolgáltatási tudásával együtt arra kényszerüljenek, hogy egy törvényi tiltás következtében külföldön kelljen munkát vállalniuk, esetleg egy olyan gazdasági társaságnál, érdekeltségnél, amelynek Magyarországon is van piaci szereplője, és azt a tudást, amit itt piacszabályozóként, nemzetbiztonsági érdekeket is figyelembe véve érvényesítettek, elvigyék magukkal, és egy más ország más gazdasági társasága számára, amely Magyarországon szolgáltat vagy éppen kereskedik, rendelkezésére bocsássák csak azért, mert mi nem becsüljük meg azt a szakértelmet, amely ezen a területen felhalmozódott.

Semmi másról nincs szó, mint arról, hogy a mindenkori elnök és az elnökhelyettesek, ha befejezik a tevékenységüket, akkor Magyarországon nem az általuk felügyelt versenypiaci területen, hanem magyar állami többségi tulajdonban lévő gazdasági társaságnál folytathassák a közösségi szolgálatukat, és a tudást, valamint a nemzetbiztonsági szempontokat, érdekeket, az azzal kapcsolatos információkat is itt bent tartsák, és felhasználják a közösség érdekében.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Köszönöm szépen azt a mintegy, ha jól látom, tíz percet, amit lehetőségként megkaptunk arra, hogy e törvényjavaslatot megvitassuk. Holnap a részletes vitával folytatódik a diskurzus abban az esetben, ha módosító indítvány is került benyújtásra.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

BENCSIK JÁNOS, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A 2010-es politikai fordulatot megelőzően a nemzeti energiapolitikát sürgető szakemberekkel közösen állapítottuk meg azt, hogy Magyarországon veszített súlyából az energiaellátás közszolgáltatási jellege.

Azt is közösen állapítottuk meg, hogy a privatizációt követően a piac koncentráltsága túlságosan magas, a közösségi tulajdon mértéke pedig elviselhetetlenül alacsonnyá vált. És miközben áttekintettük közösen a szocialista kormányok idején alkalmazott árképleteket, és megnéztük az árképletek használata következtében kialakuló áremelkedések mértékét és trendjét, azt kellett közösen ismételten megállapítanunk, hogy a privatizációval és a liberalizációval egyáltalán nem csökkentek a fogyasztói árak.

Azt is együtt kellett megállapítanunk, hogy az ártámogatások ezzel szemben folyamatosan és kizárólagosan a befektetők extraprofitját növelték.

(18.40)

Elmélyült mindezek következtében az energiaszegénység, és ezek együttesen arra a következtetésre juttatták az újonnan felálló kormányt, hogy szakítani kell a szocialista elődök piacpárti magatartásával, mert elfogadhatatlan az, hogy a puszta tőkeérdekek kizárólagos érvényesítése mellett törjön lándzsát egy kormányzat, a közösség képviselője, és a közösségi érdekek helyett a kizárólagos, puszta tőkeérdekek érvényesülhessenek.

Éppen ezért az új kormányzat kiemelten a hazai fogyasztók oldalára állt, és ennek figyelembevételével a most benyújtott javaslattal kapcsolatosan a gazdasági bizottság 22 igen szavazattal, 2 nem ellenében úgy foglalt állást, hogy az előterjesztés, a határozati javaslat, a politikai nyilatkozatjavaslat általános vitára alkalmas.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiból.)

BENCSIK JÁNOS, a fenntartható fejlődés bizottságának előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A mai napon a fenntartható fejlődés bizottsága egybehangzó igen szavazattal, tehát ellenszavazat és tartózkodás nélkül általános vitára alkalmasnak találta a törvénytervezetet.

Köszönöm szépen.

BENCSIK JÁNOS, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Elnök Úr! Képviselőtársaim! A gazdasági és informatikai bizottság is megtárgyalta a mai napon a törvénytervezetet, és 19 igen szavazattal, 5 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak ítélte azt.

Köszönöm szépen.

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Néhány percre venném csak igénybe megtisztelő figyelmüket. Egy jogharmonizációs törvénytervezetről van szó, amely ha jól sikerül, és minden bizonnyal jól fog sikerülni, akkor megkönnyíti a magyar engedélyesek ETS-rendszerben való részvételét, és talán azok a módszertani, szakpolitikai támogatással kapcsolatos segítségek is megszülethetnek és megtörténhetnek, amelyek egy nagyon bonyolult nemzetközi kvótaértékesítési és kiosztási rendszeren belül a magyar engedélyesek, mondhatjuk azt, hogy a magyar ipar zászlóshajói számára eligazodást tudnak biztosítani.

Azt azért le kell szögezni, hogy az elmúlt 25 esztendőben éppen Magyarország ebben a kérdésben valóban jobban teljesített, hiszen 40 százalékkal csökkent az üvegházhatású gázok kibocsátása, amelynek elsődleges okai közé tartozott, hogy a hazai nagyipar a kilencvenes évek elején összeomlott, és ennek következtében jelentősen csökkent az energiafelhasználás és a -kibocsátás.

Másodsorban meg kell említeni a mezőgazdaságon belül az állattenyésztési ágazat visszaesését, ami ugyancsak üvegházhatású gázok kibocsátásával járt együtt, és a két szektorban összességében több százezer munkahelyet veszítettünk el. Tehát nagy árat fizettünk ezen a területen.

Harmadsorban pedig meg kell említeni azt, hogy a kilencvenes évek közepén a szénhasználatról áttértünk a földgázhasználatra, amely ugyancsak jelentős kibocsátáscsökkentést hozott magával, de a külső energiafüggésünk jelentős mértékben növekedett ezzel szemben. Tehát akkor, amikor mi a továbbiakban meg kívánjuk határozni a hazai éghajlat-politika irányát, akkor tudnunk kell azt, hogy jelentős áldozatokat hoztunk vagy jelentős áldozatokat voltunk kénytelenek elszenvedni annak érdekében, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása csökkenjen, de a továbbiakban az ezzel együtt járó társadalmi és gazdasági fenntarthatatlansági problémákat csak abban az esetben lehet orvosolni, ha az újraiparosítás és a mezőgazdaság állattenyésztési ágazatának megerősítésére is nyílik lehetőség. Tehát nekünk a továbbiakban úgy kell csökkenteni a kibocsátást, és úgy kell az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási kötelezettségeinket, inkább érdekeinket érvényre juttatni, hogy a munkahelyek elvesztésének folyamata, ami a kilencvenes évekre volt jellemző, ne folytatódjon, hanem legyen egy kicsi mozgásterünk arra, hogy olyan iparágak támogatására, segítségére, piacszerzési lehetőségére is nyíljon kapu, ablak, amelyek jelentős mértékben tudják kedvező irányban befolyásolni az ország foglalkoztatási helyzetét.

Hogy e törvénytervezettel kapcsolatosan miért is említettem ezt meg? Azért említettem meg, mert a térítésmentesen ki nem osztott egységek, kvótaegységek árveréséből származó bevételeket az egy évvel ezelőtti törvénymódosítás következtében a kormánynak önálló költségvetési soron kellett elhelyeznie, és ez így is történt már a 2013-as esztendőben. Ez a törvénymódosítás megteremti annak a lehetőségét, hogy az államháztartásról szóló törvény felhatalmazása alapján megszülessen az a miniszteri rendelet, amely a bevételek, a kvótabevételek 50 százalékát a továbbiakban az éghajlatváltozás kedvezőtlen folyamatának mérsékelésére, tehát akár kibocsátáscsökkentésre, energiahatékonysági beruházásokra fordítható, ugyanakkor lehetőséget biztosít arra is a továbbiakban, hogy az elkerülhetetlen változásokhoz való alkalmazkodási feltételeinket is javítsuk ezáltal.

Tehát erre hívnám fel mindannyiunk figyelmét, hogy a továbbiakban amikor kibocsátáscsökkentésről beszélünk, ez egy kötelezettség, szolidárisak vagyunk a világ, mondjuk úgy, polgárai irányába, de csak olyan mértékben tudjuk kivenni részünket a probléma kezeléséből, amilyen mértékben annak előidézésében részt vettünk, és ha minket az éghajlatváltozás hatásai, hatásláncolatai az átlagosnál és az európai átlagnál is erőteljesebben érintenek, akkor az egészséges életösztönnek és a józan észnek arra kell minket serkentenie, hogy az alkalmazkodási feltételeinket javítsuk és azoknak az ágazatoknak a versenyképességét is erősítsük, amelyek alapvetően a mindennapi megélhetésünket, ha úgy tetszik, a mindennapi kenyerünket tudják biztosítani. Ilyen az agrárgazdaság, amely vízgazdálkodási beavatkozások nélkül egészen biztos, hogy nem lesz a továbbiakban versenyképes, csak abban az esetben, ha az alkalmazkodás területén komoly elköteleződés fog történni a kormányzati politikában. Ez a törvényjavaslat erre is lehetőséget biztosít. Kérem tisztelettel, erre legyenek figyelemmel a képviselőtársaim is.

Köszönöm a szót, elnök úr.

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Számos olyan észrevétel hangzott itt el Józsa képviselő úr felszólalásában, amivel egyet lehet érteni. Gyorsan elmondanám, hogy mivel nem.

Józsa képviselőtársam figyelmét ugyan elkerülte az a tény, de az Állami Számvevőszékét nem, hogy 2010-et megelőzően a kormányzat a kvótaértékesítésből származó bevételeket nem rendeltetésszerűen használta fel, hanem tulajdonképpen a költségvetés likviditási problémáit kezelte vele. Ennek következtében a kvótavásárlók Magyarország iránti bizalma elporlott, és 2010-et követően azzal kellett kezdeni, hogy a kvótavevők bizalmát újra kellett építeni, be kellett bizonyítani azt, hogy a megkötött szerződéseknek megfelelően fogja Magyarország fölhasználni a pénzt, nem a költségvetési lyukak toldozgatására-foldozgatására. (Dr. Józsa István: Zöldberuházások.) Ugye, ez volt az egyik ténykérdés.

A másik ténykérdés, hogy önök szavakban meghirdették a panelprogramot, csak a költségvetési forrásokat nem tették mögé. És onnantól kezdve, ami kvótabevételre került sor 2010-et követően, azokból a kvótabevételekből történt meg tulajdonképpen az önök szavakban történő kötelezettségvállalásának teljesítése, egészen pontosan sok-sok tízezer panellakás korszerűsítése. Mert fedezetet nem biztosítottak rá. Ígérgettek, mi teljesítettük tulajdonképpen azt az ígéretet, mögé téve a költségvetési fedezetet a kvótabevételeken keresztül. Ez a másik ténykérdés. És éppen ezért, ezen tapasztalatokból fakadóan érdemes kimondani azt, és szükséges is kimondani azt, hogy itt vagyonértékű jogokról van szó.

(21.10)

A kvótavagyon az vagyon, pénzügyi ellenértékkel bír, ezért feddhetetlen embereknek szabad kezelni. A közvagyonba tartozik az a vagyonrész, amelyet tulajdonképpen ingyenesen kiosztunk az engedélyesek számára az ETS szektoron belül. Közvagyon. Nem magánvagyon, közvagyon.

Köszönöm szépen a szót.

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Természetesen a jó szándék az töretlen, Józsa képviselőtársam, de a tényeket akkor sem lehet megmásítani, azok makacsak.

Ismétlés a tudás anyja, elő kell venni megint a Számvevőszék jelentését, el kell olvasni, hogy abban mi van benne. Abban világosan benne van, hogy tulajdonképpen Magyarország eljátszotta 2010-et megelőzően a kvótavásárlók részéről meglévő bizalmat. Szabó miniszter úr idején egy nagyon szép zöldberuházási rendszert építettek fel, szakmailag teljesen rendben volt; fiskális, politikai okok, érdekek miatt a kvótabevételeket nem rendeltetésszerűen használták fel, elkormányozták költségvetési lyukak toldozgatására-foldozgatására. Tisztelt Képviselő Úr! Az a helyzet, hogy 2010 után ez a kormány volt az, amely a költségvetési lyukakból visszapótolta ezt a forrást; leült a szerződő partnerekkel, a kvótavásárlókkal, és velük egyeztetett módon, a szerződésben rögzített feltételek, kötelezettségek alapján, nagyon szigorú protokoll alapján konszolidálta azokat a programokat, amelyeket önök elindítottak. És a panelprogram még ezen túlmenően jött, és annak a konszolidációja ténylegesen csak akkor volt biztosítható, ha a sikeres kvótabevételeket odacsoportosítjuk.

Azt meg köszönöm, mert azért a politikai korrektség alapjait azért mutatta a képviselő úr felszólalása, legalábbis a második kétperces, amelyben azért kiemelte, hogy 2011-12 tájékán a kvótapiac, sőt mondhatjuk azt, hogy már 2011-ben is éppen az európai meg a globális gazdasági válság következtében mélypontjára zuhant, és senki sem adott el Magyarországnál jelentősebb mértékben, jobb feltételekkel kvótát abban az időszakban. Tehát ezt a korrektséget szeretném megköszönni az ön részéről, hogy ezt hozzátette a felszólalásában.