A felszólalás szövege:

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Azért kellett szót kérnem, mert úgy érzem, hogy ez a törvényjavaslat, pontosabban az ebben foglaltak olyan súlyosan érintik az embereket, hogy legalább annyit megérdemelnének most, hogy őszintén beszéljenek a kormánypárti képviselők. Az pedig, amit Burány Sándor itt bemutat, nem őszinteség, az egyszerűen szélhámosság, tisztelt képviselőtársaim. Arról beszél, hogy egy-másfél év, most kicsit nehéz, aztán pedig minden sokkal jobb lesz. És mi van a törvényjavaslatokban, tisztelt képviselő úr? Önök elfogadtak nem olyan régen, fél éve - talán még ön is emlékszik rá - egy adócsökkentési javaslatot öt évre. Most ebben a törvényjavaslatban tudja, hogy melyik részét helyezik hatályon kívül? A 2008-2010-ig terjedő részét. Tehát szó nincs itt arról, hogy egy-másfél év múlva majd újra adócsökkentés lesz. Szó nincsen erről! Éppen azt helyezik hatályon kívül, amelyik hosszú távra is szól. Világosan kiderült a költségvetési bizottság ülésén, hogy önök nem úgy gondolják, hogy a ciklus felétől majd adócsökkentés lesz, hanem pontosan úgy gondolják, ahogy eddig is gondolták: majd a következő választási kampány előtt megint elfogadnak egy adócsökkentési törvényt, fél év múlva meg megint hatályon kívül fogják helyezni.

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy vegyük komolyan egymást, de legfőképpen vegyük komolyan az embereket. Ne beszéljenek mellé! Négy év alatt fölhalmoztak 6000 milliárd forint adósságot, most egy ilyen katyvasszal megpróbálják azt helyre hozni. Legalább annyit tegyenek meg az embereknek, hogy őszintén beszélnek hozzájuk!

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

BALLA GYÖRGY, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Most nem tartanám fel hosszú időre a tisztelt Házat, nemcsak a miniszter úr idejét kímélendő, hanem azért sem, mert a rendes felszólalásban bővebben is ki tudom fejteni a gondolataim, arról nem is beszélve, hogy a bizottság kisebbségi előadójaként értelemszerűen arról kell beszélnem, ami a bizottsági ülésen történt. Az a szomorú tény, hogy a bizottsági ülésen sok minden nem történt, hiszen egy normális vitához, egy beszélgetéshez két dolog mindenképpen szükséges, egyfelől vitázó vagy beszélgető partnerek - ez rendelkezésre állt -, másfelől pedig megfelelő információ a kormányzat részéről, ami természetesen nem állt rendelkezésre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nézze, miniszter úr, nem én találtam ki, nem mi találtuk ki, önök írták le, hogy az 1. § nem másról szól, nem más az indoka, mint a támogatási rendszer átalakítása. Ha jól értettem, ön ezt az expozéjában meg is erősítette. Ehhez képest egy szót sem lehet tudni arról, hogy hogyan fog átalakulni a támogatási rendszer.

Azt gondolom, kedves miniszter úr, talán meg kellene tisztelni a parlamenti képviselőket azzal, hogy a kormány elmondja, mit szándékozik tenni, hogyan gondolja átalakítani a támogatási rendszert, mert az azért egy kicsit kevésnek tűnik, hogy igazságosabb lesz, jobb lesz, meg majd rászorultsági alapon lesz, mert az ördög mindig a részletekben vagyon elveszve.

Tudni kellene, hogy milyen irányba készül a kormány. Mert az önmagában nyilvánvalóan nem indok, ami itt többször elhangzott, hogy azért kell a távhőszolgáltatást is beemelni ebbe a passzusba, mert így a távhőszolgáltatott lakók is támogatásban részesülhetnek, hiszen ön is tudja, miniszter úr, én is tudom, az expozéban rejtve el is hangzott, hogy eddig is részesültek, csak nem közvetlenül, hanem közvetve, az erőműveken keresztül. Tehát ez önmagában nyilvánvalóan nem indok. A támogatási rendszer átalakítása lehet indok, amiből sokan ki fognak kerülni, és lesz, aki belekerül. De mielőtt a parlament erre bármilyen formában a jóváhagyását adja, azért mégiscsak tudni kéne erről valamit. Én megadnám a lehetőséget önnek, miniszter úr, hogy pótolja ezt a mulasztást, és akár már most a vitában ismertesse velünk, hogy konkrétan mire gondolnak.

A másik dolog, amiről nem nagyon kaptunk információt - márpedig ez végképp kijárt volna, hiszen ez már nem a jövő idő, hanem a múlt idő -, az a jelenlegi célelőirányzat alakulása. Hogyan állunk most? Hány forint folyt be bányajáradékból, hány forint folyt be egyéb befizetésből, hány forintra számít a kormány bányajáradékból az év végéig, hány forintra számít egyéb befizetésből, és hány forintot költött el eddig? Ugyanis az a gyanúm, tisztelt miniszter úr - de ez a gyanúnál lényegesen erősebb -, ez a bővítés nem arról szól, hogy a későbbiekben több pénzt szeretnének költeni erre a célra. Önök nem többet szeretnének költeni, hanem lényegesen kevesebbet.

Egyszerűen arról van szó, hogy a választási kampányban elköltötték az összes létező pénzt, egy fillér nincs a célelőirányzatban, és hogy valahogy ki lehessen húzni az év hátralévő részét, ezért került be ez a passzus, de ezt legalább őszintén el kellene mondani. Mivel erre sem kaptunk választ a bizottsági ülésen, értelemszerűen ezért szavaztunk a törvényjavaslat ellen.

Köszönöm szépen.

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Én teljesen igazat adok Podolák képviselő úrnak; egy törvényjavaslat súlyát sohasem a hossza adja meg, hanem annak a tartalma. Éppen ezért furcsa, hogy egy két szakaszból és maximum három különböző gondolatból álló törvényjavaslatban legalább három hiba legyen. Ebben a törvényjavaslatban pedig pontosan erről van szó, három súlyos hiba van benne. A miniszter úr csodálkozva néz most rám. Én is csodálkoztam, amikor elolvastam, mert én sem gondoltam volna, hogy mindez előfordulhat.

Azt gondolom, hogy ez a javaslat azért jól jellemzi azt, ami most a kormányban folyik: kapkodás, egyik nap ezt gondolunk, a másik nap azt mondunk, egyik nap ezt csinálunk, a másik nap azt csinálunk, és hirtelen, amikor az utolsó időpont már elérkezett, be kell nyújtani valamit, akkor megérkezik egy törvényjavaslat. De nézzük meg nyugodtan szerintem konkrétan és tényszerűen azt, hogy miért is mondom mindazt, amit mondok.

Az egyik - és ezt részben már érintettem -: a kormány folyamatosan úgy tett, legutoljára a bizottsági ülésen is úgy tett, hogy ez a törvénymódosítás tulajdonképpen, és itt az 1. §-áról beszélek, azért szükséges, mert a kormány bővíteni szeretné a rászorultak körét; ez hangzott el. Merthogy, kétségkívül igaz, vannak olyan távhős lakások, amelyek egyébként nem gázzal fűtenek, éppen ezért, mivel erőművi támogatásról volt eddig szó, kimaradtak a támogatás rendszeréből. Nagyjából ez hangzott el a bizottsági ülésen. Tehát azért van erre szükség, hogy őket is be lehessen emelni ebbe a rendszerbe. Ez, azt kell mondjam, hogy logikus érvnek tűnt. Csak nem ezért van rá szükség. Pontosan tudja mindenki, csak a kormány nem volt hajlandó bevallani, itt van a miniszter úr, és most sem hajlandó bevallani. Podolák képviselő úr, azt kell mondanom, sokkal őszintébb és tisztességesebb volt: világosan mondott egy számot, és elmondta azt is, hogy ennyit nem lehet ráfordítani, sokkal kevesebbet fogunk támogatásra fordítani. Ezért van szükség erre a törvénymódosító javaslatra, nem azért, amit hallottunk, hogy esetleg bővíteni szeretné a támogatottak körét a kormány.

Balatonőszödről hazafele vagy nem tudom, mikor, kikerült a köztudatba egy kis sillabuszszerűség, amiben a különböző ütemterv megvan, hogy mikor mit jelent be éppen a kormány. Tisztelt Miniszter Úr! Szerdán a támogatási rendszert - ez áll még? Tehát holnap a támogatási rendszert jelenti be ezen sillabusz alapján, ma meg nem hajlandó elárulni itt a parlamentben a képviselőknek, hogy mire is készülnek valójában. Megmarad-e a tömbtarifás rendszer egy része? Ha igen, hány köbméterig? Meddig? Január 1-jéig vagy esetleg később is?

Át akarjuk alakítani szociális szempontok figyelembevételével a rendszert. Helyes. Hogyan? Jövedelemviszonyok alapján? Megvan erre a megfelelő felkészülés, vagy nem? Vagy azt mondjuk, hogy figyelembe veszünk bizonyos, a fűtéssel, energiafogyasztással kapcsolatos rétegeket ez alapján? A nagycsaládosoknak akarunk csak adni? Netán csak a nyugdíjasoknak akarunk adni? Netán a különböző segélyekben részesülteknek szeretnénk támogatást adni? Mi a kormány szándéka? Hát árulja már ezt el valaki! Ha azért hoznak ide egy törvényjavaslatot, tisztelt miniszter úr, hogy az segítse a kormány szándékát, megosztanák velünk is a kormány szándékát?

Ennek a kormánynak a működését figyelembe véve, hogy két évig folyamatosan valótlanságokat állítottak, őszintétlenek voltak, a választási kampányban még az adatok közlését is letiltották, úttörő becsületszóra, hogy jó lesz majd az a rendszer, azért ne várja már el, hogy támogassuk a törvényjavaslatát. Tényleg nem értem. Itt vagyunk, úgyis előbb-utóbb ki kell jönni a farbával, előbb-utóbb meg kell mondani, hogy mire készülnek. Miért nem teszi meg most itt a parlamentben?

Ha valóban a bővítés a kormány célja - és a legfontosabb kritikám most jön, erre viszont kifejezetten szeretném kérni a miniszter urat és a képviselő urakat is, hogy próbáljanak meg kellő komolysággal figyelni -, ha tényleg föl akarjuk oldani azt az ellentmondást és a rendszernek egy komoly hibáját, hogy például azok a távhős lakások nem részesülhettek támogatásban, akik a hőt magát nem valamilyen gázból kapták, nem gázüzemű erőművön keresztül fogyasztották, és ezt föl akarjuk oldani, az szerintem helyes. Ez hangzott el a bizottság ülésén. Én ezzel egyébként mélyen egyet is tudok érteni.

De innentől kezdve végképp nem érthető, hogy miért gáz- meg távhőtámogatásról, és miért nem fűtési támogatásról beszélünk. Ebben az országban több százezer ember él, akinek nincs gázfűtése és nincsen távfűtése sem, többnyire kisfalvakban, ahova nem érdemes kivinni a gázt, nem jutott el a gáz, és értelemszerűen pláne nem jut el a távhő. Olyan kisfalvakban, amik a lehető legszegényebbek. Tehát azt lehet mondani, hogy bizonyos értelemben a legrosszabbul élő emberek nem kapnak a fűtésükhöz egyetlenegy fillér támogatást sem. Ők azok, akik szénnel fűtenek, villannyal fűtenek nagyon sok helyen, esetleg még mindig fűtőolajjal fűtenek. Ha egy komoly és valóban szociális szempontokat figyelembe vevő rendszerben gondolkozunk, gondolkodik a kormány, akkor őket nem kezelheti le. Nem mondhatja azt, hogy ők nem számítanak. Nem lehet azt mondani, hogy csak a gázfűtés meg a távfűtés, és nincs más az országban. Ez nagyon komoly hiányossága a jelenlegi javaslatnak. Bízom benne, hogy ez csak mulasztásból, oda nem figyelésből fakad, és nem egy tudatos kormányzati magatartást mutat.

Képviselőtársaim már érintették a meglévő rendszer kritikáját, amivel egyet lehet érteni. A legélesebben egyébként - Podolák képviselő úrnak mondom, aki védte még most is a rendszert - Gyurcsány Ferenc illette a parlamentben a kormányprogram beajánlásakor. Ha csak tényleg egy hiba van, hát legalább akkor álljanak föl, és mondják azt, hogy: bocs, mi csináltuk ezt a rossz rendszert, és elnézést kérünk mindenkitől ezért. Ugyanis nem a körülmények változtak meg. Az első szándék is az volt - mindannyian emlékszünk rá -, hogy egy-két év alatt majd ez kifut, és többet egyáltalán nem lesz szükség támogatásra, mert annyira fog dübörögni a gazdaság. Hát nem ez a helyzet, a támogatásra jelenleg is szükség van, kell tehát valamit csinálni.

Egyetlenegy mondat az 1. §-hoz fűzött bírálatomhoz, nem szeretném, ha bárki félreértené vagy megpróbálná félremagyarázni. Tehát szó nincs arról, hogy nem szeretnénk támogatni a távfűtött lakásokban élő embereket. Sőt, ha emlékeznek rá, tisztelt képviselőtársaim, akkor a távhőtörvény vitájában éppen mi nyújtottunk be egy ilyen javaslatot, amit akkor egyébként a kormány leszavazott. Hozzáteszem még egyszer, hogy ha az a cél, hogy minden távhős lakásra vonatkozzon a távhős rendelet, ne csak a gázfűtött erőművekre, akkor ennek semmi keresnivalója itt, miniszter úr; akkor a távhőtörvényben van keresnivalója, hiszen az vonatkozik minden távhős lakásra, nem pedig a földgázellátásról szóló törvény. Tehát azt gondolom, ez megint egy szakmai hiba.

Nézzük az 1. § második elemét: itt a kormány megint félrevezeti az embereket. Úgy tesz, mintha többet szeretne költeni, mert nagyobb az igény. Eközben egyetlenegy dologról van szó: a saját törvénysértését akarja a parlamenttel jóváhagyatni, amikor megteremti annak a lehetőségét, hogy egyéb költségvetési befizetések is bekerüljenek a célelőirányzatba. Ez önmagában nagyon helyes. Emlékszik talán, Podolák képviselő úr, a gáztörvény (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) vitájában nekünk volt egy ilyen módosító javaslatunk. Lévén, hogy elnök úr szólt, így majd később leszek kénytelen folytatni az ezzel kapcsolatos gondolataimat.

Köszönöm szépen.

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Ahogy ígértem, folytatnám még a törvénnyel kapcsolatos véleményemet, de előtte, hogyha megengedik, néhány dologra szeretnék reagálni is, ami elhangzott.

Szerintem ne felejtsük el, hogy az egész gázárügy egyébként nem a támogatási rendszerrel kezdődött, hanem azzal kezdődött, amikor a hazai kitermelésű földgáz importalapra tért át, tehát ugyanannyit kell érte fizetni, mint a vásárolt méregdrága gázért, miközben a töredékébe kerül. Ez a javaslat indította el egyáltalán azt, hogy kénytelen-kelletlen valamilyen támogatási rendszert ki kellett találni mellé - ha jól emlékszem, ezt is önök fogadták el, tisztelt képviselő úr.

A másik gondolat, amit szeretnék megosztani önökkel: sok mindent megértek, tehát én abszolút megértem azt, hogy tök üres a kassza, elköltöttek minden pénzt, mindent alárendeltek a választási kampánynak. Csak ezek után nagyon nagy tisztelettel hadd kérjem önöket arra, hogy legalább a takarékosságra ne hivatkozzanak, hogy azért lesz majd ez jó, mert az emberek most majd akkor takarékoskodni fognak.

Az emberek, aki tud, az már eddig is takarékoskodik, az már megcsinált mindent, ő már átalakította a lakását, házát energiatakarékos rendszerré, ami a pénztárcájából kitelt, azt ő már megcsinálta, mert így is drága az emberek jövedelméhez képest a gáz ára. Könyörgöm, azt az egyet ne mondják, hogy azért jó, mert takarékoskodni fognak most már az emberek, akik eddig pazaroltak! Hát ez nem igaz! Ez nem igaz! Ha ez nem győzi meg a képviselő urat, akkor legalább azt próbáljuk meg figyelembe venni, hogy hiába nőtt a gáz ára, nőtt a gázfogyasztás Magyarországon, nem másért, mert egyre több mindenre használják az emberek.

A másik gondolatsor, amit szintén a képviselő úrnak kell mondanom: én megértem az ő jó szándékát, meg látom, hogy van is. De most azért kerül a parlament elé egy törvény, hogy át tudjanak térni egy más támogatási rendszerre. Akkor miért egy szerencsétlen képviselőnek kell egy olyan választ adni, hogy majd néhány nap múlva meg fogják tudni, hogy milyen az, amihez egyébként szeretnénk, ha hozzájárulnának. Itt a miniszter, könyörgöm! Nem tudja? Nem tudja a miniszter, hogy mire akar átállni? Miért nem osztja meg a tudását velünk? Miért nem mondja el pontosan, hogy mit szeretne?

Ugyanis mindaz, amit a képviselő úr elmondott, azért teljesen nem nyugtat meg. Szerintem én is láttam egy olyan tanulmányt, amit ön is, abban azért nagyon komoly eldöntendő kérdések vannak, és nagyon nem mindegy, hogy az abból származó következtetések közül melyik az, amit a kormány a magáévá tett. Nagyon nem mindegy - nem nekem nem mindegy, az embereknek nem mindegy. Mert az egyik megoldás szerint a rászorultak fele marad ki a támogatási rendszerből, a másik megoldás szerint csak egyébként a 20 százaléka. De legalább tudjuk, hogy melyiket választotta a kormány.

Nos, visszatérve a törvényjavaslatra, azt gondolom, hogy akkor meg kéne talán indokolni azt is, legalább Podolák képviselő úrnak, akivel elég sokat vitáztunk már földgázügyben, hogy vajon 2003 tavaszán miért tetszettek leszavazni azt a módosító javaslatunkat, amely arról szólt, hogy a bányajáradékon kívül más költségvetési befizetéssel is gazdálkodni tudjon a célelőirányzat. 2003-ban fogalmaztuk meg ezt a javaslatot.

Ugyanis nem igaz az, amit a képviselő úr állít, világosan látszott, hogy önmagában a bányajáradék nem lesz elég. A bányajáradék egyetlenegy dologra volt elég: egy adott évben megteremteni a támogatásnak az adott körét, és azt utána minden évben fenntartani, de növekvő támogatásra nem nyújtott lehetőséget, ezt mindannyian pontosan tudjuk. Nos, azért nem szavazták meg akkor, amiért egyébként most is legszívesebben leszavaznák ezt a javaslatot, ugyanis még egyszer mondom, nem az a lényege, hogy egyéb költségvetési befizetések is legyenek, az is lesz; az igazi lényege, hogy legalizálni tudják azt a költekezést, amit az első félévben folytattak a célelőirányzatból.

A második javaslattal kapcsolatban elfogadható számunkra mindaz, ami az átalakulás miatti illetékmentességre vonatkozik, de csak akkor, hogyha ez semmi másra nem vonatkozhat, csak arra, amit ténylegesen a törvény ír elő. Ugyanis jó néhányan hallhattunk már, azt gondolom, arról is, hogy több gáz- és áramszolgáltató cég gondolkozik azon, hogy például a vagyonát egy cégbe kívánja bevinni. Én azt gondolom, hogy erre a feladatra nem kéne illetékmentességet adnunk, nem ők vannak a legjobban rászorulva, a magyar költségvetés talán sokkal jobban rá van szorulva a forintokra, mint ezek a cégek.

Összegzésképpen: én azt gondolom, ha a kormány és a kormánypártok komolyan gondolnák azt, hogy számítanak a támogatásunkra, akkor azokat az információkat is megosztanák velünk, amik egyébként szükségesek ahhoz, hogy nyugodt szívvel tudjon egy képviselő a támogatás mellett dönteni.

De ennek ellenére - ennek ellenére! - van három módosító javaslatunk, három olyan módosító javaslat, amelyik egyébként azt a célt, amit a miniszter megfogalmazott az expozéjában, nem gátolja, hanem erősíti. Nem teszi tehát lehetővé a támogatás szociális alapúvá történő átalakítását, nem teszi lehetetlenné, sőt megerősíti a célelőirányzatban a bányajáradékon túlmenően költségvetési források felhasználását is, és nem teszi lehetetlenné, csak pontosítja az átalakulás következtében meglévő illetékmentességet.

Én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha komolyan gondolják azt, hogy számítanak az együttműködésünkre, akkor fogadják majd el ezt a három módosító javaslatot, fogadják majd el, és akkor, azt gondolom, semmi probléma nem lesz. Összesen három módosító javaslatról van szó, és még egyszer mondom, mindegyik megegyezik azzal a céllal, amit a kormány fogalmazott meg, nem a mi célunkkal, a kormány által megfogalmazott céllal.

(19.10)

Azon pedig tényleg el kellene gondolkodni, hogy ha az egész rendszer átalakul, és már nem arról van szó, hogy a gáz; hanem a rászorultságról van szó, és ez a kormány szándéka is, és nyilvánvalóan azért fontos ez, mert fűtenek az emberek, tehát nem a gáz miatt fontos ez az egész történet, hanem a fűtés miatt, akkor miért teszünk különbséget különböző fűtési módok között, ha egyébként a rászorultságot szeretnénk figyelembe venni? Akkor azt kell figyelembe venni, hogy rászorult-e vagy nem, és ezen belül nem kell azon meditálni, hogy mivel fűt: villannyal, gázzal, távhővel. Akkor rászorultsági alapon, ha valaki rászorult, annak a szerencsétlennek is jár, aki szénnel fűt, mert nem tud mással.

Nem hiszem, hogy ezt ne lehetne átgondolni, és nem hiszem, hogy ebben ne tudnánk megállapodni.

Köszönöm szépen.

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Szóval világelsők lettünk. Ennek akár örülni is lehetne, ha éppen nem abban lennénk világelsők, hogy az idén Magyarország halmozta föl a legnagyobb költségvetési hiányt. Ezt nem mi mondjuk, nem az ellenzék mondja, hanem a világ egyik legnagyobb hitelminősítője állapítja meg. Megelőztük Libanont és Srí Lankát is ebben a kétes dicsőségű versenyben. Ők is komolyan küzdöttek, de hála a magyar kormány gazdasági és költségvetés-politikájának, sikerült ebben világelsőnek lennünk.

Pedig jöttek sorra a figyelmeztetések, hiszen tavaly decemberben visszaminősítették az ország adósbesorolását, idén áprilisban pedig azt kérték, hogy hagyjon fel Magyarország a költségvetési trükközéssel. A kormány azonban hajthatatlan volt, ment tovább az egyre meredekebben lefelé vezető úton - és most itt vagyunk, tisztelt képviselőtársaim. Fogalmazhatunk úgy is, hogy szégyenpadra kerültünk, és ez bizony nagyon sokba kerül. Nem elég az óriási adósság, a kormány hazugságai, felelőtlensége miatt a legdrágábban is finanszírozza azt az ország.

Miniszter Úr! Milyen szakmai tévedések vezettek oda, hogy hazánk finanszírozza jelenleg legdrágábban az adósságát az Unió országai közül? Tisztelt Miniszter Úr! Engedtessék meg, hogy megjegyezzem: azt gondoltam, a miniszterelnök úr fog válaszolni, és tudom, hogy Gyurcsány Ferenc szerint, aki hazudós, arra mostanában azt kell mondani, hogy nem bontja ki teljes részletességgel az igazságot, én szerettem volna megkérni, hogy szakítson régi, rossz szokásával, és most bontsa ki teljes részletességgel az igazságot. Lévén ő nincsen itt, én a miniszter urat kérném ugyanerre.

Köszönöm szépen, és várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Röviden szeretnék szólni a módosító javaslataink támogatásáért. Előzetesen azért azt el kell mondanom, hogy önmagában az nem kis dolog, hogy egy két szakaszból álló törvényjavaslathoz legalább három módosító javaslatot kell benyújtani annak érdekében, hogy minden tekintetben elfogadható legyen.

Az 1. §-hoz benyújtott módosító javaslatunkat szeretném indokolni, és ha lehet, egy kérésem is lenne az államtitkár úrhoz ezzel kapcsolatban. Az önök tervei, illetve a kormány korábbi nyilatkozatai szerint azért van szükség erre a módosításra a törvényben, hogy a távhős lakásokban élők attól függetlenül, hogy mivel állítják elő a hőenergiát, hozzájuthassanak a támogatáshoz. Ez szerintünk nagyon helyes, ezt támogatni tudjuk. Ugyanakkor azt gondolom, érthetetlen ezzel kapcsolatban, hogy ha már világos mindenki számára, hogy ez a támogatás nem gáztámogatás, hanem fűtési támogatás, akkor miért nem vesznek tudomást azokról, akik sem nem gázzal fűtenek, sem nem távhőszolgáltatásban vesznek részt, hiszen több százezer olyan ember van ebben az országban, aki egyéb fűtési módokat kénytelen választani. Azért kell azt mondanom, hogy kénytelen választani, mert nem szabad akaratából teszi, nem azért nem fűt gázzal, mert nem szeretne, hanem egyszerűen azért, mert olyan kistelepülésen lakik, ahova nem vitték el a gázt, nincsen lehetősége arra, hogy bevezessék. Amúgy is hátrány éri, és most az önök törvényjavaslata alapján ez a hátrány fokozódik. Ezek az emberek - szeretném leszögezni - nem a leggazdagabb településeken élnek, olyan kistelepülésen élnek zömmel, ahol igen magas a munkanélküliség, és nehéz körülmények között vannak, rászorultak lennének.

Azt gondolom, annál is inkább alátámasztja a módosító javaslatunkat a kormány szándéka is - ha jól értem azt, ami most zajlik -, hogy egyfajta rászorultsági szempontokat figyelembe vevő támogatást próbál meg kialakítani; hogy hogyan, az azt gondolom, nem világos, mert amit Kiss Péter miniszter úr bejelentett egyébként a sajtótájékoztatón, illetve amit ma elmondott, abból szerintem senki nem értheti, hogy a kormány mire gondol.

Itt lenne egy kérésem is az államtitkár úr felé: jó lenne, ha pontosan elmondaná, hogy mit is terveznek, mert elhangzik egyfelől az, hogy bizonyos társadalmi csoportok kapnak támogatást, a másik oldalról pedig elhangzik, hogy bizonyos jövedelmi szint fölött lehet támogatást kapni. Most melyik az igaz? Szeretném, ha az államtitkár úr közölné velünk, hogy melyik az igaz. Bizonyos társadalmi csoportok mindegyike kap, vagy azon társadalmi csoportokon belül csak azok, akik egyébként bizonyos jövedelmet érnek el és annál nem nagyobbat, vagy mindenki, aki bizonyos jövedelem alatt van? (Az elnök csenget.) Azt gondolom, ez nem mindegy, és lévén, hogy önök azzal indokolják ennek a törvénynek a módosítását, hogy ez szükséges ahhoz, hogy egyébként a támogatási rendszert át lehessen alakítani, minden képviselőnek joga van ahhoz, hogy pontosan tudja, mire is készül valójában a kormány.

Ennyit szerettem volna elmondani, tisztelt képviselőtársaim, és én örülnék neki, ha az államtitkár úr megtisztelne bennünket egy fontos válasszal. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szögezzük le, hogy Göndör István lebukott. Lebukott, mert nem mondott igazat; ezelőtt mintegy negyedórával, hozzászólása végén közölte, hogy ha még tíz másodpercet beszélhet, akkor többször nem kér szót, ahhoz képest háromszor kért szót. (Taps a Fidesz soraiban.) Amivel természetesen nem az a baj, hogy képviselőtársam szót kért, hanem az a baj - és elnézést, most miniszterelnöki idézet következik -, hogy ilyen böszmeséget, tisztelt képviselőtársam, amit ön mondott, még ebben a Házban nem hallottam.

Az ön hozzászólásából a következőt sikerült megtudni az ország nyilvánosságának. Az ország bajaiért nem más a felelős, mint Kontur Pál nem létező autószerelő műhelye. A vállalkozók azért nem fejlesztenek, mert nincsen hozzá kedvük. Ön azt mondta, hogy tervezhetnek önök mindenféle számokat, ha a vállalkozók egyébként nem fejlesztenek, nem kívánnak beruházni, mit tehet akkor a parlament.

Tisztelt Képviselőtársam! Az a helyzet, hogy a parlament és a kormány teremtsen olyan gazdasági viszonyokat, amelyben a vállalkozóknak van esélyük egyáltalán arra, hogy fejlesszenek. Ezt hogy lehet elérni, tisztelt képviselőtársam? Adó- és járulékpolitikával, megfelelő támogatási rendszerrel, megfelelő közbeszerzési rendszerrel, megfelelő költségvetési és államháztartási politikával. Így lehet elérni, tisztelt képviselőtársam. Ha nekem nem hisz, mert az nyilvánvaló, hát higgyen saját maguknak.

Miről beszélnek most, amikor beterjesztették a konvergenciaprogramot? Azért fog csökkenni Magyarországon a gazdasági növekedés, magyarul: azért lesz kevesebb fejlesztés, mert most ezeket a megszorításokat és ezeket az adó- és járulékemeléseket vezették be. Erről van szó! Ne beszéljen már félre, tisztelettel kérném, fejezzük be végre a böszmeségek felsorolását! Köszönöm szépen, képviselőtársaim. (Taps a Fidesz soraiban.)

BALLA GYÖRGY, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Speciális műfaj az, amivel a tisztelt Háznak foglalkoznia kell, hiszen a Közbeszerzések Tanácsának a közbeszerzések tisztaságával, átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól, valamint a 2005-ben végzett tevékenységéről van szó.

Azért speciális ez a műfaj véleményem szerint, mert egyfelől kétségbevonhatatlan, hogy a Közbeszerzések Tanácsa kiváló munkát végzett ebben az évben is, a beszámoló maga abszolút tényszerű, tárgyszerű és helytálló, éppen ezért a beszámolót teljesen egyértelmű módon el is lehet fogadni.

(12.30)

Ugyanakkor a beszámoló világosan bemutatja azokat a folyamatokat is, amelyek az országban a közbeszerzések terén zajlottak, bemutatja azt a gyakorlatot is, ami a közbeszerzések terén folyt az országban. És nyilvánvalóan jelezni kívántuk, hogy azzal a folyamattal, amit ma a közbeszerzésekkel kapcsolatban a kormány folytat az országban, nem tudunk egyetérteni. Nyilván olyan szavazási lehetőség nincsen, hogy "igen, de", ezért fejeztük ki tartózkodással a beszámoló elfogadásakor véleményünket. Tehát szeretném rögzíteni, hogy magával a beszámolóval, a Közbeszerzések Tanácsának munkájával nemhogy kifogásunk nincsen, hanem köszönettel tartozunk érte, ugyanakkor annak kapcsán, ami bizony a kormány közbeszerzési filozófiáját vagy akár gazdasági politikáját is jelenti a közbeszerzésekkel kapcsolatban, azzal nem tudunk egyetérteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bár tizenöt perc áll a kisebbségi vélemény elmondására, nem valószínű, hogy ki fogom használni ezt az időt, mert szeretnék a Házszabálynak megfelelően tényszerűen csak arra hivatkozni, ami a bizottsági ülésen is elhangzott. Éppen ezért a beszámolóból néhány világos és egyértelmű tényt szeretnék a tisztelt Ház asztalára letenni, amelyeket a bizottsági ülésen is elmondtunk, és ezekből a tényekből levonható következtetéseket döntően a későbbi képviselői hozzászólásomban tenném meg.

Az elnök úr is beszélt róla, a beszámoló is tartalmazza, azt gondolom, mindenképpen érdemes kiemelni, hogy azért jelentős mértékben csökkent - nevezzük hagyományosnak - a nyílt közbeszerzési eljárások aránya a 2005. évben. Ennek nyilvánvalóan egyik oka a törvény változása, másik oka pedig az a közbeszerzési politika, amit döntően a kormány, illetve a közüzemi, közszolgáltató cégek folytattak ezen a területen. A beszámoló tartalmazza azt is, hogy az egyszerűsített eljárások 2004-hez vonatkoztatva jelentősen, mintegy hétszeresére nőttek egyébként. Igaz, az is tényszerű - és erről is beszélni kell -, hogy összvolumenét tekintve még mindig nem érik el a 10 százalékot, és ez így helyes is szerintem.

Súlyosabb a megállapítás, ha nemcsak az eljárások számát vizsgáljuk, hanem az eljárások volumenét is, akkor ugyanis azt állapíthatjuk meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy az összes eljárás volumenre vonatkoztatott arányában a nyílt közbeszerzési eljárás már nem éri az 50 százalékot sem, 46 százalék, ezzel szemben a tárgyalásos eljárásé lassan eléri az 50 százalékot, 49,4 százalékon van jelenleg. Ez persze önmagában egyébként nem feltétlenül kell hogy negatív kritikát fogalmazzon meg, az eredményt kell vizsgálni, nem csak magát a folyamatot, ezt a későbbi hozzászólásomban meg is fogom természetesen tenni.

Mindenképpen érdemes felvetni és elgondolkoztató, a beszámoló tartalmazza, idézem is talán: "A közbeszerzések tárgyát vizsgálva az építési beruházások összértéke 20 százalékkal csökkent a 2005. évben az előző évihez képest." Azt gondolom, hogy semmiképp sem tekinthető szerencsés gazdasági folyamatnak, ha egy országban az építési beruházások volumene egyébként jelentős mértékben csökken.

De ennél sokkal súlyosabb megállapítást kell tennünk, amikor a mikro-, kis- és középvállalkozások részarányát vizsgáljuk a közpénzek felhasználásából, hiszen ne felejtsük el, a közbeszerzés nem más, mint a fejlesztési-beruházási forrásokra közpénzek felhasználása. Ez az arány, hogy milyen módon részesülhetnek belőle a kis- és közepes vállalkozások, bizony azt mutatja meg, hogy a saját adóforintjainkból egyébként mekkora volumen az, amivel a saját vállalkozásainkat tudjuk segíteni abban, hogy ők tudjanak munkát végezni. Ha a volument figyeljük, akkor megállapíthatjuk, hogy 41 százalékra esett vissza, 41 százalék összesen a kis- és közepes vállalkozás ennek az 1450 milliárd forintnyi közbeszerzési értéknek a felhasználásában. Azt gondolom, hogy ez semmiképpen sem helyeselhető.

Köszönet érte, az anyag is tartalmazza, hogy mindez - tehát az, hogy a közbeszerzési eljárás lefolytatásával járó terhek arra ösztönzik az ajánlatkérőket, hogy beszerzéseiket összevontan, lehetőleg minél kevesebb eljárásban valósítsák meg - kétségkívül hátrányosan érinti a kis- és közepes vállalkozásokat. Figyelmeztető jel, itt egy tudatos politikáról van tehát szó, tisztelt képviselőtársaim, nem valami véletlenről, nem valami szerencsétlen dolog alakulásáról, ez egy tudatos politika, hogy kiszorulnak a hazai kis- és közepes vállalkozások a közbeszerzések lehetőségeiből.

Hogy ez mennyire így van, hadd ismertessek egy számot, amit szintén az anyag tartalmaz, tehát nem légből kapott, hanem tényszerű, mint az egész beszámoló. Ha azt vizsgáljuk, hogy a külföldiek részaránya mekkora az összes közbeszerzési eljárásból, akkor egyfelől megállapíthatjuk, hogy ötszörösére nőtt 2004-hez képest, másfelől ha azt vizsgáljuk, hogy a nyertes külföldi pályázatokon belül a pályázati kiírók hogyan aránylanak meg, akkor azt is megállapíthatjuk és látszik, hogy a kormány és a közüzemi cégek - ez döntően a MÁV-ot és a BKV-t jelenti egyébként - az összes külföldi nyertesnek a 71 százalékát teszik ki, ezzel szemben az önkormányzatok az 5 százalékát. Magyarul, azt gondolom, hogy világosan látszik, hogy ki tudja a dolgát ebben az országban, és ki lényegesen kevésbé.

Az elnök úr is beszélt róla, ki kell emelnünk, hogy jelentősen megnőtt a jogorvoslati eljárások száma a 2005. évben, amit nem az magyaráz, hogy aki vesztes, az automatikusan megtámadja az eljárást, hiszen - szó szerint idézem -: "A jogorvoslati eljárások számának növekedéséhez hozzájárult az is, hogy a döntőbizottság elnöke hivatalból jelentős számú jogorvoslati eljárást kezdeményezett." És tegyük hozzá, ezen jogorvoslati eljárások döntő többsége egyébként abban az értelemben járt eredménnyel, hogy megalapozott volt a jogorvoslati eljárás. Arról van szó, hogy a pályázatok kiírói, elbírálói tudatosan sértik meg a közbeszerzési törvényt, nyilvánvalóan megvan rá az okuk, hogy miért teszik ezt.

Mindenképpen elgondolkodtató szám az, hogy az összes vizsgálat 41 százaléka megállapítja a jogsértést. Ez is alátámasztja, azt gondolom, azt a vélekedést, hogy nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni a magas jogorvoslati számot, nem arról van szó, hogy a vesztes nem nyugszik bele a vereségbe, hanem arról van szó, hogy komoly jogsértések zajlottak a 2005. évben, és tartok tőle, hogy nincs ez máshogy 2006-ban sem.

Végezetül még egy adatot hadd ajánljak a tisztelt képviselőtársaim figyelmébe. A központi költségvetési szervek ellen indult jogorvoslati eljárások száma drasztikusan megnőtt a 2004., de még jobban a 2003. évhez képest, több mint a duplájára emelkedett, tisztelt képviselőtársaim, 2003-hoz képest egészen pontosan 214 százalékára. Ha megnézzük, hogy hány eljárásról van szó, és mennyi összesen az, amit a kormányzati szervek lefolytattak a 2005. évben, akkor azt lehet mondani, hogy minden harmadik pályázatot megtámadtak, és sok esetben, több esetben egyébként alaposnak is bizonyult az eljárás ezekkel a pályázatokkal kapcsolatban. Többek között ezért is mondjuk azt, hogy az elégtelen szintet sem éri el a kormány közbeszerzési politikája és mindaz, amit ebben az ügyben tesz.

A tartózkodási szavazatunkat tehát ez indokolta, és nem az, hogy bármilyen kifogásunk lenne a Közbeszerzések Tanácsával, a Közbeszerzések Döntőbizottságával és ezen szervek munkájával kapcsolatban.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiból.)

BALLA GYÖRGY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő beszámoló, amely a Közbeszerzések Tanácsának előterjesztése, mindenképpen értékes anyag. Értékes, mert az előterjesztésben szereplő tényszámok és bizonyos esetekben a megállapítások pontos következtetések levonására adnak lehetőséget, következtetésekre egyfelől a Közbeszerzések Tanácsa és a Közbeszerzési Döntőbizottság munkájával kapcsolatban, melyet jónak ítélünk, de következtetésekre a kormány közbeszerzési filozófiájával, gazdaságpolitikájával kapcsolatban is, melyről kiderült, hogy nem éri el az elégtelen szintet sem.

Miért mondom mindezt, tisztelt képviselőtársaim? Azt hiszem, hogy mindenki számára nyilvánvaló, hogy nem mindegy, hogyan döntenek a pályázatokat kiírók, a pályázatokat elbírálók, a kormány, az önkormányzatok, közüzemi szolgáltató cégek annak a közel 1450 milliárd forintnak a sorsáról, amely a 2005-ös évben a közbeszerzések tárgyát tette ki. Nagyon nem mindegy, hogy a nyertesek jórészt magyar vállalkozások vagy külföldiek, kis- és közepes vállalkozások vagy multinacionális cégek, a nyertesek kiválasztásakor valódi verseny volt-e vagy csak színjáték.

Nem mindegy, hiszen pontosan tudhatjuk, hogy a hazai kis- és közepes vállalkozások járnak élen a munkahelyteremtésben, és a kormányfői kiutasító parancs ellenére mégiscsak Magyarországon maradtak, itt tevékenykednek, az esetleges haszonból itt fejlesztenének. Létkérdés tehát, hogy a közpénzek felhasználásakor valódi versenyhelyzetben sikeresen pályázhassanak, és ne csak a munkát meg a költségeket, hanem esetlegesen a hasznot is ők realizálhassák. És ezzel még nem kértünk sokat, tisztelt képviselőtársaim, nem azt kértük, hogy támogatást kapjanak, nem azt kértük, hogy verseny nélkül jussanak megrendeléshez, pusztán annyit javasolunk, hogy olyan versenyfeltételeket teremtsen a kormány, ahol ők is eséllyel indulhatnak.

Persze, lehet azt mondani, hogy egy multinacionális céggel szemben hogyan tudna sikerrel versenyezni egy hazai kisvállalkozás, lehet azt mondani, hogy egy Ferrarit sem tud leelőzni egyébként egy szériaautó. De gondoljunk bele, hogy biztosan így van-e. Mert önöknek igazuk lehet: ha a Forma-1-es pályán versenyez a Ferrari és egy szériaautó, ott bizony a szériaautónak nem sok esélye van. De mi van egy hegyi versenyen? Ott is biztos, hogy a Forma-1-es autó győz? Én azt gondolom, biztosan nem.

Éppen ezért hadd vitatkozzam az előttem szóló szocialista vezérszónok úrral: nemcsak az a kérdés, hogy a közbeszerzési törvény milyen versenykereteket teremt az országban, hanem legalább akkora kérdés, hogy azok, akik alkalmazzák a törvényt kiíróként, elbírálóként, milyen filozófia mentén gondolkoznak, hogyan használják az egyébként törvényben meglévő lehetőségeket. És az, hogy a kormány nem azt teszi, nem a hazai kis- és középvállalkozásoknak kedvez, ez érthetetlen? Szerintem nem - szerintem nem. És ha valaki mégsem érti, akkor azt javaslom - elnézést, képviselő úr -, hogy például kérdezze meg a "Strabag Demokraták Szövetségét".

Nos, tisztelt képviselőtársaim, nézzük, mit is mond a beszámoló a versenyhelyzetről, a korrupcióról, a gazdaságitér-teremtésről, a közpénzek felhasználásáról. Az első megállapítás, hogy drasztikus mértékben csökkent a nyílt közbeszerzési eljárások száma, jelentős mértékben nőtt a hirdetmény nélküli, tárgyalásos és az egyszerűsített közbeszerzési eljárások száma. A helyzet, ha a darabszám vizsgálatán túl a volumen vizsgálatára is rámegyünk, rosszabb, hiszen akkor megállapíthatjuk, hogy ma már a nyílt közbeszerzési eljárások száma nem éri el az 50 százalékot sem. Önmagában persze nem jelenthető ki az, hogy a megváltozott törvényi szabályozás miatti arányeltolódás káros, nem mondható az, hogy maga a szabályozás ördögtől való.

Ha például az derülne ki, hogy a szabályozás változtatása olcsóbbá tette a beszerzéseket, ha netán az derülne ki, hogy átláthatóbbá, tisztábbá tette az eljárásokat, ha netán az derülne ki, hogy nagyobb eséllyel indulhatnak a hazai kis- és közepes vállalkozások, akkor ez még jó is lenne. A probléma mindösszesen az, hogy épp ennek az ellenkezője az igaz, ebből pedig világosan megállapítható, hogy a szabályozás megváltoztatása mindösszesen a kormány és a főváros céljait szolgálta, amely nem másról szól, mint hogy előnyben részesítsék a saját maguk által preferált, többnyire multinacionális vállalkozásokat.

Néhány példát hadd említsek, tisztelt képviselőtársaim, nagyon röviden. Motorvonattender - hosszasan, azt gondolom, nem kell róla beszélni. Ez volt az az eljárás, amit én már nem tudtam összeszámolni, hogy egyébként a Közbeszerzések Tanácsa hányszor utasított vissza, hányszor kellett újratárgyalni, míg végre sikerült mégiscsak annak a pályázónak nyernie, akit az elején is akartak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Gondolom, önök is ismerik Gary Lineckernek egy mondását, amit egy angol-német mérkőzés után mondott, ahol az angolok nagyon jól játszottak, lényegesen jobban, mint a németek, vezettek is, a végén mégis vereséget szenvedtek. Na, ez után a mérkőzés után mondta ő azt, hogy a futball egy olyan játék, amit huszonketten játszanak, és végül mindig a németek nyernek.

Na, ebben a közbeszerzési eljárásban, tisztelt képviselőtársaim, méregdrága adóforintokon keresztül egy bohózatnak voltunk a részei, amely, azt gondolom, hogy párhuzamba állítható a Linecker-hasonlattal. Csak egy különbség van, és ez nem lényegtelen: azon a bizonyos angol-német mérkőzésen nem változtatták meg a pálya méretét egyébként a németek szája ízének megfelelően, nem gyakoroltak nyomást a játékvezetőkre, és a németeknek is be kellett tartani a játékszabályokat. Na, ez a különbség, tisztelt képviselőtársaim!

A Combinóról nem beszélnék hosszasan, ott már az sem volt lényeg, hogy működjön egyáltalán az, amit beszereznek, csak az volt a fontos, hogy az mégiscsak attól a cégtől kerüljön Magyarországra.

De tegyük föl a másik kérdést is, tisztelt képviselőtársaim: nőtt-e a kis- és közepes vállalkozások részesedése a közbeszerzési eljárásokban? Magyarul, tegyük fel azt a kérdést, hogy a magyar adófizetők forintjaiból megvalósított beruházásokból legalább több hazai kis- és közepes vállalkozás foglalkoztatása valósult-e meg. Nos, a válasz tényszerűen: nem. Mára, pontosabban a 2005-ös esztendőre, hiszen arról szól a beszámoló, a teljes volumen 41 százalékát érték csak el a kis- és közepes vállalkozások.

És, tisztelt képviselőtársaim, ne dugjuk a fejünket homokba: pontosan tudjuk, hogy az anyag - le is írták - hazai kis- és közepes vállalkozásnak minősíti mindazon vállalkozásokat, amelyeknek, mondjuk, székhelye van Magyarországon, a tulajdonosi körtől teljesen függetlenül. Magyarul: ha megvizsgáljuk, a számok mögé is nézünk, és nemcsak azt látjuk, ami le van írva, hanem pontosan ismerjük a folyamatokat is, akkor nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy a mi adóforintjainkból kiírt közbeszerzési eljárásoknál a valójában magyar kis- és közepes vállalkozók mint nyertesek a 20 százalékot sem érik el. Ez katasztrofális, tisztelt képviselőtársaim! És azt gondolom, hogy ez nem lehet véletlen. Nem a törvény rossz, a jog alkalmazója.

És azt gondolom, hogy itt az alkalom, hogy arra is vesztegessünk néhány szót, hogy mi is zajlik egyébként valójában. A rendszeres, nem kirívó példa, gyakorlat Magyarországon: egy közbeszerzési eljárás kapcsán többen indulnak, nyer a nagyobb, nyer az erősebb, nyer az, akinek, mondjuk, a kormány szándékai szerint nyernie kell. És utána valójában ő dolgozik? A beruházást ő valósítja meg? Egy fenét! Azokat fogadja meg alvállalkozóknak, akik egyébként a közbeszerzési eljárás kapcsán nem tudtak nyerni vagy azért, mert el sem mertek indulni, hiszen, mondjuk, megfenyegették őket, vagy azért, mert elindultak ugyan, de kizárták őket azért, mert nincsen referenciájuk. Zárójelben jegyzem meg: tizenöt éve végzik azt a munkát, mindig alvállalkozóként, és azért nem tudnak egy referenciát szerezni, mert referencia hiánya miatt mindig elvesztik a közbeszerzési eljáráson való részvételüket, ez zajlik az országban. Vagy kizárják őket azért, mert kirívóan alacsony az ár a győztes pályázóhoz képest. Aztán amikor a győztes pályázó a magas áron megnyeri a közbeszerzési eljárást, akkor természetesen ezen a kirívóan alacsony áron ő már foglalkoztatja alvállalkozóként a hazai kis- és középvállalkozót. Tehát csak a kormánynak meg a közüzemi cégeknek nem felel meg egyébként az a kirívóan alacsony ár, a fővállalkozónak, annak megfelel.

Az zajlik, tisztelt képviselőtársaim, hogy a fővállalkozó nagyon sok esetben egyszerűen a hasznot mindjárt az elején leveszi, utána a munkát és a költségeket szétteríti, és ezért gyakorlatilag sok esetben nem csinál semmit, mert még azt sem lehetne mondani, hogy ő legalább megfinanszírozza a beruházást. Hát nem, azt is az alvállalkozók teszik, többnyire hitelből, az alvállalkozókat szorongatják a bankok.

(13.00)

Egy késedelmes fizetés esetén az alvállalkozóknak kell újabb hiteleket felvenni, hogy ne jusson csődbe a cégük. Hallottak önök már, tisztelt képviselőtársaim, olyan fővállalkozóról, ha a megrendelő, a pályázat elbírálója késve fizetett - ugye, a kormány esetében ez néhányszor előfordult -, akkor ő pontosan fizetett volna az alvállalkozójának? Nem ez a magyar gyakorlat! Egyszerűen azt mondja, hogy elnézést kérek, még én sem kaptam meg, a pénzed majd megkapod akkor, ha én is megkapom. Eszébe nem jut, hogy legalább lefinanszírozza azt a beruházást, amit ő nyert meg. Én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez nincsen így jól.

A hazai kis- és középvállalkozók a közbeszerzésekben úgy tudnak részt venni, hogy haszon nélkül dolgoznak éppen a létfenntartásért, jó, ha annyi pénzt kapnak a munkájukért, hogy kifizessék a dolgozóikat, az anyagköltséget, esetleg a gépek amortizációját, a haszon mindig a fővállalkozónál van. Na, ezért nem lehet a Gyurcsány-komány ideje alatt magyar vállalkozás fővállalkozó a saját hazájában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt javasolnám, ha lehet, egy kicsit kanyarodjunk vissza az elejére is. Feltettünk néhány kérdést, feltettük azt a kérdést, hogy a kormány politikája és a törvény változása javította-e a kisvállalkozások lehetőségeit. Most már tudjuk, hogy a válasz nem, hanem éppen fordítva, rontotta azt. Feltettük azt a kérdést is, hogy a kormány és a törvény változása javította-e a hazai kisvállalkozások lehetőségeit. Most már tudjuk, hogy a válasz nem, hanem éppen fordítva, rontotta azt. Végül feltettük azt a kérdést is, hogy javult-e közbeszerzések átláthatósága, csökkent-e a korrupció. Sajnos a válasz erre is az, hogy nem, éppen fordítva, az átláthatóság csökkent, a korrupció vagy annak kísérlete pedig nőtt.

Fényesen bizonyítja ezt a beszámoló, melyből kiderül, hogy drasztikusan megnőtt a jogorvoslati eljárások száma. És mielőtt bárki azt mondaná, hogy ez csak azért van, mert a vesztes úgyis megtámadja az eljárást, szóval, mielőtt ezt mondaná bárki, hadd idézzem a beszámoló egyik legfontosabb mondatát: "A jogorvoslati eljárások számának növekedéséhez hozzájárult az is, hogy a döntőbizottság elnöke hivatalból jelentős számú jogorvoslati eljárást kezdeményezett a hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárásokkal kapcsolatban." Köszönöm szépen, elnök asszony, hogy így végezte a munkáját, azt gondolom, ezzel tudott segíteni a magyar vállalkozásoknak. Gondolom, az mindenki számára nyilvánvaló, hogy ezek az eljáráskezdeményezések nem megalapozatlanok voltak - ezt egyébként az eredmények is bizonyítják -, döntő többségében megalapozottnak bizonyult az eljárások indítása, és sajnos meg kellett állapítani a jogsértést.

Nos, ezt követően, hogy látjuk, miből is alakult ki valójában a drasztikusan megnőtt eljárások száma, akkor tisztelt képviselőtársaimat még a következőre szeretném megkérni. Tehát ha tudjuk, hogy a jogorvoslati eljárások nagy számú növekedése a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárások alkalmazása miatt következett be, és ha tudjuk azt is, hogy ezen eljárások döntő része megállapította a jogsértést, akkor, képviselőtársaim, tegyék meg nekem, legyenek szívesek, lapozzák fel a beszámoló 12. számú tábláját, és nézzék meg, hogy ki is alkalmazta előszeretettel a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást. Bizony egyértelmű, a kormány és a közszolgáltatók együttesen ezen eljárások 80 százalékát teszik ki. Nem véletlen tehát, hogy a kormány által kiírt pályázatok esetén majdnem minden harmadikkal szemben eljárás folyt.

Összegzésként, tisztelt képviselőtársaim, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség köszönetét fejezi ki a Közbeszerzések Tanácsának, és igent mond annak munkájára; köszönetét fejezi ki, és igent mond a Közbeszerzési Döntőbizottság nagyon nehéz, de alapos, példaértékű munkájára; igent mond a beszámoló tényszerűségére. De nemet mond a kisvállalkozások esélyeinek rombolására; nemet mond a valóban hazai vállalkozások ellehetetlenítésére; nemet mond arra, hogy magyar vállalkozók ne lehessenek fővállalkozók a saját hazájukban; és nemet mondunk a kormány közbeszerzési politikájára, nemet mondunk a kormány gazdaságpolitikájára.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiból.)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Remélem, hogy nem fogom kihasználni a 10 percet, néhány reflexiót szeretnék mindösszesen tenni az elhangzottakra, illetve egy-két történettel szeretném megismertetni tisztelt képviselőtársaimat.

Az első reagálásom Lakos képviselő úrnak szól, aki szerint én megbántottam mindenkit, aki közbeszerzési eljárást megnyert Magyarországon. Azt gondolom, akinek volt füle arra, amit mondtam, az világosan tudta, hogy nem a pályázat nyerteseiről beszéltem, hanem a pályázat kiíróiról, amikor a visszásságokat említettem. Mint ahogy azt is gondolom egyébként, hogy sohasem az a hibás, aki megnyer egy pályázatot, hanem az, hogyha valaki valakivel megnyereti a közbeszerzési eljárást és magát a pályázatot. Úgy gondoltam, ezt világosan sikerült a beszédemben érzékeltetni, de ha képviselő úr nem érzékelte pontosan, akkor most ezt szeretném leszögezni.

Sokan és sokféleképpen beszéltek tisztelt képviselőtársaim arról a problémáról, amit, úgy látom, mindenki érzékel, csak a megoldásban nem nagyon jutunk sohasem előre. Ez pedig a hazai vállalkozások szerepe. Itt nagyon gyorsan szeretném kiigazítani mindazokat, akik azt mondták, hogy 85 százalék a hazai részvétel a közbeszerzési eljárásokban. Ez tényszerűen nem igaz. Hiszen az anyag is leírja, hogy azokat tekinti csak külföldi vállalkozásoknak, akiknek nincs székhelye Magyarországon, és nem vizsgálja a vállalkozások tulajdoni viszonyait. Pontosan tudjuk, hogy ezeknek a győztes pályázatoknak körülbelül 80 százaléka az, ami külföldi tulajdonban lévő vállalat, és 20 százalékra tehető a valójában hazai kis- és közepes vállalkozások aránya, amelyek képesek nyerni. Még egyszer mondom, a saját adóforintjainkból 20 százaléknyi magyar vállalkozásnak tudunk munkát adni és 80 százaléknyi külföldi vállalkozásnak. Ez így nem helyes, de azt gondolom, ezt mindenki érzékelte.

Viszont volt a beszámolónak egy megállapítása, hogy többek között ez az arányeltolódás azért is következett be, mert jelentős módon koncentrálódtak a közbeszerzések, ezáltal nőtt az értékhatár, és többek között ezért sem tudtak a kis- és közepes vállalkozások a siker esélyével pályázni a feladat végrehajtására. Itt szeretném felhívni a kormány figyelmét arra, hogy változtasson a közbeszerzési politikáján. Többek között erről is beszéltem. Az indoklás mindig az, hogy így olcsóbb. Ez nem igaz. Olcsóbb maga az eljárás, de amikor egy közbeszerzésről, egy beruházásról beszélünk, annak csak egy kicsi része magának az eljárásnak a költsége, a nagyobb része mégiscsak az, amibe az egész beruházás vagy beszerzés kerül. Az egyáltalán nem biztos, hogy olcsóbb!

Tisztelt Képviselőtársaim! Gondoljanak arra, hogy valaki egy lakóházat épít, egy családi házat. Két utat lehet járni. A tehetősebbek általában azt választják, hogy megbíznak egy fővállalkozót, azt mondják, hogy körülbelül ilyen házat szeretnék, ő megcsináltatja a tervet, utána a tervet végigbeszélik, elfogadják, utána a fővállalkozó megszerzi a szükséges mesterembereket, beszerzi az anyagot, felépíti a házat, átadja a kulcsot, a megrendelő pedig értelemszerűen kifizeti a ház árát. Ez általában mindig drágább. És semmivel sem jobb minőségű, mint ha valaki saját maga választja ki a tervezőjét, saját maga keresi meg a kőművesét, a burkolóját, a vízvezeték-szerelőt, az ácsot, mindenkinek elmondja, hogy mikor veheti át a munkaterületet, mindenkit megpróbál ellenőrizni. Lényegesen olcsóbban lehet így építkezni, a minőségben semmi különbség nincs, és bizony a kisebbek is munkához tudnak jutni. Ha ezt egy magánember tudja, hogy így a jobb, akkor egy kormány miért nem tudja?

Tisztelt Képviselőtársaim! Arról is hadd mondjak egy példát, név nélkül természetesen, de ettől a történet még igaz, hogy hogyan és milyen módon lehet visszaélni az erőfölénnyel a hazai versenyek tekintetében. Képzeljenek el egy Magyarországon közepes méretűnek számító építőipari vállalkozást, hazai vállalkozást, amely körülbelül 200 embert foglalkoztat. Egyszer elkövette azt a hibát, hogy közbeszerzési eljárásban egy nagy multinacionális céggel szemben indult. Nem nyert ugyan, de elindult. A következő alkalommal, amikor ugyanez a multinacionális cég nyert, akkor alvállalkozónak felfogadta az általam említett magyar közepes vállalkozást. Egy többmilliárdos beruházásról volt szó, amit teljes egészében megfinanszíroznia a magyar vállalkozásnak kellett, értelemszerűen hitelből, mi másból.

Elkészült a munka, kifizetés helyett pedig a nagy multinacionális cég a következőt mondta: minőségi kifogásokra való tekintettel több száz millió forinttal kevesebbet akar kifizetni. És ott állt a magyar közepes vállalkozás, hogy akkor most mit csináljak. Ha elfogadom ezt az összeget, nyilvánvalóan csődbe megyek, mert kevesebb, mint amibe nekem került. Ha elkezdek pereskedni, több évig tart, a bank nem lesz türelmes, nyilvánvalóan csődbe megyek. Ez is történt. Csődbe ment ez a cég is, csődbe mentek az alvállalkozói is, mind hazai kisvállalkozók. Értelemszerűen a multinacionális cég nem ment csődbe, sőt még nagyobb hasznot tudott realizálni, mert végül is kénytelen volt elfogadni a magyar vállalkozás az olcsóbb összeget, hogy legalább valamennyire mozogni tudjon. Tehát magyar cégek sorozata ment csődbe, ez a multinacionális vállalat pedig folyamatosan sikerrel pályázik állami megrendelésekre.

Azt gondolom, ez így nincs jól, tisztelt képviselőtársaim. Mindannyiunk közös érdeke lenne, hogy ebben az ügyben tegyünk valamit. Ilyen és ehhez hasonló történetekről beszéltem, amikor, azt gondolom, jogosan vetettem fel a visszásság kérdését. Teljesen igaza van mindenkinek, aki azt mondta, hogy ezzel a törvény nem tud mit kezdeni. A törvény rendben van. Ez bűncselekmény, de mégsem sikerül megfogni. Itt a jog alkalmazójának, a pályázatok kiírójának, elbírálójának, lebonyolítójának is nagyon komoly szerepe van. Nem hiszek abban, hogy a törvényi változtatások az ilyen visszásságokat ki tudják szűrni. De kizárt dolognak tartom, hogy ha Németországban fordul elő az az eset, amit mondtam, az a cég bármikor is a német kormánytól megrendelést kapna. Kizárt dolognak tartom. Pedig ott is hasonló törvények alapján dolgoznak.

Köszönöm szépen.

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A múlt héten több sajtóorgánum is brutális gázáremelésről számolt be. Ezek a sajtóorgánumok egytől egyig a jobboldali elhajlással nem vádolható Népszava, illetve Népszabadság forrásaira hivatkoztak, tehát feltételezhetjük, hogy jelen esetben a hír nem teljesen alaptalan. Egyes hírforrások szerint a gázáremelés mértéke akár a 70 százalékot is elérheti bizonyos fogyasztási csoportok esetében. Történik mindez úgy, hogy idén augusztusban önök már meglepték az országot egy átlagosan 25 százalékos gázáremeléssel, és történik mindez úgy, hogy a jelenleg regnáló miniszterelnök a választási kampányban még pökhendi és arrogáns válaszokkal tagadott mindenfajta gázráemelési elképzelést.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az nem nyugtat meg senkit, hogy azóta a miniszterelnök lebukott, és kiderült, hogy végighazudta az elmúlt másfél-két esztendőt. Az sem nyugtat meg senkit, hogy ma már mindenki tudja, hogy Gyurcsány Ferencre tényleg igaz a mondás: csak akkor hazudik, ha mozog a szája.

Az emberek megnyugtató választ várnak, tisztelt államtitkár úr, jó lenne őket világosan és egyértelműen tájékoztatni, nem mellébeszélni, mint ahogy tette az előbb a miniszter úr is, hanem világos, egyértelmű válaszokat adni.

Önök igazságosságról papolnak a támogatás átalakítása kapcsán, pedig az igazság nem más, mint az, hogy egyharmadával csökkentik a gázártámogatásra fordítható összegeket a költségvetésben. Ez igazság, viszont nem igazságos, tisztelt államtitkár úr, mint ahogy három éven keresztül a jelenlegi rendszer mellett - amelyet most akarnak átalakítani - is folyamatosan azzal érveltek, hogy ez bizony igazságos, ez bizony a rászorulókat támogatja, pedig az is szemenszedett hazugság volt.

Tudja-e, államtitkár úr, azt, hogy ha igazak azok a hírek, amelyek a mostani támogatás megváltoztatásáról szólnak, akkor például egy átlagosnak mondható, tehát átlagbért kereső, egy gyermeket nevelő család esetében körülbelül 50 százalékkal fog megnőni a gáz ára? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Várom, államtitkár úr, hogy világos és egyértelmű választ adjon kérdéseinkre.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor ön matematikus, államtitkár úr, ha jól értem, tehát számolni tud, gondolom. Meg fogjuk érteni egymást, mert én pedig fizikusként végeztem.

Nos, a helyzet a következő: Magyarországon van például hárommillió köbméter olyan gáz, amely egyébként hazai kitermelésű, melynek kitermelési költségéhez semmi köze nincs a világpiaci árnak, az kevesebb mint egyharmada egyébként a világpiaci árnak. Meg fogjuk talán érteni abban is egymást, tisztelt államtitkár úr, hiszen ön matematikus, hogy ha két költségvetési évet összehasonlít, az idei évben gázártámogatásra fordított összeget meg a jövő évben tervezett összeget, az egyébként a korábbinak az egyharmadával csökken.

Meg fogjuk talán abban is érteni egymást, tisztelt államtitkár úr, hiszen akkor, gondolom, ki tudja számolni, hogy egy átlagos család számára az a tervezet, amit önök most benyújtottak, körülbelül 50 százalékos gázáremelést jelent. És meg tudjuk talán érteni egymást abban is - mindannyian tudjuk, hiszen ki tudjuk számolni -, hogy jövőre nőni fog a munkanélküliség az elbocsátások miatt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), jövőre nőni fog az infláció és csökkenni a reálkereset. Ilyen körülmények között önök tényleg azt akarják csinálni, amit most terveznek?

Várom válaszát, államtitkár úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Engem is Lendvai Ildikó gázárügyben kifejtett hozzászólása ösztönzött hozzászólásra. Meg kell állapítsam, önmagában az, hogy Lendvai Ildikó gázárakról beszél, elég nagy bátorságról tesz tanúbizonyságot.

De nem állhatom meg, hogy ne reagáljak Kuncze Gáborra is, aki az igazságnak egyébként mindig csak a részleteit szokta kibontani, azt is körülbelül olyan arányban, mint a miniszterelnök úr, mert azt elfelejtette elmondani, tisztelt frakcióvezető úr, hogy ha valaki diplomás és netán tényleg jobb álláshoz tud jutni, az általában akkor következik be, amikor nem önök kormányoznak, mert akkor a diplomás-munkanélküliség csak nő. (Kuncze Gábor: Ez egy nagy marhaság volt! - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Jól beszélsz!) De ha mégis jobb álláshoz jutna, és többet keresne, akkor bizony az adórendszer okán egyébként jelentősen és folyamatosan magasabb adót is fizet, tehát a sokszorosát fizeti meg egyébként a saját tandíjának.

A gázárakra visszatérve, tisztelt képviselőtársaim, azért Lendvai Ildikó mintha elfeledkezett volna arról, amit már Varga Mihály képviselőtársam is érintett, hogy azt a támogatási rendszert, amire most azt mondta, hogy igazságtalan, rossz és elfogadhatatlan, mert a gazdagokat támogatja, teljes egészében önök találták ki, önök vezették be, és önök szavazták meg sokadjára. Ennek alapján több száz milliárd forintot költöttek el négy éven keresztül.

Tessék megmondani, ki ennek a felelőse? Azt gondolom, az a minimum, hogy megnevezzük a felelőst akkor, hogyha több száz milliárd forintot az önök véleménye szerint egyébként rosszul költöttek el a magyar költségvetésből. Erről egy szót sem hallhattunk. Mint ahogy arról sem hallhattunk egy szót sem, hogy az új támogatási rendszer egyébként messze nem csak a gazdagokat érinti hátrányosan, sőt egy szó el nem hangzott arról, hogy egy teljesen átlagos magyar család, egy átlagbért kereső házaspár egy gyermek mellett várhatóan körülbelül 50 százalékkal fog többet fizetni a gáz áráért, mint eddig. Erről miért nem beszélt, frakcióvezető asszony?

Én azt gondolom, a minimális (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) hitelesség az lenne, hogy a felelőst megnevezzük, és a teljes igazságot mondjuk el a költségvetési vitában a Háznak.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szeretnék belefolyni a szakmai vitába, lévén a költségvetési bizottság tagjaként elsősorban a költségvetéssel és kevésbé az oktatással foglalkozom. De azért azt gondolom, hogy néhány veszélyre célszerű felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét, különösen azokét, akik egyébként az oktatás területén jártasak.

Azt szeretném elmondani, hogy minden jó törvényi változtatás természetesen segíthet az oktatás ügyén, segíthet a szakképzés ügyén, de az égadta világon semmit nem ér, ha egyébként emellett a finanszírozás folyamatosan romlik. Az önkormányzatok, tisztelt képviselőtársaim, akik ezeknek az intézményeknek jórészt a fenntartói, elértek a falig. Az a helyzet, lévén a nagyobb és közepes városokban vannak elsősorban szakképző intézmények, ezek a települések jórészt az alapfokú oktatásban már egyébként megtették azokat a szükséges és elkerülhetetlen lépéseket, amelyek bizonyos iskolabezárásokkal, összevonásokkal együtt jártak, mégis azt kell tapasztalniuk, hogy az eddigi finanszírozás is és a jövő évi finanszírozás pedig pláne hihetetlen mértékű hiányt jelent, ami az oktatást illeti.

Hadd mondjak egy példát! Szolnok városában az intézményhálózat fenntartásához helyi forrásból, tehát saját önkormányzati forrásból 3,3 milliárd forintot kell biztosítani az önkormányzatnak, az önkormányzat teljes helyiadó-bevétele pedig 3 milliárd forint. Nincs már vagyon, minden hitelből működik, odáig fognak elérni az önkormányzatok, hogy elkezdik szisztematikusan a szakképző intézményeiket is összevonni, képzéseket megszüntetni, illetve bezárni, mert nem tudnak mást tenni, és akkor az önök jó szándéka, a józan törvényalkotói gondolkodás az égvilágon semmit nem fog érni. Nagyon szépen kérem önöket arra, hogy ezt vegyék figyelembe, mondjuk, a jövő évi költségvetés elfogadásakor is.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

BALLA GYÖRGY, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szerintem jó, ha pontosítjuk, hogy kikről is beszélünk, és nem saját kútfőből. A törvényjavaslatból idézek: a szervezet fokozott igénybevételével járó, az egészségre különösen ártalmas munkát végzőkről van szó; tehát olyan emberekről, tisztelt képviselőtársaim, akik nemcsak fizikai munkát végeznek, hanem igen nehéz körülmények között végeznek fizikai munkát.

(12.40)

Tisztelt Képviselőtársaim! Kormánypárti Többség! Önöknek egyetlenegy válaszuk van ezeknek az embereknek, egyetlenegy mondatot tudnak mondani: fizessen utánuk a munkáltató 13 százalékkal több társadalombiztosítási járulékot. Ez az egyetlenegy üzenet, amit önök megfogalmaznak feléjük, nem foglalkozva azzal, hogy vajon mit fog ez jelenteni. A bizottsági ülésen is és ma is itt folyamatosan mellébeszélést hallhatunk. Arról van szó, elhangzott a bizottsági ülésen is többször, hogy hosszú, nehézkes egyezetés előzte meg ennek a törvényjavaslatnak a benyújtását. És mit hallunk ma és a bizottsági ülésen is kormánypárti oldalról? Hogy a munkáltatóknak nem kell több terhet fizetni.

Világos, tisztelt államtitkár úr, a munkáltató olyan fajta, aki egyébként nem örül annak, ha nem kell neki többet fizetni, azért nehézkes az egyeztetés, mert azt szeretné, hogy többet kelljen neki fizetni. Hát komolyan gondolják ezt, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr? Azt is hallhattuk a bizottsági ülésen is, hogy de jó ez a törvény, lévén ezzel majd rá lehet szorítani a munkáltatókat arra, hogy jobb munkakörülményeket, biztonságosabb feltételeket biztosítsanak a munkavállalóiknak. Ezzel szemben azt halljuk, hogy igen nehézkes egyeztetéseken vannak túl, és nem fogadta kitörő öröm ezt a törvényjavaslatot. Magyarul, a munkavállaló is olyan fajta, aki nem örül annak, ha jobb munkakörülményekhez jut, nem örül annak, ha biztonságosabb körülmények között tudja végezni a munkáját. Azt szeretné, ha rosszabb lenne. Hát komolyan gondolják ezt, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr?

Egyszerűen arról van szó, hogy ellehetetlenítik ezeket a vállalkozásokat, ellehetetlenítik ezeket a cégeket, és ellehetetlenítik ezeket az amúgy is nagyon nehéz körülmények között dolgozó embereket. És teszik mindezt úgy, hogy semmi más nem vezérli önöket, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr, csak az, hogy minél több pénzt vonjanak el az emberektől. Világosan, teljesen egyértelműen látszik a tendencia, hiszen - erről Farkas képviselőtársam is beszélt - még nincs is meg a végszavazása ugyanennek a törvénynek, és önök újra benyújtották ennek a törvénynek a módosítását. Ez példátlan!

Példátlan, nem reformot hajtanak végre, hanem ötletelnek. A miniszternek eszébe jut egyik este valami, megálmodja, másnap végrehajtatja a hivatalával, benyújtja a törvényjavaslatot, és ha nincs szerencsénk, akkor három hét múlva megint eszébe jut, hogy hogyan lehetne még pénzt elvenni az emberektől, és újra benyújt ugyanahhoz a törvényhez egy módosító javaslatot. Hát ki látott már ilyen jogalkotást? Ki látott már ilyen érdekegyeztetést, tisztelt képviselőtársaim?!

Önök azt mondják, hogy próbáljunk meg megállapodni. Ebben? Ilyen körülmények között? Sem velünk, sem a munkavállalókkal, sem a munkaadókkal nem fognak tudni ilyen körülmények között megállapodni, ugyanis nem az a cél, hogy minél több pénzt vegyenek el az emberektől, nem az a cél, hogy megfizettessék a hazugság árát az emberekkel, hanem az a cél, hogy segítsünk az embereken. Na, ez a törvényjavaslat éppen ellentétes ezzel, úgyhogy nem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

BALLA GYÖRGY, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ígérem, rövid leszek, aminek egyetlenegy oka van, hogy az előttem szóló képviselő úr a többségi vélemény ismertetésekor azt reálisan állapította meg, hogy közvetlen költségvetési kihatása a jelen törvényjavaslatnak nincs, így nem látom értelmét annak, hogy a költségvetési bizottság kisebbségi véleményeként fogalmazzunk meg hosszú kritikai észrevételeket. Egyébként a törvényjavaslattal kapcsolatban célszerű ezt megfogalmazni, csak nem a bizottság kisebbségi véleményeként.

Azért, ha megengedik, néhány szóban ismertetném azokat a kifogásainkat, amelyek alaposak, és amelyek, azt gondolom, a későbbiekben bizony érinthetik a költségvetés helyzetét is. Az első és legfontosabb kritika, amelyről most előttünk hosszasan beszélt Bernáth Ildikó képviselő asszony is: önök valamiért görcsösen, mereven, indokolatlanul és teljesen érthetetlen módon nem szeretik a megyéket, és szeretik azt a régiót, ami egyébként nem létezik az országban.

A megyéknek történelmi hagyományai vannak, azt mindenki tudja, hogy miről van szó valójában. Önök ennek ellenére nem szeretik, és mindenáron olyan átalakításokat akarnak végezni, ami a megye súlyát, szerepét csökkenti, a régió szerepét - ami valójában nem létezik, semmiféle történelmi hagyománya nincs, az emberek nagy részének halványlila gőze nincs egyébként, hogy mi annak a régiónak a neve, ahol lakik, azt természetesen tudják, hogy melyik megyében élnek - erősíti.

Ez nem csak azért baj, mert teljesen érthetetlen és értelmetlen, hanem azért is baj, mert meglévő kapcsolatrendszereket, világos gondolkodást vernek szét ezzel, és látszólag, bár egyszerűsíteni szeretnék az adminisztrációt, a végeredmény az lesz, hogy nem csökkenni fog az állami bürokrácia, hanem nőni fog ezzel az átalakítással, vagy ha nem nő, akkor azt az eredményt fogják elérni, hogy maga az ellátás színvonala fog jelentősen csökkenni. Emellett meg kell állapítsuk azt is, hogy a kormány szervezetátalakítási szabadsága túl nagy, túlságosan rugalmas, nem kellően kidolgozott. A magán-munkaközvetítés szabályozása szintén nem kellően kidolgozott, a Munkaerő-piaci Alap irányító testületében a kormány befolyása teljesen indokolatlan módon nő.

Ugyanennek az alapnak a nem közszolgálati tagjai tiszteletdíját a felelős miniszter állapítja meg - nem teljesen világos, hogy miért. És meg kell állapítsuk a törvényjavaslattal kapcsolatban azt is, hogy több korábbi hatékony támogatási rendszer megszűnik, és ma még azt nem lehet látni, hogy ezen támogatási rendszerek helyett valójában működő, valójában hatékony rendszerek alakulnak-e ki. Ezzel kapcsolatban jó néhány fenntartásunk van. Nos, emiatt a költségvetési bizottságban ezen indokok miatt nem támogattuk a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

(16.00)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tudom, a miniszter úr lehiggadt-e már arra a szintre, hogy fel tudjam tenni a kérdéseimet. Ha sikerül, akkor megtenném. (Hangok az MSZP soraiból: Jaj! Jaj!)

Tisztelt Miniszter Úr! Azt gondolom, ön előtt is világos már, hogy mekkora bajban van az ország. Az ország költségvetése önök szerint csak úgy tud kilábalni válságos helyzetéből, ha a kormány egyre magasabb adókat és járulékokat vet ki. Nem csoda hát, hogy egyre nehezebb helyzetben vannak a vállalkozások, egyre több ember szenved a munkanélküliségtől, kevesebb pénzből gazdálkodnak a családok, miközben a rezsijük persze megemelkedett. Szóval, mondhatjuk, mindenkinek össze kell húznia azt a bizonyos nadrágszíjat Magyarországon, kivéve a kiváltságosoknak, akik valahogy mindenképpen jól járnak.

Így van ez az ön esetében is. A helikopterét ugyan már eladta, de egyúttal egy 4300 négyzetméteres budai telken luxusvilla építésébe kezdett; természetesen úgy, ahogy ezt már megszokhattuk öntől, Gyurcsány Ferenctől és az új arisztokrácia kiváltságos, jeles képviselőitől, trükkökkel kijátszva, hogyan lehet befizetni minél kevesebb, a köznek jogosan járó adót és járulékot, hogyan lehet kihúzni magát a közös közteherviselésből. Gyurcsány Ferenc új céget alapított arra, hogy luxususzodát, fitneszközpontot építsen magának a villájába. Azért tette, hogy csökkentse az építés után jogosan fizetendő közterheket. Ön hasonlóan trükközik és cselezik, csak hogy csökkentse a közösbe fizetendő közterheit. Ön strómant fogadott, aki furcsa mód két napra rá, hogy megszerezte a 4300 négyzetméteres luxustelek tulajdonjogát az önkormányzattól, eladta az ön és felesége tulajdonában lévő Rumed 2000 cégnek, amely gyanúsan csak erre az ügyletre jött létre, hiszen a céget a telekvásárlás előtt két nappal alapították, tisztelt miniszter úr.

Miniszter úr, engedje meg, hogy feltegyem a konkrét kérdéseimet. Miért nem az történik, mint minden más közönséges halandó esetében, hogy ha házat épít konyhával, hálószobákkal, gyerekszobákkal, nappalival, akkor azt a saját nevén teszi, hiszen ön és családja otthona lesz a ház, nem pedig céges irodaház.

Vajon miért a tulajdonában lévő cég építi a házat? Csak nem azért, hogy majd az áfát visszaigényelhesse, a cége könyveiben amortizálja az ingatlant, és ezzel a társaság adózás előtti eredményét csökkentse? Levonja-e cége az építkezéshez kapcsolódó beszerzések áfáját? Miniszter úr, miért akar kibújni azok alól a terhek alól, amit mindenkinek meg kell fizetnie, hogyha házat épít?

Várom konkrét és nyugodt válaszát, miniszter úr. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a válaszát, miniszter úr. Én jószándékúan javasolom önnek, hogy tényleg bírja ki ezt a három hetet, ami még hátra van. Szerintem nem lesz egyébként nehéz, kicsit több nyugalom, türelem, és minden menni fog.

Az a helyzet, hogy arra a kérdésre, amit azért talán nem lenne olyan bonyolult megválaszolni, hogy miért nem úgy csinálja, mint mások, például a házépítkezését, egyetlenegy szót sem válaszolt.

Tisztelt Miniszter Úr! Az ön neve és a puma mint jelkép az elmúlt két évben összefonódott. Nézzük meg, mit mond a pumáról a lexikon: a puma, ha fogságba esik, hátborzongató, emberszerű sikolyokat hallat. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Általában 70 kilós, de elérheti a 90 kilogrammot is. Harapásuk jóval erősebb, mint bármely háziasított kutyának. A puma gyakran lesből és hátulról támad. Testsúlyánál hétszer nehezebb zsákmányt is elejt és elhurcol. (Közbeszólások és derültség az ellenzéki padsorokból.)

Tisztelt Miniszter Úr! Ezek után nem csodálkozom azon, hogy az új arisztokrácia címerállata a puma.

A válaszát nem tudom elfogadni. Köszönöm szépen. (Derültség és taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

BALLA GYÖRGY, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési bizottság ülésén a kormány jelen levő képviselője mintegy nyolcszor említette jelen törvényjavaslat kapcsán a méltányos és igazságos kifejezést, mint ahogy most a pénzügyminiszter úr is erre hivatkozott, amire azt kell mondanom, hogy önmagában furcsa és megmosolyogtató, hogy egyáltalán van képük ennek a törvénynek a kapcsán méltányosságról és igazságosságról beszélni.

Az a helyzet, itt nincsen másról szó, mint egy súlyosan alkotmánysértő adójogszabálynak a visszavonásáról. Nem volt méltányos, sőt méltánytalan volt és igazságtalan volt, sőt súlyosan alkotmánysértő az elfogadásának a pillanatában. A visszavonást nem a kormány méltányossága vagy igazságossága, hanem az Alkotmánybíróság döntése indokolja. Eszébe nem jutott volna a kormánynak ezt az adójogszabályt visszavonni, ha az Alkotmánybíróság erre nem kényszeríti rá. Mint ahogy Veres János pénzügyminiszter urat sem a méltányosság és az igazságosság vezérelte akkor, amikor az Alkotmánybíróság döntését követő másnap bejelentette, hogy bizony arra a két hónapra még mindenkinek be kell fizetni egyébként azt az adót, amit egy súlyosan alkotmánysértő törvénnyel vettek el a vállalkozóktól, tisztelt pénzügyminiszter úr. Önt nem a méltányosság, nem az igazságosság, hanem a kapzsiság vezérelte ekkor.

Mint ahogy a mostani törvényjavaslat sem gondolom, hogy méltányos, igazságos és főleg nem tisztességes, mert egy ilyen helyzetben a kormány egyetlenegy dolgot tehetne: holnap reggel válogatás nélkül mindenkinek visszautalná azt a pénzt, amit befizetett (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) egy súlyosan alkotmánysértő törvény kapcsán.

Nos, hogy ez megvalósuljon, ahhoz, tisztelt képviselőtársaim, módosító javaslatot is benyújtottunk. Természetesen a kormány és a kormánypárti képviselők ezt a módosító javaslatot nem támogatták. Ugyanakkor, hogy a helyzet minél gyorsabban rendeződjön, hozzájárultunk a sürgősséghez, hozzájárultunk a Házszabálytól való eltéréshez, és természetesen el fogjuk fogadni a törvényt magát is, mert nem másról van szó, mint arról, hogy végre beigazolódik az, amit már az adójogszabályoknál elmondtunk, hogy ez a törvény, az elvárt adóról szóló törvény bizony igazságtalan, méltánytalan és alkotmánysértő is.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

BALLA GYÖRGY, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nos, a költségvetési bizottságban a kisebbségi vélemény jól körülhatárolhatóan három különböző ok miatt született meg.

Az egyik az a törvényalkotási metódus, amelyet a kormány az energiatörvények kapcsán folyamatosan folytat. 2003 óta terjeszt be rendszeresen módosító javaslatokat vagy a villamosenergia-törvényhez, vagy a földgázellátásról szóló törvényhez, amelyeknek célja egyébként mindig a piacnyitás előkészítése. 2003 óta most, 2007. július 1-jétől állítólag lesz piacnyitás, és most is még be kell terjeszteni valami módosítást, de ha jól tudom, akkor - legalábbis a kormány munkaterve szerint - tavasszal a parlament elé fog kerülni még a villamosenergia-törvény módosítása is. Tehát gyakorlatilag mindegyiknek az a célja, hogy a piacnyitás szabályait megteremtsük, és a kormány képtelen ezt legalább egyszer egységben, normálisan kezelni, normálisan a parlament elé hozni, hogy egy vitát lefolytassunk, és utána megteremtődjenek azok a feltételek, amelyek értelemszerűen szükségesek, hiszen európai uniós direktívák is előírják. Ez az egyik ok, ami miatt nem tudjuk támogatni a javaslatot.

A másik ok, és itt vitatkoznom kell - mint ahogyan a bizottságban is megtettük - a kormánypárti képviselőkkel. Egy törvényjavaslat vitája soha nem arról szól, hogy csak arról beszélünk, ami benne van, hanem arról is, aminek benne kellene lenni, és hiányzik belőle. Annál is inkább, mert ha valami benne van, de nem jó, azt módosító javaslatokkal ki lehet javítani, de ami nincs benne, azok a helyek, amelyek nincsenek megnyitva, oda a képviselők módosító javaslatot sem nyújthatnak be. Magyarul, eleve általános vitára alkalmatlan az a törvényjavaslat, amely nem foglalkozik olyan problémákkal, amelyekkel biztosan kellene, és nem adja meg a lehetőséget a képviselőknek, hogy ezekkel a problémákkal egyébként a parlamentben foglalkozzanak, hogy legalább módosító javaslatokkal próbálják meg kezelni.

Ez a törvényjavaslat tipikusan ilyen, tisztelt képviselőtársam, tisztelt államtitkár úr. Ugyanis ez a törvényjavaslat olyan, mintha a nagy energiacégek írták volna, és nem a Magyar Köztársaság kormánya. Arról van szó ugyanis, hogy mindazzal foglalkozik, amely egyébként a szolgáltatóknak fontos kérdés -természetesen nem baj, hogy ezt teszi -, de nem foglalkozik a fogyasztók számára fontos kérdésekkel. A fogyasztó számára azért nemcsak az a fontos kérdés - bár nem lényegtelen -, hogy mennyiért, és kap-e egyébként energiaellátást, hanem az is, hogy szolgáltató milyen magatartást tanúsít velük szemben. Erre mondtam azt a bizottság ülésén - és engedelmükkel megismétlem most is -, hogyha máskor nem, de ha az után a botrány után, amely többek között a Tigáz szolgáltatási területén kialakult az elmúlt hónapokban, a kormány nem foglalkozik ezzel a kérdéssel - nem foglalkozunk vele törvényi szinten is -, akkor bizony felelőtlenséget követ el.

Csak hogy képviselőtársaim is tudják, mi történt: valamikor az elmúlt év végén a szolgáltató minden fogyasztónak küldött egy levelet, amelyben beszámolt arról, hogy felejtsék el az eddigi gázóra-leolvasást és a többit; ha válaszolnak, akkor majd ők maguk bediktálhatják a mérőóra állását, ha nem válaszolnak, akkor pedig automatikusan átalánydíjat fognak feléjük közölni. A fogyasztónak választási lehetősége, hogy szeretné-e az eddigi havi leolvasást és a többit, nincsen. Majd ezt követően mindazok, akik egyébként nem azt választották, hogy bediktálják a gázóra állását, olyan döbbenetes gázszámlát kaptak a szolgáltatótól, amelynek semmiféle valóságalapja nem volt. Sokszor ezer köbméteres differencia alakult ki a tényleges és a kiszámlázott fogyasztás között. Ezt követően próbálták felhívni az ügyfélszolgálat mind a nyolc telefonszámát, amelyet egyébként hivatalos honlapon, egyéb helyeken megadott a szolgáltató; két héten keresztül mindegyik félre volt téve.

Két teljes héten keresztül nem lehetett elérni a szolgáltatót. Majd azok, akik azt választották, hogy telefonon bediktálják a gázóra állását - és egyébként megfenyegette őket a szolgáltató, hogyha ezt elmulasztják, akkor egyből áttérnek az átalányos rendszerre -, nem tudták elérni a szolgáltatót, mert nem volt egyetlen telefonszám sem, amelyen a szolgáltató hajlandó lett volna szóba állni velük. Százával álltak az emberek a szolgáltató udvarán, még annyi sem volt, hogy legalább egy forró teát kapjanak. Nem tudtak bejutni az épületbe, ott álltak sorba órákon keresztül, és eközben a kormány hallgat, és amikor lehetősége van arra - mert itt egy törvény -, hogy rögzítsük, ilyen nem fordulhat elő még egyszer, akkor egy ilyen törvényben ezek a passzusok teljes egészében hiányoznak.

Azt gondolom, így nem lehet bánni a fogyasztókkal, nem lehet így bánni Magyarországon az energiapiaccal. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Nem lehet így gondolkodni egy gáztörvényről vagy egy villamosenergia-törvényről. Többek között ezért nem támogattuk ezt a törvényjavaslatot a bizottságban, még általános vitára alkalmasnak sem.

Köszönöm szépen.

(13.00)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát akkor mégiscsak úgy van, ahogy mondtam, tisztelt Podolák úr, magyarul: nincs a törvényben kellő módon szabályozva az, hogy a fogyasztókat hogyan lehet megvédeni például olyan esetekben, mint amiről beszéltem, és ennek ellenére nem egy olyan törvény került most ide elénk, ami ezzel foglalkozik, hanem ugyanolyan tárgykörben, ugyanolyan cím alatt egy teljesen más, a szolgáltatókkal foglalkozó törvény van előttünk.

Én azt nem állítottam egy percig sem, hogy azokkal a szabályozási elemekkel, amelyek a törvényjavaslatban szerepelnek, nem kell foglalkozni.

(13.10)

Csak azt állítottam, hogy lehetetlen az a kormányzati magatartás, ami ilyen súlyú törvényekben egyébként kéthavonta hoz törvénymódosítási javaslatot, és lehetetlen az a kormányzati prioritás, ami a fogyasztókat valahol mindig a végére helyezi ennek a sornak.

Képviselő úr is pontosan tudja, hogy amit mondott, nem teljesen helytálló. X olyan módosítása volt a törvénynek, aminek semmi köze nem volt az európai direktívákhoz. Csak az utolsó, a tavaly őszi törvénymódosításra emlékeztetem, annak például semmi köze nem volt az európai uniós direktívákhoz.

De arra is emlékezhet képviselőtársam, mert akkor is együtt vitatkoztunk itt, hogy 2003-ban, az első földgázellátásról szóló törvény beterjesztésekor világosan elmondtuk ellenzéki padsorokból, hogy nem lesz jó, többek között azért nem, mert a teljes fizikai szétválasztást fogja előírni az Európai Unió számunkra. Nem volt még akkor elfogadott direktívája ezzel kapcsolatban, csak éppen mindenki tudta, hogy ez lesz. Önök akkor még mereven ragaszkodtak az "elég a számviteli típusú szétválasztás" gondolatához. Most teljesen világosan látszik, hogy ez természetesen nem elég. Csak az a probléma, hogy éveket vesztegettünk el, most júliusban lenne elvileg a piacnyitás, és éppen most hozunk kapkodva, hirtelen egy törvényjavaslatot, ami magában rejti annak a kockázatát, hogy hibás lesz az a javaslat, amit elfogadunk, mert nincs idő arra, hogy alaposan végiggondoljuk, nincs idő arra, hogy alaposan végigegyeztessük, és megy le a torkunkon mindaz, amit a szolgáltatók akarnak. Csak az a baj, hogy nem biztos, hogy az a Magyar Köztársaság és a fogyasztók érdeke is, amit a szolgáltatók akarnak.

A másik megjegyzésem, hogy ha egyes energiatörvényekről beszélünk, többek között a villamosenergia-törvényről vagy a földgázellátásról szóló törvényről, nem kellene ezt valamilyen normális, egységes ágyazatba behelyezni? Nem kellene végre arról beszélnünk, hogy mi a kormány szándéka az energiapolitikában? Mi a kormány energiastratégiája? Mit akarunk egyáltalán csinálni? Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormány öt éve ígéri az energiapolitikai stratégia beterjesztését és elfogadását. Ehhez képest még mindig nincs semmi. Ha ősszel kérdezzük, hogy mikor lesz, azt mondják, hogy tavasszal, ha tavasszal kérdezzük, akkor azt mondják, hogy jövő ősszel. Pontosan tudom, hogy van egy tervezet. Itt van előttem (Felmutatja.), átolvastam én is, azt a címet viseli, hogy "Magyarország energiapolitikája", hangsúlyozom, tervezet, semmiféle elfogadott eszköz nincs benne.

De ha ezt akarjuk elfogadni, azt mondom, hogy már nagyon nagy a baj. Ugyanis semmit nem tartalmaz, huszonvalahány oldal üres halmaz. Ilyenek szerepelnek benne, hogy meg kell csinálni, át kell gondolni, jó lenne, ebbe az irányba kell menni - de hogy mikor, hogyan, miből, mivel, milyen eszközrendszerrel, arról egyetlenegy szó nem szerepel benne. És mindaz az átgondolatlanság, az a teljes stratégianélküliség, ami az energiapolitikában megnyilvánulna, az nyilvánul meg ezekben a törvényjavaslatokban is, tisztelt képviselőtársaim.

Arról nem is beszélve, hogy ha véletlenül a kormány valamiben döntést hoz, akkor nagy valószínűséggel olyan döntést hoz, amiből igen komoly viharok lesznek. Például, ha a földgázellátásról beszélünk, nem kellene beszélni a Nabucco-tervről? Az Európai Unió legfontosabb tervéről? Amit az Európai Fejlesztési Bank 70 százalékban finanszíroz? A top prioritásról? Amivel szemben Gyurcsány Ferenc kifejezi... Szó sincs róla! Nekünk Kék áramlat kell. Megyünk Putyin elnökhöz Kék áramlat ügyben. A földgázellátás legalapvetőbb kérdéséről van szó, ez az a kérdés, amelyben szembe megyünk az egész Európai Unióval, a szomszédainkkal, de még az Egyesült Államokkal is! De természetesen nem erről beszélünk, tisztelt képviselőtársaim!

A megújuló energiaforrásokról sem beszélünk, pedig azt gondolom, hogy a földgázfüggőség vagy az energiafüggőség egyik, nem megoldására, csökkentésére alkalmas mód például a megújuló energiák kérdése. A kormányprogram szinte semmi másról nem beszél, csak erről. Ehhez képest miért lobbizunk? Hogy minél később kelljen elérnünk bizonyos százalékokat. Nem azért, hogy minél gyorsabban, minél jobban - minél később, minél lassabban. Azt gondolom, ha egyes energiatárgyú törvényekről beszélünk, akkor talán erről is kellene.

Arról már beszéltem, tisztelt képviselőtársaim, hogy a törvénykezési gyakorlat, amit ebben a tárgykörben folytatunk, csapnivaló. De arról még nem szóltam, és azt gondolom, erről is célszerű beszélni, hogy maga az a helyzet, amiben az ország van a piacnyitás előtt, katasztrofális. Ugyanis semmi sem világos. Világos az a helyzet, és természetesen ezt lehet vitatni, sok szempontból van is jogalapja a vitának, sőt az európai direktívákkal sem egyezik, én ezt tudom, de léteztek korábban állami monopóliumok, ahol az állam tulajdonosként is, hatóságként is nagyon világos, egyértelmű szabályozást volt képes ezen a területen alkotni. Ez ma már Magyarországon világosan nincs. Ugyanakkor nincs megteremtve a normális szabad piac lehetősége sem, hanem van egy szabad piaci versenyhelyzet közötti, egyébként multinacionális monopóliumok uralta piac Magyarországon. Ez a létező legrosszabb.

Ez a létező legrosszabb; piaci viszonyok között monopóliumokat engedni szinte szabadon garázdálkodni életveszélyes. Azt gondolom, ebben az ügyben nyilvánvalóan lépni kell. Mint ahogy lépni kellene abban is, hogy vissza kellene adni azoknak az ellenőrző szerveknek, azoknak a szabályozó szerveknek a tényleges súlyát, amelyek korábban megvoltak, többek között a Magyar Energia Hivatalét is, tisztelt képviselőtársaim, amit természetesen sikerült a kormánynak, sok máshoz hasonlóan, szintén legyengíteni. Emlékeznek még a lex Kaderják című törvényre, tisztelt képviselőtársaim? Ugye, az Alkotmánybíróság most helyezte hatályon kívül. Az a helyzet, hogy ezzel nem az a baj, hogy egy önöknek nem szimpatikus személyt csak ily módon tudtak eltávolítani egy hatóság éléről. Ezzel az a baj, hogy önök azt üzenték ennek a hatóságnak, hogy ha olyan dolgot tesz, ami önöknek nem tetszik, akkor a főnöke ki lesz rúgva. Innentől kezdve képtelen normálisan, valódi szabályozóként, valódi ellenőrzőként, a kormánnyal szemben is valódi véleménymegfogalmazóként megjelenni, miközben a piacnyitáskor, amikor nagyon komoly ellenfelei vannak, nagyon komoly érdekeket kellene érvényesíteni, pont egy erős hatóságra lenne szükségünk, tisztelt képviselőtársaim.

Ezek a problémák egyébként módosító javaslatokkal, már amennyiben önök véletlenül hajlandóak lesznek ellenzéki módosító javaslatot is támogatni, valószínűleg javíthatóak, hogy mik azok a szabályozási kérdések, amelyek szerepelnek ebben a javaslatban, csak véleményünk szerint nem jól vagy nem jó irányba mutatnak.

Még annyit hadd mondjak, hogy talán kellene beszélni a közüzem fogalmáról is, mert nem teljesen világos, nem teljesen egyértelmű, hogy a piacnyitást követően hogyan, milyen módon, meddig marad meg a közüzem, meddig marad meg a hatósági ár. Márpedig, azt gondolom, ezt is világosan és egyértelműen rögzíteni kellene.

De az előttünk fekvő javaslat az 1. §-ában kifejezetten direktívaellenes magatartást jelent. Kifejezetten olyan szabályozást hoz be, ami a verseny ellen való, a szétválasztás, a valódi piac megteremtése ellen való. Igaz, hogy csak ezt a piacnyitásig akarja fenntartani, de hadd kérdezzem már meg, miért. Vajon kinek az érdekében, tisztelt képviselőtársaim?

Podolák képviselő úr beszélt az áfa és az illetékek kérdéséről. Igen, vannak kiváltságosok, akiknek elengedjük az áfát és az illetéket, azért, hogy arra hivatkozhassunk, hogy a lakosságot így fogjuk megkímélni az újabb áremelésektől, ahelyett, hogy elgondolkodnánk, hogy vajon ezen kiváltságosoknak feltétlenül szükségük van-e akkora profitra, mint amit már kivittek az országból. És mondjuk, a költségvetés helyzetére tekintettel nem mondanánk le ezekről a bevételekről. Természetesen önök azt a választ adták, hogy mondjunk le a szolgáltatók áfa- és illetékkötelezettségéről, magyarul maradjon náluk, és ne a magyar költségvetésbe kerüljön be.

A rendszerirányítás, szállítás kérdése. Van egy törvényi szakasz, ami azt mondja, hogy nem lehet kereskedő, elosztói engedélyes az, aki egyébként rendszerirányító vagy szállító. Ez helyes. Csak azt gondolom, hogy nem elégséges feltétel. Ugyanis az a lényeg, hogy aki kereskedő vagy elosztói engedélyes, az semmilyen módon, a tulajdonosán keresztül se lehessen semmilyen módon érdekelt a rendszerirányításban, mert abban a pillanatban szétveri a versenyt. Erre van módosító javaslatunk, remélem, tisztelt képviselőtársaim el fogják fogadni.

Köszönöm szépen a türelmüket, köszönöm, elnök úr.

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Egyet kell értsek az államtitkár úrral, tényleg nem teljesen járatos még a parlamenti vita menetében, ugyanis most az általános vitáról van szó, nem a részletes vitáról, tisztelt államtitkár úr. A részletes vita az, amikor az egyes törvényi szakaszokhoz világosan megfogalmazott módosító javaslatokról szoktak vitatkozni a tisztelt Házban. Az általános vita pedig az a vitaszakasz, amikor arról a törvényről, ami be van nyújtva, elmondja az összes hozzá kapcsolódó véleményét mindenki. Lehet, hogy ez önnek nem tetszik, államtitkár úr, de teljesen egyértelműen jogom volt mindarról beszélni, amiről egyébként beszéltem.

Hozzáteszem, más normális helyen egyébként először a stratégiát fogadják el, és utána bontják le ágazati törvényekre, a Magyar Köztársaság kormánya pedig, úgy tűnik, hogy először ágazati törvényekben buherál hatszor-hétszer, évente legalább kétszer, és utána majd rámutat egy stratégiára, hogy tulajdonképpen erről van szó. Ha én ezt kifogásolom, engedje meg nekem, államtitkár úr, hogy ezt tegyem. A józan ész szerintem azt diktálná, hogy legyen valami normális környezet, és abban helyezzük el az egyes törvényeket, és ne az legyen, hogy kéthavonta hozzunk elő valamit egyes ágazati törvényekből, utána pedig kitalálunk hozzá egy stratégiát. Ezért beszéltem arról, amiről beszéltem, azt gondolom, a parlament szabályainak megfelelően.

Remélem, segítettem az államtitkár úrnak abban, hogy el tudjon igazodni a parlament rejtelmeiben.

Köszönöm szépen.

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kértem szót, mert úgy tűnik, hogy az MSZP-ben ülő képviselők nem teljesen értették meg mindazt, amit a lex Kaderják kapcsán megfogalmaztam. Nézzük akkor, hogy mi volt a helyzet! 2003-ban önöknek nem volt törvényi lehetőségük arra, hogy az Energia Hivatal vezetőjét - az Energia Hivatal nem egy kormány alá rendelt szerv, hanem a parlament alá rendelt szerv - menesszék. Ezek után önök nem azt a választ adták, hogy jó, megvárjuk, amíg letelik a mandátuma, merthogy ez a szellemisége az egész hivatalnak, ezért hozta így létre a parlament, hanem mert nem volt törvényi lehetőségük, ezért inkább törvényt módosítottak annak érdekében, hogy mégiscsak ki lehessen rúgni az Energia Hivatal vezetőjét. Én erre azt mondtam, hogy ez a legsúlyosabb hiba, mert ezzel egy világos üzenetet fogalmaztak meg a mindenkori Energia Hivatal vezetője és az Energia Hivatal felé, mégpedig azt, hogy ha nem tetszik, amit csinálsz, ha a kormánynak nem tetszik, amit csinálsz, tisztelt Energia Hivatal, tisztelt energia hivatali elnök, vezető, ki leszel rúgva. Na, ez az a folyamat, amivel a lehető legjobban le lehet gyengíteni egy hivatal működését, függetlenül attól, hogy milyen szabályok vonatkoznak rá, milyen lehetőségei vannak.

A másik nagy kérdés, hogy például a kormánnyal szemben mer-e, tud-e élni azokkal a lehetőségekkel, amiket elvileg a törvény odarendelt hozzá. Ha valaki így áll egy hivatalhoz, ha ilyen erőből viselkedik egy hivatallal szemben, akkor nyilvánvalóan a hivatal nem fog tudni megfelelni az elvárásoknak. Erről beszéltem én, amikor azt mondtam, hogy tudatosan legyengítették a Magyar Energia Hivatalt.

Köszönöm szépen.

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az előbb már megkaptam a magamét az államtitkár úrtól és a szocialista képviselőktől is, hogy ne arról beszéljek, amit én gondolok, hanem arról beszéljek, amit ők gondolnak. Ezek után egy kicsit félve tenném fel a kérdést, államtitkár úr: kérdeznem szabad-e? (Dr. Garamhegyi Ábel: Hogyne!) Államtitkár úr, szabad kérdeznem. Válaszolni is fog rá, államtitkár úr? (Dr. Garamhegyi Ábel: Természetesen!) Nagyon szépen köszönöm.

Akkor feltennék két darab kérdést szigorúan a leírt szöveghez kapcsolódóan. Az egyik: miért ragaszkodnak önök ahhoz, hogy az 1. §-ban egy kifejezetten direktívaellenes szabályozást hozzanak be, ami világos, életben egyébként csak 2007 júliusáig van, de teljesen szembemegy mindazzal, ami egyébként a piacnyitásról szól. Miért fontos ez önöknek?

A másik - szerintem nagyon lényeges kérdés, államtitkár úr - a gázügyek. El tudja-e ön képzelni vagy el tudná-e fogadni - mert én nem -, hogy, mondjuk, a szállításban és a rendszerirányításban egy olyan cég szerezzen tulajdont, amely cég tulajdonosának egyébként van más, engedélyre kötelezett energiaipari tevékenysége is? Ugyanis az a szabályozás, amelyet önök idehoztak, nem azt mondja, hogy ez is kizárt, csak azt mondja, hogy olyan cég nem szerezhet tulajdont, amelynek van engedélyköteles tevékenysége. De ha annak van egy nagy, monstre multi tulajdonosa, bármely más cége vajon a rendszerirányításban, amely az egész verseny szabályozásáért felel, szerezhet-e tulajdont? Lehet-e olyan rendszerirányító az országban, amelynek a tulajdonosa egyébként érdekelt a piaci verseny korlátozásában?

Államtitkár úr, ezt el tudja-e ön fogadni, el tudja-e képzelni? Ha nem, akkor tudja-e támogatni azt a módosító javaslatot, amelyet e tárgykörben benyújtottunk? Erre szeretném várni tisztelettel a válaszát.

Köszönöm szépen.

(14.00)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Csak azért kellett gyorsan szót kérnem, mielőtt az elnök úr lezárná a vitát, mert az államtitkár úr megígérte nekem, hogy válaszol két kérdésemre. Szeretném kérni, hogy azt mindenképpen tegye még meg.

Köszönöm szépen.

BALLA GYÖRGY, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! A bizottsági kisebbségi vélemény ismertetésekor megpróbálok kifejezetten rövid lenni, hiszen később a vitában lehetőségem van az álláspontunk kifejtésére.

Azt szeretném talán csak vázlatszerűen ismertetni a tisztelt Házzal, hogy három olyan elem volt jelen törvényjavaslat kapcsán, ami miatt egyébként nem tudtuk ezt támogatni, elismerve azt, hogy erre a törvényjavaslatra vagy egy ilyen természetű törvényjavaslatra egyébként szükség van. A három ok közül az egyik, hogy amit a kormány a földgázellátásról szóló törvény módosításával kapcsolatban végez, az szerintem nem elfogadható.

A költségvetési bizottsági ülésen úgy került sor ennek a törvénynek az általános vitájára, hogy ugyanakkor még meg volt nyitva ugyanezen törvény, nem volt róla végszavazás. Emlékezhetnek rá talán képviselőtársaim, mintegy két órával ezelőtt szavaztunk az egyes energiatárgyú törvényekről, aminek az egyik eleme éppen a földgázellátásról szóló törvény. Vagy most újra megnyitjuk ugyanazt a törvényt, és kezdődik megint egy általános vita. Ez a jogalkotási gyakorlat szerintem elfogadhatatlan.

A másik fő elem az, hogy bár a törvény célja talán elfogadható, de a megfogalmazás - egy igen rövid törvényről van szó, talán hat szakaszból áll, ha jól emlékszem, de szinte nincsen olyan szakasz, amelyik egyébként szakszerűen, normálisan és átláthatóan lenne megfogalmazva, mindegyikük módosításra szorul. De ez a két ok még nem lett volna elég ahhoz, hogy ne szavazzuk meg az általános vitára való alkalmasságot.

A harmadik és legfontosabb ok, hogy a törvény nem priorál. Ugyanúgy, ahogy most az államtitkár úr sem tette, képviselőtársaim sem tették, nem mondja ki világosan és egyértelműen, hogy a kormány, a Magyar Köztársaság egyébként a Nabucco-projekt mellett van. Ez a legfontosabb hibája a törvényjavaslatnak, ez az, amit rögzíteni kellene a törvényben, és tudom garantálni önnek azt, államtitkár úr, hogy ha módosító javaslatok kapcsán ezt sikerül rögzíteni, akkor a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség egyébként el fogja fogadni ezt a törvényt. De mindaddig, amíg ez nem kerül rögzítésre, kifejezetten ellenezzük, hogy ebben a formájában fogadjuk el.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Tehát nem tisztáztuk, hogy miért kell havonta egyébként a földgázellátásról szóló törvényt módosítani a költségvetési bizottságban - ön elmondta a véleményét. Ha ön szerint az természetes, hogy egy ilyen súlyú törvényt egyébként havonta módosít a Magyar Köztársaság Országgyűlése, ez az ön szíve joga, szerintem ez nem egy helyes gyakorlat.

A másik megjegyzésem - és ez a súlyosabb -, pontosan az a baj, amit a képviselő úr egyébként fennen hirdet, és amiről azt gondolja, hogy így a helyes. Attól, hogy nem a kormány építi, meg nem a Magyar Köztársaság építi, pontosan lehetne még prioritása, pontosan tudhatná azt, hogy mi az ország számára a fontosabb, melyik az, amelyik irányba mennyi kéne. És erre pontosan akkor van lehetőség, hogy ezt a prioritást bemutassa, amikor a földgázellátásról szóló törvényt tárgyaljuk. Tehát most. És most nem teszi meg a kormány, ebben az ügyben szemlátomást a kormány sunnyog, és nem veszi figyelembe Magyarország külpolitikai, energiapolitikai és stratégiai szempontjait. Ez a legnagyobb baj a törvényjavaslattal.

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Elnök Úr! Vajon az növeli-e Magyarország energiabiztonságát, ha egy csomó cső jön az országba? Ettől lesz-e jobb? Szocialista képviselőtársaim bólogatnak, és közbekiabálnak, hogy igen.

De hogyha minden csövön ugyanonnan érkezik a földgáz, az jó? Az az ország érdeke? Akkor minek bármit tenni? Most is jön, Ausztria felől is, van cső, csak mindenki pontosan tudja, hogy ugyanaz a földgáz jön belőle, mint ami Ukrajnán keresztül érkezik.

Nem az növeli-e Magyarország energiabiztonságát, ha diverzifikáltan, több forrásból tudunk földgázhoz jutni? Szerencsés-e az, államtitkár úr, hogy Magyarország, ahol az Európai Unión belül, de talán az összes európai ország közül az egy főre jutó földgáz felhasználása a legmagasabb - Hollandiát leszámítva, de mint tudjuk, Hollandia egyébként nem szorul behozatalra földgázból -, szóval, egy ilyen ország, amelyik ennyire kiszolgáltatott, ennyire függ a földgáztól, csak és kizárólag egy országból tud földgázhoz jutni? Jó ez nekünk?

(19.00)

Hosszú távon ezt szeretnénk fenntartani? És akkor arról beszélünk, hogy egy céget akarunk preferálni? Milyen dolog ez? Cégről beszélünk? Az Európai Unió tagjai vagyunk, tisztelt Podolák képviselő úr. Amiről én beszélek, az az Európai Unió által támogatott projekt, az egyik fő projektje. Ezt nem kellene egy európai uniós tagállamnak egyébként támogatnia? Nem kellene priorálnia? Nem kellene preferálnia? Nem azt mondom, hogy mást megakadályozva, de nem kellene első helyen célkitűzésként megfogalmaznia? Nem ez lenne a lényeg? Erre azt mondja Podolák képviselő úr, hogy a verseny? Milyen versenyről beszélünk, tisztelt képviselő úr? Egy kormánynak nem lehet preferenciája? Nem döntheti el, hogy az országa számára mi a legfontosabb, mi adja a valódi biztonságot? Itt tartunk a magyar parlamentben, hogy egy kormány nem gondolkodhat úgy, hogy számomra az a fontos, hogy ezt a biztonsági tényezőt növelni tudjam, és ezt meg tudjam valósítani, és ez fontosabb, mint ez, meg ez, meg ez? Nagyjából erről szól a vita, tisztelt képviselőtársaim.

Nézzük magát a törvényt, mert hallottuk azt is, hogy magas szakmai színvonalú. Nézzük végig akár mind a hat szakaszát! Mindjárt az 1. §, tisztelt államtitkár úr, ha jelen formájában marad, akkor ez azt jelenti lefordítva magyarra, hogy a most Magyarországon meglévő, három határkereszteződésű szállítóvezeték kikerül a hazai földgázrendszerből. Tudom, hogy senkinek nem ez a célja, vagy legalábbis nagyon remélem - a bizottsági ülésen legalábbis határozottan cáfolta a kormány képviselője -, de akkor miért nem fogalmazunk pontosan? Miért nem mondjuk el világosan, hogy mindaz a definíció, ami ide be van írva, csak és kizárólag az új építésű vezetékekre vonatkozik?

Lépjünk egy nagyot, hagyjuk ki a 2. szakaszt, az csak egy mondatból áll, egy tízcentis sorból. Mehetünk a 3-ra! Tudom, és világos, hogy a földgázellátásról szóló törvény jelenlegi szakaszát emelte át ide. De miért nem beszélünk világosan, amikor az engedélyek kiadásáról van szó, hogy egyébként az egyablakos kapacitásértékesítési engedélynek semmi köze nincsen azon engedélyekhez, amelyek határozott időre, 2008. decemberig is adhatók úgy, hogy nincs a tulajdonukban a szükséges eszköz? Ez a földgáztörvényben más esetre vonatkozóan megáll, de most miről beszélünk? Most arról beszélünk, hogy egyablakos kiszolgálású nemzetközi szállítóvezeték meg egyablakos kapacitásértékesítés. Miért nem mondjuk ki azt, hogy ez csak határozatlan időre adható, és csak abban az esetben, ha a kapacitásértékesítőnek többségi tulajdona van magában az eszközben? Én azt gondolom, ez a cél. Eddig eljutottunk a 3. §-hoz.

A 4. § a leglényegesebb elem. Mentességekről beszél, fölsorol a), b), c), d) és e) pontokat, csak az nem derül ki belőle, államtitkár úr, világosan és egyértelműen, ha már a szakszerűségnél tartunk, hogy az a), b), c), d), e) pontok mindegyikének meg kell felelnie annak, aki a mentességet kapja, vagy elég egynek. Nagyon nem mindegy! Azt gondolom, hogy ha szakszerű törvényjavaslatot szerettek volna benyújtani, vagy azt szeretett volna a tisztelt képviselőház maga előtt látni, akkor talán ilyen apróságokban mégsem lehetne tévedni, miközben mindannyian tudjuk, hogy egyébként komoly forint-, euró- vagy dollármilliókról lehet szó.

Most térjünk rá a 6. §-ra, ez az utolsó, ez gyakorlatilag a rendelkezésbe léptetés. Ezen törvény a kihirdetést követő 8. napon lép hatályba - ez teljesen rendben van -, rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell. Államtitkár úr, mik a folyamatban lévő ügyek jelenleg ezen törvény kapcsán? Mert ha én jól tudom, Magyarországon még nincsen ilyen gázvezeték. Ha jól tudom, még nincsen ilyen kapacitás. Ha jól tudom, nincsen ilyen kapacitásértékesítés. Miről van szó itt valójában, államtitkár úr? Azt gondolom, ezeket mindet lehet rendezni, mindet lehet pontosítani, csak akkor ne beszéljünk, hogy ez egy szakszerű törvényjavaslat. Arról beszélhetünk, hogy szükséges, arról beszélhetünk, hogy meg kell felelni bizonyos előírásoknak.

Én azt gondolom, hogy arról is beszélnünk kellene, hogy mik az ország érdekei, és egy törvényben, a Magyar Köztársaság kormánya által beterjesztett és a Magyar Köztársaság parlamentje által elfogadandó törvényben mégiscsak azoknak kellene szerepelni, amik a Magyar Köztársaság érdekei, különösen akkor, ha egyébként ez egybecseng az Európai Unió érdekeivel is, és mi egy európai uniós tagország vagyunk. Fogadjuk tehát el a törvényt, de próbáljuk meg világossá tenni a szándékainkat, vagy próbálja meg a kormány fölülbírálni a szándékait, ha egyébként azok a szándékok nem felelnek meg Magyarország érdekeinek.

Köszönöm szépen, tisztelt képviselőtársaim. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Még mielőtt abba az irányba vinnénk el a vitát, hogy valami súlyos versenyszabályszegésről meg bármiről lenne itt szó, tessék már megnézni a módosító javaslatokat. Le van téve az asztalra egy módosító javaslat, ami egyébként bír azzal a tulajdonsággal, amiről beszélek, világossá teszi mindazt, amiről beszélek, és semmiféle alkotmányt, európai irányelveket, versenyszabályt, semmit nem sért.

Nem arról van ugyanis szó, hogy meg kell akadályozni bármit. De kedvezményt már mégiscsak annak adjak, ami Magyarországnak és az Európai Uniónak a legfontosabb, ami a kiemelt és ami a legtöbb hasznot hozza. Minden további nélkül meg lehet tenni. Elég annyit kimondani, hogy nemcsak a szállítóvezetékek, hanem a források diverzifikálására is törekednie kell, és abban az esetben lehet egyébként kedvezményeket adni.

Őszintén el kell mondanom, tisztelt képviselőtársaim, azért csodálkozom. A Nabucco-terv nem a semmiből ugrott elő, annak volt oka. Pontosan az az oka, hogy az Európai Unió nem látja teljes mértékben biztosítottnak az egész Európai Unió biztonságát gázellátás szempontjából. És azon belül a legkiszolgáltatottabb helyzetben Magyarország van. Ha van még egy ország, amelynek a leglelkesebben, a legjobban kellene támogatnia a Nabucco-tervet, az éppen Magyarország. Semmi mást nem várunk el a kormánytól, pusztán ezt. Nem arról van szó, hogy bármi mást meg kell akadályozni. De preferálni, előnyben részesíteni mégiscsak azt kellene, ami a számunkra a legfontosabb, a magyar parlamentben mégiscsak a magyar érdekeket kellene képviselni, és nem mást, tisztelt képviselőtársaim. Hát beszéljünk már világosan!

Köszönöm szépen a figyelmüket.

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kapcsolódnék Podolák képviselő úrhoz: tényleg jó lenne, hogyha legalább ezekben a stratégiai kérdésekben egyébként szót tudnánk érteni egymással. Tényleg jó lenne, hogyha olyan törvények vagy törvényjavaslatok kerülnének a parlament elé, amelyekből világosan és egyértelműen kiderül az, hogy Magyarország érdekeit szolgálják.

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

És tényleg jó lenne, hogy ha egyébként vannak - szerintem legalábbis - értelmes, használható, átgondolandó módosító javaslatok egy törvényhez, akkor azt nem élből utasítaná el a kormánytöbbség rendszeresen, mert ez azért, azt gondolom, a párbeszédnek előfeltétele. És nagyon jó lenne, hogyha lenne ennek az országnak például energiapolitikája, energiastratégiája, és nem úgy módosítanánk folyamatosan az energiához kapcsolódó törvényeket, hogy egyébként a stratégiáról, az elgondolásról soha senki nem beszél.

Nagyon jó lenne, hogyha rendszerben tudnánk kezelni a dolgokat. Mi ebben mindig partnerek vagyunk, tisztelt képviselő úr. De az nagyon kevés, ha mi elmondjuk a véleményünket, hogyha egyébként nyitott fülek helyett mindig csak bezárt kaput találunk, ha most sem hajlandóak elgondolkozni azon, amit mondunk. Ön lehet, hogy azt mondja, hogy nem jó, ha érzelmek irányítanak egyébként gondolatokat, én meg azt gondolom, hogy az sem jó, ha nem az ország érdeke irányítja a gondolatokat. Talán mind a kettőt mellőzni kéne, és lehet, hogy akkor sokkal könnyebben sikerülne közös nevezőre jutni.

Köszönöm szépen.

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Igen, elfogadom, elnök úr.

ELNÖK: Öné a szó.

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Régen Magyarországon, ha valami fontos dologról volt szó, akkor bizony azt mondtuk, hogy ez egy véresen komoly ügy. Régen Magyarországon például a költségvetés, például a gazdaság, például a fejlesztési pénzek véresen komoly ügynek számítottak, de ma már mindezekre csak azt mondhatjuk sajnos, hogy Veresen komoly ügyek. Mert ha a miniszterelnök lebukik, kiderül, hogy végighazudott másfél-két évet, akkor az igazság bajnokának kiáltja ki magát. Ha a pénzügyminiszter azt mondja a költségvetés hiányáról, hogy csökken, akkor biztosak lehetünk benne, hogy egyébként nőni fog. Ha az évszázad brókerbotránya van az országban, akkor kiderül, hogy egyetlenegy felelős van, az is a Gyuszi taxis. Ha a pénzügyminiszter megfenyeget önkormányzatokat, polgármestereket, képviselőket a választási kampányban, hogy nem kapnak fejlesztési pénzeket, ha nem rá szavaznak vagy nem párttársaira szavaznak, akkor utána odaáll a kamerák elé, és azt mondja, hogy minden rendben van, jó ez így.

Nos, nézzük a legújabb Veresen komoly ügyet! Most éppen az történik, hogy a pénzügyminiszter volt üzlettársát három és fél év végrehajtandó szabadságvesztésre, magyarul: börtönre ítélték. De ez a volt cégtárs, jó ismerős nem vonul be a börtönbe; egyesek szerint azért, mert nem bírja a bezártságot, mások szerint pedig azért, mert komoly életveszélyben van, olyan beteg. Nos, ehhez képest viszont a falujában gyakran látják autót vezetni. Tisztelt Államtitkár Úr! Ha valaki életveszélyesen beteg, és ezért nem tud börtönbe vonulni, nem hiszem, hogy akkor autót pedig vezethet.

Államtitkár úr, szeretném öntől megkérdezni: Veres János pénzügyminiszter úrnak tényleg ilyen messzire ér el a keze? Tényleg mindent megtehet az, aki egyszer vele céget alapított?

Várom őszinte válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból. - Szórványos taps az MDF padsoraiból.)

(16.30)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár úr, én értem, amiről ön beszél, értem én, hogy megpróbál valamit mondani olyan ügyekben, amikre, azt gondolom, nagyon nehéz bármit is mondani. Mert régen tényleg nem hittem volna el azt, hogy esetlegesen egy pénzügyminiszter nyomásának hatására valaki nem vonult börtönbe. Ez tényleg hihetetlennek tűnt. De régen az is hihetetlennek tűnt, hogy trükkök százaival meghamisítsák a költségvetést. Régen azért az is hihetetlennek tűnt, hogy egy pénzügyminiszter cégtársa egy adócsaló gazdasági bűnöző legyen. Ezek után azt gondolom, nem csoda, ha az ember ilyen kérdéseket tesz fel a parlamentben, és nem csoda, ha őszinte válaszokat vár rá.

Hogy lehet az, hogy másoknak be kell vonulni a börtönbe, de aki Veres János pénzügyminiszter cégtársa volt, annak nem? Erre azért egy kicsit frappánsabb válaszra lenne szükség, államtitkár úr. (Taps az ellenzéki oldalon.)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány módosító javaslat mellett szeretnék értelemszerűen érvelni, amelyekből lesz olyan, ami mellett markánsabban szeretnék érvelni, és lesz olyan is természetesen, ahol teljes egészében a kormányra bízom a döntést, hogyan kezeli a módosító javaslatainkat. Ilyen például a 2. ajánlási pont alatt szereplő, Fónagy János képviselő úrral közösen beadott módosító javaslatunk is, amely, azt gondolom, világosan, a törvény eredeti szándékának megfelelően pontosítást tartalmaz, összhangban Magyarország érdekeivel. Semmi mást nem mond ki, csak világossá teszi, hogy Magyarországnak csak olyan határkeresztező szállítóvezeték építése az érdeke, amely egyébként a hazai rendszerrel összhangba tud kerülni, tehát magyarul azon is tud Magyarországra - és nemcsak Magyarországon keresztül - földgáz érkezni.

Hasonló gondolatsort visz a 3. ajánlási pontban szereplő módosító javaslatunk is. Lényeges egy ilyen szállítóvezeték esetében az, hogy kapcsolódási ponttal rendelkezzen értelemszerűen Magyarországon; a törvény eddigi szakaszaiból ez hiányzott, mi ezt próbálnánk pontosítani. Azt gondolom, hogy ez abszolút nem ütközik egyébként senkinek a szándékával, tehát támogatható módosító javaslatokról van szó. Amennyiben a kormány nem ezt az utat választja, hanem inkább azt, hogy ne legyen ellenzéki módosító javaslat támogatva, és kormánypárti módosító javaslatot fog benyújtatni, akkor mi a magunk részéről - ha az egyébként megfelel ennek a célnak - értelemszerűen támogatni fogjuk. Nem tartjuk túlságosan komoly presztízskérdésnek azt, hogy most ellenzéki vagy kormánypárti módosító javaslatot fognak elfogadni.

Ugyanakkor egy kicsit hosszabban kell szólnom az 5. ajánlási pont alatt szereplő módosító javaslatról, mert ez az igazi lényege, ez az igazi tétje mindannak, amiről az általános vitában is hosszasan beszéltünk. Az 5. ajánlási pont alatt nem mást próbálunk megfogalmazni, mint azt, hogy a Magyar Köztársaság kormánya, a magyar kormány tegye világossá, hogy Magyarországnak az az érdeke, ha nemcsak szállítási útvonal van, hanem egyébként a földgázforrásokban is létrejön egy valódi diverzifikáció, magyarul alternatíva jelenhet meg a földgázpiacon. Mindannyian tudjuk, Magyarország földgázellátása jelenleg két forrásból táplálkozik: kisebb részt, sajnos már jelentősen kisebb részt a hazai kitermelésből és lényegesen nagyobb részt pedig gyakorlatilag kizárólagosan orosz importból; orosz importból akkor is, ha éppen Ausztrián keresztül érkezik, ugyanaz a molekula, ugyanaz a földgáz érkezik Magyarországra. Megítélésünk szerint ez a helyzet nem helyes, hosszú távon ezen jó lenne változtatni.

Sokáig élt egy tézis, ami arról szólt, hogy Oroszországnak semmiképp nem érdeke az, hogy az energiát, amely az ő nemzeti jövedelmének jelentős részét megtermeli, bármilyen módon is politikai fegyverként használja, de tisztelt képviselőtársaim, ez a tézis az elmúlt két-három esztendőben megbukott. Nem szeretnék más példát mondani, mint a legfrissebbet: ez pedig az észtekkel kapcsolatos probléma, ahol egy emlékmű áthelyezése miatt él egyébként Oroszország ezzel a fegyverrel. Azt gondolom, nem szerencsés, ha Magyarország nem tesz meg minden tőle telhető lépést annak érdekében, hogy ezen a helyzeten, ezen a függőségen legalább részben változtatni tudjon. De szeretném leszögezni, nagyon határozottan leszögezni, hogy nem arról van szó, hogy mi az orosz gáz helyett gondoljuk azt, hogy más forrásokból kell egyébként gázt beszerezni, hanem azt gondoljuk, hogy olyan vezeték megépítését kell a kormánynak elsődlegesen támogatnia, amely az orosz gáz mellett - ami ma már itt van Magyarországon - más beszerzési lehetőségeket is tud biztosítani. Ez az alternatíva, nem pedig az, amit SZDSZ-es képviselőtársam a tegnapi tévévitában elmondott, miszerint ha mi a Nabucco-tervet preferáljuk, akkor tulajdonképpen az alternatívát zárjuk ki. Szó nincs róla. A mai helyzethez képest csak akkor van alternatíva, ha egyéb beszerzési források is rendelkezésre állnak.

Éppen ezért - egy zárójeles megjegyzésem hadd legyen a végére - mélységesen tisztességtelennek tartom mindazt, amit a tegnapi vitában, a határozati javaslat vitájában Eörsi frakcióvezető úr egyébként elmondott. Ő nagyjából azt fogalmazta meg, hogy itt ez a földgáztörvény, a Fidesz mindig a Nabucco-terv mellett érvelt, most pedig leszavazza. Teljesen világos, hogy nem volt itt a törvény vitájában, de mindenki más, aki itt volt, pontosan tudhatja, hogy éppen azért nem támogattuk eddig, mert nem priorálta a Nabucco-tervet, nem priorálta az egyéb beszerezhető földgázforrásokat az orosz gázhoz képest. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Nos, ez a módosító javaslat ezt kiküszöböli, tisztelettel kérném, hogy támogassa a kormány.

Köszönöm szépen.

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Ön számos alkalommal ostorozza a hazai adózási morált. A katasztrofális költségvetési helyzet kialakulásáért természetesen nem a kormányt, hanem jelentős mértékben a fekete- és szürkegazdaságot teszi rendre felelőssé. Olyan törvényeket szavaztat meg a pénzbehajtás érdekében a szocialista és szabad demokrata képviselőtársaival, melyek később alkotmányellenesnek bizonyulnak.

Elszántságát bizonyítja, hogy semmi pénzt nem sajnál arra, hogy megerősítse az APEH-ot, már-már büntetőkommandóként küldve rá a hazai vállalkozásokra. Mindent megtesz, hogy fülön csípje a vélt adóelkerülőket. Mindent megtesz, kivéve egyet: a példamutatást, tisztelt miniszter úr. Mialatt másoktól elvárják, hogy az utolsó fillérig kifizessenek minden rájuk nehezedő terhet, esetleg ennél még többet is elvárnak, önök fura mód kihúzzák magukat a köznek jogosan járó adók és járulékok egy részének kifizetése alól. Hiszen önnek és a több százezer embernek, akik olvasták a lapokat Kóka János luxusvillájáról, világos, hogy magáncélra építteti azt, mégis a tulajdonában lévő cég neve alatt teszi. Bárki számára, így gondolom, az ön számára is, miniszter úr, nyilvánvaló, hogy konyhával, hálószobával és gyerekszobával ellátott házat az ember csak magáncélra építhet, hisz vállalkozás céljára ez nem alkalmas. Alkalmas viszont arra, hogy az építés után a több tízmilliós áfát a tulajdonos visszaigényelhesse, és kibújjon számos, normális esetben kifizetendő adó és járulék alól. Miközben tehát ön, pénzügyminiszter úr, oly lelkesen beszél a szürkegazdaság és a feketegazdaság visszaszorításáról, épp a saját minisztertársánál felejti el észrevenni azt.

Tisztelt Miniszter Úr! Fontos hétköznapi kötelesség a példamutatás. Miért nem szól nagy vagyonú minisztertársának, hogy ne trükközzön, hanem legyen becsületes, fizesse be az adóját? Ha már a kormány is rossz példát mutat, nem fél-e attól, hogy a szürke- és feketegazdaságban tevékenykedők vérszemet kapnak, és úgy gondolják, hogy ha Kókának szabad, akkor nekik is?

Kérdezem, hogy ha Kóka János mégsem hajlandó a trükközéstől elállni, ellenőrizteti-e az APEH-hel egy-két éven belül, csak hogy el ne évüljön, hogy magáncélra használja-e a hálószobás, gyerekszobás, étkezős luxusingatlant.

Várom válaszát, miniszter úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Miniszter Úr! Én értem az ön válaszát, értem az ön felháborodását, értem az ön személyeskedését. Hát hogy jövünk mi ahhoz, hogy jövünk mi ahhoz, hogy a kiváltságosoktól egyáltalán kérdezni merjünk?! (Felzúdulás az MSZP soraiban.) Hogy jövünk mi ahhoz, hogy egyáltalán meg merjük kérdezni azt, hogy hogyan lehet az, hogy a kiváltságosok mindig másként csinálnak mindent, mint a rendes emberek? Hogy jövünk mi ahhoz, hogy megkérdezzük, hogy a magas költségvetési hiányért vajon miért a szerencsétlen fodrászok, kőművesek, autószerelők a felelősek, és a kiváltságosok miért nem? Hogy jövünk mi egyáltalán ehhez?

Én értem az ön válaszát, pénzügyminiszter úr, értem az ön cselekedeteit, de elfogadni sem a válaszát, sem a cselekedeteiket nem tudom. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban. - Dr. Géczi József Alajos: Ha érted, az már valami!)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Röviden szeretném indokolni javaslatunk fontosságát, illetve a sürgősség kérdését is. Nem árulok el, azt gondolom, egyetlenegy képviselő számára sem újdonságot akkor, ha azt mondom, hogy Magyarország földgázellátás szempontjából bizony igen kiszolgáltatott helyzetben van. Egy évben Magyarországon több mint 13 milliárd köbméter földgázra van szükség, ehhez képest ma Magyarországon hazai termelésből már a 3 milliárdot sem tudjuk teljesíteni. Az összes többi importból származik, ami önmagában még nem lenne baj, de az import összesen egyetlenegy országból, Oroszországból érkezik hazánkba.

Magyarországnak nyilvánvalóan elemi érdeke lenne mind a források, mind pedig a szállítási útvonalak tekintetében a valódi diverzifikáció, a valódi megosztás, a több lábon állás. Nos, a határozati javaslatunk nem tesz mást, tisztelt képviselőtársaim, mint összhangban az Európai Unió energiabiztonság-politikájával, megfogalmazott egy határozati javaslatot, amely ezt a célt szolgálná, amely az energiabiztonság növelését fokozná Magyarországon.

Tisztelt képviselőtársaim megtiszteltek bennünket azzal, hogy a múlt héten tárgysorozatba vették ezt a törvényjavaslatot, most pedig arra szeretném önöket kérni, hogy a sürgős tárgyaláshoz is járuljanak hozzá. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ha a sürgős tárgyalást önök elvetik, tisztelt kormánypárti képviselő urak, akkor a tavaszi ülésszakon, nyárig ennek tárgyalására nem kerülhet sor. Pedig a mai napon mindenki olvashatta azokat az újsághíreket, amelyek szerint sakkot adott Európának Oroszország. Nos, tisztelt képviselőtársaim, gyorsan kell ahhoz lépni, hogy a sakkból ne legyen matt.

Tisztelt Eörsi Képviselő Úr! Önt külön szeretném arra kérni, hogy ezt az előterjesztést szavazza meg, hiszen ön a múltkor alaptalanul megvádolt bennünket azzal, hogy nem gondoljuk komolyan ezt a határozati javaslatot. Most bizonyítsa be ön, hogy a múltkori szavazatát komolyan gondolta, járuljon hozzá a sürgősséghez, tegye lehetővé azt, hogy a parlament erről tárgyaljon, és ezt a határozati javaslatot elfogadja. Akkor kiderül, hogy ki is gondolta komolyan a múltkori szavazatát: ön vagy mi.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy hat szakaszból álló törvénymódosítási javaslat zárószavazása előtt vagyunk. Mint mindannyian tudjuk, ilyenkor koherenciaokok miatt lehet módosító javaslatot benyújtani. Arról van szó, hogy ha a módosító javaslatok kapcsán olyan módosító javaslatok is elfogadásra kerültek volna, amelyek egyébként az eredeti törvénnyel vagy más törvényekkel nem koherensek, akkor ilyen módosító javaslatot be lehet nyújtani.

Nagy tisztelettel, képviselőtársaim, egyetlenegy módosító javaslatot fogadott el az Országgyűlés az egész törvényjavaslat kapcsán. Egyetlenegyet, aminek semmi köze nincsen, az égegyadta világon semmi köze nincsen ahhoz a koherenciajavaslathoz, ami most elénk került. Nyilvánvalóan arról van szó, hogy képtelenek voltak, a kormány képtelen volt egy tisztességes, normális, átgondolt törvényjavaslatot a parlamentnek benyújtani. Arra is képtelen volt egy hat szakaszból álló törvényjavaslat esetén, hogy legalább azzal a törvénnyel legyen koherens, amit egyébként módosítani kívánnak. Ezt próbálja meg most a kormány a parlamenttel valamilyen módon jóvátenni.

De ez a kapkodó törvényhozás eredménye, annak az eredménye, hogy például egy földgázellátásról szóló törvényt, tisztelt képviselőtársaim, lassan már egyébként havonta módosítunk. Ugyanilyen, beszélhetnénk most a villamosenergia-törvényről. Ma 12 órakor jelent meg az a törvény, aminek a sürgősségi elfogadását kérték tőlünk, tisztelt képviselőtársaim, egy 90 oldalas törvénynek. Milyen kormányzati munka ez? Milyen felkészülés ez? Milyen gondolkodás ez a parlamentről? Önök lejáratják a parlamentet, tisztelt kormány, tisztelt miniszter úr. Az államtitkár itt ült végig a részletes vitán, itt ült végig, és egyetlenegyszer nem szólalt meg. Egyetlenegy mondattal nem utalt arra, hogy még várható egyébként olyan módosító javaslat, aminek semmi köze a képviselők által benyújtott módosító javaslathoz, de legalább eléri azt, hogy ahhoz a törvényhez koherens legyen az önök módosítása, amihez benyújtották. Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Értelemszerűen egy ilyen javaslatot mi nem tudunk támogatni.

Ugyanakkor el kell mondjam azt is, lévén ez a törvény valójában segít annak, hogy határkeresztező vezetékek épüljenek Magyarországon, annak ellenére, hogy nem tudtuk elérni, pedig hosszasan érveltünk mellette, hogy legyen prioritása a Nabucco-tervnek, annak a tervnek, amelyet az Európai Unió is támogat, ezt nem tudtuk keresztülvinni, de hogy egyáltalán legyen esélye, hogy megépülhessen, és hogy többek között Eörsi képviselő úr se vádolhasson bennünket alaptalan és igaztalan módon azzal, hogy gátoljuk a Nabucco-terv megépítését, ezért magára a törvényre viszont igennel fogunk szavazni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem terveztem, hogy ehhez a vitához hozzászólok, de amit Béki Gabriella hozzászólásában említett, azt gondolom, nem tisztességes. Nem tisztességes a szembeállítás. Nem tisztességes egy ilyen napirend kapcsán egyébként az Orbán-kormányt hibáztatni, és egyébként vaskosan csúsztatni.

Képviselő asszony, ön is pontosan tudja, hogy a támogatott lakáshitelek átlagos összege egyébként 6 millió forint volt. Ehhez a lakáshitelhez döntően nem a gazdagok jutottak hozzá (Moraj, közbeszólások az MSZP soraiban.), hanem a középosztálynak azok az emberei, akik így tudtak első lakáshoz jutni, vagy egy panellakásból egy kicsit jobb körülmények közé kerülni. Ön is pontosan tudja, hogy nem azért nem oldódott meg ez a probléma, mert egy világos, átgondolt és normális otthonteremtési politikával rendelkeztünk.

És arról elfeledkezni, képviselő asszony (Göndör István közbeszól.), hogy ezzel párhuzamosan a Széchenyi-tervben egyébként szociális bérlakások ezreit is építette az Orbán-kormány (Felzúdulás az MSZP soraiban.), azt gondolom, kifejezetten tisztességtelen. Abban az időben épült Szolnokon például szociális bérlakás úgy, hogy húsz évvel korábban épült utoljára. Az első bérlakások bizony ennek a kormánynak az idején épültek. Hogy lehet ezt egy ilyen napirendnél szembeállítani, és hogy lehet folyamatosan valótlanságokat állítani? (Borsos József: Mert nem ismeri a tényeket! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!)

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

BALLA GYÖRGY, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy a kormányzati alkalmasságnak sok feltétele van, de vannak alapvető feltételei, olyan feltételei, amelyek hiányában egyszerűen nem lehet egy kormányról azt mondani, hogy alkalmas a feladatának az ellátására.

Az egyik ilyen feladat, alapvető feladat vagy kitétel az, hogy egy kormány világosan felismeri, hogyha problémák vannak, és a problémáknak igyekszik az ellenszerét megtalálni, magyarul: dönt. Ha problémát lát, akkor nem elodázza a problémát, hanem felvállalja a döntés felelősségét. Ezután még azt is tudom mondani, hogy egy jó kormány egyébként jól dönt, a rossz kormány pedig rosszul dönt, de az a minimum, hogy egy kormány a döntést egyébként vállalja.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, ezzel a törvénnyel a legnagyobb probléma éppen az, hogy hosszú évek óta felismert, látható és világos, a piacnyitással összefüggő problémákat egyszerűen nem hajlandó kezelni. Azt mondja rá, hogy majd később, majd úgy lesz, majd megoldjuk, majd rendeletben szabályozzuk. Világos és egyértelmű, hogy nagyon fontos dolgokról van szó, és egyszerűen nem hajlandó a döntés felelősségét vállalni.

Az első ilyen elem: az úgynevezett htm-ek, tehát a hosszú távú áramvásárlási megállapodások. A szakmai becslések mondják azt: a) a verseny megteremtésével a hosszú távú áramvásárlási megállapodások körülbelül 350 milliárd forint kárt fognak okozni. Ugye, tudjuk, ezeket akkor is teljesíteni kell, hogyha egyébként nem vételezzük az áramot, hiszen erről szól a megállapodás. A b) variáció: ez semmibe sem kerül. Ezt is szakmai vélemények mondják. Na most, nagy tisztelettel, ez azért túl van a normálisan becsülhető hibahatáron. Nagyon nem mindegy, hogy ez 350 milliárd forint vagy egyébként nulla forint. Egy kormánynak, ha felelős kormány vagy egyáltalán alkalmas kormány, valamit erről mondania kell. Valamit mondania kellene, hogy mi fog történni például ezekkel. Most szemlátomást nemcsak a törvény hallgat róla, hanem mindenki hallgat róla.

Ugyanez a helyzet, hogy egy másik példát mondjak, az áramtőzsdével. Az áramtőzsdéről a törvény talán nem emel szót, az indoklásban szerepel, hogy szakmai vita folyik, és ha a szakmai vita megoldódik, akkor majd egyébként ezt szabályozni fogják. De, nagy tisztelettel, ez a szakmai vita 2001 óta folyik, 2001 óta nincsen ebben döntés. Egy kormány, ha jó kormány vagy alkalmas kormány, a minimum, hogy meghallgatja a szakmai érveket, megérti, de előbb-utóbb hoz egy döntést. Ennek a döntésnek itt lett volna az ideje.

Számtalan olyan megoldás van a törvényjavaslatban, ami álmegoldás. Beszélünk arról, hogy a szolgáltatók esetében egyébként az ügyfélszolgálatok, az ügyfelek teljes kielégítése terén ez a törvény milyen ragyogó megoldásokat fog hozni. Ehhez képest látjuk azt, hogy a törvényben már szerepel, hogy egyébként létre kell hozni call-centereket meg egyébként az internetes kapcsolatot is meg kell teremteni a szolgáltató és a fogyasztó között. Ez helyes, de ez megvan. Ami nincs, az a következő: ha a call-centert hívja az ember, nem veszik föl; ha a call-centert hívja az ember, akkor fölveszik, majd nem adnak információt; ha az interneten ír az ember egy e-mailt, akkor nem kap rá választ. Ezek a problémák, nem az, hogy nincsen, hanem hogy nincsen rendesen szabályozva, hogy bizony a szolgáltatóknak mit kellene tenni.

Nézzünk szembe egy ténnyel: a '93-as privatizációt követően az a helyzet, hogy miközben az árak az egekig nőttek, eközben a szolgáltatás színvonala - zárójelben jegyzem meg: privatizáció - egyébként folyamatosan csökkent. Ezt mindannyian beismerhetjük, hogy folyamatosan csökken. Áramot és gázt természetesen mindenki ugyanúgy kap, mint eddig, de azok az egyéb szolgáltatások, hogy egy fogyasztó valós tájékoztatást kapjon, hogy egy áramkimaradás esetén, mondjuk, meg tudják mondani, hogy mikor javítják meg a berendezést, hogy újra áram legyen a lakásban, ez ma már olyan, mintha csoda lenne, csodát várnának az emberek.

Nem beszélünk az erőművekről, pedig ha piacnyitás van, akkor pontosan tudjuk, előbb-utóbb ezzel a kérdéssel szembesülünk. A kormány, ha felelős kormány, ha alkalmas kormány, valamit mondania kéne erről.

Beszélünk a piac hatásáról, ami szerintem helyes, de arra a kérdésre, hogy vajon olcsóbb lesz-e az áram (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), soha nem kapunk megfelelő választ.

A későbbieket majd az általános vitában szeretném elmondani, miniszter úr. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Én reméltem, hogy ma két dolgot sikerül elkerülni: hogy a privatizációról és a világpiaci árakról beszéljünk. A privatizációt követően mindannyian tapasztalhatjuk, hogy az ellátás színvonala csökkent, az árak meg az egekbe szöktek.

A világpiaci árakról pedig csak annyit, hogy én élvezettel szoktam hallgatni egyébként szocialista képviselőtársaimat, amikor mindig beszámolnak arról, hogy nő a világpiaci ár, tehát emelni kell az árakat, és érdekes módon nem mondanak semmit, amikor most például a földgáz esetében jelentősen csökken a világpiaci ár, és egyébként nem csökkentik az árakat.

Kóka Miniszter Úr! Ön az expozéjában hosszasan fejtegette, hogy milyen nagyszerű dolog a piac, mert ma számtalan nagy cég azért nem jön Magyarországra, mert egyébként drágán kapja az elektromos áramot. Ezek a nagy cégek 2003 óta feljogosított fogyasztók, és a szabad piacról vásárolhatnak áramot. És mi történt, miniszter úr? Érdekes módon kimentek a szabad piacra, majd visszajöttek a közüzembe.

Most tényleg azt gondolja, hogy amit ön mond, azt a tények alátámasztják? Hogy a piac mindent tud? A piac letöri az árakat? Onnantól kezdve lényegesen olcsóbb lesz? Miniszter Úr! Álljon föl, és mondja itt mindenki előtt, hogy bizony 2008. január 1-jétől kezdődően olcsóbb lesz Magyarországon a villamos energia ára. Miért nem teszi ezt? Miért mellébeszél?

Egy ilyen piacon, ami egy álpiac, ami nem egy valódi piac, ezer dologtól függ az, hogy egyébként a piac szabályai hogyan tudnak érvényesülni. Például attól is, hogy a mindenkor aktuális kormány hogyan él azzal a felhatalmazással, hogy a megnyitott piachoz a megfelelő szabályozásokat hozzátegye, hogy az képes legyen valódi piacként működni, és ne a piac örve alatt működő monopóliumok legyenek képesek megerősödni, mert ebben az esetben nemhogy olcsóbb nem lesz semmi, hanem minden sokkal drágább lesz.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Először is vitatkoznék Latorcai és Ékes képviselőtársaimmal, ugyanis egyáltalán nem sajnálom, hogy Kóka miniszter úr elment. A legutolsó hozzászólása után, azt gondolom, nincs is helye a Magyar Országgyűlésben, legalábbis kormánytagként. Mert ha Magyarország gazdasági minisztere egy ilyen törvény kapcsán képes azt mondani, hogy ő csak két dolgot tud elképzelni, vagy a teljes államosítást, vagy pedig a "rendeljünk alá mindent a piacnak" című gondolkodást, és nem tudom, hogy hány év miniszterség után még nem fogta föl, hogy egy miniszternek jogosítványai vannak, hogy számos hatáskört kapott, hogy folyamatosan döntéseket hozhatna, hogy egyébként éppen az ő felelőssége az, hogy 2003 óta a piacon drágán lehet kapni a villanyáramot - akkor nem tudok erre mit mondani. Nem hiszem, hogy miniszter úr ezt komolyan gondolta, de ha komolyan gondolta, akkor nemcsak a mai napon nem baj, hogy nincs itt a vita folytatásakor.

Köszönöm szépen.

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Igen, elfogadom, elnök úr.

ELNÖK: Öné a szó.

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzetközi helyzet fokozódik, az árakat nem lehet megállítani a határon, az importárak nőnek. Mondják ezt önök folyamatosan, tisztelt államtitkár úr, amikor egyébként valamilyen energiaár növelésére, magyarul, gázár- vagy villanyáremelésre készülnek. Ennek eredménye lett az, hogy augusztusban mintegy 30 százalékkal emelték meg a lakossági földgáz árát; tették mindezt természetesen úgy, hogy erre semmiféle felhatalmazásuk nem volt, hiszen a választási kampányban egészen másról beszéltek. Aztán idén januártól a támogatási rendszer átalakítására hivatkozással mintegy egyharmadával csökkentették a támogatásra fordítható összegeket, így aztán előállt az a helyzet, hogy egy átlagos magyar családnak akár 84 százalékkal is többet kell fizetni ugyanazért a földgázért, mint egy évvel ezelőtt.

A tavaly augusztusi áremelések óta aztán, államtitkár úr, viszont csökkent a földgáz importára. Egyrészt csökkent maga az ár is, másrészt meg a dollár és a forint árfolyam-alakulása is kedvező helyzetet teremtett az importálónál. Így tehát önöknek minden lehetősége meglenne arra, hogy csökkentsék a földgáz árát, ehhez képest a kormánynak eszébe nem jut ezt megtenni, ami nemcsak lehetősége, hanem kötelessége is lenne megítélésem szerint, merthogy önök nem az emberek érdekeit képviselik, hanem a kiváltságosok érdekeit, jelen esetben egy kiváltságos helyzetben lévő multinacionális nagyvállalat érdekeit.

Tisztelettel kérdezem, államtitkár úr, miért teszik ezt? Miért nem élnek a kötelességükkel? Ha csökken a földgáz beszerzési ára, akkor miért nem csökkentik a lakossági földgáz árát?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiból.)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nos, államtitkár úr, lehet, hogy az állam kamatmentes kölcsönt kapott, csak az a helyzet, hogy az embereknek kell mindezt visszafizetni.

Ön tényleg nem először tájékoztat bennünket arról, amit egyébként tudunk, hogy hogyan zajlik az árképzés. Például idén áprilisban is arról beszélt, hogy az importár csökkenésének meg kell jelennie a végfelhasználói árakban. Ennek most lenne itt az ideje, és mégsem jelenik meg, mert önök nem hajlandók élni nemcsak a jogukkal, hanem a kötelességükkel sem.

Jó lenne elmondani az igazat, államtitkár úr. Az igazság az, hogy önök kötöttek egy háttér-megállapodást, egy alkut, egy paktumot az energiaüzletben részt vevő szereplőkkel, amely szerint ők hallgatni fognak akkor, amikor Gyurcsány Ferenc arrogáns módon arról beszél, hogy nem lesz gázáremelés meg nincs is, egyáltalán a kérdést is visszautasítja, és ennek a hallgatásnak az árát, Gyurcsány Ferenc hazugságainak az árát pedig most kell megfizettetni az emberekkel.

Ez a valódi igazság, államtitkár úr, legalább most legyen szíves ezt beismerni. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! "Szerintem az ellenzék akar gázárat emelni, olyan sokat beszélnek róla. Azt hiszem, nagyon-nagyon mély vágy van bennük a válság iránt. Rossz hírem van nekik, nincs válság, nem lesz gázáremelés."

Tisztelt Képviselőtársaim! Még mielőtt azt hinnék, hogy félrebeszélek, elárulom, hogy ezeket a mondatokat nem én mondtam, hanem a választások előtt Gyurcsány Ferenc, jelenlegi miniszterelnök. Aztán persze kiderült, hogy válság van, és tavaly augusztusban mintegy 30 százalékkal megemelték a gáz fogyasztási árát.

És hogy senki se gondolhassa, hogy csak Gyurcsány Ferencet faragták hazudós fajtából, engedjenek meg egy mondatot a teljes Szocialista Párt, az MSZP választmányi üléséről is: "Nem engedjük, hogy a lakossági gázárak növekedjenek, egy fillérrel sem fognak nőni." - mondták tehát ezt a szocialisták, majd lelkesen támogatták a 30 százalékos gázáremelést.

Szóval, Gyurcsány Ferenc és önök, tisztelt szocialista képviselők, végighazudták nemcsak az elmúlt másfél-két, hanem az elmúlt öt esztendőt. "Nincsen gázáremelési terv, nincsen gázáremelési szándék." - hajtogatta Gyurcsány Ferenc egy rádióinterjúban 2006 áprilisában. Majd két hónap múlva egyébként egy brutális gázáremelést hajtott végre. Nincsen terv? Nincsen szándék? Ugye, a felelős az importár volt? De, tisztelt képviselőtársaim, a gáz importára több hónapos csúszással követi egyébként a kőolajár változását. Magyarul, önök akkor nemcsak a jövőt nem ismerték, hanem a múltat sem. Netán csak hazudtak éjjel, nappal meg este?

Ássunk egy kicsit mélyebbre, nézzük meg a gázár szerkezetét, mert azt gondolom, itt is van néhány probléma, amire választ kellene adni. Hogy lehet az, tisztelt képviselőtársaim, hogy a polgári kormány ideje alatt az importárhoz képest mindösszesen 15 forinttal volt drágább a lakossági gáz ára? Ehhez képest ma ez a szám eléri, de egyes becslések szerint meg is előzi az 50 forintot. Tényleg normális dolog az, hogy az embereknek 50 forinttal kell többet fizetni a földgázért köbméterenként, mint amennyibe egyébként az import kerül?

Pedig nem is olyan régen Gyurcsány Ferenc mondta a következőket: "A lakossági gázellátás legalább annyira szociális kérdés, mint piacgazdasági, éppen ezért ezen a területen hosszabb távon fenntartjuk a kompenzációs rendszert, aminek révén a lakosság lényegesen kevesebbet fizet, mint a megvásárolt gáz importára." - tehát mint a megvásárolt gáz importára. Tehát nem 50 forinttal többet köbméterenként, tisztelt képviselőtársaim, hanem kevesebbet. Mutassanak nekem egy ilyen embert! Mutassanak nekem egy ilyen embert, aki kevesebbet fizetett az importárnál! Mutassanak egy olyan embert, akinek nem kell megfizetnie Gyurcsány Ferenc hazugságainak az árát!

Önök, tisztelt szocialista képviselőtársaim, egyharmadával csökkentették a gázártámogatásra fordítható összeget, és eközben átalakították a gázártámogatás rendszerét is, mondván, hogy egyébként a régi rossz volt és igazságtalan.

(12.20)

De arról elfeledkeznek, hogy azt a régit éppen önök találták ki, éppen önök vezették be. És arról miért nem adnak számot, hogy ha több éven keresztül egy rossz rendszer alapján több száz milliárd forintot költöttek el rosszul, annak miért nincsen felelőse, miért nem lehet megnevezni annak a felelősét?

És a mostani rendszer igazságos? Nézzük meg, az embereknek mennyivel jobb a mostani rendszer! Beszéljenek a tények. Egy megyei jogú város távhő-szolgáltatási adatai következnek: 8792 távfűtött lakásból 3376 egyáltalán nem kap támogatást. Ők a szocialisták szerint a gazdag panellakók, hiszen most már igazságos a rendszer, azt mondják, a gazdagok nem kapnak támogatást. Ez a 3376 család abban a városban a panellakásban élők közel 40 százaléka. Önök szerint tehát a panellakásokban élők közel 40 százaléka gazdag. Mint ahogy gazdag egy átlagnyugdíjat kézhez kapó házaspár is, hiszen nekik egy év alatt 30 százalékkal nőtt a hődíjuk; de gazdag egy pályakezdő fiatal, akinek a hődíja ma éppen kétszer akkora, mint tavaly volt. És önök szerint, kedves szocialista képviselőtársaim, gazdag az átlagos magyar család is, amely kénytelen 50 százalékkal többet fizetni a fűtéséért, mint egy évvel ezelőtt.

És még mielőtt bárki azt gondolná, hogy a szocialisták csak a panellakásokban lakó gazdagok fogalmát találták volna föl, megnyugtatok mindenkit, hogy erről szó nincs - szerintük gazdagok a munkásemberek is. Mi mással lehetne magyarázni, hogy egy átlagos munkáscsaládnak egy év alatt 53 százalékkal nőtt a gázszámlája? Mi mással lehetne magyarázni, hogy egy átlagbért kapó, egyedülálló fizikai dolgozónak a lakása fűtéséért ma 84 százalékkal kell többet fizetnie, mint egy évvel ezelőtt?

Tisztelt Képviselőtársaim! Mára világossá vált, hogy a támogatás átalakításával senki nem járt jól, mindenki többet fizet, csak van, aki sokkal és van, aki még többel.

És mit látunk most, amikor még a kormány által elismerten vagy beismerten is csökken a gáz importára? Tehát a kormánynak nemcsak lehetősége, hanem kötelessége is lenne, hogy csökkentse a gáz árát. Mit tesz a kormány? Semmit, hiszen kell az a kis pénz a nagykereskedőnek is. A panellakásokban élőknek, a munkásembereknek, a nyugdíjasoknak a kormány szerint nincsen rá szükségük. Sőt, az államtitkár büszkén jelenti be a parlamentben, hogy tekintsük ezt úgy, hogy kamatmentes kölcsönt vett fel az állam, és azt most kell visszafizetni. Csak azt nem mondja el, hogy az embereknek kell visszafizetni, tisztelt képviselőtársaim. (Göndör István: Kedvezményes...) Ha a szocialisták kormányoznak, akkor a rossz mindig begyűrűzik, a jó meg mindig megáll a határon. Ez történik most is.

Reform címen pénzbehajtás, kapkodás zajlik az energiaügyekben is. A kormányzati alkalmasság látszatát is kerülve egy év alatt háromszor módosították a gáztörvényt. A villamosenergia-törvény tárgyalásra is alkalmatlan. Gyurcsány Ferenc az ország érdekét, energiabiztonságát szolgáló Nabucco-terv támogatása helyett Moszkvában mutyizik, magára haragítva ezzel az Európai Uniót, és természetesen lejáratva Magyarországot is.

Az energiapolitikai stratégia csak a Holdban létezik, a jövőkép pedig összesen ennyi. Gyerünk, Feri, húzzunk bele! Gratulálok hozzá, de ez egy kicsit kevésnek tűnik.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Csak emlékeztetnék mindenkit arra, hogy betűre pontos idézeteket és tényszámokat mondtam az előbb. Úgy látom, ez egyébként sem az államtitkár urat, sem Szabó képviselő urat nem zavarta.

Szabó képviselő úr most is elmondta ugyanazt, amit az MSZP el szokott mondani, hogy ők nem a gazdagokat támogatják, hanem a szegényeket. Erre mondtam példaként, hogy a panellakásban élők 40 százaléka akkor önök szerint gazdag (Dr. Garamhegyi Ábel: Rossz a szám, képviselő úr!), nyilván erről van szó! Nyilván erről van szó! Vagy az a munkás, fiatal ember, aki egyébként a fizikai dolgozók átlagbérét keresi, önök szerint egyébként gazdag, mert minimális támogatást kap.

És azt a teljesen bárgyú mondatot szívesen elmondom Szabó képviselő úrnak, mert ő viszont láthatóan nem érti, és nem is fogja megérteni, amiről szó van, a gáz ára legalább két tényezőből tevődik össze: az importárból meg az arra rárakódó haszonból és költségekből.

(12.30)

És míg 2001-ben, a polgári kormány idején ez 15 forint volt, addig ma 50 forint. Ez nem az importártól függ, ez önöktől függ, a kormány döntéseitől függ. Miért nem hajlandóak, mondjuk, ezt fölülvizsgálni, arra magyarázatot adni, hogy az 50 forintos importárból hogy lesz 101 forintos lakossági gázár? Erről is beszélni kéne, én azt hiszem.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

BALLA GYÖRGY, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Döntőbizottsági Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Én egy kicsit hosszabb leszek, mint az előttem szóló képviselőtársam.

Amikor egy ilyen jelentésről véleményt kell alkotnunk, akkor egyfelől könnyű, másfelől pedig nehéz helyzetben vagyunk. Könnyű helyzetben vagyunk, hiszen közel egy évvel ezelőtt vagy nagyjából egy éve fogadta el a parlament a hasonló témájú jelentést a 2005. évről. Magyarul, amikor ezt az anyagot vizsgáljuk, nem kell mást tennünk, mint azt, hogy megnézzük: az akkori kritikai észrevételeink kapcsán hogyan változott a történet, mi van a mostani jelentésben, beszélhetünk-e pozitív elmozdulásról. Nos, azt kell látnunk, hogy mindaz, amit szóvá tettünk 2005-ben, az nemhogy javult volna, hanem romlott. Ez világosan és egyértelműen kiderül a jelentésből. De értelemszerűen ez a negatív véleményünk nem a jelentésre, nem a Közbeszerzések Tanácsának vagy a Közbeszerzési Döntőbizottságnak a munkájára vonatkozik, hiszen az teljesen korrekt, teljesen világos. A jelentésről azt kell mondanom, hogy egy kiváló munka, ami előttünk van, struktúrájában teljesen átlátható, és külön köszönet érte, hogy világosan és egyértelműen összevethető mindazokkal a korábbi jelentésekkel, amelyeket a tanács, illetve a döntőbizottság az Országgyűlés számára benyújtott. Negatív észrevételeink tehát nem a jelentéssel kapcsolatban vannak, hanem azzal kapcsolatban, ami világosan és egyértelműen kiderül a jelentésből, magyarul nem a Közbeszerzések Tanácsának vagy a döntőbizottságnak a munkájával, hanem a kormány gazdaságpolitikájával, a kormány közbeszerzési filozófiájával kapcsolatban. Ezek teljesen egyértelműen látszanak mind a tavalyi évi jelentésből, mind pedig sajnos a 2005-ös jelentésből. Mert ha közbeszerzésről beszélünk, tisztelt képviselőtársaim, akkor mégis miről beszélünk?

Egy ilyen törvénynek vagy magának az eljárásnak nem az a célja, hogy megfeleljünk bizonyos európai uniós elvárásoknak, irányelveknek. Egy cél, egy törvény célja soha nem lehet ez. Az irányelvek csak eszközt adnak a kezünkbe, hogy a hazai törvényhozásunkat, a hazai joggyakorlatunkat ilyen irányelvek mentén kell megfogalmazni. Egy közbeszerzési törvény célja a tisztaság, a gyorsaság, az átláthatóság és a hazai vállalkozások támogatása kell hogy legyen. Nos, nézzük, tisztelt képviselőtársaim, hogy ilyen szempontok alapján mi az, ami egyértelműen és világosan kiderül ebből a törvényjavaslatból!

Nézzük talán az eljárástípusokat, nézzük meg, a tisztasággal kapcsolatban mi az, ami szerepel is a jelentésben! Jelentős mértékben megnőtt a hagyományos vagy nyílt eljárással kapcsolatos beszerzésekhez képest a tárgyalásos eljárások száma, és jelentős mértékben, nagyságrendileg megnőtt egyébként azon közbeszerzések száma, amelyekről a tanács is azt írja - idézném -: ez jelentős növekedést mutat 2005-höz képest, a gyorsított eljárásban a részvételi jelentkezés és az ajánlattételi határidő az ajánlatkérő indoklási kötelezettsége nélkül is olyan mértékben lerövidíthető, ami a tisztességes verseny kialakulását gátolja.

(15.10)

Tehát az a tendencia, amire már tavaly is fölhívtuk a figyelmet, ami zajlik ma a közbeszerzési, illetve a gazdaságpolitikában, az nemhogy megváltozott volna, hanem drasztikus mértékben hatszorosára, nyolcszorosára emelkedett, tisztelt képviselőtársaim.

Beszéljünk néhány szót, azt gondolom, a közbeszerzések volumenéről is, tehát arról a nagyságrendről, pénzmennyiségről, amiről beszélünk. Látszólag örvendetes, hogy 2005-höz képest igen jelentős növekedés mutatkozik a közbeszerzések tekintetében, 1685,8 milliárd forintról beszélünk, tisztelt képviselőtársaim, jelentős növekedés 2005-höz képest.

Mi akkor a probléma? Hát az, hogy a bizottsági ülésen világosan kiderült az is, hogy 2007-ben már szó nincsen ilyen típusú növekedésről, sőt visszaesésről van szó, sőt az a legnagyobb probléma, ami szintén szerepel az anyagban, hogy ez a növekedés az önerőt részben vagy egészben nélkülöző PPP-beruházások hatására nőtt a tavalyi évben. Tehát az önerő nélküli vagy kismértékű önerős PPP-beruházások hatására.

Mi volt tavaly, tisztelt képviselőtársaim? Választások voltak, tisztelt képviselőtársaim. Ez a növekedés tehát semmi másról nem szól, mint hogy a kormány a tavalyi esztendőben, a választások évében ezen a területen is felelőtlenül, önerő nélkül, a jövőt fölélve osztogatta, szórta a pénzt, aminek mindannyian isszuk most a levét, tisztelt képviselőtársaim.

Nos, de térjünk vissza arra a kérdésfölvetésre, amit megpróbáltam az elején megfogalmazni. A tisztaságról, átláthatóságról részben már beszéltünk. Nézzük meg, hogy az a gazdaságpolitika, amit a kormány folytat, és amire, még egyszer mondom, a számok világosan és egyértelműen utalnak a jelentésben, az mennyire segíti a hazai kis- és közepes vállalkozásokat. Nos, menjünk bele a számokba! Azt gondolom, beszédesek. Ha megnézzük az összes közbeszerzési eljárás volumenét, a hazai kis- és középvállalkozók nem érik el az egyharmadát sem, pontosabban kismértékben haladják meg az egyharmadát. Volumen tekintetében 20 százalék a külföldi székhelyű és külföldi nagyvállalatok aránya. A maradékot pedig a hazai székhelyű egyéb nagyvállalatok teszik ki, amelyekről jól tudjuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy döntően egyébként külföldi tulajdonban vannak.

Miért nagyon nagy baj ez? Ha azt szeretnénk, hogy egy ország erős legyen, ha erős Magyarországot szeretnénk, akkor nyilvánvaló, hogy legalább azok a pénzforrások, amelyek nem jelentéktelenek, nagyon nagy nagyságrendűek, azok maradjanak már itt az országban teljes egészében. Ne az legyen már, hogy a hasznot egyébként két kézzel lapátolják ki az országból! Nem az egy erős Magyarországnak az alapja, ha erős kis- és közepes vállalkozók vannak az országban, akik egyébként munkahelyeket tudnak teremteni? Mert azt mindannyian tudjuk, hogy nem a multinacionális nagyvállalatok azok, amelyek valójában munkahelyet teremtenek egy országban, nem is az állam az, amely ezt meg tudja tenni; a hazai kis- és közepes vállalkozások tudják megtenni. És ehhez képest abból az összegből, abból a pénzmennyiségből, amit a közszféra, az állam, az önkormányzatok, a közszolgáltatók egyébként beruházásokra fordítanak ebben az országban, ők csak egyharmadnyi részben tudnak részesülni, miközben a foglalkoztatottságnak a legnagyobb részét adják. Ez nyilvánvalóan elfogadhatatlan gazdaságpolitika, ez nem egy patrióta gazdaságpolitika, bár én jobban szeretem, hogy ha már valaki nemzeti gazdaságpolitikát akar folytatni, akkor magyarul fogalmaz, és nem patriótának, hanem nemzetinek hívja azt a gazdaságpolitikát.

Soha nem lesz erős Magyarország, ha a kormány képtelen megteremteni annak a feltételrendszerét, hogy legalább az állami beruházásokból vagy az államhoz közeli beruházásokból döntően magyar vállalatok részesüljenek. Nyilván lehet azt is mondani, hogy egyébként ez a törvény hibája, majd változtatni kell a törvényen, és akkor minden jó lesz, de ez nyilvánvalóan nem így van. Én azt gondolom, ez nem a közbeszerzési törvény hibája. Nem állítom azt, hogy a törvényen nem lehet módosítani, de ez teljesen egyértelműen egyébként a kormány hibája.

És ezt nem csak én mondom, azt gondolom, hogy vegyük elő szintén a Közbeszerzések Tanácsának beszámolóját, amelyben két fontos kiemelt mondat szerepel: "Számos olyan lehetőség hasznosítására van mód a kis- és közepes vállalkozások érdekében, amelyek nem igényelnek jogszabályalkotást, illetve módosítást." Egy bekezdéssel lejjebb: "Kormányzati fellépéssel lehet viszont csak változtatni a nagy állami megrendelők beszerzési politikáján." Miről van tehát szó? Egy olyan beszerzési politikáról, ami egyébként eleve esélytelenné teszi a hazai kis- és közepes vállalkozásokat. Azt kell mondjam, hogy az a kormány, amelyik egyébként így cselekszik, az nyilvánvalóan nem versenybarát, az elfedi a közbeszerzéssel magát a versenyt. Nyilvánvalóan akkor beszélhetünk versenybarátságról, ha megteremtjük annak a feltételrendszerét, hogy minél többen tudjanak egy adott témában versenyezni.

Nos, kik vannak sokan? Hát nyilván a hazai kis- és közepes vállalkozások. Ha őket minél jobban kiszorítja a kormány a verseny lehetőségéből, akkor teljesen egyértelműen kevesen tudnak versenyezni, és úgy fordulhatnak elő olyan kartelles ügyek, amelyekről a napokban is hallhattunk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Lévén, tisztelt elnök úr, a bizottsági ismertetésre szánt időm lejárt, így a vita későbbi szakaszában még néhány gondolatot szeretnék megosztani önökkel. Köszönöm szépen.

Még zárásként annyit, elnézést, hogy nyilvánvalóan azért kellett tartózkodnunk a bizottsági ülésen, hogy ez a kisebbségi vélemény egyáltalán elmondható legyen a parlamentben.

Köszönöm szépen.

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Őszintén bevallom, hogy egy kicsit csalódott vagyok a vita menetét illetően. Azért vagyok csalódott, mert én tavaly is részt vettem ugyanezen a vitán, és a kormánypárti vagy szocialista képviselők a kormány felelősségét akkor is megpróbálták elkenni, megpróbálták a felelősséget másra hárítani mindazokért, amikről beszélünk. Döntően, ugye, arról beszélünk, hogy hihetetlenül alacsony a hazai kis- és közepes vállalkozások részaránya ebből az 1600 milliárd forintból, ami egy hihetetlen nagy összeg. De akkor azért a vita egy évvel ezelőtt nem szólt arról, hogy ez az arány alacsony. Ezt mindeni elismerte.

Most pedig azt tapasztalom, hogy szocialista képviselők úgy beszélnek, mintha most minden rendben lenne, hogy ez jó, hogy 98 százalék az, ami itthon hasznosul, ami egyébként nyilvánvalóan nem igaz. A volument tekintve teljesen egyértelmű, amit több képviselőtársam is mondott, Hargitai képviselő úr, Szatmáry képviselő úr, minden ötödik forint egyébként külföldi székhelyű cégekhez kerül. És akkor nem beszéltünk arról a hihetetlen nagy volumenről, amikor egyébként látszólag magyar cég, mert van Magyarországon székhelye, de valójában pontosan tudjuk, hogy egy külföldi multinacionális cég leányvállalata, aminek székhelye van Magyarországon, és az ott realizálódott összegek szintén nem a magyar gazdaságot erősítik, szintén nem itt történnek beruházások belőle, és szintén nem itt lesz munkahely.

Mindannyiunk közös érdeke kellene legyen, hogy azok a világos számok, azok a következtetések, amelyek az anyagban megvannak - egy nagyon jó anyagot olvashatunk, egy kiváló anyagot olvashatunk -, abban próbáljunk meg úgy közösen gondolkozni, hogy sokkal jobb eredményeket érjünk el. Nem szabad elbagatellizálni ezt a problémát, tisztelt szocialista képviselőtársaim. Ha jól figyeltem, egyébként ebben a vitában, az elbagatellizálás kérdésében egyedül maradtak, koalíciós partnerük sem használt ilyen kifejezéseket, vagy tett erre utaló jeleket.

Engedjék meg, hogy megpróbáljam megvilágítani azt a gyakorlatot, ami ma Magyarországon a közbeszerzések kapcsán hihetetlenül negatív. Olvashatjuk az anyagban, és ez nyilvánvalóan igaz, hogy azért nehéz a hazai kis- és közepes vállalkozásoknak a pályázatokon nyernie, mert alacsony a tőkeerejük, és nincsen mögöttük megfelelő banki háttér sem, ami ezt a tőkét tudná produkálni. Ez igaz, éppen ezért nagyon káros az, hogy emelkedik egyébként a közbeszerzések értékhatára, tehát az az összeg, amire kiírják az ajánlatkérők a pályázatokat, hiszen így egyre nehezebb a kisvállalkozóknak odakerülni. De a legnagyobb probléma a gyakorlattal van. Ebben, azt gondolom, jócskán lenne a kormánynak és akár a parlamentnek is a törvényhozás kapcsán feladata. Egyetértek Hargitai képviselő úrral, nem a közbeszerzési törvény, amihez nyúlni kellene, de egyéb törvényekhez lehet.

Mi zajlik ma, tisztelt képviselőtársaim, az országban? Kiírnak egy nagy összegű közbeszerzési eljárást, azt megnyeri valamelyik külföldi vagy hazai székhelyű, egyébként külföldi tulajdonban lévő multinacionális nagyvállalat, ő a fővállalkozó, megvan a tőkeereje és egyéb ereje is. Utána az történik-e, hogy az adott beruházást egyébként ez a nagyvállalat megfinanszírozza, az alvállalkozói számára biztosítja a szükséges forrást, vagy egészen más történik? Az történik, hogy ez a nagyvállalat elnyeri a lehetőséget, megnyeri a pályázatot, ezt követően leveszi a hasznot, és egyébként a munkát és a költségeket gyakorlatilag szétosztja azoknak a kis- és közepes vállalkozóknak, akiknek nem volt esélyük indulni a pályázaton. Ez, azt gondolom, senkinek nem lehet az érdeke. Ez zajlik, az esetek igen nagy százalékában ez zajlik. Kizárjuk a lehetőségekből a kisebbeket, mert nincs meg a tőkeerejük, a nagyok, akiknek meg van, akik nyernek, azok pedig nem fordítanak tőkét az elnyert pályázat, az elnyert beruházás megfinanszírozására.

Ezért vannak a körbetartozások. Ha ez nem így működne, akkor nem is lehetnének. Ha egy fővállalkozó tenné a dolgát, magyarul, megfinanszírozná a beruházást, kifizetné az alvállalkozóit, ahogy egyébként az a dolga lenne egy igazán korrekt fővállalkozónak, akkor nem lennének körbetartozások, akkor mitől lenne? Attól, hogy az állam nem fizet időben, a fővállalkozó még az alvállalkozókat ki tudná fizetni, és a fővállalkozó állna perben, haragban az állammal. De most nem erről van szó. A fővállalkozó semmit nem vállal át a terhekből. Elnyeri a beruházást, mert olyan a kiírás - és ebben egyetértek Hankó Faragó úrral, aki a kiírás okán szót emelt -, majd ezt követően lehetetlen helyzetbe hozza a hazai kis- és közepes vállalkozásokat. Azt gondolom, hogy ez megint egy olyan történet, amin igenis lehetne változtatni, igenis a kormánynak egyébként nagyon komoly feladata lenne ebben a dologban.

Egy másik apró megjegyzésem, ami azért ismét nem esett jól a vitában: szocialista képviselők nem győzték hangsúlyozni, hogy a külföldi székhelyű nagyvállalatok pályázati nyerése döntően az önkormányzatokhoz kapcsolódik és nem a kormányhoz. Ezzel nyilvánvalóan arra szerettek volna utalni, hogy itt alapvetően egyébként a Fidesznek, aki vezeti az önkormányzatokat, is komoly felelőssége vagyon. Nos, tisztelt képviselőtársaim, azért néhány dolgot tegyünk tisztába!

1. A 2006-os évről beszélünk. 2006-ban októberig egyébként döntően szocialista, szabad demokrata vezetésű önkormányzatok voltak ebben az országban. 2006-ban az új önkormányzatok pályázatai, közbeszerzési eljárásai meg sem indultak, nemhogy lezárultak volna. Azt gondolom, hogy amikor ezeket a kritikáikat nekünk címzik, akkor sokkal helyesebb lenne, ha saját maguknak címeznék.

2. Amit úgy nevezünk egyébként, hogy önkormányzatok, döntően ezen a területen, hogy a külföldi székhelyű vállalatoknak ki adott egyébként jelentős mennyiségű munkát, és ki tette lehetővé, hogy az a pénz ne Magyarországon hasznosuljon jelentős részben, azokat az önkormányzatokat egyébként úgy hívják, hogy Budapest. Úgyhogy itt is azt gondolom, hogy saját maguknak legyenek szívesek szemrehányást tenni ebben az ügyben, és ne másra próbálják a felelősséget hárítani. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

(16.20)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Azért én találtam egy pontot, amiben egyetértünk Göndör képviselő úrral, mégpedig azt az egy pontot, amikor arról beszélt, hogy a közbeszerzésnek mégiscsak az lenne a célja, hogy a közösség forrásai, a mi adóforintjaink lehetőség szerint a leghatékonyabban hasznosuljanak.

Tisztelt Képviselőtársam! Ez akkor működik, ha valódi verseny van, akkor nem, ha álverseny van, és a közbeszerzésekkel úgy csinálok, mintha egyébként versenyeznék, hogy meghívok három pályázót, de korábban már eldöntöttem, hogy ki fog nyerni. Ez nem fogja lejjebb vinni az árakat, tisztelt képviselőtársam! A valódi verseny, az igen! A versenypártiság azt jelenti, hogy szélesítem azoknak a körét, akik versenyezni tudnak. Magyarországon hova szélesítsem? Ki felé nyissak? Nyilván a hazai kis- és közepes vállalkozók felé. Én ezt azért nem nevezném külföldellenességnek, de ha ezt ön így gondolja, ez a szíve joga.

Ön érintette az autópálya-építéseket. Nem mondta ki, de erről van szó, képviselő úr. Akkor engedje meg nekem, hogy föltegyek egy kérdést az államtitkár úrnak! Föltehetem, államtitkár úr? Válaszolni is fog rá? Egy bólintás elég. Azért tenném föl önnek, mert ön most végre beismerte, hogy az ön tárcája az egyébként, amelyik közbeszerzésügyben felelős Magyarországon, és felelősen tud nyilatkozni Magyarországon. Körülbelül másfél hete olvashattunk mindannyian, hogy a Gazdasági Versenyhivatal által elindított per az autópálya-építő cégekkel kapcsolatban befejeződött. Az egy nagyon helyes történet, hogy azt hiszem, 7,2 milliárd forintra büntették meg ezeket a cégeket kartellezés miatt, magyarul összebeszéltek, és az adóforintjainkból sokkal többet akartak elvenni, mint ami egyébként nekik járt volna.

De ennek a történetnek van egy másik lehetősége is, mégpedig az, hogy innentől kezdve az ajánlatkérő eldöntheti, hogy hajlandó-e elfogadni tőlük egy közbeszerzési eljárásában a pályázatukat, vagy nem. Nagy tisztelettel szeretném megkérdezni a kormány álláspontját ezzel kapcsolatban, mert a kormány másfél hete hallgat. Szeretném tudni, hogy továbbra is ezekkel a cégekkel akarja-e építtetni az autópályát (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), mondván azt, hogy nagy valószínűséggel többször nem akartok becsapni bennünket, vagy végre a sarkára áll, és mond valamit. Nagy tisztelettel várom államtitkár úr válaszát.

Köszönöm szépen.

(16.30)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Utoljára fogok megszólalni és vitatkozni ebben az ügyben Göndör képviselő úrral.

Képviselő Úr! A munkahelyek nagy részét, mindannyian tudjuk, a hazai mikro-, kis- és közepes vállalkozások adják. Azt gondolom, ha a kisvállalkozásoknál csapódik le a haszon, akkor van esély arra, hogy fejlesszenek, van esély arra, hogy beruházzanak, és van esély arra, hogy munkahelyet teremtsenek. Ha ez a haszon nem marad itt, elkerül máshova, nem ehhez a körhöz kerül, akkor nincsen; magyarul nem lesznek újabb munkahelyek. Én ezt az állításomat továbbra is fönntartom, képviselő úr.

Köszönöm szépen.

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A 2006. évi költségvetésről szóló állami számvevőszéki jelentés alátámasztotta mindazt, amit az emberek már régen tudnak. Alátámasztotta azt, tisztelt pénzügyminiszter úr, hogy az emberek önöktől csak káoszt, felelősség nélküli kormányzást és hazudozást várhatnak. Ha az Állami Számvevőszék jelentésében foglaltakat tételesen megnézzük, akkor megállapíthatjuk, hogy számtalan olyan megállapítást tettek, amelyektől egyenként is bármely normális országban nemcsak a pénzügyminiszternek, hanem a miniszterelnöknek is le kellene köszönnie.

Kiderült, hogy a 2006-os évben az államháztartás hiánya a másfélszerese volt, tisztelt pénzügyminiszter úr, 730 milliárd forinttal több, mint amit ön egyébként tervezett. És ha már ön az előbb egy labdarúgó-hasonlattal élt, hadd mondjam én is azt, látva a magyar labdarúgó-válogatott jelenlegi, egyre jobb teljesítményét, úgy látom, hogy sokkal nagyobb esélye van annak, hogy kijutunk a foci-vb-re, mint annak, hogy ön egyáltalán egyszer el fogja találni a hiányszámokat.

De megnézhetjük azt is, hogy mi történt azóta, ez is világosan kiderül a jelentésből. Gyurcsány Ferenc még Balatonőszödön is és azóta is folyamatosan azt hazudja, hogy az úgynevezett reformok egyébként világos koncepció mentén valósultak meg. Mi van az Állami Számvevőszék jelentésében, tisztelt képviselőtársaim? A kormányzati struktúraváltás és szervezetátalakítások nem kidolgozott koncepció mentén valósultak meg. Világos tehát, hogy önök ötletelnek, és ennek egyébként az egész ország issza meg a levét.

De az Állami Számvevőszék még számos más megállapítást is tett. Az egészségügyben a kormányzat által váltig tagadott jelentős forráskivonás valósult meg. Tisztelt Egészségügyi Miniszter Asszony! Tehát jelentős forráskivonás valósult meg.

Az államnak 5,5 milliárd forintos kára keletkezett a MOL-részvények értékesítéséből. A költségvetési intézmények átlagos tartozásállománya megduplázódott az elmúlt évben. Ma már azt is tudjuk, hogy a kormány adócsökkentés helyett drasztikus adóemelést hajtott végre. Ma már azt is tudjuk, a gazdasági növekedésünk az elmúlt 11 évben soha nem volt ilyen alacsony. Ma már azt is tudjuk, hogy egyedül az infláció tekintetében vagyunk csúcstartóak egyébként ebben a térségben. Meg kell tehát állapítanunk, hogy ahová a jelenlegi felelőtlen kormányzat nyúlt, ott káosz, bizonytalanság és jelentős veszteségek keletkeztek.

Tisztelt Miniszter Úr! Szeretném megkérni önt egy dologra. Mielőtt elmondja újra azt, hogy ön soha nem hibázott, mielőtt elmondja újra azt, hogy az Állami Számvevőszék van tévedésben, mielőtt elmondja újra azt, hogy jó úton haladunk, mielőtt elmondja újra azt, hogy a magyar gazdaságnak (Zaj a kormánypártok soraiban. - Az elnök csenget.) az a legjobb, ha alacsony a növekedése, egyetlenegy kérdésre adjon választ: ki a felelős ezért a káoszért?

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mind a három állítás, pénzügyminiszter úr, amit ön cáfolt, nem az én állításom, hanem az Állami Számvevőszék állítása. Nem velem vitatkozik tehát, hanem az Állami Számvevőszékkel. Azzal szemben, amit ön mond, pénzügyminiszter úr, a minimális előfeltétele mindenfajta előremenetelnek a felelősség vállalása. Márpedig annak, amit önök tettek és tesznek, bizony van következménye, egyelőre még nem önre nézve, hanem az országra nézve. Ennek a következménye a gyenge Magyarország, egy elszegényedő ország csökkenő bérekkel, csökkenő nyugdíjakkal, széteső gazdasággal, tragikusan alacsony gazdasági növekedéssel és csődbe ment vállalkozásokkal.

Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Ha személyesen nem ön és tettestársai lennének érdekeltek a dologban, ön elfogadná ezt a választ? (Felzúdulás az MSZP soraiban. - Dr. Vojnik Mária: Kikérjük magunknak! - Dr. Géczi József Alajos: Nem áll jól neked! - Dr. Vojnik Mária: Szégyellje magát!) Tisztelt szocialista képviselőtársaim, jól értik! Jól értik, hogy amikor tettestársakról beszélek, akkor pontosan önökről beszélek, tisztelt képviselőtársaim (Moraj az MSZP soraiban. - Dr. Vojnik Mária: Arcátlanság! - Zaj. - Az elnök csenget.), akik most bekiabálnak.

Ez a válasz nyilvánvalóan elfogadhatatlan. Ezt a választ nem fogadom el. (Taps a Fidesz soraiban.)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter úr, hogy önnek a pénzügyminisztersége mellett több vállalkozása is van, az nyílt titok, pontosabban: nem is titok, nincs is ezzel semmi probléma. Tésztagyárának különös ingatlanbiznisze azonban bejárta az országos sajtót; azt gondolom, beszéljünk erről néhány szót.

Tündérmesébe illő jelenet az, hogy egy évek óta üresen álló tésztagyári csarnokot egy neves befektető hirtelen jó pénzért kibérel. Egyesek szemében talán szőrszálhasogatásnak tűnik, hogy a tésztagyáros, akitől ezt bérlik, másodállásban pénzügyminiszter, és az a cég, amelyik a csarnokot bérli, jelentős, 5 milliárd forintos állami támogatást kapott.

Nézzük a tényeket! Történt, hogy egy Coloplast nevű cég zöldmezős beruházáshoz egyedi kormánydöntés alapján 5 milliárd forintos fejlesztési, plusz 260 millió forintos munkahelyteremtő állami támogatásban részesült tavaly ősszel. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a térségben a foglalkoztatás zömét adó kis- és közepes vállalkozók összesen nem kaptak ennyi pénzt. Aztán ön a HVG hosszas győzködése után árulta csak el, hogy a fenti cég, a Coloplast négyzetméterenként ezer forintért bérli az ön cége, a Nyírbátori Tésztaipari Kft. 750 négyzetméteres csarnokát, ami nem rossz üzlet ahhoz képest, hogy ez a csarnok több éven keresztül üresen állt.

Tisztelt Miniszter Úr! Miért az adófizetők pénzének felhasználásával ügyeskedik saját cége jövedelemszerzésre? Ön egyszer egy közszolgálati televíziós műsorban azt mondta, hogy a közpénzekkel nagyon óvatosan kell bánni, arra nagyon oda kell figyelni. Egyetértünk. De akkor miért nem így cselekszik, miniszter úr?

Várom a válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Örülök, hogy a válaszból megtudhattuk, hogy már Dániában is felfigyeltek a Nyírbátori Tésztaipari Kft. 750 négyzetméteres csarnokára, és pusztán ezért jöttek Magyarországra, mert ilyen jó kis üzemcsarnokot máshol nem találnak. (Derültség az ellenzéki oldalon.) Tisztelt miniszter úr, ez tipikus műbaloldali válasz volt. Amikor Zuschlag Jánost bilincsben elviszik, akkor azt mondja, hogy nincs Zuschlag-ügy. Amikor Veres Jánost kérdezik, akkor azt mondja, hogy nincs Veres-ügy. Amikor Weiszenberger elvtárstól megkérdezik, hogy mégis, mit mondott, akkor arról beszél, hogy ő csak nagyzolt.

De arról is elfelejtünk beszélni, hogy ugyanez a cég valamilyen okból késztetést érzett arra is, már elnézést, hogy az ön gyermekei alapítványát támogassa, akik ugye, egy elhíresült fesztivált rendeznek. Nyilván ennek sincs semmi köze a pénzügyminiszterhez. No meg annak sem, hogy ugyanezt az alapítványt állami vállalatok is támogatták, biztosan a fesztivál hatalmas marketingszempontjai miatt, és nem azért, mert a szervezői éppen a pénzügyminiszter gyermekei. (Kósa Lajos: Véletlen.)

Ezt a választ nem fogadom el, miniszter úr. (Nagy taps és derültség az ellenzéki oldalon. - Szűcs Lajos: Hol a Keller?)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Nyáron Nyírbátorban a Veres János pénzügyminiszter fiaihoz köthető Tér Kapcsolat Alapítványa a strandon egy rockfesztivált rendezett, ezt mindannyian tudjuk. Tudjuk azt is, hogy ehhez az alapítványhoz szinte számolatlanul ömlöttek az állami tulajdonú vállalatok támogatásai. Persze, a Zuschlag-Weiszenberger-ügy óta tudjuk, hogy milyen szétosztási alapok működnek; ez is megérne egy misét, de most nem erről szeretnék beszélni.

A fesztivál szervezői, jelen esetben az egyik Veres fiú, fogalmazzunk úgy, hogy szelíd rábeszéléssel arra próbálta rávenni a strand büfését, hogy egész évre érvényes szerződése ellenére fizessen neki még 300 ezer forintot azért, hogy árulhasson.

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! A köznyelv ezt egyszerűen zsarolásnak hívja. Mivel a büfés nem fizetett, az In-Kal Security emberei nem engedték a büféhez a fesztivál résztvevőit. Tehát egy érvényes szerződéssel bíró büfést és a büfét körülzártak, megakadályozták a kiszolgálást, és mindezt egyébként a rendőrség szeme láttára.

A Veres fiúk akciójáról videofelvétel is készült, feljelentés történt, mégsem történt semmi. A rendőrség bűncselekmény hiányában megszüntette a nyomozást, talán azért, mert akkor nekik is számot kellett volna adniuk arról, hogy hogyan lehetséges az a mai Magyarországon, hogy a rendőrség szeme láttára, hallgatólagos támogatásával tapossák sárba a törvényeket. Talán azért, mert akkor a hivatali bűnpártolás bűncselekménye is fölmerült volna.

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Három rövid kérdést szeretnék föltenni ezek után. Az ügyészség szerint bűncselekmény-e az illetéktelen pénzkövetelés? Az ügyészség szerint bűncselekmény-e egy elárusítóhely önkényes körülzárása? Az ügyészség szerint bűncselekmény-e a hivatali bűnpártolás?

És az ügyészségnek lesz-e bátorsága ahhoz, amihez a rendőrségnek nem volt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy ugyanúgy járjon el minden egyes magyar polgárral szemben, és ha valaki bűncselekményt követ el, akkor annak megfelelően eljárjon?

Erre várom válaszát, tisztelt legfőbb ügyész úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

(17.00)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Hosszú idő alatt az egyetlenegy jó hír, valós és jó hír, amit a Gyurcsány-kormány bejelentett, az az, hogy decembertől Kóka János távozik a kormányból. Persze, sokan mondhatnák, hogy maradandót nem alkotott, de én azért ezzel a vélekedéssel óvatosan bánnék, és kismértékben vitatkoznék. Mert az ugyan igaz, hogy soha a magyar gazdaság ilyen mélyre nem süllyedt, mint Kóka János gazdasági minisztersége alatt, de ez önmagában természetesen nem jelenti azt, hogy Kóka János a maga számára sem alkotott volna maradandót.

Itt van például a villa ügye. Ugye, napnál is világosabb, hogy Kóka János azért nem magánemberként építi a villáját, hanem egy cégen keresztül, hogy lehetőség szerint minél több közpénzt ne kelljen befizetnie az államháztartásba.

(13.40)

Ha ez nem így lenne, tisztelt miniszter úr, akkor ön már ezt ezerszer cáfolhatta volna, de ön soha nem ezt tette, hanem sajtóperre hivatkozott, azt mondta, hogy a sajtóper az, ami önt egyébként tisztázni fogja.

Hogy ne lehessen mellébeszélni, csak hogy ne tudjon mellébeszélni, szó szerint idézném az ön szavait, amit akkor mondott: "Azt javaslom, hogy várjuk meg az ezzel kapcsolatos sajtó-helyreigazítási pernek és jogi eljárásnak a végét, amiből ki fog derülni, hogy egyetlen fillér eltitkolt jövedelmem sincs, hogy mindig minden jövedelmemet annak rendje (Az elnök csenget.) és módja szerint leadóztam."

ELNÖK: Képviselő úr, egy pillanatra! Csak szeretném önnek jelezni, hogy az ön frakcióvezetője azt jelezte számomra, hogy országos jelentőségű ügyben jelentkezett. (Felzúdulás a Fidesz soraiban, közbekiáltások: Ez az!) Egy pillanatra, képviselőtársaim, nem mondtam végig a mondandómat. (Font Sándor: Ez már minket meggyőzött!) Kérem, hogy tiszteljenek meg azzal... - a házelnököt, de legalább a nőt tiszteljék bennem! Köszönöm.

Tehát azért szeretném, ha a képviselő úr, frakcióvezető-helyettes úr figyelembe venné a Házszabály 51. §-át, amely a napirend előtti felszólalásokra vonatkozik, és úgy szól, hogy országos jelentőségű, halaszthatatlan, rendkívüli ügyben lehet tartani, úgyhogy kérem, eszerint tegye meg a felszólalását. Köszönöm.

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony.

ELNÖK: Be fogok önnek huszonöt másodpercet tudni a felszólalásában.

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Elnök Asszony! Önnek igaza lehet abban, hogy egy miniszter szavainak az idézése egyébként nem országos jelentőségű, de nem tehetek róla, mégiscsak ő a miniszter. (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Nos, miniszter úr, ott tartottunk, hogy az ön szavait idéztem, és az ön kérésének megfelelően mi vártunk is. Megvártuk a sajtó-helyreigazítási per eredményét, amit ön egyébként elbukott. Mit is mondott ön, miniszter úr? Ön azt mondta, hogy egyetlenegy fillér eltitkolt jövedelme sincsen, és ezt a sajtó-helyreigazítási per fogja igazolni. Nos, ehhez képest ezt a pert ön elbukta, magyarul, ön nem mondott igazat.

Nyilvánvaló az is, hogy ennek az ügynek egyébként itt nincsen vége, mert a szombati nap eseménye kapcsán kiderült, hogy Kóka János villaépítkezéséről egyébként egy körözött embert, egy körözött feketemunkást vittek el, és az ellenőrzés feltárta azt is, hogy más külföldi, egyébként szerződéssel nem rendelkező emberek is dolgoztak ezen a villán, és még emellett más feketemunkások is dolgoztak.

Tisztelt Miniszter Úr! Arra az egy kérdésre próbáljon meg választ adni, hogy mennyivel olcsóbb egy budai luxusvillát építeni úgy, hogy az ott dolgozók után egyébként senki nem fizet sem adót, sem tb-járulékot, vagy próbáljon meg választ adni talán arra a kérdésre, hogy vajon magát a feketegazdaság élharcosának kikiáltó Veres János egyébként odafordult-e önhöz, megkérdezte-e, hogy te, Jani, hogy állunk ezzel a feketemunkával. Vagy azért nem tette meg esetleg, mert akkor ön visszakérdezhetett volna, hogy te, Jani, és hogy állunk a színesfém-kereskedelemmel (Derültség és taps az ellenzék soraiban.) meg a hamis számlák utáni visszaigényelt 55 millió forintos áfával. (Az elnök csenget.) Csak azt sajnálom, tisztelt képviselőtársaim, csak azt sajnálom, hogy a harmadik Jani, a Zuschlag egyéb elfoglaltságai miatt nem tudott részt venni ebben a beszélgetésben (Közbekiáltások az MSZP soraiból.), mert akkor ő is elmondhatta volna, hogy nincs Zuschlag-ügy. És az a helyzet, tisztelt kiabáló szocialista képviselőtársaim, hogy Zuschlag Jánosnak a saját szempontja szerint egyébként még igaza is van, mert ahhoz képest, amit az új baloldal nagykutyái csinálnak, tényleg nincsen Zuschlag-ügy, de csak ehhez képest. És nincs itt még vége a történetnek.

Beszélhetnénk nyugodtan egyébként a Dataflex ügyéről is, ahol hasonló a helyzet. Ez csak egyszerűen arról szólt, hogy egy cégeladás kapcsán hogyan lehet két hónap alatt 3 milliárd forintot keresni, tisztelt képviselőtársaim; 3 milliárd forintot! Kóka miniszter úrnak itt is lett volna bőven lehetősége arra, hogy elmondja és tisztázza magát, de ön nem ezt tette, miniszter úr, ön azt mondta, hogy jogállam van, a sajtó-helyreigazítási per deríti ki az igazságot.

Egyetértünk, miniszter úr, a sajtó-helyreigazítási per lezajlott, ezt a pert ön pedig elbukta, tehát ismételten csak kiderült az igazság. Nem mi állítjuk ezt, ön beszélt erről, miniszter úr.

És akkor nem beszéltünk még (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) számtalan más ügyről, amiről mindről nyugodtan lehetne beszélni.

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes úr!

BALLA GYÖRGY (Fidesz): És főleg nem beszéltünk a megnyomorított gazdaságról...

ELNÖK: Most viszont tényleg lejárt az idő!

BALLA GYÖRGY (Fidesz): ...nem beszéltünk a duplájára emelt gázszámlákról (Az elnök ismét csenget.), nem beszéltünk... (Kikapcsolják a mikrofonját.)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Úr! A napokban egy újabb kijózanító statisztikára lehettünk figyelmesek mindannyian: az Európai Unió összes tagországát beleszámítva, Magyarországon volt a legnagyobb az élelmiszerek árának emelkedése, magyarul az élelmiszer-ipari infláció. Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy - Lettországot leszámítva - sehol nem érte ez el a kétszámjegyű összeget, ezzel szemben Magyarországnak sikerült ebben az egy dologban élen járni, és 13 százalékos élelmiszerár-drágulásról beszélhetünk. Ez a péksütemények árában kiemelkedő, 18 százalékos drágulást hozott, de a tejtermékek ára 12 százalékkal, a húsok ára is 10 százalék fölött növekedett. Mindez annak a tükrében különösen elszomorító, hogy ugyanakkor a legszűkebb versenytársainknál - tehát Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban - nemhogy drágultak volna az élelmiszerek, hanem gyakorlatilag csökkent az élelmiszer-ipari termékek ára.

Nos, Veres János pénzügyminiszter úr nemrég azt nyilatkozta, hogy túl vagyunk a nehezén. Lehet, hogy pénzügyminiszter úr úgy érzi, hogy ő túl van a nehezén, szerintem ez sem igaz, de az egészen biztos, hogy a nyugdíjasok, a családok és a vállalkozók nincsenek túl a nehezén. A jövő esztendőben számíthatunk egy 17-25 százalékos villanyáremelésre, egy 10-15 százalékos gázárdrágulásra, miközben - csak zárójelben jegyzem meg - a kormány úgy döntött, hogy újabb 30 milliárd forinttal egyébként csökkenteni fogja a gázár-támogatásra fordítható összegeket, és nyilván számíthatnak az emberek egy drasztikus tömegközlekedés-drágulásra és a víz árának drágulására is.

Nos, a villanyon természetesen lehet spórolni, maximum nem lát az ember; a gázügyekben is lehet abban bízni, hogy az idén sem lesz tél, ugyanúgy, ahogy tavaly sem volt - de enni mégiscsak kellene, tisztelt miniszter úr. Az élelmiszerek drágulása kiemelten sújtja a nyugdíjasokat, kiemelten sújtja a családokat, és kiemelten sújtja a hárommillió, szegénységben élő magyar állampolgárunkat.

Ennek tükrében szeretném megkérdezni a miniszter úrtól, hogy miért nem támogatta a Fidesznek azt az adócsökkentő komplex javaslatát, amely segített volna mind az emberek, mind pedig a vállalkozások élethelyzetén, és ezzel párhuzamosan ugyan miért támogatja a kormánynak azt az elképzelését, hogy 160 milliárd forintot költ egyébként a luxus kormányzati negyed kialakítására.

Várom a miniszter úr válaszát. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

(14.10)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Miniszter úr! Például a gáz áráról - azért ezt ön is tudhatná egyébként - törvény rendelkezik, hogy a kormány dönt és nem az önkormányzatok, ez csak egy apróság. Ha önök elvonják a tömegközlekedésre nyújtható támogatást, azt utána könnyű mondani, hogy az önkormányzatok emelik fel a tömegközlekedés árát, de a döntést mégiscsak önök hozzák meg.

Miniszter úr, kicsit nagyobb komolyságot vártam volna öntől. (Derültség a Fidesz soraiban.) Hárommillió ember él ma szegénységben az országban, szociális válságba taszították az országot, az emberek 95 százaléka úgy érzi, hogy folyamatosan romlik az élethelyzete, statisztikailag a középosztályba sorolható emberek 70 százaléka szegénynek vallja magát, a magyar gazdaság a mélyponton van, 1 százalékos gazdasági növekedést sikerült produkálnunk az elmúlt időszakban. Ön pedig ismét azt mondja, hogy minden rendben van. Nos, tisztelt miniszter úr, hogy finoman fogalmazzak, elég komoly véleménykülönbség van ön és köztem, elég komoly véleménykülönbség van az ön és az emberek véleménye között.

Nem fogadom el a választ. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

BALLA GYÖRGY, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szerintem a napnál világosabb, hogy most egy olyan határozat hatályon kívül helyezéséről tárgyalunk, amely határozatot soha nem is lett volna szabad elfogadnia a parlamentnek.

Egész egyszerűen az történt, hogy valaki mániákusan elkezdett ragaszkodni egy elképzeléséhez, kitalált valamit, és utána azt keresztülerőltette a parlamenten. Nem tudom pontosan, hogy ki volt, de ha a miniszterelnökre gondolok, nagy valószínűséggel nem tévedek. Teljesen nyilvánvaló volt az első pillanattól kezdve, hogy ez a beruházás nemcsak fölösleges, nemcsak elhibázott, nemcsak rengeteg pénzbe kerül, hanem megvalósíthatatlan is. Mindaz, amiről képviselőtársaim, illetve az államtitkár úr beszélt, hogy az idő szűkössége meg a technikai nehézségek, meg a szabályozási kérdések, azok nem azután váltak ismertté, hogy ez a határozat megszületett, amelynek most a hatályon kívül helyezéséről van szó, ezt az első pillanattól kezdve lehetett tudni. Csak egyszerűen nem voltak hajlandóak figyelembe venni. Nem voltak hajlandóak figyelembe venni, mert egy ilyen gigaberuházásra mindenképpen szükségük lett volna, arról nem is beszélve, hogy ezen beruházás keretében egy csomó pénzt el lehet költeni.

És a legnagyobb probléma az, tisztelt képviselőtársaim, hogy nemcsak el lehetett volna költeni ezen beruházás kapcsán egy csomó pénzt, hanem el is költöttek. Több mint tízmilliárd forintot fordítottak egy soha át nem gondolt, egy soha meg nem valósítható, minden szempontból elhibázott beruházásra; egy olyan beruházás előkészítésére, amelyről minden józan ember az első pillanattól kezdve tudta, hogy megvalósíthatatlan és nem is szabad belekezdeni. Mindezt egy olyan kormány költötte el így, amelyik most nem átall például a népszavazást követően arról beszélni, hogy azért nem lehet pótolni a vizitdíjakat, mert nincsen rá pénz. Mondjuk meg, hogy honnan legyen rá pénz; nem vagyok hajlandó adót emelni, mondja ugyanaz a miniszterelnök, aki több mint tízmilliárd forintot költ el egyébként egy soha meg nem valósítható beruházásra.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, én azt gondolom, hogy ez felháborító. Külön fölháborító akkor, ha pontosan tudjuk, hogy a projekt előkészítése kapcsán egyébként számtalan jó elvtárs jó zsíros megrendelésekhez természetesen hozzájutott, ezt a pénzt természetesen ki kellett fizetni, és ez a pénz egyébként közpénz. Csak amit a KVI-nek kellett átcsoportosítani ezen projekt menedzseléséhez, tisztelt képviselőtársaim, az az összeg önmagában megegyezik azzal az összeggel, ami most a kieső tandíj pótlására bőségesen elég lenne. Most ugyanez a kormány persze azt mondja, hogy nincs pénz. Arra meg természetesen volt pénz.

És úgy van, ahogy Kékesi Tibor képviselőtársam mondta, a határozati javaslat, ami most a korábbi határozat hatályon kívül helyezéséről szól, bizony meglehetősen szikár. Pusztán annyit mond, hogy egyébként helyezzük hatályon kívül. De azt, hogy ezért ki a felelős, hova tűnt a pénz, mit fogunk csinálni, mi történik a fölöslegesen megvásárolt ingatlanokkal, arról bizony ebben a határozatban, a parlament határozatában egy szó sincs. Lehet azt mondani, hogy erről a kormány egyébként már egyszer állást foglalt. De az a minimum, hogy a parlamentnek is meg kell találni ezért a felelősöket, meg kell nézni, hogy mit lehet ebben a helyzetben csinálni, és bizony nyomon kell követni a pénz útját. A minimum, hogy ebben a parlamenti határozatban, amiről most beszélünk, bizony ezekről is szót kellett volna ejteni. Nem véletlen, meggyőződésem szerint, hogy ez nem szerepel a határozatban. Pontosan tudja a kormány, hogy ezer meg ezer sara van ebben az ügyben, és mindezt egyébként el akarja titkolni a parlamenti képviselők és az ország nyilvánossága előtt.

Nos, nyilvánvalóan a hatályon kívül helyezéssel - mint ahogy bele sem kellett volna kezdeni - egyetértünk, de hogy felelős nélkül, mindenfajta elszámolás nélkül ezt egy kormány meg tudja tenni a parlament ellenőrzését kikerülve, ezzel nem tudunk egyetérteni, ezért nem támogattuk a bizottság ülésén ezt a határozati javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A múlt héten ismét egy nagyszerű szónoklatnak lehettünk tanúi, amelyben az államtitkár úr főnöke, a miniszter asszony hosszasan arról beszélt, hogy a fiatal pályakezdők szellemi erejének és munkaerejének fontossága mennyire lényeges, milyen fontos, és mennyire odafigyel rájuk. Ezzel nyilvánvalóan semmi probléma nincsen, a baj ott kezdődik, hogy én azt gondolom, hogy a fiataloknak nem szónoklatokra, hanem álláshelyekre lenne szüksége, és a baj ott folytatódik, hogy a szép szavak, a tettek és a folyamatok megint köszönő viszonyban sincsenek egymással.

Nézzük a tényeket! A Központi Statisztikai Hivatal vonatkozó adatai alapján ugyanis láthatjuk, hogy Magyarországon az álláskeresők száma, amióta az MSZP és az SZDSZ kormányoz, tehát most már több mint hat éve, folyamatosan, minden egyes évben nő. Ennek eredménye, hogy az elmúlt négy esztendőben egyetlenegyszer sem sikerült 400 ezer alá szorítani az álláskeresőket. Nézzünk néhány megdöbbentő számot! 2002-höz képest több mint 100 ezerrel többen keresnek állást, mint korábban, ez 30 százalékos növekedést mutat. Még tragikusabb a helyzet, ha a pályakezdő munkanélkülieket nézzük, itt a növekedés 46 százalékot ér el.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az Új Magyarország program tele van olyan ígéretekkel, amelyek több százezres álláshelydömpingről szólnak. Milyen magyarázattal tud szolgálni arra, hogy a folyamatok és a kormányprogramban kitűzött célok köszönő viszonyban nincsenek egymással? És hadd kérdezzem meg, hogy ezek után milyen lépéseket szándékozik tenni a munkaügyi tárca (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), milyen lépéseket szándékozik tenni a kormány annak érdekében, hogy ezt a drasztikus növekedést legalább megállítsuk és próbáljuk meg visszafordítani, mert azt gondolom, hogy ez mindannyiunk közös érdeke.

Várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiból.)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Nem ön az egyetlen, aki össze szokott bennünket téveszteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Az a helyzet, hogy a Magyar Postánál az utóbbi időben bizony meglehetősen sok kétes vagy legalábbis erősen kifogásolható ügylet megkötésére került sor. Csak félmondat erejéig, ha mondjuk, a 2003-as esztendőre visszatekintünk: 1800 darab postástáskát sikerült beszerezni, darabonként 100 ezer forintos áron. De, tisztelt képviselőtársaim, nem Christian Diortól, hanem egy olyan cégtől, amelynek valószínűleg nem az imázsa, hanem a tulajdonosi összetétele lehetett a jelentős, hiszen tulajdonosai, illetve vezetői között volt található Fejti György, az MSZMP Központi Bizottságának egykori tagja, Szokai Imre, a Tocsik-per egyik elítéltje, vagy Kovács Jenő egykori szocialista országgyűlési képviselő.

Jelenleg a Magyar Posta legfontosabb dolgának a postaládák lecserélését tartja, nagy valószínűséggel rosszabb és használhatatlanabb eszközökre, mint a jelenlegiek. Potom 1 milliárd 600 millió forintot szeretnének erre a célra elkölteni. (Zaj. - Az elnök csenget.)

De talán az összes eddigi ügyletet felülmúlja azoknak a bizonyos kerékpároknak a beszerzése, aminek 2007 végén lehettünk tanúi, szerezhettünk róla tudomást. A Magyar Posta 6720 kerékpárra adott megrendelést, ami önmagában természetesen nem lenne baj, hiszen az infrastrukturális fejlesztés fontos, de hogy darabonként 130 ezer forintba kerüljön egy kerékpár, azt gondolom, mégiscsak erősen meglepő.

(14.50)

Legalább ilyen meglepő, hogy az önök minisztériumában, tisztelt pénzügyminiszter úr, minderre egyébként rábólintanak. Az összes ilyen ügyletre rábólintanak, az összes ilyen ügyletet jóváhagyják. Azt hiszik, nem derül ki, úgy gondolják, elsunnyogható a közpénz elherdálása. Vagy egész egyszerűen önöket már nem érdeklik a várható következmények, egész egyszerűen a konc a fontos.

Kérem, tisztelt miniszter úr, adjon választ a következő kérdéseimre. Adjon tájékoztatást arról, hogy mi indokolta a kerékpárok ilyen példátlanul magas áron (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), jóval a piaci árat meghaladó módon történő beszerzését. Milyen eljárás keretében került sor ezekre a beszerzésekre? Milyen érvek vagy érdekek vezettek végül ehhez a nyilvánvalóan irreálisan magas árhoz?

Várom válaszát, miniszter úr. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót és a lehetőséget, tisztelt elnök asszony. Miniszter úrnak természetesen abban igaza volt, hogy az interpellációm benyújtását követően a Magyar Posta egyébként több hónapos huzavona után kiadott egy állásfoglalást, amelyben pontosította a számokat, és én ezeket a pontosított számokat mondtam el az interpellációmban. Gondoltam, talán így a helyes. (Dr. Avarkeszi Dezső: Ilyenkor kell egyeztetni a miniszterrel!)

Ne haragudjon, miniszter úr, igazán nem sértésnek szánom, és tőlem talán senki nem is veszi annak, de mindaz, amit ebben az ügyben a Magyar Posta művelt, és az a válasz, amit ön egyébként adott, ténylegesen kopasznak is hajmeresztő. Erre azért én koronatanú vagyok. (Derültség a Fidesz soraiban.)

Ön most nem mást állított, miniszter úr, mint hogy egyszerűen helyes az, hogy egy bicikliért egyébként három biciklinek az árát fizetjük ki. (Dr. Géczi József Alajos: Attól függ, milyen a bicikli!) Ön azt mondta, hogy ez egy helyes gazdálkodás, hiszen egy tender volt, és nagyon jól van mindez így. (Dr. Géczi József Alajos: Nem mindegy ám, milyen a bicikli!) Én pedig azt gondolom, hogy ilyenkor a pénzügyminiszternek, ha felelősséget vállal valamilyen területért...

ELNÖK: Képviselő úr!

BALLA GYÖRGY (Fidesz): ...abban a pillanatban vizsgálatot kellett volna kezdeményeznie...

ELNÖK: Lejárt az ön viszontválaszra rendelkezésre álló lehetősége!

BALLA GYÖRGY (Fidesz): ...és abban a pillanatban meg kellett volna akadályoznia ezt az ügyletet... (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. (Zaj. - Az elnök csenget.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim!

ELNÖK: Elnök asszony, még mindig!

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Elnök asszony, elnézését kérem. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Kicsit sajátos a helyzet, mert hiszen az interpellációmat még az ön elődjéhez kellett benyújtanom, és ha jól sejtem, akkor a választ követően mintegy egy nap, egy hét múlva újra nem ön lesz a gazdasági miniszter. De hát ilyen időket élünk, a kormány egy és ugyanaz, úgyhogy a válaszát mindenképpen várni fogom.

Azt hiszem, ebben a rövid időben is megegyezhetünk abban, hogy egy gazdasági miniszternek, egy Gazdasági Minisztériumnak mindenképpen feladata a hosszú távú gazdasági koncepció kidolgozása. Márpedig hosszú távú gazdasági koncepció, illetve annak a végrehajtása csak akkor képzelhető el, ha ezt bizony megalapozott tényekre próbálja bárki készíteni. (Zaj. - Az elnök csenget.)

Talán abban is egyetérthetünk, hogy a "Magyarország: kirobbanó siker" című reklámhadjárat minden volt, csak hiteles nem. Nem csoda hát, hogy ekkora tévedésből vagy ilyen mértékű nyegleségből téves és koncepciótlan gazdaságirányítás, magyarul: sodródás következett. Kirobbanó siker helyett a tehetetlenség utolsó, leszakadó pozícióba terelte Magyarországot, a magyar gazdaságot. Gazdasági növekedésről gyakorlatilag nem beszélhetünk, az infláció elszabadulni látszik, a munkanélküliség pedig most már tartósan 8 százalék körül, illetve afölött alakul.

Sajnos, nyilvánvalóan ezt nemcsak mi, ellenzéki képviselők mondjuk, hanem bizony ezt megerősíti az Állami Számvevőszék március 27-ei jelentése is, amely lesújtó véleményt fogalmazott meg a gazdaságfejlesztés állami eszközrendszerének működtetéséről, magyarul, a kormány munkájáról. Merthogy az ön elődje, Kóka János bizony a PR-ra, a reklámra és nem a gazdaságfejlesztésre fordította sem az idejét, sem az eszközrendszert. Ennek nyilvánvalóan meg is van az eredménye: hároméves csúcson a jegybanki alapkamat. A Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa 25 bázisponttal, 8,25 százalékra emelte a jegybanki alapkamatot, mert nem tehetett mást, így próbál gátat szabni a szegények adójának, az inflációnak, így próbálja megfékezni az inflációt.

Kérdezném ezek után: miért vezették félre a gazdaság szereplőit, az állampolgárokat, amikor kirobbanó sikerről, pannon pumáról és egyebekről beszéltek? Mikor ismerhetjük meg a tárca önkritikus beszámolóját, amely a gazdaságirányítás szakmai kudarcainak okait feltárja, és bemutatja az emberek előtt? Mikor várható egy szakmailag valóban igényes, hiteles koncepció?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, hogy minden egyes szakértő, az emberek, a vállalkozások pontosan tudják, hogy a magyar gazdaság nagyon komoly bajban van, nincs ma olyan ember, a kormány tagjait leszámítva, aki azt gondolná, hogy jó irányba haladunk. Hogy egy válságot kezeljünk, ahhoz nyilvánvalóan be kellett volna mutatni a válság okait, az elhibázott lépéseket, és beszélni kellett volna arról, hogy mit szándékoznak tenni. De önök azért nem mutathatják be az elhibázott lépések sorozatát, mert akkor bizony könnyen megsérthetnék a ma már nem koalíciós partnerük elnökét, akinek a támogatására számítanak.

Magyarul, ismét az derült ki az ön válaszából, hogy a hatalom érdekében szükséges voksok fontosabbak a magyar gazdaság helyzeténél, fontosabbak Magyarországnál, ezért ezt a választ én nem tudom elfogadni. (Taps a Fidesz soraiból.)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Az ellenzéki pártok véleményét szeretném ismertetni.

ELNÖK: Egy pillanat türelmet kérek, mindjárt bekapcsoljuk a mikrofonját. Kérem a képviselő úr mikrofonját bekapcsolni.

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! A jelen törvényjavaslatról az ellenzéki képviselők véleményét szeretném ismertetni.

ELNÖK: Kisebbségi vagy bizottsági álláspontot kíván ismertetni?

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Bizottsági álláspontot.

ELNÖK: Tehát bizottsági álláspontot.

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Igen.

ELNÖK: Akkor adjuk meg a szót a képviselő úrnak 5 percben. Parancsoljon, öné a szó.

BALLA GYÖRGY, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Azt kell mondjam, hogy a költségvetési bizottságban nagy vita jelen törvényjavaslatról, erről a salátatörvényről nem alakult ki. Nem azért, mert a jelen törvénycsomagot, salátatörvényt ellenző képviselőknek ne lett volna mondanivalója erről a javaslatról, hanem egyszerűen azért nem alakult ki, mert a Magyar Köztársaság kormánya példátlan helyzetbe hozta a költségvetési bizottságot.

Ugye, emlékezhetünk rá, ugyanazon a napon tárgyaltuk az ország 2009. évi költségvetését és a jelen javaslatot, amelynek címe: a költségvetést megalapozó törvények módosításáról. Nos, az a helyzet, hogy a költségvetési törvényjavaslat tárgyalása megelőzte ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalását, és nem történt más, mint hogy bejött államtitkár úr, majd 35 percen keresztül azokat a javaslatokat ismertette szóban, amelyek a benyújtott költségvetéshez képest teljesen mást tartalmaztak. Az Országgyűlés költségvetési bizottsága ott ült, volt előtte egy anyag a benyújtott költségvetésről, majd azt hallotta, hogy egészen más költségvetésről van szó, mint amit a kormány benyújtott. Csak példaként mondanám, hogy kérdésre válaszolva államtitkár úr ilyen választ is adott, hogy jaj, bocsánat, azt a 320 milliárd forintot elfelejtettem mondani.

Nagy tisztelettel, hogy lehet akkor a költségvetést megalapozó törvényekről érdemi vitát lefolytatni, ha magáról a költségvetésről sincs semmilyen valós információja az Országgyűlésnek? Azt gondolom, lehetetlen. A költségvetési bizottság nem szakbizottság abban az értelemben, hogy a benyújtott törvényjavaslatnak, mondjuk, az oktatási, kulturális, önkormányzati vonatkozású részeit fejtegesse, ellenben főbizottság és szakbizottság abban az értelemben, hogy a költségvetéshez kapcsolódó vonatkozásait elemezze. Na most, nagyon nehéz úgy, sőt azt gondolom, lehetetlen úgy a költségvetést megalapozó törvényekkel kapcsolatban érdemi vitát lefolytatni egy költségvetési bizottságnak, ha azt sem tudjuk, hogy mi a benyújtott költségvetés.

Sőt, nemhogy a benyújtott költségvetést nem tudtuk, éppen abban a helyzetben voltunk, amikor az adótörvényekről sem lehetett tudni semmit. Márpedig ha van olyan törvényjavaslat, ami megalapozza a költségvetést, legalábbis a bevételi oldalát mindenképpen, a gazdaságpolitikát mindenképpen, azt gondolom, az adótörvények ilyenek. Olyan helyzetben kellett tárgyalnunk a költségvetést megalapozó törvények módosításáról szóló javaslatot, amikor az adótörvényekről sem lehetett semmit tudni. Éppen ezért nem lehetett az véletlen, hogy a költségvetési bizottságban helyet foglaló ellenzéki képviselők elutasították ezt a törvényjavaslatot, elutasították ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalását, nem tartották általános vitára alkalmasnak, hiszen gyakorlatilag lehetetlen helyzetbe hozta a kormány az Országgyűlést azzal, hogy ilyen helyzetet állított elő.

Ezért kellett azt mondanom, hogy érdemi vita valójában nem alakult ki. Az ezt a javaslatot támogató szocialista képviselők sem folytattak le érdemi vitát, de nem volt meglepő az sem, hogy rajtuk kívül mindenki más elutasította ezt a törvényjavaslatot. Természetesen ennek a salátatörvénynek az érdemi vitáját lefolytatjuk ma, hiszen le kell folytatnunk, erre a Házszabály kötelez bennünket. Ott érdemben fogjuk az egyes törvényeket is vitatni. De mint mondtam, a költségvetési bizottságban erre nem volt mód és lehetőség, ezért utasította el a költségvetési bizottság alapvetően ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalását.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Én nem tartom szerencsésnek, hogyha ilyen kérdésekben ügyrendi vitát folytatunk az elnök kezdeményezésére, mert egyikünk sem volt ott azokon a bizottsági üléseken, amelyekről a vélemény elhangzik. Ugyanakkor teljesen természetesnek tartom, hogy ha a költségvetést megalapozó törvényekről kell vitát folytatnia az Országgyűlésnek, akkor a képviselők értelemszerűen érintik azt a költségvetést is, amelyet elvileg ezzel a törvényjavaslattal kellene megalapozni. (Vigh László: Így van!)

De annál inkább sem szerencsés egyébként ügyrendi vitát folytatni ilyen kérdésekben, mert akkor én is elmondhattam volna azt, hogy Kovács Tibor képviselőtársam például az előbb, amikor a költségvetési bizottság kisebbségi véleményét ismertette, akkor azt mondta, hogy egyetlenegy hozzászólás sem hangzott el a költségvetési bizottságban erről, ami tényszerűen nem igaz, tisztelt képviselőtársaim. Többek között Borsos József képviselő úr érintette ezt a törvényjavaslatot a bizottság ülésén (Vigh László: Így van!), elmondta azt is, hogy most épp reformértékű javaslatok miatt mondják azt, hogy köszönjük szépen, nem kell, ez az a bizonyos Szetey-féle javaslat. Tehát nem állított valósat a képviselő úr.

A harmadik megjegyzésem, tisztelt elnök úr, hogy tisztelettel szeretném kérni, messze nem bírálva természetesen az ülés vezetését, elnök urat, hogy amikor az időkereteket nézi, akkor nagy tisztelettel vegye figyelembe azt is, amikor a szónokot megszakítja, hiszen 5 perc 3 másodperckor már csöngetni tetszett a képviselő úr felszólalásakor (Az elnök csenget.), miközben 17 másodpercig állt a hozzászólása azért, mert az elnök úrral épp egy ilyen kis ügyrendi polémiába keveredett.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

BALLA GYÖRGY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Ha jól értem, akkor egy kicsit az ügyrendi vitára is visszanyúlva, most mindenképpen az a vitaszakasz következik, amikor jelen törvényjavaslat kapcsán minden egyes képviselő, minden egyes képviselőcsoport azokat a gondolatait fogalmazza meg, amelyeket szükségesnek tart, és ezt talán most már senki nem fogja kifogásolni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A feladat adott, hiszen a T/6572. számú, a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó törvényjavaslatról kell ma beszélnünk, kell ma vitát lefolytatnunk. Ugyanakkor a helyzet némiképp sajátságos, mert első kérdésként azt kell felvetnünk, hogy a tisztelt kormány melyik költségvetést is szeretné megalapozni ezzel a javaslattal. (Keller László: Lejárt lemez!) Köszönöm szépen a közbeszólását, államtitkár úr, nem hallottam pontosan, de egyébként bármikor gombnyomással szót tetszik kapni, és utána meg tudjuk beszélni mindazt, amit ön fontosnak tart elmondani.

Az a helyzet ugyanis, visszatérve arra, hogy melyik költségvetést is szeretné megalapozni a tisztelt kormány ezzel a javaslattal, hogy október 18-án nyújtotta be a parlamenthez a költségvetést megalapozó törvények csomagját, majd október 18-án vonta vissza az 1. számú költségvetését. Ugyanazon a napon, amikor a megalapozást benyújtotta, azon a napon már vissza is vonta mindazt, amit egyébként korábban gondolt.

De általánosságban is elmondhatjuk, hogy ilyen hektikus költségvetés-tervezés, mint ami most zajlik az országban, a világon soha, egyetlenegy országban sem folyt. Szeptemberben benyújtják az 1. számú verziót, október közepén visszavonják azt. Benyújtanak egy 2. számú verziót, amikor a vita megkezdődne, már világossá vált, hogy egyébként arról a benyújtott 2. számú verzióról már nem is érdemes vitát folytatni, hiszen már régen nem igaz, a kormány már régen felülírta ezt a javaslatot. November 2-án a pénzügyminiszter nem törvényjavaslatot nyújt be az Országgyűlésnek, hanem kvázi módosító javaslatokkal felülírja az egészet, majd november 3-án újra megteszi mindezt.

Lehet persze mindent a világgazdasági válságra fogni, tisztelt képviselőtársaim, de azért november 2-áról 3-ára éjszaka olyan drasztikus változások csak nem történtek a világban, amelyek ezt egyébként igazolták volna. Ellenben nyilvánvaló, hogy tetten érhető most is a szakszerűtlenség, a hiteltelenség és mindaz, ami ennek a kormánynak a teljesítményét az elmúlt hat esztendőben jellemezte.

Aztán arról is beszélnünk kell, tisztelt képviselőtársaim, hogy oszlassunk el minden félreértést. A költségvetés helyzetéről, az ország gazdaságának helyzetéről nem az előttünk lévő, a költségvetést megalapozó törvények tehetnek. Nem ezeket a szerencsétlen törvényeket terheli a bűn azért, ahová az ország eljutott. Tegyük világossá, hogy mindazért, ami most zajlik, kizárólag Gyurcsány Ferencet és az ő kormányzását terheli a felelősség. (Taps, derültség az MSZP soraiban.) Köszönöm szépen, tisztelt képviselőtársaim. Csak jelezném azoknak, akik nem látják, hogy a szocialista képviselők jelentős tapsviharban törtek ki. (Keller László: Cinikusan! - Kovács Tibor: Fantasztikus megjegyzés volt!) Már csak abban tudok bízni, hogy miután ebben egyetértettek velem, azután a viselkedésük is tükrözni fogja mindazt, amiről beszéltünk.

De ha nem hinnék el mindazt, amit mondtam, akkor tegyünk már egy rövid kitérőt, tisztelt képviselőtársaim, én azt javaslom. A GDP-arányos államadósság nem most kezdett el növekedni, hanem 2002 év végén, tisztelt képviselőtársaim. Nem a pénzügyi válság hatására szorultunk ki a maastrichti kritérium feltételei közül, hanem már 2005-ben. Tehát a pénzügyi válság azért érint bennünket súlyosan, mert a Gyurcsány-kormány regnálása alatt az ország finanszírozhatósági kockázata drasztikusan megnőtt.

Nem a válság hatása az, amit most látunk, hanem annak az állapotnak - és a válság hatása erre rakódott rá -, amit hat éven keresztül produkálni tetszettek; mint ahogy a kilábalás lehetősége is egyre távolabb kerül tőlünk, hiszen a kormány folyamatosan rossz válaszokat adott gazdasági kérdésekre. Ne felejtsük el, hogy nemcsak most, hanem már 2006-ban is egy brutális megszorító csomagot vezettek be. Nemcsak most készülnek megszorító csomagra, hanem ezt tették 2006-ban is. Ekkor drasztikusan megemelték az adókat, a társaságiadó-kulcsot 4 százalékkal, a középső áfakulcsot 5 százalékkal, az evakulcsot pedig 10 százalékkal. Ennek az eredménye az, hogy ma minden egyes megtermelt 100 forintból több mint a felét, egészen pontosan 54,5 forintot a kormány tesz zsebre, és sokkal kevesebb marad az embereknél, a vállalkozásoknál. Ennek az eredménye az, hogy a teljes adóterhelést, tehát az elvonás mértékét vizsgálva ma Magyarország a második helyen van, míg a közvetlen versenytársaink: a csehek tizedikek, a lengyelek tizenegyedikek, a szlovákok pedig tizenötödikek. Ez nyilvánvalóan nagyon komoly versenyképességi kockázatot rejt magában, sőt fogalmazzuk egyszerűbben és tényszerűbben: lehetetlenné teszi a magyar gazdaság szereplői számára a versenyt.

Nem csoda, ha azt látjuk, hogy 2007 közepétől - nem volt még válság, tisztelt képviselőtársaim - gyakorlatilag folyamatosan nő a munkanélküliség, csökken a foglalkoztatottság. Nem csoda az sem, hogy Magyarország foglalkoztatottság szempontjából az utolsó előtti helyen kullog. Ez annak a gazdaságpolitikának az eredménye, amelyet tisztelt képviselőtársaim, szocialista és azért jórészt szabad demokrata képviselőtársaim is folytattak, és amelynek a megoldását a költségvetést megalapozó törvényekben sehol sem találjuk.

Mindez nyilvánvalóan azt hozta magával, hogy Magyarországon jelentősen lecsökkent a gazdasági növekedés. 2008-ban a pénzügyi válság megjelenése előtt is tízéves mélypontra zuhant a magyar gazdaság növekedése, tisztelt képviselőtársaim. Nincs ennek köze a válsághoz, egészen máshoz van nyilvánvalóan köze.

Tanult-e bármit a kormány azokból a hibákból, amelyeket elkövetett? Látunk-e a most tárgyalt, a költségvetést megalapozó törvények között egy olyat is, amire azt lehetne mondani, hogy igen, beláttuk, hogy rossz gazdaságpolitikát folytatunk, ezért úgy módosítjuk a törvényeket, úgy szabályozzuk a gazdaságot, hogy most már jó legyen? Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy egyetlenegy ilyen törvény sincs. Néhány példát hadd mondjak az előttünk lévő salátatörvényből is!

(8.50)

A foglalkoztatás elősegítéséről, a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény módosításáról szó szerint idézném a kormány indoklását: "A foglalkoztatók adminisztrációs terheinek csökkentése érdekében egységesülnek a közteheralapok. Ezzel a kormány szerint jelentősen egyszerűsödik a foglalkoztatók járulékfizetése, mivel egyazon összeg után fizetnek majd társadalombiztosítási járulékot, munkaadói járulékot, illetve az egészségbiztosítási járulékot és a munkavállalói járulékot."

Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd tegyem fel a kérdést: valóban az a magyar gazdaság legfőbb problémája, hogy nem kellően egyszerűen fizetnek az emberek? Nem az a legnagyobb probléma, hogy a versenyképességet azért vesztjük el, mert túl sokat és túl sokféleképpen kell fizetni? Ez a törvényjavaslat, amelyet most elvileg a költségvetés megalapozására hoznak, hoz ebben bármiféle változást? Hoz ebben bármiféle előremutatást? Semmit! Ugyanannyit kell fizetni, sőt még többet; maximum, ha minden sikerül, talán kicsit egyszerűbben. De ez önmagában nem fog segíteni. Ez önmagában egyetlenegy munkahelyet sem fog teremteni. Ez önmagában egyetlenegy munkahely megőrzésében sem fog segíteni, tisztelt képviselőtársaim.

De nézhetjük a következő törvényjavaslatot is, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjáról szóló módosítási javaslatot. Semmi mást nem mond, mint hogy a gyedben részesülők utáni nyugdíj-biztosítási járulék fizetését 2009-től kezdődően az Egészségbiztosítási Alap pénzeszközátadással teljesíti, amelyet a Nyugdíj-biztosítási Alapnál bevételként kell elszámolni. De ettől, tisztelt képviselőtársaim, kevesebbet kell-e majd fizetni, vagy több lesz-e a gyed? Azt gondolom, hogy egyikről sincsen szó. (Keller László: Így van.) Egyikről sincsen szó. Apró, pici korrekciók, amelyekben talán - lehet azt is mondani, bár nem erre a javaslatra gondolok -, hogy nem hibás a változtatás szándéka, de az alapproblémát, ami mindannyiunk előtt itt van, ami mindannyiunkat feszít, semmilyen módon nem oldja meg.

A következő törvény a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módok és az azonosító kódok használatáról szóló törvény módosítása. Ezzel akarjuk megalapozni a költségvetést, tisztelt képviselőtársaim? (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Hát, ja!) Én figyelmesen hallgattam jó néhány szakértő véleményét a magyar államháztartásról, a magyar gazdaságról, és egyiküktől sem azt hallottam, hogy valójában a személyazonosító jelben kell keresni a megoldás kulcsát. Önök mégis ezt hozzák ide a parlament elé.

A kedvencem a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló törvény módosítása. Szegény muzeológusok! Most megtudhatják, hogy ők a válság okozói. (Dr. Szabó Zoltán: Hahaha! Iszonyú szellemes! - Kovács Tibor: Ugyan már!) Szegény könyvtárosok! Ők tehetnek az egészről, hiszen nyilván azért kell ezt a törvényt módosítani, hogy a kilábalás útját megteremtsük, tehát ha ezt a törvényt módosítjuk, akkor a szocialista képviselők szerint jó irányba fogunk elmozdulni. Ugyan, kérem! Azt már hallhattuk pár évvel korábban, hogy valójában a fodrászok és a manikűrösök tehetnek a válságról, hiszen ők nem fizetnek tisztességesen járulékot. Medgyessy Péter korában még azt is hallhattuk az ominózus ragasztós tb-járulékfizetés kapcsán, hogy a kertészek meg a szakácsok tehetnek arról, hogy nem fizetnek járulékot, és ezen változtatni kell, de azt azért nem gondoltam volna, hogy a muzeológusok fognak sorra kerülni - mint a költségvetést megalapozó törvények tárgyalásakori főbűnösök.

De van olyan törvény is, amely ebben a csomagban szerepel, és sajnos sokkal súlyosabb a baj, mert nemcsak az a baj, hogy nem történik semmi, hanem az a baj, hogy történik valami. Ez pedig a nyugdíjak korrekciós célú emeléséről szóló törvény módosítására tett kormányzati javaslat. Amit Kovács Tibor képviselőtársam érintett hozzászólásának vége felé: annyit mondott, hogy szeptember 1-jétől bevezetésre kerül. Csak azt felejti el mondani, hogy január 1-jétől kellett volna bevezetni. A módosítás lényege nem az, hogy bevezetésre kerül, hanem az a lényege, hogy nem kerül bevezetésre határidőben. Ezzel egyébként az 1998 és 1990 között nyugdíjba vonult 320 ezer embernek marad el a 2 százalékos emelése. Az 1992-97 között nyugdíjba vonult 490 ezer embernek marad el, tolódik a 4 százalékos emelése. Az 1997-98 között nyugdíjba vonult 160 ezer embernek marad el, tolódik a nyugdíjkorrekciós emelése. Ez azt jelenti, hogy összességében 920 ezer nyugdíjas honfitársunkat érinti, és mintegy 15 ezer forintot vesz ki átlagban a zsebükből a kormány ezzel az egy intézkedéssel, tisztelt képviselőtársaim.

És bár sejtem, hogy nagy kiabálás lesz a bal oldalról, de azért hadd kérdezzem meg: ilyenkor önök ezt nyugodt lelkiismerettel tudják megszavazni? (Kovács Tibor: A Fidesz hányszor csinált ilyet, képviselő úr? Beszéljen már erről! - Az elnök csenget.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Jól sejtettem: Kovács Tibor úr nem tudta megállni, hogy ne kiabáljon be. (Kovács Tibor felé fordulva:) Segítenék önnek, képviselőtársam, mert a magas vérnyomás betegség hordozója. (Kontur Pál: Orvost neki!) Ha lepillant az asztalára a rádiótelefonja helyett, akkor lát ott négy darab gombot. Könnyű észrevenni, mert kiemelkednek az asztal síkjából. Ha a bal oldalit megnyomja, azt jelenti, hogy szót kér.

ELNÖK: Képviselőtársaim! Képviselőtársaim!

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Ha úgy tetszene jobban, hogy balról a negyediket nyomja meg, akkor azt tessék szíves lenni megnyomni. (Dr. Szabó Zoltán: Bal oldali! Ne tessék félrevezetni! - Az elnök csenget.)

ELNÖK: Képviselőtársaim! Térjünk a tárgyra! És a személyeskedő megjegyzéseket oda-vissza kérem mellőzni! Parancsoljon, képviselő úr, beszéljen a törvényjavaslatról! Parancsoljon.

BALLA GYÖRGY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Reagálni igyekeztem szocialista képviselőtársam bekiabálására. Tehát ott tartottunk, hogy egy ilyen javaslatot egyébként jó szívvel, tiszta lelkiismerettel a szocialista képviselők meg tudnak szavazni? Különösen annak fényében, hogy hat éve nyomogatják rendületlenül a gombot annak az embernek a kérése szerint, aki egyébként az egész kialakult helyzetről, az egész kialakult válságról nyilvánvalóan és egyértelműen tehet.

De ha nem hinnének nekem, tisztelt képviselőtársaim, akkor vizsgáljuk meg, hogy valójában ki is felelős a válságért. És most kövessünk el egy gondolatkísérletet! Fogadjuk el azt, hogy a miniszterelnök igazat mondott. Nem javaslom, hogy ezt komolyan tegyük, de pusztán azért, hogy ne azon vitatkozzunk, hogy igaz-e véletlenül, amit állított vagy hamis, fogadjuk el igaznak azt, amit ő állított, és nézzük meg, hogy mi következik mindebből.

A miniszterelnök a következőt mondta, amikor a felelősség kérdése szóba került. Az ország négy fő ok miatt került oda, ahol most van. Az első ok a túlköltekezés, a második ok az, hogy a lakosság igen nagy arányban adósodott el devizahitelekben, a harmadik a lakáshitelezés, a negyedik pedig, hogy a szükséges reformok elmaradtak.

Nos, vegyük számba mind a négy tételt, tisztelt képviselőtársaim! Kezdjük az elején, a túlköltekezéssel! Ki költekezett túl az elmúlt időszakban? Az emberek? Nem hiszem, hiszen ha ők nem fizetik be a gázszámlájukat, a villanyszámlájukat, akkor egyszerűen azt kikapcsolják, és nagy valószínűséggel a boltban sem kapnak hozomra semmit. A vállalkozások költekeztek volna túl? Ez sem valószínű, tisztelt képviselőtársaim, mert ha ők nem fizetik be az APEH-nak a járandóságot, akkor az APEH nyomban beszedi. Megjegyzem, manapság már azt is beszedi, ami egyébként nem járna neki. Vagy ha nem fizetik ki a számlájukat, akkor jön a felszámoló, jön a csődeljárás és a vállalkozások abban a pillanatban megszűnnek. Ki költekezett akkor túl? Az állam, tisztelt képviselőtársaim. Hogy tud az állam túlköltekezni? Úgy, hogy évről évre a kormány olyan költségvetési javaslatot terjeszt be a parlamentnek, amely túlköltekezést eredményez, és évről évre a szocialista és egészen eddig az évig - bár most nem lehet tudni, hogy mi következik - a szabad demokrata képviselők is megszavazták az összes ilyen költségvetést.

Tehát a miniszterelnök, azt gondolom, ha helyesen szeretett volna eljárni, nem azt mondja, hogy túlköltekeztünk, hanem akkor beszél helyesen, ha azt mondja, hogy olyan politikát folytattam, a szocialisták és szabad demokraták olyan politikát folytattak, ami túlköltekezéshez vezetett. Tehát a felelősség kérdése, azt gondolom, egyértelmű.

Másik oknak a miniszterelnök arról beszélt, hogy a lakosság eladósodott devizahitelek formájában. Ez igaz. De ki biztatta erre az embereket? Ki volt az, aki... (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Gyurcsány! - Közbekiáltás a Fidesz soraiból: Úgy van! Ott a helyes válasz! - Az elnök csenget.) Elnök úr, én megállom, hogy ne szóljak közbe, amikor a szocialista képviselők kiabálnak, csak akkor kérem elnök urat, hogy egy kis időt hagyjon arra, hogy kifejtsem a mondandómat is.

ELNÖK: Öné az idő, parancsoljon!

BALLA GYÖRGY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Ki felelős azért, hogy az állampolgárok ilyen mértékben adósodtak el egyébként devizahitelek formájában? Ki biztatta őket erre, tisztelt képviselőtársaim? Ki volt az, amikor az ország helyzete szóba került, akkor arról beszélt egyébként, hogy nagy a jólét? Mert dübörög a pannon puma, meg egyébként minden rendben van. (Zaj. - Az elnök csenget.) Ki biztatta az embereket erre?

ELNÖK: Képviselő úr! Térjen a tárgyra, legyen kedves!

BALLA GYÖRGY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Pontosan arról beszélek, elnök úr. (Derültség és közbeszólások az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen.

BALLA GYÖRGY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Pontosan arról beszélek, elnök úr, hogy nyilvánvalóan (Nagy zaj az MSZP padsoraiban.), ha az emberek azt hallják mindenfelől, hogy most ugyan nem jó a helyzet, de jobb lesz, mert rendben vagyunk, beindultunk - egy hónappal ezelőtt még beindultunk, hattyúk repdestek az országban gigantposzterek formájában mindenhol.

(9.00)

Nyilvánvalóan az emberek hisznek a jónak, azt akarják elhinni, hogy rendben van minden, hogy most ugyan alacsony a fizetésem, de fölvehetem a hitelt, mert majd jobb lesz, ezt beszélik nekik állandóan. Éppen ezért teljesen világos, hogy az a politika, amit folytattak és az a kommunikáció, amit folytattak, felelős abban, hogy az emberek ilyen mértékben eladósodtak, és valószínűleg nem azért vették föl a hiteleket, tisztelt képviselőtársaim, mert akkora volt a jólét, és mindenre futotta a bérükből, hanem talán azért, mert a bérükből arra sem futotta, ami a legszükségesebb.

Lakáshitelek - ez a harmadik nagy probléma. A lakáshitelek még az Orbán-kormány idejére nyúlnak vissza, nyilván ezért is hozták be. 2002-ben önök azt állították, hogy ez nagyon jó, tovább kell fejleszteni. Talán nem véletlen, hogy ezt követően a lakásügyi szocialista kormánybiztos is a legmagasabb mértékben vette fel a lakáshiteleket. Azért, mert rossz volt? Nem! Azért, mert jó volt. Tehát a helyzet itt is egyértelmű: vagy nem mondták el az álláspontjukat, becsapták az embereket 2002-ben, vagy pedig most keresnek utólag magyarázatot néhány dologra.

A negyedik érv a reformok elmaradása. Ebben lehet igazság. De, tisztelt képviselőtársaim, ki az, akinek az átgondolt és szükséges reformokhoz szükséges törvényjavaslatokat elő kell készítenie? Ki az, akinek ezeket a törvényjavaslatokat el kell fogadnia? A Magyar Köztársaság alkotmánya, én azt gondolom, világosan beszél ebben a kérdésben: a törvény előkészítéséért a kormány, a kormány feje, Gyurcsány Ferenc, a törvények elfogadásáért pedig a parlament mindenkori többsége felel. Kik voltak ezek? A szocialisták és a szabad demokraták. Kit terhel akkor a felelősség a reformok elmaradása miatt? A szocialistákat és a szabad demokratákat.

Négy érv hangzott el a miniszterelnöktől, és mind a négyben megállapítható tehát tényszerűen az ő saját felelőssége.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az a helyzet, hogy jelen törvényjavaslat, amelyet most tárgyalunk, hiába foglal magában számtalan törvényt, egyik fölvetett problémára, az ország kilábalásának lehetőségére sem ad semmiféle választ. Hiszen nyilvánvalóan tudjuk mindannyian, hogy nagy a baj. Most nagyon itt lenne az ideje, hogy olyan költségvetése legyen az országnak, amely kiutat mutat, amely szakít az elmúlt esztendők megszorítási politikájával, amelyik megszorítást, foglalkoztatáscsökkenést eredményezett, amely a gazdasági növekedést folyamatosan háttérbe szorította.

Most egy olyan költségvetésre lenne szükség, és olyan törvényeknek kéne most előttünk lenni, amelyek a gazdasági növekedés, a pénzügyi egyensúly és a szociális biztonság hármas pillérén nyugszanak. De sem az ország 2009-es költségvetése, sem pedig az előttünk lévő, ezt megalapozó törvények nem ilyenek. Éppen ezért a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség nem tudja ezen törvényjavaslatokat támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szabó képviselő úr arról beszélt a maastrichti kritériumok kapcsán, hogy nem lehet egyszerre adókedvezményt csinálni és a maastrichti kritériumoknak is megfelelni. Csak emlékeztetném képviselő urat, hogy a maastrichti kritériumoknak 2005 óta nem felel meg az ország. 2001-ben, 2002-ben bőven megfelelt, és akkor egyébként még működött például a családi adókedvezmény is, tisztelt képviselőtársaim. (Dr. Szabó Zoltán és Tukacs István közbeszólásaira:) Lehet, hogy ön ezt nem hiszi el, de akkor valószínűleg ön nem fogadja el a számtant, amit rajtunk kért számon. Egyébként nem a politika írja fölül a számtant, hanem a megszorítás írja fölül, most már nem tudom, hányadik éve a normális gazdaságpolitikát, és ez utóbbi az, amit egyébként hiányolunk.

A legnagyobb baj viszont abban van, amit államtitkár úr mondott, és azt kell mondjam, ritka pillanat, de egyet kell értsek a szabad demokratákkal. Ugyanis államtitkár úr hosszasan semmi másról nem beszélt, mint arról, hogy mit miért nem lehet megcsinálni. És ez független attól, hogy egyébként sok dologgal, amit a szabad demokraták javasoltak, én nem értek egyet, de hát minimum az lenne a felelőssége ilyenkor egy pénzügyminisztériumi államtitkárnak, a kormánynak, hogy azt mondja, hogy ezt nem, mert nem akarjuk, ezt pedig szeretnénk. De szó nincs róla! Itt a költségvetést megalapozó törvényeket tárgyaljuk. Lehet ezt elkenni azzal, hogy ezek csak ilyen technikai törvények. De most nem azt az időt éljük! Most nem abban az időben vagyunk, amikor hagyni lehetne, hogy csak ilyen törvények kerüljenek a Ház elé.

Kényszerpályán mozgunk. Például már döntés van, a pénzügyminiszter elküldte a levelet az IMF-nek, amiben a 13. havi nyugdíjról, a közszféra 13. havi fizetésének elvonásáról világosan mint vállalásról ír. A parlament még nem is tárgyalt ezekről a törvényekről! Nem került be még a költségvetést megalapozó törvények közé sem. Én nem értek egyet ezzel a megoldással. Hogyan lehet az, hogy ilyen kényszerpályára állítják a parlamentet, és ha bárki bármit fölvet, akkor arra pusztán az a válasz, hogy hát ezt nem lehet? Ez nem kormányzás. Amit az államtitkár úr művelt, az a tipikus, egyértelmű bizonyítéka a cselekvőképtelenségnek. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak a tények kedvéért, tisztelt Szabó képviselő úr; kérem, pillantson már ide, itt van egy diagram (Felmutatja.), nem túlságosan bonyolult, mindenki megértheti. 2001-ben a GDP-arányos államadósság 52,1 százalék volt, ez bőven alatta van a maastrichti 60 százaléknak. Volt adócsökkentés? Volt adókedvezmény? Volt. 2005-ben pedig 61,7 százalék volt, amikor már nincsen családtámogatás, nincs adókedvezmény, mégis átléptünk a maastrichti kritériumon. Azt gondolom, hogy ha vitatkozunk, akkor legalább tegyük tényszerűen. Szívesen átadom önnek ezt a diagramot, könnyebben fog menni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azt őszintén bevallom, nem tudom, hogy azt a jövőképet, amit Tukacs képviselő úr Pinochetről és Chiléről vázolt elénk, azt fenyegetésnek vegyük-e, én mindenesetre csak egy gondolatkísérletnek tartom. Remélem, hogy ez komolyan nem fogalmazódik meg. Nem is ezért kértem szót, hanem azért, mert a képviselő úr hozzászólása elején a Fidesz álláspontját ismertette a költségvetés tárgyában, amit, képviselő úr, valljuk be, kicsit furcsán, kicsit félreértelmezve, és elég minimális százalékkal sikerült elsajátítani.

Mi egy olyan költségvetést szeretnénk - ezért mondom el még egyszer -, ami a gazdasági növekedés, a pénzügyi egyensúly és a szociális biztonság hármas pillérére alapul, ami ezeken a pilléreken nyugszik. Nem gondolom, hogy ez egy lehetetlen elvárás. A világ számtalan országában - többek között Magyarországon is - volt már olyan kormány, amely ezen három pillér mentén képes volt költségvetést tervezni. Ehhez új politikára és új gazdasági felfogásra van szükség.

A másik tévhit, amit szeretnék eloszlatni, hogy bárki a Fidesz padsoraiban ülők közül arra ösztönözte volna önöket, hogy azokat a reformokat, amik egyébként nem reformok, nagyobb lendülettel legyenek szívesek folytatni. Mi megoldást várnánk egy kormánytól, mert a kormánynak az a feladata, hogy megoldást adjon az ország problémáira. Ha ez a kormány egy kisebbségi kormány, és többek között ezért cselekvőképtelen, akkor ezt ismerje be, mondja azt, hogy nem tud megoldásokat adni. Egyetlen szóval nem szerettük volna önöket arra ösztönözni, hogy azt folytassák, amit az elmúlt két évben - vagy amit az elmúlt hat esztendőben - tettek. Éppen hogy arról beszéltünk, hogy ha kormányozni akarnak, akkor teljesen más alapokon egy új politikára lenne szükség, de szemlátomást erre önök nem képesek.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Egyébként ki az, aki még hisz önnek? Ki az, aki még képes hinni önnek azok után, hogy miközben egész Európa, egész Amerika egyébként a pénzügyi válságról beszélt, az önök miniszterelnöke kiállt és azt mondta, hogy a válság nem fogja érinteni Magyarországot. (Közbekiáltás az MSZP padsoraiból: Az elsődleges hatásai!) Kettő hét múlva pedig arról beszélt a pénzügyminiszter, hogy ekkora válság 80 éve nem volt, mint ami most van. (Keller László: A világban!)

Miért nem arról tetszik beszélni, tisztelt államtitkár úr, hogy nagyon nem mindegy, hogy egy válság - hasonlóan egy tornádóhoz vagy lavinához - milyen állapotban lévő országon söpör végig. Nagyon nem mindegy, hogy egy tornádó egyébként szilárd betonalapokra épített, jól megépített házzal találja magát szemben, vagy egy összetákolt fészerrel, amivé önöknek sikerült silányítani a magyar gazdaságot az elmúlt években. Nem én mondtam, az önök képviselője mondta az költségvetési bizottsági ülésen ezelőtt két nappal, hogy a konvergenciapálya kivéreztette a magyar gazdaságot. Nem én mondtam, már végre önök között is van olyan, aki ezt elismeri.

Csak a kormány nem hajlandó belátni a felelősségét, a kormány nem hajlandó elismerni végre azt, hogy milyen hibák terhelik, és nem az a baj, hogy nem vallja be, azt már megszoktuk önöktől. Az a baj, hogy azzal, hogy nem vallja be, távolabb kerül a megoldástól is. Ez a probléma, államtitkár úr.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak nagyon röviden képviselő úr hozzászólására: jó mondat volt, hogy válság kezelése nincs bizalom nélkül. Ezt a tudást képviselő úr megosztotta-e a miniszterelnökkel? Ez az egy kérdésem van.

Köszönöm szépen.

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megengedik, úgy látom, a vita vége felé járunk, és a Fidesz részéről megpróbálnám összefoglalni a mai vitát, a mai vita tapasztalatait.

Először is azt kell mondjam, hogy úgy látom, egy jottányit sem jutottunk előrébb. Egy furcsa szereposztásnak voltunk tanúi a túloldalon. A higgadtabb szocialista képviselőtársaink felálltak, békejobbot nyújtottak, összefogást kértek, azt kérték, lássuk be az ország nehéz helyzetét, keressünk közös megoldásokat, segítsünk. Majd ezt követően felálltak a kevésbé higgadt szocialista képviselők, akik egyszerűen lehülyézték az ellenzék képviselőit, volt, aki bűncselekmény elkövetésével vádolta meg, és hasonló stílusú hozzászólásokat tettek.

Aztán azt is megtudhattuk az egyik szocialista képviselőtársunktól, hogy tulajdonképpen nincs is válság, a következőtől meg azt, hogy ha van is válság, azért Orbán Viktor a felelős. Meg azt is megtudhattuk, hogy ha nem is közvetlenül most, de egészen biztosan korábban, csak mi lehetünk felelősek a válságért. A szembenézést, a valódi helyzet rögzítését és ezért a valódi felelősségvállalást viszont sem a higgadtabb, sem a kevésbé higgadt szocialista képviselőtársainktól bizony nem hallottam.

Hallottunk arról, hogy a reformok elmaradása sodorta ide az országot, és e reformok elmaradásáért természetesen a Fidesz népszavazási kezdeményezése a felelős. (Keller László: Az biztos.) Keller képviselő úr most lelkesen bólogat, tehát ő is megerősíti, hogy ez elhangzott, és így gondolják. Azért egy apró megjegyzésem hadd legyen - és elnézést, hogy az államtitkár urat képviselő úrnak minősítettem - az államtitkár úrhoz.

Tegyük már fel a kérdést! Szerintem nem is kérdés, csak szögezzük le! Miről szólt a Fidesz által kezdeményezett népszavazás? Tisztelt képviselőtársaim, a tandíjról, a vizitdíjról és a kórházi napidíjról. Erről a három kérdésről. Erre a három kérdésre mondta az ország jelentős többsége, hogy nem. Ezek ma nincsenek is.

Ez a reform, államtitkár úr? Mert ezt kétségkívül - büszkén vállalom - megakadályoztuk, az ország segítségével. Az emberek megakadályozták ezeknek a bevezetését. Ez a reform? Összesen ennyi? Vizitdíj? Kórházi napidíj? Tandíj? Ennyi, amit fel tudnak mutatni reform címén?

De mindaz - azt kell mondjam -, amilyen stílusban beszéltek ma velünk, nyilvánvalóan az volt a mögöttes szándék, hogy még látszólag is kerüljük el az együttműködés szándékát, nem akadályozna meg bennünket abban, hogy az ország érdekében együttműködjünk önökkel. El kell fogadnunk azt a képtelen helyzetet, hogy ma egy cselekvőképtelen kisebbségi kormánya van az országnak, és szemmel láthatóan csak vergődik, és a bajból kivezető úthoz gőze nincs, hogy mit szeretne tenni. Az az egyetlen probléma, hogy nem volt ma egyetlen olyan javaslat sem, egyetlen előkészített törvény sem, egyetlen gondolat sem a kormány részéről, aminek mentén le lehetett volna ülni, és azt lehetett volna mondani, hogy hopsz!, na végre!, ebben lehet megállapodni. Itt tárgyaltuk a költségvetést megalapozó törvényeket, amelyekben egyetlen olyan sem szerepelt, amire érdemes legalább szót vesztegetni, hogy erről igen, érdemes leülni, érdemes megállapodni.

Meggyőződésem továbbra is, hogy a megszorítások önmagukban egészen biztosan nem jelentenek kivezető utat. Ha más nem, akkor a 2006-os megszorításoknak bizonyítani kellett volna ezt önöknek is! Kivezető utat csak egy olyan költségvetés tud adni, ami a gazdasági növekedésre, a pénzügyi egyensúlyra és a szociális biztonságra épül. Ha ilyen típusú javaslatokat látnánk önöktől, biztosan meg tudnánk állapodni, de amíg ez hiányzik, addig egyszerűen nincs miről. Nem azért, mert sértegetnek bennünket, hanem egyszerűen azért, mert nincs miről.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

BALLA GYÖRGY, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az a javaslat, ami most önök előtt fekszik, egy következmény, mégpedig egy rossz kormány következménye. Egy olyan kormányé, amelyik képtelen észrevenni a valódi problémákat, éppen ezért képtelen azokra megoldást találni. Ehelyett összevissza kapkod, nem tudja, hogy mivel foglalkozzon, ennek az eredménye az, hogy két hónapja életben lévő törvényeket módosítani kell, vissza kell vonni, mert csak kárt okoznak.

Emlékezzünk rá, ezek a törvények, amelyekről most szó van, mind-mind az adótörvényekben kerültek elfogadásra. Akkor ezt a szocialisták és a Magyar Demokrata Fórum szavazta meg. Mi történt az adótörvényeknél, tisztelt képviselőtársam? Önök benyújtották szeptemberben, aztán visszavonták. Hónapokig nem történt vele semmi, utána sikerült letenni a Ház elé egy olyan javaslatot, amely, most már világosan látjuk, nemhogy segített volna bármilyen probléma megoldásában is, hanem mindenkinek csak ártott. És a kormány szándéka, ezt szeretném hangsúlyozni az ötpárti egyetértés ellenére is, a mai napig nem változott. A mai költségvetési bizottsági ülésen is kijelentette a kormány, hogy nem támogatja azt a javaslatot, amit két fideszes képviselő kezdeményezésének nyomán ötpárti megegyezéssel sikerül a Ház elé terjeszteni.

A kormány nem változott, csak a kormányon túllépett az idő, úgy tűnik. Már a saját pártja is felfedezte, észrevette azt, hogy egyszerűen tarthatatlan az az állapot, amit művelnek, éppen ezért egy ötpárti megállapodás keretében képes arra, hogy változtasson korábbi álláspontján. Ez persze szerintem nem ment senkit, aki korábban ugyanolyan lelkesen szavazta meg ezeket a javaslatokat, hiába mondtuk el akkor is az érveinket, mint amilyen lelkesen és szépen beszél az összefogás fontosságáról és egy ötpárti megállapodás keretében hajlandó támogatni azt. Nem lett volna egyszerűbb, tisztelt képviselőtársam, korábban hallgatni ránk? Önök mindig azt mondják, hogy nem hallják a javaslatainkat. Elmondtuk? Elmondtuk jó néhányszor? Miért nem hallgattak ránk? (Egy szocialista képviselő közbeszólására.) Igen, ez a bizottsági vélemény, így van.

A bizottság kétszer tárgyalta ezt a javaslatot. Remélem, emlékszik rá mindenki. Még azt is szeretném elmondani, hogy ugyanaz a Kovács Tibor képviselő úr volt az, aki az első bizottsági ülésen lelkesen támadta azt a javaslatot, hogy ezeket a rossz törvényeket helyezzük hatályon kívül, aki ma olyan lelkesen állt ki egyébként a parlament feloszlatása ellen és a saját kormánya mellett.

(19.00)

Keller államtitkár úr két héttel ezelőtt vagy egy héttel ezelőtt is csak odáig jutott el, hogy elmondta, bátorság kell ezeknek a törvényeknek a fenntartásához. Már akkor is elmondtuk: nem ahhoz kell bátorság, tisztelt államtitkár úr, nem a butaság fenntartásához kell bátorság, hanem a normális kormányzáshoz kellene bátorság. Úgy tűnik, ez önöknek nem megy, és a parlament most egy éven keresztül kínkeservvel ilyen törvényjavaslatok mellett fog egyébként valamit segíteni egy túlhaladott kormány cselekvőképtelen, döntésképtelen, rossz döntéseket hozó működésén. Nagyon nehezen fog menni, de jó, hogy legalább ebben a kérdésben sikerül. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt mindannyian tudjuk, hogy idén májusban döntött még a Magyar Villamos Művek Részvénytársaság 50 milliárd forint osztalék kifizetéséről. Lévén szó állami tulajdonú cégről, ez az 50 milliárd forint bizony a magyar államot, az állampolgárok közösségét illeti meg. Azt gondolom, ez jó hír. Ellenben az, hogy ebből 19 milliárd forinthoz a magyar állam, a magyar állampolgárok nem tudnak hozzájutni, mindenképpen rossz hír.

S mint mostanában oly sokszor az MVM-hez köthető ügyekben, ebben is felbukkan a szocialista parlamenti padsorokban ülő Kapolyi László neve. Ugyanis az MVM egy kisrészvényese a tulajdonában lévő egyetlenegy részvényt Kapolyi László cégének, a System Consultingnak kívánta értékesíteni. Tán nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy nem ez a kisrészvényes akarta értékesíteni, hanem Kapolyi László akarta ezt a részvényt megszerezni. De az elővásárlási joggal rendelkező állami tulajdonos ezt, helyesen, meggátolta. A kistulajdonos ennek következtében megtámadta a társaság közgyűlésének döntéseit, köztük az osztalék kifizetéséről szóló döntést is. Ennek köszönhetően a magyar állam még hosszú időn keresztül várhatja a majdnem 20 milliárd forint megérkezését az államkasszába.

Tisztelt Államtitkár Úr! Miként lehetséges az, hogy az önök kormányát támogató szocialista politikus gazdasági társasága rendre megrövidíti az ország közösségét? Például nem fizeti ki a számára villamos energiát szállító állami tulajdonban lévő Vértesi Erőmű több mint 300 millió forintos jogos követelését? Aztán nézzünk egy másik példát! Még mindig nem került elő a szintén az államot megillető 10 milliárd forint nagy része, amely Kapolyi László cégén keresztül került mindenféle off-shore cégekhez. Most pedig ugyancsak Kapolyi László üzleti érdekei által diktált módon az államkassza nem tud hozzájutni 20 milliárd forintnyi jogos követeléséhez.

Miniszterelnök Úr! Államtitkár Úr! Miniszter Úr! Közbenjárt-e bármelyikük, hogy az ön kormányát támogató szocialista képviselőtárs ne akadályozza meg az államot, azaz az ország közösségét megillető 20 milliárd forint államkasszába történő befizetését? Sikerült-e vele megértetni, hogy az üzleti magánérdekeit nem helyezheti az általa képviselt magyar emberek érdekei elé?

Várom válaszát, államtitkár úr. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A tegnapi napon az MVM szóvivője még arról tájékoztatta az országot, hogy ez a pénz nincs kifizetve. Ha a mai napra mégiscsak sikerült, akkor már megérte interpellálni. De valójában nem ez a kérdés.

Az igazi kérdés az, államtitkár úr, hogy hogyan nem voltak önök képesek, sem ön, sem a minisztere, sem a miniszterelnök néhány padsorral följebb menni, és annyit mondani, hogy kérünk szépen, ezt már azért ne csináld. Elnéztük neked azt, hogy nem fizeted ki az állami vállalatoknak a tartozásodat, elnéztük azt is, hogy off-shore cégekbe kerül az államot megillető pénz. De legalább azt engedd már meg, hogy az állam hozzájusson ahhoz a pénzhez, amihez semmi közöd! Önök erre sem voltak képesek, és azt kéri tőlem, hogy fogadjam el ezt a választ? Ez képtelenség! Ezt a választ lehetetlen elfogadni.

Köszönöm szépen. (Nagy taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)