Felszólalás adatai

HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A legfontosabb törvények egyikének tárgyalásához értünk. Minden esztendőben eljön az igazság pillanata. Illetve két pillanata van az igazságnak, az egyik az adótörvények, a másik a költségvetési törvény beterjesztésének ideje. Az előbb Pető Iván képviselő úr azt mondta, hogy a konzervatívoknak nincs gazdaságpolitikájuk, nincs adópolitikájuk, csak a kritika hangját hallatják, csak így hajlandóak megszólalni. Én egy kicsit másképp látom az előző három esztendőt és a mostanit, a negyediket is.

A magát liberálisnak és szocialistának nevező kormány 2002-ben azzal az óriási hibával, hogy megpróbálta megalapozatlan választási ígéreteit betartani, olyan helyzetbe sodorta önmagát, a költségvetést és az országot, amelyből azóta nem tud kilábalni. Minden esztendőben várjuk az adótörvények beterjesztésének idejét, a költségvetés beterjesztésének idejét, hogy vajon az előző esztendőhöz képest vagy azt meghaladva képes lesz-e a pénzügyi államháztartási folyamatokon végre úrrá lenni a kormány, vagy nem lesz képes úrrá lenni. A mostani törvény, ami előttünk fekszik, azt mutatja, hogy nemhogy nem lesz képes úrrá lenni, hanem hibát hibára halmoz.

A konzervatív gondolkodás a felelősség gondolkodása, a konzervatív adópolitika az adócsökkentés politikája. De szemben a magukat liberálisnak és szocialistának nevező politikusokkal, ezt csak akkor látja indokoltnak és elfogadhatónak, ha ennek a forrásai biztosítottak. Ha megnézzük az előző három esztendőt, megnézzük a költségvetési hiány alakulását, vagy megnézzük az államháztartási hiány alakulását, akkor azt látjuk, hogy az a tervezettnél majdnem mindig a dupláját jelentette az év végére. A zárszámadási törvények erről szólnak. Tehát rosszul tervezett, rosszul kalkulált a kormány, ezért mondtam, hogy elvesztette a befolyását, a kontrollját az államháztartási folyamatok felett.

És most, amikor kiderült, hogy nem lehet racionális módon, legalábbis úgy, ahogy ezt ők gondolják, rendet tenni, akkor, tovább rontván a helyzetet, most egy olyan adócsökkentésbe kezdtek, aminek a forrásait, a fedezetét a költségvetési törvény nem biztosítja. Körülbelül 300 milliárd forint adókiesésről van szó, aminek a forrásai a költségvetésben nem jelennek meg. Ez azt jelenti, hogy az a hiány, ami az előző esztendőkben képződött és felhalmozódott, nem csökkenni fog, nem sikerül szinten tartani, hanem a következő esztendőben növekedni fog.

Ennek van néhány nagyon kártékony hatása. A legkártékonyabb és a költségvetésnek és az adótörvényeknek ezt kellett volna elsősorban figyelembe venni, az eurózónához való csatlakozás már a kormány által bejelentett elhalasztása. Ennek beláthatatlan következményei lehetnek a magyar gazdaság szereplőire, beláthatatlan következményei lehetnek arra a több százezer családra és emberre, akik különféle hitelekből lakást, ingóságokat vásároltak, és a hitelük zömét nem forint-, hanem euró- vagy svájci frank alapú hitel képezi. Az árfolyamkockázat őket rendkívül nehéz helyzetbe hozhatja. A magyar gazdaság kicsiny, nyitott és ebből adódóan kiszolgáltatott, a magyar gazdaság szereplői nagyon érzékenyek az árfolyamváltozásokra.

Ha azt nézzük, hogy a társadalmi igazságosság mennyire érvényesül ebben a törvényjavaslatban - erre majd kitérek a részleteknél, de azért hadd említsem meg, hiszen Katona Béla képviselő úr itt említette, hogy a családtámogatási rendszer milyen igazságtalan volt -, akkor azt látjuk, hogy a tervezett személyi jövedelemadó-módosítás az egészen kis jövedelműeknél, mondjuk, azoknál akik 100 ezer forintot keresnek egy hónapban, 0,8 százalék reálbér-növekedést jelent, 200 ezer forintnál ez fölmegy 2,3 százalékra, 6 millió forintos éves jövedelemnél, ami 500 ezer forint/hót jelent, már 4,4 százalék. Akkor kiket jutalmaz ez a kormány? (Dr. Katona Bélához:) Látom, hogy rázza képviselő úr a fejét, de ezt a szakszervezet, az MSZOSZ tanulmányában leltem fel. Nem hiszem, hogy nagyot tévedtek volna.

Még egy kérdés: vajon ki készítette ezt a törvénytervezetet? A célját talán abban lehet megfogni, hiszen nem szolgálja sem a társadalmi igazságosságot, nem szolgálja a versenypozíciók javulását, de azt egyértelműen ki lehet érezni ebből a tervezetből, hogy közeledünk a választáshoz. Már nincs egy esztendő arra, hogy a választásokra sor kerüljön. Ez egy választási adótörvény-tervezet, és nyilván ilyen lesz a költségvetési törvény, illetve ilyen az is. A kormány ugyan tett erőfeszítéseket arra, hogy kiváló szakemberek segítségével egy adóreformot készítsen elő, de miután a szakemberek tudták, hogy adóreform önmagában nem készíthető el, ha a nagy elosztórendszerek reformjára ezzel egy időben nem kerül sor, nem tudtak munkát produkálni. Ennek következtében ezt a feladatot PR-szakértőkre bízta a kormány.

(12.20)

És most nem teszünk egyebet, mint PR-szakértők kétes értékű szellemi termékén vitatkozunk itt, a parlamentben, mert ennek a törvénytervezetnek a gazdasági megalapozottsága erősen megkérdőjelezhető.

A pénzügyminiszter úr szeptember 28-án bejelentette, hogy a 2005. esztendőre tervezett 3,6 százalékos hiánycél 6,1 százalékra módosul, és a 2006. évi előzetesen bejelentett 2,9 százalékos államháztartási hiánycél 4,7 százalékra változik. Mindezekhez még egyszázaléknyi hiány tartozik, amit a nyugdíjpénztári befizetések címszó alatt ma el lehet feledni, de 2008-tól ez a lehetőség már nem áll fenn.

A pénzügyminiszter úr tehát azt mondja, hogy a 2007. esztendőt optimista várakozások szerint 5,7 százalékos hiánnyal kezdjük, és ezt 2008 elejére 3 százalék alá kellene nyomni. Ez még egy józan adó- és költségvetési politika mellett is képtelenség. Mindez azt jelenti, hogy a kormány programjának gerincét jelentő eurókonverziós program, vagyis az euró 2010. évi bevezetésének a terve megbukott, a gazdaságpolitikát újra kell fogalmazni.

Idetartozik az a tény is, hogy 2002 óta a rendszeres éves fogadkozások és ötletrohamok ellenére az államháztartás hiánya nem csökkent, 6 és 7 százalék között stabilizálódott, azaz, ahogy mondtam, a kontroll kicsúszott a kormány kezéből, és hogy a kontrollt visszaszerezze, a mostani javaslat szerint ez 2006-ban sem fog sikerülni.

A költségvetést ugyan még a következő esztendőre meglehetősen felületesen ismerjük, azonban annyi látszik, hogy a kormány papíron jelentős megtakarításokkal számol. A javaslat továbbra is sodródó gazdaságpolitikáról szól, a gazdaság fejlesztése, a vállalkozások lehetőségeinek tágítása nemcsak az adójavaslatokból, hanem ebből a költségvetésből is, forrás hiányában, szükségszerűen kimaradt. Véleményünk szerint a tervezett 4,7 százalékos hiánycél sem tartható, ez legalább 6 százalékot fog kitenni 2006 végére.

Mindamellett nem látszik felelős döntésnek az a már kétségtelenül jelentős adócsökkentés, amit a már elfogadott áfatörvény-módosítás, illetve az előterjesztett adótörvény-javaslatok tartalmaznak. Az ezen a héten, illetve az előző héten ismertté vált helyzet komolyan aggályos, hogy az 5 százalékos áfacsökkentést szabad volt-e végrehajtani, pedig nagyon nagy szükség volt rá, ezt el kell ismerni, hogy ez egy nagyon fontos lépés volt. De vajon a források biztosíthatók-e? Nem kerülünk-e olyan helyzetbe, mint amilyenbe 2002-ben kerültünk a kétszer száznapos program után? A költségvetés jelenlegi rendszerében ugyanis tartalékok nincsenek, a közigazgatás kiadásainak csökkentéséhez nem elegendők az átgondolatlan nyesegetések és az évi 500 milliárd forint nagyságrendű maradványgörgetés. Ehhez a közigazgatás ésszerűsítésére lenne szükség, és ugyanezt követeli meg a többi nagy rendszer helyzete is.

Az adócsökkentésnek tehát a költségvetésből hiányzik a fedezete, a kieső bevételek pótlására a GDP 4 százalékos növekedése és a sok helyütt elbújtatott adóemelések összessége nem elegendő. A tervezett adómódosítások a választási időszakban javítani fogják a hangulatot, de ezek következményeként komoly gondot fog okozni a következő négy esztendő költségvetésének karban- és kézbentartása.

A kormánynak komoly szerencséje, hogy a társadalmat nem igazán érdekli a hiány és annak finanszírozása, és általában nem foglalkoztatja az euró bevezetésének előnye vagy hátránya, nem igazán van tisztában azzal - ebben a politika nem kívánja a társadalmat segíteni -, hogy a rövid távú látszateredmények hosszabb távon milyen károkat okoznak minden egyes polgár számára.

A kormány most egy furcsa populista retorikába kezdett, hogy a rossz kormányzás következményeiből ki tudjon vonulni, illetve ennek a negatív eredményeit elfedje. A döbbenetesen magas költségvetési hiánnyal kapcsolatban azt mondja, hogy most már csak az a kérdés, hogy a sikert hova könyveljük el. Mit szólna az APEH, ha egy vállalkozó, akit adó-, áfa- vagy egyéb csaláson csíptek, ezt a kérdést tenné föl az APEH-nak, hogy akkor most vajon a sikert hogyan könyveljük el?

A kormányban most az a hamis kép él, valójában azt kommunikálja, hogy a hiány tetszőlegesen növelhető, ha autópályát építünk, ha fejlesztünk, és ebben akadályoz minket az Európai Unió. Ez komoly szakmai tévedés, ez a szemlélet az ötvenes évek gondolkodását idézi.

A kormány adójavaslatai egyrészt a 2006. esztendőre, másrészt az azt követő négy évre szólnak. Ezzel a kormány a tetterős hatalom látszatát kívánja kelteni, azzal a hamis jelszóval, hogy a kiszámíthatóságot hozza a következő öt esztendőben ezen a területen. A hiány kapcsán lényegében érintettük, de ha megnézzük a kormányprogramot, akkor feltétlenül megállapítható, hogy ez a kormány nemhogy öt évben, de még egy esztendőben sem tudott előrelátóan tervezni, hiszen a hiány mindig jelentősen meghaladta a tervezettet. Szokatlan dolog, hogy egy leköszönő kormány csinál egy ötéves programot, ennek legfeljebb egy eredménye van: az eredménye az, hogy a következő kormányt rendkívül kellemetlen helyzetbe hozza, hiszen törvénymódosítást kell eszközölnie.

A törvényjavaslat 2007-2010-es évekre vonatkozó részével olyan sokat foglalkozni nem érdemes, de azért néhány mondatot engedjenek meg. Valószínűleg a kormány is tisztában van azzal, hogy az ebben foglaltak nem tarthatóak, és a megtarthatóságukban a jelenlegi kormány sem bízik. A hosszú távú tervek egyébként minden lényeges kérdést a levegőben hagynak: nevezetesen törölni kívánják az iparűzési adót, ez rendben van, ráadásul az európai uniós előírások ezt kötelezővé teszik számunkra. Na de, azért az se lenne baj, ha tudnánk, hogy a kieső forrásokra honnan fog szert tenni az önkormányzatok sokasága, amelyeknek ez a legjelentősebb bevétele. (Keller László: Mit javasolsz?)

2010-ig évi 400 milliárd forint körüli összeggel csökkenteni kívánják a vállalkozások egészségügyi járulékfizetési kötelezettségét. Ez egy helyes törekvés, mert a vállalkozások versenyképességét növelni fogja. De vajon a kieső források következménye mi lesz? A munkavállalók fognak magasabb járulékot fizetni? Vagy a szolgáltatás színvonala, minősége fog csökkenni? Hiszen forrásokról nem esik szó.

A törvényjavaslat 2010-ig 3 millióra kívánja felemelni a 18 százalékos kulccsal adózó sávot, de ezt most csak 50 ezer forinttal emeli, a felső kulcson nem változtat. Ez a kulcsváltoztatás mindenképpen késői, a kettészakadt társadalomban a 18 százalékos sáv szélesítése sokkal korábbról szükséges, és az MDF javaslatot is terjeszt elő, hogy az 1,55 millió forintról ezt emeljük fel 1,8 millióra.

A kormány hosszú távon sem tervezi az általa drasztikusan felemelt középső áfaadókulcs csökkentését, holott erre az igazságosság érdekében nagy szükség lenne. A 25 százalékos kulcs 5 százalékos csökkentésével, ami egy jó dolog, az előzőekben elvett pénzeknek a 30-40 százalékát adja vissza a társadalomnak, 60-70 százalék azért még mindig ott marad a költségvetésben. A vállalkozások versenyképességének javítása terén pedig a hosszú távú elképzelés egyszerűen gondolatszegény, úgyhogy ezzel a következő esztendőkre vonatkozó résszel túlzottan már nem érdemes foglalkozni.

A 2006. évi adócsökkentésekre valójában nem lenne módja a könnyelműen gazdálkodó kormánynak, de nem ez az egyetlen baja és hibája a bejelentett változásoknak. Nem az a baj, nemcsak az a baj, hogy a kiadási oldal ésszerűsítésével az adójavaslat a 2006-2010-es években nincsen megtámogatva, de nem reformértékű, tehát nem az egész rendszer reformjának része, hanem belebarkácsol olyan dologba, amibe negatív következmények nélkül nem nagyon lenne szabad belenyúlni.

A 2006. évi változások nem ésszerűek, mert a gazdaság jelenlegi helyzetében pont fordított sorrend lenne indokolt. Az adócsökkentéseket úgy kellene végrehajtani, hogy azok a vállalkozások, a gazdasági vállalkozások versenyképességét növeljék, hiszen a konzervatív gazdaságpolitika és gazdaságfilozófia alapja az, hogy csak azt tudjuk elosztani, ami van: vagy a kiadásokon spórolunk, de erre a kormánynak láthatóan nincs bátorsága, vagy a bevételeket igyekszünk úgy növelni, hogy a bevételeket képező vállalkozások helyzetét, versenyképességét javítjuk. Tehát szerintünk fordított lett volna a sorrend: először a vállalkozások helyzetén kellene javítani, és ha a gazdaság élénkül, új munkahelyek jönnek létre, a jövedelmek emelkednek, akkor gondolkodhatunk azon, hogy az adóterheket hogyan tudjuk a későbbiekben csökkenteni.

Ha részletesebben átnézzük a javaslatokat, akkor megállapítható, hogy a személyi jövedelemadó-változásnak ebben a formájában nemzetgazdasági és társadalompolitikai szempontból nincs sok értelme, de nyilvánvalóan nem is ez a célja.

(12.30)

A 18 százalékos kulcs sávhatára 50 ezer forinttal emelkedik, a 38 százalékos kulcs 2 százalékkal csökken. Ez a változtatás a magyar társadalom mai helyzetében igazságtalan és komoly szociális érzéketlenségre vall. Javasolnánk az alsó kulcs 1,8 milliós sávhatárra való emelését, ezt meg is tesszük módosító javaslat formájában, és hogy a bevételkiesést pótoljuk, a 38 százalékos adókulcsot meghagynánk 38 százalékon, ezt jelenleg nem csökkentenénk 2 százalékkal.

Egy ilyen változtatással inkább beszélhetnénk közös teherviselésről. Katona képviselő úr a hozzászólásában, illetve a vezérszónoklatában említést tett egy harmadik, magasabb adókulcs bevezetéséről, ami elvileg támogatható lenne, hiszen a társadalmi igazságosság érvényesülését szolgálná. Valószínűleg a koalíción belüli ellentétek nem tették lehetővé és a választások közelsége, hogy erre a lépésre sor kerüljön.

Az szja-változások önmagukban pozitívak. Ez volt a helyzet az elmúlt esztendőkben is, amikor jelentős adóemeléseket hajtott végre a kormány. Ennek az az értelme, hogy a személyi jövedelemadó alakulását a polgár minden évben egyszer látja, érzékeli a javulást. Ugyanakkor a többi adókiadását nem összesíti, például nem tudja, hogy mennyi áfát, jövedéki adót és egyebet fizet, kevésbé veszi észre, hogy a másik oldalon jövedelmét keményen csökkentették. És ne feledjük, hogy a személyi jövedelemadó a közterheknek csak 18-20 százalékát teszi ki, 80-82 százalékát úgy fizeti ki a polgár, hogy nem is nagyon veszi észre, illetve nem tapasztalja meg azonnal.

Érdemes megvizsgálni, hogy milyen hatással járnak a javasolt adóváltozások a társadalom különböző jövedelemmel rendelkező rétegeire. Az MSZOSZ előbb idézett kutatásai bizonyítják - és egy baloldali szakszervezet nyilván szociálisan nagyon érzékeny ebből a szempontból -, hogy a 100 ezer forint havi jövedelemmel rendelkezők 0,8 százalék reálbér-növekedésben részesülnek a jelen tervezet szerint, a 200 ezer forintot havonta megkeresők 2,3 százalékkal és a 6 millió forintnál többet keresők évente, akik havonta 500 ezer forintot keresnek, 4,4 százalékkal több reálbérhez jutnak. Ez semmiképpen nem elfogadható egy magát baloldalinak nevező kormánytól, és semmiképpen nem elégíti ki a társadalmi igazságosság igényét.

2006-ban a kormány tovább nyirbálja az adókedvezmények körét, illetve újabb adókat és járulékokat vet ki az eddig ezek alól még mentes jövedelmekre. A Magyar Demokrata Fórum nem fogadja el az adójóváírás eltörlését az egy- és kétgyermekes családok esetében, és a durva megszorítást, amit ebben az ügyben a kormány a nagycsaládosok esetében alkalmazni kíván. A kormány 2002. évi programjában - III. fejezet, szociálpolitika - nem ezt, hanem ennek fejlesztését ígérte. A Magyar Demokrata Fórum álláspontja szerint az adójóváírással a költségvetés nem ad semmit a családoknak, csak náluk hagyja a becsületes munkával megszerzett jövedelem egy nagyobb részét, elismerve ezzel azt a beruházást, amit a társadalom érdekében a gyermekvállalással eszközölnek. A gyermekvállalást ugyanis a családok által az egész társadalom javára történő beruházásként kell értelmezni. A gyermeknevelés költségeit túlnyomórészt a családok viselik, viszont a felnőttkorukban megtermelt nemzeti jövedelemből az egész társadalom részesedik. A gyermekes családok pénzügyi támogatásának rendszerét úgy kell fejleszteni, hogy fokozatosan csökkenjen a gyermektelen és a gyermekes családok közötti jövedelemkülönbség, mérséklődjön a gyermekeket nevelő családok jövedelmi hátránya, megvalósuljon a gyermekes és gyermektelen családok esélyegyenlősége.

A súlyos demográfiai helyzet ma már mindenki számára nyilvánvaló. Ma már minden hazai fejlesztési terv foglalkozik a kérdéssel, hiszen a magyar korfa súlyos gazdasági problémák kialakulásának tendenciáját jelzi rövid időn belül. És a demográfiai változásokat nem egy-két, hanem tíz-húsz év alatt lehet létrehozni. Az adójóváírás elleni - az előbb is hallhattuk, hogy a magukat liberálisnak nevező politikusok ez ellen milyen keményen lépnek fel - liberális harc kártékony és érthetetlen. Míg egy nyereséges vállalkozás a beruházásait magas értékhatárig adómentesen fordíthatja fejlesztésre, és ez a kormánykoalíció számára nem jelent igazságtalanságot a nyereséget nem termelő vállalatokkal szemben, addig ezt a helyzetet a szorgalmas és talán szerencsésebb munkafeltételek mellett dolgozó családok esetében sem hajlandók elismerni. Az esélyegyenlőséget a szerény jövedelmű rétegek esetében segélyezési politikával javítani lehet, de egy polgári társadalomban az eredményes munkát el szokták és el szokás ismerni.

Az önkéntes biztosító-pénztári kedvezmény átalakul. Ma a munkavállalóknak a kedvezményt az APEH átutalja. A törvényjavaslat szerint a jövőben ez nem így történik. Az APEH - akarja-e a biztosított vagy nem akarja - a biztosítási pénztárnál vezetett egyéni számlára utalja át a kedvezményt, vagyis a munkavállaló ehhez már nem fér hozzá. Az MDF ezt a változást nem támogatja, javasolja az eredeti szabályozás fenntartását, ugyanis a munkavállalók reáljövedelme így jelentősen csökken. A munkavállaló nem maga emeli meg a pénztárak felé a befizetéseit, hanem erre kényszerítik. A magasabb biztosítási befizetés rövid távon csak a lyukas költségvetés érdekeit szolgálja. Hol marad itt a fennen hirdetett elv, hogy minél több pénz maradjon a lakosságnál?

A törvényjavaslat előírja, hogy 2006-tól kezdve másodállás, mellékfoglalkozás után egészségbiztosítási járulékot kell fizetni. Ez újabb jelentős és nem feltétlenül indokolt közteher-növekedést jelent.

Néhány szót egy olyan illetékről, amelyet a Magyar Demokrata Fórum két éve igyekszik eltöröltetni. Itt az örökösödési illetékről, az egyenes ági örökösödési illetékről, vagy ahogy az újságírók használják: a haláladóról van szó. Az európai parlamenti választásokra készülődvén, a Magyar Demokrata Fórum ezzel a javaslattal állt elő. Mind a három másik párt biztosította támogatásáról a Demokrata Fórum kezdeményezését, aztán a választások után ez az ígéret valahogy eltűnt. Azóta több alkalommal benyújtottunk törvénymódosító javaslatot, ezt most is meg fogjuk tenni. Csak megjegyzem, hogy a legigazságtalanabb illetékformáról van szó, aminek a gazdasági haszna meglehetősen csekély, hiszen 3-3,5 milliárd forinttal gyarapítja a költségvetést. De ha a társadalmi igazságtalanságot és a negatív társadalmi és gazdasági hatásait nézzük, akkor sokkal többről van szó, számos örökös kényszerült ingatlan, lakás, családi ház vagy vállalkozás eladására, mert nem tudta a rendkívül magas örökösödési illetéket kifizetni. Tehát az illeték negatív gazdasági hatása is jelentős, a társadalmi igazságtalansága pedig teljesen nyilvánvaló. Miután egészen kicsiny tételről van szó, ha a kormánypártok komolyan vennék adócsökkentési terveiket, saját terveiket, akkor egy ilyennel kezdenék, hiszen ennek a gazdasági következményei szinte elenyészőek, viszont az akarat, a szándék ennek elfogadásával egyértelműen igazolható lenne.

A minimálbér, a kamatadó és az árfolyamnyereség-adó kapcsán meg kell jegyezni, hogy 2006 novemberétől megszűnik az eho. Ez a kormány programjában jóval korábbra tervezett folyamat, de látható, hogy ez az adó át fog csúszni a következő kormányciklusra. Ez a Horn-kormány által bevezetett egészségügyi járulék kétségtelenül nagy teher a vállalkozások számára, hátráltatja a foglalkoztatottság növekedését, és eltörlése kedvező változás lehet. Sajátos ugyanakkor, hogy január 1-jétől egy újabb eho kerül bevezetésre a méltányos, közös teherviselés jegyében, 400 ezer forintos éves határig azok számára, akik nem fizetnek elegendő egészségügyi járulékot. Ez a rendszer már nyáron nagy sikert aratott, hiszen az első változat szerint ez az ingóságok értékesítését is terhelte volna, tehát ha valaki eladta volna régen meghalt nagypapája nagykabátját, az után 4 százalékos egészségügyi hozzájárulást kellett volna fizetnie. Ez az elképesztő javaslat aztán eltűnt, de mivel a rossz gondolatok általában halhatatlanok, ebben a törvénytervezetben, ebben a törvényjavaslatban megint előkerült, és úgy tudjuk, hogy az SZDSZ támogatásával.

Ebben a formában - hiszen az időt túlléptem, elnézést érte - ezt a törvényjavaslatot a Magyar Demokrata Fórum nemhogy támogatni nem tudja, de arra kéri nagy tisztelettel a kormányt, hogy vonja vissza, dolgozza át, és igazítsa azon jelen körülményekhez, amelyet például az Európai Bizottság jelentése és egyebek tartalmaznak.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)