Felszólalás adatai

SCHEIRING GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. A mai vitában már az előző napirendi pont kapcsán sokan elmondták, hogy valójában itt messze túlmutat a kérdés a 98 százalékos különadó kérdésén, valójában itt arról van szó, hogy önök az irracionális és igazságtalan adóreformjukhoz keresnek fedezetet. Ezt a fedezetet alkotmányos eszközökkel nem bírták megtalálni, és ehhez keresnek most kiskapukat, ezért kell most az Alkotmánybíróságot beszántani.

Erről szeretnék majd alapvetően beszélni, de még mielőtt erre rátérnék, beszéljünk egy kicsikét arról, hogy tulajdonképpen mi is a baj a 98 százalékos különadóval. Már az első alkalommal, amikor erről vitáztunk, már akkor az LMP frakciója nevében én is és Schiffer András frakcióvezető úr is kifejtette azt, amit pár nappal ezelőtt az Alkotmánybíróság is megállapított, hogy a 98 százalékos különadó a végkielégítésekre ebben a formában egészen egyszerűen alkotmányellenes. Jól tudják, hogy az, ugyanis az adó nemcsak a jó erkölcsbe ütköző módon juttatott jövedelmekre vonatkozik, hanem olyanokra is, amelyek törvényi előírás alapján alanyi jogon járnak. Ráadásul, mint ismeretes, az őrizetben ítéletét váró Szilágyiné Szalai Eleonóra ex humánpolitikai igazgató BKV-tól kapott 86 milliós végkielégítését ez a különadó érintetlenül hagyja.

Mi már az előző vita során beadtunk egy módosító javaslatot, amelyet nem fogadtak el, most még egyszer beadjuk ezt a módosítót, lehetőséget teremtve önöknek arra, hogy alkotmányos keretek között adóztassák meg ezeket a valóban pofátlan végkielégítéseket. Azt gondolom, a célban egyetértünk, van ugyanakkor más eszköz, van olyan eszköz, amely nem büntetné a pedagógusokat, nem büntetné indokolatlan módon a köztisztviselőket. A megoldás egyszerű: a jó erkölcsbe ütköző, munkaszerződésben vagy vezető tisztségviselői megbízási szerződésben kötött, a jogviszony megszűnése esetén járó juttatások elvonásáról nem adóztatási eszközökkel kell gondoskodni, hanem a semmisség jogkövetkezményét alkalmazva annak visszafizetését kell elérni. Ezzel az egyszerű módosító javaslattal elérhetnénk azt, hogy a jó erkölcsbe ütköző kifizetések semmisek legyenek, és így egészen egyszerűen vissza lehessen vonni. Volt egy ilyen módosító javaslatunk az előző alkalommal is, most is beterjesztjük ezt a módosító javaslatunkat. Önök akkor nem éltek vele, remélem, most még ezt megfontolják, és elfogadják ezt a javaslatot.

De van egy másik javaslat is, amit, azt gondolom, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete önökhöz is eljuttatott, ez pedig hasonló végeredménnyel járna. Ez a javaslat kivenné a jó erkölcsbe ütköző juttatások közül azokat, amelyek kifizetésére törvény rendelkezése alapján került sor. Ezek a juttatások kapcsolódnak az elvégzett munkához, a munkában töltött időhöz, a megszűnt jogviszonyban, megállapodás alapján elért rendszeres munkabérhez, illetményhez. Ezeknek a juttatásoknak a meghatározásánál sem a munkáltatónak, sem a munkavállalónak, a közalkalmazottnak egyszerűen nincs mozgástere.

De egy harmadik egészen egyszerű megoldási lehetőség lenne, hogy ha csak 3,5 millióra emelnék ezt a határt, akkor már beljebb lennénk egy kicsivel. Ugyanis a pedagógusok jelentős része ezáltal mentesülne a különadó alól.

Lenne tehát önöknek lehetősége arra, hogy úgy keresztülvigyék ezt az általunk is támogatott célt elérni kívánó javaslatot, hogy közben belül maradjanak az alkotmányosság keretein, és közben ne sújtsák indokolatlan mértékben a pedagógusokat és a köztisztviselőket. Lenne rá lehetőség, ugyanakkor önök sajnos mégsem ezt választják.

Milyen érveik, indokaik vannak arra, hogy ne így járjanak el? Lázár János ma a vitában kifejtette, hogy hát alapvetően azért nem sújtja szerinte a köztisztviselőket meg a pedagógusokat ez a különadó, mert őket nem fogják kirúgni.

(23.20)

Megható történetet hallottunk arról a kétszáz hódmezővásárhelyi pedagógusról, akik biztonságban érezhetik magukat most, hogy Lázár János frakcióvezető úr kifejtette, hogy nem kíván tőlük megszabadulni. Csak arra szeretném figyelmeztetni Lázár Jánost és a kormányoldalt, hogy egy demokráciában nem a kegy az, ami a legfőbb garancia, nem a kegy az, ami miatt a pedagógusoknak biztonságban kellene érezni magukat, hanem az intézményi garanciák. Például egy ilyen intézményi garancia lenne, hogy a jogosan várt végkielégítésüket megkaphassák még akkor is, ha meg kívánnak tőlük valamilyen okból kifolyólag szabadulni.

A másik önök által hivatkozott érv, amire szintén sokan kitértek már a vitában, az, hogy önök szerint körülbelül hárommillió ember erre szavazott. Lássuk, hogy mit is jelent tulajdonképpen ez a reform, és hogyan korrelál a választói akarathoz, egy kicsikét kiforgatva az önök logikáját! Először is szeretném fölhívni a figyelmet, hogy ha a lázári receptet már a kilencvenes évek elején alkalmazták volna, akkor ma teljes egészében élne a Bokros-csomag. Gondolom, ezt önök sem szeretnék, én sem szeretném, ugyanakkor érdemes megfontolni, hogy ilyen következménnyel járt volna. Kérem szépen, nem lehet kizárni, hogy négy év múlva önök megbuknak. Ez bizony benne van a pakliban, és ebben az esetben, ha valamilyen okból kifolyólag mégsem az LMP nyerné a következő választásokat, és jönne Bokros Lajos, mert láttuk sajnos a választások során, hogy Bokros Lajos márpedig jönni szeretne, és mondjuk, egy hasonló Bokros-csomaggal állna elő, és az önök módosítása érvényben van, akkor minden további nélkül keresztül tudná verni Bokros Lajos második csomagját. Ekkor önök mit mondanának? Hogy bocsánat, nem erre gondoltak? Vagy akkor hogyan néznének a választóik szemébe? Nyilván sehogy nem tudnának. A Bokros-csomag megnyesésével csaknem 200 milliárdot vett el az Alkotmánybíróság az államtól. Ha Lázár János már akkor regnált volna, akkor most ennyivel lennének rövidebbek az emberek. Miféle választói akaratról van tehát szó?

De menjünk tovább! 2010. január 26-án Szijjártó Péter sajtótájékoztatót tartott, reagálva arra, hogy az Alkotmánybíróság eltörölte a Bajnai-kabinet által bevezetni kívánt ingatlanadót. Szijjártó Péter ekkor arra szólította fel a kormányt, hogy ne kezdjen el trükközni, fogadja el, hogy vereséget szenvedett. Hozzátette, az Alkotmánybíróság döntése világosan mutatja, hogy nem Magyarországgal, a magyar emberekkel van a probléma, hanem a kormánnyal. Akkor tehát az Alkotmánybíróság szembehelyezkedett a kormánnyal, önök pedig az Alkotmánybíróság álláspontját képviselték, fogadták el akkor, most pont fordítva járnak el.

De menjünk tovább, hátha egy magasabb fokú autoritás érvelése jobban meghatja önöket. 2007. március 12-én, amikor az Alkotmánybíróság szintén szembement az akkori kormánnyal és az Országos Választási Bizottsággal, és lehetővé tette ezzel a Fidesz számára, hogy népszavazást tartson egy költségvetési kérdésről, a vizitdíjról, tehát akkor, amikor az AB egy olyan kérdésben foglalt állást, amelyet önök most pontosan megvonnának tőle, nos, ekkor Orbán Viktor azzal üdvözölte az AB döntését, hogy van egy tanulsága az Alkotmánybíróság döntésének, az, hogy egy demokráciában általában a demokratáknak van igazuk, egy demokráciában nem képzelhető el, hogy a kormány a saját programját egyetlen lehetséges útnak minősítse. Hozzátette, akkor leszünk erősebbek, ha Magyarország polgárai nem lesznek kiszolgáltatva a mindenkori hatalom önkényének.

Önök, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt kormányoldal, tendenciózusan szembeállítják az Alkotmánybíróságot a választók akaratával, az állampolgárokkal, ugyanakkor Orbán Viktor idézetéből is egyértelműen kiderül, hogy az Alkotmánybíróság az embereket védi. Amikor önök szembemennek az Alkotmánybírósággal, akkor egy olyan intézménnyel mennek szembe, amely a hatalmi önkénnyel szemben lenne képes megvédeni az embereket. Ezt vállalják fel önök akkor, amikor ebbe a logikába, ebbe az érvelési zsákutcába mennek bele. Ez semmi más, mint egészen egyszerűen kettős mérce, az önök hatalmi ambícióinak cinikus kiszolgálása.

Ezt nem azért teszik, hogy megakadályozzák a jó erkölcsbe ütköző végkielégítéseket, hanem - ahogy már említettem - egészen egyszerűen a magán-nyugdíjpénztári befizetések einstandjáról van szó. Pedig a választási programjukban egy betű nem volt arról a felelőtlen, igazságtalan és irracionális egykulcsos szja-ról, amivel azt az 500 milliárdos lyukat verik a költségvetésen, ami miatt most a magán-nyugdíjpénztári einstandra szükség van. Tehát ennyit a választói akaratról. Egy olyan lépés miatt mennek most szembe a köztársaság egyik legfontosabb alapintézményével, amelyről egy betűt nem említettek önök a választási programjukban. Nem kaptak felhatalmazást a választóiktól erre a lépésre, úgyhogy most ne hivatkozzanak a választóikra.

Ha már itt az adóreformról beszélünk, akkor lássuk, hogy ha önök az igazságosságra és az állampolgárok jó erkölcsére és igazságérzetére hivatkoznak, akkor mit is jelent ez az 500 milliárd forintos lyuk, miért is verik ezt az 500 milliárd forintos lyukat a költségvetésben. Már ismertettem önökkel ezeket a számokat, úgy látom ugyanakkor, még egyszer szükség van erre, hátha akkor átmegy. Havi bruttó 209 ezer forint és 260 ezer forintos fizetés között önök egészen egyszerűen a jelenlegi tervezet alapján évi 50 ezer forintot vesznek ki az adófizetők, az állampolgárok zsebéből. Ezzel szemben havi 1 millió 666 ezer forintos fizetés esetében évi 3 millió 314 ezer forintot hagynak az állampolgárok zsebében. Ezt nevezik önök igazságosságnak, ezt nevezik önök az állampolgári igazságérzetnek megfelelő adóreformnak.

Mindezen nem sokat segít, ha a beígért 5 százalékos nominális béremelést is keresztülverik, ugyanis 273 ezer forintos bruttó fizetésig így sem várható reálnövekedés a fizetésekben. Semmiféle igazságosságról nincs tehát szó, tehát nincs alapjuk arra, hogy az állampolgárok igazságosságérzetére apelláljanak.

De ugyanígy beszélhetünk arról az adóreformról, arról a 150 milliárdos lyukról, amit a társasági adó csökkentésével vernek a költségvetésben. Kérdem önöktől, 500 millió forintos árbevétel felett hány darab magyar kis- és közepes vállalkozás van önök szerint. Ezzel nem a kis- és közepes vállalkozásoknak adnak, hanem egyszerűen a legnagyobb óriásberuházóknak és a multiknak.

De vajon milyen igazságossági szempontot szolgál az árfolyam-nyereségadó, vagy a tőzsdei nyereségadó 4 százalékos csökkentése? Milyen igazságossági elvet szolgál ez? - kérdem én. Nyilvánvaló a válasz, azt gondolom, hogy mindannyian meg tudjuk válaszolni.

Ráadásul a költségvetésből kiderült, hogy önök egy újabb magán-nyugdíjpénztári einstandra készülnek. A cél immár az, hogy a jövő évi költségvetésbe a 3000 milliárdnyi magánmegtakarításnak egy részét is befolyassák. A saját maguk verte lyukat tehát tovább tömködik szorgosan, anélkül, hogy a megsarcolt állampolgároknak egy betűt is üzennének arról, hogy mi lesz a pénzük sorsa. A magán-nyugdíjpénztári vagyonból a kormány 530 milliárd forintot kíván folyó kiadások fedezetére bevonni. Erre a lépésre a jelentős adóbevétel-kiesés miatt kényszerülnek, miközben 150 milliárddal emelkednek a nyugdíjkiadások az emelési szabályok miatt, és tartani kívánják közben a hiánycélt is. Alapjában véve a kiadások be vannak fagyasztva, de a nyugdíjak mellett a fejezeti kezelésű előirányzatokban is van egy jelentős expanzió. Botrány egyszerűen, hogy a magán-nyugdíjpénztári vagyont folyó kiadások fedezetére kívánják bevonni.

Ha ezt az Eurostat nem fogja elfogadni, akkor kérdezem önöktől, hogy egyrészt mit fognak csinálni az így keletkező 5,5 százalékos hiánnyal. Akkor mit üzennek majd az Eurostatnak, hogy szembemegy az állampolgárok akaratával, és hogy majd a lufiforradalom jegyében az Eurostatot is felszámolják? Az egyik einstandot követi a másik, mindezt a saját irracionális, igazságtalan adóreformjuk fedezetéül teszik. Mindezt leplezik egy egész egyszerű kettős mércével, az egyik pillanatban az Alkotmánybíróságra és az alkotmányra hivatkoznak, a másik pillanatban, amikor pedig az érdekük azt kívánja, egészen egyszerűen beszántják az Alkotmánybíróságot, amikor az akadályozza az önök lufiforradalmát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önöknek választaniuk kell. Választaniuk kell: az egyik oldalon ott van az önök igazságtalan, felelőtlen és irracionális adóreformja, a másik oldalon pedig ott van a köztársaság és az alkotmányos demokrácia. Azt gondolom, hogy az alternatívák ismertek. A választás szerintem egyértelmű, és tudom, hogy önök is ismerik a téteket, ezért a következtetés levonását az önök lelkiismeretére bízom.

(23.30)

Tisztelt Képviselőtársaim! A lelkiismeret egy olyan dolog, ami akkor ver fejbe, amikor nem számítanak rá (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiban.) - örülök, hogy tetszik. Önöknek kell a saját lelkiismeretükkel elszámolniuk, önöknek kell tükörbe nézniük, önöknek kell még négy évig egyenes háttal reggelente besétálni a Parlament épületébe. Még választhatják a köztársaságot és az alkotmányos demokráciát, a saját igazságtalan, felelőtlen és irracionális adóreformjuk helyett. Ezt szerettem volna önöknek elmondani.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és örülök, hogy tetszést arattam. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)