A felszólalás szövege:
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ tárca nélküli miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm megtisztelő kérdését. A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény a 68. §-ában kimondja, hogy "a nemzetbiztonsági szolgálatok által végzett nemzetbiztonsági ellenőrzés célja annak vizsgálata, hogy fontos és bizalmas munkakörre jelölt, illetve az ilyen munkakört betöltő személyek megfelelnek-e az állami élet és a nemzetgazdaság jogszerű működéséhez szükséges biztonsági feltételeknek. A biztonsági feltételek vizsgálata azon kockázati tényezők, körülmények, információk felderítését jelenti, amelyek felhasználásával a fontos és bizalmas munkakört betöltő személyek tevékenysége jogellenes céllal befolyásolhatóvá, illetve támadhatóvá válhat, és ezáltal a nemzetbiztonságot sértő vagy veszélyeztető helyzet állhat elő."
Tisztelt Képviselő Úr! A nemzetbiztonsági ellenőrzés azokat a pontokat igyekszik kiszűrni, amelyek a fenti veszélyhelyzet kialakulását eredményezhetik. Az ellenőrzés során az érintett személy vonatkozásában többek között vizsgálni kell a nemkívánatos jellembeli hibákat és torzulásokat, kiszolgáltatott anyagi helyzetet, esetleges korábbi jogsértő magatartások súlyát és jellegét, házasságon kívüli partnerkapcsolat létét, bármely okból előállt függőségi viszonyt és így tovább.
Az ellenőrzést végző nemzetbiztonsági szolgálat az érintett személlyel konzultálhat, referens személyeket hallgathat meg, felhasználhatja a személyügyi nyilvántartásokat és a korábbi ellenőrzések adatait, adatkezelési rendszerekben adatellenőrzést végezhet, és ha a szükséges adatok más módon nem szerezhetők meg, titkos információgyűjtési eszközöket és módszereket alkalmazhat.
Az ellenőrzés eredményéről a nemzetbiztonsági szolgálat biztonsági szakvéleményt készít, amely valamennyi felmerült biztonsági kockázati tényezőt tartalmazza. A szakvéleményt a miniszter ellenjegyzi. A nemzetbiztonsági szolgálat a szakvéleményről tájékoztatja a kezdeményezőt. Simicska Lajos esetében kockázati tényező nem merült fel.
Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ tárca nélküli miniszter: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Úr! Ismereteim szerint az APEH elnökének kinevezésére a pénzügyminiszter úr bír jogosítvánnyal, ezért a pénzügyminiszter úr mérlegelte azt az egy mondatot, amelyet önnek az előbb idéztem, mely, még egyszer mondom, így szólt: "Az APEH elnökének C-típusú ellenőrzése során kockázati tényező nem merült fel." Amennyiben önnek kifogása van vagy volt ennek a törvénynek az alaposságát illetően, mely esetleg arra utalna, hogy ön nem elégedett e törvényi szabályozással, és szigorúbb eljárást szeretne javasolni, akkor ezt megtehette volna az előző ciklusban, ugyanis, szemben a Fidesz frakciójával az önök kétharmados többséggel rendelkező koalíciója fogadta el ezt a törvényt (Zaj, közbeszólás az ellenzék soraiból: Nem erről van szó!), de amennyiben önnek javaslatai vannak, természetesen megfogadom, és bármilyen beterjesztést a jövőben támogatni fogok.
Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ tárca nélküli miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A képviselő úr kérdéseiben, illetve mondandójában sajnálatos módon több dolog összekeveredett, és nehéz volt kibogozni, hogy a képviselő úr tulajdonképpen mire is kíváncsi.
Én a magam részéről két ügyben tudok kazettáról, amelyeket Keleti bizottsági elnök úr házimozijában l
evetített, illetve le fog vetíteni a bizottság tagjainak. (Derültség.) Ezzel kapcsolatban tájékoztatom a tisztelt képviselő urat, hogy a bizottság kormánypárti - elsősorban fideszes - tagjai kezdeményezték Keleti elnök úrnál, hogy a következő bizottsági ülésen Pintér Sándor belügyminiszter urat és Györgyi Kálmán legfőbb ügyész urat hallgassák meg, hogy tudjanak reagálni az ott felmerültekre.A kezemben tartom azt a levelet, amit Györgyi Kál
mán úr írt Pintér Sándor úrnak válaszolva. Ugyanis amikor Pintér Sándor úr hivatalába lépett, és tudomást szerzett arról, hogy vele kapcsolatban bizonyos híresztelések kaptak lábra - hogy így fogalmazzak -, akkor az erre vonatkozó dokumentumok mellékelésével kérte a legfőbb ügyész urat az ügy megvizsgálására. A választ majd a bizottság zárt ülésén feltehetően a legfőbb ügyész úr szóban is el fogja mondani, illetve majd természetesen a belügyminiszter úr is mellékeli.A másik ügyre - a Boros-ügyre - vonatkozóan pedig azt tudom mondani önnek, képviselő úr, hogy az ebben foglalt ténybeli állítások hamisak. A belügyminiszter úr - akkor még országos rendőrfőkapitány - utasításainak és elvárásainak megfelelően lefolytattak egy videóra rögzített tanúvallomást, amelyen a Fővárosi Főügyészség képviselői is jelen voltak.
(14.20)
Ez a videóra rögzített tanúvallomás, illetve annak írásos
változata a következő szervekhez jutott el: a Belügyminisztérium Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata, a Pest Megyei Főügyészség, a KBI, az ORFK bűnügyi helyettese, Ignácz István dandártábornok. Az ő utasítására több másolati példány készült, amely a BRFK bűnügyi helyetteséhez, vizsgálati osztályvezetőjéhez eljutott, s miután szoros ügyészi felügyelet alatt folyt a Boros-ügy kivizsgálása, a Fővárosi Főügyészség nyomozásfelügyeleti osztálya is, valamint a nyomozó hivatal vezetője is értesült az abban foglaltakról. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)Azt gondolom, a rendelkezésre álló időnek elege
ndőnek kellett volna lennie ahhoz, hogy ezeket a kételyeket eloszlassák, és önnek még mint kormánypárti képviselőnek módja lett volna arra, hogy interpellációt nyújtson be az akkori belügyminiszterhez.Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ tárca nélküli miniszter: Köszönöm. Tisztelt Képviselő Úr! Mindez csak szóbeszéd, semmi alapja nincs. Mindazonáltal nem gondolom, hogy sikerült önt megnyugtatnom, ugyanis az a benyomásom az elmúlt napok sajtójából és az önök szerepléseiből, hogy önöket korántsem a valóság kiderítése izgatja. Hogyha ez izgatta volna, akkor meghívták volna a nemzetbiztonsági bizottság ülésére, a házimoziba az érintett miniszter urat is, ez azonban valahogyan elmaradt. Úgy látszik, az elnök úrnak a kíváncsisága is szelektív. Van, amire nagyon kíváncsi, van, amire pedig egyáltalán nem, nyilvánvalóan attól függően, hogy kedvező-e, vagy vélelmezi, hogy kedvező a számára, amit az ott megjelent mond.
Egyébiránt pedig sajnálatosnak tartom, hogy a kor
mánypárti képviselő urak éppen abban az időszakban - tudva vagy tudatlanul - szolgálnak eszközül bizonyos szervezett bűnözői körök számára rendőri vezetők és a belügyminiszter úr lejáratásában, amikor a kormány minden eddigi ígéretét beváltva igyekszik a szervezett bűnözés ellen hathatósan fellépni. Ha nem vennék észre, tisztelt képviselő urak, az önök kottáját a szervezett bűnözés írja, és a mocskos mancsuk nyoma még mindig ott van a kottán.Köszönöm. (Hosszan tartó taps a kormánypártok padsoraiban. - Felzúdulás az ellenzék padsoraiban.)
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ tárca nélküli miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Nem tudom, hogy Keleti miniszter úr hozzászólása - szemben Okuc anival - a tárgyhoz tartozik-e. De ha már felszólalt és megszólíttattam, akkor kénytelen vagyok rá reagálni.
(15.50)
Egyrészt ami a bizottság érintettségét illeti a tárgyunkhoz, abban egyetértek, valószínű, hogy az elnök úr helyesebben járt volna el, ha a nemzetbiztonsági bizottságra is kiszignálja ezt a döntést. Azonban a bizottság előtt is elmondtam, hogy ezen döntés elmaradása ellenére semmiféle akadálya nincs annak, hogy a bizottság - ugyanúgy, mint ahogyan a másik két bizottság is - meghívja magához a Honvédelmi Minisztérium, illetve a Külügyminisztérium vagy olyan minisztérium képviselőit, amilyet csak akar, s ezek hozzám képest bővebb, kielégítőbb tájékoztatást adjanak.
Azt sem akadályozza a Házszabály, hogy autonóm módon, hogy így mondjam, egy bizottság maga véleményezzen egy olyan beterjesztett javaslatot, amelyet egyébként az elnök úr nem szignált ki rá. Ezt elmondtam a tisztelt miniszter úrnak, aki a bizottság elnöke, erre a bizottság nem reagált, ilyen értelemben talán indokolatlan volt ezt az ügyet itt most előhozni.
Ami pedig a személycseréket illeti, valóban elismertem azt, ha tudom előre, hogy ilyen szerencsétlen módon egybeesik a két szituáció, a személycserék, illetve az albán válság kiéleződése Koszovóban, akkor valószínű, hogy ezeket a személycseréket előrehozom. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.) Azt gondolom, senkinek sincs - a Szocialista Párt frakciójából meg aztán pláne nincs - oka kételkedni abban, hogy az önök kormánya az új kormánynak működőképes, a feladatuk magaslatán álló, szakmailag teljes mértékben felkészült állománnyal rendelkező nemzetbiztonsági szolgálatokat adott át. Ha önök ebben kételkednek, a bizottság keretei között szívesen visszatérek ennek a részletezésére. Jelen körülmények között maradjunk annyiban, hogy az én elvárásaim szerint egy vezetőváltás semmiképpen nem érintheti ezen szolgálatok működőképességét.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Ügyrend!)
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Bauer Képviselő Úr! Bevallom őszintén, ha jól értettem a kérdését, akkor az ön teendőire vonatkozóan kért tőlem tanácsot, amiben én nem tudok a segítségére lenni. (Derültség, taps a kormánypártok padsoraiban.) Ami az ön által jelzett ügyet illeti, mint ahogyan ezt ön bizonyára nagyon jól tudja, az Országgyűlés vizsgálóbizottságot állít fel, az erre vonatkozó képviselői indítvány tárgyalásának részletes vitája éppen tegnap este zárult le, ha az információim helytállóak, amiből az is következik, hogy jövő héten sor kerülhet a határozathozatalra.
(16.30)
Ez a bizottság remélhetőleg mihamarabb megkezdi a munkáját, s ahogy az ön aktivitását figyelemmel kísérem, nincs kétségem afelől, hogy ön is tagja lesz ennek a bizottságnak, amelynek a keretein belül majd felteheti a bizonyítékokra vonatkozó részletes kérdéseit, sőt - ha úgy gondolja - morális körmöseit szintén kioszthatja annak, akire ez ön szerint tartozik. Ennek a bizottságnak lesz majd a feladata az, hogy az ügyre vonatkozó információkat, bizonyítékokat bekérje, ezeket esetlegesen kiegészítse, értékelje, és a gyakorlatnak megfelelően letegye a Ház asztalára azt a jelentést, amit a vizsgálóbizottságok a hatáskörükbe utalt ügyekben általában le szoktak tenni. És a miniszterelnök úr áll a bizottság rendelkezésére.
Tisztelettel kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypárti oldalon.)
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ tárca nélküli miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! "A kormány célja a polgárok biztonságának megteremtése és szavatolása, a közbizalom helyreállítása, a belső béke megőrzése, a polgároknak a jogállamba, jogállami intézményekbe vetett bizalmának megerősítése. Ennek keretében különösen fontosnak tartja a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb fellépés jogi hátterének megteremtését." Ez a kormányprogramból származó rövid idézet is mutatja, hogy a kormány a polgárok akaratából és megbízásából fakadó kiemelt kötelezettségének tartja a bűnözés térnyerésének visszaszorítását, az államhatalom joguralmi elvű működési feltételeinek megvédését és garantálását. Ebből fakadóan a hivatalba lépő kormány első intézkedései között szerepelt a szervezett bűnözés elleni jogalkotási feladatokról szóló 1097/1998. kormányhatározat elfogadása. A végrehajtás eredményeként van a tisztelt Ház előtt a büntető jogszabályok módosításáról, a büntetőeljárás módosításáról, valamint a szervezett bűnözés, illetve az ezzel összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat. Ebbe a csomagba illeszkedik az előttünk levő javaslat is.
Az említett kormányhatározatban megfogalmazott célok között szerepel többek között a C-típusú nemzetbiztonsági ellenőrzés kiterjesztése a szervezett bűnözéssel összefüggésbe hozható büntetőügyekben eljáró hatóságok tagjaira. A kormányzat a saját jogalkotási hatáskörébe tartozó feladatot elvégezte, a rendőrség és más nyomozó hatóságok tekintetében a szükséges miniszteri rendeleteket, rendeletmódosításokat megalkotta, illetve a korábban meghozott jogszabályok megfeleltek az elvárásoknak. Az igazságszolgáltatási tevékenységben részt vevő bírák és ügyészek ellenőrzése vonatkozásában azonban a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény módosítása szükséges.
Tisztelt Ház! A szervezett bűnözés egyik legfontosabb ismérve, hogy a gazdasági hatalom jogellenes megszerzésére, megerősítésére, valamint ezt a hatalmat felhasználva a politika, az államélet, az államigazgatás területén illegális eszközökkel pozíciók szerzésére és a döntéshozatali folyamatok - ide értve az igazságszolgáltatást is - jogellenes befolyására irányul. Elsőrendű feladat az állami működés szempontjából kiemelt területek védelme, a nyomásgyakorlási lehetőségek feltárása és visszaszorítása. A közigazgatás területén ezt a védelmet már megteremtette a nemzetbiztonsági törvény. Ugyanilyen eszközöket kell biztosítani azonban a bűnözés, a jogellenes befolyásolás térhódításával szemben, a büntetőügyekhez kötődő igazságszolgáltatás mint az állam működése szempontjából egyik legfontosabb terület vonatkozásában is.
A jogellenes befolyásolás megakadályozásának hatékony eszköze lehet a nemzetbiztonsági védelem és ellenőrzés. A nemzetbiztonsági védelem része az állami élet, a közhatalom gyakorlásának védelmével összefüggő nemzetbiztonsági feladatrendszernek. Rendeltetése, hogy a védendő személyek tevékenysége ellen irányuló, valamint ezen személyek tevékenységéhez kötődő védett információk jogellenes megszerzését célzó, ezáltal az ország érdekeit sértő vagy veszélyeztető leplezett törekvéseket felderítsék és elhárítsák. Ez a folyamatos védelem az alkalmazott speciális eszközrendszer megfontolt alkalmazása mellett nem sérti a bíróság mint önálló hatalmi ág függetlenségét, hiszen ilyen védelem valósul meg többek között a köztársasági elnök, az Országgyűlés elnöke, az alkotmánybírák vagy az országgyűlési biztosok tekintetében is, nem különben a hatályos szabályozás szerint a Legfelsőbb Bíróság elnöke és elnökhelyettesei esetében.
A nemzetbiztonsági szolgálatok által végzett nemzetbiztonsági ellenőrzés célja annak vizsgálata, hogy fontos és bizalmas munkakörre jelölt, illetve az ilyen munkakört betöltő személyek megfelelnek-e az állami élet és a nemzetgazdaság jogszerű működéséhez szükséges biztonsági feltételeknek. Ebben az összefüggésben a jogállami működés alapfeltételeként értelmezhető, hogy az egyik legfontosabb közhatalmi tevékenységet, az igazságszolgáltatást gyakorló személyek életvitelében, körülményeiben felfedésre és visszaszorításra kerüljenek azok a kockázati tényezők, amelyek felhasználásával zsarolhatóvá és támadhatóvá válnak.
Logikailag a módosító javaslat két fő területre osztható. A törvényjavaslat egyrészt a nemzetbiztonsági törvényben meglevő, az ellenőrzés alá vonandók körét érintő szabályozás következetlenségének kiküszöbölését szolgálja. Jelenleg ugyanis csak a titkos információgyűjtést a nemzetbiztonsági szolgálatok megkeresésére engedélyező bírót lehet ellenőrzés alá vonni, noha semmi sem indokolja azt, hogy más nyomozó hatóság számára engedélyezést végző bírák mentesek legyenek az ellenőrzés alól.
Hasonló a helyzet a törvény 55. §-ának (1) bekezdésében meghatározott úgynevezett büntetlenségi megállapodást jóváhagyó ügyész esetében is. A nemzetbiztonsági szolgálatokat érintő eljárással összefüggésben a jóváhagyást végző ügyész nemzetbiztonsági ellenőrzés alá esik, a rendőrség, a vám- és pénzügyőrség, valamint a határőrség tekintetében eljáró ügyészt azonban a törvény ezen szabálya alapján nem lehet nemzetbiztonsági ellenőrzés alá vonni. Tekintettel arra, hogy a kijelölés után az érintett személyek körülményeiben változás állhat be, indokolt az ellenőrzést az általános szabályok szerint a későbbiekben is lehetővé tenni ebben a körben. Az ellenőrzés kezdeményezésére a bíróság vagy ügyészség azon vezetője jogosult, aki kijelöli az engedélyező bírót, illetve a jóváhagyó ügyészt.
Tisztelt Ház! A védelem és ellenőrzés kiterjesztésének másik iránya az olyan kiemelt súlyú büntetőügyekben eljáró bírákat és ügyészeket érinti, amely ügyekben fennáll a bírák vagy ügyészek tevékenysége jogellenes céllal történő befolyásolásának veszélye. Általános kérdésként felvethető, hogy egyáltalán alkotmányos-e az ellenőrzés kibővítése a bíróságokra. E tekintetben felhívom szíves figyelmüket arra, hogy az áttörést az előző parlamenti ciklusban elfogadott törvény már megtette, hiszen lehetővé tette a titkos információgyűjtést engedélyező bírák meghatározott körének nemzetbiztonsági ellenőrzését, így jelenleg csupán a védelmi eszközök következetes kiterjesztéséről van szó. Eleddig a nemzetbiztonsági törvény ezen megoldásával szemben alkotmányossági aggályok egyébként nem merültek fel.
Megítélésem szerint a bírák az alkotmányban biztosított függetlenségük mellett is integráns részei a magyar társadalomnak. A törvényhozó hatalomnak joga és egyben kötelezettsége, hogy az új típusú és egyre erősödő kihívások ellen védelmet nyújtson a jogállami követelmények érvényesülésének, biztosítsa az ehhez szükséges eszközrendszert. Mindennek egyik sarokköve az igazságszolgáltatási tevékenység jogellenes befolyástól mentes működésének elősegítése. A biztonsági ellenőrzés elvégzése egyes ügytípusokhoz kötődően nem rangsorolása a bírák meghatározott körének, hanem normatív alapon meghatározott előfeltétele a büntető igazságszolgáltatási tevékenység egy részének.
A nemzetbiztonsági ellenőrzések meghatározott ügykörben eljáró bírókra történő kiterjesztése megítélésem szerint nem sérti a bírói függetlenség elvét, nem befolyásolja a személyében független bírót igazságszolgáltatási tevékenysége során, hiszen az ellenőrzés lefolytatására kizárólag a törvényhozó által meghatározott módon és feltételek esetén, a bírósági vezetők kezdeményezésére, az érintett személy tudtával, annak előzetes írásbeli beleegyezésével kerülhet sor. A szolgálatok által felderített kockázati tényező nem köti a kezdeményező bírót döntése meghozatalában, hiszen ezek ismeretében szabadon dönt, hogy az ügyet az érintett bíró vagy más, nemzetbiztonsági ellenőrzésen átesett bíró tárgyalja-e.
(9.10)
Így a javaslat arra biztosít lehetőséget, hogy a szignáló bíró a nemzetbiztonsági ellenőrzés által feltárt esetleges kockázati tényezők súlyára tekintettel eltérjen az általános ügyelosztási rendtől. A nemzetbiztonsági ellenőrzés, illetve annak eredménye nem érinti a bírói jogviszony fennállását.
Az eljárás lényege röviden úgy összegezhető, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok egyfajta "szakhatósági közreműködőként" meghatározott ügykörben eljáró bírák tekintetében a jogellenes befolyásolásra esetlegesen lehetőséget adó kockázati tényezőket felderítik, és erről tájékoztatják a kezdeményező bírót. A végrehajtó hatalom tehát semmilyen tekintetben sem bír ügydöntő jogosítvánnyal, közvetlenül nem befolyásolja az igazságszolgáltatási tevékenységet. A szabályozás kritikus pontja lehet az érintett bírói és ügyészi kör meghatározása.
A javaslat előkészítése során a szervezett bűnözést jogtechnikailag a büntető törvénykönyvben használatos "bűnszervezet" fogalom felhasználásával igyekeztünk megragadni, és olyan bűncselekményekkel kapcsolatosan terveztük az ellenőrzés kiterjesztését, amelyeket bűnszervezet tagjaként követtek el, vagy az adott tényállás tekintetében a Btk. a bűnszervezet tagjakénti elkövetést minősítő körülményként szabályozza. Tekintettel azonban arra, hogy az igazságszolgáltatás befolyásolása más, a szervezett bűnözés körén kívül eső bűncselekményekkel - például kiemelt súlyú gazdasági bűncselekményekkel - összefüggésben is megvalósulhat, rugalmasabb szabályozást tartunk indokoltnak. Emlékeztetni szeretném a képviselő hölgyeket és urakat arra a történelmi tényre, hogy a maffia jellegű szervezetekben működő bűnözőket sok esetben nem a szervezett alvilághoz való kétségtelenül bizonyított kötődésük miatt juttatták rács mögé, hanem adó- és járulékcsalás vagy más gazdasági jellegű bűncselekmények miatt.
A kiemelt súlyú bűnügy javaslatba építésével a gyakorlatban működőképes, életszerű és rugalmasan alkalmazható módon szeretnénk az ellenőrzési lehetőséget kiterjeszteni a bírákra és az ügyészekre. Azt csak remélni merem, hogy a bíróság vezetői a felkínált védelmi, illetve önvédelmi eszközrendszerrel élni is kívánnak. Egyébként ez a logika nem idegen az előző kormányzati periódusban elfogadott szabályozási modelltől sem, hiszen a miniszterek rendeletükben jelenleg is szabadon állapíthatják meg a minisztériumokon, országos hatáskörű szerveken és a rendvédelmi szerveken belül azokat a fontos és bizalmas munkaköröket, amelyek betöltői külső, leplezett támadás által fenyegetettek lehetnek. Ahogy ezen munkaköröket a miniszterek saját hatáskörben állapítják meg, ugyanígy a bíróságok vezetői is el tudják dönteni, hogy mely ügyekben áll fenn a támadás, jogellenes befolyásolás lehetősége, illetve veszélye.
Tisztelt Ház! Aligha vitatható, hogy a bűnözői kör egy része saját érdekei szerint befolyásolni igyekszik az államhatalom működését, és ez a törekvés elérheti vagy eléri az igazságszolgáltatást is. Ellene a hatékony védelmi eszközrendszer fontos részét jelentheti a nemzetbiztonsági ellenőrzés és védelem. Az alkotmány 40/A. § (2) bekezdése alapján a törvényjavaslat elfogadásához minősített többség szükséges, így a mai ellenzék felelősségét is alapjaiban érinti az a döntés, hogy elébe megyünk-e a nemkívánatos társadalmi folyamatoknak, a védekezés eszközrendszerébe bevonjuk-e a nemzetbiztonsági szervezetek eljárását, vagy ölbe tett kézzel várjuk meg azt, ami már számos európai országban is megvalósult: az államhatalom, az igazságszolgáltatás összefonódását a bűnözéssel, ami által hazánk polgárai elvesztik bizalmukat a jogállami intézményrendszerben. Az ellenőrzés kiterjesztését elfogadó, de jobb technikai megoldást nyújtó, konstruktív módosító javaslatok megtárgyalására természetesen nyitottak vagyunk, hiszen, mint említettem, a probléma megoldása közös felelősségünk.
Tisztelt Ház! Összefoglalóan engedjék meg, hogy ismételten leszögezzem: a javaslat elfogadása esetén megvalósuló nemzetbiztonsági védelem és ellenőrzés nem jelent majd a bírói függetlenséget csorbító, illetéktelen beavatkozást a végrehajtó hatalom részéről. A törvényalkotói szándék sokkal inkább arra irányul, hogy lehetőséget adjon a bírói kar számára, hogy ezzel az eszközzel is védje magát a jogosulatlan befolyásolási törekvésekkel szemben; hogy a nemzetbiztonsági védelem és ellenőrzés puszta lehetősége visszatartó erőt jelentsen mindazok számára, akiknek megfordul a fejében az igazságszolgáltatás törvénytelen befolyásolásának lehetősége. Végül, de nem utolsó sorban, miután a jogállam nem pusztán formális intézmények összességét, hanem egyúttal ezek működésének tisztaságába vetett közbizalmát is jelenti, ez a javaslat a bírói és ügyészi kar megközelíthetetlenségének tudatát erősítve a jogállamba vetett közbizalom erősödését is szolgálni kívánja.
Ehhez kérném a tisztelt Ház értő támogatását. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ tárca nélküli miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Anélkül, hogy az itt elhangzott vitát idáig össze kívánnám foglalni, szeretném megköszönni a felszólalt képviselőtársaimnak az itt elmondott gondolatokat, függetlenül attól, hogy támogatásukat vagy éppenséggel az ellenszavazatukat helyezték-e kilátásba majd a végszavazáskor.
(10.20)
Külön szeretném megköszönni Antalóczy Attila képviselő úrnak, az MSZP vezérszónokának azt a korrekt érvelést, amit itt előadott. Ugyan egyetlen gondolatával sem értek egyet, de ez nem áll ellentétben azzal, hogy meg kell köszönöm. Maga az érvelés kétségkívül korrekt volt, fontos elvi kérdéseket érintett, és egy olyan vitára ad lehetőséget, amely a vitapartner tiszteletben tartása mellett folyhat. Szeretném is megtisztelni azzal, hogy felkészülök, és a vita egy későbbi szakaszában mondom el az ellenérveimet; alaposan átgondolva, hozzá hasonló összeszedettséggel és korrektséggel szeretném ismertetni az én nézőpontomat azokról a problémákról, amelyek valós, létező problémák, csak éppen feltehetőleg a következtetésekben térünk el egymástól.
Amire viszont itt szeretnék reagálni - bár reakció erre is történt - elsősorban a magam nevében, az a sajnálatos módon éppen most távol levő Donáth László képviselő úrnak az emberi jogi bizottság kisebbségi véleményeként előadott inszinuáló megjegyzése.
Két gondolatra szeretnék reagálni. Az egyik az, amely - remélem, pontosan idézem - úgy hangzott, hogy a hatályos nemzetbiztonsági törvény mellékleteként szereplő C-típusú kérdőív sui generis amorális. A jegyzőkönyvön keresztül szeretném üzenni a képviselő úrnak, illetve az emberi jogi bizottság kisebbségének - amely nagy valószínűséggel MSZP-s és SZDSZ-es képviselőkből áll -, hogy én a nemzetbiztonsági törvény vitája végén, a végszavazásnál nem támogattam a hatályban levő törvényt; tartózkodtam. Hozzá kell tegyem azt is, hogy nem azért nem támogattam, mert a C-típusú kérdőívet sui generis amorálisnak tartottam volna, más természetű kifogásaim voltak.
Azonban emlékeztetném a képviselő urat, aki 1994-ben nyert először mandátumot, hogy ezt a törvényt, amelyiknek a módosításáról éppen vitatkozunk, Nikolits miniszter úr, az MSZP-kormány tagja terjesztette a Ház elé, és elsősorban a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetségének szavazataival nyert elfogadást ebben a Házban, tekintettel arra, hogy kétharmados többségre már akkor is szükség volt.
Lehet, hogy lemaradtam a vita valamely szakaszáról, vagy az emlékezetem kihagy, mindenesetre nem emlékszem rá, hogy Donáth László képviselő úr abban a vitában felszólalt volna, és elmondta volna az aggályait az általa sui generis amorálisnak nevezett kérdőívvel kapcsolatban. Nem emlékszem rá, de nincs kizárva, hogy így van; amennyiben így van, akkor a képviselő úr a vita későbbi szakaszában nyilván emlékezteti majd a Házat arra, hogy neki már akkor is más volt a véleménye.
A másik pedig az a megjegyzése, amely arról szól - és ezt különösen sajnálatosnak tartom -, hogy őt ennek a törvényjavaslatnak a valódi szándékait illetően az világosította meg, hogy a MIÉP képviselője a bizottságban e törvényjavaslat elfogadása mellett tört lándzsát. Én a képviselő urat elég régóta ismerem, és mind ez idáig azon képviselők közé tartozónak véltem, illetve oda soroltam, akivel Antalóczy úrhoz hasonlóan bármikor képes voltam érdemi, higgadt, tárgyszerű vitát folytatni bármilyen kérdésről; úgy is mondhatnám, még azon túlmenően is, amilyen bizalmi viszony fenn szokott állni az ellenzék és a kormánypárt, illetve ezek képviselői között.
1994-ben, amikor ő bekerült a Magyar Országgyűlésbe, akkor én megkérdeztem, hogyan tudja összeegyeztetni lelkészi hivatását az MSZP képviselőcsoportjában való tagságával, és ő adott egy magyarázatot erre, amelyet én természetesen nem fogadtam el, pontosabban, nem értettem vele egyet, de meg nem fordult a fejemben, hogy a lépés jóhiszeműségét őelőtte vagy a háta mögött vitassam, kétségbe vonjam. Ezek után azt gondolom, méltatlan ez a dolog, és a magam nevében is szeretném ezt visszautasítani, illetve kikérni, illetve a Magyar Köztársaság kormánya nevében is szeretném visszautasítani azt az érvelést, amely ebből vonja le azt a következtetést, hogy ez a törvényjavaslat álságos, hátsó szándékokkal terhelt, nem arra irányul, amire valójában szöveg szerint irányulnia kellene, és amelyről beszélünk, hanem valami másra, amit persze a képviselő úr nem világított meg és nem mondott ki nyíltan, de nagyjából sejtetni engedett. Visszautasítom azt, hogy eleve kétségbe vonja az előterjesztés és az előterjesztő jóhiszeműségét. Azt gondolom, hogy erre sem vele kapcsolatban személyesen, sem pedig úgy általában véve nem adtam okot, a Magyar Köztársaság kormánya sem adott idáig erre okot.
És egy utolsó megjegyzés, ami talán illetéktelenül hangzik el az én számból, de mégis megteszem annak érdekében, hogy lehetőleg a jövőben ezt a vitastílust próbáljuk mellőzni, illetve a vitának ezt a szálát legalábbis próbáljam meg elvágni, ha lehetséges. Bizonyára vannak, akik visszaemlékeznek még néhány évre, korábbi évekre is, amikor a képviselő úr, Donáth képviselő úr tagja lett ennek a Háznak, és ők nyilvánvalóan tudják, hogy a MIÉP képviselőcsoportjában ülő egyik képviselő úrnak személyesen is és általában a MIÉP-nek van oka arra, hogy engem ne kedveljen különösebben. És azt is el szoktam mondani - most is elmondom -, hogy azzal, amit a MIÉP képviselője, illetve amilyen érveket a MIÉP általában hangoztatni szokott, én a magam részéről döntő mértékben nem tudok azonosulni, nem értek egyet. Szeretném persze elkerülni a látszatát annak, hogy ezt most tüntetőleg - pláne Donáth képviselő úr kedvéért - mondom itt el, csak azért, hogy világos legyen, mi a valódi indoka ennek a felszólalásnak.
Ugyanakkor nem egészen értem a képviselő úr erkölcsi bátorságát és erkölcsi fölényét, amellyel ezt a "MIÉP - kormány - rosszhiszemű előterjesztés" logikai sort itt előadta. Szeretném feltenni a képviselő úrnak a kérdést - és majd nyilván a jegyzőkönyvben elolvassa és akkor majd válaszolni is fog rá -: van-e a MIÉP képviselőcsoportjában vagy vezetésében olyan képviselő, aki valaha elárulta a saját hazáját, fegyvert fogott a saját népe ellen, és ezért kitüntetést is kapott egy diktatúrától? Van-e a MIÉP képviselőcsoportjában olyan ember, aki olyan politikai döntést hozott bárhol is, amely más emberek akasztófa által történő kivégeztetését eredményezte? Van-e olyan ember a MIÉP képviselőcsoportjában vagy vezetésében - akiről a képviselő úr tud -, aki ávós verőlegényekkel vagy éppen nyilas verőlegényekkel dolgozik egy ügyvédi munkaközösségben?
Ha van ilyen, nevezze meg, én a magam részéről akkor különös tekintettel fogok tartózkodni attól - ennél is jobban, mint ahogy eddig tettem -, hogy még a látszatába is belekeveredjek annak, hogy a MIÉP képviselőcsoportjának vagy bármely képviselőnek a támogatása esetlegesen az én elvi alapon előadott mondandómat minősíti. Ellenben ha nem tud ilyet mondani, és ha ellenben ezzel a helyzettel szemben fennáll az, hogy a saját képviselőcsoportjában, illetve az ellenzék másik két pártjában ilyen személyek felsorolhatók, akkor arra kérem őt is, meg esetlegesen a hozzá hasonló érvelésre még késztetést érző képviselő urakat is, hogy ezt a jövőben, ha lehetséges, mellőzzék.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP padsoraiban.)
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ tárca nélküli miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzetbiztonsági törvény módosítására vonatkozóan a kormány által benyújtott T/249. számú törvényjavaslat vitájának végeztével az egyetlen módosító indítványról szóló szavazás előtt állunk.
Ha megengedik, a szokásoknak megfelelően megkísérlem összefoglalni a vitát, amely a törvényjavaslatot kísérte; természetesen nem tudok kitérni annak minden részletelemére, bár azok esetlegesen a későbbiekben fontosak lehetnek. Mondandómban nem csupán a kormány szándékainak újbóli megvilágításával és a konkrét módosító indítványhoz fűzött véleményével, álláspontjával kívánok foglalkozni, hanem reagálni szeretnék a vitában elhangzott véleményekre éppúgy, mint némely sajtóban megjelent nyilatkozatra.
A kormány célja a polgárok biztonságának megteremtése és szavatolása, a közbizalom helyreállítása, a belső béke megőrzése, a polgároknak a jogállamba, a jogállami intézményekbe vetett bizalmának megerősítése. Ennek keretében különösen fontosnak tartja a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb fellépés jogi hátterének megteremtését - így szól a kormányprogram, ahogy azt a bevezető expozémban is idéztem. A kormány tehát a szervezett bűnözés visszaszorításának szándékával nyújtotta be azt a törvényjavaslat-csomagot, amelyhez az általunk tárgyalt javaslat is csatlakozik.
A törvényjavaslat egyrészt a nemzetbiztonsági törvényben meglevő, a nemzetbiztonsági ellenőrzés alá vonandók körét érintő szabályozás következetlenségének kiküszöbölését szolgálja. Jelenleg ugyanis a titkos információgyűjtést a nemzetbiztonsági szolgálatok megkeresésére engedélyező bírát és az úgynevezett büntetlenségi megállapodást a nemzetbiztonsági szolgálatok eljárásával összefüggésben jóváhagyó ügyészt lehet nemzetbiztonsági ellenőrzés alá vonni, míg a többi rendvédelmi szerv hasonló kezdeményezésének elbírálásában részt vevő bírákat és ügyészeket nem. A törvényjavaslatnak ezt a részét nemigen érte kritika, sőt Világosi Gábor képviselő úr a vitában le is rögzítette, hogy a javaslat ezen eleme szerinte sem vet fel alkotmányos aggályokat.
A törvénymódosítás másik, a kormány megítélése szerint és a kibontakozó vitából is kiolvashatóan hangsúlyosabb eleme a kiemelt súlyú büntetőügyekben eljáró bírákra és ügyészekre terjesztené ki a nemzetbiztonsági ellenőrzés lehetőségét.
A javaslat szerint egyébként a nemzetbiztonsági törvényben levő hatályos eljárással összhangban az ellenőrzési eljárás minden lényeges döntési lehetőséget magában hordozó eleme a bírói hatalmi ág, államhatalmi ág, illetve az ügyészség képviselőinek kezében maradna: a kiemelt súlyúnak minősített bűncselekmények meghatározása, az ezekben eljáró bírák és ügyészek kijelölése, a nemzetbiztonsági ellenőrzés kezdeményezése, a biztonsági szakvélemény, az esetlegesen felmerülő kockázati tényezők értékelése egészen az ebből levont következtetésig, a bíró, illetve ügyész kijelöléséig vagy az attól való elállás lehetőségéig.
Nem tudom tehát elfogadni azokat az érveket, amelyek a bírói függetlenség védelmének, a végrehajtó hatalom, úgymond, túlhatalma visszaszorításának elvével operálnak. A végrehajtó hatalomnak, a kormánynak semmilyen önálló, az igazságszolgáltatásban erre feljogosítottak döntéseitől független jogköre nem lenne a tárgyalt körben a törvényjavaslat szerint. A javaslat nem a végrehajtó hatalom kezébe adna eszközt a bírói függetlenséggel szemben, hanem éppenséggel az igazságszolgáltatásban tevékenykedők kezébe adhatna olyan eszközt, amellyel eleve eloszlathatnának minden kételyt, amely egyes, a közvélemény számára nem teljesen érthető vagy nem elfogadható ügyészi magatartás, bírói ítélet, előzetes letartóztatással kapcsolatos végzés miatt időnként megfogalmazódik.
Helyesen látja Horváth Balázs képviselőtársam - idézem -: naiv az a feltételezés, hogy mindenki ki van téve korruptív veszélynek, hogy mindenki megvesztegethető, lehet célszemély egy megvesztegetésben, egyedül és kizárólag a bíró nem. A bíró, az ügyész pontosan olyan ember, mint bárki más, személyében pontosan ugyanolyan ember. Hozzá kell tennem, hogy a nemzetbiztonsági bizottság jegyzőkönyvének tanúsága szerint a Legfelsőbb Bíróság elnöke ezt a véleményt nem teljes mértékben osztja. Ha már ennél a jegyzőkönyvnél tartunk, ebből teljesen egyértelműen kiderül, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke támogatna egy olyan megoldást, amelynek alapján minden bírát nemzetbiztonsági ellenőrzésnek vetnének alá. Mikes Éva képviselőtársunk módosító indítványa éppen ebből a teljes egyértelműséggel megfogalmazott véleményből táplálkozik, amelyet csak azért nem tudok önöknek idézni, mert zárt ülésen hangzott el.
A kormány kezdetben nem támogatta ezt a módosító indítványt, a vita során azonban kiderült: a kormány javaslatának erénye, hogy történetesen - mint ezt korábban elmondtam - mindenben a bíróságokra, illetve az ügyészségre bízza az eljárással kapcsolatos döntést; azt a lehetőséget is magában foglalja, hogy a gyakorlatban az esetlegesen elfogadott törvény szabályai az érintettek ellenállása miatt nem érvényesülhetnek.
(12.20)
Nem akarásnak pedig nyögés a vége - ahogy felénk szokás mondani. A képviselői módosító indítvány egyúttal megoldaná azt a problémát is, hogy úgymond, megbízható és kevésbé megbízható bírákra osztanánk a bírói kart, és az ügyelosztási rendben sem okozna törést. Remélem egyébiránt, hogy a nemzetbiztonsági bizottság elnöke éppúgy megfeddi Vancsik Zoltán képviselőtársát, aki komolytalannak minősítette a sajtó tanúsága szerint az indítványt, mint tette ezt az indítványt jegyző Mikes Éva képviselő asszonnyal hasonló esetben az említett bizottsági ülésen. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokban: Zárt ülés!) Vancsik úr abbéli aggodalmának is hangot adott, hogy ha az Országgyűlés elfogadja a törvényjavaslatot, akkor a kormány folyamatosan ellenőrizhetne, illetve beépülhetne az ügyészek és a bírák közé, s ez a javaslat az ötvenes évekbe vezetne vissza.
Tisztelt szocialista párti Képviselőtársaim! Kedves Vancsik Úr! (Derültség a kormánypárti padsorokban. - Moraj az ellenzéki pártok padsoraiban.) A kormánynak nem áll szándékában visszatérni az ötvenes évekbe, de ha ez véletlenül eszébe jutna, azt az utat választaná, hogy ebben az egy esetben habozás nélkül átadná önöknek a hatalmat, hiszen az önök legendás szakértelme e téren minden kétséget kizáróan felülmúlhatatlan - ezt még nekünk is akceptálni kell. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ha a szakértelmük e téren is megkopott volna, forduljanak bátran szaktanácsadásért Eörsi Mátyás szabaddemokrata képviselő úr irodájához, ahol e téren közismert szaktekintélyeknek elfogadott elvtársaik bizonyára állnának az önök rendelkezésére. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ennyit az ötvenes évekről. (Moraj az ellenzéki pártok padsoraiban.)
Ami pedig a nemzetbiztonsági törvény jelenleg is hatályos, az MSZP-SZDSZ-koalíció által elfogadott szabályait illeti, nos, tisztelt képviselőtársaim, a törvény 30. § (3) bekezdése kimondja: "A nemzetbiztonsági szolgálatok nem kezdeményezhetnek munkaviszonyt bíróságnál, ügyészségnél, az Alkotmánybíróságnál, az Állami Számvevőszéknél, az Országgyűlési Biztosok Hivatalánál, a Köztársasági Elnök Hivatalánál és az Országgyűlés Hivatalánál". E törvénnyel ennek hatályon kívül helyezését a kormány javaslata nem célozza.
De felhívnám az önök tisztelt figyelmét arra is, hogy az idézett szakaszt leszámítva a hatályos szabályok semmiben sem korlátozzák a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységét sem a bíróságok, sem az ügyészségek vonatkozásában, tehát az önök által elfogadott általános szabályok szerint élhetnek a titkos információgyűjtés mindazon lehetőségeivel, amelyeket az önök által elfogadott törvény tartalmaz. A tájékozottságnak és a hiteles tájékoztatásnak ez a minimuma, azt hiszem, a nemzetbiztonsági bizottság tagjától elvárható lenne.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Végezetül ígéretemhez híven röviden reagálni kívánnék Antalóczy Attila képviselőtársam felszólalására, amely a törvényjavaslatot érintő észrevételek mellett az elvi vita lehetőségét vetette fel, noha ennek eddig nem az Országgyűlés volt a színtere, de talán a jövőben szakítani lehet ezzel a hagyománnyal. Antalóczy képviselő úr a politikai élet szereplőinek egymással szembeni bizalmatlanságából vezeti le, hogy nem alakulhat ki tárgyilagos megítélés a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységével kapcsolatban. Miközben az alapállításával nagyjából egyetértek, engedje meg, hogy leszögezzem: ellentétben azzal az állításával, mely szerint 1990 óta minden kormány a maga titkosszolgálatait akarja létrehozni, nem pedig a nemzetét, szeretném azt a meggyőződésemet kifejezni, hogy ez az állítás nem felel meg a valóságnak. Ha volt kormány, amelynek tevékenysége alatt a sajtóban is széles körben szellőztetett ügyek kapcsán ez a benyomás alakulhatott ki, akkor az az előző ciklusban működött.
Antalóczy Attila képviselőtársunk a törvényjavaslatra adandó majdani nemleges szavazatát azzal indokolta, hogy noha lehet, vannak olyan demokráciák, ahol az általunk javasolt megoldások élnek, nálunk még nem léteznek a jogintézményeken kívül olyan erős civil szerveződések, amelyek képesek az állam célszerű szabályozására.
Antalóczy Attila mondandójában az a közkeletűnek tekintett felfogás tükröződik, amely szembeállítja az államot a civil társadalommal, az államot eleve a szabadságot korlátozó potenciális gonosznak, míg az úgynevezett civil társadalmat, a társadalom önszerveződő csoportjainak összességét az állami hatalom eleve elrendelt áldozatának tekintve. Ez a reflexszerű vélemény természetesnek tekinthető egy olyan országban, amely mindössze nyolc és fél évvel ezelőtt hagyta maga mögött a kommunista diktatúrát.
Mégis figyelembe kellene venni, hogy 1990 óta együttes erővel létrehoztuk a demokratikus jogállam intézményeit, amelyek minden, a működésüket érintő éles vita ellenére kielégítően, más épülő demokráciák számára mintaadó módon működnek. Ezzel párhuzamosan az úgynevezett civil társadalom kiépülése szintén megindult, bár az állami intézményekhez képest továbbra is jelentős elmaradással küzdenek a szerencsésebb sorsú, tőlünk nyugatra fekvő demokráciák állapotaival összevetve. Ez nem is lehet másként, hiszen törvényekkel, jogszabályokkal csak jogintézményeket lehet létrehozni, egyesületeket, önszerveződésre képes csoportokat, állampolgári beállítódásokat nem.
Mégis fontoljuk meg, tisztelt képviselőtársaim: ma, 1998-ban a Magyar Köztársaság demokratikus jogállama kinek az állama? Tán fegyveres idegen megszálló hatalom hozta létre, mint 1948-ban vagy '56-ban? Tán fegyveres belső puccs? Egy magát bolseviknek, többséginek deklaráló törpe kisebbség? Vagy pedig a választópolgárok szabad akaratnyilvánítása alapján létrejött országgyűlések egymást követő országépítő munkája?
Gondoljuk meg azt is: az elmúlt nyolc esztendőben vajon mi volt a polgárok döntő többségének a demokratikus rend megítélését befolyásoló negatív élménye? Az, hogy az állam az ő elnyomásukra tör? Vagy pedig az, hogy nem képes megvédeni őket az új világ új, a régiekhez képest csöppet sem súlytalanabb kihívásaival szemben? Az, hogy túl erős, vagy az, hogy túl gyenge az állam, mondjuk, a bűncselekmények elkövetőivel, a korrupció terjedésével, a jogállam intézményeit támadó erőkkel szemben?
Kérem, fontolják meg, vajon nem úgy kellene-e gondolkodnunk a társadalom aktuális problémáiról, hogy a demokratikus jogállamot mint a demokratikus gondolkodású és törvénytisztelő polgárok, valamint ezek közösségei védelmére létrehozott intézményegyüttest tekintjük; és barátkozzanak meg azzal a szomorú tapasztalattal, illetve gondolattal, hogy e védelemre részben éppen az úgynevezett civil társadalom nem demokratikus gondolkodású, nem törvénytisztelő polgárainak és ezek önszervező képességének virulens bizonyítékaként szolgáló szervezett bűnözői csoportjaival szemben van szükség.
Az állam tehát nem eleve áll szemben az eleve nem egységes, de gyakran mitizált civil társadalommal, a demokratikus jogállam, mint amilyen a magyar is, pedig kiváltképpen nem. Ne az önmagunk képviseletére hivatott állammal szemben akarjuk mindenáron megvédeni a társadalmat úgy általában, hanem tegyük alkalmassá az állami intézményeket, hogy azok hatékonyan védhessék a polgárok különféle csoportjainak és egyedeinek jogait és jogos érdekeit, ha azokat a társadalom más tagjai, illetve csoportjai részéről fenyegetés éri!
A kormány által benyújtott törvényjavaslat ennyit és csak ennyit céloz. Azokat az ellenzéki képviselőtársaimat, akik az indulatoktól fűtött gyanúsítgatásokon, a kormány vélt hátsó szándékainak mindenáron való kutatásán túl tudnak jutni, arra kérem, támogassák a javaslatot.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ tárca nélküli miniszter: Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ahogy ön is mondta, a sajtóban megjelent híradások szerint a két koalíciós kormánypárt megállapodott a vizsgálóbizottság elnökének személyében, így én a magam részéről, bár nem kívánok a tisztelt Ház nevében nyilatkozni, nem látom semmi akadályát annak, hogy a következő plenáris ülésen ez a vizsgálóbizottság megválasztásra kerüljön az önök részvételével, s onnantól kezdve semmi akadálya nincsen, hogy ez működjön. S ahogy a miniszterelnök ígérte, áll ennek a bizottságnak a rendelkezésére. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ tárca nélküli miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Vancsik Úr! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ez túlzás!) Egyesek azt mondják, hogy ez túlzás volt - ezzel nem értek egyet. Az önök kormányával és az önök pártjával ellentétben valóban elmondható, hogy a Fidesznek olyan kormánya és olyan pártja van, amely esetében azonos lyukból valóban azonos szél fúj, minden körülmények között. Szeretnénk, ha ez az egység, ez a fajta magatartás maradna a következő három évben is jellemző ránk, szemben önökkel, ahogy ezt az előbb mondtam.
A miniszterelnök úr nem oldja fel ezen dokumentumok titkosítását, tekintettel arra, hogy a titokgazda nem a miniszterelnök úr; az érintett miniszterek pedig feloldják, amikor ehhez megérkezik a bizottság felkérése (Dr. Kóródi Mária: Még nem érkezett meg?), és el tudjuk dönteni, hogy mely releváns információk azok, amelyeknek a titkosítás alóli feloldása elengedhetetlen ahhoz, hogy a közvélemény tudomást szerezzen ezekről. Miután azonban az önök jótékony közreműködésével ez a dokumentumsor jelentős részben kiszivárgott, ez már tulajdonképpen csak elvi jellegű. A magam részéről egyébiránt némi csodálkozással, vegyes csodálattal figyelem azt a kitartó erőfeszítést, ahogy azok után is, hogy ezek a dokumentumok nyilvánosságra kerültek, mindenki számára olvashatóak - és ezekből teljesen világos, hogy folyt információgyűjtés, kompromittáló célú információgyűjtés fideszes politikusok ellen, méghozzá példának okáért a köztársasági őrezred egyik tisztjének közreműködésével, továbbá hogy az önök által akkor bevezetett, illetve felügyelt nemzetbiztonsági szolgálatok Augiász istállójához voltak hasonlatosak, mert ott minden megengedett volt -, ezek után csodálkozom és csodálom is önöket a kitartásukért, hogy megpróbálják elhitetni a közvéleménnyel - amely most már olvasni is tudja ezeket a dokumentumokat -, hogy itt nem történt semmi.
Lehet, hogy az önök értékrendje szerint nem történt semmi, de mi szeretnénk olyan országban élni, ahol ezek a tettek azért valaminek számítanak. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ tárca nélküli miniszter: Tisztelt Vancsik Úr! Mi tisztában vagyunk azzal, hogy körülbelül egy éve kormányon vagyunk. Azonban sajnálattal kell megállapítanom, hogy önök azóta sem barátkoztak meg azzal a ténnyel, hogy önök viszont már nincsenek kormányon, hanem ellenzékben ülnek (Derültség a Fidesz soraiban.), és nem képesek felnőni ahhoz a feladathoz, amelyet az ellenzéki lét megkövetel önöktől. (Moraj az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
Egyébiránt, mint mondtam volt, ezekből a dokumentumokból, amelyek sajnálatos módon államtitoksértés következtében - aminek nyilvánvalóan meglesznek a konzekvenciái - nyilvánosságra kerültek, ezekből elég világosan nyomon követhető, hogy igenis folyt adatgyűjtés, folyt titkos megfigyelés, és sajnos folyt olyan tevékenység a nemzetbiztonsági szolgálatok háza táján, amelyről a legkevesebb, ami elmondható, hogy törvénytelen.
Természetesen ezeket a dokumentumokat a bizottság mérlegelheti, erről a jelentését majd el fogja készíteni, és ezt a jelentését - ugyanúgy, ahogy sajnálatos módon már a dokumentumok egy részét is - nyilvánosságra is hozhatja.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ tárca nélküli miniszter: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! (Közbeszólás az MDF soraiból: Adjál neki!) A képviselő úr által említett eset megdöbbentette a Magyar Köztársaság kormányát. (Derültség az MSZP padsoraiban.) Megdöbbentette, mert valaki az újságírói szakma elemi etikai normáira fittyet hányva, hivatása adta lehetőségeivel visszaélve ismét államtitkokat szivárogtatott ki. Megdöbbentette, mert az újságíró nem is tagadta, sőt, kérkedve hirdette, hogy tudatosan, szándékosan követ el bűncselekményt. Megdöbbentette, mert nem akármilyen adatokat hozott jogellenesen nyilvánosságra, hanem olyanokat, melyek nyilvánosságra hozatala súlyosan sérti a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági érdekeit; az államtitokról szóló törvény titokköri jegyzékének 119., illetve a 123. pontjában felsoroltak megsértésével súlyosan veszélyezteti a nemzetbiztonsági szolgálatok biztonságos működését.
Tekintettel arra, hogy az államtitoksértésre a sajtó útján került sor, az államtitkokat képező információk ellenérdekű titkosszolgálatok, azaz illetéktelen külföldiek tudomására is juthattak, ami kimeríti a büntető törvénykönyv 221. § (2) bekezdésének b) pontja szerint minősülő cselekmény elkövetését, amelyet a törvény egyébként 5-15 évig terjedő szabadságvesztéssel rendel büntetni.
Tisztelt Ház! Úgy hiszem, nem szükséges bizonygatni, hogy a hasonló cselekedetek a világon minden jogállamban szigorúan szankcionáltak. Minden egészséges társadalom elítéli az ilyen tudatos törvényszegést, hisz a legalapvetőbb nemzeti érdekek semmibevételéről tanúskodik. Az esetben mégis az a legmegdöbbentőbb, hogy a választóktól a nemzeti érdekek képviseletére felhatalmazást kapott, a törvények megtartására és megtartatására felesküdött ellenzéki képviselők egy része is helyeslőleg, nyíltan kiáll a bűncselekményt elkövető mellett. Ez a magatartás önmagát minősíti.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ahol a polgárok választotta, tisztségviselők által működtetett demokratikus állam nem képes útját állni a hasonló törvénysértések elkövetésének, ahol a legelemibb érdekeinek megvédésére sem képes, ott előbb-utóbb az anarchia lesz az úr. A nemzet érdekeivel és értékeivel nem kötelező azonosulni annak, akinek ez nehezére esik, tisztelt képviselőtársaim. A törvényeket azonban még nekik is be kell tartani. (Vancsik Zoltán: Nektek is!)
Ellenzéki képviselőtársaimat arra kérem, hogy próbálják meg higgadtan mérlegelni a történteket, és ne álljanak ismét - mint azt korábban is tették nem egyszer - a bűn oldalára.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Horn Gábor: Lehet hazudni is?! - Vancsik Zoltán: Orbán!)
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Azt szeretném kérdezni, hogy a másik frakcióvezető-helyettes úrnak is van-e joga felszólalni napirend előtt, mert akkor megvárom, amíg befejezi, és arra is szívesen válaszolok, egyben a kettőre. Ha nincsen, akkor legyen szíves megkérni, hogy ha szabadna, akkor válaszolnék a kollégájának a megjegyzésére. (Horn Gábor: Ki kellene vezettetni!)
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ tárca nélküli miniszter: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Kovács Frakcióvezető Úr! 1990 óta nem volt arra példa, hogy egy ilyen súlyú válságban az ebben való magyar részvételt övező vitákban bármelyik párt, legyen szó az Öböl-válságról vagy Boszniáról, az ország nemzeti érdekeit alantas, pitiáner belpolitikai célokért próbálta volna feláldozni. (Moraj az MSZP padsoraiban. - Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.) Annak a pártnak a jogutódja (Folyamatosan közbekiáltások az MSZP padsoraiból.), amely párt 1968-ban (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: '84-ben!) megszállásba küldte ennek az országnak a katonáit, amely (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Tévedés! - Szégyelld magad! - Nagy zaj a kormánypártok és az ellenzéki pártok padsoraiban. - Közbekiáltás a Fidesz padsoraiból: Futballmeccs! - Közbekiáltás a bal oldalról: Egyoldalú meccs! - Otthon beszélj így, haza kell menni és ott! - Dinamo Moszkva-stadion! - Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Ez nem a Dinamo Moszkva-stadion, kérem, képviselő úr! (Közbeszólások az MSZP padsoraiból. - Menjünk Pápára!) Tehát annak a pártnak - folytatom -, annak a pártnak a jogutódja (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Rákosi!), amelyiknek a parancsára 1981. december 12-én ennek a frakciónak nem egy tagja ott ült a platón várva azt, hogy bevetik őket Lengyelországban a Szolidaritás leverésére (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Hülyeség! - További közbekiáltások.), ezen párt jogutódjának egy tagja ebben az Országgyűlésben azt engedte meg magának néhány nappal ezelőtt (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Na halljuk!), hogy azzal rágalmazza a Magyar Köztársaság kormányát, hogy háborúba sodorja. (Közbeszólások a bal oldalról: Így van! - Pontosan! - Közbekiáltás a Fidesz padsoraiból: Tabajdi!)
(21.50)
Akkor nem tettük meg, hogy ezt kellő eréllyel és kellő határozottsággal kikérjük magunknak és visszautasítsuk, a béke és az együttműködés kedvéért. Önök, tisztelt szocialista képviselőtársaim, hetet-havat összehordtak ennek a válságnak a kapcsán, mindennel rágalmazták kül- és belföldön ennek az országnak a kormányát. De túlvagyunk rajta, ezért aztán nem kellett volna olyan szánalmas magyarázkodással, mint amivel a frakcióvezető úr előállt, a helyzetet tovább súlyosbítani.
Végezetül pedig szeretném önöknek elmondani, hogy a galamb és a héja hibridje a szélkakas. És a szélkakas akkor is visszataszító, ha vörös. (Derültség és taps a kormánypárti oldalon és a MIÉP soraiban.)
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ tárca nélküli miniszter: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sajnálom, hogy az MSZP-n belüli pártharcok okán Vancsik Zoltán - tudva tudván, hogy nem mond igazat, más szóval rágalmaz (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Hazudik!) - immár a nemzetbiztonsági szolgálatokat is bevonja abba a kisstílű, botránystratégiára épülő, kétségbeesett politikai játszmába (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.), amelyet az MSZP és az SZDSZ kezdett a kormány bármi áron történő lejáratására. A recept a régi - ahogy az egy rendes bolsevik pártban egyébként szokás (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.) -, a cél szentesíti az eszközt: mindegy, hogy mibe kerül ez az országnak, mindegy, hogy mibe kerül a választóknak, legyen szó külpolitikáról, NATO-kötelezettségekről, nemzetbiztonságról, mennél rosszabb, annál jobb.
Hiábavaló lenne most ideidézni azokat az elismerő szavakat, amelyeket Vancsik úr - Nikolits miniszter úr nyilvánvaló bosszantására egyébként - a Nyírfa-ügy nemzetbiztonsági bizottságbeli vizsgálata során mondott jegyzőkönyvbe Földi Lászlóról. (Vancsik Zoltán: Most is ez a véleményem!) Hiába próbálnám elhitetni egy, az elemi tisztesség normáitól még el nem szokott MSZP-s képviselővel, hogy Vancsik úr egy bizottsági szünetben velem folytatott beszélgetésében, válaszul arra a felvetésemre, amely a Nyírfa-ügy akkori kormányzati kezelésének nemzetbiztonsági káraira hívta fel az ügy akkori résztvevőinek a figyelmét, azzal a megdöbbentő mondattal válaszolt, hogy "már én is gondolkoztam azon, hogy valójában kinek dolgoznak ezek". Az "ezek" - a félreértést elkerülendő - a Nikolits-Somogyi álompárosra vonatkozó megjegyzés volt. (Derültség a kormánypárti padsorokban.)
Vancsik úr nagyon jól tudja, hogy Somogyi úr az MSZP biztonsági főnökéből lett nemzetbiztonsági kabinetfőnök. Állítólag ő tartotta Horn Gyula fejét azon ominózus '94-es baleset során, amelynek valóságos lefolyásáról máig érdekes mendemondák keringenek. Ma ilyen ember nem dolgozik a hivatalban.
Vancsik úr nagyon jól tudja, hogy az előző vezetés alatt lehetett a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgató-helyettese olyan személy, mellesleg a kommunista titkosszolgálati dinasztiaként elhírhedett Apró-família egyik leszármazottja - emlékszik rá Vancsik úr: Kádár-Apró-Dögei (Derültség a kormánypárti padsorokban.) -, akinek tulajdonrésze volt az egyik legjelentősebb információgyűjtő biztonsági cégben. Ma már sem ez az ember nem dolgozik ennél a cégnél, sem pedig más hasonló ember nem dolgozik. (Vancsik Zoltán: Szabó László dolgozott!)
Vancsik úr azt is nagyon jól tudja, hogy az előző vezetés alatt működtették teljesen törvénytelenül azt a nemzetbiztonsági fedőcéget, amely a nemzetbiztonsági tisztek, főleg a felsővezetés "háztájijaként", saját zsebre dolgozó kis melléküzemágként tevékenykedett, teljesen elmosva a hivatalos, állami nemzetbiztonsági szolgálatok és a magán-információgyűjtő vállalkozások közötti határvonalat. Vancsik úr azt is tudja, hogy ma már ez nem lehetséges, mert pótoltam az előző miniszter úr mulasztását, hogy ő a törvénnyel ellentétes módon nem alkotta meg az idevonatkozó miniszteri utasítást.
Vancsik úr nyilvánvalóan tudja, hogy a jövőben a Köztársasági Őrezred fogja őrizni a Miniszterelnöki Hivatal épületét, és ezt az őrizetet nem a Defend Kft.-től veszi át, hanem attól a Török és Társa nevű cégtől, amelynek tulajdonosa - sajtóhíradások szerint - nem más, mint Horn Gyula bizalmasának, a Miniszterelnöki Hivatal volt vezetőjének, Kiss Elemérnek a sógora.
(14.00)
Vancsik úr azt is nagyon jól tudja, a legfontosabb célom, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatokat kivonjam a napi politikai küzdelmekből. Nyilván azt is tudja, hogy ezért igyekeztem elkerülni, hogy mindaz a szemétdomb, amit az önök kormánya ezen a téren is maga mögött hagyott (Moraj az MSZP padsoraiban.), nyilvános politikai diskurzusok tárgyává ne váljék. Vancsik úr nyilvánvalóan most éppen ezt próbálja meg kiprovokálni, mert az MSZP árnyékkormányának nemzetbiztonsági árnyékszékére vágyik (Derültség a kormányzó pártok padsoraiban.), s e törekvésében Nikolits miniszter úr nyilvánvalóan még az útjában áll.
Tisztelt Ház! Az ügyben vitt eljárásom a legteljesebb mértékben korrekt volt. Pontosan azért került sor egyébként Földi László felkérésére, hogy ne keverjem bele a nemzetbiztonsági szolgálatokat, de ígérem önnek (Felzúdulás az MSZP padsoraiban.), Vancsik úr, valahányszor információt kapok arról, hogy egy ellenzéki képviselőt figyeltet meg valamely magáncég, ezt nem veszem - önökkel szemben - természetesnek, hanem haladéktalanul felhívom az önök figyelmét a veszélyre.
Állok egyébként bármilyen nemzetbiztonsági bizottsági vizsgálat elé. Az Állami Számvevőszék ugyan most tárta fel azokat a hiányosságokat, amelyeket önök alatt ezek a szolgálatok a gazdálkodásukban elkövettek, néhány büntetőügy már folyik is ennek érdekében, de a bizottság további vizsgálatokat is, ha szükségesnek lát, igényelhet az Állami Számvevőszéktől.
Az MSZP-t pedig kérem arra - megértve azt az elkeseredettségét a pártnak, hogy az önök által különösebben nagy bizalommal ki nem tüntetett miniszterelnök úr azért egy ígéretét mégiscsak betartotta, mert önök ellenzékben vannak (Derültség a Fidesz padsoraiból.), megértem az elkeseredettségüket -, hogy pitiáner, pláne párton belüli pozícióharcok miatt legalább az alapvető nemzeti érdekeket és az államrezont, ha lehetséges, a jövőben tartsák tiszteletben, és fogják vissza azokat a képviselőiket, akik erre képtelenek! (Nagy taps a kormányzó pártok, valamint a MIÉP padsoraiban.)
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ tárca nélküli miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! A nemzetbiztonsági érdek nem feltétlenül áll ellentmondásban a politikai érdekkel. Én azt gondolom, hogy a megfigyelési ügy tisztázása és minél gyorsabban történő végleges lezárása - ennyiben egyetértek önnel - politikai érdek, méghozzá, azt gondolom, mindkettőnk, tehát úgy az ellenzék, mint a kormánypárt politikai érdeke. Hogy erre ez idáig miért nem került sor, abban a felelősség kérdését nyilvánvalóan másképpen látjuk.
Ön a kérdésében burkolt utalást tett arra nézve, hogy megítélése szerint én összekevertem a Fidesz pártpolitikai érdekeit a nemzetbiztonsági érdekekkel. Tájékoztatom önt, tisztelt képviselő úr, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal egy munkatársának közreműködése ebben az ügyben nem tekinthető szakértői közreműködésnek, ahogy ön ezt aposztrofálta. Neki mindössze az volt a feladata, hogy első kézből származó információkkal meggyőződjön arról, hogy vajon az érintett úr, akinek ma már a neve is ismert, valóban rendelkezik-e olyan típusú dokumentumokkal, bizonyítékokkal, amelyekről állítást tett, illetve van-e ennek az ügynek - tekintettel az úr előéletére, korábbi nemzetbiztonsági kötődéseire, illetve azon előre jelzett igényére, amely a nemzetbiztonsági szolgálatokkal volt kapcsolatban - olyan vonatkozása, amely megalapozza azt, hogy nemzetbiztonsági érdek is fűződik ennek az ügynek a felderítéséhez.
Miután a Nemzetbiztonsági Hivatal munkatársa meggyőződött arról, hogy az úr igényeit nem lehet teljesíteni, amelyet a dokumentumok átadásáért támasztott feltételként, miután meggyőződött arról, legalábbis a beszélgetések során, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok élő hálózatának, illetve munkatársainak nincs köze az ügyhöz, ezek után én a magam részéről nem is vettem tovább igénybe az ő szolgáltatásait, illetve eltiltottam az ügyben való részvételtől. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ tárca nélküli miniszter: Tisztelt Képviselő Úr! Nem tudom, hogy most ebbéli egy percét milyen minőségében használta ki: mint a nemzetbiztonsági bizottsági elnöke vagy mint a megfigyelési bizottság tagja; de azt szeretném önnek mondani, hogy annak a kérdésnek az eldöntése, hogy vajon az illető úr törvényesen cselekedett-e, vagy valamely jogszabályba ütközött az ő cselekedete, annak az eldöntése még várat magára. Ez többek között a további vizsgálóbizottsági munkának lehet az eredménye.
A magam részéről pedig azt gondolom, hogy én ebben az ügyben úgy jártam el, ahogy legjobb szándékom, lelkiismeretem szerint el kellett járnom. Vártam azokat a támadásokat - miután nem láttam kikerülhetőnek, hogy ez az ügy nyilvánosságra kerüljön e vonatkozásban is -, amelyek meg is fogalmazódnak az önök oldaláról, hogy én belekeverem a nemzetbiztonsági szolgálatokat ebbe az ügybe. Szándékosan hagytam ki, noha egyébként el lehetne vitatkozni azon, hogy törvényes lehetőségem lett volna-e arra, hogy igénybe vegyem az ő munkájukat. Nem tettem, pontosan annak érdekében, hogy legalább e tekintetben ne legyen közöttünk vita. (Taps a Fidesz soraiban.)
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ tárca nélküli miniszter: Tisztelt Képviselő Úr! Ön a kérdésében egy ponton helyesen fogalmazott: valóban nem bíztam meg Földi László urat semmivel, tekintettel arra, hogy köztünk semmilyen hierarchikus államigazgatási, illetve mellérendeltségen alapuló polgári jogi jogviszony nem létezik. Ezért a pontos kifejezés - ahogy ön is használta - úgy hangzik, hogy én megkértem Földi urat három dologra: találkozzon az illető, magát magánnyomozónak aposztrofáló úrral, vizsgálja meg az úr által átadni szándékozott bizonyítékokat a tekintetben, hogy egyáltalán relevánsaknak tűnnek-e vagy sem, illetve egyezzen meg ezzel az úrral ezen bizonyítékok átadásáról.
Azért használtam a "megegyezés" kifejezést, mert az úr - a sajtóban megjelent állításával részben ellentétesen - egzisztenciális problémáinak megoldását kérte a korábban vele tárgyaló nemzetbiztonsági hivatali tiszttől, ami azt jelentette, hogy létesítsen vele a Nemzetbiztonsági Hivatal hivatásos állományú szolgálati jogviszonyt. Miután erre semmilyen lehetőség, sem jogi lehetőség nem adódott, sem pedig erkölcsileg nem volt elfogadható a számunkra, ezért innentől kezdve a Nemzetbiztonsági Hivatal tisztje - mint ahogy azt az előbb jeleztem egy másik válaszomban - az üggyel nem foglalkozott. Faragó úr alternatívaként megjelölte azt a 1,5-2 millió forint közötti összeget, ami az ő megítélése szerint várhatóan bekövetkező egzisztenciális nehézségeit lenne hivatott kompenzálni.
Állításával ellentétben tehát nem a kormány ajánlotta fel ezt az összeget számára, hanem ő ezt az átadásért cserébe megjelölte.
Azért kértem fel Földi urat a segítségre, mert egyfelől emberi tisztességéről a Nyírfa-ügy vizsgálata során meggyőződtem, másodsorban szakmai előéleténél fogva alkalmasnak tartottam arra, hogy ezt a kérést teljesítse, harmadrészt pedig nem láttam más lehetőséget annak elkerülésére, hogy ezek a bizonyítékok elenyésszenek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), illetve nem kívántam a nemzetbiztonsági szolgálatokat felhasználni erre, mert akkor önök most azzal interpellálnának meg engem, hogy miért tettem ezt. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ tárca nélküli miniszter: Téved, képviselő úr - a valódi kérdés nem ez. A valódi kérdés az, amiről önök szeretnék elterelni a figyelmet, és ezért próbálják azt védekező pozícióba szorítani, akit megtámadtak korábban.
A valódi kérdések azok, hogy miért volt önöknek szükségük arra az előző ciklusban, hogy akkori ellenzéki politikusokkal szemben - akik az önök visszaéléseire ebben a Házban fényt derítettek - lejárató szándékkal, magáncégeken keresztül kompromittáló adatokat gyűjtsenek. Ez az első valódi kérdés. (Dr. Világosi Gábor: Ez hogyan bizonyítható?)
A második valódi kérdés az, hogy miért nem állták útját annak, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok vezetői érdekeltségekkel rendelkezzenek olyan cégekben, amelyek ilyen tevékenységet folytattak az elmúlt négy esztendőn keresztül, közreműködéssel egyébként a Nemzetbiztonsági Szolgálat hivatásos állománya mellett. (Dr. Kóródi Mária közbeszól.)
Azzal kellene foglalkoznia önnek, volt államtitkár úr, hogy miért nem csináltak rendet a Belügyminisztériumban, hogyan fordulhatott elő az, hogy a Köztársasági Őrezred egy tisztje - amely testületnek az lenne a dolga egyébként (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy a mindenkori politikusokat védje - azt természetesnek tartsa, hogy ilyen piszkos akcióban részt vegyen. (Taps a Fidesz padsoraiban. - Egy hang ugyanonnan: Így van! - Bauer Tamás közbeszól.)
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ tárca nélküli miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Ha a teremben tartózkodott volna a korábbiakban, akkor nemcsak a sajtóból, hanem itt, élőszóban is választ kaphatott volna a kérdéseire - szinte minden kérdésére válaszoltam. De az ön kedvéért ezeket most meg fogom ismételni.
Megerősítem: valóban tőlem kapta a miniszterelnök úr a hangfelvételt. Én Földi Lászlótól kaptam a hangfelvételt. Történt pénzmozgás, legalábbis a sajtóban megjelent nyilatkozatok szerint - én ezeket nem ellenőriztem, tehát én is ebben a hiszemben válaszolok, amelyben ön a kérdését feltette. Állami pénzalap terhére nem történt pénzmozgás; ha történt, feltehetőleg magánalap terhére történt ez a pénzmozgás - bár hogy mit ért ön magánalap alatt, azt nem egészen volt módomban megtudni. Földi úr, a Defend Kft. vezetője találkozott az illető úrral, aki magát magánnyomozónak aposztrofálja, legalábbis a sajtóból, illetve az utóbb bekövetkezett eseményekből ez olvasható ki.
Miután minden kérdésére válaszoltam, ezért azt gondolom, hogy önmagában ezen kérdések megválaszolására nem indokolt összehívni nemzetbiztonsági bizottsági ülést. De amennyiben vélhetően az elnök úrnak egyszer sikerül szabályszerűen, engem időben is értesítve összehívni a nemzetbiztonsági bizottság ülését, akkor természetesen ott is meg fogok jelenni, és megismétlem ezeket a válaszokat. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ tárca nélküli miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Ha egy egyre inkább eljelentéktelenedő párt, az SZDSZ szinte egyedül menedzselhető frontembere, Demszky Gábor arra alapozza önépítő kampányát, hogy mint a demokratikus ellenállás és a sajtószabadságért folytatott küzdelem élő szobrát, évente többször megkoszorúzza önmagát, akkor érthető, hogy zavar támad a köreiben; a fényes múltjuk nem túlságosan dicsőséges mozzanataira derül fény.
Ebben a körben, úgy tűnik, az is természetes, ha reagálásképpen, miközben egyazon torokból rágalmazásnak minősítik a dokumentumok közreadását, azon nyomban teli torokkal és az SZDSZ-hez közel álló, valaha egyébként az egypárti sajtót lelkesen kiszolgáló bértollnok siserahad által felerősítve, egyúttal meg is rágalmaznak mindenkit, aki útjukba kerül: a Magyar Köztársaság kormányát, annak egy tagját, és nem utolsósorban azokat a tisztességesen dolgozó munkatársaimat, akik 1990 óta nemzetközileg nagy megbecsülésnek örvendenek abban a munkában, amelyben többek között a szervezett bűnözéssel szemben, a kábítószer-kereskedelemmel szemben, az illegális migrációval szemben - és még sorolhatnám, mi mindennel szemben - működnek tisztességesen, a törvények szabályait betartva. (Közbeszólások az SZDSZ soraiból: Kazettavásárlás! Önrobbantás!)
Megjegyzem, azt a kormányt vádolják, amelynek az egyik tagja éppenséggel ténylegesen börtönt szenvedett azért, mert akkor március 15-én kiment az utcára, amivel szemben akkor Demszky Gábor az internacionalizmus vörös zászlai alatt akart mint baloldali elhajló, társaival tüntetést szervezni. (Taps a kormánypárti oldalon és a MIÉP soraiban.) Értem egyébként ennek a zavarnak az okait is, és az agresszió mögött legtöbbször lelkiismeret-furdalás szokott megbújni. Ezek az urak, úgy látszik - és ez egy jó jel -, lelkiismeret-furdalást éreznek azért, mert 1992 után a Demokratikus Charta rendezvényein együtt szorongatták a vörös szegfűt nyugdíjas ávósokkal és nyugdíjas munkásőrökkel. (Taps a kormánypárti oldalon és a MIÉP soraiban.) Lelkiismeret-furdalást éreznek, remélem, azért, mert 1994-ben kormányra mentek olyanokkal, akiket jogi értelemben csak azért nem lehet hazaárulónak minősíteni, mert ez a bűncselekményi kategória azóta elévült. (Simon József: Nem lehetsz ilyen szemét!) Lelkiismeret-furdalást érezhetnek azért, hiszen a Kuncze-Világosi álompáros ténykedése alatt a Belügyminisztérium odáig züllött, hogy egy köztársasági őrezredes tiszt természetesnek veszi, hogy parlamenti képviselő kompromittáló célzatú, politikai hátterű, lejáratú szándékú megfigyeléséhez mint kerítő közreműködjön. (Közbeszólások az MSZP soraiban.) És ugyanez a Belügyminisztérium kiad egy olyan igazolást, nemzetközileg használható igazolást, amely azt mondja, hogy az ávósok - egyébként szintén szabad demokrata képviselőtársaim munkatársai, civilben legalábbis - akkoriban nem vertek, mert az tilos volt az ávóban. (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
Aztán nyilván lelkiismeret-furdalást éreznek azért, mert a koalíciós partnerük által irányított titkosszolgálatok, pontosabban a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgató-helyettese résztulajdonos egy olyan magán-titkosszolgálatban, amelynek mellékesen izraeli résztulajdona is van; amelyik, mellékesen, ténylegesen összekeverte a legális állami és az illegális titkosszolgálati tevékenységet. Szintén netán lelkiismeret-furdalásuk van azért, mert akkor, amikor ők regnáltak, titkosszolgálati fedőcégek törvénytelenül adatgyűjtő tevékenységet folytattak, aminek a részleteit mind a mai napig nem sikerült tisztázni.
(8.20)
Szóval ez a fajta rágalmazás, ahelyett, hogy a tényekkel és a múlttal tisztességesen szembenéznénk, alattomos és gyáva magatartás megérzésem szerint.
Újabb hírek szerint Demszky Gábor főpolgármester úr (Mádai Péter: Hogyan lehet ilyen mélyre süllyedni?) pert indít Csurka István pártelnök úrral szemben. Megteheti ezt, ugyanis Csurka úr egyenesen cselekedett: kitette az asztalra a lapjait. Ők azonban nem egyenesen állítanak: sugalmaznak, sejtetnek. Én arra kérem a főpolgármester urat és a Szabad Demokraták Szövetségének elnökét, hogy ennek a szellemnek megfelelően, ahogyan ők a bíróság előtt keresik az igazukat, tegyék ezt lehetővé számomra is: vagy álljanak elő egyenes állításokkal, gyanúsítsanak meg és tárják elő a bizonyítékot, vagy pedig kérjenek bocsánatot. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ tárca nélküli miniszter: Nagy élvezettel hallgattam, tisztelt elnök asszony, Keller képviselő úr lendületes hozzászólását. Élvezetemet némileg csorbította az a tudat, hogy Keller képviselő úr 1994-1998 között, amikor az általa emlegetett ügyek keletkeztek, annak a kormánynak - bár nem a Belügyminisztériumban, egy másik minisztériumban - tagja volt. Ezt a lendületes hozzászólását célszerű lett volna az akkor koalíciós partnereként a kormányban szereplő Kuncze Gábornak vagy Világosi Gábor államtitkártársának, vagy éppenséggel Nikolits úrnak feltennie.
Tájékoztatom a tájékozatlan volt államtitkár urat, hogy 1996-ban, az ORFK átszervezését követően az önálló főosztályként működő belbiztonsági osztály végleg átkerült a belügyminiszter közvetlen irányítása alá, ettől kezdve hívják RSZVSZ-nek, Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatának. Ezeket az ügyeket, amelyeket ön emleget, kivizsgálta a rendvédelmi szolgálat, kivizsgálták mások, illetve ha nem vizsgálták ki, akkor azt a kérdést kellene önnek feltennem, hogy miért nem vizsgálták ki, miért nem voltak elegendőek azok a rendelkezésre álló eszközök, amelyeket ön itt most felsorolt. Miért nem zárták be a kiskapukat, ha vannak ilyen kiskapuk, miért nem vizsgálták ki tisztességesen ezeket az ügyeket, ha egyszer négy évig kormányoztak? Bizonyára abban gondolkodtak, hogy negyven évig még kormányon lesznek, és majd lesz idejük ezt megtenni.
Egyébként amely ügyekben a vizsgálat elindult, le is zárult, különböző eredményekkel ért véget, és erről az eredménysorozatról Orbán Péter jelenlegi rendőrfőkapitány úr beszámolt abban a bizottságban, amelyet önkormányzati, rendvédelmi bizottságnak hívnak, amely egyébként egyhangúlag elfogadta az ő beszámolóját. Tehát úgy látszik, hogy a tisztelt parlamenti képviselőknek is sikerült beadni ezt a maszlagot - ahogy ön fogalmazott. Egyébként éppen az MSZP-s alelnök nyilatkozott arról a televízióban, saját szememmel láttam, hogy Orbán főkapitány úr tájékoztatása (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát. - ELNÖK: Miniszter Úr!) kielégítette a bizottságot.
Köszönöm.
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ tárca nélküli miniszter: Tisztelt Tóth Úr! Megismétlem az előbbi válaszom lényegét. A Karancsi úr és Kuzma úr által tett bejelentéseket, amelyek többek között Gál László volt megyei rendőrfőkapitányra is vonatkoztak, aki egyébként kinevezéssel szintén átkerült a belügyminiszter közvetlen hatáskörébe, már valamennyi esetben a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata titkos nyomozások keretében vizsgálta, és lezárta azzal, hogy az operatív és nyílt jelzések alapján bűncselekmény alapos gyanúját megállapítani nem lehetett. Ezt a Belügyminisztérium korábbi vezetése elfogadta.
Köszönöm. Nincs több mondandóm az ön számára. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ tárca nélküli miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Azt szeretném kérni, ha lehetne, akkor a következő előterjesztéssel együtt adhassam elő az expozét.
ELNÖK: Természetesen, miniszter úr, köszönöm szépen.
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ tárca nélküli miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság állampolgárainak népszavazáson kinyilvánított akaratával egybehangzóan az Országgyűlés 1999. február 9-én döntést hozott a Magyar Köztársaságnak az Észak-atlanti Szerződéshez történő csatlakozásáról, és a szerződés szövegének kihirdetéséről szóló törvényt elfogadta. A szerződés aláírása és a csatlakozási szándék kinyilvánítása azonban a csatlakozási folyamatnak, a NATO-ba történő integrálódásunknak csak az első lépését jelentette, a szövetségnek való megfelelés Magyarországtól minden tekintetben sokat kíván. Ezen feladatok teljesítése nem valósítható meg egyik napról a másikra.
A törvényben kihirdetett Észak-atlanti Szerződés csak a kereteit adja meg a NATO-tagállamok együttműködésének, az arra vonatkozó részletszabályok a NATO egyéb szabályzataiban vannak lefektetve. A NATO szempontjából ezen szabályozók adaptációjának mikéntje indifferens, követelménye csak az, hogy ezek a szabályzatok alkalmazásra kerüljenek a tagállamokban. Van azonban néhány olyan, a NATO égisze alatt a tagállamai által kötött egyezmény, amelynek szó szerinti adaptációját kívánja meg a szövetség, ezen egyezmények közé tartozik a most önök előtt lévő két megállapodás is.
Mindkét megállapodás lényegét az információátadás, az adatáramlás szabályozása jelenti. Az információk egymásnak történő továbbítása - akárcsak minden más nemzetközi egyezményben és nemzetközi szervezetben is, a NATO-nál is - a partnerség lényegét és alapját jelenti. Az információcsere célja a NATO-tagállamok védelmi felkészülésének az egységesítése is. A szövetség tagjai közötti partneri viszony célja elsősorban politikai jellegű. E célokat támasztja alá a közös védelmi tervezési és katonai együttműködés. Amennyiben a tagállamok egységes fellépésére kerül sor, ennek elengedhetetlen feltétele az egymás információi alapján kidolgozott egységes védelmi rendszer és felkészültség.
Az előttünk lévő két megállapodás egymással szoros összefüggésben álló két nemzetközi szerződés. Terjedelmük a nemzetközi szerződések általában vett terjedelméhez viszonyítva nem jelentős. Tudatában annak, hogy a tagállamok nemzeti törvényei és sajátosságai országonként eltérőek, a NATO olyan keretegyezményeket próbált kidolgozni, amelyek változtatás nélküli adaptációja gond nélkül megvalósítható lesz bármely, a szerződés megkötésekor már részes, illetve később csatlakozó tagállam számára.
Az 1960-ban aláírt párizsi megállapodás foglalkozott először a védelmi célokat szolgáló műszaki információk átadásának kérdéskörével. A szövetség szerint a kölcsönös segítségnyújtás során nélkülözhetetlen szükség van a védelmi célokat szolgáló találmányokra vonatkozó kölcsönös információcserére, amit egyes esetekben ezen tiltás korlátozhat. Így meghagyva a lehetőséget a tagállamoknak, hogy megtiltsák az egyes szabadalmaztatott találmányok más államban történő bejegyzését, ebben a megállapodásban megteremti a titokvédelmi kereteit annak, hogy ha a tagállam mégis úgy dönt, hogy engedélyezi adott találmány más államban történő szabadalmaztatását, úgy maximális védelmet kapjon a találmány és annak minősítése a befogadó ország részéről is.
Az 1970-es brüsszeli megállapodás lényegében az 1960-as megállapodásban már megteremtett lehetőséget bontja ki, még szorosabbra vonja a biztonsági követelmények és garanciák hálóját a találmányok szabadalmaztatásával a másik tagállamhoz kerülő információ körül. A megállapodások magyarországi adaptációja, a területre vonatkozó hazai szabályozást tekintetbe véve nem jelent problémát. A hatályos hazai szabályozás is tartalmaz rendelkezéseket a szabadalmi bejelentés minősítésére vonatkozóan. A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 53. §-ának (5) bekezdése alapján a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke az illetékes miniszter megkeresésére honvédelmi vagy nemzetbiztonsági érdekből elrendelheti, hogy a szabadalmi bejelentést államtitokként kezeljék. A titoktörvény értelmében pedig államtitkot külföldi szervnek vagy személynek átadni, külföldre továbbítani kizárólag az adatot minősítő írásbeli engedélyével lehet. Tehát általánosságban véve az információ teljhatalmú ura a minősítő. A titoktörvény azonban, pontosan honvédelmi érdekből, minősített információk esetében megtöri ezt az általános szabályt, és az információ külföldre juttatásához megkívánja a miniszter vagy a rendvédelmi szerv esetében a központi szerv vezetőjének engedélyét is.
A fentiekre tekintettel elmondhatjuk, hogy hazánkban a minősített szabadalmi találmányokra vonatkozó adatok másik NATO-tagállamba, illetve a NATO szervezetéhez történő eljuttatásának nincs jogi akadálya, a továbbítás jogi és szakmai keretei biztosítottak. Ennek értelmében a megállapodások végrehajtása akadályba nem ütközik.
Az elmondottak alapján kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az általam előterjesztett két törvényjavaslatot vitassa meg, és döntsön azok elfogadásáról. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ tárca nélküli miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Örömmel tapasztaltam, hogy Világosi Gábor úr és az SZDSZ magatartásában a folyamatosság és a diszkontinuitás egészséges egyensúlya érvényesül.
A folyamatosságot az 1993-ban kreált székházügy szappanopera-szerű előadásának újabb fejezete adja. Igaz, hogy ez a szappanopera változó szereplőkkel zajlik - de hát kis párt, kis eszköztár. (Derültség a Fidesz soraiban.)
A megszakítottságot pedig az jelenti, hogy Világosi Gábor úr az SZDSZ nevében korábban nem tapasztalt tiszteletet tanúsít a független bíróság egy ítéletével szemben. Remélem, hogy Isten ebben a jó szokásában meg fogja tartani!
Igaz, hogy ez a másodfokú ítélet, szemben a korábbiakkal, végre olyan, ami az SZDSZ szája íze szerint való. A másodfokú bíróság ítélete egyébiránt nem tartalmi kérdésben foglalt állást, hanem úgy döntött a bíróság, ehhez joga volt, hogy az Élet és Irodalom állítása nem híresztelés, hanem úgymond egy vélemény, amellyel szemben helyreigazításnak nincsen helye. Mint ahogy az a sajtóból is ismert, a Fidesz elnökségének a tagjai felülvizsgálati kérelemmel fordulnak a másodfokú bíróság döntésével szemben a Legfelsőbb Bírósághoz.
Azt javaslom tehát Világosi Gábor úrnak, hogy ne igyon előre a medve bőrére, legyen türelme kivárni a végkifejletet. Remélhetőleg - ez mindannyiunk érdeke - ez minél hamarabb pontot tesz az ügy végére.
Így, advent felé pedig kötelességem, hogy némi békességes hangot üssek meg, még ha erre különösebb okom nem is lenne, és azt kívánom Világosi Gábor úrnak és az SZDSZ-nek, hogy adjon nekik az Isten nagyon sok erőt, egészséget, kitartást, hosszú életet, hogy ha éppen nem a parlamentben, akkor parlamenten kívüli ellenzéki pártként (Taps a Fidesz soraiban.), még nagyon hosszú időn keresztül tudják rágalmazni a Fidesz kormányát!
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ tárca nélküli miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. De előtte megadom a lehetőséget önnek arra, hogy mint a Ház elnöke, a Ház méltóságának megőrzése érdekében reagálni tudjon Vancsik úr kérdésére. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Helyes! - Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)
ELNÖK: Miniszter úr, én most nem kívánom megadni önnek a lehetőséget, hogy elnézést kérjen a Ház elnökétől, de amennyiben ezt folytatja, akkor kénytelen leszek megvonni a szót. Ön az ülésvezetést nem bírálhatja. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Dehogyisnem! - Sasvári Szilárd: El kell olvasni a Házszabályt!) Amennyiben problémája van a Ház elnökének ülésvezetésével, úgy a Házszabály értelmében (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) az ügyrendi bizottsághoz fordulhat. (Tirts Tamás: A zsidózást mi is fájlaljuk, nem csak az SZDSZ! Állítólag érzékenyek erre a problémára!)
Megkérdezem a miniszter urat, hogy kíván-e válaszolni az elhangzott kérdésre vagy sem. Amennyiben kíván, megadom a szót, amennyiben nem, Vancsik urat illeti viszontválaszra a szó.
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ tárca nélküli miniszter: Köszönöm, elnök úr. Valószínűleg nem figyelt arra, amit mondtam, ha ön nem kíván élni azzal, hogy a Ház méltóságát és tekintélyét megőrizze, akkor válaszolok ön helyett is, ha lehetséges, a képviselő úrnak. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Helyes!)
Tisztelt Képviselő Úr! Az, amit ön elmondott, előadott két percben, az önmagában is elégséges alátámasztását jelenti mindannak, amit korábban elmondtam. Tehát megmagyarázni azt, hogy miért tartom fenn továbbra is az állításaimat, ezek után talán már nincs is szükség senki számára, aki tárgyilagosan végighallgatta mindazt, amit ön itt összehordott. Viszont van egy olyan momentuma az ön állításainak, amit azon túlmenően, hogy személyesen is rágalmazásnak tekintek, tekintettel arra, hogy még egy darabig - talán az ön által elvárthoz képest kicsit még hosszabb ideig - a magyar kormány tagja is leszek, ezért azt gondolom, vissza kell utasítsam, és szeretném itt a nagy nyilvánosság előtt - tekintettel arra, hogy kevesen hallották azt, amikor akkor mondtam - megvilágítani.
Visszautasítom és kikérem magamnak azt, hogy ön engem azzal gyanúsított, hogy a kongresszuson kommunistáztam és zsidóztam. Én azt mondtam, tisztelt képviselő úr, hogy a Fidesz nem az a liberális párt, ahol azért nem választanak meg valakit elnöknek, mert a szülei kommunista zsidók. Tudja melyik az a liberális párt? Az, amelyik önökkel koalícióban volt négy éven keresztül. (Közbeszólások a kormánypártok padsoraiból: Úgy van! - Taps a kormánypártok soraiból.) Ha esetleg nekem nem hisz, akkor kérem, lapozza fel a Beszélő megfelelő számát, olvassa el az az interjút, amelyet Bauer Tamás adott a szintén SZDSZ-es tagsággal súlyosbított Révész Sándor újságírónak. (Derültség a kormánypártok soraiban.)
Köszönöm. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból. - Dr. Csapody Miklós: Az MSZP mint szociáldemokrata párt!)
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány támogatja a javaslatot. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ tárca nélküli miniszter: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Védekezhetnék azzal, ha védekezni akarnék, hogy az ügy olyan bonyolult jogi procedúra után ítélhető meg, hogy a fővárosi főügyész úrnak és a legfőbb ügyész helyettesének elsőre nem sikerült eltalálnia a helyes vonalat, hogy megtalálják, mivel lehet Juszt László újságíró urat kimenteni ebből a kellemetlen ügyből. Csak másodikra sikerült egy olyan, egyébként az elsőhöz semmiben nem hasonló indoklást találni, ami már a legfőbb ügyész úr jogi álláspontjával is találkozott.
Azért nézzünk egy kicsit az ügy mélyére! Az történt, hogy elloptak - elloptak, tisztelt képviselő úr - egy iratot, amely szigorúan titkos jelzéssel volt ellátva, és ezt egy hetilap közölte. A legfőbb ügyész úr immáron hatályban lévő álláspontja szerint az irat minősítése nem felelt meg a minősítésre előírt formai követelményeknek, tehát a tartalma államtitokköri jegyzékbe sorolható, de formailag úgymond nem helyesen minősítették. A félreértések elkerülése végett a minősítésre Nikolits István tárca nélküli miniszter úr hivatalában került sor 1998 májusában.
Egyébként az adatvédelmi biztos megállapította, hogy a közlés megsértette a személyes adatok védelméről szóló törvényt, továbbá sérült - ezt már én állapítom meg, függetlenül a büntetőjogi minősítéstől - az államtitokról szóló törvény 18. §-a, illetve ugyancsak a nemzetbiztonsági törvény 51. §-a. Az idő rövidsége nem teszi lehetővé, hogy taglaljam és felolvassam, hogy ez pontosan mit jelent.
Mindent egybevetve azt gondolom, hogy senkitől nincs okom elnézést kérni, legkevésbé önöktől. Ha ez megnyugtatja a képviselő urat, az én valódi véleményem a Szabad Demokraták Szövetségéről a nyilvánosan elmondható véleményemnél sokkal súlyosabb. (Taps a kormánypártok soraiból.)
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ tárca nélküli miniszter: Most olcsó poén lenne, tisztelt képviselő úr, ha azt mondanám az ön teljesen tarthatatlan, hogy ne mondjam, nevetséges rágalmaira és vádjaira válaszul, hogy ellenben az, amit önök csinálnak, nem más, mint a magyar nemzeti állam folyamatos gyengítése. Nem tudom, hogy önök honnan jöttek, de hogy az anarchia irányába szeretnék vinni a dolgokat, az egészen biztos. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy valóban nem azonos irányba megyünk. Mi úgy gondoljuk, hogy a magyar államnak erős államnak kell lennie, olyannak, amely képes a saját polgárai igényeinek kielégítésére, érdekeinek védelmére, önök pedig minden eszközzel - legyen szó honvédségről, rendőrségről, bármi másról - ennek az államnak a szétverésén dolgoznak immáron legalább tíz éve.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)
(13.20)
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): "Drága Irén! / Először is közlöm Veled, hogy néhány éve / váratlanul, ámde mégis véget ért egy korszak. / Lábjegyzet lesz, egy csillaggal megjelölt szó jövőbeli történelemkönyvben,/ s a lapon alul néhány szó, mely sebten elintézi: / hernyók, nyüvek, hernyók, nyüvek, / álcák, molyok, álcák, molyok, nagy giliszták élősködtek az örök erőkön, / míg szőnyeg alá besöpörve éltünk mindahányan. Túléltük hát! Bár igénybe vett..."
Cseh Tamás énekli e sorokat, Bereményi Géza sorait egy korszakról, mely veszélyesen távolodik - legalább is látszólag.
Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Kedves meghívott Vendégek! Bizonyára többen vannak önök között, akik az első szabadon választott Országgyűlés tagjai közül 1990. május 2-án, az alakuló ülés pillanataiban ugyanazt érezték, mint én: a megrendültséget, miközben küszködtünk a könnyeinkkel; a tanácstalanságot, miközben kerestük a kapaszkodókat, melyek bizonyossá teszik, hogy a valóság az, ami körülöttünk zajlik, nem csak valami álom; az euforikus örömöt, melyet alig tudtunk magunkban megfegyelmezni - s a diadalt. A gonosz birodalmának itthoni helytartója ott feküdt a lábunknál, kiterítve. 1990. május 2-a a győzelem napja, a megszabadulásé.
(10.10)
Vajon hittünk-e benne, hogy eljön? Bizonyára, hiszen másképpen el sem jöhetett volna. Hittünk benne, tudtuk hogy így lesz. Azt nem reméltük, hogy megéljük. Néhány évvel, néhány hónappal korábban még mi sem reméltük, akik akkor, valahol a 20. és 30. éveink között, telve voltunk elszánt, cselekvőképes pesszimizmussal, akik akkor már túl voltak 1956, 1968 leckéin, s akik közül többen egy katonai teherautó platóján vacogták át az 1981. december 13-ára virradó éjjelt, mely teherautó ezúttal, szerencsére, mégsem vitt senkit - testvéri segítségnyújtás céljából - Lengyelországba.
Mi sem reméltük, mert láttuk Wajda: Vasember című filmjének végét, és tudtuk, ezekkel nem lehet tárgyalni, mert ha vesztésre áll a parti, úgy is felborítják a sakktáblát. Mindig úgy mennek, mintha jönnének. De azt is tudtuk, hogy a történelem pillanatai nagyon rövidek. Addig kell előremenni, ameddig csak lehet, mert mindig visszajönnek ugyan, de egy-egy lépést, egy talpalatnyi földet, egy szusszanásnyi levegőt mindig lehet tőlük nyerni. Az idő pedig nekünk dolgozik.
Ott, akkor, 1990. május 2-án néhány évre kivertük a fejünkből a Vasember utolsó képsorait, s boldogok voltunk - túléltük hát, bár igénybe vett. Pontos a diagnózis, amilyen pontos csak egy költőé lehet, semmi durvaság. Mire mi eszméltünk, a málenkij robot, Recsk, a padlássöprések, a szabotázsperek, '56, az internálások, a nagy verések már messze, veszélyesen messze voltak. Már senki sem hánytorgatta fel szívesen a múltat. Finomult a kín. Nekünk már nem jutott az igazi terrorból, minket már tétova zavarodottsággal hagytak az ellenzéki ellenséges erők uszályába kerülni. Nekünk csak a csömör jutott.
1990. május 2-án úgy éreztük, hogy ettől a csömörtől szabadultunk meg, a leküzdhetetlen undortól, amit egy velejéig romlott, képmutató és aljas rendszerrel, a hernyók és nyüvek világával szemben éreztünk. (Taps a kormányzó pártok, valamint a MIÉP padsoraiban.)
Kedves Barátaim! Soha ne feledjék el a tíz évvel ezelőtti május 2-át!
Tisztelt Képviselőtársaim! Egy ünnep, főként ha évfordulóval egybekötött, alkalom a mérlegkészítésre, a számvetésre is. Az első szabadon választott Országgyűlés megalakulásának tizedik évfordulóján fel kell tennünk magunknak a kérdéseket: tíz esztendővel ezelőtt vajon hová indultunk, meddig jutottunk, s jó úton járunk-e egyáltalán? S a mérlegkészítésnél jó, ha vigyázunk az egyensúlyra, mert különben a számvetés könnyen ünneprontássá válhat. Szokás az előbbi kérdéseket akként is megfogalmazni, hogy ment-e a rendszerváltozás által előbbre Magyarország, vagy sarkosabban: végbement-e a rendszerváltozás Magyarországon, illetve rendszerváltozás-e az, ami az elmúlt évtizedben végbement? Bizonyára ki-ki nemcsak vérmérséklete, hanem azon álláspontja szerint is adja meg a választ, hogy mit ért rendszerváltozás alatt.
Mindenekelőtt szögezzük le: Magyarország demokratikus jogállam, az egypárti kommunista diktatúra politikai rendszerének helyén, történelmi léptékkel mérve egy pillanat alatt létrejöttek a többpártrendszer és a szabad választásokon alapuló parlamentáris kormányzás intézményei, mely intézményrendszer minden, a működését kísérő vita dacára, hozzájárult a valahai szocialista táborban példátlan politikai stabilitás kialakulásához.
Noha a jogállami berendezkedés kisebb korrekciókra szorul, mégis elmondható: e téren Magyarország új politikai elitje nagyot és maradandót alkotott, ledolgozván az ország történelmi hátrányait. A stabil politikai berendezkedés alkalmas keretéül szolgált az állami tulajdonon alapuló tervgazdaság nyugati típusú piacgazdasággá történő átalakításához. Ma már a gazdasági erőforrások döntő része magánkézben van, miként a gazdasági össztermék több mint háromnegyedét a magánszektor állítja elő. A magyar gazdaság Európa egyik legdinamikusabban növekvő gazdasága, mely már nem az átmenet problémáival kénytelen küszködni.
A rendszerváltozás végbement külkapcsolatainkban is. Elhagyták Magyarország területét a megszálló csapatok, s az ország önkéntes és demokratikus döntés következményeként részévé vált az Észak-atlanti Szövetségnek, mely csatlakozás nem csupán az évszázadok óta hőn áhított katonai biztonságot hozta el a számunkra, de egyúttal a biztonságot és prosperitást ígérő nyugati civilizáció partjainál történő lehorgonyzást is jelentette a kompország számára. Magyarország, visszanyert szuverenitásával élve, méreteit és gazdasági potenciálját figyelembe véve, de egyenrangú partnerként tárgyalhat a világ bármely államával, saját nemzeti érdekei érvényesítése céljából.
Mindezek alapján a rendszerváltozás tíz esztendeje olyan jelentőségű fordulatként fogható fel, mint amilyen az ezer esztendővel ezelőtti Szent István-i államalapítás volt. S ha mindez így van - márpedig ez a meggyőződésünk -, akkor hogyan lehet, hogy a magyar társadalom többsége a rendszerváltozás vesztesének tekinti önmagát, s noha a diktatúrába és a tulajdonnélküliségbe vissza nem vágyik, mégsem tekinti sajátjának a piacgazdaságot és a demokráciát?
(10.20)
Bizonyára azért, mert az átalakulásért iszonyatos árat kellett fizetni. A magyar gazdaság ma képes körülbelül akkora bruttó hazai össztermék előállítására, amekkora az 1989-es teljesítőképességének felel meg. Ezenközben a szociális juttatásokat is magába foglaló reáljövedelem 6 százalékkal alacsonyabb a tíz évvel ezelőttinél. Ugyanakkor a lakosság legjobban és legrosszabbul kereső tizedének átlagjövedelmei közötti különbség a nyolcvanas évek közepének négyszeres szorzójáról mára nyolc-kilencszeresére nőtt. A lakosság körülbelül egyharmada rendelkezik az átlagnál nagyobb, míg kétharmada az átlagnál kisebb jövedelemmel. Több mint 80 százalékuk nem képes jövedelméből felhalmozásra. Mindez a sokak által rendszerváltozás fogalmához kapcsolt elitváltás és igazságtétel elmaradása, sőt a rendszerváltozás olyatén lefolyása mellett, melyben a korábbi illegitim politikai kiváltságok, a szinte sértetlenül megőrzött kapcsolati hálók segítségével mára jelentős részben a jogállam normáival és a magántulajdon szentségével körülbástyázott, még szilárdabb pozíciókká váltak. Egy bölcs mondás szerint a kommunizmusban az a legszörnyűbb, ami utána következik. S mi még egyelőre a kommunizmus után vagyunk.
Tisztelt Képviselőtársaim! 1990. május 2-a mégsem a gonosz feletti győzelem napja, hanem a szabadság első napja volt. A szabadságé, mely arra adatott, hogy a győzelem reményében megküzdjünk vele. Végső soron ez sem kevés, mert az idő tényleg nekünk dolgozik. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban.)
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szalay képviselő úr mondandójára egyetlen mondattal reagálva pontosítanám, illetve összefoglalnám azt, amit Fazekas képviselőtársam mondott.
Valóban, a politikai élet szereplői - beleértve a parlament mindkét oldalán ülő képviselőket is és a kormányzatukat is - későn ébredtek fel, talán akaratlanul késlekedtek, nem ismerték fel, hogy milyen eszközökkel lehetne fellépni a terebélyesedő, olajjal kapcsolatos szervezett bűnözéssel szemben, de egyetlenegy periódus van ezen ügyletek lezárultáig, amikor ellenkező irányban hoznak döntést: és ez az önök kormánya ideje alatt történt. Ezt valóban meg kell magyarázni. Lehet dilettantizmussal is magyarázni a szakértő kormány részéről, ha nincs benne szándékosság. Ezt döntsék el önök, és adják meg a választ nekünk. Erre várunk.
De amiről igazándiból szólni szerettem volna, az az, hogy már idáig is sok értelme volt ennek a mai vitának. Példának okáért az, hogy mind az MSZP, mind pedig Kuncze Gábor szájából egyfajta kollektív önvizsgálatra való hajlam fogalmazódott meg, ami a politikai elit kollektív lejáratódásától való félelem őszintének tűnő hangja volt - hát Kuncze Gábor esetében már nem annyira. Az ő szájából inkább az hangzott el, hogy az SZDSZ soha nem ad hitelt másokat bizonyíték nélkül rágalmazó állításoknak, leszámítva azokat az eseteket, amikor maga és képviselői teszik ezt. Az MSZP minden esetben fellép a törvényi kiskapuk kijátszása ellen, leszámítva azokat az eseteket - például (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Rajk László bécsi tervezését a Collegium Hungaricum esetében -, amikor az ő képviselői teszik ezt.
Kuncze Gáborról még annyit - nagy tehetsége és képességei mellett -, hogy hozzájárult ahhoz, hogy a két év óta a belügyminiszter úrral szemben folyó gyalázatos lejárató kampányban a politikai (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) élet egésze került veszélybe, és egyetlenegy szóval nem mondta két év alatt, hogy bocsánatot kérek, én Pintér Sándort (Az elnök ismét csenget.) belügyminiszterként politikai értelemben is felelős vezetőnek ismertem, és azok az idióta rágalmak, amelyeket vele szemben hangoztatnak, nem igazak. Ez becstelen és gyáva magatartás volt a részéről...
ELNÖK: Képviselő úr, lejárt a kétperces időkeret.
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): ...ezért szintén felelős. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Egy hang a Fidesz soraiból: Úgy van!)
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Kovács Tibor Képviselő Úr! Igazat kell hogy adjak önnek. Valóban, bár Stumpf miniszter úr pontosan tudta, hogy miről beszél, és amire ő gondolt, az igaz is, de valóban, az ön értelmezésében, ha az olajügyekről való tárgyalást, beszélgetést kitágítjuk, akkor az, amit mondott, nem volt teljesen helytálló, mert több olyan ügy is van, amely olajjal függ össze. Sokfajta olaj van persze, orsóolaj, napolaj meg mindenféle (Derültség az MSZP soraiban.), de ha már az ön kiterjesztésében használjuk ezt a fogalmat, akkor még egy ügyre felhívnám a figyelmét.
Keleti György, az ön frakciótársa, volt honvédelmi miniszter ideje alatt került a Honvédelmi Minisztériummal jogviszonyba egy L. A. Holding nevű cég a Hungaria Immobilia nevű közös cég létrehozása érdekében, amely a honvédségi olajtározók hasznosítását célozta. A cég végül is nem jött létre; az L. A. Holding az állítólagos üzleti terv költségeire először mintegy 20 milliót kért kárpótlásként, majd ennek elutasítása után emelte a tétet. A per ma is zajlik, és a perösszeg ma már meghaladja a másfél milliárd forintot, tisztelt képviselő úr. Jut eszembe, ez az L. A. Holding cég egyébként Lakatos András cége, aki Lakatos Ernő - boldogult emlékű Apó - fiát takarja. Az elképzelés egyébként valójában a honvédség évi 100 ezer tonnát meghaladó üzemanyag-szükségletében rejlő bombaüzlet megszerzése volt; ezt a közbeszerzési törvény elfogadása tette lehetetlenné. Keringenek olyan hírek, hogy az állítólagos tartozást fedezetként felhasználva jelentős hiteleket vettek fel az alvilágban, és hogy ez nem teljesen figyelmen kívül hagyható információ, azt szerintem az is bizonyítja, hogy az L. A. Holding mögött a peranyagokban felbukkan az a Miller Oil Bt., amelyről önök bizonyára hallottak (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és SZDSZ-es képviselőtársaim is bizonyára nagyon közelről ismerik ezt a céget. (Kósáné dr. Kovács Magda: Tájékoztassa a legfőbb ügyészt! - Taps a Fidesz soraiban.)
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Úgy is, mint volt minisztertársa, és úgy is, mint koalíciós képviselő, az elemi lojalitás szabályaiból fakadó megelőlegezett bizalom alapján itt és most az ön válaszát formailag elfogadom. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiban.) Teszem ezt abban a hitben, hogy a tárca vezetésének a honvédelmi bizottság ülésein, illetve a nyilvánosság előtt is lesz még módja válaszolni azokra a kérdésekre, amelyekre itt most önnek nem állt módjában válaszolni, és lesz még módja megvilágítani a pápai repülőezred, illetve repülőtér jövőjével kapcsolatos kérdéseket, illetve dilemmákat annak érdekében is, hogy megnyugtassa azokat a polgárokat Pápán és másutt, akik részben a pápai repülőtér bezárása kapcsán keletkező problémák miatt aggódnak, részben pedig önhöz hasonlóan érdekeltek a haderőreform sikeres végrehajtásában. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Szomorú dolog figyelni az ellenzéki képviselőket, ugyanis rossz benyomást tesznek: szomorúak, kedvetlenek. Valóban nehéz elviselni a kormányzat eddigi sikereit (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.), próbálják meg ezt azzal a lelkiállapottal átélni, hogy ez nem a kormányzat sikere, hanem mindannyiunk, Magyarország sikere, így talán tudnak neki örülni. (Taps a kormánypártok soraiban.)
De ha megengedik, néhány durva, színvonaltalan vádaskodáshoz hadd tegyek egy-két megjegyzést, személyes tapasztalataimból kiindulva is; például a rendőrség és a bűnüldöző szervek politikai befolyásoltságát és morális tartását illetően, amit itt Gál úr, aki most éppen nincs itt, sokszori belügyminiszter volt szíves megemlíteni. (Közbeszólások: Nem volt belügyminiszter!) Erre ne térjünk ki, mert volt! Azt szeretném neki is mondani meg önöknek is, hogy 1998-ban, a kormányalakítás után meg az azt megelőző pillanatokban is volt módom nyugat-európai, illetve amerikai diplomáciai képviselőkkel találkozni Magyarországon, miként miniszterként volt módom arra is, hogy a partneri meghívásnak eleget téve a CIA és az FBI székházába is látogatást tegyek. Ott a következőket mondták nekem: szeretnék, ha Magyarország továbbra is együttműködne a szervezett bűnözés felderítésében és megakadályozásában, amelyben jó tapasztalatokra tettek szert a nemzetbiztonsági szolgálatokkal való együttműködésben.
(12.50 )
És remélik, hogy én mint leendő, illetve akkor már gyakorló miniszter, tovább folytatom ezt a gyakorlatot, és kifejezték azon aggályukat, hogy az akkori rendőrséggel semmilyen együttműködést nem tudtak kialakítani, mert minden általuk átadott információ másnap a szervezett bűnözésnél volt vagy a Blikk címoldalán szerepelt. (Keller László: Ki volt a kapitány?) És amikor a miniszter úr eltakarította azokat az embereket, akiket eltakarított, és akiket önök foggal-körömmel védenek, sőt jelöltet csinálnak belőlük, akkor azt mondták (Keller László: Ki volt a kapitány? - Derültség az MSZP soraiból.), hogy jó irányban mennek Magyarországon a változások.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): Nem várt szerencse ért, hogy ilyen gyorsan sorra kerültem. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Protkód van!)
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! A gyűlöletbeszéd jogi megszüntetésével azért vannak problémáink, mert akkor önöknek egyáltalán nem lenne módjuk a megszólalásra. (Derültség és taps a Fidesz soraiban.) És ez valóban ellenkezne a demokráciával, a szólásszabadság ugyanis egy demokratikus alapjog.
De ha már a romák kérdését is idekeverte, akikért önök semmit nem tettek az égvilágon, többek között nem alkották meg azt a diszkriminációellenes törvényt, amit most ön olyan bőszen hiányol (Kósáné dr. Kovács Magda: Be van nyújtva, képviselő úr, száma van! - Dr. Vastagh Pál: Be van nyújtva!), mondom, nem alkották meg az alatt a négy év alatt, amíg önök voltak kormányon, 72 százalékos többséggel, ezen túlmenően szeretnék még néhány dologra emlékeztetni.
Akkor itt grasszált Magyarországon egy Szabó Albert nevezetű ember a maga tíz-tizenkét legényével, akit az önök újságírói rendszeresen lefotóztak, és a legkülönbözőbb nemzetközi fotóújságokban is közhírré tették, hogy Magyarországon milyen állapotok vannak, hogyan fenyeget a szélsőjobb.
Az önök idején találták ki a dicsőség napját vagy a becsület napját, amikor a budavári kitörést megünnepelték, nemzetközi összefogással, az internacionalizmus jegyében (Közbeszólások az MSZP soraiból: Ki szervezte?!) a szélsőjobboldaliak, és emlékeztetném önt és önöket arra, hogy Szabó Albert azóta emigrált.
(13.00)
Úgy gondolja, hogy nincs itt terepe. (Zaj az MSZP soraiban.) Sőt, mi több, az első alkalom, amikor megakadályoztuk ezt a valóban szégyenletes eseményt, akkor önök csak annyit bírtak mondani a rendőrségi fellépésre, hogy az szakszerűtlen volt. (Derültség a Fidesz soraiban.) Köszönjük szépen az önök szakszerű segítségét, eddig is elvoltunk nélküle, ezentúl is megleszünk majd valahogy. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.)
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném felkérni Mayer képviselő urat, hogy mérsékelje magát. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van!) Szeretném továbbá felszólítani arra, hogy kérjen bocsánatot azért a minősíthetetlen hangnemért, amelyet használt. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Nana! - Taps a Fidesz soraiból.)
Szeretném továbbá felkérni arra (Keller László: Lassabban beszélj, nem értjük!), hogy annak a pártnak a nevében, amelynek a frakciójában ül, kérjen bocsánatot a magyar parasztságtól azért, mert az ötvenes években megnyomorították, feketevágásért, szabotázsért és egyebekért tömegesen ültették börtönbe. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Arról beszélj, ami a téma!)
Továbbá '56-ban... (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem is élt még! - Az elmúlt három évről beszélj!) Továbbá '56-ban az olyan emberek, mint az ön volt miniszterelnöke, végigverték a falvakat, leverték az emberek veséjét (Mayer Bertalan: Ugyan már!), hogy utána majd, amikor a hatvanas évek elején be kellett őket erőszakolni a termelőszövetkezetbe, akkor ez egy kicsit könnyebben menjen.
Aztán kérjen bocsánatot azért, mert eladósították ezt az országot, úgy, hogy azóta sem bírunk kimászni azok alól a romok alól, amelyeket ön itt hagyott. (Keller László: Nem olvastad a kormány anyagát!)
Aztán kérjen továbbá bocsánatot azért, mert állítólag az MDF-kormány, amely felszámolta a téeszeket, mindenféle kísérlete ellenére ezek a téeszek ma is léteznek, legalábbis papíron, mert valódi termelőszövetkezetek helyett már régen az önhöz hasonló téeszelnökök zsebében vannak, tokkal-vonóval. (Mayer Bertalan: És a tiedben?!)
Kérjen továbbá - ha van egy csöppnyi becsület önben - bocsánatot azoktól a parasztemberektől, akiket most az önhöz hasonlók szintén megpróbálnak kisemmizni (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!) véglegesen a külső üzletrésztulajdon megváltása kapcsán.
Kérjen továbbá bocsánatot mindazért, amit 1994 és '98 között önök elkövettek ebben az országban. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nehéz helyzetben van a kormánykoalíció (Göndör István: Nehéz! - Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Így van!), mert egymondatos hazugságra nem lehet egy mondatban válaszolni. Önök pedig annyi hazugságot hordtak itt össze az elmúlt órákban, hogy három hétig kellene minden egyes mondatukra reagálni (Hegyi Gyula: Ülésezzünk a jövő héten is!), hogy meg tudjuk mindet válaszolni. De néhányat azért kiragadnék ezekből.
A legfájdalmasabb az volt számomra, amit Hegyi Gyula produkált, mert ő azért - úgy ahogy - a tisztességesebb MSZP-sek közé szokott tartozni. (Zaj, közbeszólások az MSZP padsoraiból. - Dr. Vojnik Mária: Maga ne minősítsen minket!) Mással is el kellett számolnia ismereteim szerint, mint a saját frakcióvezetőjével, ezért rosszul esett az, amikor éppen a szociális érzékenység bukott ki belőle így, ezekkel a drámai, irodalmi szavakkal, és nem tette hozzá azt, hogy amikor önök átadták a Bokros-csomag után a kormányrudat ennek a koalíciónak, akkor minden harmadik gyerek, képviselő úr - minden harmadik újszülött! -, a szegénység küszöbe alá született. Tudja? Minden harmadik! (Bauer Tamás: És most? Most mennyi?) Ők egyébként a legveszélyeztetettebbek a szegénység által mind a mai napig. 2000 végére, két év elteltével ez az arány 20 százalékra, 20 százalék körüli értékre csökkent. Óriási előrelépés, tisztelt képviselő úr! A szegénység által leginkább sújtott, legkiszolgáltatottabb embereken, a gyermekeken tudtunk segíteni ilyen rövid idő alatt. Ez ennek a politikának (Mayer Bertalan: Hol élsz te?) a családtámogatási rendszerét meg azt a fajta szegénypolitikát is dicséri, amit önök hiányolnak.
Ezzel kellene foglalkozni, nem pedig azokkal a hazugságokkal, amelyek arról szólnak, hogy nőtt a szegénység Magyarországon, nőttek a jövedelmi különbségek, mert ez egyszerűen nem igaz. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Nőttek, nőttek! - Göndör István: El kell olvasni!) Ezt ön pontosan olyan jól tudja, mint én, csak azt nem értem, miért mondja mégis. (Taps a Fidesz padsoraiból.)