Felszólalás adatai

Csapkodnak itt összevissza az indulatok a törvénytervezet megítélése kapcsán, ezért szeretnék jó dolgokról is meg nem jó dolgokról is beszélni. Először is szögezzük le, jó dolog az, hogy egy ilyen mértékű restrikció, a dohányárusítás beszorítása 45 ezer helyett 7 ezer boltba lényegesen és garantáltan fogja csökkenteni a fiatalok, de általában is a felnőttek cigarettához való hozzájutását. Aki azt mondja, hogy ezt a restrikciót bármilyen trükkel volumenben ki lehet játszani, az egész egyszerűen nem mond igazat, az nem ismeri az idevonatkozó nemzetközi tapasztalatokat. Mindenütt bejött ez a módszer! Az árdrágítás, a korlátozott hozzáférés, illetve az, hogy nem lehet dohányozni, önmagában óriási eredményeket jelentett a világon mindenhol. Ezt tehát ne támadjuk a törvénytervezetben, mert ez jó dolog, ennek lesz eredménye.

Az is jó dolog a törvénytervezetben, hogy egyfajta családi gazdálkodás koncepciójában gondolkodik. Úgy szerették volna belőni az elején a nyereségességet, hogy eltartson egy családot. Mondjuk meg őszintén, hogy nem sikerült elsőre így belőni, az első verzió nem tartott volna el egy családot. Körülbelül 150-200 ezer forint maradt volna meg jó esetben egy forgalmasabb helyen az első verzióban minden költség levonása után. De így, hogy különböző termékeket lehet még árusítani, van lehetőség adózás előtt egy 300-500 ezer forint közötti összbevételre, és ez egy családot úgy, hogy beszáll az árusításba félmunkaidőben a gyerek vagy a sógor, így el tud tartani, legalábbis fix bevételt jelent.

Azért se becsüljük le a visszatartó erejét a fiatalok vonatkozásában ezeknek a dohányboltoknak, mert itt nem arról van szó, hogy majd kap egy fenyítést, vagy az önkormányzat ír valakinek, mert látta, hogy egy fiatalnak adott cigit. Itt bukja a húszéves koncessziót! Az megvonható tőle, és azt nem fogja még egyszer megkapni. Tehát aki egyszer itt hibázik - erről nem szoktunk beszélni -, az egy húszéves koncepciót, egy víziót, egy család megélhetési elképzelését bukja el. Ezért aztán igenis meg fogja gondolni, hogy adjon-e el fiataloknak. Azt természetesen nem lehet kizárni, hogy majd mindenféle trükkel a fiatalok időseket megkérnek, és azok visznek neki cigarettát, de ezt sehol nem lehet kizárni, és ebből kiindulva nem szabad alábecsülni ennek az eljárásnak, ennek a törvénynek a mégiscsak visszatartó erejét.

Az is nagyon jó dolog, hogy a legforgalmasabb helyekről, ahol nagyon sok fiatal van, családok vannak együtt - most röviden csak plázának nevezem őket -, megpróbáljuk kiszorítani. Sehol a világon nem lehetséges az, hogy hatalmas plázákban - most ne minősítsük, hogy ez jó vagy rossz, de egyszerűen tény, hogy ezek a családi életnek egyfajta terepei - szem előtt legyen, elérhető legyen a dohánybolt oly módon is, hogy például bemegy a gyerek az ajtón a boltba. Ezt meg kell értenie mindenkinek.

A problémák nem ott vannak elsősorban, hogy a plázákból esetleg kiszorulnak, a problémák ott vannak, hogy az a kérdés, hogy a dohánymultik nyeresége ezáltal hogyan csökkenhet, ezért ágálnak, érvelnek ez ellen. A multiknak elsősorban a nagykereskedőkkel kellene először egy áralkut megkötni, lejjebb kéne vinni a profitjukat. A nagykereskedőknek kellene nagyobb profitot meghagyni, s akkor ők is nagyobb árrést hagyhatnának meg a kiskereskedőnek, és akkor mindjárt nem volna annyira élethalálharc a trafikok megélhetése, illetve a velük való kalkuláció. Ebben az esetben még az eredeti koncepció is eltartott volna egy családot, csak amikor szembenéztek a tényekkel, hogy 4-5 százalékos árrés mellett napi ötszáz doboz cigaretta eladását feltételezve 800 forintos áron valóban 16 ezer forintos napi bevétel jön be, ami 24 napra számítva 400 ezer forint, és a levonásokat tekintve marad a 150-180 ezer forint. Tehát jó az, hogy van felelőssége a boltosnak, az üzemeltetőnek a következményeket illetően olyan értelemben is, hogy korlátlanul felelős. Korlátlanul felelős akkor is, ha egyéni vállalkozó, és korlátlanul felelős akkor is, ha egy betéti társaságnak a beltagja. Itt azért mondjuk meg őszintén, hogy ez a 7 ezer trafikos igenis felügyelet alatt tartható, kordában tartható.

(21.10)

Nagyon szigorú ellenőrzést lehet megvalósítani egyébként az árusításban, a gazdálkodásban is, nem csak abban, hogy kinek mit árulnak.

Nos, beszéljünk azért arról, hogy vannak problémák is, amelyek még nem látszanak, hogyan fognak elsülni a valóságban. Óriási a különbség az árbevételben a különböző települések, a különböző fekvések között. Egy nagy forgalmú budapesti lakótelepen kétszer-háromszor akkora forgalom várható, mint mondjuk, egy közepes város vagy egy kisebb város valami hasonló boltjában. Ugyanakkor itt szeretném eloszlatni azt a szintén többek által többször előhozott érvelést, hogy egy falusi kisbolt tönkremegy akkor, hogyha a dohányt esetleg nem ő kapja meg, nem tud árusítani. Ez nem igaz. Azért nem igaz, mert én például 3-4 hónapot töltök egy évben egy 500 fős településen. Minden reggel elmegyek a helyi boltba. Ott nem cigarettát vesznek az emberek. Tejet vesznek, a nők a süteményhez vesznek, sütnek, pudingport vesznek, felvágottat, kolbászt vesznek; sajnos lassan már terményeket is, mert nem tudnak termelni. Én minden reggel ott vagyok, de szinte alig hallottam, hogy valaki azt mondta volna, hogy Sopianaét kérek. A férfiak elmennek úgyis, mert sajnos nincs munka a településen, megveszik a cigarettát ott, ahol dolgoznak. Nem ez a probléma. Jelentkezni fog ez a probléma, de nem így. Úgy fog jelentkezni a probléma, hogyha mondjuk, valahol megnyílik egy új trafik Budapesten, egy forgalmas, új helyen, árusít alkoholt és a többi, akkor mi lesz a 30 méterrel arrébb lévő kisbolttal, amelyik idáig árult alkoholt. Itt ezzel kell foglalkozni, hogy annak a nyereségességére hogyan hat, de önmagában a falu egyetlenegy kisboltját ez biztosan nem fogja hazavágni. Tehát azt javasolom, hogy ezt az érvelések közül ki is lehet iktatni.

Nem látszik még az, hogy a Szerencsejáték Zrt. különböző tevékenységeit hogyan lehet beintegrálni ebbe az egész rendszerbe, tudniillik a többségében jól működő lottózó-totózókban nem lehet kérni a Szerncsejáték Zrt.-től, hogy ha valaki egy ilyen lottózó mellett akar 100 méterre nyitni egy trafikot, és abban akar szerencsejátékot űzni, akkor annak is adjon engedélyt, mert hiszen a korábbi kuncsaftját hozza lehetetlen helyzetbe. Tehát ez egy opció, amely olyan, mint a szerencse, vagy bejön, vagy nem az illetőnek, aki egy ilyen trafikot elkezd működtetni. Ha meg tudja szerezni ezt, akkor meg tudja szerezni ezt a pluszjogot, ha nem, nem.

Önmagában a kiírás végül is nem rossz olyan értelemben, hogy reális a 200 ezer forintos koncessziódíj szerintem. Mindenki azon panaszkodik, hogy milyen kicsi lesz, ugye, a várható bevétel, tehát akkor a 200 ezer forint éves szinten nem rossz. Reális az is és korrekt a kiírásban, hogy nagyon nagy a felelősség. Tényleg korlátlan felelősséget visz az illető. Bukni lehet. Bukni lehet, és az is reális és korrekt dolog szerintem, hogy a többszörösen hátrányos helyzetű emberek számára próbálna elsősorban munkalehetőséget vagy vállalkozási lehetőséget biztosítani, hiszen a hendikepesek és a korábban tartósan munkanélküliek vannak előnyben.

Nem tartok attól, hogy a beruházás miatt sokan elesnének a lehetőségtől, nagy beruházást ez nem igényel. Tulajdonképpen pár százezer forintos induló beruházást igényel, utána a cash flow-ból az a kis plusz, amit invesztálni kell, kipörgethető, illetve maguk a cégek is nyilván minimális polc- meg nem tudom, milyen dekorációt biztosítanak.

Úgyhogy én nem tudom, eleve azt hiszem, 10 percem van, nem tudom. Elnök úr, hány percem van?

ELNÖK: 15 perc.

PŐSZE LAJOS (független): 15 perc, akkor még egy kicsit beszélek, de már nem olyan sokat.

ELNÖK: Bátran!

PŐSZE LAJOS (független): Igen. Tehát maga a beruházás is éppúgy nem szabad, hogy egy ilyen demagógia alapja legyen, mint ahogyan az, hogy a falusi kisbolt tönkremegy. Na most, nézzük a további demagóg elemeket, amelyeket szintén nem érdemes terjeszteni, riogatni. Meg lehet próbálkozni vele, de nincs valósága vagy életszerűsége. Többször elhangzott itt az, hogy most hazavágják a mostani trafikosokat, és új elosztás jön. Most én nem tudom ezt egyértelműen állítani, de teljesen nyilvánvaló számomra az, hogy amikor majd eldöntik, hogy kik nyerjenek, akkor előnyben lesznek azok, akik most is trafikot működtetnek, és nincsen hátralékuk. Ugye, nem kérhető számon rajtuk a felelőtlen gazdálkodás vagy egyéb jogsértés, és mi érdeke volna abban az eljáróknak, hogy ne azokat részesítsék előnyben, akik most is működtetnek trafikot. Tehát a piac újraelosztása, ez ilyen értelemben nem korrekt, és nem felel meg a valóságnak, alkalmas arra, hogy riogassák az embereket vele, de ugyanakkor nem lehet tényként kezelni.

Nagyon sok mindent lehetne még erről mondani, hiszen a kiírás és a tervezett célok, a szándékok nagyon sokrétűek, de nyilván még itt a módosítások, amelyek várhatóan a kormányoldal részéről is jönnek, ezekre sorban ki fognak térni. Talán az üzleti tervről még annyit azért elmondanék, hogy ha 110 pont vagy 120 pont a tervezett maximális pontszám, akkor ahhoz képest egy kicsit kevésbé tűnik egzaktnak az, hogy az üzleti tervért járó 60 pont vajon mit tartalmazhat, vagy azt hogyan lehet megítélni, jóllehet fel van sorolva, hogy milyen formai követelmények vannak, de csak ilyen francia bajusz szinten. Tehát mondok egy példát: ha azt mondja a kiírás, hogy sorolja fel például, hogy milyen tárgyi eszközök, csak ennyit ír róla, akkor ember legyen a talpán, aki két különböző fél oldalt, ami mind a kettő szintén tárgyi eszközöket tartalmaz, össze tud vetni, hogy melyik a jobb tárgyi eszköz, pályázat vagy leírás.

Tehát valószínűleg azért, mert nagyon gyorsan is jött ez a törvénytervezet, ezért még jó néhány dolgot végig kell ezen gondolni, de én összességében oda térnék vissza, hogy a legfontosabb, amit én ebben látok, az, hogy a hetedére csökkenő, hatodára-hetedére csökkenő, megszigorított és sokkal nagyobb felelősséggel járó árusítás teljesen biztos, hogy lényeges csökkentéssel fog járni nemcsak a fiatalok, hanem az egész magyar lakosság dohányfogyasztására, és ennek az értéke összegszerűen, tényszerűen felmérhetetlen. Köszönöm szépen.