Felszólalás adatai

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Hadd kezdjem a mondandómat egy idézettel, hiszen ez a parlamenti vita is egy olyan vita lesz, ahol el fognak hangozni különböző mondatok, különböző észrevételek, és a felkészülés során találtam egy nagyon találó Eötvös József-idézetet, amelyet szeretnék minden képviselőtársam figyelmébe ajánlani, amikor erről a témakörről beszélünk. Így hangzik az idézet: “Ha itt véletlen tanácskozás tárgyává tesszük ezen fontos kérdést, olyan szavak mondathatnak, melyek sértésnek vagy kicsinylésnek vétethetnek. Itt nincs senki, aki a hazában lakó különböző nemzetiségek iránt mást érezne, mint a legnagyobb testvériséget és a tökéletes jogegyenlőség érzetét, s azon meggyőződést, hogy e hazában csak hasonló polgárok vannak, és hogy éppen a tökéletes egyenlőségben fekszik a hazának jövője.ö

Azért tartom nagyon fontosnak hangsúlyozni ezt az idézetet, amely talán nagyon jól kifejezi ennek a témakörnek a fontosságát, hiszen az a munka, amit most itt, a tavaszi ülésszak során szeretnénk befejezni, nem most kezdődött, ez egy minimum 6-7 éves folyamatos egyeztetés eredménye, amelynek az utolsó két évében is nagyon sok vitán, beszélgetésen voltunk túl. Azt gondolom, hogy ezek a viták nagyon termékenyek voltak, számos olyan javaslat és konstruktív kritikai észrevétel érkezett, amely jobbította, jobbá tette ennek a törvénynek a módosítását.

Ez a sok egyeztetés elvezetett egy olyan kompromisszumhoz, amelyre azt mondhatnánk, hogy manapság már egyre inkább példa nélküli ebben a Házban, hiszen négypárti konszenzus volt e mellett a módosító indítvány mellett, és ha itt véget érne ez a történet, tulajdonképpen azt mondhatnánk, hogy ez egy sikertörténet volt, hiszen még ha nem is volt mindenki teljes mértékben elégedett ezzel a módosítással, de sikerült megtalálniuk a szakértőknek, a politikusoknak a legkisebb közös többszöröst, amellyel minden politikai párt egyetértett, és így kialakulhatott ez a négypárti konszenzus.

Aztán 2004 októberében történt valami, egészen pontosan nem tudjuk, hogy mi történt, hiszen folyamatos egyeztetés volt, ahogy az imént is említettem, több éven keresztül, de aztán 2004 októberében a Fidesz kilépett ebből a négypárti konszenzusból, úgy döntöttek, hogy ők megváltoztatják a véleményüket, és négy pontban elmondták, milyen problémáik vannak ezzel a módosítással. Ez azért érdekes, hiszen ugyanazok a szakértők vettek részt az elmúlt 2-3-4-5-6 évben ebben a folyamatban, és mindenféleképpen meglepő az, hogy egyik pillanatról a másikra ilyen mértékben változik meg a vélemény. Különösen igaz ez akkor, hogyha a három kritizált pontból az egyik kimondottan a Fidesz előzetes kérésére került be a törvénymódosításba; így aztán végképp tanácstalanok voltunk, hogy akkor mire vélhetjük ezt a változást, ezt a véleménymódosulást.

A négypárti egyeztetések során - amelyeket természetesen ezek után is folyamatosan megtartottunk, és amelyeken próbáltuk az álláspontokat közelíteni, és még egyszer valamifajta közös többszöröst kialakítani - néha úgy tűnt, hogy egyeznek a vélemények, néha úgy tűnt, hogy közelednek egymáshoz a vélemények, és akkor mindig egy kicsit nyugodtabb szívvel hagytuk abba ezt a négypárti egyeztetést, arra gondolva, hogy a következő alkalommal már egészen biztosan megtaláljuk a végső megoldást, ami minden parlamenti párt számára kielégítő és elfogadható. Aztán elérkezett a következő négypárti egyeztetés időpontja, arra a Fidesz egy másik szakértőt küldött, mint akivel előbb, az előzőn egyeztettünk, akinek már más volt a véleménye, mint az előző szakértőnek. Így sokszor abban a helyzetben éreztük magunkat, hogy egyfajta mozgó célpontra kell lőnünk, hiszen nagyon nehéz valakivel úgy vitatkozni, aztán majd kompromisszumra jutni, hogyha nemcsak a tárgyalópartner személye változik állandóan, hanem még az általa képviselt vélemény is.

Elnézést, itt álljunk meg egy szóra! Azt is fontos hangsúlyozni, hogy a Fidesz volt az egyetlen parlamenti párt, amely sohasem küldött politikust ezekre az egyeztetésekre, ami azért sajnálatos, mert egy politikus rendelkezik azzal a mandátummal, hogy a saját pártja nevében esetleg a véleményének a módosításával akár bármilyen irányba elmozdítsa vagy kimozdítsa a parttalan vitából a helyzetet. Ehhez képest az odaküldött szakértők mindig kötött mandátummal, mindig ugyanannak a véleménynek - az aktuálisan változó véleménynek - a képviseletével kerültek kiküldésre, így nagyon nehezen lehetett bármilyen módon is előrébb zúdítani ezeket a vitákat. Egyébként volt erre alkalom, hiszen szeptember 24-én, október 12-én, november 16-án, november 23-án és ez év február 1-jén is volt ilyen négypárti egyeztetés, amelyen - még egyszer mondom - egyszer sem jelent meg a Fidesz egyetlen politikusa sem, pusztán szakértője.

De nemcsak a vélemény és a személy változott, hanem azok a javaslatok is változtak, amelyeket a Fidesz kritikus pontként jelzett tavaly októberben. Mi folyamatosan kértük a frakciót, hogy adjon le írásbeli javaslatot, konkrét, szövegszerű módosító javaslatot arra, hogy azt a problémát, amit felvetett, milyen formában képzeli el megoldani, nota bene úgy, hogy a hatályos jogszabályokat és a kisebbségek érdekét figyelembe véve hogyan lehet konkrétan, szövegszerűen megfogalmazni ezeket a felvetéseket. Semmiféle ilyen írásos válasz nem érkezett, holott a négypárti egyeztetések során sok alkalommal tettek erre ígéretet a Fidesz szakértői. Mi a mai napig nem kaptunk kézhez olyan szövegszerű módosítást, amellyel egyáltalán vitatkozni tudnánk, vagy amely módosító indítványt akár el tudnánk fogadni, amelyet a Fidesz a véleménye kifejtésére fontosnak tart. Egy levelet kaptunk Németh Zsolt képviselő úrtól, de ezt a levelet pusztán problémafelvetésként tudjuk értelmezni, a konkrét megoldási javaslatok hiányoznak belőle.

Ezért döntöttünk egyébként úgy, hogy az eredetileg tulajdonképpen beszüntetett parlamenti vitát folytatjuk, amelynek a dátumát eredetileg február 21-ére tűztük ki, de mivel még addigra sem érkezett semmilyen javaslat, semmilyen írásbeli észrevétel, ezért még egy héttel eltoltuk az általános vita időpontját, és ezért kerül a mai napon sor erre a parlamenti vitára, hogy még több lehetőséget adjunk arra, hogy ezeket az észrevételeket konkrétan meg lehessen fogalmazni, és hogy láthassuk ezeket a módosító javaslatokat. Mi továbbra is várjuk ezeket, és nemcsak a kormány, de a Magyar Szocialista Párt és az SZDSZ is nyitott ezekre a kezdeményezésekre, és nyitottak vagyunk minden olyan ésszerű kompromisszumra, amely tiszteletben tartja a hatályos jogszabályokat, és segíti a kisebbségek működését, és azok érdekét szolgálja.

Nagyon bízom abban, hogy a Fidesz politikusainak, azoknak a frakciótagoknak, akik itt ülnek a Házban, kicsit más a véleményük, mint az általuk az egyeztetésre odaküldött szakértőnek, akinek egy nagyon hipotetikus kérdést tettem fel, megkérdeztem azt, hogy mi van abban az esetben, hogy ha tudunk egy olyan megoldást adni a kisebbségeknek, amely az ő számukra, tehát a 13 kisebbségi közösség számára elfogadható, akkor az elfogadható-e a Fidesznek is, még akkor is, ha az esetleg eltér az őáltaluk képviselt véleménytől. Erre a válasz az volt, hogy egyrészt hipotetikus kérdésre nagyon nehéz konkrét választ adni - ez általánosságban igaz -, de utána az a válasz is elhangzott, hogy: nem, a Fidesz nem tudja ezt elfogadni, azért nem tudja elfogadni, mert szerintük őnekik külön, mindentől izoláltan is megvan az a felelősségük, hogy egy parlamentben hogyan szavaznak. Nekem erről más a véleményem, mi nem dönthetünk a kisebbségi közösségekről az ő megkérdezésük, az ő véleményük nélkül; különösen akkor nem dönthetünk így, ha ők egyetértenek egy módosítással, vagy legalábbis azt mondják, hogy támogatni tudnak egy ilyen kezdeményezést.

Azt gondolom, abban hiszek, hogy az az elv a helyes, hogy róluk nélkülük nem születik döntés, éppen ezért kezdeményeztem azt, hogy az összes négypárti megbeszélés, amelyet én hívtam össze, a teljes nyilvánosság előtt zajlódjék. Ez azt jelenti, hogy minden egyes négypárti egyeztetésre meghívtam a kisebbségi közösségek vezetőit, illetőleg minden olyan anyagot, amely ebben a témában született - legyen az parlamenti meghallgatás, felszólalás vagy bármelyik frakciónak a levele ebben a témában -, megküldtem mind a 13 kisebbségi közösség vezetőjének, hogy pontosan lássák, mi az az érvrendszer, mi az a folyamat, amelynek során alakul a különböző politikai pártok véleménye és amely vélemények, álláspontok mellett érvelnek a parlamenti képviselők. Így természetesen erre a mai ülésre is meghívtuk a kisebbségi közösségek vezetőit, azonban az időpont miatt - hiszen nem lehetett pontosan kiszámítani, mikor érünk el ehhez a mai napirendi ponthoz - nehéz volt megszervezni, hogy ideérkezzenek, de érkezni fognak. Azt gondolom, mindenféleképpen fontos az, hogy elmondjuk e helyütt, hogy az a tízéves munka, amit ők megtettek, mindenféleképpen érték a számunkra, és azért érték a számunkra, mert enélkül szegényebb lenne Magyarország.

De nemcsak a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jog miatt fontos ez a kérdés, hanem külpolitikai szempontból is. Én hiszek abban, hogy azt kérhetjük számon a környező országoktól, amit mi is megteszünk itthon. Fontos az, hogy ahogy itt bánunk a magyarországi nemzeti, etnikai kisebbségekkel, ugyanabban a minőségben kérhetjük számon a határon túli magyarokkal való bánásmódot is a környező országokban. Éppen ezért nemcsak az itteni viszonyok miatt, hanem külpolitikai okokból is fontos az, hogy ezt a kérdést megfelelően rendezzük, és hogy azt a tízéves tapasztatot, amely felhalmozódott mind a közösségekben, mind pedig az együttes munkában, úgy alkalmazzuk és úgy tegyük bele ebbe a törvénybe, hogy mindenki számára egy jobb, kiszámíthatóbb és a rendszer fejlesztését szolgáló, a kisebbségek megmaradásának és virágzásának nagyobb lehetőséget adó törvény szülessen.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(14.20)