Felszólalás adatai

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Ha megengedik, pár szót szólnék a szakképzésről és a benyújtott törvényjavaslatról. Nem elítélően és nem különösképpen kritikaként, de azért valamit látni kell a szakképzés dolgában, mégpedig azt, hogy az utóbbi 10-20 vagy 25 évben értékrendválság keletkezett, és a szakmunka, a szakképzés, a jó szakember se a jövedelmében nem kapta meg a méltó helyét, és egyébként is sokszor leminősítő módon vélekedett a szakképzésről meg a szakmunkáról a társadalom. Óriási baj, ha ez a trend tovább folytatódik.

Azt hiszem, pont ideje, hogy ezzel foglalatoskodunk, hisz úgy gondolom, hogy egy gazdaság alapja a termelőmunka, ahhoz pedig jó, értelmes, jól képzett, átképzett és folyamatosan képzett munkaerőre van szükség. Úgy gondolom, hogy jelenleg is a gazdaságunk egy-két problémája tekintetében a szakképzés jelenlegi állapota és amilyen szinten tartotta az ország vagy egy kormány, ez tükröződik vissza. Tehát én arra szeretném fölhívni a figyelmüket, hogy nagyon fontos kérdésről tárgyalunk, bár ezt biztos önök is tudják. Szeretném elkötelezettségemet kinyilvánítani, hogy nagyon fontos területről van szó, a jövő munkásairól, kétkezi munkásairól.

Úgy gondolom, hogy mint a szakképzéshez, a munkás megbecsüléséhez is bérre van szükség. Jó, ha tudják, hogy a Magyarországon megszerzett szakképesítéssel egy hentes ötszörösét keresi Ausztriában és másutt Európában. A jó szakemberek mindenhol kellenek, és a magyar szakemberek mentalitásukkal piacképesek Európában is. Az a baj, hogy itthon nem piacképesek azért, mert nem fizetik meg, vagy nem fizetjük meg. Ez persze általános gond, hogy a fizikai munkát és a termelőmunkát társadalmunk nem tisztességesen fizeti, nem értékén fizeti meg. De aztán beszélhetnénk arról, hogy az értelmiséget - az orvost és az egyetemi tanárt, aki kitűnő - sem fizetjük meg igazából. És akkor visszajutunk arra a kérdésre, hogy általában történelmi múltunk gyökerei kapcsán a termelő- és értékteremtő munkát rosszul fizetjük meg.

Visszatérek most a szakképzésre. Én úgy gondolom, nagyon fontos, hogy ezzel és ennek állandó csiszolásával, a feltételek javításával foglalatoskodni kell, és ehhez is pénzt kell adni. Én nagyon üdvözítőnek tartottam azt, amikor bevezetődött az a rendszer, hogy a termelő cégek támogatták a szakképzést helyben. Sőt mit több, még előző államtitkár úrral veszekedtünk is, hogy hagyjuk meg annak lehetőségét, hogy a településen azok az alapszakmák, amelyek nem a gazdaság élvonalában vannak, de olyan szolgáltatók, helyben, kisvárosokban továbbra is folytathassák, és képezzünk ilyen szakembereket. Úgy látom, talán ez nincs teljesen veszélyben, és nincs is veszélyben.

Én nagyon támogatandónak tartom - mivel különösen ma és jövőre, de eddig is elég gyenge anyagi körülmények közül kerülnek gyerekek továbbtanulásra, nekik és a családjuknak nagyon nehéz előteremteni a továbbtanulás, illetve a szakma megszerzéséhez szükséges forrásokat, magyarul: a pénzt - az önök által javasolt ösztöndíjrendszert, amelyet, ha tehetném, és tudom, ha lenne alapja, megötszöröznék. Nagyon fontos, hogy az az ember, aki a munkára készül, megfelelő körülmények között és megfelelő anyagi ellátottság mellett tudjon tanulni. Nézzék, van szakképző intézményünk, és sok esetben a gyerek a hét végén a menzakaját - mondta az igazgató néni - hazaviszi a családjának műanyag dobozban, mert otthon a családjának nincs mit ennie. Ez a gyerek a szakképző intézményünkbe jár. Szóval jó, ha tudják, hogy ezekben az intézményekben a jelenleg odajáró gyerekek nyomorban vannak, és olyan hétköznapi gondjaik vannak, hogy el sem hiszik. Tehát én az ösztöndíjrendszert, amelyről tárgyalunk, nagyon üdvözítőnek tartom. Pénz kell hozzá, sok pénz kell hozzá.

Egy-két megjegyzéssel, ami elhangzott, vitatkoznék, mert én úgy gondolom, hogy manapság nem úgy van, mint régen, hogy egy életre választunk szakmát. Tehát, hogy a döntés mikor keletkezik - egy a dolog lényege: ha valaki dolgozik valahol, azt a szakmát lehetőleg minél képzettebben és profi módon tudja művelni. Megváltozott a világ, gyorsabban változnak a szakmai specifikumok is, állandóan tanulni kell. Én úgy gondolom, megváltozott a világ a tekintetben is, hogy egyes bonyolultabb és technikailag felszerelt szakmákhoz jó képzőhelyekre van szükség, ténylegesen nem lehet egy kicsi városban vagy egy faluban, jó technikai feltételek mellett megtanítani arra a szakmára, és azoknak a gépeknek a kezelésére, ami nagyon fontos. Tehát én megértem azt is, hogy vannak olyan szakmák, amelyeket csak bizonyos centrumokban lehet oktatni, hisz nem hiszem, hogy az szétszórtan fejlesztve eredményes lenne. Ezenkívül pedig igény a mai szakképzésben, a tanulók, a szakmunkás életében - hisz globalizált a világ -, hogy nyelvet tudjon, folyamatosan tanuljon, megújítsa ismereteit, tudjon változtatni, és tudja magát átképezni.

Én egy dologtól tartok csak, hogy az az RFKB, az a pénzosztó szervezet olyan lesz, mint a tervutasításos rendszerben. Jó lenne, ha tudnánk szakítani ezzel, és nem így működne, mert nem lehet valami jó, ha a beidegződés rossz. Én úgy érzem, hogy ez az RFKB egy tervutasításos központ, ami majd megmondja, hogy kit kell képezni, és mennyit fog kapni hozzá. Ha ezt így csináljuk, akkor nagy bajt csinálunk. Jelenleg is vannak anomáliák a szakképzésben.

Nyilvánvaló, hogy vannak iskolai szempontok, különböző felszerelések, és képeznek esetleg olyat is, aki később nem tud úgy elhelyezkedni, mert nem teljesen piacképes a szakmája, de úgy gondolom, hogy a tudás sosem kidobott, hölgyek, urak. Sokszor beszélünk itt a felsőoktatásnál is tudásról. A tudás sosem kidobott, az egy emberben akkumulálódik, és egy felfogássá, egy szakmai hozzáértéssé válik. Nem baj, ha egy villanyszerelő máshoz is ért, vagy ért esetleg olyan dologhoz is, ami az ő kiváló teljesítményét elősegíti.

Nos tehát, én úgy gondolom, hogy ne bántsuk azokat a szakterületeket vagy iskolákat, amelyek esetleg, úgy néz ki, hogy nem éppen piackonform szakképesítéseket nyújtanak, mert a tudás sosem fölösleges, az akkumulálódik, és lehetséges, hogy a korábbi előtanulmányok teszik igazi, kitűnő szakmunkássá a gyereket. Én féltem a gyereket. Szeretném azt, ha ez a társadalom nem csak a diplomák irányába tolódna, és nem az üzleti világ és a bankszektor lenne vonzó.

(21.50)

Mert higgyék meg - és ezt önök is nagyon jól tudják, biztos vagyok benne -, hogy nem ebből épül egy ország gazdasága. Sok esetben sok, technológiához, géphez értő, jól képzett, korszerű tudással rendelkező szakemberre van szükség.

Végezetül azt szeretném mondani, amit bizonyára önök is tudnak, csak hangsúlyozni szeretném, hogy a tisztességes fizikai, kétkezi munka és a szakmunka becsületét, tekintélyét nemcsak itt, a parlamentben, nemcsak az ösztöndíjjal, hanem a fizetségben is meg kellene valósítanunk.

Köszönöm, hogy szólhattam. (Taps a Fidesz soraiból.)