Felszólalás adatai

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! A parlament munkaidejének a túlnyomó többségét meglévő törvények módosítgatása teszi ki, a meglévő jogszabályainkat szoktuk tipikusan toldozgatni, foltozgatni, újraszabni. Összehasonlíthatatlanul izgalmasabb feladat egy eddig soha nem szabályozott területet megpróbálni szabályozni, új törvényt készíteni. Ennek a törvénynek a preambuluma úgy fogalmaz: “Az Országgyűlés elismeri a társadalom tagjainak szolidaritásán alapuló, az állampolgárok öntevékenységét kifejező, a személyek és közösségeik más vagy mások javára ellenszolgáltatás nélkül végzett önkéntes tevékenységét.ö Ez egy nagyon szép gondolat.

Azt gondolom, hogy érdemes körültekintenünk egy kicsit a világban, hogyan is áll az önkéntes munka helyzete. Ha a tőlünk fejlettebb Nyugatra tekintünk, akkor azt látjuk, hogy az önkéntes munkának van egy kultusza. Jóléti társadalmakban az önkéntes munka valóban annak a spontán, önkifejezést, önkiteljesítést jelentő önkéntes tevékenységnek a megjelenése, amelyben az embernek az a vágya fogalmazódik meg, hogy valami hasznosat tegyen a közösség számára vagy az elesettek számára. Ezekben a jóléti társadalmakban vélhetőleg jó egzisztenciával rendelkező családokban például nem dolgozó feleségek kedvből vállalnak valamilyen önkéntes tevékenységet valamilyen civil szervezetben.

Magyarországon, azt gondolom, egy nagyságrenddel kényesebb a kérdés, amikor a szabályozás igényével hozzányúlunk. Itt az előzőekben valaki használta is a társadalmi munka kifejezést. A társadalmi munka kifejezésnek is nekünk a szocializmusból öröklötten más akusztikája van, mint amiről az előbb beszéltem. Tehát felmerül mindjárt indulásképpen az a kérdés, hogy miben különbözik ez az önkéntes tevékenység, amit most szabályozni próbálunk, attól a valamikori társadalmi munkától, amire ugyanezek a jellemzők megfogalmazhatók voltak jóindulattal, hiszen kétségkívül ellenszolgáltatás nélkül végezték, akik végezték, szolidaritás fejeződött ki benne, legfeljebb az önkéntességet kérdőjelezhetjük meg utólag. De azt kell mondanunk, ha visszatekintünk, nagyon sokan valóban önkéntesen és lelkesen végezték a társadalmi munkát, míg mások inkább kényszer vagy a körülmények nyomása alatt vállalkoztak ilyesmire.

Amikor én ezeket a kérdéseket szóba hozom, azért is teszem, mert őszintén és nyíltan akarok arról a körülményről beszélni, hogy ennek a törvénynek is van pénzügyi, anyagi összefüggése. Ha abból indulok ki, hogy a civil szervezetek miért igényelték, hogy ezen a területen létrejöjjön valami szabályozás, akkor az egy teljesen tiszta történet: a jelenlegi pénzügyi szabályozásaink szerint a civileknek, ha önkéntes munkát igénybe vettek, nem volt reális jogi lehetőségük arra, hogy az ott felmerülő költségeket elszámolják.

Tehát a civil szervezetek részéről az a praktikus megfontolás mozgatta ennek a törvénynek, ennek a szabályozásnak a megszületését, hogy ha már valaki tényleg önként valamilyen segítséget nyújt, akkor legalább pluszköltségbe ne kerüljön neki, tehát legalább a tevékenység során felmerülő költségeket, utazási költséget, szállásköltséget, bármit, ami a tevékenységgel kapcsolatban okkal felvetődik, lehessen legálisan elszámolni. Ez volt a csírája, az alapgondolata annak, hogy az igény a szabályozásra valóban megfogalmazódott és felerősödött.

(18.30)

Ez a benyújtott törvény némiképp messzire került ettől a szemponttól; egyelőre nem azért, mert túlontúl honorálná az ilyen önkéntes tevékenységet, valóban szándéka szerint a jogalkotó megmaradt olyan keretek között, hogy legfeljebb a költségeket próbálja honorálni, finanszírozni, elszámolhatóvá tenni. Hosszú a felsorolás, de valóban, itt munkaruha-, szállás-, utazási, étkezési költség, védőoltás, szűrővizsgálat, képzés költségei merülnek fel, mígnem aztán valahol a sokadik sorban élet-, egészség- és baleset-biztosítás, felelősségbiztosítás, ha ez szükséges, és utolsó pontban a jutalom, az önkéntes tevékenység anyagi elismerése. Ha ezt megnézzük, oly csekély mértékű, hogy tényleg említésre sem érdemes, mert egyéves önkéntes munka egyszeri jutalma a mindenkori minimálbér 10 százaléka lehet, ami 5700 forint ez idő szerint, tehát valóban említésre sem érdemes.

Ezért merül fel a kérdés itt bizottsági vélemény formájában és előttem az MDF képviselőjének a hozzászólásában is nagy hangsúllyal, hogy esetleg adókedvezménnyel honorálni, anyagiakra váltani, de valamilyen elismerését meg kellene oldani. Szeretném hangsúlyozni, hogy ezzel a felvetéssel nem értek egyet. Nagyon nem értek egyet, mert az egyik félelmem, amikor a törvény születik, hogy valamilyen csatornán keresztül itt nem adózó jövedelem kiáramlására nyílik lehetőség, amit szerintem nem kellene megteremteni.

A másik szempont, ami okkal felvetődik, amikor a törvényről gondolkodunk, az, hogy miért is kell egyáltalán szabályozni az életnek egy olyan területét, amely tulajdonképpen természeténél fogva spontán, amelyik nehezen szabályozható. Vajon nem visszavetjük-e az önkéntes lelkesültséget és kedvet, ha adminisztrációs terhekkel megterheljük? Nem a visszájára sül-e el a dolog, ha ez a túlszabályozás megjelenik? Azt gondolom, ezekről a kérdésekről még hosszan érdemes vitatkozni. Remény van rá, hogy talán valamilyen megnyugtató közös nevezőre tudunk jutni. Én magam jó néhány módosító indítványt elkészítek annak érdekében, hogy alakuljon, csiszolódjon még ez a benyújtott javaslat.

Engem őszintén és komolyan foglalkoztat az az aggodalom, ami éppen a törvényt szorgalmazó civilekben is megvan, hogy a sok egyeztetés ellenére maradtak nyitott és vitás kérdések. Ilyen nyitott és vitás kérdés, hogy nem szól a törvény a nem közhasznú jogállást, státust szerzett civil szervezetekről, pedig ők is végeznek, végezhetnek közérdekű önkéntes tevékenységet, hogy egyformán szabályozza a már emlegetett adminisztrációs terhet akkor, ha az az önkéntes munka önkormányzatnál vagy önkormányzati szervezetnél, költségvetési szervnél jelentkezik, ahol van kiépített apparátus, intézményrendszer, ahol nem nehézség ennek az adminisztrációs tehernek eleget tenni; ugyanígy a civileknél, akiknek esetleg el is veszi a kedvét ez az adminisztrációs teher attól, hogy egyáltalán önkénteseket foglalkoztassanak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elfogadom azokat a szempontokat, amelyek a jelenlegi versenyre, piacra és fogyasztásra orientált társadalomban egy egészen másfajta értékrendszert állítanak szembe. Kíváncsi vagyok az önkéntestörvény megszületésének és aztán majdani sorsának folytatására.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)