Készült: 2024.09.22.01:17:04 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

40. ülésnap (2006.12.04.),  277-356. felszólalás
Felszólalás oka Részletes vita lefolytatása
Felszólalás ideje 2:23:33


Felszólalások:   277   277-356   356-357      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, hogy a tisztelt Országgyűlés egyetért-e a javasolt vitaszerkezettel. Kérem, hogy kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Köszönöm szépen, ez jól látható többség. Megállapítom, hogy az Országgyűlés az indítványomat elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Ennek megfelelően megnyitom a részletes vita első szakaszát az ajánlás 2-13. pontjaira, továbbá a 32., 34., 35., 39., 41., 42., 44., 45. és 46. pontjaira. Kérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni ebben a szakaszban. Kérem, ezt gombnyomással jelezze! (Nincs jelentkező.) Úgy látom, hogy nincs ilyen felszólaló. Így a részletes vitának e szakaszát ezennel lezárom.

Egyúttal megnyitom a részletes vita második szakaszát az ajánlás 14-19. pontjaira és a 40. pontra. Kérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni ezen szakaszban; gombnyomással jelezze. (Nincs jelentkező.) Úgy látom, hogy nincs ilyen képviselő, így a részletes vita e szakaszát is lezárom.

Egyúttal megnyitom az utolsó vitaszakaszt az ajánlás 21-38. pontjaira, és ismét kérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni; az gombnyomással jelezze. (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nincs ilyen képviselő.

Miután felszólaló nem jelentkezett e törvényjavaslathoz, a részletes vita egészét is lezárom, nem csak ezt az utolsó szakaszát. Kérdezem pénzügyminiszter urat, hogy kíván-e most reagálni (Dr. Veres János: Nem.), vagy a határozathozatal előtt. Nem kíván reagálni a pénzügyminiszter úr.

Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatokról várhatóan következő ülésünkön határozunk.

Tisztelt Országgyűlés! Most soron következik a regisztrációs adó részleges visszatérítéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/1298. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/1298/4. számon kapták kézhez.

Megnyitom a részletes vitát az ajánlás 1. pontjára. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy kíván-e valaki felszólalni. Gombnyomással ezt jelezze! (Nincs jelentkező.) Úgy látom, hogy nincs ilyen felszólaló. Miután nem jelentkezett senki, a részletes vitát lezárom. Ismét kérdezem pénzügyminiszter urat. (Jelzésre:) Itt sem kíván most szólni.

Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatról várhatóan következő ülésünkön döntünk.

Most viszont, tisztelt Országgyűlés, soron következik az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája. Önök az előterjesztést... (Jelzésre:) - jó, jó, oké, oké, látom, látom. Itt nagy lendülettel továbbrobogtam, egy kis türelmet kell kérni, mert úgy látom, hogy többen még nem tartózkodnak itt, akik a vitában részt vesznek, és egy előterjesztőre is szükségünk volna tán. Nem? (Dr. Veres János: Képviselem a kormányt szívesen.) Pénzügyminiszter úr jelezte, hogy a kormányt nagyon szívesen képviseli ebben a részletes vitában. Az ellenzék örül, teljes az összhang. Még egy kis türelmet azért kérünk, mert valóban előreszaladtunk az időben, a tervezett programhoz képest usque egy órával. (Rövid szünet.)

(21.00)

Addig is, míg megérkezik a miniszter úr - mert jelezték, hogy mindjárt ideérkezik -, egy kérdést megpróbálok egyértelművé tenni. Írásban előre jelentkeztek Keleti György és Puskás Tivadar képviselő urak. Miután várhatóan kettő szakaszban fog folyni a vita, és nem jelölték meg a vitaszakaszt, addig megpróbálom egyértelműsíteni, hogy mely szakaszhoz kívánnak szólni. Keleti képviselő úr? (Keleti György: Bármelyikhez.) Keleti képviselő úr bármelyikhez. Nagyon jó. (Derültség.) Sokat tetszett segíteni. És Puskás képviselő úr? (Jelzésre:) Az elsőhöz. (Dr. Puskás Tivadar: Mind a kettőhöz.) Mind a kettőhöz. (Keleti György jelzésére:) Keleti képviselő úr is elfogadta, akkor inkább ő is. Köszönöm szépen, akkor így tervezzük.

Öt perc szünetet fogunk tartani, mert tényleg egy órával hamarabb vagyunk, és a miniszter úr mindenképp részt szeretne venni elejétől fogva a vitában, úgyhogy öt perc türelmet kérek.

Csáky András képviselő úr ügyrendit jelzett. Parancsoljon, öné a szó.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Elnök Úr! Még nem is tisztáztuk, hogy milyen szakaszolásban tárgyaljuk a részletes vitát. Szerintem, ha ezt előbb tisztázzuk, akkor vélhetőleg konkrétan tudnak válaszolni a képviselők arra, hogy melyik szakaszhoz kívánnak hozzászólni.

ELNÖK: Értem, jó. Hát ez egy szüneti érdeklődés volt a részemről - ők írásban jelezték, a két képviselő -, feltételezve azt, hogy elfogadják a javaslatomat, ami majd két szakaszra fog vonatkozni. Eddig olyan flottul ment, a mai napon mindent elfogadtak, amit eddig javasoltam, hogy bátorkodtam ezt az egyszerű kérdést tisztázni a szünetben. Én megtudtam, amit akartam, Csáky úr pedig nyilván gombnyomással fogja jelezni, mert hiszen írásban nem jelentkezett előre, tehát nyilván a vita aszerint folyik majd, ahogy elfogadjuk.

(Szünet: 21.02 - 21.17

Elnök: Mandur László

Jegyzők: dr. Hende Csaba és Nyakó István)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az elnöki óra szerint 21 óra 17 perc van. Folytatjuk a munkánkat.

Soron következik az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/1375. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/1375/85. számon kapták kézhez.

Indítványozom, hogy a módosító javaslatok közötti összefüggésekre tekintettel a részletes vitát két szakaszban folytassa le az Országgyűlés.

Most felkérem Hende Csaba jegyző urat, ismertesse az általam javasolt vitaszerkezetet. Parancsoljon!

DR. HENDE CSABA jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Az első vitaszakaszban a kórházkapacitás meghatározásával összefüggő ajánláspontok vitájára kerül sor a 3-99. pontok alapján.

A vita második szakaszában pedig a címet és a preambulumot érintő ajánláspontokat vitatja meg az Országgyűlés.

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy egyetért-e a javasolt vitaszerkezettel. Kérem, hogy kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Úgy látom, hogy egyhangú a döntés. Megállapítom, hogy az Országgyűlés az indítványomat elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem a felszólalni kívánó képviselőket, a felszólalásuk kezdetén jelezzék, hogy a bizottsági ajánlás mely pontjához kívánnak majd hozzászólni.

Megnyitom a részletes vita első szakaszát az ajánlás 3-99. pontjaira. Írásban előre jelezték hozzászólásukat, ahogy már a szünet előtt is tisztáztuk, Keleti György és Puskás Tivadar képviselő urak.

Így elsőként megadom a szót Keleti György képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének, 8 perces időkeretben. Öné a szó, parancsoljon!

KELETI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen. Tehát jól értettem, 8 perc áll rendelkezésemre?

ELNÖK: Nyolc.

KELETI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Körülbelül ugyanabban a körben vagyunk, mint egy héttel ezelőtt, illetve hat nappal ezelőtt, így azt gondolom, hogy ahogy mondani szokás, félszavakból is értjük egymást a törvény kapcsán és természetesen a módosító indítványok kapcsán is.

Elsőként az 5. számmal benyújtott módosító indítványomról szeretnék szólni, amelyben a törvény 7. §-ához nyújtottam be módosítást. Ebben azt javaslom, és kérem, képviselőtársaim, hogy evvel értsenek egyet, hogy a törvényben most meghatározott RET-lehetőség, tehát a regionális egészségügyi tanács lehetőség az elosztás újbóli kezdeményezésére először 2008. június 30-áig következik be. Én ezt egy normális időfelosztásnak tartom, hiszen nyilván lesznek olyan korrigálásra szoruló ágyelosztások, amelyeket egy másfél éves tapasztalat alapján lehet rendezni.

A későbbiekben a törvény azt mondja, hogy évente kapjon lehetőséget a RET egy ilyen módosító javaslatra. Én azt javaslom a tisztelt Háznak és a jelen lévő képviselőknek elsősorban, hogy ezt toljuk ki két esztendőre. Az indokom a következő. Egyrészt azért, mert tudjuk, hogy ezek a kérdések a gyakorlatban meglehetősen nagy lobbizás, háttéregyezségek és háttér-megállapodás alapján alakulhatnak ki. Azt gondolom, hogy most sem zárhatók ki ilyen összefüggések. Ha ezt évente csináljuk, akkor ez egy folyamatos ilyen tevékenység lenne. Másrészt pedig azt gondolom, hogy a kórházak számára is a tervezhetőség és a gyógyítás biztonsága szempontjából fontos lenne, ha nem évente kellene harcolniuk, hogy egy adott osztályon az ágyszámuk megmarad vagy változik. Vagyis én azt gondolom, hogy mindenképpen hasznos lenne, ha ez a módosítási lehetőség a RET-ek számára a későbbiekben kétévente következne be, ezért adtam be ezt a módosító indítványomat.

Azt gondolom, hogy ez a kórházak számára is egyfajta biztonságot nyújt. Természetesen a régión belüli megállapodások előkészítésére is kellő időt ad. Ezenkívül pedig az időközben érkező tapasztalatok a betegségek alakulásáról, az ágykihasználás tekintetében és egyéb sok más olyan tényező tekintetében - és itt többek között kiemelném, hogy nem mindig az ágykihasználás a fontos, amit ma sokan, hogy mondjam, a tízparancsolat egyik pontjának tekintenek, hanem hogy azon az ágyon valóban indokoltan fekszik-e egy beteg, mondjuk, egy belgyógyászaton, vagy egy ápolási ágyként fogják föl -, vagyis a jogosan kihasznált ágyak és joggal oda felvett betegek számát kellene fontosabbnak tartani, mint az ágykihasználtság fokát. Meggyőződésem szerint egyébként az OEP-nek vannak erre vonatkozó információi. Vagyis akkor, amikor a miniszter úr jövő év elején - ha a törvénynek megfelelően fog történni - megküldi a RET-ek számára a javaslatát, akkor nyilvánvalóan ezeket a szempontokat is figyelembe fogja venni, ami megítélésem szerint egy sokkal igazságosabb és a RET-ek számára is egy megfontolt és alaposabb döntést fog lehetővé tenni.

(21.20)

A második módosító indítványom, amelyet 7. számon nyújtottam be, a korábbi felszólalásomon alapszik, ahol is elmondtam, hogy megítélésem szerint a közép-dunántúli régió az országos átlagtól jelentősen elmaradva, megítélésem szerint indokolatlanul alacsony számú aktív ágyat kapott, emellett azért el kell ismernem, hogy az egészségügyi tárca és a kormány javaslatában az úgynevezett rehabilitációs kórházi ágyak száma magas, vagyis ez azt jelenti, hogy korrigálni kellene az aktív és rehabilitációs ágyak közötti arányt.

Meg kell mondjam őszintén, hogy amikor én benyújtottam a módosító indítványomat, ezt az úgynevezett második lábat nem jelöltem meg - egyébként Zatykó János képviselőtársammal együtt nyújtottuk be ezt a javaslatot. Azért nem jelöltem meg, mert nem is gondoltam, hogy lehetőség van egy ilyenfajta cserére, vagyis hogy az aktív és a rehabilitációs ágy esetleg csereszabatos.

Azt kérem a kormányzattól, gondolja meg, hogy az általam benyújtott módosító indítvány, amennyiben reálisnak tartják ezt a kérést és módosító javaslatot, hogy a Közép-Dunántúl aktív ágyszáma emelkedjen kétszázzal, én a magam részéről megoldásként javasolnám a kormány számára, tisztelt miniszter úr, hogy ez esetben a régió számára biztosított rehabilitációs ágyszám terhére is történhet - ha történik, akkor azt is el tudom fogadni -, mert értem és megértem azt a törekvést, hogy országosan az ágyszámokat csökkenteni kell.

Ez egy összesített adat kell hogy legyen, és nehezen tudom elképzelni, hogy az általam javasolt 200 aktív ágyat - amennyiben az aktív ágyak végső száma korlátozott, vagyis meghatározott szám, amit elfogadok - melyik régiótól vennék el; teszem föl, azt mondanák, hogy minden régió egységesen csökkenjen hússzal? Vagyis ezzel a most történt kiegészítésemmel, amire kérem a kormányt, hogy vegye figyelembe, egy úgynevezett cserét végrehajtva, a rehabilitációs ágyak terhére módosítsa az aktív ágyakat, vagyis a megye összágyszáma nem változna.

Tudom, hogy ez is nagy dolog abban az értelemben, hogy nyilván az aktív ágyak költsége a fenntartás, működtetés szempontjából magasabb, mint a rehabilitációs ágyaké, de azt gondolom, hogy egy ilyen megoldás, ha nem is teljes egészében csökkentené le a kívánt szintre az aktív ágyban történő elmaradásunkat, de lehetőséget ad arra, hogy ez a csere megtörténjen, és az aktív ágyak száma emelkedjen.

Nem titkolom: módosító javaslatomat a kisbéri és a móri kórház érdekében teszem, hiszen azt gondolom, hogy mint egyéni képviselő, talán el is várható, hogy próbáljak lobbizni. Sajnálom, hogy nincs itt a móri képviselőtársam, talán jó lenne, ha szinkronban tudnánk ebben a kérdésben beszélni. Én tehát azt gondolom, hogy a két kórház egyesülésére, amire, úgy tapasztalom, mindkét önkormányzatnál megvan a szándék, a kisbériek - az önkormányzatról beszélek - el is fogadtak egy szándéknyilatkozatot, és várhatóan a közeli napokban a móriak is megteszik.

Szeretném kiemelni, hogy ez egy teljesen újfajta együttműködés, hiszen megyék közötti kórházegyesítésről még nem volt szó. Ez régión belüli új területi kórház létrehozását tenné lehetővé, és azt gondolom, hogy ez kell hogy legyen a jövő. Ha az úgynevezett statisztikai régiókat tekintjük a jövőben egy közigazgatás szempontjából meghatározó térségnek, akkor el kell vetnünk azt a megoldást, hogy mindig csak megyében gondolkozzunk. Azt gondolom, hogy most a RET-nek a Közép-Dunántúlon régióban kell tudni gondolkodni, és ez az én választókerületem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) számára is kedvező megoldást nyújthat.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP padsoraiban. - Babák Mihály: Egyhangú taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Puskás Tivadar képviselő úr. Kérem, jelezze, hogy mely szakaszhoz kíván szólni. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. (Dr. Molnár Lajos jelzi szólási szándékát.)

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Alapjában véve a most tárgyalás alatt lévő szakaszhoz is, meg az elejéhez is, a címhez is szólnék, de azt akkor majd a későbbiekben. Az ajánlás 3., 4., 9., 18., 29., 42., 43., 44., 46., 49., 51. pontjainál egy kicsi, de úgy gondolom, szándékát tekintve lényeges módosítást tettünk képviselőtársaimmal, illetve az egészségügyi kabinet tagjaival.

Ez azt jelenti, hogy az egészségbiztosító kifejezést a továbbiakban OEP-re, Országos Egészségbiztosítási Pénztárra kívánjuk változtatni mind a felsorolt pontokban. Úgy gondolom, mindannyian értjük és tudjuk, hogy e mögött mi van, különösen, ha arra gondolok, hogy a kormányzati szerkezetátalakításról szóló 1202. alatt jegyzett törvényjavaslat 76. § 2. pontjában szerepel már az egészségbiztosító, illetve az egészségbiztosítók kifejezés. Ezek után úgy gondolom, teljesen egyértelmű, hogy ebben a törvényjavaslatban a több-biztosítós rendszer lehetőségének megjelenését is ki kívánjuk zárni.

Szó volt már erről, Keleti képviselőtársam beszélt az ágyszámokról.

(21.30)

A 11. számú módosító indítványban jegyeztük meg, miszerint az ágyon időegység alatt ellátandó esetek számát kellene inkább nézni, mint az ágyszámot, és ez egy elfogadott mérőszám az ággyal szemben.

A következőkben az 54. számú indítványban tettünk egy olyan módosítást, miszerint az indítvány azt mondja, hogy az ingatlanértékesítés esetén az 50 százalékot az egészségügy fejlesztésére, illetve egészségügyi célra kell használni. A módosító indítványunk szerint ezt teljes egészében arra kívánjuk és szeretnénk használni. Reméljük, az alkotmányosság szűrőjét is kiállja majd a javaslatunk, illetve az eredeti javaslat is, hiszen itt a tulajdonos adott esetben az önkormányzat. Reméljük, hogy a törvényben sikerül az önkormányzatot erre kötelezni, hogy ha értékesíti az ingatlant, akkor a befolyó pénzt az egészségügy fejlesztésére használják.

A 66. ponttól szereplő módosításokban szép számú módosítás van. Bocsánat, ide kiírtam: ez a 75., 77., 79. pont és így tovább. Lényegében összességében a következő a bajom ezekkel. Az indítványok azt mutatják, hogy az ágyszámok változtatásával próbáljuk a mai életnek, illetve a jövendő életnek megfelelően alakítani az ellátás hospitális részét. Egy nagy bajom van, az, hogy a sürgősségi ellátás, a sürgősségi osztály mindenhol alulreprezentált úgy ágyszámban, mint megjelenésében ezekben a módosításokban is, illetve az eredeti tervezetben is. Tehát a sürgősségi osztályok rendszerének kiépítése éppen hogy csak elkezdődött. Nem tartunk ezzel bizony sehol, és most itt a lehetőség, vagy itt lenne a lehetőség arra, hogy jelentősebb számban a sürgősségi osztályokat megépítsük, illetve a sürgősségi osztály az új kórházstruktúrában jelentős szerepet kapjon.

Nem akarok más példát mondani erre, csupán a Szent Imre Kórház sürgősségi intézetét. Azt hiszem, ma Magyarországon ez a sürgősségi osztály, amely a példája lenne a sürgősségi ellátásnak, öt ággyal szerepel az eredeti törvényjavaslatban, úgyhogy mindenképpen az ágyak számának fokozására lenne szükség.

Emlékeim szerint a szombathelyi Markusovszky Kórház ágyszámváltoztatásának igényét a 87. számon beadott indítvány tartalmazza. Ebben a szombathelyi Markusovszky Kórház ágyszámának növelését javasoltuk, természetesen megfelelő szakmai háttérrel, háttérindokkal. Az indok az, hogy a Markusovszky Kórház látja el Vas megye, illetve regionális centrumként - néhány ellátásban regionális centrumként - az ellátandó régió betegeit. Az ágyszámokban kis mennyiségű, de mégis jelentős változásokat javasoltunk. Azt hiszem, ez az összességében 70 ágy változása nem jelentősen befolyásolja az aktív ágyak számát országosan. De ha megnézzük a Vas megyére jutó és a regionális elosztás szerint jutó aktív ágyakat, akkor azt látjuk, hogy a Vas megyei kórházak, illetve a Vas megyében tervezett aktív ágyak száma messze alatta marad a lakosságszámhoz képest a régió másik két megyéjének kórházaihoz, illetve ágyainak számához viszonyítva.

Tehát még egyszer: tisztelettel azt kérem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy a területi elosztásban a lakosságszámnak megfelelően kapják, illetve osztódjanak el az aktív ágyak.

Köszönöm szépen; majd még szólni szeretnék. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Önnek is köszönöm, hogy precízen utalt az egyes pontokra, amelyek az ajánlásban szerepelnek.

Felszólalásra következik Csáky András, a Demokrata Fórum képviselője, nyolcperces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr. Parancsoljon!

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Reagálni szeretnék Keleti képviselő úr felvetésére, amely szerint azt javasolja, hogy kétévente lehessen csak a RET-ekben módosítást kezdeményezni. Úgy gondolom, hogy a XXI. század egyik legjobban fejlődő ágazata az egészségügy, a diagnosztika, a terápia. A két év ebben a relációban hihetetlen hosszú, egy adott intézmény profilt válthat, egy adott intézményen belül olyan személyi változások következhetnek be, amelyek konszenzus kialakításával igényelhetik, mondjuk, egy régión belül is a különböző átcsoportosításokat. Az egy év nem azt jelenti, hogy feltétlenül módosítani kell, az egy lehetőség a RET-ek számára. A kettő év túl hosszúnak tűnik számomra ebből a szempontból. Sokkal rugalmasabb, ha évente megadjuk a lehetőséget egy régiónak, hogy áttekintse a saját szakmai struktúráját, a saját ellátását, és amennyiben úgy látják közösen, hogy ezen változtatni kívánnak, akkor azt évenként megtehessék.

Ami a módosító javaslatokat illeti, én négy blokkban szeretnék nagyon röviden szólni, habár nem emlékszem rá, hogy volt-e arra precedens, hogy részletes vita alapján a kormányzat megváltoztatta volna az álláspontját egy adott kérdés kapcsán, de hát a remény hal meg utoljára.

Az első csoport a 13. és a 45. számú módosító javaslathoz kapcsolódik, amely tulajdonképpen egy értelmezési vita. Azt mondja a törvény, hogy a jövő évi induló kapacitások száma a meglévő normatívák, illetve a törvényben meghatározottak szerint alakul ki. A normatíván felül a jelenlegi viszonyok között van azon felül lekötött ellátási kapacitás. Nekünk az a véleményünk, hogy ezt is szerepeltetni kell mindenféleképpen a törvényjavaslatban.

A 14., 19., 20. számú módosító javaslat: a kormány álljon ki és mondja azt, hogy lényegében ettől a pillanattól kezdve szabad a pálya. A törvény egy adott régióban nem csupán a közfinanszírozott szolgáltatók számára nyitja meg a lehetőséget, hogy ellátási kapacitásért járuljanak, hanem bármely szolgáltató részére. Ez egyrészt olyan furcsa zavarokat is okozhat, hogy mondjuk, egy alapellátási szolgáltató azt mondja, hogy ő fekvőbeteg-ellátást kíván a későbbiek folyamán működtetni, s ad absurdum ebben megállapodnak a régióban, akkor erre lehetőség nyílik, az azért kockázatokat rejt magában, illetve nem csupán a közfinanszírozott területen, hanem teljesen nyitottá teszi ezzel kapcsolatban. Mi ezt azért meggondolandónak tartanánk, hogy az indulásnál ennyire hirtelen kinyitni az egész szolgáltatást helyes-e vagy sem, mert ez veszélyeket rejt magában.

(21.40)

Itt már Puskás képviselő úr említette a vagyon kérdéskörét. A Magyar Demokrata Fórum számára az 55., 56. és 57. módosító javaslatban egyrészt elfogadhatatlan, hogy az a bizonyos 50 százalékos szabály kizárólag az önkormányzati tulajdonú egészségügyi intézményekre vonatkozik - az a korrekt és korábbi, mindkét oldal által elfogadott szándék, hogy az egészségügyi közvagyon, ha átalakul, ha bármilyen módon magánosításra kerül, az abból befolyó összegek az egészségügyet szolgálják, annak a célját szolgálják, tehát egyrészt ne csak az önkormányzatira, hanem a tárca felügyelete alá tartozó intézmények esetében is érvényesüljön ez az elv -, másrészt pedig: mi sem értünk egyet az 50 százalékkal teljes egészében. A jogutód nélkül megszűnő esetében pedig vannak még feladataink, mondjuk, a népegészségügyi programnak az adott régióban történő megvalósítása tekintetében, tehát lenne mire ezt a pénzt fordítani. Kérjük miniszter urat, hogy lobbizzon az egészségügy érdekében, ha már ilyen kényszerű lépésekre kerül sor, legalább az ebből befolyó összeget mindenféleképpen csak az egészségügyön belül lehessen felhasználni. Van helye a pénznek, én úgy gondolom, ésszerűen föl lehetne használni.

Amire felhívom miniszter úr figyelmét, és tényleg nem értem a minisztérium ezzel kapcsolatos álláspontját - nagyon furcsa válaszokat kaptam erre -, az az 50. módosító javaslat. Ebben az 50-esben, ami a 9. § (2) bekezdését módosítja, az szerepel, hogy abban az esetben, ha rendkívüli esemény ezt indokolja, a meghatározott kapacitáson felül is lehet igényelni ellátási kapacitást, s ezt részletezi az eredeti javaslat, amely azt mondja, hogy a felügyelet az egészségügyi államigazgatási szerv egyetértésével és az egészségügyért felelős miniszter, valamint az államháztartásért felelős miniszter jóváhagyásával az egészségbiztosítónál kezdeményezheti, hogy ezt a pluszkapacitást megkapja. Abban az elvben, gondolom, mindannyian egyetértünk, hogy az ellenőrző és a végrehajtó két külön kategória, az asztal szemben lévő oldalán ülnek. Ebben a relációban mi úgy ítéljük meg, hogy az egészségügyi államigazgatási szerv, az illetékes miniszterek az egyik oldalon lényegében a végrehajtásért felelősek, a végrehajtásért az egészségügyi intézmények működését illetően, a kapacitások elosztását illetően, s ezzel szemben van az ellenőrző funkciót betöltő felügyelet. Ebbe a folyamatban logikailag nem fér bele a felügyelet.

Mi azt mondjuk, hogy ki kell innen venni, nem sérül ezzel a majdan felálló felügyeletnek a jogosítványa, viszont jogilag egy tisztább helyzet alakul, hisz ha ez így marad, akkor a későbbiek folyamán ad absurdum az a helyzet adódhat elő, hogy a felügyelet saját maga által hozott döntéseket kénytelen ellenőrizni, ami jogilag nonszensz, gondolom, ebben egyetértünk. Kérem miniszter urat, hogy ebből ne csináljanak presztízskérdést, ez egy jogelmélet, ez egy jogelvi kérdés, amivel nagyon sokan egyetértenek, még a kormányzó pártok esetében is a válasz az volt, hogy ők megkapták az ukázt, hogy semmi olyan módosítást nem lehet támogatni, ami a felügyeletet érintené. Ez önmagában a felügyeletet nem érinti, hanem a mechanizmust próbálja helyre rakni. Legalább ennél az egy esetnél kérem, gondolja végig miniszter úr, lehet, hogy igazunk van, és talán érdemes ezt a módosítást ebből a szempontból befogadni. Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra jelentkezett Balla Mihály, a Fidesz képviselője. Öné a szó, képviselő úr.

BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Keleti képviselőtársam gondolatai ébresztettek arra, hogy egy kétperces hozzászólásra jelentkezzem, kapcsolódva a 80. ajánlási pontban lévő 3. számú módosító javaslathoz, amely elsősorban Nógrád megyében érinti a kórházak helyzetét. Megragadnám itt az alkalmat, hogy a balassagyarmati kórházat kapcsolódó módosító javaslattal élve a súlyponti kórházak közé próbáljuk visszahelyezni, hiszen 2001 óta mintegy 4 milliárdos rekonstrukcióra került sor, illetve fertőzőbeteg-ellátási és tüdőgyógyászati szerepe kiemelten fontos ennek a kórháznak, mert a törvényjavaslatban meghatározott szomszédos súlyponti kórházakban nincs ilyen ellátás, a salgótarjáni kórházban ráadásul addiktológiai osztály sincsen. Tehát kétperces hozzászólásomban javasolom azt, hogy a balassagyarmati Kenessey Kórház-Rendelőintézet kerüljön be a kiemelt ellátások nyújtására kijelölt súlyponti kórházak közé.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Máris jelentkezett kettőperces felszólalásra Keleti György, az MSZP képviselője. Parancsoljon!

KELETI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem a Balla úr által elmondottakhoz kívánok csatlakozni vagy arra reagálni - ugyanis ügyes húzásnak tartom, hogy ilyen módon a saját módosítóját eladta, ha szabad így mondani, idézőjelben, természetesen -, inkább Csáky képviselőtársamhoz. Én változatlanul kiállnék - nyilván érthető - a saját módosító indítványom mellett. Én azt gondolom, nem kellő magyarázat az, hogy egy kórházban, ha jól értettem, például változnak az orvosok - többek között ez is közrejátszik, hogy két év helyett egy év maradjon -, mert én azt gondolom, hogy egy kórházban legalább egy-másfél évre kell tudni előre gondolkodni. Ez az ilyenfajta változás lehet, hogy a kórház vezetését arra ösztönzi, hogy tervszerűbben gondoskodjon az ottani orvosoknak, mondjuk, a továbbképzéséről, vagy valamiféle előrejutatási listát vagy lehetőséget állítson az orvosok számára, tehát ez a stabilitás is.

A másik, amit szeretnék mondani, hogy azt gondolom, komolyabb fejlesztési beruházást nagyon-nagyon meg fognak gondolni a kórházak, ha veszély van arra, hogy azt az új berendezést - nem vagyok szakember, nyilván egészségügyi berendezésről van szó - nem tudják kihasználni, mert fönnáll a veszély, hogy csökkentik az ő ágyszámukat oly mértékben, hogy az már egy feleslegessé váló gép lesz, vagy nem kellően kihasználható. Tehát egyrészt a gyógyítás biztonsága - hiszen két évre lehet számolni -, másrészt a gazdaságosság, harmadrészt pedig azok az elemek, amelyek talán a kórházvezetést is arra sarkallják, hogy a saját kórházuk helyét és szerepét védjék meg a többi kórházzal szemben - természetesen idézőjelben mondom, hogy védjék meg -, szakmai munkával igazolják, hogy rájuk szükség van. Ehhez azt az úgynevezett egyéves időszakot én rövidnek tartom.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra jelentkezett Molnár Lajos miniszter úr. Megadom neki a szót. Parancsoljon!

DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter: Tisztelt Képviselőtársaim! Egyrészt az eddigi vitát szeretném megköszönni, mert úgy gondolom, hogy valóban érdemes erről vitatkozni, nagyon komoly törvényjavaslat fekszik előttünk, amelyik hosszú időre megszabhatja a magyar kórházak fejlődését.

Azért kértem szót a vita közben, hogy néhány dologra már most tudjak reflektálni. Egyrészt szeretném biztosítani képviselőtársaimat, hogy a szabályok adta keretek között minden hasznos, értelmes javaslatra nyitott a kormány, nincs semmiféle ukáz, a vitában kellett hogy kialakuljon az eddigi javaslat is, és továbbra is nyitottak vagyunk a vitára.

Külön szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon nehéz kérdés - többen érintették képviselőtársaim közül, Keleti György képviselő úr kezdte, most legutóbb is szólt erről, de Csáky képviselő úr is -, hogy milyen időre szóljon a tervezés. Ez valóban dilemma, mert egyrészt változni kell, semmi nem örök, különösen a nagyon gyorsan fejlődő egészségügy, ugyanakkor természetes - ahogy Keleti képviselő úr is mondta -, hogy az intézményeknek a stabil működéshez, a stabilitáshoz időre van szükségük. Sem túl rövid időben, sem túl hosszú távra nem szabad rögzíteni a struktúrákat, mert ha gyorsan változik, akkor feszültség támad, ha túl hosszú időre rögzítjük, akkor elavulttá válik a struktúra.

(21.50)

Csak példaként említem meg, hogy a német kórháztörvény alapján a német tartományi törvények a kórházak struktúráját öt évre kötelesek megtervezni, és teszik is ezt már hosszabb ideje. Mi úgy gondoljuk, hogy ez egy kellően rugalmas törvény, de Keleti képviselő úr javaslatát meg fogjuk fontolni.

Külön szeretném kiemelni Kisbér és Mór példáját, hiszen valóban példamutató az a törekvés, amit már jeleztek a szaktárcának is - és személyesen nekem is -, hogy a két megyében lévő kórház nagyon szoros szakmai és strukturális együttműködésre készül. Azt várjuk ettől a törvénytől, hogy alakuljon ki megyehatárokon vagy akár régiókon is átnyúló, normális és biztos fejlődést garantáló struktúra. A szakértőink minden javaslatot - többek között a közép-dunántúli régióra vonatkozó ágyszámrevíziót is - meg fognak vizsgálni.

Annyit hadd mondjak el, képviselőtársaim, a legkomolyabban, hogy nagyon sok szakértő nemcsak ágykihasználást, nemcsak ágyszámokat, hanem nagyon sok szempontot, képviselőtársaim által is említett szempontokat is - Puskás képviselő úr például a lakossághoz viszonyított ágyarányra hivatkozott, míg Csáky képviselő úr és Keleti képviselő úr az ágykihasználás mellett a betegösszetételre, tehát a morbiditásra is - igyekeztünk a törvényjavaslat összeállításánál figyelembe venni, de készek vagyunk további vizsgálatokra is.

Végül szeretném felhívni a törvényjavaslat, illetve majd az elfogadott törvény által nyújtott lehetőségre a figyelmet, arra, hogy a felvetett problémák legtöbbje a RET-en, a regionális egészségügyi tanácsokon belül rendezhető lesz.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Csáky Andrásnak, az MDF képviselőjének. Parancsoljon!

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Ígérem, hogy ebben a témában többet nem fogok szót kérni. Most is csak két momentumra hívom föl Keleti képviselő úr figyelmét. Az egyik: a törvény 10. §-a választ ad a fejlesztésekkel kapcsolatos aggodalmakra, hiszen ha befogadásra kerül az adott fejlesztés, az adott szolgáltatónál három évig biztosítja a finanszírozást, tehát a fejlesztés ebből a szempontból rendben van.

A másik: tulajdonképpen nem ismerjük a törvénynek a humán erőforrásra gyakorolt hatását. Bár miniszter úr azt mondta, hogy készültek különböző hatásvizsgálatok - ezt nagyon gondosan titkolták előlünk -, de egy biztos, hogy mobilitás lesz. Ha bemerevítjük kapásból két évre az egész rendszert az indulást követően, akkor a mobilitást tesszük lehetetlenné, és esetlegesen parkolópályára kényszerítünk olyan egészségügyi humán kapacitást, amelynek az ágazaton belül lenne a helye. Egy rugalmasabb megoldás sokkal ésszerűbb lenne, de - hangsúlyozom - a törvényből számomra legalábbis nem az derül ki, hogy évente köteles a RET változtatni, hanem az, hogy megvan a lehetősége annak, hogy változtasson, ha úgy látja.

Pláne egy bevezető időszakban mindenképpen sokkal óvatosabban kell ezeket a kérdésköröket kezelni, és adott esetben egy adott szakma kiváló képviselője az adott régió egészségügyi ellátását alapvetően meghatározhatja. Az orvos kollégák tudnának orvosdinasztiákat mondani Verebélyitől kezdve Hajnalig, akiknek még leszármazottjaik is vannak és most is működnek, és akikhez nimbusz és tudás tapad. Az ilyen mobilitást lehetővé kell tenni, és nem szabad őket kizárni abból, hogy esetlegesen máshol folytassák a tevékenységüket.

Köszönöm a türelmét, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Babák Mihály; de nem, kétpercesben egy ujjhosszal beelőzte Kontur Pál. (Kontur Pál: Én?) Gondolom, hogy ön jelentkezett, mert az ön nevét látom. Parancsoljon!

KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A kórházak értékesítéséről szeretnék röviden szólni. Abban az esetben, ha egy kórházat értékesítenek, és jogutód nélkül megszűnik, akkor azt kérjük, hogy az értékesítés ára százszázalékosan az egészségügybe kerüljön vissza. Ugyanis 1945 óta az emberek a fizetésük 98 százalékát nem kapták kézhez azon a címen, hogy ingyenes a közellátás. Ezekből a pénzekből épültek a kórházak, a közgyógyellátó helyek, ezért követeljük, hogy ezek értékesítése - mivel ezek közpénzből, a mi pénzünkből, mindegyikünk pénzéből épületek - után száz százalék kerüljön be az egészségügyi rendszerbe. A háború előtt az OTI-nak volt vagyona, ami eltűnt az államosításkor, ezért az a pénz, az a vagyon, ami azóta teremtődött, az értékesítés után - újból mondom - száz százalékban kerüljön be az egészségügyi rendszerbe.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most következik Babák Mihály, a Fidesz képviselője. Nyolc percben öné a szó.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A 17. ajánlási pontról beszélnék, amelyet megyei képviselőtársunk, Molnár képviselő úr adott be, aki most sajnos nincs a teremben. Nagyon egyetértek a javaslatával, amit szeretnék kiegészíteni. A 17. ajánlási pont a 3. §-ban egy (4) bekezdést is javasol, mely szerint a békéscsabai Réthy Pál Kórház 610 ágyszámának a csökkentése ne haladja meg a 10 százalékot.

Mélyen tisztelt hölgyek, urak, szeretném indokolni a módosító indítvány realitását. Mélyen tisztelt miniszter úr, a kórházi ellátás és az egészségügyi ellátás méretezése, tervezése nem könnyű feladat, főleg akkor, amikor ennek nem igazán tudjuk a múltját és nem volt praxisa. Egy adott térségben az igény sok mindentől függ - erre ön is utalt a hozzászólásában -, és én ezzel teljesen egyetértek. Egy térség egészségi állapotában nagyon fontos lehet az, hogy hogyan tervezzük meg a szükséges ágyszám és az ellátás mértékét, színvonalát. Nem hiszik, de a jövedelmi viszonyok is nagyon meghatározzák azt, hogy egy térségben milyen kórházi és milyen egészségügyi ellátásra van szükség, ugyanis azokban a megyékben és térségekben, ahol a jövedelmek és a nyugdíjak alacsonyak, az emberek több mindent vonnak meg maguktól, ezért egészségkárosodásuk van. Úgy gondolom, ezekre a térségekre külön oda kell figyelnie az egészségügyi tárcának is.

Ezenkívül szóba került már a mortalitás és a morbiditás. Vannak olyan térségek, olyan megyék, ahol elöregedik a lakosság, és pontosan a szociális, társadalmi és pénzügyi viszonyok és körülmények miatt erőteljesebb a megbetegedési hajlandóság, a lakosság morbiditása. De az sem mindegy, hogy egy térségben milyen a korosztály-összetétel, ezért úgy gondolom, nagyon-nagyon csínján kell bánni azzal, amikor körzővel ellátási területeket határozunk meg.

Hadd mondjam el a kistérségünk helyzetét. Kedves miniszter úr, ezen a térképen az látszik, hogy Szarvas és Békésszentandrás nincs ellátva. Hetven kilométerre van a gyulai kórház, és rosszak a közlekedési viszonyok. Azt hiszem, hogy a 44-es út állapotáról mindenki tájékozott ebben a Házban, csak éppen cselekvés nem történt ebben az ügyben. Ha például a szarvasi kistérség számára az orosházi kórház is kijelölt lenne - és az ő érdekében is szeretnék javaslatot tenni, ugyanis az ágyszám megtartása a szolgáltatások színvonalának megtartása érdekében nagyon fontos -, télen nem tudnánk megközelíteni, a 44-es úton pedig eljutni hetven kilométerre a gyulai kórházba igen hosszadalmas, megrendelhetik a koporsót, mire a beteg odaér.

Azt szeretném mondani, ha Békés megyében a gyulai kórház lesz ellátási gócpontként kijelölve, az nagyon jó, mert ez egy fejlett és jó minőségű kórház, de ha csak ez marad, akkor ennek a térségnek az egészsége és biztonsága veszélyeztetve lesz, miniszter úr. Gondoljanak csak arra, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy - ezen a térképen jól látszik - Észak- és Dél-Békés ellátatlan marad ezek között a körülmények között.

(22.00)

Éppen ezért szeretném javasolni, miniszter úr, azt, hogy megfontoltan gondolkozzon az egészségügyi kormányzat az orosházi és a békéscsabai kórház kapacitásait és továbbműködését illetően.

Nagyon fontos tehát a megközelíthetőség, és úgy gondolom, hogy ez veszélyt jelent a mi kistérségünkben, de úgy gondolom, az orosházi kistérségben lakók számára is. Tessenek megnézni a térképen, itt szürke foltok vannak, tehát nem éri el az 50 kilométeres tárcsa, és ha valaki a szélén van, az már lényegesen nagyobb kockázattal tud eljutni a kórházba, mint aki esetleg az ellátó centrum közelében lakozik.

Úgy gondolom, igazságtalan lenne - és ezt önök sem akarhatják -, hogy az ország különböző részei hátrányosabb helyzetben legyenek. Nem elegendő esetleg a földrajzi hátránya, az utak hiánya, nem elegendő a jövedelmek alacsonysága, nem elegendő az, hogy a morbiditás erőteljesebb, pontosan a jövedelemviszonyok miatt, akkor még az egészségügyi ellátásban is szűkítjük a lehetőséget, és veszélyhelyzet fog kialakulni. Úgy gondolom, hogy ez nem lenne igazságos és nem lenne tisztességes az ott élő emberekkel szemben. És most nem a tisztességet szeretném hangsúlyozni, hanem a gondoskodást. Én kérem önöktől, hogy nagyon felelősen nyúljanak ehhez a kérdéshez, és próbálják megérteni azt, amit én itt elő szeretnék adni az orosházi és a békéscsabai kórház tekintetében, azért, hogy az ott élő emberek is biztonságban élhessenek.

Kedves miniszter úr, felvetnék egy másik problémát, egyetértve azzal, hogy a definitív egészségügyi ellátásnak nagyon fontos alapeleme az alapellátás, a prevenció, a megelőzés és azonkívül pedig a szakellátás. Úgy gondolom, nagyon fontos lenne ebbe a struktúrába a szakellátás kérdéseit és a szakellátó rendszerek és intézmények működését is beleapplikálni, hiszen úgy lehetne egy egészségtérképet, úgy lehetne egy olyan ellátást biztosítani a Magyar Köztársaság területén, beleértve a megyéket is, ha a kórházak mellett a szakellátás intézményrendszerét is megterveznénk és megtervezné a kormányzat.

Ebben szeretném bátorítani a kormányzatot, hogy e kérdéskörben is tegyen lépéseket, hogy az igazságosság, a biztonság, az ellátás biztonsága megoldható legyen, és ne legyenek szürke foltok még e közös megoldás mellett is az ország különböző területein. Ezért szerettem volna felhívni kedves figyelmét, szíves figyelmüket. A felelősség közös, és ezért javaslom a 17. ajánlási pontnál a békéscsabai Réthy Pál és az orosházi kórház ágyszámának csökkentésénél az alacsonyabb százalék meghatározását. Hangsúlyozom még egyszer, azért, mert az ott élők is magyar állampolgárok, nagyon szegény térségről és megyéről van szó, hátrányos helyzetét az egészségügyi ellátás hátrányos helyzetével nem szabadna fokozni, ez közös felelősségünk. Kérem ebben az önök méltányos megítélését is.

Köszönöm, hogy szólhattam. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra most megadom a szót Vojnik Máriának, az MSZP képviselőjének.

Parancsoljon, képviselő asszony!

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Babák képviselő úr egy nagyon komoly feszültséget keltő kérdést járt körül a módosító indítványa kapcsán, és ezért úgy gondolom, nagyon fontos lenne, hogy mi, országgyűlési képviselők is segítsünk eloszlatni egy, úgy tűnik, egyre terebélyesedő félreértést, hogy a súlyponti kórház az aktív kórház, miközben a törvényjavaslat maga is azt mondja, hogy a súlyponti kórház az a kiemelt ellátások, a progresszivitás magasabb szintjeit képviselő szolgáltatások, és ezek mellett vannak a területi kórházak, amelyek az általános fekvőbeteg-szakellátást nyújtó intézmények.

Vagyis nagyon fontos, hogy a progresszivitási szintnek megfelelő nagyon bonyolult eljárásokat is meg lehessen oldani a legjobb technikával és a legképzettebb személyzettel, de még fontosabb, vagy legalább ugyanolyan fontos, hogy sürgős szükség esetében, veszélyeztető állapot esetében valóban a mentőszolgálat biztonságosan eljuttassa a betegeket egy olyan fekvőbeteg-ellátó intézménybe, vagyis a területi kórházba, ahol a bajmegállapítás megtörténik, az ellátás megkezdődik, ha kell, akkor konzíliumok történnek, ha lehet, definitív, vagyis végleges ellátás is történik.

Ezért a képviselőtársaimmal és remélhetőleg az ellenzéki képviselőkkel is mi azt javasoljuk, hogy a régió aktív ellátásaira való pályázáskor külön figyelmet fordítsunk arra, hogy a területi kórházak a sürgősségi betegellátás legfontosabb kérdéseit képesek legyenek megoldani.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kétperces felszólalásra megadom a szót Puskás Tivadarnak, a KDNP képviselőjének.

Parancsoljon!

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A 15. számon lajstromba vett módosító indítvánnyal kapcsolatban szeretném elmondani, hogy ezzel a kiegészítéssel kívánjuk a pillanatnyilag ÁNTSZ-engedéllyel rendelkező osztályokat a kiemelt kórházak között működtetni, és nem a regionális ágyszámokból levonni.

Nekem alapjában véve az egyik fő gondom és bajom ezzel a törvénytervezettel kapcsolatban, hogy gyakorló orvos ember lévén a súlyponti, illetve területi kórházak definíciója nem egyértelmű, messzemenően nem egyértelmű, és ezért gondoltuk és kívántuk ezzel a 15. számú módosító indítvánnyal bővíteni, illetve egyértelművé tenni a kört.

Vojnik képviselő asszony felvetette - szívemnek kedves volt - a szükséges mentőszolgálati kapacitást. Én elmondtam jó néhányszor, és mindannyian úgy látjuk, hogy ehhez megfelelő sürgősségi ellátás szükséges. Tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy a mentőszolgálat mostani leépítését szíveskedjenek megállítani. Nem tudtuk, hogy ebbe a törvénytervezetbe hova tudjuk betenni módosító indítványként, de igyekszünk majd.

Köszönöm.

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Babák Mihály képviselő úr, a Fidesz-frakcióból.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm. Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy miniszter úr reagálását várom ebben a kérdésben, az ő jóindulatára és megértésére igyekszem apellálni, mert Vojnik Máriától nem reménykedem semmiben sem, hiszen olyan mélységbe megy, hogy keszonbetegséget lehet tőle kapni - ezt szokta nekem mondogatni. De úgy gondolom, hogy én nem keltek semmilyen feszültséget, kedves Vojnik Mária, ugyanis ezt a módosító indítványt szocialista képviselő adta be, és én most itt prezentálom, jó, ha tudja - Molnár képviselő úr, a 17. számú ajánlási pont.

Azért azt meg kell élni, kedves képviselőtársaim, ha valahol a súlyponti kórháznál (Felmutat egy térképet.) - és lehet, hogy innen nem látja, de akkor oda fogom vinni - szürke foltok maradnak, és valaki a periférián van, azt a hétköznapi ember Békés megyében és a szarvasi kistérségben úgy éli meg, tisztelt képviselő asszony, hogy ő kevesebbet fog kapni. És ez nem jó, és ez nem igazságos. Tetszik érteni?

Ugye, azt kértem a miniszter úrtól, hogy ezt a dolgot tekintse át, és ezért szeretnék nála lobbizni, mert maradnak ellátatlan területek. Nézze, Békésszentandrástól 75 kilométerre van a gyulai kórház, a súlyponti kórház. (Ismét a térképet mutatja.) Az az ember nincs benne a clusterban. Nézze csak meg, más helyütt a körök összeérnek! Itt sehol nincsen Békés megyében, a gyulainál, tessék megnézni! És megalapozottan próbáljon szólni, ugyanis én úgy gondoltam, hogy a gondolataimat teljesen kristálytisztán fejtettem ki e tekintetben.

Ha a közlekedésről beszél, tisztelt Vojnik Mária, akkor figyelni kellett volna a 44-es ügyét, amit ugyan Medgyessy Péter megígért, hogy meglesz. Kérem szépen, nem lehet közlekedni Békés megye útjain, jó, ha tudja, és nem lehet Orosházára átmenni a kórházba, mert nem kijelölt út, és nem takarítják le a havat, és hótolóval kell menni a szülőanyával az orosházi kórházba, ha megmarad egyáltalán.

Tehát tessenek megérteni, én nem ingerült vagyok, csak nem szeretem, amikor valaki megalapozatlanul, hozzá nem értő módon, leflegmálva a problémát itt a lyukakról és a peremeken lévő emberekről nem beszél.

(22.10)

Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, úgy gondolom, hogy fontos kérdés, és nekem dolgom Békés megye polgárai érdekében a miniszter urat és a kormányt tisztelettel kérni, hogy megfontolt döntést hozzon.

Köszönöm, hogy szólhattam. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Gruber Attila képviselő úr, a Fidesz-frakcióból.

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Siófok a nyár fővárosa - ez a szlogenje ennek a gyönyörű szép városnak, ahol én is lakom, és évről évre a tavaszi ünnepségsorozat kapcsán mindig megjelenik egy-egy miniszter, aki átadja a nyár fővárosának kulcsát. Én szeretném, ha a miniszter úr nem vinné el a nyár fővárosa kórházának a kulcsát.

Tudjuk jól, hogy Siófok helyzete roppant speciális. Nemcsak arról van szó tehát, hogy a 80 kilométeres távolságon is túl vannak még települések, hanem arról van szó, hogy egész nyáron nemcsak a megnövekedett hazai vendégseregletet nem bírja máshová átirányítani az ember; beszéltem időközben, az elmúlt hét óta mentős szakemberekkel, akik szintén jelezték, hogy megoldhatatlan probléma a siófoki mentőállomásról egy korrekt betegszállítást elvégezni, ha a siófoki kórháznak ez a lehetősége nincs. S természetesen rossz szájízzel gondolnak majd az ott lakók is arra a felemás helyzetre, hogy ha Őszödön védett személy van, akkor annak jár a bekészített műtő és az ügyeletes sebész, míg a siófoki állandó lakosok pedig mehetnek Kaposvárra gyógyulni, ha kibírják az utat.

Van egy másik vonzata is, ami talán látszólag távol áll az egészségügytől, de nagyon sok idegenforgalmi szakember felhívta arra a figyelmet, hogy óriási országimázs-romboló lesz ez, hiszen a balatoni idegenforgalom velejárója sajnos nyáron a rengeteg közlekedési baleset és a vidámság okozta egyéb más gyors ellátandók. Értünk már meg Siófokon, értünk már meg a Balatonon és értünk meg már az országban idegenforgalmi lejárató kampányt a küldő, az uniós célországok részéről, és ezt megfejelni azzal, hogy Magyarországon nem szabad elmenni nyaralni, mert nem lesz orvosi ellátás, ez sajnos a levegőben lóg. Ezt olyan idegenforgalmi szakemberek jelezték már most, akiknek külföldi partnereik vannak, és már érdeklődtek, hogy milyen egészségügyi ellátással fog szolgálni a nyáron a Balaton és környéke.

Kérem, hogy erre is gondoljon a miniszter úr. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Vojnik Mária képviselő asszony, az MSZP-frakcióból. (Dr. Molnár Lajos: Bocsánat, elnök úr!) Utána, miniszter úr.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Elkövettem azt a súlyos és már-már alig menthető hibát, hogy egyetértettem Babák képviselő úr felvetésével. Biztosíthatom, képviselő úr, hogy ilyen hibát az ember életében csak egyszer követ el.

Ettől teljesen függetlenül szeretném elmondani, hogy az a probléma, amelyikről itt beszéltünk, hogy tudniillik sürgős szükségben van-e elérhető távolságban olyan kórház, amelyben a sürgősségi betegellátás személyi és tárgyi feltételei megvannak, erről minden körülmények között beszélnünk is kell, és amennyiben a parlament kompetenciájába tartozó módosító indítvány megjelenik, akkor azt lehetőség szerint támogatni kell.

Ezért a területi kórházakban ki kell használni mindazokat a fejlesztéseket, amelyeket a korábbiakban a sürgősségi fogadóhelyek kialakításában komoly pályázati pénzekkel lehetővé tettünk, a diagnosztikus kapacitások fejlesztését. Én csak szeretnék utalni arra, hogy 4,5 milliárd forintot fordítottunk részben a mentők, részben a sürgősségi fogadóhelyek, részben a sürgősségi betegellátás fejlesztésére, az aneszteziológiai és intenzív terápiás eszközpark fejlesztésére, vagyis úgy gondolom, hogy van az országban jó néhány olyan kórház, aktív betegellátó kapacitáslehetőséggel, amelyeknek elsősorban akkor van jelentőségük a tervezhető műtéteken túl, amikor a sürgősségi betegellátásban való részvételre kerül a sor, hogy elérhető legyen minden beteg számára a megfelelő orvosi segítség.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A kétperces felszólalások végére értünk. Most megadom a szót Molnár Lajos miniszter úrnak, aki jelezte felszólalási szándékát.

DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mondhatnám, kicsit patetikusan csak, hogy őszintén meghat az az aggodalom, amit képviselőtársaim jobb- és baloldalon az általuk képviselt terület kórházaiért éreznek. És ez talán természetes is lenne, ha nem lenne egyértelmű a törvényjavaslat szövege, hogy ami nem súlyponti kórház, hanem területi kórház, az is kórház, az is nyújt aktív ellátást.

Szeretném elmondani, képviselőtársaim, hogy ez a törvényjavaslat építeni, fejleszteni, stabilizált rendszert szeretne, nem pedig visszafejleszteni. Ez a törvényjavaslat igazságosabb ellátást, jobb hozzáférést szeretne, és ezért született, és ezért hallgatunk nagy figyelemmel minden hozzászólást, sőt minden javaslatot, ami elhangzott és elhangzik majd még.

Szeretném hozzátenni, hogy a területi kórházak változatlan szerepet, sőt fejleszthető, továbbfejlesztési lehetőséget kapnak, nemcsak változatlan, és semmiképpen nem csökkentett szerepet. Nem akarom elsorolni, hiszen félek, hogyha kihagynék a 174 kórház listájáról valakit, akkor félreérthető vagy félremagyarázható lenne, amit semmiképpen nem szeretnék. De kinek jut eszébe a siófoki kórházat visszafejleszteni, vagy Békéscsabát, vagy Mátészalkát? Tessenek sorolni velem tovább! Ezekre a kórházakra szükség van, ezeknek a kórházaknak a fejlődését, fejlesztését kell biztosítani, függetlenül attól, hogy milyen besorolást kapnak, mert nem az számít. Az számít, hogy lesz fejlesztési forrás, amit fel lehet használni, és lesz egy kórházterv - ha szabad így fogalmazni -, amelyik tervszerű fejlesztést tesz lehetővé. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: A törvény igazságtalanságokat sugall! Az egész törvény igazságtalan!)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Csáky András képviselő úr, az MDF-ből.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Többször elhangzik, hogy építeni, fejleszteni akar ez a törvény, csak azt nem látjuk, hogy hol, és azért ne felejtsük el, hogy közben a parlament tárgyal egy költségvetést, amely meghatározza azokat a kereteket, amelyekből az egészségügy a jövő évben fog gazdálkodni, és ott bizony a gyógyító-megelőző sorban, az idei előirányzatokhoz viszonyítva mínusz 41 milliárd szerepel.

Tehát az, hogy építeni, fejleszteni akar, az egyáltalán nem látszik. Itt egy kifejezett és komoly kapacitásszűkítés van, itt egy kifejezett és komoly hozzáférés-szűkítés van a betegek részére bizonyos területeket illetően, és az a gond, hogy nem tudjuk, hogy mely területeket illetően. Mert ez nagyon jó kommunikációs játék, hogy majd a regionális egyeztető tanácsok el fogják dönteni. Akkor, amikor ilyen volumenű, közel 30 százalékos csökkentést akar az aktív ágyak tekintetében a kormány egyik pillanatról a másikra bevezetni, akkor azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, hogy nem lesz olyan régió, ahol meg fognak tudni állapodni, hisz nyilvánvalóan minden település ragaszkodik a saját intézményéhez.

Arról a furcsaságról nem is beszélve, hogy például a központi régióban az az egyre inkább mélyülő szeretet a koalíciós partnerek között, ami a fővárosban tapasztalható, azt sem tudjuk, hogy mondjuk, a regionális egyeztetési tanács ebből a szempontból a központi régióban hogyan fog működni. Habár itt is eléggé inkorrekt módon, utolsó pillanatban egy bizottsági módosítóval teljesen megváltoztatták az összetételét a regionális egyeztető tanácsoknak. De kérdéses a működésük, holott elméletileg január 8-ától ezeknek a tanácsoknak komoly tárgyalásokat kellene folytatniuk arról, amiről nem tudunk, amit ön nem hajlandó velünk közölni, hogy mi lesz az az ajánlat január 2-a és 8-a között, amit az intézmények ellátó kapacitását illetően ön a régiókban prezentálni fog. Ez adja ezt a bizonytalanságot. Ha tudnánk, akkor arról is vitatkoznánk bizonyára, de akkor lenne legalább valami kiindulópont. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Úgyhogy, miniszter úr, itt nem fejlesztésről, építkezésről van szó! (Az elnök ismét csenget.) Itt kőkemény leépítésről van szó!

(22.20)

ELNÖK: Arra kérek mindenkit, hogy tartsa be az időkereteket, természetesen egymás után többször is lehet két percre szót kérni, de hadd kérjem azt, hogy mindenki tartsa be a kétperces időkeretet. Most kétperces hozzászólásra jelentkezett a miniszter úr, úgyhogy megadom neki a szót.

DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter: Tisztelt Csáky Képviselő Úr! Csak azért, hogy jó helyen keresse a fejlesztési forrásokat, hívom fel szíves figyelmét, hogy az Új Magyarország fejlesztési terv 8000 milliárd forintjából (Kontur Pál: Ez nincs, nem létezik.) nagyon jelentős összegek jutnak egészségügyi fejlesztésre, és maga a törvényjavaslat, ha meg tetszik keresni, tartalmaz erre kifejezetten szabályt, hogy az ennek a törvénynek az alapján elfogadott struktúra fejlesztését kell hozzáilleszteni az Új Magyarország fejlesztési terv forrásaihoz.

Örülök, hogy azért talált többletpénzt a költségvetés tervezetében is, képviselő úr. Hiszen mint ön mondta, 45 milliárddal több az Egészségbiztosítási Alap költségvetése. (Dr. Csáky András: Mínuszt mondtam, miniszter úr.) Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez bizony többletpénz, de az működtetésre, az új struktúra működtetésére többletpénz, hogy jobban finanszírozottak legyenek a szükséges ellátások. A fejlesztési források az Új Magyarország fejlesztési terv forrásai.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megint csak kétperces hozzászólások következnek. Babák Mihály képviselő urat illeti a szó.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Ön azt mondta, hogy jó hozzáférést kell biztosítani a jelenlegi kiemelt és a területi kórházaknak. Arra próbáltam felhívni a tisztelt figyelmét, hogy Békés megyében, Észak- és Dél-Békés tekintetében most sincs meg a jobb hozzáférés, gondok vannak; sőt mi több, a megközelíthetőséggel is, a közforgalmú utak állapotával, minőségével is. Sőt, mi több, tapasztaljuk a mentők leépítését is e tekintetben, ez megint az egészségbiztonságot csökkenti.

El szeretném mondani azt, hogy az építés és fejlesztés kormányprogram; lehet, és én elhiszem önnek. Csak ne felejtse el, miniszter úr, hogy az egész kórházi átalakítás a működtetési költségek csökkentése. Nos tehát, amikor arról beszélünk, hogy építeni és fejleszteni kívánják, a működés költsége viszont csökken, mert csökkenteni szándékoznak. Szóval, valahol őszintén kellene megmondani, hogy mire fogunk végül is kilukadni. Azt mondom, és azt kértem hozzászólásomban is, hogy a békéscsabai Réthy Pál és az orosházi kórház ágyszámának tekintetében differenciált leépítést tervezzen, tisztelt miniszter úr, mert jelenleg sincs esélyegyenlőség, és nem igazságos, igazságtalan a jelenlegi rendszer, ha itt is ennyit építenek le.

Úgy gondolom, az egészség esélye Békésben e törvény kapcsán csökkenni fog, mert tudom azt, miniszter úr, mert őszintének kell lenni, hogy a működési költségeket le kívánják faragni. És ha még struktúrájában is szűkíteni kívánják, akkor Békésben, a Körösszögben az északi és dél-békési területeken nincs, nem lesz meg az emberek egészségesélye; csökkenni fog, és ez nem igazságos.

Köszönöm szépen, hogy szólhattam. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Ivanics Ferenc képviselő úr következik.

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Jó, hogy ezekről a kérdésekről beszélünk, mert az egyszerű emberek biztonságával tudok hozzászólni, nem lévén az egészségügyben dolgozó. De azokat a véleményeket tudom megkérdezni, amelyek hozzám is eljutnak. Önök tényleg azt mondják, hogy nem értik a különbséget. De vajon ez kinek a problémája, hogy nem értik, hogy mi a különbség egy súlyponti kórház és egy területi kórház között? Az embereké, akik nem olvassák a törvényt, vagy azoké, akik ilyen rohamban terjesztenek be egy olyan törvényjavaslatot, ami az emberek egyik legfontosabb értékét, érzékét próbálja valamilyen módon befolyásolni?

Hogyan lehetséges az, hogy egy törvény ilyen előkészítés után így bekerül, aztán három hónap múlva átalakítjuk az egészségügyet? A társadalmi infrastruktúra operatív programban szerepel az, hogy az európai átlag 100 ezer főre 400 ágy, míg nálunk ez 600 ágyat jelent az aktív ágyakat tekintve. Mit csinál a mostani kormányzat? Két-három hónap alatt a nyugat-európai szintet akarja behozni. De hogy milyen lesz az átmenet, hogyan fog alakulni, arról nem tud senki. Ez a fő probléma nálunk, szűkebb hazánkban is, hiszen még mindig nem értjük, és ha a miniszter úr erre választ ad, nagyon megköszönöm: Sopron Szombathelytől és Győrtől számítva kívül esik az 55 kilométeres határon, fejlesztések történtek 23 milliárd forintért. A miniszter úr tudja ezeket az adatokat. Kíváncsi lennék, hogy mi az oka annak, hogy a soproniak, a Sopron környékén élők nem részesülhetnek a súlyponti ellátásból.

Persze, a törvény is zavarokat okoz, hiszen maga a törvény szövege, most itt a számítógépen ki tudtam keresni, mindössze hatszor tartalmazza a súlyponti szót. Egyből egy a definíció. A súlyponti kórház definíciója a törvény szerint az, hogy az 1. mellékletben található. Hát ez milyen szakmai kitételt jelent? Milyen normát jelent? Ha egy ilyen általános elvet megfogalmazunk, akkor lehet valamit tenni a súlyponti kórházakkal, akkor lehet látni a rendszert.

Köszönöm.

ELNÖK: Csáky András képviselő úr következik.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Miniszter Úr! Én már a múltkor illően felajánlottam, hogy segítek önnek egy jó orr-fül-gégészt keresni, mert a hallásával valami gond van. Én nem a jereváni rádió... - nem 45 milliárdot, hanem 41 milliárdot, és nem pluszként, hanem mínuszként mondtam önnek, az OEP által kiadott tábla alapján. Arról nem is beszélve, hogy az egészségügy költségvetésének alapjáról semmit nem tudunk. Nem tudjuk, hogy végeredményben mi lesz a vizitdíjjal. Ez január 1-jével indult volna, lényegében a teljes populációra kiterjedve, most csúszik február 15-re, nem tudjuk, hogy hány embert illet. Nem tudjuk, hogy mi lesz a hozzátartozói járulékkal. Nem tudjuk, hogy mi lesz az őstermelői járulékkal, ezek mind olyan bevételek, amelyek megalapozzák, meg kellene hogy alapozzák a későbbiek folyamán az egészségügy költségvetését. Semmi nem tudunk ezekről.

Kilencedik éve vagyok képviselő, de nem emlékszem, hogy ennyire hihetetlenül bizonytalan lett volna minden, ami az egészségügyet körüllengi. Az egészségügy azért egy speciális területe az életünknek, itt olyan hirtelen mozdulatokat nem lehet tenni. Az Új Magyarország fejlesztési terv megint egy nagyon jól hangzó valami, megfoghatatlan az emberek számára. Akkor, amikor önök leírják azt, hogy a kistérségek egyharmadában nincs megfelelő szintű szakellátás, amikor önök leírják, hogy minimálisan 21 új mentőállomást kellene építeni, 9-et pedig teljesen felújítani ahhoz, hogy az európai normáknak megfelelő hozzáférés legyen biztosítva a betegeknek, akkor nem hiszem, hogy azzal kellene kezdeni, hogy az aktív ellátást egyharmadával lefejezzük.

Először ezeket az intézményeket fel kellene építeni, lehet, hogy ebből az Új Magyarország fejlesztési tervből, és utána, amikor ezek működnek, akkor lehet elgondolkodni azon, hogy hol és milyen mértékben nyírjunk. Így mérhetetlen kárt okoznak, és rontják a hozzáférést a lakosság részére. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Az egészségügyi miniszter úr jelentkezett újabb kétperces hozzászólásra.

DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter: Tisztelt Képviselő Úr! Nemrégen, és úgy tűnik, elhamarkodottan fejeztem ki örömömet a vita szakmaisága miatt. Úgy látszik, hogy vissza kell vonnom, hiszen ön orvoshoz küld engem, némi gúnnyal fül-orr-gégészhez mint fül-orr-gégészt. Óvjon tőle az ég, hogy én az ön szakmájában dolgozó orvoshoz küldjem önt. Nem áll szándékomban kórboncnokhoz küldeni. (Kontur Pál: Az egészségüggyel törődjél!) Beszélt ön mindenről, vizitdíjról és egyebekről, csak a lényegről nem. Ön lassúságra, nevezzük megfontoltságnak, óvatos haladásra próbál biztatni bennünket. Csakhogy nem várhatunk, 15 éve várunk. A rendszer rosszul működik, önök is elmondták, és a beteg holnap is beteg. A magyar beteg életesélyei miért legyenek rosszabbak, mint európai társaiké?

Úgy gondolom, ha januártól itt van ez az óriási pénz, amit fejlesztésre kell fordítani (Kontur Pál: Hol van?), akkor itt az ideje, hogy tervszerűen és megfontoltan használjuk fel azt a pénzt, amit úgy hívunk, hogy uniós források. Méghozzá felelősen, mert az uniós forrás nem azt jelenti, hogy valakitől ajándékba kapjuk, nem a Mikulás hozza, hanem ez a brit, a német munkások, tisztviselők adójának (Dr. Vitányi István: Meg a magyaroké.) egy része, meg a magyaroké.

(22.30)

És ezért különös felelősségünk, hogy ezt nagyon pontosan, tervszerűen használjuk fel, többek között a betegek javára, az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésére.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót Gruber Attila képviselő úrnak, szintén kétperces hozzászólásra.

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Ebben a szakmai vitában sajnos én a tekintetben nem tudok részt venni, mint egyszerű jogász legfeljebb csak végrendeletet tudnék írni ebben a közegben. De azt hiszem, valóban arról szól a történet, hogy mindnyájunknak, az önkormányzatoknak is értékelni kell azokat a lehetőségeket és azokat a szűk kereteket is, amelyek ezzel a törvénnyel kijelölésre kerülnek.

Siófok esetében nem kórház-ágy-létszám kérdésről próbálnánk meggyőzni a miniszter urat, hiszen tudja jól, hogy szívesen adnánk le kórházi ágyszámot is annak érdekében, hogy ez a minőségi kórházi ellátás megmaradjon. A gond ott van - és higgye el; én 1990 óta hol polgármester, hol megyei alelnök, most már negyedik ciklusban siófoki képviselő vagyok -, hogy egyre nehezebb az az önkormányzati háttér, ami egy-egy városi kórház működéséhez, a gép-műszer beszerzéshez, a pályázatok biztosításához fontos. Tekintettel arra, hogy Siófok sem az a hajdani gazdag Balaton-parti település, hiszen az intézményműködtetés során bizony részben feléltük, részben pedig átalakítottuk vagyonunkat, nos emiatt nagyon nehéz ezt a minőségi célt, amit a város nemcsak a saját polgárainak, hanem az országnak, illetőleg az idelátogató külföldieknek is biztosítani szeretne, fenntartani.

Tehát ha kérhetném, erre is gondoljon, hogy azoknak a városi kórházaknak, amelyek ilyen kiemelt szerepet vittek nevesítve vagy nevesítés nélkül - például a siófoki kifejezetten ilyen volt -, az önkormányzati háttere nem lesz biztosítva. Hiába lesznek pályázati lehetőségek, sajnos a pályázati önrésznél mindig gondok vannak. Most nézve a költségvetési koncepció koncepcióját már látjuk, hogy óriási lyukakat kell majd betömnünk. E nélkül a kiemelt kórházi státus nélkül a siófoki kórház lassú, ámde (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) folyamatos elhalásra van ítélve.

Elnézést, köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Hadd kérjem azt a vitában részt vevőktől, hogy legalább hozzávetőlegesen tartsák be a Házszabálynak a részletes vitára vonatkozó szabályait. Úgyhogy a további felszólalásoknál, ha esetleg ezt iránytűként lehetne legalábbis figyelembe venni, akkor szerintem ez előrébb vinné a vitát. Nem az általános vita keretei között vagyunk, hanem a részletes vita keretei között vagyunk, ezt másként szabályozza a Házszabály. Én igyekszem meglehetős rugalmassággal és kellő toleranciával értelmezni ezt a szabályt, de ha kérhetem, legalább - mondom még egyszer - érintőlegesen tartsák be az erre vonatkozó szabályokat.

Még egy kétperces hozzászólásunk van. Csáky András képviselő urat illeti a szó.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Figyelembe veszem, elnök úr, amit mondott. Szeretném a miniszter urat megkövetni, nem kívántam megbántani, csak arra kérem, hogy a későbbiek folyamán ne játsszuk azt, hogy mi itt mondunk valamit, és ön homlokegyenest másképpen értelmezi, próbálja meg értelmezni a mi szavainkat.

Ennyit szerettem volna mondani. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Ez egy kiváló végszó volt a kétperces hozzászólások után. Most a rendes, ha úgy tetszik, normál szót kérők sorában még öten jelezték felszólalási szándékukat eddig.

Becsó Zsolt képviselő urat illeti elsőként a szó, utána Fazekas Sándor következik. Csak a rend kedvéért emlékeztetnék mindenkit arra, hogy nyolcperces időkeretről döntött korábban a Ház.

BECSÓ ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A törvényjavaslat 3. számú módosító javaslatához, ami az ajánlás 80. pontja, kapcsolódó módosító indítványt nyújtottam be. Ezt a javaslatot kívánom most részletesebben indokolni egy kis történelmi visszatekintéssel.

Az Egészségügyi Minisztérium 2006. október 9-én pályázati felhívást tett közzé az egészségügyi ellátórendszer struktúraátalakításának támogatására. A pályázati célkitűzésekkel összhangban a Nógrád megyében működő kórházak összefogtak az aktív ágyak, illetve a működésbeli párhuzamos ellátások csökkentésére. A megyei önkormányzat által fenntartott Szent Lázár Megyei Kórház a pásztói Margit Kórházzal és a balassagyarmati Dr. Kenessey Albert Kórház-Rendelőintézettel közösen dolgozta ki a megyei fekvőbeteg-kapacitás csökkentését célzó szakmai programját, pénzügyi tervét, emellett önálló pályázattal is részt vesz a programban, melynek fő célkitűzései a kistérség ügyeleti ellátásában való közreműködés, illetve egy járóbeteg-ellátást végző telephely teljes megszüntetése. A pályázati célok összehangolásával megyénkben valamennyi gyógyintézmény lehetőséget teremtett meghatározott szakterületeken az összehangolt specializációra, arra, hogy megyénkben valamennyi ellátásra szoruló beteg számára hozzáférhető és elérhető legyen a magas szintű szakmai ellátás.

A fenti pályázat kihirdetését megelőzően, széles körű helyi, ágazati, szakmai egyeztetéseket követően a megyei önkormányzat és a balassagyarmati városi önkormányzat megállapodott abban, hogy 2006. szeptember 1-jétől a pulmonológiai feladatok jelentős része a balassagyarmati Dr. Kenessey Albert Kórház-Rendelőintézetbe kerül, nem csökkentve az ellátás elérhetőségét, de jelentősen javítva a gyógyítás személyi, tárgyi, normatív feltételeit. Ezzel a döntéssel az egészségügyi ellátórendszer struktúraátalakításának támogatására kiírt pályázat megjelenése előtt az ÁNTSZ Nógrád Megyei Intézetének egyetértésével és szakhatósági támogatásával egy 100 ágyas intézményegység működését szüntette meg a fenntartó, a Nógrád megyei önkormányzat közgyűlése, a pulmonológiai kapacitásokat a tényleges, valós szükségletekhez igazítva. A felszabaduló fekvőbeteg-kapacitások átcsoportosításra kerültek a krónikus ellátás, illetve egyéb nagyobb kihasználtságot mutató feladatok területére.

A kormány még a pályázati eredmények hivatalos közzététele előtt beterjesztette az Országgyűlés elé az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvényjavaslatot. A javaslatban a Szent Lázár Megyei Kórház súlyponti kórházként jelenik meg, ahol 560 aktív ágy és 110 krónikus ágy biztosítaná a rászorultak ellátását. Ez az ágyszám mind az aktív, mind a krónikus ellátást érintően közel szinkronban van azzal a célkitűzéssel, amelyet a megyei kórház a hivatkozott pályázata által szeretne kialakítani és működtetni.

A törvényjavaslatban szereplő belső ágystruktúra azonban egy korábbi állapotot, intézményi kapacitást tükröz, hiszen a 60 aktív ággyal a Szent Lázár Megyei Kórháznál került nevesítésre a balassagyarmati városi kórháznak átadott tüdőgyógyászat, illetve a tényleges szükséglethez viszonyítva túlzott mértékben jelenik meg többek között a fül-orr-gégészet és a szemészet is. A pulmonológiai feladatoknak a városi kórháznál történő telepítése során a valóságos igényekhez igazították a szakemberek a kapcsolódó ágyakat, így a jelentős ágyszám-átcsoportosítás ellenére is biztosított az érintett betegek magas szintű ellátása.

A jelzettek alapján egyértelmű, hogy a kormány által beterjesztett javaslat 1. számú mellékletében a már korábban a szakmai és felügyeleti szervek támogatása mellett végrehajtott szerkezeti változások figyelmen kívül maradtak. Amennyiben a parlament a benyújtott formában fogadná el a törvényjavaslatot, abban az esetben a Szent Lázár Megyei Kórház a korábbi ágystruktúra és fekvőbeteg-kapacitás visszaszervezésére kényszerülne. Mindez jelentős többletkiadásokat is jelentene. Ennek orvoslására került benyújtásra ez a módosító javaslat, amelynek támogatását kérem a miniszter úrtól, illetve a tisztelt parlamenttől.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Fazekas Sándor képviselő úrnak, a Fidesz-frakcióból; őt majd Vitányi István követi.

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az ajánlás 77. pontjában szereplő, Varga Mihály képviselőtársammal benyújtott módosító javaslatunkhoz szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni, úgy is, mint Karcag polgármestere és a Karcagi Többcélú Kistérségi Társulás elnöke.

Elképzelésünk szerint a súlyponti kórházak körébe bekerülne a karcagi Kátai Gábor Kórház is, a módosító javaslatban látható 457 aktív és 64 krónikus ággyal. Itt a mai este folyamán több érv hangzott el különböző kórházak ágyszámai, térségben betöltött szerepe mellett, illetve különböző értelmezéseket hallhattunk az eddig már kifejtett egészségügyi átalakításokkal kapcsolatban.

(22.40)

A karcagi kórháznál arra szeretnénk fölhívni a figyelmet, és ezért került benyújtásra módosító indítvány is, hogy ez az intézet, amely jelenleg több mint 110 ezer embert lát el Szolnok és Debrecen között jóformán félúton, az előbbitől 70 kilométerre, az utóbbitól 60 kilométerre, olyan helyen van, amely a súlyponti szerepkört indokolttá teszi.

Vonzáskörzete is bővíthető jelenleg a kórháznak, hiszen Észak-Békés, illetve Hajdú-Bihar keleti része viszonylag közel van hozzá, három megye területét érinti a kórházi ellátás, és vannak olyan települések a közelben, így például Püspökladány vagy Szeghalom, amelyek egyébként most, úgymond, területi besorolást kapnak, tehát a mostani ellátóhelyeikhez képest is közelebb vannak városunkhoz, illetve a karcagi kórházhoz. A közlekedési lehetőségekről nem is beszélve, amelyek ebbe az irányba, a 4-es főút irányába jobbak, mint dél felé.

Mindez azt indokolja, hogy fejlesztésre kerüljön a kórház. Ezt a 4-es főút, annak az autóúttá történő fejlesztése, illetve a vasúti közlekedés folyamatban lévő fejlesztése is indokolttá teszi. Itt a sürgősségi ellátás, illetve a sürgősségi betegellátó osztály kialakítása kiemelten fontos.

Az elmúlt néhány évben egyszer egy 2 milliárd forintos címzett támogatásból különböző kórházi infrastrukturális hátterek, konyha, energetika, kazánház, liftek, mosoda, műtőblokk felújítása történt meg. Most egy 1,5 milliárd forintos címzett támogatás van előkészítés alatt, amely épületfelújítást és jelentős gép-műszer állománybeszerzést is tartalmaz. Mind e mögött komoly önkormányzati áldozatok is meghúzódnak, hiszen önkormányzatunk félmilliárd forintot, valamint cél- és címzett támogatási önerőket, egyéb forrásokat is vont be a kórház fejlesztésébe. Jó szakmai színvonal, kiváló betegmegtartó képesség is járul mindehhez.

Ha megnézzük a súlyponti kórházak esetében a kiválogatás szempontjait, akkor látható, hogy a Tiszántúl közepén egy komoly fehér folt van, mintha ott nem lenne kórház, mintha ott nem lennének olyan lakosok, akik ezt a kiemelt ellátást igényelnék, mintha nem lennének olyan lakosok, akiknek erre joguk van.

Tisztelt Miniszter Úr! Azt hiszem, érlelődik a felismerés a kormányzati oldalon is, hogy az ország egészségügyi ellátásának a kiegyensúlyozott volta miatt, illetve az Alföld középső területének az ellátása miatt mindenképpen szükséges néhány korrekció a már eddig benyújtott anyagon, és ez a felismerés, úgy tudom, módosító indítvány formájában is megjelenhet. Bízom abban, hogy az általam elmondott érvek, amelyek már korábbi vitákban is elhangzottak, és amelyeket Varga Mihály képviselő úr, körzetünk képviselője is kifejtett, meghallgatásra találnak. De azt hiszem, hogy az érveknél talán fontosabb az, amit valamennyien tudunk, és amiről volt már szó a mai vitában: a legfontosabb a betegek érdeke, a lakosság ellátása, akiknek az egészségi állapota az országnak ebben a zónájában igencsak megkívánja az odafigyelést, megkívánja azt, hogy éljünk azokkal a lehetőségekkel, amelyek már rendelkezésünkre állnak, és tényleg a kórházak fejlesztési irányába mozogjunk ezen a területen.

A karcagi Kátai Gábor Kórház mind a telephely adottságaival, mind az ápolási és orvosi hátterével alkalmas arra, hogy kellő odafigyeléssel ezt a központi szerepkört betöltse, és így Debrecen és Szolnok, illetve Eger és Gyula között, amelyek az országnak különböző, nem ritkán határ menti térségeit jelentik, középen, Karcagon is egy súlyponti kórházi ellátásra tudjanak majd igényt tartani azok, akik ezt igénybe szeretnék venni, illetve akik erre rászorulnak. Én minderre tekintettel javaslom, hogy módosító indítványunk kapjon támogatást.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Vitányi István képviselő úrnak, a Fidesz-frakcióból; őt majd Horváth Zsolt követi.

DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Figyelembe véve az elhangzott intelmeit, az ajánlás 71. pontjához szeretnék hozzászólni. De azért a délutáni kérdésemhez még két megjegyzést a miniszter úrnak szeretnék tenni. Én úgy értelmezem, hogy félreértette kérdésemet; amikor azt mondtam, hogy Nagyváradhoz csatlakozzunk, nem Románia uniós tagságát elleneztem, hanem a régi időkre hivatkoztam, amikor Berettyóújfalu Bihar központjához tartozott, és Románia, ha belép az Unióba, akkor úgy gondolom, hogy megfelelően fog fejlődni, és talán akkor Berettyóújfalu is ebbe a húzóerőbe be fog kerülni.

A másik dolog még a délutáni kérdéshez, hogy miniszter úr elismerte, hogy korrekten ismertettem a beruházás adatait. Általában szokás, hogy én mindig a valós adatokat mondom. Ugyanezt a miniszter úr válaszáról nem mondhatom el, mert ugyan azt elmondta a miniszter úr, hogy 109 millió forint pályázati pénzt kapott a kórház, csak nem tette hozzá a második részét, hogy azért kapta ezt a 109 millió forintot, mert 119 aktív ágyat szüntetett meg. Úgy gondolom, hogy ez lett volna közönség számára a korrekt tájékoztatás, ha a kérdés mindkét oldalát felemlítjük.

Egyébként hivatkozva Keleti képviselőtársamra, aki azt mondta, hogy sajnálja, hogy nincs itt az ellenzéki képviselőtársa, akivel közösen vállvetve küzdhetnének a térség kórházaiért, én ugyanezt mondhatom el a szocialista képviselőtársamról, aki egyben maga az egészségügyi bizottság tagja is. Nem látom, hogy itt tüsténkedne a kórházunkért.

A benyújtott módosító indítványom, amely a 71. számú ajánlásban található, már azokat az adatokat tartalmazza, amelyek az aktívágy-csökkentés következtében kialakultak a berettyóújfalui kórházban, tehát 427 aktív és 263 krónikus ágyszámot tartalmaz a módosító indítványom. Tulajdonképpen a bihari térség utolsó zászlóshajója a berettyóújfalui kórház, amely egyrészt magas színvonalú gyógyító tevékenységet folytat, másrészt a legnagyobb foglalkoztató, hiszen a térségből 1000 ember dolgozik a kórházban. Ilyen nagy számú foglalkoztató nincs.

Amit a miniszter úr is elismert délután, hogy ismeri a kórházat, megfelelő szakembergárdával rendelkezik, mindezt magam is alá tudom támasztani. Szakember ugyan nem lévén, de közel 40 éve ismerem a kórházat, a rokonságom nagy része, sőt feleségem is ott tevékenykedik, tehát kellő rátekintésem van a kórházra, amely - mint azt délután is mondtam - igen szépen kapott az elmúlt 12 évben fejlesztést.

Jelen pillanatban a sürgősségi ellátásra 90 milliót, ha jól emlékszem, azt megelőzően egy nagyobb, 1,5 milliárdos ÁFI-beruházás volt, csak az a probléma, hogy ismereteim szerint még a sürgősséginek és a CT-nek az OEP-befogadása nincs meg, tehát ezt mindenképpen minél hamarabb el kell érni.

Azt tudni kell a miniszter úrnak, hogy Berettyóújfalu és térsége Magyarország kilenc leghátrányosabb térsége közé tartozik. Itt az emberek nagyon szegények, hogy úgy mondjam, mélyszegénységben élnek, és még a szomszéd településre történő beutazásuk is nagy nehézséget okoz, nemhogy több tíz kilométerre is igénybe venni az egészségügyi szolgáltatást. Van olyan település, ahonnan a súlyponti kórház több mint 70 kilométerre található, és még akkor nem említettem az utak jelenlegi állapotát, ami siralmas, és a 70 kilométer még hosszabbra is nyúlik, ha figyelembe vesszük azt, hogy igen lassan tudnak rajta közlekedni.

Én úgy fogalmaznám, mint ahogy Berettyóújfalu és térsége embereiben is megfogalmazódott, hogy utolsó esélyünk a kórház. A kórház visszaminősítésével tulajdonképpen az ott lakókat és esélyeinket minősítik vissza.

Arra kérem miniszter urat, hogy szíveskedjék áttanulmányozni, és a kormány is tanulmányozza át a benyújtott módosító javaslatot, és azt szíveskedjék támogatni, ezzel az utolsó esélyt megadni ennek az elmaradott térségnek a továbbélésre.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak; őt majd Ivanics Ferenc követi.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz, Bács-Kiskun megye, 2. vk.): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Az ajánlás 11., 12., 16., 30., 37., 40., 54., 62., 67., 78. pontjaihoz szeretnék hozzászólni. Valószínűleg ez egy hozzászólásban nem fog menni, úgyhogy ígérem, betartom az időkorlátot, és újra szót fogok kérni.

(22.50)

Az ajánlás 11. pontjában - ez összefüggésben van egyébként vagy legalábbis egységként kezelhető a 12. ponttal és idetartozik a 16. is - arra teszünk javaslatot képviselőtársaimmal, hogy először is végre úgy számoljuk el a fekvőbeteg-ellátást, ahogy azt elszámolni kell, hiszen ez az ágyszám, valljuk be, egy kicsit elavult. Az ágyszám kapcsán igazából nem ágyszámról beszélünk, hanem időegységre jutó finanszírozásról. Megpróbáljuk az aktív ágyon időegység alatt ellátható esetek számával definiálni az elszámolást, ezzel is segítve a minisztériumot, hogy valóban pontosan beszéljünk.

Csak halkan jegyzem meg egyébként, hogy kommunikációs szempontból nagyon hatásosnak tűnik, amikor azt mondja a miniszter úr, hogy a fölösleges ágyakat majd vigyék ki a kórházból, de ez a törvényjavaslat nem erről szól. Ehhez semmi köze nincs az égadta világon, de nem olyan túl sok ember ért az egészségügy finanszírozásához, nem is elvárható tőlük, ezért azt gondolom, legalább a törvényben jó lenne ezt pontosítani.

Hasonlóan egyébként, szeretnénk bevezetni, mert a mi meggyőződésünk, hogy önmagában az, hogy a fekbőveteg-intézményrendszerben ilyen mennyiségű teljesítményhajszolás folyik... - amelyikért, valljuk be, csapatok járják az országot, akik javaslatokat tesznek, hogy hogyan kódolják át a leadott teljesítményeket az orvosok, ahhoz, hogy magasabb pontszámokat kapjanak. (Dr. Molnár Lajos jelzésére:) Miniszter úr, ugyanebben az országban él. Ha ezt sem ismeri, akkor baj lenne. Ki kell ezt mondani; ki kell mondani, mi már többször kimondtuk.

Ennek a legfőbb problémája az - ez a DRG vagy a hbcs, amelyben ha ilyen módon történik a finanszírozás, mindenki a racionális önérdekét követi, és minden kórház ezt a dolgot hajtja végre. A mi javaslatunk itt azt, hogy egy félig-meddig vegyes finanszírozás jelenjen meg. Jelenjen meg újra egy fejkvóta-finanszírozás, amely egyébként lehetőséget ad a kórházaknak ebben a vegyes finanszírozásban arra, hogy miközben a teljesítményeiket leépítik, attól a kórházak fix költségei elismerésre kerüljenek, és ez önmagában is képes lenne a problémát kezelni. Az egész koncepcióból egyébként rendkívüli módon hiányzik az, hogy nem nyúlnak hozzá tényleges finanszírozási eljárásokhoz.

Meggyőződésem, hogy az egész, önök által elképzelt reform kulcsa több más kérdés mellett arra sem ad egyébként választ, hogy az amortizáció kérdését hogyan gondolja értelmezhetővé tenni a rendszerben; ez változatlanul várat magára, de ezek mély szakmai kérdések. A 16. pontban egyébként arra teszünk javaslatot, hogy a regionális egyenlőtlenségeket sikerüljön valamilyen kordában tartani. Ugyanis a mai rendszer olyan, és a jövőbeni rendszer is olyan marad - hiszen erre nem tesznek lépést -, ahol a pénz a szolgáltatót követi.

Azon a területen, ahol sok szolgáltató van, ahol nagy mennyiségben van jelen, ott jóval nagyobb arányban költik el a mindenki által befizetett pénzt, függetlenül attól egyébként, hogy az adott területen milyen a megbetegedések aránya, és az adott területen milyen számú lakosság él. A regionális korlát, amely a 90 és 110 százalék közé tenne egy régióban, tehát az országos átlagtól való eltérésben, plusz-mínusz 10 százalékot engedne, ez lehetővé tenné azt, hogy az adott régiókban maradjanak a források, azt onnan a központi régió irányába ne lehessen kiszivattyúzni, mert ez a mai gyakorlat. Ma ez történik, megfontolásra javasoljuk önnek. Nem ellenkezik az önök elképzeléseivel, csak egyfajta finanszírozási rendet teremthetnek.

A 30. módosító javaslatban ez egy nagyon fontos javaslat, a regionális egészségügyi tanácsok, a RET-ek. Láttuk, hogy egy másik törvényben az összetételt megváltoztatták, de ez a döntéshozatalról szólna. Arról a döntéshozatalról, ami a minisztérium elképzelése szerint úgy néz ki, hogy a minisztérium tesz egy titkos ajánlatot, amely majd nyilvánossá válik, miután a zárószavazáson túl vagyunk. Valószínűleg ha megtudnánk, hogy mi ez az ajánlat, akkor még az is elképzelhető, hogy úgy föllázadnának a kormánypárti képviselők, hogy nem szavaznák meg a törvényt. Más ésszerű magyarázatot arra, hogy ezt mi a csudáért nem lehet elmondani, nem nagyon tudok mondani rá.

Már korábban is elmondtam; az, hogy egy régión belül és a tervezett módosítást, azt hiszem, a mai nap el is fogadtuk a tervezett módosító javaslat alapján, intézményfenntartók lesznek ott. Önkormányzatok, olyan önkormányzatok, akiknek testületi döntéssel kell elfogadni azt, hogy a saját egy szem kis kincsük, az ő kórházuk, amiről a minisztérium vagy a RET kimondja, hogy arra a kórházra márpedig ott nincs szükség, neki ezt egy testületi határozattal el kell fogadni, hogy ő önként és dalolva föl fogja számolni a saját aktív betegellátó kórházát. Nonszensz, miniszter úr!

Aki látott már önkormányzatot működni, az pontosan tudja, hogy nincs az a polgármester, aki ezt fölvállalja, ha van is ilyen, aki fölvállalja, nem fogja tudni keresztülvinni a testületen. Nem megy! Ha lesz ilyen, akkor ritka kivételként, mint elrettentő példát fogjuk az önkormányzatiságban mutogatni mindenhol, hogy ez az az ember, aki a saját népe elől próbálta a saját kórházát fölszámolni. Ez fog történni, miniszter úr, ismerhetné annyira a politikát. Ha nem tennénk, akkor majd teszik a túloldalról, függően attól, hogy milyen többségű az az önkormányzat.

Vagyis mi fog történni? Nagyon nagy valószínűséggel borítékolható, hogy a minisztériumhoz fog visszakerülni a döntés abban az esetben, ha ragaszkodunk a teljes egyöntetű, százszázalékos egyetértéshez. Mi arra teszünk javaslatot, hogy két lépcsőben; ha első körben nem alakul ki egyetértés, de legalább a kétharmada megvan a jelen lévő szereplőknek, abban az esetben ez kerüljön vissza a miniszter úrhoz, véleményezze, és ha egyetért a minisztérium ezzel a javaslattal, akkor ezt követően fogadják el, akkor lép életbe a döntés, ha a regionális egészségügyi tanácsban szereplő intézményfenntartók legalább kétharmada ezt elfogadja. Azt gondolom, méltányos, demokratikus, többségi demokrácia elvét érvényesíti, és nem épít be olyan szabályt, amely kódolja azt, hogy visszakerüljön a minisztériumhoz.

Miniszter úr, 30-as számon van ez a javaslat. Nagyon kérem, hogy ezt fontolják meg. Ez reális és demokratikus esélyt ad arra, hogy ezekben a testületekben valódi döntések születhessenek.

A 37. módosító javaslatra talán még lesz idő, és akkor utána újfent szót fogok kérni. Igen, ez egy viszonylag egyszerű módosító javaslat, amely arról szól, hogy ha két régió egymással szomszédos, megegyezhet adott kapacitás átadásáról egyik helyről a másikra. Mi azt javasoljuk, hogy akkor legyen erre lehetőség, ha az érintett kistérségek fejlesztési tanácsa kéri ezeket az átcsoportosításokat, így teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy ez kinek a kérésére történt.

Köszönöm szépen. Egy következő hozzászólásban folytatom. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Ivanics Ferenc képviselő úrnak, a Fidesz-frakcióból.

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Fél órával ezelőtt egy kétperces hozzászólásomban kérdeztem öntől valamit, amire eddig még nem kaptam választ. Remélem, hogy a hallgatás beleegyezést jelent, és azt jelenti, hogy esetlegesen a soproni kórház mindenki egyetértésére bekerülhet a súlyponti kórházak közé, de majd a soproniról még beszélek később.

A másik olyan kórház, ami a területünket érinti, az a kapuvári kórház. A 21., 22., 23. és 83. pontokhoz szólnék hozzá, elnök úr. A kapuvári kórház olyan kiskórház, amely a Rábaköz szívében fekszik, Csorna mellett, nem messze, és az ellátást évek óta egy színvonalon valósítja meg, amely nem a legmagasabb színvonal, de a helyi ellátásban mindenképpen megfelelőnek mondható.

Azt is pontosan tudják ebben a kapuvári kórházban, hogy a jelenlegi helyzetben bizonyos szituációk nem tarthatók, és az a 100 ágyas mátrixkórház, ami működik Kapuváron, nem teljes kihasználtsággal működik, ezért ők készek arra, hogy változtassanak. Azt nem értik, hogy ezt miért valamiféle olyan szélmalomharc kapcsán kell tenni, ahogyan az előbb Horváth Zsolt képviselőtársam is említette, nem tudni pontosan, mi ellen küzdenek, az a legnagyobb bajuk. Ők megértik és látják ők is a számokat. Pontosan tudják, hogy miről van szó, és pontosan értik, hogy miért akarnak átalakítást. Azt nem értik, hogy miért így. Ez a fő gondjuk ott, Kapuváron.

(23.00)

Ahogy a helyzet egyre bizonytalanabbá válik sok kórház és az emberek számára, egyre többen és többen tárgyalnak - ma már tárgyal mindenki mindenkivel - arról, hogy milyen megoldás születhet, amelynek a végén majd a RET-ek döntenek, de tulajdonképpen olyan döntést hoznak, amiben ha csak egy szereplő kihúzza magát, akkor máris az ön kezébe kerül vissza a döntés, és az egész nagy vargabetű teljesen felesleges, mert azt, amit kérdezünk öntől, tulajdonképpen most is megválaszolhatná.

Tehát a kapuvári kórház egy olyan kórház, amely egyedülálló kezelést valósít meg, ez az angiológiai rehabilitáció, amelyhez kapcsolódóan szeretnénk egy olyan kis kórházat aktív ágyakkal működtetni, amely biztosítja az ott elhelyezettek számára gond esetén az ellátást. Ha nem fogalmazok szabatosan, elnézést, mint már említettem, nem vagyok egészségügyben járatos.

Úgy látom, ebben egyetértés is van, hiszen mind a 21., mint a 22., mind a 23. ajánlási pontokban szereplő módosító javaslatok azt célozzák meg, hogy a krónikus ágyak mellé legyen valamennyi aktív ágy is, és biztosítsanak az ott elhelyezettek számára lehetőséget az európai színvonalú ellátásra. Már korábban említettem, a miniszter úr egy lépésben kívánja megvalósítani azt, amihez más országokban évtizedek kellettek.

Ezért kapcsolódik ehhez az a fajta észrevétel, amit a soproni kórház kapcsán is elmondtam, említettem önnek az előbb a távolságokat illetően. Teljesen világos Sopronban mindenki számára, politikától függetlenül, hogy a soproni kórházra szükség van, a soproni kórházra kiemelt módon van szükség. Azt szeretnénk, ha ez az egészségügyi vezetés számára is egyértelmű lenne.

Az egy érdekes számadat, a múltkor részint már ismertettem, hogy mind a területek alapján, mind a lakosságszám alapján vetített súlyponti ágyak száma országosan a legalacsonyabbnak mondható ezen a vidéken. Ha megnézzük, akkor Észak-Magyarország és Közép-Magyarország a súlyponti ágyak száma/lakosban a legrosszabbul szerepel. De ha ebben azt vizsgáljuk, hogy a nyugat-dunántúli 2,88-as szám Zala és Vas megyére oszlik el, Zala megyében 3,56, Vasban 3,03, Győr-Moson-Sopron megyében mindössze 2,32 ez az ellátás, és ezért ez a számadat igazolja azt, amit már kilométerekkel, térképmellékletekkel, interpellációval, különböző hozzászólásokkal, csendes demonstrációval próbálunk értésére adni az egészségügyi kormányzatnak, hogy bizony a soproni kórház az elmúlt évtizedek fejlesztései révén, az ott meglévő szakmai háttérrel alkalmas arra, hogy súlyponti kórházzá váljon.

Ha ezek a kérdések megoldódnak, akkor tulajdonképpen számunkra a helyzet rendeződhetne. Amit Schvarcz képviselő úr benyújtott módosító indítványt, és a múlt héten is itt a vitában elmondta, pontosan elmondta, hogy a kis kórházak sem kell hogy lemondjanak az aktív ágyaikról, akkor úgy néz ki, hogy Győr-Moson-Sopron megyében és akár a régióban is egyetértés valósulhat meg. A régióban 1002 aktív ágy az, ami felosztható. Ezeket a számokat is vizsgálva egy olyan módosító javaslatot nyújtottunk be, amelyben 10 százalékos emelést kérünk. Ez száz ágyat jelent.

Tudom, hogy nehéz a módosításokat is végigélni, de ezzel azt tudnánk elérni, hogy a nyugat-dunántúli régió, amely egyébként is az orvosegyetemektől mentes terület, egyébként ennek sok hátrányát is érezzük, de a nyugat-dunántúli régió legalább a leggyengébben ellátottak között nem a legutolsó lenne, hanem felzárkózna az utolsó előttihez.

Ez a százágyas emelés tulajdonképpen a régióban elosztható ágyszámokban egy megnyugtató rendezést jelenthetne. Ebben az elosztásban biztonságot jelenthetne az olyan kórházak számára is, mint a kapuvári kórház, amely 40-50 ágyban is gondolkodik azért, hogy biztosíthassa azt az ellátást, amely az angiológián keresztül megvalósul. Egyre nagyobb az érdeklődés, és egyre többen és többen jelentkeznek erre a kezelésre. Ennek a kezelésnek jövője van. Többfajta befektető is folyamatosan érdeklődik, amiről tudom, hogy bizonyos liberális gondolkodásban teljesen természetes, de mi azt gondoljuk, hogy ezt állami keretek között is meg lehetne valósítani. Nem könnyű persze, a befektetők sem jönnek könnyen, hiszen látják a helyzetet. De most nem a befektetésekről szeretnék beszélni, hanem csak a kapuvári kórházról, arról, ami szakmai háttérben megvan, ami az emberek akaratában megvan, és arról, amit tulajdonképpen önök is a javaslataikban leírnak, csak nem köszön vissza.

Már korábban beszéltem arról, hogy a törvényt én tulajdonképpen kívülállóként próbáltam értelmezni. Lehet, hogy ezért nem értek bizonyos részleteket benne, de számomra nem eléggé strukturált. Nem derül ki világosan, hogy a súlyponti és a területi kórházak finanszírozásában milyen különbségek vannak. Az indoklásban persze felsorolják, hogy milyen szuperkórház lesz majd, de azt gondolom, egy törvényt nem az indoklásában kell megfogalmazni, hanem magában a törvény normaszövegében. Ezért úgy hiszem, hogy ez a törvényjavaslat bizony javításra szorul.

Mint ahogy a múlt héten is elmondtam, ahogy a múlt héten is ebben többen egyetértettek, vannak erre vonatkozó módosító javaslatok is, Keleti képviselőtársunk is hasonlót fogalmazott meg. Adjunk időt magunknak! Adjunk időt arra, hogy átgondoljuk ezt a javaslatot, és próbáljuk meg az igényekhez és a lehetőségekhez (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) - elnézést, tényleg nem tíz percem van, hanem csak nyolc - igazítani. Úgyhogy arra kérem, segítse a kapuvári kórházat, a soproni kórház közös parlamenti akaratát pedig támogassa.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Kontur Pál képviselő úr, a Fidesz-frakcióból.

KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. A miniszter úr csodálkozik azon, hogy hogyan aggódunk a kórházainkért és az egészségügyért. Hát azok, akik a parlamentben itt vagyunk képviselők, ide lettünk választva, nekünk ez a feladatunk, hogy kiálljunk a lehetőségeinkért, képviseljük helyben a kórházakat, az embereket. Nem tudom, hogy mit gondol; az emberek az egészségükért aggódnak! Ha van egészség, akkor van minden - ha nincs egészség, akkor nincsen semmi.

De nem tudom, hogy a miniszter úr a Holdon jár-e, mert olyan pénzekről beszél, olyan pénzek lehívásáról - valószínűleg akkor valamit jobban tud, mint mi, vagy netán az eurót önök gyártják, vagy nem tudom, honnan szedi az ilyen nagy összegeket - 8000 milliárd. Ezek pályázati pénzek, erről még a 100 százalékot egyetlenegy ország nem tudta lehívni. A 8000 milliárdból ha 4000 idejön, akkor az már nagyon jó lesz. De hát az is nagyon sok pénz, igaz, és az sem rögtön jön, az is utólag. Abból pedig a működtetésre nem lehet egy fillért sem költeni, márpedig ha fejlesztünk, akkor ott működtetni is kell, ahhoz is pénz kell, pluszpénz kell, és a kórházaknak pont pénz nincs a működtetésre.

Ön emlegette a kórboncnokot. Valószínűleg amit ön reformnak mond, az nem reform, hanem pusztítás a valóságban, kórházi ágyakat, lehetőségeket vesz el az emberektől. Lehet, hogy tán ez a jó, mert így viszi az egészségügyet a kórboncnokhoz. Ha a gyógyítás során meghal egy beteg, a magyar egészségügy eljut egy olyan lehetőséghez, hogy a kórboncnok meg tudja mondani már egy halott ember esetén, hogy ő valóban miért halt meg, amit előtte az orvosok nem tudtak meghatározni a gyógyítás során, a kórboncnok pontos diagnózist tud adni; lehet, hogy ön ezt várja el a kórboncnoktól. De azt legyen szíves megmondani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy januártól milyen lehetőséget nyújt a regionális egészségügyi tanácsoknak. Tessék elmondani - elnézést, elnök úr -, hogy ha képes volt egy egészségügyi úgynevezett reformot létrehozni, akkor biztos tudja a miniszter úr, hogy mit ajánl ezeknek a tanácsoknak továbbosztásra. Tessék elmondani!

Köszönöm a szót, elnök úr, és elnézést kérek. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Majd a következő felszólalásnál levonom. (Derültség.) Ivanics Ferenc képviselő úr jelentkezett kétperces hozzászólásra.

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy érvet, amit fontos érvnek gondolok, mindenképpen szeretném elmondani. Magyarországon jelen pillanatban a legutóbbi adatok szerint a vidéken élők átlagéletkora alacsonyabb, mint a fővárosban élők átlagéletkora. Valószínűleg ez nem annak köszönhető, hogy jelen helyzetben a vidékiek, a budapestiek a füstös városban valahogyan tovább élnek.

(23.10)

Mi azt gondoljuk, azt érezzük, hogy az ellátás gyengül. A múlt héten is már bebizonyítottuk - de megragadom az alkalmat, hogy itt van a miniszter úr -, hogy a mentőállomások fejlesztésével is gond és probléma van, hiszen szűkebb környezetünkben a lövői mentőállomás működése is kicsit visszafejlesztésre került.

De segítsen nekem abban, hogy megmondja, hogy hogyan is van ez tulajdonképpen, mert én azt látom, hogy itt most hirtelen átalakítunk valamit. Struktúraváltásnak hívhatjuk ezt? (Néhány másodperc szünet.) Nem jön válasz sehonnan sem. A jelenlegi helyzetben, ahogyan olvasom és nézem a társadalmi infrastruktúra programot, ott azt mondják, a fekvőbeteg-ellátási intézményrendszer felkészítése a struktúraváltásra, hatékony ellátási struktúra kialakítása. Itt van a szűrésdiagnosztika, sürgősségi ellátás fejlesztése, regionális fekvőbeteg-ellátó rendszer fejlesztése, korszerű regionális onkológiai hálózat kialakítása, ez mind-mind olyan, amelyek nekem úgy tűnnek, mintha most megelőzte volna a kordé a szamarat, hiszen azt látjuk, hogy az átalakítás most már megtörténik, aztán 2007 és 2013 között pedig ezt szeretnénk előkészíteni. Itt valami furcsaság van. Segítsen nekem!

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz, Bács-Kiskun megye, 2. vk.): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Folytatnám a 40. ajánlási ponttal. A törvény eredeti javaslata az, hogy az intézményfenntartók, amennyiben úgy látják, az aktív ellátásra szánt kapacitásaik 10 százalékát átcsoportosíthatják krónikus vagy egynapos sebészetre, tehát ha tetszik nekik, leépíthetik magukat 10 százalékkal, természetesen a megfelelő szakmai szabályok betartásával. Mi arra teszünk javaslatot a módosító javaslatunkban, hogy ez ne feltétlenül leépítés legyen. Lehet az is, de bízzuk az intézményekre. Még egyszer mondom: már a lefejezett szint alatt vagyunk, tehát ez arra a kapacitásnagyságra vonatkozik, ami már kialakult. Mi azt mondjuk, hogy az intézmény fenntartói, az intézmények az adott szakmacsoportokon belül is csoportosíthassanak át, függően attól, hogy az adott területen élőknek hogyan változnak meg a morbiditási adatai, hogyan változik meg az a betegségcsoport, ahogyan esetleg megváltozik az életkori összetétel, megváltozik a társadalmi összetétel. Megfontolásra javasoljuk. Szerintem egy sokkal rugalmasabb, alkalmazkodóbb egészségügyi rendszer jöhet vele létre.

A 54. pontról szeretnék beszélni. Ez a pont azzal foglalkozik, hogy ha valaki egy adott telephelyet vagy egy egészségügyi intézményt megszüntet vagy fölszabadít, és egy ingatlant el tud adni, akkor az ingatlan értékének az 50 százalékát kell az egészségügyi ellátórendszerre fordítani. Túl azon, hogy egyébként ez fölvet alkotmányossági aggályokat, mi azt gondoljuk, hogyha megállja a helyét az Alkotmánybíróság előtt, abban az esetben ne álljunk meg az 50 százaléknál, hanem akkor teljes egészében fordítsa arra. Úgy is mondhatnánk, hogy ha egyszer egy egészségügyi célvagyon körében lévő vagyontárgyat értékesítenek, megürítenek, akkor ennek az értéke kerüljön az egészségügyi ellátórendszerbe teljes egészében vissza. Egy utolsó részét - ami a kiskapu egyébként ebben a törvényben -, hogy önök azt mondják, hogy kivéve az egészségügyi szolgáltató jogutód nélküli megszűnésének esetét, na, ezt vegyük ki belőle, mert ez egy kiskaput jelent, ahol ha megszűnik jogutód nélkül, akkor az ingatlan értéke teljes egészében az egészségügyből kikerül.

A 62. módosító javaslat. Ez már - nem is soroltam föl mindegyiket, csak egyet említettem - a törvény hatályba léptetéséről szól. Mi azt javasoljuk konzekvensen, hogy egy egész esztendővel halasszuk el a törvény hatálybalépését, ami azt jelenti, hogy elfogadjuk a törvényt, mindenki számára ismert a hatályos joganyag, tudja azt, hogy mi vár rá, lefolytatják a tárgyalásokat úgy, ahogy ezt a miniszter úr és a kormány javasolja, de maga a hatályba léptetés egy évvel eltolódik, vagyis mindenkinek van ideje felkészülni. Mind az emberek, mind pedig az átalakítások tekintetében megfontolandónak tartom ezt a javaslatot is.

Elnézést kérek képviselőtársaimtól, mert rosszul mondtam, nemcsak a 67., hanem a 66. javaslathoz is hozzá szeretnék szólni. Elérkeztünk a melléklethez. Itt az ülésteremben már szó volt Sopronról, Karcagról, Siófokról. Én szeretném megemlíteni önöknek Baját. Bács-Kiskun megyében a két súlyponti kórház kijelölése nem feltétlenül a domborzati és terepviszonyoknak, nem feltétlenül az úthálózatnak, nem feltétlenül a lakosságszámnak és végképp nem a tényleges kilométereknek, tényleges távolságoknak megfelelően történt. Ott egy egészen már rendezőelv érvényesült, miniszter úr, meggyőződésem, mert normális körülmények között két olyan intézmény van, amely valóban súlyponti, kiemelt kórházként szóba jöhet. Az egyiken nincs is vita, a Bács-Kiskun Megyei Kórház a maga méretével, nagyságával egyáltalán nem is lehetett kérdés; a másik kórház pedig a Bajai Kórház. Ha valamit egyáltalán érdemes oda fejleszteni és súlyponti kórházzá tenni, akkor az Baja, és nem Kiskunhalas. Egyformán szeretem mindkét települést, ebben a megyében nőttem föl, itt éltem le az életemet, van némi fogalmam arról, hogy melyik intézmény mekkora területet tud lefedni.

Miniszter úr, ezt gondolják újra, nagyon kérem. Remek, nagyon jó területi kórház lesz Kiskunhalasból. Semmi gondot nem jelent, ha Baját fejlesztjük. A korábbi egészségfejlesztés-politika, minden erről szólt egyébként, ebbe az irányba mentünk. Én nem is merek olyanra gondolni, hogy az önkormányzati választásokon történt polgármesterváltás is lehet az egyik oka annak, hogy nem Baja lett a súlyponti kórház. Azt se merem gondolni, hogy a kiskunhalasi kórház működtetője tudta volna elérni azt, hogy Kiskunhalas legyen a súlyponti kórház. Ezek csak hátulról jövő gondolatok, amelyeket nyilván cáfolni kell.

Fontolják meg mind Márfai Péter képviselő úr, mind pedig Zsigó Róbert képviselő úr javaslatait. Én azt mondom, hogy Bajából súlyponti kórházat kell csinálni. Ha önök úgy gondolják, hogy Bács-Kiskun megye mint az ország legnagyobb megyéje elbír három súlyponti kórházat, hát annak sem leszünk ellenére, de az lenne a helyes és normális, ha Baját végiggondolnák újra.

Utolsóként a 78. módosító javaslatról szólnék, alighanem az az enyém. Ez a Bács-Kiskun Megyei Kórház-Rendelőintézet. Miniszter úr, itt van több problémánk. Az egyik egy elvi kérdés. Jelenleg az intézmény ágyszámából 242 aktív ágyat elvettek, és 900 ágyra határozták meg az érinthetetlenek körében a kórház aktív ágyait. Ezzel együtt egyébként - de megint az a baj, hogy futó vadra lövünk, vagy ismeretlenben tapogatózunk - úgy tudjuk, hogy a kiskunfélegyházi kórház aktív ágyai megszűnnek, aztán megszűnnek a honvédkórház aktív ágyai, vagy legalábbis egy jelentős része, mert most már úgy hallom, hogy mégiscsak megmarad 60 ágy a honvédkórházban, három szakmacsoportban húszasával, meg megmarad hat vagy négy intenzív ágy, fejből már nem emlékszem pontosan rá. Tehát ezek mind visszakerülnek ide. Ha ezek mind megszűnnek az adott környéken, és még leépítenek 240 ágyat, akkor oda jutunk, hogy ebben az egy térségben 40 százalékkal csökkentik az aktív ágyak számát. Azt gondolom, miniszter úr, ez újragondolandó, ez egy kicsit sok, máshol azért nem volt ilyen nagyságú fűnyíró.

Köszönöm szépen. Mindjárt folytatni fogom.

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még felszólalni valaki. (Jelzésre:) Horváth Zsolt kétperces hozzászólásra következik.

(23.20)

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz, Bács-Kiskun megye, 2. vk.): A vívóknak azt mondják, ha rövid a karod, told meg egy lépéssel, ha kevés az időd, told meg egy kétpercessel. Miniszter úr, ezen a területen összességében a jelenlegi aktív ágyaknak közel a 40 százalékát vennék el. Azt gondolom, ez azért túlzás.

Aztán van egy másik problémánk, hogy a szerint az általunk nem megismerhető ajánlattétel szerint, amit a miniszter úr kíván benyújtani, a Bács-Kiskun Megyei Kórház 66 traumatológiai ágya 26-ra csökken, amiről azt gondolná az ember, hogy ez nyilvánvaló elírás. Csak aztán az ember próbálkozik, oszt, szoroz, összead. Mi is megnéztük, hogy az a kilencszáz ágy a meglévő ajánlatban az érinthetetlenek listájában kijön-e, és képzelje el, miniszter úr, hogy negyvennel több jött ki. Akkor jön ki a kilencszáz, ha a traumatológiai ágyak száma nem 66, hanem 26.

Nagyon kérem, hogy a nem létező listáikat számolják újra, mert meglehetősen furcsa helyzetet fog eredményezni, ha az M5-ös mellett, az M5-ös félútján az egyik legkomolyabb traumatológiai osztályt gyakorlatilag megharmadolják. Ettől kezdve a helyzet kezelhetetlen, ebben a pillanatban megállunk, és nem tudjuk ellátni az egyébként nemritkán nagyon súlyos és igen nagy számú baleseti sérültet. Kérem, hogy ezt a nem létező listát is ellenőrizze le a miniszter úr.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Babák Mihály képviselő úr.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Szeretném felhívni kedves figyelmét a 17. számú ajánlási pontra, a Molnár-féle ajánlásra, melynek kapcsán ön is utalt - ami nekem szimpatikus volt - az építésre és a fejlesztésre, a nemzeti fejlesztési tervre. De ha ezt csak a kórházakra értette, kedves miniszter úr, akkor aggályaim vannak e tekintetben, mert úgy gondolom, hogy az egészségügyi ellátási struktúra az egy struktúra, többrétegű, úgymint alapellátás, szakellátás és kórházi ellátás, sőt most már egy új kategória is van, a súlyponti kórház, amely egy kiemeltebb kategóriát jelent. Tisztelt miniszter úr, ismételten kérnem kell önt arra, hogy tekintse át Békés megyében a kiemelt kórház, illetve a mellette lévő két kórház helyzetét, ami fontos lenne a megye népességmegtartó képessége és egészségessége érdekében is.

A másik dolog, amit ennek kapcsán szeretnék elmondani, hogy véleményem szerint - nem biztos, hogy jól látom, ezért előre is elnézést kérek - a definitív szakellátás az egészségügyi struktúrának egy nagyon fontos része, amely helyben és térben elérhetőbb, ugyanakkor olcsóbb és hatékonyabb is, közelebb van az emberekhez, és egészségbiztonságot jelent. E tekintetben nem láttam elképzelést. Jó lenne, ha ezt az egész kérdést komplexen és struktúrájában gondolná át a tárca. Én fontosnak vélném az építés és fejlesztés ígéreténél, hogy a szakellátó intézmények sorsát is át kellene gondolni, azt, hogy hogyan tudják kiegészíteni.

Talán kisebb viták lennének akkor a kórházi ágyakat is illetően, ha egy komplex struktúrát láthatnánk a kormányzati elképzelések között. Én ezt nagyon támogatnám, mert ez kevesebb feszültségpontot jelentene. Tudniillik, ha valahol ágyakat szüntetnek meg, ott munkaerő-felesleg is keletkezhet. Ugyanakkor a szakemberekre sok helyütt a szakellátásban lenne szükség. Kérem, hogy gondolja át, amit kértem öntől.

Köszönöm, miniszter úr. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Egyelőre nem látok senkit sem, aki szólásra jelentkezne. És ez nem érzéki csalódás. Miután nem jelentkezett senki sem szólásra, a vitának ezt a szakaszát lezárom, és megnyitom az utolsó vitaszakaszt az ajánlás 1. és 2. pontjaira.

Kérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni ebben a vitaszakaszban. Horváth Zsolt képviselő úr kétperces hozzászólást kért.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz, Bács-Kiskun megye, 2. vk.): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Engedje meg, hogy egyetlen gondolat erejéig megszólaljak. Ígérem, hogy nagyon rövid leszek; ez értelem szerint a cím. Mi egy nagyon visszafogott címmódosítást tettünk. Azt gondolom egyébként, hogy a törvényjavaslat címe helyesen "Az egészségügyi ellátórendszer leépítése" és nem fejlesztése lenne. A magyar nyelv szabályainak az a folyamat, amire ez a törvény javaslatot tesz, és amin végig kívánja vezetni a rendszert, inkább ez felel meg. Csak zárójelben jelzem meg, hogy milyen törvény az, amelyiknek már a címe sem igaz. Megfontolásra javaslom, hogy legalább az enyhébb módosítást vegyék figyelembe, amely nem a "leépítés" szót, hanem az "átalakítás" szót tartalmazza, ugyanis ezt a magyar egészségügyi ellátórendszer fejlesztésének tekinteni barokkos túlzás.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Puskás Tivadar képviselő úr.

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Alapjában véve a címmel és a címmeghatározással kapcsolatos dologban tökéletesen egyező a véleményünk. Az "átalakítás" egy abszolút középúton haladó megfogalmazás. Kérem, hogy maradjunk ennél a kifejezésnél, és ne mondjuk azt, hogy fejlesztés, mert megtévesztjük az embereket. Persze, azt se mondjuk, hogy leépítés, mert senkinek nem akarunk rosszat. Szeretnénk, ha az "átalakítás" szó szerepelne a címben.

Köszönjük. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni ebben a vitaszakaszban. (Nincs jelentkező.) Nem jelentkezett senki.

A részletes vita e szakaszát és a részletes vita teljes egészét lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Molnár Lajos egészségügyi miniszter úrnak, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra; amennyiben kíván élni a szólás lehetőségével.

DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a részletes vitát. Talán ha a címmel kapcsolatos utolsó két megjegyzés nem hangzik el, akkor a vitát őszintének éreztem volna. Engedjék meg, hogy eltekintsek az utolsó két hozzászólástól, és az maradjon meg bennünk - persze sok minden maradjon meg bennünk -, ami a részletes vitában a magyar egészségügy fejlesztését szolgálja majd. A kormány kész valamennyi értelmes szakmai javaslatot megfontolás tárgyává tenni, és a szabályok adta lehetőségeken belül a törvényjavaslaton azok szerint még változtatni.

Ez az ötödik reformtörvény, amit benyújtott a kormány. Hosszú ideje várat magára, sokan próbálkoztak, de vagy idő, vagy elszántság nem volt. Most itt fekszik a Ház asztalán. De nemcsak hosszú ideig váratott magára, hanem hosszú időre megszabja az egészségügyi ellátórendszer fejlesztését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat - bár a vita ezt nem tükrözte igazán - nem a kórházakról szól, hanem az egészségügyi rendszerről szól. Fontosnak tartom megjegyezni, bár már többször elmondtam - de valamennyien tudjuk is -, hogy Magyarországon vannak olyan területek, ahol egymástól két-három villamosmegállónyira kórházak találhatók, és vannak olyan kistérségek, ahol húsz kilométeres körzetben se orvos, se mentő nincs. Ez a törvényjavaslat erről szól.

Ez a törvényjavaslat arról szól, amiről Vojnik képviselőtársam beszélt, hogy fejleszteni kell a sürgősségi ellátást. Fejleszteni kell 21 olyan kistérségben a járóbeteg-szakellátást és az alapvető sürgősségi ellátást, ahol most semmi ilyen nincs. Mert miközben például az én szülőmegyémben hat kórház van és fejlődnek, és reményeink szerint továbbfejlődnek majd, addig a korábbi hat önálló rendelőintézetből az utóbbi években eltűnt öt, és csak egy maradt.

(23.30)

Ezért kell ez a törvényjavaslat, és ez szabjon keretet azoknak a fejlesztéseknek, amelyeknek a forrása az európai uniós fejlesztési terv, és amelynek a felhasználási kereteit az egészségügyben szabja meg ez a törvény, hiszen a fejlesztésre még egyszer ilyen lehetőségünk nem lesz. És ezeknek a fejlesztéseknek az egyik szándéka valóban az kell hogy legyen, hogy egy méltányos, igazságos hozzáférést biztosító rendszer alakuljon ki, amelyik azonban finanszírozható, mert a kórházak, a rendelőintézetek, az egészségügyiek joggal érzik úgy, hogy kevés a pénz a betegek ellátására, a betegek pedig joggal érzik úgy, hogy túl sokat fizetnek azért, amit változó minőségben és változó hozzáférésben kaphatnak.

Úgy gondolom, hogy a vitában többségében szakmai érvek hangzottak el, higgadtan. Én azt kívánom, hogy legyen ilyen a törvény végrehajtása is, működjünk együtt a regionális egészségügyi tanácsokon belül és a fejlesztési döntéseknél, ellenzék, kormánypárt, hogy minél jobb legyen az e törvény alapján létrejövő magyar egészségügy.

Befejezésül engedjék meg, hogy egy nagyon gazdag ország hasonló törvénykezési szakaszának egy mondását idézzem. Svájcban mondták az egészségügy átalakításáról szóló törvénykezés során nemrég, hogy a maximálisból az optimálishoz kell eljutni az egészségügyi rendszernek. Ez ennek a törvénynek a feladata, a maximálisból, amiről ma azt hisszük, hogy korlátlan és ingyenes, el kell az optimálishoz jutni, hogy mindenki méltányosan férjen hozzá minőségileg garantált ellátáshoz, idejében sürgős ellátáshoz, és mindez ne kerüljön egyre többe a polgároknak.

Kérem, támogassák szavazatukkal a törvényjavaslatot, hogy ezt a célt közösen elérjük, és támogassák majd ismereteikkel és nem utolsósorban felelős politikai magatartással azt a fejlődést, azt a fejlesztést, amely a magyar egészségügyre vár.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: A kérdésekre nem kaptunk feleletet!)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatokról várhatóan a következő ülésünkön határozunk.

A napirendi pontok tárgyalásának a végére értünk.

Még sor kerül két napirend utáni felszólalásra. Elsőként megadom a szót Becsó Zsolt képviselő úrnak. Öt perc áll rendelkezésére.




Felszólalások:   277   277-356   356-357      Ülésnap adatai