Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Úgy gondolom, túl azon, hogy roppant megtisztelő lenne, talán gyakorlati szempontból is hasznos lenne, ha államtitkár úr vagy Vejkey képviselő úr, aki ezt a javaslatot jegyzi, érdemben is válaszolna az itt elhangzottakra, ezekre a felvetésekre, és mondjuk, nemcsak egy államtitkári zárszót hallhatnánk. Szerintem jó és hasznos lenne, ha erről az ügyről egy kicsit tudnánk itt most tényleg vitatkozni a Házban.

Nagyon kíváncsi lennék Vejkey képviselő úr álláspontjára, bízva abban, hogy önnek ehhez a törvényjavaslathoz annál azért talán egy kicsivel több köze is van, mint csak hogy ön elé rakták és aláírta volna. Amennyiben ez így van, akkor önnek bizonyára van véleménye azokról a problémákról és azokról a felvetésekről, amelyeket ellenzéki képviselőtársaimmal itt megtettük. Ha ez így van, akkor ön talán tud válaszolni arra a kérdésre, hogy mi indokolja a kormány részére ennek a rendkívüli kedvezménynek a megnyitását.

Talán akkor tudnak válaszolni arra a kérdésre, hogy egyébként tervezi‑e a kormány, vagy akár Vejkey képviselő urat is biztatom erre vagy akár Vas Imre képviselő urat - a mai napon is meglehetős széles körű polihisztor szakértelméről tett tanú­bi­zonyságot, a különböző témák között itt Super Mario módjára ugrálva -, jó szívvel biztatom önöket arra, nem is biztatom, biztatni már megtettem a fel­szólalásomban, hanem kérdezem, várhatja‑e a civil szféra azt, hogy ezekhez a kedvezményekhez legalább csak nyomokban hasonlító módon önök megoldják azokat a kérdéseket és problémákat, amely bürok­ratikus akadályokat egyébként nyilvánvalóan jól érzékelnek önök is, hiszen ezért kezdeményezték egyelőre csak a kormány számára megfelelő módon ezen akadályok lebontását, illetve ezen problémák feloldását ebben a törvényjavaslatban. Ha erről a kérdésről tudnánk egy kicsit beszélni vagy ezzel kapcsolatban bizonyos garanciákat kapni, akkor ez a mi álláspontunkat is ennek a kérdésnek a megítélése kapcsán nyilvánvalóan tudná formálni.

Ugyanis most sajnos azt látjuk, és úgy látom, hogy kényszerű módon egyet kell hogy értsek a má­sik két ellenzéki felszólalóval, a másik két kép­vi­selőtársammal, hogy itt valójában egyelőre nincsen szó másról, mint hogy önök egy olyan személy, egy olyan ember neve mögé bújnak, és ezt képviselő úr a felszólalásában is hangsúlyozta és kérte erre való hi­vat­kozással az ellenzék együttműködését, egy olyan ember neve mögé bújnak, akivel kapcsolatban úgy gondolják, hogy olyan különösebben nagy vitára majd itt a Házban nem fog sor kerülni, és ennek kapcsán szépen lebontanak egy újabb adminisztratív akadályt, ismét adnak egy újabb lehetőséget, egy újabb fegyvert a kormány kezébe, ezúttal a kul­túr­politika tekintetében.

MSZP-s képviselőtársam úgy fogalmazott, hogy majd esetleg valamilyen megosztó történelmi sze­mé­lyiségről szeretnének majd a jövőben közalapítványt elnevezni. Az, hogy ki a megosztó ebből a szem­pont­ból, egyáltalán nem biztos, hogy mi majd a Szocia­lista Párttal fogunk egy platformra helyezkedni, tehát én nem föltétlenül ettől félek, de kétségkívül igaz az, hogy úgy gondoljuk, hogy ez igenis egy helyes eszköz és egy helyes korlát volt, hogy a kor­mány eddig nem tehette meg, hogy kénye-kedve sze­rint ilyen formában is vagy ilyen módon is formálja az emlékezetpolitikát, hogy egyáltalán alapítványt, közalapítványt hozhasson létre, és ahhoz még rá­adásul saját maga számára ilyen speciális sza­bá­lyokat is tudjon biztosítani. Kapunk‑e ezzel kap­cso­lat­ban megnyugtató vá­laszt, államtitkár úr, képviselő úr? Vagy pedig akkor tudomásul kell venni, hogy amit itt elmondtunk vagy feltételeztünk, az sajnos eb­ben a formában igaz, és önök­nek a hátsó szándéka ennek a tör­vény­ja­vas­lat­nak a benyújtásával való­jában ez, és egyébként pedig egyáltalán nem célja a kormánynak, legalábbis az el­kö­vetkezendőkben nem, hogy egy átfogó törvény­mó­do­sítást benyújtson a magyarországi civil szer­ve­ze­te­ket sújtó ad­mi­niszt­ra­tív és bürokratikus terhek egy­szerűsítése ér­de­kében, hanem csupáncsak saját ma­gára gondol akkor, amikor egyébként nem első al­ka­lommal egy konkrét ügyben ezt a törvényjavaslatot megnyitja.

Várom megtisztelő válaszukat, beszéljünk erről a kérdésről, ha kérhetem. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)