Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem csodálkozom, hogy Trócsányi László miniszter úr most nincs jelen, ugyanúgy, ahogy itt volt a végrehajtásról szóló törvény módosításánál, és elmondta azt, hogy az előterjesztés, amit a Ház fog tárgyalni, egy ötpárti egyeztetést követően született ‑ most egy másik dolog, hogy ki milyen szinten képviseltette magát a minisztériumban, mi egyébként ott voltunk és a javaslatainkat megfogalmaztuk ‑, és elmondta azt is, büszkén elővezette, hogy mik azok a pontok, amelyeket ő előremutatónak tart. Azt hiszem, hogy jelzésértékű, hogy most nincs itt miniszter úr, és megmondom őszintén, azt is csodálom, hogy egyáltalán a nevére vette a javaslatot, és nem csak egy képviselői önálló indítványként terjesztették be, úgy, ahogy az már elég sokszor megtörtént.

Hogy miért mondom ezt? Azért, mert a miniszter úrtól az utóbbi időben komolyabban előkészített, korrektebb javaslatokat láthattunk, és teljesen egyértelmű, hogy amikor ő ezt a javaslatot előterjeszti, akkor a kormány ráruházott vagy ráoktrojált feladatát teljesíti. Valószínűleg nem arról van szó, hogy az igazságügyi tárcánál megszületik egy ilyen javaslat és ezzel teljes mértékben egyet tudnának érteni. Ebben a tekintetben minden tiszteletem Répássy államtitkár úré, aki próbálja védeni a mundér becsületét mint jó államtitkár, és megpróbál szakmai érveket felhozni az előttünk fekvő javaslatra, ami, valljuk be, igen nehéz.

Én úgy gondolom, hogy az adatvédelem nem azt jelenti, hogy a közadatokat minden módon és minden erejükkel megvédik attól, hogy megismerhessék az emberek vagy akár az ellenzéki képviselők. Ha az adatvédelem ezt jelenti, akkor álljunk meg ezen az úton.

A felszólalásomat két részre osztanám. Nagyon fontos, hogy itt egyrészt a titokfelügyeleti eljárások, minősítések kérdéskörében van egy szabályozás a javaslatban. Ez részben még jónak is mondható vagy némi előrelépést jelent. Ez persze az Alkotmánybíróság döntésének köszönhető. Tehát ha úgy gondoljuk, hogy ez azért született, mert a kormány belátta, hogy a jelenlegi szabályozás nem jó, akkor tévedünk. Tehát egyrészt erre szeretnék kitérni, és utána a közadatok megismerhetőségét, az információszabadságra vonatkozó módosuló javaslatok tárgyalását szeretném megejteni, de először a minősített adatokkal kapcsolatos elemzésbe bocsátkoznék bele.

Amikor a közadatok megismerhetőségéről beszélünk, akkor egy fontos szempont, és nemcsak ebből a tekintetből, de a közadatokhoz való hozzáférést leginkább az tudja akadályozni, hogyha minősítik ezeket az adatokat. Ahogy Bárándy Gergely képviselőtársam elmondta, történt itt olyan a Külügyminisztérium háza táján, hogy utána minősítették, hogy ezeket kérték. Azt hiszem, ez a pofátlanság netovábbja, engedjék meg, hogy így fogalmazzak, teljesen átlátszó, és kilóg nemcsak a lóláb, hanem a ló is, ahogy szokták mondani.

(19.10)

Egy másik köre az elmúlt 25 évben tapasztalt minősítések, amikor azt láthattuk ‑ és ez kormányoktól független volt ‑, hogy egyes bűnöket el lehetett úgy palástolni, hogy minősítették ezeket az adatokat, és ezután már szinte senki és szinte soha nem férhetett hozzá ezekhez. Lehetne itt sorolni napestig az olajügyeket, a Gripen-ügyet és akár az ügynökaktákat is, amelyek gyakorlatilag ma sem megismerhetőek. Tehát ez egy negyed évszázados bűne a mindenkori parlamenteknek és a mindenkori kormányoknak, hogy a titkosítást, mai szóval a minősítést úgy használták fel, hogy nagy részben a saját bűneiket titkolják el. Persze, vannak olyan tárgykörök, amikor ez indokolt, de sok esetben ezek a minősítések túlmutattak ezen.

2009-ben elfogadta az akkori parlament azt a kétharmados törvényt, amely a minősített adatokról szól, és nem véletlenül akkor fogadta el, hiszen látták, hogy több párt és több új párt is bekerülhet a parlamentbe; be is került, de legfőképpen, én úgy gondolom, a Jobbik erejétől és attól féltek, hogy mi lesz akkor, ha valaki ezeknek a titkos adatoknak, most már minősített adatoknak a végére szeretne járni vagy a minősítést fel szeretné oldani.

Ezt mindenképpen meg akarták akadályozni. Egyrészt úgy, hogy ha valaki minősített adatokhoz hozzájut, akkor annak komoly büntetéssel kelljen szembenéznie akkor is, ha a minősítés indokolatlannak tűnik, de ha formálisan az minősített, akkor súlyosabb büntetéseket helyeztek kilátásba a 2009-es törvénymódosítással ‑ ez az egyik fele. A másik bosszantó fele a dolognak vagy még bosszantóbb fele a dolognak az, hogy akkor módosult és a Btk. 266. §-ában ma is úgy szerepel, hogy a minősített adatokkal való visszaélés bűncselekménye tulajdonképpen csak úgy elkövethető, vagy hogy pontosabb legyek, a büntetőeljárás csak akkor indítható meg, ha a feljelentést a minősítő, tehát a titokgazda teszi meg.

Mit jelent ez? Azt, ha valaki tudomást szerez, mondjuk, egy ellenzéki képviselő egy teljesen nyilvánvaló minősített adattal való visszaélésről, hiába tesz feljelentést, ha a minősítő ezt nem teszi meg, akkor nem fog semmi sem történni. Nagyon sok ügyben láthattuk az elmúlt években, hogy amint kormánypárti képviselők, mondjuk, kijönnek a Nemzetbiztonsági bizottság üléséről, elmondanak egy olyan információt, ami teljesen egyértelmű, hogy minősített adattal való visszaélés, ezt nyugodtan megtehetik, hiszen senki, még az az ellenzéki képviselő sem tehet feljelentést, aki a bizottsági ülésen ott ült, és tökéletesen tudja, hogy minősített adatról van szó. A minősítő, aki nyilván a kormány rendszerében keresendő, vagy valamely miniszter, vagy az alatta lévő szervek vezetője, nem fog feljelentést tenni.

Na most, ez egy olyan arcátlanság önmagában, ami olyan rendszert képez, hogy tulajdonképpen itt a minősített adatokkal kapcsolatosan az irányba nem lehet semmit tenni, hogy ezek nyilvánosságra kerüljenek, és ráadásul, ha kormánypárti képviselők akár, mondjuk, az ellenzék irányába politikai vagy jogi lépésként nyilvánosságra hoznak valami ilyesmi adatot, akár félrevezetően, akkor nem lehet velük szemben eljárni; ez óriási probléma.

Egyébként az, hogy a NAIH elnöke fel tud lépni és titokfelügyeleti hatósági eljárást tud kezdeményezni ‑ és ennek a szabályai kerülnek most kifejtésre bizonyos tekintetben, illetve a közérdekűadat-igénylés során egy hivatalból meginduló eljárásról beszélünk ‑, itt titokfelügyeleti eljárás megindulhat, persze jó dolog, de nem elégséges. Nem elégséges, hiszen így sincs másnak joga arra, hogy bírósághoz forduljon vagy a minősítés feloldása irányába bármit tegyen. Persze, annak is lehetne örülni, hogy a NAIH elnöke tud bármit tenni.

Tehát azért általában nem láthattuk azt, hogy a legtöbb esetben komoly minősített adatok tekintetében bírósághoz fordult volna a mindenkori elnök. Ez egy-két kisebb esetben lehet, hogy előfordult, de rendszert megrengető módon erre nem került sor. Ez probléma, amit egyszer majd ki kell küszöbölni, és hogy a törvény ezeket beemeli, tulajdonképpen csak egy minimális előrelépés, és ahogy elmondtam, ez is az Alkotmánybíróság határozatán alapul.

A másik fele a javaslatnak, ami viszont valóban felháborító, az az, hogy hogyan próbálják a közadatokat, azokat az információkat ellehetetleníteni, amelyekhez hozzá kellene hogy férjenek az állampolgárok vagy az ellenzéki képviselők. És nemcsak az országgyűlési képviselőkről beszélünk, hanem sok esetben önkormányzati képviselőkről, akik bizonyos adatokért folyamodnak a polgármesterhez vagy az adatkezelőhöz, és a jövőben bizony ők nehezebben tudnak ezekhez az adatokhoz hozzáférni.

A bizottsági ülésen idéztem is ezt ‑ megteszem újra ‑ a múlt héten elfogadott törvényből, amely egy EU-s irányelvet épít be a magyar jogba. Itt kivételesen jó irányú módosításról volt szó, és igaz, hogy a közadatok újrahasznosításáról szól, de egyértelműen az általános indoklásban szerepel. Idézném és kihangsúlyoznám, hogy az újrahasznosítás még, hogy mondjam, egy távolabbi kategória, mint a közvetlen megismerhetőség: „A rendelkezésre bocsátásért felszámítható díjak mértéke fő szabály szerint nem haladhatja meg a rendelkezésre bocsátás határköltségét, azaz a rendelkezésre bocsátással közvetlen összefüggésben felmerült költségek mértékét. Az adat előállítását is fedező díj megállapítása csak kivételes esetben lehetséges.”

Ennek a múlt héten nagyon örültünk, hogy elfogadásra került, most, ezen a héten meg behoznak sürgősséggel egy olyan javaslatot, ami teljességgel elfogadhatatlan, és olyan kaput nyit ki, hogy majd olyan díjakat lehet kérni a különböző adatfeldolgozásokért vagy kifizettetni azoknak az alkalmazottaknak, közalkalmazottaknak a költségét, akik ezen dolgoznak, ami elfogadhatatlan. Azért elfogadhatatlan, mert közpénzekről beszélünk, közadatokról beszélünk, és nehogy már annak kelljen megfizetni, aki ezt megpróbálja kikérni. 40-50 ezres településeken megtörtént, önkormányzati képviselőink elmondták és elküldték nekem, hogy 80-100 oldalas anyagokért már fel voltak háborodva, és azt mondták, hogy ez az egész hivatal munkáját meggátolja.

Az is megjelent a sajtóban, hogy Kocsis Mátéék például azt számolták ki ‑ nem tudom, hogy jött ki ‑, hogy négy év alatt 111 millió forintot költöttek közérdekű adatok megválaszolására, ilyen adatkérési igényekre. Na most, ebből 31 millió forint volt állítólag a villany, a fűtés, az internet. Tehát ilyeneket is át akarunk hárítani? Mert ezen elv alapján akkor majd mindent a közérdekű adatot kérők fognak fizetni, azt is, hogy mondjuk, széket kell venni annak, aki ezeket az adatokat egyébként szolgáltatja vagy azt, hogy éppen ő internettel rendelkező számítógép előtt ülhet. Úgy gondolom, a megfelelő megoldás az lenne úgy általánosságban is, ha minél több adat kerülne fel az internetre, internetes honlapokra akár az önkormányzatok, akár az állami szervek esetében, és akkor mindenki kikereshetné azt, amit ő éppen meg szeretne tekinteni.

Tehát nem elfogadható érvelés az, amit a kormánypárti képviselők előadtak itt is és a Törvényalkotási bizottságban is, hogy akkora munka összegyűjteni innen-onnan az adatokat. Balla képviselőtársunk egy olyan példát is mondott ‑ felolvasott egy levelet, nem tudjuk, honnan jutott hozzá ‑, hogy ha valaki különböző területekről mindenféle adatokat kér, de kezdjük ott, hogy csak azok az adatok kérhetőek ki, amelyek az adott adatkezelőnél rendelkezésre állnak. Tehát itt nem arról van szó, hogy valaki ír a miniszterelnöknek egy levelet, és mondjuk, az utolsó önkormányzatnál kezelt adatokra is kíváncsi, ennél ezért lássuk jogilag egyértelműbben a rendszert. Hozzáteszem és ez is elhangzott itt, ha új adat előállítása kerülne szóba, akkor azt vissza lehet utasítani. Tehát itt nem új adatok előállításáról van szó. Nyugodtan azt az adattömeget oda lehet adni az igénylőnek, és ezeket majd ő ki fogja válogatni. Pont ezért lenne megfelelő, hogy mondjuk, digitálisan feldolgozható formátumban ‑ ami a múlt héten elfogadott törvényben szerepelt ‑ legyenek kiadhatók ezek az adatok.

Az idő rövidsége miatt, mert itt nagyon sok érdekes dolgot tartalmaz a törvény, például a „jövőbeli döntés megalapozása” zseniális, tehát bármire lehet azt mondani, hogy jövőbeli döntés megalapozásáról szól, szinte bármire. Azt kell mondjam, az önök fantáziáját ismerve nincs olyan terület, amit ne lehetne belevonni, és utána persze majd lehet erről vitatkozni, hogy így van, nem így van, de ez már egy elhúzódó jogi vita lesz.

És a 23. § esetében az államtitkár úr azt mondta, hogy szerzői jogi rész, utalás most is van.

(19.20)

Ez igaz; lehet, hogy baj, hogy van, hozzáteszem. De egyébként ez az utalás valószínűleg nem akadályozta meg, sőt tudjuk, hogy nem akadályozta meg a bíróságot, hogy a Századvég tanulmányait kiadhatónak, jogerősen is kiadhatónak állapítsa meg, és úgy tűnik, hogy akkor ezért törvényt is kell módosítani.

Én szembemegyek azzal az elvvel, hogy ha közpénzből több százmillió forintot vagy akár több millió forintot ‑ mert itt nagyobb cégek esetén összvo­lu­menben több milliárd forintról van szó - ta­nulmányokban letesznek az asztalra, ezt a kormány, az állam fel akarja használni, akkor a szerzői jogok, én úgy gondolom, legalábbis át kellene hogy szálljanak az államra, a kormányra. Egy munkát megrendeltek, egy munkát elvégeztek, és ezután, ha kifizették érte a megfelelő összeget, akkor nehogy utána még ő mindenféle szerzői jogra hivatkozzon! Ez így nem megy. Akkor ingyenes legyen ez a tanulmány, vagy ne kérjen érte annyi pénzt, tartsuk titokban, az állam használja föl, ennek lehet értelme, de szerzői jogi dolgokról beszélni mélységeiben, olyan ügyekben, amikor közpénzt fizetünk ki azért, hogy valaki ezeket a tanulmányokat elkészítse, ez, fenntartom továbbra is, hogy ez egy perverzitás. Ha a törvény erre lehetőséget ad, vagy ha államtitkár úr elmondja, hogy eddig milyen mélységben lehetett ‑ és ne azt a h) pontot, ha jól emlékszem, h) pontot mondja el, hogy igen, ez benne van ‑, de hogy ez mélységeiben hogyan gátolta meg a közérdekű adatokhoz való hozzáférést, és ha ez tényleg meggátolta, akkor inkább szedjük ki, de a jövőben, úgy gondolom, ha közpénzből fizetünk valamit, akkor az legyen megismerhető, és ami még ennél is fontosabb, legyen ez hasznos egy tanulmány, és merjék önök is felvállalni, hogy erre fizettek ki komoly pénzeket. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)