Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A fogyasztóvédelem területén Magyarországon 1999 óta működnek úgynevezett békéltető testületek ‑ bár ez nem csak úgynevezett, mert a hivatalos nevük is ez ‑ a fővárosi és a megyei kereskedelmi és iparkamarák mellett. Ezeknek a feladata a fogyasztók és a vállalkozások közötti viták ingyenes és gyors rendezése.

A békéltető testületek által elkerülhető a fogyasztók számára a költséges bírósági út, és nem szükséges a fogyasztóknak polgári peres vagy nem peres eljárást kezdeményezni ahhoz, hogy megoldódjon a vállalkozásokkal, szolgáltatásokkal, kereskedelmi egységekkel fennálló vitájuk.

A javaslat célja az európai uniós irányelvek átültetése 2015. július 5-éig; helyesbítek: 2015. július 9-éig. (Nevetve:) Még van plusz négy napja a kormánynak, hogy ez hatályba is lépjen. Ennek értelmében az irányelv átültetése érdekében meg kell teremteni az alternatív vitarendezési fórumok működésének jogi kereteit; ezzel együtt új követelményeket állapít meg az irányelv a békéltető testületekre és a vállalkozásokra vonatkozóan is.

(16.20)

Az előterjesztett javaslat összhangban van MagyarországAlaptörvényének M) cikkével, amely kimondja, hogy Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Ez önmagában egy nagyon szép mondás, nagyon boldogok lennénk, ha a kormány tényleg ezt tenné és nem a piacgazdasággal ellentétes lépéseket tenne. Ha úgy tetszik, ez egy üdítő kivétel, hogy egy uniós jogszabály átültetése kapcsán biztosítani kívánja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Továbbá kimondja az Alaptörvény, hogy Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben és védi a fogyasztók jogait.

Ha így nézzük, kicsit különös az, ami már elhangzott, hogy a békéltető testületek kormányzati támogatása 2010-ben 375 millió forint volt, legalábbis ennyi állt rendelkezésre, a 2014. évi adat viszont már csak 360 millió forint, 2015-re pedig 316 millió forintot tartalmaz a költségvetés. Ez a rendelkezésre álló forrás nem elegendő a békéltető testületek működésére és a tudásuk fejlesztéséhez törvényben előírt képzésre sem. Tehát ha önök komolyan akarják venni a saját előterjesztésüket a módosításokkal együtt, javaslom, hogy azt is vegyék figyelembe, ami módosító indítványként jött be. Akkor az első lépés az, hogy ennek a működésnek az anyagi fedezetét biztosítják, különös tekintettel arra, hogy a kormány büszkén jelenti, hogy 200 milliárd forinttal többet szedett be az Adó- és Vámhivatal az online pénztárgépek működésének eredményeként, ami tényleg egy üdvözlendő dolog, vagy sikeresnek tekinthető az EKÁER, az elektronikus árufuvarozási ellenőrzés bevezetése. Tehát olyan bevételei is rendelkezésre állnak a kormánynak, ami egy innováció eredménye. Ebből egy másfajta innovációra a fogyasztóvédelem területén igazán érdemes lenne áldozni.

A jól működő alternatív eljárások arra ösztönzik a fogyasztókat, hogy megoldásokat keressenek a termékek vásárlása és a szolgáltatások igénybevétele során felmerülő problémáikra, ne tűrjék el szó nélkül az őket ért károkozásokat, sérelmeket. A fogyasztók szerencsére egyre nagyobb bizalommal fordulnak a hazai békéltető testületekhez, amelyek ügyszáma jelentősen nőtt. A békéltető testületek éves esetszáma az elmúlt években átlagosan 20 százalékkal növekedett, ami valószínűleg nemcsak annak köszönhető, hogy több a probléma, hanem annak is, hogy többen fordulnak hozzájuk bizalommal. 2006-ban ez még 3500 ügyet jelentett, 2014-ben már több mint 10 ezer lezárt esetről adnak képet a beszámolók.

Érdekes még elmondani a kormány, illetve általában a kormányzati többség hozzáállását a fogyasztóvédelem fontosságához. Míg korábban eseti bizottság, majd állandó bizottság foglalkozott a fogyasztóvédelem kérdéseivel, tehát 2010-ig lényegében folyamatosan működő eseti bizottság volt, 2010 és ’14 között az Országgyűlésnek volt állandó fogyasztóvédelmi bizottsága, addig a jelenlegi ’14-18-as ciklusban a kormány korábbi ígéreteivel ellentétben nem kapott nagyobb hangsúlyt a terület, és nincs a magyar parlamentben jelenleg a fogyasztói társadalommal foglalkozó állandó bizottság. Ezt sérelmezzük, hiányoljuk.

Ha önök meg akarnak felelni ennek a kihívásnak, amit egyrészt az élet diktál, másrészt az Európai Unió most adaptálandó jogrendje is megkövetel, akkor két lépést mindenképpen meg kell tenniük. Helyre kell állítani a fogyasztóvédelmi bizottságot a magyar parlamentben, ezzel is jelezve, hogy kellő súlyt kívánnak helyezni erre a területre, másrészt a forrásokat biztosítani kell a békéltető testületek munkájának fejlesztésére. Egy olyan jellegű küldetést is be kell tölteni, ami a békéltető testületek munkájának megismertetését jelenti. Minél szélesebb fogyasztói rétegek tudjanak arról, hogy van egy ilyen lehetőségük és bátran, bizalommal forduljanak a békéltető testületekhez.

Biztos vagyok benne, hogy ennek utána preventív hatása is lesz és ilyen tekintetben helyes az előterjesztésnek az a része, amely a vállalkozásokat kötelezi arra, hogy ebben megfelelő súllyal vegyenek részt, ne pöckölhessék le magukról a békéltető testület jogintézményét. Tehát ha ez a három feltétel, aminek egy része most a jogszabályalkotással teljesül, másik része a forrásbiztosítással teljesíthető, a parlamenti állandó bizottság létrehozása akár a ciklus félidejében is megteremthető ‑ szerintem jövő évtől, hisz annyiféle házszabály-módosítást végighajtottak már itt, hogy igazán egy ilyen gesztusértékű lépést tehetnének ‑, akkor mindezek azt eredményezhetnék, hogy a prevenció is nő.

Tehát azok a nemkívánatos esetek, amelyeknek napról napra tanúi lehetünk a fogyasztókkal szemben, megelőzhetőek, az egész kereskedelmi, vállalkozási működés komolysága növekedhet azáltal, hogy nem próbálkoznak meg kétes értékű, kétes hírű vállalkozások a fogyasztók átverésével, mert tudják, hogy rövid úton elkapják őket. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)