Felszólalás adatai

PAIZS JÓZSEF (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A vita lehet akkor is izgalmas, ha éjszakába nyúlik; sőt, lehet ellentmondásos is. De még ezen is túlmutathat, hogy mi, hozzászólók is keveredhetünk ellentmondásba. Rögtön egy ilyen ellentmondásra felhívni a figyelmet, amit az ellenzék padsoraiból hallottam.

A költségvetési bizottság részéről itt volt Mádi László úr, aki azt mondta, hogy jóhiszemű a törvény. Ha ezt a jóhiszeműséget feltételezi, nem értem, hogy az ellenzék padsoraiból többen miért mondják azt, hogy átgondolatlan. Csak szeretném felhívni a figyelmet, hogy önmagában ez a két hozzászólás is egymásnak ellentmondó. Az egyik azt mondja, hogy jóhiszemű, a másik azt mondja, hogy átgondolatlan.

Nyilvánvalóan ez abból származik, hogy a plurális demokráciákban a parlamentnek van egy rendje, hogy van egy szokvány hozzászólás. A törvényt beterjesztők a lehető legjobb szándékaik szerint és a pénzügyi lehetőségeknek megfelelően beterjesztenek egy törvénytervezetet, az ellenzék pedig természetesen szeretné ezt a törvénytervezetet bővíteni, másképp látni, más megoldásokat sulykol. Azért az kiderült az este folyamán, én egy kéthetes, újsütetű képviselő vagyok, hogy az ellenzék nem fogadta el a 2006-os előterjesztés alapján a 2007. évi törvényt sem, amely azért siker volt.

Hadd hívjam fel arra is a figyelmet, amikor itt Medgyasszay László képviselőtársam, akit nagyon tisztelek, azt mondja, hogy tegye bele a kormány, az agrárkormányzat a lehető legtöbb pénzt ebbe a rendszerbe, akkor elfelejti, hogy a 2007. évi agrárkár-enyhítési rendszerbe tízszer annyit tett bele a kormány, mint amennyit összegészében befizettek a termelők. Sőt, a vita egyik része azon is folyt itt, hogy miért nyitotta meg a második kört az első körben - mert végig lehetett jelentkezni 2007-ben - az agrárkormányzat. De azt gondolom, pontosan az eredmények igazolják. És egyetértek azzal, ha akkora a kár, mint a Nyírségben voltak a fagykárok, nem tehet mást, nem tehet jobbat a kormány, mint hogy megnövelte 5 milliárd forintra ezt az alapot, és összegészében mintegy 460 ezer hektárról 12 ezer gazdálkodó lépett be ebbe a rendszerbe.

Természetesen nem kívánom a benyújtott törvényjavaslat teljes keresztmetszetét átvilágítani, tárgyalni. Viszont szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem egy újszerű téma ez az agráriumban, jól ismert már, pont a 2007. évi nagymértékű károk miatt a termelők előtt is. Azt bizonyítják az elmúlt évek tapasztalatai, hogy az önkéntesség nem igazán sikeredett, az önkéntesség elve, sokféle módon lehet ezt értelmezni, de az teljesen biztos, tény, hogy a befizetési hajlandóság, amit elképzelt az agrárkormányzat, alulmúlta a várakozásokat. Van más aspektusa is ennek a befizetésnek, mégpedig az, hogy a magyar állam - ha nem változik a helyzet - költségvetése és a pénzügyi helyzete azt sugallja számomra, hogy hosszú távon nem lehet arra számítani, hogy a központi költségvetés automatikusan teljes egészében át tudja vállalni ezeket a kockázatokat, amelyeket az agrártermelés jelent. Ezért szükségszerű, hogy az öngondoskodás elvét a középpontba állítsa maga a törvény.

A törvényjavaslat az egyéni vállalkozók, gazdálkodók és szervezeteik számára kötelezővé teszi a kárenyhítési rendszerben való részvételt. Azt hiszem, hogy ez nagyon lényeges eleme a törvénytervezetnek. Potenciálisan egyfajta kötelezettség, egy védelmet is jelent, az őstermelő számára pedig egy opciót biztosít arra, hogy részt vegyen, egy lehetőséget biztosít, hogy eldöntheti, részt vesz, vagy nem vesz részt ebben a rendszerben. Felmerült itt a vita folyamán, hogy Magyarországon az üzleti biztosítók irányába kellene elvinni ezt az egész felépítményt. Teljesen logikus ez a felvetés, de egyértelműen megfogalmazódtak itt a válaszok is, aggályok is, amit pedig én is osztok, hogy az a nagy baj a biztosítókkal, hogy nem igazán óhajtanak üzleti kockázatot magukra vállalni.

(22.20)

Egyszerűen nem kötnek biztosítást, vagy olyan óriási kockázati felárat kellene a termelőknek megfizetni, ami nem várható el a termelők széles körétől. Valószínű, hogy meg sem tudnák fizetni, és ezzel kizárnánk szerintem a termelőket ebből az alapból.

Az őstermelőkre nagyon röviden szeretnék visszatérni. Ez az opcionális lehetőség egy lehetőség; olyan lehetőség, amely egy kockázati tényezőt kiszűrhet az őstermelők termelése kapcsán.

Többen fölvetették egyébként, hogy mekkora pénzügyi kerettel lehet számolni, és ebben éles vita volt. Van, aki azt mondja, hogy az agrárkormányzat, a kormány tegyen bele 10-15-20-30 milliárdot - teljesen mindegy, hogy mit mondok -, nyilvánvaló, hogy ez nem fog működni. Újra utalnék a kétpercesre, ahol említettem az adatokat, a számokat. Nekem meggyőződésem, hogy még egy ilyen rendkívüli intézkedésre a jövőben akkor sem lehet számítani, ha igen nagy nyomás nehezedik a kormányra. Egyébként csökken a befizetés 800, illetve 2000 forintra. Úgy látom - szakemberek különféle adatokat tettek közzé, és mellékletekről beszélt Demendi László képviselőtársam is -, amit állítólag nem kapott meg az ellenzék, de azt gondolom, hogy akik az agrárágazatban dolgoznak, nagyjából kalkulálhatják azt, hogy mintegy 40 ezer piaci szereplővel lehet számolni a befizetések esetében. Ez egy átlag 40 hektár körüli területen pedig azt jelentené, hogy mintegy 2,5-3 milliárd forint termelők részéről történt alapbefizetés történhet. Nyilván ennyivel fogja a magyar kormány, az agrárkormányzat ezt kiegészíteni.

Azt is szeretném elmondani, mert fölvetődött bizottsági ülésen egyáltalán ennek a pénznek a kamatozása, meg hogy hogyan kezeli ezt a kormány. Szeretném elmondani, hogy ezt a képződött pénzt a kormány nem fogja és nem is tudja elkölteni, mert erre garanciák vannak. A törvényjavaslat szerintem elégséges garanciát nyújt arra vonatkozóan, hogy ezt a pénzt alapszerűen kell kezelni. Ez az alapszerű kezelés azt jelenti, hogy ha megnézik, hogy milyen szigorú garanciákat ír elő, máshol ilyen garanciákat nem igazán lehet találni. Ez szerintem megfelelő védelmet biztosít. Sajátos, önálló, speciális, úgynevezett agrárpolitikai célokra természetesen ez a pénz nem használható fel, csak agrárkár-enyhítési ügyekre. A kormány mozgástere ebben a tekintetben annyiban korlátozott, hogy minden egyes kárenyhítési programot bizottsággal kell jóváhagyatni. Tehát gyakorlatilag ez a rendszer teljes körű kontroll alatt működik. Ezt mondom azoknak, akik aggódtak a bizottsági ülésen is a pénz felhasználása kapcsán.

Többen nyilatkoztak az adók módjára behajtandó, köztartozásnak minősített befizetésről. Ez azt jelenti, hogy a törvényjavaslat értelmében lehetőség van arra, hogy aki nem fizette be ezt az összeget valamilyen ok miatt és határidőre, ezt az összeget a neki járó támogatásból akár le is lehet vonni.

Befejezésül: a T/6686. számon benyújtott, nemzeti agrárkár-enyhítési rendszerről és kárenyhítési hozzájárulásról az MSZP-agrármunkacsoport a következő változásokat vitte át a bizottságon és a parlamenten, és szeretném, ha az ellenzék is - hiszen van még idő módosító indítványok befogadására vagy elfogadtatására - elfogadná ezeket a javaslatokat. Ezek a következők.

Jelenleg a hatályos törvényben a kárenyhítési hozzájárulás mértéke a kárenyhítési hozzájárulás fizetésére kötelezett mezőgazdasági termelő használatában lévő szőlő-gyümölcsös ültetvényterület után évenként és hektáronként 2000 forintra csökken 3000 forintról, az egyéb termőföldterület után pedig 1000 forintról 800 forintra. Szó esett az rt.-k, kft.-k, szövetkezetek számára kötelezővé tett kárenyhítő hozzájárulásról. Szeretném elmondani, hogy az eljárási rendben annyi változás történik - erre utaltam már korábban is -, hogy adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülhet.

A lehetőségekhez képest én úgy ítélem meg, hogy ezt a törvényt támogatni lehet. Kérem az ellenzéket - pontosan amiatt, mert elhangzott, hogy dupla vagy semmi -, hogy gondolják végig ennek a törvénynek a módosítását és támogatását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)