Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk lévő törvényjavaslat a kölcsönös megfeleltetés tárgyában már eddig is számos kérdést vetett föl. Én magam tanulmányozva, értelmezve ezt a javaslatot még ennél többet is megjelöltem. A legelső megjegyzésem kérdés tisztelt képviselőtársaimhoz: valóban, miért is tesszük ezt mi ma, s miért nem akkor, amikor készen vagyunk rá? (Gőgös Zoltán: Ez kötelező.) Ó, én személy szerint készen vagyok arról szólni, amit a kezembe kaptam a kormánytól, egy törvényjavaslatot. Azonban, tisztelt Országgyűlés, ez az anyag nem kész arra, hogy törvényjavaslatnak tekintessék. Az igaz, hogy módosításnak jelölték meg, igen, módosítása egy törvénynek. Na de a törvény törvényléte is kérdéses! Ezt képviselőtársaim már vitatták, kérdezték.

Számomra, törvényhozó számára ez azt jelenti, hogy üresjáratban vagyunk éppen, kijelentettük, hogy ma este 7 órától 8-ig vagy valamikor, az Úrnak 2008. esztendejében november hányadikán elhatározzuk, hogy üresjáratban leszünk. Hát ez van. Pótcselekvés? Törvényhozó nyelven így is szoktuk mondani. Vagy egyszerűen valamiféle naivság? Nem jó ez, tudjuk ezt mi jobban is csinálni. A magyar kormány földművelési ágazata egy jól felkészült apparátus, olyan emberek vannak ott, akik ezt tudják, de valahogyan én azt gondolom, hogy politikai szándékból félig sült, félve sült anyag hozatott ide. Valami miatt sürgős volt valakinek, vagy politikai motivációból, vagy valakinek az apparátuson belül.

Ezek után én mégis folytatom a fölszólalásomat, tisztelt Országgyűlés. Mert mondhatnám azt, Horváth János képviselő úr, elmondtad, amit gondolsz róla, most már akkor leülsz, mert a további szélmalomharc, megvárjuk, amíg majd itt érdembeli anyag lesz előttünk. Mégis, tisztelt Országgyűlés, engedtessék meg, hogy tovább folytassam; magammal is konzisztenciális maradok.

Azzal a szándékkal folytatom a felszólalásomat, hogy amit most elmondok, megjegyzek - tisztelettel mondom a földművelési kormányzatnak is, de az egész kormányzatnak -, az javaslat, megjegyzéseket, javaslatokat teszek le tisztelettel a tisztelt Ház asztalára. Ilyeneket, hogy a kölcsönös megfeleltetés gondolata valóban igen jó, azonban hiányos, vagy talán úgy mondhatnám, hogy jó, de sokkal jobb lehetne, sokkal többet teljesíthetne. Mégpedig hogyan? Úgy, hogyha a támogatás jellegét ennek a folyamatnak jól megnéznék, mert a kölcsönös megfeleltetés támogatásról szól, hiszen a törvényjavaslat címe is az, a hosszú sor végén ott van: támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás kérdéseiről. Tehát a támogatás azt jelenti, hogy a támogatott majd jobb helyzetbe kerül, a támogató - a költségvetés, az adófizető - áldozatot hoz.

Ha pénzről van szó, források újraelosztásáról van szó, akkor jó tudni annak a hatásfokát, az eredményességét, hogy amit támogatunk, az érdemes-e. Hogy érdemes-e, nyilván ez mérendő - ha nem lehetne mérni, akkor nem volna értelme a munkánknak -, tehát tisztelettel kérem azt, hogy a javaslattevő számítsa ki, s közölje velünk. Mi törvényt hozunk, az a mi dolgunk, Országgyűlés, és jobb, ha többet tudunk, mint ha kevesebbet tudunk, nem pedig csak tapogatózunk valahol.

Támogatunk, mert olyan nemes célok vannak, amik valóban igen nemesek. Kritériumokként megjelöli az indokolás: mezőgazdasági földterület, termelés, termelékenység, ökológiai hatás, élelmiszer-biztonság, állategészségügy, mind érdemes és kívánatos szándékok. Ezeknek a tükrében valóban jó volna tudni a támogatás hatásfokát. Tehát ebben a tükörben, ebben az összefüggésben gondolom, hogy mi, országgyűlési képviselők, mi, törvényhozók ilyen mértékkel tudnánk hatásos döntést hozni - megint a hatás szót használom -, a hatásfokát tudnánk a támogatásnak.

Így is kifejezhetnénk ezt: mennyit produkál egy egységnyi támogatás? Nézzük forintban - forintban könnyű számolni -, hogy egy forint mennyi támogatást, mennyi eredményt, teljesítményt produkál. Ezt közgazdasági vagy agrárgazdasági nyelven nevezzük hatásfoknak. Akkor érdemes lesz, és értelmet nyer az a paragrafusa, illetve azok a paragrafusai az előttünk lévő javaslatnak - most nem sorolom egyenként -, amelyek aztán a kivételekről szólnak. A kivételi lehetőségek megteremtése, no, az jó, bár lehetne másképpen is nevezni, nem szükségképpen kivételnek, hanem valamiféle besorolásnak, klasszifikációnak, értékelésnek vagy súlyozásnak. Na de hát megértem én ezt a nyelvet is, hogy a kivételi lehetőségek és azoknak az értékelése megteremtése értelmet nyer, ha tudjuk a támogatás hatásfokát.

Ebben az összefüggésben aztán különösen fontos - és, tisztelt Országgyűlés, lehet, többen majdnem unják, hogy én ezt már hányszor elmondtam ebben a tisztelt Házban - az üzemméret számbavétele: mekkora az a mezőgazdasági üzemméret, amelyik támogatáshoz jut? Úgy néz ki, hogy a brüsszeli számolók valamiféle kalkulust, rendszert használtak, amit mi nem fordítottunk le, vagy nem magyarázunk meg magunknak, még a törvényhozónak se.

(19.40)

Hozzám nem került el. Hogy fog ez eljutni azokhoz a gazdákhoz, akikről az előbb Örvendi László képviselőtársunk beszélt, és szerte az országban? Tehát az üzemméret, most arra gondolok, hogy az a mezőgazdasági egység 3 ezer hektár vagy 300, vagy 30, vagy adja Isten, 13 hektár... - a támogatás mindegyik esetben azonos? Lehet, azonban akkor az indokoltassék meg!

De lehet, hogy a hatásosság mellett egy másik fogalom is súlyt kap, ami persze, hogy a törvényhozó számára kötelező, csak a törvényhozó fogja eldönteni, hogy mikor. De ha a törvényhozó nem kívánja azt a másik feltételt számba venni, akkor az kimondandó. Miről is beszélek? A méltányosság, az, hogy a támogatás a hatásosság, termelékenység mellett a méltányosság szempontját mérlegeli-e, vagy ha nem mérlegeli, akkor megindokolja, hogy miért nem mérlegeli. Mindennek a számítása... - már az előbb jeleztem, tisztelt Országgyűlés, hogy szíves engedelmükkel mintegy tanácsot adok magunknak és a törvény előkészítőjének, hogy mi minden kívánatos ebben az okmányban.

Ebből a szempontból, ezt a szándékot követve persze, hogy hasznos, kívánatos, üdvözletes az elektronikus ügyintézés bevezetése. Hát persze, ez a technológia ma már létezik. 150 évvel ezelőtt kívánatos volt, vagy emlékszem, gyerekkoromban, 70 évvel ezelőtt kívánatos volt, hogy gőzgép hajtsa a cséplőgépet, mert már volt gőzgép, ez a technológia már akkor kitaláltatott. Mostanra pedig már kitaláltatott az elektronikus ügyintézés technológiája, hát persze, hogy használjuk, használtassék. Nagyon jó lesz ez, ha jól használtatik, mert valóban azok a szándékok követhetők lesznek, amikre én hivatkozom itten, nevezetesen: a hatásfok, hogy az az egy forint vagy valamennyi forintegység, amelyik valaminek tükrében, a megtermelt mennyiség vagy a hektárnyi földterület, mennyit teljesít az a támogatás.

Nos, tisztelt Országgyűlés, nem folytatom ezt a közgazdasági elmélkedést, azonban azt szeretném remélni, hogy az ízét sikerült megadnom, hogy miről is szeretném én, ha hallanék, nem én magam, mind a 360-an vagy amennyien vagyunk, mert együtt hozzuk a törvényt, és jobb törvényt tudunk hozni, ha többet tudunk a témáról.

Végül pedig még megjegyezném azt, hogy az Európai Unió szabályait, amelyek eljönnek ide hozzánk, és aminek a tükrében mi itt törvénykezünk, azért azt is illene megnéznünk. Nem úgy van az, hogy Mózes lehozta a tíz törvényt a Sion hegyéről, és aszerint élünk. A választott népnek nem volt a dolga az, hogy azt a törvényt értékelje és módosítsa valamiféle szabály szerint, de nekünk igen. És ha véletlen nem vagyunk ennek tudatában, legyen szabad emlékeztetni magunkat arra, hogy a Brüsszelből jövő szempontokkal, szabályokkal összehangoljuk a mi törvényhozásunkat, kormányzásunkat, de hogy mik azok a szabályok, azért abban nekünk is van szavunk, nem úgy, hogy visszabeszélünk, hanem úgy, hogy tagjai vagyunk annak az intézménynek. Hogy szükség van-e a brüsszeli szempontok értékelésére, az egyebek között előkerülhet itt, amikor törvényt alkotunk, aztán majd megtaláljuk a módját, hogy ha kívánatos, azok a brüsszeli szempontok hogyan értékelődjenek. Ez mind műszakilag egy visszacsatolási rendszer, ami önmagát igazgatja és javítja.

Itt abbahagyom, köszönöm, elnök úr. (Taps.)