Felszólalás adatai

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Engedjék meg, hogy a délelőttihez hasonlóan délután is egy nem szokásos üdvözléssel köszöntsem a vitában részt vevőket, ez pedig így hangzik: Tisztelt Netpolgárok! Úgy gondolom, meg kell ismerkednünk ezzel a fogalommal. Talán nem szükséges hangsúlyoznom, hiszen nyilvánvaló, hogy a netpolgár kifejezés hallatán már nem valamiféle cyborgszerű űrlényeket képzelünk magunk elé, hanem azokat az embereket, akikkel találkozunk ismerőseinknél, családunkban, munkahelyünkön, egyszóval mindenütt a környezetünkben. Ők ülnek a monitorok előtt akár naponta 8-10 órát is, ők tanulnak, dolgoznak, alkotnak a számítógéppel, próbálják közigazgatási ügyeiket a XXI. század technikájával lebonyolítani. S ők azok, akik az infotechnikai együtt haladásunkat a világgal biztosítják. Úgy fogalmazhatunk, hogy megjelent a társadalmi térképen egy vadonatúj kategória, az internetezők, a modern információs társadalom előnyeit mindennap használók közössége. Ezt a parlamenti vitát is reményeim több ezren követik az internet segítségével.

Tisztelt Ház! A 2006. évi költségvetés kiadási oldalán szereplő több mint 7300 milliárd forintos teljes összeghez képest szinte nem is lenne érdemes külön szót ejteni arról a néhány tíz milliárd forintról, amit a kormányzat a beterjesztett javaslat szerint informatikára szándékozik költeni. Nem mehetünk el azonban szó nélkül a téma mellett akkor, amikor az államigazgatás, a bürokrácia hatékonysága olyan mélyre süllyedt, amilyenre talán még sohasem volt példa Magyarországon. A kormányzat informatikai politikája az állatorvosi beteg lóhoz hasonlítható, ami stratégiai és végrehajtási hibát el lehet követni, azt el is követték.

A téma a PR-kommunikációt illetően: a teljesítmény fantasztikus, különösképpen, ami a kisebbik kormányzó pártot illeti. Az internet, az esélyegyenlőség, az információhoz jutás szabadságának a demagógiáját teljes mértékben kimerítő szajkózása édeskevés ahhoz, hogy valójában történjék is valami egy olcsó, hatékony, modern informatikai alapokon szervezett, szolgáltató állam kialakítása terén. A jelenlegi szakmai elsilányosuláshoz vezető út már a 2002-es kormányalakításnál elindult. A koalíciós tárgyalások során a kormánypártok konc feletti osztozkodásának egyik áldozata az informatika ügye lett. A téma kettészakadt. Vagy ma már háromfelé? Hiszen az IHM mellett a MeH kormányzati kommunikációért felelős államtitkársága is diszponál néhány tíz milliárd felett. Az egyik kezeli a közhálót, a másik egység a kormányzati gerinchálót. Ezzel az erővel lehetne két Külügyminisztériumunk is, a világot például földrajzilag is kettéosztva.

Milyen valós érdemi eredményeket mutatott fel az elmúlt jó három évben a világon minden normális országban húzóágazatként, kiemelt területként kezelt informatika két tárcája? Egy szóban össze lehet foglalni: a közhálót. Az egyetlen valóban jelentős és hasznos előrelépés a közháló kiépítése volt. Sajnos, ezen felül mindkét tárca jobbára a látványpolitizálásban jeleskedett. Az IHM-nek sikerült néhány óriásplakáton hirdetnie az internetet. De az érthetetlen, miért nem népszerűsítette az IHM a 2003 óta természetbeni juttatásként a munkáltató által adható internet-előfizetési lehetőséget. Ezek alapján a munkavállalók széles rétege tudott volna internethez jutni.

Gondoljanak bele, ha egy munkavállalónak önök adnak bruttó 70 ezer forintos jutalmat, mondjuk, karácsonyra vagy húsvétra, akkor ez a 70 ezer forint a járulékok következtében 120 ezer forintjába kerül a munkaadónak. A munkavállaló ebből a bruttó 70 ezer forintból 50 ezer forintot kap meg nettó fizetésképpen. Ha a bértárgyalásokkor az év elején meg tudtak volna állapodni a munkavállalókkal, hogy a munkáltatója előfizet neki internetre, akkor ebből a 120 ezer forintból éves szinten elő lehetett volna neki fizetni az egész éves internetet. Közben ennek a munkavállalónak viszont csak nettó 50 ezer forintja marad. Az 50 ezer forintból viszont csak öt hónapra tudja kifizetni az internet-előfizetését. Pedig ez egy jó ötlet az internetpenetráció növelése érdekében. A jövő évi költségvetésben egy árva forint sincs ennek reklámozása céljára. És állami támogatásban részesíti az ország egyik legnagyobb külföldi tulajdonban lévő vállalatát, valamint néhány kerülettel arrébb költözteti a Csodák Palotáját.

A másik oldalon sem sokkal jobb a helyzet. A MeH kormányzati portálja az ígéri, hogy az ideklikkelő polgár elektronikusan intézheti ügyeit. A portál mögött valójában egyetlenegy érdemi szolgáltatást érhetünk el, az adóhivatalét. A portálra bejelentkezve az adóügyek intézése végett azonnal az APEH rendszerében találjuk magunkat, ahol egy olyan alkalmazás segíti az adózót, amely funkcionálisan már 2001-ben elkészült, és 2002 óta élesben használható.

Itt megállnék egy pillanatra, és szeretném megismételni azt a kezdeményezést, amit az MDF képviselőjeként nyújtottam be: minden APEH-irodát lásson el a kormány elektronikus kártyaleolvasó terminállal. Vezessék be végre azt az egyablakos rendszert, amit a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr által összehívott adóreform-bizottság is támogatott. Nem értem, hogy a 133 APEH-irodát miért nem lehet ellátni kártyaleolvasó terminállal, hiszen ha ez az elektronikus fejlesztés, ami a mi számításaink szerint 20 millió forintjába kerülne a költségvetésnek, megvalósulna, akkor az adózó állampolgároknak nem kellene félórát sorban állni háromszor egy napon ahhoz, hogy a nullás adópapírjaikat be tudják szerezni.

(19.00)

Az eltelt három év mindössze mennyiségi továbblépést hozott - ma már szélesebb adózási kör használhatja -, valamint azt, hogy a kormányzati portálon keresztül juthatunk oda, ahová korábban közvetlenül eljutottunk. Ezenkívül kérhetünk még az okmányirodákban időpontot, és megnézhetünk egy szegényes adatbázist a forgalomban lévő gépjárművekről, illetve az ingatlanokról. Semmi nem történt tehát ebben a kormányzati ciklusban, amit érdemi elektronikus ügyintézésnek lehetne nevezni.

Nemrégiben egy informatikai konferencián jártam, ahol egy előadó azt mondta, hogy Magyarországon akkor lesz e-közigazgatás, ha egy elektronikusan elküldött levélre egy órán belül elektronikusan érkezik válasz, legalább az, hogy megérkezett, iktatták a levelet. Én tettem egy kísérletet, néhány minisztériumba küldtem elektronikus levelet, azt kell, hogy mondjam, sajnos nem jött ilyen jellegű válasz, több minisztériumból egy hónap után érkezett vissza csak válasz.

Több olyan tervezet fekszik a kormány előtt, mely az e-közigazgatás fejlesztését szolgálta volna, de ezek soha nem kapták meg az elinduláshoz szükséges anyagi forrásokat, a 2006-os költségvetésben sincs meg hozzá még a minimális költségvetési támogatás sem. Az e-közigazgatás fontosságáról nem beszélni kellene végre, hanem tenni érte. És nemcsak a jogszabályi keretek lassú módosítgatásaival, hanem például az elektronikus aláírás, a mobiltelefonos aláírás elterjesztésével, megismertetésével is.

Tisztelt Ház! A benyújtott 2006. évi költségvetési törvénytervezet pontosan ugyanazon az úton megy tovább, mint az elmúlt három évben. A tervezet MeH-re vonatkozó fejezetének egyik legfontosabb eleme az egységes kormányzati gerincháló - EKG - több mint 2 milliárd forintos éves díja, amelyet egy tízéves szerződés garantál a Matáv számára. Nyilvánvaló, hogy ennek az összegnek a jó része a hagyományos távközlési szolgáltatásokat fedi le. Az EKG-n keresztül nyújtandó elektronikus közigazgatási szolgáltatások kialakítását a fejezetben előirányzott összeg nyilván nem fedezi, s hovatovább erre a Matávnak sincs szakmai kompetenciája.

A költségvetési törvénytervezet 1 milliárd forintot jelöl ki kormányzati informatikai fejlesztési kötelezettség címén. Az összeg súlyának megfelelő módon a szövegindoklás tizennyolc sorban intézi el az egész ügyet az általánosságok szintjén maradva, az e-Európa 2005 akcióprogramtól kezdve a távközlési és nyilvántartási rendszerek fejlesztéséig.

Az IHM számára a szakmai fejezeti kezelésű előirányzatokban tervezett majd’ 14 milliárd forintból másfél milliárd forintot szándékozik a Jövő Háza programra fordítani, 2 milliárdot a szociális telefontámogatásra, 1,6 milliárd forintot a szoftverlicencekre - az államigazgatásban használt irodai programok licencéről van szó - és 4 milliárd forintot a közháló üzemeltetésére. De kérdezem én, mit kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy 2006-ban még többen igénybe vegyék a szociális telefontámogatást, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a 2005. évi költségvetésben jelentős nagyságrendű pénz ragadt bent, mert senki nem népszerűsítette ezt a fontos, a szegény rétegeket támogató lehetőséget. Meg se jelenik tehát szinte sehol az informatikai szolgáltatási szegmens, holott a fejlett világ informatikája világviszonylatban majd’ 60 százalékot költ a professzionális szolgáltatásokra. Ezek azok a szolgáltatások, amelyekre a világ fejlettebbik része azért költ annyit, hogy a központi és egyéb regionális igazgatási szervezetei karcsúbbak, hatékonyabbak, olcsóbbak, polgárbarátabbak legyenek, illetve hogy hozzájáruljanak a befektetni szándékozók életének megkönnyítéséhez. Végső soron a gazdaság lendületbe hozásáról volna szó.

Mit kellene tenni ehelyett? A sokat emlegetett olcsó, szolgáltató állam megteremtésének érdekében szemléletváltásra van szükség. Először is észre kellene venni, hogy a világ legfejlettebbnek tekinthető országaiban az informatikai szakma már régen valami egészen másról szól, mint ami a magyar kormány tevékenységét jellemzi. Ezekben az országokban - USA, Japán - az összes informatikai kiadásoknak már kétharmad részét a szolgáltatásokra költik. Ezek kizárólag informatikai szolgáltatások, nem távközlésről van szó.

A szakma képviselői szerint ennek az igen egyszerű oka, hogy mivel az informatika a szervezetek életét ma már teljes mértékben átszövi, a legnagyobb kihívás az, hogyan kell a szervezetek struktúráját és belső folyamatait úgy optimálissá tenni, hogy kihasználhatók legyenek az informatikai szoftver- és hardvertechnológiák által nyújtott előnyök. Ezek a rendszerek ugyanis ma már leképezik és automatizálják az államigazgatási folyamatokat, mérik az ügyfelek elégedettségét, kontrollálják a határidők és a törvényesség betartását, és így tovább. Az ilyen jellegű közigazgatási szolgáltatások megszervezése, kiépítése tehát a lényeg. Így lehet hatékony és olcsó államszervezetet létrehozni.

Tisztelt Ház! Az euró mielőbbi bevezetése, az ország versenyképességének növelése érdekében nem halasztható a nagy elosztórendszerek, illetve a közigazgatás reformja. Ahhoz, hogy a gazdasági szereplők, az állampolgárok számára valós elektronikus szolgáltatásokat lehessen nyújtani, alapvetően három dologra van szükség. Először végberendezésekre, amelyekkel el lehet érni a hálózatot. Másodszor adatátvételi hálózatra. És végül olyan szolgáltatásokra, amelyek elektronikusan oldják meg az igazgatási folyamatokat. Ezt figyelembe véve a kormányzati informatikai politika egy torzóépítést végez, hiszen amíg a hálózatépítésben és a PC-osztogatásban bővelkedünk, addig a szervezet elektronizált államigazgatási ügyvitele tekintetében nem történik semmi. Érthető, hiszen az átgondolatlan hardvervásárlás ösztönzéséhez nem sok informatikai ismeretre van szükség. A magyar távközlési piacot domináló cég pedig elvégezte a hálózati infrastruktúra kiépítését. Az informatikai alapokon álló államigazgatás megszervezéséhez viszont kompetens szakpolitikára és világos stratégiára lenne szükség.

Álljon itt egyetlen példaként a szomszédos Ausztria esete, hogy ne csak a világ élvonalához tartozó USA-t és Japánt említsem. Nyugati szomszédunknál befejezéséhez közeleg az a 2003 májusában indult program, amelynek célja az elektronikus közigazgatás megteremtése volt. A program vezető testülete az e-közigazgatási tanács, amelynek elnöke maga a szövetségi kancellár. Tanulságos, hogy a program meghatározott pillérei az olyan fogalmak, mint az igazgatási folyamatok szervezése, az elektronikus nyilvános közigazgatás, tudásmenedzsment, változásmenedzsment, finanszírozás.

A jövő olcsó, hatékony kormányzásához vezető utat osztrák szomszédaink államigazgatási szervezeteik belső átalakításában, informatizálásában látják.

Összefoglalva: tragikus, hogy csak a retorika szintjén beszélünk elektronikus alapú államigazgatási reformról, és közben a 2006. évi költségvetésben gyakorlatilag egy fillér sincs azokra a fejlesztésekre, amelyek ezt igazán megvalósíthatnák.

Tisztelt Ház! A pénzügyminiszter úr azt mondta, hogy ez egy karakteres baloldali költségvetés. Nekem erről egészen más jut az eszembe. Ez a költségvetés egy rossz ciklus rossz gazdaságpolitikájának az egyenes következménye, annak üres gazdaságpolitikáját nem fejezi ki, reformokat nem indít el, a meg nem termelt javak kicsinyes osztogatásával van elfoglalva. Csak az EU-támogatások megszerzésében reménykedik, holott normális helyzetben annak csak kiegészítő szerepe lehet egy ország életében.

Elolvasva ezt a néhány kiló, zavarosan összeállított, hiányosan indokolt és az Áht.-t számos esetben megsértő anyagot, az ember nem tudja, hogy az államháztartás már megint mire költi el a 14 070 milliárd forintot, azt a pénzt, ami a nemzet éves munkájából ered. Ma egy jól működő magángazdaságunk és egy rosszul működő államunk van. Ebben a felelősség és a megoldás nyilvánvaló. Remélem, a nemzet jövő májusban levonja a konzekvenciákat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.