Felszólalás adatai

DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hadd csatlakozzam az imént elhangzott szavakhoz, örülök annak, hogy bár komoly zökkenőkkel, de a végére remélhetőleg a most következő határozatot széles többséggel tudja elfogadni az Országgyűlés. Nem volt könnyű az út, ami ide vezetett. Egy héttel ezelőtt, amikor megfogalmazódott annak a gondolata, hogy az Országgyűlés határozattal fejezze ki részvétét az amerikai népnek, fogalmazza meg a terrorizmus elleni küzdelem fő irányait, akkor úgy éreztük a házbizottság ülésén, majd a későbbi egyeztetésen is, hogy sikerül majd egy olyan vitát itt a parlamentben a hétfői és keddi napon lefolytatni, amely valóban méltó lesz a Magyar Országgyűléshez, és méltó ahhoz az együttérzéshez, amit a Magyar Országgyűlés pártjai az Egyesült Államokat ért terrortámadások miatt éreztek.

Sajnos azonban néha ez a vita nem volt mindig méltó. Néha azt éreztük az elmúlt két napban, hogy hiába minden erőfeszítés, a hatpárti, ötpárti konszenzusteremtésre való törekvés mégsem járt eredménnyel, hiszen például a tegnapi nap nem egészen úgy kezdődött, ahogyan azt valamennyien terveztük; még akkor is, ha a kormánypártokban megvolt a nyitottság, hogy bármilyen indokra, bármilyen érvre, amely az ellenzék részéről megfogalmazódik, pozitívan válaszoljunk, hiszen nem pusztán azt tartottuk szem előtt, hogy a határozat elfogadásához és mai elfogadásához négyötödös többségre van szükség, hanem azt is, hogy tartalmi egyetértésre van szükség, és sajnáljuk azokat az ügyrendi kitérőket, amelyek ennek kapcsán megjelentek.

Nehéz olyan esetben egyetértést kialakítani, ha - mint ahogyan pénteken tették - a hat parlamenti párt egymással leül, és ennek eredményeképpen öten megállapodnak egy egységes szövegben, majd azután hétfőn - anélkül, hogy egyébként a partnereket külön figyelmeztetnék erről - mégis néhány párt meggondolja magát, és tömegével módosító indítványokat nyújt be. Ez, tisztelt képviselőtársaim, sajnálatos módon nem méltó ennek a határozati javaslatnak a tárgyalásához, de talán ezen egy kicsit túlmenően arról is beszél, arról is szól, hogy mennyire lehet megbízni egymásban, amikor valóban őszintén úgy gondoljuk, hogy mindenki őszintén akarja, hogy egy egységes, emelkedett határozatot fogadjunk el, és vannak vitáink, ezeket próbáljuk meg lehetőleg nem a parlament nyilvánossága előtt lefolytatni. Sajnálom, hogy e tekintetben nem minden sikerül.

Annak viszont örülök, hogy a Magyar Országgyűlés végül is, ha másként nem, írásos formában valamilyen módon széles körű egységgel tud ezekről az eseményekről nyilatkozni, hiszen - mint ahogy ezt tegnap valamennyien, valamennyi párt, vagy a pártok többsége elmondta - együtt érzünk az Egyesült Államok népével, együtt érzünk és igyekszünk a terrorizmus ellen mindent megtenni, ami lehetséges.

A terrorizmus - mindannyian tudjuk - nem tegnap kezdődött, nem szeptember 11-én kezdődött. A terrorizmus gyökerei ennél jóval messzebb mennek vissza; a meglehetősen szörnyű XX. század diktatúráihoz vezetnek vissza. Többen felrótták a vitában azt, hogy úgymond pártpolitikai jellegű megnyilvánulás volt az, amit én tegnap a Szocialista Párttal kapcsolatban, valamint a Munkáspárttal és a MIÉP-pel kapcsolatban elmondtam.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem ez a helyzet. Nem pártpolitikai megnyilvánulás volt ez, hanem annak a kifejezése, hogy közösen gondolkodunk most itt ennek a határozatnak a keretein belül, hogy kinek mi a teendője a terrorizmussal kapcsolatban. És vannak köztünk itt a parlamentben is olyanok, akiknek a múltjával kapcsolatban vannak teendői a terrorizmussal összefüggésben. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Micsoda? - Taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Úgy van!) Ezzel, tisztelt képviselőtársaim - és ezt tegnap is kifejtettem -, szembe kell néznünk. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Hiszen a terrorizmus okainak az elhárítása, a terrorizmus legyőzése, ennek ez is része. Nem mindenkinek kell ezzel szembenézni és nem mindenkinek ugyanúgy, hiszen más és más volt a szerepük az elmúlt években.

Éppen ezért azt gondolom, hogy ezt a különbségtételt szükséges megtenni, és ez nem pártpolitikai értékelés, hanem egyszerűen egy ténynek a rögzítése azzal kapcsolatban, hogy egyes személyeknek, egyes politikai erőknek más és más a múltja, és ez hatással van arra az erkölcsi állásfoglalásra is, amit a terrorizmussal kapcsolatban teszünk. A Fidesz képviselőcsoportja őszintén együtt érez az amerikai nép gyászával, őszintén erkölcsi felháborodását fejezi ki ezzel kapcsolatban, és nem kételkedünk abban, hogy a többi párt, amikor hasonlóképpen szól ezekről a kérdésekről, akkor ne lenne őszinte ezzel az üggyel kapcsolatban. Így tehát, tisztelt képviselőtársaim, a határozat elfogadása széles alapokon nyugodhat.

Néhány szót a módosító indítványokról. Nem értettem azt a vehemenciát, amellyel néhány ellenzéki képviselőtársunk arról beszélt, hogy a parlament emelje be az indokolásban szereplő szövegrészeket a határozati javaslat főszövegébe. Azért nem értem, mert egy szöveg, amit a kormány vállal a benyújtással, annak a határozati része, és annak az indokolási része is olyan, amit vállal. Ebben nincsen különbség a kettő között. A Fidesz is szeretné és örül annak, hogy ez a határozati javaslatnak a részévé válik, bár egy olyan javaslat, amely pontokban, részletekben sorolja a teendőket, más arányúvá vált, hiszen egy szerkezeti módosítást szenvedett el ennek következtében a szöveg. De azt gondolom, nem a szöveg esztétikai minősége a fontos ebben a tekintetben, hanem annak tartalma. Tartalmában pedig mind a határozat, mind pedig az indokolási rész egyenértékű, ebben semmiféle változás nem ment végbe a kormánypártok oldalán. Mi, a kormánypártok is vállaljuk, mint ahogyan a kormány is vállalta ennek a szövegnek mind a főszövegét, mind pedig az indokolását. Mindenesetre örülünk, hogy az ellenzék képviselői is örülnek ennek a ténynek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha nehéz úton is, de eljutottunk ennek a javaslatnak a megszavazásához. A kormányoldal azt tartotta szem előtt, hogy az ellenzéki indítványok közül lehetőleg mindent elfogadjon, ami a szöveget javítja. Ennek következtében több, az ellenzék által is benyújtott módosító indítvány szerepel támogatólag abban a listában, amelyet a kormány is támogatott.

Természetesen a parlament azzal nem végzi el a feladatát, hogy elfogadja ezt az országgyűlési határozatot. Mindent meg kell tennünk a kormány, a rendvédelmi szervek feladatainak a segítésében, mindennapi környezetünkben és valamilyen értelemben a politikai vitáknak a hevületében is azzal kapcsolatban, hogy a terrorizmus ellen mindent megtegyünk.

(19.40)

A tegnapi beszédemben azt mondtam, hogy ez a harmadik nagy kihívása az emberiségnek az elmúlt száz esztendőben. Egyetértek az imént szóló volt miniszterelnök úrral: nem lesz könnyű, ez egy hosszú folyamat lesz. De meggyőződésem, hogy az emberiség úrrá tud majd lenni a terrorizmuson, és ezt is le fogja tudni győzni, ahogyan a másik két kihívásra is meg tudta adni a megfelelő és csattanós választ, és a terrorizmust is a történelem szemétdombjára tudja utasítani. Így legyen, tisztelt képviselőtársaim.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)