Felszólalás adatai

GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ez egy olyan téma, amiről nyilván nem 5 percet, hanem órákat lehetne értelmesen beszélgetni és akár vitatkozni is.

Amiket a képviselő úr felsorolt, alapvetően nagyon sok igazság van bennük, én ezt nem vitatom. Azzal viszont nem értek egyet, hogy az a botrány, hogyha a zsiványok felderítésre kerülnek. Az lenne a botrány, ha nem lenne ilyen. Tehát én úgy gondolom, nyilván ha nagyon sok van, az is probléma, de az elmúlt időszak fokozottabb ellenőrzéseivel azért azt elértük, hogy például az idei húsvét sokkal kevesebb romlott árut meg romlott terméket hozott, annak ellenére, hogy tízszer annyi ellenőrzést tartottunk, tehát elvileg sokkal többnek kellett volna lenni a minőségileg kifogásolt áruknak. De úgy látszik, hogy azért az elmúlt időszak szigorúbb hatósági munkájának már van visszatartó ereje, még akkor is, ha ez a világ üzlete, azért ezt szeretném jelezni, főleg a lejáratközeli áruk újbóli piacra terítése és forgalmazása, ami klasszikusan a MEGA Trade-botrány kapcsán került elő, ahol már szándékosság is volt, hiszen nemcsak lejáratközeli, hanem átcsomagolt árukról is szó volt.

A nyomonkövethetőség nagyon fontos dolog, ezért is foglalkozunk vele, és a promóciós reklámügyekben nagyon egyértelműen látszik, hogy abba az irányba szeretnénk elmozdítani a rendszert, hogy maguk a vásárlók legyenek az élelmiszer-biztonság fő megtestesítői. Mi azt mindig hangsúlyozzuk, hogy garantálni igazából a teljes termékpályán Magyarországon szereplő árukat tudjuk, mondhatnám azt, hogy az alapanyagtól az asztalig, és ez is a szándéka annak a mostani átalakításnak, ami az élelmiszer-biztonsági rendszert érinti, ami körülbelül júniusra zajlik le. Jelenleg is folyamatban van a hatóságok közötti konkrét feladatok meghatározása, és itt nyilván szét kell választanunk a táplálkozás-egészségügy meg az élelmiszer-biztonság szintjét, hiszen a kettőt nem kell összekeverni. De én azt gondolom, hogy ez jó úton halad, és a hatósági munkát megfelelő szintre fogjuk tudni hozni az év első félévének a végére.

A minőség és az ár összefüggéséről is beszélt a képviselő úr. Egy konkrét példát hadd mondjak! Vannak kemény sajtok, megjelennek 6-700 forintos áron is meg 800 forintos áron is, amelyek elvileg a mi klasszikus trappista sajtunk kategóriájában jelennek meg. Ezek minőségileg nem kifogásolható termékek, tejből készülnek. Nyilván van olyan megtévesztés is, amikor nincs semmi köze a tejhez, de nagyon hasonló csomagolásban, mondjuk, növényi zsiradékból előállított, nem mondhatnám, hogy sajttal is megjelennek - ez egy másik kategória. De azért szeretném jelezni, hogy ameddig a Magyar Élelmiszerkönyv azt írja le, hogy 9 liter tejből kell hogy készüljön a trappista sajt, akkor ez nem tud ezzel az árral versenyezni.

Úgyhogy itt most két lehetőségünk van. Miután látszik, hogy a fogyasztói igény megjelent ezen olcsóbb szegmens irányába, akkor csináljunk egy derogációt, és attól az egy fogyasztható termék lesz, de valószínűleg nem lehet majd klasszikusan trappista sajtnak nevezni, mert teljesen más beltartalmi értéke lesz, de biztos, hogy attól senkinek semmiféle problémája nem lesz, ha azt megveszi. De a mostani helyzetben kemény versenyhátrányban vannak a mi tejfeldolgozóink azért, mert a Magyar Élelmiszerkönyv jelenleg ilyen típusú kemény sajt előállítására nem ad engedélyt.

Tehát ezeket az ügyeket nekünk nagyon komolyan végig kell gondolni, hogy mi az, amit a piaci verseny kapcsán a derogációban meg kell hogy tegyünk. És ez igaz akár a saját előállítású élelmiszerek piacra hozásával kapcsolatban is, hiszen az is egy nagyon komoly lehetőség, főleg a kistelepüléseken és a falusi környezetben a turizmus kapcsán, hogy ne hozzunk olyan szabályokat, amelyek szigorúbbak, mint a konkurens országok szabályai, és igenis engedjük meg a vendégasztalt, aminek a témája egyébként pont most van a gazdasági bizottság előtt, és reményeink szerint majd a parlament előtt is itt lesz.

A nem magyar alapanyagból készült, de magyar áruk ügye. Nagyon egyértelművé tettük most, a fejlesztési programok indításánál, főleg az élelmiszer-feldolgozók esetében, hogy pozitívan fogjuk diszkriminálni azokat a vállalkozásokat, amelyek hajlandók egy bizonyos százalék fölötti magyar alapanyaghányaddal dolgozni. Ugyanis negatív diszkriminációt nem tehetünk, de az üzleti tervek bírálatánál minden további nélkül figyelembe vehetjük azt, hogy egy cégnél a korábbi években milyen arányban volt jelen a magyar alapanyag. És azt is látjuk, hogy vannak kirívó esetek, ahol a fokozottabb hatósági ellenőrzés az egyetlen megoldás, hogy az ilyenről leszoktassuk az ilyen cégeket, hogy a magyar termelők rovására mindig az olcsóbb és hát-hát nem mindig teljesen rendben lévő alapanyagok feldolgozására szakosodjanak.

Az exportunk tovább nő, ugyanúgy nő, csak kisebb dinamikája van; sajnos ez tény, úgyhogy ez egy komoly dolog. De ez nagyon mozgó történet, mert a tavalyi exportunk biztos nagyon jó lesz a gabona miatt, de ennek a belső tartalmát kell folyamatosan vizsgálni, ha azt akarjuk, hogy ez komoly legyen.

Én azt gondolom, hogy az új hatósági rendszer felállítása sokat segített ezen a dolgon, de még egyszer szeretném hangsúlyozni, ha a magyar vásárlók besegítenek nekünk, és komolyan veszik, legalább annyira, mint Ausztriában, hogy azért elsősorban ne csak az árat nézzék, hanem a gyártási helyet és a gyártó országot, mármint a hazai terméket nézzék, akkor valószínűleg nekünk is könnyebb dolgunk lesz, de addig is mindent meg kell tennünk azért, hogy ez a helyzet változzon és javuljon.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)