Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az együttes általános vitát elnapolom, folytatására és lezárására a következő ülésünkön kerül majd sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a kutatási és technológiai innovációs alapról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/5157. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/5157/1-2. és 4-6. számokon kapták kézhez a képviselők.

Megadom a szót Magyar Bálint oktatási miniszter úrnak, a napirendi ajánlás szerint húszperces időtartamban. Parancsoljon, miniszter úr, öné a szó.

DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Nagy jelentőségű törvényjavaslatról van szó, hiszen a most tárgyalandó, a kutatási és technológiai innovációs alapról szóló törvény az egyik legfontosabb eleme a kutatási és innovációs tevékenység egész intézmény- és finanszírozási rendszere megújításának.

De messzebbről kell kezdeni, hogy miért is került sor ennek a törvénynek a megalkotására, miért kérjük ehhez a parlamenti pártok támogatását. Az Európai Unió a lisszaboni, majd később a barcelonai csúcson elhatározta, hogy Európát 2010-ig a világ legversenyképesebb régiójává próbálja tenni, és a versenyképesség két alapvető pillére egyrészt a kutatás, a fejlesztés és az innováció, másrészt pedig az oktatási rendszer, a felsőoktatás. Nem véletlen, hogy létre kívánják hozni az európai kutatási és innovációs térséget, másrészt pedig az európai felsőoktatási térséget. Ennek jegyében - bár az uniós csatlakozásnak nem feltétele az ilyen területen történő harmonizáció - az államok minden kényszer nélkül harmonizálják a saját rendszereiket.

Ami a kutatás és fejlesztés területét illeti: elhatározták, hogy a jelenlegi 1,8-1,9 százalékos GDP-ráfordítási szintet - amit kutatásra, fejlesztésre, innovációra fordítanak átlagosan az Európai Unió államaiban - 2010-ig 3 százalékra kívánják emelni. Magyarországon ez a szám meglehetősen alacsony, ez a terület az elmúlt évtizedben meglehetősen mostoha bánásmódban részesült. 1992-93 óta 1 százalék körül van a GDP-ben ennek a területnek a részaránya, sőt jelentősen csökkent egy darabig, majd 2002-ben jelentősebb költségvetési növekedés állt be, míg 2003-ban egyfajta csökkenés.

Ha lépést akarunk tartani nemcsak a világgal, hanem Európában belüli versenytársainkkal, akkor teljesen világos, hogy meg kell újítani ezt az intézményrendszert, a finanszírozás rendszerét. Szeretnénk elérni azt is, hogy az a cél is teljesüljön, hogy a körülbelül 3 százalékos ráfordítás kétharmada a vállalati szférából jöjjön. Magyarországon pont fordított az arány, körülbelül egyharmad, 30 százalék körül mozog a vállalati szféra hozzájárulása a kutatási-fejlesztési tevékenységhez, és kétharmada származik az állami költségvetési befizetésekből.

Miért van szükség egy elkülönített alap létrehozására? Először is azért, mert enélkül nem lehet arra a növekedési pályára állítani a kutatás és fejlesztés finanszírozását, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy ha nem is a 3 százalékos GDP-részarányt, de legalább néhány éven belül 1,5 százalékos GDP-részarányt elérjünk. Ez ennek az alapnak a létrehozása nélkül lehetetlen. Másrészt lehetetlen más eszközökkel a vállalkozási szférából jelentősebb összegeket bevonni erre a célra, lehetetlen mentesíteni a kutatási-fejlesztési tevékenységet a költségvetés ingadozásaitól és a költségvetési alkuktól, és lehetetlen lenne előállítani egy olyan finanszírozási pályát, amely folyamatosan növekvő, és amelyben az állami és a nem állami komponensek aránya meglehetősen harmonikusan együtt mozog.

Ennek az alapnak a létrehozása mindezt szolgálja. Szolgálja azt, hogy a vállalati szféra befizetéseivel lehetővé váljon, hogy olyan garanciák is beépüljenek ebbe a törvénybe, aminek nyomán az állami költségvetési hozzájárulás nem csökken, hiszen az állami hozzájárulás mértéke a tárgyévet megelőző két évvel korábbi magánszektori befizetésnél kevesebb nem lehet. Az a fajta ingadozás tehát, ami a költségvetésben tapasztalható, a legkülönfélébb prioritások vagy a prioritások változása miatt a K+F tevékenység finanszírozásában csökkenthető, sőt bizonyos értelemben meg is fordítható, és világos, rendes, hosszú távon kiszámítható növekedés biztosítható.

Egy másik garancia, amelyet ebbe a törvénybe beépítettünk, válaszolni kívánt a vállalkozási szféra egyfajta félelmére. Ez a félelem pedig abban foglalható össze, hogy rendben van, mi most befizetünk valamit, de mi a garancia arra, hogy ezzel párhuzamosan az állami szerepvállalás nem csökken. Azt szolgálja ez a garancia, hogy a két évvel korábban befizetetthez képest nem csökkenhet az állam hozzájárulása. Tehát amennyiben nő, és a következő években nőni fog a vállalkozási szféra befizetése - hiszen a nettó korrigált árbevétel 2 ezrelékét jelenti ez a befizetés az első évben, 2,5 ezrelékét a második évben és 3 ezrelékét a harmadik évben, és ezen a szinten stabilizálódnak majd a befizetések -, az egyben húzza magával az állami befizetéseket is.

Jó, jó, mondhatja a vállalkozási szféra, ha nem is csökken az állami befizetések mértéke, hanem lépést tart egyfajta késleltetett ütemben a vállalkozói szféra befizetéseivel, de mi a garancia arra, hogy a gazdaságnak ebből haszna lehet. A következő garancia, amit beépítettünk a törvénybe, az, hogy a gazdálkodási szféra által befizetett összegeket gazdálkodó szervezetek pályázhatják meg, és oda kell visszafordítani a pénzt. Ez egy hihetetlenül erős és fontos garancia, amit könnyű szívvel tettünk meg, hiszen ennek az alapnak az alapvető célja többek között az, hogy a tudományos élet és a gazdasági szféra kapcsolatát rövidre zárja, szorosra zárja, és a tudományos eredmények hasznosulását ezekkel a pénzügyi eszközökkel megteremtse. Tehát eleve érdekeltek vagyunk például abban, hogy olyan pályázatok szülessenek, amelyek lehetővé teszik, hogy felsőoktatási intézmények kampuszaiba betelepüljenek K+F tevékenységet folytató vállalkozások, ezáltal az oktatásra meghatározó hatást gyakorolhassanak, és az oktatás tartalmát bizonyos értelemben átalakítsák úgy, hogy a munkaerőpiachoz, a gazdaság követelményeihez valamilyen módon közelíteni tudják.

(15.50)

Egyéb garanciát jelent szintén az, hogy ennek az alapnak a létrehozása valamilyen módon beilleszkedik a kutatás-fejlesztés intézményrendszerének az átalakításába. Nyílt pályázati rendszer keretében történik meg ezeknek a forrásoknak az elosztása, s ezen források elosztása felett egy tanács, egy kutatás- és technológiapolitikai és innovációs tanács gyakorolná a felügyeletet, amely tanácsnak a tagjai nem kormányzati, nem politikafüggő, hanem a tudományból származó szakértők, illetve a gazdasági élet szereplői lennének. Lényegében egy olyan típusú szerepet töltene be ez a tanács, mint amilyet egykor az OMFB, illetve részben valamilyen mértékben jelenleg is az OMFB, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság betölt. Ennek az alapnak a tevékenysége ugyanakkor kikerülne az alap létrehozása nyomán az oktatási tárca közvetlen hatásköréből. Nem értettünk egyet azzal a fejlesztéssel, fejlődéssel, ami az e kormányzati tevékenységet megelőző néhány évben történt, nevezetesen, hogy a kutatás-fejlesztési terület relatív autonómiáját csökkentve, egy államtitkárságként inkorporálták, kebelezték be az oktatási tárca bürokráciájába a kutatás-fejlesztési tevékenység irányát.

Tehát ez az alap egy első lépés egy olyan változás terén, amikor is létrehozunk egy, a jelenleginél függetlenebb, autonómabb intézményrendszert, s ez az intézményrendszer, a nemzeti kutatás-fejlesztési és technológiai innovációs hivatal, lenne az, amelynek a keretében maga ez az alap ennek a tanácsnak, az előbb említett tanácsnak a felügyelete alatt működne. A kormány elfogadta már az innovációs törvény koncepcióját, amely magát az egész intézményrendszert megújítja, és ennek nyomán létrehozza azokat az elemeket 2004. január 1-jéig, amelyek szükségesek ennek a megújult intézményrendszernek a működtetéséhez.

Azt hiszem, nem kell tovább ecsetelni ebben a széles körben sem ennek az alapnak a fontosságát, hiszen elég csak arra gondolni, hogy amikor híradások szólnak rendre arról, hogy külföldi vállalkozások, amelyek betelepültek hazánkba, sokszor ugyanolyan könnyen ki tudnak innen menni, mert az a fajta munkaerő, amit igényel, könnyen helyettesíthető és adott esetben másutt is megtalálható, és a versenyfeltételek gyors változása nyomán kiszolgáltatott a magyar piac ezen a téren, a kutatás-fejlesztési tevékenység lényegében olyan, mint az akác a homokon, megköti; tehát az a szellemi tőke, amelyet a kutatás-fejlesztéshez kapcsolódó munkaerő jelent, nehezen helyettesíthető.

Minden olyan típusú támogatás, amely elősegíti azt, hogy ilyen típusú beruházások nagyobb arányban jöjjenek létre Magyarországon, az ország stabilitását és versenyképességét szolgálja. Minden olyan típusú beruházás, amely ezeket a beruházásokat, vállalkozásokat behozza a felsőoktatás területére, lehetővé teszi, hogy a felsőoktatás megújuljon, és ezeknek a beruházásoknak a révén az ott folyó nemcsak kutatási, hanem másodlagos oktatási tevékenység révén egy biztosabb megélhetést, könnyebb elhelyezkedést, könnyebb munkába állást jelentsen azoknak a fiataloknak, akik a felsőoktatás intézményeiben részt vesznek.

Ráadásul a kutatás-fejlesztési tevékenység meghonosítását - és ezzel a néhány gondolattal szeretném zárni az expozémat - támogatjuk más eszközökkel is, hiszen a felsőoktatási reform és az adótörvények módosítása is kedvező helyzetet kíván teremteni ezeknek a típusú fejlesztéseknek. Amennyiben létrejön ez az alap, akkor már jövőre jelentős pályázatok írhatók ki arra, hogy K+F tevékenységet folytató vállalkozások betelepülhessenek egyetemi kampuszokra, innovációs központok jöhessenek létre szélesebb körben, mint ahogy az eddig történt. Mindemellett az adótörvényekben, amelyeknek a vitája korábban zajlott, speciális kedvezményeket nyújtottunk arra, hogy ha K+F tevékenységet végző vállalatok mindezt az egyetemi kampusz területén végzik, akkor a kutatás-fejlesztéssel kapcsolatos költségeiket egy többszörös szorzóval írhatják le a költségeikből, mint ha ezt egyetemen kívül végzik. S harmadrészt lehetővé tettük azt, hogy jövőre a minimálbér mértékéig az egyetemisták a saját egyetemükön belül adó- és járulékmentesen vállalhassanak munkát, illetve vehessenek részt nemcsak oktatási, hanem kutatási tevékenységben is.

Látni való, hogy ez egy átfogó stratégia része, hogy amit az egyik oldalon a kutatás-fejlesztési alap létrehozása jelent, arra ráerősít a másik oldalon az adótörvény változásánál az az ösztönző rendszer, amely támogatni kívánja az ilyen tevékenységet, s harmadrészt egy oktatási, részben a hallgatók szociális helyzetét javító intézkedés szintén összhangban van ezekkel a célokkal, és összehozza ezeket az eszközöket, és próbál együttesen egyfajta áttörést elérni ezen a területen.

A pályázatok útján kiosztható összegek mennyiségét ez az alap jelentősen megnöveli. Nem véletlen, hogy az a létrehozott tudomány- és technológiapolitikai tanácsadó testület, amely a kormány elhatározása nyomán tavasszal létrejött, ezt támogatta, és bizonyos mértékig az sem véletlen, hogy a gazdasági vállalkozások legkülönbözőbb szakmai szervezetei is - azzal a fenntartással, hogy ha sikerül biztosítani azt, hogy az adóterhek különben ne növekedjenek - támogatják az elképzelést, mert érzik az elgondolás újdonságát, azt, hogy a saját befizetéseik visszaáramolva a gazdaság szférájába, az ország egészének a versenyképességét javítják.

Kérem, hogy támogassák ennek a tervnek a megszületését, amelyre a kutatás-fejlesztés területe nagyon régóta vár. Legelőször maga a gondolat Pungor Ernő akadémikustól merült föl a kilencvenes évek elején, és hála istennek mondhatom, hogy a kormányzati politika most, a negyedik ciklusban végül is fogadókész volt ennek a gondolatnak és ennek a tervnek az elfogadására.

Legyenek önök is fogadókészek, támogassák a javaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr, az expozéját. A bizottsági előadók fölszólalására és a gazdasági bizottságban megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül most sor. Megadom a szót Kozma Józsefnek, az oktatási bizottság előadójának. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

DR. KOZMA JÓZSEF, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az oktatási és tudományos bizottság mint első helyen kijelölt bizottság, megtárgyalta a törvényjavaslatot, és vita után egyhangúlag vitára alkalmasnak tartotta.

Magyarországon az innováció kérdése jelen van. Nem állítható, hogy most vált aktuálissá, hiszen mindig is aktuális volt, legalábbis mióta a technika és technológia kérdései meghatározóak egy társadalom fejlődése szempontjából. A magyar gazdaság kitörési pontjai az elmúlt évszázad története során is kimutathatóan kötődnek a megújulási képességhez. A kutatás és fejlesztés ugyanis nem csak a határainkon kívül hírnevet szerzett mérnökök, közgazdászok, gazdászok, föltalálók, tudósok munkájában öltött testet, szerepe volt a hazai élelmiszeripar, gépipar fejlődésében; legújabban pedig ismét kihívással nézünk szembe, nemcsak a szorosan vett gazdaság szereplői, hanem mindannyian, akiknek jövője a fejlődőképességtől függ.

A verseny, melyről ma már itt volt is szó, melynek jó ideje minden gazdaság részese, akkor is jelen van, ha némelyek szeretnék szabályai alól magukat vagy a magyar gazdaságot kivonni. E verseny egyik legfontosabb tényezője az innovációs képesség. Hiba lenne azt gondolni, hogy az innovációs képesség genetikailag adott, nemzedékről nemzedékre így átöröklődő tulajdonság lehetne.

(16.00)

Egyszerre tételezi fel a fogékony koponyákat, a fogékony koponyákat szakmailag, tudományosan fölkészítő képzést és az ötletet a megvalósulásig, gyártásig, új technológiák bevezetéséig elvinni tudó szakmai műhelyeket és vállalkozásokat.

Világos tehát, hogy a feltételrendszert fönntartani, illetve a kor követelményei szerint szükséges mértékben alakítani vagy átalakítani mindenki érdeke, érdekeiben közös felelőssége is. A legnagyobb felelőssége mégis annak van, aki a legtöbbet teheti az innovációt szolgáló környezet kialakításáért. Ahogy ez lenni szokott, felelőssége és lehetősége annak van, aki az anyagi forrásokat ehhez a kutatási-fejlesztési folyamathoz biztosíthatja. A szabályozás sok eleme szolgálja, szolgálhatja azt, hogy innovációbarát környezet alakuljon ki az országban, s ugyanilyen közeg vegye körül az egyes vállalkozásokat, kutatóműhelyeket együttműködésük során régiókban, kistérségekben, településeken egyaránt.

Az elmúlt időszak kormányzatai adósak maradtak az innovációt széles értelemben szolgáló innovációs csomag előkészítésével és a törvényhozás elé bocsátásával. Sajnos, így volt ez az ezt megelőző kormányzati ciklusban is. Most folyik e minden szereplőt érdemben bevonó stratégia és konkrét cselekvési program előkészítése. Várhatunk-e azonban addig, míg e munka eredményeképpen a kormány a parlament elé terjeszti átfogó javaslatait? Nem, a verseny ugyanis most is zajlik. Nem tehetjük meg, hogy félreállva egy következő körbe akarjunk benevezni. Már most meg kell tenni azokat a legfontosabb lépéseket, amelyek jól láthatóan, a mindenki által elismert célokat szolgálják.

Tisztelt Ház! Az oktatási és tudományos bizottságban nem volt vita kormányoldal és ellenzéki képviselők között a fenti alapkérdésekben. Sőt, azt is elfogadtuk, hogy a szükségesek közül a lehetséges lépéseket már most tegyük meg. Ilyen lépés a beterjesztett javaslat az innovációt szolgáló alap létrehozásáról, szolgálhatja ugyanis azt a célt, hogy a gazdaság szereplői maguk járuljanak hozzá az innováció forrásainak megteremtéséhez. Ők azok, akik az így létrejövő alapból részesülve élvezhetik annak jótékony hasznát is. Garanciákra van szükség ahhoz, hogy valóban ez történjen, és a törvény az alap kezelésében, fölhasználásában képes lehet ezeket a biztosítékokat megadni.

A kutatásban és fejlesztésben eddig is szerepet játszók továbbra is érdekeltek maradnak a részvételben, de a kör bővül. Olyan vállalkozások is képessé válhatnak e folyamatban részt venni, amelyek elegendő forrás híján erre eddig nem is gondolhattak. Az alap működésével megerősödhetnek vagy kialakulhatnak azok a regionális, térségi innovációs centrumok, amelyek közül ma még csak egy-kettő van mutatóban, de a gazdaság fejlődéséhez létük és hatékony működésük elengedhetetlen föltétel a közeljövőben, de már most is.

Amikor bizottságunk az általános vitára bocsátás mellett foglalt állást, a most elmondottaknak megfelelően vállalta a szembesülést néhány alapkérdéssel. Szükség van-e az innovációra vagy sem? Halasztható-e vagy sem a létrejöttét, kiterjedését szolgáló rendszer kiépítése? Milyen árat fizetünk a halasztgatásért, vagy ki fizeti meg ezt az árat? Arra jutottunk, hogy innováció kell, nem halogatható, mert nagy árat fizetünk mindannyian, ha nem jönnek létre a versenyképességet szolgáló rendszer elemei. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ezért a javaslatot első helyen kijelölt bizottságként általános vitára alkalmasnak találtuk, és a tisztelt Ház számára ajánljuk.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Molnár Albertnek, a költségvetési bizottság előadójának. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

MOLNÁR ALBERT, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési bizottság szeptember 17-én tárgyalta meg az előttünk fekvő törvényjavaslatot, a végeredményt is mondom, 6 nem, 13 tartózkodás mellett nem értett egyet az általános vitára való bocsátással.

A költségvetési és pénzügyi bizottság nem igazából fiskális alapon kezelte a problémát, és a döntés sem így alakult ki. Addig eljutottunk és abban mindenki egyetértett, hogy a magyar gazdaság jövőjének egyik záloga a szürkeállomány jobb hasznosítása, hisz az már látszik, hogy a magyar gazdaság nem versenyezhet a néhány centes vagy dolláros bérmunkás államokkal, Kínával vagy Délkelet-ázsiával, ezért az itt levő gazdasági szakemberek is nagyon jól érzik és értik azt a problémát, hogy valóban egy kutatás-fejlesztésre, kutatásra épülő gazdaság sokkal életképesebb.

A problémákat, amelyeket a bizottság tagjai fölvetettek, az alábbiakban tudom összefoglalni. A gazdaságban dolgozók és a gazdaságot látó képviselők, illetve a vállalkozók azt látják, hogy ma Magyarországon rengeteg alap van, néhány alap már el is vesztette a funkcióját, ezeket át kell gondolni, és a gazdaságpolitika szempontjából sokkal jobb és érzékelhetőbb segítség lenne a vállalkozóknak és mindenkinek a gazdaságban, ha egy nagy, koncentrált alapból tudnának nagyobb pénzekre pályázni vagy azt elérni; jelenleg a dekoncentrált, szétszórt alapok intézménye nem segíti a gazdaság szereplőit.

A másik probléma, ami felvetődött, hogy a kis- és középvállalkozások 6-7 milliárd forint erejéig szerepelnek már a 2004-es évben az alap biztosításában. Úgy látjuk, hogy mind a kis- és középvállalkozók, mind a gazdaság bármilyen szereplői adóval, járulékkal vagy bárminemű egyéb dologgal sem a 2004. évben, sem a továbbiakban nem sújthatók, az adókat a gazdaságpolitika irányítói vagy legalábbis képviselői inkább csökkenteni szeretnénk - tehát ez a másik.

A bizottságban elhangzott, hogy nem nagyon látszik olyan globalizációkompatibilis vállalat, amely igazából ki tudna törni egy ilyen innovációs alappal. A következő probléma abban vetődött fel, hogy ez a járulékfajta az árbevételre vetődik ki, vagy az árbevételre vetné ki az előterjesztés szerint. Ez nagyon hasonlít, illetve majdnem azonos az iparűzési adó alapjával. Ma tudni kell, hogy Magyarország egyik legnagyobb versenyhátránya a környező országokkal szemben éppen az, hogy amíg társasági adóban jól állunk, itt nemcsak hogy 16 százalékra visszük le az adót, de ha megnézzük az egyéb fejlesztési kedvezményeket, akkor még egy kedvezőbb szám jön ki, azonban ha az iparűzési adót átszámoljuk a vállalkozások tényleges adóterhévé, akkor olyan számok jönnek ki, hogy Magyarország versenyképessége elsősorban a szomszédainkkal, de nemcsak azokkal, hihetetlen nagy hátrányt mutat. Ez a fajta adónem, ami az iparűzési adó alapjára van vetítve, ezt a fajta versenyhátrányt inkább konzerválja vagy növeli.

Problémaként vetődött fel, bár ezek megoldhatók, hogy ki felügyelje ezt az alapot. A legnagyobb probléma még az, hogy minderre akkor kerül sor, amikor a gazdaság sem éppen a legjobb állapotban van, és igazából sokkal könnyebb lett volna ezt akkor megcsinálni, amikor 5-6 százalékos gazdasági növekedés volt az országban. Jelenleg a vállalkozók ilyenfajta további adóztatására a bizottság nem látott lehetőséget.

Összefoglalva: egyébként az alap létrehozását valamilyen szempontból fontosnak tartjuk, tehát abból a szempontból, abból a célból, amit leír a törvény, azonban ez ne a vállalkozások adóiból legyen, hanem olyan vélemény volt, hogy kerüljön tárgyalásra egészben egy innovációs törvény, aminek részeként tárgyalhatnánk ennek az alapnak a létrehozásáról.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Schvarcz Tibor képviselő úrnak, az egészségügyi bizottság előadójának.

DR. SCHVARCZ TIBOR, az egészségügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az egészségügyi bizottság szeptember 17-ei ülésén megtárgyalta a kutatási és technológiai innovációs alapról szóló törvényjavaslatot. A bizottsági vitában örömmel vettük azt, hogy a költségvetési szféra és a vállalkozói szféra egyaránt hozzá fog járulni a kutatás fejlesztéséhez, és a törvényjavaslatban megcélzott nagyságú befizetési összegek szerintünk nem jelentenek nagy terhet a vállalkozóknak.

A bizottságunk egy sajátos szempontból is vizsgálta ezt a törvényjavaslatot, hiszen az itt keletkező forrásokat azon mikrovállalkozások is igénybe vehetik, amelyek esetleg nem befizetői ennek az alapnak, és az egészségügyben számos ilyen mikrovállalkozás dolgozik, és reményeink szerint a jövőben még több lesz ezen vállalkozások száma.

(16.10)

Az egészségügyben nagyon sokszor van az, hogy fiatal kutatók, egy-két személyes vállalkozások nem jutnak megfelelő tőkéhez, gondolunk itt kisebb diagnosztikai laboratóriumokra. A jövőben ezek pályázhatják ezeket a kutatási pénzeket, és ebben a tekintetben komoly haszna lenne ezeknek az itt felhalmozott és az alapban elkülönített forrásoknak.

A bizottsági vitában elhangzott néhány aggodalom is, éspedig a garanciákat tekintve, hogy milyen garanciák vannak arra, hogy a pályázatnál azok nyernek, akiknek legnagyobb szükségük van ezekre a forrásokra, illetve a befizetés és az elosztás módjának garanciális kérdései merültek fel. A válaszokban és a vitában elhangzottak eloszlatták a bizottság tagjaiban felmerült kételyeket. Ezek után a bizottság 18 igen szavazattal, 1 tartózkodás mellett ezt a törvényjavaslatot általános vitára ajánlotta a tisztelt Háznak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Ivanics Istvánnak, a gazdasági bizottság előadójának. A képviselő urat illeti a szó.

IVANICS ISTVÁN, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság általános vitára nem tartotta alkalmasnak a benyújtott törvénytervezetet. Megpróbálom összefoglalni röviden a gazdasági bizottságban elhangzott tartalmas vitát, mely, úgy gondolom, nagyon sok olyan kérdést vetett fel, amely mindenképpen megfontolásra alkalmas.

A kutatási és technológiai innovációs alap létrehozásáról szóló T/5157. számú törvényjavaslat célja a versenyképesség javítása. A cél kézenfekvőnek látszik, hiszen ez a vágyuk a magyarországi vállalkozásoknak is. A versenyszféra számára - nyugodtan mondhatjuk - élet vagy halál kérdése a versenyképesség megőrzése és növelése. Csak az ő részükről az adóterhek szintje sokkal keményebb feltétel, mint egy bizonytalan módon elérhető pályázati lehetőség.

A szakmai szervezetek véleménye alapján is nyugodtan állíthatom, az innovációs alapról és az adóterhekről egymástól függetlenül beszélni hamisság. Megkérdőjelezi az építő szándék komolyságát, és egy miniszteri vezényléssel történő új apparátusépítést, klientúrahízlalást sejtet. Az OMFB szerepe eltűnik, pedig a legkevésbé támadott fejlesztési forráselosztást valósította meg az elmúlt több mint tíz évben.

Képviselőtársaim ellenzéki és kormányoldalról sok kritikát fogalmaztak meg a viszonylag rövid törvénnyel kapcsolatban. Az iparűzési adóhoz hasonló beszedési formát bizottságunk elnöke a legcsibészebb megoldásnak minősítette. Kifogást emeltek képviselőtársaim az újonnan létrehozandó alap magas működési költsége, a felhasználás nagyon laza meghatározása ellen. A többmilliárdos működtetési költségek csökkentésére és a létszám korlátozására javaslat is hangzott el, hogy a regionális tanácsok bekapcsolásával, a források odatelepítésével közel lehet vinni a vállalkozásokhoz a fejlesztést. A felhasználás látszólag mindenre biztosít lehetőséget: konferenciák szervezése, könyvkiadás és számos olyan cél, melyet más alapokból is el lehet érni. Úgy gondolom, mindez bizonytalanságot okoz inkább, és a visszaélés gyanúját ülteti el a vállalkozókban. Az akadémiai és egyetemi kutatóhelyek átmenetileg légüres térbe kerülnek, pedig jelen pillanatban ezek rendelkeznek nemzetközi kapcsolatokkal, ezek tudnak abszorbens felületet biztosítani az innovációhoz.

Összegzésképpen a bizottság - elsősorban tartózkodó szavazataival - azért utasította el a törvénytervezet általános vitára bocsátását, mert az adóterhek növekedése mellett egy olyan elvonás, amely fűnyírószerűen begyűjti ezt az alapot, mindenképpen igazságtalan helyzetet teremt, holott nagyon jogosnak tűnik, hogy aki részt vesz a K+F tevékenységben, azok a nagy cégek, az innovációra már most alkalmas társaságok nyilvánvalóan logikusan mentesüljenek az innovációs adó befizetése alól. De ez a jelenlegi gazdasági struktúrában inkább növelné a különbségeket, és olyan - véleményünk szerint - igazságtalan forráselosztást valósítana meg, mely egy ilyen fokozott adóterhelés mellett az egész gazdaság etikáját, az egész versenyszféra működési logikáját cáfolná, annullálná. Ezért átgondolásra javasoljuk, és a gazdasági bizottság nem javasolja a Ház elé terjesztését.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Molnár Albert képviselő úrnak… (Jelzésre:) - bocsánat, Molnár Albert volt bejelentve -, Gazda László képviselő úrnak.

GAZDA LÁSZLÓ, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy képviselőtársam mondta, aki a gazdasági bizottság többségi véleményét ismertette, a kutatási és technológiai innovációs alapról szóló törvényjavaslatot a gazdasági bizottság 2003. szeptember 17-én megvitatta. A törvénytervezetet 7 igen és 8 tartózkodó szavazat mellett nem tartotta általános vitára alkalmasnak.

A gazdasági bizottság jelen lévő és vitában részt vevő tagjai egyetértettek abban, amit a miniszter úr is említett expozéjában, hogy az Európai Unió lisszaboni és barcelonai csúcsértekezletén megfogalmazott célkitűzés, azaz hogy az Európai Unió váljék 2010-re a világ legversenyképesebb gazdaságává, kívánatos cél. Abban is egyetértettek, hogy a kérdés törvényi szabályozása fontos, önálló területként kell kezelni a kutatás-fejlesztést, mert míg az Unió ezt csinálja, addig Magyarországon már-már ellehetetlenült ennek a területnek a képviselete. Tarthatatlan az is, hogy míg az Unióban a közösség átlagában a K+F ráfordítások lassan elérik a 3 százalékot, és ennek kétharmadát a vállalkozások fizetik be és finanszírozzák, addig nálunk alig éri el az 1 százalékot, és ennek egyharmadát finanszírozzák a vállalkozások.

Abban is egyetértettünk, hogy biztosítani kell, hogy a többéves megvalósítású projektek és az éves ciklusú költségvetés keretei között is finanszírozhatók legyenek az innovációs elképzelések és projektek, és hogy olyan új rendszer alakuljon ki, melynek keresletorientáltsága erősítse a vállalkozások versenyképességét, és - én erre helyezném a hangsúlyt - permanens megújulásra késztesse őket, növelje a nonprofit kutatóhelyek tevékenysége iránti keresletet. Azaz - és talán ez a legfontosabb - a szellemi kutatások eredményei valóban váljanak termelőerővé, és hogy az egyetemek, a főiskolák és intézetek olyan tudásközpontokká váljanak, melyek kapcsolatai a versenyszférával hétköznapiak, mindennaposak.

Különbség közöttünk tehát az alapokban nem volt, a nézeteltérés abban bontakozott ki - és nem azon az alapon, hogy kormánypártiak vagyunk-e vagy ellenzékben ülünk -, hogy szabad-e tovább terhelni a vállalkozásokat, és hogy be kell-e ezt vezetni 2004. január 1-jétől. Ezért határozott úgy és kérte a gazdasági bizottság, hogy többségi és kisebbségi véleményt is kifejthessen. Az én feladatom ennek a kisebbségi véleménynek az ismertetése, azaz, hogy mi a törvényjavaslatot javíthatónak véljük, és ezért általános vitára alkalmasnak tartjuk. Az a véleményünk, hogy a kutatás-fejlesztés irányítási, végrehajtási, finanszírozási és intézményrendszerének megújítása tovább már nem halasztható feladat.

(16.20)

Minél tovább halasztjuk, annál nagyobb veszteségeket szenvedünk el. Nagyobb lenne a probléma, ha a törvény vitáját elhalasztanánk, vagy a túladóztatást megelőzendő nem vezetnénk be 2004-ben, vagy nem terjesztenénk ki a vállalkozások bizonyos körére, ahelyett, hogy ne hoznánk csökkentési lehetőségeket javaslatainkban, és megoldást keresnénk más adónemeknél.

Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Alapvető fordulatra van szükség ezen a területen, a tudományos, illetve kutatási kínálatra alapozott modell lehetőségei kimerültek, egy olyan innovációs keresletösztönzést elősegítő, felépítő rendszerre van tehát szükség, amely sokkal hatékonyabban tudja a magyar gazdaság versenyképességét javítani, és ösztönözni a gazdaság szereplőit a folyamatos megújulásra. Az önök előtt fekvő törvényjavaslat az alap létrehozásával új helyzetet teremthet. Kiszámítható módon bővül a központi forrás, az állam követhetően elkötelezetté válik, a járulékfizetési kötelezettség viszont biztosítja az üzleti szféra hozzájárulását is.

Rajtunk múlik, hogy a vitában kifejtett javaslatainkkal, módosító indítványainkkal javítsunk a felelősségi, felügyeleti viszonyokon, és elviselhetőbbé tegyük a teljesítést a vállalkozások számára.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Magda Sándornak, a mezőgazdasági bizottság elnökének, a bizottság előadójának. Megállapítom, hogy elnök úr nem tartózkodik a teremben.

Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Megadom a szót az írásban előre jelentkezett képviselőknek, 10 perces időtartamban. Írásban előre jelentkeztek Gusztos Péter, Sümeghy Csaba, Püski András, Horváth János, Sági József és Pósán László képviselő urak. Gusztos Péter, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője nem tartózkodik az ülésteremben.

Írásban előre jelentkezett Sümeghy Csaba képviselő úr. Képviselő úr, önt illeti a szószék.

DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz): Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Azt elmúlt évtizedekben, de talán az elmúlt évszázadban a tudomány, a kutatás-fejlesztés, az innováció a termelés szoros tényezőjévé vált, és jól példázzák ezt azok az országok, ahol a termelésbe beépült tudomány robbanásszerű fejlődést, gazdasági előrelépéseket hozott szerte a világon. Gondolom, egyértelműen levonhatjuk a következtetést, hogy az államok és a vállalatok versenyképességét az az innováció, ami ezekbe a termelési folyamatokba beépül, nagymértékben befolyásolja, mondhatni azt, hogy determinálja.

Magyarország az elmúlt években a ráfordítások területén hihetetlen hátrányba került. Nincs olyan statisztika, akár nemzetközi, akár régiós összehasonlításban, ahol azt a magyar hátrányt ne mutatná ki, amely a kutatás-fejlesztés, innováció és általában a szellemi tevékenységnek ilyen vonzatú végzésére vonatkozik; abban Magyarország helye sajnos szomorú. Ezt a tényt a Fidesz-kormány is fölismerte, és mintegy két évvel ezelőtt volt egy elképzelés, hogy a mostani előterjesztéshez valami hasonló, talán jobban kidolgozott formában próbálja az innovációt segíteni.

Azonban hosszas elemzés alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a gazdaság helyzete, a vállalkozókra rótt terhek egyelőre nem teszik lehetővé azt, hogy ezt a járulékrendszert bevezessük. Ezért a Fidesz-kormány akkor ennek a járulékrendszernek a bevezetésétől elállt. Szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy ebben az időben lényegesen kisebb terhek nehezedtek a vállalkozásokra, vállalatokra, a gazdaság lényegesen magasabb szinten állt, magasabb volt a GDP, nagyobb volt a termelékenység, és a Magyarországon lévő működő tőke is jelentősebb mértékben volt jelen, mint ma.

Ebből következik, hogy teljes mértékben osztanunk kell a gazdasági és a költségvetési bizottság határozatát, amely azt fogalmazta meg, hogy ezt a törvénytervezetet most, ebben a gazdasági helyzetben, a vállalkozók jelenlegi terhelése mellett nem tartja alkalmasnak arra, hogy elfogadásra kerüljön. Nézzük meg, hölgyeim és uraim, a magyar gazdaságot: a magyar gazdaság jelenleg soha nem látott költségvetési hiánnyal küzd. A folyó fizetési mérleg hiánya egyre nagyobb mértékben romlik, és ami szomorú, hogy ezzel azonosan nő az államadósság is. Mellékesen jegyzem meg, hogy 2001-hez viszonyítva majdnem 50 százalékkal nőtt az államadósság jelen pillanatban, a 2001. év végéhez teszem ezt a hasonlítást. A GDP messze elmarad azoktól a várakozásoktól, amit a kormány annak idején a gazdaság élénkítése szempontjából meghirdetett.

Nyilvánvaló, hogy egy ország gazdaságának helyzete egyenes arányban hat ki az azt alkotó vállalkozói rétegek helyzetére is. Úgy gondolom, a teremben és az ország bármely foteljében, székében ülők és ezt a vitát hallgatók mélységesen egyetértenek azzal, hogy sajnos az elkövetkezendő 2-3 évben a magyar gazdaság kilábalási, fejlődési lehetősége rendkívül szűk mértékű. Hozzáteszem, hogy jogos a hivatkozás, világszinten sem fog 2-3 évnél hamarabb a konjunktúra elindulni. Ebből következik, hogy a tízeknek, a csatlakozó tízekről beszélek most, 2004. május 1-jén nagyon nehéz dolguk lesz, mert csak azok tudnak gazdaságilag megfelelni az Európai Közösség gazdasági kihívásainak, akik saját alapú fejlesztéseket és beruházásokat úgy tudnak végrehajtani, hogy azok a modernizációs követelményeknek megfeleljenek.

Hölgyeim és Uraim! Ezek nem szép szavak, ezek valóságtartalmú követelmények, amelyek a magyar vállalkozói rétegnek jelenleg szöges ellentétei. Nézzük, hogyan áll ma Magyarországon a vállalkozói réteg: a vállalkozói réteg Magyarországon tőkeszegény, eladósodott. Egy nagyon sajátos átrendeződés ment végbe a mikro-, kis- és középvállalatok terhére, a nagyobb vállalatok javára, ami a foglalkoztatási képességüket is jelentős mértékben rontja. El kell mondanom önöknek, hogy a kis- és középvállalatok mintegy 60 százaléka hitelképtelen; nem azért, mert rosszul gazdálkodik, hanem mert olyan körülmények között gazdálkodik, mint amilyenek a jelenlegi körülmények, és a másik az, hogy nincs megfelelő ingatlanfedezete, hogy banki hiteleket és egyebeket kapjon.

Hozzá kell tegyem azt is, hogy a bankok hasonló mértékben foglalkoznak ezekkel a vállalatokkal, és az összes kihelyezett banki hitelnek összesen 7 százaléka az, ami a kis- és középvállalati szektorban kerül felhasználásra. Azt hiszem, képviselőtársaim nagyon jól tudják, hogy nem azért csökkent Magyarországon az export, mert a Nemzeti Bank olyan árfolyam-politikát folytatott, amit önök kritizálnak, mármint a kormánypárti képviselőtársaimra gondolok, hanem nevezetesen azért, mert a Távol-Kelet olyan mértékben és olyan dömpingárukkal jelent meg, de a magyar ipar számára már sajnálatosan olyan feldolgozási minőségben, amely a magyar feldolgozóipart a nyugati exportpiacokról kiszorította.

Sajnálatos tény, hogy ugyanakkor a hazai piacvédelmet sem tudjuk a mai napig megoldani, és ez a távol-keleti áru Magyarországot is ellepi, tehát kettős konkurenciát jelent a magyar vállalkozóknak, elsősorban a kis- és középvállalkozóknak a Távol-Kelet. Hozzáteszem, nehogy véletlenül bárki is azt gondolja, hogy ez már csak a régi textil- vagy bőrruházatra vonatkozik. Ez már a high-techre is vonatkozik, a legmagasabb szintű gyártásokat is felöleli ma már a Távol-Keletről az egész világot ellátó dömping.

A következmény egyenes, hölgyeim és uraim: Magyarországon jó néhány iparág válságban van. Válságban van a textilruházati ipar, a cipőipar, a bőripar, idesorolnám a bútoripart, de mondhatnánk azt, hogy a feldolgozóiparnak kétharmada.

(16.30)

Tessék szíves lenni ezeken elgondolkodni, hogy egy ilyen helyzetben, ami így kialakult Magyarországon, hogyan lehet újabb és újabb járulékokat, adókat és adófajtákat bevezetni. Én úgy gondolom, hogy sehogy, hiszen az ellentétes példa, többször elmondtuk, Írország, Olaszország, Franciaország, részben Németország, amely olyan mértékben kezdte el és kezdi el csökkenteni ezeknek a vállalkozásoknak a terheit, ami igen versenyképessé teszi őket világviszonylatban. Gondolom, az ír példa mindenki számára ismert - kimagasló eredményeket értek el. Ezzel szemben Magyarországon a jelenlegi adórendszer, bár elismerjük ennek egyes pozitív részeit, nem kell felsorolnom, délelőtt itt lefolyt az adóvita, ennek ellenére semmit nem old meg, tulajdonképpen az energiaárak emelésével, az energiaadók bevezetésével, a különböző környezetszennyezési díjak bevezetésével, a cégautók adózásával, az illetékkel, és minden, ami egy vállalkozás életével kapcsolatos közgazdasági szabályozóban megjelenik, minden drágul az égvilágon. Úgyhogy azzal, hogy 16 százalékra lement a társasági adó, és néhány olyan intézkedés történt, ami a beruházásfejlesztéseket, a helyi adót kellemesebbé teszi, tulajdonképpen semmit nem lehetett ellensúlyozni; lényegesen nagyobbak azok a terhek, amelyek a magyar vállalkozói rétegre hárulnak, mint azok, amelyeket előnyként kapnak.

Ebből következik, hogy nyolc hónappal az európai uniós csatlakozásunk előtt világosan látnunk kell, hogy központi forrásokat kell biztosítani, és olyan közgazdasági környezetet kell teremteni a magyar vállalkozók számára, ami nem okoz olyan versenyhátrányt az uniós csatlakozásnál és azt követően, ami behozhatatlan lesz a későbbiekben. Látnunk kell azt is, hogy a nemzeti fejlesztési terv, amivel a kormány olyan nagyra volt, nem szolgálja igazán a vállalkozók érdekeit, abban igazán a magyar vállalkozókat támogató rendelkezés alig-alig van. Hozzá kell tennem, hogy a csődhelyzet közeli iparágak helyzetét rendezni kell, mint említettem, és az előbb felsoroltam, vissza kell térni a Széchenyi-programban nagyszerűen bevált vállalkozói ösztönzőrendszerek visszaállítására, és nem utolsósorban az adó- és költségcsökkentések irányába kell - a választási ígéreteknek megfelelően - venni a hangsúlyt.

Hölgyeim és Uraim! Szeretném elmondani befejezésül, hogy Magyarországon ezek a költségek azt eredményezik, hogy az egy munkaórára eső költség az elmúlt időszakban Magyarországon 54,7 százalékkal nőtt, szemben Lengyelországgal, Csehországgal és Szlovákiával, ahol ezek a számok 41, 35, illetve 18,1 százalék; a lengyeleké a legjobb: 18,1 százalék.

Összességében azt a véleményemet szeretném a frakció nevében hangsúlyozni, hogy az Oktatási Minisztérium kezdeményezésével egyetértünk, azzal azonban nem, hogy a gazdaság jelenlegi helyzetében a vállalkozókra háruló hatalmas terhek mellett ez a törvény most kerüljön bevezetésre. Keresse meg a minisztérium azokat a lehetőségeket, amelyek az innováció, a modernizáció irányába hatnak, és amikor a gazdaság, remélhetőleg minél hamarabb, hiszen ez a magyar állampolgárok és a magyar képviselők számára közös érdek, mihamarabb fejlődni fog, akkor egy átdolgozott kiadásban, úgy gondolom, helyes lesz ismételten előterjeszteni, és akkor más véleményünk lehet róla - talán akkor támogatni is lehet.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! A következő, írásban előre jelentkezett képviselőtársunk Püski András képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórumból. A képviselő urat illeti a szó.

PÜSKI ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, ahogy az előttem felszólalók többsége elmondta, az előttünk fekvő törvényjavaslat jelentős kapcsolatban áll a magyar gazdasággal és a gazdaság jelenlegi helyzetével. Ennek kapcsán meg kell állapítanunk, hogy a polgári kormány egy teljesen világos célok szerint emelkedő Magyarországot adott át 2002 közepén az MSZP-SZDSZ-koalíciónak, amely ezt egy koncepciótlan, sodródó társadalom- és gazdaságpolitika irányába vitte tovább.

Ma a magyar gazdaság egyre súlyosbodó egyensúlyi zavarokkal küzd. Az ország vezetése a gazdaságpolitikájában is letért a normális útról, hiszen először a nemzetgazdaság fejlődésének, versenyképességének feltételeit kell biztosítani, csak ezzel párhuzamosan, ennek függvényében van mód az elosztás rendszeres emelésére. Ez a választások óta fordítva történik. 2003-ban a kormány felelőtlen, hangulatjavító költekezése következtében az állami beruházások, ezen belül különösen az infrastrukturális beruházások visszaestek, az önkormányzatoknál a bérek és a dologi kiadások fedezetét sem biztosították, így a fejlesztéseket itt is vissza kellett fogni. Nem segítette a kormány a nemzeti közepes és nagyvállalkozásokat, -vállalatokat, a kis- és mikrovállalkozások magukra vannak hagyva, nincs megfelelő koncepció a megváltozott feltételek mellett a külföldi működő tőke megtartására, beáramlásának erősítésére. Ez különösen nagy hiba, mert az Európai Unióhoz való csatlakozást megelőző esztendőt ki kellett volna használni a magyar gazdaság versenyképességének javítására. A sikeres uniós csatlakozás minimális feltétele a nemzeti vállalkozások megerősödése, jobb tőkeellátottságuk biztosítása. Fontos, hogy képesek legyünk igénybe venni minden olyan eszközt, mellyel a magyar vállalatokat és piacainkat eurokonform módon védeni tudjuk.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat, amely a létrehozandó kutatási és technológiai innovációs alapról szól, a gazdasági élet egyik rendkívül fontos területét érinti. A kutatás és fejlesztés elengedhetetlen annak érdekében, hogy az ország versenyképességének és fenntartható fejlődésének az új ismereteken és azok alkalmazásán alapuló erősítése megtörténhessen. A XXI. század környezeti jellemzői: a globalizáció, a tudásalapú és reálidős társadalom kialakulása, erősödő vevő- és minőségorientáltság, az értékteremtés új módszereinek terjesztése, a verseny változó módszerei. Ebben a környezetben kell a magyar nemzetgazdaságnak helytállnia, erősödnie, versenyképesnek lennie. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között először meg kell szerezni, fejleszteni kell a tudást, az innovációs képességet, alaposan meg kell ismerni a világot, a korunkat meghatározó globalizáció kérdéseit, de különösen azt a szövetséget, az Európai Uniót, melynek kereteiben a nemzet jövőjéről gondolkodunk. Tehát mindenekelőtt fokozni kell a beruházást az emberi tőkébe, hiszen tudjuk, hogy a tudás az egyetlen olyan termelési tényező, melynek hozadéka nem csökken. Különösen fontos ez a terület a jövő évi európai uniós csatlakozásunk előtt.

Az Európai Unió lisszaboni, majd barcelonai csúcsértekezletén megfogalmazott célkitűzése szerint ahhoz, hogy az Unió a világ legversenyképesebb gazdaságává váljon, szükséges, hogy a tagországok K+F ráfordításainak bruttó hazai termékhez viszonyított aránya átlagosan 3 százalékra növekedjék. Ezzel ellentétben Magyarországon 1993 óta ezen ráfordítások GDP-hez viszonyított aránya jóval az 1 százalék alatt marad. Sajnos, a 2003. évi költségvetésből is kimaradtak a központi műszaki fejlesztési források, ennek következtében új pályázatokat nem írtak ki, az elmúlt időszakban az áthúzódó projektek lefaragása, az azokra vonatkozó kifizetések késleltetése folyt. A kormány adópolitikája kedvezőtlenül befolyásolta a vállalkozások különben is szerény volumenű K+F tevékenységének bővítését.

A Magyar Demokrata Fórum kiemelten fontosnak tartja a hazai gazdasági szférában a kutatás és fejlesztés szerepének növelését, előtérbe helyezését. Az oktatás, a kutatás és a fejlesztés területén a Magyar Demokrata Fórum az állami ráfordítások növelését kívánja elérni, fontosnak tartjuk, hogy ezek a ráfordítások elérjék a bruttó hazai össztermék közel 1,9-2,1 százalékát.

(16.40)

Mindezek miatt nagyon fontos az előttünk fekvő törvénytervezet, mégis úgy érezzük, meg kell említeni ezzel kapcsolatos aggályainkat is. Mindenekelőtt a Magyar Demokrata Fórum nem tartja elfogadhatónak, hogy újabb adó jellegű elvonással sújtsuk a hazai vállalkozási élet résztvevőit. Fontos feladatunk, hogy vigyázzunk arra, hogy az a vállalkozói szféra, mely megtermeli a nemzeti össztermék jelentős részét, milyen adótehernek van kitéve. Köztudott, hogy a magyar vállalatok így is túl vannak adóztatva, európai uniós szinten is az élen járunk az elvonások és a terhek tekintetében. Most, amikor a kormány azt hangsúlyozza - még ha az intézkedések nem is ezt bizonyítják -, hogy csökkenti a vállalkozók terheit, nem célszerű új terhet kivetni. Minden egyes elem, amit nevezhetünk adónak, járuléknak, bárminek, a vállalatok terheit növeli. Elég, ha megemlítek néhányat az újabbak közül: az áfakulcsok emelése, a jövedéki adók emelése, az osztalékadó, a cégautóadó, az új adóformák: az ökoadó és az energiaadó - azt hiszem, hogy mindezek jelentős mértékben sújtják a vállalatokat. Úgy érezzük, hogy kapkodást lehet megfigyelni a kormányzati tevékenységben és a törvényalkotásban.

Aggályosnak tartjuk, hogy az alap működtetéséhez egy új hivatal felállítását tervezik. Az új intézmény létrehozása további jelentős költségeket jelent, melyet szintén az adófizetők és a vállalkozók pénzéből fedezne az ország vezetése. A hivatalos statisztikai adatok szerint az utóbbi egy évben Magyarországon így is közel 4,5 százalékkal nőtt az állami alkalmazottak száma, miközben csökken az üzleti szférában foglalkoztatottak létszáma.

Indokolatlan az is, hogy egy alapvetően a gazdaság versenyképességének javítását célzó alap rendelkezési joga az Oktatási Minisztériumhoz kerül. Igaz, hogy a kutatás-fejlesztés területén nagy jelentőséggel bírnak a felsőoktatási intézmények is, de ez egy tipikusan olyan jellegű alap, mely forrását részben a vállalkozásoktól vonnák el, és ők részesülhetnek a támogatásban is.

Mindenképpen ki kell emelnünk, hogy az alap létrehozása tovább növeli az állam újraelosztó szerepét, mely így is elég nagy mértékű. Az elosztáshoz kapcsolódik másik két probléma is. Az egyik: az alap felhasználásában, a pénzeszközök hasznosulásának folyamatos nyomon követésében és értékelésében kiemelt szerep jut a Kutatási és Technológiai Innovációs Tanácsnak. A tanács összetételét fontos lenne pontosítani, meg kellene határozni, hogy ebben milyen számban jelennek meg a kormány, az ellenzék, a gazdaság és a tudomány reprezentánsai. A másik probléma, hogy mint minden esetben, itt is fennáll az a veszély, hogy szűk csoportok érvényesíteni fogják az elosztás során érdekérvényesítő képességeiket.

Mindezt tehát összefoglalva, a Magyar Demokrata Fórum természetesen rendkívül fontosnak tartja a kutatás és fejlesztés támogatását, de véleményünk szerint nem helyes most újabb teherrel sújtani a már így is túlzottan leterhelt hazai vállalkozásokat. Ha a kormánynak is fontos ezen szektor fejlesztése és támogatása, úgy gondoljuk, hogy a költségvetésben lehetősége van ennek kifejezésére.

A Magyar Demokrata Fórum tehát az elmondottak miatt a szavazás során tartózkodni fog. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Írásban előre felszólalásra jelentkezett Horváth János képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Önt illeti a szó.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A téma, ami előttünk van, valóban fontos: kutatási és technológiai innovációs alapról van szó, a kormány törvényjavaslatot hozott ide, az Országgyűléshez. Helyes, hogy a kormány a témával foglalkozik, és helyes, hogy megosztja velünk gondolatait, és azt, hogy mennyire jutott ezekkel a gondolatokkal.

Ahogy már hallottuk a miniszter úrtól, a bizottsági előadóktól és másoktól, az Országgyűlés valóban komolyan veszi ezt a témát, sokkal komolyabban, mint ha valaki annak alapján ítélné meg, hogy hányan is vagyunk most az ülésteremben.

A kutatási és technológiai innováció annyira alapvető kérdése a magyar gazdaságnak, jelenünknek és jövőnknek, hogy ez egy egész napot és külön értekezést érdemelne. Most hozzászólásomban engedtessék meg, hogy néhány olyan gondolatot mondjak, ami eddig nem hangzott el, hiszen ráerősíthetnék azokra, amiket már eddig hallottunk, bölcsességeket és alapos belelátást. Mégis van még néhány olyan gondolat, amiről azt hiszem, hogy kívánatos számba venni. Különös rendszer nélkül, inkább mint téglákat az épülethez, hoznám a következő gondolatokat.

Az egyik az, hogy az alap, egy innovációs alap létrehozatala, lássuk csak meg, egy intézményt létesít, egy institúció jön létre, amelyek néha igen hasznosak és szükségesek; néha viszont a csökkenő hozadék törvénye már beállt az intézmények létesítése tekintetében, ami azt jelenti egyszerű nyelven, hogy máris túl sok van, és ha még egyet létesítünk vagy még többet létesítünk, annak az eredménye nemcsak hogy a költséget nem téríti meg, hanem talán a meglévő rendszert is lassítja vagy kevésbé teszi eredményessé.

Nem szeretnék tovább ilyen parabolákban beszélni, hanem azt szeretném egyszerűen mondani, hogy a kormányzati szektor és az állami szektor részvétele ebben a munkában, a kutatási és technológiai innováció jól megfigyelhető a mi gazdaságunkban, a mi országunkban is és szerte a világon. Az, hogy most arra gondolunk, a kormány azt javasolja, hogy a magánszektor szálljon be egy ilyen alapba, és közösködjön a kormányzatból jövő, a kincstárból jövő forintokkal, és majd létrejön egy pályázati rendszer, és ott egy tanács - tetszik hallani, hogy a szavakat hogy nyomom meg? -, egy intézmény, egy pályázati rendszer és a tanács, hogy azokat a pénzeket elossza, amelyek összejöttek már az előbb említett módon, részben a kincstárból, részben a magánvállalkozóktól.

Honnan tudjuk ennek a szakszerűségét és a méltányosságát? Persze, hogy meg kell bíznunk egymásban és meg kell bíznunk a szakemberekben, fontos a szakszerűség, a kompetencia, az etika és a morál. Mi szeretünk megbízni egymásban, ugyanakkor az is kötelességünk, hogy vigyázzunk: lazaságok és pontatlanságok ne épülhessenek bele a rendszerbe, mert bizony, amit képviselőtársaim itt már említettek néhányan, a protekció, sőt volt, aki még azt a szót is használta - én nem szeretem használni -, hogy korrupció, hátha ilyen is betolakodik a hátsó ajtón vagy valamelyik ablakon. Nem, én nem ettől félek, de ennek a gondolatnak a felvetését is helyénvalónak tartom.

Inkább azt tanácsolnám a kormánynak és magunknak is, hogy bátorítsuk azokat, akik eddig is sikeresen művelték ezt az “ipartö, ezt a tevékenységet, nevezetesen a kutatás-fejlesztést. Ha megnézzük magyar honunkban és szerte a világon, érdekes adatokat találunk. Talán sokan tudjuk is, talán nem, engedtessék meg, hogy említsek néhányat.

(16.50)

A jelentős találmányok vagy újítások - újítások, amelyekből aztán találmányok lettek - igen nagy hányadban hol is születtek meg? Hol is pattant ki a szikra, vagy hol csiszolták ki eszközzé, szerszámmá, alkalmazható valamivé? Műhelyekben, fészerekben, konyhákban, olyan helyeken, ahol egy-két ember maga fuserált, talán szebb szót is találhatok: igyekezett, alkalmazta tudását, gondolatait kipróbálta. Persze, hogy voltak nagy laboratóriumok, és nagy találmányok ott születtek meg. Ha valaki az előző érvemet vitatni kívánja, persze, hogy talál érveket, segítek is neki. Ott volt a Murray Hill laboratórium New Jersey-ben a háború alatt, ahol a tranzisztorral kísérleteztek, és bizony olyan nagy sikere volt, hogy végül is a XX. és a XXI. század arra épül, az information technológiára, ahogy ott kitalálták a tranzisztort, a semiconductort és mindent, ami ebből következett. Az egy nagyvállalatnak egy nagy kutatóműhelye volt, azért a három kutató - kettőt jól ismertem magam is - Nobel-díjat is kapott. Azonban, ha mégis egyenleget vonunk, akkor kiderül, hogy annak a technológiának az alkalmazása is nagyrészt kis műhelyekben, száz meg száz más helyen történt.

Mi tehát a célszerű, célirányos gazdaságpolitika számunkra ma? Tisztelt Országgyűlés! Erről elég sokat beszélgettünk a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselői és szakértői, sőt jelenthetem, hogy az országban több helyen többekkel elbeszélgetve erről olyan bölcsesség, vélemény van alakulóban, hogy bátorítsuk azokat, akik hajlamosak ezt csinálni Hódmezővásárhelytől Simontornyáig és szerte az országban keletre és nyugatra.

A bátorítás egyik kézzelfogható eszköze az adókedvezmény. Tehát nem az, hogy direkt pénzt adunk valakinek azért, hogy kutatást ígér, még akkor is, ha igen alkalmas erre, talán ez is. De azt javasolom, egy hatásosabb ösztönzése a kutatásnak, ha az a forint úgy kerül el a kutatóhoz, hogy adókedvezmény, nem pedig direkt forint kifizetve. Miért? Mert egy adóforint be nem fizetése pont annyit ér, mint egy forint kifizetése. Egy forint, egy forint, így kapja meg, vagy úgy kapja meg. A különbség a kettő között a folyamatban az, hogy az adókedvezmény révén kutatás-fejlesztésre eljuttatott juttatás már valami meglévő, folyamatban lévő cselekmény megerősítése, mondhatnám, jutalmazása.

Tehát a vállalkozásoknak több szerepet juttatnék, ezt tanácsolom tisztelettel a kormánynak és magunknak is, hogy vonjunk be érdekképviseleteket, beszéljünk egyetemekkel, kutatási intézetekkel, hogy társuljanak, vagy velük társulhassanak ezek az egyéni kezdeményezők, és akkor azok, akik erre képesek, megszerzik azt az ismeretet, amire szükség van. Mert valóban - ahogy Püski képviselő úr olyan tisztán mondta - a tudás az egyetlen, a legfontosabb termelőeszköz, és ha azt fejlesztjük, azt bátorítjuk, akkor jó úton járunk. Mi az a tudás? Nem valami misztikus valami; nyelvet kell tanulni, matematikát, döntéshozatali közgazdaságtant, technológiát, humán ismereteket és így tovább, az eredményes és sokat ígérő kutatás-fejlesztési alapfundamentum lerakása.

Tisztelt Ház! Én drukkolok annak és támogatom azt, hogy legyen Magyarországon kutatás-fejlesztési mozgalom, az Országgyűlés legyen ennek egyik instrumentuma, azonban újra kellene ezt gondolni. Azt, amit a kormány most elénk hozott, jobb volna, ha visszavenné, és még egyszer átgondolnánk alaposabban.

Köszönöm, elnök asszony. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Írásban előre jelentkezett Sági József képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Önt illeti a szó.

SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Furcsa, hogy az Oktatási Minisztérium előterjesztésében egy gazdasági, adóügyi szaktörvényt tárgyalunk, és talán éppen ezért van az, hogy a parlament most nem a késő éjszakába nyúló órákban tárgyalja ezt a törvényt, hanem délután, mert sajnos az elmúlt időszakban megesett, hogy az oktatási törvényeket tíz órakor, éjfélkor, sőt hajnalban tárgyaltunk. Azt viszont megjegyzem a rádióhallgatóknak, akik mazochisták, és hallgatják ezt a műsort, nem látják viszont, hogy jelen pillanatban a teremben több mint kétszer annyi ellenzéki képviselő van, mint ahány kormánypárti képviselő. Mi ennek a törvénynek még így is nagyobb jelentőséget tulajdonítunk, mint ők kormányon. (Szabados Tamás: Helyes.) Helyes - mondja államtitkár úr; én is azt mondom, hogy így helyes. A mi hozzászólásaink szakszerűek, pontosak, ütőek és kellően hatásosak is lesznek. Ha tehát megfogalmazzuk a kritikánkat, a véleményünket, az nem annak szól, hogy lebecsüljük a törvénykezést, a törvényt, hanem építő jelleggel próbálunk hozzászólni, és támogatni próbáljuk ezeket jobbító javaslatainkkal.

Úgy gondoljuk, hogy a kutatási és technológiai innovációs alap létrehozása fontos, és rendkívül pozitív mozzanata lehetne a hazai erőfeszítéseknek. Mi az oktatási bizottság ülésén ezt a véleményünket elmondtuk, és ezért támogattuk is az előterjesztést, de azokkal a fenntartásokkal, amelyeket én most mindjárt fogok mondani. Mi kérdéseket tettünk fel, hogy miért így, miért nem lehetne kicsikét másképpen.

Úgy gondoljuk, hogy mivel egy innovációs alap létrehozásának a gondolata már az elmúlt ciklusban is felvetődött, sőt az előtt is felvetődött, nem lenne helyes részünkről ezt most eleve elvetni. Tehát én magam személy szerint ezt a javaslatot támogatni fogom, különösen akkor, ha - még egyszer mondom - a kormány is támogatja a módosító indítványainkat. Aggályainkat Sümeghy Csaba képviselőtársam szakszerű hozzászólásában megfogalmazta, aki a gazdaság versenyképességének csökkenéséről beszélt. Igen, ez a legfontosabb aggályunk. Egy ilyen adó sújtotta időszakban ez bizony komoly gondokkal járhat a vállalkozók számára, hogy hogyan tudják kifizetni ezt a még kicsi összegűnek tűnő adót is.

Kérem, engedjék meg, hogy megosszam önökkel néhány hónappal ezelőtt külföldön szerzett tapasztalataimat. Amerikai üzletemberek és befektetők úgy beszéltek Magyarországról, hogy itt, a térségben Magyarországon a legkedvezőbbek a lehetőségek a kutatás-fejlesztési támogatások elérésére, itt a legjobb a befektetésösztönzés - értve ez alatt az elmúlt négy év politikáját -, viszonylag jó az infrastruktúra a többi országhoz képest, jól képzett munkaerővel rendelkezünk, és az utóbbi 5-6 évben viszonylag sok zöldmezős beruházás valósult meg. Ők is így fogalmazták meg, hogy a Széchenyi-terv célul tűzve ki a kis- és középvállalkozások támogatását, jó úton haladt. Azt is tudom, hogy ez a mostani törvény voltaképpen ezt a célt szolgálná. Ezzel önmagában tehát gondunk nincsen. Úgy gondolom, hogy a kínálatorientált rendszerről keresletorientált rendszerre való áttérés önmagában is üdvözlendő, hiszen a gazdasági eredményességet kell preferálni. Ezért is támogattuk a szándékot és a filozófiát.

De például kérdésként kell feltennünk azt, amit a bizottsági ülésen is feltettünk, hogy vajon a mikrovállalkozók kiemelése ebből a körből, amely ugyan indokolt, miért nem jár együtt a kis- és középvállalkozói kör adóarányának csökkentésével. Mi ezért majd módosító indítványokat fogunk benyújtani, hogy nehogy már a nagy cégek, a nagy gazdasági vállalkozások, egy 500 fős cég ugyanakkora adót fizessen, mint egy 20-30 főt foglalkoztató cég. A 3. és 14. §-okban erről van szó egyébként.

(17.00)

Magasnak tartjuk a járulék induló mértékét, ezt érdemes szerintünk a felére süllyeszteni, kicsit lecsökkenteni. Aztán én kérdésként vetettem fel, és most sem értem, hogy a magyarországi telephellyel rendelkező, külföldi székhelyű cégek vajon miért nem fizetnek. Erre az oktatási bizottságban persze kaptam választ, és el kell ismernem, hogy a válasz jogos is volt, de a kérdésem továbbra is megvan, hogy ezek a nagy forgalmú cégek vajon miért mentesülnek az adóbefizetés alól. Ők lennének az igazi nagy befizetők.

Aztán ilyen kérdés az is, amire nem kaptam még pontos választ, hogy miért akarják a törvényben létrehozandó új tanácsot, a kutatási és technológiai innovációs tanácsot ennyire megerősíteni, és szinte bebetonozni az oda delegált személyeket. Tiszteletben tartjuk a miniszter jogát, csak azért az a kérésünk, hogy lehetőség szerint ez a delegálás ne történjen meg a kormányváltáson átnyúlóan. A leendő polgári kormány szeretné magának a jogot vindikálni, amelyik majd 2006-ban jön újból, hogy esetleg önmaga is befolyásolhassa az így befolyó pénzeket.

Nagy pénzekről van szó, bár konkrét összegről nincs említés, de úgy számoltunk, hogy 120-150 milliárd forintos összeg folyik be ebbe az alapba. Ez a hatalmas pénz egyébként érdekes módon kerül elosztásra. Van egy 5 százalékos, pályázat nélkül elosztható kerete ennek a hatalmas összegnek, ami a számítások szerint 7,5 milliárd forint. 7,5 milliárd forintot elosztogatni esetleg barátoknak, ismerősöknek, sok, enyhén szólva sok. Ennek a mértékét is érdemes lenne csökkenteni, megfontolásra javasoljuk ezt is.

Aztán van egy személyes problémám is, ami régiós probléma - az Oktatási Minisztérium képviselői egyébként a bizottsági ülésen ezzel egyetértettek. A Nyugat-Dunántúl hagyományosan jó befizető. Mind a három nyugat-dunántúli megye, Győr-Sopron, Vas és Zala megye gazdag megye, magas GDP-vel rendelkező megye, ugyanakkor viszonylag kevés egyetemi kutatóhelye van. Abban a pillanatban, hogy befizetjük az adóinkat, megsarcoljuk a vállalkozóinkat, ez a pénz elfolyik azokra a kutatóhelyekre, mondjuk, Kelet-Magyarországra vagy Dél-Magyarországra, ahonnan ez a pénz elvileg kisebb arányban folyik be. Ennek az egyensúlynak a megteremtése is meg kellene hogy legyen a törvényben, de nincs benne. Világos, hogy ezt is valahogyan orvosolni kellene.

Aztán kérdés az is, hogy kiket lehet támogatni ebből az alapból. A szándék valószínűleg az, hogy mindenkit lehessen támogatni, még azokat is, akik nem fizetnek be, tehát a mikrovállalkozókat is. Erre Horváth János képviselőtársam utalt, hogy milyen kis teamekben hoznak létre egészen zseniális munkákat, de jó lenne, ha a törvény szövege konkrétan utalna arra, hogy bármilyen gazdasági társaság részesülhet ebből az alapból, ha pályázatot ad be, és sikeres a pályázata.

Az viszont megint csak nem egyértelmű, hogy egyetemek, főiskolák és kutatóintézetek hogyan igényelhetnek, és hogyan kaphatnak támogatást az alapból, mert tételesen ez sincs benne a szövegben, csak utalásszerűen van benne, hogy ilyen tudásközpontok, vagy -bázisok szerezhetnek támogatást.

És lenne egy utolsó megjegyzésem, amivel be is fejezném a hozzászólásomat: én nem vagyok annyira optimista, mint a miniszter úr az expozéjában megtette. Ha jól emlékszem, azt mondta, hogy ebből az alapból jövőre már igen jelentős beruházások indulhatnak el, igen jelentős K+F-ösztönző kampuszokba történő betelepüléseket lehet majd könnyíteni. Nem pontosan idéztem a miniszter urat, ezért elnézést kérek, de úgy érzem, hogy ebből az alapból igazából csak a jövő év legutolsó szakaszában, utolsó negyedévében lehet pénzekre számítani. Ne kergessünk hiú ábrándokat, ez nem fog megtörténni 2005-nél hamarabb, persze akkor is jó lenne, ha megtörténne, csak így nem érdemes nekiindulni.

Mindent egybevetve tehát még egyszer: a személyes álláspontom az, hogy támogatom, fenntartásokkal támogatom a javaslatot, komoly fenntartásaim vannak a javaslattal szemben, de támogatom - elvárom a kormánytól, hogy ezeket respektálja.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Írásban előre jelentkezett felszólalásra Pósán László képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. A képviselő urat illeti a szó.

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A gazdaság versenyképességének a fenntartásához szükség van a kutatás és az innováció preferálására - azt hiszem, ezzel a megállapítással a Ház bármely szegletében ülő képviselő egyet tud érteni. Sajnos, a kormány ennek a fontosságát, úgy tűnik, csak most ismerte fel, ugyanis emlékeztetni szeretnék arra, hogy 2003-ban a kormány döntésének következtében tudományos kutatásra-fejlesztésre a 2002. évi összeghez viszonyítva, annak az összegnek kevesebb mint 70 százaléka jutott. Tehát ez bizony azt jelenti, elég hosszú idő kellett ahhoz, amíg ennek az elvnek a fontosságát felismerték - úgy tűnik, ennek az innovációs alapról szóló törvénytervezetnek a benyújtásával legalább odáig már eljutottak, hogy felismerjék ennek a fontosságát. Az persze más kérdés, hogy jó időben, jókor és jól készítették-e ezt elő.

Hogy időben ez jól van-e ütemezve, időzítve, erről szóltak már előttem a képviselőtársaim, kifejezetten olyan összefüggésekben tárgyalva a kérdést, ami a gazdasági élet szereplőit érinti. Azt gondolom, e tekintetben megállapíthatjuk közösen, hiszen szocialista képviselők is mondták, hogy ez most időben nincsen jól ütemezve. Hogy egy ilyen alapra viszont szükség lenne - ezt is elmondták, én magam is meg tudom erősíteni -, ez nem vitakérdés. A helyzet az, hogy a gazdaság jelen állapotában bizony megfontolandó, hogy mikor és hogyan hozunk létre alapokat, és annak milyen vonzatai vannak. Lehet-e ilyen körülmények között egyáltalán új adó jellegű járulékokkal terhelni a gazdasági élet szereplőit? Ez ugyanis a gazdasági élet szereplői többsége számára rövid távon inkább teher lesz, mintsem annak áldásos hatásait élvező előny.

Ugyanakkor persze nem vitás, hogy hosszú távon az innovációra, az új kutatási eredmények gazdaságban való hasznosulására alapvető szüksége van az országnak, és nem azzal kell operálni, amit egyébként valamikor még Medgyessy Péter miniszterelnök úgy fogalmazott meg, hogy Magyarország versenyképességét az olcsó munkaerővel kell megteremteni - ezt Medgyessy Péter mondta. Úgy látszik, amin persze már nem lepődünk meg, hogy a kijelentések, majd az új kijelentések tartalmi ellentmondásai nem zavarják különösebben a kormányt és a miniszterelnököt sem.

Az alapról szóló törvénytervezethez, azt kell mondanunk, csak nagyon komoly tartalmi módosítások elfogadása esetén lehet nyugodt lélekkel hozzájárulni. Azt gondoljuk, hogy az adóterhek és az egyéb elvonások növelésével, új adó bevezetésével nem biztos, hogy rövid távon is eredményeket lehet elérni. Hasznosabbnak tűnik az, amit egyébként a polgári kormány idején igyekeztünk mi magunk a gyakorlatba átültetni, hogy ne elvonásokkal, hanem adókedvezményekkel, az egyéni érdekeltség felkeltésével, megteremtésével érjük azt el, hogy a magánszektor nagyobb arányban kapcsolódjon be a kutatásokba, a fejlesztésekbe, az innovációba.

Az alap létrehozásával, működtetésével kapcsolatos elképzelések is nagyon komoly kifogásokat keltettek bennünk. Nagy vonalakban először hadd említsem azt, sommásan azt mondhatnánk, hogy maga a törvénytervezet, az abban foglaltak átgondolatlanok, elnagyoltak, és nagyon sok vonatkozásukban hiányosak. Az előterjesztés még csak azt sem említi meg, hogy mekkora lenne ennek az alapnak a nagyságrendje - elnézést kérek, ez első hallásra bizony nagyon furcsa. Feltételezzük azt, hogy nem készültek számítások? Miféle előterjesztés az ilyen? Vagy ha készültek számítások, akkor a kérdés az, hogy a képviselők miért nem ismerhetik meg ezeket? Nem találkoztunk ilyenekkel - azért jó lenne ezeket tudni. Nagyon sokféle szám röpköd itt a levegőben. Én azt gondolom, hogy ha egy szaktárca előrukkol egy törvénytervezettel, ráadásul olyannal, amelyik új adóterhet is jelent a vállalkozóknak, az a minimum, hogy hozzá kapcsolódóan készítenek hatástanulmányokat, számításokat, és azokat az érintettek, így természetesen a képviselők is időben megismerhetik - ilyenekkel nem találkoztunk.

A javaslat nyitva hagy olyan alapvető kérdéseket, mint a felelősség kérdése, az elosztás elveinek az ügye, a létrehozott szellemi és tárgyi értékek tulajdonjogának a kérdése. Ne felejtsük el, hogy közpénzen létrehozandó termékekről van szó, akár szellemi, akár pedig tárgyi értékről van szó - közpénzből, vagy azért, mert a költségvetés tesz bele pénzt, vagy azért, mert adó jellegű befizetésekről van szó. Ezeket illene tisztázni, ez alapvető jogi kérdés.

(17.10)

Mindeddig jól működő struktúrákat szüntetne meg, a forrásokat összevonja. Csak utalni szeretnék arra, hogy a magyarországi gyakorlatban az olyan szóhasználat, hogy “racionalizálni működéseketö - ami általában összevonásokat jelent -, a tapasztalatok szerint mindig leépítéseket jelent. Szeretnénk látni garanciát arra vonatkozóan, hogy ez nem forráscsökkenéseket jelent a meglévő, már most is hiányos állapothoz képest. Ezzel egyidejűleg persze minden működő grémiumot is megszüntetne, ami az elkövetkezendő hónapokra, de akár még évre kihatóan is nagyon komoly működési problémákat vet fel, és egyáltalán nem garantálja azt, hogy ez a bizonyos törvény és a hozzá kapcsolódó alap - ha a kormánytöbbség megszavazza - 2004-től mégiscsak működhet, mert mire felállnak az új testületek és elkészülnek a működésre vonatkozó új szabályozók, az alsó hangon egész egyszerűen fél év, ha nem több. Tehát nagyon komoly fennakadások lesznek.

Zavaros, nem pontosan definiált feladat- és hatáskörű a kutatási és innovációs tanács. Szintén csak felületesen meghatározott a nemzeti kutatási és technológiai hivatal elnökének a szerepe, jogköre, jóllehet szövegszerűen mégiscsak az olvasható ki a törvénytervezetből, hogy komoly jogosítványokat rendelnének hozzá. De nem látjuk ennek a kontúrjait, a határait sem. Szétverik a nemzeti kutatási és fejlesztési programot, azt a programot, amely a modern világ kutatási realitásaihoz igazodó pályázati rendszert hozott létre és működtetett, véleményem szerint igen jó hatásfokkal. Hasonló rendszer újjáépítése hosszú időt fog igénybe venni.

Minden kutatással és fejlesztéssel kapcsolatos jelenlegi bizottságot feloszlatnak. A helyükben létrejövő szervezetek, bizottságok kinevezésének rendjéről semmit nem tudunk. Az egész alappal és a hozzá kapcsolódó bizottságokkal kapcsolatosan óhatatlanul felmerül annak a gyanúja, hogy nem egy új klientúra építéséről van-e szó. Erről beszéljünk őszintén! Itt nagyon komoly pénzekkel lehet kalkulálni. Hogy ennek milyen a nagyságrendje, abban nem kívánok állást foglalni, mert ezzel kapcsolatban - mint említettem - semmilyen számot nem láttam.

Nem szól a tervezet arról, hogy milyen kutatások támogathatók. Támogatható-e például mindebből a privát hadi szféra? - ez csak egy kérdés. Illő lenne ezekre választ kapni. Kik az alapból támogathatók köre? A törvényjavaslatban egy szó sincs erről. Arról nem is beszélve, hogy jogi szempontból az egyes paragrafusok szintjén nagyon komoly ellentmondások vannak. Csak példaként hadd említsem meg, hogy a 8. § (3) bekezdése értelmében a pályázatok nyíltak. Magyar Bálint miniszter úr az expozéjában ugyanezt erősítette meg. Ezzel szemben a 9. § arról szól, hogy a gazdasági társaságok által befizetett járulék összegét a gazdasági társaságok által megvalósított kutatási és technológiai innovációs tevékenységekre kell fordítani. Ha ezt jól értem, és a pályázatok nyíltak, akkor nem a pályázati kiírások számítanak? Hogy kell ezt értelmezni? Értelmezésem szerint ez jogilag elég nehezen kezelhető. A 9. § korlátozását milyen részekben kell biztosítani? Éves összegekben arányosan vagy pályázattípusonként? Mi történik akkor, ha egy gazdasági társaság és egy egyetem, akadémiai kutatóhely közösen pályázik? Azt hova kell besorolni? A gazdasági társaságok “kvótájaö alá vagy nem oda? Ezeket is illő lenne tisztázni.

Álláspontunk szerint nem indokolt a kisvállalkozásokra a nagy vállalkozásokkal százalékosan azonos járulékterhet róni. Erről szintén szóltak előttem képviselőtársaim. És egyúttal természetesen arról is meg kellene emlékezni, hogy aggályos közpénzekből finanszírozott innováció előmozdítása céljából kockázati tőkealapokkal kalkulálni. Ezeknek a nevében is benne van, hogy ezeknek a pénzeknek a megtérülése nem nagy százalékban garantálható. Nem vitatom, hogy jogilag viszonylag jól körül van írva, hogy hogyan és miként kell működni a kockázati tőkealapoknak, de szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy akkor, amikor - hogy egy aktuális példát említsek - ingatlanbefektetésekkel kapcsolatosan bűnügyi esetek, letartóztatások vannak, ha úgy tetszik, kockázati tőkebefektetések miatt, akkor talán mégiscsak érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy amikor járulékokból, adókból kötelezően létrehoznának egy ilyen alapot, annak a tényleges hasznosulása mennyire garantált. Ez a passzus egész egyszerűen csak arra alkalmas, hogy a kockázati tőkekalapok bevonásával ebből az alapból úgy lehessen közpénzeket kimenekíteni magánzsebekbe, hogy utána jogilag ne lehessen azt mondani, hogy valami simlisség történt. Azt gondolom, ez így nem helyes.

Számos aggályunk fogalmazódik meg tehát ezzel a törvénytervezettel kapcsolatban. Magát a szándékot jónak tartjuk, viszont az időzítését és a kimunkáltságát egyáltalán nem tartjuk szerencsésnek.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Írásban más nem jelezte felszólalási szándékát. Kétperces felszólalásra kért lehetőséget Horváth János képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hallottuk, különösen Pósán László képviselő úr összefoglalójából, mennyi minden hiányzik ahhoz, hogy megszavazhassam ezt a törvényt, és többen is hasonlóképpen nyilatkoztak. Mégis szeretném hozzátenni, hogy újból nekibuzdulnék kontemplálni és mérlegelni, hogy módosító javaslatokkal lehetne reparálni és hátha meg tudnánk szavazni, hogyha - és most jön a nagy hogyha! - az agráriumban, a mezőgazdaságban is lehetőséget adnánk erre a tevékenységre. Az elmúlt évek során hallhattak tőlem példákat itt a Házban arról, hogy mi is történik. Hát mi lett a magyar selyemiparral? Mi lett a mazsolával és a magyar élelmiszer-feldolgozással? Tucatjával és százával vannak olyan termékek, amelyek egy kis kutatás, innováció, fejlesztés révén a világpiacon értékesebbé tehetők lehetnének, Magyarországon munkaalkalmakat teremthetnének, és még folytathatnám a sort.

Engedjék meg, hogy még egy gondolatot megosszak a tisztelt Házzal! A szabad demokratákat, az adócsökkentés bajnokait talán ez a gondolat tartotta távol, és ezért nem foglaltak állást a kutatás és fejlesztés dolgában, mert talán úgy tekintik, hogy ez egyfajta újabb adó, ezért az ő adócsökkentési missziójukkal nem illik össze. De ez egy másik gondolat.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel több képviselőtársam nem jelezte felszólalási szándékát, megkérdezem Szabados Tamás államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Szabados Tamás: Nem.) Államtitkár úr jelzi, hogy nem kíván válaszolni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik az Országos Rádió és Televízió Testület 2002. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Köszöntöm Hajdu István elnök urat, az ORTT elnökét.

Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési bizottság önálló indítványát T/5245. számon, a kulturális bizottság ajánlását pedig T/5245/1. számon kapták kézhez a képviselők.

Megadom a szót Szabó Lajos úrnak, a költségvetési bizottság alelnökének, a napirendi pont előadójának. Önt illeti a szó.