Felszólalás adatai

Tisztelt Ház! Elnök Úr! Akkor folytassuk emléknapokkal! A trianoni emléknap a múlt veszteségéről szólt (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: És a jelen fájdalmáról. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: A jelenről.), a pedagógusnap a hét végén a veszélyben lévő jövőről. Pedig a pedagógusnap évtizedek óta az a méltó lehetőség és ünnep, amikor valamennyien fejet hajthatunk, köszönetet mondhatunk a legszebb hivatás képviselőinek, a tanítóknak, a tanároknak, azoknak, akikre legfontosabb, legféltettebb kincseinket, a gyermekeinket bízzuk, és ezáltal az ország jövőjét. 2012-ben azonban a pedagógusnap jogos aggodalommal és tüntetésekkel, felháborodással járt, hiszen a kormány politikájának köszönhetően soha nem látott mértékű bizonytalanság és káosz uralkodik az iskolarendszerben.

Tisztelt Ház! A kormány oktatáspolitikáját, amit, ugye, ideológiai kérdések dominálnak, és a szakmaiság teljesen háttérbe van szorítva, ha ezt kritizálnánk, egészen biztosan egy egész parlamenti vitanap sem lenne elegendő, úgyhogy engedjék meg, hogy én talán az egyik legfontosabb, jelenleg aktuális szempontot emeljem ki. 2012 júniusában senki ebben az országban nem tudja megmondani, hogy az ország több ezer iskoláját fél év múlva, 2013. január 1-jétől ki, hogyan és főleg milyen forrásból fogja fenntartani. Tavaly decemberben önök elfogadták az új önkormányzati törvényt, amely lényegében leépítette Magyarországon a 22 éves önkormányzati rendszert, elvettek nagyon sok fontos feladatot, így például a közoktatási intézmények fenntartását is az önkormányzatoktól.

Akkor még arról volt szó, hogy azok a nagyvárosok, települések, amelyek képesek fenntartani, visszakérhetik a kormánytól ezeket az intézményeket. Amikor megkérdeztük, hogy hol lesz ez szabályozva, azt mondták, hogy majd a köznevelési törvényben. Jött a köznevelési törvény, nem volt benne. Akkor azt mondták, hogy majd lesz melléklete. Nem lett melléklete, ugyanakkor ténykérdés, hogy a deklaráltan keretjellegű, valójában azonban hol túl részletes, hol pedig valóban meglehetősen szűken fogalmazó törvény elfogadása óta abból a 20 kormányrendeletből és miniszteri rendeletből, ami egyáltalán ahhoz szükséges, hogy az önök által megszavazott és elképzelt rendszer működni tudjon, tehát a szükséges 20 rendeletből fél év alatt egyetlenegy sem készült el, sőt, még elfogadható szakmai módon az egyeztetésük sem kezdődhetett meg.

Ugyanakkor fenntartóként azt is látjuk problémának, hogy nagyon sok olyan intézmény van, elsősorban többcélú intézmények, amelyeknek 2013. január 1-jei államosításához az átszervezéseket már 2012. május 31-éig a jelenlegi szabályozás szerint meg kellett volna tenni. Természetesen nem történt meg, hiszen semmiféle iránymutatás, és ami legalább ennyire fontos, semmiféle jogszabály nem állt az önkormányzatok rendelkezésére. Nem tisztázott a mai napig az oktatási intézmények működéséhez szükséges vagyon, hiszen a Széll Kálmán-terv és az önök által elfogadott törvény élesen ellentétben áll egymással, még csak elképzelés sincsen a majdani finanszírozáshoz, és azt sem tudjuk, hogy egyébként kinek kell átadni az iskolákat, a megyei vagy a járási kormányhivataloknak, vagy létrehoznak egy harmadik kormányzati szervet is erre.

Tisztelt Ház! Én az egyik legtöbb iskolát fenntartó város polgármestereként tavaly úgy fogalmaztam, hogy Szeged nem adja az iskoláit. Ez meglehetősen nagy felháborodást keltett kormányzati szereplők részéről, volt, aki azt üzente, és azt mondta, hogy nem baj, majd elvesszük. Fél év alatt még arra sem voltak képesek, hogy kitalálják, hogyan akarják az oktatási intézmények államosítását megvalósítani. És hogy mennyire unortodox ez a politika, azt mutatja nemcsak az, hogy a felelősséggel és a józan ésszel is szembemegy, hanem mutatja az is, hogy Európában teljesen más tendencia van. Finnországban épp most erősítették meg az önkormányzatok iskolafenntartó jogköreit, Angliában pedig, ahol ugye, konzervatív kormány van, épp most emelték fel a tankötelezettség felső határát. Ez azért van, mert Európában mindenki tisztában van vele, hogy a válságkezeléshez és leginkább a válság utáni versenyképességhez elengedhetetlenül szükséges az oktatás, az iskolák megerősítése.

A magyar kormány pont az ellenkezőjét tette az elmúlt időszakban, mérhetetlen káosz, bizonytalanság van a magyar intézményrendszerben, az iskoláinkban, az iskolaigazgatók, a pedagógusok, a szülők között, senki nem tudja, hogy mi fog történni, és mire kell készülnünk néhány hónap múlva. Úgyhogy tisztelettel szeretném megkérni a kormány képviselőit, hogy ezt hagyják abba, mert ha ez továbbra is így folyik, akkor a pedagógusnap véglegesen Magyarországon a nemzeti gyásznapok közé fog emelkedni, az elvesztett jövő gyásznapja lesz. (Taps az MSZP soraiban.)