Felszólalás adatai

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sajátos Házszabály-értelmezéseknek, illetőleg a Házszabály nem értelmezésének vagyunk tanúi, például az előbb is, amikor egy olyan döntést tett fel az elnök úr szavazásra, amely a Házszabály szerint ügyrendi kérdésként nem volt szavaztatható. De ez egy másik kérdés.

1998. szeptember 4-én Áder János házelnök felkérte az ügyrendi bizottságot, foglaljon állást arról, mit jelent a "hetente" kifejezés. Na nem úgy általában, hanem konkrétan a Házszabály 115. §-ában, amikor azt írja elő, hogy "interpellációk és kérdések tárgyalására hetente 90 percet kell biztosítani".

A kérdés csak látszólag vicces és nem előzmény nélkül való. Mögötte ugyanis két különböző, de egymással szorosan összefüggő aktuálpolitikai szándék húzódott, húzódik meg. Az egyik - amelyen sajnos már túlvagyunk -, hogy az ellenzék tiltakozása ellenére az önkormányzati választások alatt szünetet tartson a parlament. A másik, az előzőnél nagyságrendekkel súlyosabb szándék pedig az, hogy erőből megváltoztassák a nyolc év alatt széles körű egyetértéssel kialakított parlamenti működési kereteket. Az a szándék, hogy megakadályozzák, hogy hetente - azaz minden héten - az ország nyilvánossága előtt kelljen számot adniuk döntéseikről, politikai és kormányzati szándékaikról.

(18.10)

Ezt a szándékot legalizálja az ügyrendi bizottság 3/1998-2002. számú határozata.

A Szabad Demokraták Szövetségének parlamenti frakciója azt kéri önöktől, hogy ezt az állásfoglalást utasítsák el, mert jogilag megalapozatlan, politikailag megfontolatlan, következményeiben pedig sérti az alkotmányos parlamenti demokráciát.

Tisztelt Országgyűlés! Az ügyrendi bizottság jegyzőkönyve bárki számára tanúsíthatja, hogy a bizottság többsége feladatával ellentétben nem értelmezte a Házszabályt, hanem hatáskörén felüli politikai döntést hozott. A jegyzőkönyv ugyanis bizonyítja, hogy szó sem volt valódi jogértelmezésről. Nem került sor arra, hogy megvizsgálja a bizottság, hogy az alkotmányból, a Házszabályból és egyéb törvényekből fakadóan a rendes ülésszakban milyen ülésezési rendnek kell következnie. Nem tudtuk meg, hogy ha az ügyrendi bizottság állásfoglalása szerint nem fogunk minden héten ülésezni, akkor hogyan kell érteni például azt a házszabályi rendelkezést, hogy az önálló indítványhoz kapcsolódó sürgősségi javaslatot a benyújtást követő héten lehet megindokolni. Mint ahogy arra sem kaptunk választ, hogy mit kezdünk azokkal a törvényekkel, mint például a népszavazásról szólóval, ahol a parlamenti határidők naptári napban vannak meghatározva, nem a parlamenti ülésnapokban.

Egy rendes értelmezés arra is rámutat, hogy mi volt az eredeti jogalkotói szándék. Persze én nem csodálom, hogy a mostani kormánypártok erre nem tekintettek vissza, mert ha visszatekintenek, és utánanéznek az eredeti szándéknak, akkor találkozniuk kellett volna Szájer József 1994 novemberében jegyzőkönyvbe mondott kijelentésével, amely szó szerint így hangzik: "Az új Házszabály szerint minden héten interpellációnak kell lennie." (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) Maradt egyedül a nyelvtani értelmezés, amit kis gondolkodás után úgy oldott meg a kormányzati többség, hogy a parlamentben hétnek csak az a hét számít, amikor ők összehívják a parlamentet.

Tisztelt kormánypárti képviselők, őszintén remélem, ha valóban és alaposan megvizsgálják az alkotmány és a Házszabály rendelkezéseit, elállnak attól a szándéktól, hogy önkényesen változtassanak a demokratikus gyakorlaton. Mert ha ezt az értelmezést elvégzik, látni fogják azt is, hogy felvetésük politikailag megfontolatlan. Az alkotmány és a Házszabály szerint ugyanis a képviselők egyötödének kérésére nemcsak rendkívüli ülésszakot, de rendkívüli ülésnapot is össze kell hívni. Így tehát alkotmányos eszközökkel kikényszeríthető, hogy a folyamatos ülésezésre, hetenkénti ülésekre sor kerüljön, és az ellenzék elláthassa alkotmányban biztosított parlamenti ellenőrzési jogait.

Felelős politikus azonban nem hozhat olyan döntést, amely jól érzékelhetően kiüríti, ellehetetleníti a valóban rendkívüli esetekre használandó alkotmányos parlamenti intézményeket, és ilyen végső eszköz igénybevételére nem kényszeríti az ellenzéket sem. Felelősen gondolkodó politikus a maga jól felfogott érdekében nem áldozza fel az alkotmányos demokráciát működtető intézményeket napi politikai megfontolásból. Önöknek nemcsak azért kell erre gondolniuk, mert kormánypártból könnyen lehetnek majd ellenzéki párttá (Moraj a Fidesz padsoraiból.), hanem azért is, mert önöket parlamenti képviseletre választották és nem arra, hogy egy szűk körű kormányzati hatalom hatalmi koncentrációját segítsék elő.

Kérem, utasítsák el az ügyrendi bizottság állásfoglalását! (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)