Készült: 2024.05.15.00:33:21 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

19. ülésnap (1998.10.20.), 2. felszólalás
Felszólaló Dr. Isépy Tamás (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előtti felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:32


Felszólalások:  Előző  2  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Talán mindannyian egyetértünk abban, hogy az önkormányzati választásokkal helyi szinten is kialakultak az egyértelmű erőviszonyok, s ezzel lezárult politikai életünk egy szakasza, és megkezdődött az új. Ebben az évben az állampolgárok már másodszor szavazhattak valami mellett és nem valami ellen, és csak ismételt köszönet illeti őket a várakozást meghaladó részvételért.

Most mindenki győzelemről beszél, de a számok kérlelhetetlenek. Az eddigi legnagyobb részvételi arány mellett a kormánykoalíció pártjai a szavazatok 40, míg a Szocialista Párt és az SZDSZ 35 százalékát kapta meg. A számokat persze lehet különböző módon csoportosítani, és szabad legyen újból idéznem Churchillt, aki állítólag csak annak a statisztikai adatnak hitt, amit saját maga hamisított.

Tisztelt Országgyűlés! Az új szakasz nyilván új stílust igényel, és ezért időszerű annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy hogyan tovább, az eljövendő esztendőkre hogyan képzeljük el a parlamenti és politikai együttélésünket. A felszólalásom csupán egy tétova kísérlet az együttélés szabályai, a kölcsönös elvárások és a magatartási normák tartalmi elemeinek a meghatározására.

Engedjék meg, hogy udvariasságból a Magyar Szocialista Párttal kezdjem. A magatartás tekintetében az első megfogalmazásuk a "konstruktív" volt, amit később a "felelős" jelző váltott fel, holott a kettő valójában azonos, hiszen aki felelősnek érzi magát, az nyilván egyúttal konstruktív is. Ha ezt nem tekintjük üres retorikai szólamnak, és továbbra is hittel vallják, akkor talán most már - még egy érzelmekre és indulatokra hangolt légkörben is - meg lehetne értetni a tudatosan lázított és félrevezetett nyugdíjas kortársaimmal azt az egyszerű (Felzúdulás az MSZP soraiban.) matematikai tényt - a felhördülést mindig nyugtázom, mert akkor valami valóságtartalma volt annak, amit mondtam (Vancsik Zoltán: Na, persze! - Derültség. - Szórványos taps a kormánypártok soraiból.), tehát azt az egyszerű matematikai tényt -, hogy a tervezett 11 százalékos infláció mellett egy átlagban 14 százalékos nyugdíjemelés (Vancsik Zoltán: Az több mint húsz!) vásárlóerőben többet ér, mint egy olyan 20 százalékos, ami a jelenlegi gazdasági helyzetben ugyanolyan mértékű inflációt eredményezne, tehát még ott sem lennének, ahol az a bizonyos közmondásbeli mádi honpolgár.

Egyszer valahol már hivatkoztam Németh László Szabó Dezsőről írott tanulmányára, ahol azt kifogásolta, hogy az író a megbírált valóságos személy helyére a saját elképzelésének megfelelő kócbabát állít és azt tépdesi. Tehát nyugodtan tessen lövöldözni, de egyetlen kérésünk, hogy akkor a célpont lehetőleg ne a kócbaba, hanem a valóságos baba legyen.

Eddig hangoztatták a bűnüldözés fontosságát, az eljárás hatékonyságának a növelését. Akkor vajon most miért ellenzik a bűnüldözés szempontjából fontos ügyészség kormányfelügyelet alá helyezését (Bauer Tamás: Mert semmi köze hozzá!), amikor az ugyanilyen tartalmú, de kevesebb garanciát tartalmazó javaslatot még saját maguk készítették el? Lehet riogatni a köztisztviselői kart a személycserékkel, lehet ijesztgetni az állampolgárokat a tekintélyuralom veszélyével, pedig nagyon jól tudják, hogy ez szintén csak a kócbabatépkedés látványos mutatványa, mert egy kormány hatékony és felelős működéséhez elengedhetetlen a megfelelő személyek kiválasztása, az erők koncentrálása, és ez ellen mégsem azoknak kellene tiltakozni, akik 1994-ben egy tarvágással felérő teljes tereptisztítást hajtottak végre. (Zaj.)

Tisztelt Országgyűlés! Ugyanakkor a kormánypártoktól elvárható, hogy az ellenzék számára maradéktalanul biztosítsák a működési feltételeket, és ne sértődjenek meg, ha az ellenzék a Házszabályban biztosított lehetőségek kihasználásával ezzel borsot tör az orruk alá. Az indulatok helyett tényeket és érveket tartalmazó kritikákra és észrevételekre valóban oda kell figyelni, azokat soha nem szabad előítéletekkel és merev elutasítással fogadni, és mindig feltételezni kell a jobbító szándékot. Tudomásul kellene venni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy az erőviszonyok konszenzuskényszert teremtettek, a kialakult helyzetben nyitottak vagyunk minden ésszerű megoldás elfogadására, viszont elutasítjuk az elvtelen, a konfliktushelyzetet lebegtető kompromisszumokat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  2  Következő    Ülésnap adatai