Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Most a frakciók részéről előre bejelentett napirend előtti hozzászólásokra kerítünk sort egy-, azaz egyperces technikai szünet után. Úgyhogy nagyon szépen kérem azokat a képviselőtársaimat, akiknek a termen kívül akadt fontosabb dolguk, hogy nagyon gyorsan és lehetőség szerint csendben hagyják el az üléstermet. (Rövid szünet.)

Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett az LMP részéről Szél Bernadett képviselő asszony: „Hova tűntek a magyar dolgozók?” címmel. Öné a szó, képviselő asszony. Parancsoljon!

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Magyarország egyik legnagyobb kihívásáról még kevés szó esett a mai napon, ezért én azt szeretném megtenni már csak a teljesség végett is. Ez a probléma a kivándorlás.

Nem tudom, feltűnt-e önöknek, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy a második legnagyobb magyar város pillanatnyilag a Földön London, és ez egy olyan tény, amellyel kapcsolatban, azt gondolom, a magyar parlamentnek sokat kell dolgoznia azért, hogy meg tudjon változni. Ugyanis a kivándorlásnak egyértelmű oka a rossz hazai bérhelyzet, konkrétan az, hogy a magyar emberek zöme nem tud megélni abból a bérből, amit kap.

A miniszterelnök úr az előbb azt mondta, hogy kellenek pontok, amely pontokon a nemzet találkozik. Azt gondolom, elérkeztünk egy ilyen ponthoz: legyen az egy ilyen pont Magyarországon, hogy amely magyar polgár nyolc órát tisztességgel ledolgozik, annak az embernek meg kell tudnia élnie a béréből! Legyen ez az a nemzeti minimum, amely mellé a magyar kormány leteszi a voksot!

(Az elnöki széket dr. Latorcai János,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ehelyett a nyár folyamán buzgó ötletelést láttunk a kormány részéről azzal kapcsolatban, hogy mit fognak tenni a hatalmas munkaerőhiány orvoslására. Orbán Viktor miniszterelnök úr a Kossuth Rádióban, ha jól értettem, a demográfiai problémából való kilábalást nevezte meg mint egy kitörési lehetőséget. Tisztelettel jelentem önöknek, én ezzel egyetértek, hogy a demográfiai válságból ki kell kerülnünk, de az minimum 18 év, mire megtörténik. Tehát ha önök még csak most tennék meg egy varázsütésre azokat az intézkedéseket, amelyekért az LMP most már évek óta harcol, akkor is várnunk kellene, mire ezek a gyerekek felnőnek és munkába tudnak állni.

Varga Mihály miniszter úr egy elég szégyenteljes megoldási javaslattal állt elő: ő azt mondta, hogy vendégmunkásokat kell ebbe az országba behívni. Számoltak is a kormány háza táján meg a munkaadók különböző fórumain, és azt mondták, hogy körülbelül 250 ezer ilyen vendégmunkásra van szükségünk, és azt mondták, hogy jöjjenek ők Mexikóból, Nepálból, jöjjenek tatárok. A helyzet az, hogy ha tőlünk rosszabb bérszínvonalú országból behívnak ide vendégmunkásokat, az egyrészt szégyen, mert ez azt jelenti, hogy a magyar kormány nem tud a magyar emberek érdekében kormányozni, másrészt meg azt jelenti, hogy a dolgozók bértörekvéseit le fogják törni. Ezt az LMP nem tudja elfogadni, nem tudja támogatni, és felszólítjuk Varga Mihály miniszter urat, hogy vonja vissza ezt a kijelentését, és végezze a munkáját a magyar emberek érdekében, ne a mexikóiak, a tatárok és minden mások érdekében.

Ott volt Lázár János miniszter úr, aki egy használható ötletet mondott azzal kapcsolatban, amit itt felvetettem: a munkanélküli embereknek kell állást biztosítani. Ez helyes, de nem látjuk a cselekvést, mert a Fidesznek most már hat éve nincsen munkahelyteremtési programja, és ott van egy sor magyar ember, aki nem tud munkahelyhez jutni. Talán nem független ez attól, hogy a Nemzeti Foglalkoztatási Alap pénzeit egyharmadára csökkentették, holott ebben az alapban vannak azok a pénzek, amelyek segítenének az álláskereső embereknek eljutni a munkaerőpiacig.

Az egyetlen használható ötlet szintén Varga Mihálytól hangzott el, aki azt mondta, hogy csökkenteni kellene valamilyenfajta járulékot. Én tisztelettel jelzem önöknek, hogy ne valamilyen járulékot csökkentsenek, hanem a munkavállalói járulékot, mert ez az, amit ha csökkentenek, akkor a magyar polgárok rögtön nettóban a zsebükben éreznek egyfajta fizetésnövekményt. Tehát kérem a magyar kormányt, hogy ne a munkáltatókon próbáljon meg ebben a neuralgikus helyzetben segíteni, hanem a munkavállalókon; ez nagyon fontos lenne.

Illetve a Lehet Más a Politikának ott van az az ötpontos akcióterve, amelyből három elemet szeretnék kiemelni, és amelyet ha önök megvalósítanak, akkor nem London lesz a második legnagyobb magyar város. Az első a bérrendezés, amihez viszont kell egy adóreform. Jelenleg a Fidesz-KDNP olyan adórendszert alkalmaz, amelyben mindenki, aki átlagbér alatt keres, rosszul jár. Az önök adózásával a magyar polgárok döntő többsége rosszul jár. Másrészt szükség van egy szociálisbérlakás-programra. Az nem megoldás, hogy magyar fiatalok szeretnének családot, szeretnének állást, szeretnék tenni a dolgukat, és nem tudnak elindulni, mert nincs munkájuk, vagy ha van, akkor nem tudnak belőle megélni, és egyébként meg ha szeretnének gyereket, nincs hova szülni, mert nincsenek lakások, nem tudnak hozzájutni.

Tudják, én az országjárásomon nem tudtam olyan családdal találkozni, aki legalább egy embert ne veszített volna el ezen okok miatt. Borzalmasnak tartom azt, hogy magyar nők tömegei mennek külföldre, ezek az asszonyok ott fognak szülni, és a magyar demográfiai válság mélyülni fog, dacára annak, amit a miniszterelnök úr mondott, hogy javítani szeretnék.

Még egy intézkedésre szükség van: az oktatásba kell befektetni. Az LMP száz költségvetési forintból húszat az oktatásba adna (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), ugyanis a magyar jövő nem a közmunka, nem London és a többi város, hanem itthon van szükség jól fizető munkahelyekre. Tisztelettel kérem önöket, hogy ebbe az irányba kormányozzanak. (Taps az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Szeretettel köszöntöm képviselőtársaimat.

Az elhangzott napirend előtti felszólalásra Cseresnyés Péter államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, államtitkár úr!

CSERESNYÉS PÉTER nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Sok csapongás volt az ön kérdésében, de lehet, azzal kezdeném, amilyen címet is adott az ön kérdésének, hogy hova tűntek a magyar dolgozók, aztán utána szeretnék néhány súlyos mondatára, súlyos felvetésére reagálni.

(14.50)

Hogy hova tűntek a magyar munkavállalók, a magyar dolgozók? Dolgoznak, ugyanis, ahogy már itt hallhatta miniszterelnök úr felszólalásában is, jelentős mértékben növekedett Magyarországon a foglalkoztatottak száma, több mint 600 ezerrel többen dolgoznak, mint 2010-ben, amely létszám nagy részét a versenyszféra vette föl, a versenyszférában dolgoznak a magyar munkavállalók tömegei. Több mint 400 ezren tudtak elhelyezkedni a magyar kis, közepes vagy éppen nagyobb cégeknél. Tehát a magyar dolgozók, a magyar munkavállalók elsősorban a magyar munkaerőpiacon tudtak elhelyezkedni.

Természetesen - ennek nem örülünk - dolgoznak külföldön is, körülbelül 100-120 ezer nyilvántartott külföldön dolgozó, hosszabb-rövidebb ideig külföldön dolgozó emberről tudunk, amely szám úgy jött össze, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunk után megduplázódott; körülbelül a 2010 utáni időszakban, tehát körülbelül a fele ennek a létszámnak 2010-ig jött össze, majd utána körülbelül 60-70 ezer ember vállalt - mondom: hosszabb-rövidebb ideig - külföldön munkát. És hogy súlyos - azt mondta - a magyar munkaerőhelyzet Magyarországon, a munkaerőpiacon nagyon-nagyon sokan kínálnak üres álláshelyet, keresik a dolgozót, ez annak köszönhető, hogy hirtelen nőtt meg a foglalkoztatás, aminek örülni kell, és természetesen erre reagálni kell mind a szakképzésnek, mind a felnőttképzésnek vagy éppen a felnőttoktatásnak, amire van gyakorlat, és van olyan foglalkoztatáspolitikai eszköz, aminek a segítségével tudjuk tovább fokozni az üres álláshelyek betöltését, megtalálni azokat a munkavállalókat, akik majd ezekre a munkahelyekre tudnak belépni.

És a súlyos mondat: azt mondta ön, hogy Varga Mihály nyilatkozta azt, hogy külföldről vendégmunkásokat kell behozni. Hát, örülnék neki, ha ezt a mondatot ön meg tudná mutatni, hol és mikor hangzott el Varga miniszter úr szájából. Ő soha nem mondott ilyet. Ebből látszik, hogy önök, amikor egy-egy parlamenti fölszólalásra készülnek, innen-onnan szedett információkat, lehet, hogy ellenőrizetlen információkat mondanak el tényként, vagy az még rosszabb, hogy elferdítik a tényeket. (Dr. Rétvári Bence: Így van.) Ugyanis szeretném emlékeztetni arra, hogy született egy javaslat, egy dokumentáció, egy értekezés, egy levél, amelyet Varga miniszter úrnak írt a Magyar Gyáriparosok Országos Szövet­sége, amelyikben azt javasolta, hogy meg kellene fontolni: hiányszakmákban esetleg külföldről be­hozni olyan munkavállalókat, akik hajlandók ezek­ben a szakmákban Magyarországon dolgozni. Erre mind Lázár miniszter úr, mind Varga Mihály miniszter úr azt válaszolta, hogy nekünk elsősorban a magyar munkavállalókra kell gondolnunk, őket kell segítenünk munkához, nekik kell biztosítani a lehetőséget, minden csak ez után jöhet. Tehát nem kellene a szezont a fazonnal, képviselő asszony, keverni, mert az, amit ön mondott, az nem állja meg a valóság próbáját, nem mondott ön igazat. Ilyen egyszerű erre a válasz. (Dr. Szél Bernadett: Hát, a Fidesznek mindig igaza van.)

Járulékcsökkentésről is esett szó. Igen, a kor­mány vizsgálja annak lehetőségét, hogyan lehet ezzel az eszközzel segíteni a munkavállalás ösztön­zé­sét, hogyan lehet a terheket a munkaadókról és a mun­kavállalókról levenni, de ez nem máról hol­nap­ra, egyik pillanatról a másikra megvalósítható fo­lya­mat, hisz komoly, súlyos következményei lehetnek egy meggondolatlan lépésnek. Emlékezzen vissza arra, hogy a 2002-es kormányváltás után Medgyessy Péter kormánya hirtelen hozott egy döntést, aminek nem volt meg a fedezete. Ez azt jelenti, hogy éves ezermilliárd forintos terhet rakott egyetlenegy dön­téssel az akkori kormányzat a magyar költségvetésre. (Dr. Szél Bernadett: Ezért kell járulékot csök­ken­teni.) Tehát nagyon könnyű felelőtlen nyilat­ko­zatokat és kijelentéseket tenni ellenzéki oldalról, de a kormányzatnak viszont felelős döntéseket kell hozni minden magyar állampolgár érdekében, ezt pedig nem lehet úgy megtenni, ahogy önök itt sokszor javaslatokkal teszik.

Egyébként a reálbérek emelkednek - javaslom, nézzen utána a számoknak -, folyamatosan, még ott is, amit ön vagy önök kritikaként fogalmaztak meg; a legalacsonyabb béreknél, a minimálbér közelében is nettó jövedelememelkedés, nettó béremelkedés van az elmúlt hat évben. (Dr. Szél Bernadett közbe­szólása.)

Arra kérem önöket, hogy megfontoltabban és alaposabb utánanézéssel kritizálják a kormányzat foglalkoztatáspolitikai munkáját. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   1-14   15-18   19-22      Ülésnap adatai