Készült: 2024.09.24.02:56:38 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

133. ülésnap (2016.03.07.),  1-4. felszólalás
Felszólalás oka Napirend előtti felszólalások
Felszólalás ideje 11:13


Felszólalások:   1   1-4   5-8      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képvi­selőtársaim! Elkezdjük az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 7. ülésnapját. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Hegedűs Lorántné és Gelencsér Attila jegyzők lesznek a segítségemre.

Mindenkit köszöntök, aki a mai napon figyelemmel kíséri a parlament munkáját.

Elsőként napirend előtti felszólalásokkal kezdjük munkánkat. Ezt követően déltől fél kettőig a kérdésekre, majd kb. fél kettőtől fél háromig az azonnali kérdések és válaszok órájára kerül sor. Végül a napirend utáni felszólalásokkal fejezzük be az Országgyűlés mai napját.

Tisztelt Országgyűlés! Elsőként napirend előtti felszólalásra jelentkezett Szél Bernadett képvi­selő asszony: „Kétsebességes Magyarország?” címmel. Öné a szó, képviselő asszony.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Meg kell állnunk egy pillanatra a kormány újabb botrányos húzása miatt, amit múlt héten sikerült önöknek kivitelezni. A parlamenten áterőszakoltak kettő nap alatt egy törvényt, amellyel több mint duplájára emelték a Magyar Nemzeti Bank nagy hatalmú elnökének a fizetését. Míg Matolcsy György markát így 5 millió forint ütötte, a többi jegybanki vezető sem járt rosszul. Az alelnököknek 4,5 millióra nőtt a fizetésük, a monetáris tanács és a felügyelőbizottság tagjainak 3 millióra, Papcsák Ferenc felügyelőbizottsági elnöknek pedig háromszorosára. Ő az eddigi 1,2 millió forint helyett 3,5 millió forintot vihet haza.

Ez a lépés már megint a kormány és a sleppjének a mérhetetlen mohóságáról tanúskodik, és jól illeszkedik abba a folyamatba, ami tavaly kezdődött az állami cégvezetők fizetésének a megemelésével. Akkor is és most is ugyanaz az elfogadhatatlan indoklás volt a kormány részéről. Önök azt állítják, hogy az állami vezetők bérét szeretnék versenyképessé tenni és szeretnék felzárkóztatni a nyugati bérekhez, különben a piac elszívja a jó szakembereket. Nagyon érdekes, ha a Fidesznél vezetőkről van szó, akkor a kormány készségesen belátja, hogy európai bérek kellenek meg bérfelzárkóztatás, és nincs idő arra, hogy húsz éveket várjunk, mire a bérek Ausztriát utolérik.

Na most, ez a tempó varázsütésre eltűnik, ha a dolgozó magyar emberekről van szó. Ha a dolgozó magyar emberekről beszélünk, akik ezt az országot a hátukon hordják, akkor rögtön előjön a kis lépések politikája. Ugye, Orbán Viktor az évértékelőjében őket is említette, de sokkal borúsabban látta a jelent; miniszterelnök urat idézve: „Amit jó lelkiismerettel és józan ésszel ma Magyarország vállalni tud, annyi, hogy minden évben mindenki léphet egyet előre.” Ezzel a nagy semmivel kell a magyar embereknek beérni, és ez itt a felháborító ellentmondás, ez itt a kétsebességes Magyarország, mert amíg a dolgozók esetében józan mértéktartás kell meg kis lépések politikája, ott vannak a zsíros állásokban lévő állami vezetők, ahol már megengedett a zsebek kitömködése, a nagy lépésekkel való haladás.

Hadd idézzek valakit és valakiket! Találják ki, tisztelt Országgyűlés, főleg önök ott, kormánypárti oldalon, hogy ki mondta ezt nem is olyan régen: „Elfogadhatatlan, hogy amíg az állami cégek vezetői pofátlanul magas pénzeket tesznek zsebre, az emberek egyre rosszabbul élnek.” Ezt önök mondták még 2009-ben, akkor még ellenzékben. Kormányra kerültek, és pont az ellenkezőjét csinálják annak, amit ellenzékben mondtak, ez meg szerintem egy hatalmas pofátlanság.

Nézzük konkrétan, hogy mennyit keresnek a többi országgal összehasonlítva a magyar tanárok, az orvosok, az ápolók, a nővérek, a bölcsődei és a szociális dolgozók! Nézzük meg, hogy ha az OECD-országok között mindent tekintetbe veszünk, a vá­sárló­erő-paritást, az árszínvonal-különbséget, akkor Magyarországon keresnek a legkevesebbet az oktatásban dolgozók, és a sereghajtók a kórházi ápolók. Kérdezem én, hogy az ő bérlemaradásuk, az ő bérhátrányuk miért nem fáj a Fidesznek. Az, hogy elveszítjük az ő munkaerejüket, hogy külföldre vándorolnak, hogy lassan összeomlanak a közszolgáltatások, miért nem bántja önöket?

Miért a jegybank vezetőinek a zsebét tömködik ki pénzzel? Miért az állami cégek vezetői kapják meg a busás pénzeket? A közalkalmazotti bértáblát nyolcadik éve tartják befagyasztva.

Béremelés címszó alatt, és gondolom, állam­titkár úr már ezzel készült a viszonválaszában, majd elmondja azokat a tűzoltó jellegű látszatintézkedéseket, amelyekkel képtelenség megállítani ebből az országból a kivándorlást. Nekem ne mondják el azt is, hogy a minimálbérrel mi történt önök szerint, mert ami az igazság, az az, hogy a minimálbér bruttója és nem a nettója nőtt a másfélszeresére, hat év alatt 13 ezer forint az, ami valóságban jelentkezik a magyar embereknél, az összes többi az államkasszát fogja gazdagítani.

Egy olyan országban élünk, tisztelt Országgyűlés, ahol önök most már 5 meg 3,5, meg 4, meg ki tudja, hány milliós pénzeket adnak a vezetőknek, és több millió dolgozó keres eközben létminimum alatt, és több százezren pedig a szegénységi küszöb alatt vannak ebben az országban. Ráadásul a dolgozóktól elvették a jogszerű sztrájk lehetőségét is. Önök lehet, hogy azért nem érzékelik a dolgozói szegénységet, mert nem lehet ebben az országban jogszerűen sztrájkolni. Romokban hevernek a közszolgáltatások, és nincs törvényes eszköz a dolgozók kezében, hogy ténylegesen élni tudjanak a sztrájkjoggal.

Az LMP szerint nem további urizálásra van szükség, meg nem arra van szükség, hogy önök a politikai lojalitást pénzen megvásárolják és szórják két kézzel az adófizetők pénzét, hanem dolgozói béremelésre van szükség. Ne a vezetőket stafírozzák, adjanak végre tisztességes bért a dolgozó magyar embereknek! (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Cseresnyés Péter államtitkár úrnak a viszonválaszra.

CSERESNYÉS PÉTER nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Az első felvetésre meg is adta a választ, amikor azt mondta, hogy cégvezetőknek, intézményvezetőknek versenyképes jövedelmet kell biztosítani. Amikor szükség volt arra, hogy a kormány ezeknek az embereknek a vezetői tisztségekhez járó fizetéseit csökkentse, akkor megtette a lépést és csökkentette. Abban az esetben, amikor szükség volt arra, hogy ehhez a felelősségteljes munkához megfelelő, versenyképes bért kelljen biztosítani, ezeket a lépéseket is megtette. Azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy felelősségteljes munkát felelősségteljes bérért lehet elvárni. Ennek az érdekében tette az elmúlt években azokat az intézkedéseket, hozza azokat az intézkedéseket a kormány, amelyek egyébként a társadalom egészében béremelést jelenthettek és jelentenek is, hisz ha azt mondjuk, hogy 2010-től 2015-ig több mint 10 százalékkal növekedett a reálbér Magyarországon, akkor ezt a számot, ezt az adatot ön is nagyon jól tudja, hiszen a Parlament falai között is már többször elhangzott. (Dr. Szél Bernadett: Az állami vezetőké nőtt!)

De nézzük meg, hogy mi történt az elmúlt egy-két évben, azóta, miután a gazdaság helyzete stabilizálódott, és meg lehet engedni azt, hogy béremelkedések jöjjenek a magyar gazdaság teljesítőképességéből eredően a különböző területekre. A peda­gó­guséletpálya-modell kidolgozásával, -élet­pá­lya bevezetésével a pedagógusok egy jelentős és folyamatos béremelkedést és béremelést tudhatnak maguk mögött, és tudhatnak napjainkban is. Az egyenruhások ugyancsak jelentős béremelést kaptak, kapnak folyamatosan. Az egészségügyben történtek olyan intézkedések, amelyek béremelkedést jelentettek, és a szociális területen is most már közel egy éve bérkiegészítésképpen a szociális területen dolgozók kapnak fizetéskiegészítést (Dr. Szél Bernadett: Akkor miért tüntetnek?), amely majd várhatóan 2017-től egy életpályamodell segítségével ki is fog teljesedni, és ez a béremelés folyamatos lesz.

De hogy összehasonlítsuk a különböző, bennünket körülvevő országok fizetésével, jövedelmi viszonyaival a sajátjainkat, néhány adatot szeretnék önnek mondani, hisz azt lehet mondani, hogy a régió országaihoz képest semmivel sem vagyunk rosszabb helyzetben (Moraj az LMP soraiban.). Sőt, azt lehet mondani, hogy az a folyamat, amely elindult 2010-ben, valamekkora dinamizmust mutat, talán a cseh bérekhez képest nem, de a lengyel és a szlovák bérekhez képest ez igaz. Ugyanis az Eurostat adatai szerint a 2004-es csatlakozásunk óta a magyar átlagbért az uniós átlag 26 százalékáról 29-30 százalékra sikerült emelni (Moraj az LMP soraiból.), természetesen ezt euróban számolva, és ahogy mondtam, talán Csehország az, amely ennél jobb dinamikát és mutatót tudhat magáénak, ugyanis ők 34 százalékos arányt tudnak felmutatni.

(11.10)

Emellett érdemes azt megmutatni, hogy a vá­sárlóerő hogy alakult, hiszen ez a paritás a fontosabb mutató. Ez is jelentős mértékben növekedett, ugyanis jelen pillanatban, ha a németországi vásárlóerő-paritáshoz hasonlítjuk a miénket, akkor 40-41 százalékot tudhatunk magunkénak. Ez azt jelenti, hogy itt is egy folyamatos növekedést tudhatunk. Ahogyan ön mondta, többek között annak köszönhető ez, hogy a minimálbér és a bérminimum jelentősen emelkedett 2010 óta mind bruttó, mind nettó összegre vetítve, és ez természetesen magával hozta azt is, hogy a bruttó és nettó bérek a gazdaság különböző ágazataiban is jelentősen növekedtek. Ez folyamatosan ‑ most már közel három éve ‑ reálbér-emelkedést jelent. Legutoljára például 5,7 százalékkal növekedett mind a minimálbér, mind pedig a bérminimum, és éppen az elmúlt hetekben tudtuk bejelenteni azt az elmúlt évek adatai alapján, hogy a nettó reálbér-emelkedés 4,2-4,3 százalékos volt 2015-ben.

Tehát láthatja azt, képviselő asszony, hogy amikor a gazdaság teljesítőképessége megengedi, abban az esetben a kormány és a gazdaság is lép, és lehetőség szerint emeli a béreket, legfőképpen a reálbéreket, hiszen a kormány azzal tud ehhez a reálbér-emelkedéshez hozzájárulni, hogy 2015-ről 2016-ra 1 százalékponttal csökkentette a személyi jövedelemadót ‑ ez is hozzájárult ahhoz a bizonyos 4,3 százalékos reálbér-emelkedéshez, amit az előbb említettem.

Úgyhogy nem hiszem, hogy kritizálni kellene (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és nem teljesíthető elvárásokat kellene megfogalmazni, hanem azt a bizonyos, a gazdaság erejéhez képest történő előrelépést kellene értékelni önnek is. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:   1   1-4   5-8      Ülésnap adatai