Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Tisztelt Ombudsman Úr! Mindig egy kicsit nehéz helyzetben vagyunk, amikor az ombudsmani jelentésről és ennek értékeléséről van szó, hiszen, mint ezt bizonyára tudják és tudja, az a fajta alkotmányos kontextus, ami körülveszi ezt a hivatalt, ahogy ez létrejött, és az a fajta koncepció, amelyik az alapvédelem szintjét az alkotmányosság egészében az új Alaptörvénnyel csökkentette, nem találkozott a tetszésünkkel, és ma sem tudjuk ezt elfogadni. Az a fajta szándék, amelyik a rendszerváltás után kialakult, erős és fokozatosan fejlődő ombudsmani rendszert felváltotta egy egységes hivatallal, komoly aggályokra adott okot ennek létrehozásakor, különösen azért, mert nem voltak és ma sincsenek meg azok az erős garanciák, amelyek az ombudsmani intézmény, a hivatal függetlenségét és teljes különállását mindenképpen garantálnák.

Éppen ezért tartjuk tiszteletre méltónak azt, hogy az ombudsman maga és a mögé szerveződött hivatal, a helyettesei felül tudtak emelkedni ezeken a körülményeken, és megítélésünk szerint úgy látják el feladatukat és munkájukat, mint ahogy ez egy jól működő jogállamban és jól működő demokráciában az ombudsmani intézmény feladata lenne.

Rendkívül nagyra értékeljük azt, hogy meg tudta őrizni ez az intézmény a függetlenségét, a különállását, hogy képes volt arra, hogy felülemelkedjen azokon az időnként nagyon világosan jelentkező politikai igényeken és kényszereken, amelyeket a kormányzat megfogalmazott, és felül tudott emelkedni azokon a kritikákon, amelyet éppen itt fideszes képviselőtársaimtól a korábbi években kapott.

Úgy látjuk, hogy ebben a két évben ezek a viták elcsitultak, talán egyfajta belenyugvás, támogatás  nem, ez talán túlzás, de mondjuk, belenyugvás  tapasztalható kormányoldalról is annak tekintetében, hogy az ombudsmani hivatal nem engedelmes része a nemzeti együttműködés rendszerének, nem utasítható, nem elhallgattatható olyan ügyekben sem, amelyek a kormányzat számára kellemetlenek.

Ez a kegyelmi állapot, ez a helyzet teremtett meg egy olyan lehetőséget, amely rendkívül fontos, azt gondolom, hogy nemcsak az alapjogok, de az egész ország szempontjából rendkívül fontos szerepet adott és teremtett az ombudsmani hivatalnak, ennek az intézménynek. Hiszen lehetővé tette azt, hogy egy megítélésünk szerint az alapjogokkal, az emberi jogok érvényesülésével szemben rendkívül ellenséges környezetben is legyen egy olyan intézmény, amelyik kiáll, mégpedig részrehajlás és félelem nélkül ezek mellett az alapértékek mellett.

Képviselőtársaim ismertettek számos olyan vizsgálati területet mind a kormánypártok részéről, mind az ellenzék részéről, ahol fontos vizsgálatokat végzett az ombudsmani hivatal az elmúlt időszakban. Én egyiket sem emelném ki ezek közül részletesen.

Egyetlen dolgot szeretnék, ha tetszik, a saját személyes elismerésemként elmondani, hogy rendkívül nagyra értékelem és rendkívül fontosnak tartom azt a munkát, amit ez az intézmény a gyermekjogok, különösen a kiszolgáltatott, nehéz helyzetben élő, adott esetben állami gondozásban vagy más módon intézményekben élő gyermekek érdekében végez. Nem kétséges, hogy ez az egyik legkiszolgáltatottabb és leginkább védelemre szoruló réteg, és én személyesen is nagyon nagyra tartom azt, amit ebben ön és az ön kollégái végeztek, nemcsak az elmúlt két évben, de az elmúlt időszakban.

Ugyanakkor magam is szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy az, hogy mekkora hatást tud elérni az ombudsman intézménye, az jelentős mértékben azon múlik, hogy ez a társadalmi és politikai környezet, ami körülveszi az intézményt, mennyire fogadókész, mennyire nyitott azokra az észrevételekre, amelyek érkeznek. S ebből a szempontból sajnos magam sem látom optimistán a helyzetet, úgy látom, hogy egy sor olyan kérdés van, ahol az ombudsman, az ombudsmani hivatal eredményeket tudott elérni, ahol a jelentést változások követték, kisebb vagy nagyobb változások, de több olyan példát tudok mondani, amikor nagyon súlyos esetekben nem született érdemi, pozitív kormányzati intézkedés vagy kormányzati válasz, vagy csak valamifajta látszatintézkedés született.

Számomra most az egyik legfájdalmasabb ezek közül a gyermekek kiemelésével, családból való védelembe vételével kapcsolatos terület, ahol most már egy újabb bírósági ítélet is kimondja azt, hogy nem felel meg a vonatkozó joggyakorlat és jogi helyzet azoknak az elvárásoknak, amit a gyermekek mindenek felett álló érdeke megkövetelne.

Az a kép tehát, amit az ombudsmani jelentés az alapjogok helyzetéről fest, és az a helyzet, ahogy ezeket a jelentéseket a kormányzati tisztviselők, a kormányzat fogadja, ez egyáltalán nem megnyugtató, sőt kimondottan nyugtalanító és aggasztó. De ez még fontosabbá teszi azt a munkát, amit az ombudsmani hivatal végez, és még inkább elismerésre méltóvá teszi azt a tevékenységet, amit az elmúlt években végeztek. Éppen ez az a helyzet, amikor azt látjuk, azt gondoljuk, hogy nagyon fontos, hogy maradjon egy ilyen köztiszteletben álló és tekintélynek örvendő intézmény, amelyik kiáll azoknak az érdekében, akik maguk gyengék, és akiket a hatalmasság ilyen vagy olyan okból semmibe vesz vagy nem hajlandó a problémáikkal foglalkozni.

Végül hadd tegyek egy nagyon rövid megjegyzést arra, hogy az egyik nagy vitája volt a mostani ombudsmani struktúra kialakulásának az, amikor az eddigi független nemzetiségi ombudsmant, illetve a jövő nemzedékek ombudsmanját, biztosát alárendelték az ombudsmani hivatalnak. Itt többfajta aggodalom volt. Ebből az a fajta aggodalom, hogy ez a szakmai munka háttérbe szorulásával, a szakmai munka megszűntével járna, ez nem igazolódott be. Ezek a jelentések is bizonyítják, hogy az ombudsman helyettesei felkészülten természetesen, de emellett elhivatottan és eredményesen is végzik a szakmai munkát.

Ugyanakkor az az aggodalom kétségkívül beigazolódott, hogy sokkal kevésbé látható ez a munka és ennek az eredményei, mint a korábbi időszakban a független ombudsmanok idejében volt. Ez tehát továbbra is azt igazolja, hogy nem szerencsés ez a jogalkotói megoldás, amelyik ilyen módon alakította ki a hivatal szervezetét. Szükség lenne önálló ombudsmanokra, akik önállóan képesek a nyilvánosságban is eredményesen és hatékonyan képviselni ezeket a területeket.

Összefoglalóan tehát azt tudom mondani, hogy szeretném megköszönni azt a munkát, amit az ombudsman úr, a helyettesei és a hivatal dolgozói végeztek. Nagy szükség van ma erre a munkára, talán soha nem volt ennyire fontos az, amit önök végeznek, amit önök most csinálnak. A beszámoló megfelelőképpen, hitelesen tükrözi ezt a tevékenységet, és ezért az elfogadását mi is támogatni tudjuk majd. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)