Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HISZÉKENY DEZSŐ, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Törvényalkotási bizottság ülésén kisebbségi véleményként az fogalmazódott meg, ha röviden, két szóban szeretném összefoglalni, hogy a törvényjavaslat elkésett és kevés; megfogalmazódott még, hogy kicsit bátortalan is. Kezdjük azzal, amit elsőnek mondtam, ez pedig az, hogy a törvényjavaslat elkésett. Ennek az oka pedig az, hogy Magyarországot úgynevezett jogharmonizációs kötelezettség terhelte ebben a kérdéskörben. Ugyanakkor ez a határidő 2014 júniusában lejárt.

Közel egy évvel vagyunk a lejárati határidőt követően. Ez egyébként rányomta az előterjesztő, a kormány magatartására is a bélyegét. Ez pontosan azt jelenti, hogy ha ezt az egy esztendőt, amivel túlléptük a megengedett határidőt, valódi érdemi munkára használta volna fel a kormány, akkor, azt gondolom, hogy ennél érdemibb és jól használható döntési szituációt alakíthatott volna ki itt az Országgyűlés számára. Azért kevés, mert nem alakított ki a kormány ilyen szituációt az Országgyűlés számára. Bár Európa több országában ezt a határidőt sikerült tartani és érdemi javaslatokat is sikerült megfogalmazni, úgy tűnik, hogy a Törvényalkotási bizottság ülésén a kisebbség számára ez nem így jelent meg. Ami megfogalmazódott még, az, hogy Európában sok ország számára az egy felismert törvényszerűség volt, hogy amiről ma döntünk, az a jövő számára jelent majd esetleg kiutat. Az életminőség tekintetében tudunk megfogalmazni olyat, ami az energia-háztartás tekintetében mindannyiunk számára nagyon fontos.

Kisebbségi véleményként fogalmazódott meg az, hogy amit választott a kormány ebben az ügyben, az egy rossz megoldás. Azt a megoldást választotta, hogy gyakorlatilag nem az Országgyűlésben dőlnek el az érdemi kérdések, hanem egy olyan megoldást választottak, ami gyakorlatilag azt eredményezi, hogy szinte minden érdemi kérdésben az Országgyűlés a kormány számára ad felhatalmazást arra, hogy döntsön az energia-háztartással, az energiahatékonysággal kapcsolatos kérdésekben.

Összességében talán az fogalmazható meg, hogy ez egy üres váz, amit elfogadni tervez az Országgyűlés. Gyakorlatilag minden egyes kérdésben a kormánynak lesz lehetősége arra, hogy döntsön. Talán ennél jobb és eredményesebb lett volna az, ha meg tudunk fogalmazni különböző nagyon fontos ‑ megújuló energiával és egyéb energiával, felhasználással összefüggő kérdésben ‑ olyan kérdéseket, amelyekben az Országgyűlés dönthetne, és annak a végrehajtását bízná rá a kormányra. Azt gondolom, hogy ez a klasszikus felállás, és ez lehetne egy klasszikus megoldás.

Megfogalmazódott az, hogy ez a törvényjavaslat így gyakorlatilag nem más, mint egy alibi törvény, ezzel meg kívánunk felelni annak, hogy a jogharmonizációs kötelezettségünknek eleget tettünk, ugyanakkor, ha a gyakorlatban vizsgáljuk ezt, akkor gyakorlatilag ez nem is történt meg, hiszen ezt követően kerülnek majd sorra azok a döntések, amelyek ezzel a kérdéskörrel összefüggenek. Tehát az a megfogalmazás, hogy egy alibi törvény, erre az elfogadandó vázra vonatkozik.

(18.20)

Ugyanakkor elhangzott még az is, hogy azért Magyarországon léteznek ezzel kapcsolatban, az energiafelhasználással, energiahatékonysággal kapcsolatban jó és eredményes lépések. A baj az, hogy ez nem kormányzati szinten jelenik meg, hanem inkább az önkormányzatoknál. Itt a mai ülésen is hallhattunk például a miskolci példáról, ahol a távfűtést egészen újszerű geotermikus energiával próbálják megoldani, ami lényegesen környezetbarátabb és olcsóbb is, mint a ma használt energiák, vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy a budapesti kerületekben is van olyan példa, amelyet lehetne használni, ott is önkormányzati döntés született, például a XIII. kerületben az ország első jelentősebb nagyságú passzívháza.

Ezek lettek volna azok a gondolatkörök vagy kérdéskörök, amelyeket vártunk volna, hogy megjelennek a törvényjavaslatban ‑ ezek nem jelentek meg. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)