Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Önök meg fognak lepődni - főleg, ha megvárnak -, mert egész másról fogok beszélni, és mégis ugyanarról. Külön üdvözlöm az államtitkár urat, akinek a válaszára számítok.

A cím: "A MOL-részvények eladása". Amikor ezt a címet adtam a mai napirend utáni fölszólalásomnak, még nem is tudtam, hogy néhány nap elteltével milyen aktuálissá válik a dolog.

Az elmúlt napokban, az elmúlt hetekben a vezető magyar tőzsdei cégek árfolyamesését követően nagy visszhangot váltott ki MOL-részvények, vegyipari részvények nagy volumenű osztrák, orosz felvásárlása. A dolog nem volna parlamenti téma, nem volna politikai jelentősége, ha ezeket a részvényeladásokat, részvényfelvásárlásokat nem olyan áresések előzték volna meg, amelyek nem teljesen függetlenek, valójában nagyon is összefüggenek azokkal az önkényes politikai beavatkozásokkal, amelyek a magyar gazdaságot érték ezekben az elmúlt hetekben.

Persze volt a magyar tőzsdén más politikai beavatkozás is. Emlékszünk arra, hogy az elmúlt két év alatt több ízben okoztak a jegybank elnöke elleni politikai támadások jelentős tőzsdei bizonytalanságot, áresést. Az utóbbi hónapokban árpolitikai beavatkozások jártak hasonló következményekkel. Az indok ezeknél az árpolitikai beavatkozásoknál - gondoljunk a gázárra, a benzinárra, a gyógyszerárra - mindig az volt: védjük a magyar fogyasztót. Tegnap is ezt mondta itt a gazdasági miniszter úr.

A valódi eredmény azonban az, hogy az árügyet ilyen módon nem lehet megoldani. Tudjuk, hogy az ilyen önkényes árpolitikai beavatkozások mindig csak elhalasztják az áremeléseket a következő választás utánra. A következmény azonban, a nem kívánt mellékhatás - hogy a gyógyszeripar példáját, szóhasználatát hozzuk -, az az, hogy az adott tőzsdei vállalat részvényei leesnek, ami azt jelenti, hogy a magyar nemzeti vagyon csökken. Az az eset, amikor egy ilyen áresés után kerül sor - az áresést kihasználva - a magyar részvények külföldről történő felvásárlására, csak kézzelfoghatóbbá teszi azt a veszteséget, ami az egész magyar gazdaságot ilyen módon éri.

Emlékeztetem valamennyiünket arra, hogy milyen politikai támadások érték a jegybank elnökét az elmúlt időszakban a CW Bank ürügyén, amelyhez egyébként neki nem volt köze.

Hány CW banknyi milliárdokat veszít a magyar gazdaság az önkényes árpolitikai beavatkozások nyomán?

Ezt követte ez a tegnap bejelentett lépés a vegyes gázárrendszer bevezetéséről. Közvetlenül az első napi hatása ennek persze a 43 százalékos ipari gázáremelkedés nyomán a MOL-részvények árfolyam-emelkedése lett, persze ezt az árfolyam-emelkedést részben már nem mi, hanem az osztrák vevő fogja realizálni. Ez persze nem baj, vele jár a piacgazdasággal. Csakhogy egy ilyen vegyes árrendszer bevezetése mindenkit, aki a piacgazdaság logikáját ismeri, újra csak abban erősít meg, hogy ez egy olyan ország, ahol sose lehet tudni, hogy a kormány milyen önkényes, ismeretlen, szokatlan, abszurd lépést talál ki azzal a céllal, hogy a következő választásokig vagy a rá következő választásokig a népszerűségét megóvja.

Csak a kérdéseimet szeretném megismételni, amelyekre tegnap nem kaptam választ itt az Országgyűlésben, hátha másfél nap után már kapok rá választ: milyen időre, hány választási ciklusra, mely termékekre tervez a kormány vegyes árrendszert? Ismernek-e olyan országot Európa piacgazdaságaiban, ahol olyan árrendszer működik, hogy a nagyfogyasztók drágábban kapnak valamilyen alapvető cikket, mint a kisfogyasztók? Milyen hatása lesz ennek a magyarországi külfölditőke-befektetésekre?

Köszönöm szépen. Várom államtitkár úr megszokott válaszát. (Szórványos taps.)