Felszólalás adatai

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! Nagyon előrehaladtunk a vitában, de bennem még mindig nyitva maradt néhány kérdés, amit szeretnék megosztani önökkel, és talán lehet választ kapni rá, vagy talán módosító indítványokkal valamilyen megoldást keresni.

Hadd kezdjem a nyugdíjkérdéssel. Számomra tegnap este nagyon érdekes volt, amikor Surján képviselő úr felvetette azt, hogy a törvény adta keretek, plusz 3 százalék. A mai hosszú vita sem tette világossá számomra azt, hogy ez valójában mit jelent. Hogyan kerül be a törvénybe ez a javaslat, tehát a kormány, a kormányzó többség majd egy módosító indítványon keresztül arra vállal garanciát, hogy a törvényi kereteket betartva, és még ezenkívül plusz 3 százalék nyugdíjemelés lesz? És rögtön elmondom a kérdést, ami miatt számomra ez aggályos.

Azt sejtem ebből a tegnap esti elszólásból, hogy valójában nem történik más, mint január 1-jén a törvényi keretek mellett, tehát a költségvetési törvényben vagy a társadalombiztosítási fejezetben meghatározott reálkereset-növekedés plusz infláció, és még ehhez 3 százalék.

Csak az a kérdésem, hogy mi lesz egy év múlva ilyenkor november táján. Netán akkor a kormány ráébred arra, hogy az infláció mégiscsak úgy alakult, ahogy itt a parlamenti vitában nagyon sokan elmondták, vagy a független gazdaságkutató intézetek számításokkal próbálják előrevetíteni azt, hogy az infláció lényegesen magasabb lesz annál, mint ami a költségvetési törvénytervezetben írva vagyon. Ebben az esetben kínálkozik az a lehetőség, hogy egy év múlva azt mondják, nem kell korrekció, nem kell kamatokkal visszaadni semmit, mert a 3 százalék erre fedezetet nyújtott, plusz még néhány tizeddel jól is jártak a nyugdíjasok, mert reálnövekedést realizálhattak.

Vagy: jogosan feltételezem-e azt, hogy amikor egy év múlva ősszel a valós infláció már pontosabban becsülhető, akkor is igaz lesz-e ez a plusz 3 százalékos növekedés? Nem rejtem véka alá, hogy én úgy érzem, ez a 3 százalék most ebben a vitaszakaszban nem más, mint egy nagyon jó píárfogás, tehát a kormány látszólag ad, de nem történik semmi.

Még a nyugdíjdologgal összefüggő másik nagyon fontos dolog: a délelőtti vitában több képviselő úr elmondta, hogy a fedezetet erre a többletre úgy teremtik meg, hogy nem 3 százalékos, hanem csak 2 százalékos lesz a járulékcsökkenés.

Kedves Képviselőtársaim! Itt nem történik más, mint azoknak a kisvállalatoknak, kisvállalkozóknak - ahol majd komoly gondot okoz a költségek között a minimálbérnek és járulékainak az elhelyezése - kell megfizetni ezt a többletnyugdíjat. Én úgy érzem, ez egy elég tisztességtelen szembeállítás a nyugdíjasok és a kisvállalkozások között. Ezt egészen olyan komolyan gondolom, hogy az adótörvényekbe alig pár nappal ezelőtt bekerült egy lehetőség, hogy amennyiben nyereségük van, akkor 10 millió forintig beruházhatnak kedvezményesen, most pedig itt ebben a költségvetési tervezetben és jelesül a tb-fejezetben kiderül számukra, hogy nem olyan mértékű a járulékcsökkenés, és az a nyerség, amire ők gondoltak, ez valójában nem is létezik.

Amiért én ezt feszegetem, és ez szorosan összefügg a tb-vel, mert megtehette volna a kormány, hogy a járulékokban úgy mozdul el, hogy közben a személyi költségek a vállalkozásokon belül ne változzanak, és adott volna egy lehetőséget arra, hogy a bérben mozduljanak el a vállalkozások, és a magasabb bérhez valóban egy kisebb összegű társadalombiztosítási járulékkal hasonló eredményt érhettünk volna el, hogy fedezetet tudjunk teremteni az egészségügyre is és a nyugdíjjárulékra. Azért nem térek ki külön most már az egészségügyi járulék fix összegére, mert már nem tudunk mit kezdeni, ezen lényegesen túl vagyunk.

Egy másik kérdés, amivel szeretnék foglalkozni, és ez most már Horváth Zsolt államtitkár úr utolsó gondolataihoz szorosan kötődik, az alapellátás kérdése. Én sajnos nem tudom kiolvasni ebből a tervezetből, hogy az alapellátásban úgy növekednének a források, ami fedezetet nyújtana arra a koncepcióra, hogy a háziorvosi ellátás valóban olyan színvonalú legyen, hogy ezen keresztül lehessen majd csökkenteni a végén a kórházi ágyakat, amiben mindannyian egyetértünk, hogy az egyik legköltségesebb az egészségügyi rendszerben. De ahhoz, hogy ott eredményt elérjünk, ahhoz azt kellene látnunk, hogy az alapellátásban minőségi fejlődés megy végbe.

Én a minőségi fejlődés alatt érteném azt, hogy eszközellátottságban lényegesen javuljanak. Márpedig én mint kívülálló azt tapasztalom, hogy a háziorvosok, tehát az alapellátásban résztvevők először önállóvá válhattak, ez számukra egy kedvező megoldás volt. De attól kezdve... - és kormánypárti képviselőtársam, Hegedűs Mihály délelőtt 50 százalékot meghaladó reálérték-csökkenésről beszélt, tehát én azt gondolom, hogy ez valós, és valóban kellene.

(19.20)

Tudnék ilyet említeni, ha szűrővizsgálatról beszélünk; nem látom azt, hogy ott úgy nőne a normatíva, hogy tényleg akár az iskolás gyerekek körében elvárható lenne egy lényegesen magasabb színvonalú ellátás a prevenció, a szűrővizsgálatok területén.

Szeretném ehhez hozzákapcsolni a következőt. Azért szálltam ki korábban a kétpercesekből, mert a háziorvosi rendszerrel kapcsolatban, amelyről olyan szenvedélyesen vitatkoztunk néhány perccel ezelőtt, szóval a második lépés az volt, amikor azt mondtuk, hogy a praxisjog egy vagyon értékű jog. De itt vége lett, és tényleg nem vitattuk ki azt, ami ma így a vitában itt-ott előjön óvatosan, hogy az egészségügynek friss pénzre, többletpénzre van szüksége, minden területen, az alapellátástól a kórházi ellátásig.

Márpedig ha erről beszélünk, engedjék meg nekem a következőt - én az egészségügyet csak mindig igénybe vettem, rákényszerültem, hogy igénybe vegyem, és ezért mintegy nagyon nagy tisztelettel és csodálattal adózom az orvosok és a szakszemélyzet felé is, mert amit végeznek, az fantasztikus -: ha valaki befektet, az valahol megtérülést akar. Én ezért nagyon kíváncsian várom azt, amit Hegedűs képviselő úr elmondott, hogy már egy praxis elkelt. Csak vajon, aki ezt megvásárolta, nála milyen tőkemegtérülés lesz? Mivel számolt? Vagy csak azzal, hogy megvásárolt magának egy munkahelyet, és örüljön, hogy foglalkozhat a betegekkel, kapott magának egy területet? Vagy reálisan számíthat-e arra, hogy az a tőke, amit ő ott befektetett, az neki valahol idő előtt megtérül? Vagy vár a nyugdíjas koráig, hogy akkor esetleg - ha még mindig működik ez a rendszer - ebből a családja, ha nem is ő, valamit majd visszakap?

Tehát én azt gondolom, hogy ezt a kérdést igenis végig kellene vitatnunk, és valahol meg kellene állapodni abban, hogyan tudjuk segíteni azt, hogy az egészségügy egyes területei tényleg kicsit hasonlóan - mert azt én sem gondolom, hogy ez valaha is teljesen piaci alapokra helyezhető -, egy kicsit piacszerűen működhessenek, és ehhez, mondjuk, hozzá tudnánk majd rendelni az általános forgalmi adó kérdéseit és minden mást. Én ebbe az irányba nem megyek el, mert tudom, hogy ez most nem tartozik ebbe a kérdéskörbe. De meg vagyok győződve arról, hogy az orvosok - miközben gyógyítani akarnak - szeretnének jobb feltételek között dolgozni. A jobb feltétel számunkra, biztosítottak számára rendkívül fontos, mert ez azt jelenti, hogy hamarabb nyerjük vissza az egészséges állapotot, hamarabb tudunk visszatérni a munkahelyünkre. Viszont ez a magasabb technikai fejlettség, vagy mondjuk azt, hogy a korszerű technológia - lehet, hogy ezért a jelen lévő orvosok egy kicsit rosszallóan néznek rám, de én azt gondolom, számukra ez ugyanolyan technológia, mint számunkra a számokkal való foglalatoskodás -, ez nagyon sok pénzbe kerül, és ehhez a fejlett technológiához kell a többletpénz.

Ezért feszegettük azt, amivel korábban vitatkoztunk Frajna képviselő úrral, hogy bizony joggal várnánk el, hogy az egészségügy arányaiban is magasabb finanszírozást kapjon, tehát érzékelhető legyen az elmozdulás, ne csak az együttmozgás a többi ágazattal, mert ez tenné lehetővé, hogy néhány tíz milliárddal fejlesszék az eszközparkot.

Tisztelettel ajánlok az önök figyelmébe egy apró szituációt: amikor a beteg fekszik egy képzeletbeli kezelőasztalon, diagnosztizálni próbálják a betegségét, és egy magasan kvalifikált orvosnak azt kell mondania, hogy a mi technikai feltételeinknek itt vége. Sejtjük, érezzük, prognosztizáljuk a bajt, de nem tudunk továbbmenni, mert ez itt már nem megy. Én ezt a problémát azért vetem fel, mert ebből gondolom vagy ebből szeretném megvilágítani, hogy igenis baj van az egészségügy struktúrájával, mert nem vitattuk meg, hogy mit, hol és meddig terjedően kell megcsinálni. Ebből eredően kényszerülnek bele ebbe a szituációba, hogy a fekvő beteg fölött az orvosnak kell széttárnia a karját, és halálfélelmet okoz a betegnek, holott a következő mondat az lesz, hogy hamarosan mentő vagy helikopter önt egy másik kórházba fogja szállítani, ahol a feltételek feltehetően már rendelkezésre állnak. Tehát azt gondolom, hogy ezt valamilyen formában... (Varga Mihály: Nincs olyan ország a világon, ahol ez ne lenne így!) Én ezt elfogadom, államtitkár úr, csak el kellene dönteni, hogy melyik az a szint, amíg ezt csináljuk.

Ezen a szálon hadd jussak el a gyógyszerkassza kérdéséhez. Ez is az asztalon volt, vitattuk, és sajnálom, hogy a vitának vége lett, de ez is olyan, hogy kétpercesekben nem lehetett lezárni. Engedjék meg nekem, és elnézést kérek, ha azt mondom, hogy az, ami a törvényjavaslatban van, számomra azt jelenti, hogy a gyógyszerkassza egy konstans valami, tehát nem erősen mozdul. Mit jelent ez? Örültem annak, amit Selmeczi Gabriella képviselő asszony mondott, mert ő félig-meddig megingatott a félelmeimben. Ő azt mondta, hogy igenis nagy számban kerülnek be új és hatékony gyógyszerek a rendszerbe. Ezzel szemben én azt tapasztalom a választóim körében - akik hozzám fordulnak -, hogy igenis, szinte rendszeresen gondjuk, problémájuk van abból, hogy hogyan változik a gyógyszerek támogatottsága.

Amire én szeretném önöket ösztönözni - megint a kívülálló oldaláról -, hogy számomra azt jelenti, és ennyiben talán visszahivatkoznék Nagyiványi képviselő úrra, hogy amikor valaki a betegoldalról azt mondja, hogy igenis igény van arra, hogy a lehető legkorszerűbb, vagy nevezzük úgy, ahogy önök mondták, a leghatékonyabb gyógyszer minél gyorsabban kerüljön be a rendszerbe, attól még nem válik valaki a gyógyszergyártók esküdt vagy elkötelezett barátjává. Nem történik más, mint az az egyszerű dolog, hogy azt gondolom, hogy igenis akkor, amikor egy gyógyszergyártó cég módszeresen fejleszt, nagyon sok pénzt invesztál fejlesztésekbe és új gyógyszereket állít elő, akkor valahol - nem bocsátkoznék abba, hogy most hány százalékban - biztos, hogy az is benne van, hogy a biztosítottaknak erre a gyógyszerre valamikor szükségük lesz.

Hallottam ma egy reklámot, ahol azt mondták, hogy bizony nagyon sok olyan készítményt reklámoznak, ami nem árt, nem is használ, de mert jó kampány van, nagyon sok fogy belőle. Nem erre gondolok. Most tényleg arra gondolok, amikor gyógyszer megállapíthatóan gyors gyógyulást hozhat a betegeknek. Ezeket minél nagyobb számban kellene behozni a rendszerbe, mert az a meggyőződésem, hogy ha ezek bekerülnek, akkor ösztönözzük a gyógyszergyártókat arra, hogy igenis van értelme, és áldozzanak még több pénzt a kutatásra és a fejlesztésre. Tehát én ezt a szálát szeretném erősíteni ennek a dolognak, és hiszem azt, hogy az optimumot kell megkeresni, és ehhez nem biztos, hogy jó, ha a kassza konstans, hanem egyfajta növekményt biztosít, és így fokozatosan segíti azt, hogy lecseréljék a gyógyszereket.

Ugyanakkor elmondom azt is, hogy van olyan tapasztalatunk, hogy azonos hatóanyagú gyógyszerekből több mint egy tucat van, és mindegyik bent van a támogatott listában. Tehát van még mit keresni ezen a listán és van mit kiemelni onnan. Talán azt is mondanám, nem biztos, hogy a pun háború előtti gyógyszereket kell mindenáron megtartanunk, csak azért, hogy a gyógyszerkassza végösszege igaz legyen.

Befejezésül szeretnék még egy dolgot elmondani, ami ezzel szorosan összefügg. Miközben ez a rendszer évközben is folyamatosan, mindig átalakulóban van, a közgyógyellátottak körében vannak olyanok, akik viszont ragaszkodnak és ragaszkodnának a hosszú évek óta megszokott gyógyszereikhez, és csak azért, mert egy ilyen apró változás van, nekik váltaniuk kell. Én azt hiszem, hogy ők más oldalról is sok sérelmet hordoznak magukban, és elég nehezen viselik ezt el. Azt szeretném kérni, hogy amikor hozzányúlnak, akkor egy kicsit a közgyógyellátásra is gondoljanak.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)

(19.30)